XIII. Az MNB emissziós tevékenysége
Az MNB 1999. évi emissziós tevékenységében kiemelkedõ jelentõsége volt a bankjegycsere befejezõdésének. Az új bankjegysorozat kibocsátása 1997-ben, a tízezer forintos címlet bevezetésével kezdõdött, 1998-ban 4 címlet (kétezer, kétszáz, ezer- és ötszáz forintos) forgalomba hozatalával folytatódott, majd 1999-ben az ötezer forintossal vált teljessé. A régi típusú bankjegyek bevonását a jegybank az azonos címletû, új típusú bankjegyek kibocsátásával egy idõben jelentette be. Mivel a régi ezer-, ötszáz és ötezer forintosok újakra cserélése a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben zajlott, ezért a jegybank lerövidítette azt az átmeneti idõszakot, amíg a három címletbõl párhuzamosan szerepeltek a forgalomban a régi és az új bankjegyek. Így 1999. augusztus 31. óta már csak az új bankjegysorozat hat címlete törvényes fizetõeszköz.
2. A forgalomban lévõ készpénz
A forgalomban lévõ készpénz értéke 1999 végén 950,3 milliárd forint volt, 29,1%-kal több, mint az elõzõ évi (Táblázat XIII-1), amiben jelentõs szerepet játszott az évszámváltással kapcsolatos tartalékolás.(A készpénzállományt ezzel korrigálva a növekedés 24% volt). A készpénzállomány értékén belül a bankjegyek aránya 98%-ot, az érméké 2%-ot tett ki.
A forgalomban lévõ készpénz értékének növekedése hosszú évek óta elõször 1999-ben haladta meg a folyóáras GDP növekedési ütemét. (Ábra XIII-1) Igaz ez akkor is, ha az évszámváltással kapcsolatos év végi tartalékolást - amely a bankrendszerben a szokásosnál 60%-kal magasabb, megközelítõleg 110 milliárd forint készpénztartást eredményezett - figyelmen kívül hagyjuk.
A folyóáras GDP növekedési ütemét meghaladó emelkedés az infláció és a kamatok csökkenésével, valamint ennek következményeként a készpénztartás költségeinek - elmaradt hasznának - mérséklõdésével magyarázható.
A forgalomban lévõ készpénz és a GDP növekedési üteme
1994. évi bázison
A forgalomban lévõ készpénzmennyiség aránya a GDP-hez
Forgalomban lévõ készpénzmennyiség
Mindezek következtében a készpénz GDP-hez viszonyított aránya az elõzõ évi 7,2%-ról 1999. év végére 8,2%-ra emelkedett. (Ábra XIII-3) Az Európai Unió országainak többségében ez az arány - elsõsorban a magasabb GDP miatt - kisebb, 3 és 7 % között mozog.
A forgalomban lévõ készpénz értékének évközi változása a korábbi évekéhez hasonló szezonalitást mutatott.(Ábra XIII-4) A készpénzállomány év végi növekedéséhez - a szezonálisnak megfelelõ december havi emelkedésen túl - hozzájárult az is, hogy a gazdálkodó szervezetek jelentõs része az év végi pénztári szünnapokat megelõzõen kifizette az egyébként január elsõ napjaiban esedékes béreket, valamint az, hogy a hitelintézetek és egyéb szervezetek az évszámváltással összefüggõ esetleges szokatlan mértékû pénzkereslet kielégítése érdekében az elõzõ évit jelentõsen meghaladó készpénzt tartottak pénztáraikban.
|
1998 |
1999 |
Változás |
||
|
milliárd forint |
% |
|||
|
Bankjegyek |
717,1 |
931,1 |
214,0 |
129,8 |
|
Érmék |
17,7 |
17,9 |
0,2 |
101,1 |
|
Forgalmi készpénzállomány |
734,8 |
949,0 |
214,2 |
129,2 |
|
Emlékérmék |
1,2 |
1,3 |
0,1 |
108,3 |
|
Forgalomban lévõ készpénz |
736,0 |
950,3 |
214,3 |
129,1 |
Egy lakosra átlag 94 550 forint összegû készpénz, 20 darab bankjegy és 139 darab érme (több mint 0,5 kg) jutott 1999. év végén. Miközben az elõzõ évhez képest az egy fõre jutó készpénz értéke 30%-kal emelkedett, nem változott az egy lakosra jutó bankjegyek száma és csökkent az érmék száma. Ezt egyrészt a forgalomban lévõ, magasabb értékû bankjegycímletek részarányának növekedése, másrészt az ötvenfilléres érme bevonása okozta.
2.2. Forgalomban lévõ bankjegyek
Az új bankjegysorozat hatodik eleme, az ötezer forintos 1999. április 1-jén került forgalomba. A készpénzforgalom résztvevõinek kényelmetlenséget okozott, hogy 1999. augusztus 31-ig ebbõl, és az elõzõ évben kibocsátott ezer- és ötszáz forintos címletekbõl két típusú (régi, új) bankjegy is forgalomban volt.
Forgalomban lévõ bankjegyek 1999. december 31-én
|
Címletek |
Mennyiség |
Érték |
Megoszlás (%) |
|
|
(forint) |
(millió darab) |
(millió forint) |
mennyiség |
érték |
|
10 000 |
67,5 |
674 609 |
33,5 |
72,4 |
|
5 000 |
34,0 |
170 218 |
16,8 |
18,3 |
|
2 000 |
13,6 |
27 263 |
6,7 |
2,9 |
|
1 000 |
45,3 |
45 323 |
22,5 |
4,9 |
|
500 |
18,1 |
9 047 |
9,0 |
1,0 |
|
200 |
23,2 |
4 644 |
11,5 |
0,5 |
|
Összesen |
201,7 |
931 104 |
100,0 |
100,0 |
Miközben az elõzõ év végéhez viszonyítva a forgalomban lévõ bankjegyek értéke 214,0 milliárd forinttal növekedett, darabszáma 2 millióval csökkent. A csökkenést egyrészt a százforintos bankjegyek bevonása, másrészt a régi típusú, a jegybank pénztáraiban törvényes fizetõeszközre be nem váltott ötezer- és ötszáz forintos bankjegyek jelentõs száma, harmadrészt a tízezer forintos részarányának további növekedése okozta.
Az új bankjegysorozat címletei közül elsõként kibocsátott, új címletértéket képviselõ tízezer forintos év végi 33,5%-os részesedésével a forgalom legnagyobb darabszámú címletévé vált. (Táblázat IXIII-3) Az elõzõ év végéhez viszonyítva a forgalomban lévõ bankjegyeken belüli arányának növekedése mind darabszámban, mind értékben meghaladta a 10 százalékpontot.
A Magyar Nemzeti Bank 1999. szeptember 30. dátummal kivonta a forgalomból az ötvenfilléres forgalmi érméket, amelyeket 2000. március 31-ig lehet forgalomképes fizetõeszközre becserélni. Ennek ellenére megmaradt a fillérrel történõ kalkulálás lehetõsége, a forint továbbra is 100 fillérre osztható.
A nagyméretû száz- és kétszáz forintos érmék 1998. évi, valamint az ötvenfilléresek 1999. évi bevonását követõen a forgalomban lévõ érmecímletek száma hétre csökkent.
A nagyméretû száz- és kétszáz forintos érmék bevonása 1999-ben fejezõdött be, az elévülési határidõt követõen 16 millió darab érme maradt a lakosságnál, amelynek értéke meghaladta a 2,5 milliárd forintot, ebbõl pénzbevételi nyereségként 1999-ben 1.762 millió forint került elszámolásra. Ez az összeg - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény értelmében - az államadósságot csökkentette.
|
Címletek |
Mennyiség |
Érték |
Megoszlás (%) |
|||||||||||||||||||||||||
|
mennyiség |
érték |
|||||||||||||||||||||||||||
|
100 |
99,4 |
9 941 |
7,1 |
55,4 |
||||||||||||||||||||||||
|
50 |
49,1 |
2 457 |
3,5 |
13,7 |
||||||||||||||||||||||||
|
20 |
109,1 |
2 182 |
7,8 |
12,2 |
||||||||||||||||||||||||
|
10 |
132,7 |
1 327 |
9,5 |
7,4 |
||||||||||||||||||||||||
|
5 |
153,5 |
768 |
11,0 |
4,3 |
||||||||||||||||||||||||
|
2 |
393,5 |
787 |
28,1 |
4,4 |
||||||||||||||||||||||||
|
1 |
462,1 |
462 |
33,0 |
2,6 |
||||||||||||||||||||||||
|
Összesen |
1 399,4 |
17 924 |
100,0 |
100,0 |
||||||||||||||||||||||||
A forgalomban lévõ érmék darabszáma 1999 végén 149 millióval (9,6%-kal) alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. A csökkenést az ötvenfilléres érmék bevonása okozta, amely az elmúlt évben a forgalomban lévõ érmék darabszámán belül jelentõs, 19%-os, míg értékén belül mindössze 0,8%-os részarányt képviselt. 1999 végén a forgalomban lévõ érmék darabszámának több mint 70%-át a három legkisebb címlet adta, ugyanakkor az értékadatokat tekintve e címletek részesedése 11% volt. (Táblázat XIII-4)
Az érmecímletek darabszámon és értékadatokon belüli részarányának változása azt mutatja, hogy az elõzõ évhez hasonlóan tovább növekedett az alacsonyabb címletek iránti igény.
A forgalomban lévõ érmék értéke összességében 1,1%-kal (0,2 milliárd forinttal) emelkedett az elõzõ évhez viszonyítva, amelybõl a forgalombõvülés +2,0%-ot, az ötvenfilléresek bevonása -0,9%-ot tett ki.
3. Készpénzforgalom, feldolgozási tevékenység
A forgalomban lévõ készpénz értékének emelkedése mellett az MNB pénztáraiban lebonyolított készpénzforgalom értéke - az 1998 októberében bevezetett készpénzkezelési és váltási díjak hatására - 19%-kal csökkent.
A Magyar Nemzeti Bank Fõpénztára és a területi igazgatóságain mûködõ pénztárai együttesen 3.052 milliárd forint értékû forgalmat bonyolítottak le 1999. év folyamán, amely 696 milliárd forinttal maradt el az elõzõ évi forgalom értékétõl. Ebbõl a jegybank pénztáraiba befizetett készpénz összege 1.419 milliárd forint volt, 22%-kal kevesebb, mint az elõzõ évben. A jegybank pénztáraiból kiáramló készpénz értéke 1.633 milliárd forint volt, 16%-kal csökkent az elõzõ évhez viszonyítva.
Az elõzõ években megfigyelhetõ irányzat, a készpénzforgalom Budapestre koncentrálódása 1999-ben folytatódott. (Ábra XIII-5) A jegybank a készpénzforgalom területi megoszlásának figyelembevételével módosította vidéki hálózatának szerkezetét, így 1999. évtõl kezdõdõen a korábbi nyolc helyett négy területi igazgatóság látja el a készpénzforgalmazással kapcsolatos feladatokat.
Az MNB pénztáraiban lebonyolított készpénzforgalom
értékének megoszlása
Az elmúlt három évben minden forgalomban lévõ bankjegy évente átlag 2,5-szer fordult meg a jegybank bankjegyfeldolgozó területén, ahol megtörtént a forgalomképesség és a valódiság szerinti felülvizsgálat. Ez az arány 1999-ben 1,9-re csökkent, mivel a jegybank pénztáraiba - a készpénzkezelési és váltási díjak bevezetésének hatására, valamint az új bankjegysorozat kedvezõbb címletösszetétele miatt - 28%-kal kevesebb darabszámú bankjegyet fizettek be, mint az elõzõ évben. A forgási sebesség csökkenése nem jelenti a forgalomban lévõ bankjegyek ellenõrzésének enyhítését, hiszen a bankjegyek üzleti alapon történõ feldolgozása a jegybankon kívül is szigorú, - 1997-tõl - törvényileg szabályozott keretek között folyik a pénzfeldolgozási engedéllyel rendelkezõ szervezeteknél.
A forintbankjegy-hamisítások eset- és darabszáma 1999-ben jelentõsen növekedett az elõzõ évekhez viszonyítva. 1 millió darab forgalomban lévõ bankjegyre az elõzõ évi 54 darabbal szemben 1999-ben 152 darab hamisítvány jutott. A fellelt hamisítványok közel 70%-a a régi típusú ötezer forintos bankjegyrõl készült, amelyeknek döntõ többsége áprilistól, a címlet bevonásának bejelentését követõen került forgalomba. Ez a jegybankot a bevonási határidõ - 1999. július 26-ra történõ - elõrehozatalára késztette, amellyel elkerülhetõvé vált az ötezer forintos hamisítványok további elterjedése a forgalomban. A régi ötezer forintos hamisítványok nagyrészt nyomdai úton (síknyomtatással) készültek. (Ábra XIII-7)
Forinthamisítások eset és darabszám
Az új bankjegysorozat címleteinek hamisítása nem számottevõ, az egyszerû irodai sokszorosító eszközökkel készült hamisítványok a megfelelõ biztonsági elemeknek köszönhetõen könnyen felismerhetõek. A hamisítványok megközelítõleg egynegyedét a rendõrség foglalta le, a fennmaradó háromnegyed részt a készpénzforgalomban szûrték ki.
Az elõzõ évhez viszonyítva a lefoglalt valutahamisítványok száma 21%-kal esett vissza, míg a lefoglalási esetszám 26%-kal csökkent.
A Magyar Nemzeti Bank 1999. évben egy arany és öt ezüst emlékérmét bocsátott ki.
A 3000 forint névértékû ezüst érme 31,46 gramm súlyú, 925%o finomságú, belsõ része színarannyal bevont, körben MILLENNIUM szélfelirattal. Az érme hátoldalán az esztergomi királyi palota kápolnájának jellegzetes rózsaablaka látható.
A Magyarországon mûködõ hitelintézetek 1999-ben ügyfeleik részére összesen 7,8 millió bankszámlát vezettek, ebbõl devizabelföldieknek 7,5 milliót, míg deviza-külföldieknek 250 ezer darabot. A számlanyitásra kötelezett devizabelföldi szervezetek és az egyéni vállalkozók számára nyitott bankszámlák száma meghaladta a 900 ezer, a lakossági ügyfelek részére vezetett bankszámlák száma pedig a 6,6 millió darabot. A számlák túlnyomó többsége (6,2 millió darab) forintalapú számla, de még mindig jelentõs a devizaszámlák száma (1,6 millió db) is.
A belföldön lebonyolított forint fizetések forgalma alapján megállapítható, hogy értékben továbbra is az átutalások teszik ki a lebonyolított forgalom túlnyomó részét. Emellett még a készpénz-helyettesítõk és a csoportos beszedések számottevõ arányúak, míg a csekkek, hitellevelek és az azonnali inkasszók részesedése elhanyagolható.
A bankközi elszámolási rendszerbe kerülõ megbízások számát tekintve az 1999. év jelentõsnek nevezhetõ változást hozott abból a szempontból, hogy a csoportos tranzakciók darabszáma ugrásszerûen megnõtt, és ennek megfelelõen az egyedi átutalások száma csökkent.
Hazánkban több mint tíz éve, a nyolcvanas évek végén jelentek meg az elsõ bankkártyák, számuk azóta is évrõl - évre dinamikusan nõ. 1999 végén 3,8 millió darab, bankok által kibocsátott fizetési kártya volt forgalomban, 31%-kal több, mint a megelõzõ év hasonló idõposzakában.
Tovább növekedett a két nemzetközi bankkártya társaság, a Visa és az Europay védjegyével ellátott kártyák darabszáma, arányuk elérte a 95%-ot. A maradék 5%-on osztozott a Diners, és az Amex, valamint egyre csökkenõ számban a kereskedelmi bankok saját márkajelzésével kibocsátott, kizárólag a kibocsátó bank ATM és POS hálózatában használható kártyák.(Ábra XIV-1)
Bankkártyák számának alakulása kártyafajtánkénti bontásban
A bankkártyák továbbra is jellemzõen betéti (debit) kártyaként mûködtek, de egy év alatt megnégyszerezõdött, vagyis 1999 végére elérte az összkártyaszám 4%-át a hitel (credit) és halasztott fizetést biztosító (charge) kártyák aránya. Néhányr éve jelen vannak a kereskedelmi kedvezményeket nyújtó, un. co-branded kártyák is, számuk azonban ma még elenyészõ.
A magyar bankok által kibocsátott kártyákkal 1999 során a kártyabirtokosok 1 690 milliárd forint összegben vettek fel készpénzt, illetve vásároltak. A forgalom 98%-a belföldön realizálódott. A megelõzõ évhez viszonyítva a forgalom 52%-kal nõtt. A mûveletek száma azonban mindössze 29%-kal emelkedett, valamivel kevésbé, mint a forgalomban lévõ kártyák száma, vagyis a kártyahasználat gyakorisága összességében stagnált (2 tranzakció/hó), míg az egy tranzakcióra jutó átlagérték (26%-kal) 19 424 forintra nõtt. A kártyahasználati szokásokról elmondható, hogy itthon továbbra is fõként készpénz felvételére használják kártyáikat az ügyfelek (az összes forgalom 94 %-a készpénz felvétel), míg a külföldre utazók éppen ellenkezõleg, nagyrészt fizetnek a kártyákkal (az összes forgalom 37%-a készpénzfelvétel).
A külföldiek 187 milliárd forintot költöttek 1999 év során hazánkban bankkártyával, százból 70 alkalommal áru vagy szolgáltatás ellenértékének a kifizetésére. Értékét tekintve ez több mint a duplája volt a megelõzõ évinek, a mûveletek darabszáma 42%-kal nõtt. Minthogy 1999-ben a hazánkba látogató külföldiek száma 14%-kal csökkent a megelõzõ évhez képest, és az idegenforgalmi bevételek is 2%-kal csökkentek, a kártyamûveletek látványos növekedésének az oka egyrészt a hazánkba látogatók fizetési szokásainak változásában keresendõ, másrészt pedig indokolhatja ezt a magyarországi kártyaelfogadói üzletág színvonalának emelkedése.(Ábra XIV-2)
A bankkártyákkal lebonyolított teljes forgalom
Az elektronikus készpénzfelvétel lehetõségét hazánkban, sajátságos módon, nem csak az ATM-ek (pénzkiadó automaták) biztosítják, hanem a bankfiókokban és a postahivatalokban elhelyezett elektronikus terminálok (POS berendezések) is. Az ATM-ek száma évrõl-évre fokozatosan nõ, 1999 végén (13%-os növekedés eredményeként) 2 358 darab berendezés üzemelt az országban, ezek egyharmada a fõvárosban. 2 517 bankfiókban (ideértve a takarékszövetkezeti fiókokat is) 3 518 POS berendezésnél van lehetõség bankkártyával történõ elektronikus készpénzfelvételre, illetve ugyanez a szolgáltatás érhetõ el a postahivatalokban üzemelõ 4 246 elektronikus terminálnál.
A kereskedõi elfogadóhelyeken egyre inkább jellemzõ, hogy a biztonságosabb elektronikus fizetési mód alkalmazását ösztönzik a bankok.1999-ben 26%-kal (11 908 darabra) csökkent a kézi kártyaelfogadást lehetõvé tevõ imprinterek száma, ugyanakkor 14%-kal emelkedett (20 643 darabra) az elektronikus kártyaelfogadó berendezéseké.
Europay kártyával 14 971 üzletben lehet árut vagy szolgáltatást vásárolni, Visa kártyával 15 657 kereskedõi egységben, Diners kártyával 4 079, Amex-szel pedig 7 012 helyen lehet fizetni.
A bankkártyákkal elkövetett visszaélések terén az elmúlt év pozitív változást hozott, annak ellenére, hogy nálunk is - mint a világon mindenütt - egyre nõ az úgynevezett klónozott, vagy duplikát kártyákkal való visszaélések száma. A visszaélések számának csökkenése leginkább annak köszönhetõ, hogy a bankok felismerték az együttmûködés szükségességét ezen a területen, és a nemzetközi kártyatársaságok segítségével folyamatosan fejlesztik kockázatkezelési módszereiket.
1.2.2. Csekkforgalom
Azoknak a hazai bankkártyáknak az érvényessége, amelyekhez elvileg eurocsekk kapcsolódhatott 1999. végén lejárt, ezzel megszûnt az eurocsekk kibocsátás hazánkban. 1999-ben mindössze 182 darab csekket váltottak be az ügyfelek, összesen 8 millió forint értékben. A külföldiek ellenben 85 ezer darab csekket váltottak be, mintegy 3,8 milliárd forint értékben, de ez is csak fele volt az elõzõ évinek.
Kevesebb mint felére (43%-ára) csökkent a hazai kibocsátású és kizárólag itthon beváltható garantált csekkek száma is. Mindössze 42 ezer darabbal hajtottak végre fizetési mûveletet, összesen 692 millió forint értékben, ami 43 % csökkenést jelentett az elõzõ évihez képest.
A jelentõs csökkenés alapvetõen arra vezethetõ vissza, hogy a csekk sosem volt elterjedt fizetési eszköz Magyarországon, és az elmúlt években a bankkártyák megjelenése és rohamos térhódítása szinte teljesen kiszorította a piacról.
Az országos bankközi fizetési forgalom Magyarországon két rendszerben bonyolódik le:
A pénzforgalom területén 1999 legjelentõsebb eseménye a VIBER bevezetése volt. Az elsõ háromnegyed év döntõen a kiválasztott rendszer telepítésével, tesztelésével, a leendõ VIBER tagok felkészítésével, a szabályok kialakításával és a KELER valós idejû rendszerével való összehangolással telt. A kijelölt dátumra, 1999. szeptember 3-ra minden elõkészület sikeresen befejezõdött, az éles indulás a tervnek megfelelõen megtörtént.
A VIBER-hez az MNB-n kívül közvetlenül 41 tag csatlakozik (hitelintézetek, a Magyar Államkincstár és a KELER), továbbá közvetve (levelezettként) a Takarékbankon és a jegybankon keresztül vesz részt a takarékszövetkezetek többsége és néhány szakosított hitelintézet.
A VIBER feladata elsõsorban a sürgõs, a monetáris politikával, a pénzpiacok mûködésével kapcsolatos, valamint az egyéb nagy értékû forintfizetések lebonyolítása. A rendszer a S.W.I.F.T. üzenetközvetítõ hálózatát használja. A fizetések a nap folyamán véglegesen és visszavonhatatlanul teljesülnek, melyrõl az érintett VIBER tagok valós idõben értesítést kapnak. Ez képessé teszi a bankokat az eddiginél hatékonyabb likviditás kezelésre.
Az indulás évében a VIBER csökkentett funkcionalitással mûködött; csak a bankok egymás közötti ügyleteit, az értékpapír elszámolásokból adódó forint fizetéseket, valamint a jegybanki tételeket teljesítette, míg az ügyfélátutalások bevezetését - fõként az évezredváltásra történõ felkészülés feladatai miatt - 2000-re halasztotta az MNB.
A VIBER-rel automatikus kapcsolata van a KELER által kifejlesztett és 1999. szeptember 6-án elindított valós idejû értékpapír elszámolási rendszernek. Az elszámolásforgalom komplex fejlesztése tette lehetõvé, hogy az értékpapír ügyletek elszámolása valósidejû bruttó módon teljesüljön a Delivery Versus Payment (szállítás fizetés ellenében) elv legtisztább formájának megvalósításával, amely nemzetközi összehasonlításban is élenjáró megoldás. A korábbi kötegelt feldolgozással szemben a tételenkénti feldolgozás és az érintettek azonnali értesítése az ügyletek értékpapír és pénzoldali teljesülésérõl jelentõsen hozzájárul e piac fejlõdéséhez, hiszen ugyanazon értékpapírra több ügylet is köthetõ egy üzleti napon belül.
Az MNB számlavezetési rendszerében lebonyolított pénzforgalom 1999-ben az elõzõ évhez képest a tranzakciók számát tekintve 11%-kal (98.000 db), míg a forgalom összértékét tekintve 28 %-kal (48.000 milliárd forint) növekedett. (Ábra XIV-3)
Tekintettel arra, hogy a forgalom növekedési üteme meghaladta a tételszámok növekedési ütemét, az egy tranzakcióra jutó elszámolt érték 16%-kal 488 millió forintra nõtt.
A legnagyobb felfutás az értékpapír ügyletek elszámolása terén következett be: a VIBER indulása elõtti állapothoz képest mintegy másfélszeresére nõtt az értékpapír ügyletekbõl (OTC, repó, tõzsdei nettó elszámolás, fix áras ügyletek stb.) eredõ pénzügyi elszámolási forgalom értéke és tételszáma.
Az MNB elszámolási rendszerének forgalma
A BKR-hez a hitelintézetek közvetlenül, illetve közvetetten, levelezõ bank útján csatlakozhatnak. A közvetlenül csatlakozó pénzintézetek száma 1999-ben jelentõsen megnõtt. Az év eleji 45 résztvevõvel szemben év végén már 55 közvetlen csatlakozó klíringtagot regisztrált az MNB. A növekedés alapvetõen a takarékszövetkezeti szférában következett be, mivel a jelentõsebb takarékszövetkezetek szinte kivétel nélkül a közvetlen csatlakozás mellett döntöttek.
Az elszámolt tranzakciók számában az elõzõ évekhez hasonlóan dinamikus emelkedés mutatkozott. A tranzakciószám elérte a 102 milliót, az elõzõ évhez képest 64%-kal nõtt. Az elszámolt tranzakciók értéke 11%-kal 37.213 milliárd forintra emelkedett. (Ábra XIV-4)
Az egy tranzakcióra jutó átlagos érték az elõzõ évhez képest 510 ezer forintról 362 ezer forintra csökkent, amely egyértelmûen a - jellemzõen kisösszegû - csoportos fizetések számának növekedésével magyarázható.
A tranzakciók számának megoszlásából továbbra is a hagyományos egyedi átutalás tette ki a tételszám túlnyomó többségét (73%), míg az 1999-ben jelentõsen megugró csoportos tranzakciók száma elérte a 25%-ot. A maradék 2%-on osztozott a többi, egyre csökkenõ forgalmú fizetési mód (inkasszó, elszámolási csekk, stb.).
Az elszámolt tranzakciók értékébõl az egyedi átutalások az összforgalom 97%-át adták, míg az alapvetõen kis értékû csoportos megbízások csupán 1%-ot. A maradék 2% oszlott meg a többi fizetési mód között.
A Bankközi Klíring Rendszer fogalmának alakulása
A bankközi elszámolásforgalmat lebonyolító rendszerekben (MNB rendszerében és a Bankközi Klíring Rendszerben) az elszámolt tranzakciók száma és értéke is növekedett 1998-hoz képest, azonban a növekedési üteme a forgalom értékének tekintetében az elõzõ évekhez viszonyítva némileg lassult, míg a tételszámok esetében - a már említett csoportos tranzakciószám növekedése miatt - gyorsult. (Ábra XIV-5)
Bankközi elszámolásforgalom (MNB-BKR) alakulása
A két elszámolásforgalmi rendszerben 1999-ben 85 000 milliárd forint értékû tranzakciót dolgoztak fel, mely az elõzõ évhez képest több mint 20%-kal növekedett. Az elszámolt tranzakciók darabszáma a BKR-ben bekövetkezett nagyarányú növekedés következtében 64%-kal emelkedett.
Az egy tételre jutó átlagos érték az elõzõ évi több mint 1 millió forintról 826 ezer forintra csökkent, ami annak tulajdonítható, hogy bár az MNB számlavezetõ rendszerében növekedett az átlagos tételnagyság, de ezt ellensúlyozta a tranzakciók egyedi értékének csökkenése a BKR-ben.
A VIBER beindulása lényeges változást nem idézett elõ a BKR és a jegybanki fizetési forgalom közötti megoszlásban, ugyanis egyelõre csak a korábban az MNB számlavezetési rendszerén belül bonyolított fizetések kerültek át a VIBER-be. A bankok ügyfelei által kezdeményezett nagy összegû fizetéseknek a valós idejû bruttó elszámolási rendszerbe történõ benyújtására csak 2000. márciusától nyílt lehetõség.
E két rendszer éves forgalma 1999-ben a GDP több mint hétszeresét tette ki, mely az elõzõ évhez képest kismértékben nõtt (0,25 %-kal).
A KELER Rt.-ben az 1999. év folyamatos szolgáltatás-fejlesztéssel telt. A projektek közül kiemelkedik a valós idejû bruttó elszámolási rendszer bevezetése, amely mérföldkövet jelentett a magyar pénz- és értékpapírpiac történetében.
A dematerializált formában kibocsátott értékpapírok mennyiségének növekedése mind értékben, mind a darabszámban 1999-ben folytatódott. Az elsõ dematerializált formájú állampapír kibocsátására 1999. áprilisában került sor. A Magyar Államkincstár Államadósságkezelõ Központ ettõl az idõponttól kezdve az államkötvényeket és a diszkont kincstárjegyeket már csak dematerializált formában bocsátja ki. A még fizikai formában létezõ államkötvények átalakítására folyamatosan kerül sor.
A Budapesti Értéktõzsde azonnali piacának forgalma az elõzõ évhez képest tovább növekedett (16 %) és meghaladta a 16.000 milliárd forintot (kétszeres értéken számolva).
A dematerializált állampapírok áprilisi megjelenése szükségessé tette az értékpapírszámla-szegregáció (azaz az értékpapír-kereskedõ és a megbízó állampapírjainak szétválasztása az értékpapírszámlákon) megvalósítását, amelyre június folyamán került sor. Novemberben megkezdõdött az aukciós ügyletkötés a BÉT-en, amit a KELER Rt. bruttó módon számol el. A KELER Rt. alkalmassá tette rendszereit az 1999-ben meghosszabbított tõzsdei nyitva tartás miatti hosszabb elszámolási üzemidõ biztosítására is.
A tõzsdén kívüli állampapír-forgalom jelentõsen emelkedett, az ügyletek száma 1999-ben meghaladta a 41 ezret (több mint 40%-kal nõtt) a forgalom pedig árfolyamértéken a 12.435 milliárd forintot (35%-kal nõtt). (Ábra XIV-6)
Ez utóbbi tranzakciók elszámolásában jelentõs változást hozott a VIBER bevezetése. Az elszámolás valós idejûvé vált, a DVP teljesítéshez kötött tranzakciók - a szükséges pénz- illetve értékpapír fedezet megléte esetén - automatizáltan kerülnek végrehajtásra. Az egyes ügyletek aktuális állapota folyamatosan lekérdezhetõ, a nem teljesült tételeket a rendszer sorba állítja, s a tag szabadon változtathat a sorban álló tételek prioritásán, illetve akár törölheti is az adott ügyletet. A KELER Rt. központi szerepet tölt be az MNB által mûködtetett országos VIBER rendszerben is, mivel a VIBER-tag pénzintézetek napi likviditásmenedzsmentjének alapja az állampapír-zárolással és zárfeloldással történõ limitkezelés, amit a két valós idejû rendszer közötti kapcsolat tesz lehetõvé.
Bõvült az elszámolható papírok köre is. A KELER Rt. az állampapírokon túlmenõen kiterjesztette bruttó elszámolású szolgáltatását valamennyi magyarországi kibocsátású értékpapírra. Ezzel egyidõben 1999. május óta már a magyar letétkezelõ bankok ügyfelei számára is biztosított az aznapi teljesítésû DVP elvû, tõzsdén kívüli értékpapír elszámolás.
Az értékpapír-elszámolási rendszer forgalma
A határidõs ügyletek forgalma 1999-ben mind a BÉT-en mid a BÁT-on jelentõsen visszaesett, fõként amiatt, hogy az elõzõ év negatív hatásait nem tudták kiheverni a piaci szereplõk, és a komoly veszteségek miatt nem nyitottak újabb pozíciókat. Említést érdemel azonban az a tény, hogy az állampapír és részvénykontraktusoknál a fizikai teljesítés értéke összesen meghaladta az egymilliárd forintot.
Ezen a területen a legjelentõsebb fejlesztés a fizikai teljesítés bevezetése volt a BÉT határidõs részvény és notional kontraktusainál. A piac felkészültségét jelezte, hogy nemteljesítésre nem került sor.
A nemzetközi elszámolások terén a legfontosabb elõrelépést az jelentette, hogy a KELER a Magyar Nemzeti Banktól kapott devizahatósági engedély alapján a jövõben a Clearstreamnél (korábban CEDEL International) vezetett értékpapír és pénzszámláin DVP szolgáltatást tud nyújtani a közvetlen KELER értékpapír számlatulajdonosoknak.
A Magyar Nemzeti Bank a fizetési rendszerek szabályozása során elsõsorban a hazai pénzforgalom igényeit tartotta szem elõtt, ugyanakkor eleget tett az európai jogharmonizáció kötelezettségébõl fakadó feladatainak is. Ennek keretében készítette el és terjesztette elõ az elektronikus fizetési eszközök használatára és kibocsátására vonatkozó egyes szabályokról szóló 77/1999. (V. 28.) Kormányrendeletet. A kormányrendelet a 97/489/EC Irányelv figyelembe vételével definiálja az elektronikus fizetési eszköz fogalmát, megállapítja a kibocsátó és a birtokos közötti szerzõdés kötelezõ minimális elemeit, valamint szabályozza az elektronikus fizetési eszközök kibocsátásához és használatához kapcsolódó kötelezettségeket és felelõsséget.
A Kormány 1999. decemberében fogadta el a jegybank által elõterjesztett 183/1999 (XII. 13.) kormányrendeletet a pénzforgalomról és a bankhitelrõl szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet módosításáról. A módosítás folytán a kormányrendeletbe foglalt teljesítési szabály 2000. július 1-tõl összhangba kerül a Polgári Törvénykönyvvel, amely a pénztartozások teljesítésénél analóg fõszabályként a kötelezett számlájának megterhelése helyett a jogosult számláján történõ jóváírást tekinti a teljesítés idõpontjának. A bírósági végrehajtási gyakorlat korábbi bizonytalanságaira tesz pontot a módosítás másik jelentõs szabálya, amely szerint a bankszámla ellen benyújtott inkasszót a kötelezett ugyanazon banknál vezetett valamennyi pénzforgalmi számlája ellen benyújtottnak kell tekinteni elegendõ fedezet híján, ideértve az adós devizaszámláját is.
Részben a két fenti jogszabály megjelenése, részben pedig kisebb jelentõségû technikai változások tették indokolttá a 4/1999. (MK 106.) MNB rendelkezés kiadását a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés módosításáról. A módosítás egyebek között érintette a hitelintézetek bizonylatmegõrzési kötelezettségét, a fizetési megbízások érkeztetésének szabályait valamint a fizetési megbízások teljesülésének várható idejére vonatkozóan az ügyfelek részére nyújtott tájékoztatási kötelezettséget.
Az évezredváltás dátumkezelési problémája komoly felkészülési folyamat elé állította az iparágak közül talán leginkább informatikai alapokon nyugvó, és ezért legjobban veszélyeztetett pénzügyi szektort.
Az MNB, mint a pénz- és elszámolásforgalom biztonságáért felelõs intézmény, együttmûködve az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelettel, fontos szerepet játszott az elszámolásforgalmi rendszerek évezredváltásra való felkészítésében, a résztvevõ hitelintézetek felkészülési tevékenységének figyelemmel kísérésében.
A pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK. 61.) MNB rendelkezés módosítására kiadott 8/1998. (MK. 116), valamint 9/1999. (MK. 80.) MNB rendelkezések rögzítették a felkészüléssel kapcsolatos minimum követelményeket, melyek végrehajtását a jegybank folyamatosan ellenõrizte.
Az ellenõrzés elsõsorban a pénzforgalom legfontosabb szereplõire, a hitelintézetekre és az elszámolóházakra terjedt ki, de rajtuk keresztül figyelemmel lehetett kísérni a hitelintézetekkel elektronikus kapcsolatban lévõ, nagy pénzforgalmat lebonyolító ügyfeleket is.
A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan elmondható, hogy a pénzügyi szektor a felkészülés eredményeként a 2000. évre történõ áttérést zökkenõmentesen végrehajtotta.
A Nemzetközi Valutaalap Kormányzótanácsa 1997. szeptember 23-án határozatot (52-4 számú) hozott a Valutaalap Alapokmánya negyedik módosításáról, amely rendelkezik a különleges lehívási jogok (SDR) rendkívüli, egyszeri szétosztásáról. A döntés célja, hogy az allokált SDR-nek a tagországok kvótájához viszonyított arányai közötti eltérések megszûnjenek. Az SDR kibocsátás révén megduplázódik a korábbi SDR-állomány, és a tagországok nettó kumulatív SDR állományának az 1997. évi kvótájához viszonyított aránya egységesen 29,32 % lesz. A határozat életbelépéséhez a tagországok háromötödének, akik együttesen a szavazatok nyolcvanöt százalékával rendelkeznek, kell hozzájárulniuk.
Magyarország a vonatkozó országgyûlési határozatot 1999-ben meghozta és errõl megfelelõ formában tájékoztatta a Valutaalapot. Mivel a legutóbbi SDR allokációra 1981-ben, Magyarország IMF-csatlakozása elõtt került sor, így hazánk elõször ezen allokáció keretében részesülhet majd allokált SDR-ben. Az allokáció összege Magyarország esetében 221,3 millió SDR lesz, amely az MNB nemzetközi tartalékainak szintjét fogja emelni.
A Valutaalap 1998. december 10. - 1999. február 28. közötti idõszakra vonatkozó mûködési költségvetésébe felvette a forintot. Ezzel Magyarország bekerült azon tagországok körébe, amelyek gazdasági helyzetét és nemzetközi tartalékainak szintjét a Valutaalap olyan erõsnek ítéli meg, hogy az lehetõvé teszi az illetõ ország devizájának az általa használt körbe történõ bekapcsolását. Alaptõke-hozzájárulásunk Valutaalap általi használata következtében Magyarország tartalék pozíciója a Valutaalapnál - amely nemzetközi tartalékaink részét képezi - 1999. december 31-én 176,8 millió SDR volt.
Magyarország az elsõk között csatlakozott 1996-ban azokhoz a tagországokhoz, akik önként alkalmazzák a Valutaalapnak az un. Különleges Adatközzétételi Szabványait (SDDS). Ennek egyik eredményeként a magyar gazdasági és pénzügyi statisztikai mutatók tartalmára, publikálására vonatkozó információk megtalálhatók a Valutaalap által az interneten üzemeltetett Adatközzétételi Szabványok címû információs táblán. Magyarország a program által elõírt határidõre, 1999. december 31-ig a szabványok valamennyi elõírásának eleget tett.
A Valutaalap számos országban állandó kiküldöttet állomásoztat, az 1991 óta mûködõ magyarországi képviselet 1999-tõl regionális irodává alakult.
A Valutaalap évente folytat gazdaságpolitikai konzultációt Magyarországgal az Alapokmány IV. cikkelye alapján. A Valutaalap legutóbbi, 1998. évrõl szóló szakértõi jelentésének igazgatósági vitájáról szóló összefoglalót a Valutaalap 1999. március 4-én tette közzé. (Public Information Notice No. 99/16)
Box: -1
Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap kapcsolatának fõbb jellemzõi
Magyarország 1982. május 6-án csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz, a belga országcsoport tagjaként. Az IMF Magyarország kvótáját 375 millió SDR-ben állapította meg, mely a belépés óta történt három általános kvótaemelés következtében 1999. február 8-án 1038,4 millió SDR-re emelkedett. Magyarország 1996. január 1-jétõl eleget tesz az Alapokmány VIII. cikkelye szerinti, a folyó fizetési mérleg tételekre vonatkozó konvertibilitás követelményeinek.
Magyarország hitelmegállapodásai a Nemzetközi Valutaalappal
* Az utolsó 31,84 m SDR összegû részlet az új hároméves megállapodás miatt törölve
** 1992 márciusában túlkompenzálás miatt visszafizetés történt 90,1 m SDR összegben
*** Összesen 557,2 m SDR-t hívtunk le; a megállapodás az új készenléti hitel miatt törölve
**** Ez a jóváhagyáskor lehívott elsõ részlet; több lehívás nem történt
*****A megállapodás megkötésekor a magyar kormány jelezte, hogy nem áll szándékában lehívni a hitelt
Magyarország belépése óta 2193,7 millió SDR hitelt vett igénybe a Valutaalaptól. A felvett hiteleket 1998 februárjáig - részben rendkívüli, határidõ elõtti törlesztéssel (1995, 1996, 1998) - teljes mértékben visszafizette
1.2. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank)
Az 1982. évi csatlakozás óta 42 kölcsönmegállapodás jött létre a Világbankkal. Ezek több mint 4 milliárd USD kölcsön felvételét tették lehetõvé. A kölcsönöket a Világbank az államnak, vagy állami garanciával, kedvezõ (de nem kedvezményes) piaci feltételekkel nyújtja. E kölcsönökbõl, amelyek általában a beruházások megvalósulásának üteme szerint vehetõk igénybe, 1999. december 31-ig mintegy 3 milliárd USD lehívása történt meg. 1999-ben 26 millió USD lehívására került sor, a különbözõ beruházási programokhoz kapcsolódóan. A világbanki finanszírozású programok közül 34 program megvalósítása befejezõdött. Az egyes programokban fel nem használt illetve nem szükséges hitelkeretek folyamatosan törlésre kerültek.
1999 folyamán két új kölcsönegyezmény megkötésére került sor, összesen 30,8 millió USD értékben. A két kölcsön Budapest illetve Dunaújváros szennyvíztisztításának korszerûsítését szolgálja.
Három vissza nem térítendõ támogatást nyújtott a Világbank a Miniszterelnöki Hivatalnak - összesen mintegy 450 ezer USD értékben - az évszámváltozásra való felkészüléshez.
A Világbankkal évek óta széleskörû közgazdasági együttmûködés folyik. Ez tanulmányok készítésében, megvitatásában és általában a közgazdasági környezet megfelelõ kialakítását elõsegítõ szakmai konzultációkban ölt testet, amelyek a Világbank kölcsönnyújtási tevékenységét is megalapozzák. A Világbank 1999-ben aktualizálta az 1998 elején elfogadott, a többéves kölcsönnyújtási együttmûködési programot rögzítõ országtámogatási stratégiát. 1999 novemberére elkészült a 2-3 évenként szokásos országtanulmány, amelyben kiemelt szerepet kapott az Európai Unióhoz való csatlakozás. Folyamatban van egy átfogó önkormányzati finanszírozási tanulmány készítése.
1.3. Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)
Az EBRD 1991-ben kezdte meg mûködését regionális fejlesztési bankként. Célja, hogy a közép- és kelet-európai országokban elõmozdítsa a piacgazdaság megteremtését, illetve fejlesztését, valamint támogassa a magán- és vállalkozói kezdeményezést. Kölcsönöket nyújthat mind állami, mind magánvállalatok számára, tõkebefektetést végezhet és garanciavállalással elõsegítheti a kedvezményezett országokba irányuló egyéb források áramlását. Magyarország az EBRD alapító tagja.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tevékenységét az Igazgatótanács által elfogadott, az illetõ országra vonatkozó 1-2 évente aktualizált országstratégia alapján végzi. A Magyarországra vonatkozó országstratégiát legutóbb 1999-ben aktualizálták. Az EBRD több mint 60 programot finanszírozott Magyarországon, túlnyomó részüket (kb. 90%-át) a magánszektorban. 1999-ben az EBRD mintegy 44 millió EUR értékben vett részt új hitellel és tõkebefektetéssel magyarországi programok finanszírozásában. Ezek között szerepelt az OTP Rt. részvénykibocsátásában történõ részvényjegyzés, melynek eredményeként - az 1996-ban szerzett alárendelt kölcsöntõkével együtt - a Bank az OTP jelentõs részvényesévé vált.
Az EBRD továbbá hitellel segíti az Ózdi Acélmûvek elektromos ívacélgyártó kapacitásának finanszírozását, valamint a soroksári rendezõpályaudvar kialakítását. Ez utóbbi 10 millió EUR összegû hitelt az állam vette fel, megvalósítója a MÁV, s a finanszírozásban az EU is részt vesz a Phare programon keresztül nyújtott 4 millió EUR értékû támogatással. 1999-ben került sor az 1993-ban elfogadott M1/M15 autópályaprogram átstruktúrálására vonatkozó Kölcsön- és Garanciaegyezmény aláírására is, melynek során a kölcsönre és járulékainak visszafizetésére garanciát vállalt az állam.
1.4. Európai Beruházási Bank (EIB)
Az EIB, mely fõleg az Európai Unión belüli nagyobb infrastrukturális beruházások finanszírozásával foglalkozó intézmény, magyarországi tevékenységét 1990-ben, a Magyar Nemzeti Bankkal kötött keretmegállapodás alapján kezdte meg. 1994-ben létrejött a Magyar Köztársaság és az EIB között a pénzügyi együttmûködésrõl szóló keretmegállapodás. 1997-ben került aláírásra a Magyar Köztársaság és az EIB közötti újabb, a korábbiaknál átfogóbb, az EIB magyarországi tevékenységérõl szóló keretmegállapodás.
1990 óta az EIB 25 magyar projekthez nyújtott kölcsönt, összesen 1452 millió EUR értékben. Ebbõl 1001 millió euró folyósítása történt meg. 1999-ben a lehívások értéke 273 millió EUR volt.
1999-ben csak állami garancia nélküli projektek kapcsán került sor finanszírozási szerzõdés aláírására, összesen 170 millió euró összegben. A DENSO 35 millió, a Raiffeisen Bank 30 millió, a Debreceni Kombinált Ciklusú Erõmû Kft. 15 millió, a Borsodchem 20 millió, a Bank Austria Creditanstalt 20 millió és a MOL Rt. 50 millió euró hitelt vett fel.
1.5. Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC)
A Nemzetközi Pénzügyi Társaság a Világbank csoport tagja. Magyarország 1985-ben csatlakozott az IFC-hez. A társaság 1987-1999 között 32 programot finanszírozott Magyarországon, összesen mintegy 360 millió USD értékben. 1999-ben két magyarországi programot fogadott el az IFC mintegy 14 millió USD értékben. Az ezekre vonatkozó finanszírozási struktúra véglegesítésére késõbb kerül sor.
1.6. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA)
A Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) ugyancsak a Világbank csoport tagja. A legszegényebb fejlõdõ országoknak nyújt segély jellegû hiteleket. Magyarország 1985-ben donor országként csatlakozott a társuláshoz. Az IDA hitelnyújtási tevékenységét elsõsorban a donor országok által három évente teljesített, vissza nem térítendõ hozzájárulásokból feltöltött alapokból fedezi.
A legutóbbi, 12. alapfeltöltésrõl folytatott tárgyalások 1998 novemberében zárultak le, majd a Világbank Kormányzótanácsa 1999. április 8-i dátummal megszavazta az IDA alapjainak összesen 8,6 milliárd SDR-rel történõ feltöltését, így a donor országoknak 1999. július 1-tõl kezdõdõen kell eleget tenniük az elkövetkezõ három évre vállalt befizetési kötelezettségeiknek.
Magyarország a 12. alapfeltöltésben - az elõzõ alapfeltöltésben vállalt részarányát megõrizve - 0,06%-kal vesz részt az Országgyûlés 75/1999.(X.22.) OGY határozata alapján.
A Világbank és az ENSZ két környezetvédelmi témával foglalkozó, szakosított intézménye, az UNDP és az UNEP által 1991 októberében létrehozott Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) célja a regionális környezetvédelmi problémák kialakulásának megelõzése és hatásaik mérséklése. Jogi értelemben a GEF a Világbank keretében mûködik oly módon, hogy a donor országok által biztosított pénzügyi keretbõl vissza nem térítendõ támogatásokat nyújt a kiemelt környezetvédelmi célokat szolgáló programokra. Magyarország - nem donorként - 1993 májusában csatlakozott a GEF-hez azzal, hogy kedvezményezett országként kaphat segély jellegû támogatást környezetvédelmi kiadásokhoz. Az elsõ magyarországi GEF támogatási program 6,9 millió USD-t biztosított az ózonkárosító anyagok kiváltására. 1997-ben pedig 5 millió ECU értékû garanciaalapot hozott létre a GEF az IFC által Magyarországon finanszírozott energiatakarékossági projektek támogatására. Várható a GEF részvétele további, a Világbank vagy IFC által finanszírozott környezetvédelmi programokban is.
1999-ben megkezdõdött egy hasonló, a klímaváltozás kedvezõtlen hatásainak mérséklését célzó környezetvédelmi alap szervezése. Ezt az ún. Kísérleti Szénalapot (Prototype Carbon Fund) a Világbank fogja kezelni. A támogatásból a jövõben a kritériumoknak megfelelõ magyar projektek is részesülhetnek.
Az OECD a fejlett ipari országok legfontosabb gazdaságpolitikai fóruma. Magyarország 1991-ben létesített hivatalos kapcsolatot a szervezettel a "Partnerek az átmenetben" címû program keretében. A következõ jelentõs állomás 1994-ben az OECD beruházási instrumentumához történõ csatlakozás volt, amely által Magyarország állandó tagságot nyert az OECD CIME (Nemzetközi Befektetések és Multinacionális Vállalatok) bizottságában. A csatlakozási tárgyalások 1994. évi megkezdése után Magyarország 1996. május 7-én vált hivatalosan az OECD tagjává.
Az 1999. év elején jelent meg ötödök alkalommal az OECD országtanulmánya a magyar gazdaságról (OECD Economic Surveys 1999 - Hungary). A kötet - a hagyományos felépítést követve - foglalkozik a gazdasági helyzettel és a makrogazdasági politikával (monetáris és fiskális politika). A strukturális politikákat elemzõ rész kiemelt témája az egészségügyi rendszer volt. Az OECD másik magyar vonatkozású tanulmánya a hazai mûködõtõke-beáramlást vizsgálja. A szervezet a kilencvenes évek közepéig rendszeresen megjelentetett elemzéseket, amelyek a tagországok mûködõtõke-beáramlási trendjeit vizsgálták. Ezt a sorozatot az OECD a magyar FDI-szabályozás bemutatásával indítja újra, amely várhatóan 2000 tavaszán jelenik meg (FDI Review of Hungary). A jelentés a kilencvenes évekre visszamenõleg vizsgálja területi és szektorális bontásban, hogy melyek a legjelentõsebb befektetõ országok és vállalatok, illetve melyek a magyar gazdaságpolitika által alkalmazott befektetés-ösztönzési módszerek.
Az OECD 1998.évi miniszteri szintû találkozójának kezdeményezésére 1999 õszén megkezdõdött az OECD multinacionális vállalataira vonatkozó irányelveinek felülvizsgálata, a nemzetközi trendekhez és követelményekhez való igazításával. A felülvizsgálat befejezését a 2000 tavaszán tartandó miniszteri szintû találkozóra irányozták elõ. Az Irányelvek a multinacionális cégek mûködésére vonatkozóan az OECD-tagországok kormányai által kibocsátott ajánlásokat tartalmaznak annak érdekében, hogy mûködésük összhangban legyen az adott ország szabályaival. Az Irányelvek betartása önkéntes, jogilag nem kötelezõ. Az Irányelvek normái a multinacionális cégek mûködésének legtöbb területére vonatkoznak, mint például az adózás, transzparens információszolgálat, versenyszabályoknak való megfelelés, környezetvédelem, K+F, a foglalkoztatás és ipari kapcsolatok.
Az OECD miniszteri szintû találkozójának másik törekvése a nemzeti kormányok, más nemzetközi szervezetek és a magánszektor bevonásával a vállalatirányításra (corporate governance) vonatkozó irányelvek és standardok megalkotása volt. Ezen irányelvek célja, hogy mind a tagállamok, mind a nem-tagállamok kormányai számára segítséget nyújtsanak azon törekvéseikben, hogy felmérjék és javítsák országaik vállalatirányításra vonatkozó jogi, intézményi és szabályozási keretfeltételeiket, valamint irányt mutassanak a magánszférának.
Magyarország 1998 tavaszán megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Az EU csatlakozási folyamat elsõ lépéseként 1998 áprilisában megkezdõdött a átvilágítás folyamata Az átvilágítás alapszakasza 1999 júliusában lezárult. A kiegészítõ átvilágítással párhuzamosan került sor a korábbi vállalások teljesítésének áttekintésére. Magyarország 1999 végére - két, késõbb tárgyalandó fejezet kivételével - valamennyi tárgyalási álláspontját benyújtotta, s ezzel megteremtette a feltételét annak, hogy 2000 közepétõl, az összes fejezet megnyitását követõen kezdetét vehesse a csatlakozási tárgyalások új szakasza.
A már megnyitott tárgyalási fejezetek között szerepeltek azok, amelyek az MNB számára kitüntetett jelentõségük az EU-csatlakozás és az euró magyarországi bevezetésére való felkészülés szempontjából (Gazdasági és Monetáris Unió, Tõkemozgások, Szolgáltatások - ezen belül pénzügyi szolgáltatások - szabad áramlása). Az MNB szakértõi részt vettek az ezekre a fejezetekre vonatkozó magyar álláspont kidolgozásában és az említett fejezetek screening-megbeszélésein. A Gazdasági és Monetáris Unió c. tárgyalási fejezet az 1999. decemberi miniszteri szintû tárgyalási fordulón lezárásra került.
Az "Acquis Átvételének Nemzeti Programja" címû dokumentum aktualizált változata 1999 nyarán készült el, mely a csatlakozási tárgyalások minden fejezetére/szektorára kiterjed és konkrét jogalkotási és intézményfejlesztési feladatokat fogalmaz meg évekre lebontott ütemezéssel és költségigénnyel, illetve finanszírozási szerkezettel.
Az Európai Bizottság 1999 októberében adta kis az 1997. évi országvélemények aktualizált változatát a csatlakozni kívánó országok integrációs felkészülésérõl, csatlakozási érettségérõl. A Magyarországról szóló jelentés összességében pozitívan értékelte hazánkat, megállapítva, hogy Magyarország teljesíti a csatlakozás politikai kritériumait, mûködõ piacgazdasággal rendelkezik és középtávon képes megfelelni a közös piacon belül érvényesülõ verseny kihívásainak, továbbá megfelelõ hajtja végre a jogharmonizációt, veszi át a közösségi joganyagot.
A helsinki Európai Tanács 1999 decemberében úgy határozott, hogy további hat országgal (Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Románia és Szlovákia) kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat 2000-ben, ugyanakkor fokozottan érvényre kívánják juttatni a differenciálás elvét.
1999. január 1-én az EU 11 tagállamában (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) bevezették az egységes európai valutát, az eurót és ezzel elkezdõdött a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza. Az euró egyelõre csak számlapénzként létezik, az euróbankjegyek és -érmék csak 2002 januárjától kerülnek a forgalomba. Az Európai Központi Bank irányításával 1999-tõl a fenti országokban egységes monetáris politikát folytatnak. Ugyancsak 1999 elejétõl létezik az új árfolyam-mechanizmus (ERM II.), melyben egyelõre a dán korona és a görög drachma vesz részt.
A Magyar Nemzeti Bank szervezeti korszerûsítésének folyamán a Bank humánpolitikai szervezete és eszköztára is megújult. Kialakult az újfajta, teljes körû "humán tanácsadás" úgy az alkalmazottak, mint a vezetõk felé; átalakult a felvételek és kiválasztás folyamata. Bevezetésre került az új, a Bank sajátosságait figyelembe vevõ, hosszabb távon alkalmazható erkölcsi elismerési rendszer. Kidolgozás alatt áll az egységes alapokon nyugvó, a Bank egészét átfogó munkakör értékelési, munkaköri leírási, teljesítményértékelési rendszer.
A humánpolitikai feladatok hátterét az SAP - funkcióiban bõvítést igénylõ - humánpolitikai modulja biztosítja.
Az MNB létszáma 1999-ben is tovább csökkent, döntõen a területi igazgatóságok átszervezése eredményeként (1999. január 1-jétõl négy területi igazgatóságon megszûnt az emissziós tevékenység. Az év folyamán bekövetkezett létszámcsökkenés (az 1998.december 31-i 1423 fõs létszám 1999. december 31-ére 1372 fõre csökkent) döntõen a pénztáros, pénzfeldolgozó munkaköröket érintette. A létszámleépítés tovább módosította a munkaerõ-állomány összetételét, így számottevõ technikai jellegû bér-, illetve keresetszínvonal-növekedés is bekövetkezett.
A hálózat átszervezése mellett folytatódott a központban is a fõosztályok létszámának felülvizsgálata, a feladatellátás rendjének racionalizálása (Emissziós fõosztály, Likviditási fõosztály, Számviteli és pénzügyi fõosztály, Devizaengedélyezési és ellenõrzési fõosztály, Nemzetközi tõkepiaci fõosztály).
A Magyar Nemzeti Bank jóváhagyott bérköltsége 1999-ben 13,3%-kal emelkedett. A jóváhagyott 5015,8 millió Ft bérköltség keretei között alkalmazottaink keresetszínvonala 15,8 %-kal növekedett. A Magyar Nemzeti Bank bérintézkedései 1998-ben sem érték el a nemzetgazdasági szinten - különösen a pénzügyi szektor szintjén - kialakult arányokat.
Az 1999. évi képzések tartalmának, jellegének és a fedezetéül szolgáló költségeknek a tervezésekor az általános szabályok (ésszerû takarékosság, a zavartalan mûködést biztosító költségráfordítás, kontrolling szemlélet) mellett természetesen a Jegybank közép- és hosszú távú stratégiájában megfogalmazott rövid és hosszabb távú céljainak megfelelõ elveket vettük figyelembe.
Az oktatási tevékenység fõ területei (nyelvoktatás, számítástechnikai oktatás, szakmai továbbképzés) továbbra is megmaradtak, de tartalmukat tekintve átstrukturálódás vehetõ észre.
A technikai képzések fenntartása mellett - tendenciáját tekintve és szándékaink szerint is - egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fejlesztési képzések. Így vált mostanra hagyománnyá a pályakezdõ fiatalok csapatépítõ tréningje, és lezárult a felsõvezetõk képzésének egy szakasza is.
A külföldi technikai segítségnyújtás keretében - a BIS koordinálásával, illetve közvetlen kapcsolatfelvétel alapján - folytatódtak a nemzetközi konzultációk a több jegybankkal: a tapasztalatcserék fókuszába azonban a közelgõ EU-csatlakozás és az EU-tagországok eddigi tapasztalatainak témaköre tevõdött.
Emellett elkezdõdött a csatlakozni kívánó országok (és a többi volt szocialista ország) jegybankjai között egy olyan képzési együttmûködés, mely az elõbbrejutást szem elõtt tartva közös tapasztalatcserén alapul.
3. Szociális és jóléti rendszer
A szociális és jóléti célú ráfordítások tekintetében folytatódott az 1995 óta érvényesülõ tendencia, csökkentek az intézmények költségei, valamint tovább folytatódott a támogatás jellegû költségek visszaszorulása.
A szociális, támogatásjellegû ráfordításoknak a valóban rászorulókra (nyugdíjasok, nagycsaládosok, rossz szociális helyzetûek) koncentrálása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a munkaerõ megtartását, a közérzet javítását célzó juttatási rendszer kiépítése.
A szociális és jóléti ráfordítások alakulása
(elõzõ év=100)
|
|
Intézmények költségei |
Juttatások, támogatások |
Összesen millió Ft |
Változás |
|
1995 |
117, 4 |
235, 7 |
353, 1 |
|
|
1996 |
123, 5 |
240, 0 |
363, 5 |
2, 9 |
|
1997 |
58, 8 |
222, 9 |
281, 7 |
-22, 5 |
|
1998 |
66, 2 |
202, 6 |
268, 8 |
-4, 6 |
|
1999 |
63, 5 |
198, 8 |
262, 3 |
-2, 4 |
A ráfordítások csökkenése az üdülõk igénybevételének racionalizálásából, az alkalmazottak szûk körét érintõ gyermekintézményi ellátás fokozatos megszüntetésébõl származik. Az ellátási rendszer ugyanakkor fokozott gondot fordít az aktív munkaerõ megtartására, közérzetére. Ennek fontos eleme a foglalkozás-egészségügyi ellátás, melynek preventív jellege tovább erõsödött, s az eddigiek mellett további szûrõvizsgálatokkal (urológia, bõrgyógyászat, reumatológia) egészült ki. Az MNB Sportkör támogatása az alkalmazottak egyre szélesebb köre számára teszi lehetõvé az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen sportolást.
Az MNB Bankjóléti Kft közremûködésével továbbra is négy hazai üdülõ nyújt lehetõséget a pihenésre; annak érdekében, hogy a legrászorultabbak is pihenhessenek, a banki alkalmazott bére alapján nyújtunk támogatást.
Az alkalmazottak lakásgondjainak megoldását a bank továbbra is munkáltatói kölcsönökkel segíti, azonban a kölcsönök odaítélésénél messzemenõen szem elõtt tartja az MNB céljait, a Bank számára fontos munkaerõ megtartását, az MNB alkalmazottak más pénzintézetektõl való függetlenségének védelmét, a biztonságos, kockázatmentes visszafizetést.
XIII. Az MNB közremûködésével készült jelentõsebb pénzügyi jellegû jogszabályok
- 1999. évi III. törvény a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról,
- 1999. évi XXXVIII. törvény a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról,
- 1999. évi LVII. törvény a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról,
- 1991. évi LX. törvény a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról,
- 1999. évi LXXXVIII. törvény az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról,
- 1999. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról,
- 1999. évi XCIX. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról,
- 1999. évi CVIII. törvény a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosításáról,
- 1999. évi XCVIII. törvény az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról,
- 1999. évi CXX. törvény a büntetõ jogszabályok módosításáról,
- 1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról,
- 1999. évi CXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl,
- 17/1999. (II. 5.) Korm. r. a távollevõk között kötött szerzõdésekrõl,
- 18/1999. (II. 5.) Korm. r. a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl,
- 19/1999. (II. 5.) Korm. r., az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. kiegészítésérõl, valamint a 217/1999. (XII. 27.) Korm. r. az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. módosításáról,
- 29/1999. (II. 12.) Korm. r., valamint a 200/1999. (XII. 25.) Korm. r. és a 220/1999. (XII. 28.) Korm. rendeletek a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 161/1995. (XII. 26.) Korm. r. módosításáról,
- 33/1999. (II. 26.) Korm. r., valamint a 219/1999. (XII. 28.) Korm. r. a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. r. módosításáról, és a 144/1999. (IX. 30.) Korm. r. a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendeletet módosító 33/1999. (II. 26.) Korm. r. módosításáról,
- 60/1999. (IV. 21.) Korm. r. az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 267/1997. (XII. 22.) Korm. r. és az önkéntes kölcsönös egészség-, és önsegélyezõ pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. r. módosításáról,
- 77/1999. (V. 28.) Korm. r. az elektronikus fizetési eszközök kibocsátására és használatára vonatkozó egyes szabályokról,
- 91/1999. (VI. 23.) Korm. r. valamint a 122/1999. (VIII. 6.) Korm. r. a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) Korm. r. módosításáról,
- 98/1999. (VI. 25.) Korm. r., valamint a 207/1999. (XII. 26.) Korm. r. az MNB éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 18/1997. (II. 4.) Korm. r. módosításáról,
- 154/1999. (X. 22.) Korm. r. a 2000. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyûjtési Programról,
- 183/1999. (XII. 13.) Korm. r. a pénzforgalomról és a bankhitelrõl szóló 39/1984. (XI. 5.) MT. rendelet módosításáról,
- 193/1999. (XII. 21.) Korm. r. a magánnyugdíjpénztárak beszámolókészítésének és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 173/1997. (X. 6.) Korm. r. módosításáról,
- 194/1999. (XII. 21.) Korm. r. az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámolókészítésének és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 269/1997. (XII. 22.) Korm. r. módosításáról,
- 2/1999. (I. 29.) PM. r. és a 13/1999. (VI. 3.) PM. r., valamint a 22/1999. (X. 8.) PM. rendeletek az országkockázat kezelésérõl szóló 25/1995. (X. 9.) PM. r. módosításáról,
- 6/1999. (II. 10.) PM. r. a pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjérõl a Magyar Államkincstárban címû 42/1996. (XII. 8.) PM. r. módosításáról valamint a 36/1999. (XII. 27.) PM. r. a pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjérõl a Magyar Államkincstárban,
- 29/1999. (XII. 10.) a közteherjegy forgalomba hozataláról és a közteherjeggyel kapcsolatos eljárási, forgalmazási és elszámolási szabályokról szóló 29/1997. (IX. 3.) PM. r. módosításáról,
- 35/1999. (XII. 26.) a helyszínen kívüli ellenõrzéshez az ÁPTF részére szolgáltatandó adatok körérõl és az adatszolgáltatás módjáról,
- a 21/1999. (IV. 28.) GM. r. az aktív foglalkoztatási célok támogatása fejezeti kezelésû elõirányzat felhasználásának és kezelésének részletes szabályairól,
- a 22/1999. (IV. 30.) GM. r. a gazdasági kamarák által lefolytatott egyes eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról, egyéni vállalkozó igazolvány kiadásához kapcsolódó szolgáltatási díjról szóló 36/1998. (VI. 10.) IKIM r. módosításáról,
- 1036/1999. (IV. 21.) Korm. h.a fogyasztóvédelmi politika koncepciójáról,
- 1045/1999. (IV. 30.) Korm. h. a MÁV Rt. és a GYESEV Rt. jármûállománya felújítását szolgáló hitelfelvételhez szükséges egyedi kezességvállalásról,
- 1100/1999. (IX. 3.) Korm. h. a lakáspolitika fõbb irányairól, valamint a lakástámogatási és finanszírozási rendszer átalakításáról,
- 3/1999. (MK. 80.) MNB. rek., valamint a 4/1999. (MK. 106.) MNB. rek. a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK. 61.) MNB rek. módosításáról,
- 6/1999. (PK. 14.) MNB. rek. a pénzváltási tevékenységrõl szóló 3/19997. (PK. 14.) MNB. rek. módosításáról,
- 7/1999. (PK. 14.) MNB. rek. a külföldi pénznemben és a külföldiekkel forintban végzett pénzügyi szolgáltatási és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységrõl szóló 15/19995. (PK. 18.) MNB. rek. módosításáról,
A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CXXV. törvény módosította a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvényt.
A törvénymódosítás részletes ismertetését az évi rendes Közgyûlésnek az MNB 1999. évi üzletévérõl készített Elõterjesztés és Jelentés I. kötetének III/A-3.fejezete tartalmazza.
A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CXXV. törvény módosította a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt is.
Tekintettel arra, hogy a polgár személyazonosságának igazolására már többfajta hatósági igazolvány szolgálhat, mindazonáltal a devizabelföldiség biztonsággal csak a személyazonosító igazolvány alapján állapítható meg, ezért a törvénymódosítás elõírja, hogy a természetes személy devizabelföldiségét személyazonosító igazolvánnyal köteles igazolni.
Mivel nem igazolódott be annak indokoltsága, hogy a devizabelföldi pusztán a devizakülföldivel fennálló polgári jogi kapcsolata alapján devizakülföldivé válhasson, ezért a devizatörvénybõl ezen eset elhagyásra került.
A devizatörvényben az átruházható eszközre meghatározott szabályoknak a devizatörvény megalkotásakori jogalkotói szándék szerinti érvényesülését biztosítja továbbá az, ha az átruházható eszköz fogalma kifejezi azt, hogy az nem csupán csak a pénzköveteléssel, hanem az értékpapírral, pénzpiaci eszközzel, illetõleg átruházható eszközzel végzett határidõs ügyletet is magában foglalja.
FÜGGELÉKEK
1. sz. Függelék
Az igazgatósági ülések napirendi pontjai 1999-ben
1999. január 22.
1999. február 12.
1999. február 17.
1999. február 23.
1999. március 12.
1999. március 25.
1999. április 2.
1999. április 16.
1999. április 22.
1999. április 28.
1999. május 6.
1999. május 11.
1999. május 31.
1999. június 15.
1999. június 18.
1999. július 5.
1999. szeptember 10.
1999. szeptember 16.
1999. szeptember 22.
1999. október 13.
1999. november 5.
1999. november 17.
1999. december 7.
1999. december 10.
1999. december 17.
A Jegybanktanács üléseinek napirendi pontjai 1999-ben
1999. március 4.
1999. április 13.
1999. április 19.
1999. június 22.
1999. szeptember 23.
Tájékoztató: A makrogazdasági folyamatok várható alakulása 1999-2000-ben
Háttéranyag: Jelentés az infláció alakulásáról
1999. október 14.
1999. október 21.
1999. december 14.
1999. december 17.
A Felügyelõ bizottság üléseinek témái 1999-ben:
1999. február 22.
1999. március 11.
1999. március 23.
1999. április 22.
1999. május 03.
1999. május 25.
1999. június 28.
a) Swap ügyletek
b) Forward és futures ügyletek
c) Eszközkarbantartás
1999. szeptember 21.
1999. október 19.
a) A beléptetõ rendszer vizsgálata
b) Az MNB kontrolling rendszerének kialakítása, mûködése
1999. november 25.
a) Forint, deviza pénzpiaci hitel/betét ügyletek
b) Az épületüzemeltetési tevékenység mûködésének áttekintése
1999. december 9.
A Magyar Nemzeti Bank vezetõ testületeinek tagjai 1999-ben
Az Igazgatóság tagjai:
Dr. Surányi György elnök
Kovács Álmos alelnök (alelnöki beosztása és igazgatósági tagsága 1999. december 11-én megszûnt; 1999. december 12-tõl ügyvezetõ igazgatóként - alapítói határozattal - igazgatósági taggá megválasztásra került.)
Riecke Werner alelnök
Dr. Szapáry György alelnök (alelnöki beosztása és igazgatósági tagsága 1999. szeptember 10-én megszûnt)
Dr. Farkas Ádám ügyvezetõ igazgató
Karvalits Ferenc ügyvezetõ igazgató
Kissné Ladányi Éva ügyvezetõ igazgató
Neményi Judit ügyvezetõ igazgató
Dr. Török László ügyvezetõ igazgató
Dr. Surányi György elnök
Kovács Álmos alelnök (alelnöki beosztása és jegybanktanácsi tagsága 1999. december 11-én megszûnt)
Riecke Werner alelnök
Dr. Szapáry György alelnök (alelnöki beosztása és jegybanktanácsi tagsága 1999. szeptember 10-én megszûnt)
Dr. Erdõs Tibor
Dr. Kádár Béla (1999. szeptember 1-tõl)
Dr. Kornai János
|
Elnök: |
Dr. Kelemen László |
|
Tagok: |
Adamecz Péter |
|
|
Akar László |
|
|
Dr. László Csaba (felügyelõbizottsági tagsága - lemondással - 1999. június 15-én megszûnt) |
|
|
Vattay Antal |
|
|
Dr. Várhegyi Éva |
A MAGYAR NEMZETI BANK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE
II. RÉSZ
A MAGYAR NEMZETI BANK MÉRLEGE ÉS
EREDMÉNYKIMUTATÁSA
