A vámrendszer elemei a vámtételek, a vámtételek meghatározására szolgáló árubesorolási rendszer, a Vámtarifa, valamint a vámjogi szabályozás. A vámrendszer olyan gazdasági szabályozó eszköz, amely egyaránt szolgálja a kereskedelempolitikát, a pénzügypolitikát, továbbá - egyre kisebb súllyal - a belsõ gazdaság védelmét és fejlesztését.

A vámrendszer egyes elemeinek fejlõdése a vámszintek szabályozó szerepének fokozatos csökkentését, másrészrõl a vámjogi (eljárási) szabályok súlyának növekedését eredményezte. Ez utóbbi szerepvállalást jelzi az Európai Unió Vámkódexében megjelenõ ún. gazdasági vámeljárások jogintézménye.

2001. a vámrendszer fejlõdése - funkciójánál fogva - alapvetõen a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulását tükrözi;
2001. a vámrendszert meghatározó alapszabályok - így pl. a vámtételek alakításának lehetõsége, a vámszintek csökkentésének kötelezettsége és ütemezése, a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott termékekre kötött ügyletek vámértékének meghatározási módja - a Világkereskedelmi Szervezet (a WTO) tagjai között sokoldalúan folytatott körtárgyalások eredményeként alakultak ki;
2001. a sokoldalú kötelezettség mellett az utóbbi idõben egyre bõvülõ szabadkereskedelmi szerzõdéses kapcsolatokban kialakított és rögzített, a WTO forgalomban lekötött vámoknál és szabályoknál kedvezõbb piacrajutási feltételek határozzák meg a vámrendszer mozgásterét. Magyarország esetében az Európai Unióval, az EFTA-val, a CEFTA országokkal, a balti országokkal, továbbá Törökországgal és Izraellel hatályos szabadkereskedelmi megállapodások rögzítik a kedvezõ feltételekre vonatkozó nemzetközi szerzõdéses kötelezettségeket. Ezek értelmében a szerzõdõ felekkel az ipari termékek tekintetében már 2001-tõl megvalósul a 0 %-os vámtétel kötelezõ alkalmazása. A mezõgazdasági termékek forgalmában rögzített ütem szerinti vámcsökkentést és kontingensek keretében történõ kedvezményes vámszint alkalmazását vállaltuk;
2001. mind a sokoldalú, mind a szabadkereskedelmi nemzetközi kötelezettségek alapján meg kellett szüntetni az ún. vámjellegû terheket (Magyarország esetében 3 %-os statisztikai illeték és 2 %-os vámkezelési díj), amire teljeskörûen 2000. január 1-tõl került sor;
2001. a vámrendszer mûködését biztosító vámjogi és eljárási szabályok alakítását is szabályozzák sokoldalú nemzetközi egyezmények: így pl. a vámeljárási szabályokat az ún. Kyoto-i Egyezmény, az ideiglenes behozatal jogcímeit és szabályait az Isztambul-i Egyezmény tartalmazza, amelyekhez mind Magyarország, mind az Európai Unió csatlakozott;
2001. a kereskedelmi forgalomban résztvevõ áruk termékbesorolására szolgáló vámtarifa rendszer ugyancsak nemzetközileg meghatározott, a jelenleg hatályos Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer egyaránt szolgál a termékek vám- és statisztikai célú besorolására, az Európai Unió által továbbfejlesztett Kombinált Nomenklatúra változata pedig felhasználható a termékek adóztatási célú besorolására is.

Magyarország 1973. óta tagja a GATT-nak, illetve az utódjába lépett WTO-nak. Ennek alapján az ipari termékek jelenleg mintegy 95 %-a tekintetében nemzetközileg is meghatározott (lekötött) a vámtétel alakítások, illetve a vállalt vámcsökkentések ütemezése. Következésképpen a vámszintek emeléséhez a WTO és a szerzõdéses partnerek egyetértése szükséges. A mezõgazdasági termékek vámszintjét ugyancsak lekötöttük a WTO legutóbbi körtárgyalásának eredményeként, amikor is 1995. januártól vámmá alakítottuk az agrártermékekre vonatkozó külkereskedelmi engedélyezési rendszert. Az így kialakult vámszintre vonatkozóan 2000. végéig 30 %-os fokozatosan érvényesítendõ vámcsökkentést vállaltunk.

Az áruk besorolására szolgáló Kereskedelmi Vámtarifa is nemzetközi rendszerû, 1991-tõl a Harmonizált és Áruleíró Kódrendszeren alapul, így alkalmassá vált a külkereskedelmi statisztikai adatgyûjtésre is.

A vámjogi szabályozásban ugyancsak érévnyesítjük a nemzetközi kötelezettségeket, ílymódon a vámtörvénybe iktattuk a WTO Vámérték Egyezményét és származási elõírásait. A vámeljárások szabályai a Kyoto-i Egyezményen alapulnak és az ideiglenes behozatal feltételei is harmonizálnak a vonatkozó nemzetközi egyezménnyel.

A hazai vámrendszer továbbfejlõdését az Európai Megállapodás hatályba lépése véglegesen meghatározta. Ebben ugyanis Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a csatlakozásig a vámrendszer minden elemét összehangolja az Európai Közösség tagországai között mûködõ vámuniós szabályokkal, így különösen az 1994-tõl hatályba lépett egységes Vámkódex elõírásaival;

1. a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 1996. április 1-tõl történõ alkalmazása;
1. az EU-EFTA és visegrádi országok között árutovábbítási rendszerhez történõ csatlakozás (1996. július 1-tõl);
1. az EU-val szabadkereskedelmi szerzõdéses kapcsolatban álló országok között alkalmazott egységes származási szabályrendszerhez történõ csatlakozás (1997. július 1-tõl);

A vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 1996. április 1-tõl történõ alkalmazása, amely az EU szabályaival összhangban lévõ vámsemlegesítési, vagyis a csatlakozásig autonóm módon biztosítható vámtarifakedvezmények alkalmazására történõ felhatalmazást tartalmaz.

Ennek alapján évenként kerül meghatározásra az adott évben igénybe vehetõ vámsemlegesítések módja és mértéke.

Az áruk besorolására szolgáló Kereskedelmi Vámtarifa 1996-tól az Európai Unió által továbbfejlesztett Kombinált Nomenklatúrán alapul, amely 1999-tõl az adóztatási célú termékbesorolásnak is a bázisa, annak vámeljárási és külkereskedelmi statisztikai célú alkalmazása mellett.

A vámrendszer Európai Uniós csatlakozásra történõ felkészítésével kapcsolatos feladatokat - az 1998. szeptemberében lefolytatott átvilágítási tárgyalások, valamint a "Vám" fejezetre vonatkozóan idõközben érdemben is megkezdett tárgyalásokon elért eredmények alapján - a Kormány által kidolgozott Nemzeti Program és Jogharmonizációs Program tartalmazza. Ezek alapján:

1. Az EU-val (és az egyéb európai szabadkereskedelmi partnereinkkel) 2001-tõl az ipari termékek esetében megszûnik a vám. A mezõgazdasági termékek esetében a csatlakozáskor szûnnek meg a vámok és a szabadkereskedelmi partnerekkel az EU tárgyalja újra a kedvezményeket. Az EU vámtételek közvetlen alkalmazása, aminek eredményeként az átlagos vámszint a felére csökken, javítja a harmadik országokból származó behozatal gazdaságosságát. Ezen belül mintegy 5000 termék vámtétele csökken, ami különösen az elektromos gépek, gépek, berendezések, jármûpiac területét teszi ki erõsebb hazai versenynek. 2000 termék esetében (köztük az agrár és textiltermékek) növekszik a vámszint, amely a hazai termelõk EU-n kívüli konkurenseivel szembeni védettségét növeli.
1. Az EU vámtételek alkalmazása alól elvileg átmeneti vámsemlegesítési kedvezmény is igényelhetõ, ennek gyakorlati realitása azonban csak akkor van, ha bizonyítható, hogy a hasonló terméket felhasználó EU tagországok gazdálkodóinak is van lehetõsége kedvezményes vámtételekkel történõ beszerzésre pl. a fejlõdõ országokból való vásárláshoz biztosított általános preferenciális vámok érvényesítésével;
1. Magyar részrõl a csatlakozási tárgyalások megkezdésével 5 termék, hagyományosan FÁK országokból beszerzett alapanyag (nyersanyag, vegyipari és kohászati termék) tekintetében elõre jeleztük, hogy szükségesnek tartjuk a kedvezõ beszerzési feltételek megõrzését a gazdaság számára nélkülözhetetlen importmennyiségre az EU által biztosítandó 0 %-os vámkontingens keretében. Az EU a kérésre egyelõre nem adott pozitív választ.

A vámtarifa szerkezete nem változik, miután az már jelenleg is az EU által alkalmazott Kombinált Nomenklatúrán alapul. Etekintetben a magyar albontások megszûnése miatt esetleg szükségessé váló adóbesorolási felülvizsgálatot kell elvégezni, ami technikailag könnyen megvalósítható a termékek adókulcs szerinti megkülönböztetését szolgáló definíciók adótörvényekben történõ megfogalmazásával.

A vámjogi szabályozás e törvénymódosítást követõ további fõbb lépései:

1. a 2000. év elsõ félévében sorra kerülõ újabb átvilágításon felülvizsgálatra és kiegészítésre kerülnek a még elvégzendõ feladatok;
1. 2001. folyamán kidolgozásra kerül a vámjogi harmonizáció következõ érdemi lépése, ami a gazdasági vámeljárások rendszerének teljes összehangolását valósíthatja meg az ideiglenes behozatal részletes szabályainak átvételével és a vámraktározási szabályok maradéktalan adaptálásával. A gazdasági vámeljárások teljes harmonizálásának csatlakozás elõtti megvalósítása azért is elengedhetetlen, mert ezek mindegyike vámhatósági engedélyhez kötött. A csatlakozási szerzõdés ugyanis tartalmazni fog egy olyan megoldást, ami a gazdálkodók számára a tevékenység folytatását változatlan feltétellel biztosítja, amennyiben a magyar vámhatóság által kiadott engedélyek a Vámkódexben rögzített szabályok figyelembe vételével kerültek kiadásra. Ennek megvalósítása csak akkor biztosítható, ha 2003. évi csatlakozást feltételezve, 2002. folyamán a módosuló, maradéktalanul összehangolt szabályok szerint megújíthatók a tevékenységi engedélyek;
1. 2002. folyamán - illetve a csatlakozást megelõzõ évben - a vámfizetés rendjére, a vámbiztosíték-nyújtás feltételeire, továbbá a vámbiztosítékra vonatkozó, és a vámszabadterületi szabályozás EU feltételek szerinti alkalmazására történõ felkészülést kell biztosítani. Ennek során a vámszabadterületi gazdálkodók esetén szükséges megvizsgálni a hatályos szabályozás alapján "szerzett elõnyök" megõrzésének lehetõségét. Ez a termelõeszközök tekintetében a vám- és áfa-mentesítés további érvényesíthetõségének vizsgálatát jelenti. A vámok alóli mentesítés vámtarifasemlegesítési eljárással biztosítható. Az áfa alóli mentesülés azonban nem egyeztethetõ össze az áfa törvény hatályos elõírásaival és felveti a versenysemlegesség megsértésének problémáját is, mind a termelõeszközt gyártók, mind a termelõeszközt használó belföldi gazdálkodókkal szemben.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásig terjedõ idõszakban tervezhetõ vámbevételekrõl a Háttáranyaghoz mellékelt táblázat ad összefoglaló tájékoztatást.

A közölt adatok értékeléséhez - a táblázathoz csatolt paraméterekben jelzett információkon túl - szükséges ráirányítani a figyelmet arra, hogy a 2003. évre számolt bevételek az EU ipari vámtételeinek átlagát (2 %-os szintet) veszik alapul. A bevételi adatok nem tartalmaznak szabadkereskedelmi vámbevételt, mert elõre csak meglehetõsen elnagyolt becsléssel lenne megtervezhetõ a mezõgazdasági vámbevétel, hiszen a csatlakozást követõen a partnerekkel az EU tárgyalja újra a piacrajutási feltételeket. Az azonban bizonyos, hogy várható ilyen jogcímen is bevétel. Ebbõl kiindulva az EU vámbevételéhez történõ magyar hozzájárulásnál minimum összegként lehet figyelembe venni a 27 Md Ft-ot. (Feltehetõen ez a hozzájárulás 30-34 Md Ft összeget is elérhet, ami értelemszerûen növeli a magyar költségvetést megilletõ hányadot is.)

A táblázat nem tartalmazza a Vámtörvény szabályai alapján a vámbiztosíték számlán szereplõ bevételeket sem, amelynek éves nagyságrendje 25 - 30 Md Ft. Ennek oka, hogy a vámbiztosíték számla az import termékekre számított forgalmi adók (áfa, jövedéki- és fogyasztási adó) megfizetésére is fedezetül szolgál, és a végleges jogcímenkénti elszámolásnál annak csak elenyészõ hányada kerül a vámbevételi számlára.

A vámbiztosíték számlán jelentkezõ bevételekkel kapcsolatban az is fontos tudnivaló, hogy az EU-hoz történõ csatlakozással a tagországok közötti forgalom kiesik a vámkezelt áruk körébõl, következésképpen az ezekre esõ import forgalmi adók jogcímén sem jelenhet meg egyenleg a vámbiztosíték számlán!

A vámjogi szabályozás gazdasági vámeljárási szabályainak súlyát tükrözõ adatok az alábbiak (: 1999-es adatok, amikoris a vámköteles import értéke alig haladta meg a 4.000 Md Ft értéket).

A zömmel vámáruk raktározására szolgáló vámraktárba több mint 700 Md forint értékû vámáru került betárolásra (2/3-a közvámraktárba, 1/3-a magánvámraktárba) és mintegy 930 Md Ft értékû vámáru/áru kitárolásra.

Ez jelzi, hogy mint a vámáruk tekintetében vámfizetés halasztását vagy felfüggesztését biztosító, illetve az áruk exportjához fûzõdõ pénzügyi kedvezmények (agrártámogatás, 0 %-os export áfa) igénybevételére jogot adó vámjogi eszközt, jelentõs mértékben veszik igénybe a gazdálkodók a raktározást.

Az aktív feldolgozás adatai (amely jelenlegi szabályozás szerint zömmel a bérmunka jellegû szerzõdéses feldolgozást jelenti) közel 800 Md Ft értékû vámárut érintenek.

Amennyiben a törvényjavaslatban foglalt módosítást a Parlament elfogadja, bekerül az aktív feldolgozási jogcím alá az az import is, amely jelenleg a vámtörvény vámvisszatérítést szabályozó jogcímei közül az exporttermékbe beépített behozatal alá esik. Ez az importérték 1999-ben mintegy 300 Md Ft értéket tett ki. Következésképpen a jelenlegi harmonizációs lépéssel már több mint 1.000 milliárd forint értékû áru kerül az aktív feldolgozás jogcímû gazdasági vámeljárással érintett szigorú anyagelszámolású nyilvántartás alá!

A passzív feldolgozásra vonatkozó adatok közlése azért nem célszerû, mert a jelenlegi EU-nál szigorúbb szabályozás miatt egyelõre nem elterjedt ennek használata, illetve feltételezhetõ, hogy az export adatok között szerepel az ilyen célú kivitel egy része.

A törvénymódosítást követõen az aktív feldolgozásra behozott áruk feldolgozásának egy része kihelyezhetõvé válik a környezõ országokba, így feltehetõen megnõ az e vámeljárás alá esõ forgalom is.

Az e vámtörvénymódosítással nem érintett ideiglenes behozatali jogcímen 1999-ben közel 100 Md Ft értékû vámáru került vámkezelésre.

A hatályos magyar vámjogi szabályozás szerint a vámszabadterületi tevékenység egyelõre nem tartozik a gazdasági vámeljárások alá. (Az Unió vámjogi elõírásai szerint vámszabadterületen kizárólag gazdasági vámeljárás, így vámraktározás, aktív feldolgozás és feldolgozás vámfelügyelet mellett végezhetõ!)

A vámszabadterületek súlyára jellemzõ, hogy a külkereskedelmi forgalom közel 40 %-a a vámszabadterületeket érinti! 1999-ben 2.300 milliárd forintot tett ki a betárolás értéke és 2.583 milliárd forint értéket a kitárolás.

A vámszabadterületek száma változó, de nagyságrendileg 120 vállalat termelési és 8 raktározási céllal mûködtet vámszabadterületet.

A vámszabadterületen mûködõ vám és áfa mentes termelõeszközök betárolási értéke meghaladja a 200 milliárd forintot! Ez utóbbiak változatlan feltételû mûködtetésére kell(ene) megoldást találni az EU-hoz történõ csatlakozást követõen.

Az említett számok egyértelmûen tükrözik a gazdasági vámeljárások külgazdasági kapcsolatokban betöltött szerepét, hiszen a már harmonizált vámszabályok alapján is mintegy 2.000 milliárd értékû vámáru vámeljárása esik a vámhatóság által engedélyezett és szigorú anyagelszámolási feltételekkel mûködõ rendszer alá, az évi több mint 2.000 milliárdos nagyságrendû vámszabadterületi forgalom kezelése mellett.

Ezek az adatok is aláhúzzák az egyszerûsített eljárások alkalmazásának és általánossá válásának fontosságát, amelyet a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása tesz lehetõvé.

A további jogharmonizációs lépésekkel kapcsolatban fontos tudatosítani, hogy az óvatos jogharmonizációt az indokolásban említett szempontokon túl a vámapparátus intézményfejlesztési korlátainak figyelembe vétele is indokolja, hiszen az EU-hoz történõ csatlakozást követõen teljesen megváltozik a vámeljárással érintett külkereskedelmi forgalom aránya. Így a forgalom zömét (mintegy 2/3-át) jelenleg kitevõ forgalom nem esik vámeljárás alá. Következésképpen jelentõsen csökken a gazdasági vámeljárással érintett forgalom is, és gyakorlatilag megszûnik a jogalapja a vámszabadterületi tevékenység továbbfolytatásának is, hiszen a csatlakozást követõen az EU vámterületét átfogó vámunió területén kívüli forgalomra értelmezhetõ az export-import tevékenység. A vámszabadterületi forgalom ismeretében a jelenleg mûködõ vámszabadterületek kevesebb mint 1/10-e bonyolít a vámunió területén kívül esõ import (és export) forgalmat.

A gazdasági vámeljárások tekintetében ugyanez a tendencia, hiszen a csatlakozást követõen a jelenlegi külkereskedelmi forgalom mintegy 1/3 -a esik a vámjogi szabályozás alá, ami értelemszerûen kevesebb feladatot ró a vámszervekre is. Így emiatt sem célszerû a gyorsabb léptékû vámeljárási harmonizáció, mert ezáltal átmenetileg jelentõsen nõne a vámszervezet intézményfejlesztési igénye, aminek fenntartása a csatlakozást követõen nem indokolt.

A vámrendszer harmonizációval kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekhez rendszeresen igénybe vesszük az EU pénzügyi és egyéb támogatásait. Így például a kötelezõ tarifainformációs és származási információs rendszer mûködtetéséhez szükséges fejlesztést is Phare forrás segítségével valósítjuk meg 2000. folyamán.

A gazdasági vámeljárások mûködtetéséhez, az egyszerûsített eljárások engedélyezéséhez nélkülözhetetlen kockázatelemzési módszerek átvételéhez ugyancsak rendszeresen igénybe vesszük az EU által felkínált oktatási, képzési célú programokat.

A beterjesztett törvényjavaslatban foglalt feladatok ellátásához szükséges fedezet a 2000. évre jóváhagyott költségvetésben rendelkezésre áll.