ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Dr Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének

A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítésérõl és a Szent Koronáról szóló T/1816. számú törvényjavaslathoz az alábbi

nyújtjuk be:

1. A törvényjavaslat címe a következõképpen módosuljon:

"2000. évi ....... Törvény

a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítésérõl
[és a Szent Koronáról]"

2. A törvényjavaslat preambuluma a következõképpen módosuljon:

"A nemzedék, amelynek megadatott, hogy a történelmet tagoló évezredek egyikébõl átléphessen a másikba, egyaránt pillant a múltba, hogy számvetést készítsen a nemzet elmúlt ezer esztendejérõl, s a jövõbe, hogy felkészüljön a következõ évezredre. Természetes kötelességének tekinti, hogy megemlékezzék a magyarság sorsfordulójáról: az államalapításról.

Ezer évvel ezelõtt elsõ királyunk, Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Mindaz, ami ma Magyarországot jelenti, Szent István államalapító mûvén nyugszik.

István király mûve nyomán virágzó állam alakult ki a Kárpát-medencében. A magyar állam az évszázadok során, feltartóztatva a nyugati keresztény kultúra elleni támadásokat, hozzájárult a keresztény világ zavartalan fejlõdésének biztosításához. Az eltelt ezer év alatt a magyarság kialakította a maga összetéveszthetetlenül egyéni kultúráját, amely egyszersmind elválaszthatatlan része az európai nemzetek sokszínû kultúrközösségének.

A magyar állam és a magyar nemzet Szent István látnoki személyisége, isteni gondviselésben bízó küldetéstudata és vasakarata révén vált alkalmassá arra a történelmi szerepre, amelyet ezer éven keresztül betöltött. A keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetõvé, hogy a magyarság a nyugati kultúra hordozójaként és védelmezõjeként visszaverje a létére törõ támadásokat, hogy ne csak gyõzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megõrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat.

[A hazánk címerét is díszítõ Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítõ ereklyetárgyként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.

Ezért az Országgyûlés - tekintettel a Szent István-i államalapítás [és a Szent Korona] kiemelkedõ történelmi jelentõségére - a következõ törvényt alkotja:"

3. A törvényjavaslat 2-3. §-a maradjon el:

4. A törvényjavaslat 4-5. §-a maradjon el:

I n d o k o l á s

1. Magyarország: köztársaság. Az 1849-es trónfosztás, a köztársaság 1918. évi, majd megismételt 1946. illetve 1989. évi kikiáltása nem pusztán formális közjogi aktus volt, hanem szakítás azzal a magyar múlttal, amely a társadalmat jogfosztottakra és jogokkal rendelkezõkre, urakra és szolgákra, esélyesekre és esélytelenekre, a hatalom részeseire és a hatalomból kirekesztettekre osztotta, amely a huszadik században két szörnyû világháborúba vitte be az országot, és amellyel szemben a magyar közelmúlt olyan nagyjai léptek fel, mint Táncsics Mihály és Petõfi Sándor, Ady Endre és Károlyi Mihály, József Attila és Jászi Oszkár, Illyés Gyula és Bibó István.

A magyar királyoknak a Nemzeti Múzeumban õrzött koronája a magyar múlt megbecsült ereklyéje, mely azonban tárgyi mivoltában nem köthetõ az államalapító királyhoz, hiszen egyetlen darabja sem származik az államalapítás korából. Nem indokolt ezért az államalapítás történelmi jelentõségének méltatásához kapcsolni a királyi koronára vonatkozó politikai illetve törvényhozási aktust.

A Szent Koronára történõ hivatkozás ugyanakkor ott volt a Horthy-korszak represszív igazságszolgáltatásában, és ott volt a dualizmus-kori Magyarországnak a történelmi Magyarország integritását a nemzetiségek önállósodási törekvéseivel szemben védõ, illetve a Horthy-kori Magyarországnak a történelmi Magyarország helyreállítását célzó revíziós politikájának érvrendszerében. Nem helyénvaló ezért, hogy a modern Magyar Köztársaság a maga történelmi és közjogi legitimitását akár csak részlegesen is a Szent Koronára való hivatkozásra építse.

2. Magyarország: köztársaság. A magyar állam mint Köztársaság a maga legitimitását polgárainak a választásokon való részvételben és a közélet egyéb intézményeibe való bekapcsolódásában kifejezésre jutó támogatásából meríti. A magyar állam hatalmi intézményei a maguk hatalmát a polgároktól kapott felhatalmazása, nem pedig bármilyen, ezen túli dologra építik. A királyi koronának ezért a Magyar Köztársaságban közjogi szerepe nincs, valamiféle közjogi szerepét törvénybe foglalni ellentétes volna a köztársasági alkotmánnyal.

3. Magyarország: köztársaság. Az úgynevezett Szent Korona-tan a magyar közjogi gondolkodás fejlõdésének része, melyet azonban a magyar közjogi fejlõdés meghaladott. Egy korábbi közjogi állapotot indokló korabeli gondolatmenetnek törvénybe emelése - mint általában bármiféle tudományos vagy egyéb érvrendszernek törvénybe emelése - ellentétes volna egyfelõl a törvényhozás feladatával, hogy a társadalom életét kötelezõ erõvel szabályozó normákat alkosson, másfelõl pedig az Alkotmánynak a tudomány szabadságára vonatkozó 70/H. § (2) bekezdésével, miszerint "Tudományos igazságok kérdésében dönteni ... kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak."

4. Magyarország: köztársaság. Minthogy a királyi koronának Magyarországon nincs közjogi funkciója, és ezért nem indokolt azt az Országházban elhelyezni.

Miként azt a törvényjavaslat indoklása is tartalmazza, "A Szent Korona visszaadásának feltételeit az 1977 decemberében kelt magyar-amerikai diplomáciai levélváltás rögzíti. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy "a Koronát és az egyéb koronázási jelvényeket folyamatosan nyitva álló budapesti történelmi helyen kell kiállítani, ahol azokat az ország népe, a határon túli magyarok, illetve a külföldiek megtekinthetik"." Ezzel a levélváltással - mely a diplopmáciai gyakorlat szerint nemzetközi szerõdésnek tekinthetõ - összhangban került a korona a Nemzeti Múzeumban elhelyezésre, amely a levélváltásban megfogalmazott követelményeknek maradéktalanul megfelel. A Nemzeti Múzeumban évi kétszázezer látogató tekinti meg a koronát és a koronaékszereket. Az Országház épülete a levélváltásban rögzítettek értelmében vett "folyamatosan nyitva álló" helynek nem tekinthetõ. Az Országházban az Országgyûlés folyamatos munkája folyik, itt nyert elhelyezést a miniszterelnök és közvetlen munkatársai, továbbá a köztársasági elnök és hivatala, ezért az Országház épületét látogatók csak korlátozottan kereshetik fel. Az Országház látogatóinak száma az elmült években csak tördéke volt a Nemzeti Múzeum látogatottságának.

Minthogy a koronázási palást átszállítására nincs mód, a korona áthelyezése elszakítaná a koronázási palástot a koronától, holott - mint arra a preambulum is utal - a korona a palásttal szerves egységet képet. Az effajta elhelyezés történetileg hiteltelen volna.

A Magyar Nemzeti Múzeumban jelentõs költséggel alakították ki a korona és a koronézési jelvények megfelelõ õrzésének technikai feltételeit. Ezek ismételt létrehozatala az Országház épületében mintegy 150 millió forintra becsült felesleges kiadást jelentene.

5. Magyarország: köztársaság. A köztársaság fõ tisztségviselõi: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke. Alkotmányra tett esküjük valamennyiüket a köztársasági államberendezkedés õrzésére kötelezi. Nem lehetnek tagjai a törvényjavaslatban szereplõ "Szent Korona Testületnek".

A magyar közjogi rendszert az Alkotmány szabályozza. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke a magyar közjogi rendszer legfontosabb tisztségviselõi. Olyan testület létrehozása meghatározott feladattal, amelynek a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a tagja, a magyar közjogi rendszert módosítja, amire csak az Alkotmány módosításával lenne lehetõség. A Kormány több alkalommal kifejezett szándéka, miszerint egyszerû többséggel megalkotott törvénnyel hozza létre a "Szent Korona Testületet", nem egyeztethetõ össze az Alkotmánnyal.

Budapest, 1998. november 8.