A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 1.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1.§ (1) E törvényt kell alkalmazni a magyarországi mûsorszolgáltatásra, mûsorszétosztásra és mûsorterjesztésre. Ahol e törvény mûsorszolgáltatást, mûsorszétosztást és mûsorterjesztést említ, úgy ez alatt - ha e törvény másként nem rendelkezik - a magyarországi mûsorszolgáltatást, mûsorszétosztást és mûsorterjesztést kell érteni.

(2) Ha nemzetközi szerzõdés így rendelkezik, e törvény hatálya alá tartozik a nem magyarországi mûsorszolgáltatás is, ha annak vételkörzete a Magyar Köztársaság területére kiterjed."

(1) Az Rtv. 2.§-ának 8. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. Hálózatba kapcsolódás: két vagy több mûsorszolgáltatás összekapcsolódása ugyanazon mûsorszám, vagy mûsor egyidejû, vagy csaknem egyidejû szolgáltatására."

(2) Az Rtv. 2. §-ának 14. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"14. Klasszikus reklám: minden olyan reklám, amely nem minõsül televíziós vásárlásnak."

(3) Az Rtv. 2. §-ának 22. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"22. Televíziós vásárlás: olyan reklám, amely árunak (beleértve az ingatlant is), jognak, kötelezettségnek vagy szolgáltatásnak - a kereskedelmi elosztóval vagy szolgáltatóval való közvetlen kapcsolatteremtés útján történõ - értékesítésére vagy más módon történõ igénybevételére tartalmaz ajánlatot."

(4) Az Rtv. 2. §-ának 24. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és a 2. § egyben a következõ 24/A. és 24/B. ponttal egészül ki:

"24. Magyarországi mûsorszétosztás: az a mûsorszétosztás, amelynek végzéséhez használt berendezést a Magyar Köztársaság területére telepítették.

24/A. Magyarországi mûsorszolgáltatás: az a mûsorszolgáltatás, amelynek mûsorszolgáltatója magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személy, magyarországi székhelyû jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság.

24/B. Magyarországi mûsorterjesztés: az a mûsorterjesztés, amelynek végzésére használt berendezést a Magyar Köztársaság területére telepítették."

(5) Az Rtv. 2. §-a a következõ 28/A. ponttal egészül ki:

"28/A. Mûsorszám elõzetese: olyan mûsorszám, amely a mûsorszolgáltató által késõbbi idõpontban közzétenni kívánt más mûsorszámot mutat be, ismertet."

(6) Az Rtv. 2. §-ának 30. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"30. Mûsorszolgáltatás: a nyilvánosság számára vételre szánt rádió-, illetve televízió-mûsornak a mûsorszolgáltató általi elõállítása, elektronikus jelek formájában történõ megjelenítése, és a felhasználó vevõkészülékéhez történõ továbbítása bármely mûsorszétosztó és mûsorterjesztõ rendszeren."

(7) Az Rtv. 2. §-ának 31. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"31. Mûsorszolgáltató: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, aki (amely) mûsorszámok sorozatát megszerkeszti, dönt arról, hogy a mûsorban mely mûsorszámok szerepeljenek, és a mûsort a nyilvánosság felé továbbítja, vagy más vállalkozással továbbíttatja."

(8) Az Rtv. 2. §-ának 41. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"41. Reklám: ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétett mûsorszám, illetõleg önreklámozás céljára felhasznált mûsoridõ, amely megnevezett vagy ábrázolt áru (beleértve az ingatlant is), jog, kötelezettség vagy szolgáltatás értékesítését vagy más módon történõ igénybevételét, illetve a reklámozó vállalkozás vagy a mûsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elõ. Nem reklám a 28/A. pontban meghatározott mûsorelõzetes."

(9) Az Rtv. 2. §-ának 44. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"44. Támogatás: mûsorszolgáltatással, illetve audiovizuális mû elõállításával nem foglalkozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság által mûsorszám finanszírozásához a mûsorszolgáltatónak nyújtott pénzbeli vagy egyéb, gazdasági természetû hozzájárulás annak érdekében, hogy a mûsorszolgáltató a támogató vagy a támogató által meghatározott más személy nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztetõ jelzését, tevékenységét vagy a róla alkotott képet népszerûsítse."

(10) Az Rtv. 2. §-ának 48. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"48. Európai mû: a) az Európai Unió valamely tagállamából vagy a határokat átlépõ televíziózásról szóló, Strasbourgban, 1989. május 5-én kelt Európai Egyezményben részes egyéb európai államból származó audiovizuális mû, ha szerzõinek és a megalkotásában közremûködõknek a többsége az említett államok valamelyikében telepedett le, és ha az egyben a következõ feltételek bármelyikének megfelel:

- elõállítója (elõállítói) az említett államok valamelyikében telepedett le, vagy

- elõállítását az említett államok valamelyikében letelepedett elõállító felügyeli és ténylegesen ellenõrzi, vagy

- az említett államok valamelyikében letelepedett társ-elõállító hozzájárulása a koprodukciós költségekhez meghaladja a többi társ-elõállítóét, és a koprodukció nem az említett államokon kívül letelepedett elõállító ellenõrzése alatt áll.

b) az a) pontban említetteken kívüli európai államból származó olyan audiovizuális mû, amelyet elõállítója kizárólagosan vagy az Európai Unió egy vagy több tagállamában letelepedett elõállítóval koprodukcióban készített, ha az elõállító letelepedési helye szerinti európai ország az Európai Közösséggel az audiovizuális területre vonatkozó megállapodást kötött, és a mû szerzõinek, valamint a megalkotásában közremûködõknek a többsége valamely európai országban telepedett le.

c) Azt az audiovizuális mûvet, amely az a) és b) pont alapján nem minõsül európainak, de amelyet az Európai Unió tagállamai és valamely azon kívüli állam közötti kétoldalú koprodukciós szerzõdés keretében állítanak elõ, európainak kell tekinteni akkor, ha az európai közösségi társ-elõállítók az elõállítási költségek többségét fedezik, és az elõállítás nem áll az Európai Unió tagállamai területén kívül letelepedett elõállító ellenõrzése alatt.

d) Azt az audiovizuális mûvet, amely az a)-c) pont alapján nem minõsül európainak, de amely az Európai Unió valamelyik tagállamában letelepedett szerzõk és megalkotásában közremûködõk által készült, olyan mértékig kell európainak tekinteni, amilyen mértékben az elõállítási költségeket az európai közösségi társ-elõállítók fedezik."

Az Rtv. a 4. §-a után a következõ 4/A.§-sal egészül ki:

"4/A. § A mûsorszolgáltató nem mutathat be filmalkotást a szerzõi vagy szomszédos jogi jogosulttal kötött megállapodásban meghatározott idõszakon kívül."

Az Rtv. a következõ címmel és 5/A-5/F. §-sal egészül ki:

"1/A. Cím

A kiskorúak védelme

5/A. § A mûsorszolgáltató - a mûsorszám elõzetesének kivételével - valamennyi, általa közzétenni kívánt mûsorszámot a közzétételt megelõzõen az 5/B. § szerinti kategóriák valamelyikébe sorolja.

5/B. § (1) Azt a mûsorszámot, amelynek megtekintése minden korosztály számára ajánlott, az I. kategóriába kell sorolni.

(2) Azt a mûsorszámot, amely kiskorú nézõben félelmet kelthet, illetve amelynek témájában meghatározó szerepe van olyan jelenségnek, amelyet kiskorú nézõ koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen mûsorszám minõsítése: tizennégy éven aluliak számára a megtekintéshez szülõi felügyelet ajánlott.

(3) Azt a mûsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlõdésének kisebb mértékben kedvezõtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erõszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erõszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen mûsorszám minõsítése: tizennégy éven aluliak számára nem ajánlott, egyébként tizennyolc éven aluliak számára a mûsorszám megtekintéséhez szülõi felügyelet ajánlott.

(4) Azt a mûsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlõdésének kedvezõtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erõszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a IV. kategóriába kell sorolni. Az ilyen mûsorszám minõsítése: tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.

(5) Azt a mûsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlõdésének súlyosan kedvezõtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsõséges, illetve indokolatlan erõszakot tartalmaz, az V. kategóriába kell sorolni.

5/C. § (1) A II. kategóriába sorolt mûsorszám kiskorúaknak szánt mûsorszámként, illetve ilyen mûsorszámok között nem tehetõ közzé, egyébként megfelelõ jelzéssel bármikor közzétehetõ.

(2) A III. kategóriába sorolt mûsorszám megfelelõ jelzéssel ellátva 21.00. és 05.00. óra között tehetõ közzé. A mûsorszám elõzetese kiskorúaknak szánt mûsorszámok között, illetve kiskorúaknak szánt mûsorszám kezdetétõl és végétõl számított harminc percen belül nem tehetõ közzé. Az elõzetes egyébként korlátozás nélkül közzétehetõ, ha nem tartalmaz olyan elemet, amely a III. kategóriába sorolt mûsorszám ilyen minõsítését megalapozza.

(3) A IV. kategóriába sorolt mûsorszám csak 23.00. és 05.00. óra között tehetõ közzé, megfelelõ jelzés feltüntetése mellett. Az ilyen mûsorszám elõzetese csak 21.00. és 05.00. óra között tehetõ közzé, benne 23.00. óra elõtt nem szerepelhet olyan elem, amely a mûsorszám ilyen minõsítését megalapozza.

(4) Az V. kategóriába sorolt mûsorszám nem tehetõ közzé.

5/D. § (1) Mûsorszám, illetve mûsorszám elõzetese - e törvényben meghatározott kivételekkel - csak a kategóriájának megfelelõ módon tehetõ közzé.

(2) A mûsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell annak minõsítését.

(3) Az egyes mûsorszámok közzétételekor a kategóriájuknak megfelelõ jelzést piktogram formájában a képernyõ valamelyik sarkában is meg kell jeleníteni úgy, hogy az a mûsorszám teljes idõtartama alatt látható legyen. Az I. kategóriába tartozó mûsorszámok esetében a jelzést nem kell feltüntetni. Rádiós mûsorszolgáltatóknál jelzést nem kell alkalmazni.

5/E. § Televíziós mûsorszolgáltató mûsorát közlõ sajtótermékben valamennyi mûsorszám 5/B. § szerinti minõsítését jól látható módon fel kell tüntetni.

5/F. § Az 5/B. § szerinti kategóriák részletes ismérveit, az egyes mûsorszámok közzététele elõtt és közben alkalmazandó jelzéseket, illetve a minõsítés közlésének módját a Kormány - az Országos Rádió és Televízió Testülettel egyetértésben - rendeletben határozza meg."

Az Rtv. 9. §-a a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Kizárólagos közvetítési jog nem gyakorolható olyan módon, hogy a közönség egy meghatározó részét megfossza a társadalom számára nagy jelentõséggel bíró események figyelemmel kísérésétõl. A társadalom számára nagy jelentõséggel bíró eseményeket, valamint azok nem feltételes hozzáférésû közvetítésének módját (egészben, illetve részben élõ adásban, illetve felvételrõl történõ közvetítés) a Kormány - az Országos Rádió és Televízió Testülettel egyetértésben - rendeletben határozza meg.

(4) Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napja után szerzett kizárólagos közvetítési jog gyakorolása nem sértheti az Európai Unió tagállamaiban a társadalom számára nagy jelentõséggel bíró eseményeket, valamint azok közvetítésének módját meghatározó rendelkezéseket."

Az Rtv. 10. §-a a következõ (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A reklám tényállításainak valósnak és tisztességesnek kell lenniük.

(7) Nem tehetõ közzé vallási vagy politikai meggyõzõdést sértõ reklám.

(8) A reklám, a közérdekû közlemény, a jótékonysági felhívás és politikai hirdetés közzétételének megrendelõje, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fûzõdik, nem gyakorolhat szerkesztõi befolyást a mûsorszámok tartalmára."

(1) Az Rtv. 13. §-a (2) bekezdésének bevezetõ szövege és c)-d) pontja helyébe a következõ szövegrész, illetve rendelkezés lép:

"(2) Az alkoholtartalmú italok reklámja"

"c) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alacsony alkoholtartalmú italok fogyasztása esetén a túlzott alkoholfogyasztás elkerülhetõ, illetve, hogy a magas alkoholtartalom az ital pozitív tulajdonsága;

d) nem állíthatja, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának serkentõ, nyugtató vagy bármilyen jótékony egészségügyi hatása van, illetve, hogy az alkoholtartalmú italok a személyes problémák megoldásának egyik eszközét jelentik;"

(2) Az Rtv. 13. §-ának (2) bekezdése a következõ g)-h) ponttal egészül ki:

"g) kiemelkedõ fizikai teljesítményt vagy jármûvezetést nem mutathat be alkoholtartalmú italok fogyasztásának hatásaként;

h) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerekhez."

Az Rtv. 14. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a § egyben a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A reklám nem mutathat be kiskorút erõszakos helyzetben, és nem buzdíthat erõszakra."

(4) A kiskorúaknak szóló reklám nem építhet a szülõk vagy tanárok iránti bizalomra, továbbá a kiskorúak tapasztalatlanságára és hiszékenységére.

(5) Televíziós vásárlás nem szólhat kiskorúakhoz."

Az Rtv. 15. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) egyéb mûsorszámoktól optikai és akusztikus módon, jól felismerhetõen, elkülönítve, alapvetõen blokkokban kell közzétenni."

Az Rtv. 16. §-ának (1)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A napi mûsoridõnek legfeljebb tizenöt százaléka lehet klasszikus reklám. A reklámidõ elérheti a húsz százalékot, ha az magában foglalja a televíziós vásárlást.

(2) A mûsoridõ - bármely módon számított - egy óráján belül a reklám nem haladhatja meg a tizenkét percet.

(3) A televíziós vásárlás idõtartama nem haladhatja meg a napi egy órát.

(4) Éjféltõl hajnali öt óráig terjedõ idõszakban a televíziós vásárlásra az (1)-(3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

(5) A nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltató óránként három perc reklámot sugározhat.

(6) A kizárólag televíziós vásárlásra szakosított mûsorszolgáltatásra a (2)-(3) bekezdések nem alkalmazhatóak. Az ilyen mûsorszolgáltatás esetében a klasszikus reklám mûsoridõn belüli idejére az (1) bekezdést kell megfelelõen alkalmazni."

(1) Az Rtv. 17. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A (3)-(6) bekezdésben meghatározott feltételek szerint mûsorszámon belül is közzétehetõ reklám úgy, hogy az ne sértse a mûsorszám értékét, egységét - figyelembe véve a mûsorszám idõtartamát, a mûsorszámon belüli természetes szüneteket és a mûsorszám jellegét -, valamint a mûsorszám szerzõi vagy szomszédos jogi jogosultjának jogát és jogos érdekét.

(3) Olyan mûsorszámokban, amelyek önálló részekbõl állnak össze, továbbá a sport- és más olyan közvetítésekben, amelyekben szünetek vannak, reklám kizárólag a részek között és a szünetekben tehetõ közzé."

(2) Az Rtv. 17. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A negyvenöt percnél hosszabb filmalkotás negyvenöt perces idõszakonként egyszer szakítható meg reklámmal. Ha a filmalkotás idõtartama legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces idõszaknál, akkor az további egy esetben szakítható meg reklámmal."

(1) Az Rtv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A támogató a mûsorszolgáltató felelõsségét, illetve szabadságát érintõ módon a mûsor, vagy a támogatott mûsorszám tartalmát és mûsorbeli elhelyezését nem befolyásolhatja."

(2) Az Rtv. 18. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A hírmûsorszám és az idõszerû eseményekkel foglalkozó mûsorszám nem támogatható."

Az Rtv. 41. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"h) nyilvános nyilvántartást vezet a mûsorszolgáltatási szerzõdést kötött mûsorszolgáltatókról, valamint a bejelentés alapján nyilvántartásba vett mûsorszolgáltatókról, mûsorelosztókról és mûsorszétosztókról;"

Az Rtv. 112.§-a (1) bekezdésének bevezetõ szövege és a bekezdés e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a mûsorszolgáltató az e törvényben, illetve e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben, továbbá a szerzõi jogról szóló törvényben, valamint a mûsorszolgáltatási szerzõdésben és a rádióengedélyben elõírt feltételeket és elõírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetõleg ha mûsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévõ személy bûnösségét a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 329. §-ában meghatározott bûncselekmény miatt jogerõs ítélet állapította meg, a Testület"

"e) a közszolgálati mûsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján mûsorszolgáltatást végzõ mûsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a 135.§ szerinti összeghatárok között,"

Az Rtv. a következõ VI/A. fejezettel, valamint a következõ 114/A. §-sal egészül ki:

"VI/A. FEJEZET

MÛSORSZÉTOSZTÁS

114/A. § (1) Mûsorszétosztás az e célra rendszeresített nyilvántartásba vételt követõen végezhetõ.

(2) Mûsorszétosztást végezni szándékozó vállalkozás a tevékenység megkezdése elõtt legalább harminc nappal köteles a Testületnek bejelenteni

1. a mûsorszétosztó nevét, lakcímét (cégnevét, székhelyét, telephelyét), cégnyilvántartási vagy hatósági nyilvántartási számát;
2. annak a büntetlen elõéletû személynek a nevét, lakcímét, aki a sajtójogi, valamint az e törvény szerinti felelõsséget viseli a mûsorszétosztási tevékenységért;
3. a mûsorszétosztásra kapott távközlési szolgáltatási engedélyét, koncessziós szerzõdés esetében a szerzõdést;
4. a szétosztani kívánt mûsor állandó megnevezését és annak mûsorszolgáltatója azonosítását lehetõvé tévõ egyéb adatokat;
5. a mûsorszolgáltatóval és a terjesztõvel kötött szerzõdést vagy a mûsorszétosztási jogosultság egyéb igazolását.

(3) A (2) bekezdés szerinti bejelentés nem mentesít más jogszabályokban elõírt engedélyek megszerzése alól.

(4) A (2) bekezdésben foglalt adatokat azok megváltozásától számított harminc napon belül kell bejelenteni.

(5) A Testület a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha a mûsorszétosztó bejelentése alapján olyan mûsort kíván szétosztani, amely jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerzõdésbe ütközik, vagy amelynek mûsorszolgáltatója nem rendelkezik mûsorszolgáltatási jogosultsággal, illetve annak gyakorlását a Testület felfüggesztette.

(6) Törölni kell a nyilvántartásból a mûsorszétosztót, ha

1. bejelentette a mûsorszétosztás megszüntetését;
2. tevékenységét tizenkét hónapon belül kevesebb mint hatvan napon át folytatta;
3. nem tett eleget a (3)-(4) bekezdésben elõírt kötelezettségnek;
4. bejelentés nélkül osztott szét mûsort;
5. ha e törvényben foglalt kötelezettségeit ismételten és súlyosan megszegte, vagy tevékenységének megfelelõ tartalmú bejelentés esetén a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye."

1. Az Rtv. 115. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A Testület a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha a mûsorelosztó bejelentése alapján olyan mûsort kíván elosztani, amely jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerzõdésbe ütközik, vagy amelynek mûsorszolgáltatója nem rendelkezik mûsorszolgáltatási jogosultsággal, illetve annak gyakorlását a Testület felfüggesztette."

(2) Az Rtv. 115.§-ának (7) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) e törvényben foglalt kötelezettségeit ismételten és súlyosan megszegte, vagy tevékenységének megfelelõ tartalmú bejelentés esetén a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye."

Az Rtv. 135. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"135. § (1) Jogosulatlanul végzett mûsorszolgáltatás, illetve bejelentés nélkül vagy attól eltérõ módon végzett mûsorelosztás és mûsorszétosztás esetén a felelõssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelõ, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki, melyet az Alapba kell befizetni.

(2) Az 5/D. § megsértése esetén a felelõsként bejelentett, az 5/E. § megsértése esetén a sajtójogi felelõsséget viselõ személlyel szemben a Testület tízezer forinttól egymillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki, amelyet az Alapba kell befizetni."

Az Rtv. 136. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A VI. fejezet 12. és 13. címe, a VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a 135. § alkalmazásában a Testület közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az e §-ban foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni."

(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetését követõ kilencvenedik napon lép hatályba, ezzel egyidejûleg hatályát veszti az Rtv. 5. §-ának (3)-(5) bekezdése, 16. §-ának (6) bekezdése, 24. §-ának (6) bekezdése, 118.§-ának (1) bekezdése és 148.§-a (4) bekezdésének az "az európai, illetve" szövegrésze.

(2) Az Rtv. e törvény 2. §-ával módosított 2. § 48. pontja az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napján lép hatályba, ezzel egyidejûleg hatályát veszti az Rtv. 6. §-a, 28. §-a és 122. §-ának (4) bekezdése.

(3) Az Rtv. e törvény 5. §-ával megállapított 9. § (3) bekezdése e törvény hatálybalépését követõ egy év elteltével lép hatályba.

(4) Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napján az Rtv. 7. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. § (1) A televíziós mûsorszolgáltató az évi teljes mûsoridõ több mint felét európai mûvek bemutatására köteles fordítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a televíziós mûsorszolgáltató feladataira, kötelezettségeire és az általa szolgáltatott mûsor természetére figyelemmel kell alkalmazni.

(3) A televíziós mûsorszolgáltató évi teljes mûsoridejének vagy mûsorkészítésre rendelkezésre álló forrásainak legalább tíz százalékát olyan európai mûvek számára köteles fenntartani, amelyeket tõle független elõállító hoz létre.

(4) E § alkalmazásában

a) mûsorszolgáltató az országos mûsorszolgáltatást végzõ mûsorszolgáltató, továbbá az a mûsorszolgáltató, amely a hálózatba kapcsolódás eredményeként folytat országos mûsorszolgáltatást;

b) a teljes mûsoridõ megállapítása során a hírt vagy idõszerû eseményeket, sportközvetítést, játékot, televíziós reklámot - ide értve a televíziós vásárlást is - tartalmazó mûsorszámok, illetve a képernyõszöveg-szolgáltatás részére biztosított mûsoridõt figyelmen kívül kell hagyni;

c) programkészítésre rendelkezésre álló források alatt a számvitelrõl szóló törvény eredmény-meghatározásra vonatkozó elvei szerint az éves, illetve egyszerûsített éves beszámolót készítõknél adott idõszakhoz kapcsolódóan ráfordításként elszámolható költségeket kell érteni;

d) független alkotónak az olyan vállalkozás minõsül, amelyben a mûsorszolgáltatónak nincs közvetett vagy közvetlen tulajdoni részesedése, illetõleg a mûsorszolgáltató vezetõjének, vezetõ állású alkalmazottjának, valamint ezek - a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti - közeli hozzátartozóinak nincs munkavégzésre irányuló jogviszonya vagy tulajdoni érdekeltsége."

(5) E törvény hatálybalépésekor már mûködõ mûsorszétosztó e törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül köteles a Testületnek bejelenteni a 114/A. §-ban meghatározott adatokat.

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl szóló 1994. évi I. törvény alapján az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 89/552/EGK irányelve a tagállamok egyes törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról a televíziós mûsorszolgáltatási tevékenységek tekintetében;

b) a Tanács 97/36/EK irányelve a Tanács 89/552/EGK irányelvének módosításáról.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: médiatörvény, Rtv.) megalkotásával Magyarország az Európai Közösség vonatkozó jogszabályainak részben megfelelõ törvényt alkotott.

Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során Magyarország mind a közösségi jogszabályok átvilágításán, mind pedig az 1998 szeptemberében átadott tárgyalási álláspontjában vállalta a vonatkozó közösségi irányelvvel való teljes harmonizációnak a csatlakozás idõpontjáig való megteremtését. Jelezte ugyanakkor, hogy - a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozáskor vállalt kötelezettségekre tekintettel - kizárólag az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontjában lesz képes a közösségi szabályozással való teljes körû összhang megteremtésére. A teljes jogharmonizáció egy korábbi idõpontban történõ megvalósítása csak akkor lenne lehetséges, ha az Unió tagállamainak segítségével az OECD országok többsége elfogadná azt, hogy az Unióhoz még nem csatlakozott hazánk - a közszolgálati és kereskedelmi televíziók tekintetében egyaránt - az európai mûveket elõnyben részesítse.

Átmeneti szabályozásra nem tartottunk igényt e kérdésben, miként a csatlakozási tárgyalások "Kultúra és audiovizuális politika" címû fejezete egyéb témáiban sem.

A Kormány a 2198/1998. (IX. 9.) Korm. határozatában meghatározott tárgyalási álláspontban ígéretet tett arra, hogy teljes körû harmonizációt célzó törvényjavaslatot készít, és azt 1999 végéig benyújtja a Parlamenthez.

A legjelentõsebb tartalmi eltérés a hatályos médiatörvény és a vonatkozó közösségi jog - a 97/36/EK irányelvvel módosított, a televíziós mûsorszolgáltatásra vonatkozó egyes tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 89/552/EGK irányelv - között az, hogy a magyar jog (a médiatörvény 28. §-a) kizárólag a közszolgálati televízióra nézve teszi kötelezõvé az európai gyártású mûsorszámok elõnyben részesítését mûsorszerkesztési követelmények elõírásával. Ugyanakkor a hivatkozott törvényhely a magyarországi gyártású mûsorszámokat - szintén kötelezõ mûsorszerkesztési követelmények meghatározásával - az európai gyártású mûsorszámokkal szemben részesíti elõnyben, az utóbbiakra elõírt részarányon belül.

A fentieken túlmenõen részleges volt a médiatörvény által megvalósított jogközelítés azért is, mert a fogalom-meghatározások, a joghatóság és az alkalmazandó jog, a reklám, a mûsorszámok támogatása, a közvetlen ajánlat (megközelítõleg az ún. tele-shopping-gal azonos fogalom), a kiskorúak védelme, a közérdeklõdésre számot tartó események közvetítése, a szerzett közvetítési jog gyakorlása és a filmszínházi alkotások televízióban történõ bemutatása terén nem vezette be teljeskörûen a közösségi követelményeket.

Az audiovizuális szektorra irányadó nemzetközi elvárásoknak való mind teljesebb megfelelés érdekében Magyarország csatlakozott az Európa Tanácsnak a határokon átlépõ televíziózásról szóló, Strasbourgban, 1989. május 5-én kelt egyezményéhez (a továbbiakban: ET egyezmény). Ezt a nemzetközi egyezményt az 1998. évi XLIX. törvény hirdette ki. Az Európa Tanács tagjai és az ET egyezményben részes felek 1998-ban egy Jegyzõkönyvet (a továbbiakban: Jegyzõkönyv) fogadtak el az egyezmény módosításáról azzal a céllal, hogy annak rendelkezéseit összhangba hozzák a közösségi irányelvben foglalt követelményekkel. A Jegyzõkönyv hatálybalépése 2000. október 1-jére várható.

A csatlakozási tárgyalások folyamatában a "Kultúra és audiovizuális politika" fejezet eddig még nem került lezárásra annak ellenére, hogy az egyike volt az 1998 õszén elsõként tárgyalásra megnyitott és 1998 novemberében miniszteri szinten is tárgyalt fejezeteknek. A jelek szerint az Európai Unió több, illetõleg mélyebb kötelezettségvállalást vár el tõlünk a konformitásnak már a csatlakozás elõtt történõ megteremtésére. Mára egyértelmûen komoly problémát jelent, hogy az OECD-hez történõ csatlakozás idején Magyarország a filmek forgalmazását és felhasználását nem vonta ki fenntartással a liberalizáció tárgyát képezõ folyó láthatatlan mûveletek körébõl. Ennek következtében a csatlakozás idõpontját megelõzõen nem lehetséges a magyar szabályozásba bevezetni az európai kulturális érdekeket védõ közösségi követelményeket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a jogharmonizációt célzó törvényalkotás elõrehaladjon.

A törvényjavaslat kizárólagos célja a médiatörvény jogharmonizációs szempontú módosításának megoldása, összhangban a csatlakozáshoz fûzõdõ érdekeinkkel és a csatlakozási tárgyalásokon tett vállalásainkkal.

Hangsúlyozottan fontos, hogy a jogharmonizációs célból módosításra szoruló rendelkezések felülvizsgálatát a médiatörvény egyéb szempontból indokolt változtatási igényei ne akadályozzák. Audiovizuális szabályozásunknak a közösségi jog követelményeihez való igazítása alapvetõen nem érint politikailag "érzékeny" és a jogalkotási folyamatot emiatt lassító kérdéseket. Következésképpen szükséges a jogharmonizációs szempontú módosítási igények elkülönítése, illetõleg a csatlakozási tárgyalások által meghatározott idõrend betartása.

A médiatörvény hatálya jelenleg a magyarországi mûsorszolgáltatásra és az azzal összefüggõ mûsorterjesztésre terjed ki (1. §). Nem tartozik tehát a törvény hatálya alá a mûsorszétosztás (2. § 29. pont). Ez a tevékenység a magyar jog szerint távközlési tevékenységnek minõsül, és a távközlési jogszabályok vonatkoznak rá.

A közösségi szabályozás szerint a mûsorszétosztás - mi több, a mûsorterjesztés is - mûsorszolgáltatásnak minõsül (89/552/EGK irányelv 1. cikkének a) pontja). Ennek következménye az, hogy a médiatörvénynek a mûsorszolgáltatóra irányadó rendelkezéseibe ütközõ tevékenység folytatása esetén a mûsorszétosztást végzõ szolgáltató a magyar jog szerint nem vonható felelõsségre, míg a szintén a mûsorszolgáltatóval szemben követelményeket támasztó közösségi szabályozás szerint igen. Ezt támasztja alá az is, hogy az irányelvek alapján azok a mûsorszolgáltatók vonhatók felelõsségre, akik a tagállam joghatósága alá tartoznak. A joghatóság megállapításának legfõbb kritériuma a tagállam területén való letelepedés. Ha a joghatóság ez alapján nem lenne megállapítható, akkor - egy több lépcsõbõl álló feltételrendszer alapján - a tagállam joghatósága arra a mûsorszolgáltatóra is kiterjed, aki az általa engedélyezett frekvenciát veszi igénybe, vagy aki a tagállam területén elhelyezkedõ, mûholdra történõ csatlakozást biztosító berendezést (satellite up-link) használja. Következésképpen a közösségi szabályozás alapján jogsértés esetén a tagállam köteles felelõsségre vonni azt a személyt is, aki a területén a magyar szabályozás szerinti mûsorszétosztást - azaz távközlési tevékenységet - végez csupán, és nem mûsorszolgáltatást.

Az ET egyezménynek a részes államok kötelezettségeit meghatározó rendelkezése (5. cikk) szerint is a joghatóság határozza meg a felelõsséget, itt azonban a joghatóság megállapításának más az alapja. Az egyezmény ugyanis megkülönböztet földfelszíni, valamint mûholdas mûsortovábbítás alapján megállapított joghatóságot. Az elsõ esetben a kezdeti mûsortovábbítás helye szerinti tagállam, a másik esetben pedig az a tagállam rendelkezik joghatósággal, amelynek területén a mûholdas feladáshoz szükséges berendezés található, vagy amelyik a frekvenciát engedélyezi. Ha pedig e kritériumok alapján nem állapítható meg a joghatóság, akkor a mûsorszolgáltató székhelye a döntõ. A Jegyzõkönyv (5. cikk) majdnem szó szerint átveszi a 97/36/EK irányelvben meghatározott joghatósági szabályokat.

A fentieknek megfelelõen a törvényjavaslat 1. §-a a médiatörvény hatályát kiterjeszti a mûsorszétosztásra, és a javaslat 15. §-a önálló fejezetben szabályozza e tevékenységet. Ily módon a jövõben a mûsorszétosztás is ellenõrizhetõvé válik a törvény rendelkezései alapján, és e tevékenységre is vonatkozik az Országos Rádió és Televízió Testület általi nyilvántartásba vételi kötelezettség. A bejelentési kötelezettség betartását az ORTT az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint, bírság kiszabásának lehetõségével felügyelné. A nyilvántartásba vétel alapján pedig lehetõvé válna a szétosztott mûsor figyelése, és szankció alkalmazása a jogsértõ mûsorszétosztóval szemben.

A médiatörvény rendkívül bonyolult fogalomrendszerét (2. §) nemcsak az áttekinthetõség és az egyértelmûség kedvéért kell módosítani, hanem mert célszerû azt az irányelvben és az ET egyezményben alkalmazott definíciókkal is összhangba hozni. Az irányelv ismeri a televíziós mûsorszolgáltatás, a mûsorszolgáltató, a televíziós reklámozás, a tudatosan nem észlelhetõ reklámozás, a támogatás, az ún. teleshopping (televíziós vásárlás) és az európai mû fogalmát (89/552/EGK irányelv a 97/36/EK irányelv módosításaival: 1. és 6. cikkek). A Jegyzõkönyvvel módosított ET egyezmény meghatározza a mûsortovábbítás, a mûsor-újratovábbítás, a mûsorszolgáltató, a mûsor, mint szolgáltatás (programme service), az európai audiovizuális mûvek, a reklámozás, a televíziós vásárlás, valamint a támogatás fogalmait (2. cikk).

A fentiek tükrében a törvényjavaslat 2.§-a módosítja - többek között - a mûsorszolgáltatás, a mûsorszolgáltató, a reklám, a támogatás, a közvetlen ajánlat, a mûsorszám alap- vagy egyes részfogalmait, illetve bevezeti az európai mû fogalmát. Ez utóbbi bevezetése azért szükségszerû, mert a mûsorszerkezeti követelmények érvényesítése érdekében annak törvényi szinten való meghatározása elengedhetetlen. Itt elsõsorban az irányelvben leírt fogalmat tekintjük kiindulási alapnak. Látni kell azonban, hogy az irányelvben szereplõ fogalomban az európai mû meghatározásánál az Európai Unióhoz fûzõdõ bizonyos mértékû kapcsolat (letelepedés, finanszírozás) léte az irányadó. Ilyen követelményekkel a fogalmat csak attól az idõponttól idõszerû alkalmazni, amikor az irányelvnek megfelelõ mûsorszerkezeti követelmények elõször hatályba lépnek. Ezt támasztja alá az is, hogy a fogalom a törvényben értelmet csak a mûsorszerkezeti követelmények által nyer. Következésképpen az európai mû fogalmát is csak az Európai Unióhoz való csatlakozás idõpontjától indokolt bevezetni.

A médiatörvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a filmszínházi alkotásokat mennyi idõvel a bemutatásukat követõen közvetítheti a televízió.

A 97/36/EK irányelv által bevezetett új 7. cikk szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó mûsorszolgáltatók ne közvetítsenek filmszínházi alkotásokat azon az idõszakon kívül, amelyrõl a szerzõi vagy szomszédos jogi jogosultakkal megállapodtak.

Jóllehet ez a terület a szerzõdési szabadság körébe tartozik, indokolt egy olyan alapelvnek a magyar szabályozásba való bevezetése, amely a szerzõi vagy szomszédos jogi jogosultak jogainak tiszteletben tartására ösztönzi a szerzõdõ feleket.

A médiatörvény számos alapelvet deklarál (3-5. §), azonban egyes, a nemzetközi szabályozásban nagy súllyal megjelenõ alapelveket nem, vagy nem kifejezetten - csupán egyéb rendelkezésekbõl levezethetõ módon - tartalmaz.

Mind az irányelv (86/552/EGK irányelv 12. cikke; 97/36/EK irányelv 2a, 22. és 22a cikkei), mind pedig az ET egyezmény és a Jegyzõkönyv (ET egyezmény 4. cikke; Jegyzõkönyv 9. cikke) több alapelvet rögzít általában a mûsorszolgáltatással és konkrétan a reklámozással, a televíziós vásárlással, a támogatással, a kiskorúak és a közerkölcs védelmével kapcsolatban.

Ezért a törvényjavaslat 4-12. §-ának rendelkezései között is megjelennek az említett alapelvek.

A kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések a médiatörvényben elszórtan ugyan megtalálhatók, ám ezek alkalmazása során a gyakorlat nyilvánvalóvá tette, hogy a jelenleginél részletesebben kidolgozott, pontosabb, a jogszabály által védett érték jelentõségéhez méltó szabályozásra van szükség.

Másfelõl a 97/36/EK irányelv módosította a 89/552/EGK irányelvnek a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseit, és további korlátozásokat vezetett be e téren. Az új 22. cikk kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a joghatóságuk alá tartozó mûsorszolgáltatók egyáltalán ne tegyenek közzé olyan mûsorszámokat, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlõdését súlyosan veszélyeztethetik, különösen ha azok pornográf vagy az erõszakot öncélúan bemutató jeleneteket is tartalmaznak. Ezzel szemben az irányelv az olyan mûsorszámok közzétételét, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlõdését "csupán" veszélyeztethetik, bizonyos korlátozásokkal (késõi idõpont, akusztikai és optikai jelekkel a mûsorszámra történõ figyelmeztetés) megengedi. Ha ezek a mûsorszámok a joghatóság helye szerinti tagállamtól eltérõ tagállamban kódolatlanul foghatók, az irányelv lehetõvé teszi ez utóbbiak számára, hogy intézkedéseket vezessenek be a kiskorúak védelme érdekében e mûsorszámok figyelemfelkeltõ megkülönböztetése céljából. A törvényjavaslat ezért a hatályos, vonatkozó rendelkezéseket felváltó önálló címet illeszt a törvény szövegébe.

A 4. §-sal beiktatandó új 5/A. § a mûsorszolgáltatók számára valamennyi közölni kívánt mûsorszámra nézve minõsítési kötelezettséget állapít meg, amennyiben a mûsorszámoknak - a kiskorúakra való veszélyességtõl függõen - I-V.-ig terjedõ kategóriákba sorolását írja elõ. A mûsorszám elõzetese közzétételének feltételeit - tekintettel annak a bemutatott, ismertetett mûsorszámmal való szoros kapcsolatára - indokolt ez utóbbi kategóriájához kötni. Erre figyelemmel a javaslat a mûsorszám elõzetesét kiveszi a többi mûsorszám közül, és erre nézve nem állapít meg külön minõsítési kötelezettséget.

Az új 5/B. § az európai követelményekkel összhangban állapítja meg azokat az ismérveket, amelyek meghatározzák, hogy az adott mûsorszám milyen feltételek mellett tehetõ közzé; az új 5/C. § pedig ezeket a feltételeket határozza meg. A közzététel korlátozására nézve a javaslat annak függvényében határoz meg enyhébb, illetve szigorúbb feltételeket, hogy az adott mûsorszám milyen mértékben alkalmas a kiskorúak fejlõdésének kedvezõtlen befolyásolására. A hatályos szabályozással egyezõen azon mûsorszámok közzétételét, amelyek súlyosan kedvezõtlen irányba befolyásolhatják a kiskorúak fejlõdését, a javaslat kategorikusan tiltja.

A javasolt új 5/D. és 5/E. §-ok rendelkezései biztosítják, hogy a kiskorúaknak, illetve szüleiknek lehetõségük legyen a bemutatott mûsorszámok esetlegesen káros tartalmáról elõre tudomást szerezni, és ennek ismeretében eldönteni azt, hogy a kérdéses mûsorszámot meg kívánják-e tekinteni (hallgatni).

Tekintettel arra, hogy a javaslat által bevezetni kívánt egyes kategóriákba sorolható mûsorszámok közös jellemzõi nem határozhatók meg kimerítõen, szükséges, hogy a javaslat által használt fogalmakat a gyakorlat megfelelõ tartalommal töltse ki. A jogbiztonság követelménye ezzel együtt azonban megkívánja, hogy a mûsorszolgáltatók számára a jogszabály alkalmazása mindenkor kiszámítható legyen. Erre figyelemmel a javaslattal újonnan beiktatni kívánt 5/F. § elõírja a Kormány számára, hogy az egyes kategóriák részletes ismérveit, valamint a minõsítés közzétételének módját - az Országos Rádió és Televízió Testülettel egyetértésben - rendeletben határozza meg.

A kizárólagos közvetítési jogot illetõen a médiatörvény szûkszavúan és szerzõi jogi szempontból is nehezen értelmezhetõ módon úgy rendelkezik, hogy ilyen jog fennállása esetén más mûsorszolgáltató mûsora a rendezvényt csak oly módon teheti közzé, hogy az ne haladja meg a szerzõi jogról szóló törvénynek a szerzõi mûvek rádióban, illetve televízióban történõ szabad felhasználásának terjedelmét. Az így közzétett mûsor nem haladhatja meg a kizárólagos joggal közvetített mûsor tíz százalékát, de legfeljebb az ötven másodpercet (Rtv 9. §).

A 97/36/EK irányelv által bevezetett új 3a. cikk 1. és 2. bekezdése lehetõvé teszi a tagállamok számára, hogy megakadályozzák a kizárólagos közvetítési jogoknak a joghatóságuk alá tartozó mûsorszolgáltatók általi oly mértékû gyakorlását, hogy az a közönség egy meghatározott részét megfossza a közérdeklõdésre számot tartó események követésétõl. Ennek érdekében olyan listák közzétételét javasolja a tagállamok számára, amelyek felsorolják az általuk közérdeklõdésre számot tartónak nyilvánított mûsorszámokat, továbbá javaslatot tesz olyan szabályozás elfogadására, amely rögzíti e jogok gyakorlásának feltételeit.

A 3a. cikk 3. bekezdése pedig kötelezõvé teszi a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a joghatóságuk alá tartozó mûsorszolgáltatókat akadályozzák meg abban, hogy kizárólagos közvetítési jogaikat oly módon gyakorolják, hogy a többi tagállambeli közönség egy meghatározó részét megfosszák a társadalom számára nagy jelentõségû, és ezért közérdeklõdésre számot tartó események követésétõl.

A törvényjavaslat 5. §-a javaslatot tartalmaz mindkét rendelkezésnek a hazai szabályozásba történõ bevezetésére. A javaslat 19. §-ának (3) bekezdése a kizárólagos közvetítési jogok gyakorlásának korlátozására vonatkozó rendelkezéseket nem rendeli azonnal bevezetni, hanem meghatározott alkalmazkodási idõt (a törvényjavaslat hatályba lépésétõl számított 1 év) biztosít, a szerzett jogok védelmének követelményére is figyelemmel.

Jóllehet a médiatörvény részletes rendelkezéseket tartalmaz a reklámozásra vonatkozóan (10-17. §), ezek a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló 1997. évi LVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Grtv.) és az európai szabályozással összevetve egyrészt hiányosak, másrészt még a Grtv.-vel sem alkotnak teljes összhangot. Emellett a Grtv. 22. §-a kimondja, hogy a rádió és televízió mûsorszolgáltatásában közzétett reklámra - ha a törvénytõl eltérõ követelményeket állapít meg - a médiatörvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A médiatörvényben a reklámtevékenységnek az európai szabályozás által érintett területei közül csak azokat szükséges szabályozni, amelyek kifejezetten a televízió képernyõhöz, mint megkülönböztetett reklámhordozóhoz - és ezáltal a mûsorszolgáltatáshoz - és a rádióhoz kapcsolódnak.

Az irányelv és az ET egyezmény a reklámozásra vonatkozó alapelveken túl részletesen szabályozzák a mûsorszámok reklámmal való megszakíthatóságát, a kiskorúak védelmét a reklámozásban, a reklám mûsoridõn belüli idõtartamát, valamint külön rendelkeznek egyes áruk (alkoholtartalmú italok, gyógyszertermékek) televíziós reklámozásáról és a televíziós vásárlásról, továbbá kifejezetten tiltják a dohánytermékek reklámozását és a félrevezetõ reklám közzétételét (89/552/EGK irányelv IV. fejezete; 97/36/EK irányelv 18a. cikke; a Jegyzõkönyv III. fejezete).

A törvényjavaslat a közvetlen ajánlat fogalma helyett bevezetné a televíziós vásárlást ("teleshopping"; ld. a javaslat 2. §-ának (3) bekezdését), amelyet az irányelv a klasszikus reklámmal többnyire azonos módon, részletesen szabályoz (a 97/36/EK irányelv által a 89/552/EGK irányelv IV. fejezetén végzett módosítások), és amely nem teljesen egyezik meg a médiatörvényben szereplõ közvetlen ajánlat fogalmával (Rtv. 2. § 22. pont).

A reklámokra vonatkozó sajátos alapelvnek a médiatörvény reklámszabályai közé történõ felvétele mellett be kell iktatni a törvénybe olyan elõírásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a reklámok a nagykorúakra gyakorolt hatásukat közvetetten, a kiskorúak befolyásolása útján érjék el (a törvényjavaslat 8. §-a).

Jóllehet a Grtv. nem rendelkezik a félrevezetõ reklám tilalmáról, ez utóbbinak az ET egyezmény alapján történõ bevezetését azért nem tartjuk indokoltnak, mert a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 8. §-a alapján a félrevezetõ reklámozás tilalma biztosított a magyar jogrendszerben.

Az alkoholtartalmú italok reklámozásának a médiatörvényben felsorolt feltételeit (Rtv. 13. § (2) bekezdése) ki kell egészíteni néhány további követelménnyel (pl. azzal, hogy a magas alkoholtartalmat nem lehet beállítani az ital pozitív tulajdonságaként) (a javaslat 7. §-a).

A klasszikus reklámnak a televíziós vásárlással együtt számított mûsoridõn belüli idejére vonatkozóan az eddigieken túl néhány további korlátozást szükséges bevezetni. Az irányelv különbséget tesz az ún. advertising spot/teleshopping spot (a médiatörvény jelenlegi klasszikus reklám és közvetlen ajánlat fogalmaival nagyjából megegyezõ fogalmak), a teleshopping window (televíziós vásárlásra fordított mûsoregység, amely a nem kizárólag televíziós vásárlásra szakosodott mûsorban a televíziós vásárlás bemutatási módja) és a reklámozás egyéb formái között. A mûsoridõn belüli reklám idõkorlátját az irányelv szerint többnyire a televíziós vásárlási mûsoregység (teleshopping window) nélkül kell számítani. Tekintettel arra, hogy az irányelv a benne foglaltakhoz képest szigorúbb szabályozás bevezetését nem tiltja, célszerû a magyar szabályozásban a reklám mûsorbeli idõkorlátját a televíziós vásárlási mûsoregységgel együtt számítani (a törvényjavaslat 10. §-a).

Azoknak a mûsorszámoknak a körét, amelyek szigorúbb feltételekkel szakíthatók meg reklámmal (csak egy bizonyos idõtartam felett, és lehetõleg a mûsorszámon belüli természetes szünetekben) indokolt kiterjeszteni az összes filmalkotásra, figyelemmel arra, hogy ez utóbbiak integritásának és mûvészi értékének védelme kulturális érdek (97/36/EK 11. cikkének (3) bekezdése; a törvényjavaslat 11. §-ának (2) bekezdése).

A mûsorszámok támogatását illetõen a korábbi szabályozást kiegészítve (Rtv. 18. § (3) bekezdése) a törvényjavaslat 12. §-a rögzíti, hogy a támogató sem a támogatott mûsorszám tartalma, sem pedig mûsorbeli elhelyezése tekintetében nem befolyásolhatja a mûsorszolgáltatót. (89/552/EGK irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja), továbbá, hogy nem csak a hírmûsorszám, de az idõszerû eseményekkel foglalkozó mûsorszám sem támogatható (89/552/EGK irányelv 17. cikkének (4) bekezdése, a javaslat 12. §-a).

Ahhoz, hogy a mûsorszolgáltatás és a mûsorterjesztés mellett a mûsorszétosztási tevékenység is ellenõrizhetõ legyen abból a szempontból, hogy azt a médiatörvényben is megjelenõ nemzetközi elõírásokkal összhangban végzik-e, szükséges a mûsorszétosztást végzõk nyilvántartásba vétele az Országos Rádió- és Televízió Testületnél. E nyilvántartásba vételi kötelezettséget írja elõ a törvényjavaslat 13. §-a.

A törvényjavaslat a kizárólagos közvetítési jogok és a kiskorúak védelme körében egyes részletkérdéseket kormányrendeletben történõ szabályozásra utal. Éppen ezért szükséges a médiatörvény 112. §-át - amely a mûsorszolgáltatás jogsértõ volta esetén rendel szankciót alkalmazni -, kiegészíteni azzal, hogy a szankciót nem csupán abban az esetben kell alkalmazni, ha a mûsorszolgáltató a médiatörvény rendelkezéseit szegi meg, hanem akkor is, ha kormányrendeletbeli kötelezettségeit nem teljesíti.

A törvényjavaslat egyben egy új fejezetet iktat be a médiatörvénybe a mûsorszétosztókra vonatkozóan. Ez a fejezet rendelkezik arról, hogy mûsorszétosztást ezután - az egyéb jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítése mellett - csak nyilvántartásba vétel alapján lehet végezni, amelyhez a mûsorszétosztó meghatározott adatokat köteles rendelkezésre bocsátani. Az új fejezet továbbá rögzíti a nyilvántartásból való törlés feltételeit is.

A mûsorelosztók nyilvántartásba vételére irányadó jelenlegi rendelkezéseket a nemzetközi követelményekkel való teljes összhang érdekében ki kell egészíteni olyan elõírásokkal, amelyeket a törvényjavaslat a mûsorszétosztókra vezet be. Így a nyilvántartásba vétel megtagadásának lesz helye ezután akkor is, ha az elosztani kívánt mûsor jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerzõdésbe ütközik. Nemzetközi kötelezettségeinkre tekintettel bõvül továbbá a nyilvántartásba vétel megtagadásának alapjául szolgáló körülmények száma.

A médiatörvény 135.§-ának módosítását az indokolja, hogy a törvény hatálya bõvülésének (mûsorszétosztók) folytán azok köre is bõvül, akikkel szemben bírság szabható ki, és akikkel szemben az Országos Rádió és Televízió Testület az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jár majd el.

A Testület hatáskörének bõvülése folytán az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazási körét is ki kell terjeszteni a mûsorszétosztókra (a törvényjavaslat 18. §-a)

A médiatörvényt módosító törvény az alább részletezett néhány kivételtõl eltekintve a kihirdetésétõl számított kilencvenedik napon lép hatályba.

A csatlakozási tárgyalások audiovizuális politikára vonatkozó fejezete elõrehaladásának és lezárhatóságának alapvetõ kérdése a mûsorszerkezeti követelményeknek a közösségi joggal és egyéb nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban álló mielõbbi bevezetése.

A médiatörvény eltérõ mûsorszerkezeti követelményeket támaszt egyrészt minden országos és körzeti televíziós mûsorszolgáltatóval (7. §), másrészt a közszolgálati mûsorszolgáltatóval szemben (28. §). A nemzetközi kötelezettségek szempontjából továbbá sajátos elõírása a médiatörvénynek, hogy csupán a közszolgálati mûsorszolgáltatót kötelezi arra, hogy évi mûsoridejének legalább hetven százalékát európai gyártású mûsorszámokból szerkessze meg, az egyéb (pl. kereskedelmi) televíziós mûsorszolgáltatót nem. A diszkrimináció tilalmának szempontjából aggályos továbbá a törvény több olyan rendelkezése, amelyek a mûsoridõ kisebb-nagyobb hányadát magyarországi gyártású, illetõleg magyar állampolgárságú alkotók által készített mûvekbõl rendelik megszerkeszteni (Rtv. 7. § (3) bekezdése; 28. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai). Említést érdemel az a tény is, hogy a mûsoridõn belül biztosítandó arányok számítási alapja az egyes követelményeknél eltér, tehát például helyenként a filmalkotások nélkül számított mûsoridõt kell alapul venni, másutt pedig a reklám, hírek, sportközvetítések, vetélkedõk és játékok nélkül számított évi mûsoridõt.

Az irányelv szabályozza a tagállamok egyes mûsorszerkezeti követelményekkel kapcsolatos kötelezettségeit, amennyiben elõírja, hogy a mûsoridõ több mint fele - mind a közszolgálati, mind pedig az egyéb mûsorszolgáltató esetében - európai mûveknek jusson, továbbá, hogy a televíziós mûsorszolgáltatóktól független, külsõ vállalkozók is megfelelõ mértékû mûsorkészítési lehetõséghez jussanak. Ezeket a követelményeket az irányelv kiegészíti az európai mû fogalmának megadásával. Az irányelv azonban - csakúgy, mint az ET egyezmény - nem tesz lehetõvé az európai mûvek részére fenntartott hányadon belül semmiféle diszkriminációt az adott tagállamban készült mûvek javára. Ugyanakkor az országos hálózathoz nem tartozó, helyi mûsorszolgáltatásra nem vonatkoznak az irányelv mûsorszerkezeti követelményei.

A fentiekkel összefüggésben jelentkeznek Magyarországnak az OECD-hez történt csatlakozásából eredõ kötelezettségei. Az OECD-nek a folyó láthatatlan mûveletek liberalizációjára vonatkozó kódexe szerint ugyanis a tagállamok nem vezethetnek be, és nem tarthatnak fenn a folyó láthatatlan mûveletek engedélyezésében diszkriminációt az OECD tagállamai között. Ez a követelmény a kódex "A" mellékletében felsorolt és már valamilyen fokon liberalizált mûveletekre vonatkozik. Az említett melléklet H) pontja - egyebek között - a filmek televíziós sugárzás céljából történõ kivitelét, behozatalát, terjesztését és felhasználását is a liberalizáció tárgyát képezõ mûveletek közé sorolja.

A kódex elfogadásakor Magyarország nem tett fenntartást a H) ponthoz. Nem tett fenntartást e ponthoz az Európai Unió számos tagállama sem, amit részben e kódexnek a közösségi szabályozásnál korábbi létrejötte, részben pedig az magyarázhat, hogy az Európai Unió, mint különleges vám- és pénzügyi rendszer, általános kivételként jelenik meg és mentesíti tagállamait számos, az OECD tagságból folyó kötelezettség alól. Hazánk - a csatlakozás feltételeinek újratárgyalása és a kódex módosítása nélkül - a jövõben sem tehet fenntartást a H) ponthoz.

Ebben a helyzetben az európai mûvek többségi arányára vonatkozó közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeknek - a csatlakozási tárgyalások során az Unió által kifejezésre juttatott ütemben - való megfelelés csak úgy lehetséges, ha a taggá válásunk elõtt megvalósított törvényi szintû szabályozás hatálya a csatlakozás idõpontjában áll be.

Az európai mûvek többségi arányára vonatkozó követelmények kereskedelmi mûsorszolgáltatókkal szembeni elõírásának elhalasztása a csatlakozás idõpontjáig elõsegíti az OECD-beli kötelezettségeink és az európai közösségi követelmények közötti discrepantia feloldását. Emellett a fent említett nemzeti preferenciáknak - mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi mûsorszolgáltatók esetében - taggá válásunkig történõ fenntartása hozzájárul a magyarországi gyártású mûvek létrejöttéhez.

A törvényjavaslat 19. §-a szerint a közösségi mûsorszerkezeti követelményeket - mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziók tekintetében - a csatlakozás idõpontjától kell majd alkalmazni, és ettõl az idõponttól kezdõdõen szûnik meg a magyarországi gyártású mûvek meghatározott arányára vonatkozó rendelkezések érvényesítésének lehetõsége. Ehhez az idõponthoz kötõdik az európai mû fogalmának bevezetése is.

A törvényjavaslat 19. §-a rendelkezik végül a médiatörvény egy állampolgársági alapon történõ diszkriminációt tartalmazó rendelkezésének eltörlésérõl is. A médiatörvény 122. §-ának (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy az országos mûsorszolgáltatást végzõ részvénytársaság igazgatóságában a tagok, közhasznú társaság esetében pedig az ügyvezetõk többségének magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhelyû személyeknek kell lenniük. Ez a rendelkezés az EK-Szerzõdés számos, a diszkriminációt tiltó rendelkezését sérti. A törvényjavaslat 19. §-ának (2) bekezdése értelmében a diszkrimináció tilalma az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontjától lép életbe.

A törvényjavaslat 20. §-a tartalmazza az európai közösségi joghoz való közelítés megtörténtét alátámasztó ún. jogharmonizációs klauzulát.