A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/ 1894. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT

az egyes elkobzott dolgok közérdekû felhasználásáról

1. §

(1) A büntetõeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott dolgok közérdekû felhasználásának e törvény rendelkezései szerint van helye.

(2) E törvény alkalmazásában közérdekû felhasználás az elkobzott dolognak a rászorulók részére történõ, egyéni szükségleteiket meg nem haladó mértékû ingyenes juttatása.

(3) A közérdekû felhasználás kezdeményezésére a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett mûködõ Karitatív Tanács jogosult.

(4) A Karitatív Tanács tagja a szociális és családügyi miniszter, illetve az általa kijelölt személy, valamint a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevõ, karitatív tevékenységet végzõ közhasznú szervezetek.

(5) A Karitatív Tanács döntésének elõkészítését, a döntés végrehajtásának koordinálását, felügyeletét, továbbá a közérdekû felhasználás kezdeményezése és lebonyolítása során e törvényben meghatározott szakmai feladatok ellátását a Szociális és Családügyi Minisztérium végzi.

(6) A közérdekû felhasználás lebonyolítását a Karitatív Tanács azon tagja végzi, aki a közérdekû felhasználás lebonyolítását önként vállalja és erre õt a Karitatív Tanács a közérdekû felhasználás kezdeményezésével egyidejûleg kijelölte.

2. §

(1) Közérdekû felhasználásra kizárólag az e törvény mellékletében meghatározott rendeltetésû dolgok kerülhetnek.

(2) Nincs helye olyan elkobzott dolog közérdekû felhasználásának,

a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik (Btk. 77. § (1) bek. b) pont),

b) amelyet rossz minõségû termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §) miatt koboztak el, feltéve, hogy a termék rendeltetésszerûen nem használható, illetve amelyet bitorlás (Btk. 329. §), szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §), szerzõi vagy szomszédos jog védelmét biztosító mûszaki intézkedés kijátszása (Btk. 329/B. §), jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 329/C. §), valamint iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 329/D. §) miatt koboztak el,

c) amelyet külön jogszabály rendelkezései szerint az elkobzást követõen meghatározott szervnek kell átadni,

d) amely a közrendet, a közegészséget, vagy a közerkölcsöt sértõ jellege folytán a közérdekû felhasználás céljával összeegyeztethetetlen,

e) amely jövedéki termék.

3. §

Az elkobzott dolgot kezelõ hatóság az elkobzás külön jogszabályban meghatározott végrehajtásának megkezdése elõtt alkalmanként, vagy - ha ez az érintett dolgok csekély mennyisége miatt ésszerûtlen lenne - több elkobzásról együttesen, idõszakonként értesíti a Karitatív Tanácsot, ha e törvény szerint az elkobzott dolog közérdekû felhasználásának lehet helye.

4. §

(1) Ha a Karitatív Tanács a közérdekû felhasználást kezdeményezõ döntést hoz, a 3. § szerinti értesítés kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül tájékoztatja az elkobzott dolgot kezelõ hatóságot arról, hogy az elkobzott dolgot közérdekû felhasználásra átveszi.

(2) Ha a Karitatív Tanács határidõn belül nem nyilatkozik, vagy úgy nyilatkozik, hogy a közérdekû felhasználást nem kezdeményezi, az elkobzott dolgot kezelõ hatóság a továbbiakban az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(3) Az elkobzott dolog tárolásával kapcsolatos költségek az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás beérkezésétõl számítva a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagját terhelik. Ha a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolog elszállításáról a 3. § szerinti hatósági értesítés kézhezvételétõl számított harminc napon belül nem gondoskodik, az elkobzott dolgot kezelõ hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(4) Ha az elkobzott dolog biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a Szociális és Családügyi Minisztérium kezdeményezi az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelõségnek a dolog biztonságosságával kapcsolatos piac-felügyeleti eljárását és annak keretében a dolog biztonságossági szempontból történõ megvizsgálását.

(5) Ha az elkobzott dolog forgalmazása, vagy használata (üzemben tartása) külön hatósági engedélyhez kötött, a Szociális és Családügyi Minisztérium gondoskodik az engedély beszerzésérõl.

(6) Ha a (4) és (5) bekezdés szerinti eljárásban azt állapítják meg, hogy az elkobzott dolog nem biztonságos, illetve az elkobzott dolog forgalmazását, vagy használatát a hatóság nem engedélyezi, a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni.

5. §

(1) A Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja részére az elkobzott dolgot írásba foglalt szerzõdéssel kell ingyenesen átruházni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerzõdésben a Karitatív Tanács közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának vállalnia kell, hogy kereskedelmi forgalomba nem juttatja az elkobzott dolgokat, azokat közvetlenül - az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben - a rászorulók részére ingyenesen adja át. E kötelezettség megszegése esetére megfelelõ súlyú, arányos jogkövetkezményt kell a szerzõdésben kikötni.

6. §

(1) Az 1-5. §-ban foglaltakat az áru hamis megjelölése (Btk. 296. §) miatt elkobzott dolog közérdekû felhasználására az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A közérdekû felhasználásnak - az 1. §-ban foglaltakon túl - akkor van helye, ha az áru hamis megjelölésével jogaiban megsértett személy (továbbiakban: jogosult) a közérdekû felhasználáshoz hozzájárult, illetve ennek hiányában abban az esetben, ha az elkobzott dolog jogsértõ mivoltától megfosztható és errõl a bíróság rendelkezett. A jogosult hozzájárulásának beszerzése, illetve a bíróság eljárásának kezdeményezése a Szociális és Családügyi Minisztérium feladata.

(3) Ha a Karitatív Tanács az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekû felhasználását kívánja kezdeményezni, a Szociális és Családügyi Minisztérium az elkobzott dolgot kezelõ hatóság értesítésének (3. §) beérkeztét követõen haladéktalanul megkeresi a jogosultat a hozzájárulás megadása végett. Ha a megkereséstõl számított tizenöt napon belül a jogosult nem válaszol, illetve az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekû felhasználásához nem járul hozzá, az e határidõ leteltét követõ tizenöt napon belül a Szociális és Családügyi Minisztérium - a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának egyetértésével - bírósághoz fordul. A Szociális és Családügyi Minisztérium a jogosult megkeresésérõl, a jogosult hozzájáruló nyilatkozatáról, illetve a bírósági eljárás megindításáról az elkobzott dolgot kezelõ hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(4) Ha a jogosult az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekû felhasználásához nem járult hozzá, és a Szociális és Családügyi Minisztérium határidõn belül a bírósági eljárást nem indítja meg, az elkobzott dolgot kezelõ hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(5) Az eljárás a megyei bíróság székhelyén lévõ helyi bíróság, Budapest területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. A bíróság nemperes eljárásban határoz. Eljárása során a jogosultat meghallgatja.

(6) Ha az elkobzott dolog megfosztható jogsértõ mivoltától, a bíróság megállapítja, hogy a dolog közérdekû célra felhasználható. A bíróság rendelkezik arról, hogy az elkobzott dolog milyen módon fosztható meg a jogsértõ mivoltától.

(7) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az elkobzott dolog közérdekû célra nem használható fel, illetve az elkobzott dolog jogsértõ mivoltától való megfosztásának költségei aránytalanul magasak, és ezért a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja a közérdekû felhasználásról lemond, köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni. Ez esetben az elkobzást végrehajtó hatóság köteles az elkobzott dolgot megsemmisíteni.

(8) A Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolgot saját költségén köteles a bíróság határozatában meghatározott módon jogsértõ mivoltától megfosztani.

7. §

(1) E törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap tizenötödik napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az ügyekben kell alkalmazni, melyekben az elkobzásra a hatálybalépést követõen kerül sor.

(2) A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (Bv. tvr.) 88. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha az elkobzott dolog külön jogszabályban meghatározott közérdekû felhasználásának lehet helye, az elkobzás végrehajtását a közérdekû felhasználásról döntésre jogosult szervezet által adott tájékoztatás beérkezéséig nem lehet megkezdeni."

(3) A Bv. tvr. 89. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha az értékesítés valamely szellemi tulajdonjogot sértene."

(4) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 81. §-ának (6) bekezdése az alábbi c) ponttal egészül ki:

"c) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni."

(5) A Karitatív Tanácsot e törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül a szociális és családügyi miniszter alakítja meg.

(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a Karitatív Tanácsban való tagság feltételeit, továbbá a Karitatív Tanács megalakításának és mûködési rendjének részletes szabályait.

az egyes elkobzott dolgok közérdekû felhasználásáról szóló
1999. évi ...törvényhez

Közérdekû felhasználásra az alábbi rendeltetésû dolgok kerülhetnek:

4. tisztálkodás

5. takarítás

6. tisztítás

7. iskoláztatás és mûvelõdés

2. lakáskarbantartás

7. játék

INDOKOLÁS

az egyes elkobzott dolgok közérdekû felhasználásáról szóló
1999. évi ... törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

1. A Javaslat célja az, hogy az elkobzás útján állami tulajdonba került (és a hatályos rend szerint raktározott, illetõleg megsemmisített) egyes dolgok társadalompolitikai szempontokra tekintettel, ésszerû módon - ne csak kampányszerûen - jussanak el a rászorultakhoz, és ez a különbözõ érdekek (különösen a szellemi tulajdonjogában megsértett jogosult érdekeinek) megfelelõ figyelembevétele mellett történjen.

A Javaslat megteremti annak lehetõségét, hogy a büntetõeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott egyes dolgok közérdekû, jótékony célra felhasználhatók legyenek.

2. Az elkobzás mind a büntetõjogi, mind a szabálysértési szankciórendszerben olyan intézkedés, amelynek célja különbözõ természetû ingó dolgok elvonása azért, mert az adott dolog birtoklása már önmagában jogsértõ, a dolog léte a szabálysértési, illetve büntetõjogi felelõsség alapját képezõ jogsértõ magatartással szorosan összefügg (annak tárgya, eszköze, eredménye).

Az elkobzásról rendelkezõ jogerõs határozattal az ilyen dolgok állami tulajdonba kerülnek, és jelenleg a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr., valamint az alacsonyabb szintû jogszabályok szerint meghatározott rendben történik az elkobzás végrehajtása. Ennek keretében az elkobzott dolog értékesítésre, vagy ennek meghiúsulása, illetve az értékesítésre való alkalmatlanság esetén megsemmisítésre kerül.

Ugyanakkor nyilvánvalóan a hatályos szabályozás szerinti rendben olyan dolgoknak is ez sorsa, amelyek alkalmasak lehetnek a rászorultakhoz közérdekû célból történõ eljuttatásra. A Javaslat ennek lehetõvé tétele végett meghatározza a közérdekû célra való felhasználható dolgok körét, a közérdekû felhasználáshoz vezetõ utat, a közérdekû felhasználás lebonyolításában résztvevõk feladatait és a közérdekû felhasználás eljárását.

3. A Javaslat szerinti szabályozás több érdek egybevetésén alapul. Alapvetõen a karitatív szándék érvényesülése a cél, amely a rászorultak részére történõ ingyenes átadás követelményében fejezõdik ki.

Ehhez kapcsolódik az a követelmény is, hogy az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékûnek kell lennie a közérdekû felhasználásnak. A Javaslat a karitatív szándék szem elõtt tartásával rendelkezik a közérdekû célra felhasználható dolgok körérõl.

A Javaslat a karitatív jelleg érvényesülése érdekében teszi lehetõvé, hogy a közérdekû felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevõ karitatív szervezetek vegyenek részt.

A Javaslat szerint ugyanakkor a jogsértések elkerülése végett és a rászorultak megóvása érdekében, bizonyos dolgok esetében csak speciális szabályok betartásával nyílik mód a közérdekû felhasználásra.

Így megfelelõ hatósági engedélyek birtokában lehet az olyan dolgokat eljuttatni a rászorultakhoz, amelyek minõségével, biztonságos használatával kapcsolatban kétségek merülnek fel, vagy amelyek forgalomba hozatalát jogszabály hatósági engedélyhez köti.

Ugyancsak egyértelmû, hogy a szellemi tulajdonjogot sértõ dolgok esetében a közérdekû felhasználáshoz olyan garanciális eljárást kell biztosítani, amely megfelelõen figyelemmel van a szellemi tulajdonjog jogosultjának érdekeire.

A Javaslat szerinti szabályozás ezen érdekek érvényesülését van hivatva biztosítani.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

1. A Javaslat a közérdekû felhasználás alapelvi jellegû szempontjait határozza meg. Megvonja azt az eljárási kört, és megjelöli azt a hatósági döntést, amely a közérdekû felhasználásnak kiindulópontja lehet. A Javaslat szerint a büntetõeljárásba és a szabálysértési eljárásba bekerült olyan dolgok közérdekû felhasználásának van helye, amelyet elkoboztak.

A Javaslat a szabályozás körében közérdekû felhasználásnak az elkobzott dolognak a rászorulók részére történõ, az egyéni szükségletet meg nem haladó és ingyenes juttatását tekinti.

2. A Javaslat meghatározza a közérdekû felhasználásban résztvevõket. A közérdekû felhasználás kezdeményezésére a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett mûködõ Karitatív Tanács jogosult.

A Karitatív Tanácsot a szociális és családügyi miniszter alakítja meg a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevõ, karitatív tevékenységet végzõ közhasznú szervezetek képviselõibõl. A Karitatív Tanács munkájának segítését, illetve a közérdekû felhasználás során a Javaslatban szabályozott egyes szakmai feladatok ellátását, továbbá a közérdekû felhasználás lebonyolításának koordinálását és felügyeletét a Szociális és Családügyi Minisztérium végzi. A Karitatív Tanács nem önálló jogi személy, ezért a mûködéséhez kapcsolódó jogviszonyokban a Szociális és Családügyi Minisztérium szerepel.

A közérdekû felhasználás lebonyolítását - azaz az elkobzott dolgoknak a rászorulókhoz eljuttatását - a Karitatív Tanácsnak erre kijelölt tagja végzi. A Javaslat abból indul ki, hogy a közérdekû felhasználás lebonyolítására a karitatív szervezetek alkalmasak, ugyanakkor nem lenne indokolt, ha a feladat elvégzését a törvény kötelezõen elõírná számukra, vagy akár a Karitatív Tanács kijelölése akaratuk ellen is megtörténhetne. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a közérdekû felhasználás lebonyolítására csak olyan karitatív szervezetet lehet kijelölni, amely ezt önként vállalja. A Karitatív Tanács kijelölõ döntését a maga által meghatározott eljárási rendben, saját ügyrendje szerint hozza meg.

A 2. §-hoz

1. Általános szabály szerint közérdekû felhasználásra a Javaslat mellékletében meghatározott rendeltetésû dolgok kerülhetnek. A Javaslat ugyanakkor kizárja a dolgok bizonyos körét a közérdekû célra történõ felhasználásból, míg a dolgok egy más körében speciális szabályokhoz köti a közérdekû célra való felhasználást (ld.: 6. §).

2. A szabálysértési és büntetõeljárás során elkobzott dolgok teljes köre nem válik automatikusan közérdekû célra felhasználhatóvá. Az elsõ szûkítés a Javaslat mellékletében meghatározott rendeltetési kör, amely körvonalazza, hogy milyen célból, milyen szükségletek kielégítésére szolgáló dolgok esetében lehet szó közérdekû felhasználásról. A Javaslat melléklete az egyéni és ún. járulékos szükségletek körébe vonható azon rendeltetési köröket sorolja fel, amelyek valamelyikére lehet alapozni a közérdekû célra történõ felhasználást. A Javaslat melléklete szerinti rendeltetési körök egyértelmûvé teszik, hogy luxusigények kielégítését a szabályozás nem szolgálhatja.

3. További szûkítést jelent, hogy a Javaslat a melléklet szerinti rendeltetési kör alá vonható dolog esetében sem mindig teszi lehetõvé a közérdekû felhasználást. A Javaslat egyrészt arra tekintettel, hogy mi volt az elkobzás jogalapja, illetve arra tekintettel, hogy az elkobzás milyen bûncselekménnyel áll összefüggésben, másrészt pedig arra tekintettel, hogy az adott dolog milyen jellegû, milyen tulajdonsággal bír, kizárja a közérdekû felhasználást.

a) Nincs helye olyan dolog közérdekû felhasználásának, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik. A Btk. 77. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az ilyen dolog elkobzását akkor is el kell rendelni, ha a dolog birtoklása bûncselekmény elkövetésével nem áll összefüggésben. Ilyen dolog például a robbanóanyag, lõfegyver, kábítószer.

b) Nincs helye olyan dolog közérdekû felhasználásának, amelyet rossz minõségû termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §) miatt koboztak el, feltéve, hogy a termék rendeltetésszerûen nem használható. Akkor rossz minõségû a termék, ha rendeltetésszerûen nem használható, vagy használhatósága jelentõsen csökkent (ld. Btk. 294. §). Nem kétséges, hogy a használhatatlan termék egyben rossz is. A használhatóság jelentõs mértékû csökkenése pedig olyan viszonylagos fogalom, amely a termék jellegétõl és a felhasználás körülményeitõl függ. A Javaslat mindenképpen indokoltnak tartja azt, hogy azt a terméket, amely a legalapvetõbb követelménynek sem felel meg, vagyis használhatatlan, ne lehessen közérdekû célra felhasználni.

Nincs helye olyan dolog közérdekû felhasználásának, amelyet szerzõi vagy szomszédos jogok megsértése, iparjogvédelmi jogok megsértése, illetve ezzel szorosan összefüggõ bûncselekmények miatt koboztak el. Ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet olyan garanciális szabályokat biztosítani, amely a közérdekû felhasználással együtt járó "forgalmazás" tekintetében a sértett érdekeit megfelelõen kezelni tudná.

c) A Javaslat - a teljesség igényével, és inkább vállalva a kizáró esetek közötti átfedõ szabályozást, mint a félreérthetõ helyzeteket - nem teszi lehetõvé az olyan dolog közérdekû felhasználását, amelyet az elkobzást követõen külön jogszabály rendelkezései szerint meghatározott szervnek kell átadni.

Az elkobzás végrehajtásáról szóló 13/1979. (VIII. 10.) IM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint azt az elkobzott dolgot, amelynek mûvészeti, történeti, oktatási vagy tudományos értéke van, a bíróság intézkedése szerint a megfelelõ gyûjteményben való elhelyezés végett át kell adni a kijelölt kezelõ szervnek. A rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint az elkobzott lõfegyvert és lõszert a rendõrségnek kell átadni. A rendelet 6. §-ának (3) bekezdése szerint az elkobzott kábítószert az ORFK-nak kell átadni. A rendelet 10., illetve 11. §-a értelmében, ha a lefoglalt dolog a fegyveres erõk, fegyveres testület vagy rendészeti szerv tulajdona, a dolgot a lefoglalás után a testületnek nyomban át kell adni. A lefoglalt devizaértéket a platinát és az ezüstöt a lefoglalástól számított nyolc napon belül át kell adni a Magyar Nemzeti Banknak.

Nem tartozik azonban a Javaslat 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja alá az említett IM rendelet 12. §-ának hatálya alá tartozó vámáru, amelyet a vám- és pénzügyõrség szerveinek kell átadni. E szabály ugyanis lefoglalt (és nem elkobzott) dologról szól, másrészt a célja az, hogy az elkobzás végrehajtásában közremûködõ hatóságok között ossza meg a feladatokat, így a vám- és pénzügyõrség szervei az elkobzást végrehajtó szervezetként kerülnek említésre, s nem az adott dolog végsõ letéteményeseként (szemben a rendelet 6., 10. és 11. §-ában említett szervekkel).

A büntetõeljárás során lefoglalt dolgok kezelésérõl és nyilvántartásáról szóló 117/1984. (IK. 12.) IM-BM-PM-Legf.ü. együttes utasítás 45-46. és 51. §-a szerint az elkobzott bélyeget, az elkobzott gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket és orvosi mûszereket, értéktárgyakat (arany, ezüst, platina), értékpapírokat meghatározott szervezeteknek kell átadni. Az utasítás 50. §-a szerint a Magyar Honvédség tulajdonát képezõ elkobzott lõfegyvert az MH Fegyverzeti Fõnökségének kell átadni.

d) Nincs helye közrendet, közegészséget, vagy közerkölcsöt sértõ jellegû dolog közérdekû felhasználásának, mert ez ellenkezne a közérdekû felhasználás céljával. Itt is olyan dologról van szó, amely ugyan a Javaslat melléklete szerinti valamelyik rendeltetési kör alá lenne vonható (pl.: ruhanemûként, felszerelési tárgyként). Ugyanakkor a dolog jellege olyan, ami összeegyeztethetetlen a Javaslat mögött meghúzódó karitatív szándékkal.

e) Nincs helye olyan dolog közérdekû felhasználásának, amely jövedéki termék. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján jövedéki termék: az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, a pezsgõ, a bor, a köztes alkoholtermék, a dohánygyártmány.

A 3. §-hoz

A Javaslat szabályozása arra irányul, hogy az elkobzott dolgot kezelõ hatóságtól a közérdekû felhasználásra alkalmas dolgok egy közbensõ fázis beiktatásával a rászorultakhoz jussanak el. Ennek elsõ lépcsõjeként a javaslat elõírja, hogy az elkobzott dolgot kezelõ hatóság alkalmanként, vagy rendszeres idõszakonként értesíti a Karitatív Tanácsot az elkobzás megkezdése elõtt. Ennek révén lesz lehetõsége a Karitatív Tanácsnak arra, hogy képet kapjon a szétosztható dolgok körérõl.

A 4. §-hoz

1. Az elkobzott dolgot kezelõ hatóság értesítését követõen a Karitatív Tanács 15 napon belül jelentheti be, hogy igényt tart az elkobzott dologra. Ezen idõtartam alatt a Karitatív Tanácsba kvalifikált karitatív szervezetek egymás között (önkéntes vállalás útján) eldöntik, hogy közülük ki lesz a Tanács által kijelölve a közérdekû felhasználás lebonyolítására.

További 15 napon belül van lehetõsége a kijelölt karitatív szervezetnek arra, hogy a dolgot elszállítsa. Ha a Karitatív Tanács 15 napon belül nem jelenti be az igényét, vagy bejelenti ugyan, de az elkobzott dolgot kezelõ hatóság értesítésétõl számított 30 napon belül a kijelölt karitatív szervezet a dolgot nem szállítja el, akkor az elkobzást az általános szabályok szerint végrehajtják, tehát az elkobzott dolgot értékesítik vagy megsemmisítik.

A Javaslat azért ír elõ rövid (mindazonáltal ésszerû, betartható) határidõket az eljárás menetében, mivel a karitatív felhasználásról meghozandó döntésig eltelõ idõ alatt az elkobzott dolgot kezelõ hatóság saját költségén köteles továbbraktározni a dolgot, s az állami költségvetésnek ezen okból történõ terhelését a Javaslat minimalizálni igyekszik.

E törekvés indokolja azt a szabályt is, hogy attól az idõponttól, amikor a Karitatív Tanácsnak azon tájékoztatása, miszerint az elkobzott dolgot közérdekû felhasználására átveszi, az elkobzott kezelõ hatósághoz megérkezik, a tárolási költségek a közérdekû felhasználást lebonyolító szervezetet terhelik, miként az elszállítás, szétosztás költségei is. Az állam ugyanis a karitatív felhasználási célt a maga részérõl a tulajdonát képezõ elkobzott dolog ingyenes átadásával támogatja (amivel adott esetben lemond az értékesítésbõl származó bevételrõl is), továbbá az adminisztrációs, információs rendszernek az SzCsM általi mûködtetésével. Természetes nem kizárt az, hogy bizonyos esetekben - mivel a Karitatív Tanácsnak az SzCsM is tagja - maga az állam vállalja a minisztériumon keresztül a közérdekû felhasználás lebonyolítását is. Ezt azonban akkor teheti, ha a szükséges források rendelkezésére állnak, és a Karitatív Tanács erre - önkéntes ajánlkozása alapján - kijelöli.

2. A Javaslat a Szociális és Családügyi Minisztérium feladatává teszi a szükséges eljárás kezdeményezését az olyan dolgok esetében, amelyek biztonságossága iránt kétség merül fel, vagy amelyek forgalmazása, illetve használata külön hatósági engedélyhez kötött.

A fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében kimondja, hogy forgalomba csak biztonságos áru hozható. Az áru biztonságáról a gyártó köteles gondoskodni, de a forgalmazó sem hozhat forgalomba olyan árut, amelyrõl tudja, vagy a rendelkezésére álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos (3. §). A forgalmazót e szabályok szerint terhelõ felelõsség a közérdekû felhasználást lebonyolító szervezetre is kiterjed. Ezért olyan esetben, ha az áru biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a közérdekû felhasználás elrendelése elõtt az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelõségnek az áru biztonságosságának ellenõrzésére irányuló piacfelügyeleti eljárását indokolt kezdeményezni, melynek során elvégezhetõk a szükséges biztonságossági vizsgálatok (79/1998. (IV. 29.) Korm. sz. rendelet).

Ha az derül ki, hogy a dolog nem biztonságos, vagy az illetékes hatóság a dolog használatához szükséges engedélyt nem adja meg, akkor a kijelölt karitatív szervezet köteles a dolgot haladéktalanul visszaszolgáltatni az elkobzást végrehajtó hatóságnak.

A jogsértõ termék gyártójának (importálójának) az 1993. évi X. törvény alapján fennálló termékfelelõssége nem szûnik meg azáltal, hogy az állam a jogsértõ terméket elkobozta és közérdekû célra felhasználta. A termék hibája által okozott károkat továbbra is gyártója köteles megtéríteni. A törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a gyártó mentesül a felelõsség alól, ha a terméket nem hozta forgalomba. Az áru hamis megjelölése bûncselekmény azonban megvalósul már az elõállítással is, tehát a jogsértõ termék el is kobozható, s így sor kerülhet a közérdekû felhasználásra a Javaslat szabályai szerint. Ebben az esetben a gyártót a termékfelelõsség nem terheli.

Az 5. §-hoz

A Javaslat rendelkezései alapján az elkobzott dolog kikerül az Állam tulajdonából. Indokolt a közérdekû felhasználás lebonyolítását vállaló, illetve végzõ, a Karitatív Tanács által kijelölt karitatív szervezettel kötendõ szerzõdésre kötelezõ írásbeliséget elõírni.

A Javaslat elõírja, hogy a szerzõdésben az adott karitatív szervezetnek szerzõdéses szankció mellett vállalnia kell, hogy a hozzákerült dolgokat ingyenesen és közvetlenül a rászorulókhoz továbbítja, illetve a dolgokat kereskedelmi forgalomba nem juttatja.

Ez azt jelenti, hogy a Karitatív Tanácsnak a közérdekû felhasználás lebonyolítását vállaló tagja más karitatív szervezetre nem ruházhatja át az átvett dolog tulajdonjogát, azokat csak közvetlenül a rászorulóknak adhatja át. Nincs azonban akadálya annak, hogy a lebonyolításban közremûködõként igénybe vegye más karitatív szervezetek munkáját is (pl. szétosztásban, raktározásban).

Mivel az elkobzott dolgot közvetlenül kell a rászorulókhoz eljuttatni, nincs lehetõség arra, hogy azokat intézménynek, szervezetnek adják át. Lehetséges azonban, hogy az átruházás valamely rászorulti közösség (pl. egy otthon lakói) részére történik, akik azután közösen használják az adott dolgot. A Javaslat azért nem engedi meg, hogy intézményekre is átruházható legyen az elkobzott dolgok tulajdonjoga, mivel ehhez a jogosult intézményi kört is meg kellene határozni, ami túlzó mértékû szabályozást eredményezne. Másrészrõl a rendeltetési körök úgy lettek meghatározva, hogy a személyes szükséglet kielégítésére alkalmas dolgok kerülhetnek közérdekû felhasználásra, s ezek közvetlen intézményi felhasználtsága nem jellemzõ.

A 6. §-hoz

1. Az áru hamis megjelölése (Btk. 296. §) miatt elkobzott dolgok közérdekû felhasználására vonatkozóan a Javaslat speciális szabályokat is megállapít. Erre azért van szükség, mert az ilyen elkobzott dolog felhasználása egyes szellemi tulajdonjogokat sért, ugyanakkor - ellentétben a szerzõi jog megsértése miatt elkobzott dolgok esetével - itt garanciális szabályok betartása mellett fogalmilag nem kizárt, hogy közérdekû felhasználásra kerülhessen sor.

2. A Javaslat az ilyen dolgok közérdekû felhasználását akkor teszi lehetõvé, ha ahhoz a jogosult hozzájárult, illetve ennek hiányában, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy dolog megfosztható jogsértõ mivoltától, a megfosztást követõen.

Ezeknél a dolgoknál az eljárás tehát annyiban tér el az általános szabályoktól, hogy a Javaslat ezen termékek közérdekû célokra történõ felhasználásának megkezdését megelõzõen beiktat egy új bírósági eljárást. A bíróságnak kell megállapítania, hogy megfosztható-e a dolog a jogsértõ mivoltától, és ha igen, milyen módon. A tervezet ezt - a Szociális és Családügyi Minisztérium által kezdeményezett - bírósági eljárást a megyei bíróság székhelyén lévõ helyi bíróság hatáskörébe és illetékességébe utalja, és a kijelölt karitatív szervezet feladatává teszi a jogsértõ jellegtõl való megfosztás végrehajtását.

3. A közérdekû felhasználás módozatainak meghatározásakor figyelemmel kell lenni a jogosult érdekeire. Ez nem kizárólag a szellemi tulajdonjogokat védõ nemzeti törvényekbõl következik, de a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében létrejött TRIPS-egyezmény rendelkezéseibõl is, melyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki több egyezménnyel együtt. Ennek 46. cikke kimondja, hogy a jogsértõ termékekrõl a kereskedelmi csatornák mellõzésével kell rendelkezni, úgy, hogy a jogosultnak az ne okozzon kárt. Tehát el kell kerülni azt, hogy a jogsértõ termékek visszakerüljenek a kereskedelembe. A közérdekû felhasználásnak csak olyan módja választható, amely ezt kizárja.

A Javaslat szigorúan figyelembe veszi a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket. Ezen kötelezettségek jelentik azokat a korlátokat, amelyek miatt nincs lehetõség a szellemi tulajdonjoggal érintett termék kötetlenebb eljárásban történõ közérdekû felhasználására, függetlenül attól, hogy az állami tulajdonba került az elkobzással.

Sem a bírósági eljárásra, sem a megfosztásra nincs szükség akkor, ha a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekû felhasználáshoz enélkül is hozzájárul.

A 7. §-hoz

1. A Javaslat a hatálybalépésrõl úgy rendelkezik, hogy az biztosítsa a közérdekû felhasználásban résztvevõk számára a felkészülést. Ugyanakkor az is indokolt, hogy csak olyan elkobzott dologra nézve lehessen a Javaslat rendelkezéseit alkalmazni, amelynek elkobzására a hatálybalépést követõen került sor.

2. A Javaslat szerinti szabályozás más törvényi szabályozások kisebb módosítását teszi szükségessé. Errõl a Javaslat rendelkezik.

3. A Javaslat a szociális és családügyi miniszter feladatává teszi, hogy a hatálybalépést követõ 60 napon belül megalakítsa a Karitatív Tanácsot, amelynek mûködésére és összeállításának feltételeire vonatkozóan a Kormány kap felhatalmazást rendeleti jogkörben történõ szabályozásra.