Az Országgyûlés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) módosításáról a következõ törvényt alkotja:

1. §

A Vámtv. 1. §-ának 3., 6., 10., 11., 14., 15., 16., 21., 22., 24., 30., 31., 32., 33., 35. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a § egyidejûleg kiegészül a következõ 36-45. pontokkal:

( E törvény alkalmazásában)

"3. a) vámszervezet: a Vám- és Pénzügyõrség az e törvény 174. §-ában meghatározott feladatokat ellátó hatósági jogkörrel rendelkezõ, és hatósági jogkörrel nem rendelkezõ szervei;

b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkezõ szervei. Hatósági jogkörrel rendelkezõ szervek: a vámszervezet vezetõje, a vámszervezet központi, területi szerve, a számlavezetõ, a járõrszolgálati, valamint a vegyvizsgáló vámszerv, a Központi Ellenõrzési Parancsnokság, a Központi Bûnüldözési Parancsnokság, a vámhivatal, a nyomozó, a szabálysértési hivatal és a Vámáruraktár;

c) a vámhivatal az egyszerûsített vámeljárás során lehet:

1. fõvámhivatal: olyan, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott, a közigazgatási székhelyen mûködõ vámhivatal - Budapesten a 17. sz., Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal - amely kiemelt feladatokat lát el. Vámraktározási vámeljárásban, illetve a vámszabadterület vonatkozásában a felügyeletet ellátó vámhivatal;

2. intézési vámhivatal: a fõvámhivatal által az engedélyben meghatározott feladatokat ellátó vámhivatal;"

"6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármû (ideértve az uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijármûvet is), a légijármû, a közúti jármû (ideértve a vontatót, a pótkocsit, félpótkocsit és a jármûegyüttest), csõvezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülõanyag (vontató és vontatott jármû - önjáró és nem önjáró - , valamint szállítótartály), ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;"

"10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult vámeljárás, melynek során az áru/vámáru vámjogi sorsának rendezésérõl dönt a vámhivatal;

11. vámeljárások: árutovábbítás, vámraktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történõ vámkezelés, kiviteli ellenõrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabadterületi be- illetve kitárolás;"

"14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülõ minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusza szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru;

15. belföldi áru (a továbbiakban: áru):

16. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve az e törvény rendelkezései alapján nem tekinthetõ belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt. Vámárunak kell tekinteni:

a) az olyan árut, amelyet külföldi rendeltetéssel közvámraktárba betároltak, ha a vonatkozó külkereskedelmi ügylet megvalósult, és a külföldi a beraktározott árut - külföldre szállítás nélkül, új külkereskedelmi szerzõdés alapján - belföldi szervezetnek aktív feldolgozásra átadja vagy értékesíti, továbbá

b) az aktív feldolgozási vámeljárásban a helyettesítõ árut,

3. az árutovábbítási vámeljárásban az elõfinanszírozott árut,
1. kiviteli eljárásban az adózatlan jövedéki terméket,
2. az olyan árut, amelyeket különleges célra történõ felhasználásuk alapján csökkentett vámteher alkalmazásával, vagy feltételtõl függõen vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára mindaddig, amíg a feltétel fennáll, illetve amíg a különleges célra történõ felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták;"

"21. vámteher:

a) a vám, a termékimportot terhelõ általános forgalmi adó, a fogyasztási adó és a jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), díjak és egyéb, jogszabályon alapuló - nem szolgáltatáshoz vagy mulasztáshoz kötött - kötelezõ befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni;

b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából - az a) pontban foglaltakon túlmenõen - :

1. az elõfinanszírozott áru után a visszatérített vámteher, továbbá az igénybe vett exporttámogatás,

2. kivitelre kerülõ adózatlan jövedéki termék, a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált és a belföldi forgalom számára adófelfüggesztéssel, továbbá aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárásban vámkezelt jövedéki termék esetében a forgalmi adók,

c) a nemzetközi szerzõdésben meghatározott kötelezettség alapján kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának igénye esetén fizetendõ vámteher alatt a vámot, valamint az e törvény 15. §-ában meghatározott fizetési kötelezettségeket kell érteni (a továbbiakban: kumulációs vámteher);

22. vámtartozás: a közölt és a fizetési határidõ lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, késedelmi pótlék, bírság és költségtérítés;"

"24. zöld folyosó: a határátkelõhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt vámárukra az e törvény végrehajtási rendeletében a nem kereskedelmi forgalomra vonatkozó szabályokban meghatározott vámkedvezmény vonatkozik és/vagy azok nem esnek behozatali korlátozás alá;"

"30. visszaviteli határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni;

31. visszahozatali határidõ: az az idõtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy a passzív feldolgozásban kezelt árut külföldrõl vissza kell szállítani;

32. elszámolási határidõ: az az idõpont, ameddig ideiglenes behozatalban, passzív feldolgozásban, ideiglenes kivitelben, aktív feldolgozásban, valamint vámfelügyelet melletti feldolgozásban a vámhatóságtól az áru/vámáru jóváírását kell kérni;

33. vámfelügyelet: a vámhatósági intézkedés az árukkal/vámárukkal kapcsolatos vámjogi és egyéb elõírások betartásának biztosítása érdekében. A vámfelügyelet lehet:

a) közvetlen vámfelügyelet: az áru/vámáru õrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárat, és a hivatalból történõ raktározást - vagy hivatalos kísérése;

b) közvetett vámfelügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;"

"35. nemzetközi szerzõdésben meghatározott kötelezettséghez kapcsolódó kedvezményes (preferenciális) elbánás: a Magyar Köztársasággal kedvezményes piacrajutási feltételeket szabályozó szabadkereskedelmi szerzõdéses kapcsolatban álló országokba történõ kivitel esetén az exportõr által kiadott, vagy részérõl igényelt származásigazolási okmány kiadásának feltételeként a vonatkozó megállapodások származási elõírásaiban rögzített kumulációs vámteherfizetési kötelezettség vállalása, aminek eredményeként az exportpiacon igénybe vehetõ a megállapodásban biztosított vám- és egyéb piacrajutási kedvezmény;

36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek egyik feltétele, hogy a kérelmezõ vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedély különösen a következõkre adható ki: kezességvállalás, egyszerûsített vámeljárások, összkezesség, átalánydíjas garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladói státusz, engedélyezett címzett, vámraktározás, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, ideiglenes behozatal, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabadterület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, vámügynök(ség), elfogadott exportõri státusz, egyszerûsített vámérték megállapítása;

37. gazdasági vámeljárások: vámraktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás;

38. vám elé állítás: az ügyfél vámhatósághoz - jogszabályban elõírt formában - tett bejelentése arról, hogy az áru/vámáru:

a) a vámhivatalhoz, vagy

b) a vámhatóság által kijelölt vagy engedélyezett helyre, vagy

c) a vámokmányon rendeltetési vagy feladási címként feltüntetetett helyre megérkezett, vagy

39. áruátengedés: a vámeljáráshoz kapcsolódó olyan vámhatósági intézkedés, melynek során a vámhatóság az adott vámigazgatási eljárást - a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés kivételével - lezárja és hozzájárul ahhoz, hogy - amennyiben az szükséges - az áru/vámáru új vámigazgatási eljárás alá kerüljön. Az áruátengedés valamennyi vámeljárás egyik mozzanata;

40. a) postaforgalom: a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti tevékenység végzése nemzetközi viszonylatban;

b) gyorsposta (futár) szolgálat: postaforgalmon kívüli olyan szolgáltatás, amelynél a küldeménynek a címzett részére határidõre történõ gyors és nyomon követhetõ kézbesítéséhez alapvetõ érdek fûzõdik;

41. jövedéki termék: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó áru/vámáru, ha annak a jövedéki törvény szerinti kereskedelméhez engedély szükséges és/vagy azt jövedéki adófizetési kötelezettség terheli;

42. elõfinanszírozott áru: a kiviteli ellenõrzést követõen a közvámraktárba külföldi rendeltetéssel beraktározott olyan áru, amely után a vámterhet visszatérítették vagy export támogatást vettek igénybe;

43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult: az a szervezet vagy természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van dönteni arról, hogy a vámhivatal az árut/vámárut milyen vámeljárásban vámkezelje. A rendelkezésre jogosult lehet az áru/vámáru

a) tulajdonosa,

b) címzettje/feladója,

c) szállítója,

4. a vámhatóság zálogjogát megelõzõ zálogjog jogosultja;

44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon szervezet vagy természetes személy, amelyet/akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek;

45. kötelezõ felvilágosítás: olyan tarifális vagy származási felvilágosítás, amelyet a vámhatóság az ügyfél írásbeli kérelmére ad ki, és amelyben foglaltakat - a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén - a vámeljárás során a vámhatóság alkalmazni köteles."

2. §

(1) A Vámtv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) E törvény alkalmazási köre kiterjed a vámhatáron átszállított, áthozott, átvitt minden árura/vámárura, az ezekkel kapcsolatos vámigazgatási eljárásra, így különösen a vámeljárásokra, a vámteherre, valamint az azzal kapcsolatos valamennyi eljárásra, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik."

(2) A Vámtv. 2. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A törvény személyi hatálya a vámszervezetre és az ügyfélre terjed ki.

(6) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, vámigazgatási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni."

3. §

A Vámtv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

4. §

A Vámtv. 7. §-a elõtti cím a következõ címre változik, egyidejûleg a 7. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A vámteher biztosítása

7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében vámbiztosítékot kell nyújtani egyedi vagy tevékenységi vámbiztosíték formájában. Egyedi vámbiztosíték esetén a számla vagy értéknyilatkozat alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét. A vámbiztosíték mértékét a Kereskedelmi Vámtarifa II. hasábjában meghatározott vámtétel alkalmazásával kiszabható vám alapulvételével kell megállapítani. Amennyiben az ügyfél kedvezõbb vámtétel alkalmazására való jogosultságát a vámteher biztosításakor igazolja, akkor a kedvezõbb vámtétel alapján kell a vámbiztosíték összegét megállapítani.

(2) A vámbiztosíték - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:

a) készpénz, vagy

b) belföldi székhelyû hitelintézet által vállalt bankgarancia, vagy

c) banki fedezetigazolás, vagy

d) a vámhatóság által feljogosított magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet kezességvállalása.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - nem keletkezik.

(4) A vámbiztosítékot annak formájára való tekintet nélkül belföldi fizetõeszközben kell meghatározni és nyújtani."

5. §

A Vámtv. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. § (1) Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:

a) a közvetlen vámfelügyelet alatt nem tartott vámárukra - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén megállapítható vámteher mértékéig,

b) az elõfinanszírozott áru után a visszatérített vámteher vagy az igénybe vett exporttámogatás összegének erejéig,

c) a belföldi forgalom számára ideiglenes vámértékkel, valamint az egyszerûsített vámeljárás során ideiglenes vámértékkel vámkezelt árura az e törvény 29. §-a alapján meghatározott vámteher különbözetének erejéig,

d) a jövedéki törvény alapján adófelfüggesztéssel belföldi forgalom számára vámkezelt jövedéki termék után a felfüggesztett adó összegének erejéig,

e) az adózatlan jövedéki termék kiviteli célú árutovábbítása esetén a meg nem fizetett forgalmi adók összegének erejéig,

(3) Árutovábbítási eljárásban - a fogyasztási adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek kivételével - a vámbiztosíték összegét egységesen 15 %-os vámtétel alapul vételével kell meghatározni az átviteli rendeltetésû vámáru, a belföldi rendeltetésû gyûjtõáru, továbbá a nem kereskedelmi forgalomban vámkezelt vámáru után.

a) a gazdasági vámeljárások, a vámszabadterület engedélyezéséhez - az e törvény 9. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivétellel -, azonos vámeljárás alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8 %-a erejéig. Jövedéki termék vámraktározása, illetve vámszabadterületi tárolása és feldolgozása esetén az adott vámeljárás idõtartamára a jövedéki termék tényleges vámterhének megfelelõ összegû vámbiztosítékot kell nyújtani,

b) az egyszerûsített vámeljárások alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8 %-a erejéig - az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltak kivételével - az árutovábbítás, a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés, valamint vámáru kiviteli ellenõrzése esetén,

c) a kezességvállalási engedélyhez az (5) bekezdésben meghatározott összegben,

d) a halasztott vámfizetési engedélyhez - az e törvény 132. §-a (5) bekezdésének d) pontjában foglaltak kivételével - a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra - jövedéki termékek esetében három hónapra - esõ átlagának erejéig, a biztosíték mértéke azonban a jövedéki termékek kivételével legfeljebb kétszáz millió forint lehet,

e) az összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyhez a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra esõ átlagának erejéig,

f) az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény kihirdetésérõl szóló 83/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet szerinti összkezesség, valamint átalánydíjas garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben.

(5) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelõzõen igazoltan legalább tizenkét hónapja szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó vagy a kérelem benyújtását megelõzõen legalább tizenkét hónapja vámügynöki engedéllyel rendelkezõ szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének, vagy gazdasági érdekképviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredõ vámteher fizetési kötelezettségéért belföldi székhelyû hitelintézet garanciát vállalt.

(6) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének idõtartama alatt a bankgarancia összegétõl függõen az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen ötszázezer forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen kettõmillió ötszázezer forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy területi szerv felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos idõben összesen tízmillió forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

d) ha a bankgarancia összege legalább húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó áruk/vámáruk vámterhének megfizetésénél, továbbá az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének c) pontja esetén kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét szállítmányozási tevékenység esetén a kérelmezõnek a székhelye szerinti illetékes területi kereskedelmi és iparkamara (a továbbiakban: kamara) igazolásával, szakmai szövetség vagy érdekképviseleti szerv esetén annak bejegyzését illetve a nyilvántartásba vételét jogerõs bírósági végzéssel kell igazolni. Vámügynökség esetén a feltételek meglétét a vámhatóság hivatalból vizsgálja.

(8) A vámhatóság a kezességvállalási engedélyt visszavonja, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, illetve ha a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi. Ez utóbbi esetben kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - ismételten csak a visszavonást követõ tizenkét hónap elteltével adható.

(9) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát, érvényesíthetõségét, továbbá az árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerûsített szabályait, valamint az egyedi és tevékenységi vámbiztosíték nyújtására vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."

6. §

A Vámtv. 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"9. § (1) Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak kell tekinteni:

1. a nemzetközi szerzõdés alapján a vámbiztosíték alól mentesített áru/vámáru,
2. a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás keretében érkezõ vámáru,
3. a nemzetközi szállítást végzõ, külföldi tulajdonában lévõ és külföldön vagy belföldön besorolt (lajstromozott) jármû (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi tulajdonában lévõ és Magyarországon besorolt (lajstromozott) nemzetközi menetrendszerû személy- és áruszállítást végzõ polgári légijármû,
4. az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáruk - a jövedéki termék kivételével -, továbbá az aktív feldolgozáshoz szükséges és ideiglenes behozatalban vámkezelt munkaeszközök, minták és mintadarabok,
5. árutovábbítás esetén a d) pontban felsorolt aktív feldolgozás céljából érkezõ vámáru, ha az aktív feldolgozás, illetve az ahhoz való kapcsolat ténye a határvámhivatalnál igazolható,
6. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,
7. árutovábbítási eljárásban a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévõ és külföldön besorolt (lajstromozott) jármûvet (fuvareszközt) és szállítótartályt, ameddig a fuvarozó birtokában van,
8. árutovábbítási, továbbá a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezõ saját vámáruja,
9. a vámraktárba beraktározott vámáru a vámraktározási eljárás idõtartama alatt,

j) az e törvény 44. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti átmeneti megõrzési raktárban tárolt vámáru,

11. a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott, továbbá gépjármû útlevéllel ideiglenes behozatali vámeljárásokban vámkezelt külföldi rendszámú gépjármû,
12. a vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetközi vámokmánnyal biztosított áru/vámáru,
13. a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru,
14. az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai fegyveres erõi vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államai fegyveres erõi és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáruk.

(2) Mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:

a) a gazdasági vámeljárások közül az aktív és passzív feldolgozás, valamint a vámfelügyelet melletti feldolgozás,

b) minden egyszerûsített, könnyített módon engedélyezett, illetve alakiság nélkül elvégezhetõ gazdasági vámeljárás,

c) az ideiglenes kivitel és az áru kiviteli ellenõrzése egyszerûsített eljárásban,

d) az árutovábbítás, a belföldi forgalom számára történõ vámeljárás egyszerûsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérõ halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik.

(3) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámigazgatási eljárást lefolytató vámhivatalnál - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon - az eljárást kérõnek igazolni kell.

(4) A határvámhivatal árutovábbításkor a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) hatálya alá tartozó termékek termékdíja utáni vámbiztosíték megállapításától - az üzemanyagok önálló behozatala kivételével - eltekinthet, ha a biztosíték alapjának megállapítása a forgalom zavartalan lebonyolítását veszélyezteti."

7. §

A Vámtv. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szûnik meg, ha az áru/vámáru vámterhét megfizették, a további vámigazgatási eljárás(ok) során a kötelezett azt újra, vagy más módon biztosította, vagy az áru/vámáru, illetve a tevékenység mentes a biztosíték adás alól vagy azt biztosítottnak kell tekinteni, továbbá ha a vámterhet e törvény rendelkezései szerint biztosítani nem kell.

(3) A vámbiztosíték indokoltsága megszûnésének, felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

8. §

A Vámtv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (3) A vámmentesség csak a vám megfizetése alóli mentességet jelenti."

9. §

A Vámtv. 14. § -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

10. §

A Vámtv. a következõ 19/A. §-sal egészül ki:

"19/A. § (1) Az ügyfél a vámhatóságtól kötelezõ érvényû tarifális felvilágosítás vagy - a szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozó árukra vonatkozóan - kötelezõ érvényû származási felvilágosítás (a továbbiakban: kötelezõ felvilágosítás) kiadását kérheti, amelyet csak a tényleges kiviteli, illetve behozatali forgalma esetén használhat fel. A kötelezõ felvilágosításban megadott tarifális besorolás vagy származás megjelölése - annak jogerõre emelkedése után - csak olyan áruk/vámáruk vonatkozásában kötelezõ a vámhatóságra nézve, amelyekre a felvilágosítást kérõ ügyfél vámkezelési kérelmet nyújt be.

(2) A vámhatóság nem köteles kötelezõ felvilágosítást kiadni, ha a kérelem nem tényleges behozatali vagy kiviteli ügyletre vonatkozik, vagy amikor a rendelkezésre álló adatok nem elegendõek a felvilágosítás kiadásához.

1. jogszabályváltozás következtében az áru tarifális besorolása megváltozott vagy a vámtarifára vonatkozó jogszabályok arra az árura már nem alkalmazhatók,
2. a termék származási helyzete megváltozott,
3. valótlan vagy hiányos adatok alapján került kiadásra.

11. §

A Vámtv. 29. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"29. § A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ összehasonlító értéknél 20 %-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5 %-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerûsített eljárás során a vámkezelést kérõ jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthetõ véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

12. §

A Vámtv. 30. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén az engedélyes a végtermék vámértékének meghatározását az alábbiak szerint választhatja meg:

a) valamely harmadik országban gyártott azonos vagy hasonló termék ugyanazon idõpontban vagy közel azonos idõpontban meghatározott vámértéke, vagy

2. a végterméknek az e törvény 25. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt levonások figyelembevételével kiszámított belföldi eladási ára, feltéve, hogy azt nem befolyásolja a vevõ és eladó közötti kapcsolat, vagy
1. azonos vagy hasonló termékek - az e törvény 25. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt levonások figyelembevételével kiszámított - belföldi eladási ára, feltéve, hogy azt nem befolyásolja a vevõ és eladó közötti kapcsolat, vagy

d) a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárás alá vont vámáruk feldolgozási költségekkel megnövelt vámértéke.

(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás és az aktív feldolgozás felfüggesztõ vámeljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét - amennyiben a minõségi változásnak megfelelõ számla nem áll rendelkezésre - a vámhivatal az e törvény 27. §-ában foglaltak alkalmazásával, becslés útján állapítja meg."

13. §

(1) A Vámtv. 44. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) Átmeneti megõrzését kell elrendelni a vám elé állított vámárunak mindaddig, amíg további vámjogi sorsa nem rendezõdik, így különösen, ha a vámáruval rendelkezni jogosult vagy képviselõje a vámáru vámkezelését nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthetõ. Az átmeneti megõrzés alatt lévõ vámárut átmeneti megõrzési raktárban kell tárolni.

(2) Átmeneti megõrzési raktárként üzemeltethetõ:

a) a fuvarozó, a szállítmányozó cég, továbbá az engedélyezett címzett - rendszeres tevékenysége keretében - telephelyére érkezõ, átmeneti megõrzés alá vont vámáru vámhatóság által engedélyezett tárolási helye (helyiség, terület),

2. az a) pontban foglaltakon kívül bármely - a vámérdek biztosításának szem elõtt tartásával és a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésének figyelembevételével megállapított - a vámhatóság által kijelölt tárolási hely, ahol vámáruk átmeneti megõrzés alá vonhatók."

"(4) Az átmeneti megõrzés idõtartama legfeljebb harminc nap lehet. Ha azonban az átmeneti megõrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor és az engedély megszerzése iránti kérelmet a belépést - végre nem hajtható vámkezelés esetében az árunyilatkozat visszaadását vagy visszautasítását - követõ két munkanapon belül benyújtották, és ezt a tényt a vámhivatalnál a harmincnapos határidõn belül igazolták, akkor a határidõ legfeljebb a hatósági engedély kiadását követõ tizedik munkanapon jár le. A határidõ lejártát követõen a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e törvény 45. §-ának (6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követõen a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni."

(2) A Vámtv. 44. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Átviteli rendeltetésû, illetve a reexpediálási tevékenység keretében árutovábbítás vámeljárásban vámkezelt vámárut, ha a rendelkezésre jogosult megbízásából:

a) az áru átrakása nélkül azonos fuvareszközön vagy közvetlenül fuvareszközrõl-fuvareszközre történõ átrakás esetén (közvetlen reexpediálás), amennyiben az a fuvarozó, szállítmányozó vállalat kezelésében, illetve felügyelete alatt marad, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott átmeneti megõrzési raktárban,

b) az árut a fuvarozó, szállítmányozó a fuvareszközbõl kirakja és azt a megbízó rendelkezése szerint késõbb ismét fuvareszközre rakja (közvetett reexpediálás)

1. harminc napon belül történõ továbbfeladás esetén a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott átmeneti megõrzési raktárban,

2. és a vámáru továbbfeladására harminc napon túl kerül sor, a vámárunak az eredeti címzetthez történõ továbbfeladásáig a vámárut közvámraktárban vagy raktározási célú vámszabadterületen

kell tárolni.

(6) Az átmeneti megõrzési raktár engedélyezési feltételeinek részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."

14. §

A Vámtv. 45. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 45. § (1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani

a) a vámárut;

(2) A vámhatóság által üzemeltetett raktárban áru/vámáru tárolását akkor kell elrendelni, ha

a) az árut/vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak kiadását megtiltotta;

(3) Az áru/vámáru hivatalból történõ tárolását a vámhatóságnak határozattal kell elrendelnie. A (2) bekezdés a) pontja szerinti tárolás bíróság vagy más hatóság intézkedésén is alapulhat. A határozatban - az intézkedés indokainak felsorolása mellett - fel kell hívni az áru/vámáru birtokosát, hogy azt a vámhivatal által megadott idõben és a megjelölt helyre szállítsa be. A határozatban utalni kell arra is, hogy a beszállítás elmulasztása esetében a vámhivatal a beszállítást az áru/vámáru birtokosának költségére és veszélyére maga végzi el.

(4) A vámhatóság által üzemeltetett raktár a vámhatóság tulajdonában, vagy bérleményében lévõ raktár, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében megjelölt raktárnak minõsülõ egyéb hely. A vámhatóság által üzemeltetett raktárban történõ tárolásért - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - költségtérítést kell fizetni.

(5) A vámhatóság által üzemeltetett raktárba - az erre a célra fenntartott vagy bérelt különleges raktár kivételével - nem lehet felvenni:

a) a robbanó, a tûzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;

c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely olyan nagy terjedelmû, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.

(6) A hivatalból elrendelt tárolásra vonatkozó határidõket e törvény végrehajtási rendelete határozza meg. A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a tárolási határidõ lejártakor, illetve abban az esetben, ha az esedékes költségtérítés a vámáru vámértékét meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétõl számított nyolc napos határidõ kitûzésével felszólítani, hogy az áru/vámáru vámjogi sorsának rendezését kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal az árut/vámárut értékesíti.

(7) A vámhatóság által üzemeltetett raktárban a tárolás ideje alatt az áruban/vámáruban keletkezett kárt a vámhatóság abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelõzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

8. Ha a közvetlen vámfelügyelet a vámáru kísérésével valósul meg, a kíséréssel kapcsolatban felmerülõ költség a vámáru szállítóját terheli.

9. A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan elõírt nyilvántartások vezetésének ellenõrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

10. Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történõ felhasználásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtõl függõen vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, amíg azokat vámárunak kell tekinteni. Az ilyen árukat a meghatározott céltól eltérõen felhasználni csak a vámhivatal elõzetes engedélyével, az e törvény 142. §-a (1) bekezdésében meghatározott mértékû kamattal növelt vámteher különbözetének megfizetése után lehet.
11. A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha az áru/vámáru baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták."

15. §

(1) A Vámtv. 47. §-a elõtti cím a következõ címre változik, egyidejûleg a 47. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A vámeljárásra vonatkozó általános rendelkezések"

(2) A Vámtv. 47. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az egyszerûsített vámeljárások esetében az áru/vámáru vámkezelésére az egyszerûsített vámeljárást engedélyezõ fõ- és az engedélyben meghatározott intézési vámhivatal rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel."

16. §

A Vámtv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy állandó vámfelügyeletre kijelölt helyén, valamint az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (házi szemle)."

17. §

A Vámtv. 49. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, az engedélyezett feladó/címzett vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel."

18. §

A Vámtv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

19. §

A Vámtv. 51. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"51.§ (1) Az áru/vámáru vámkezelése - ha e törvény másként nem rendelkezik - erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy képviselõje útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérõ) köteles benyújtani.

(2) Vámeljárások végezhetõk normál vagy egyszerûsített formában. Normál vámeljárást az e törvény 52. §-ában meghatározottak szerint kell kezdeményezni. Az egyszerûsített vámeljárás az e törvény 53. és 54. §-ában meghatározott módon kérhetõ."

20. §

(1) A Vámtv. 52. §-ának (1)-(2) és (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. A vámhatóság központi szerve a szervezetek által bonyolított kereskedelmi forgalomban engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását a külön törvényben meghatározott feltételek szerint. Az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozat adásra az írásbeli árunyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy állandó vámfelügyeleti helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot - amennyiben e törvény, vagy végrehajtási rendelete, illetve nemzetközi egyezmény eltérõen nem rendelkezik - Egységes Vámárunyilatkozaton (a továbbiakban: EV), illetve a vámhatóság által kiadott engedélyben meghatározott formában kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámigazgatási eljárások elõírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges."

"(7) Az írásbeli árunyilatkozat fajtáit, alaki, tartalmi követelményeit - a NATO okmányok kivételével -, az EV gyártásának feltételeit, valamint az elektronikus árunyilatkozat engedélyezésének részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

(2) A Vámtv. 52. §-a a következõ (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A vámkezelést kérõ jogosult az árunyilatkozat benyújtása elõtt a vámkezelésre kerülõ vámárut a vámhivatal ellenõrzése mellett megtekinteni vagy abból szükség esetén mintát venni.

(9) A vámkezelést kérõ az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelõ, pontos adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - a tényállás tisztázása érdekében - írásban kérheti az adatok valódiságának igazolását."

21. §

A Vámtv. 53. §-a elé a következõ cím kerül, egyidejûleg az 53. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

53. § (1) Az egyszerûsített vámeljárásra vonatkozó engedélyt - az összevont árunyilatkozat adás kivételével - az a fõvámhivatal adja ki, amelynek az illetékességi területén

a) a szervezet székhelye, vagy a kérelemben megjelölt telephelye;

b) székhellyel nem rendelkezõ szervezet esetében a telephelye;

c) több azonos tevékenységet végzõ telephely esetén a kérelmezõ részére elsõként engedélyezett telephelye

található.

(2) Az egyszerûsített vámeljárás alkalmazásakor a fõvámhivatal engedélyezi, hogy az engedélyes a kért vámeljáráshoz:

a) olyan EV-t nyújtson be, amelynek egyes adatai hiányoznak, és/vagy amelyhez nem csatolta az e törvény 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott valamennyi okmányt (a továbbiakban: hiányos árunyilatkozat);

b) az EV helyett kereskedelmi vagy egyéb okmányt (a továbbiakban: helyettesítõ okmány) nyújtson be a vámeljárásra vonatkozó kérelemmel együtt;

c) az árunak/vámárunak az engedélyezett vámeljárás alá vonását a vámhatóság által hitelesített és meghatározott adattartamú nyilvántartásba való bejegyzésével kezdeményezze (a továbbiakban: helyi vámkezelés).

(3) A hiányos árunyilatkozatnak, a helyettesítõ okmánynak vagy a helyi vámkezelésnek (a továbbiakban együtt: egyszerûsített árunyilatkozat) az áruk azonosításához szükséges adatokat - a helyi vámkezelés esetén a nyilvántartásnak a bejegyzés idõpontját is - feltétlenül tartalmaznia kell.

(4) Az engedélyes - ha nemzetközi szerzõdés vagy e törvény, illetve végrehajtási rendelete másként nem rendelkezik - köteles kiegészítõ árunyilatkozatot benyújtani. A kiegészítõ árunyilatkozatnak az elszámolási idõszak alatt keletkezett összesített adatokat kell tartalmaznia.

(5) A kiegészítõ árunyilatkozatot az e törvény 52. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal és formában kell benyújtani. Az árunyilatkozathoz csatolni kell e törvény 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott és még be nem nyújtott okmányokat.

(6) A kiegészítõ árunyilatkozat az egyszerûsített árunyilatkozattal együtt érvényes, azokat a fõvámhivatal együtt kezeli. Az árunyilatkozat elfogadásának idõpontja az egyszerûsített vámárunyilatkozat elfogadásának - helyi vámkezelés esetén a nyilvántartásba történõ bejegyzésének - a napja.

(7) A (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott egyszerûsített árunyilatkozattal történõ összevont árunyilatkozat adását a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés esetén az a vámhivatal engedélyezi, ahol a vámeljárást kérték. A (4) bekezdésben meghatározott kiegészítõ árunyilatkozat benyújtására legfeljebb 10 napos határidõt engedélyezhet a vámhivatal.

(8) A kiegészítõ árunyilatkozat benyújtására az engedélyezõ vámhatóság az ügyfél kérelmével egyezõen, de:

a) vámkiszabással járó vámeljárás esetén - kivéve a vámmentes vámkezelést - legfeljebb tíz naptári napban,

2. vámkiszabással nem járó vagy vámmentes vámeljárás esetén legfeljebb egy naptári hónapban

megállapított határidõt engedélyezhet."

22. §

A Vámtv. 54. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"54. § (1) A vámhatóság egyszerûsített vámeljárást annak a vámkezelést kérõnek engedélyez:

a) aki/amely szervezet Magyarországon székhellyel, telephellyel rendelkezik,

b) aki vámszempontból megbízható, és

3. az e törvény elõírásai szerinti vámbiztosítékot nyújt, továbbá
4. vállalja a vámhatóság által meghatározott adattartamú nyilvántartás vezetését.

(2) Nem engedélyezhetõ egyszerûsített vámeljárás a jövedéki termékekre, illetve az olyan árukra/vámárukra, amelyek behozatalát vagy kivitelét jogszabály tiltja vagy szállítmányonként bemutatandó engedélyhez, igazoláshoz köti, továbbá az olyan árukra, amelyekre jogszabály alapján exporttámogatás vehetõ igénybe.

(3) Vissza kell vonni az egyszerûsített vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha:

1. az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá
2. az engedélyben elõírt kötelezettségeit az engedélyes súlyosan megszegi.

(4) Az az engedélyes, akitõl a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.

(5) Az egyszerûsített eljárások engedélyezésének és az egyes vámeljárásoknál történõ alkalmazásának részletes szabályait, valamint az egyszerûsített vámeljárások esetén a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

23. §

"(1) A vámkezelés céljából benyújtott árunyilatkozatot - az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének c) pontjában említett nyilvántartásba való bejegyzés kivételével - a vámhatóság az átvételkor köteles ellenõrizni és, ha az az elõírásoknak megfelel, elfogadni.

"(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenõrzésekor azonnal megállapítható, hogy

1. a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy illetékessége, és/vagy

"(8) A vámhivatal az elvégzett vámeljárás megtörténtét és az áru átengedését köteles a benyújtott okmányokon, illetve vámjegy kiállításával igazolni."

(2) A Vámtv. 55. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) Amennyiben a vámkezelés során vámteher kiszabására kerül sor, a vámteher kiszabásáról szóló határozatot legkésõbb:

a) normál eljárásban a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést, az ideiglenes behozatal és az aktív feldolgozás vámeljárásokban a vámvizsgálat elvégzését követõ munkanapon,

b) a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárás esetén az elszámoláshoz benyújtott árunyilatkozat elfogadását követõ munkanapon,

24. §

A Vámtv. 60. §-a elõtti cím a következõ címre változik, egyidejûleg a 60. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Vámraktározás

60. § (1) Vámraktárban raktározható a vámáru, továbbá a kivitelre kerülõ áru, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak késõbbi idõpontban kerül sor.

2. Vámraktár a vámhatóság által üzemeltetett, vagy engedélyezett minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek fennállása esetén áru/vámáru tárolható vámfelügyelet mellett.

(3) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak minõsül a vámhivatal által üzemeltetett vagy raktárengedélyes által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár. Közvámraktárban bárki rendelkezése alatt lévõ áru/vámáru, a magánvámraktárban csak a raktárengedélyes részére érkezõ vámáru raktározható."

25. §

A Vámtv. 61. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"61. § A vámraktár üzemeltetõje az a szervezet, amely a vámraktár üzemeltetésére engedélyt kapott (raktárengedélyes). Beraktározó az a személy/szervezet, akit/amelyet a vámraktározásról szóló vámokmány megjelöl. A beraktározó a tárolt áruval/vámáruval kapcsolatos jogait, illetve kötelezettségeit más személyre/szervezetre átruházhatja."

26. §

A Vámtv. 62. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"62. § A vámraktározás vámvizsgálatból, az áru/vámáru azonosításából, a beraktározás és a kiraktározás ellenõrzésébõl áll."

27. §

A Vámtv. 63. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"63. § (1) A vámraktár üzemeltetéséhez a vámhatóság engedélye szükséges, amennyiben azt nem maga a vámhatóság üzemelteti.

(2) A vámraktár üzemeltetésének engedélyezése iránti kérelmet ahhoz a területileg illetékes vámhivatalhoz kell írásban benyújtani, amelynek a területén az engedélyezni kívánt tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják.

(3) A kérelemnek tartalmaznia kell az engedélyezéshez szükséges adatokat, különösen arról, hogy gazdaságilag szükség van a vámraktározásra.

(4) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a tevékenység gazdaságilag indokolt,

b) a kérelmezõ magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet, vámszempontból megbízható, a tevékenységéhez vámbiztosítékkal rendelkezik, a raktárra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik, továbbá a raktárhelyiség, terület használatának jogcímét hitelt érdemlõen igazolja,

28. §

A Vámtv. 64. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

29. §

A Vámtv. 65. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 65. § Az áruk/vámáruk vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárban történõ tárolásáért a fizetendõ tárolási díjat a vámhivatal az ügyféllel kötött külön megállapodásban rögzíti."

30. §

A Vámtv. 66. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 66. § A köz-, illetve magánvámraktárban az áru/vámáru korlátlan ideig raktározható, kivéve, ha jogszabály ettõl eltérõen rendelkezik."

31. §

A Vámtv. 67. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"67. § (1) A vámraktár normál vagy egyszerûsített eljárásban üzemeltethetõ.

(2) Magánvámraktár esetén - amennyiben a beraktározás a vámáru aktív feldolgozása céljából történik - a készáru külföldre történõ kiviteli vámkezelésénél az áru kedvezményes származásának igazolási kérelme esetén, a származási elõírások tekintetében érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt feltételeket is. "

32. §

A Vámtv. 68. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"68. § (1) A vámraktár raktárengedélyese felelõs azért, hogy az árut/vámárut a vámraktárban való tárolás ideje alatt a vámfelügyelet alól kivonni ne lehessen, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok elõírásait betartsák.

(2) Az áruk/vámáruk karbantartásáról, állagmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni. A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltetõ engedélyével - hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, és a vámáru gondozásához szükséges minden olyan mûveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem változtatja meg.

(3) A vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárban a raktározás ideje alatt az áruban/vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy az e törvény 45. §-ának (7) bekezdésében felsorolt intézkedéseket megtette."

33. §

A Vámtv. 69. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"69. § Ha a körülmények szükségessé teszik, a vámraktározási eljárás alá vont árukat a vámraktárból ideiglenesen ki lehet tárolni. Az ideiglenes kitároláshoz a vámhatóság elõzetes engedélye szükséges, amelyben meghatározza a kitárolás részletes szabályait is."

34. §

A Vámtv. 70. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"70. § (1) Vámraktározási vámeljárás keretében az indítást végzõ vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatal engedélyezi áruknak/vámáruknak egy másik vámraktárba történõ - árutovábbítási vámeljárás nélküli - átszállítását. A vámhivatal akkor járul hozzá a kiraktározáshoz, ha a raktárengedélyes :

a) az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott EV okmánnyal kéri, vagy

b) az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti engedéllyel rendelkezik.

35. §

A Vámtv. 71. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"71. § (1) Vissza kell vonni a vámraktár létesítésére vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyben elõírt kötelezettségeit az engedélyes súlyosan megszegi.

36. §

A Vámtv. 72. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"72. § (1) Aktív feldolgozásnak minõsül:

(2) Az aktív feldolgozási vámeljárás alkalmazásában

a) feldolgozási tevékenységnek minõsül:

1. az áruk/vámáruk megmunkálása, ideértve az összeszerelést, összeállítást és más árukhoz/vámárukhoz való hozzáillesztést,

2. az alapanyagokból, félkésztermékekbõl kész- vagy félkészáru/vámáru elõállítása,

3. a vámáruk javítása, beleértve azok helyreállítását és beszabályozását,

4. olyan áruk/vámáruk felhasználása, amelyek nem épülnek be a végtermékbe, de lehetõvé teszik vagy megkönnyítik a végtermék elõállítását, még akkor is, ha a folyamat során teljesen vagy részben megsemmisülnek;

b) végtermék: azon termék, amelynek elõállítására az aktív feldolgozási vámeljárás alkalmazását engedélyezték;

c) helyettesítõ áru: az olyan áru, amelyet vámáru helyett használnak fel a végtermék elõállításához. A helyettesítõ árunak a helyettesített vámáruval - a Kereskedelmi Vámtarifa elsõ nyolc számjegyéig - azonos vámtarifaszám alá kell tartoznia, továbbá azonos kereskedelmi minõséggel és mûszaki jellemzõvel kell rendelkeznie;

4. elszámolási kulcs: egységnyi végtermék elõállításához felhasznált vámáru mennyisége, illetve százaléka.

(3) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén engedélyezi, hogy

a) a végterméket helyettesítõ termékbõl állítsák elõ,

b) a helyettesítõ termékbõl elõállított végterméket az importáru behozatala elõtt szállítsák ki.

4. A helyettesítõ áru az importált vámáru vámjogi helyzetében, az importáru pedig a helyettesítõ áru vámjogi helyzetében van.

(5) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az aktív feldolgozást engedélyezõ vámhivatal engedélyezi, hogy a végtermék elõállításához helyettesítõ árut használjanak fel."

37. §

A Vámtv. 73. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"73. § (1) Az aktív feldolgozást a feldolgozást végzõ székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti.

(2) Az engedélyt írásbeli kérelemre - normál eljárásban - akkor kell kiadni, ha:

a) a kérelmezõ a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ szervezet és vámszempontból megbízható,

b) a tevékenység helye szerint illetékes környezetvédelmi hatóság az aktív feldolgozáshoz jogerõs engedéllyel hozzájárult,

c) az e törvény 72. §-ának (2) bekezdése a) pontjának 4. alpontjában meghatározottak vonatkozásában meg lehet állapítani a feldolgozás alá vont vámáru felhasználását,

d) a helyettesítõ árura megállapított feltételek teljesülése igazolható,

4. az aktív feldolgozási tevékenység gazdaságilag indokolt, továbbá
5. amennyiben

1. az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

(7) Az aktív feldolgozás normál eljárásban történõ engedélyezésének és alkalmazásának részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg."

38. §

A Vámtv. 74. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"74. § (1) Az aktív feldolgozás

(2) A visszaviteli határidõt a kiadott tevékenységi engedély érvényességi idejének, valamint a külkereskedelmi szerzõdésben foglaltak figyelembevételével kell megállapítani. Ez a határidõ indokolt esetben meghosszabbítható.

b) vámvisszatérítési eljárásban az engedélyezõ vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása és beszedése iránt. Ezt követõen a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben foglaltakon túl a (3) bekezdés szerinti elszámolás sem történik meg, az engedélyezõ vámhivatal intézkedik a vámigazgatási bírság kiszabásáról, egyidejûleg felszólítja a gazdálkodót, hogy az elszámolási kötelezettségének harminc napon belül tegyen eleget.

(6) Amennyiben nemzetközi szerzõdés vagy e törvény eltérõen nem rendelkezik, a vámvisszatérítési eljárásban befizetett vámterhet a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha az aktív feldolgozási vámeljárás alá vont vámáruval a vámhatóság elõtt elszámoltak. A feldolgozás során felhasznált, de a végtermékbe be nem épülõ anyagok után is engedélyezhetõ a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az elszámoláshoz be kell nyújtani a technológiai anyagfelhasználási normát. A visszatérítés során az e törvény 137. §-ának (2) és (5) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell.

(7) Felfüggesztõ eljárásból belföldi forgalom számára történõ vámeljárás alá vonás esetén a vámterhet az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonásakor kiszabott összegben kell megállapítani.

(8) A tevékenységi engedélyben foglalt rendelkezés alapján aktív feldolgozás vámeljárás alá vont vámáru, illetve az ebbõl részben vagy egészben elõállított végtermék a feldolgozás egyes fázisainak elvégzése céljából, ideiglenesen külföldre kiszállítható. A vámhivatal a gazdálkodó kérelmének megfelelõen a külföldre történõ kiszállítást passzív feldolgozás vámeljárásban engedélyezi. Ebben az esetben a passzív feldolgozáshoz külön tevékenységi engedély nem szükséges.

39. §

A Vámtv. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik és a § a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a felelõsségére azt használják."

"(5) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidõ megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendõ vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A külföldi természetes személy, továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármû vámkezelésére vonatkozó eltérõ szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(6) Az áru/vámáru fuvarozására szolgáló szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá vonására e törvény végrehajtási rendelete vámalakiságok nélküli eljárást állapíthat meg."

40. §

A Vámtv. 76. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 76. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárásban történõ vámkezelést az e törvény 77. §-a (1) bekezdésének b) és d)-e) pontjaiban meghatározott jogcímek esetében - normál eljárásban - a vámkezelést kérõ székhelye szerint illetékes vámhivatal engedélyezi.

(2) Az engedély írásbeli kérelemre - normál eljárásban - akkor adható ki, ha:

(3) Az ideiglenes behozatali eljárásban történõ vámkezelést az (1) bekezdésben nem említett jogcímek esetében - könnyített engedélyezési eljárásban - a vámkezelést végzõ vámhivatal engedélyezi. Az engedélyezés a benyújtott vámárunyilatkozat elfogadásával történik.

41. §

A Vámtv. 77. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés b) és d) pontja alapján történõ vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a vámáruval a visszaviteli határidõn belül annak külföldre történõ visszaszállításával, közvámraktárba kivitel céljából történõ beraktározásával, vagy ismételt ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésének igazolásával számoltak el. Az így fizetendõ összeg a kiszabott vám, továbbá az e törvény 15. §-a alapján kiszabott vámteher összegét nem haladhatja meg."

42. §

(1) A Vámtv. 78. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidõ lejártát követõ ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történõ kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történõ beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történõ vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történõ vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra vonatkozó tevékenységi engedélyt, vagy szerzõdést be kell nyújtani."

(2) A Vámtv. 78. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

"(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és az e törvény 142. §-ának (2) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedésérõl. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni."

(3) A Vámtv. 78. §-a a következõ (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az e törvény 76. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ideiglenes behozatali vámeljárásra vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha:

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben elõírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(7) Az ideiglenes behozatali vámeljárásban a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

43. §

A Vámtv. 80. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"80. § (1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha

a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot készpénzben nyújtották, vagy azt e törvény vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek, továbbá megfizetésére e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérõ szabályokat állapít meg;

b) egyszerûsített eljárásban az egyszerûsített árunyilatkozatot a vámhatóság elfogadta.

44. §

A Vámtv. 81. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

45. §

A Vámtv. 82. §-a elé a következõ cím kerül, egyidejûleg a 82. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Vámfelügyelet melletti feldolgozás

82. § (1) Vámfelügyelet melletti feldolgozás a vámáru közvetett vámfelügyelettel történõ feldolgozása, melynek során a vámáru jellege vagy állapota megváltozik. A vámteher - a végtermékre vonatkozó vámtétellel történõ - kiszabására, beszedésére a feldolgozás alá vont áruk elszámolásakor kerül sor. E vámeljárás alkalmazásában végterméknek az olyan termék minõsül, amelynek elõállítására az engedélyt megadták.

(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher biztosításából, a vámáru feldolgozásra történõ átadásából, a feldolgozási határidõ megállapításából, valamint elszámolásból áll. Az elszámolás során a feldolgozott termék utáni vámteher kiszabására, közlésére, beszedésére kerül sor. Az így feldolgozott terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

3. A kérelmezõ székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha

a) a feldolgozásra kerülõ vámáru szerepel e törvény végrehajtási rendeletében és azt az ott meghatározott feldolgozási mód alá kívánják vonni,

b) a feldolgozásra kerülõ vámáru behozatala az engedélyezésrõl szóló jogszabály rendelkezése szerint a Hivatal behozatali illetve külön tevékenységi engedélyéhez kötött és a kérelmezõ rendelkezik ezen engedéllyel,

c) a szervezet a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezik,

d) a kérelmezõ vámszempontból megbízható,

e) a behozott vámáru végtermékbe történõ beépítésének azonosítását a kérelmezõ - a vámhatóság által ezt követõen elfogadott és hitelesített - azonosítási módok révén biztosítja,

8. a kérelmezõ rendelkezik a végezni kívánt feldolgozáshoz szükséges egyéb hatósági engedélyekkel.

(5) A feldolgozási határidõt a feldolgozási mûvelet jellegére tekintettel - figyelemmel a tevékenységi engedély érvényességi idejére is - kell megállapítani.

(6) A vámfelügyelet melletti feldolgozás alá vont vámárukkal a feldolgozási határidõ lejártát követõ harminc napon belül kell elszámolni. Az engedélyesnek az elszámolással egyidejûleg kérnie kell - a (9) bekezdés, illetve az e törvény 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint elõírt módon - a vámteher kiszabását. Amennyiben az eljárás alá vont vámáru elszámolását - változatlan állapotban, a feldolgozási határidõ lejárta elõtt - a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléssel kezdeményezik, úgy a vámkezelés során a vámteherrel együtt az e törvény 142. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti kamatot is érvényesíteni kell.

(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az engedélyezõ vámhivatal intézkedik a közvetlen vámfelügyelet alá vételrõl, és/vagy a jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról.

(8) A vámteher kiszabására az elszámolás céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadása napján érvényes elõírásoknak megfelelõen a végtermék vámtételével és az e törvény 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámértékkel kerül sor.

(9) Amennyiben a feldolgozás céljából behozott vámárukkal az engedélyes a feldolgozási folyamat befejezése elõtt kíván - a vámteher kiszabása mellett - elszámolni, a vámteher összege megegyezik a vámeljárás alá vonáskor a behozott vámárura megállapított vámbiztosíték összegével.

(10) Vissza kell vonni a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben elõírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(11) Az az engedélyes, akitõl a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.

(12) A vámfelügyelet melletti feldolgozás részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

46. §

A Vámtv. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre kerülõ áru azonosságának megállapításából, annak biztosításából, a visszahozatali határidõ megállapításából és az ideiglenesen kivitt áruk elszámolásából áll."

47. §

A Vámtv. 87. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"87. § (1) Passzív feldolgozási vámeljárás alá kell vonni azt a belföldi árut, továbbá az aktív feldolgozási eljárásban lévõ árut/vámárut, amelyet visszahozatal szándékával végzett feldolgozási tevékenység (így különösen: összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.

(2) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahozatali határidõ megállapításából és az elszámolásból áll."

48. §

A Vámtv. 88. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"88. § (1) A passzív feldolgozást a feldolgoztató székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal engedélyezi. Az engedélyt - normál eljárásban - a vámhivatal akkor adja ki, ha

1. a feldolgozásra kerülõ áru kivitelét a Hivatal engedélyezte vagy az engedélyt - külön jogszabály rendelkezése szerint - megadottnak kell tekinteni,

b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, és vámszempontból megbízható,

c) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosságának biztosítása megoldott,

d) a vonatkozó külkereskedelmi szerzõdés magyar nyelvû fordítását bemutatják.

(2) Javítás feldolgozási mûvelet esetén könnyített engedélyezési eljárásban - a benyújtott vámárunyilatkozat elfogadásával - történik az engedélyezés.

(3) Az engedély érvényességi idejét a vámhivatal a szerzõdés és a kérelmezõ indokolt igényeinek figyelembevételével határozza meg. Ha az érvényesség idõtartama meghaladja a két évet, azokat a feltételeket, amelyek alapján az engedélyt kiadták, az engedélyben meghatározott idõközönként rendszeresen felül kell vizsgálni. Az említett idõközök nem haladhatják meg a huszonnégy hónapot. Az engedély érvényességi ideje meghosszabbítható, ha a szerzõdés feltételeinek változása azt indokolja.

(4) Javítás feldolgozási mûvelet esetén a vámhivatal kérelemre a tevékenységi engedélyben engedélyezheti, hogy a kivitelre kerülõ áru helyett azonos kereskedelmi minõségû és mûszaki jellemzõvel bíró, azonos vámtarifaszám (a Kereskedelmi Vámtarifa elsõ nyolc számjegye) alá tartozó helyettesítõ terméket hozzanak be. Amennyiben a javítás céljából kivitelre kerülõ áruk kivitelük elõtt már használtak voltak, úgy a helyettesítõ termékeknek is használtaknak kell lenniük. A javítás után visszahozott árura vonatkozó elõírások a helyettesítõ termékre is vonatkoznak.

5. Vissza kell vonni a passzív feldolgozás vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben elõírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(6) Az az engedélyes, akitõl a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.

(7) A passzív feldolgozás normál eljárás során történõ engedélyezésének és alkalmazásának részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg."

49. §

A Vámtv. 89. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"89. § (1) A passzív feldolgozási eljárásban alkalmazandó visszahozatali határidõt a kiadott tevékenységi engedély érvényességi idejének, valamint a külkereskedelmi szerzõdésben foglaltak figyelembevételével a vámhatóság állapítja meg. Ez a határidõ az engedély jogosultjának kérelmére - indokolt esetben - meghosszabbítható.

(2) A passzív feldolgozási eljárás alá vont vámáruval a megállapított visszahozatali határidõ lejártát követõ harminc napon belül kell elszámolni."

50. §

A Vámtv. 90. §-a elõtti fõ- és alcím helyébe a következõ cím lép, egyidejûleg a 90. § (1) és (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A vámszabadterületi tárolás és feldolgozás

(1) A vámszabadterület - figyelemmel az e törvény 3. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a beszállított vámárura - az e törvény 53. §-ában meghatározott egyszerûsítések vámügyi rendtartásban szabályozott alkalmazhatósága mellett - e törvény 90-94. §-át kell alkalmazni."

51. §

A Vámtv. 92. §-a kiegészül a következõ (4) bekezdéssel:

" (4) Az e törvény 70. §-ában foglaltakat értelemszerûen alkalmazni kell két vámszabadterület közötti árumozgásra is."

52. §

A Vámtv. 94. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

53. §

A Vámtv. 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, a § kiegészül a következõ új (3) bekezdéssel, egyidejûleg a § jelenlegi (3)-(5) bekezdésének számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:

"(2) A vámmentesen vámkezelt vámáruval a vámmentes vámkezeléstõl számított tizenkét hónapon belül el kell számolni. Az elszámoláshoz a kiviteli és a behozatali vámokmányt, és az anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtani.

2. Az (1) bekezdésben meghatározott feltételtõl eltérõ felhasználás esetén a vámterhet az e törvény 142. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthetõ. Ha a fel nem használt áru megsemmisítését nem kérik, az külföldre kivihetõ, vagy az e törvény 142. §-ának (3) bekezdése szerinti kamattal növelt vámterhek megfizetése után szabadon felhasználható, illetve a külkereskedelmi szerzõdés érvényességi idején belül az elszámolási határidõ - legfeljebb a szerzõdés idõtartamáig - meghosszabbítható. Az elszámolási határidõ elmulasztása esetén a vámhivatal a határidõ leteltét követõ munkanapon intézkedik a vámteher és az e törvény 142. §-ának (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról és beszedésérõl."

54. §

A Vámtv. 104. §-ában foglalt rendelkezés (1) bekezdésre módosul, egyidejûleg a § kiegészül a következõ (2)-(4) bekezdéssel:

"(2) A vámmentes vámkezeléshez a vámkezelést kérõnek be kell nyújtani - a (3)-(4) bekezdésekben foglaltakon túlmenõen - a külföldi fél igazolását vagy a szerzõdést arra vonatkozóan, hogy az árura jótállás vagy szavatosság áll fenn, továbbá nyilatkoznia kell, hogy az e törvény 137. §-ának (1) bekezdése alapján vámvisszatérítést nem vett igénybe.

(3) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött csereáru, alkatrész, tartozék vámmentességének feltétele, hogy a belföldi fél a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet mellett történõ megsemmisítését a vámmentes vámkezeléstõl számított harminc napon belül igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a meghibásodott vámárura vonatkozó eredeti vámkezelési okmányt is. Amennyiben a külföldi fél a szavatossági vagy jótállási kötelezettsége teljesítése során az eredetileg vámkezelt árunál értékesebb csereárut szolgáltat, az értékkülönbözet után a vámterhet meg kell fizetni. Az igazolás elmulasztása esetén a vámteher kiszabása és bevételezése mellett érvényesíteni kell az e törvény 142. §-ának (4) bekezdése szerinti kamatot is.

(4) A külföldi fél által szavatossági igény alapján, a hibás vagy nem szerzõdés szerinti teljesítés következtében ellenszolgáltatás nélkül, hiánypótlásként utánküldött vámáruk vámmentességének feltétele, hogy a belföldi a hibás vagy nem szerzõdés szerinti teljesítést az eredetileg beérkezett vámáru vámkezelése napjától, vagy komplett berendezés esetében az összeszerelés, összeállítás, próbaüzem napjától számított harminc napon, illetve a termékre vonatkozó szavatossági idõn belül a külföldi felé írásban jelezze, s azt a vámhivatalnál hitelt érdemlõen igazolja. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a külföldi nyilatkozatát is arról, hogy a vámárut ellenszolgáltatás nélkül, hiánypótlásként küldte be."

55. §

"105. § Vámmentes a gépjármûvek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott üzemanyag. Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén belül nem idegeníthetõ el."

56. §

A Vámtv. 106. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, a (2) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik és egyidejûleg a § kiegészül a következõ (2)-(7) bekezdéssel:

"(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidõ lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru.

2. A passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidõ lejártáig visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentessége úgy állapítható meg, hogy a visszahozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt végtermék után fizetendõ vámteher összegébõl le kell vonni azon fizetendõ vámteher összegét, amelyeket az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene alkalmazni, ha azokat Magyarországra importálnák a végtermék behozatalának idõpontjában abból az országból, ahol a passzív feldolgozást vagy a feldolgozás legutolsó mûveletét elvégezték.

3. A (2) bekezdés értelmében az ideiglenes exportárukra fizetendõ vámteher összegének megállapítása alapjául szolgáló idõpontnak a passzív feldolgozás címén végzett vámkezelés vámárunyilatkozatának elfogadása napját kell tekinteni és az e napon fennálló árumennyiséget és árujelleget kell figyelembe venni. A visszahozott végtermékre fizetendõ vámteher alapjául szolgáló idõpontnak a belföldi forgalom számára történõ vámkezelésre vonatkozó vámárunyilatkozat elfogadása napját kell tekinteni.

4. A (2)-(3) bekezdés alkalmazása során az ideiglenes exportáru értéke az az érték, amelyet az érintett áru esetében a visszahozott áru vámértékének az e törvény 28. §-ának (1) bekezdése b) pontjának 1. alpontja szerinti megállapításánál figyelembe kell venni, vagy ha a vámérték ily módon nem állapítható meg, akkor a visszahozott áru vámértéke és az ésszerû módszerekkel megállapított feldolgozási költségek, a külföldön hozzáadott anyag és alkatrész értéke közötti különbség.

5. A passzív feldolgozásból visszahozott áru részleges vámmentessége esetén a fizetendõ vámteher kiszabása e törvény 129. §-ának (2) bekezdése szerint történik.

6. Ha a passzív feldolgozási mûvelet célja az ideiglenes exportáru javítása, akkor annak a határidõ lejártáig történõ visszahozatala esetén az áru vámmentesen vámkezelhetõ a belföldi forgalom számára, amennyiben a vámhatóság részére megfelelõen igazolták, hogy az áru javítása akár garanciából származó szerzõdés és jogszabályi kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt, de díjmentesen történt.

(7) Ha a (6) bekezdésben meghatározott javítási mûvelet ellenérték (javítási költség, javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész együttes értéke) fejében történik, a részleges vámmentesség a visszahozott áru belföldi forgalom számára történõ vámkezelésének napján fennálló vámteher megállapításával adható, oly módon, hogy vámértékként a javítási költségnek megfelelõ összeget kell figyelembe venni, feltéve, hogy az említett költségek jelentik az engedély jogosultja által viselt kizárólagos ellenszolgáltatást és azt az engedély jogosultja és a vállalkozó között fennálló kapcsolat nem befolyásolja."

57. §

A Vámtv. 110. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkezõ utas az utazás idõtartamára személyes használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból elõreküld vagy maga után küldet. Vámmentes útiholminak minõsülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkezõ természetes személyek által a külföldi utazások idõtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, vagy a huszonnégy órát meghaladó külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikk és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó áruk kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minõsíthetõ vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszes ital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján - e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

58. §

A Vámtv. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján gépjármû csak vezetõi engedéllyel rendelkezõ személy (családtag) esetében vámkezelhetõ. Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthetõ el. Az (1)-(3) bekezdés alapján vámmentes vámkezelés az elsõ vámkezeléstõl számított egy éven belül kérhetõ, azonban az elsõ vámkezelést a vámmentességre jogosult ezen jogállás megszerzésétõl számított hat hónapon belül köteles kérni. A feladott csomagok az elsõ vámkezeléstõl számított egy éven túl akkor vámkezelhetõk vámmentesen, ha azok feladását az elsõ vámkezeléskor bejelentették."

59. §

A Vámtv. a következõ 123/B. §-sal egészül ki:

"123/B. § Vámmentes - a jövedéki és a fogyasztási adó törvény hatálya alá tartozó áruk kivételével - a fuvarozó közremûködésével beküldött jelentéktelen értékû vámáru. Jelentéktelen értékûnek minõsül az a küldemény, amelynek összértéke a 22 eurónak megfelelõ forintösszeget nem haladja meg."

60. §

"125. § (1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévõ címzettje, a zálogjoggal rendelkezõ fuvarozó és szállítmányozó.

(2) Vámfizetésre kötelezett:

a) a vámáru felett rendelkezésre jogosult;

b) aki a vámteher megfizetésére kezességet vállal;

c) aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elõsegíti;

d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megõrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külsõ ok (baleset vagy vis major következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetõleg természetébõl eredõ okból mennyiségébõl vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minõsül elháríthatatlan külsõ oknak;

e) aki olyan vámárut szerez meg, amelyrõl tudja, vagy kellõ gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy azt vámteher terheli.

(3) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerûen kiszabható vámteher megfizetése alól. Az ilyen esetben kiszabott vámteher nem minõsül vámhiánynak és az után kamatot kiszabni nem kell.

(4) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelõ vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelõsek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

(5) A (4) bekezdés szerinti egyetemlegességet a vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejûleg kell érvényesíteni.

(6) A kumulációs vámteher kiszabása esetén a vámkiszabást kérõ nem a (2) bekezdés alapján minõsül vámfizetésre kötelezettnek."

61. §

A Vámtv. 128. §-ának (1) - (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámterhet - kivéve az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt eseteket - a vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történõ vámkezelésekor a vámkezeléshez benyújtott, a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetében az elszámolás céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes elõírások szerint forintban kell kiszabni. Vámterhet kell kiszabni továbbá a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának igénye esetén, a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt elõírások szerint.

(2) Az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály elõírásai szerint, forintban kell kiszabni."

62. §

A Vámtv. 131. §-ának (1) és (3)-(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül alakszerû határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes."

"(3) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, elszámolás hiányában pedig legkésõbb a visszaviteli határidõ lejártát követõ napon esedékes.

(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után - amennyiben azzal a visszaviteli határidõt követõ ötödik munkanapig nem számoltak el - a forgalmi adókat az e törvény 78. §-ának (3) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárásban vámkezelt vámáru után - amennyiben azt a visszaviteli határidõn belül nem vonták elszámolásra alkalmas vámeljárás alá - a forgalmi adókat az e törvény 74. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint hozott határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetekben a kivetés napján esedékes.

(5) Az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámárut terhelõ vámteher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez az idõpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé. "

63. §

(1) A Vámtv. 132. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésekben, az e törvény 133. §-ában foglaltak, valamint a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás terhére érkezõ, továbbá az e törvény 1. §-a 23. pontjának d) alpontjában meghatározott vámáruk kivételével - a vámfizetésre kötelezettnek

a) a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés esetén a vámáru kiadása elõtt,

b) az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárás esetén a vámáru feldolgozásra történõ átadása elõtt,

c) a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén az elszámolás elfogadását követõen a közlést követõ öt munkanapon belül kell a fizetés jogcímeinek megfelelõen elkülönített bevételi számlára megfizetnie (azonnali vámfizetés). A kincstári finanszírozás terhére a központi költségvetési szervek részére vámkezelt vámáruk vámterhének megfizetésénél a kincstári elszámolásra vonatkozó szabályozást kell figyelembe venni. A vámfizetésre kötelezett a határozat kézhezvételétõl számított tizenöt munkanapon belül köteles igazolni a vámhatóságnál a vámteher megfizetésére vonatkozóan a Magyar Államkincstárnál tett intézkedését.

(2) A vámteher fizetési kötelezettséget megállapító határozat közlését követõ öt munkanapon belül kell megfizetni a vámterhet

a) az olyan vámhatósági intézkedés esetén, amelynek következtében a terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;

b) abban az esetben, ha e törvény a feltételtõl függõ vámmentességet vagy kedvezményt elszámolási kötelezettséghez köti, és a kötelezett azt elmulasztja;

c) ha azt az utólagos ellenõrzés keretében állapítják meg;

d) ha vámhatósági intézkedés keretében került rá sor;

e) a kezességvállalásból eredõ fizetési kötelezettség megállapítása esetén.

"(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés esetén az esedékességtõl számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedélyt a vámhatóság akkor ad ki, ha a kérelmezõ

a) vámszempontból megbízható és

b) a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét hónapban

1. normál eljárásban átlagosan legalább heti egy, vagy

2. egyszerûsített eljárásban legalább húsz

alkalommal kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést, és

c) a kérelmezõ az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi vámbiztosítékot nyújt bankgarancia formájában,

d) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan a b) pont szerinti feltétellel, de

1. a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a tízmillió forintot, és

2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a c) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követõen az a)-c) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmezõ részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmezõ részére csak egyszer adható;

e) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezõt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.

(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5) bekezdés a)-e) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt termékkörre is teljesülnie kell."

"(9) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthetõ vámteher nem haladhatja meg a tevékenységi garancia összegét.

(10) Vissza kell vonni a halasztott vámfizetési engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyben elõírt kötelezettségeit az engedélyes megszegi.

(11) Az az engedélyes, akitõl a vámhatóság az (5) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiánya és/vagy a (10) bekezdés b) pontja alapján vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat."

64. §

A Vámtv. 134. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik az e törvény 142. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt."

65. §

A Vámtv. 135. §-ának (2)-(3), (6)-(8) és (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál elõre letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követõ tizenöt napon belül vissza kell fizetni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében megállapított késedelmi pótlékot köteles fizetni. Nem kell a vámteher beszedése, illetve visszafizetése iránt intézkedni, ha a vámbiztosíték és a kiszabott vámteher közötti különbözet összege az ezer forintot nem haladja meg.

(3) A vámárut terhelõ zálogjogból eredõ igények érvényesítésekor - külön törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelõzõ zálogjogi igények kielégítése, a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági zálogjogot követõ zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési idõn belül a vámteher fizetésre kötelezett vámtartozására számolható el. Az értékesítésbõl befolyt összeg elszámolását - ideértve a jogosult részére történõ kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete szabályozza."

"(6) Túlfizetés esetén, vagy ha a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámfizetésre kötelezett korábbi tartozásaira. Elõször a vámot, fogyasztási adót és egyéb kötelezõ befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követõen a befizetéstõl számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékû késedelmi pótlékot köteles fizetni.

(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kis összegû, ezer forint alatti tételeket nem kell megfizetni, illetve visszafizetni."

"(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlõen igazolja, a számlavezetõ vámszerv a folyószámla helyzetérõl az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni."

66. §

(1) A Vámtv. 136. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke és/vagy az általános forgalmi adó alapja nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek és/vagy az általános forgalmi adó tényleges alapjának, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell. Nem kell a vámteher helyesbítését kérni vagy azt hivatalból végrehajtani, ha a visszafizetendõ vagy bevételezendõ összeg az ezer forintot nem haladja meg."

"(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidõn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott késedelmi pótlékot köteles fizetni.

(4) A vámhatóság területi szerve összevont helyesbítést engedélyezhet a vámszempontból megbízható vámfizetésre kötelezettnek, amennyiben a helyesbítés alapjául szolgáló számlát vagy egyéb okmányt évente legfeljebb két alkalommal kapja kézhez és a helyesbítés legalább ötszáz vámkezelést érint. Összevont helyesbítés esetén a megfizetésre kerülõ vagy visszafizetendõ vámterhet a helyesbítésre vonatkozó idõszak utolsó vámkezelésének napján érvényes szabályok szerint egy összegben kell meghatározni."

(2) A Vámtv. 136. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az ügyfél a helyesbítés alapjául szolgáló számla vagy egyéb okmány kézhezvételétõl számított negyven napon belül köteles kérni a helyesbítést az azt alátámasztó okmányok csatolásával együtt.

(6) A helyesbítésre és az összevont helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."

67. §

(1) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja és d) pontjának 2. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történõ intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámáruval az e törvény 78. §-ában foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidõ lejártáig eleget tett;"

"d) 2. vámfizetési kötelezettséggel - az aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárás kivételével - behozott csomagoló és burkolóanyagot az exportáru csomagolásához felhasználta és azt külföldre kiszállította;"

2. A Vámtv. 137. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A számlavezetõ vámszerv a visszatérítendõ vámot a visszatérítésrõl rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül köteles visszautalni. Amennyiben a visszautalást késedelmesen teljesíti, az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékû késedelmi pótlékot köteles fizetni."

68. §

A Vámtv. 138. § (1) és (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot, késedelmi pótlékot az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet, és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot."

"(3) A vámteher és a kamat, valamint a késedelmi pótlék mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb hároméves elidegenítési korlátozásához kötheti az e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.

(4) Az elsõfokú határozatot hozó vámhivatal a késedelmi pótlékot elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmezõ szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása elõtt."

69. §

A Vámtv. 139. §-a jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre módosul, az új (1) bekezdés d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a § a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:

"d) az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámáru utáni vámteher követelési joga az esedékességtõl számított "

(öt év elteltével évül el.)

"(2) Ha a vámteher végrehajtásához való jog elévült, az azt terhelõ kamatot, késedelmi pótlékot, vámigazgatási bírságot és költségtérítést is elévültnek kell tekinteni."

70. §

A Vámtv. 140. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"140. § (1) Nyugszik az elévülés:

a) a végrehajtási eljárás felfüggesztésének idõtartama alatt, a vámteher megfizetésére adott fizetési halasztás, részletfizetési kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt,

b) a vámraktározás idõtartama alatt az e törvény 77. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámteher tekintetében,

c) a jogellenes forgalomba hozatal miatt indult büntetõeljárás esetén a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig.

(2) Amennyiben a hatóság a vámtartozás beszedése érdekében végrehajtási cselekményt foganatosít, az elévülési idõ hat hónappal meghosszabbodik."

71. §

A Vámtv. 141. §-ának (1)- (2), (4) és (6)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az e törvényben meghatározott

a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,

b) az átmeneti megõrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állítási és a vámkezelésre vonatkozó,

c) más - a vámhatóság által végzett ellenõrzési eljárás feltételeinek biztosítására vonatkozó - jogszabályban meghatározott kötelezettségek megszegése, az ellenõrzés akadályozása, továbbá

d) a tranzitterülettel, a vámraktárral és a vámszabadterülettel összefüggõ kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.

(2) Ha a mulasztás, vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámhiány ötven százalékát kell kiszabni. Nem kell a vámigazgatási bírságot kiszabni és beszedni, ha annak összege az ezer forintot nem haladja meg."

"(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévõ adatok ellenõrzése céljából visszaküldi Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az elõzõekben nevesített okmányokat, valamint a "Beszállítói Nyilatkozat"-okat vizsgálat tárgyává teszi és az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportõr az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer, legfeljebb ötszázezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni."

"(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha természetes személy esetében a kötelezettségszegés következtében szabálysértési eljárás indult.

(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén - ideértve az e törvény 136. §-ának (5) bekezdésében meghatározott esetet is -, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése elõtt tárja fel a mulasztást és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben foglaltak huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni."

72. §

A Vámtv. 142. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"142. § (1) Ha e törvény eltérõ rendelkezést nem tartalmaz, az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni. A kamatot a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidõ lejártának napjáig terjedõ idõszakra kell felszámítani.

(2) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámáru után, a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak. Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztõ vámeljárásban a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell. A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, ha az eljárás alá vont vámárut a feldolgozási határidõ elõtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, az eljárásba vonás napjától a vámkezelés napjáig, a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha a vámeljárás során nem készpénzben nyújtottak vámbiztosítékot.

1. az áru eltérõ felhasználása esetén az eltérõ felhasználás, illetve ennek ismerete hiányában a felfedés napjáig,
2. a fel nem használt áru vámterhének a vámfizetésre kötelezett által kérelemre történõ megfizetése esetén a megfizetés napjáig.

5. A kamat után kamatot felszámítani nem lehet.
6. A kamatot a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön határozatban kell kiszabni."

73. §

A Vámtv. 143. §-a elé a következõ cím kerül, egyidejûleg a 143. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Késedelmi pótlék

143. § (1) A fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a fizetési határidõ lejártát követõ naptól a megfizetés napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.

(2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idõpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.

74. §

A Vámtv. 144. §-ának (8) és (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, valamint a § kiegészül a következõ (14)-(18) bekezdéssel:

"(8) A közúti jármûvek vámzár alatt történõ nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat eredményétõl függetlenül - jármûvenként ötezernégyszáz forint költségtérítést kell a vizsgálatot végzõ vámhivatalnak fizetni."

"(12) Az e törvény 45. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvett áruk után minden megkezdett száz kilogrammonként és naponta ezer forint költségtérítést kell fizetni a raktározásért."

"(14) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk raktározásáért fizetendõ költségtérítés mértékét - a (12) bekezdésben foglalt eset kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(15) A költségtérítés alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és soron kívül értékesített, gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes költségtérítés összegét, a költségtérítés és az áruérték közötti különbözetet nem kell megfizetni.

(16) Mentesek a költségtérítés fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk/vámáruk:

17. Az egyszerûsített eljárások során felmerült költségek megtérítésére az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mértékû költségtérítést kell fizetni.

75. §

"(1) A vámigazgatási jogviszonyban a jogokat rendeltetésszerûen kell gyakorolni. E törvény alkalmazásában nem minõsül rendeltetésszerû joggyakorlásnak az olyan szerzõdés vagy más jogügylet, amelynek célja a vámjogszabályokban foglalt rendelkezések megkerülése."

"(3) Az ügyfél kérésére a vámhatóság köteles õt a jogairól és a kötelezettségeirõl tájékoztatni, ennek érdekében különösen az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit az ügyfélnek betekintésre átadni."

"(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidõ

1. hatvan nap a tranzitterület, vámszabadterület, vámraktár engedélyezése, elfogadott exportõri minõsítés iránti és az egyszerûsített vámeljárások engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása,
2. kilencven nap a kötelezõ tarifális felvilágosítás iránti kérelem, és
3. százötven nap a kötelezõ származási felvilágosítás iránti kérelem teljesítése esetében.

(2) A Vámtv. 145. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A (6) bekezdésben meghatározott ügyintézési határidõ meghosszabbítására csak rendkívül indokolt esetben kerülhet sor. A határidõ egy alkalommal és legfeljebb harminc nappal hosszabbítható meg az ügyfél egyidejû értesítése mellett."

76. §

A Vámtv. 146. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"146. § (1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni:

2. Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a vámraktározás, a kiviteli ellenõrzés, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás, valamint a NATO okmánnyal történõ vámkezelés esetén a vámhatóság igazolása az adott eljárásban elõírt okmányon határozatnak minõsül.
3. A vámigazgatási eljárás során az ügyfél részére elõírt fizetési kötelezettséget az Áe. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti alakszerû határozatba kell foglalni.

77. §

A Vámtv. 147. §-ának (2) és (4)-(8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vámteherrõl szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító jogsértõ határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben, az e törvény 139. §-ában meghatározott elévülési határidõn belül módosítható, illetve vonható vissza a (6) bekezdésben foglalt korlátozásra is tekintettel."

(7) A kiszabott vámterhet a vámfizetésre kötelezett az elõírt határidõn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.

(8) A jogorvoslati eljárás során a vámteher kiszabását, bevételezését és visszafizetését mellõzni kell, ha az árunyilatkozatonként az ezer forintot nem haladja meg."

78. §

"(6) A kiszabott vámterhet törölni kell, ha azt a páneurópai kumulációs rendszer által biztosított kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolás kiadásával kapcsolatban szabták ki, de a határozatot a fizetést kérõ kérelmére visszavonták, vagy a fizetést kérõ a befizetést a határozat meghozatalától számított kilencven napon belül nem igazolta. Ebben az esetben a vámhatóságnak a származási igazolást vissza kell vonnia."

79. §

A Vámtv. 161. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

80. §

A Vámtv. 163. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"163. § Az utólagos ellenõrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja azokat az iratokat, adathordozókat, amelyekrõl feltételezhetõ, hogy az ellenõrzéshez szükséges információkat tartalmaznak, továbbá az árut/vámárut, valamint az eljárásban résztvevõk tevékenységének jogszerûségét."

81. §

A Vámtv. 164. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép

"164. § Az e törvény 162. §-ában foglaltak kivételével az utólagos ellenõrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerûség, a költségkímélés és az ellenõrzött mûködõképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembevételével a vámszervezet központi szerve határozza meg. Az utólagos ellenõrzéssel már vizsgált ügyekben a vámhatóság alsóbb fokú szervei a központi szerv, a központi szerv pedig az országos parancsnok engedélyével, illetve az e törvény 162. §-ában foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenõrzést."

82. §

A Vámtv. 165. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámhatóság köteles az utólagos ellenõrzést annak megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal az érintettnek írásban bejelenteni.

(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenõrzésrõl elõzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetõsége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket megsemmisítik, meghamisítják, illetve ha azt egyéb körülmények indokolják.

(3) A bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében a vámhatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történõ tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetõjének engedélyével és az ellenõrzött szervezet/személy egyidejû értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenõrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet. Amennyiben az ellenõrzöttnek a hatóság által bevonható iratok, adathordozók eredeti példányára szüksége van, úgy azokról a vámhatóság által meghatározott idõpontra a saját költségén, saját maga által hitelesített másolatot készíteni köteles."

83. §

A Vámtv. 166. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Utólagos ellenõrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenõrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles.

(4) A vámhatóság utólagos ellenõrzést végzõ tagja az ellenõrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenõrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenõrzéséhez a szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet vagy egyéb bizonyítást folytathat le."

84. §

A Vámtv. 167. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az utólagos ellenõrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenõrzött javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértõi vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttmûködés keretében beszerzett bizonyítékok.

(2) Az utólagos ellenõrzés során az ellenõrzött szervezet köteles:

a) a bizonyítékokat - ideértve szükség esetén azok hitelesített magyar nyelvû fordítását is - a vámhatóság által meghatározott idõpontra az ellenõrzést végzõk rendelkezésére bocsátani, illetve az utólagos ellenõrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetõvé tenni;

b) a vámhatóság kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességérõl nyilatkozatot tenni."

85. §

A Vámtv. 168. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a § a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A felfüggesztéssel egyidejûleg - amennyiben szükséges - a vámhatóság az ellenõrzés alatt állót - határidõ megjelölésével - az e törvény 167. §-ának (2) bekezdésében foglaltak biztosítására, bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az utólagos ellenõrzés felfüggesztése esetén a vámhatóság - az ellenõrzött költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértõvel elkészíttetheti vagy azokat és más bizonylatokat beszerezhet.

(3) A vámhatóság az utólagos ellenõrzést a bizonyítékok beszerzéséig határozattal - legfeljebb hatvan napra - felfüggesztheti, ha az ellenõrzött szervezet, illetve személy javára vagy terhére történõ megállapítások alapjául szolgáló bizonyíték beszerzése elõreláthatólag a vizsgálatra rendelkezésre álló idõn belül nem lehetséges. A felfüggesztés idõtartama az ellenõrzési határidõbe nem számít be."

86. §

A Vámtv. 169. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az utólagos ellenõrzés akkor fejezõdik be, amikor az ellenõrzés megállapításait tartalmazó jegyzõkönyvet az ellenõrzött részére átadják, kézbesítik, illetve amikor az a vonatkozó jogszabályok szerint kézbesítettnek minõsül. Az utólagos ellenõrzés következtében tett intézkedések idõpontjaként a jegyzõkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni."

87. §

A Vámtv. 170. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az ellenõrzés befejezésérõl a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidõt követõ nyolc napon belül dönt. Az ellenõrzést folytatni kell, ha az ellenõrzött észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása szükségessé válik. Ilyen esetben kiegészítõ jegyzõkönyvet kell készíteni."

88. §

(1) A Vámtv. 174. §-ának (1) bekezdése a következõ n) ponttal egészül ki:

"n) a kötelezõ felvilágosítással kapcsolatos feladatok ellátását, így különösen azok kiadását, visszavonását, a kérelemhez benyújtott okmányok ellenõrzését, helyszíni vizsgálat tartását, ideértve a gyártási folyamat, termelési tevékenység ellenõrzését."

(2) A Vámtv. 174. §-a kiegészül a következõ új (2)-(3) bekezdésekkel, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(8) bekezdés számozása (4)-(10) bekezdésre módosul:

"(2) A Vám- és Pénzügyõrség a vámhatósági eljáráshoz kapcsolódva az érintett személyrõl, a környezetrõl, illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges körülményrõl, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Vám- és Pénzügyõrség által készített kép- és hangfelvétel, illetve az abban szereplõ személyes adat az esemény helyszínén vagy már korábban elkövetett bûncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során használható fel.

(3) Ha a kép- vagy hangfelvétellel kapcsolatban büntetõ- vagy szabálysértési eljárás nem indul, a kép- és hangfelvételt legkésõbb az esemény idõpontjától számított hat hónap elteltével meg kell semmisíteni."

89. §

A Vámtv. 203. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerûen végzõ egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerûen végzõ egyéb szervezet a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).

(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy - gazdasági társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték és azt három hónapnál nem régebbi keltezésû cégkivonattal igazolja."

90. §

A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) határátkelõhelyre kért tevékenységi engedély esetében a vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;"

91. §

A Vámtv. 205. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"205. § A vámhatóság a tevékenységi engedélyt öt naptári évre adja meg és az e törvény 204. §-ában elõírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja."

92. §

A Vámtv. 206. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"206.§ (1) A tevékenységi engedélyt vissza kell vonni, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes a vámjogszabályban elõírt kötelezettségeit súlyosan megszegi."

(2) Az az engedélyes, akitõl a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.

(3) A vámügynöki tevékenység esetében a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

93. §

A Vámtv. 207. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"207. § Nem jogosult a vámügynökség nevében a vámügynökség azon alkalmazottja eljárni, akit e tevékenységével kapcsolatban ismételt vámszabálysértés, továbbá csempészet, vámorgazdaság vagy adócsalás bûncselekmény elkövetése miatt a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerõsen elmarasztalt, amíg a büntetés vagy a szabálysértési szankció hatálya alatt áll."

94. §

(1) A Vámtv. 212. §-ának (2) bekezdése a következõ l) ponttal egészül ki,

"l) a vám elé állítás szabályait."

2. A Vámtv. 212. §-a következõ (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi postaforgalomra vonatkozó részletes vámszabályokat.

95. §

A Vámtv. 2. számú melléklete IV. részének 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét elõtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény ötven százalékát veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az elõtakarékosság bejelentésétõl számított

a) legalább háromszázhatvanhat külföldi szolgálati nap esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek ötven százalékos mérséklésével,

b) legalább hétszázharmincegy külföldi szolgálati nap esetén

vámmentesen vámkezelhetõ.

Az e jogcímen vámkezelt vámárut a vámmentes vámkezeléstõl számított három éven belül belföldön elidegeníteni, vagy szervezet részére használatba adni csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után lehet."

96. §

Átmeneti és záró rendelkezések

(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépést követõen végzett vámigazgatási eljárásoknál kell alkalmazni.

(2) Az e törvénnyel módosított Vámtv. 1. §-a 45. pontjában, a 19/A. §-ában, a 144. §-ának (18) bekezdésében, a 145. §-a (6) bekezdésének b) és c) pontjában, a 146. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés, továbbá a 161. §-ában a kötelezõ felvilágosításra vonatkozó kitétel, valamint a 174. §-a (1) bekezdésének n) pontjában foglalt rendelkezés 2001. január 1-jén lép hatályba.

(3) Az e törvény hatálybalépése elõtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntetõ vámeljárás esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási határidõ lejártáig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt engedélyezett fizetési kedvezmények (így különösen: fizetéshalasztás - ide nem értve a vámteher megfizetésére biztosított halasztott vámfizetési engedélyt -, részletfizetés, kamatmentesség), illetve kivetett terhek (így különösen: kamat, bírság) az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetõk igénybe, illetve teljesítendõk.

(5) Az e törvény hatálybalépése elõtt a vámhatóság által kiadott engedélyek e törvény hatálybalépését követõen csak akkor tekinthetõk érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezõbb feltételhez köti. Amennyiben a korábban hatályos jogszabályok alapján kiadott engedély az e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély birtokosa az e törvény hatálybalépését követõ száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.

(6) A Vámtv. 207. §-ában foglalt ismételt vámszabálysértés elkövetésénél csak az olyan szabálysértés vehetõ figyelembe, amelyet e törvény hatálybalépése után követtek el.

(9) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Vámtv.-ben használt vámáru/áru kifejezés helyébe az áru/vámáru kifejezés lép.

c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
1995. évi C. törvény módosításáról rendelkezõ törvényjavaslathoz

Az Európai Közösségekkel aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodásban vállalt kötelezettségeink teljesítéseként az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idõpontjára meg kell valósítani a vámjogi szabályozás teljes harmonizációját. A csatlakozási tárgyalások elsõ fázisaként múlt év õszén lezajlott átvilágítási tárgyalások során beazonosításra kerültek azok a területek, ahol a magyar vámjogban jelentõsebb eltérések érvényesülnek a Közösség elõírásaihoz képest. Ezek közé tartoznak az ún. gazdasági vámeljárások, az egyszerûsített vámeljárások és a vámfizetés, vámbiztosítéknyújtás szabályai.

A csatlakozás elõkészítésének elõttünk álló szakaszára kidolgozott Nemzeti Programban rögzített feladataink között szükségszerûen szerepel az említett területre vonatkozó szabályozásunk harmonizálása a Közösség elõírásaival. A Vámtörvény jelenlegi módosítási javaslata elsõsorban a gazdasági vámeljárások szabályainak átvételét és az egyszerûsített vámeljárások körének bõvítését tûzte ki célul, továbbá a Közösségben használt kötelezõ tarifális és származási felvilágosítás bevezetéséhez a jogszabályi háttér megteremtését.

Az említett vámeljárások a Közösség Vámkódexének figyelemre méltó részét képezik, teljeskörû átültetésük a magyar Vámtörvénybe, figyelemmel a kapcsolódó szabályokra is, viszonylag terjedelmes módosítással valósítható meg.

Mivel az egyedi és tevékenységi garanciák teljes körû bevezetése miatt szükségessé vált a vámbiztosítékra vonatkozó törvényi helyek módosítása, megfelelõ alkalom kínálkozik a vámbiztosítékra vonatkozó elõírások (a

vámbiztosíték nyújtás köre, mértéke, a mentességek és a megújítás indokoltságának megszûnése) egységes és átláthatóbb szerkezetének kialakítására, kiküszöbölve egyúttal az idõközbeni módosítások szemléleti különbözõségeibõl adódó nehézségeket is.

Tekintettel arra, hogy a vámszervezet felkészítése a tagállami vámadminisztrációs feladatok megfelelõ ellátására szintén kiemelt feladata a csatlakozási elõkészítési folyamatnak, a megvalósuló szervezeti átalakulások tükröztetése, illetve az azokhoz kapcsolódó eljárási szabályok megjelenítése is szükségessé vált, (a vámhatóság fogalma, a vámeljárások indítására vonatkozó illetékességi szabályok, az egyszerûsített eljárások engedélyezésére és alkalmazására illetékes vámszervek meghatározása...).

Ezeken túlmenõen a könnyítések, a gördülékenyebb mûködési feltételeket biztosító eljárások bevezetése mellett szükségszerûen át kellett gondolni az ellenõrzés feltételeinek megfelelõ alakítását is.

Az 1. §-hoz

A gazdasági vámeljárások részletes szabályainak átvétele, továbbá az egyszerûsített vámeljárások bevezetése a Vámtörvény értelmezõ rendelkezéseinek bõvítését és a harmonizálás miatt részbeni módosítását tették szükségessé.

Új fogalomként bekerültek többek között a gazdasági vámeljárások, a vámjogi státusz, a vám elé állítás, áruátengedés, gyorsposta, elõfinanszírozott áru.

A vámadminisztrációra vonatkozó értelmezõ rendelkezések már a Közösség Vámkódexében szereplõ megfogalmazásoknak megfelelõ fogalmakat és az új eljárások szerinti feladatokhoz alakított szervezeti megosztást is tartalmazzák.

A kötelezõ tarifális felvilágosítás és a kötelezõ származási felvilágosítás bevezetése alapkövetelmény a tagállamok számára. Megfelelõ mûködtetéséhez elõzetes tapasztalatszerzés szükséges, ezért indokolt jogharmonizációs lépésként a felvétele.

A jövedéki termék e törvény alkalmazása szempontjábóli meghatározása lehetõvé teszi a jövedéki törvény hatálya alá tartozó olyan termékek könnyített kezelését, amelyek sem engedély, sem adókötelezettség alá nem esnek (pl. gyertya).

A 2. §-hoz

A módosítás az Áe elõírásaival összhangba hozza, világosan meghatározza a Vámtörvény alkalmazási körét.

A 3. §-hoz

A szellemi tulajdonjogokra vonatkozó kitételben a megfogalmazás pontosítása mind a magyar, mind a közösségi jogszabályi fogalomhasználattal összhangban álló helyzetet teremt.

A 4. - 7. §-hoz

E §-ok tartalmazzák a vámteher biztosítására vonatkozó rendelkezések új szerkezetû rendszerét. Az egyedi és tevékenységi biztosíték intézményének elkülönített kezelése áttekinthetõbbé teszi a szabályozást. A gazdasági vámeljárások részletes szabályainak és az egyszerûsített vámeljárásoknak a bevezetése miatt módosítani szükséges a biztosíték nyújtás alóli mentességeket is. Az átdolgozás szem elõtt tartotta a halmozódások elkerülésének követelményét (lásd pl. Vámtv. 8. § (4) b, és 9. § (2) c, és d, pontokat).

Változik ugyanakkor a vámbiztosíték mértékére vonatkozó szabályozás a tevékenységi engedélyek esetében. A javaslat szerint - a kezességvállalás és a Tranzit Egyezmény szerinti árutovábbítás kivételével - egységesen az éves vámteher összegének 8 %-a erejéig kell vámbiztosítékot nyújtani. Ez alól mentes azonban az aktív és passzív, valamint a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyese abból a megfontolásból, hogy a könnyített gazdasági feltételeket a hasonló tevékenységekre egységesen fenntartsuk. Mentesül továbbá a biztosítéknyújtási kötelezettség alól minden egyszerûsített módon engedélyezett vámeljárás és az egyedi biztosíték nyújtás alól a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés, ha a vámeljárást kérõ halasztott fizetési engedéllyel rendelkezik. A tevékenységi engedélyek közül a vámügynök(ség) továbbra is mentes marad a biztosítéknyújtás kötelezettsége alól, ami annál is inkább indokolt, mert vámfizetésre kötelezettként nem jelenhet meg a törvény elõírásai szerint.

A vámbiztosíték indokoltságának megszûnését a javaslat a hatályos elõírásoknál egyértelmûbb és egyszerûbb formában tartalmazza. A szabályok részletezése a végrehajtási rendeletbe illik.

A 8.- 9. §-hoz

A vámkezelési díj és statisztikai illeték megszûnése miatti technikai módosítások.

A 10. §-hoz

E rendelkezéssel teremtjük meg az Európai Unió tagországaiban kötelezõen használt és számunkra is elõírt tarifális és származási felvilágosítás bevezetésének jogszabályi hátterét.

Az angol rövidítéssel BTI, BOI-nak jelölt jogintézmények használata garanciát nyújt mind a hatóság, mind a gazdálkodók számára a kérdéses áruk vámkezelését alapvetõen befolyásoló tarifális besorolásának és származási helyzet meghatározásának állandóságával. Jogszerû használatukkal a tévedések kockázata jelentõsen csökkenhet, ami biztonságosabbá teszi a vám- és adóbevételek megtérülését is.

Az említett jogintézmények megfelelõ mûködtetése komoly - Phare források felhasználásával történõ - infrastrukturális és szervezeti felkészülést igényel a vámhatóságtól, ezért alkalmazásukat leghamarabb 2001. január 1-tõl lehetséges elkezdeni.

A 11. §-hoz

A vámbiztosítéknyújtás rendszerének átdolgozásával egy helyre kerülnek az egyes jogcímek biztosítékának mértékei, így az egyedi biztosítéknyújtásnál szerepel az ideiglenes vámérték megállapítás esete. A vámértékszabályok között elegendõ általában utalni rá. Az egyszerûsített eljárások bevezetésével lehetségessé válik, hogy a véglegesnek tekinthetõ vámérték adatok csak a kiegészítõ árunyilatkozat benyújtásával válnak ismertté. Ilymódon - a Közösség elõírásaival összhangban - a vonatkozó 10 napos idõtartamra a vámérték különbözet alapján számított vámteherre egyedi biztosíték nyújtásának elõírása szükségessé válik.

A 12. §-hoz

Az aktív és passzív feldolgozás közösségi szabályainak átvétele miatt szükségessé vált a vámértékre vonatkozó különleges szabályok korrekciója, illetve újraszabályozása.

A passzív feldolgozásból visszaérkezõ vámáruk teljes és részleges vámmentességére vonatkozó, közösségi elõírásokkal konform vámérték szabályok a Vámtörvény 106. §-ában kerültek megfogalmazásra. Hasonló a helyzet a garanciális javításból visszaérkezett vámáruk vámértékének szabályozásával.

Bekerült továbbá az újonnan bevezetett vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén érvényesülõ vámértékmeghatározás szabálya.

A 13. §-hoz

Az átmeneti megõrzés törvényben már korábban meglévõ elõírásait megfogalmazásában is közelíti a módosítás az EK vonatkozó elõírásához. Kivételt képez az átmeneti megõrzés idõtartama, amit - megõrizve a korábbit - 30 napban határoz meg a javaslat (az EK szabály tengeri szállításnál 45, szárazföldi szállításnál 20 nap).

A törvény szintjén új szabályozásként szerepel az (5) bekezdésben az átviteli rendeltetésû, illetve reexpediálási tevékenység keretében megvalósuló raktározás szabályozása. Jelenleg a törvény végrehajtási rendelete tartalmazza ezt a rendelkezést, de a jogintézmény jelentõsége indokolja a szabályozás törvényi szintre emelését.

A 14. §-hoz

A vámraktározás szabályainak EK elõírásokhoz való közelítésével célszerûvé vált a vámraktározási eljárás és a vámhatóság által hivatalból indított raktározás szétválasztása. Ez utóbbira vonatkozó szabályok kerültek át a vámfelügyelet szabályai közé, tekintettel arra a tényre is, hogy a közvetlen vámfelügyelet egyik formája az õrzés.

A 15.- 16. §-hoz

A módosítás egyrészt - hasonlóan a Közösség Vámkódexének fejezet, illetve szakasz megnevezéseihez - jelöli, hogy a következõ elõírások a vámeljárás általános rendelkezései, másrészt az újabb egyszerûsített vámeljárások bevezetésével szükségessé váló vámkezelési illetékességi szabályt teremti meg.

A 17. §-hoz

A módosítás a Tranzit Egyezményben foglalt egyszerûsített eljárást ülteti át a vámjogba, megteremtve az összhangot a nemzetközi megállapodás és a vámjog elõírásai között.

A 18. §-hoz

A fogalmi pontosítással valóban létrejön a tiltó vagy korlátozó rendelkezések érvényesítésének jogi alapja, ugyanis a beléptetés nem minõsül vámkezelésnek, viszont vámigazgatási eljárás.

A 19. §-hoz

A módosítás az EK vonatkozó elõírásaival összhangban határozza meg a vámkezelést kérõt és megteremti az egyszerûsített vámeljárás kezdeményezésének lehetõségét.

A 20. §-hoz

Az árunyilatkozat benyújtásának módjára és formájára irányuló módosítás a Közösségben már ismert és nekünk is bevezetésre ajánlott elektronikus úton történõ árunyilatkozatadás szabályát tartalmazza. Ezen túlmenõen megteremti az egyszerûsített eljárásokban megengedett árunyilatkozatadási formát is.

A 21. - 23. §-hoz

Az e §-okban foglalt módosító rendelkezések vezetik be többek között az átvilágítási tárgyaláson hiányzó szabályozásként azonosított és a Közösség képviselõi által ajánlott egyszerûsített vámeljárásokat. Az új rendelkezések megteremtik a hiányos árunyilatkozattal vagy helyettesítõ okmánnyal kérhetõ vámeljárást és a helyi vámkezelés jogintézményét.

A szabályozás teljesen összhangban áll a közösségi szabályozással azzal a kis eltéréssel, hogy a belföldi forgalom számára történõ vámkezelésnél meghagyja az összevont árunyilatkozat adásának lehetõségét is. Ez utóbbi lehetõség megõrzése a magyar gazdálkodók érdekeit védi. Ennek alapján lehetõvé válik például, hogy a MÁV Záhonyban egyszerûsített módon, helyben tudja intézni a vámáruk belföldiesítését.

A kiegészítõ árunyilatkozatok benyújtására megállapított határidõk rövidebbek a Közösségben érvényben levõknél, viszont igazodnak a még nem harmonizált vámfizetési rendre vonatkozó elõírásainkhoz.

Az engedélyezés feltételei között sajátos magyar szabályként szerepel a vámszempontból megbízhatóság követelménye. Elõírását az ún. "fekete gazdaság" jelenségei miatt célszerûnek látszik megtartani.

Szükségessé vált továbbá a vámteherkiszabó határozatok meghozatalának eljárásonkénti rendezése is.

A 24.- 35. §-hoz

Az e §-okban megfogalmazott rendelkezések a Közösség vámraktározási eljárásának elõírásaihoz való közelítést célozzák.

A szabályozás tisztán a gazdasági célú vámraktározás eljárási rendelkezéseit, valamint a vámraktár üzemeltetés engedélyezésének feltételeit tartalmazza, összhangban a Közösség általunk ismert Vámkódex módosításával is. A törvényi rendelkezések nem terjednek ki a vámraktár típusokra, mivel egyenlõre nem ismert a Közösség felülvizsgálatának eredménye. Várhatóan a Vámtörvény végrehajtási rendeletének elõkészítése idejére elkészül a Közösség vonatkozó - egyszerûsítést célzó - rendelkezéseinek tervezete.

A vámraktár jogintézményének újraszabályozása miatt a Vámtörvény 71. §-ának tartalma is megváltozott. Itt kerülnek meghatározásra az engedélyvisszavonást indokló okok. Új elem - amely a törvényjavaslatban többször visszatér - a súlyos kötelezettségszegés feltételkénti meghatározása, amelynek részletszabályai az adott engedélyhez kötött tevékenységi formáktól függõen a Vámtörvény végrehajtási rendeletében kerülnek részletesen meghatározásra. Hasonlóan visszatérõ elem a tevékenységi engedélyek visszavonása esetén érvényesülõ "kötelezõ várakozási idõ" elõírása az ugyanazon tevékenységre vonatkozó engedély újbóli kiadása elõtt. A javaslatban szereplõ 6 hónapos idõtartamok igazodnak a Közösség engedélyezési eljárásának szokásos idõszükségletéhez.

A 36. - 38. §-hoz

Az aktív feldolgozási eljárás rendelkezéseinek módosítása a Közösség elõírásaival összhangban két típusú vámeljárás lehetõségét fogalmazza meg, úgymint felfüggesztõ, és vámvisszatérítési eljárásokat. A hatályos szabályozás lényegében a felfüggesztõ eljárás fogalmát és részben az eljárási szabályait is tartalmazza. A jelenlegi módosítás azonban a részletes szabályok átvételét célozza mindkét eljárás esetében.

Tekintettel arra, hogy az aktív feldolgozás hazai fogalma szûkebb, mint a vonatkozó közösségi fogalomé, valamint az engedélyezés feltételeként elõírt a környezetvédelmi hatóság engedélye, továbbá a garanciális javítások esetében - a magyar gazdálkodók érdekében - könnyített eljárást enged a szabályozás, nem beszélhetünk teljes harmonizációról e területen. A helyettesítõ áruk felhasználásának lehetõsége azonban húzó erõt jelenthet a magyar gazdaságra - a hazai áruk felhasználása révén -, ha a magyar gazdálkodók átgondoltan mûködtetik az aktív feldolgozás intézményét.

További gazdálkodást segítõ rendelkezés, hogy a feldolgozás bizonyos fázisai külföldön is elvégeztethetõk passzív feldolgozási eljárás keretében, ami a gazdaságos feldolgozási tevékenység kialakítását megtervezetté teheti.

Fontos momentuma az aktív feldolgozási eljárás szabályozásának, hogy az elszámolási kötelezettség elmulasztása nem jár a "kényszerbelföldiesítés" következményével. Ez esetben az új szabályozás szerint a vámhatóság felszólítja a gazdálkodót a 30 napon belüli elszámolásra. A kötelezettség elmulasztásáért természetesen a vámigazgatási bírságot ki kell szabni.

A 39. - 42. §-hoz

Az ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályozás harmonizálásának elsõ lépése valósul meg a jelenlegi módosítással. Ennek eredményeként az ideiglenes behozatal fogalma és az engedélykötelezettség elõírása a Közösség szabályozásának megfelelõen kerül meghatározásra.

Ugyanakkor - tekintettel a vámmentességek nem összehangolt helyzetére - a részleges és teljes mentességek közötti átfedések széles köre miatt jelenleg nem célszerû a teljes tartalmi azonosságot megteremteni. Az ideiglenes behozatal gazdasági vámeljárássá tétele miatt módosulnak az elszámolás szabályai is. Lényeges eltérés még, hogy a vámfizetési kötelezettség alá tartozó jogcímek esetében továbbra is marad a vámteher 2 %-át kitevõ mérték havonkénti megfizetésének elõírása a Közösségben érvényesülõ 3 %-os mértékkel szemben.

A 43. - 44. §-hoz

A vámáru kiadására vonatkozó általános rendelkezések kiigazításával együtt az egyszerûsített eljárásra vonatkozó rendelkezésekkel is összhangba kerül a szabályozás a módosítással. A Vámtörvény 81. §-ának kiegészítése technikai módosítás az új jogintézményként bevezetésre javasolt vámfelügyelet melletti feldolgozás beiktathatósága érdekében. Az így felszabaduló 82. § e célra történõ használatával elkerülhetõ a kapcsolódó törvényi helyek felülvizsgálatának szükségessége.

A 45. §-hoz

A módosító rendelkezések megteremtik a Közösség elõírásaiban létezõ gazdasági vámeljárás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás jogintézményét a magyar vámjogban is. Az eljárás bevezetése azon túlmenõen, hogy a kötelezõen elõírt jogharmonizációs lépés egyik eleme, a gazdálkodók részére megteremti - igaz, hogy csak meghatározott árukörben - egy kedvezõbb likviditási feltételek melletti feldolgozási tevékenység lehetõségét. A szabályozás átvétele teljeskörû.

A 46. §-hoz

Technikai módosítás, a már nem létezõ kiviteli elõjegyzéssel kapcsolatos rendelkezés kiiktatása.

A 47. - 49. §-hoz

A passzív feldolgozási eljárásra vonatkozó rendelkezések teljes körû átvételét célozza a módosítás azzal a következetesen alkalmazott kis eltéréssel, hogy javítási feldolgozás esetén könnyített eljárás engedélyezését teszi lehetõvé. Az eljárás viszonylag terjedelmes technikai szabályozási igénye miatt a részletes szabályozást a törvény végrehajtási rendeletébe célszerû beiktatni.

Az 50. - 52. §-hoz

A vámszabadterületen is indokolt az egyszerûsített vámeljárások alkalmazása. A módosítás a megfelelõ hivatkozás beiktatásával megteremti ezt a lehetõséget, valamint az aktív feldolgozás szabályozásának módosítása miatt szükségessé váló korrekciót is tartalmazza.

Az 53. - 54. §-hoz

Vámmentesen exportáruba beépítésre kerülõ anyagok ... stb. elszámolási lehetõségére vonatkozó módosító rendelkezések a Vámtörvény végrehajtási rendeletébõl kerülnek törvényi szabályozási szintre. Tekintettel az azokban foglalt elõírások, feltételek jellegére (megsemmisítés, külföldre kivitel engedélyezése ...) a törvényi szintû szabályozás indokolt. Hasonló a helyzet a szavatosság, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül beküldött csereáruk, alkatrészek igazolásának feltételeit, illetve az értékesebb csereárura vonatkozó vámteher kiszabási kötelezettség elõírását illetõen. Ezek a feltételek csak törvényi szinten írhatók elõ.

Az 55. §-hoz

A vámtörvény 105. §-ában szereplõ, vámmentesen behozható üzemanyagok eddigi 200 literes korlátozásának törlése miatt válik szükségessé a módosítás. A törlés a magyar fuvarozókat, szállítmányozókat hozza azonos helyzetbe a külföldi vállalkozókkal, mivel nemzetközi megállapodások alapján a külföldi vállalkozók mentesülhettek a korlátozó feltételek alól.

Az 56. §-hoz

A passzív feldolgozási eljárás részletszabályainak átvétele szükségessé tette a passzív feldolgozásból visszahozott vámáruk vámmentességi szabályaira vonatkozó rendelkezések átvételét is, csakúgy, mint a garanciális javítást célzó kivitelre vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás ezeket a szabályokat tartalmazza a Közösség elõírásaival összhangban.

Az 57. §-hoz

A módosító rendelkezés egyrészt össze kívánja hangolni az útiholmira vonatkozó elõírásokat, másrészt korlátot kíván szabni a határmenti áru-behozatali visszaéléseknek.

Az 58. §-hoz

A hazatelepülõk, bevándorlók, áttelepülõk ... stb. vámmentes vámkezelési eljárásának elhúzódását kiküszöbölni szándékozó elõírás jelenleg a Vámtörvény végrehajtási rendeletében található. A korlátozó jellege miatt indokolt annak törvényi szintû szabályozása.

Az 59. §-hoz

A fuvarozók gyors ügyintézését, a gyorsszolgálatok mûködését segíti a Közösség elõírásaiból átvett módosító szabály.

A 60. §-hoz

A vámfizetésre kötelezetti kör újraszabályozására több ok miatt került sor. Egyik ok, hogy a most bevezetésre kerülõ gazdasági vámeljárások vámjogi elõírásai kapcsán új definíciók kerültek megállapításra, amely szükségessé teszi a vámfizetésre kötelezettek meghatározásának átszerkesztését is. Míg a jelenleg hatályos jogszabályban e § keretében kerül részletezésre a vámáruk felett rendelkezésre jogosultak személyi köre, a javaslatban ezt a személyi kört már az 1. § 43. pont tartalmazza, változatlan tartalmi feltételek mellett. A kezességvállalók körét pedig a 7. § (4) bekezdése tartalmazza, amely szükségtelenné teszi az e §-ban történõ ismételt szabályozást. Egyidejûleg sor kerül egy eddig hiányzó jogszabályi elõírás pótlására is, miszerint a kumulációs vámteher miatti vámfizetésre kötelezettség jogkövetkezményeit és kezelését tekintve nem azonos a "normál" vámfizetésre kötelezettséggel.

A 61. - 63. §-hoz

A vámteher kiszabására vonatkozó rendelkezéseket a gazdasági vámeljárások (aktív feldolgozás felfüggesztõ eljárás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás ...) részletszabályainak bevezetése miatt szükséges módosítani. Hasonló a helyzet a vámteher megfizetésére vonatkozó szabályok esetében is. A módosító rendelkezések a vámteher megfizetésének szabályait igazítják a gazdasági vámeljárások bõvített körének, szabályozásának alkalmazásához. Továbbá a törvény 125. §-ában meghatározott vámfizetésre kötelezettekkel összehangolva került kiegészítésre a vámteher kiszabásának feltételrendszere.

A magyar gazdálkodók közösségi gazdálkodókkal megegyezõ versenyhelyzetének biztosítása érdekében törlésre kerül a származási igazolások kiadásához kapcsolódó vámteher megfizetésének idõpontjára vonatkozó különös elõírás.

A bankkártyával fizetés feltételei technikailag úgy kerültek kialakításra, hogy a banki átutalás fogalma lefedi ezt a fizetési módot is.

A halasztott vámfizetésre vonatkozó szabályozás egyrészt az egyszerûsített eljárások bevezetésének harmonizációs lépése miatt módosul, másrészt eltörlésre kerül jövedéki termékek esetében a halasztott fizetés mögé állítani elõírt bankgarancia felsõ határa. Ez utóbbi rendelkezés módosítását a nagy gazdálkodók mûködési feltételeinek megfelelõ biztosítása indokolja.

A módosítás tartalmazza még az engedély visszavonása esetén érvényesülõ kétéves eltiltási idõtartam egy évre csökkentését, figyelemmel arra a tényre, hogy a vámhatóság ellenõrzési rendszere e vonatkozásban sokat fejlõdött és az egy éves idõtartam is megfelelõen riasztó idõtáv egy gazdálkodás életében.

A 64. §-hoz

Technikai módosítás. A kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések változását követi.

A 65. §-hoz

A módosítás tartalmazza a késedelmi pótlék jogintézményének vámjogba való felvétele miatt szükségessé váló módosításokat, megteremti a zálogjog érvényesítése esetén megvalósuló elszámolás részletszabályainak végrehajtási kormányrendeletben való kidolgozására a törvényi felhatalmazást, és korrigálja a megfizetésnél, illetve visszafizetésnél figyelembe nem veendõ minimális összeget.

A 66. §-hoz

A módosító rendelkezés egyrészt az elõzõekben említett minimál összeg emelését vezeti át a helyesbítés szabályozásán, másrészt következetesen az általános forgalmi adó alapját képezõ, vámértéken kívüli költségváltozások figyelembevételét írja elõ helyesbítési jogcímként.

A helyesbítés indokoltságát igazolni kell és a folyamat elhúzódásának kiküszöbölése miatt a helyesbítés kérésére határidõ elõírása indokolt. A kötelezettség elõírása pedig - tekintettel a jogkövetkezményekre is - törvényi szintû szabályozást igényel.

A szabályozás ugyanakkor bevezeti az összevont helyesbítés jogintézményét azon gazdálkodók feltételeihez alkalmazkodva, akik számláikat csak évente meghatározott alkalommal kapják. Az eljárás nemcsak a gazdálkodók, hanem a vámhatóság részére is könnyítés a helyesbítés korrekt elvégzésére.

A 67. §-hoz

Az aktív feldolgozási eljárás szabályozásának módosítása a vámvisszatérítési jogcímek átdolgozását is igényli. A módosítás ennek megfelelõ korrekciókat tartalmaz, továbbá a késedelmi pótlék intézményének bevezetése miatt módosul a vámhatóság késedelmes teljesítése miatti szankcióra vonatkozó elõírás.

A 68. §-hoz

A javaslat a Vámtörvény méltányos eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek a késedelmi pótlék bevezetésére tekintettel szükségessé vált módosítását tartalmazza.

69. - 70. §-hoz

Az elévülésre vonatkozó rendelkezések módosítása azért vált szükségessé, mert a Vámtörvény 125. §-a szerinti jogcímek teljes körére meg kell határozni az elévülés számításának idõpontját, továbbá a vámraktározás szabályainak változása miatt - gyakorlatilag határozatlan idejû tárolás megengedett - célszerû módosítani az elévülés nyugvásának feltételeit is. A végrehajtáshoz kapcsolódó elévülési szabály az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott szabályozást veszi át.

A 71. §-hoz

A vámigazgatási bírság szabályozását a gazdasági vámeljárások szabályozásának módosításával harmonizálni szükséges. A származási igazolások kérésével és kezelésével kapcsolatos fegyelem erõsítése a Közösség ellenõrzésének fokozódása miatt fontos követelmény. Az e tekintetben foganatosítható bírság összegének felemelése a fegyelem növekedése irányába hathat.

A módosítás tartalmaz az ügyfelek számára kedvezõ, az adózás rendjérõl szóló szabályozással összhangban álló rendelkezést is a vámhatósági intézkedés elõtt az ügyfél által feltárt és korrigált mulasztások esetére. Ez esetben a vámigazgatási bírság mértékének csak a 25 % -át kell megfizetni.

A 72. - 73. §-hoz

A késedelmi pótlék jogintézményének bevezetése a vámjogba a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések átdolgozását is szükségessé tette. Ilymódon viszont egyértelmûvé válik a fizetési mulasztások és a vámjogi rendeltetés megváltoztatása miatti, alapvetõen likviditási és így versenyhelyzetet torzító esetekben megvalósuló kamatfelszámítás jellege és célja közötti különbség. A késedelmi pótlék mértéke - a jegybanki alapkamat kétszeres összegének 365-öd része a késedelem minden napjára mind az ügyfél, mind a vámhatóság mulasztása esetén.

A kamatfizetésekre vonatkozó rendelkezések átdolgozását indokolja még a gazdasági vámeljárások szabályozásának jogharmonizációja.

A 74. §-hoz

A vámraktározás és a vámfelügyelet szabályozásának módosítása miatt szükségessé vált a költségtérítések szabályozásának módosítása is. Ilymódon a szükségessé vált korrekciókkal együtt itt kerültek megfogalmazásra a korábban raktárdíj mentességként szereplõ jogcímek.

A kötelezõ tarifális és származási felvilágosítás intézményének bevezetése a Közösség elõírásával összhangban álló költségtérítési szabály megfogalmazását indokolja.

A 75. §-hoz

A Vámtörvény javaslat szerint a módosított 145. § (1) és (3) bekezdése a rendeltetésszerû joggyakorlás és a Közösség Vámkódexében is megjelenõ, az ügyfelet megilletõ tájékoztatási kötelezettség szabályait tartalmazza.

Az államigazgatási eljárás általános szabályait rögzítõ 1957. évi IV. tv.-re való hivatkozás a törvényjavaslat 2. §-ába kerül, míg az ügyfél fogalma önálló definíciót kap az 1. § 44. pontban.

A módosítás tartalmazza még a vámigazgatási ügyek elintézési határidõinek megállapítását az új vámeljárások és az újonnan bevezetett kötelezõ tarifális és származási felvilágosítások esetében is. Ez utóbbiakra vonatkozó határidõk a Közösség elõírásaival összhangban kerültek megállapításra.

Az egyszerûsített vámeljárások rendkívül nagy kedvezményei és kockázata miatt pedig a vonatkozó engedélyezés körültekintõ megvalósulása érdekében célszerû a 60 napos ügyintézési határidõ megállapítása.

A hosszabb határidõk lehetõsége következtében ugyanakkor célszerû a meghosszabbítás lehetõségének korlátozását is elõírni.

A 76. - 77. §-hoz

A módosítás a határozathozatali kötelezettséget, annak formáit, illetve a vámkezelés igazolásának módját az újonnan bevezetett vámeljárási szabályokra figyelemmel állapítja meg.

A vámhatóság által kiadott határozatok ellen indított jogorvoslati kérelmek tapasztalatai alapján indokoltnak látszik a törvényben kimondani, hogy

fizetési kötelezettséget megállapító határozatokat az Áe. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti alakszerû határozatba kell foglalni.

A módosító rendelkezések szûkítik a határozatok visszavonásának lehetõségét, így az érdeksértõ határozatok visszavonására a javaslat elfogadását követõen nem lesz mód. Szûkül továbbá a felügyeleti intézkedés alá vonható határozatok köre is, lényegében a fizetési kötelezettséget megállapító jogsértõ határozatok felülvizsgálhatóságára.

A megfizetés, visszafizetés minimális küszöbértékének emelését a javaslat a jogorvoslati eljárás esetében is rögzíti.

A 78. §-hoz

Az Európai Megállapodás 4. sz. Jegyzõkönyvében szereplõ, a pán-európai kumulációs rendszer feltételérõl rendelkezõ származási szabályok alapján a kedvezményes piacrajutás érdekében az ún. harmadik országokból származó és a pán-európai térségbe exportált árukba beépített anyagokra, alkatrészekre a vámterheket meg kell fizetni (ez a kumulációs vámteher). A döntés azonban a gazdálkodóé. Amennyiben nem kívánja vagy nem tudja a kedvezményes lehetõséget igénybevenni, mind a fizetési kötelezettség törlésérõl, mind a származási igazolás visszavonásáról rendelkezni szükséges.

A 79. - 87. §-hoz

Az utólagos ellenõrzésre vonatkozó rendelkezések módosítását az ellenõrzõ szervezet mûködésének átalakítása, valamint önállóságának és központi irányításának részletes szabályozása indokolja.

A 88. §-hoz

A Vám- és Pénzügyõrség feladatait tartalmazó elõírások közé fel kell venni a jogharmonizációs lépésként bevezetni tervezett kötelezõ tarifális és származási felvilágosítással kapcsolatos feladatokat, továbbá a nyomozati feladatai ellátásához kapcsolódó eljárások összehangolását a rendõrségi törvényben elõírtakkal.

A 89. - 93. §-hoz

A módosító javaslatok a vámügynökségre vonatkozó rendelkezések tekintetében fogalomösszehangolást és fogalompontosításokat tartalmaznak, összefüggésben az engedélyhez kötött tevékenységek különbözõ vámeljárásokban található szabályozásának egységesítésével.

A 94. §-hoz

A javaslat felhatalmazó rendelkezést tartalmaz a jogharmonizációs lépésként beiktatott vám elé állítás részletes szabályozásának kidolgozásra,

valamint a nemzetközi postaforgalom részletes vámszabályainak miniszteri rendeletben való szabályozására. Ez utóbbi szabályozási szint összhangban

áll a Közösségben érvényesülõvel és megfelelõ rugalmasságot biztosít a gyakorlati problémák megoldására.

A 95. §-hoz

A módosítás a nemzetközi forgalomban dolgozók számára a nem kereskedelmi forgalomban e jogcímen biztosított vámmentesség feltétel rendszerét hozzáigazítja a törvényben biztosított vámmentességek feltételeihez az elidegenítésre vonatkozó szabályok tekintetében.

A 96. §-hoz

A kötelezõ tarifális és származási felvilágosítás rendszerének mûködtetése elengedhetetlen feltétel a csatlakozásunk pillanatától. Ugyanakkor a megfelelõ szakmai és infrastrukturális felkészülésre idõt kell biztosítani, ezért a jogintézmények bevezetése 2001. január 1-je elõtt nem reális célkitûzés. A mûködtetés hibáinak elkerülése érdekében azonban mindenképpen a csatlakozás idõpontja elõtt legalább egy évvel próbaként célszerû bevezetni a kötelezõ felvilágosításokat, így reálisan e módosítási javaslatnak kell tartalmaznia a vonatkozó rendelkezéseket.

Tekintettel arra, hogy a vámeljárások az esetek többségében hosszabb idõtartam alatt zárulnak, illetve a tevékenységi engedélyek érvényessége is átnyúlhat a törvénymódosítás hatálybalépését követõ idõszakra, átmeneti rendelkezések beiktatása szükséges.

A hatályon kívül helyezett jogszabályi helyek többsége a vámraktározási eljárás harmonizálása, valamint a nemzetközi postaforgalomra vonatkozó vámszabályozás miniszteri rendeleti szintre vitele miatt válik szükségessé.

A vámügynök(ség) halasztott fizetési engedélyének felhasználására vonatkozó jogszabályi hely hatályon kívül helyezése indokolt, mert a vámügynök a Vámtörvény 125. §-a szerint nem lehet vámfizetésre kötelezett.

A Vámtörvény adott vámviszatérítési jogcímének (137. § (1) bekezdés d, pontja 3. alpontjának) hatályon kívül helyezése az aktív feldolgozásra vonatkozó szabályok jogharmonizációs lépése miatt válik szükségessé. E módosítással összefüggésben azonban tudatosítani szükséges, hogy a jelenleg hatályos szabályozás szélesebb kör részére engedi meg a vámvisszatérítést, mivel az importõr és az exportáruba beépítést végzõ és exportáló vállalkozás elválhat egymástól.