MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/2293.
számú törvényjavaslat

a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról

(1) A magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fõvárosi kerületi) intézetei keretében, illetve engedélyével mûködõ Családvédelmi Szolgálat végzi a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget ad annak feloldásában, valamint szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését."

(2) A Tv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az állam

a) elõsegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függõ kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertetõ kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését;

b) elõsegíti az anya, illetve a család egésze számára elérhetõ, megfelelõ szakmai felkészültséggel rendelkezõ válságkezelõ tanácsadás rendszerének fejlesztését, és szabályozza a tanácsadás során az állami, illetõleg a civil szervezetek hatékony együttmûködésének feltételeit, formáit;

c) valamint a helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és családját a születendõ gyermek vállalásában és felnevelésében."

A Tv. 5. §-ának helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"5. § (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetõleg az állapotos nõ súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.

(2) Súlyos válsághelyzet az, amely testi, vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz."

A Tv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel, legalább 3 hónapja tartózkodó nem magyar állampolgár is kérheti."

A Tv. 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követõen - lehetõleg a magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nõ érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja õt, illetve - a 8. § (3) bekezdésében meghatározott esetben - a törvényes képviselõt

a) a gyermek vállalása esetén elérhetõ állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások lehetõségérõl;

b) az olyan szervezetek és intézmények létérõl és tevékenységérõl, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;

c) az örökbefogadás lehetõségeirõl és feltételeirõl;

d) a válsághelyzet feloldására alkalmas állami vagy társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közremûködését ezek igénybevételéhez;

e) a terhességmegszakítás veszélyeirõl és az esetleges késõbbi terhességre gyakorolt hatásáról;

f) a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi tanácsadáson történõ ismételt megjelenés szükségességérõl, leghamarabb az a)-e) pontok szerinti tájékoztatást követõ 3. napon.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás ellenére a kérelmezõ a terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs - legkorábban az (1) bekezdés f) pontja szerinti idõtartam elteltével - tájékoztatja

a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeirõl;

b) a terhességmegszakítás körülményeirõl, módjáról;

c) a terhességmegszakítást végzõ egészségügyi intézményekrõl, valamint

d) a Családvédelmi Szolgálat segítségnyújtásának lehetõségérõl a terhességmegszakítást követõen, és egyidejûleg felajánlja segítségét a megfelelõ családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével;

e) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetõségérõl.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatást követõen a munkatárs a terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmezõ, illetõleg - lehetõség szerint - a magzat apja aláírja és megnevezi(k) a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt.

(4) A kérelmet a munkatárs ellenjegyzi és átadja a kérelmezõnek.

(5) A munkatárs az ellenjegyzett írásbeli kérelem másolatát - a kérelemnek a kérelmezõ részére történõ átadását követõ 24 órán belül - megküldi a választott egészségügyi intézménynek.

(6) A munkatársként közremûködõ személyeket titoktartartási kötelezettség terheli."

A Tv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) Az állapotos nõ a kérõlappal legkésõbb az ellenjegyzését követõ 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás elvégzését követõ 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyzõ munkatársat."

A Tv. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nõ, illetve - cselekvõképtelensége esetén - törvényes képviselõje a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nõ cselekvõképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a Családvédelmi Szolgálat eljárásában lehetõséget kell biztosítani."

A Tv. 16. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben nem említett esetben a terhességmegszakításért fizetendõ díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével. A díj megfizetésének részletes szabályait - ideértve a szociális helyzettõl függõ kedvezmények mértékét is - az egészségügyi miniszter - a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg.

(3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás finanszírozás szerinti összegét megelõlegezi a terhességmegszakítást végzõ egészségügyi intézménynek. A megelõlegezett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendõ díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak."

(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2000. július 1. napján lép hatályba, egyidejûleg a Tv. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában a "letelepedési engedéllyel rendelkezõ" szövegrész helyébe a "bevándorlási engedéllyel rendelkezõ" szövegrész lép, és a Tv. 10. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.

(2) E törvény 4. §-ának a Tv. 9. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító rendelkezése 2001. január 1. napján lép hatályba.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a fogamzásgátló eszközök és készítmények rászorultságtól függõ kedvezményes igénybevételének feltételeit rendeletben meghatározza.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI. 23.) AB határozatával 2000. június 30. napjával megsemmisítette a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvénynek a súlyos válsághelyzet fogalmát meghatározó 12. §-a (6) bekezdését, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet - ezzel összefüggõ - 9. §-ának (3) bekezdését, megállapítva, hogy ezen rendelkezések alkotmányellenesek.

Az Alkotmánybíróság a törvény 6. §-ában érintetlenül hagyta a terhességmegszakítási okok között a "súlyos válsághelyzetet" mint terhességmegszakítási jogcímet, csupán azt a helyzetet tekintette alkotmányellenesnek, hogy ilyen címen az anyának a terhességmegszakításra feltétel nélküli alkotmányos joga legyen. A terhességmegszakítás ugyanis az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelességével ütközik, mellyel szemben csak ezen alkotmányos kötelezettség aránytalan sérelme nélkül érvényesülhet az anya önrendelkezési joga. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelesség és a terhes nõ önrendelkezési joga egymással szembeni mérlegelését a törvény nem, illetve részben alkotmányellenesen végezte el.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása egyértelmûen kimondja, hogy bár a törvény 6. §-ában a súlyos válsághelyzet mint terhességmegszakítási ok változatlanul fennmarad, azonban "a magzatvédelmi törvény 12. § (6) bekezdése megsemmisítése után a 6. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt súlyos válsághelyzet mint a terhességmegszakítást lehetõvé tévõ ok, alkotmányosan mindaddig nem alkalmazható, amíg a súlyos válsághelyzet fogalmát törvény meg nem határozza, és a törvényhozó azokat a további rendelkezéseket meg nem alkotja, amelyek - a súlyos válsághelyzet meghatározásáról és annak vizsgálatáról való törvényhozói döntéstõl függõen - az alkotmányos egyensúlyt az anya önrendelkezési joga és az államnak a magzatra vonatkozó érdekvédelmi kötelessége között nem biztosítják."

Az Alkotmánybíróság határozata több lehetõséget is említ a magzatvédelmi törvény alkotmányossá tételére. Az egyik lehetõség, hogy a súlyos válsághelyzet fennállásának ellenõrzését törvényi szinten biztosítsa a jogalkotó. A másik lehetõség az, hogy a törvényhozó továbbra sem teszi lehetõvé a súlyos válsághelyzet indikációjának ellenõrzését, azonban a magzattal szemben fennálló életvédelmi kötelességét új eszközökkel erõsíti meg, mely a magzati élet védelmére megfelelõ ellensúlyt képez az anya önrendelkezési jogával szemben. Ennek eszköze - többek között - a krízishelyzetben lévõ állapotos nõ megsegítése annak érdekében, hogy az anya a magzatát megtartsa. Ehhez megfelelõ pszichikai, orvosi, anyagi segítséget kell biztosítani. Az ezzel összefüggõ tanácsadás nem szorítkozhat egyszeri alkalomra. A terhes nõ számára felajánlott segítségnek a terhesség egész folyamatára és a gyermek megszületését követõ idõszakra is ki kell terjednie.

A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által vázolt második lehetõséget megvalósítva teremti meg az egyensúlyt az anya - változatlanul elismert - önrendelkezési, személyiségi joga, valamint a magzati élet Alkotmány által megkövetelt védelme között. A törvényjavaslat alapvetõen nem korlátozó-büntetõ eszközökkel, hanem ösztönzõ-jogbõvítõ lehetõségek felkínálásával kívánja a magzat megtartását elõsegíteni.

A magzati élet védelmérõl szóló törvény törvényjavaslat szerinti módosítása megteszi azokat a legfontosabb lépéseket, melyek az Alkotmánybíróság határozatában foglalt alkotmánysértõ rendelkezések kiküszöbölésével megteremtik a gyermeket váró nõ önrendelkezési joga, valamint az állam életvédelmi kötelezettsége közötti egyensúlyt.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

A törvényjavaslat a módosított törvény 2. §-a (2) bekezdésének módosításával a Családvédelmi Szolgálat feladatkörét az igényeknek megfelelõen kibõvíti, szerepét a családvédelmi tanácsadás tekintetében mind a folyamatos tanácsadó tevékenységre, mind a kialakult válsághelyzetben a válsághelyzet megoldásában való segítségnyújtásra kiterjeszti. A gyakorlatban - természetesen - a Szolgálat szerepében eddig is hangsúlyosak voltak a módosításnak megfelelõ feladatok, azonban e feladatkörnek az egyértelmû törvényi alapjai hiányoztak. A Szolgálat feladatkörének ilyen jellegû törvényi meghatározása összhangban van az Alkotmánybíróság által is támasztott azon igénnyel, mely szerint a Szolgálat, illetõleg a várandós anya kapcsolata nem korlátozható egyetlen formális találkozásra.

A törvény módosított szövege lehetõséget kíván biztosítani arra is, hogy a Családvédelmi Szolgálat tevékenységét az ÁNTSZ engedélyével és felügyelete mellett egyéb szervezetek is végezhessék.

A törvényjavaslat az állam felelõsségi körét a nem kívánt terhességek megelõzésében, illetõleg a bekövetkezett terhességek lehetõség szerinti megtartása érdekében a törvényben foglaltaknál lényegesen szélesebb körben határozza meg.

A nem kívánt terhességek megelõzésével összefüggõ állami tevékenység most kialakítandó új területe a fogamzásgátló eszközök és készítmények szociális alapokon nyugvó, tehát rászorultságtól függõ kedvezményes hozzáférési lehetõségének biztosítása, amely lehetõvé teszi, hogy a Családvédelmi Szolgálat a jövõben ne kizárólag a családtervezéshez szükséges megfelelõ információval, de szükség szerint a terhesség megelõzésére alkalmas eszközökkel is elláthassa az arra rászorulókat az egészségügyi miniszter által kiadott rendeletnek megfelelõen. A nem kívánt terhesség elkerülésének mentális és egészségügyi szempontból legdrasztikusabb eszköze a terhességmegszakítás, így az állami feladatok között is prioritást kell élvezzen a nem kívánt terhességek idõben történõ megelõzése. A magzati élet védelmét szolgálja nemcsak a kialakult terhesség megtartása, de az is, ha a terhességmegszakítás szükségessége azokban az esetekben, amikor a szülõképes nõ (még) nem akar gyermeket vállalni, fel sem merül.

A törvényjavaslat az anya, illetõleg a család válsághelyzete kezelésének megoldására alkalmas tanácsadó szolgálat rendszerének fejlesztésében, valamint a szolgálat tevékenységében résztvevõ állami, illetõleg civil szervezetek tevékenységének koordinációjában is megjelöli az állam felelõsségét, valamint - összhangban a gyermekek védelmérõl szóló törvény rendelkezéseivel -rendelkezést tartalmaz a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosítására vonatkozó állami, illetõleg önkormányzati felelõsségrõl is.

A 2. §-hoz

A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság döntésének megfelelõen határozza meg a súlyos válsághelyzet fogalmát.

A törvényjavaslat rendezi azt az ellentmondást, amely a magzati élet védelmérõl szóló törvény, valamint az idegenrendészeti törvény hatályos szövege között fennáll. A magzati élet védelmérõl szóló törvény a külföldi állampolgárnál elvégzett terhességmegszakítás feltételeként bármely tartózkodási engedélyt elfogad, ugyanakkor az idõközben hatályba lépett idegenrendészeti törvény tartózkodási engedélyként jelöli meg az ún. ideiglenes tartózkodási engedélyt is. Ez utóbbit az arra jogosultak egy évet meg nem haladó magyarországi tartózkodási szándék esetén kaphatnak. Annak érdekében, hogy a jogszabályi terminológia idõközi megváltozásának következtében ne legyen jogosult bármely külföldi állampolgár a magyarországi tartózkodás idõtartamától függetlenül a terhességmegszakítás hazánkban történõ elvégzésére, ezért az ún. "abortusz-turizmus" elkerülésére, korlátozására indokolt a terhességmegszakítási kérelem benyújtását megelõzõ minimális Magyarországon tartózkodási idõtartam meghatározása.

A törvényjavaslat az alkotmányossági igényeknek megfelelõen a Családvédelmi Szolgálat feladatkörét a súlyos válsághelyzetben lévõ nõ részére nyújtott tanácsadás során elsõdlegesen a terhességmegszakítás lehetõség szerinti elkerülésének elõmozdításában jelöli meg. A Szolgálat által nyújtott tanácsadás egyes konkrét feladatainak rangsora, idõrendi sorrendje is a terhesség megtartásának elsõdlegességéhez igazodik, a terhességmegszakítás konkrét feltételeirõl adott tájékoztatásra, a kérelem benyújtására és a Családvédelmi Szolgálat által történõ ellenjegyzésére kizárólag azt követõen kerülhet sor, ha az anya terhességmegszakítással kapcsolatos szándéka megváltoztathatatlannak mutatkozik.

A Családvédelmi Szolgálat tevékenysége kiteljesedik, érdemibbé válik, figyelemmel arra, hogy az a jövõben nem korlátozódik egyszeri tájékoztatásra és terhességmegszakítással összefüggõ adminisztratív teendõk ellátására.

Amennyiben az anya a Családvédelmi Szolgálat tájékoztatását követõen a gyermek megtartása mellett dönt - kívánságára - a Családvédelmi Szolgálat a terhesség teljes idõtartama alatt segíti és támogatja, bevonva azokat az intézményeket és szervezeteket amelyek tevékenységi köre a gyermekvállalás erkölcsi, és anyagi elõmozdítása.

Ha a súlyos válsághelyzetre hivatkozó terhes nõ a széles körû tájékoztatás, a Családvédelmi Szolgálat által felajánlott támogatás kilátásba helyezése ellenére sem áll el a terhességmegszakítás szándékától, a kérelem benyújtása elõtt három napos gondolkodási idõ áll majd rendelkezésére elhatározásának újbóli végiggondolására. Ezen túlmenõen a terhességmegszakítás által okozott trauma feldolgozásában - amennyiben azt igényli - továbbra is számíthat a Szolgálat segítségére. Errõl õt a terhességmegszakítási kérelem elõterjesztése során tájékoztatni kell.

A törvényjavaslat a módosítandó törvény szövegét a javaslat azon rendelkezésével hozza összhangba, amely a Családvédelmi Szolgálat munkatársának eljárását nem a kérelem aláírásában, hanem ellenjegyzésében jelöli meg. Ez a megfogalmazás markánsabban mutatja, hogy a Családvédelmi Szolgálat szerepe nem kizárólag egy formális államigazgatási és egyben tanácsadási eljárás, hanem valóban tényleges szakmai eszköze kell legyen az indokolatlan terhességmegszakítások elkerülésének. Természetesen anélkül, hogy a terhes nõ döntését a Szolgálat munkatársának bármilyen érdemi jogi eszközzel módja lenne megváltoztatni. Annak érdekében továbbá, hogy a Családvédelmi Szolgálat pontos információkkal rendelkezzen az általa ellenjegyzett terhességmegszakítási kérelmek további sorsát illetõen, a törvényjavaslat az egészségügyi intézmények számára viszonttájékoztatási kötelezettséget ír elõ a ténylegesen elvégzett terhességmegszakításokról.

A törvényjavaslat a súlyos válsághelyzet fennállásának igazolásához továbbra sem kíván meg semmilyen külön bizonyítási eszközt, hanem e tekintetben az anya nyilatkozatát a Szolgálat köteles figyelembe venni. Új elem azonban a törvényjavaslatban, hogy azokban az esetekben, amikor a terhes nõ cselekvõképtelensége következtében terhességmegszakítása kérdésében a törvényes képviselõ dönt, a terhes nõ véleményének kifejtésére is lehetõséget kell biztosítani. Természetesen kizárólag azokban az esetekben, amelyekben ezt a terhes nõ állapota lehetõvé teszi. Ez a véleménynyilvánítási jog összhangban áll egyrészt a vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, másrészt az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényben az egészségügyi szolgáltatást igénybevevõ cselekvõképtelen, illetõleg korlátozottan cselekvõképes betegeket megilletõ azonos tartalmú jogosítvánnyal.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása felveti annak lehetõségét, hogy a törvény az ellenõrizhetetlen, súlyos válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítástól esetlegesen vonja meg azokat a támogatásokat, amelyeket egyébként a hatóságilag mérlegelhetõ és ténylegesen súlyos kockázatot jelentõ indikációknál megad.

A törvényjavaslat továbbra sem kíván különbséget tenni a terhességmegszakítás költségeinek viselésében attól függõen, hogy súlyos válsághelyzetre történõ hivatkozással milyen konkrét okból vagy hányadik alkalommal kerül sor a terhesség megszakítására. Amennyiben ugyanis a súlyos válsághelyzet alapvetõ oka az anya kritikus vagyoni helyzetébõl fakad, az orvosi beavatkozás költségeinek teljes körû viselésére nem lesz képes, helyette illegális, számos veszéllyel járó magzatelhajtásra kerülne sor. Megfelelõbb jogi eszköznek mutatkozik az, ha a súlyos válsághelyzet alapján igénybe vett terhességmegszakítás esetén a kérelmezõt jelenleg is terhelõ fizetési kötelezettség kapcsán alkalmazható szociális kedvezmények továbbra is alkalmazhatóak maradnak, a jövõben azonban azokat valóban csak az arra ténylegesen rászorultak vehetik igénybe. A szociális kedvezmények igénybevételi feltételeinek meglétét - megfelelõ eljárási eszközök felhasználásával - a Családvédelmi Szolgálat eljáró szerve, munkatársa a jövõben fokozottan ellenõrzi, ellenõrizheti majd.

A törvényjavaslat a nem egészségügyi indikációból elvégzett terhességmegszakításokért fizetendõ díj mértékét a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegéhez igazítja a jelenlegi fix összegû, a szolgáltatás tényleges költségeihez nem igazodó térítési díjhoz képest. Ugyanakkor az egészségügyi miniszter rendeletével változatlanul módot biztosít a rászorultság mértékéhez igazodó szociális kedvezmények igénybevételére. A szociális kedvezmény igénybevételével elvégzett terhességmegszakítás tényleges költségeinek, illetõleg a megfizetett díj összegével fedezett költségeinek különbözetét az eddigi gyakorlattal megegyezõ módon a költségvetés megtéríti a költségek megelõlegzését végzõ Egészségbiztosítási Alapnak.

A törvényjavaslat hatályba lépése az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában megjelölt, az alkotmányellenes rendelkezések hatályon kívül helyezésének idõpontjához igazodik, a fogamzásgátló eszközök és készítmények kedvezményes igénybevételének lehetõségét biztosító rendelkezés kivételével. Ez utóbbi rendelkezés hatályba lépését indokolt az új költségvetési év kezdetéhez igazítani, amely idõpontig a szükséges források biztosíthatóak.

A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a törvény azon rendelkezését, amely a terhességmegszakítási kérelem aláírása és az egészségügyi szolgáltatónál a beavatkozás elvégzésére történõ jelentkezés közötti idõtartamot legkevesebb három napban határozza meg, azaz kötelezõ várakozási idõt írt elõ a kérelem aláírását követõen. E várakozási idõ elhagyásának oka, hogy a törvényjavaslat ezt a várakozást a Családvédelmi Szolgálat tanácsadási folyamatába illeszti be, a Szolgálatnál a kérelem benyújtása érdekében történõ ismételt megjelenést megelõzõen. A terhességmegszakítás elvégzésére rendelkezésre álló rendkívül szoros törvényi határidõkre tekintettel, arra lehetõség nincs, hogy a törvényjavaslat az eredeti várakozási idõre vonatkozó szabályok érintetlenül hagyásával a várakozás kötelezõ idõtartamát kétszer három napban jelölje meg.