Képviselõi önálló indítvány
(ÚJ VÁLTOZAT a T/3363. számú törvényjavaslat helyett!)

A Házszabály 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 85. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a következõ törvényjavaslatot nyújtom be:

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. §-ának i) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és egyidejûleg a paragrafus az alábbi új k) ponttal egészül ki:

"i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben adóköteles jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, amelynek havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;

k) saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek: az a gyermek, aki a szülõvel, nevelõszülõvel, gyámmal életvitelszerûen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni idõszakra kerül ki."

A Cst. 7. §-a (3) bekezdésének felvezetõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az (1) bekezdés, továbbá a 9. §, valamint a 20. § és 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,"

A Cst. 12. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"12. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbefogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni,

a) aki az igénylõ háztartásában él és

aa) akire tekintettel a szülõ, a nevelõszülõ, a hivatásos nevelõszülõ, a gyám nevelési ellátásra jogosult,

ab) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsõfokú oktatási intézmény elsõ oklevelet szerzõ hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik,

ac) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra;

b) aki fogyatékos és a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy õt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe és a nevelési ellátást igénylõ vele - a kormányrendeletben foglaltak szerint - kapcsolatot tart fenn."

A Cst. 19. §-a a következõ új második mondattal egészül ki:

"A nagyszülõ gyermekgondozási segélyre a szülõ jogán szerezhet jogosultságot."

A Cst. a következõ új 20/A. §-sal egészül ki:

"20/A. § (1) A 20. §-ban megjelölt jogosultakon kívül, de az ott meghatározott feltételek mellett a gyermek szülõjének vérszerinti, örökbefogadó szülõje, továbbá annak együtt élõ házastársa (a továbbiakban együtt: nagyszülõ) is jogosult a gyermekgondozási segélyre, ha a gyermek

a) az elsõ életévét betöltötte, továbbá

b) gondozása, nevelése a szülõ háztartásában történik, valamint

c) szülei írásban nyilatkoznak arról, hogy a gyermekgondozási segélyrõl lemondanak és egyetértenek a gyermekgondozási segélynek nagyszülõ részérõl történõ igénylésével.

(2) A gyermekkel nem közös háztartásban élõ szülõ (1) bekezdés c) pontja szerinti egyetértõ nyilatkozatát - kérelemre - a gyámhatóság pótolhatja.

(3) Ha a szülõ az egyetértõ nyilatkozatát visszavonja és azt a (2) bekezdés alapján a gyámhatóság nem pótolja, a visszavonás a nagyszülõ gyermekgondozási segélyre való jogosultságát megszünteti. Az ellátást az egyetértés visszavonását tartalmazó nyilatkozatnak az igényelbíráló szervhez történõ benyújtását követõ hónap utolsó napjától kell megszüntetni.

(4) A nagyszülõ részére a gyermekgondozási segélyre való jogosultság az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén kizárólag akkor állapítható meg, ha

a) õ maga megfelel az ellátásra való jogosultság feltételeinek és

b) a szülõ esetében is fennállnak - ide nem értve a keresõ tevékenység folytatásából adódó kizáró körülményt - a jogosultsági feltételek.

(5) A nagyszülõ gyermekgondozási segélyre való jogosultságát akkor is meg kell szüntetni, ha olyan kizáró körülmény áll be, amely a szülõ az ellátásnak saját maga általi igénybevétele esetén a gyermekgondozási segélyre való jogosultságának elvesztését vonná maga után.

(6) Ha a szülõ a gyermek után gyermekápolási táppénzt vesz igénybe, ez a körülmény a nagyszülõ gyermekgondozási segélyre vonatkozó jogosultságát nem érinti.

A Cst. 21. §-ának felvezetõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A gyermekgondozási segélyben részesülõ személy - ide nem értve a nagyszülõt - keresõtevékenységet"

A Cst. a következõ új 21/A. §-sal egészül ki:

"21/A. § A gyermekgondozási segélyben részesülõ nagyszülõ keresõtevékenységet a gyermek három éves kora után a 21. § b) pontban meghatározott feltételek mellett folytathat."

A Cst. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A szülõnek, a nagyszülõnek és a gyámnak nem jár gyermekgondozási támogatás a három hónapot meghaladó, egybefüggõ külföldi tartózkodásának idõtartamára."

A Cst. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A gyermeknevelési támogatás, valamint a nagyszülõ részérõl történõ gyermekgondozási segély iránti igényt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott TÁH bírálja el."

(1) E törvény 2001. március 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a Cst. 29. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjában, 32. §-ában és 33. §-ának (2) bekezdésében a "60 napon belül" szövegrész helyébe a "180 napon belül" szövegrész lép.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az elmúlt két évben a kormányprogramban foglaltaknak megfelelõen, a népesedési mutatók kedvezõ befolyásolása és a gyermeket nevelõ családok terheinek mérséklése céljából alapvetõen megváltozott a családok támogatási rendszere. Az új elveken mûködõ családtámogatási konstrukció jelentõs mértékben hozzájárult a gyermeknevelés feltételeinek javításához és a legutóbbi idõben már a születések számában is mutatkoznak kedvezõ jelek. Az intézkedések pozitív hatásai mellett a tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy az ellátó rendszer további korrekciójával elõsegíthetõ egyes sajátos élethelyzetben lévõ családok problémáinak megoldása.

A gyermekvállalás egyik akadálya a munkahelyi karrierféltés, rosszabb esetben a munkahely elvesztésének fenyegetettsége. Akik nem tudják, vagy nem akarják a keresõ tevékenységüket felfüggeszteni, kénytelenek a gyermekük gondozását más személy vagy intézmény útján biztosítani. Ismeretes, hogy a megközelítõen 26 ezer bölcsõdei férõhely országos átlagban 107 %-os kihasználtsággal mûködik, ami mutatja, hogy viszonylag sok család dönt a munka felvétele mellett. Bár a bölcsõdék többsége szakmai szempontból korszerû, magas színvonalú gondozást, nevelést nyújt, a családi gondoskodás elõnyeit azonban nem tudja teljes körûen pótolni. A bölcsõdei ellátás mellett a szülõnek még további olyan feladatai maradnak a gyermek ellátásával kapcsolatban, amelyeket nehéz összhangba hozni a munkahelyi elvárásokkal. A gyermekneveléssel összefüggõ munkaerõpiaci hátrányok azonban családi összefogással nagymértékben csökkenthetõk lennének, amit indokolt lenne állami eszközökkel is segíteni.

A családalapítást követõen, amikor a fiatalok már abban a helyzetben vannak, hogy dönthetnek az elsõ vagy a további gyermekek születésérõl, akkorra az õ szüleik pályája már vagy a vége felé közeledik, vagy már éppen visszavonultak az aktív munkából. Az életük második szakaszának végéhez közeledõk között sokan vannak olyanok, akik nehezen, vagy már nem szívesen alkalmazkodnak a munkaerõpiac újszerû kihívásaihoz, vagy éppen elveszítették munkájukat, és nincs lehetõségük vagy erejük az újrakezdéshez. A családi élet szervezésében, az unokák nevelésében azonban még képesek lennének gyermekeiknek érdemi segítséget nyújtani, akik szülõi segítség mellett a munkahelyi elvárásoknak is könnyebben megfelelhetnének.

A gyermekgondozási segélynek a nagyszülõkre történõ kiterjesztésében mindkét generáció érdekelt. Egy ilyen intézkedés bevezetése megkönnyítheti az idõsebb korosztály munkaerõpiacról való visszavonulását, a fiatalok pedig a gyermekneveléshez nyújtott segítséggel könnyebben megfelelhetnek a munkahelyi elvárásoknak. A családok szintjén erõsödhet az együttmûködés, ami a gyermekvállalási hajlandóságra is pozitív hatással lehet.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a gyermekek gondozását, nevelését illetõen az elsõdleges felelõsséget és kötelezettséget a továbbiakban is a szülõk viselik. Az ellátás kiterjesztése nem járhat együtt sem a gyermek jogállásának megváltozásával, sem a gyermeknevelési felelõsség áthárításával. A nagyszülõk a gyermek napközbeni nevelésébe kizárólag a szülõk egyetértésével, hozzájárulásával kapcsolódhatnak be. A gyermek a szülõ gondozásából, nevelésébõl, valamint családi környezetébõl nem kerülhet ki, mert a gyermek életének e korai szakaszában a szülõ-gyermek kapcsolatnak hangsúlyos szerepe van.

A gyermekgondozási segély kiterjesztése csupán választási lehetõséget kínál arra, hogy az alanyi jogon járó ellátást melyik családtag veszi igénybe. Ez egyben azt is jelenti, hogy e választási lehetõséget nem célszerû túlhangsúlyozni, mert a családoknak feltehetõen csak egy kis része tud és akar élni a törvényjavaslat kínálta lehetõséggel. Az intézkedés bevezetése azonban az ellátórendszerben egy újabb színfoltot jelenthet, amely további alternatívát képes nyújtani a családoknak.

A gyermekgondozási segélynek nagyszülõre történõ kiterjesztése szükségessé teszi a saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek fogalmának egyértelmû, konkrét meghatározását. A fogalommeghatározás révén mind a jogalkalmazók, mind az állampolgárok számára nyilvánvalóvá válik a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben burkoltan megfogalmazott jogalkotói szándék: a nagyszülõ részére biztosítani kívánt gyermekgondozási segélyre való jogosultság kizárólag a bölcsõdei ellátás alternatívája lehet és nem eredményezheti a gyermek megszokott családi környezetébõl történõ tartós kikerülését. A "jövedelem" fogalmának ismételt meghatározására kizárólag azért van szükség, mert kimaradt belõle az "adóköteles" kifejezés és ez problémát jelentett a jogalkalmazás során.

A 2. §-ban megfogalmazott új rendelkezés is nem tartalmi, hanem kizárólag jogtechnikai pontosítást tartalmaz.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2001. január 1-jén hatályba lépõ 20. §-ának (5) bekezdése értelmében a szülõ a családi adókedvezmény összegének megállapítása szempontjából beszámíthatja a tényleges eltartottakon kívül azon gyermekeket is, akiket a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) szerint a nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek. A bentlakásos szociális intézményben élõ gyermekek esetén a nevelési ellátást nem a szülõhöz, hanem az intézmény vezetõjéhez folyósítják azon az elven, hogy az ellátás ott kerüljön felhasználásra, ahol a gyermek él. Így azok a fogyatékos gyermeket nevelõ szülõk, akiknek gyermeke a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi elhelyezésben részesül, az oda beutalt gyermeket nem vehetik figyelembe az eltartottnak minõsülõ gyermekek után igénybe vehetõ családi adókedvezmény szempontjából, illetõleg további gyermekeik után járó nevelési ellátás igénylésekor sem számíthatják be õt a család gyermekszámába. Mindezen körülmények rendkívül méltánytalan helyzetet teremtenek számukra, amelyet a Cst. módosításával orvosolni lehet.

A gyermekgondozási segélyre a gyermek három éves koráig a gyermeket nevelõ vér szerinti-, örökbefogadó-, nevelõszülõ, vagy gyám jogosult, feltéve, ha a gyermeket saját háztartásában neveli.

A törvényjavaslat értelmében gyermekgondozási segélyre jogosulttá válik a vér szerinti nagyszülõ, a gyermek szülõjét örökbe fogadó vagy nevelõ nagyszülõ valamint a nagyszülõ házastársa (továbbiakban: nagyszülõ). A nagyszülõ részére azonban a gyermekgondozási segély kizárólag akkor állapítható meg, ha egyébként a szülõ esetében az ellátásra jogosultság minden feltétele adott.

A jogosultak körét illetõen a nemek között különbség nem tehetõ, tehát az ellátást a nagyapa és a nagyanya is kérheti.

A gyermek érdeke azonban azt kívánja, hogy legalább egy éves koráig õt a szülõ nevelje. Ezért a nagyszülõ jogosultságát - az általános szabály szerint - csak a gyermek egy éves korát követõen lehet megállapítani. Itt kell megjegyezni, hogy a gyermek egy éves kora alatt is mód van arra, hogy a szülõ gyermekgondozási segélyt igényeljen, azonban ez nem az általános szabályok szerint történik, hanem a méltányossági eljárás keretében.

A nagyszülõ a szülõk írásos nyilatkozatban foglalt együttes döntése alapján igényelheti az ellátást. A szülõknek írásban arról kell nyilatkozniuk, hogy a gyermekgondozási segélyrõl lemondanak és egyetértenek annak az adott nagyszülõ részérõl történõ igénybevételével. A szülõi nyilatkozat bármikor visszavonható.

A gyermeket elsõsorban a szülõ háztartásában kell ellátni, ha ez nem lehetséges, a gyermek ellátható (mintegy helyettesítve a naponkénti bölcsõdei ellátást) a nagyszülõ háztartásában is. A gyermeknek azonban ebben az esetben is a szülõ háztartásában kell maradnia, ami azt jelenti, hogy a szülõ háztartásából csak legfeljebb a napközbeni idõszakra kerül ki.

Ha az ellátást a szülõ veszi igénybe, a jogosultság feltétele, hogy az igénylõ ne rendelkezzen rendszeres jövedelemmel. A nagyszülõ igényjogosultsága esetén sem célszerû a szülõnél alkalmazott szabályoknál kedvezõbbet meghatározni, ezért a nagyszülõ esetében is alkalmazni kell mindazokat a kizáró szabályokat, amit a törvény az általános jogosulti kör vonatkozásában felsorol. Nem lehet továbbá a nagyszülõ részére gyermekgondozási segélyt megállapítani, ha a gyermek szüleinek bármelyike (egy másik gyermekre tekintettel) gyermekgondozási támogatást (gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást), vagy az egészségbiztosítási törvény alapján terhességi gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat vesz igénybe. A gyermekgondozási segélyt akkor is csak egy jogcímen lehet megállapítani és folyósítani, ha a nagyszülõ több unoka gondozását is ellátja.

A nagyszülõ esetében - az átadott jog okán - az ellátásra való jogosultság megállapítása során egyaránt vizsgálni kell mind a szülõ, mind a nagyszülõ vonatkozásában a jogszabályi feltételek meglétét. A törvényjavaslat két speciális körülmény vonatkozásában az általános jogosultsági szabályoktól eltérõ szabályokat fogalmaz meg. Egyrészt a gyermekgondozási segélyben részesülõ nagyszülõ vonatkozásában a keresõtevékenység folytatását kizárólag a gyermek harmadik életévének betöltését követõen teszi lehetõvé. Másrészt biztosítani kívánja a nagyszülõ gyermekgondozási segélyben történõ részesítését akkor is, ha a szülõ a gyermek betegsége esetén gyermekápolási táppénzt vesz igénybe és átveszi a gondozási feladatokat.

A gyermekgondozási segély mértékét a szülõvel azonos módon, az öregségi nyugdíj legkisebb összegében kell meghatározni. A szolgálati idõre, valamint a járulékfizetésre vonatkozó szabályok tekintetében is ugyanazok a rendelkezések érvényesülnek a nagyszülõ esetében, mint a szülõ ellátásra való jogosultságával összefüggésben.

A nagyszülõnek a gyermekgondozási segélyre vonatkozó igényét a területileg illetékes MEP-hez (a késõbbiekben a TÁH-hoz) kell benyújtania, mely szerv az igényt elbírálja és a megállapított ellátást folyósítja. A törvényjavaslat értelmében tehát a munkahelyi családtámogatási kifizetõhelyek nagyszülõnek gyermekgondozási segélyt nem állapítanak meg és nem folyósítanak. A jogorvoslat kérdése az általánostól nem igényel eltérõ szabályozást.

A paragrafus a hatályba léptetõ rendelkezésen túl tartalmazza az anyasági támogatásra vonatkozó rendkívül rövid és emiatt gyakran betarthatatlan igénylési határidõ meghosszabbítását.

Budapest, 2000. november