ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Dr. Áder János úrnak,
az Országgyûlés elnökének

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján a Vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló T/2061. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 88. §-a egy új, (4) bekezdéssel egészül ki.

"(4) Az ellenõrzésre jogosult szervezet évente köteles vizsgálni azokat az eseteket, amikor az értékbevallás mellé csatolt számlákat a vámhivatal alkalmazottai a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen külföldi ellenõrzésre kiküldték és az onnan visszajött válasz az okmány eredetiségét megerõsítette. Ezekben az esetekben a gyanúsítóval szemben el kell járni és arról az érintettet - károsultat - értesíteni kell."

A törvényjavaslat 86. §-a foglalkozik a testület által végzett utólagos eljárások befejezésével, valamint az elkészített okmányok átadásával. Nem foglalkozik azokkal az ellenõrzésekkel, melyeket az ügyfél bejelentése alapján lenne köteles elvégezni a vámhatóság. Itt különös tekintettel meg kell emlékezni azokról az esetekrõl, amikor a vámszervezet az eljárás során hibát illetve törvénysértést követ el, és ezzel megkárosítja az ügyfeleket. A károkozás lehet anyagi és erkölcsi, sajnálatos módon ma ezeknek nincs jogi kötelezõen elõírt eljárási szabályozása. Egy példával szeretném alátámasztani: az ügyfél által benyújtott okmányokat és a mellékletété képezõ eredeti számlát nem fogadja el a vámkezelõ, azt a törvényi elõírásoknak nem megfelelõen ellenõrizteti. Azaz gyanúja van arra, hogy a számla hamis, nem eredeti. Az ellenõrzés utólagosan megállapítja, hogy a számla eredeti és nem hamis. Mi történik a rágalmazást elkövetõvel szemben, hiszen a beszállítót külföldi partnere elõtt lejáratták, olyannak tüntették fel, mint aki megbízhatatlan és feltételezhetõ, hogy hamis okmányokkal manipulált már korábban.

Budapest, 2000. március 1.