az Észak-atlanti Szerzõdés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzõkönyvhöz történõ csatlakozásról és a Jegyzõkönyv kihirdetésérõl

1999. október

Az Országgyûlés elhatározza a Magyar Köztársaság csatlakozását az Észak-atlanti Szerzõdés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzõkönyvhöz (a továbbiakban: Jegyzõkönyv).

A Jegyzõkönyv hivatalos magyar nyelvû fordítása a következõ:

A Washingtonban, 1949. április 4-én aláírt Észak-atlanti Szerzõdés Részes Felei

figyelembe véve, hogy az Észak-atlanti Szerzõdés alapján külön megállapodásokkal nemzetközi katonai Parancsnokságokat állíthatnak fel területükön, és

meg kívánván határozni az ilyen Parancsnokságok és az ott lévõ személyzet jogállását az Észak-atlanti Szerzõdés területén belül,

megállapodtak a fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt Megállapodáshoz tartozó jelen Jegyzõkönyvben:

Jelen Jegyzõkönyvben

a. a "Megállapodás" kifejezés az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, a fegyveres erõik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt Megállapodást jelenti;

b. a "Legfelsõbb Parancsnokság" a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsõbb Parancsnokságát, a Szövetséges Hatalmak Atlanti-óceáni Legfelsõbb Parancsnokságát, és minden ezekkel egyenrangú nemzetközi katonai Parancsnokságot jelent, amelyet az Észak-atlanti Szerzõdésnek megfelelõen állítottak fel;

c. "Szövetséges Parancsnokság" bármely olyan Legfelsõbb Parancsnokságot és bármely olyan nemzetközi katonai Parancsnokságot jelent, amelyet az Észak-atlanti Szerzõdésnek megfelelõen állítottak fel és amely közvetlenül egy Legfelsõbb Parancsnokságnak van alárendelve;

d. "Észak-atlanti Tanács" az Észak-atlanti Szerzõdés IX. cikke értelmében felállított Tanácsot, vagy a nevében való eljárásra felhatalmazott bármely segédszervét jelenti.

Ezen Jegyzõkönyv következõ rendelkezéseinek megfelelõen, a Megállapodást alkalmazni kell a jelen Jegyzõkönyvben részes Fél területén lévõ szövetséges Parancsnokságokra az Észak-atlanti Szerzõdés területén belül, illetve az ilyen Parancsnokságok katonai és polgári személyzetére és ezek hozzátartozóira, akik beletartoznak ezen Jegyzõkönyv III. cikk 1. bekezdése a., b., c. pontjainak meghatározásaiba, amikor ezen személyek ilyen területen vannak jelen hivatali kötelezettségeikkel kapcsolatban, illetve az eltartottak esetében házastársuk vagy szülõjük hivatali kötelezettségeivel kapcsolatban tartózkodnak ilyen területen.

1. A Megállapodásnak a szövetséges Parancsnokságokra való alkalmazása céljából a "fegyveres erõ", "polgári állomány" és "hozzátartozó" kifejezések a következõket jelentik bármely, a Megállapodásban elõforduló helyen:

a. a "fegyveres erõ" kifejezés alatt a szövetséges Parancsnoksághoz tartozó olyan személyi állomány értendõ, amely az Észak-atlanti Szerzõdés bármely Részes Felének szárazföldi, haditengerészeti vagy légi erejéhez tartozik;

b. a "polgári állomány" polgári személyeket jelent, akik nem hontalanok, nem állampolgárai bármely, a Szerzõdésben nem részes államnak, illetve nem állampolgárai vagy tartózkodásra jogosult lakosai a fogadó Államnak és akik

(i) a szövetséges Parancsnoksághoz tartoznak és az Észak-atlanti Szerzõdésben Részes Fél valamely haderõnemének alkalmazásában állnak, vagy

(ii) a szövetséges Parancsnokság alkalmazásában, az Észak-atlanti Tanács döntése szerinti kategóriában lévõ polgári személyek

c. a "hozzátartozó" az a. és b. albekezdésekben meghatározott fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjának házastársát jelenti, vagy az ilyen személyek által eltartott gyermekét.

2. Egy szövetséges Parancsnokság a Megállapodás II. cikke, V. cikk 2. bekezdése, VII. cikk 10. bekezdése, IX. cikk 2., 3., 4., 7., és 8. bekezdése, illetve XIII. cikke alkalmazásában "fegyveres erõ"-nek tekintendõ.

A Megállapodás által a küldõ Állam vagy annak hatóságai részére - a fegyveres erejére, vagy polgári állományára annak a hozzátartozókra tekintettel - adott vagy elõírt jogokkal és kötelezettségekkel a jelen Jegyzõkönyv II. cikkének megfelelõen a Megállapodás hatálya alá tartozó adott szövetséges Parancsnokság, annak személyi állománya és azok hozzátartozóira vonatkozóan fel kell ruházni a megfelelõ Legfelsõbb Parancsnokságot és az alá tartozó hatóságokat.

Kivéve azt, hogy

a. azzal a joggal, amelyet a küldõ állam katonai hatóságainak a Megállapodás VII. cikke ad a büntetõ és fegyelmi joghatóság gyakorlása végett, fel kell ruházni azon állam katonai hatóságait, amely állam katonai jogának hatálya alá tartozik az érintett személy;

b. a küldõ állam vagy hatóságai a Megállapodás II. cikke, a III. cikke 4. bekezdése, a VII. cikke 5. a. és 6. a. albekezdései, a VIII. cikke 9. és 10. bekezdései és a XIII. cikke által elõírt kötelezettségeit vonatkoztatni kell mind a szövetséges Parancsnokságra, mind bármely olyan Államra, amelynek haderõneme, vagy haderõnemének bármely tagja vagy alkalmazottja, vagy az ilyen tag vagy alkalmazott hozzátartozója érintve van;

c. a Megállapodás III. cikke 2. a. és 5. bekezdései és XIV. cikke céljainak megfelelõen a fegyveres erõ tagjai, illetve hozzátartozóik esetében a küldõ állam az az állam, amely haderõneméhez tartozik az adott személy, illetve a polgári állomány tagjai és hozzátartozóik esetében az az állam, amelynek haderõneme az adott személyt alkalmazza;

d. a Megállapodás VIII. cikkének 6. és 7. bekezdései által a küldõ államnak elõírt kötelezettségeket vonatkoztatni kell azon államra, amelynek haderõneméhez az a személy tartozik, akinek cselekedete vagy mulasztása alapot szolgáltat az igényre, vagy a polgári állomány tagja esetében vonatkoztatni kell azon államra, amely haderõnemei a tagot alkalmazzák, illetve ha nincs ilyen állam, a Szövetséges Parancsnokságra, amelynek az érintett személy a tagja;

Mind azt az államot, amelynek kötelezettségei vannak ezen bekezdés értelmében, mind pedig az érintett Szövetséges Parancsnokságot megilletik a küldõ állam jogai a Megállapodás VIII. cikk 8. bekezdése szerinti döntõbíró kinevezésével kapcsolatban.

A Szövetséges Parancsnokság minden tagja rendelkezik egy, a Parancsnokság által kiadott személyi azonosító kártyával, amelyen fel van tüntetve a név, a születés ideje, helye, az állampolgárság, a rang vagy rendfokozat, szám (ha van ilyen), egy fénykép és az érvényesség idõtartama.

Ezt a kártyát kérésre be kell mutatni.

1. Az igényekrõl való lemondás kötelezettsége, amelyet a Megállapodás VIII. cikke a Szerzõdõ Felek számára elõír, mind a Szövetséges Parancsnokságok, mind bármelyik, ezen Jegyzõkönyvben részes Fél irányában érvényesítendõ.

2. A Megállapodás VIII. cikke 1. és 2. bekezdéseinek céljai végett:

a. egy Szövetséges Parancsnokság vagy a Jegyzõkönyvben részes Fél tulajdonát képezõ és egy szövetséges Parancsnokság által használt vagyont egy Szerzõdõ Fél tulajdonát képezõ és haderõnemei által használt vagyonnak kell tekinteni;

b. ezen Jegyzõkönyv III. cikke 1. bekezdésében meghatározott fegyveres erõ vagy polgári állomány tagja vagy bármely Szövetséges Parancsnokság bármely más alkalmazottja által okozott kárt egy Szerzõdõ Fél haderõnemei egy tagja vagy alkalmazottja által okozott kárnak kell tekinteni;

c. a Megállapodás VIII. cikk 3. bekezdésében található, "egy Szerzõdõ Fél tulajdona" kifejezés meghatározását egy Szövetséges Parancsnokság vonatkozásában kell alkalmazni.

3. Azok az igények, amelyekre a Megállapodás VIII. cikkének 5. bekezdése vonatkozik, magukban kell, hogy foglalják az olyan igényeket - a szerzõdésbeli igényeken és olyan igényeken kívül, amelyekre azon cikk 6. vagy 7. bekezdései vonatkoznak - , amelyek egy Szövetséges Parancsnokság bármely alkalmazottja cselekedetébõl vagy mulasztásából, vagy bármely olyan más tevékenységébõl, mulasztásból, vagy eseménybõl erednek, amelyekért egy Szövetséges Parancsnokság jogi felelõsséggel tartozik, és amelyek egy Fogadó Állam területén egy harmadik Félnek, - kivéve az ezen Jegyzõkönyvet aláírt Felek bármelyikét - kárt okoznak.

1. A Megállapodás X. cikke értelmében a fegyveres erõ vagy polgári állomány tagjainak fizetése és járandósága tekintetében adott adózás alóli mentességet úgy kell alkalmazni egy Szövetséges Parancsnokság személyzetére vonatkozóan, ezen Jegyzõkönyv III. cikke 1. a. és b. (i.) bekezdéseinek meghatározásai alapján a fizetéseket és járandóságokat illetõen, mint a fegyveres erõ olyan személyzete esetében, amelyhez tartoznak, vagy amelynek alkalmazásában állnak, eltekintve attól, hogy ez a bekezdés nem mentesíti az ilyen személyt vagy alkalmazottat azon állam által elõírt adózás alól, amelynek az állampolgára.

2. Egy Szövetséges Parancsnokságnak az Észak-atlanti Tanács által elfogadott kategóriáiba tartozó alkalmazottait mentesíteni kell a Szövetséges Parancsnokság által nekik az ilyen alkalmazotti minõségükre tekintettel fizetett bérek és járandóságok utáni adózás alól.

Mindazonáltal a jelen Jegyzõkönyvet aláíró bármely Fél köthet megállapodást a Szövetséges Parancsnoksággal, ahol az ilyen Fél fogja alkalmazni és kijelölni a Szövetséges Parancsnokságra az összes olyan állampolgárát (kivéve, ha a Fél úgy kívánja hogy, a területén nem állandóan tartózkodó személyeket), akiknek a Szövetséges Parancsnokság állományában kell szolgálnia, illetve fizetni fogja az ilyen személyek bérét és járandóságát saját költségére az általa meghatározott mértékben.

Az így fizetett béreket és járandóságokat az érintett Fél megadóztathatja, de más Fél által történõ adózástól mentesíteni kell.

Ha ilyen megállapodást hatályba léptet a jelen Jegyzõkönyvet aláírt bármelyik Fél, és azt késõbb módosítják vagy megszüntetik, jelen Jegyzõkönyvet aláíró Feleket már nem köti ezen bekezdés elsõ mondata értelmében az állampolgárainak fizetett bérek és járandóságok adó alóli mentessége.

1. A Szövetséges Parancsnokságok felállítása, megtervezése, fenntartása és mûködtetése elõsegítése érdekében ezeket a Parancsnokságokat, amennyire megvalósítható, mentesíteni kell azoktól a vámterhektõl és adóktól, amelyek érintik a közös védelem érdekében és a hivatalos és kizárólagos hasznuk érdekében tett kiadásaikat. A jelen Jegyzõkönyvben részes minden egyes Félnek tárgyalnia kell a területén mûködõ Szövetséges Parancsnoksággal egy olyan megállapodás megkötése érdekében, amely érvényt szerez ezen rendelkezésnek.

2. Egy Szövetséges Parancsnokságnak megvannak azok a jogai, amelyeket a Megállapodás XI. cikke biztosít a fegyveres erõnek ugyanolyan feltételek mellett.

3. A Megállapodás XI. cikke 5. és 6. bekezdésében található rendelkezések nem vonatkoznak a fogadó Államok állampolgáraira, csak abban az esetben, ha ezek az állampolgárok a Jegyzõkönyvet aláíró Fél - kivéve a fogadó Államot -haderõneméhez tartoznak.

4. Az ebben a cikkben található "vámterhek és adók" kifejezés nem foglalja magában a biztosított szolgáltatások költségeit.

Ha az Észak-atlanti Tanács másképp nem dönt,

a. bármely olyan vagyontárgy, amelyet egy Szövetséges Parancsnokság nemzetközi pénzalapjából, annak költségvetése alapján szereztek be, és a Parancsnokság már nem igényli, azt hasznosítani kell az Észak-atlanti Tanács által jóváhagyott rendelkezések értelmében és a bevételt szét kell osztani vagy jóvá kell írni az Észak-atlanti Szerzõdés részes Felei között olyan arányban, amilyen arányban azok hozzájárultak a Parancsnokság kiadásaihoz.

A fogadó Államnak elsõdleges joga van bármely ily módon eladott, a területén fekvõ ingatlan megszerzésére, feltéve, hogy feltételei nem lesznek kevésbé kedvezõek, mint egy harmadik Fél által ajánlott feltételek;

b. bármilyen földterület, épület vagy helyhez kötött felszerelés, amelyet egy Szövetséges Parancsnokság által történõ használatra a fogadó Állam költségmentesen biztosított (a nominális költségek kivételével), és a Parancsnokság már nem igényli, azt vissza kell juttatni a fogadó Államnak, illetve a fogadó Fél által biztosított vagyon értékében bekövetkezett, a Parancsnokság általi használatból származó bárminemû növekményt vagy veszteséget az Észak-atlanti Tanácsnak meg kell határoznia (figyelembe véve a fogadó Fél megfelelõ törvényeit) illetve szét kell osztani, hitelezni vagy megterhelni) az Észak-atlanti Szerzõdés Felei között olyan arányban, mint amilyen arányban azok hozzájárultak a Parancsnokság kiadásaihoz.

Minden egyes Legfelsõbb Parancsnokság jogi személyiséggel bír; képes arra, hogy szerzõdéseket kössön, tulajdont szerezzen és rendelkezzen azzal.

Mindazonáltal a fogadó Állam ennek a jogkörnek gyakorlatát a közte és a Legfelsõbb Parancsnokság vagy bármilyen, a Legfelsõbb Parancsnokság nevében eljáró alárendelt Szövetséges Parancsnokság közötti külön megegyezések tárgyává teheti.

1. A Megállapodás VIII. cikke rendelkezései értelmében egy Legfelsõbb Parancsnokság felperesként vagy alperesként részt vehet a jogi eljárásokban.

Azonban a fogadó Állam és a Legfelsõbb Parancsnokság vagy bármely, általa felhatalmazott alárendelt Szövetséges Parancsnokság megállapodhatnak, hogy a fogadó Állam járjon el a Legfelsõbb Parancsnokság nevében bármely olyan jogi eljárásban, amely számára az adott Parancsnokság részes Félnek minõsül a fogadó Állam bírósága elõtt.

2. Szövetséges Parancsnokság vagyontárgya vagy anyagi javai ellen nem lehet végrehajtási intézkedést vagy elkobzási intézkedést vagy lefoglalást foganatosítani, kivéve a Megállapodás VII. cikkének 6. a. bekezdésében és a XIII. cikkében foglalt célok érdekében.

1. A Szövetséges Parancsnokság bármilyen valutával rendelkezhet és bármelyik valutában mûködtetheti számláit annak érdekében, hogy a nemzetközi költségvetésének mûködését biztosítani tudja.

2. A jelen Jegyzõkönyvben részes Felek egy Szövetséges Parancsnokság kérésére elõ kell, hogy segítsék az ilyen Parancsnokság anyagi eszközeinek egyik országból a másikba történõ átutalását, illetve egy Szövetséges Parancsnokság által tartott bármilyen valuta bármilyen más valutába történõ átváltását, amikor az szükséges bármely Szövetséges Parancsnokság igényeinek kielégítésére.

A Szövetséges Parancsnokság saját maga által használt, illetve helyiségeiben õrzött, vagy a Parancsnokság által megfelelõen felhatalmazott tagja által használt irattára és más hivatali dokumentumai sérthetetlenek, kivéve, ha a Parancsnokság lemond e mentességrõl.

A Parancsnokság a fogadó Állam kérésére és azon Állam egy képviselõjének jelenlétében ellenõrzi a dokumentumok minõségét, hogy megbizonyosodjék arról, hogy jogosultak-e a mentességre ezen cikk értelmében.

1. A jelen Jegyzõkönyv, vagy a Megállapodás egésze vagy egy része - az Észak-atlanti Tanács döntése alapján - vonatkozhat bármely olyan nemzetközi katonai Parancsnokságra vagy szervezetre (ezen Jegyzõkönyv I. cikkének b. és c. bekezdéseiben foglaltakon kívül), amelyeket az Észak-atlanti Szerzõdés értelmében állítanak fel.

2. Amikor az Európai Védelmi Közösség mûködni kezd, a jelen Jegyzõkönyv vonatkozhat egy Szövetséges Parancsnoksághoz tartozó Európai Védelmi Erõk állományára és azok hozzátartozóira az Észak-atlanti Tanács által meghatározható idõben és módon.

A jelen Jegyzõkönyvben részes Felek közötti vagy Szövetséges Parancsnokság és ilyen részes Felek közötti, a Jegyzõkönyv értelmezése vagy alkalmazása kapcsán felmerülõ összes nézetkülönbség a vitában álló felek közötti tárgyalás útján rendezendõ anélkül, hogy bármilyen külsõ igazságszolgáltatáshoz folyamodnának.

Ha a jelen Jegyzõkönyv vagy az Egyezmény kifejezetten ellentétes rendelkezést nem tartalmaz, a közvetlen tárgyalás útján nem rendezhetõ nézetkülönbségeket az Észak-atlanti Tanács elé kell utalni.

1. A Megállapodás XV. és XVII-XX. cikkeit a jelen Jegyzõkönyv vonatkozásában úgy kell alkalmazni, mintha azok annak szerves részét képeznék, olyan módon, hogy a Jegyzõkönyv a Megállapodástól függetlenül felülvizsgálás, felfüggesztés, megerõsítés, ahhoz való csatlakozás, felmondás, vagy bõvítés tárgya lehessen azon rendelkezéseknek megfelelõen.

2. A jelen Jegyzõkönyv a fogadó Állam és egy Legfelsõbb Parancsnokság közötti kétoldalú megállapodás által kiegészíthetõ, illetve a fogadó Állam és egy Legfelsõbb Parancsnokság hatóságai a megerõsítés elõtt adminisztratív eszközök révén ezen Jegyzõkönyv vagy a Megállapodás bármely rendelkezését életbe léptethetik.

Aminek bizonyságául alulírott meghatalmazottak jelen Jegyzõkönyvet aláírták.

Készült Párizsban, 1952. augusztus 28-án, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hitelesként, egyetlen eredeti példányban, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni.

Az Amerikai Egyesült Államok Kormánya köteles az összes aláíró és csatlakozó állam számára egy-egy hiteles másolatot küldeni."

A Jegyzõkönyvben foglaltak végrehajtásáról, valamint ennek érdekében további szabályozásról és a szükséges nemzetközi szerzõdések megkötésérõl, illetve azok kezdeményezésérõl a Kormány gondoskodik.

(1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglalt kivétellel a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) A törvény 2. §-a 30 nappal a csatlakozási okiratnak a letéteményesnél történõ letétbe helyezése után lép hatályba.

(3) A (2) bekezdés szerinti hatálybalépésrõl szóló közleményt a külügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A Magyar Köztársaság 1999. március 12-én az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének (NATO) tagjává vált. Az Országgyûlés az 1999. évi I. törvényben döntött a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerzõdéshez történõ csatlakozásáról és a Szerzõdés szövegének kihirdetésérõl.

A NATO szerveknél szolgálatot teljesítõ magyar személyek - fõként katonák - felelõssége magasabb szintre helyezõdött. Ezért a Magyar Köztársaságnak csatlakoznia kell a NATO által már kialakított szervezeti és mûködési struktúrához, illetve el kell fogadnia az ezzel kapcsolatos multilaterális nemzetközi szerzõdéseket.

A Magyar Köztársaságnak a NATO tagjainak sorába lépésével hivatalosan is részesévé kell válnia a NATO jogi alapdokumentumainak, így az Észak-atlanti Szerzõdés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzõkönyvnek (a továbbiakban Jegyzõkönyv) is. Magyarország külön jogi eljárással (nem a tagfelvétellel automatikusan) csatlakozhat a Jegyzõkönyvhöz, a szövetséges fegyveres erõk jogállására vonatkozó ún. NATO SOFA Megállapodáshoz és a másik fontos státuszegyezményhez, a NATO mint nemzetközi szervezet, illetve NATO személyzet jogállását szabályozó 1951. évi Ottawai Megállapodáshoz. Az Észak-atlanti Tanács - a NATO fõtitkára által hivatalosan közvetített - döntésével Magyarországot is meghívta ezen nemzetközi szerzõdésekhez történõ csatlakozásra.

A Jegyzõkönyv részben a NATO SOFA, részben az Ottawai Megállapodás tartalmára emlékeztetõ, a parancsnokságok mûködésének segítését a fogadó és a küldõ állam között megosztó rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket 16 fejezetben a különbözõ parancsnoksági szintekhez külön elõírások rendelésével részletez.

Tekintettel arra, hogy a Jegyzõkönyv több rendelkezésében is a NATO SOFA Megállapodásra történõ visszautalást tartalmaz, valamint arra, hogy a két nemzetközi dokumentum tárgya szorosan összefügg és a csatlakozás eljárási rendje is azonos, a további jogalkotási munka elõsegítése érdekében indokolt, hogy a NATO SOFA Megállapodáshoz és a Jegyzõkönyvhöz történõ csatlakozást célzó elõterjesztéseket az Országgyûlés egymáshoz közeli idõpontban, lehetõleg együttesen tárgyalja.

A törvényjavaslat 1-2. §-ai tartalmazzák a Jegyzõkönyvhöz való csatlakozás kinyilvánítását és e nemzetközi szerzõdés hivatalos magyar nyelvû fordítását.

A Jegyzõkönyv rendelkezéseit alkalmazni kell a Szövetséges Erõk Európai Fõparancsnokságára (SHAPE), a SHAPE-nek közvetlenül alárendelt parancsnokságokra, valamint minden más az Észak-atlanti Szerzõdés alapján felállított katonai parancsnokságra, illetve nemzetközi katonai szervezetre az Észak-atlanti Szerzõdés területén belül, illetve az ilyen parancsnokságok katonai és polgári személyzetére és ezek hozzátartozóira, amikor ezen személyek hivatali kötelezettségeikkel kapcsolatban tevékenykednek illetve tartózkodnak ilyen területen.

A Jegyzõkönyv I. cikke az alkalmazott fogalmak definícióit tartalmazza.
A II. cikk kimondja, hogy a NATO SOFA rendelkezései a katonai parancsnokságokra is alkalmazhatóak, a parancsnokságokat a IV. cikk fõszabályként a küldõ állam fegyveres erõivel azonos helyzetbe hozza.

Különleges szabályok találhatók a személyazonosító igazolványok (V. cikk), a kártérítési ügyek (VI. cikk), a parancsnokságok adómentessége (VII-VIII. cikk), a feleslegessé vált eszközökrõl illetve berendezésekrõl való rendelkezés (IX. cikk), a fõparancsnokság személyi jogképességének és más jogi lehetõségeinek a garantálása (X-XI. cikk), a devizaszabályok alóli mentesség (XII. cikk) és a levéltárak és dokumentumok sérthetetlensége (XIII. cikk) tekintetében.

Függetlenül attól, hogy a Magyar Köztársaság területén a NATO a közeljövõben nem kíván szubregionális parancsnokságot létrehozni, fontos feladat a Jegyzõkönyv belsõ jogba építése és ezzel annak szabályozási tárgyát érintõ magyar jogszabályok megalkotását vagy módosítását elõsegíteni. Emellett a - fõként nyugat- és dél-európai - külföldi parancsnokságokon tevékenykedõ magyar kiküldöttek - fõleg hivatásos katonák - helyzetének rendezése miatt szükséges már most csatlakozni a Jegyzõkönyvhöz.

A honvédelmet érintõ egyes törvények módosításáról szóló 1998. évi LXXXIX. törvény számos rendelkezést tartalmaz a szövetséges fegyveres erõkre - ideértve a szóban forgó nemzetközi katonai parancsnokságokat -, valamint nemzetközi szerzõdésekre. E keretszabályok tartalmát segíti kitölteni, többek között, a Párizsi Jegyzõkönyv mielõbbi hazai hatályba léptetése, elõírásainak végrehajtása.

A Jegyzõkönyv hosszú távra rendezi a szövetséges parancsnokságokon szolgálatot teljesítõ magyar személyzet, illetve a jövõben esetleg Magyarországon mûködõ parancsnokság és személyzete jogállását. Alapját, jogi keretét képezi a késõbbi, végrehajtást szolgáló belsõ szabályozásnak és nemzetközi megállapodások megkötésének. A javaslat szerint e feladatokról a Kormány gondoskodik.

A Jegyzõkönyv XVI. cikke úgy utal vissza a NATO SOFA Megállapodásra, hogy utóbbinak a XV. és XVII-XX. cikkelyét úgy kell tekinteni, mintha azok a Jegyzõkönyv szerves részét képeznék. A NATO SOFA XVIII. cikkének 3. pontjában meghatározott hatályba lépési idõpont irányadó tehát a Jegyzõkönyv hatályba lépésére. Az Észak-atlanti Tanács által tett - ismertetett - meghívás és a csatlakozáshoz szükséges belsõ jogi eljárás után a csatlakozási okiratokat az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, és Magyarországon a Jegyzõkönyv 30 nappal ezután lép hatályba. Ennek megfelelõ szövegezés található a törvényjavaslat 4. §-ában.