Az Országgyûlés a Kormány elõterjesztésére

1. megerõsíti a pénzmosásról, a bûncselekményekbõl származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt egyezményt;

2. egyetért azzal, hogy a megerõsítõ okirat letétbe helyezésekor a Magyar Köztársaság a határozat mellékletében szereplõ fenntartásokat és nyilatkozatot megtegye;

3. felkéri a Magyar Köztársaság elnökét, hogy a megerõsítõ okiratokat aláírásával és pecsétjével ellátva adja ki.

1990. november 8-án az Európa Tanács égisze alatt jött létre a pénzmosásról, a bûncselekménybõl származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló egyezmény, amely szervesen illeszkedik az Európa Tanácsban korábban kötött, az Európa Tanács tagállamai közötti bûnügyi együttmûködés kereteit képezõ egyezmények közé. Létrehozásának indoka elsõsorban a bûnözés nemzetközivé válása volt, mely magával hozta annak lehetõségét, hogy az egyik államban bûncselekmény útján szerzett jövedelmet, vagyoni elõnyt a bûnelkövetõk más államba menekítsék, és ott pénzügyi tranzakciók révén tisztára mossák, legalizálják. Ilyen esetekben a büntetõeljárást folytató állam az eljárást csak részleges sikerrel tudja befejezni, hiszen az elkövetõt felelõsségre vonja, és az elkövetett bûncselekményért a jogszabály szerint alkalmazható büntetést alkalmazza, de a bûncselekménybõl származó haszon elkobzása, elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezés, vagyonelkobzás végrehajtása nem áll módjában, hiszen egyrészt nincs információja arról, mekkora összeget, és hol helyezett el a bûncselekmény elkövetõje, illetve amennyiben errõl tudomása van is, nem tudja a vagyoni jellegû fõ-, vagy mellékbüntetést végrehajtani. Ezen büntetõeljárási problémák kiküszöbölésére nyújt segítséget az Európa Tanácsnak ezen egyezménye, melyet röviden a pénzmosás elleni egyezménynek is neveznek.

Az Egyezmény a használt alapvetõ fogalmak meghatározását követõen két részre oszlik, elkülönítve azon feladatokat, melyeket a szerzõdõ államok saját jogukban hajtanak végre a pénzmosás megelõzésére, illetve azokat a jogsegély-jellegû nemzetközi kötelezettségeket, melyeket a pénzmosás elleni harcban vállalnak. Ilyen értelemben az egyezmény szerves kiegészítõje az Európa Tanács egy korábbi, a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló, Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt európai egyezményének, mely (néhány kivétellel) minden büntetõeljárásban lehetõséget nyújt jogsegély (pl. tanúkihallgatás, nyomozati cselekmények elvégzése) iránti megkeresés elõterjesztésére. A kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezménynek Magyarország 1993 óta részese (az egyezményt az 1994. évi XIX. tv. hirdette ki), és az egyezmény alapján bonyolódó jogsegélyforgalom rendszeres, folyamatos, és lényegében problémáktól mentes.

A pénzmosás elleni egyezmény II. fejezete határozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket a szerzõdõ államok saját jogukban kötelesek végrehajtani a bûncselekménybõl származó jövedelem tisztára mosásának megelõzése érdekében. Ennek értelmében minden állam köteles szabályozni a bûncselekménybõl származó jövedelem elkobzását, a jövedelem felkutatását, azonosítását, és ennek érdekében banki, pénzügyi nyilvántartásokhoz történõ hozzáférést. Köteles továbbá minden szerzõdõ állam bûncselekménnyé minõsíteni a bûncselekménybõl származó jövedelem megtisztítására jellemzõ magatartásformákat (pl. átruházást, megszerzést, birtoklást).

A nemzetközi együttmûködést szabályozó III. fejezet (mely az Egyezmény hangsúlyosabb része) általános elvei között leszögezi, hogy a Szerzõdõ Felek a lehetõ legszélesebb körben együttmûködnek egymással a bûncselekményekbõl származó jövedelmek elkobzására irányuló eljárásokban. Ennek keretében - amennyiben belsõ joguk ezt lehetõvé teszi - erre irányuló megkeresés nélkül tájékoztatják az érintett szerzõdõ államot bûncselekménybõl származó jövedelemrõl, ha úgy értékelik, hogy ez segítheti az érintett államot büntetõeljárás kezdeményezésében vagy lefolytatásában. Erre irányuló megkeresés esetén a szerzõdõ államok vállalják olyan átmeneti intézkedések (pl. zár alá vétel) megtételét, melyek megakadályozzák a bûncselekménybõl származó vagyoni elõnnyel való bármilyen rendelkezést, valamint végrehajtják a megkeresõ államban hozott, elkobzást kimondó határozatot. Ezzel összhangban természetesen el kell ismerni a vonatkozó külföldi bírósági határozatot. Részletesen szabályozza az Egyezmény azokat az okokat, melyek alapján lehetõség van azonban az ilyen irányú megkeresések megtagadására, avagy részleges vagy feltételekhez kötött teljesítésére.

Az Egyezmény eljárási szabályai a központi hatóságok közötti közvetlen érintkezést írják elõ, sõt sürgõs esetben lehetõvé teszik, hogy a megkeresõ fél igazságügyi és ügyészi hatóságai közvetlenül lépjenek érintkezésbe, és használják az Interpol hírközlõ rendszerét is. A részletes eljárási szabályok közül ki kell még emelni, hogy - tekintettel a pénzmosással kapcsolatos banki, pénzügyi információk titkos, de legalább bizalmas voltára - mind a megkeresõ, mind a megkeresett állam kérheti, hogy a másik fél tekintse a megkeresés tényét és tartalmát, illetve a szolgáltatott információt bizalmasnak.

36. cikkének (1) bekezdése értelmében az Egyezmény az Európa Tanács tagállamai, valamint azon nem tagállamok részére áll nyitva aláírásra, amelyek kidolgozásában részt vettek. Az Egyezmény az aláírás, illetve a megerõsítõ okirat letétbe helyezését követõ három hónap eltelte után következõ hónap elsõ napján lép hatályba. Tekintettel arra, hogy az Egyezmény az állampolgárok jogait érinti, és számukra kötelezettségeket keletkeztet, a magyar csatlakozást, illetve az egyezmény hatályba lépését az Országgyûlés megerõsítésétõl kell függõvé tenni.

Az Egyezmény az Európa Tanács egyik legtöbb szerzõdõ államot tömörítõ egyezménye, amelyet az alábbi tagállamok írták alá: Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lichtenstein, Luxemburg, Moldova, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, San Marino, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Ukrajna, az Egyesült Királyság, sõt Ausztrália is. Bár az Egyezmény eddig nem minden aláíró állam vonatkozásában lépett hatályba, de a részes államok listája is terjedelmes: Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Izland, Írország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Szlovénia, Svédország, Svájc, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Ausztrália.

Az Egyezményt a 2317/1997. (X.15.) Kormány határozatnak megfelelõen Magyarország képviseletében a külügyminiszter 1997. november 6-án írta alá a parlamenti megerõsítés fenntartásával.

Az Európai Unió az EU tagság feltételéül szabja a többek között ennek az Európa Tanács-i egyezménynek a ratifikálását is. Az EU III. Pillér Bel- és Igazságügyi Együttmûködés átvilágításán (Brüsszel, 1999. március 18-23.) Magyarország vállalta az Egyezmény ratifikálását.

Az Egyezmény által kitûzött cél, a részes államok tekintélyes listája, és a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezmény pozitív tapasztalatai is feltétlenül indokolják, hogy Magyarország az Egyezmény részesévé váljék. A magyar jogban a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény által vált a pénzmosás büntetendõ cselekménnyé; a törvényi tényállás az egyezménynek a pénzmosásra vonatkozó rendelkezéseire tekintettel került megfogalmazásra. A büntetõjogi rendelkezést kiegészíti a pénzmosás megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény. Ez írja elõ többek között a hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek, pénzügyi szolgáltató szervezetek, valamint azok alkalmazottai részére az ügyfél-azonosítás kötelezettségét, hogy amennyiben pénzmosásra utaló adat, tény, vagy körülmény merül fel, kötelezõ bejelentést tenni. A törvény megszületését követõen számos olyan egyéb intézkedés született e területen, amely elõsegíti a pénzmosás felderítését, illetve megelõzését.

Az Egyezmény aláírásával Magyarország deklarálta, hogy a nemzetközi színtéren is részt kíván venni a pénzmosás elleni küzdelemben. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a szerzõdésben vállalt kötelezettségeink összhangban álljanak a belsõ joggal, az alábbi esetekben szükséges az Egyezmény által biztosított körben fenntartásokkal élni:

A 6. cikk határozza meg azon magatartások körét, melyeket az Egyezmény értelmében a részes államoknak pénzmosással kapcsolatos bûncselekményként kell a belsõ jogukban minõsíteni. A 4. bekezdés szerinti nyilatkozattal - amely szerint egy részes állam nem minden bûncselekményhez, hanem csak bizonyos alapbûncselekményekhez köti a pénzmosás bûncselekményként történõ szankcionálását - Magyarországnak a ratifikációs okmányok letétbe helyezésekor élnie kell a belsõ joggal való összhang biztosítása érdekében. A Btk. 303.§-a értelmében ugyanis nem minden, hanem csak meghatározott bûncselekményekkel összefüggésben keletkezett anyagi javak elrejtése minõsül pénzmosásnak mint büntetendõ cselekménynek. Ezen ún. alapbûncselekmények a következõk: az öt évi, illetve ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmények, valamint az embercsempészés, vesztegetés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatban, kábítószerrel visszaélés, illetve nemzetközi jogi kötelezettség megszegése. Ez a kör igen széles, ide tartozik szinte minden olyan gazdasági, illetve vagyon elleni bûncselekmény, melybõl komoly jövedelem származhat.

A 14. cikk 2. bekezdése szerint a megkeresett fél kötve van azokhoz a ténymegállapításokhoz, amelyeket a megkeresõ fél államában hozott ítélet, vagy bírósági határozat tartalmaz. Ez a rendelkezés azonban csak alkotmányos elveinkkel és jogrendszerünk alapjaival összhangban történhet, így ilyen jellegû nyilatkozat tétele indokolt.

A 21. cikk az okiratok kézbesítésének módjával foglalkozik, lehetõséget biztosít a bírósági okiratok közvetlen megküldésére külföldön lévõ személyek részére. Miután az európai bûnügyi jogsegélyegyezmény alapján is központi hatóságok útján zajlik a jogsegélyforgalom Magyarország és a részes államok között, az egységes gyakorlat érdekében - és hatékonysági szempontok miatt is - Magyarország olyan fenntartással kíván élni - számos más részes államhoz hasonlóan -, amely szerint az okiratok kézbesítése központi hatóságok útján történik.

A 25. cikk 3. bekezdése szerinti fenntartással is mindenképpen indokolt élni, és a magyar hatóságokhoz intézett megkeresésekhez magyar, angol vagy francia nyelvû fordítást megkövetelni, mert ez jelentõsen egyszerûsíti, illetve költségkímélõvé teszi az eljárást. Ilyen megfontolásból hasonló fenntartással élt Magyarország a többi bûnügyi tárgyú Európa Tanács-i egyezménnyel kapcsolatban is. A fenti nyelveken túl célszerû megjelölni a németet is mint Magyarország által elfogadott nyelvet, tekintettel arra, hogy a bûnügyi tárgyú Európa Tanács-i egyezmények alkalmazása során kétoldalú szerzõdések, illetve viszonosság alapján a gyakorlatban német nyelvû iratokat is elfogadunk.

A 32. cikk a megkeresések során beszerzett információk felhasználásának korlátozásáról szól. A cikk 2. bekezdése szerint a szerzõdõ felek nyilatkozatban nyilváníthatják ki, hogy elõzetes beleegyezésük nélkül a rendelkezésre bocsátott információk, vagy bizonyítékok a megkeresésben megjelölt nyomozásban, vagy eljáráson túl nem használhatók fel. Az adatkezelés célhoz kötöttségének elvébõl kiindulva kívánunk ilyen nyilatkozatot tenni.

A 23. cikk értelmében meg kell jelölni a magyar központi hatóságokat; az Igazságügyi Minisztérium és a Legfõbb Ügyészség mint a többi bûnügyi tárgyú Európa Tanács-i egyezmény szerinti központi hatóság rendelkezik az ezen egyezmény szerinti feladatok ellátásához szükséges jogszabályi felhatalmazással.

PREAMBULUM

Az Európa Tanács tagállamai és más aláíró Államok,

Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja, hogy tagjai között szorosabb egységet valósítson meg;

Abban a meggyõzõdésben, hogy a társadalom védelme érdekében közös büntetõ politika folytatás szükséges;

Figyelembe véve, hogy a növekvõ nemzetközi problémává váló súlyos bûncselekmények elleni harc modern és hatásos módszerek alkalmazását igényli nemzetközi szinten;

Abban a hitben, hogy ezen módszerek egyike a bûnözõk megfosztása a bûnözésbõl származó jövedelemtõl;

Figyelembe véve, hogy e cél elérése érdekében a nemzetközi együttmûködés jól mûködõ rendszerének kialakítása is szükséges,

Megegyeztek az alábbiakban:

I. Fejezet

ÉRTELMEZÕ RENDELKEZÉSEK

1. Cikk

Ezen Egyezmény alkalmazása során:

a. "jövedelem" a bûncselekményekbõl származó bármilyen vagyoni elõny, amely az e Cikk b. pontjában megjelölt bármilyen dolog formájában megjelenhet;

b. "dolog" bármilyen dolog lehet, legyen az megfogható vagy megfoghatatlan, ingó vagy ingatlan, illetve olyan jogi irat vagy okmány, amely az ilyen dolgokra vonatkozó jogosultságot, vagy ahhoz fûzõdõ érdeket igazol;

c. "eszközök" azok a dolgok, amelyeket bármely módon, részben vagy egészben bûncselekmény vagy bûncselekmények elkövetésére használnak vagy kívánnak használni;

d. "elkobzás" az a büntetés vagy intézkedés, amelynek alkalmazását a bíróság bûncselekménnyel vagy bûncselekményekkel kapcsolatos eljárást követõen rendeli el, és amely a dologtól való végleges megfosztást eredményezi;

e. az "alapbûncselekmény" az a bûncselekmény, amelynek az eredményeként keletkezett jövedelem a jelen Egyezmény 6. Cikkében meghatározott bûncselekmény tárgyává válhat.

II. Fejezet

NEMZETI SZINTEN TEENDÕ INTÉZKEDÉSEK

2. Cikk

1. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy biztosítsák az eszközök és a jövedelem, vagy a jövedelemmel azonos értékû dolgok elkobzásának lehetõségét.

2. A Felek az aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentik, hogy e Cikk 1. bekezdését csak a nyilatkozatban megjelölt bûncselekmények vagy bûncselekmény-fajták vonatkozásában alkalmazzák.

3. Cikk

A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy lehetõvé tegyék a 2. Cikk 1. bekezdése szerinti elkobzás alá esõ dolgok azonosítását és nyomon követését, illetve megakadályozzák az ilyen dolgokkal való kereskedést, azok átruházását vagy azokkal való rendelkezést.

4. Cikk

1. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy lehetõvé tegyék a bíróság vagy más illetékes hatóság számára banki, pénzügyi vagy kereskedelmi nyilvántartások rendelkezésre bocsátásának vagy lefoglalásának elrendelését a 2. és 3. Cikkekben hivatkozott cselekmények végrehajtása érdekében. A Felek a jelen Cikk rendelkezései szerinti intézkedést a banktitokra hivatkozva nem tagadhatják meg.

2. A Felek megfontolják olyan szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések megtételét, amelyek lehetõvé teszik a jövedelem azonosítását, nyomon követését, az arra vonatkozó bizonyítékok gyûjtését megkönnyítõ különleges nyomozati technikák használatát. Ilyen technikák lehetnek a bejelentési kötelezettséget elrendelõ határozatok, a megfigyelés, a telekommunikációs üzenetek elfogása, hozzáférés számítógépes rendszerekhez és meghatározott iratok bemutatására kötelezõ határozatok.

5. Cikk

A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy hatékony jogorvoslati eszközöket biztosítsanak a 2. és 3. Cikk szerinti intézkedések által érintett érdekelt felek számára jogaik védelme érdekében.

6. Cikk

1. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy a belsõ joguk szándékos elkövetés esetén bûncselekménynek minõsítse:

a. a dolgok átalakítását vagy átruházását, annak ismeretében, hogy e dolgok jövedelemnek minõsülnek, azzal a céllal, hogy a dolgok jogellenes eredetét eltitkolják vagy leplezzék, vagy az alapbûncselekmény elkövetésében résztvevõ személyt segítsék a tettéhez fûzõdõ jogkövetkezmények elkerülésében;

b. dolgok valódi természetének, forrásának, helyének, azzal rendelkezésnek, mozgásának, az azon fennálló jogoknak, vagy tulajdonának eltitkolását vagy leleplezését, annak ismeretében, hogy a dolgok jövedelemnek minõsülnek,

és alkotmányos alapelveiknek, illetve jogrendszerük alapjaitól függõen:

c. dolgok megszerzését, birtoklását és használatát, tudva a dolgokhoz jutás idõpontjában, hogy az jövedelemnek minõsül;

d. az e Cikk értelmében megállapított bûncselekmények elkövetésében való részvételt, az elkövetésre való társulást, szövetkezést, kísérletet, segítségnyújtást, az elkövetésre való felbujtást, az elkövetés megkönnyítését, illetve az ahhoz való tanácsadást.

2. E Cikk 1. bekezdésének végrehajtása vagy alkalmazása során:

a. nem bír jelentõséggel az, hogy az alapbûncselekmény a Fél büntetõ joghatósága alá tarozott-e;

b. rendelkezni lehet úgy, hogy a fenti bekezdésben meghatározott bûncselekmények az alapbûncselekmény elkövetõire nem vonatkoznak;

c. a fenti bekezdésben meghatározott bûncselekmények elemeként meghatározott tudomásra, szándékra, vagy célzatra objektív, ténybeli körülményekbõl lehet következtetni.

3. A Felek megtehetik a szükséges intézkedéseket aziránt, hogy a jelen Cikk 1. bekezdésében hivatkozott cselekmények valamelyikét vagy mindegyikét a belsõ jogban bûncselekménynek minõsítsék, a következõ esetek bármelyikében vagy mindegyikében, ha az elkövetõ:

a. feltételezhette volna, hogy a dolog jövedelem;

4. A Felek aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatukban kinyilváníthatják, hogy a jelen Cikk 1. bekezdése csak a nyilatkozatban meghatározott alapbûncselekmények vagy alapbûncselekmény-típusok vonatkozásában alkalmazható.

III. Fejezet

NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS

1. rész

7. Cikk

1. A Felek a lehetõ legnagyobb mértékben együttmûködnek az eszközök és jövedelmek elkobzására irányuló nyomozások és eljárások során.

2. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy az e fejezetben meghatározott feltételek szerint teljesíteni tudják az alábbiakra irányuló kérelmeket:

a. jövedelemnek vagy eszköznek minõsülõ meghatározott vagyontárgy elkobzása, továbbá a jövedelemmel azonos értékû pénzösszeg megfizetésébõl álló elkobzás;

b. a fenti a. pontban megjelölt bármelyik fajta elkobzást célzó nyomozati segítségnyújtás és átmeneti intézkedések.

2. rész

8. Cikk

A Felek kérelemre a lehetõ legnagyobb mértékben segítik egymást az eszközök, jövedelmek és más, elkobzás alá esõ dolgok azonosításában és nyomon követésében. A segítségnyújtás kiterjed a fent említett dolgok létezésére, helyére vagy mozgására, természetére, jogállására vagy értékére vonatkozó bizonyítékok beszerzését és biztosítását célzó valamennyi intézkedésre.

9. Cikk

A 8. Cikk szerinti segítségnyújtást a megkeresett Fél belsõ joga által megengedett módon, annak megfelelõen kell megvalósítani, - amennyiben az a belsõ joggal nem összeegyeztethetetlen - a kérelemben meghatározott eljárás szerint.

10. Cikk

Anélkül, hogy saját nyomozási vagy eljárási érdekeiket sértené, a Felek elõzetes kérelem hiányában adhatnak tájékoztatást az eszközökrõl és jövedelmekrõl a többi Szerzõdõ Félnek, ha megítélésük szerint ezen információk feltárása segítheti a címzett Felet nyomozás vagy eljárás megindításában vagy lefolytatásában vagy az e fejezet szerinti kérelem elõterjesztéséhez vezethet.

3. rész

11. Cikk

1. Büntetõ- vagy elkobzásra irányuló eljárást megindító Szerzõdõ Fél megkeresésére a Felek megteszik a szükséges ideiglenes intézkedéseket, például zárolást vagy foglalást avégett, hogy megakadályozzák a dolgokkal való kereskedést, azok átruházását, vagy az azokkal való rendelkezést, ha e dolgok utóbb elkobzási kérelem tárgyai lehetnek vagy ilyen kérelem kielégítésére szolgálhatnak.

2. Az a Szerzõdõ Fél, amely a l3. Cikk szerinti elkobzásra irányuló megkeresést kap, kérelemre megteszi a jelen Cikk l. bekezdésében említett intézkedéseket bármely dolog vonatkozásában, amely a megkeresés tárgyát képezi, vagy a megkeresés kielégítésére szolgálhat.

12. Cikk

1. A 11. Cikkben említett ideiglenes intézkedéseket a megkeresett Fél belsõ joga által megengedett módon, annak megfelelõen kell végrehajtani, - amennyiben az a belsõ joggal nem összeegyeztethetetlen - a kérelemben meghatározott eljárás szerint.

2. Az e Cikk szerint foganatosított ideiglenes intézkedések feloldása elõtt, amennyiben lehetséges, a megkeresett Fél lehetõséget ad a megkeresõ Félnek arra, hogy elõterjessze az intézkedés folytatása mellett szóló érveit.

4. rész

13. Cikk

1. Az a Fél, amely más szerzõdõ Féltõl a területén lévõ eszközök vagy jövedelmek elkobzására irányuló megkeresést kapott:

a. végrehajtja az ezen eszközök vagy jövedelmek elkobzását kimondó, a megkeresõ Fél bírósága által hozott végzést; vagy

b. a megkeresést továbbítja az illetékes hatóságaihoz elkobzást kimondó végzés kibocsátása végett és ha a végzést meghozták, azt végrehajtja.

2. A jelen Cikk 1. bekezdés b. pontjának alkalmazása végett a Feleknek, amikor szükséges, saját joguk alapján az elkobzási eljárás megindítására van jogosultságuk.

3. Jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni arra az elkobzásra is, amely a jövedelemmel azonos értékû pénzösszeg megfizetésének követelésébõl áll, ha a dolog, amelyre az elkobzás végrehajtható, a megkeresett Fél területén található. Ilyen esetekben, az 1. bekezdés szerinti elkobzás végrehajtása során, ha a fizetésre nem kerül sor, a megkeresett Fél a követelést bármely, a célnak megfelelõ dologgal elégíti ki.

4. Ha az elkobzási kérelem meghatározott vagyontárgyra irányul, a Felek megállapodhatnak abban, hogy a megkeresett Fél úgy is végrehajthatja az elkobzást, hogy a dologgal azonos értékû pénzösszeg megfizetésére kötelez.

14. Cikk

1. A 13. Cikk szerinti, az elkobzás elrendelésére és végrehajtására irányuló eljárásban a megkeresett Fél joga irányadó.

2. A megkeresett Fél kötve van azokhoz a ténymegállapításokhoz, amelyeket a megkeresõ Fél államában hozott határozat vagy bírósági ítélet tartalmaz vagy amelyeken egyébként a határozat vagy bírósági ítélet alapul.

3. A Felek aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatukban kinyilvánítják, hogy a jelen Cikk 2. bekezdését csak alkotmányos elveikkel és jogrendszerük alapjaival összhangban alkalmazzák.

4. Ha az elkobzás pénzösszeg megfizetésére kötelezésben valósul meg, a megkeresett Fél illetékes hatósága az összeget saját fizetõeszközére váltja át, az elkobzás végrehajtását elrendelõ határozat meghozatala idején érvényes átváltási árfolyam szerint.

5. A 13. Cikk 1. bekezdés a. pontja esetén egyedül a megkeresõ Fél jogosult az elkobzási végzés felülvizsgálatára irányuló kérelem elbírálására.

15. Cikk

A megkeresett Fél által elkobzott dolgokkal ez a Fél rendelkezik belsõ jogszabályai szerint, kivéve ha az érintett Felek ettõl eltérõen állapodtak meg.

16. Cikk

1. A 13. Cikk szerinti elkobzási megkeresés nem érinti a megkeresõ Fél jogát arra, hogy az elkobzási végzést maga hajtsa végre.

2. Az Egyezmény nem értelmezhetõ úgy, hogy az elkobzás összértéke meghaladhatja az elkobzási végzésben meghatározott pénzösszeget. Ha valamelyik Fél véleménye szerint ez bekövetkezhet, az érintett Felek tárgyalásokat kezdenek ennek elkerülése érdekében.

17. Cikk

A megkeresett Fél a 13. Cikk szerinti megkeresés eredményeként nem teljesítés esetén nem rendelhet el elzárást vagy más, személyes szabadságot korlátozó intézkedést, ha ezt a megkeresõ Fél kikötötte megkeresésében.

5. rész

18. Cikk

1. A jelen fejezet szerinti együttmûködés megtagadható, ha:

a. a kért cselekmény a megkeresett Fél jogrendszerének alapelveivel ellentétes lenne; vagy

b. a megkeresés teljesítése sértené a megkeresett Fél szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy más lényeges érdekét; vagy

c. a megkeresett Fél megítélése szerint a megkeresésben hivatkozott ügy jelentõsége a kért cselekmény teljesítését nem indokolja; vagy

d. ha a megkeresésben hivatkozott bûncselekmény politikai vagy pénzügyi bûncselekmény, vagy

e. a megkeresett Fél megítélése szerint a kért cselekmény teljesítése a kétszeres eljárás tilalmának elvébe ütközne; vagy

f. a megkeresésben hivatkozott bûncselekmény, amennyiben a megkeresett Fél területén követnék el, ezen Fél joga szerint nem lenne bûncselekmény. Ugyanakkor ezen megtagadási okra a 2. rész szerinti együttmûködés esetén csak akkor lehet hivatkozni, ha a kért segítség kényszercselekményre is vonatkozik.

2. A 2. rész szerinti együttmûködés, amennyiben a kért segítség kényszercselekményre is vonatkozik, továbbá az e fejezet 3. része szerinti együttmûködés akkor is megtagadható, ha a kért intézkedésekre a megkeresett Fél belsõ joga szerint hasonló hazai ügyben nyomozási vagy eljárási célból nem kerülhet sor.

3. Amennyiben a megkeresett Fél joga megkívánja, a 2. rész szerinti együttmûködés, amennyiben a kért segítség kényszercselekményre is vonatkozik, továbbá a jelen fejezet 3. része szerinti együttmûködés akkor is megtagadható, ha a kért intézkedések vagy más, hasonló intézkedések nem lennének megengedhetõk a megkeresõ Fél joga szerint, vagy, ami a megkeresõ Fél illetékes hatóságait illeti, a megkeresést sem bíró, sem más, büntetõügyekben eljáró egyéb igazságügyi hatóság, beleértve az ügyészt, nem engedélyezte.

4. A jelen fejezet 4. része szerinti együttmûködés akkor is megtagadható, ha:

a. a megkeresett Fél joga szerint a megkeresésben hivatkozott bûncselekmény vonatkozásában elkobzásra nem kerülhet sor; vagy

b. - a 13. Cikk 3. bekezdésében megjelölt kötelezettség érintetlenül hagyása mellett - ellentétben állna a megkeresett Fél belsõ jogi elveivel, ami az elkobzás határait illeti, tekintettel a bûncselekmény és

i. a jövedelmének minõsíthetõ gazdasági elõny; vagy

ii. az eszközének minõsíthetõ dolog kapcsolatára; vagy

c. a megkeresett Fél joga szerint az elkobzás elévülés miatt már nem rendelhetõ el vagy nem végrehajtható; vagy

d. a megkeresés nem utal egy korábbi határozatra, bírósági ítéletre vagy ilyen határozatban található megállapításra, miszerint egy vagy több bûncselekményt követtek el, amely alapján elkobzást rendeltek el vagy kérnek; vagy

e. az elkobzás a megkeresõ Fél államában nem végrehajtható vagy rendes jogorvoslati eszközökkel még megtámadható; vagy

f. a megkeresés olyan elkobzási végzésre utal, amely azon személy távollétében hozott határozat eredménye, aki ellen a végzést kibocsátották és a megkeresett Fél megítélése szerint a megkeresõ Fél államában lefolytatott határozatot megelõzõ eljárás során nem biztosították a büntetõ ügyben megvádolt személyt megilletõ védelemhez való jog minimumát.

5. A jelen Cikk 4. bekezdés f. pontjának alkalmazása során nem tekinthetõ a határozat az érintett személy távollétében meghozottnak, ha:

a. megerõsítésére vagy kihirdetésére az érintett személy ellentmondását követõen került sor, vagy

b. azt fellebbezési eljárás során hozták meg, feltéve hogy a fellebbezést az érintett személy nyújtotta be.

6. A jelen Cikk 4. bekezdés f. pontjának alkalmazása során, annak megítélésekor, hogy a védelemhez való jog minimumát biztosították-e, a megkeresett Fél figyelembe veszi, ha az érintett személy szándékosan kerülte az együttmûködést az igazságszolgáltatással, továbbá azt a tényt, hogy a távollétében hozott határozat ellen jogorvoslattal élhetett volna, de nem élt ezzel a lehetõséggel. Ugyanez a helyzet akkor, ha az érintett személyt szabályszerûen megidézték, de nem élt a megjelenés lehetõségével és nem is kért halasztást.

7. A Felek a jelen fejezet szerinti együttmûködést banktitokra hivatkozva nem tagadhatják meg. A Felek belsõ joguk értelmében megkívánhatják, hogy az együttmûködésre irányuló megkeresést, ha az banktitok feloldását is maga után vonná, akár bíró, akár más, bûncselekményekkel kapcsolatban eljárni jogosult igazságügyi hatóság, beleértve az ügyészt, engedélyezze.

8. A jelen Cikk 1. bekezdésének a. pontjában foglalt megtagadási októl függetlenül:

a. az a tény, hogy a megkeresõ Fél hatóságai által nyomozási vagy elkobzási végzés hatálya alá vont személy jogi személy, a megkeresett Fél által nem nyilvánítható a jelen fejezet szerinti együttmûködés akadályának;

b. az a tény, hogy a természetes személy, aki ellen jövedelem elkobzásáról szóló végzést bocsátottak ki, utóbb meghalt, illetve az a tény, hogy a jogi személy, amely ellen a jövedelem elkobzásáról szóló végzést bocsátottak ki, utóbb megszûnt, nem nyilvánítható a 13. Cikk 1. bekezdés a. pontja szerinti segítségnyújtás akadályának.

19. Cikk

A megkeresett Fél a megkeresés teljesítését elhalaszthatja, ha az a hatóságai által folytatott nyomozást vagy eljárást hátrányosan érintené.

20. Cikk

Az e fejezet szerinti együttmûködés megtagadása vagy elhalasztása elõtt a megkeresett Fél, miután - amennyiben az helyénvaló - tárgyalt a megkeresõ Féllel, megfontolja, hogy a megkeresés részlegesen vagy az általa szükségesnek tartott feltételekkel teljesíthetõ-e.

6. rész

21. Cikk

1. A Felek a legnagyobb mértékben kölcsönösen segítik egymást a bírósági okiratoknak az átmeneti intézkedésekkel és elkobzással érintett személyek részére történõ kézbesítésben.

2. Jelen Cikk nem kívánja gátolni:

a. a bírósági okiratok közvetlen, postai úton történõ megküldésének lehetõségét külföldön lévõ személyek részére;

b. annak lehetõségét, hogy a kibocsátás helye szerinti Fél bírósági tisztségviselõi, alkalmazottai vagy más illetékes hatóságai közvetlenül e Fél konzuli hatóságain keresztül, vagy a rendeltetési hely szerinti Fél bírósági tisztségviselõi, alkalmazottai vagy más illetékes hatóságai útján kézbesítsék a bírósági okiratokat,

kivéve, ha a rendeltetési hely szerinti Fél ezzel ellentétes nyilatkozatot tesz az Európa Tanács Fõtitkárához intézve aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor.

3. A bírósági okiratoknak a külföldön lévõ, a küldõ Fél államában hozott átmeneti intézkedésekkel vagy elkobzási végzésekkel érintett személyek részére történõ kézbesítése során e Fél megjelöli, hogy joga milyen jogorvoslati lehetõséget biztosít e személyek számára.

22. Cikk

1. A 3. és 4. rész szerinti együttmûködésre irányuló megkeresések intézése során a megkeresett Fél elismeri a megkeresõ Fél államában harmadik személyek jogairól hozott bírósági határozatokat.

2. Az elismerés megtagadható, ha:

a. a harmadik személyeknek nem volt megfelelõ lehetõségük jogaik érvényesítésére, vagy

b. a határozat összeegyeztethetetlen a megkeresett Fél államában ugyanabban az ügyben már meghozott határozattal; vagy

c. az összeegyeztethetetlen a megkeresett Fél közrendjével; vagy

d. a határozat meghozatala a megkeresett Fél jogának kizárólagos joghatóságáról szóló rendelkezéseibe ütközik.

7. rész

23. Cikk

1. A Felek megjelölik központi hatóságukat vagy, amennyiben szükséges, hatóságaikat, amelyek feladata az e fejezet szerinti megkeresések megküldése, megválaszolása, e megkeresések teljesítése vagy illetékes hatóságoknak teljesítésre való továbbítása.

2. A Felek aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor közlik az Európa Tanács Fõtitkárával a jelen Cikk 1. bekezdése alapján kijelölt hatóságaik nevét és címét.

24. Cikk

1. A központi hatóságok közvetlenül érintkeznek egymással.

2. Sürgõs esetben a megkeresõ Fél igazságügyi hatóságai, beleértve az ügyészt, közvetlenül küldhetik el megkereséseiket vagy közléseiket a megkeresett Fél hasonló hatóságaihoz. Ilyen esetben ezzel egyidejûleg a megkeresõ Fél központi hatósága másolatot küld a megkeresett Fél központi hatóságának.

3. A jelen Cikk 1. és 2. bekezdése szerinti megkeresés vagy közlés küldhetõ a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrségi Szervezeten (INTERPOL) keresztül.

4. A jelen Cikk 2. bekezdése szerint elõterjesztett megkeresés esetén, ha a hatóság nem jogosult a megkeresés alapján intézkedni, azt az illetékes nemzeti hatósághoz továbbítja és errõl a megkeresõ Felet közvetlenül értesíti.

5. Amennyiben a jelen fejezet 2. része szerinti megkeresések vagy közlések kényszercselekményre nem terjednek ki, azokat a megkeresõ Fél illetékes hatóságai közvetlenül továbbíthatják a megkeresett Fél illetékes hatóságaihoz.

25. Cikk

1. Az e fejezet szerinti minden megkeresést írásba kell foglalni. A telekommunikáció korszerû eszközei, mint a telefax, használhatók.

2. A jelen Cikk 3. bekezdésébe foglalt rendelkezések figyelembe vételén túl, a megkeresések vagy a mellékelt iratok fordítása nem követelhetõ.

3. A Felek aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács fõtitkárához intézett nyilatkozatukban közölhetik, hogy fenntartják a jogot, hogy a hozzájuk érkezõ megkeresésekhez, illetve a megkeresések alátámasztására szolgáló iratokhoz saját nyelvükre, vagy az Európa Tanács egyik hivatalos nyelvére vagy ezen nyelvek általuk megjelölt egyikére való fordítást követeljenek meg. Ugyanezen alkalommal kinyilváníthatják készségüket arra, hogy az általuk meghatározott bármilyen nyelvre történõ fordítást elfogadjanak. A többi Fél a viszonosság szabályát alkalmazhatja.

26. Cikk

A jelen fejezet alkalmazása során továbbított okiratok mentesek mindenfajta hitelesítési formaságtól.

27. Cikk

1. A jelen fejezet szerinti együttmûködésre irányuló megkeresésben meg kell jelölni:

a. a megkeresést elõterjesztõ szervet és a nyomozást vagy eljárást folytató szervet;

b. a megkeresés tárgyát és indokát;

c. az ügyeket, amelyekre a nyomozás vagy az eljárás vonatkozik, beleértve a lényeges tényeket (mint az elkövetés ideje, helye és körülményei), kivéve a kézbesítésre irányuló megkeresés esetén;

d. amennyiben az együttmûködés kényszercselekményre is kiterjed,

i. a törvényi rendelkezések szövegét vagy, ahol az nem lehetséges, az alkalmazandó jogról szóló nyilatkozatot; és

ii. utalást arra, hogy a kért intézkedésnek, vagy hasonló hatással járó más intézkedésnek a megkeresõ Fél joga szerint, annak területén helye van;

e. ahol szükséges és amennyiben lehetséges:

i. részleteket az érintett személyrõl vagy személyekrõl, beleértve a nevet, születési idõt és helyet, állampolgárságot és tartózkodási helyet, továbbá jogi személy esetén székhelyet; és

ii. a dolgot, amelynek vonatkozásában az együttmûködést kérik, annak helyét, az érintett személlyel vagy személyekkel való kapcsolatát, a bûncselekménnyel való bármilyen kapcsolatát, továbbá bármilyen rendelkezésre álló információt arról, hogy más személyeknek milyen érdekük fûzõdik a dologhoz; és

f. bármilyen különleges eljárást, amelynek követését a megkeresõ Fél kéri.

2. Ha a 3. rész szerinti átmeneti intézkedésre irányuló megkeresés olyan dolog lefoglalására vonatkozik, amelyen a pénzösszeg megfizetésének követelésébõl álló elkobzási végzés végrehajtható, meg kell jelölni azt a maximális összeget is, ameddig a dologból megtérítést követelnek.

3. Az 1. bekezdésben említetteken túl, a 4. rész szerinti megkeresésnek tartalmaznia kell

a. a 13. Cikk 1. bekezdés a. pontja esetén:

i. a megkeresõ Fél bírósága által hozott elkobzási végzés hiteles másolatát és a végzés alapjául szolgáló tényekrõl tett nyilatkozatot, ha ezekre a végzés maga nem tér ki;

ii. a megkeresõ Fél illetékes hatóságának igazolását arról, hogy az elkobzási végzés végrehajtható és ellene rendes jogorvoslatnak nincs helye;

iii. tájékoztatást arról, hogy milyen mértékben kérik a végzés végrehajtását;

iv. tájékoztatást arról, hogy szükség van-e átmeneti intézkedések megtételére;

b. a 13. Cikk 1. bekezdés b. pontja esetén azon tényekrõl szóló nyilatkozatot, amelyet a megkeresõ Fél elegendõnek tart ahhoz, hogy a megkeresett Fél belsõ joga alapján a végzést meghozza;

c. amikor harmadik személyeknek lehetõségük nyílt jogaik bejelentésére, az ezt bizonyító okiratokat.

28. Cikk

1. Ha a megkeresés nem felel meg a jelen fejezet rendelkezéseinek vagy a rendelkezésre bocsátott adatok nem elegendõk ahhoz, hogy a megkeresett Fél eljárjon a megkeresés alapján, e Fél a megkeresõ Féltõl kérheti a megkeresés módosítását vagy további adatokkal való kiegészítését.

2. A megkeresett Fél e módosítások vagy adatok megérkezésére határidõt szabhat.

3. Ameddig a jelen fejezet 4. része szerinti megkeresés vonatkozásában kért módosítások vagy adatok nem érkeznek meg, a megkeresett Fél a jelen fejezet 2. vagy 3. részében hivatkozott intézkedések bármelyikét megteheti.

29. Cikk

1. Ha a megkeresett Fél ugyanazon személyre vagy dologra vonatkozó több megkeresést kap a jelen fejezet 3. vagy 4. része alapján, a több megkeresés nem akadályozza meg a Felet abban, hogy eljárjon a megkeresések alapján és akár ideiglenes intézkedéseket is tegyen.

2. A jelen fejezet 4. része szerint több megkeresés esetén a megkeresett Félnek meg kell fontolnia, hogy tárgyaljon a megkeresõ Felekkel.

30. Cikk

A megkeresett Fél indokolni köteles a jelen fejezet szerinti együttmûködést megtagadó, elhalasztó vagy azt feltételekhez kötõ határozatát.

31. Cikk

1. A megkeresett Fél köteles megfelelõen tájékoztatni a megkeresõ Felet:

a. a jelen fejezet szerinti megkeresés alapján elrendelt cselekményekrõl;

b. a megkeresés alapján végrehajtott cselekmények végeredményérõl;

c. a jelen fejezet szerinti együttmûködést részben vagy egészben megtagadó, elhalasztó vagy feltételekhez kötõ határozatról;

d. azokról a körülményekrõl, amelyek a kért cselekmény végrehajtását lehetetlenné teszik, vagy jelentõsen elhalaszthatják; és

e. ha a jelen fejezet 2. vagy 3. része szerinti megkeresés alapján ideiglenes intézkedésre került sor, azokról a belsõ jogszabályokról, amelyek az ideiglenes intézkedés automatikus feloldásához vezetnének.

2. A megkeresõ Fél köteles megfelelõen tájékoztatni a megkeresett Felet:

a. bármilyen felülvizsgálatról, határozatról vagy más tényrõl, amelynek következtében az elkobzási végzés részben vagy egészben elveszíti végrehajthatóságát; és

b. minden olyan ténybeli vagy jogi fejleményrõl, amelynek következtében a jelen fejezet szerinti valamilyen cselekmény immár nem indokolt.

3. Ha egy Szerzõdõ Fél ugyanazon elkobzási végzés alapján az elkobzást több Szerzõdõ Féltõl kéri, köteles a megkeresésrõl az összes, a végzés végrehajtásával érintett Szerzõdõ Felet értesíteni.

32. Cikk

1. A megkeresett Fél a megkeresés teljesítését attól teheti függõvé, hogy a beszerzett információkat, vagy bizonyítékokat a megkeresõ Fél hatóságai elõzetes beleegyezése nélkül a megkeresésben megjelölt nyomozáson vagy eljáráson túl nem fogják felhasználni, vagy továbbítani.

2. A Felek az aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó, vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatukban kinyílváníthatják, hogy elõzetes beleegyezésük nélkül a jelen fejezet szerint általuk rendelkezésre bocsátott információkat, vagy bizonyítékokat a megkeresõ Fél hatóságai a megkeresésben megjelölt nyomozáson vagy eljáráson túl nem használhatják fel, vagy nem továbbíthatják.

33. cikk

1. A megkeresõ Fél megkövetelheti, hogy a megkeresett Fél a megkeresés tényeit és tárgyát kezelje bizalmasan, kivéve amennyire az a megkeresés teljesítéséhez szükséges. Ha a megkeresett Fél a bizalmasság követelményének nem képes eleget tenni, arról a megkeresõ Felet haladéktalanul tájékoztatja.

2. A megkeresõ Fél, amennyiben az nem ellentétes nemzeti jogának alapelveivel, kérelemre köteles bizalmasan kezelni a megkeresett Fél által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat és információkat, kivéve amennyire ezek feltárása a megkeresésben leírt nyomozásban vagy eljárásban szükséges.

3. Belsõ jogi rendelkezéseinek megfelelõen az a Szerzõdõ Fél, amely a 10. Cikk szerinti önkéntes tájékoztatást kapott, köteles eleget tenni az információt rendelkezésre bocsátó Fél bizalmasságra irányuló kívánalmainak. Ha a másik Fél nem képes eleget tenni ezen kívánalmaknak, arról az információt nyújtó Felet megfelelõen tájékoztatja.

34. Cikk

A megkeresés teljesítésének rendes költségeit a megkeresett Fél állja. Ha a megkeresés teljesítéséhez jelentõs vagy rendkívüli jellegû költségek fedezése szükséges, a Felek tárgyalni kötelesek annak érdekében, hogy megállapodjanak a megkeresés teljesítésének feltételeirõl, illetve a költségek viselésérõl.

35. Cikk

1. Ha egy személy a jelen szerzõdés szerinti együttmûködéssel kapcsolatos cselekménnyel vagy mulasztással okozott kárért való felelõsségrevonás végett pert indít, az érintett Felek, ha ez helyénvaló, megfontolják, hogy tárgyaljanak egymással arról, hogy hogyan osszák meg a megállapított kártérítés összegét.

2. Az a Szerzõdõ Fél, amelyet kártérítési perbe vontak, törekszik a perrõl tájékoztatni a másik Felet, ha az a Fél az ügyben érdekelt lehet.

IV. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

36. Cikk

1. A jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai és azon nem tagállamok részére, melyek az Egyezmény kidolgozásában részt vettek. Ezen államok az Egyezményt magukra nézve kötelezõnek nyilváníthatják:

a. aláírással, megerõsítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartása nélkül; vagy

b megerõsítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerõsítést, elfogadást vagy jóváhagyást követõen.

2. A megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

3. Ez az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba, amelyen három állam, ebbõl legalább kettõ az Európa Tanács tagállama az 1. bekezdés rendelkezéseivel összhangban elismerte, hogy az Egyezmény reá nézve kötelezõ hatállyal bír.

4. Azon aláíró államok vonatkozásában, amelyek késõbb ismerik el az Egyezményt magukra nézve kötelezõnek, az Egyezmény az 1. bekezdés rendelkezéseivel összhangban álló, az Egyezmény kötelezõ jellegét elismerõ nyilatkozat megtételétõl számított három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

37. Cikk

1. Az Egyezmény hatályba lépését követõen az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Egyezmény Szerzõdõ Államaival való tárgyalás után az Európa Tanács alapszabálya 20. d. Cikkében meghatározott többségi döntéssel és a Szerzõdõ Államoknak a Bizottságban helyet foglalni jogosult képviselõi egyhangú szavazatával bármely olyan államot meghívhat az Egyezményhez való csatlakozásra, amely nem tagja az Európa Tanácsnak és nem vett részt az Egyezmény kidolgozásában.

2. A csatlakozó államok tekintetében az Egyezmény a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Fõtitkáránál történt letétbe helyezéstõl számított három hónapos idõtartam lejáratát követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

38. Cikk

1. Az Egyezmény aláírásakor vagy a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó, illetve csatlakozó okirat letétbe helyezésekor minden állam meghatározhatja azt a területet vagy azokat a területeket, amelyeken ezt az Egyezményt alkalmazni kell.

2. Bármely késõbbi idõpontban minden állam az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatban kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását a nyilatkozatban megjelölt bármely területre. Az ilyen terület vonatkozásában az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba, amelyen a Fõtitkár e nyilatkozatot átvette.

3. Az elõzõ két bekezdés értelmében tett nyilatkozat az abban megjelölt bármely terület viszonylatában a Fõtitkárhoz intézett értesítéssel visszavonható. A visszavonás attól a naptól számított három hónapos idõtartam lejáratát követõ hónap elsõ napjától hatályos, amelyen a Fõtitkár az errõl szóló értesítést átvette.

39. Cikk.

1. A jelen Egyezmény nem érinti a speciális ügyekre vonatkozó többoldalú nemzetközi egyezményekbõl származó jogokat és kötelezettségvállalásokat.

2. Az Egyezményben részes Felek két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymással az Egyezményben szabályozott kérdések körében annak érdekében, hogy kiegészítsék vagy megerõsítsék annak rendelkezéseit, vagy megkönnyítsék az abban foglalt elvek alkalmazását.

3. Ha két vagy több Fél már kötött megállapodást vagy szerzõdést a jelen Egyezményben szabályozott témák valamelyikérõl, vagy más módon rendezte kapcsolatait abban a témában, jogukban áll az ilyen megállapodást vagy szerzõdést alkalmazni, vagy kapcsolataikat ezeknek megfelelõen szabályozni a jelen Egyezmény helyett, ha ez a nemzetközi együttmûködést megkönnyíti.

40. Cikk

1. A Felek aláíráskor, illetve a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor kinyilváníthatják, hogy élnek a 2. Cikk 2. bekezdésében, a 6. Cikk 4. bekezdésében, a 14. Cikk 3. bekezdésében, a 21. Cikk 2. bekezdésében, a 25. Cikk 3. bekezdésében és a 32. Cikk 2. bekezdésében biztosított fenntartási lehetõségek egyikével vagy többjével. További fenntartásoknak nincs helye.

2. Azon Felek, amelyek az elõzõ bekezdés alapján fenntartást tettek, azt részben vagy egészben visszavonhatják az Európa Tanács Fõtitkárához intézett közlésben. A visszavonás azon a napon lép hatályba, amelyen e közlést a Fõtitkár átvette.

3. Az a Fél, amely a jelen Egyezmény valamely rendelkezése tekintetében fenntartást tett, e rendelkezés alkalmazását a többi Féltõl nem követelheti; ugyanakkor ha fenntartása részleges vagy feltételhez kötött, a rendelkezés alkalmazását annyiban követelheti, amennyiben azt maga is elfogadta.

41. Cikk

1. Bármely Fél javasolhatja a jelen Egyezmény módosítását. A javaslatot az Európa Tanács Fõtitkára közli az Európa Tanács tagállamaival és minden olyan nem-tagállammal, amely a 37. Cikk rendelkezései értelmében csatlakozott az jelen Egyezményhez vagy a csatlakozásra meghívást kapott.

2. A Felek által javasolt módosításokat közölni kell a Bûnügyi Kérdések Európai Bizottságával, amely a javasolt módosításról kialakított véleményét a Miniszteri Bizottság elé terjeszti.

3. A Miniszteri Bizottság a javasolt módosítást és a Bûnügyi Kérdések Európai Bizottsága által elõterjesztett véleményt megfontolja és elfogadhatja a módosítást.

4. A jelen Cikk 3. bekezdése értelmében a Miniszteri Bizottság által elfogadott módosítás szövegét meg kell küldeni a Feleknek elfogadás végett.

5. A jelen Cikk 3. bekezdése értelmében elfogadott módosítás az azt követõ harmincadik napon lép hatályba, hogy az Összes Fél értesítette a fõtitkárt a módosítást elfogadásáról.

42. Cikk

1. Az Európa Tanács Bûnügyi Kérdések Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen Egyezmény értelmezésérõl és alkalmazásáról.

2. A jelen egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban a Felek között kialakult vitát tárgyalások útján kell rendezni, beleértve a vitának a Bûnügyi Kérdések Európai Bizottsága elé terjesztését, választottbírósághoz fordulást, amelynek döntését a Felek magukra nézve kötelezõnek ismerik el, illetve a Nemzetközi Bíróság felkérését, az érintett Felek választásától függõen.

43. Cikk

1. A Felek bármikor felmondhatják ezt az Egyezményt az Európa Tanács Fõtitkárához intézett értesítéssel.

2. A felmondás attól a naptól számított három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba, amelyen a fõtitkár a felmondásról szóló értesítést átvette.

3. A jelen Egyezmény azonban továbbra is alkalmazandó a 14. Cikk szerinti elkobzás végrehajtására, ha az erre irányuló kérelmet a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban még a felmondás hatályba lépésének napját megelõzõen terjesztették elõ.

44. Cikk

Az Európa Tanács Fõtitkára az Európa Tanács tagállamait és a jelen Egyezményhez csatlakozott államokat értesíti

a. valamennyi aláírásról,

b. valamennyi megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozó okirat letétbe helyezésérõl;

c. az Egyezmény valamennyi hatálybalépési idõpontjáról a 36. és 37. Cikk szerint;

d. valamennyi, a 40. Cikk 1. bekezdése szerint tett fenntartásról;

e. az Egyezményt érintõ bármilyen más cselekményrõl, értesítésrõl vagy közlésrõl.

A fentiek hiteléül az alulírott, erre kellõképpen felhatalmazottak jelen Egyezményt aláírták.

Készült Strasbourgban, 1990. november 8-án, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában kell letétbe helyezni. Az Európa Tanács fõtitkára az Egyezmény hiteles másolatát megküldi az Európa Tanács valamennyi tagállamának, az Egyezmény kidolgozásában részt vett nem-tagállamoknak és az Egyezményhez csatlakozásra meghívott valamennyi államnak.