Az Országgyûlés - figyelembe véve az ember legmagasabb szintû testi és lelki egészségéhez, valamint a környezet épségéhez fûzõdõ alapvetõ alkotmányos jogait - a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében, a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények káros hatásainak megfelelõ módon történõ azonosítása, megelõzése, valamint elhárítása céljából a következõ törvényt alkotja:

E törvény alkalmazásában:

a) kémiai biztonság: a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok kezelését - csökkentését vagy elkerülhetõvé tételét - célul kitûzõ, illetõleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejûleg tekintetbe veszi a fejlõdés fenntarthatóságának szükségességét;

b) vegyi anyag életciklusa: a vegyi anyag országon belüli elõállításától vagy behozatalától az országból való kiviteléig, illetve hulladékká válásáig, újrahasznosításáig, vagy ártalmatlanításáig terjedõ, a vegyi anyaggal végzett tevékenységek által szakaszolt idõszakok összessége;

c) EINECS: az 1981. szeptember 18-án az Európai Közösség piacán jelenlévõ valamennyi anyagot tartalmazó Meglévõ Kereskedelmi Anyagok Európai Jegyzéke;

d)  ELINCS: az 1981. szeptember 18-át követõen az Európai Közösségben, illetve az Európai Unióban (a továbbiakban: EU) törzskönyvezett új anyagokat tartalmazó Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke;

e) anyag: természetes állapotában elõforduló vagy ipari termelõfolyamatból származó kémiai elemek vagy ezek vegyületei, amelyek a termék stabilitásához szükséges adalékokat és az elõállításból/gyártásból származó szennyezõdéseket is tartalmazhatnak, de nem tartalmaznak olyan oldószereket, amelyek az anyag stabilitásának vagy összetételének megváltozása nélkül elkülöníthetõk;

f)  új anyag: az EINECS-ben nem szereplõ anyag;

g)  veszélyes anyag: valamennyi, a 3-5. §, illetõleg e törvény hatályba lépéséig irányadó jogszabályok alapján veszélyesként osztályozott anyag;

h) veszélyes anyagok magyarországi jegyzéke: az e törvény hatályba lépéséig irányadó jogszabályok szerint veszélyesnek minõsülõ anyagok jegyzéke, kiegészítve az e törvény alapján bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyagokkal;

i)  veszélyes anyagok közösségi jegyzéke: a 67/548/EGK Irányelv I. számú melléklete szerinti közösségi veszélyes anyagok jegyzéke;

j)  új veszélyes anyag: az EINECS-ben nem szereplõ veszélyes anyag;

k)  készítmény: két vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat;

l)  veszélyes készítmény: egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely az osztályozás során veszélyes besorolást kap;

m)  veszélyes készítmények nyilvántartása: a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetében (a továbbiakban: OKK-OKBI) mûködõ Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnál (a továbbiakban: ETTSZ) a bejelentett veszélyes készítményekrõl vezetett termék-nyilvántartás;

n) veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentése: eljárás, melynek keretében a gyártó, illetve az importáló közli a veszélyes anyagokkal, illetõleg a veszélyes készítményekkel kapcsolatos, e törvényben meghatározott adatokat az OKK-OKBI-vel. Az OKK-OKBI a veszélyes anyagokat felveszi a veszélyes anyagok magyarországi jegyzékébe, a veszélyes készítményeket az ETTSZ az m) pont szerinti nyilvántartásba veszi;

o)  törzskönyvezés: eljárás, melynek keretében az OKK-OKBI a törzskönyvezésre bejelentett új anyaghoz benyújtott dokumentációt elfogadja, törzskönyvezési számmal látja el, meghatározza az anyag egészség- és - a környezetvédelmi miniszterrel vagy az általa kijelölt szervvel egyetértésben - környezetkárosító kockázatát;

p)  importáló: az a természetes vagy jogi személy, aki (amely) Magyarország területére anyagot vagy készítményt hoz be az országon belül történõ értékesítés céljából;

q) értékesítés (piaci forgalmazás): anyagnak, illetve készítménynek harmadik személy számára történõ elérhetõvé tétele. E törvény alkalmazásában az ország vámterületére történõ behozatalt is értékesítésnek kell tekinteni;

r) termék: minden ingó dolog - abban az esetben is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált - kivéve ez alól a földmûvelés, az erdõgazdálkodás, az állattenyésztés, a halászat és a vadászat feldolgozatlan termékeit;

s)  mûszaki dosszié: új anyag törzskönyvezéshez szükséges fizikai-kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján az egészség-, a környezet-, a fogyasztó-, és a munkavédelem követelményeit, valamint az e követelmények megvalósítása érdekében szükséges teendõket tartalmazó dokumentáció;

t) biztonsági adatlap: a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény azonosítására, veszélyességére, kezelésére, tárolására, szállítására, a hulladékkezelésre, valamint az egészséget nem veszélyeztetõ munkavégzés feltételeire vonatkozó dokumentum;

u) tevékenység: a veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos elõállítás - ide értve a bányászatot (feltáró fúrás, kitermelés) is -, a gyártás, a feldolgozás, a kiszerelés, a csomagolás, a tárolás, az anyagmozgatás, a forgalmazás, az értékesítés, a felhasználás, továbbá a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények elemzésével, ellenõrzésével kapcsolatos vizsgálat;

v)  tapintható veszélyjelzés: olyan jelzés, mely gyengénlátó vagy vak személy részére jelöli a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény által elõidézhetõ veszélyt;

w) R mondat és R szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények kockázataira utaló mondat, illetõleg e mondat sorszáma;

x) S mondat és S szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények biztonságos használatára utaló mondat, illetve e mondat sorszáma;

y) GLP: a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az EU irányelvei alapján meghatározott helyes laboratóriumi gyakorlat;

z)  új gyártó, új importáló: a törzskönyveztetõvel nem azonos olyan gyártó vagy forgalmazó, aki (amely) az ELINCS listán szereplõ, törzskönyvezett anyagot kíván gyártani vagy forgalmazni;

(1) E törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztetõ, a 3. § szerint veszélyesnek minõsülõ veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre, illetõleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki, azzal, hogy a törzskönyvezési eljárás befejeztéig a törvény hatálya kiterjed - a veszélyességtõl függetlenül - valamennyi új anyagra, a 5. § (1) bekezdése szerinti osztályozásig - az osztálybasorolhatóságtól függetlenül- valamennyi anyagra is.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki

 a) az emberi vagy állatgyógyászati célra használt gyógyszerekre (késztermékekre);

 b) a pszichotrop anyagokra, illetve a kábítószerekre;

 c) a kozmetikai termékekre;

 d) a 20. § (6) bekezdésében foglalt kivétellel a külön jogszabály szerint hulladéknak minõsülõ anyagkeverékekre;

 e) a radioaktív anyagokra;

 f) az élelmiszerekre;

 g) a takarmányokra;

 h) a növényvédõszerekre és a termésnövelõ késztermékekre;

i) az egyéb veszélyes anyagokra - így különösen a kizárólag növényvédelmi célra szolgáló növényvédõszer hatóanyagokra -, vagy veszélyes készítményekre, amelyekkel kapcsolatban jogszabály olyan bejelentési, engedélyezési vagy egyéb közigazgatási eljárást ír elõ, amelynek során érvényesített követelmények megfelelnek az e törvényben meghatározott követelményeknek.

(3) Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e törvény egyes rendelkezéseinek a (2) bekezdés a)-i) pontjában felsoroltakra történõ alkalmazását.

(4) E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni

a) a vámellenõrzés alatt álló veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre,

b)  a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 16. §-ban foglalt kivétellel  a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítására. Azon veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények tekintetében, amelyek a veszélyes áruk szállítására vonatkozó jogszabályok hatálya alá is tartoznak, e törvény rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben e jogszabályok a csomagolásra, a feliratozásra, a szállítás részét képezõ átmeneti tárolásra, a be- és kirakásra eltérõen nem rendelkeznek.

(5) Abban a kérdésben, hogy valamely anyag vagy készítmény e törvény hatálya alá tartozik-e - kétség esetén - a 25. § szerinti tárcaközi bizottság állásfoglalása az irányadó.

A veszélyesség meghatározása

E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minõsül az az anyag, illetve készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok bármelyikébe besorolható:

a) az anyagok és készítmények fizikai, fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságai alapján, tûz-, és robbanásveszélyesség szerint:

(1) Az anyagok veszélyességét a 3. § szerinti veszélyességi jellemzõk meghatározására irányuló vizsgálatokkal kell megállapítani. A veszélyesség meghatározásának alapelveit, valamint a vizsgálatok módszereit az EU irányelveinek, az OECD ajánlásainak, és a GLP követelményeinek figyelembevételével az egészségügyi, a környezetvédelmi, valamint a belügyminiszter együttesen határozza meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálattól eltérõ módszerrel korábban nyert adatok esetében az e törvénynek megfelelõ új vizsgálat szükségességérõl esetenként a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (a továbbiakban: OKK) fõigazgatója dönt. A döntés során tekintetbe kell venni egyebek között a gerinces állatokon végzett vizsgálatok minimálisra szorításának szükségességét új vizsgálati adatok megszerzése érdekében.

(3) Az 5. § szerinti jegyzékben már szereplõ, osztálybasorolt veszélyes anyagokat nem kell ismételten megvizsgálni.

Osztályozás, jegyzékbe vétel

(1) A veszélyesség meghatározása érdekében az anyagokat belsõ tulajdonságaik, a készítményeket a bennük lévõ veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell a 3. §-ban meghatározott kategóriáknak megfelelõen.

(2) Az anyagok, illetve a készítmények osztályozását a gyártó, illetve az importáló végzi. Az osztályozás alapján veszélyesként osztályba sorolható anyagokat, illetve készítményeket - veszélyességüknek megfelelõen - szimbólummal, veszélyjellel, R számmal és mondattal, valamint S számmal és mondattal látja el.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben elõírtak szerint osztálybasorolt veszélyes anyagok magyarországi jegyzékét (a továbbiakban: jegyzék) - osztálybasorolásukkal és feliratozásukkal együtt - az egészségügyi miniszter közreadja, és gondoskodik a jegyzékben bekövetkezett változások rendszeres - legalább 3 havonta történõ - közzétételérõl.

(4) A jegyzékben nem szereplõ, új veszélyes anyagnak nem minõsülõ, valamint az ELINCS-ben feltüntetett veszélyes anyagot a jegyzékbe történõ felvétel céljából, az osztálybasorolást követõen, a gyártó vagy az importáló az OKK-OKBI-nek a 6-7. §-ban foglaltak szerint bejelenti.

(5) A gyártó, vagy az importáló a veszélyes készítményt az osztálybasorolást követõen a 8. §-ban foglaltak szerint az OKK-OKBI-nek bejelenti.

(6) Ismert összetételû, osztálybasorolt veszélyes készítmény újraosztályozandó minden olyan esetben, amikor összetételében változás történt. Az újraosztályozást akkor is el kell végezni, ha valamely összetevõ helyettesítése vagy további anyagok hozzáadása történt, függetlenül a helyettesítõ, illetve a hozzáadott anyag veszélyességétõl. Ha a veszélyes készítmény veszélyes összetevõinek száma megváltozik, illetve valamely veszélyes összetevõje más veszélyes összetevõre változik, vagy a veszélyes készítmény veszélyessége bármely egyéb okból módosul, akkor a változás tényére a készítmény elnevezésében utalni kell.

(7) A gyártók, illetve a importálók minden szükséges intézkedést kötelesek megtenni a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény veszélyességére vonatkozó új információk beszerzése érdekében, de új adatok szerzése végett -jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - állatkísérletek elvégzésére nem kötelezhetõek.

(8) A veszélyesség szerinti besorolást a gyakorlatban szerzett, illetõleg az emberi mérgezésekkel kapcsolatos tapasztalatok, valamint az új tudományos ismeretek alapján haladéktalanul felül kell vizsgálni.

(1) A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket - az ELINCS-ben nem szereplõ új veszélyes anyagok, valamint a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a gyártó, illetve az importáló (a továbbiakban együtt: bejelentõ) az azzal kapcsolatos tevékenység megkezdését megelõzõen bejelenti, amennyiben a tevékenység során alkalmazott veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény a jegyzékben még nem szerepel. Az új veszélyes anyagok jegyzékbe vételét az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárás lefolytatását követõen, külön bejelentés nélkül, hivatalból végzi.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem kell bejelenteni a kizárólag kutatási célra, kísérleti gyártásra, és nem termelõüzemi méretû kipróbálásra gyártott, illetõleg importált veszélyes anyagokat, vagy veszélyes készítményeket.

(3) A veszélyes anyagok, illetõleg veszélyes készítmények bejelentésére vonatkozó e törvényben foglalt rendelkezéseket Magyarország EU-hoz történõ csatlakozásáig kell alkalmazni azzal, hogy az ELINCS-ben szereplõ új veszélyes anyagok tekintetében ezen idõponttól a 9. §-ban foglalt rendelkezések irányadóak.

(1) A veszélyes anyagokat az OKK-OKBI-hez az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentõ lapon kell bejelenteni.

(2) A bejelentõ a veszélyes anyag bejelentéséhez csatolja a magyar nyelvû biztonsági adatlapot és címketervet, amelyeken feltünteti az anyag veszélyesség szerinti besorolását is. A benyújtott dokumentációhoz a jegyzékbevételt végzõ OKK-OKBI adatkiegészítést kérhet.

(3) Az ELINCS-ben közreadott veszélyes anyag bejelentése során a bejelentõ laphoz csatolni kell a veszélyes anyagot az EU területén törzskönyveztetõ írásbeli hozzájárulását, továbbá a hazai jegyzékbevételhez szükséges adatokat.

(4) A veszélyes anyag bejelentésével kapcsolatos valamennyi adatszolgáltatásért, az adatok hitelességéért a bejelentõ a felelõs.

(5) A veszélyes anyagra vonatkozó bejelentési eljárást nem kell alkalmazni a 2 %-nál kevesebb monomert tartalmazó mûanyagok - ideértve valamennyi polimert is - továbbá azon veszélyes anyagok esetében, amelyeknek az egyébként bejelentésre kötelezett által évenként gyártott, vagy importált tömege nem éri el a 100 kg-ot, illetõleg a robbanásveszélyes, a rendkívül gyúlékony, a maró, a nagyon mérgezõ, a mérgezõ, a karcinogén, a mutagén, valamint a reprodukciót és az utódok fejlõdését károsító anyagok esetén a 10 kg-ot, vagy - bármely veszélyes anyag esetén - halmozott össztömege az 1 tonnát.

(6) Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben - évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben - gyártott, vagy importált veszélyes anyagokat.

(7) A bejelentés tudomásulvételérõl az OKK-OKBI a szabályszerûen felszerelt bejelentõlap beérkezésétõl számított 15 napon belül, a bejelentõlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentõt, valamint az ETTSZ-t. A bejelentett veszélyes anyagot az OKK-OKBI felveszi a jegyzékbe.

(8) Bármely gyártó vagy importáló, aki (amely) e törvény hatályba lépését megelõzõ 3 évben, illetve az azt követõ évben legalább egy alkalommal évi 10 tonnát meghaladó mennyiségben veszélyes anyagot gyárt(ott) vagy importál(t), az egészségügyi miniszter által meghatározott információt köteles bejelenteni az OKK-OKBI-be. Amennyiben a veszélyes anyag szerepel a közösségi jegyzéken, a bejelentést 12, amennyiben a veszélyes anyag szerepel az EINECS-ben, de a közösségi jegyzéken nem, illetve a fentiek szerint gyártott, vagy importált mennyisége nem haladja meg az 1000 tonnát, a bejelentést 24 hónapon belül kell megtenni.

(1) A veszélyes készítményeket az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentõlapon be kell jelenteni az OKK-OKBI-nek. A bejelentõ a bejelentõ laphoz csatolja a veszélyes készítmények magyar nyelvû biztonsági adatlapját.

(2) Kizárólag a már bejelentett veszélyes anyagot, illetõleg törzskönyvezett anyagot tartalmazó veszélyes készítmény jelenthetõ be.

(3) A veszélyes készítmények bejelentésével kapcsolatosan megkövetelt adatok hitelességéért a bejelentõ a felelõs.

(4) Nem kell bejelenteni azokat a készítményeket, amelyeket e törvény hatálybalépését megelõzõen a gyártó, illetve az importáló már bejelentett, illetõleg amelyek országos forgalmazási engedélyt kaptak.

(5) A bejelentés tudomásulvételérõl az OKK-OKBI a szabályszerûen felszerelt bejelentõlap beérkezésétõl számított 15 napon belül, a bejelentõlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentõt és az ETTSZ-t.

(1) Új anyaggal - a (2)-(4) valamint a (13) bekezdésre figyelemmel, valamint az egészségügyi miniszter által meghatározott kivételekkel - csak törzskönyvezést követõen lehet tevékenységet végezni.

(2) Magyarország területén új anyag önmagában, vagy készítmény összetevõjeként akkor hozható kereskedelmi, vagy bármely más gazdasági tevékenység céljából forgalomba, ha azt a hazai törzskönyvezõ hatóság törzskönyvezte. Nincs szükség törzskönyvezésre azon új anyagok tekintetében, amelyek esetén a magyarországi forgalomba hozatalt végzõ

a) gyártó az adott új anyagot az EU valamely tagállamának, vagy az EU-val társulási megállapodást kötött bármely állam területén már elõállítja vagy

b) importáló az új anyagot az EU valamely tagállamába, illetve az EU-val társulási megállapodást kötött bármely államba már importálja

és az érintett állam illetékes hatóságánál a 35. §-ban foglaltaknak megfelelõen a forgalomba hozni szándékozott új anyagot már törzskönyvezték.

(3) Az ELINCS-ben szereplõ, az EU valamely tagállamában már törzskönyvezett új anyag esetében valamennyi új gyártó, illetõleg a törzskönyveztetõtõl erre felhatalmazással nem rendelkezõ új importõr köteles az anyag ismételt törzskönyveztetésére. Egyéb esetben ezen új anyagok törzskönyvezése, illetve ismételt hazai törzskönyvezése nem szükséges. Ismételt törzskönyveztetés esetén a törzskönyveztetõ az állatkísérletek megismétlésének lehetõség szerinti elkerülése érdekében az elsõ, illetve bármely korábbi törzskönyveztetõvel megállapodhat arról, hogy megkapja ezen kísérletek adatait.

(4) Az e törvény hatályba lépését megelõzõen már törzskönyvezett új anyagokat a törzskönyvezést korábban teljesítõnek ismételten törzskönyveztetnie nem kell.

(5) Magyarországon elõállított új anyagok esetében a törzskönyvezéshez szükséges dokumentációt a gyártó, külföldön elõállított új anyagok esetén a magyarországi forgalomba hozatalt végezni szándékozó, illetõleg a külföldi gyártó magyarországi képviseletére jogosult természetes vagy jogi személy nyújtja be a törzskönyvezési eljárás lefolytatására illetékes OKK-OKBI-hez.

(6) Az új veszélyes anyag törzskönyvezésekor a kérelemhez a törzskönyveztetõ csatolja a mûszaki dossziét, a vizsgálati bizonylatokat, a biztonsági adatlapot és a címketervet, valamint nyilatkozatot a gyártani, illetve importálni tervezett mennyiségekrõl (tonna/év) és a javasolt felhasználási és hulladékkezelési módról. Az osztályozás során veszélyes anyagként nem besorolható új anyagok törzskönyvezéséhez a vizsgálati bizonylatokat, valamint a mûszaki dossziét kell csatolni.

(7) A törzskönyvezési eljárás során a veszélyes anyag környezetkárosító kockázatának meghatározásához a környezetvédelmi miniszter, vagy az általa kijelölt szerv egyetértése szükséges. A szakhatósági hozzájárulást a törzskönyvezést végzõ hatóság szerzi be.

(8) Új anyag fizikai, fizikai-kémiai, kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai sajátosságait feltáró vizsgálatokat GLP minõsítésû, illetõleg akkreditált laboratóriumok végezhetnek.

(9) Új anyag (8) bekezdés szerinti sajátosságait feltáró vizsgálatok eredményéért a vizsgálatot végzõ laboratórium a felelõs.

(10) A mûszaki dosszié összeállítása, a törzskönyvezendõ anyag osztályba sorolása, a magyar nyelvû biztonsági adatlap és címketerv elkészítése, illetve elkészíttetése a törzskönyveztetõ feladata.

(11) A törzskönyvezéssel kapcsolatos valamennyi adatszolgáltatásért, az adatok hitelességéért a törzskönyveztetõ a felelõs.

(12) A törzskönyveztetõ a vizsgálatot végzõ laboratórium nevérõl és címérõl tájékoztatja az OKK-OKBI-t, egyidejûleg igazolást nyújt be arról, hogy jogosult a benyújtott vizsgálati adatok felhasználására. Ennek hiányában az OKK-OKBI az új anyag törzskönyvbe vételét, az OKK fõigazgatója a törzskönyvezési okirat kiadását megtagadja.

(13) A ELINCS-ben szereplõ veszélyes anyagok tekintetében e törvénynek a veszélyes anyagok törzskönyezésére vonatkozó rendelkezéseit Magyarországnak az EU-hoz történõ csatlakozásától kell alkalmazni.

Abban az esetben, ha az új veszélyes anyag gyártani, illetve importálni tervezett tömege nem éri el az 1 tonna/év/gyártó, illetve importáló mennyiséget, illetõleg - a mennyiségtõl függetlenül - a veszélyesként nem osztálybasorolható új anyagok esetén a törzskönyvezési eljárás az egészségügyi miniszter által meghatározott egyszerûsített módon folytatható le.

A törzskönyvezõ hatóság a törzskönyvezési eljárást 60 napon belül lefolytatja, és az OKK fõigazgatója a törzskönyvezésrõl okiratot állít ki, egyidejûleg a hatóság a törzskönyvezett veszélyes anyagot felveszi az 1. § h) pontja szerinti jegyzékbe. Az OKK fõigazgatója a törzskönyvezési okiratot egy-egy példányban megküldi a törzskönyveztetõnek, valamint az ETTSZ-nek. Az ETTSZ-nek megküldött okirathoz a biztonsági adatlap és a mûszaki dosszié egy példányát is csatolni kell.

(1) A törzskönyveztetõ tájékoztatja a törzskönyvezõ hatóságot a törzskönyvezett új veszélyes anyag

a) gyártott vagy importált éves, vagy halmozott mennyiségének változásáról;

b) emberre, illetve környezetre kifejtett hatásaival kapcsolatos új ismeretekrõl;

c) új felhasználásairól;

d) összetételének változásairól;

e) gyártójának, illetõleg importálójának adataiban bekövetkezett változásokról.

(2) A törzskönyvezett, veszélyesként nem osztályozható új anyag esetén a törzskönyveztetõ tájékoztatási kötelezettsége az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottakra nem terjed ki.

A törzskönyvezési, illetõleg bejelentési eljárások lefolytatása során az OKK-OKBI, az OKK fõigazgatója, illetõleg az ETTSZ - a törzskönyveztetõ vagy a bejelentõ eltérõ nyilatkozata hiányában - a tudomására jutott adatokat, információkat nyilvánosságra nem hozhatja. Nem tekinthetõ üzleti titoknak, illetõleg bizalmasan kezelendõ adatnak az anyag, illetve a veszélyes készítmény kereskedelmi neve, fõ alkalmazási területe, a veszélyességének megítélése szempontjából jelentõs fizikai, kémiai tulajdonsága, a toxikológiai és az ökotoxikológiai vizsgálatokból levont következtetés, a vizsgálatok értelmezése, valamint a vizsgálatokért és adatokért felelõs intézet, szervezet, személy neve, címe, továbbá az elsõsegélynyújtásra, mentésre, óvintézkedésekre, dekontaminálásra vonatkozó adat, illetve eljárás. A törzskönyvezõ hatóság felülvizsgálhatja, hogy a törzskönyveztetõ által titkosítani kívánt adat képezheti-e üzleti titok tárgyát.

A csomagolás, raktározás, szállítás

(1) A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény - a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fvt.) foglalt követelmények megfelelõ alkalmazásán kívül - olyan csomagolóanyagban, csomagoló eszközben, zárással, felirattal, szükség szerint egyéb jelzésekkel ellátva hozható forgalomba, hogy az veszélyes anyag, illetõleg veszélyes készítmény felhasználásáig biztosítsa az egészségkárosodás, illetve környezetszennyezés, vagy- károsodás elkerülését.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott károsodások elkerülése végett a csomagoló eszközt úgy kell megválasztani, hogy

a) akadályozza meg a tartalom kiszóródását, kiszivárgását, kiömlését;

b) azokat a csomagolóanyagokat, amelyekbõl a csomagolóeszköz és a lezárás készül, a tartalom ne károsíthassa, vele ártalmas vagy káros vegyületeket ne alkosson;

c) a csomagoló eszközök és a lezárások sérülés nélkül feleljenek meg a megfelelõ anyagmozgatás, és bármilyen más, a felhasználás során történõ rendeltetésszerû igénybevétel követelményeinek;

d) a visszahelyezhetõ zárórendszerrel ellátott csomagoló eszközbõl többszöri lezárást követõen is megakadályozza a tartalom kijutását;

e) a csomagoló eszközön, amely lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba hozott

is legyen;

f) a csomagoló eszközön - az egészségügyi miniszter által meghatározott esetben - olyan pecsét legyen, amely a elsõ alkalommal történõ felnyitáskor helyrehozhatatlanul megsérül.

(3) Veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt tilos elõállítani, gyártani, csomagolni, kiszerelni élelmiszernek, illetõleg takarmánynak minõsülõ terméket elõállító üzemben.

(4) Eredetileg veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény tárolására készített, vagy használt csomagoló eszköz még tisztított, közömbösített állapotban és átmenetileg sem használható élelmiszer, takarmány, valamint ezek alapanyagainak tárolására.

(5) Eredetileg élelmiszer csomagolására, vagy tárolására készített, illetve használt csomagoló eszköz veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény tárolására nem használható.

(1) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények raktározásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a tevékenység végzésére a tevékenység bejelentésével jogot szerzõ természetes vagy jogi személy felelõs. Bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények megfelelõ módon történõ tárolásáért a tevékenységet végzõ felel.

(2) A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények raktározásáért, tárolásáért az (1) bekezdés szerint felelõs személyek biztosítják, hogy a raktározott (tárolt) veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény az egészséget, illetve testi épséget ne veszélyeztesse, illetõleg a környezetet ne szennyezhesse, károsíthassa.

A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolását, illetõleg a szállító jármûvet úgy kell megválasztani, hogy a szállított anyag, készítmény a szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethesse, illetõleg ne károsíthassa.

(1) Bármely bejelentéshez kötött tevékenység csak a (2)-(8) bekezdés szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhetõ.

(2) A feliratot a tevékenység során alkalmazott valamennyi csomagolási egységen el kell helyezni. A felirat magyar nyelven is jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza

a) a termék nevét, a benne lévõ veszélyes anyag megnevezését a magyarországi jegyzékben szereplõ valamely megnevezés szerint, vagy - a jegyzékbevételig - valamely hivatalos nemzetközi elnevezés magyar megfelelõjét;

b) a gyártó, az importáló, vagy a magyarországi forgalmazó megnevezését és teljes címét, telefonszámát;

c) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény használatával felmerülõ veszély megjelölését, és a veszély jelképét (szimbólumát);

d) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény használatával járó különös kockázatokat megjelölõ, az egészségügyi miniszter által meghatározott szabványmondatokat (R mondat);

e) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény biztonságos használatával kapcsolatos, az egészségügyi miniszter által meghatározott szabványmondatokat (S mondat);

f) az Európai Közösségben (EU-ban) jegyzékbe vett veszélyes anyagok esetén az EINECS, illetve az ELINCS szerinti jegyzékszámot. Az e jegyzékekben szereplõ anyagok esetében - a lakossági forgalomba kerülõ veszélyes anyagok esetén 2002. január 1. napjától - a címkén szerepelnie kell az "EK felirat" szavaknak is;

g) a Magyarországon törzskönyvezett veszélyes anyagok esetében a magyar törzskönyvezési számot.

(3) Az oxidálódó, könnyen gyúlékony, gyúlékony veszélyességi osztályba sorolt, valamint a lakosság számára nem forgalmazott ártalmas anyagok és ártalmas készítmények esetében a R mondatokat és az S mondatokat nem kell feltüntetni azokon a csomagolási egységeken, amelyek nem tartalmaznak 125 ml-nél nagyobb mennyiséget.

(4) A feliraton a (2) bekezdés szerinti információkat olyan módon kell feltüntetni, hogy azok a felirat hátterébõl szembeötlõ módon elkülönüljenek és a jól olvashatóságot lehetõvé tévõ méretûek legyenek.

(5) A felirat vagy a csomagolás színének és megjelenésének olyannak kell lennie, hogy a veszélyt jelzõ szimbólum és annak háttere jól látható legyen.

(6) A feliratot (címkét) a csomagolás egy, illetve több oldalán úgy kell rögzíteni, hogy ha a csomagot szabályosan teszik le, azt vízszintesen lehessen olvasni.

(7) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásán, vagy feliratán megtévesztõ jelölést, vagy feliratot nem szabad feltüntetni.

(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az Fvt.-ben az áruk címkézésére vonatkozó szabályok megfelelõ alkalmazását.

Veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények a külön törvényben foglalt egyéb feltételek mellett csak abban az esetben reklámozhatóak, ha a reklám tartalmazza a reklámozott termék 3. § szerinti veszélyességi osztályának egyértelmû megjelölését.

(1) A veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes készítményekkel végzendõ tevékenység megkezdése elõtt a tevékenységet végzõ a veszélyes anyagok, illetõleg a veszélyes készítményekkel végzett tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázat-becslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó,  nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén  a tevékenységet végzõ a felelõs.

(2) A kockázatbecslés érdekében a következõk elvégzése szükséges:

a) a veszély azonosítása;

b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése;

c) az expozíció becslése;

d) a kockázat minõségi, illetve mennyiségi jellemzése.

(3) Az OKK-OKBI a törzskönyvezendõ veszélyes anyagok esetében a törzskönyvezési eljárás során, illetve a bejelentendõ veszélyes anyagok bejelentését követõen - a legalább 10 tonna/év mennyiségben gyártott, illetve forgalmazott veszélyes anyag esetén - a környezetvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv szakhatósági közremûködésével elvégzi a környezetvédelmi és az egészségügyi miniszter által meghatározott adatszolgáltatás elemzését, illetve kockázatbecslést.

(4) A (3) bekezdés szerinti kockázatbecslés elvégzése nem érinti az (1) bekezdés alapján a tevékenység megkezdését megelõzõen elvégzendõ kockázatbecslést.

(5) A veszélyes anyaggal, illetõleg a veszélyes készítménnyel tevékenységet végzõ a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki. Ez a kötelezettség nem érinti az Mvt.-ben, illetõleg a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvényben foglalt egyéb követelmények teljesítését.

(6) Az (1)-(2), valamint az (4)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenység megkezdését megelõzõen.

Egészségvédelem, munkavédelem, lakosság- és fogyasztóvédelem,

(1) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények elõállításának, gyártásának, feldolgozásának, illetve felhasználásának megkezdése elõtt - ideértve a külföldrõl történõ behozatalt is - a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények közül a kevésbé veszélyes anyagot (készítményt) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végzõ elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség-haszon elemzést és azt az ellenõrzést végzõ hatóságnak - kérésére - bemutatja.

(2) A tevékenységhez legalkalmasabb veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény kiválasztásához - szükség esetén - az OKK-tól vélemény kérhetõ.

(3) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzõk és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elõ, illetõleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a munkavégzõ a felelõs.

(4) A munkavállalók, illetõleg a lakosság egészségét, vagy a környezetet nem megengedhetõ mértékben érintõ kockázatok megfelelõ szintre csökkentése érdekében - amennyiben a kockázat megfelelõ csökkentése más módon nem lehetséges - egyes veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények alkalmazása, illetõleg egyes, ezekkel végzett tevékenységek betilthatóak, korlátozhatóak.

(5) A lakosság részére forgalomba hozott veszélyes anyaghoz, illetve veszélyes készítményhez a forgalmazó mellékeli a biztonsági adatlapnak a rendeltetés szerinti használattal összefüggõ adatainak felhasználásával elkészített, magyar nyelvû használati utasítást. A használati utasítást a gyártó, vagy az importáló készíti el.

(6) A környezet veszélyes anyagokkal történõ szennyezésének megismerése érdekében egyes, a környezetvédelmi miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegõbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeit, illetõleg hulladék formájában történõ átadását a szennyezést okozó tevékenységet végzõ nyilvántartja. A nyilvántartott adatok alapján - az adatok rendszeres gyûjtésével és feldolgozásával - a Környezetvédelmi Minisztérium a kibocsátott szennyezésekrõl, illetõleg átadott hulladékokról regisztert állít fel, és hoz nyilvánosságra.

(7) A fel nem használt és nem hasznosítható veszélyes anyagok, illetõleg veszélyes készítmények biztonságos kezelésérõl a tevékenységet végzõ gondoskodik, és az erre vonatkozó dokumentációt az ellenõrzést végzõ hatóság részére - felhívására - rendelkezésre bocsátja.

(1) Az eredeti csomagolásban forgalomba hozott veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények minõségéért - a termékfelelõsségrõl szóló külön törvényben foglaltak szerint - a gyártó, illetõleg az importáló felelõs.

(2) A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény, valamint a csomagoló eszközének minõségét a külön törvényben foglaltak szerint a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség ellenõrzi. A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény elõállítója, illetõleg forgalmazója az ellenõrzést tûrni köteles.

(3) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények felett rendelkezési jogosultsággal rendelkezõ személy, valamint az, akinek munka-, illetve feladatkörébe tartozik ezen anyagok, illetve készítmények megfelelõ õrizete, gondoskodik arról, hogy azok a megszerzésükre jogosulatlan, vagy biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába ne kerüljenek.

(4) A veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt az eredeti csomagoló eszközbõl tárolás, raktározás, illetve továbbadás, forgalmazás céljából más, az azonosítást szolgáló feliratozás nélküli csomagoló eszközbe áttenni nem lehet.

(5) A (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a nem foglalkozásszerûen végzett, magáncélú tevékenység során is megfelelõen alkalmazni kell.

(1) A munkahelyi egészség és biztonság, illetõleg a környezetvédelem érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény a tevékenységet foglalkozásszerûen végzõ személy számára a gyártó, vagy az importáló által elkészített magyar nyelvû biztonsági adatlappal hozható forgalomba. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat.

(2) A tevékenységet végzõt a forgalmazó legkésõbb a termék elsõ alkalommal történõ kiszolgálásakor látja el a biztonsági adatlappal. A termék ismételt kiszolgálásakor a forgalmazónak a tevékenységet végzõt a biztonsági adatlappal ismételten ellátnia nem kell.

(3) A biztonsági adatlap írásban, vagy elektronikus úton rögzített módon is átadható.

(4) A forgalmazó a biztonsági adatlap átvevõjérõl nyilvántartást vezet és a tudomására jutott új információkról õt haladéktalanul tájékoztatja.

(5) A biztonsági adatlap tartalmának, illetve formájának részletes szabályait az egészségügyi miniszter határozza meg.

A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények
nyilvántartása, információ szolgáltatás

(1) Az ETTSZ a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetõleg a termék-nyilvántartás keretében gyûjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat.

(2) Az ETTSZ az (1) bekezdés szerinti országos nyilvántartást, illetve - veszélyes készítmények esetén a termék-nyilvántartást - a bejelentett adatok alapján vezeti. A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények törzskönyvezését, jegyzékbe vételét, illetõleg nyilvántartásba vételét végzõ szerv az (1) bekezdésben megjelölt adatokat az ETTSZ-nek megküldi.

(3) Az ETTSZ a veszélyes anyagokra, illetve veszélyes készítményekre vonatkozó, általa nyilvántartott adatokról - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek a közérdekû adatok nyilvánosságára irányadó rendelkezései szerint - megkeresésre felvilágosítást ad. Az ETTSZ biztosítja az ezen adatokhoz történõ folyamatos - napi 24 órás- hozzáférés lehetõségét.

(4) Az ETTSZ az (1) bekezdésben meghatározott adatokon kívül megkeresésre felvilágosítást ad az ELINCS és az EINECS, valamint az Európai Közösség (EU) e törvény alkalmazásával összefüggõ irányelveinek tartalmáról.

(5) Az ETTSZ az általa szolgáltatott felvilágosításról nyilvántartást vezet.

(6) A Magyarország területén elõforduló bármilyen eredetû emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által meghatározott módon az ETTSZ-hez be kell jelenteni.

(1) Az OKK-OKBI-ben Információs Központ (a továbbiakban: Központ) mûködik.

(2) A Központ végzi a kémiai biztonsággal összefüggõ nemzetközi információk gyûjtését, a fontosabb információk magyar nyelvre fordítását és valamennyi, a kémiai biztonságban érintett szervezethez történõ eljuttatását. A Központ egyidejûleg gyûjti, elemzi és értékeli a kémiai biztonsággal, a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hazai adatokat, és a nemzetközi, illetve hazai adatokból levont következtetéseirõl tájékoztatja a 25. § szerinti, valamint a kémiai biztonság területén döntések elõkészítésére, illetõleg döntések meghozatalára jogosult egyéb közigazgatási szerveket.

(3) A Központ végzi az OECD tagországok részére a veszélyes anyagokra vonatkozó adatok cseréjét. Az információcsere célja kizárólag a veszélyes anyagokra vonatkozó kockázat elbírálása, illetve az emberi élet és egészség védelme, továbbá a környezetvédelem lehet. Adat kizárólag olyan tagország részére közölhetõ, amelynek jogszabályai a közölt adat védelmét legalább a hazai jogszabályoknak megfelelõen biztosítják.

(1) A kémiai biztonság irányításának koordinálása, a részfeladatainak áttekinthetõsége, az egységes és hatékony döntéselõkészítés céljából, a kémiai biztonság biztosításában való aktív nemzeti részvétel elõsegítése érdekében tárcaközi bizottság mûködik.

(2) A tárcaközi bizottság kidolgozza a kémiai biztonság nemzeti politikáját, és programját - beleértve a közoktatási, illetve felsõoktatási intézmények tanulói, magánszemélyek és a szakemberek kémiai biztonsági oktatásának, képzésének rendszerét, módját is -, továbbá koordinálja a nemzeti program végrehajtását.

(3) A tárcaközi bizottság javaslattételi, valamint véleményezési joggal részt vesz bármely, a kémiai biztonságot érintõ jogszabály, illetõleg hatósági intézkedés elõkészítésében, felülvizsgálatában.

(4) A tárcaközi bizottság tagjai az egészségügyi, a környezetvédelmi, a gazdasági, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, az oktatási, a belügy, a pénzügy, a honvédelmi, valamint a szociális és családügyi miniszterek által kijelölt személyek, az országos tisztifõorvos, vagy az általa kijelölt személy, továbbá a kémiai biztonság területén érintett társadalmi szervezetek által a Kormány rendeletében meghatározott módon delegált legfeljebb hat személy.

(5) A tárcaközi bizottság operatív tevékenységét az OKK-ban mûködõ titkárság segíti.

Amennyiben a 25. § szerinti tárcaközi bizottság bármely tagjának, vagy a 32. § (1) bekezdésének alapján ellenõrzésre jogosult hatóságok kezdeményezésére a rendelkezésére álló új adatok alapján megállapítja, hogy valamely, a közösségi jegyzékben nem szereplõ veszélyes anyag e törvény osztályozási, feliratozási, vagy csomagolási elõírásainak betartása mellett is veszélyt jelenthet az emberre, illetve a környezetre, a tárcaközi bizottság a Magyarországon osztályozott veszélyes anyag újraosztályozását javasolhatja, illetve - az újraosztályozás elvégzéséig, vagy egyéb módon meghatározott idõre - javaslatot tehet a 32.§ (2) bekezdésének a)  pontja szerinti hatóság számára a forgalomba hozatalnak az ország területén történõ megtiltására, vagy külön feltételekhez kötésére, és - a 20. § (4) bekezdésére figyelemmel - az illetékes minisztereknél kezdeményezheti a 34. § (3) bekezdés db) alpontja és f)  pontja szerinti rendelkezés meghozatalát, illetõleg annak módosítását.

A kémiai biztonság, illetõleg a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények helyes kezelésének alapelveit, legfontosabb szabályait - különösen a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények felismerésére, az általánosan használt veszélyes anyagok (készítmények) tárolására, felhasználására vonatkozó ismereteket - a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza.

A veszélyes anyagokkal, veszélyes készítményekkel
végzett tevékenység feltételei

(1) Bármely tevékenység - a kutatás, a kísérleti gyártás és a nem termelõüzemi méretû kipróbálás kivételével, a 7. § (5)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel - csak igazolható módon bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetve bejelentett veszélyes készítménnyel végezhetõ.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken kívül bármely veszélyes készítménnyel tevékenység csak akkor végezhetõ, ha a veszélyes készítményt alkotó veszélyes anyagoknak a bejelentése, illetve a törzskönyvezése megtörtént.

(3) A veszélyes anyagokkal, illetõleg veszélyes készítményekkel foglalkozásszerûen végzett tevékenység a felhasznált anyag, illetõleg készítmény adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhetõ meg.

(1) E törvény hatályba lépését követõen a hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivételekkel - a tevékenységének megkezdése elõtt ezt köteles bejelenteni az ÁNTSZ tevékenység gyakorlásának helye szerint területileg illetékes városi, fõvárosi kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézetének.

(2) A bejelentést meg kell ismételni a bejelentõ, illetõleg a bejelentett tevékenység azonosításához szükséges bármely adat megváltozása esetén. A 7. § (8) bekezdésében foglalt esetben a gyártott, vagy az importált mennyiségben bekövetkezett változásokat a gyártó, illetve az importáló 3 évenként jelenti be.

(3) A magánszemélyek részére magáncélú, nem foglalkozás körében történõ felhasználás céljából kereskedelmi forgalomba hozott veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény vásárlását, illetve felhasználását nem kell bejelenteni.

(4) Az engedély visszavonásáig, illetve érvényességének lejártáig nem kell bejelenteni azt a tevékenységet, amelyet az arra jogosult e törvény hatálybalépésének napján érvényes tevékenységi engedély, illetve országos forgalmazási engedély alapján végez. Az e törvény hatálybalépése elõtt kiadott általános tevékenységi engedély, illetõleg országos forgalmazási engedély csak abban az esetben vonható vissza, ha a tevékenység végzése nem felel meg az e törvényben, illetõleg a végrehajtásáról szóló jogszabályokban foglalt feltételeknek.

(5) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel végzett tevékenység elõzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény elõállításához, gyártásához, feldolgozásához, vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket.

Veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény foglalkozás körében történõ felhasználás céljából csak a tevékenység végzésére jogosult és a veszélyes anyag, illetõleg veszélyes készítmény biztonságos alkalmazására képes olyan nagykorú természetes személy, vagy jogi személy, illetve a képviseletében eljáró nagykorú személy részére szolgáltatható ki, aki (amely) a 29. § szerinti bejelentés tényét, illetõleg a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény átvételére való jogosultságát hitelt érdemlõ módon igazolni tudja.

Az e törvényben foglalt követelményeknek megfelelõ veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények hazai forgalmazása kizárólag a 20. § (4) bekezdésében, valamint a 26. §-ban meghatározott esetben korlátozható, illetõleg tiltható meg.

(1) A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenõrzését

a)  a közegészségügy szempontjából történõ megfelelõség tekintetében az ÁNTSZ;

b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelõség;

c) a munkabiztonság körében a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelet szervei;

d) a tûzvédelem szempontjából a tûzvédelmi hatóság;

e) a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelõség

végzi. Az ellenõrzést végzõ felügyeletek feladat- és hatáskörére a rájuk vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.

(2) A tevékenység ellenõrzésére az (1) bekezdés b)-e)  pontja szerint jogosult hatóság feladatkörében eljárva - a rá vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott intézkedések alkalmazásán túl - az e törvényben, illetõleg a végrehajtásáról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén

a) kezdeményezi az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél

b) a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint szabálysértési eljárás, külön törvényben meghatározott esetben büntetõeljárás lefolytatását kezdeményezheti.

(3) A városi intézet a (2) bekezdés szerinti intézkedéseket feladatkörében hivatalból, illetõleg az ellenõrzést végzõ felügyelet megkeresésére alkalmazza. Amennyiben az intézkedés alkalmazására nem az illetékes szakhatóság kezdeményezésére kerülne sor, úgy a határozathozatalt megelõzõen kikéri annak hozzájárulását. A szakhatóság közremûködésére az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 20-21. §-a az irányadó.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések - értelemszerûen - egyidejûleg is alkalmazhatóak.

(5) A városi intézet az élet, a testi épség, az egészség, valamint a környezet védelme érdekében elrendelheti a (2) bekezdés aa)-ab) alpontja alapján hozott határozatának azonnali végrehajtását.

(1) A városi intézet az e törvényben, illetõleg a végrehajtásáról rendelkezõ jogszabályokban foglalt, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenységre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 5 millió forintig terjedõ kémiai terhelési bírságot szabhat ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bírság konkrét összegét az eset összes körülményeire - így különösen az emberi egészség, illetõleg a környezet sérelmének, illetve a veszélyeztetésének mértékére, a jogsértõ magatartás idõtartamára, esetleges ismételt tanúsítására, valamint a hatékonyság, az arányosság és a visszatartó hatás elvére - tekintettel kell meghatározni.

(3) A bírságot az Egészségügyi Minisztériumnak a Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell befizetni. A bírság megfizetésébõl származó bevétel kizárólag a kémiai biztonság hazai fejlesztésének, továbbá kutatásának, oktatásának, informatikai rendszerének bõvítése érdekében szükséges állami, helyi önkormányzati, vagy egyéb kezdeményezésû beruházások, más intézkedések költségvetési támogatásához használható fel.

(4) A bírságot meg nem fizetése esetén adók módjára kell behajtani.

(1) Ez a törvény 2001. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 15. §-ának (5) bekezdése a hatályát veszti.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) a kémiai biztonság területén mûködõ tárcaközi bizottság mûködésének;

b) a kémiai terhelési bírság alkalmazásának

részletes szabályait rendeletben meghatározza.

(3) Felhatalmazást kap

a) az egészségügyi miniszter, hogy

b) az egészségügyi miniszter, hogy a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények osztályozásának szempontjait;

c) az egészségügyi, a környezetvédelmi és a belügyminiszter, hogy a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények emberre, vagy a környezetre való veszélyessége meghatározásának alapelveit, a veszélyesség megállapítását célzó vizsgálatok módszereit és a vizsgálatok eredményének értékelését;

d) az egészségügyi és a szociális és családügyi miniszter, hogy a

e) az egészségügyi, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, a környezetvédelmi, valamint a gazdasági miniszter, hogy a nemzetközi információs rendszerben (PIC) megjelölt egyes veszélyes anyagok forgalmazásának, használatának korlátozását;

f) az egészségügyi, valamint a környezetvédelmi miniszter, hogy a lakosság egészségének, illetve a környezet védelme érdekében korlátozni indokolt veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények, valamint tevékenységek körét, valamint a korlátozás módját;

g) a környezetvédelmi és az egészségügyi miniszter, hogy a kockázatbecslés és a kockázatcsökkentés részletes szabályait, a munkavállalók kémiai biztonsághoz fûzõdõ jogát érintõ szabályok tekintetében a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben;

h) az egészségügyi, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter, hogy a biocid anyagok - ide értve a faanyag-védõszereket, az irtószereket, valamint a fertõtlenítõ szereket - elõállításának, gyártásának, forgalombahozatalának, felhasználásának e törvénytõl eltérõ rendelkezéseit;

i) a gazdasági miniszter, hogy az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények gazdasági célú reklámozásának részletes szabályait;

j) a környezetvédelmi miniszter, hogy

k) a honvédelmi miniszter, hogy

rendeletben meghatározza.

(4) Az egészségügyi miniszter az EU-ban osztályozott, valamint az EINECS-ben szereplõ anyagok jegyzékét 2000. december 31-éig közzéteszi.

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival és azok módosításaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.

a) a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,

b)  a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,

c)  a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamoknak az egyes veszélyes anyagok és készítmények értékesítésével kapcsolatos korlátozásokról szóló jogi és igazgatási elõírásainak összehangolásáról,

d)  a Tanács 2455/92/EGK rendelete egyes veszélyes vegyi anyagok exportjáról és importjáról (PIC),

e) a Tanács 793/93/EGK rendelete a létezõ vegyi anyagok emberekre és környezetre való veszélyességének értékelésérõl és ellenõrzésérõl,

f) a Tanács 1488/94/EGK rendelete a kockázatértékelés alapelveirõl,

g) a Tanács 93/67/EGK irányelve a 67/548/EGK irányelvvel összhangban törzskönyvezett anyagok emberekre és környezetre való kockázatának megállapítására vonatkozó elvek meghatározásáról,

h) a Tanács 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalmazásáról,

i) a Tanács 87/18/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alkalmazására vonatkozó törvények, elõírások és adminisztratív rendelkezések egyeztetésérõl, továbbá azoknak a vegyi anyagokon végzett kísérleti alkalmazásának ellenõrzésérõl,

j) a Tanács 88/320/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) felügyeletérõl és ellenõrzésérõl,

k) a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók munkahelyi kémiai kóroki tényezõkkel szembeni védelmérõl,

l) a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalóknak a vegyi, fizikai és biológiai károsító anyagok munkavégzés közbeni veszélye elleni védelmérõl,

m) a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelmére, egyes hatóanyagok, illetõleg tevékenységek betiltására.

A törvénytervezet célja egyrészt az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, megelõzésére és elhárítására (kémiai biztonság). A tervezet célja másrészt - az Alkotmányhoz kapcsolódva - hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó természetes személyek a kémiai biztonsághoz való jogát. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvõ tételszámát, illetõleg azt, hogy a kontrollálatlan kemizáció globális környezetkárosodást, tömeges egészségkárosodást és tömeges balesetet (kémiai katasztrófát, haváriát) okozhat, a célkitûzés indokoltsága értelemszerû. Fontos azonban, hogy az Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) tizenkilencedik fejezetével összhangban a tervezetben végig érvényesül az az elv is, hogy a fenntartható fejlõdés feltételeit biztosítja (garantálja az áruk szabad áramlását, nem ír elõ felesleges költségekkel járó eljárásokat, a szabályozás bekapcsolhatóvá teszi az országot az EU piacába, feladat-megosztásokat tesz lehetõvé az EU tagországaival - pl. törzskönyvezés, HPV anyagok kockázat-becslése -, miáltal gazdasági terheket vesz le az országról).

A kemizáció kockázatainak csökkentésére irányuló kémiai biztonság fogalma illetõleg kialakított nemzeti és globális rendszere alig több mint 25 éves múltra tekint vissza. Jelentõsége miatt átfogó törvényi szabályozásának szükségessége az utóbbi évtizedben világszerte egyre sürgetõbben merült föl. Magyarországon a kémiai biztonságot szabályozó törvény megalkotását az alábbiak indokolják:

1. A gyorsuló ütemben növekvõ kemizáció kockázatai.
2. A magyarországi kémiai biztonság széttagolt, korszerûtlen, "engedélyezés-elvû", a piacgazdaság törvényszerûségeinek nem megfelelõ szabályozása.
3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka.
4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei.

ad. 1. A gyorsuló ütemben növekvõ kemizáció kockázatai. 1965-ben a kereskedelmi forgalomban lévõ vegyi anyagok száma 60.000, a regisztráltaké 6 millió volt; 1990-ben az elõbbiek prognosztizált tétel száma 85.000, az utóbbiaké legfeljebb 8.5 millió volt; 1990-re a számuk 100.000 illetõleg 10 millió fölé nõtt.

Mind a kereskedelmi forgalomban lévõ, mind a regisztrált vegyi anyagok tételszáma egyre gyorsuló ütemben növekszik. A különbözõ márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények pontos összetétele általában ipari titok, a "fogyasztók" (lakosság, egészségügy, környezetvédelem, stb.) körében gyakran ismeretlen.

A vegyi anyagok lehetnek környezetkárosítóak, egészségkárosítóak, tûz- és robbanásveszélyesek; esetenként pedig egy-egy anyagban a két vagy három tulajdonság kombinálódik.

Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció fokozott, különösen kontrollálatlan növekedése az olyan kockázatok jelentõs növekedését eredményezi, amelyek globális következményekkel járhatnak együtt.

Erre elõször az 1960-as évek második felében az ún. Római Klub (önként vállalkozó Nobel-díjas tudósok csoportja) hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsõsorban az ún. globális környezetkárosodásban látta.

A második súlyos következményre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hívta fel a figyelmet: a WHO definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényezõ; ez azt jelenti, hogy a vegyi anyagok mint kóroki tényezõk (tételszámuk 10 milliónál több!) sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés ismert kóroki tényezõinek számát! Megfelelõ szabályozás hiányában a vegyi anyagok a lakosság és a dolgozók tömeges egészségkárosodását idézhetik elõ.

A kontrollálatlan kemizáció harmadik nem kívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai haváriák, katasztrófák megjelenése (pl. a Thalidomid okozta tömeges fejlõdési rendellenességek; a szerves higany okozta Minamata betegség; Kanadában klórt szállító vonat felrobbanása egy nagyobb város állomásán - több mint 100 000 ember evakulásával járt együtt; a sevezói TCDD-kiömlés; a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban; a bopáli gyárrobbanás okozta tömeges - több ezer ember halálát okozó - izocianát mérgezések).

A vegyi anyagok tulajdonságainak kombinálódása miatt negyedik nem kívánatos következményként olyan kockázatokkal is kell számolni, amelyekben az elõzõek együttesen vannak jelen (kombinált kockázat).

Mindehhez az alábbi kiegészítéseket kell hozzátenni: az átfogóan megvizsgált (tesztelt) és ismert vegyi anyagok száma alig több, mint 1 000(!), de még a kielégítõen ismert hatású vegyi anyagok száma sem több mint 40 000; vagyis a nem vagy alig ismert, veszélyt jelentõ anyagok száma mintegy tízmillió! Ötödikként tehát a nem megfelelõen szabályozott kemizáció esetén egy jelentõs mértékben ismeretlen, kiszámíthatatlan kockázattal is kell számolni.

E kockázatok kezelésére, csökkentésére illetõleg - meghatározott anyagcsoportokhoz kapcsolódóan - a kockázatok elkerülésére hívta életre az ENSZ 1972-ben a Stockholmban rendezett ún. elsõ Környezetvédelmi Világkongresszuson a kémiai biztonsági programot. A kémiai biztonság azonban - miután a kemizáció nem kívánatos kockázatainak csökkenése a várttól elmaradt - továbbfejlesztést igényelt. Az 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlõdés Világkonferenciát záró Föld-Csúcson a 178 ENSZ tagállam közül 172 ország államelnökei, kormányfõi írták alá az ún. Agenda 21-t. Ennek 19. fejezete megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált ún. helyes vegyi anyag kezelés érdekében meg kell oldaniuk. A helyes vegyi anyag kezelés a környezet védelme és az emberi egészség védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlõdésének fenntartását is célul tûzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének védelmét szolgáló programokban az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként együttmûködnek az ún. nem kormányzati szervekkel: az iparral, a tudományos szféra intézményeivel, az érdekvédelmi, a közérdekû és a környezetvédõ csoportokkal, illetõleg oly módon, hogy a helyes vegyi anyag kezelés mint tevékenység kiterjed a vegyi anyagok teljes életciklusára.

Az Agenda 21 - és ezen belül a kémiai biztonság átfogó programjának - megvalósítására 1994-ben Stockholmban életrehívták a Kémiai Biztonság Kormányközi Fórumát (Intergovernmental Forum on Chemical Safety, rövidítve: IFCS).

Az IFCS megfogalmazásában: a kémiai biztonság a vegyi anyagok termelésébõl, tárolásából, szállításából, feldolgozásából, felhasználásából, lerakásából adódó rövid és hosszú távú, ember- és környezetkárosító hatások megelõzése.

Az IFCS munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes országok eredményes kémiai biztonságának elõfeltétele a korszerû törvényi szabályozás.

ad. 2. A Magyarországi kémiai biztonság korszerûtlen szabályozása. A mérgezõ hatású vegyi anyagok részletes jogi szabályozására Magyarországon elõször az 1980-as években került sor. A szabályozás vázát a 26/1985. (V. 11.) MT rendelet és az ehhez kapcsolódó számos ponton túlszabályozó, "engedélyezõ elvû" 16/1988. (XII. 22.) SZEM rendelet képezte. Az ezekhez kapcsolódó, de gyakran az alaprendeletekkel szinkronban nem lévõ nagyszámú tárca-rendelet (a Nemzeti Profil 163 a tárgyhoz kapcsolódó jogtárgyat vett leltárba) a szabályozást áttekinthetetlenné és csaknem hatástalanná tette. A vegyi anyagok kötelezõvé tett minõsítési eljárásának a várt 40-60.000 eset helyett a gyártók és forgalmazók még 1000 esetében sem tettek eleget, a felelõs tárca illetve intézményei az országban gyártott illetve forgalmazott vegyi anyagokról, készítményekrõl csak töredékes információhoz jutottak. Nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy ha az ipar és kereskedelem elõírt kötelezettségének megkísérel eleget tenni, a felelõs hatóság jelentõs kapacitás hiány miatt képtelen lett volna megfelelni az elvárásoknak, a rendelkezések feleslegesen és jelentõsen gátolták volna az áruk szabad áramlását. A tevékenységek (gyártás, feldolgozás, forgalmazás, felhasználás stb.) ugyancsak kötelezõ engedélyezési eljárásai a hatóságnak a már említett szûkös kapacitása miatt nemcsak feladat-megoldási inszufficienciát jelentettek, hanem azt is, hogy a hatóság (az állam) olyan felelõsséget vállalt át, amelynek szakmailag nem volt képes eleget tenni, és amely felelõsség-átvállalással lényegében felmentést adott a nem megfelelõ mederben, olykor szabálytalanul folyó, a lakosság kémiai biztonságát veszélyeztetõ tevékenységeknek.

Megállapítható volt, hogy a magyar szabályozás széttagolt, a piac törvényeinek nem felel meg, fenntartja a központi irányítás idején kialakult engedélyezési elvet, szakmailag inszufficiens és a nemzeti kémiai biztonság szerkezetérõl, mûködésérõl semmiféle áttekintést nem ad.

ad. 3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka. Az EU tagság elõfeltételeként zajló jogharmonizációs tevékenység a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, illetõleg a kémiai biztonság területén számos közösségi irányelv, néhány rendelet és ajánlás beépítését teszi szükségessé a magyar jogrendszerbe. Ezek az áruk szabad áramlása mellett elsõsorban az ember egészségének és környezetének védelmét szolgálják. Beépítésük csakis a szociális piacgazdaság jogrendszerének megfelelõen történhet. Ezért EU csatlakozási szándékunk, illetõleg jogharmonizációs feladataink - különösen, ha figyelembe vesszük az Európai Közösség Alapító Szerzõdését, annak 100a cikkelyét, továbbá az Európa Bizottság javaslatát, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét - nem valósítható meg a kémiai biztonság korszerû szabályozása nélkül.

ad. 4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei. Magyarország mint az OECD tagja az OECD "jogszabályainak" is eleget kell, hogy tegyen. Minthogy az EU is tagja az OECD-nek, a két szabályozási rendszer között nincsenek ellentétes megoldások. Az OECD javaslatai - miután ennek a szervezetnek a legfejlettebb országok a tagjai (az EU mellett pl. az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada, Svájc) - alkalmasak arra, hogy a kémiai biztonság területének legfontosabb és legaktuálisabb fejlõdési irányait jelöljék meg. Ezeket az ajánlásokat (pl. törzskönyvezés, GLP, ún. HPV anyagok minõsítése) ezért is célszerû beépíteni a törvénybe. Mindez ugyancsak egy korszerû szabályozásban kaphat helyet.

Az újraszabályozás 1996-ban megkezdõdött. Elkészült a 233/1996. (XII. 26.) Korm. és a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet, amelyek a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását a vonatkozó közösségi irányelvekkel (a Tanács 67/548/EGK és 88/379/EGK irányelvei) összhangban szabályozták.

A hazai feltételek figyelembevétele miatt az említett rendeletek a közösségi szabályozáshoz képest csak részben szabályozták az új vegyi anyagok törzskönyvezését, nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra és kõolajtermékre, nem adtak megfelelõen széleskörû meghatalmazást a kapcsolódó jogszabályok elkészítésére, továbbá megtartották a közösségi jogrendszerrel nem harmonizáló korábbi szabályozásból a tevékenységek engedélyezési eljárásait.

Tapasztalatok az új szabályozásokkal. Az új szabályozás tapasztalatai közül talán a legfontosabb: a rendeletek bevezetésével kapcsolatosan olyan anyagi megterhelésekrõl, amelyek a végrehajtást meggátolták, vagy akárcsak kifejezetten megnehezítették volna, nem voltak jelzések. Ennek jelentõségét abban látjuk, hogy miután a bevezetésre kerülõ új törvény ezekre a szabályokra épül, nem jelent majd nemzetgazdasági szinten jelentõs megterhelést. Emellett az ipar "megszabadul" a központi szabályozás utolsó bürokratikus és anyagigényes engedélyezésétõl, a tevékenységi engedélyektõl és az országos forgalmazási engedélyektõl.

A törvénytervezet kidolgozása. A szabályozás célszerûen egy ernyõ törvény révén tûnt megvalósíthatónak. Ennek vázát (mint említettük) a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdéskörét szabályozó, a Tanács 67/548/EGK, valamint 88/379/EGK irányelvei, továbbá a hasonló tárgykörben szabályozó 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet magva képezik. A tervezet figyelembe veszi a tartozó további közösségi irányelvek mellett az OECD ajánlásokat (szám szerint ötöt), valamint a hasonló szabályozást célzó német, svéd, finn és ír törvényeket.

A tervezett szabályozás nagymértékben hasonlít az Európai Közösség szabályozási rendszeréhez A szabályozás vázát a Közösségben is a két említett irányelv képezi, és ehhez a vázhoz, ernyõhöz illeszkednek a kémiai biztonságot garantáló végrehajtási elõírások.

Fontos jellemzõje a tervezetnek, hogy illeszkedik a kémiai biztonság határterületeinek, illetõleg a kémiai biztonságot felügyelõ tárcáknak azon szabályaihoz, amelyek befolyásolják a kémiai biztonságot. Így kapcsolódik az egészségügyi, a környezetvédelmi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és a termékfelelõsségi törvényekhez, szabályozásokhoz.

A tervezet vázát (ernyõjét) vegyi anyagok életciklusa elsõ fázisát képezõ termelés vagy import, illetve az ezek révén "elõállított" vegyi anyagok veszélyességének, kockázatának átfogó szabályozása képezi. Az ernyõn "függenek" az életciklus további szakaszai vegyi eredetû környezet- és egészségkárosító hatásainak, kockázatainak megelõzését, kezelését célzó - elsõsorban végrehajtási rendeletekben megfogalmazásra kerülõ - szabályozások. Az "ernyõ" továbbá átjárhatóságot biztosít olyan hatályos jogszabályok felé, amelyek a kémiai biztonság azon szektorait szabályozzák, amelyek az IFCS irányításával folyó globális harmonizáció befejezéséig egyébként izoláltan funkcionálnak, vagy amelyek a kémiai biztonság határterületein szabályoznak. Mindezeket a kémiai biztonság intézményes rendszerét (pl. az információs központ, a toxikológiai tájékoztatás, a kémiai biztonság koordinálását elõsegítõ tárcaközi bizottság) szolgáló elõírások egészítik ki.

Összegezve: a tervezet nemcsak a veszélyes vegyi anyagok kérdéskörét fedi le, hanem valóban lehetõvé teszi a kémiai biztonság átfogó szabályozását.

A tervezet meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a kémiai biztonsággal kapcsolatos alapvetõ fogalom-rendszerbe tartoznak, illetõleg amelyek ismerete szükséges az anyagok és készítmények veszélyességének, a velük folytatott tevékenységek során fellépõ kockázatok meghatározásának, becslésének, a kemizációs kockázatok kezelésének megértéséhez és eredményes végrehajtásához. A fogalmakat a tervezet elsõsorban a tervezet vázát alkotó közösségi irányelvek szerint közölt jegyzékre támaszkodva írja le. Ezáltal a tervezet jól érthetõ bármely EU tagország gyártói, importõrei számára, és ennélfogva magyarországi tevékenységüket elõsegíti.

A tervezet hatálya a célkitûzéssel és a tervezet vázát képezõ irányelvekkel összhangban egyrészt az embert és a környezetet veszélyeztetõ, a tervezet által meghatározott módon veszélyesnek minõsülõ anyagokra és készítményekre valamint az ezekkel folytatott tevékenységekre; másrészt pedig valamennyi, korábban nem ismert (még nem gyártott) új anyagra terjed ki, az utóbbi esetben új nem veszélyes anyagok tekintetében csak a törzskönyvezésig. Rögzíti továbbá a tervezet, hogy az osztályozás elvégzéséig - a veszélyességtõl függetlenül - a tervezet hatálya alá tartozik valamennyi anyag. E szabály nyilvánvalóan következik abból, hogy bármely anyag veszélyességérõl az osztályozás elvégzésével, szükség esetén az osztályba sorolhatóság megállapítását lehetõvé tévõ vizsgálatok elvégzésével lehet megalapozott módon állástfoglalni. A veszélyes anyagok, készítmények/termékek közül néhány olyan csoportra nem terjed ki a tervezet hatálya, amelyek az EU-ban és a világ más iparilag fejlett országaiban (USA, Japán, Kanada, Ausztrália, Svájc) is külön szabályozás alá tartoznak, ezek: gyógyszerek, pszichotróp anyagok, kábítószerek, növényvédõszerek, kozmetikumok, talajjavítók, élelmiszerek, takarmányok. Ezek a kivételek azért nem kérdõjelezhetik meg a törvény ernyõ jellegét, mert a kemizáció kockázatait elsõsorban a veszélyes anyagok okozzák; ezek túlnyomó többsége viszont ipari, fogyasztói vegyi anyag valamint a kõolaj-származékok közé tartozik, illetve a kábítószer és pszichotróp anyagok kivételével anyagként (hatóanyag, vivõszer komponens, adalék anyag, stb.) a tervezet hatálya alá tartoznak. Ugyancsak e tervezet hatálya alá tartozik gyakorlatilag valamennyi veszélyes anyag életciklusának legkülönbözõbb szakaszaiban az azokkal folytatott tevékenység (pl. gyártás, feldolgozás, hulladékképzõdés). Fontos szerepe van az "ernyõ" teljessé-tételében, hogy a tervezet hatálya a törzskönyvezés révén (lásd 9-13. §-ban) valamennyi új anyagra kiterjed. Ez azt jelenti, hogy a tervezet a kemizáció minden számottevõ további új termékérõl, vegyi anyagáról részletes adathalmaz gyûjtését biztosítja; ez a prevenció szempontjából meghatározó fontosságú. Mindezek mellett azonban talán a legfontosabb, hogy szinkronban az IFCS globális harmonizációra való törekvésével az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e tervezet egyes rendelkezésének a (2) bekezdés a)-i) pontjaiban felsoroltakra történõ alkalmazását. Vagyis a tervezet valódi koordinációt, átfogó szabályozást biztosít a kémiai biztonság területén.

A tervezet meghatározza azt az egységes szempontrendszert, amelynek segítségével valamennyi vegyi anyag (és készítmény) jellemezhetõ. Ennélfogva sok millió vegyi anyag veszélyessége és az elvileg általuk okozott kockázatok alapján egy jól áttekinthetõ, viszonylag egyszerû rendszerben kezelhetõ (lásd: 5. §). A veszélyességet az anyagokban (a készítmények esetén az alkotó komponensekben mint anyagokban) rejlõ fizikai, fizikai-kémiai és kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságok (ún. intrinsic sajátosságok) határozzák meg. Az elsõ csoportba a robbanásveszélyes, az égést elõsegítõ vagy oxidáló, a rendkívül gyúlékony, könnyen gyúlékony és a gyúlékony tulajdonságok, a második csoportba a nagyon mérgezõ, mérgezõ, ártalmas, maró, izgató, túlérzékenységet okozó, rákkeltõ, mutagén, reprodukciót és az utódok fejlõdését károsító tulajdonságok, míg a harmadik csoportba a környezetet károsító sajátosságok tartoznak.

Annak érdekében, hogy egy vegyi anyag veszélyes tulajdonságainak meghatározása a tudományos elvárásoknak megfelelõen történjék, az elfogadott nemzetközi elõírások (EU irányelvek, OECD módszertani útmutató, a jó laboratóriumi gyakorlat - ún. GLP - követelményei) szerinti vizsgálatokat kell végezni. A tervezet figyelembe veszi a gerinces állatok védelmét és elõírja, hogy a fenti vizsgálati módszerek alkalmazása elõtti idõszakból nyert eredmények is elfogadhatók, ha azt a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ fõigazgatója - felhasználva a Központ kísérletes toxikológiában és a humán toxikológiában illetõleg ökotoxikológiában jártas öt intézetének tapasztalatait - úgy ítéli meg.

A tervezet elõírja, hogy az anyagokat belsõ tulajdonságaik, a veszélyes készítményeket a bennük lévõ veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell. Ezeket az elõírásokat részletesen a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter határozza meg. Ezen a területen már jelentõs hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután az e gyakorlatot meghatározó 67/548/EGK, illetve a 88/379/EGK irányelvek szabályozásai a 233/1996. (XII. 26.) Korm. illetve a 4/1997. (II. 21.) NM rendeletek és módosításaik révén hatályban vannak. Az osztályozás lehetõvé teszi, hogy Magyarország is azonosan ítélje meg a vegyi anyagokat és készítményeket, mint az EU tagországai, elõsegítve ezáltal a piacon belül ezek gyors és egyúttal biztonságos, az egészséget nem veszélyeztetõ mozgását. Fontos, hogy az EINECS-ben szereplõ anyagok esetében az osztályozást (ha az EU illetékesei még nem végezték el, az anyag nem szerepel a Tanács 67/548/EGK irányelvének I.sz. mellékletében) a gyártó vagy az importáló végzi el. Ezt a korábban centralizált feladatot így a tervezet decentralizáltan oldja meg; a decentralizálás a szakértõi kapacitás sokszoros bõvítése révén lehetõvé teszi a feladat gyors megoldását. A tervezet Magyarország EU tagságáig fenntartja a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet által bevezetett - az EU tagországaiban nem elõírt - gyakorlatot, miszerint a veszélyes anyagokat és készítményeket be kell jelenteni. Ez az elõírás nagyon fontos célt szolgál: segítésével egyrészt rendelkezésre fog állni az ország veszélyes anyag jegyzéke, amelyrõl az egészségügyi miniszter rendszeresen tájékoztatást ad, másrészt egy olyan veszélyes anyag - és készítmény-regiszter adatbázisa építhetõ föl, amely lehetõvé teszi a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetében (továbbiakban: OKK-OKBI) mûködõ Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnak (továbbiakban: ETTSZ) a hazai veszélyes anyagok és veszélyes készítmények pontos ismeretét illetve ismertetését. Az ETTSZ információs szolgáltatásáról a 23. § rendelkezik. A tervezet elõírja: ha egy készítmény összetétele megváltozik, tovább nem forgalmazható anélkül, hogy korábbi fantázia-nevében a változtatás tényére utalás ne történne, illetve, hogy a veszélyes anyagokról a gyártó és a forgalmazó köteles minden újabb információt összegyûjteni és azt közzétenni. Az elõbbi intézkedés a lakosság egészségének biztonsága, az utóbbi mind az ember, mind a környezet biztonsága szempontjából alapvetõ fontosságú.

A tervezet részletezi a bejelentéssel kapcsolatos tennivalókat. A veszélyes anyagokat és veszélyes készítményeket - az ELINCS-ben nem szereplõ új anyagok kivételével, melyek a törzskönyvezés rendje szerint kerülnek bejelentésre - a gyártó és az importáló az ezekkel folytatott tevékenységek megkezdése elõtt jelenti be az OKK-OKBI-ba, ha azok korábban még nem lettek jegyzékbe (veszélyes anyagok), illetve nyilvántartásba (veszélyes készítmények) véve. A bejelentésnek ez a rendszere elkerülhetõvé teszi a többszörös bejelentést. Figyelemmel arra, hogy az EU vonatkozó direktívái bejelentési kötelezettséget a nem törzskönyvezendõ veszélyes anyagok, illetõleg veszélyes készítmények tekintetében nem írnak elõ, ezért a tervezetnek a bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit hazánk EU tagságáig kell alkalmazni. Ezen idõpontot követõen az új anyagnak nem minõsülõ veszélyes anyagok, illetõleg a veszélyes készítmények tekintetében a regisztrációt célzó hatósági eljárás megszûnik, az ELINCS-en szereplõ új veszélyes anyagok tekintetében - hasonlóan az ezen jegyzéken nem szereplõ új anyagokhoz - pedig a törzskönyvezési eljárás harmonizált szabályait kell majd alkalmazni.

Annak érdekében, hogy a bejelentés megfelelõ adatsort szolgáltasson, a veszélyes anyagokat az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentõ lapon kell bejelenteni és a bejelentõ lappal egyidejûleg a biztonsági adatlapot és a címketervet is be kell nyújtani. Az elõbbi a jegyzékbevételhez szükséges adatokról tájékoztat, az utóbbi pedig arról informál, hogy a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény megfelelõ feliratozással kerül-e forgalmazásra illetve a tevékenységet végzõkhöz (lásd még: 17. §). A bejelentett adatokért a bejelentõ felelõs. Annak érdekében, hogy az egészséget és környezetet potenciálisan jelentõsebben veszélyeztetõ anyagok mindegyikének a bejelentésére sor kerüljön, és a tömegüknél fogva minimális kockázatot jelentõ anyagok ne terheljék feleslegesen sem a bejelentõt, sem a fogadó intézményt az elõzõ csoport kárára, a bejelentési kötelezettség függ az anyag veszélyességétõl és az évenként gyártott vagy importált, illetve az országban összesen felhalmozott tömegétõl. Külön említi a tervezet a nagy tömegben gyártott vagy importált (évenként több mint 10 tonna tömegû) veszélyes vegyi anyagok bejelentését, amelyekrõl a késõbbiekben az EU részére is jelentést kell tenni. Ebben a körben a bejelentési eljárás különleges adattartalmát a kémiai biztonság fokozott védelme érdekében az egészségügyi miniszter külön rendeletben határozza meg. A bejelentést regisztráló hatóság 15 napon belül tájékoztatja a bejelentõt arról, hogy a bejelentést tudomásul, az anyagot jegyzékbe vette. A bejelentés részletes szabályozását az egészségügyi miniszter határozza meg.

A veszélyes készítményeket a veszélyes anyagokhoz hasonló eljárás szerint kell az OKK-OKBI-ba bejelenteni. A veszélyes készítmények csak már bejelentett veszélyes anyagokat vagy törzskönyvezett anyagokat tartalmazhatnak; a bejelentett adatok hitelességéért a bejelentõ felelõs. A törvény hatálybalépését követõen csak bejelentett veszélyes készítményekkel - beleértve az újonnan elõállított készítményeket is - lehet az országban tevékenységeket folytatni. Az OKK-OKBI a bejelentés tudomásulvételét 15 napon belül köteles visszajelezni. Ez a szabályozás - amelynek részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg - lehetõvé teszi, hogy az országban (az ETTSZ-ben) egy, az európai élvonalnak megfelelõ termék-regiszter kezdje meg mûködését.

Magyarországon tevékenységet - a tervezetben meghatározott kivételekkel - csak olyan új anyaggal lehet végezni, amelyet törzskönyveztek; a készítmények komponensei is csak törzskönyvezett új anyagok lehetnek. Ez a szabályozás nagyon fontos prevenciós célt szolgál: amíg az EINECS-ben szereplõ (ún. régi) anyagok között nagyobb számban lehetnek nem kielégítõen ismert veszélyes anyagok, az EINECS-ben nem szereplõ, újonnan elõállított anyagokkal (ha azok elõállított tömege számottevõ), akár veszélyesek, akár nem, csak akkor végezhetõ bármilyen tevékenység, ha egészség- és környezet-károsító hatásuk kielégítõen ismert (tehát az általuk okozott kockázat kezelhetõvé válik). Az ELINCS-ben szereplõ új veszélyes anyagok esetében a tervezet a törzskönyvezési eljárás szabályait a jogharmonizáció kívánalmainak megfelelõen Magyarország EU csatlakozásától kezdõdõen rendeli alkalmazni, eddig az idõpontig az ezen jegyzékben szereplõ új anyagok esetében a lényegesen egyszerûbb bejelentési eljárás szabályai szerint kell eljárni.

A törzskönyvezési eljárás megegyezik az EU tagországaiban követett eljárással; az EU bármely tagországában már törzskönyvezett anyagot csak akkor kell újra törzskönyveztetni, ha az új gyártó vagy az importõr nem rendelkezik a törzskönyveztetõ erre történt felhatalmazásával. Ilyenkor ismételten törzskönyveztetni kell, de az állatkísérletek megismétlésének elkerülése végett az új törzskönyveztetõ megállapodhat az elsõ törzskönyveztetõkkel, hogy ezeknek a kísérleteknek az adatait megkapja. Ez az eljárás egyrészt biztosítja, hogy a hazai eljárás megegyezzen az EU tagországokban alkalmazottal és egyszersmind védi a törzskönyveztetõ érdekeit és megfelel az állatvédelmi elveknek.

A tervezet elõírja, hogy a törzskönyveztetõ a törzskönyvezéskor az OKK-OKBI-ba benyújtja a mûszaki dossziét, a vizsgálati bizonylatokat, a biztonsági adatlapot, az anyag veszélyesség szerinti osztálybasorolását, a címketervezetet (ezek összeállítása a törzskönyveztetõ feladata), továbbá a gyártani/importálni szándékozott mennyiségrõl (tonna/év), a javasolt felhasználásról és hulladékkezelésrõl szóló nyilatkozatot. A vizsgálati eredményekért az azokat végzõ GLP minõsítésû, illetõleg akkreditált laboratóriumok, az adatok közlésének hitelességéért a törzskönyveztetõ felelõs; az adatsorok tulajdonjogát a törzskönyveztetõ igazolja. Mindezek az elõírások az adatok valódiságát - ezáltal az új anyag egészség- és környezet-károsító hatásával szembeni biztonságos védekezést - szolgálják illetve biztosítják a bizalmas adatok, valamint a tulajdon védelmét. Ezek veszélyeztetése esetén a törzskönyvbe vételt, illetõleg a törzskönyvezési okirat kiadását a törzskönyvezõ hatóság megtagadja. A törzskönyvezésben a környezetvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv szakhatóságként, hozzájárulási jogkörrel mûködik közre a környezeti veszélyességi jellemzõk meghatározása tekintetében.

Az új anyag évenként gyártani vagy importálni szándékozott tömegétõl függ a törzskönyvezési eljáráshoz szükséges adatszolgáltatás részletessége. A törzskönyvezõ hatóság a törzskönyvezési eljárást 60 napon belül lefolytatja és errõl okiratot állít ki, a törzskönyvezett anyagot pedig jegyzékbe veszi. A törzskönyvezési eljárás részletes szabályait az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §).

A már törzskönyvezett új veszélyes anyagról a törzskönyveztetõ rendszeresen tájékoztatást köteles adni a törzskönyvezõ hatóságnak: az új anyag évente gyártott vagy importált mennyiségérõl illetve az országban összesen felhalmozott mennyiség változásáról, az új anyag emberre és környezetre kifejtett hatásáról, új felhasználási területérõl, a gyártó illetõleg az importáló adatainak változásairól. Ez az eljárás fontos prevenciós célt szolgál, illetõleg azt, hogy tájékoztatás kérése végett a törzskönyveztetõ azonnal elérhetõ legyen. A veszélyesként nem osztályozható új anyag esetén az anyag gyártott, importált vagy összes tömegének változásáról nem kell tájékoztatni a hatóságot.

A tervezet kötelezi a törzskönyvezõ hatóságot az adatok bizalmas kezelésére, az üzleti titok védelmére. Leszögezi viszont, hogy nem képezheti üzleti titok tárgyát, nem kezelhetõ bizalmasan semmi olyan adat, amely az egészség- vagy környezet-károsító hatásról tájékoztat, ennek megelõzésére szolgál és amely adatok (vizsgáló, törzskönyveztetõ neve, címe, stb.) az információ elérhetõsége végett fontosak.

A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásáról a tervezet úgy rendelkezik, hogy egyrészt az elõírások illeszkedjenek a fogyasztóvédelemrõl szóló törvényhez, másrészt hogy a csomagolás megakadályozza a veszélyes anyagok és készítmények egészségkárosodást, környezetszennyezést okozó hatását. Külön szabályozza a lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba kerülõ nagyon mérgezõ, mérgezõ, maró anyagok és készítmények, illetve ártalmas, könnyen gyulladó és rendkívül gyúlékony anyagok csomagolását. Elõbbiek esetében gyermekek által ki nem nyitható zárást, mindkét esetben pedig a veszélyt jelzõ tapintható figyelmeztetés alkalmazását írja elõ a gyermekek, illetõleg a gyengén látók és a vakok védelmében. Megkülönböztetett részletességgel írja elõ az élelmiszerek szennyezése, illetõleg az azokkal történõ cserék megakadályozásának szabályait. A csomagolás további szabályozásának kidolgozásával az egészségügyi minisztert hatalmazza fel (34. §). A csomagolás eurokonform szabályozásával kapcsolatban már kedvezõ hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre a hatályban lévõ, csaknem teljesen harmonizált 4/1997. (II. 21.) NM és a 8/1998. (II. 4.) IKIM rendeletek révén.

A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények raktározásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a tevékenységet végzõ a felelõs. A felelõsök biztosítják, hogy a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a raktározás és tárolás során ne veszélyeztessék az ember egészségét, testi épségét, a környezetet ne szennyezhessék és ne károsíthassák.

A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, a környezet veszélyeztetésének kockázatát minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében különösen körültekintõen kell eljárni a csomagolásnál, a ki- és berakodásnál, a szállító jármû megválasztásánál. A veszélyes áruk fuvarozására vonatkozó, Magyarországon is kihirdetett nemzetközi egyezmények határozzák meg ezen általános, biztonsági szabályon túl a szállításra vonatkozó részletszabályokat. Ezek körében a tervezet szubszidiárius normaként érvényesül.

A törvénytervezet elõírja, hogy bármely tevékenység csak az e törvényi helyen leírtak szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhetõ. A felirat (címke) szükségszerûen magyar nyelven is részletesen tájékoztat a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározottaknak megfelelõen a termékrõl (megnevezése, a benne lévõ veszélyes anyagok) a gyártóról, importálóról, magyarországi forgalmazóról (név, cím, telefon), a veszélyes anyag, veszélyes készítmény veszélyeirõl (a veszély megjelölése, szimbólum/piktogram), a kockázatokról és ezek kezelésérõl; ez utóbbiak az egészségügyi miniszter által meghatározott ún. R és S szabványmondatok révén történnek. Jelezni kell a címkén, hogy a veszélyes anyagnak mi az EU-ban kapott jegyzék száma (EINECS vagy ELINCS szám); illetve magyarországi törzskönyvezés esetén a magyar törzskönyvezési számot. Mindez meggátolja, hogy ismeretlen anyagok illegálisan forgalomba kerüljenek. A tervezet fontos kiegészítõ szabályozásokat is tartalmaz a címke jó láthatósága, a pontos, félre nem vezetõ információ adása érdekében is. A tervezetnek megfelelõen elkészített címke/felirat a kémiai biztonság egyik legfontosabb elõfeltétele. A feliratozás további részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §). Ezzel kapcsolatban már kielégítõ kedvezõ hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet és módosításai a feliratozást már a Tanács 67/548/EGK, illetõleg 88/379/EGK irányelvei szerint szabályozták.

A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a külön törvényben foglalt egyéb feltételek figyelembevételével is csak abban az esetben reklámozhatók, ha a reklám tartalmazza a termék veszélyességi osztályának megjelölését. Részletes szabályait a gazdasági miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

A tervezet a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenységek kivételével, minden veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység esetében kötelezõvé teszi a kockázatbecslést. A kockázatbecslés nagyon fontos célt szolgál: egyrészt a becsült kockázat jelzi, hogy csökkentésére (kezelésére) kell-e intézkedést hozni, másrészt az intézkedés eredményességét kontrollálhatóvá teszi; ha az intézkedést követõen ismételten elvégzett kockázatbecslés nem jelzi a kockázat csökkenését, azt jelenti, hogy vagy az intézkedés volt hibás, vagy az intézkedést nem hajtották végre. A tervezet elõírja, hogy a kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetében a tevékenységet végzõ a felelõs. Ezzel a szabályozással a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel végzett tevékenységek "munkavédelmét" a tervezet az Mvt. határain túlra, a nem szervezett munkavégzésre is kiterjeszti. A tervezet - összhangban az Mvt.-vel - meghatározza a kockázatbecslés szakaszait. Elõírja, hogy a törzskönyvezés során, illetve a nagy tömegben gyártott vagy importált veszélyes anyagok esetében az adatszolgáltatás (részletessége a gyártott vagy importált anyag tömegétõl függ) a gyártó vagy az importáló kötelessége és felelõssége, de a kockázatbecslésnek a tevékenység ismerete nélkül elvégezhetõ szakaszait - az egészségügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter által meghatározott módon - a hatóság (OKK-OKBI) végzi el.

A tervezet az egészségügyi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi törvényhez illeszkedve fogalmazza meg a veszélyes vegyi anyagok és veszélyes készítmények okozta kockázatok kezelését (csökkentését) az egészségvédelem, a munkavédelem, a lakosságvédelem, a fogyasztóvédelem, a termékfelelõsség és a környezetvédelem területén.

Elõírja, hogy a különbözõ tevékenységekhez kötelezõ a kevésbé veszélyes anyagot/készítményt kiválasztani és azt, hogy a kiválasztást a kockázatbecslés, valamint a költség-haszon elemzés elvégzését követõen kell végrehajtani; az eljárást a tevékenység felelõse az ellenõrzést végzõ hatóság kérésére be kell, hogy mutassa. A veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység sem a munkát végzõt, sem más személyek egészségét nem veszélyeztetheti, a környezetet nem károsíthatja. Ezért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a munkavégzõ a felelõs. A lakossági forgalomba hozott veszélyes anyagokhoz/készítményekhez a forgalmazó a gyártó vagy az importáló által készített, a biztonsági adatlapra alapozott magyar nyelvû használati utasítást mellékel.

A munkát végzõk/munkavállalók, illetõleg a lakosság és a környezet védelme érdekében a tervezet lehetõséget biztosít egyes vegyi anyagok, készítmények, illetve tevékenységek betiltására vagy korlátozására, ez a lehetõség azonban - a gazdasági élet szereplõinek megfelelõ jogbiztonsága érdekében - egyrészt csak a megfelelõ kockázatcsökkentés egyéb módozatának hiányában, és kizárólag jogszabály útján érvényesülhet. Ezt a kémiai biztonság szempontjából alapvetõ kérdést most elõször rendezi magyar jogszabály; e rendezés alkalmával kerül sor a munkahelyi kémiai biztonság egyik pillérének, a Tanács 80/1107/EGK, illetõleg 88/364/EGK irányelvének "harmonizálására" is.

Megegyezõen a nemzetközi elvárásokkal, a tervezet elõírja a környezetvédelmi miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegõbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeinek, illetõleg hulladék formájában történõ átadásának nyilvántartását és nyilvánosságra-hozatalát. Ugyancsak megegyezõen a nemzetközi ajánlásokkal szabályozza az ún. "elavult" (raktáron maradt, fel nem használt) vegyi anyagokkal kapcsolatos teendõket.

Összhangban a termékfelelõsségrõl szóló külön törvényben foglaltakkal, a tervezet a gyártó, illetõleg az importáló felelõsségét jelöli meg a veszélyes anyagok/készítmények minõségének megfelelõ csomagolásáért. Az a személy, aki a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények felett rendelkezési jogosultsággal rendelkezik, vagy aki felelõs azok õrzéséért, gondoskodik arról, hogy azok ne kerüljenek biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába. Ezek a rendelkezések a nem foglalkozásszerûen végzett, magáncélú tevékenységek során is érvényesek.

A veszélyes anyag és veszélyes készítmény a tevékenységet foglalkozásszerûen végzõ személy számára a gyártó illetõleg az importáló által készített magyar nyelvû biztonsági adatlappal hozható csak forgalomba; a biztonsági adatlapot a tevékenységet végzõ részére a forgalmazó biztosítja. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat. Ez a szabályozás nem mentesíti a munkáltatót az Mvt. azon elõírása alól, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót az általa értett nyelven informálni a tevékenység veszélyeirõl, kockázatairól. A forgalmazó a biztonsági adatlapot rendszeresen kibõvíti a tudomására jutott információkkal és azt az "adatlapot használó" tudomására hozza. A biztonsági adatlap tartalmát és formáját az egészségügyi miniszter határozza meg.

Az ETTSZ a veszélyes anyagok illetve a veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetõleg a termék-nyilvántartás keretében gyûjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat. Az adatgyûjtés a bejelentések illetve a törzskönyvezés segítségével történik. Az így kialakuló adatbázis (veszélyes anyag, illetõleg termék regiszter) révén az ETTSZ a regiszterekben nyilvántartott adatokról - közérdekû adatként - megkeresésre bárki számára felvilágosítást szolgáltat. Az ETTSZ biztosítja az adatszolgáltatás folyamatosságát a mindenkori elérhetõség érdekében. Ez az információ-szolgáltatás megteremti a magyarországi toxikológiai adatok vonatkozásában a "right to know" kielégítésének alapjait. Nagyon fontos célt szolgál az az elõírás, hogy az ország területén elõforduló bármilyen eredetû emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által meghatározott módon az ETTSZ-hez be kell jelenteni. A jelentések lehetõséget biztosítanak a mérgezések legalább egy részének megelõzésére, illetõleg a kezelésükre való hatékonyabb felkészülésre.

A tervezet által elõirt az OKK-OKBI-ban kialakítandó Információs Központ, amely hazai és nemzetközi adatok fogadására és feldolgozására lesz kialakítva, fontos célt szolgál. Ez végzi a kémiai biztonsággal összefüggõ nemzetközi információk gyûjtését, a fontosabb információk magyar nyelvre fordítását és valamennyi a kémiai biztonságban érintett (kormány és nem kormányzati) szervezethez történõ eljuttatását. Emellett gyûjti, elemzi és értékeli a kémiai biztonsággal, a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hazai adatokat. Mindez lehetõvé teszi, hogy a döntések elõkészítése, illetve gyakorlati feladatok megoldásának elõsegítése végett minden tárcához tartozó területhez (szektortól függetlenül) eljusson az információ. Ez a központ végzi az információcserét az OECD tagországok között is. Az információs központ értelemszerûen kapcsolatot tart az ETTSZ-szel is, valamint a 25. §-ban elõírt Tárcaközi Bizottsággal.

A számos tárca területéhez tartozó kémiai biztonság irányításának koordinálása, a részfeladatok áttekintése, az egységes és hatékony döntéselõkészítés céljából a kémiai biztonság megvalósításában való aktív nemzetközi részvétel elõsegítése érdekében tárcaközi bizottság mûködik. Ez a bizottság dolgozza ki a kémiai biztonság nemzeti politikáját és programját, illetõleg koordinálja az utóbbi végrehajtását (a program az IFCS, illetõleg a Nemzeti Profil ajánlása szerint mindig az aktuális elemzések alapján a kémiai biztonság leggyengébbnek bizonyuló pontjai fejlesztését tûzi napirendre, de rendszeresen foglalkozik a kémiai biztonság szakembereinek, az abban érintett magánszemélyek oktatási, képzési rendszerével, releváns tudományos-kutatási feladatok megoldásával). A bizottság javaslattételi és véleményezési joggal részt vesz bármely, a kémiai biztonságot érintõ jogszabály, hatósági intézkedés elõkészítésében, felülvizsgálatában. Tagjai: az egészségügyi, a környezetvédelmi, a gazdasági, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a belügyi, a pénzügyi, a honvédelmi, az oktatási, valamint a szociális és családügyi miniszterek által kijelölt, továbbá a kémiai biztonság területén érintett nem kormányzati szervezetek (ipar, tudományos szféra, közérdekû szervezetek és környezet-védelmi szervezetek, valamint a munka világának érdekképviseleti szervezetei) által delegált személyek. A bizottság operatív tevékenységét a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban mûködõ titkárság segíti. A tárcaközi bizottság feladatainak és mûködésének részletes szabályait a Kormány határozza meg (34. §).

A tárcaközi bizottság saját és az ÁNTSZ rendelkezésére álló adatok figyelembevételével a Veszélyes Anyagok Közösségi Jegyzékében nem szereplõ veszélyes anyagok újraosztályozását javasolhatja, illetve forgalomba hozatali korlátozásokra tehet javaslatot az illetékes közegészségügyi hatóság számára. A Bizottság - tanácsadási feladatkörébõl adódóan - kezdeményezheti az arra illetékes minisztereknél egyes veszélyes anyagok, illetve készítmények alkalmazásának rendeleti szintû korlátozását.

Elõírja a tervezet, hogy a kémiai biztonság alapelveit, alapvetõ ismereteit a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza. Csakis akkor képzelhetõ el a kielégítõ nemzeti - és következményes globális - kémiai biztonság, ha az ismeretek megszerzése a kötelezõ oktatás keretében van elõírva.

A tervezet meghatározza a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel folytatott tevékenység feltételeit. Ezek: a tevékenység csak az e tervezet elõírásai szerint bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetõleg bejelentett veszélyes készítménnyel folytatható úgy, hogy a foglalkozásszerû tevékenységet folytatónak rendelkeznie kell az anyag, illetve készítmény biztonsági adatlapjával, az egyéb tevékenységet pedig csak a használati utasítás birtokában lehet megkezdeni. A tervezet hatálybalépésekor nem engedélyezett foglalkozásszerû tevékenységet annak megkezdése elõtt be kell jelenteni az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézetének; a bejelentést meg kell ismételni, ha a tevékenység megváltozik. Ez az intézkedés a korábbi engedélyezési eljárást megszünteti, és ezzel is érvényesíti a piac törvényeit (nem akadályozza a szabad versenyt). Ugyanakkor azonban elõírja: a veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végzett tevékenység elõzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény elõállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket.

A tervezet elõírja, hogy foglalkozás körében történõ felhasználás céljából veszélyes anyagot illetve veszélyes készítményt csak nagykorú, a veszélyes anyag illetve készítmény biztonságos kezelésére, alkalmazására képes természetes személy részére lehet kiadni. Ha foglalkozásszerû tevékenységhez vásárol anyagot, a tevékenység bejelentését igazolnia kell.

A tervezetben foglalt követelményeknek megfelelõ, a 20. § (4) bekezdésben, illetve a 26. §-ban említett korlátozást indokló kockázatok nélkül alkalmazható veszélyes anyagok és veszélyes készítmények forgalmazása nem tiltható meg, illetve nem korlátozható. Ez a rendelkezés az áruk szabad áramlását kívánja elõsegíteni.

A tervezet a kémiai biztonság hatósági ellenõrzését és a szankcionálást szabályozza. A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenõrzését a közegészségügy szempontjából az ÁNTSZ, a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelõség, a munkabiztonság körében az OMMF, illetve a munkabiztonsági felügyelet területi szervei, a tûzvédelem szempontjából a tûzvédelmi hatóság, míg a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelõség végzi a rájuk vonatkozó külön jogszabályok szerint. Ezeken túl, az e tervezetben, illetõleg a végrehajtásról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén valamennyi ellenõrzést végzõ hatóság kezdeményezi az ÁNTSZ-nek a tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél a gyártás korlátozását, a tevékenység meghatározott idõpontig vagy feltétel teljesítéséig történõ megtiltását, továbbá a 33. § szerint az ún. kémiai terhelési bírság kiszabását. Emellett kezdeményezheti a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint a szabálysértési eljárást vagy külön törvényben meghatározott esetben büntetõeljárás lefolytatását. A kémiai biztonság szabályainak megszegése esetén kiszabható szankcionálás szigorúnak tûnhet. Az EU tagországaiban (pl. Németország, Svédország) a veszélyes anyagok, készítmények szabályozása bizonyos elõírásait megszegõk kettõtõl öt évig terjedõ börtönbüntetéssel is sújthatók. A jelen törvénytervezet szerint szankciók kombináltan is alkalmazhatók és a tevékenység korlátozását vagy feltételhez kötött betiltását az ÁNTSZ azonnal elrendelheti és végrehajtathatja, ha az az életet, testi épséget veszélyezteti, illetõleg ha a végrehajtás az egészség és a környezet védelme érdekében történik.

Az ÁNTSZ városi intézete az e tervezetben, illetõleg a végrehajtásáról rendelkezõ jogszabályokban foglalt, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 5 millió Ft-ig terjedõ ún. kémiai terhelési bírságot szabhat ki. Ennek összegét az eset összes körülményére tekintettel - de különösen az emberi egészség, a környezet sérelmének, veszélyeztetésének mértékére, a jogsértõ magatartás idõtartamára, esetleges ismételt tanúsítására figyelemmel - kell meghatározni. A bírságot az EüM Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell befizetni; a bírságból származó bevétel kizárólag a kémiai biztonság hazai fejlesztésének, továbbá kutatásának, oktatásának, informatikai rendszerének bõvítése érdekében szükséges állami, helyi önkormányzati vagy egyéb kezdeményezésû beruházások, intézkedések költségvetési támogatásához használható fel. A bírságot meg nem fizetés esetén adók módjára kell behajtani. A kémiai terhelési bírság elsõsorban visszatartó ereje és csak másodsorban bevétele révén kínál lehetõséget az emberi egészség és a környezet vegyi anyagokkal szembeni hatékony védelmének mielõbbi európai szintre emeléséhez.

A tervezet záró rendelkezései a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák. Ezek a jogszabályok teszik lehetõvé, hogy a tervezet ernyõjének kontrollja alatt koordináltan, az EU tárgyhoz tartozó jogszabályaival harmonizáltan legyenek szabályozva az egyes tárcák kompetenciájába tartozó kémiai biztonsági részterületek. Miután a jogszabályok egy részének kidolgozása csak a törvényjavaslat elfogadását követõen kerül sorra, a törvény hatályba lépését célszerû 2001. január elsejében meghatározni.

A tervezet teljes körû áttekintést nyújt az EU azon jogi normáiról, amelyek figyelembe vételével a tervezet harmonizált jellege teljes körûen biztosított.