(1) A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az]

b) állam elleni bûncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett kémkedést (148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendõ-e,

(2) A Btk. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett kémkedés (148. §) esetében a magyar büntetõ törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e bûncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendõ."

(3) A Btk. 4. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az (1)-(2) bekezdés eseteiben a büntetõeljárás megindítását a legfõbb ügyész rendeli el."

A Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 2. és 3. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"2. az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, az erõszakos közösülés, a szemérem elleni erõszak, a természet elleni erõszakos fajtalanság, a közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése és a rablás súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bek., 175/A. § (2)-(4) bek., 175/B. § (3)-(5) bek., 197. § (2)-(3) bek., 198. § (2)-(3) bek., 200. § (2)-(3) bek., 259. § (2)-(4) bek., 261/A. § (3) bek., 321. § (3)-(4) bek.],

3. bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából elkövetett üzletszerû kéjelgés elõsegítése (205. § (3) bek. b) pont), kerítés (207. § (3) bek. c) pont), embercsempészés (218. § (3) bek.), pénzmosás (303. § (3) bek. a) pont), devizabûncselekmény (309. § (5) bek. c) pont), adó-, és társadalombiztosítási csalás (310. § (5) bek. b) pont), csempészet és vámorgazdaság (312. § (4) bek. c) pont), lopás (316. § (7) bek. c) pont), csalás (318. § (7) bek. c) pont), zsarolás (323. § (3) bek.), orgazdaság (326. § (6) bek. c) pont),"

A Btk. a következõ 48/A. §-sal egészül ki:

"(1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésbõl feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhetõ meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésbõl bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejûleg párhuzamosan tölti.

(3) A 48. § (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e."

A Btk. 63. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek, e § a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a vagyonra is, amelyet az elkövetõ átruházott, feltéve, hogy a megszerzõnek az átruházott vagyon eredetérõl tudomása volt.

(3) Ha az elkövetõ a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyont gazdálkodó szervezetre ruházta át, a vagyonelkobzás akkor rendelhetõ el, ha a gazdálkodó szervezet ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagjának vagy tisztségviselõjének az átruházott vagyon eredetérõl tudomása volt.

(4) A (2)-(3) bekezdés esetén a vagyonelkobzás elrendelhetõ akkor is, ha a megszerzõ személyében jogutódlás következett be.

(5) A vagyonelkobzást pénzösszegben kell elrendelni, ha a vagyont az elkövetõ jóhiszemû harmadik személyre, illetõleg a (3) bekezdésben meghatározott módon gazdálkodó szervezetre ruházta át."

Btk. 112. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és e § jelenlegi rendelkezése az (1) bekezdés megjelölésre módosul:

"(2) A fiatalkorú esetében a feltételes szabadságra bocsátás a 47. § (4) bekezdésének b)-e) pontja alapján nem zárható ki."

(1) A Btk. 137. §-ának 2. pontja a következõ i) alponttal egészül ki:

"i) a rendõrségrõl szóló törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja, a közbiztonság javítására irányuló tevékenysége közben;"

(2) A Btk. 137. §-ának 5., 9. és 12. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. kár: a bûncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, vagyoni hátrány: a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni elõny;"

"9. üzletszerûen követi el a bûncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegû bûncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik;"

"12. nagy nyilvánosságon a bûncselekménynek a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetõleg elektronikusan rögzített információ távközlõ hálózaton való közzététele útján történõ elkövetését is érteni kell;"

(3) A Btk. 137. §-a a következõ 17. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

"17. gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggõ polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni."

A Btk. 138/A. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"138/A. § E törvény alkalmazásában az érték, a kár, a vagyoni hátrány, a mérték összege, illetõleg az adó-, a járulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevétel csökkenésének összege

a) kisebb, ha tízezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad meg,

b) nagyobb, ha kétszázezer forintot meghalad, de kétmillió forintot nem halad meg,

c) jelentõs, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg,

d) különösen nagy, ha ötvenmillió forintot meghalad, de ötszázmillió forintot nem halad meg,

e) különösen jelentõs, ha ötszázmillió forintot meghalad."

A Btk. 148. §-a és címe helyébe a következõ cím és rendelkezés lép:

"A szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett kémkedés

148. § A 147. § szerint büntetendõ, aki a kémkedést a Magyar Köztársaság vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerzõdés szerint a Magyar Köztársasággal szövetséges állam területén, szövetséges fegyveres erõ (368. §) ellen követi el."

A Btk. 154. §-a és alcíme helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Tiltott toborzás

154. § Aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe katonai szolgálatra, katonai érdekû egyéb szolgálatra, vagy katonai kiképzésre toboroz, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 166. §-a (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Aki emberölésre irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 195/A. §-ának címe és (1) bekezdése helyébe a következõ cím és rendelkezés lép:

"Tiltott pornográf felvétel készítése

(1) Aki kiskorú személyrõl video-, film-, fénykép- vagy más módon elõállított pornográf képfelvételt vagy képfelvételeket készít, ilyen képfelvételt forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetõleg ilyen képfelvételt más számára hozzáférhetõvé tesz, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 211. §-ának bevezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Aki az országgyûlési képviselõk, illetõleg a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek, illetõleg a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselõk választása, valamint az országos vagy helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során"

A Btk. 213. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Aki]

"a) engedély vagy nyilvántartásba vétel nélkül állít elõ vagy terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek elõállításához vagy terjesztéséhez engedély vagy nyilvántartásba vétel szükséges,"

A Btk. 258/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki külföldi gazdálkodó szervezet dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér elõnyt, hogy a kötelességét megszegje, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

(1) A Btk. 259. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

[A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt]

"b) különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozva"

"(4) Aki a közveszélyokozást gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrány esetén öt évig, egy vagy több ember halála esetén két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 260. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt bûnszövetségben, öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozva követik el.

(3) Aki a bûncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig, különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrány okozása esetén öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 277. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt magánokiratra azért követi el, hogy jogtalan elõnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 300/C. §-ának (2) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[A büntetés]

"c) öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a számítógépes csalás különösen jelentõs kárt okoz."

A Btk. 303. §-a (1) bekezdésének bevezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Aki más, az e törvény szerint szabadságvesztéssel büntetendõ cselekményével összefüggésben keletkezett anyagi javakat elrejti azáltal, hogy"

A Btk. 309. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és e § a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) különösen jelentõs értékre,

b) üzletszerûen vagy bûnszövetségben különösen nagy értékre,

c) bûnszervezet tagjaként

követik el.

(6) Aki a bûncselekményt jelentõs, vagy ezt meghaladó értékre gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 310. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"310. § (1) Aki az adókötelezettség, társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj megállapítása szempontjából jelentõs tényt (adatot) a hatóság, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj vonatkozásában a magán-nyugdíjpénztár elõtt valótlanul ad elõ vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztõ magatartással az adóbevételt, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevételének összegét csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény folytán az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevételének összege nagyobb mértékben csökken.

(3) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény folytán az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevételének összege jelentõs mértékben csökken.

(4) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha

a) a bûncselekmény folytán az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevételének összege különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökken,

b) az adó-, társadalombiztosítási csalást bûnszervezet tagjaként követik el.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendõ, aki a megállapított adó, társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj behajtását jelentõsen késlelteti, vagy megakadályozza.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje nem büntethetõ, ha az elsõ fokú ítélet meghozatala elõtt az adótartozását, társadalombiztosítási járulék tartozását, baleseti járulék tartozását, egészségbiztosítási járulék tartozását, nyugdíjjárulék-tartozását, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat kiegyenlíti."

A Btk. 310/A. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség

megsértése

310/A. § (1) Aki a Munkaerõpiaci Alapba fizetendõ munkaadói vagy munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás megállapítása szempontjából jelentõs tényt (adatot) a hatóság elõtt valótlanul ad elõ vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztõ magatartással a munkaadói vagy a munkavállalói járulék, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevételének összegét csökkenti, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény folytán a munkaadói vagy a munkavállalói járulék, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevételének összege jelentõs mértékben csökken.

(3) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény folytán a munkaadói vagy a munkavállalói járulék, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevételének összege különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökken.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendõ, aki a megállapított munkaadói vagy munkavállalói járulék, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel a munkaadói vagy a munkavállalói járulék behajtását jelentõsen késlelteti vagy megakadályozza.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje nem büntethetõ, ha az elsõ fokú ítélet meghozatala elõtt a munkaadói vagy munkavállalói járulék tartozását, illetve a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás tartozását kiegyenlíti."

A Btk. 310/B. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"310/B. § (1) Az a foglalkoztató, aki a biztosított részére járó személyi jellegû juttatásból levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj befizetését önhibájából elmulasztja, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ az a foglalkoztató, illetve egyéb szerv, egyéni vállalkozó, társas vállalkozás vagy társas vállalkozó, aki a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, egészségbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék befizetését önhibájából elmulasztja.

(3) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a be nem fizetett társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj összege jelentõs mértékû, öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a be nem fizetett társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj összege különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû.

(4) Az elkövetõ nem büntethetõ, ha a társadalombiztosítási járulékot, a baleseti járulékot, egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat az elsõ fokú ítélet meghozatala elõtt kiegyenlíti.

(5) Ha a fizetésre kötelezett nem természetes személy, az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bûncselekményt tettesként a járulékfizetés teljesítésérõl rendelkezni jogosult személy követheti el."

A Btk. 312. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) különösen jelentõs értékû vámárura,

b) üzletszerûen vagy bûnszövetségben különösen nagy értékû vámárura,

c) bûnszervezet tagjaként

követik el."

A Btk. 313/C. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és e § a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha

a) a bankkártyával visszaélés különösen jelentõs kárt okoz,

b) a különösen nagy kárt okozó bankkártyával visszaélést a (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott módon követik el.

(7) A (2)-(6) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a bankkártyával visszaélést a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követi el."

A Btk. 316. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a

a) a lopást különösen jelentõs értékre,

b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,

c) a lopást bûnszervezet tagjaként

követik el."

(1) A Btk. 317. §-ának (4) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

c) a sikkasztást kulturális javak körébe tartozó tárgyra

(2) A Btk. 317. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen jelentõs értékre,

b) a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon

követik el."

A Btk. 318. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentõs kárt okoz,

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon,

c) a csalást bûnszervezet tagjaként

követik el."

A Btk. 319. §-ának (3) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

"d) öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hûtlen kezelés különösen jelentõs vagyoni hátrányt"

A Btk. 320. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A büntetés három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz."

A Btk. 321. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A büntetés öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a rablást]

"a) különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre,"

A Btk. 322. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentõs értékre, bûnszövetségben vagy csoportosan

követik el."

A Btk. 324. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentõs kárt okoz."

A Btk. 326. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és e § a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) különösen nagy értékre,

b) jelentõs értékre üzletszerûen

követik el.

(6) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha az orgazdaságot

a) különösen jelentõs értékre,

b) különösen nagy értékre üzletszerûen,

c) bûnszervezet tagjaként

követik el."

A Btk. 329. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"329. § (1) Aki

a) más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz,

b) gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fûzõdõ jogok érvényesítését attól teszi függõvé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségbõl részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel,

bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) E § alkalmazásában szellemi alkotás: az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotás, a találmány, a használati minta, az ipari minta, a mikroelektronikai félvezetõ termék topográfiája és az újítás."

A Btk. 329/A. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése

329/A. § (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy mûvészeti alkotás szerzõjének a mûvén, elõadómûvésznek az elõadómûvészi teljesítményén, hangfelvétel elõállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a mûsorán, illetõleg film elõállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését

a) jelentõs vagyoni hátrányt okozva,

c) üzletszerûen

követik el.

(3) A büntetés

a) öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt,

b) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését különösen jelentõs vagyoni hátrányt

okozva követik el.

(4) Aki a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését vagyoni hátrányt okozva gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 329/B. §-sal egészül ki:

329/B. § (1) Aki a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzõi jogról szóló törvényben meghatározott mûszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést haszonszerzés végett

a) készít, elõállít,

b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló mûszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja.

(3) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló mûszaki intézkedés kijátszását üzletszerûen követik el.

(4) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielõtt a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló mûszaki intézkedés megkerüléséhez szükséges eszköz, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg elõállítása a hatóság tudomására jutott volna - tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített, illetõleg az elõállított dolgot a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben, illetõleg elõállításban részt vevõ más személy kilétének megállapítását."

A Btk. a következõ alcímmel és 329/C. §-sal egészül ki:

"Jogkezelési adat meghamisítása

329/C. § Aki más szerzõi vagy szomszédos jogi védelem alá tartozó mûvének, illetõleg teljesítményének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzõi jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot haszonszerzés végett jogosulatlanul eltávolítja vagy megváltoztatja, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 329/D. §-sal egészül ki:

"Iparjogvédelmi jogok megsértése

329/D. § (1) Aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati, vagy ipari mintaoltalom, topográfiaoltalom, védjegy vagy földrajzi árujelzõ oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha az iparjogvédelmi jogok megsértését

a) jelentõs vagyoni hátrányt okozva,

b) üzletszerûen

követik el.

(3) A büntetés

a) öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az iparjogvédelmi jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt,

b) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha az iparjogvédelmi jogok megsértését különösen jelentõs vagyoni hátrányt

okozva követik el."

(1) A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet (Btké.) 26. §-a helyébe következõ rendelkezés lép

"A Btk. 310. §-ának alkalmazása szempontjából adó az illeték, az illeték módjára fizetendõ díj is, továbbá - a Btk. 310-310/B. §-ában nem említett - külön jogszabályokban meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetésébõl ellátandó feladatok fedezetére elõírt közteherfizetési kötelezettség, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít.

(2) A Btké. 27. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe következõ rendelkezés lép:

"Egyes bûncselekmények értékhatárai

27. § (1) Nem valósul meg bûncselekmény, ha

a) az adó-, társadalombiztosítási csalás (310. §) esetén az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevétel,

b) a Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése (310/A. §) esetén a munkaadói, illetve munkavállalói járulék, valamint rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevétel,

c) a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (310/B. §) esetén a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevétel

összegének csökkenése ötvenezer forintot nem halad meg.

(2) Nem valósul meg bûncselekmény, ha

a) a fedezetlen bankkártya felhasználása (312/A. §) során az elkövetési érték - az óvadékul lekötött összeg, illetve a rendelkezésre bocsátott hitelkeret igénybevételén túl - ötvenezer forintot nem halad meg,

b) a hanyag kezelést (320. §) ötvenezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva követik el."

(3) A Btké. 28. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"28. § Nem bûncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha

a) a rossz minõségû termék forgalomba hozatalát (292-293. §) ötvenezer forintot meg nem haladó értékre,

b) az áru hamis megjelölését (296. §) százezer forintot meg nem haladó értékre,

c) az árdrágítást (301. §) csekély mennyiségû árura, vagy csekély mértékû nyereség elérése végett,

d) a devizabûncselekményt (309. §) ötvenezer forintot meg nem haladó értékre,

e) a csempészetet és a vámorgazdaságot (312. §) ötvenezer forintot meg nem haladó értékû vámárura,

f) a bankkártyával visszaélést tízezer forintot meg nem haladó kárt [313/C. § (2) bek. I. ford.] okozva,

g) a lopást (316. §), a sikkasztást (317. §), a jogtalan elsajátítást (325. §) és az orgazdaságot (326. §) tízezer forintot meg nem haladó értékre,

h) a csalást (318. §), a rongálást (324. §) tízezer forintot meg nem haladó kárt okozva,

i) a hûtlen kezelést (319. §) tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva,

j) a sajtórendészeti vétséget (213. §) csekély mennyiségû sajtótermékre

követik el."

(1) A szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 77. §-a (2) bekezdésének elsõ mondatában a "huszonnégy óráig" szövegrész helyébe a "hetvenkét óráig" szövegrész lép.

(2) Az Sztv. 77. §-ának (3) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A szabálysértési õrizet ebben az esetben a másodfokú bíróság határozatának meghozataláig, illetve a nem jogerõsen kiszabott elzárás tartamáig, de legfeljebb a meghosszabbítástól számított tíz napig tart."

(3) Az Sztv. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a "tizenöt napon belül" szövegrész helyébe a "harminc napon belül" szövegrész lép.

(4) Az Sztv. 92. §-ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A szabálysértési ügyben az elsõ fokú bíróság feladatait a bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem jogosult."

(5) Az Sztv. 126. §-ának (2) bekezdésében a "huszonnégy óra" szövegrész helyébe a "hetvenkét óra" szövegrész lép.

(6) Az Sztv. a következõ 139/A. §-sal egészül ki:

139/A. § (1) Aki a bérleti jogviszony létesítésére jogosult szerv vagy személy, illetõleg az elhelyezésre jogosult szerv intézkedése nélkül a lakásbérletre vagy a helyiséggazdálkodásra vonatkozó jogszabály hatálya alá tartozó üres helyiséget elfoglal, vagy abba önkényesen beköltözik,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik."

(7) Az Sztv. 143. §-ának (4) bekezdésében a "rendõrség" szó helyébe a "bíróság" szó lép.

(8) Az Sztv. a következõ 156/A. §-sal egészül ki:

156/A. § (1) Az a bíróság vagy szabálysértési hatóság által a jármûvezetéstõl eltiltott személy, aki a jármûvezetéstõl eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó jármûvet vezet,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik."

(9) Az Sztv. 157. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép, egyben a 157. § a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(1) Aki

a) tízezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot,

b) tízezer forintot meg nem haladó kárt okozva bankkártyával visszaélést, csalást, szándékos rongálást,

c) tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hûtlen kezelést

követ el, úgyszintén aki e cselekmények elkövetését megkísérli, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható."

(5) Aki a tízezer forintot meg nem haladó lopást mezõ-, illetõleg erdõgazdaságilag hasznosított földön lévõ terményre, termékre, illetve haszonállatra, vagy az ott elhelyezett felszerelésre, eszközre követi el,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik."

A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése (Btk. 288. §), a számviteli fegyelem megsértése (Btk. 289. §), a csõdbûntett (Btk. 290. §), az adó-, társadalombiztosítási csalás, ha azt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra vagy járulékra követik el (Btk. 310. §), a Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megszegése (Btk. 310/A. §), a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §), a csalás, ha azt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el (Btk. 318. §), valamint az ezekkel a bûncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §) és magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §) nyomozását az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatósága végzi."

(1) A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) a következõ 24/A. §-sal egészül ki:

"24/A. § (1) Ha az elítélten több határozott tartamú, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani, elõbb mindig a legszigorúbb fokozatút, az azonos végrehajtási fokozatban lévõ szabadságvesztések közül pedig azt kell végrehajtani, amelyikbõl az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra.

(2) A szabadságvesztés folyamatban lévõ végrehajtását az (1) bekezdés szerinti végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében meg kell szakítani."

(2) A Bv. tvr. 48. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A fiatalkorúak börtönében vagy fogházában töltendõ szabadságvesztés esetén a 24/A. § rendelkezései a felnõttkorban elkövetett bûncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tekintetében nem alkalmazhatók."

(1) Ez a törvény 2000. március 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejûleg

a) a Btk. 258/A. §-ának 1. pontja, 309. §-a (4) bekezdésének c) pontja, 316. §-a (6) bekezdésének c) pontja, 318. §-a (6) bekezdésének c) pontja, 333. §-ának 2. pontja,

b) a Btké. 27/A. §-a, 27/B. §-a, 27/C. §-a, 27/D. §-a és e §-ok mindegyikének alcíme,

c) az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény 4. §-a,

d) az Sztv. 77. §-ának (4) bekezdése

a hatályát veszti.

(2) Ha 1999. március 1-jét követõen a fiatalkorú elítélt feltételes szabadságra bocsátás kedvezményébõl történõ kizárása a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének b)-e) pontja alapján történt, a büntetés-végrehajtási intézet hivatalból tesz elõterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása iránt. A büntetés-végrehajtási bíró a Be. 359. §-ának megfelelõ alkalmazásával jár el.

(3) A bírósági titkár az e törvény hatálybalépését megelõzõen a bíróságra érkezett - a tárgyalás mellõzésével elintézhetõ - szabálysértési ügyben is eljárhat.

(1) Ha e törvény rendelkezései folytán a korábbi büntetõ jogszabály szerint bûncselekménynek minõsülõ cselekmény már nem bûncselekmény, a büntetõ ügyben eljáró hatóság a szabálysértésekre irányadó elévülési idõn belül a szabálysértés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szabálysértési hatóságnak küldi meg az ügy iratait.

(2) Ha a szabálysértés már elévült, a büntetõ ügyben eljáró hatóság az eljárást megszünteti.

(3) A Btk. 310/A. §-a szerinti bûncselekmény elnevezésének az e törvénnyel történt módosítása a korábbi törvény szerinti elnevezésû bûncselekmény elkövetése miatt az elkövetõ felelõsségre vonását nem zárja ki.

1) A Büntetõ Törvénykönyv 90-es években történt módosításainak markáns csomópontja az 1993. május 15-én hatályba lépett 1993. évi XVII. törvény, és az 1999. március 1-én hatályba lépett 1998. évi LXXXVII. törvény. E két novella jól kivehetõ, ám különbözõ hangsúlyokat szem elõtt tartó büntetõpolitikai elvárásokra épült. A különbözõség alapvetõen nem a hangsúlyok eltérésébõl, hanem abból fakad, hogy a két Novella különbözõ idõszakokban született.

Az 1999. március 1-én hatályba lépett Novella olyan szigorításokat vezetett be, amely komoly büntetések kilátásba helyezésével, a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezések módosításával a következetes fellépés lehetõségeit kívánja biztosítani.

A Novellák között eltelt idõben több kisebb terjedelmû és jelentõségû módosítás történt, amely a joganyag aktualizálását és nem koncepcionális átalakítását célozta. Várhatóan a jövõben sem lesznek elkerülhetõk az ilyen módosítások. A Javaslat szerinti változtatások mögött alapvetõen ugyancsak ilyen igény húzódik meg.

2) A Javaslat célja tehát nem az 1998. évi LXXXVII. törvény korrekciója, hanem az e törvény által nem érintett joganyag kisebb terjedelmû módosítása. A módosítások három csoportba sorolhatók.

a) Ezek egyikét azok a módosítások képezik, amelyek egyes bûncselekmények esetében a jelenlegi büntetõjogi reagálás idõszerûségén javítanak, illetve fogalmakat pontosítanak. Ide tartozik például az értékhatárok módosítása, a meglévõk mellett új értékhatár - fõszabály szerint - megemelt büntetési tételkerettel együtt való bevezetése, a kár büntetõjogi fogalma értelmezésének általános érvényûvé tétele, a nagy nyilvánosság elõtt való elkövetés fogalmiságának kiegészítése, a kémkedés tényállásának kiterjesztése. A bûnözési helyzetnek az élet elleni bûncselekmények vonatkozásában mutatkozó romlása, az ilyen cselekmények brutális elkövetése teszi szükségessé az emberölés elõkészülete büntetési tételének emelését.

b) Külön csoportot jelentenek azok a módosítások, amelyek szükségességét a korábbi módosítások folytán szerzett gyakorlati tapasztalatok vetik fel. Ide tartozik az összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztések végrehajtása sorrendjének pontosabb meghatározása, és a fiatalkorú elítéltek feltételes szabadságra bocsátásának enyhébb szabályozása.

Az 1998. évi LXXXVII. törvény az összbüntetés jogintézményét csak az ún. quasi halmazatba tartozó elítélésekre tartja fenn. Ezért a jövõben gyakrabban fordul elõ, hogy a terhelten több olyan szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyek nem foglalhatók összbüntetésbe. Erre tekintettel a Javaslat a Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályait olyan rendelkezéssel egészíti ki, amely meghatározza, hogy több szabadságvesztés végrehajtása során a feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége miként alakul.

3) A javasolt módosítások gerincét a Btk. vagyon elleni bûncselekményeket és gazdasági bûncselekményeket szabályozó rendelkezéseinek olyan felülvizsgálata jelenti, amely az e bûncselekmények büntetõjogi megítélése szempontjából meghatározó jelentõségû elkövetési értéknek, illetõleg a bûncselekménnyel okozott kárnak törvényben rögzített értékhatárai kiigazítását célozza.

a) A hatályos törvényben az elkövetési értékek nagyságát alapvetõen az 1993. évi XVII. törvény, illetõleg kisebb változtatásokkal az 1997. évi LXXIII. törvény határozta meg. Az értékhatárok ekkor történt megállapításához képest a gazdasági, vagyoni, kereseti és a bûnözési helyzetben közismerten jelentõs változások történtek.

A vagyon elleni bûncselekmények felülvizsgálata azt is megmutatta, hogy a Btk. vonatkozó jelenlegi büntetési tételei a gyakorlat szempontjából sem mutatkoztak elegendõnek egy-egy kiemelkedõ tárgyi súlyú bûncselekmény elbírálásakor. Ezért szükséges a meglévõ legmagasabb büntetési tételeket új, a jelenlegihez képest súlyosabb minõsített eset beiktatásával és az ehhez kapcsolódó új büntetési tételkerettel is emelni.

b) A Javaslat a jelenlegi szabályozáson három irányban változtat. A szabálysértési értékhatárt a jelenlegi 5.000 forintról 10.000 forintra emeli fel, módosítja az egyes értékhatárok belsõ arányait, az eddigi négy lépcsõs rendszer - kisebb, nagyobb, jelentõs és különösen nagy érték - szerinti elhatárolás fölé ötödik esetet, a különösen jelentõs értéket vezet be. Ezeket az értékhatárokat a Javaslatnak a Btk. 138/A. §-át módosító 7. §-a rögzíti.

c) Az értékhatárok koncepcionális változását a Javaslat a számítógépes csalás (Btk. 300/C. §), a deviza bûncselekmény (Btk. 309. §), a csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §), a bankkártyával visszaélés (Btk. 313/C. §), a lopás (Btk. 316. §), a sikkasztás (Btk. 317. §), a csalás (Btk. 318. §), a hûtlen kezelés (Btk. 319. §), a rongálás (Btk. 324. §), az orgazdaság (Btk. 326. §), a szerzõi és szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §), valamint az iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 329/D. §) tényállásán átvezeti, e bûncselekmények minõsített esetei közé beiktatja a különösen jelentõs értékre elkövetést.

d) Az egyes bûncselekmények értékhatárainak emelése a Btk-n kívüli jogszabályok módosítását is szükségessé teszik. A Javaslat 40 §-a az 1979. évi 5. törvényerejû rendelet (Btké.) 26-28. §-ának, a Javaslat 41. §-a a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítását tartalmazza. Az Sztv. néhány további rendelkezésének a módosítását, illetõleg e törvénynek új szabálysértési tényállásokkal kiegészítését ugyancsak a Javaslat 41. §-a foglalja magában.

Az 1.§-hoz

A Javaslat 1. §-ának (1) bekezdése a Btk. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontját úgy módosítja, hogy az ebben meghatározott joghatósági szabály alól kivonja a szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett kémkedést, amelyet a Btk. 148. §-ának a Javaslat 8. §-ával megállapított rendelkezése állapít meg.

2) A Javaslat 1. §-ának (2) bekezdése a Btk. 4. §-ában új (2) bekezdést iktat be, amely a nem magyar állampolgár által külföldön a szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett - a Btk. új 148. §-ában büntetni rendelt - kémkedés esetében az általános joghatósági szabálytól eltérõ rendelkezést tartalmaz. Ennek a bûncselekménynek a sajátos tényállása azt indokolja, hogy a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre a magyar joghatóság csak akkor érvényesüljön, ha e cselekmény az elkövetés helye (a szövetséges állam területe) joga szerint is büntetendõ.

3) A Btk. 4. §-ának (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés eseteiben a büntetõeljárás megindítását a legfõbb ügyész rendeli el. A Javaslat a Btk. 4. §-át (3) bekezdéssel egészíti ki, amely mind az (1), mind a (2) bekezdés esetében a legfõbb ügyész hatáskörébe utalja a büntetõeljárás megindítását.

A 2. §-hoz

1) A Btk. 42. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést milyen bûncselekmények esetében kell fegyházban végrehajtani.

2) A Javaslatnak a Btk. különös részét érintõ rendelkezései szükségessé teszik a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének módosítását.

A Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontjában a Btk. 309. §-ának új (5) bekezdése (Javaslat 20. §), a Btk. 310. §-ának új (4) bekezdése (Javaslat 21. §), a Btk. 312. §-ának új (4) bekezdése (Javaslat 24. §), a Btk. 316. §-ának új (7) bekezdése (Javaslat 26. §), a Btk. 318. §-ának új (7) bekezdése (Javaslat 27. §), a Btk. 326. §-ának új (6) bekezdése (Javaslat 34. §) teszi szükségessé a módosítást.

A 3. §-hoz

1) A Javaslat 3. §-a a Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseit 48/A. §-sal egészíti ki. A Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása, amely az összbüntetésbe foglalás lehetõségét az ún. quasi halmazati összbüntetés esetére korlátozta, azzal a következménnyel jár, hogy a jövõben egyre gyakrabban kell az elítélten olyan, határozott ideig tartó szabadságvesztéseket végrehajtani, amelyek nem foglalhatók összbüntetésbe. Jelenleg - jogszabályi rendezés hiányában - a gyakorlatban nem egyértelmû, hogy több szabadságvesztés végrehajtása során a feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége hogyan alakul.

A jogi szabályozásnak ezt a hiányát pótolja a Javaslat 3. §-a.

2) Az (1) bekezdés a feltételes szabadság megkezdését szabályozza.

Ez abban az esetben igényel egyértelmû szabályozást, ha a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésbõl feltételes szabadságra bocsátotta. Az így elrendelt feltételes szabadság mindaddig nem kezdhetõ meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

3) A (2) bekezdés arról az esetrõl rendelkezik, ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésbõl bocsátotta feltételes szabadságra. A Javaslat szerint ebben az esetben az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejûleg, párhuzamosan tölti.

4) A Btk. 48. §-ának (4) bekezdése szabályozza, hogy a bíróság a feltételes szabadságot mikor szünteti meg, illetõleg szüntetheti meg. A Javaslat a (2) bekezdéshez kapcsolódva úgy rendelkezik, hogy a Btk. 48. §-a (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e.

A 4. §-hoz

1) A Btk.-nak a vagyonelkobzásról szóló 63. §-át az 1998. évi LXXXVII. törvény 12. §-a állapította meg.

A Javaslat a Btk. hatályos szövegében a (2)-(3) bekezdés helyébe új rendelkezéseket iktat be, e §-t új (4)-(5) bekezdéssel egészíti ki, és a jelenlegi (4) bekezdés számozását (6) bekezdésre változtatja.

2) A Btk. 63. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a vagyonra is, amelyet az elkövetõ átruházott, feltéve, hogy a megszerzõnek az átruházott vagyon eredetérõl tudomása volt, akkor is, ha a megszerzõ személyében jogutódlás következett be.

A Btk. 63. §-a (2) bekezdésének a megszerzõ személyében jogutódlás bekövetkezésére utaló fordulatát elhagyja, errõl a § új (4) bekezdése rendelkezik.

3) A Javaslat a Btk. 63. §-ának új (3) bekezdésében értelmezõ jelleggel szabályozást ad arra az esetre, ha az elkövetõ a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyont gazdálkodó szervezetre ruházta át. Ebben az esetben a vagyonelkobzás elrendelésének akkor van helye, ha a gazdálkodó szervezet ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagjának vagy tisztségviselõjének tudomása volt az átruházott vagyon eredetérõl. Ezzel jogszabályi szinten is megjelenik és egyértelmûvé válik az a jogalkalmazásra bízott tartalom, miszerint a jogszabály szövegében a "megszerzõ" nem pusztán a természetes személyre korlátozott fogalom.

4) A Javaslat a megszerzõ személyében jogutódlás bekövetkezésének esetét a hatályos (2) bekezdésbõl az új (4) bekezdésbe emeli át, és ugyanebben utal az új (3) bekezdésre is, mert a megszerzõ személyében jogutódlás akkor is bekövetkezhet, ha az elkövetõ a vagyont gazdálkodó szervezetre ruházta át.

5) A Btk. 63. §-ának (3) bekezdése a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történõ elrendelésérõl rendelkezik. Ennek az a feltétele, hogy az elkövetõ a vagyont jóhiszemû harmadik személy részére ruházta át.

A Javaslat errõl a Btk. 63. §-ának új (5) bekezdésében rendelkezik. A vagyonelkobzás pénzösszegben való elrendelését abban az esetben is lehetõvé teszi, ha az elkövetõ a vagyont gazdálkodó szervezetre ruházta át. A "jóhiszemû" feltétel értelemszerûen mind a harmadik személyre, mind a gazdálkodó szervezetre vonatkozik.

Az 5. §-hoz

1) A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okokat a Btk. 47. §-ának az 1998. évi LXXXVII. törvény 4. §-ával megállapított (4) bekezdése határozza meg. A Btk.-nak fiatalkorúakra vonatkozó VII. fejezetében a 112. § rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátásról, ez azonban a feltételes szabadságra bocsátást kizáró okokat illetõen nem tartalmaz eltérõ rendelkezést.

A hatályos szabályozás nincs összhangban a Btk. 108. §-ának az 1995. évi XLI. törvény 1. §-ával beiktatott (3) bekezdésével, amely a Gyermek jogairól szóló 1989. november 20-ikán kelt, az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 37. cikke b) pontjának megfelelõen úgy rendelkezik, hogy fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhetõ el. Az említett Egyezmény azt is elõírja, hogy fiatalkorúval szemben szabadságvesztés csak a lehetõ legrövidebb idõtartammal alkalmazható.

2) A Javaslat 5. §-a az Egyezmény rendelkezéseinek azzal kíván eleget tenni, hogy a Btk. 112. §-át (2) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint fiatalkorú esetében a feltételes szabadságra bocsátás a 47. § (4) bekezdésének b)-e) pontja alapján nem zárható ki. A feltételes szabadságra bocsátásnak a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján való kizárása - ha az elítéltet olyan szándékos bûncselekmény miatt ítélték szabadságvesztésre, amelyet a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése elõtt követett el - fiatalkorú esetében is indokolt.

A 6. §-hoz

1) A Javaslat 6. §-a a Btk.-nak értelmezõ rendelkezéseket tartalmazó 137. §-át több ponton módosítja.

2) A Btk. 137. §-ának 2. pontja a közfeladatot ellátó személyre ad értelmezõ rendelkezést. A Javaslat 6. §-ának (1) bekezdése a Btk. 137. §-ának 2. pontját i) alponttal egészíti ki, amely szerint közfeladatot ellátó személy a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja, a közbiztonság javítására irányuló tevékenység közben.

3) A Btk. 137. §-ának 5. pontja a vagyoni hátrány fogalmát akként határozza meg, hogy azon a vagyonban okozott kárt és az elmaradt vagyoni elõnyt kell érteni. A Javaslat ezt úgy módosítja, hogy kár mellett a vagyoni hátrány fogalmát is értelmezi, átemelve a Btk. 333. §-ának 2. pontjából a kárnak a vagyon elleni bûncselekményekrõl szóló XVIII. fejezet alkalmazásában irányadó értelmezését. A Btk. 137. §-a 5. pontjának módosított szövege szerint kár a bûncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, míg vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni elõny. Így a kárnak az egyébként helyes fogalma a Btk. valamennyi fejezetében meghatározott bûncselekmények esetében irányadóvá válik.

A Javaslatnak a Btk. 137. §-a 5. pontját módosító rendelkezése folytán szükségtelenné válik a Btk. 333. §-ának 2. pontja. Ennek a hatályon kívül helyezését a Javaslat 44. §-a (1) bekezdésének a) pontja tartalmazza.

4) A Btk. 137. §-ának 9. pontja az üzletszerû elkövetésre tartalmaz értelmezõ rendelkezést. Eszerint üzletszerûen követi el a bûncselekményt, aki hasonló jellegû bûncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A Javaslat 6. §-ának (3) bekezdése a Btk. 137. §-ának 9. pontját azzal egészíti ki, hogy az üzletszerû elkövetés ugyanolyan bûncselekmények elkövetése esetén is megvalósul, ha az elkövetõ ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Ez az értelmezõ rendelkezés pontosabb megfogalmazása, a bíróságok ítélkezési gyakorlatában eddig is ez érvényesült.

5) A nagy nyilvánosság elõtt elkövetés egyes bûncselekmények törvényi tényállási eleme, illetõleg minõsítõ körülménye. A Btk. a nagy nyilvánosság fogalmát nem határozza meg, ezt a jogalkalmazási gyakorlatra bízza. A Btk. 137. §-ának 12. pontjában foglalt értelmezõ rendelkezés szerint a cselekmény akkor is nagy nyilvánosság elõtt elkövetett, ha sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz vagy sokszorosítás útján valósul meg. Hasonló azonban a bûncselekmény társadalomra veszélyessége akkor is, ha azt például számítógépes hálózat útján követik el. A Javaslat ezért a Btk. 137. §-ának 12. pontjába beiktatja a bûncselekménynek elektronikusan rögzített információ távközlõ hálózaton való közzététele útján történõ elkövetését. Az új fogalom meghatározása alapvetõen a távközlésrõl szóló 1992. évi LXXII. törvény mellékletének 28. pontjában szereplõ fogalmiságon alapul.

6) A gazdálkodó szervezetet illetõen a Btk. 258/A. §-ának 1. pontja tartalmaz értelmezõ rendelkezést, ez azonban csak közélet tisztaságáról szóló cím (XV. fejezet VII. cím) alkalmazásában irányadó.

A 7. §-hoz

1) A Btk.-nak a vagyon elleni bûncselekményekrõl szóló XVIII. fejezetében meghatározott bûncselekmények nagy része, és a XVII. fejezetben meghatározott gazdasági bûncselekmények egy része, büntetõjogi minõsítésében elsõdleges szerepe van annak, hogy a bûncselekmény - forintösszegben kifejezve - mekkora kárt, vagyoni hátrányt, bevétel csökkenést okozott, illetõleg a bûncselekményt milyen értékre követték el. A nagyobb, a jelentõs és a különösen nagy érték, kár, vagyoni hátrány, mérték, adó-, járulék bevétel csökkenés ún. értékhatárát a Btk.-nak az 1997. LXXIII. törvény 10. §-ával beiktatott 138/A. §-a határozza meg. Eszerint nagyobb érték stb. az ötszázezer forintot meghaladó, jelentõs érték stb. a kétmillió forintot meghaladó, különösen nagy érték stb. a hatmillió forintot meghaladó összeg. A kisebb érték 5001 forinttól, illetve egyes gazdasági bûncselekmények esetében ennél magasabb alsó határtól 500.000 forintig terjedõ érték.

2) A Javaslat a Btk. 138/A. §-ának helyébe olyan értelmezõ rendelkezést iktat be, amely az érték, a kár, a vagyoni hátrány, a mérték összege, illetõleg az adó-, járulék, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevétel csökkenése összegének meghatározását illetõen két vonatkozásban jelentõsen eltér a hatályos szabályozástól. Egyrészt az ebben foglalt felsorolás kiegészül a kisebb értékkel, amelyet korábban a Btké. 27. §-a határozott meg, és a különösen jelentõs értékkel, másrészt a felsorolt értékek összege is módosul.

A Javaslat az érték szerinti minõsítéshez megkívánt értékhatárokat nem mechanikusan emeli, hanem az egyes értékhatárok belsõ aránytalanságának megszüntetésére törekszik. A jelenlegi értékhatárok aránytalansága nyilvánvaló az egyes értékekhez kapcsolódó büntetési tételkeretek összevetése esetén. A kisebb értékre elkövetett bûncselekmények törvényi büntetési tétele általában két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés. A nagyobb értékre elkövetett gazdasági, illetõleg vagyon elleni bûncselekmények vonatkozásában a Btk. egységesen három évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg. A jelentõs értékre elkövetett bûncselekmények esetében a törvény általában öt évig terjedõ, vagy egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztést ír elõ, de ez alól vannak kivételek mind enyhébb, mind súlyosabb bûntételek meghatározásával. Eltérõek a büntetési tételkeretek a különösen nagy értékre elkövetett bûncselekmények esetében. Ezekre a törvény két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, de vannak öt évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmények is, így a munkavállalói járulék, valamint a társadalombiztosítási járulék fizetésének elmulasztása esetén (Btk. 310/A. §) (3) bekezdés, 310/B. § (3) bekezdés 2. tétel), a csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. § (3) bekezdés a) pont) esetén.

3) A Javaslat a Btk. 138/A. §-ának módosított szövegében a kisebb érték alsó határát a jelenlegi ötezer forintról tízezer forintra emeli, ez a realitásoknak felel meg. A nagyobb érték alsó határa kétszázezer forintot meghaladó érték, a felsõ határa kétmillió forint, a jelentõs érték alsó határa kétmillió forintot meghaladó érték, a felsõ határa ötvenmillió forint, a különösen nagy érték alsó határa ötvenmillió forintot meghaladó érték, a felsõ határa ötszázmillió forint.

4) A legnagyobb tárgyi súlyú bûncselekmények elkövetõivel szemben a büntetéskiszabási gyakorlat nem kellõen differenciált, az egyéniesítés lehetõségeit szûkre szabja a szabadságvesztés nyolc évig terjedõ felsõ határa, és ez a büntetések enyheségének irányában hat. Erre tekintettel a Javaslat további értékhatárt, a különösen jelentõs értéket iktatja be a Btk. szabályozási rendszerébe. Az új értékhatár a különösen nagy érték felsõ határától, ötszázmillió forinttól kezdõdik és a felsõ határát a Javaslat nem határozza meg.

A 8. §-hoz

A Btk. 148. §-át - amely az államtitok, vagy katonai szolgálati titok kiszolgáltatását pönalizálta - az 1993. évi XVII. törvény 103. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte.

A Javaslat a Btk.-t új 148. §-sal egészíti ki, amelynek alcíme a szövetséges fegyveres erõ ellen elkövetett kémkedés.

A bûncselekmény tényállása a Btk. 147. §-ában meghatározott kémkedésre utal, a Btk. 147. §-a szerint rendeli büntetni azt, aki a Magyar Köztársaság vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerzõdés szerint a Magyar Köztársasággal szövetséges fegyveres erõ elleni kémkedést követ el. A szövetséges fegyveres erõ fogalmára a Btk. 368. §-ában foglalt értelmezõ rendelkezés az irányadó. A kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét az 1999. évi I. törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdés tartalmazza.

1) A Btk. 154. §-a "bûncselekmény a népek szabadsága ellen" alcímmel azt a magyar állampolgárt rendeli büntetni, aki népelnyomó fegyveres alakulatba önként belép.

Ez a rendelkezés mind az alcímét, mind a tartalmát tekintve meghaladott. A Javaslat ehelyett "Tiltott toborzás" alcímmel új rendelkezést iktat be.

2) A bûncselekmény tettese - az állampolgárságára tekintet nélkül - az, aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe katonai szolgálatra, katonai érdekû egyéb szolgálatra, vagy katonai kiképzésre toboroz.

A bûncselekmény társadalomra veszélyessége egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés büntetési tételt indokol.

A 10. §-hoz

Az emberölésre irányuló elõkészület elkövetését a Btk. 166. §-ának (3) bekezdése három évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

A Btk. megalkotása óta eltelt több mint húsz év alatt a bûnözési helyzet az élet elleni bûncselekmények vonatkozásában jelentõsen romlott, így megjelentek a leszámolás jellegû emberölések, a bérgyilkosságok. Ezért a különösen nagy tárgyi súlyú emberölések elõkészülete esetében a törvényben meghatározott tétel szigorítása indokolt. Ennek tesz eleget a Javaslat 8. §-a, amely az emberölésre irányuló elõkészület büntetési tételét öt évig terjedõ szabadságvesztésben határozza meg.

A 11. §-hoz

1) A tiltott pornográf felvételek készítését szankcionáló 195/A. §-t az 1997. évi LXXIII. törvény 21. §-a iktatta be a Btk.-ba.

A Javaslat a § alcímét "Tiltott pornográf felvétel készítése" szövegre módosítja, mert a felvétel szövegrészben szükségtelen a többes szám használata.

2) Az (1) bekezdés szerint a bûncselekmény törvényi tényállását az valósítja meg, aki kiskorú személyrõl video-, film-, fénykép-, vagy más módon elõállított pornográf képfelvételeket készít, ilyen felvételt forgalomba hoz, ezzel kereskedik.

A törvényi tényállásban felsorolt elkövetési cselekményekhez hasonló a társadalomra veszélyessége az ilyen képfelvételnek más számára hozzáférhetõvé tételével, a gyakorlati tapasztalat szerint ezek a cselekmények is elterjednek. Ezért a Javaslat 11. §-a a Btk. 195/A. §-ának (1) bekezdését kiegészíti az ott felsorolt pornográf képfelvételnek más számára hozzáférhetõvé tételével. Az újonnan megfogalmazott törvényi tényállás a készítés esetében a képfelvétel, illetõleg a képfelvételek szövegrészt alkalmazza, míg a forgalomba hozatal, a kereskedés és a más számára hozzáférhetõvé tétel vonatkozásában a képfelvétel megjelölést használja, az utóbbi esetben a többes szám a tényállásban szükségtelen.

A 12. §-hoz

A Btk.-nak a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bûncselekményrõl rendelkezõ 211. §-a bevezetõ szövegét az 1993. évi XVII. törvény 50. §-a állapította meg. Ez az "aki az országgyûlési képviselõk, illetõleg a helyi önkormányzati képviselõk és a polgármesterek, valamint az országos vagy helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során" szöveget tartalmazza.

A hatályos Btk. 211. §-a nem rendeli büntetni a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselõk választása során elkövetett olyan - az a)-g) pontban felsorolt - cselekményeket, amelyek a többi választási eljárás során bûncselekményt valósítanak meg. A Javaslat ezt a joghézagot kívánja kiküszöbölni az "illetõleg a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselõk" szövegrész beiktatásával.

A Btk. 213. §-a a sajtórendészeti vétségrõl rendelkezik, az a) pont szerint e vétséget az követi el, aki engedély nélkül állít elõ vagy terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek elõállításához vagy terjesztéséhez engedély szükséges.

A gyakorlatban a sajtótermék nyilvántartásba vétele kötelezettségének az elmulasztása fordul elõ, a bûncselekménnyé nyilvánítást is ehhez indokolt fûzni. Ezért a Javaslat a Btk. 213. §-ának a) pontját azzal egészíti ki, hogy a sajtórendészeti vétség a nyilvántartásba vétel nélküli elõállítással és terjesztéssel is megvalósul.

A 14. §-hoz

A Btk. 258/C. §-a a nemzetközi közélet tisztasága elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet VIII. cím) körében a vesztegetés nemzetközi kapcsolatban sajátos esetét rendeli büntetni, az (1) bekezdés hatályos szövege szerint vétséget követ el az, aki külföldi gazdálkodó szervezet tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér elõnyt, hogy a kötelességét megszegje.

A jelenlegi szabályozásban meghatározott passzív elkövetõi kör azonban hiányos, nem fedi le azt az esetet, amikor az elõnyt a külföldi gazdálkodó szervezet dolgozójának adják, vagy ígérik, jóllehet az ilyen elkövetés a gyakorlatban éppúgy elõfordulhat, és a társadalomra éppen annyira veszélyes, mint ha az elõnyt a gazdálkodó szervezet tagjának vagy reá tekintettel másnak adják vagy ígérik.

A Javaslat ezért a Btk. 258/C. §-ának (1) bekezdését úgy módosítja, hogy a törvényi tényállásban a vesztegetés passzív alanyai közé beiktatja a külföldi gazdálkodó szervezet dolgozóját.

A 15. §-hoz

1) A Btk. 259. §-ában meghatározott közveszélyokozással okozott vagyoni hátrány egyes esetekben - pl. tömegkatasztrófa elõidézése esetén - olyan súlyos lehet, amely az értékhatároknak a vagyon elleni bûncselekményeket és a gazdasági bûncselekmények egy részét érintõ koncepcionális módosítását a közveszély okozást illetõen is indokolt figyelembe venni. Ezért a Javaslat 15. §-a a Btk. 259. §-át módosítja.

A Btk. 259. §-ának (2) bekezdése öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha a közveszély okozást bûnszövetségben, különösen nagy hátrányt okozva követik el.

A Javaslat azt az esetet is figyelembe veszi, amikor a közveszély okozással okozott vagyoni hátrány a különösen nagy vagyoni értékhatárát meghaladja. Öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés lehetõvé tétele ebben az esetben sem indokolt, a Btk. 259. §-a (2) bekezdésének b) pontját azonban ki kell egészíteni azzal, ha az okozott vagyoni hátrány a különösen nagy vagyoni hátrány értékhatárát meghaladja.

3) A közveszélyokozás gondatlanságból elkövetése esetének büntetési tételeit a Btk. 259. §-ának (4) bekezdése állapítja meg. A Javaslat ezt a Btk. 259. §-a (2) bekezdésének b) pontjával azonos megoldással módosítja. Ez azért szükséges, mert a gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás is elõidézhet különösen nagy vagyoni hátrányt meghaladó vagyoni hátrányt. A Javaslat ezért a Btk. 259. §-ának (4) bekezdésébe beiktatja a különösen nagy vagyoni hátrányt meghaladó vagyoni hátrány okozását, ennek büntetési tétele - a különösen nagy vagyoni hátrány okozásának esetével azonosan - öt évig terjedõ szabadságvesztés.

1) Különösen nagy vagyoni hátrányt meghaladó vagyoni hátrányt okozhat a Btk. 260. §-ában meghatározott közérdekû üzem mûködésének megzavarása is. A Javaslat ennek figyelembevételével módosítja a Btk. 260. §-ának (2) és (3) bekezdését.

A Btk. 260. §-ának (2) bekezdése öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha a bûncselekményt különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el. A Javaslat ezt azzal egészíti ki, hogy a büntetés akkor is öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt a különösen nagy vagyoni hátrány értékhatárát meghaladó vagyoni hátrányt okozva követik el.

2) A Btk. 260. §-ának (3) bekezdése a közérdekû üzem mûködése megzavarásának gondatlanságból elkövetését bünteti. A különösen nagy vagyoni hátrányt meghaladó vagyoni hátrányt gondatlanságból elkövetett cselekmény is okozhat. A Javaslat ezért a Btk. 260. §-ának (3) bekezdését úgy módosítja, hogy a különösen nagy vagyoni hátrány okozása mellett vagylagosan az ezt meghaladó vagyoni hátrány okozását is beiktatja. Az öt évig terjedõ szabadságvesztésnél súlyosabb büntetési tétel ebben az esetben sem indokolt.

A 17. §-hoz

A Btk. 277. §-ának (2) bekezdése a magánokirattal kapcsolatos visszaélés törvényi tényállását tartalmazza. Az elkövetési cselekmény esetében a (2) bekezdés a közokirattal visszaélés törvényi tényállását meghatározó (1) bekezdésre utal, e szerint az okirat megszerzése, megsemmisítése, megrongálása vagy eltitkolása valósítja meg az okirattal visszaélést.

A magánokirattal visszaélést a Btk. 277. §-ának (2) bekezdése célzatos cselekményként szabályozza, az elkövetõ célja az, hogy másnak hátrányt okozzon. Ez nem korlátozódik a vagyoni károsodásra, hanem más formában is megjelenhet, a hátrány tényleges bekövetkezése azonban nem szükséges.

A hatályos jogi szabályozás nem szolgálja a magánokirattal visszaéléssel elkövetett, a társadalomra veszélyes magatartások teljes köre elleni büntetõjogi védekezést. A Javaslat ezért a Btk. 277. §-ának (2) bekezdése helyébe új rendelkezést iktat. A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében felsorolt elkövetési magatartásokat a Javaslat átveszi, a (2) bekezdés módosított szövege szerint az valósít meg bûncselekményt, aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt azért követi el, hogy jogtalan elõnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon. A magánokirattal visszaélés az új szabályozás szerint is célzatos bûncselekmény, az elkövetõ célja jogtalan elõny szerzése vagy jogtalan hátrány okozása. A Btk. 277. §-a (2) bekezdésének módosítását elsõsorban az teszi szükségessé, hogy a jogtalan elõny szerzése érdekében elkövetett magánokirattal visszaélés elkövetése emelkedõ tendenciát mutat.

Jóllehet ezt a Javaslat szövege nem emeli ki, a bûncselekmény tettese bárki lehet, kivéve az okirat tulajdonosát. A tulajdonos saját magánokiratának megsemmisítése vagy megrongálása akkor sem valósítja meg az okirattal visszaélést, ha annak következtében valakit joghátrány vagy anyagi károsodás ér.

A Btk.-nak a számítógépes csalásról szóló 300/C. §-át az 1994. évi IX. törvény 22. §-a iktatta be. A § (2) bekezdése a számítógépes csalás súlyosabban minõsülõ eseteirõl rendelkezik.

A Javaslat a Btk. 300/C. §-ának (2) bekezdését c) ponttal egészíti ki, amely öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést rendel, ha a számítógépes csalás különösen jelentõs kárt okoz.

A 19. §-hoz

A Btk.-nak a pénzmosást szankcionáló 303. §-a (1) bekezdése bevezetõ részének szövegét az 1998. évi LXXXVII. törvény 74. §-ának (1) bekezdése állapítja meg. E szerint a bûncselekményt az valósítja meg, aki a más által elkövetett öt évig vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekménnyel, illetve embercsempészéssel, vesztegetéssel, nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetéssel, kábítószerrel visszaéléssel vagy nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével összefüggésben keletkezett javakat az a), illetõleg b) pontban meghatározott módon elrejti.

Ez a felsorolás egyrészt indokolatlanul kazuisztikus, másrészt a fel nem sorolt esetekben szükségtelen az öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekményekre való korlátozás. Ezért a Javaslat a pénzmosás tényállását úgy határozza meg, hogy azt az valósítja meg, aki más, az e törvény szerint szabadságvesztéssel büntetendõ cselekményével összefüggésben keletkezett anyagi javakat az a), illetve b) pontban meghatározott módon elrejti.

A 20. §-hoz

1) A Javaslat 20. §-a a deviza-bûncselekmény miatt kiszabható büntetések differenciálása érdekében módosítja a Btk. 309. §-ának (5) bekezdését, és e §-t (6) bekezdéssel egészíti ki.

Az új (5) bekezdés a deviza-bûncselekmények fokozottan társadalomra veszélyes eseteire állapít meg öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést, ezek az esetek a különösen jelentõs értékre, az üzletszerûen vagy bûnszövetségben különösen nagy értékre, illetõleg bûnszervezet tagjaként követik el.

2) A deviza-bûncselekmény jelentõs értékre gondatlanságból elkövetését a Btk. 309. §-ának (5) bekezdése pénzbüntetéssel rendeli büntetni.

Ez a szabályozás nem nyújt kellõ büntetõjogi védelmet a gondatlanságból elkövetett, jelentõs társadalomra veszélyességû deviza-bûncselekményekkel szemben. Ezért a Btk. 309. §-ának a Javaslattal beiktatott (6) bekezdése egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni azt, aki a deviza-bûncselekményt jelentõs értékre, vagy ezt meghaladó értékre gondatlanságból követi el. A bûncselekmény gondatlanságból elkövetésére tekintettel a jelentõs, vagy az ezt meghaladó értékre elkövetés miatt alkalmazható büntetési tételek között a differenciálás nem látszik szükségesnek.

2) A Btk. 310. §-ának (4) bekezdése az adó-, társadalombiztosítási csalás súlyosabban minõsített eseteit határozza meg. Két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés büntetést állapít meg, ha a bûncselekmény folytán az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási járulék, illetõleg a nyugdíjjárulék bevételének összege különösen nagy mértékben csökken, illetõleg ha az adó-, társadalombiztosítási csalást bûnszervezet tagjaként követik el.

A Javaslat a Btk. 310. §-a (4) bekezdésének új a) pontjában a két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés büntetési tételt arra a minõsített esetre alkalmazza, ha a bûncselekmény folytán az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevételének összege különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökken. A bevételnek a különösen nagy mértéket meghaladó csökkenése ennél a bûncselekménynél is életszerû, a két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztésnél súlyosabb büntetési tétellel való fenyegetettség azonban ezekben az esetekben sem szükséges.

3) A Btk. 310. §-ának új (5) bekezdése a korábbi rendelkezés szövegét veszi át azzal a változtatással, hogy az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendõ, aki a megállapított adó, társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó, a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj behajtását jelentõsen késlelteti, vagy megakadályozza.

4) A Btk. 310. §-ának új (6) bekezdése jogpolitikai szempontból indokolt rendelkezést tartalmaz. Az adó-, társadalombiztosítási csalásnak az (1) bekezdésben meghatározott vétsége elkövetõje a büntethetõségének megszüntetését állapítja meg; ennek az a feltétele, hogy az adótartozás, a társadalombiztosítási járulék tartozás, a baleseti járulék tartozás, az egészségbiztosítási járulék tartozás, a nyugdíjjárulék tartozás, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj kiegyenlítése az elsõ fokú ítélet meghozatala elõtt megtörténjék.

A 22. §-hoz

3) A Btk. 310/A. §-ának (2) bekezdése a bûncselekmény három évig terjedõ szabadságvesztéssel, míg a (3) bekezdés az öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített eseteirõl rendelkezik.

A Javaslat a Btk. 310/A. §-ának új (3) bekezdésében öt évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegeti azt az esetet, ha a bûncselekmény folytán a munkaadói vagy a munkavállalói járulék, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevételének összege különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökken. A bevétel összegének a különösen nagy mértéket meghaladó mértékû csökkenése tehát a 310/A. §-ának új (3) bekezdésében is megjelenik, ezt a gyakorlati tapasztalatok indokolják. A büntetési tételnek az emelése viszont ebben az esetben nem szükséges.

4) Az új (4) bekezdés a hatályos szöveg (4) bekezdését veszi át azzal az eltéréssel, hogy a törvényi tényállás itt is kiegészül az "illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás" szövegrésszel.

5) A Javaslat a Btk. 310/A. §-ába új (5) bekezdést iktat be, amely az (1) bekezdésben szabályozott vétség elkövetõje esetében büntethetõséget megszüntetõ okot állapít meg. Ennek az a feltétele, hogy az elsõ fokú ítélet meghozatala elõtt a munkaadói, vagy munkavállalói járulék tartozás, illetõleg a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás tartozás kiegyenlítése megtörténjen.

A Javaslat 23. §-a a Btk. 310/B. §-a helyébe - az eddigi alcímet megtartva - új szabályozást iktat be. Ezt egyrészt a magán-nyugdíj pénztárak bevezetése, másrészt az értékhatárokra vonatkozó rendelkezések módosítása teszi szükségessé.

2) A bûncselekménynek az (1) bekezdésben megállapított alapesete egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ vétség. A Javaslat egyrészt a bûncselekmény elkövetõjeként a munkáltató helyett a foglalkoztatót nevezi meg, aki nem a munkavállaló, hanem a biztosított részére járó juttatással kapcsolatban követi el a bûncselekményt, másrészt a törvényi tényállást az "illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj" szövegrész beiktatásával egészíti ki. Ez azért indokolt, mert a magán-nyugdíjpénztárak zavartalan mûködését a tagdíj befizetése elmulasztásának szankcionálásával is biztosítani kell.

A Btk. 310/B. §-ának (2) bekezdését a Javaslat a szöveg pontosabb megfogalmazásával egyértelmûen kifejezésre juttatja, hogy az a foglalkoztató, egyéb szerv, egyéni vállalkozó, társas vállalkozás vagy társas vállalkozó, aki a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék vagy a nyugdíjjárulék befizetését önhibájából elmulasztja, az (1) bekezdés szerint büntetendõ.

3) A Javaslat a 310/B. § új (3) bekezdésében a súlyosabban minõsülõ eseteket differenciáltan határozza meg, egyben a tényállásba beiktatja baleseti járulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj elmulasztásának esetét. Az elsõ fordulatban a be nem fizetett járulék, illetõleg magán-nyugdíjpénztári tagdíj összege jelentõs mértékû, a büntetése három évig terjedõ szabadságvesztés. A második fordulat esetében a be nem fizetett járulék, illetõleg magán-nyugdíjpénztári tagdíj összege különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékû, a büntetése öt évig terjedõ szabadságvesztés.

A Javaslat ezáltal figyelembe veszi azt a gyakorlatban elõforduló esetet, hogy a be nem fizetett társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék, illetõleg magán-nyugdíjpénztári tagdíj összege a különösen nagy mérték határát meghaladja. A szabadságvesztésnek a hatályos jog szerinti öt éves felsõ határa azonban ilyen esetben is megfelelõen szolgálhatja a társadalom védelmét. Ezért a Javaslat erre az esetre sem határoz meg magasabb büntetési tételt.

4) A Btk. 310/B. §-ának (4) bekezdése az elkövetõ büntethetõségét megszüntetõ okok állapít meg arra az esetre, ha a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási járulékot, vagy a nyugdíjjárulékot a vádirat benyújtása elõtt kiegyenlítik. Ezt a büntethetõséget megszüntetõ okot - a Javaslat 21. és 22. §-a szerinti módosítással összhangban - akként módosítja a Javaslat, hogy nem büntethetõ az elkövetõ, ha a baleseti járulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj kiegyenlítése az elsõ fokú ítélet meghozataláig megtörténik. A Javaslat ennek megfelelõen egészíti ki a Btk. 310/B. §-a (4) bekezdésének szövegét.

5)A Btk. 310/B. §-ának (5) bekezdése arról az esetrõl rendelkezik, ha a járulékfizetésre kötelezett nem természetes személy. Ebben az esetben az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bûncselekményt az a személy követheti el tettesként, aki a járulékfizetés teljesítésérõl rendelkezni jogosult. A Javaslat ezt a rendelkezést változtatás nélkül veszi át, ide értendõ azonban a baleseti járulék fizetésének elmulasztása is, amelyrõl a Javaslat rendelkezik.

A 24. §-hoz

A Btk. 312. §-ának az 1997. évi LXXIII. törvény 48. §-ával megállapított (4) bekezdése a csempészet és a vámorgazdaság két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett eseteirõl rendelkezik. A különösen jelentõs értékre elkövetést csempészet és vámorgazdaság esetében is indokolt az adott bûncselekményre megállapított legsúlyosabb büntetési tétel körébe utalni. A Javaslat ezért a Btk. 312. §-ának (4) bekezdését új a) ponttal egészíti ki, amely a különösen jelentõs értékû vámárura elkövetést fenyegeti két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel.

A (4) bekezdés hatályos szövegében felsorolt minõsített eseteket a Javaslat átveszi; az üzletszerûen vagy bûnszövetségben különösen nagy értékû vámárura, illetõleg a bûnszervezet tagjaként elkövetést b), illetõleg c) pontként iktatja be a Btk. 312. §-ának módosított (4) bekezdésébe.

A Javaslat a Btk. 313/C. §-ának (6) bekezdése helyébe öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített eseteket állapít meg. Az új (6) bekezdés a) pontja azt az esetet rendeli az említett szabadságvesztéssel büntetni, ha a bankkártyával visszaélés különösen jelentõs kárt okoz. A b) pont azt az esetet fenyegeti öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel, ha a különösen nagy kárt okozó bankkártyával visszaélést a (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott módon - bûnszövetségben, illetõleg üzletszerûen - követik el.

2) A bankkártyával visszaélés elkövetési cselekményeit a Btk. 313/C. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Az ebben felsoroltakhoz hasonló társadalomra veszélyességû eset, ha a bankkártyával visszaélést a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követik e. A Btk. 313/C. §-ának jelenlegi (6) bekezdése szerint ennek a cselekménynek az elkövetõje a (2)-(5) bekezdés szerint büntetendõ.

A Javaslattal beiktatott súlyosabb büntetési tétel alkalmazása értelemszerûen akkor is indokolt, ha a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve valósul meg az új (6) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott minõsítõ körülmény. Ezt a konzekvenciát vonja le a Javaslat a - valójában nem új tartalmat megjelenítõ - (7) bekezdésben.

A 26. §-hoz

1) A hatályos jog szerint a lopás legsúlyosabban minõsülõ eseteinek büntetési tétele két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés. Ezeket az eseteket a Btk. 316. §-ának jelenlegi (6) bekezdése sorolja fel, két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha a lopást különösen nagy értékre, a jelentõs értékre elkövetett lopást a 316. § (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon, vagy a lopást bûnszervezet tagjaként követik el.

2) A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a lopásnak a társadalomra leginkább veszélyes eseteiben a jelenleg kiszabható legmagasabb büntetési tétel alkalmazása sem szolgálja megfelelõen a társadalom védelmét. Ezért a Javaslat a Btk. 316. §-át (7) bekezdéssel egészíti ki, amely a lopás legsúlyosabb eseteire öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést rendel. Ezeket az eseteket a Javaslat a)-c) pontokba foglalva sorolja fel. Az a) pont a különösen jelentõs értékre elkövetéshez fûzi a jelenlegi maximumhoz képest megemelt büntetési tételt. A b) pont az egyébként a (6) bekezdés a) pontja szerint büntetendõ különösen nagy értékre elkövetett lopás fokozott veszélyességû eseteire határozza meg a (7) bekezdés szerinti büntetési tételt: ha az elkövetés a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon történt. A (7) bekezdés c) pontja szerint a bûnszervezet tagjaként elkövetett lopás büntetendõ öt évtõl tíz évig terjedõ büntetéssel. Ezt a minõsített esetet a Javaslat a (6) bekezdés c) pontjából emeli át a (7) bekezdésbe, figyelemmel a bûnszervezet tagjaként való elkövetés nagyfokú társadalomra veszélyességére. Ezzel összhangban a Javaslat 44. §-a (1) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezi a Btk. 316. §-a (6) bekezdésének c) pontját.

A 27. §-hoz

1) A Javaslat 27. §-a a Btk.-nak a sikkasztásra vonatkozó 317. §-ában meghatározott minõsített eseteit egészíti ki.

A Javaslat 27. §-ának (1) bekezdése a Btk. 317. §-ának (4) bekezdését egészíti ki. Jelenleg a sikkasztás akkor büntetendõ bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel, ha a sikkasztást nagyobb értékre, vagy a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon (bûnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerûen) követik el. A Javaslat a Btk. 317. §-a (4) bekezdését c) ponttal egészíti ki, amely a kulturális javak körébe tartozó tárgyra elkövetést rendeli három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetni.

2) Az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett minõsített esetek meghatározása a sikkasztás esetében is indokolt. Ennek tesz eleget a Btk. 317. §-ának a Javaslat 27. §-a (2) bekezdésével beiktatott (7) bekezdése. Az új rendelkezés a) pontja a sikkasztás különösen jelentõs értékre elkövetését vonja e minõsített eset körébe, míg a b) pont a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztásnak a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon elkövetését rendeli öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetni.

A 28. §-hoz

A Javaslat 28. §-a - a lopás és a sikkasztás büntetési tételeinek kiegészítésével összhangban - a csalás vonatkozásában is beiktatja az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett eseteket. Errõl a Btk. 318. §-ának új (7) bekezdése rendelkezik.

Az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés alkalmazását a Javaslat három esetben írja elõ. Az a) pont a különösen jelentõs kárt okozó elkövetést említi. A b) pont a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon (bûnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerûen) elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalást, míg a c) pont a bûnszervezet tagjaként elkövetett csalást vonja a (7) bekezdés szerinti minõsített esetek körébe.

A 29. §-hoz

A hûtlen kezelés minõsített eseteirõl a Btk. 319. §-ának (3) bekezdése rendelkezik.

Az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett minõsített eset beiktatása - a Javaslat 26., 27. és 28. §-ával összhangban - a hûtlen kezelés esetében is szükséges. A Javaslat 29. §-a ennek azáltal tesz eleget, hogy a Btk. 319. §-ának (3) bekezdését d) ponttal egészíti ki, amely szerint a hûtlen kezelés büntetése öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény különösen jelentõs vagyoni hátrányt okoz.

A 30. §-hoz

A különösen nagy vagyoni hátrányt meghaladó vagyoni hátrány okozása hanyag kezelés esetében sem hagyható figyelmen kívül, a hanyag kezelés esetében azonban ez a hatályos szabályozásnál súlyosabb büntetési tételt nem tesz indokolttá. Ezért a Javaslat 30. §-a a Btk. 320. §-ának a hanyag kezelés minõsített esetét megállapító (2) bekezdését úgy módosítja, hogy három évi szabadságvesztéssel rendeli büntetni a különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelést.

A 31. §-hoz

A rablásnak öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett legsúlyosabb eseteit a Btk. 321. §-ának (4) bekezdése határozza meg. Az a) pont szerint ez a büntetési tétel alkalmazandó, ha a rablást különösen nagy értékre követik el. Nem téveszthetõ szem elõl a rablásnak az az esete, amelynél az elkövetési érték a különösen nagy értéknek a Javaslattal megállapított felsõ határát meghaladja. Öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztésnél súlyosabb fenyegetettség ebben az esetben sem indokolt, a különösen nagy érték mellett azonban vagylagosan az ezt meghaladó értéket is meg kell említeni. A Javaslat 31. §-a ennek megfelelõen módosítja a Btk. 321. §-a (4) bekezdésének a) pontját.

A 32. §-hoz

A kifosztás két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett súlyosabban minõsülõ eseteit a Btk. 322. §-ának (2) bekezdése határozza meg. A Javaslat 32. §-a a Btk. 322. §-át (3) bekezdéssel egészíti ki, amely a kifosztásnak azokat az eseteit rendeli öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetni, amelyeknek a társadalomra veszélyessége a jelenlegi maximumnál súlyosabb büntetési tételt indokol. Ezeket a Javaslat két pontban foglalja össze. Az a) pont a különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre, míg a b) pont a jelentõs értékre bûnszövetségben vagy csoportosan elkövetést vonja a súlyosabb büntetési tétel alá.

A 33. §-hoz

A Javaslat 33. §-a a rongálásnak a Btk. 324. §-a (3)-(5) bekezdésében meghatározott minõsített eseteit egészíti ki.

Az öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés büntetési tétel beiktatása a rongálás legsúlyosabb eseteinél is szükséges. A Javaslat ezért a Btk. 329. §-ába (6) bekezdést iktat be, amely öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha a rongálás különösen jelentõs kárt okoz.

A 34. §-hoz

1) A társadalomra fokozottan veszélyes cselekményeknek a jelenleginél súlyosabb büntetési tétellel fenyegetése az orgazdaságot illetõen is indokolt. Ennek tesz eleget a Javaslat 34. §-a a Btk. 326. §-a (5) bekezdésének módosításával, és új (6) bekezdéssel való kiegészítésével.

2) A Btk. 326. §-a (5) bekezdésének az 1997. évi LXXIII. törvény 54. §-ával megállapított szövege szerint a büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha az orgazdaságot különösen nagy értékre, bûnszervezet tagjaként követik el.

A Javaslat a Btk. 326. §-a (5) bekezdésének a) pontját fenntartja, a b) pont helyébe viszont a jelentõs értékre üzletszerûen elkövetést iktatja be. Ez összhangban áll a Btk. 326. §-a (4) bekezdésével, amelynek b) pontja egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztést állapít meg a nagyobb értékre üzletszerûen elkövetett orgazdaság esetére.

3) A Btk. 326. §-ába a Javaslat 34. §-ával beiktatott (6) bekezdés az orgazdaság legsúlyosabb eseteire öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg. Ez a büntetési tétel akkor alkalmazandó, ha az orgazdaságot különösen jelentõs értékre, különösen nagy értékre üzletszerûen, vagy bûnszervezet tagjaként követik el.

A 35. §-hoz

1) A bitorlás törvényi tényállását a Btk. 329. §-a két pontra bontja. Az a) pont olyan kárt okozó magatartásokat nyilvánít bûncselekménnyé, amelyeket az elkövetõ megtévesztõ magatartásával valósít meg. A törvényi tényállás a) pontjában tehát a csalás tényállási elemei ismerhetõk fel. A b) pont viszont olyan magatartás, amellyel az elkövetõ a helyzetével, pozíciójával visszaélve ellenértéktõl teszi függõvé más szellemi alkotásának hasznosítását, vagy érvényesítését. A törvényi tényállás b) pontjában így a vesztegetés tényállási elemei mutatkoznak.

2) A Javaslat fenntartja a bitorlás törvényi tényállásának két pontban meghatározását és a tényállások lényegét, ugyanakkor érdemben pontosítja a Btk. 329. §-ának b) pontját. Egyrészt a bûncselekmény elkövetõjét szélesebben határozza meg - a hatályos jog szerinti "gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével visszaélve" helyett "gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve" szövegezést alkalmaz -, másrészt a büntetõjogilag védett alkotásokat az a) pont új szövegével azonosan sorolja fel.

Az elkövetési magatartást illetõen: a hatályos törvényi tényállás az "attól teszi függõvé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségbõl részesítsék" megfogalmazást tartalmazza, míg a Javaslat az "abból származó haszonból vagy nyereségbõl részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel" szövegezést alkalmazza. A Javaslat szövegének utolsó fordulata alkalmasnak látszik a gyakorlatban elõforduló cselekmények szélesebb körû szankcionálására.

3) Minthogy a Btk. 329. §-a (1) bekezdésének módosított a) pontja - részletezés nélkül - más szellemi alkotásáról szól, szükséges a törvényben meghatározni, hogy szellemi alkotáson mit kell érteni. Ennek tesz eleget a Btk. 329. §-ának a Javaslattal beiktatott (2) bekezdése. Eszerint e § alkalmazásában szellemi alkotás az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotás, a találmány, a használati minta, az ipari minta, a mikroelektronikai félvezetõ termék topográfiája és az újítás.

A 36. §-hoz

1) A szerzõi és a szomszédos jogok megsértésérõl szóló 329/A. §-t az 1993. évi XVII. törvény 72. §-a iktatta be a Btk.-ba.

A Javaslat 36. §-a a Btk. 329/A. §-a helyébe új alcímet és rendelkezéseket iktat.

A jelenlegi alcím helyébe a Javaslat a "Szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése" alcímet iktatja be, amely pontosabban fejezi ki a § tartalmát.

A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése a bûncselekmény vétségi alakzatát határozza meg. Az elkövetési magatartás a szerzõi jog vagyoni hátrányt okozó megsértése. A Javaslat a bûncselekményt megvalósító magatartást pontosabban fogalmazza meg: az követ el vétséget, aki az irodalmi, tudományos vagy mûvészeti alkotás szerzõjének mûvén, elõadómûvésznek elõadásán, hangfelvétel elõállítójának hangfelvételén, film elõállítójának filmalkotásán, rádió, vagy televízió szervezetnek mûsorán fennálló jogot haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti. A Javaslat szövegében pontosítás az elõadómûvész elõadómûvészi teljesítményén, illetve új a film elõállítójának a teljesítményén fennálló joga megsértésére, valamint - a vagyoni hátrány okozása mellett - a haszonszerzés végett való elkövetésre utalás.

2) A Btk. 329/A. §-ának (2) bekezdése három évig terjedõ szabadságvesztést állapít meg, ha a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését jelentõs vagyoni hátrányt okozva, vagy üzletszerûen követik el. A Javaslat ennek a bekezdésnek a szövegét változtatás nélkül iktatja be a Btk. 329/A. § új szabályozásába.

3) A Btk. 329/A. §-ának jelenlegi (3) bekezdése öt évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el.

A Javaslat a Btk. 329/A. §-ának új (3) bekezdésében a bûncselekmény súlyosabban minõsülõ eseteit differenciáltan határozza meg. A (3) bekezdés két pontra oszlik, az a) pont öt évig terjedõ szabadságvesztést rendel, ha a bûncselekmény különösen nagy vagyoni hátrányt okoz.

Nem kizárt, hogy a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése különösen jelentõs vagyoni hátrányt okoz. Ennek az értékhatárnak a beiktatása tehát a szerzõi és szomszédos jogok megsértésének eseteinél is indokolt. Ezt tartalmazza a Btk. 329/A. §-ának új szövegében a (3) bekezdés b) pontja, amely két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztést állapít meg, ha a bûncselekményt különösen jelentõs vagyoni hátrányt okozva követik el.

4) A Btk. 329/A. §-ának jelenlegi (4) bekezdése a szerzõi vagy szomszédos jogok megsértésének gondatlanságból elkövetését rendeli büntetni. A szerzõi jog megsértésének polgári jogi és egyéb nem büntetõjogi következményeirõl az 1999. évi LXXVI. törvény XIII. fejezete rendelkezik. Erre tekintettel a Javaslat a Btk. 329/A. §-ának (4) bekezdését akként veszi át, hogy a vagyoni hátrány okozását tényállási elemként beiktatja.

A 37. §-hoz

1) Az 1999. évi LXXVI. törvény 95. §-a rendelkezik a mûszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemrõl. Az (1) bekezdés szerint a szerzõi jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre, amely jogosulatlanul teszi lehetõvé vagy könnyíti meg a szerzõi jog védelmére szolgáló hatásos mûszaki intézkedések megkerülését. A (2) bekezdés szerint mûszaki intézkedésnek minõsül minden eszköz, termék, alkatrész, eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzõi jog megsértését megelõzze vagy megakadályozza. Ilyen mûszaki intézkedés például az 1999. évi LXXVI. törvény 26. §-ának (3) bekezdése szerinti kódolt sugárzás.

2) A Javaslat 37. §-a a Btk.-t 329/B. §-sal egészíti ki, amely a szerzõi jog védelmét biztosító mûszaki intézkedés kijátszását szankcionálja. A törvényi tényállást az (1) bekezdés úgy határozza meg, hogy vétséget követ el az, aki haszonszerzés végett a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzõi jogról szóló törvényben meghatározott mûszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést készít, elõállít, illetve átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik.

A bûncselekménynek a büntetési tételét a Javaslat két évig terjedõ szabadságvesztésben, közérdekû munkában vagy pénzbüntetésben határozza meg.

3) A Btk.-nak a Javaslatban meghatározott 329/B. §-a (2) bekezdésként az (1) bekezdéssel azonos büntetési tétellel határoz meg vétségi tényállást. Ezt az valósítja meg, aki a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét célzó mûszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja. A Javaslat e rendelkezése rendszerint bûnsegédi jellegû tevékenységet állapít meg sui generis bûncselekményként.

4) A Javaslat (4) bekezdése az (1) bekezdés a) pontját megvalósító esetre büntethetõséget megszüntetõ rendelkezést állapít meg. Ennek feltétele, hogy az elkövetõ - mielõtt a szerzõi vagy szomszédos jog védelmét szolgáló mûszaki intézkedés megkerüléséhez szükséges eszköz, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg elõállítása a hatóság tudomására jutott volna - a tevékenységét a hatóság elõtt felfedje, és az elkészített, illetõleg elõállított dolgot a hatóságnak átadja, valamint a készítésben, illetõleg az elõállításban részt vevõ más személy kilétének megállapítását lehetõvé tegye.

A 38. §-hoz

1) A jogkezelési adatok védelmérõl az 1999. évi LXXVI. törvény 96. §-a rendelkezik. Ez a szerzõi jog megsértésének következményeit rendeli alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására.

E cselekmények büntetõjogi szankcióját a Javaslat 38. §-a teremti meg.

2) A Javaslat 38. §-a a Btk.-t a "jogkezelési adat meghamisítása" alcímû 329/C. §-sal egészíti ki. A bûncselekmény tényállását az valósítja meg, aki haszonszerzés végett más szerzõi vagy szomszédos jogi védelem alá tartozó mûvének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzõi jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot jogosulatlanul eltávolítja, vagy megváltoztatja.

A Javaslat ezt a bûncselekményt vétségnek tekinti, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni.

A 39. §-hoz

1) A szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése elleni korszerû büntetõjogi védelem megteremtésével összhangban a Javaslat az iparjogvédelmi jogok megsértésének a szankcionálásáról is gondoskodik.

A Javaslat a Btk.-ba "iparjogvédelmi jogok megsértése" alcímmel 329/D. §-t iktat be.

A bûncselekmény törvényi tényállása azt rendeli büntetni, aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati vagy ipari topográfia-oltalom, védjegy vagy földrajzi árujelzõ oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti és ezzel vagyoni hátrányt okoz.

A bûncselekmény alapesetét a 329/D. § (1) bekezdése vétségnek tekinti, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni.

2) A (2) bekezdés az iparjogvédelmi jogok megsértését bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegeti, ha a cselekmény jelentõs vagyoni hátrányt okoz, vagy azt üzletszerûen követik el.

3) A (3) bekezdés az iparjogvédelmi jogok megsértésének súlyosabb eseteihez differenciált jogkövetkezményt fûz. Az a) pont szerint a büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az iparjogvédelmi jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el.

A (3) bekezdés b) pontja az iparjogvédelmi jogok megsértésének legsúlyosabb esetéhez fûz szankciót. Két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztést határoz meg, ha az iparjogvédelmi jogok megsértése különösen jelentõs vagyoni hátrányt okoz.

A 40. §-hoz

1) Egyes bûncselekményi értékhatároknak a Javaslatban történõ megváltoztatása a Btk. módosításán kívül más jogszabályok módosítását is szükségessé teszik. Ennek tesz eleget a Javaslat 40. §-a, amely a Btk. hatálybelépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendeletet (Btké.) módosítja.

2) A Btké. 26. §-a az adó fogalmára nézve tartalmaz értelmezõ rendelkezést. A Javaslat 40. §-ának (1) bekezdése ezt úgy módosítja, hogy a Btk. 310. §-ának alkalmazása szempontjából adó az illeték, az illeték módjára fizetendõ díj is, továbbá - új rendelkezésként - a Btk. 310-310/B. §-ában nem említett, külön jogszabályokban meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetésbõl ellátandó feladatok fedezésére elõírt közteherviselési kötelezettség, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít.

3) A Btké. 27. §-ának alcíme "Egyes bûncselekmények bûntetti és vétségi alakjának érték szerinti elhatárolása." A Btké. 27. §-át az 1997. évi LXXIII. törvény 57. §-ának (2) b) pontja hatályon kívül helyezte, az alcímet azonban nem érintette.

A Javaslat 40. §-ának (2) bekezdése a Btké. 27. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe új rendelkezést léptet. A § új alcíme: "Egyes bûncselekmények értékhatárai".

A Btké. új 27. §-ának (1) bekezdése a), b) és c) pontban foglalja össze azokat a cselekményeket, amelyek esetében az egyébként tényállásszerû magatartással nem valósul meg bûncselekmény, ha a bevétel összegének csökkenése ötvenezer forintot nem halad meg. Az a) pont szerint az adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §) esetén, ha az adóbevétel, a társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevétel összegének csökkenése, a b) pont esetében a Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310./A §) esetén, ha a munkaadói, illetõleg a munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs vagy szakképzési hozzájárulás bevétel összegének csökkenése, a c) pontban meghatározott esetben, ha a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §) esetén a társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási járulék, illetõleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevétel összegének csökkenése ötvenezer forintot nem halad meg, nem valósul meg bûncselekmény. Ez a Btké.-nek az 1993. évi XVII. törvény 86. §-ával megállapított 27/B. §-ában foglalt rendelkezést veszi át, a Javaslat 21., 22. és 23. §-a szerinti módosítások figyelembevételével.

4) A Btké. 27. §-ának (2) bekezdésében a Javaslat a) és b) pontként olyan további eseteket határoz meg, amelyekben nem valósul meg bûncselekmény. A fedezetlen bankkártya felhasználása bûncselekményének (Btk. 312/A. §) értékhatárát jelenleg a Btké.-nek az 1996. évi LII. törvény 28. §-ával beiktatott 27/D. §-a húszezer forintban határozza meg. Ez az értékhatár ma már nem reális. Ezért a Javaslat a Btké. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában úgy rendelkezik, hogy a fedezetlen bankkártya felhasználása során abban az esetben nem valósul meg bûncselekmény, ha az elkövetési érték - az óvadékul lekötött összeg, illetõleg a rendelkezésre bocsátott hitelkeret igénybevételén túl - ötvenezer forintot nem halad meg. Ez összhangban van a Btké. új 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott értékhatárral.

A Btk. 320. §-ában meghatározott hanyag kezelés bûncselekményének értékhatárát a Btké.-nek az 1994. évi IX. törvény 37. §-ával beiktatott 27/C. §-a ötvenezer forintban állapítja meg. Ennek az értékhatárnak a módosítása nem indokolt; a Javaslat 40. §-a a Btké. 27. §-a (2) bekezdésébe beiktatott b) pontban úgy rendelkezik, hogy nem valósul meg bûncselekmény, ha a hanyag kezelést ötvenezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva követik el.

5) Egyes bûncselekmények szabálysértési alakjairól a Btké. 27/A. §-a és 28. §-a rendelkezik. A Javaslat 40. §-ának (3) bekezdése a Btké. 28. §-ának helyébe olyan rendelkezést iktat be, amely szerint az a)-j) pontban meghatározott esetekben nem bûncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg. A Btké. új 28. §-a magába foglalja a Btké. 27/A. §-ában szabályozott esetek új szabályozását is. Valamennyi felsorolt esetben azonos összegû értékhatár helytelen lenne, mert az egyes cselekmények jellege, és így a társadalomra veszélyességnek elkövetési értékben megnyilvánuló foka is eltérõ. Ezért a Javaslat az értékhatárokat differenciáltan állapítja meg. A rossz minõségû termék forgalomba hozatala (Btk. 292-293. §) ötvenezer forintot meg nem haladó értékre, az áru hamis megjelölése (Btk. 296. §) százezer forintot meg nem haladó értékre, az árdrágítás (Btk. 301. §) csekély mennyiségû árura, vagy csekély mértékû nyereség elérése végett, a csempészet és a vámorgazdaság (Btk. 312. §) ötvenezer forintot meg nem haladó értékû vámárura elkövetés esetén nem bûncselekményt, hanem szabálysértést valósít meg.

A Btké. 28. §-ának f)-i) pontját illetõen a Javaslat a hatályos jog szerinti ötezer forintos értékhatárt módosítja. A módosítás szerint a bankkártyával visszaélés (Btk. 313/C. § (2) bekezdés I. ford.) tízezer forintot meg nem haladó kárt okozva, a lopás (Btk. 316. §), a sikkasztás (Btk. 317. §), a jogtalan elsajátítás (Btk. 325. §) és az orgazdaság (Btk. 326. §) tízezer forintot meg nem haladó értékre, a csalás (Btk. 318. §) és a rongálás (Btk. 324. §) tízezer forintot meg nem haladó kárt okozva, a hûtlen kezelés (Btk. 319. §) tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva, a sajtórendészeti vétség (Btk. 213. §) csekély mennyiségû sajtótermékre történt elkövetés esetén nem bûncselekmény, hanem szabálysértés.

Ennek az az indoka, hogy a felsorolt szabálysértések esetében az értékhatárnak jelenlegi ötezer forint helyett a tízezer forintban meghatározás mutatkozik reálisnak, a gazdasági, vagyoni és a kereseti változásokra történt tekintettel.

A 41. §-hoz

1) A Javaslat 41. §-a a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvényt (Sztv.) módosító, illetõleg kiegészítõ rendelkezéseket tartalmaz.

Az Sztv. 77. §-a a szabálysértési õrizetrõl rendelkezik, a (2) bekezdés elsõ mondata szerint ez a szabálysértési eljárásban alkalmazható kényszerintézkedés legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. Ez a határidõ adott esetben indokolatlanul rövid lehet, és így megalapozott az ügy érdemi elbírálását is akadályozhatja. A Javaslat ezért az Sztv. 77. §-ának (2) bekezdését úgy módosítja, hogy a szabálysértési õrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.

2) Az Sztv. 77. §-ának (3) bekezdése a szabálysértési õrizet tartalmának a másodfokú határozat meghozataláig való meghosszabbításáról rendelkezik. A Javaslat ezt azzal a mondattal egészíti ki, amely a szabálysértési õrizet tartamát differenciáltan határozza meg; a szabálysértési õrizet a másodfokú bíróság határozatáig, illetõleg a nem jogerõsen kiszabott elzárás tartamáig tart, a szabálysértési õrizet tartama mindkét esetben legfeljebb a meghosszabbítástól számított tíz nap.

Az Sztv. 77. §-ának (4) bekezdése a szabálysértési õrizet leghosszabb tartamát a folyamatba vételtõl számított hetvenkét órában határozza meg. A Javaslat 44. §-a (1) bekezdésének d) pontja ezt a rendelkezést - 77. § (2) és (3) bekezdésének módosítására tekintettel -. hatályon kívül helyezi.

3) Az Sztv. 126. §-ának (2) bekezdése szerint a szabálysértési ügyben a bíróság nem tart tárgyalást, ha az õrizetbe vételtõl több mint huszonnégy óra telt el. A Javaslat - az Sztv. 77. §-a (2) bekezdésének módosításával összhangban - a "huszonnégy óra" szövegrészt a 126. § (2) bekezdésében is "hetvenkét óra" szövegrészre módosítja.

4) Az Sztv. X. fejezete a bíróság elõtti eljárásról rendelkezik, a 92. §-a általános szabályokat állapít meg. Az (1) bekezdés szerint a bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el.

A Javaslat 41. §-ának (4) bekezdése az Sztv. 92. §-ának (1) bekezdését második mondattal egészíti ki, amely általános szabályként úgy rendelkezik, hogy a szabálysértési ügyben az elsõ fokú bíróság feladatait bírósági titkár is elláthatja. Ez alól kivétel az, hogy a bírósági titkár tárgyalás tartására nem jogosult. A szabályozás összhangban áll azzal az elgondolással, miszerint a bírósági titkár által a büntetõeljárásban ellátható tevékenység köre 2000. március 1-tõl várhatóan bõvülni fog, és ki fog terjedni a tárgyalás mellõzésével meghozható határozat (büntetõparancs) meghozatalával.

5) Az Sztv.-nek a szabálysértési hatóság határozatáról szóló 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a határozat felszólítást tartalmaz arra nézve, hogy az eljárás alá vont személy a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget a határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül fizesse meg. Ez a rendelkezés azonban ellentétben van a törvény 111. §-ának (1) bekezdésével, amely szerint a pénzbírságot az elkövetõnek 30 napon belül kell megfizetnie. Ezért a Javaslat 41. §-ának (5) bekezdése a két törvényi rendelkezés között megteremti az összhangot.

6) A Javaslat 41. §-ának (6) bekezdése az Sztv.-t az önkényes beköltözést szankcionáló 139/A. §-sal egészíti ki. Ezt a szabálysértést az követi el, aki a bérleti jogviszony létesítésére jogosult szerv vagy személy, illetõleg az elhelyezésre jogosult szerv intézkedése nélkül a lakásbérletre vagy a helyiséggazdálkodásra vonatkozó jogszabály hatálya alá tartozó üres helyiséget elfoglal, vagy abba önkényesen beköltözik.

E szabálysértés társadalomra veszélyessége azt indokolja, hogy a törvény elzárás, illetõleg százötvenezer forintig terjedõ pénzbírság kiszabását tegye lehetõvé. E szabálysértés miatti eljárást a Javaslat - az Sztv. 36. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel - a bíróság hatáskörébe utalja.

7) A Javaslat 41. §-ának (8) bekezdése az Sztv.-t az eltiltás tartama alatt jármûvezetést szankcionáló 156/A. §-sal egészíti ki.

A szabálysértést az a személy valósítja meg, akit a bíróság vagy a szabálysértési hatóság a jármûvezetéstõl eltiltott, és az eltiltás hatálya alatt az eltiltás érvényesülése körébe tartozó jármûvet vezet.

A szabálysértés társadalomra veszélyessége ebben az esetben is elzárást, illetõleg százötvenezer forintig terjedõ pénzbírság alkalmazását teszi indokolttá.

Az e szabálysértés miatti eljárást a Javaslat - az Sztv. 36. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel - bírósági hatáskörbe utalja.

8) Az Sztv. XV. fejezetében a 157. § a tulajdon elleni szabálysértésekre vonatkozó szabályozást tartalmaz, az (1) bekezdés a tulajdon elleni szabálysértésre vonatkozó értékhatárokról rendelkezik. Eszerint százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, aki: a) ötezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot, b) ötezer forintot meg nem haladó kárt okozva csalást, illetõleg szándékos rongálást, c) ötezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hûtlen kezelést követ el, úgyszintén aki az a)-c) pontban felsorolt cselekmények bármelyikét megkísérli, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

A Javaslat 41. §-ának (9) bekezdése az Sztv. 157. §-ának (1) bekezdése helyébe új rendelkezést léptet, az Sztv. 157. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szabálysértéseknek a bûncselekménytõl elválasztó értékhatárát ötezer forintról tízezer forintra emeli fel. Az Sztv.-ben meghatározott szabálysértési értékhatár emelése az értékhatárt a jelenleginél reálisabban állapítja meg, a gyakorlatban nem jelent olyan fokú dekriminalizációt, amely a kisebb jelentõségû tulajdon elleni jogsértésekkel szemben a hatóságok eredményes fellépését gátolná.

A Javaslat 41. §-ának (9) bekezdése az Sztv. 157. §-át (5)-(6) bekezdéssel egészíti ki.

A szabálysértési értékhatárt meg nem haladó értékre elkövetett lopás társadalomra veszélyessége fokozott, ha a cselekményt termõföldön lévõ, illetõleg a termõföldhöz tartozó terményre, termékre, felszerelésre, eszközre vagy haszonállatra követik el.

Ezt veszi figyelembe a Javaslat az Sztv.-nek 157. §-ának (5) bekezdése kiegészítésével, amely a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó lopásnak ezeket az eseteit a tulajdon elleni szabálysértésekre vonatkozó, az Sztv. 157. §-ának (1) bekezdésében meghatározottnál magasabb büntetési tétellel, elzárással, illetõleg százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal rendeli büntetni.

Az Sztv. 157. §-ának új (6) bekezdése az (5) bekezdésben meghatározott szabálysértés elbírálását bírósági hatáskörbe utalja. Ez a rendelkezés összhangban áll az Sztv. 36. §-ának (2) bekezdésével.

A 42. §-hoz

A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 16. §-ának (5) bekezdése azokat a bûncselekményeket sorolja fel, amelyeknek nyomozását az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatósága végzi. Eszerint a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába fizetendõ munkaadói és munkavállalói járulék fizetési kötelezettség megszegése (Btk. 310/A. §) nyomozása az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozik.

A Javaslat 22. §-a a Btk. 310/A. §-ában meghatározott bûncselekmény elnevezését a Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértésére módosítja. A Javaslat 42. §-ának (6) bekezdése ezzel összhangban módosítja a Be. 16. §-ának (5) bekezdését.

A 43. §-hoz

1) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (Bv. tvr.) IV. fejezete a szabadságvesztés végrehajtásáról, ezen belül a II. cím a szabadságvesztés végrehajtásának rendjérõl szól.

A Javaslat 43. §-a a Bv.tvr.-t 24/A. §-sal egészíti ki. Az (1) bekezdés differenciált szabályozást ad arra, hogy ha az elítélten több határozott tartamú, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani, a szabadságvesztések végrehajtásának sorrendjére mi az irányadó.

A Javaslat szerint elsõként a legszigorúbb végrehajtási fokozatban végrehajtandó szabadságvesztést kell végrehajtani, azonos végrehajtási fokozatban lévõ szabadságvesztések közül pedig azt kell végrehajtani, amelybõl az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra.

2) Az összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztések végrehajtásának az (1) bekezdésben meghatározott sorrendje adott esetben csak úgy érvényesíthetõ, ha a szabadságvesztés folyamatban lévõ végrehajtását ennek érdekében megszakítják. A Javaslat 43. §-ának (1) bekezdése a Bv. tvr. 24/A. §-ában ezt egyértelmûen elõíró (2) bekezdést iktat be.

3) A Bv. tvr. 48. §-a a fiatalkorúakra vonatkozó sajátos rendelkezéseket tartalmaz. A Javaslat a Bv. tvr. 48. §-át (4) bekezdéssel egészíti ki, amely a fiatalkorúak börtönében vagy fogházában töltendõ szabadságvesztés esetén a Bv. tvr. 24/A. §-a rendelkezéseinek alkalmazását a felnõttkorban elkövetett bûncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tekintetében kizárja.

A 44. §-hoz

1) A Javaslat 44. §-ának (1) bekezdése a törvény hatályba lépését 2000. március 1-jében határozza meg. Ezen kívül a 44. § hatályon kívül helyezõ és átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz.

2) A 44. § (1) bekezdésének a) pontja a Btk.-nak azokat a rendelkezéseit sorolja fel, amelyek a Javaslat hatályba lépésével a hatályukat vesztik. Ezek a 258/A. § 1. pontja a gazdálkodó szervezet értelmezésérõl a XV. fejezet VII. címének alkalmazásában, 309. § (4) bekezdésének c) pontja a deviza-bûncselekmény bûnszervezet tagjaként elkövetésének büntetési tételérõl, a 316. § (6) bekezdésének c) pontja a lopás bûnszervezet tagjaként elkövetésének büntetési tételérõl, a 318. § (6) bekezdésének c) pontja a csalás bûnszervezet tagjaként elkövetésének büntetési tételérõl, valamint a 333. § 2. pontjában foglalt értelmezõ rendelkezés a XVIII. fejezet alkalmazásában a kár értelmezésérõl.

A 44. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a Btké. 27/A., 27/B., 27/C.és 27/D. §-a és e §-ok alcíme a hatályát veszti. Ez a Javaslat 40. §-ának a Btké. 27. és 28. §-ai helyébe lépõ rendelkezéseibõl következik.

A 44. § (1) bekezdésének c) pontja hatályon kívül helyezi az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény 4. §-át. A hatályon kívül helyezést az indokolja, hogy az Sztv. 36. §-a általánosan biztosítja a bírósághoz fordulás jogát.

3) A Javaslat 5. §-a a hatályos törvényhez képest kedvezõbb szabályozást ad a fiatalkorú feltételes szabadságra bocsátását illetõen. Indokolt, hogy annak a fiatalkorúnak az esetében, akinek a feltételes szabadságra bocsátása a Javaslat szerint lehetséges, de 1999. március 1-jét követõen a feltételes szabadságra bocsátásból a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének az 1998. évi LXXXVII. törvény 4. §-ával megállapított b)-e) pontja alapján ki volt zárva, a büntetés végrehajtási intézet hivatalból tegyen elõterjesztést a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása iránt. Az elõterjesztés alapján a büntetés-végrehajtási bíró a Be.-nek a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosításáról szóló 359. §-a megfelelõ alkalmazásával jár el. Errõl rendelkezik a Javaslat 44. §-ának (2) bekezdése.

4) A 44. § (3) bekezdése azoknak a szabálysértési ügyeknek az intézésérõl rendelkezik, amelyek a hatályba lépését megelõzõen érkeztek a bíróságra. Indokolt, hogy az Sztv. 92. §-a (1) bekezdésének a Javaslat 41. §-ának (4) bekezdése szerinti módosulása ezekben az ügyekben is érvényesüljön. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a bírósági titkár a törvény hatályba lépését megelõzõen a bíróságra érkezett szabálysértési ügyben is eljárhat, feltéve, hogy az ügy a tárgyalás mellõzésével elintézhetõ.

A 45. §-hoz

1) A Javaslat 45. §-ának (1)-(2) bekezdése azokban az ügyekben követendõ eljárásáról rendelkezik, amelyek a Javaslat rendelkezései folytán bûncselekménynek már nem minõsülõ cselekmény miatt indultak.

Az (1) bekezdés a korábbi büntetõ jogszabály szerint bûncselekménynek minõsülõ cselekményre vonatkozó iratok megküldését szabályozza. Ez annak a büntetõ ügyben eljáró hatóságnak a feladata, amelyik elõtt az eljárás folyamatban van. Az ügy iratait a szabálysértésekre irányadó elévülési idõn belül a szabálysértés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szabálysértési hatóságnak kell megküldeni. Ennek értelemszerûen az a feltétele, hogy a törvény hatályba lépésétõl az eljárás tárgyát képezõ cselekmény szabálysértésnek minõsül.

Ha a szabálysértés a törvény hatályba lépésekor már elévült, az iratoknak a szabálysértési hatóság részére történõ megküldése szükségtelen. A (2) bekezdés ezért úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben a büntetõ ügyben eljáró hatóság az eljárást megszünteti.

2) A Javaslat 22. §-a szerint a Btk. 310/A. §-ában meghatározott "Munkanélküliek Szolidaritási alapjába fizetendõ munkaadói és munkavállalói járulék fizetése kötelezettség megszegése" bûncselekmény elnevezése "A Munkaerõpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértésé"-re módosul. Ez a módosulás azonban nem zárja ki a korábbi törvény szerinti elnevezésû bûncselekmény miatt az elkövetõ felelõsségre vonását, minthogy a módosulás lényege a jogilag védett tárgy elnevezésének a megváltozása. A Javaslat 45. §-ának (3) bekezdése errõl a jogbizonytalanság elkerülése érdekében rendelkezik.