MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/2158.
számú
országgyûlési határozati javaslat

a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekrõl szóló 182. számú Egyezmény megerõsítésérõl

Budapest, 2000. Február

3. felkéri a külügyminisztert a megerõsítõ okirat letétbe helyezésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatójánál.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája az 1999. évi 87. ülésszakán, június 17-én egyhangúlag fogadta el az egyezményt. E határozat, amely történelmi esemény jelentõségével bír, 174 nemzet összefogását tanúsítja a gyermekek kizsákmányolása elleni küzdelemben. Az Egyezmény ratifikálásával a tagállamokra az a kötelezettség hárul, hogy azonnali intézkedéseket tegyenek a gyermekkel szembeni számtalan visszaélés megszüntetése érdekében. Az Egyezmény arra ösztönzi a nemzeteket, hogy a jövõ nemzedék érdekében tett - szerzõdéssel is megerõsített - morális elkötelezettségüket tiszteletben tartsák.

A Nemzeti ILO Tanács 1999. július 12-i ülésén megtárgyalta az Egyezményt, és egyhangú határozatával javasolta a Kormány számára, hogy kezdje meg a ratifikáció lehetõségének vizsgálatát.

Az Egyezmény rendelkezései értelmében a ratifikáló tagállamok kötelesek azonnali intézkedéseket tenni a gyermeket kizsákmányoló, testi, lelki, erkölcsi fejlõdését veszélyeztetõ munkavégzés leküzdése érdekében. A "gyermekmunka legrosszabb formái" kifejezés magában foglalja a rabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a kényszermunka, a prostitúció, az illegális tevékenységek és az egészséget veszélyeztetõ munkák minden formáját. Az Egyezmény felhív a gyermekmunka e típusai eltörlésére irányuló cselekvési programok kidolgozására, amelyek kialakításába be kell vonni az illetékes kormányzati intézményeket, valamint érdekvédelmi szervezeteket. A tagállamoknak megfelelõ eljárásokat kell létrehozniuk a jelen egyezmény rendelkezései végrehajtásának ellenõrzésére. Büntetõjogi, szabálysértési és közigazgatási szankciókkal is elõ kell segíteni a rendelkezések betartását. A gyermekmunka felszámolásában kiemelt prevenciós szerepet szán az ingyenes alapfokú oktatás, és szakképzés nevelõ hatásának.

Az Egyezményhez kapcsolódó 190. számú Ajánlás az Egyezményben említett cselekvési program kialakítására ad részletes útmutatást. Felsorolja a gyermek egészségét, biztonságát és erkölcsét veszélyeztetõ munkák tagállamok által meghatározandó típusai kidolgozása során figyelembe veendõ szempontokat. Az Egyezmény rendelkezései végrehajtása tekintetében elõírja egy részletes információs és statisztikai nyilvántartás vezetését az Ajánlás által megadott szempontok szerinti bontásban. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a gyermekmunka legrosszabb formáinak büntetõ tényállásba foglalásáról.

Az egyezmény tárgykörét érintõ hazai jogszabályok rendelkezései

• az Alkotmány 16. §-a, 55. §-a, 67. §-a, 70/F. §-a, 70/J. §-a;
• a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 75. §-ának (1) bekezdése;
• a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 49-63. §-a;
• a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. §-ának (1) bekezdés c) pontja;
• a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény;
• a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény;
• a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályoknak a fiatalkorúak munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok keretében történõ foglalkoztatására történõ kiterjesztésérõl szóló 1998. évi XXIII. törvény;
• a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény 143. §-ának (2) bekezdés a) pontja (tiltott kéjelgés), 146. §-a (gyermekkel koldulás);
• a Büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 175/B. §-ának (2) bekezdés b) pontja (emberkereskedelem), 205. §-ának (3) bekezdés a) pontja (üzletszerû kéjelgés elõsegítése), 207. §-ának (3) bekezdés a) pontja (kerítés), 282. §-ának (3) bekezdés d) pontja (visszaélés kábítószerrel), 195/A. §-a (tiltott pornográf felvételek készítése);
• a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 9. §-a;
• a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 5. §-ának n) pontja, 6. § (4) bekezdése, 39-41. §-a, 102-103. §-a;
• a munkaköri, szakmai, illetve a személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezésérõl szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet;
• az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 76. §-ának (1) bekezdése c) pontja

összhangban vannak az Egyezmény elõírásaival.

Magyarország számos olyan nemzetközi szerzõdést ratifikált, amelyek szintén védik a gyermekek jogait a gazdasági kizsákmányolással szemben:

• a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya ( 10. cikk 3. pont) /kihirdetve: 1976. évi 9. tvr./;
• a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (8. cikke) /kihirdetve: 1976. évi 8. törvényerejû rendelet/;
• a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény (32-36. cikke) /kihirdetve: 1991. évi LXIV. törvény/;
• az emberkereskedelem és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló ENSZ egyezmény /kihirdetve: 1955. évi 34. törvényerejû rendelet/

Magyarországon a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény megalkotásával kiépült a megelõzõ gyermekvédelem rendszere, amelynek legfontosabb eleme a gyermekjóléti szolgáltatás. E szolgálat fogadja mindazoknak a szervezeteknek, intézményeknek, személyeknek a jelzését, akik a gyermekek veszélyeztetettségét észlelik. Az egészségügyi és személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, a közoktatási intézmények, a rendõrség, az ügyészség, a bíróság és a különbözõ civil szervezetek kötelesek az illetékes gyermekjóléti szolgálathoz fordulni, amely a veszélyeztetettség megszüntetése, illetve megelõzése érdekében a gyámhatóságnál hatósági beavatkozást kezdeményezhet. A törvény elsõsorban a gyermek saját családjában történõ nevelkedésének fontosságát hangsúlyozza, azonban szükség esetén lehetõséget ad a gyermek eredeti környezetébõl való kiemelésére, és helyettesítõ védelemben részesítésére.

Az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet ellátja a szakmai módszertani ellenõrzéssel, a tudományos kutatással, és a nemzetközi kapcsolatokkal összefüggõ feladatokat. A Család- és Gyermekvédelmi Szakmai Kollégium, amely a Szociális és Családügyi Minisztérium tanácsadó, véleményezõ és javaslattevõ testülete - egyben a szociális kérdésekkel kapcsolatos társadalmi párbeszéd legátfogóbb fórumaként mûködõ Szociális Tanács egyik rétegtanácsa - részt vesz a jogalkotási munka elõkészítésében.

Összegzésül megállapítható, hogy jogszabályainkkal a gyermekek védelmének intézményi hátterét megteremtettük.

Az Egyezményt a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejû rendelet 10. §-ában foglaltak alapján az Országgyûlés erõsíti meg. Az Egyezmény a megerõsítésrõl szóló okirat letétbe helyezését követõ 12 hónap elteltével lép hatályba.

Az elõterjesztést a Nemzeti ILO Tanács 1999. december 2-i ülése megtárgyalta, az abban foglaltakkal egyetért.

a mai napon, 1999. június 17-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi Egyezmény" néven idézhetõ:

Minden tagállam, amely jelen Egyezményt ratifikálja köteles, sürgõsségi jelleggel, azonnali és hatékony intézkedéseket tenni a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltása és azonnali felszámolása biztosításának érdekében.

Jelen Egyezmény céljából a "gyermek" fogalma alatt valamennyi 18 év alatti személy értendõ.

Jelen Egyezmény céljából a "gyermekmunka legrosszabb formái kifejezés" magában foglalja:

1. A 3 (d) cikk szerinti munka típusait - a munkaadók és munkavállalók érintett szervezetei véleményének meghallgatása után - nemzeti törvények, szabályok, vagy az illetékes hatóság határozzák meg a vonatkozó nemzetközi normák, különösen a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi Ajánlás 3. és 4. bekezdései, figyelembe vételével.
2. Az illetékes hatóság - a munkaadók és munkavállalók érintett szervezetei véleményének meghallgatása után -, ott ahol így meghatározott munka fajtái léteznek, köteles azokat azonosítani.

3. A jelen cikk 1. bekezdése szerint meghatározott munka típusainak listáját - a munkaadók és munkavállalók érintett szervezetei véleményének meghallgatása után - idõszakonként át kell tekinteni és szükség szerint felül kell vizsgálni.

Minden tagállam - a munkaadók és munkavállalók szervezetei véleményének meghallgatása után - köteles megfelelõ eljárásokat létrehozni vagy kijelölni a jelen Egyezmény rendelkezései végrehajtásának nyomon követésére.

1. Minden tagállam alakítson ki és hajtson végre a gyermekmunka legrosszabb formáinak eltörlésére, mint elsõrendû célra irányuló cselekvési programokat.

2. Az ilyen cselekvési programokat a releváns kormányzati intézmények, valamint munkaadók és munkavállalói szervezetei véleményének meghallgatása után kell kialakítani és magvalósítani, figyelembe véve, ahol helyén való, más érintett csoportok véleményét.

1. Minden tagállam tegyen meg minden szükséges intézkedést a jelen Egyezmény hatályát biztosító rendelkezések hatékony megvalósítása és kikényszerítése érdekében, ideértve büntetõ rendelkezések, vagy ahol helyénvaló, egyéb szankciók biztosítását és alkalmazását.

2. Minden tagállam, kellõ figyelemmel az oktatás jelentõségére a gyermekmunka felszámolásában, tegyen hatékony, és határidõhöz kötött intézkedéseket annak érdekében, hogy

2. biztosítsa a szükséges és megfelelõ közvetlen támogatást a gyermekeknek a gyermekmunka legrosszabb formáiból történõ kivétele, valamint rehabilitációjuk és társadalmi beilleszkedésük érdekében;
1. biztosítsa az ingyenes alapfokú oktatáshoz történõ hozzájutást, és ahol lehetséges és alkalmas, a szakképzést a gyermekmunka legrosszabb formáiból kivett valamennyi gyermek részére;
4. azonosítsa, és szólítsa meg a különösen veszélyeztetett helyzetben levõ gyermekeket; és
1. vegye figyelembe a lányok különleges helyzetét.

3. Minden tagállam jelöljön ki a jelen Egyezmény hatályát biztosító rendelkezések végrehajtásáért felelõs illetékes hatóságot.

A tagállamok tegyenek megfelelõ lépéseket egymás, a jelen Egyezmény rendelkezéseinek érvényre juttatásában való segítése érdekében, kiemelt nemzetközi együttmûködés és/vagy segítségnyújtás révén, ideértve a társadalmi és gazdasági fejlõdésre, a szegénység megszüntetésére irányuló programokra és az általános oktatásra vonatkozó támogatást.

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelezõ, amelyeknek ratifikációit a fõigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon idõponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részérõl történt ratifikációt a fõigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezmény elsõ hatályba lépésének idõpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követõ egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az elõzõ bekezdésben említett tíz éves idõszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tíz éves idõszakra kötelezettségben marad. Ezt követõen minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben elõírt feltételek szerint.

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételérõl.

2. A fõigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételérõl küldött értesítésével egyidejûleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatályba lépésének idõpontjára is.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatója az elõzõ cikkek rendelkezéseinek megfelelõen nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek fõtitkárának.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt idõpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetérõl, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tûzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, az új Egyezmény eltérõ rendelkezése hiányában

2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.

A jelen egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.

A fenti szöveg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciájának Genfben megtartott, és 1999. június 17-én berekesztett nyolcvanhetedik ülésszaka által szabályszerûen elfogadott Egyezmény hiteles szövege.

Ennek hiteléül 1999. június 18-án aláírásunkkal láttuk el.

ALHAJI MUHAMMAD MUMUNI

JUAN SOMAVIA