MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3710.
számú
törvényjavaslat

a magyar állampolgárságról szóló
1993. évi LV. törvény módosításáról

Budapest, 2001. február

1. § (1) A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 4. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekbõl magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül."

(2) Az Ápt. 4. §-a a következõ új (4) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (4)-(6) bekezdés megjelölése (5)-(7) bekezdésre változik:

"(4) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelõzõen legalább öt éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, és az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban meghatározott feltételek fennállnak, ha

a) az ország területén született;

b) kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet;

c) hontalan."

(3) Az Ápt. 4. §-ának (5)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott idõtartamú, folyamatos magyarországi lakóhelytõl a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülõvel együtt kéri vagy szülõje a magyar állampolgárságot megszerezte.

(6) Lakóhelyétõl függetlenül honosítható a magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú gyermek.

(7) Ha a kérelmezõ honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fûzõdik, a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat a magyarországi lakóhely és megélhetés meglétének az igazolása, valamint az alkotmányos alapismereti vizsga letételének a követelménye alól."

2. § (1) Az Ápt. a következõ címmel és 4/A. §-sal egészül ki:

4/A. § (1) A 4. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vizsgát a kérelmezõ a lakóhelye szerint illetékes megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatalban a hivatal vezetõje által kijelölt vizsgabizottság elõtt teszi le.

(2) Nem köteles vizsgát tenni:

1. a cselekvõképtelen és a korlátozottan cselekvõképes személy;

b) aki magyarországi felsõoktatási intézményben magyar nyelvû oktatásban diplomát szerzett;

d) aki igazolja, hogy egészségi állapotának tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt képtelen a vizsga letételére."

3. § Az Ápt. a következõ alcímmel és 5/A. §-sal egészül ki:

5/A. § (1) A Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett írásbeli nyilatkozatával a nyilatkozattétel napjától a magyar állampolgárságot megszerzi az a személy:

a) akit a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztottak, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. M.E. számú rendelete, a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, a 12.200/1947. Korm. sz. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szûnt meg, feltéve, hogy a nyilatkozó a magyar állampolgársága megszûnését követõen nem folytatott a Magyar Köztársaság érdekeit sértõ tevékenységet;

b) aki az ország területén született és születésével nem szerezte meg szülei külföldi állampolgárságát a szülõk állampolgárságára irányadó külföldi jog alapján, feltéve, hogy a születése napjától magyarországi lakóhellyel rendelkezett és a nyilatkozat megtételét közvetlenül megelõzõen legalább öt éve az ország területén lakik. A nyilatkozatot az érintett tizenkilencedik életévének betöltéséig teheti meg.

(2) A nyilatkozat elfogadása esetén a belügyminiszter bizonyítványban igazolja az állampolgárság megszerzését.

(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha a nyilatkozat elfogadásának feltételei hiányoznak, beleértve a 13-15. §-okban a kérelem benyújtására elõírtakat. A határozat felülvizsgálata a Fõvárosi Bíróságtól kérhetõ."

4. § Az Ápt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A honosított, illetõleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított a lakóhelye szerint illetékes polgármester elõtt, illetve a 4. § (6) és (7) bekezdésének hatálya alá tartozó honosított a polgármester vagy a magyar külképviselet vezetõje elõtt teszi le. A cselekvõképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselõje teszi le."

5. § Az Ápt. 8. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A lemondás elfogadásától számított egy éven belül kérheti a köztársasági elnöktõl magyar állampolgárságának visszaállítását az, aki külföldi állampolgárságot nem szerzett."

6. § Az Ápt. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytõl, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétõl számított tíz év elteltével."

7. § Az Ápt. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes települési - fõvárosban a kerületi - önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetõjéhez, a külföldön élõ kérelmezõ esetében az illetékes magyar konzuli tisztviselõhöz."

8. § Az Ápt. 16. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes polgármesternek, a 4. § (6) és (7) bekezdése alapján honosított esetében a polgármesternek vagy a magyar konzuli tisztviselõnek.

(2) Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a letételére szóló felhívás kézbesítésétõl számított két hónapon belül kell letenni. A határidõt a belügyminiszter kérelemre meghosszabbíthatja."

9. § (1) Az Ápt. 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"17. § (1) A belügyminiszter egy éven belül adja ki az 5/A. § (2) bekezdésében meghatározott bizonyítványt, vagy hozza meg az 5/A. § (3) bekezdése szerinti határozatot.

(2) A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy hozza meg a 8. § (3) bekezdése szerinti határozatot.

(3) Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek, valamint a 12. § szerinti megkeresésnek a belügyminiszter három hónapon belül tesz eleget.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben megállapított határidõ a nyilatkozatnak, a kérelemnek, illetve a megkeresésnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdõdik, amely indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható.

(5) A honosítási és visszahonosítási kérelmet, valamint a lemondási nyilatkozatot a köztársasági elnök döntéséig, az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet a bizonyítvány kiadásáig a kérelmezõ visszavonhatja. Ilyen esetben az eljárást a belügyminiszter megszünteti.

(6) Az állampolgársági eljárásban a kérelmezõ helyett meghatalmazottja is eljárhat, kivéve, ha e törvény személyes eljárást ír elõ. Az állampolgársági ügyben eljáró szerv a képviseleti jogosultságot megvizsgálhatja és visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem igazolja.

(7) Ha az állampolgársági ügy eldöntése olyan kérdés elõzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a belügyminiszter az eljárást felfüggeszti. Ha a más szerv elõtti eljárás megindítására a kérelmezõ jogosult, erre megfelelõ határidõ kitûzése mellett a belügyminiszter felhívja. Ha a kérelmezõ a felhívásnak nem tesz eleget, a belügyminiszter az eljárást megszünteti vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, illetve tesz elõterjesztést a köztársasági elnöknek."

10. § (1) Az Ápt. 19. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatszolgáltatást - beleértve a 14. § (1) bekezdésében és a 20/A. §-ban meghatározott adatokat is - a honosított lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetõje teljesíti más anyakönyvvezetõnek, a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti, a menekültügyi, továbbá a személyazonosító igazolványt kiállító hatóságnak, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnak."

(2) A magyar állampolgárság megszûnésérõl a belügyminiszter értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, a Központi Statisztikai Hivatalt, továbbá - a hadköteles személyek esetében - a Honvédelmi Minisztériumot."

(2) Az Ápt. 19. §-ának (3) bekezdése b), c) és d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter/

"b) adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába és a külföldiek nyilvántartásába;

c) adatot kérhet a rendõrségi, a bûntettesek és a büntetõ eljárás alatt állók nyilvántartásából, valamint az ügyészségtõl és a bíróságtól;

d) véleményt kérhet a jegyzõtõl, a gyámhatóságtól, és az idegenrendészeti hatóságoktól, továbbá véleményt kér a rendõrségtõl és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól."

11. § Az Ápt. a következõ új alcímmel és 20/A. §-sal egészül ki:

20/A. § (1) A honosítást vagy visszahonosítást kérõ külföldi egyidejûleg kérheti

1. azt, hogy saját vagy felmenõje egykori magyar családi nevét viselhesse;

b) több tagú családi nevébõl egy vagy több tag, valamint a nemre utaló végzõdés vagy névelem elhagyását;

c) családi nevének magyarra fordítását;

(2) A névmódosítási kérelmet okirattal vagy szakvéleménnyel kell alátámasztani.

(3) A névmódosítás engedélyezésérõl a belügyminiszter okiratot ad ki, mely a 7. §-ban szabályozott eskü- vagy fogadalomtétel napján lép hatályba.

(4) A névmódosítást anyakönyvezni kell."

12. § Az Ápt. 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"23. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon lakik az a lakóhellyel rendelkezõ nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek, illetve az, aki letelepedési engedélyt kapott.

(2) E törvény alkalmazása szempontjából külföldön lakik az a személy, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye vagy tartózkodási helye."

13. (1) Az Ápt. 24. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatokat."

(2) Az Ápt. 24. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) a 4. § (1) bekezdés e) pontjában elõírt vizsga követelményeit, valamint a közigazgatási hivatal vezetõjének a vizsgával kapcsolatos feladatait és az eljárás rendjét, a vizsga letétele alóli felmentésre való jogosultság igazolásának szabályait, a vizsga letételét igazoló okmány tartalmát és biztonsági követelményét."

14. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2001. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. A törvény hatályba lépésével egyidejûleg az Ápt. 21. §-a hatályát veszti.

(2) A 12. § 2002. január 1-jén lép hatályba.

A magyar állampolgárságról szóló hatályos törvény, az 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 1993. október 1-jén lépett hatályba. E törvény a magyar állampolgársági jogi hagyományokra építve, az elfogadott európai elveknek megfelelõen szabályozta a magyar állampolgársággal összefüggõ kérdéseket.

A törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc év alatt azonban mind a belsõ, mind a nemzetközi jogban végbementek olyan változások, melyek szükségessé teszik az Ápt. harmonizációját a megváltozott szabályokhoz. A hatályos törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai, a szabályozás bizonyos hiányosságai ugyancsak indokolják a törvény egyes normáinak módosítását.

1. Az Európa Tanács állampolgársági szakértõi bizottsága által megalkotott Európai Állampolgársági Egyezményt (a továbbiakban: egyezmény) a Miniszteri Bizottság 1997. november 7-én aláírásra megnyitotta. A Kormány a 2351/1997. (XI. 7.) Korm. határozatában döntést hozott az egyezmény aláírásáról. Az egyezmény 2000. március 1-jén hatályba lépett. Az Európa Tanács számos tagállamában készül új, az egyezmény elveit figyelembe vevõ állampolgársági szabályozás. A magyar Kormány által is aláírt egyezmény jóváhagyásának feltétele, hogy az Ápt. egyes rendelkezéseit az egyezmény elõírásaival összhangba kell hozni. A módosítást igénylõ kérdések a következõk:

a) a hontalanság eseteinek csökkentése érdekében az állampolgárság kedvezményes megszerzését tágabb személyi kör részére kell biztosítani, egy szûk kategóriára vonatkozóan pedig új állampolgárság-szerzési jogcímet kell teremteni;

b) ugyancsak a hontalanság elkerülése érdekében lehetõvé kell tenni a magyar állampolgárság visszaállítását az olyan személyek esetében, akik ugyan lemondtak a magyar állampolgárságról, de nem szereztek más állampolgárságot;

c) kedvezményes honosítási lehetõséget kell biztosítani az országban született vagy itt nevelkedett külföldiek részére.

Az Ápt. módosítását követõen elkezdõdhet az Európai Állampolgársági Egyezmény megerõsítésének elõkészítése.

2. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 1997-ben vizsgálta az állampolgársági kérelmek elintézésének gyakorlatát, és az OBH 1936/1997. számú jelentésében ajánlást tett arra, hogy a belügyminiszter kezdeményezze az Ápt. és a végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet módosítását és kiegészítését, különösen a honosítás feltételeként elõírt alkotmányos alapismereti vizsga tekintetében. Ajánlásában megfogalmazta továbbá azt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályaira vonatkozó hivatkozást célszerû felváltani speciális állampolgársági normával.

A törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai egybeesnek az állampolgári jogok országgyûlési biztosának megállapításaival: a szabályozásnak vannak olyan hiányosságai, amelyek következtében elõfordulhat a joggal való visszaélés, különösen az alkotmányos alapismereti vizsga letételére vonatkozó egységes feltételek és eljárási normák hiánya miatt.

3. A joggyakorlatban problémaként merült fel a határon túlról áttelepült magyarok névviselése. A trianoni, illetve a párizsi békeszerzõdésekkel elcsatolt területek lakossága a magyar állampolgárság mellett gyakran elveszítette magyaros nevét is, részben a név idegen nyelvre való átírása miatt, részben pedig az utódállamok politikájának következtében. Különösen a magyar származású honosítottak sérelmezik azt, hogy családjuk eredeti magyar nevéhez és az ezt tartalmazó okmányokhoz csak idõigényes és költséges eljárások után juthatnak hozzá.

4. Idõközben olyan belsõ jogszabályi változások következtek be, illetve olyan új jogszabályok elõkészítésére került sor, amelyek szintén indokolják az Ápt. egyes rendelkezéseinek a módosítását a megváltozott szabályokkal való összhang megteremtése érdekében.

1. Az Ápt. 4. § (1) bekezdés b) - e) pontjai a honosítás általános feltételeit határozzák meg. E feltételek egyike az e) pontban szabályozott vizsga. A magyar állampolgársági jogban az alkotmányos alapismeretekbõl magyar nyelven teendõ vizsgát a hatályos Ápt. vezette be nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve. A vizsga alkalmas a magyar állampolgárságot kérõ külföldi beilleszkedésének ellenõrzésére. A vizsga szabályait az Ápt. végrehajtásáról szóló 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet állapítja meg. A fõbb rendelkezések törvényi szabályozást igényelnek, ezeket a törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat ) 2. §-a tartalmazza.

2. A Javaslat 1. §-ának (2) bekezdése bõvíti a kedvezményes honosításra jogosultak körét. A kedvezmény abban nyilvánul meg, hogy a honosítási kérelem benyújtását megelõzõ itt lakás idõtartamát a javaslat az általános nyolc év helyett öt évben állapítja meg olyan személyek esetében, akikre vonatkozóan az Európai Állampolgársági Egyezmény alapján kell kedvezményes állampolgárság-szerzési lehetõséget biztosítani. Az általánosnál rövidebb itt lakást indokolja az is, hogy az érintett személyeknél vélelmezhetõ az erõsebb fokú Magyarországhoz való kötõdés. E kedvezmény három személyi kört érint: az ország területén született külföldieket, azokat, akik már kiskorúként is Magyarországon éltek, valamint a hontalanokat. Az elsõ két kategória esetében joggal feltételezhetõ, hogy magyarországi beilleszkedésük könnyebb és gyorsabb, mint olyan személyek esetében, aki felnõttként kerültek az országba. A hontalanoknak nyújtandó honosítási kedvezmény a nemzetközi jog elvárása. Az államok közössége régóta és többször deklarálta a hontalanság ellenében ható szabályozás szükségességét, mert a hontalanok egy állam védelmének hiányában bizonyos jogokat nem élvezhetnek, különösen a lakóhelyük államán kívül. Az Európai Állampolgársági Egyezmény mellett az ENSZ-nek két egyezménye is foglalkozik a hontalanokkal: a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi, valamint a hontalanság csökkentésérõl szóló 1961. évi egyezmény. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1999. szeptember 15-én újabb ajánlást hozott a tagországok számára a hontalanság elkerülésérõl és csökkentésérõl. Több regionális szervezet - így a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottsága is, melynek Magyarország 1999. októbere óta teljes jogú tagja - létrehozott különbözõ jogi dokumentumokat a hontalanság elkerülése érdekében. A nemzetközi jog értelmében hontalan az a személy, akit egyetlen állam sem tekint állampolgárának. Az állampolgárságot igazoló okmányok (útlevél) beszerzésének elmulasztása nem jelent hontalanságot.

A Magyarországon élõ külföldiek sajátos összetétele miatt a (2) bekezdésben említett kedvezmény nem sok személyt érint.

3. A Javaslat 1. §-ának (3) bekezdése megadja a hatályos Ápt. 4. § (4) bekezdésében meghatározott kedvezményt azoknak a kiskorú gyermekeknek is, akiknek a szülõje már megszerezte a magyar állampolgárságot. Gyakran elõfordul, hogy a honosítási eljárás ideje alatt, az eskütétel elõtt születik gyermeke a kérelmezõknek és a kérelmet már nem lehet a gyermekre kiterjeszteni. Ebben az esetben a gyermekre vonatkozóan csak az itt lakás elõírt idõtartamának eltelte után kérhették a szülõk a honosítást. A gyermekek érdekében teszi lehetõvé a Javaslat a honosítást megelõzõ "várakozási idõ" csökkentését abban az esetben is, ha a szülõ már megszerezte a magyar állampolgárságot, nemcsak akkor, ha a szülõjével együtt terjeszti elõ a kérelmet.

Az 1. § (3) bekezdése teremti meg annak a lehetõségét, hogy a külföldön élõ magyar állampolgár által örökbe fogadott kiskorú gyermek is magyar állampolgárságot szerezhessen honosítással.

4. A hatályos Ápt. is lehetõséget ad arra, hogy a honosítás egyes feltételei alól mentesüljön a kérelmezõ, ha honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fûzõdik. A Javaslat ezt a lehetõséget egyértelmûbben fogalmazza meg.

A honosítási kérelem benyújtásához szükséges idõtartam tekintetében az Európai Állampolgársági Egyezmény tíz évnél kevesebb várakozási idõ meghatározását kívánja meg. A törvényben szabályozandó várakozási idõ ugyanakkor csak az állandó lakóhely bejelentésétõl, azaz attól az idõponttól számítható, amelytõl kezdve a külföldi életvitelszerûen - az egyezmény megfogalmazásában: "állandó jelleggel" - az adott államban lakik. A magyar jogi szabályozásban ennek a feltételnek azok a külföldiek felelnek meg, akik bevándorlási engedéllyel rendelkeznek, akiket menekültként a menekültügyi hatóság elismert, vagy akik letelepedési engedélyt kaptak. A vízummal vagy a tartózkodási engedéllyel rendelkezõk nem állandó itt lakási céllal tartózkodnak az országban, és csupán szálláshely bejelentési kötelezettségük van.

Az alkotmányos alapismeretek vizsgát a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes közigazgatási hivatalban kell letenni. A vizsga részleteit a törvény végrehajtási rendelete szabályozza. A vizsga célja, hogy felmérje a honosítást kérõ külföldi integrálódásának fokát, a magyar nyelv ismeretét, a mindennapi életben való eligazodás képességét, az alapvetõ társadalmi ismereteket. Az állampolgársági jogi hagyományok szerint ugyanis az államok azoknak a külföldieknek adják meg az állampolgárságot, akik az állampolgárokhoz közelítõ szinten beilleszkedtek a társadalomba.

A Magyarországon élõ, honosítást kérõ külföldiek között vannak olyanok, akik esetében nyilvánvalóan feltételezhetõ a polgárok közösségébe való beilleszkedés és emiatt felesleges az alkotmányos alapismeretek vizsga megkövetelése. Más kérelmezõk pszichikai vagy fizikai állapota lehetetlenné teszi a vizsga letételét, ugyanakkor nem indokolt a magyar állampolgárság elnyerésének lehetõségétõl megfosztani õket.

A Javaslat szerint nem kell vizsgát tennie a kiskorúaknak, valamint a cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezett nagykorú személyeknek.

Indokolatlan a vizsga megkövetelése azok esetében is, akik magyarországi felsõoktatási intézményben magyar nyelvû oktatásban vettek részt és diplomát szereztek.

Az idõs vagy egészségi állapotuk tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt akadályoztatott kérelmezõk vizsgakötelezettsége sokszor megalázó helyzetet teremtett mind a vizsgázó, mind a vizsgáztató számára. Az inaktív honosítást kérõktõl nem indokolt a vizsgakötelezettség teljesítésének megkövetelése, ha a többi törvényi feltételt igazolják.

Az egészségi állapot miatti vizsgaképtelenség igazolásának részletes szabályait a törvény végrehajtási rendelete fogja megállapítani.

1. A hatályos Ápt. a záró rendelkezések között szabályozza a magyar állampolgárság visszaszerzésének egy sajátos esetét, a nyilatkozatot. A Javaslat A magyar állampolgárság megszerzése címû fejezetbe illeszti ezt a rendelkezést. A Javaslat 5/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja átveszi az Ápt. 21. §-át, kiegészítve azzal a feltétellel, hogy nyilatkozattal csak az szerezheti vissza a magyar állampolgárságát, aki - a honosítás és a visszahonosítás kritériumaihoz hasonlóan - az állampolgárság elvesztése óta nem folytatott a Magyar Köztársaság érdekeit sértõ tevékenységet.

2. A Javaslat az Európai Állampolgársági Egyezmény elõírásait követve egyszerûsített eljárásban teszi lehetõvé a magyar állampolgárság megszerzését egyes olyan hontalanoknak, akik Magyarországon születtek és élnek. A nyilatkozattételi lehetõség korlátozott, csak azokat illeti meg, akik azért nem rendelkeznek állampolgársággal, mert a szüleik állampolgársága szerinti állam joga nem a leszármazás elvét, hanem a területi elvet, a ius solit követi és a külföldön született gyermeket nem ismeri el állampolgárának. Ilyen szabályozást alkalmaznak a latin-amerikai államok és még néhány más Európán kívüli állam is. A nyilatkozattal történõ állampolgárság-szerzés feltétele még, hogy a kérelmezõ Magyarországon élõ szülõktõl Magyarországon született és a nyilatkozat megtételét megelõzõen legalább öt évig Magyarországon lakott. Az állampolgárság-szerzés ezen lehetõségének idõbeli korlátja is van: az érintett 19. életévének betöltéséig teheti meg a nyilatkozatot. Az állampolgársági eljárási szabályok szerint a kiskorú állampolgársági kérelmét törvényes képviselõje terjeszti elõ. A nagykorúság elérése után korlátozott idõtartamú lehetõséget tesz lehetõvé a Javaslat a hontalannak, hogy saját maga éljen a nyilatkozattétel jogával. Aki ezt elmulasztja, a honosítás szabályai szerint kérelmezheti a magyar állampolgárságot. Gyakorlati tapasztalataink szerint az 5/A. § (1) bekezdés b) pontjában tárgyalt élethelyzet nagyon ritka a Magyarországon élõ külföldiek esetében.

A nyilatkozattal történt állampolgárság-szerzést a belügyminiszter bizonyítványban igazolja.

3. A Javaslat szabályozási hiányosságot pótol: határozatban kell megállapítani azt a tényt, hogy a nyilatkozat törvényi feltételei nem állnak fenn. Ilyen eset lehet például az, ha az 5/A. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozó kérelmezõ nem a meghatározott három jogcím egyike alapján, hanem más módon vesztette el magyar állampolgárságát vagy a nyilatkozatot nem személyesen, illetve az eljárási szabályokban megnevezett hatóságnál tette. Az (1) bekezdés b) pontjára alapozott nyilatkozatnál pedig a hontalanság tényét és okát kell például vizsgálni.

Kivételes esetben külföldön élõ kérelmezõ is elnyerheti a magyar állampolgárságot honosítással. Ezért a polgármester mellett fel kell jogosítani a magyar külképviselet vezetõjét is az eskü- vagy fogadalomtétel lebonyolítására abban az esetben, ha a honosított külföldi lakos.

A hontalanság eseteinek csökkentését szolgálja a rendelkezés, melyet az Európa Tanács egyezménye és a hontalansággal kapcsolatos ajánlása is elõír. A magyar állampolgársági jogban is van elõzménye az állampolgárok visszafogadásának: az 1949-ig hatályban volt elsõ állampolgársági törvényünk, az 1879. évi L. törvény is tartalmaz hasonló szabályt. Ritkán, de elõfordul, hogy a magyar állampolgárságáról lemondott személy annak ellenére nem szerez külföldi állampolgárságot, hogy ezt a másik állam illetékes hatósága kilátásba helyezte részére.

A hatályos Ápt.-nek a magyar állampolgárság visszavonására vonatkozó szabálya olyan garanciális elemet tartalmaz, amely lehetetlenné teszi az alkalmazását. A csalárd módon megszerzett magyar állampolgárság gyakorlatilag nem volt visszavonható, mert a hatályos törvény csak a külföldön élõ személy esetében engedi az állampolgárság visszavonását. Életszerûtlen, hogy az a honosított, aki törvénytelen eszközöket vett igénybe a magyar állampolgárság elnyeréséhez, végleg elhagyja az országot. A Javaslat ezt a elemet elhagyja a visszavonás feltételei közül. A módosítás nem sérti a nemzetközi normákat. Az Európai Állampolgársági Egyezmény hét esetben engedi meg az állampolgárságnak az állam kezdeményezésére vagy ex lege történõ elvesztését, ezek egyike a csalással, hamis információkkal és releváns tények elhallgatásával szerzett állampolgárság visszavonása. Az egyezmény 7. cikkének 3. pontja a visszavonást az említett címen még akkor is lehetõvé teszi, ha ennek következtében az érintett hontalanná válik.

Az állampolgárság csak akkor vonható vissza, ha azt A magyar állampolgárság megszerzése címû fejezetben foglalt jogcímeken szerezték, a törvény erejénél fogva keletkezett magyar állampolgárság hivatalból nem szüntethetõ meg.

A Javaslat kiegészíti a nyilatkozattal az állampolgársági kérelmek elõterjesztésének hatályos szabályait.

A köztársasági elnök által kiadott honosítási okiratot a belügyminiszter a honosított lakóhelye szerint illetékes polgármesternek, a 4. § (6) és (7) bekezdése alapján honosított külföldön élõ személy iratait pedig a magyar külképviselet vezetõjének küldi meg.

1. Az (1) bekezdés a magyar állampolgárság nyilatkozattal történt megszerzésének igazolására egy éves ügyintézési határidõt állapít meg. A határidõt arra tekintettel határozza meg a javaslat, hogy a nyilatkozat egyes törvényi feltételeinek megállapításához más államok hatóságait kell megkeresni, más államok jogáról, illetve az érintett személyek állampolgársági státusáról kell tájékozódni. Az egykori magyar állampolgárok esetében pedig a magyar állampolgárság elvesztése óta bekövetkezett személyi állapoti változásokat kell a magyar jog szerint rendezni.

A Javaslat 9. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése megegyezik a hatályos Ápt. rendelkezéseivel.

2. A hatályos Ápt. egyes eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény alkalmazását írja elõ. Még ezekben a részletkérdésekben sem adaptálható teljes mértékben az államigazgatási eljárási norma. Ezért a Javaslat megállapítja az egyes állampolgársági kérelmek visszavonásának, a képviseletnek, valamint az állampolgársági eljárás felfüggesztésének szabályait.

3. Az Ápt. hatályba lépése óta jelentõs változások következtek be a személyi okmányok és a személyi adatok nyilvántartása terén. A változásokra, valamint a Javaslatban foglalt rendelkezésekre figyelemmel szabályozza újra a 10. § (1) és (2) bekezdése az állampolgárság-változásról történõ adatszolgáltatást. Az adatigénylésre jogosultak köre kiegészül a Központi Statisztikai Hivatallal, ugyanis fontos érdek fûzõdik a pontos nemzetközi vándorlási adatok gyûjtéséhez és elemzéséhez.

A 10. § (2) bekezdése az állampolgársági ügyben eljáró szerv betekintési, adat- és véleménykérési jogosultságát bõvíti egyrészt az Ápt. hatályba lépése óta bekövetkezett változásokra, másrészt a gyakorlati tapasztalatokra tekintettel.

A honosítását vagy visszahonosítását kérõ külföldi a magyar állampolgársággal együtt kérheti a családi nevének magyarosítását. Ezzel lehetõvé válik az egykori magyar állampolgárok, illetve magyar származásúak számára, hogy visszakapják családjuk egykori magyaros hangzású és helyesírású nevét. A nem magyar származásúaknak is lehetõséget teremt a Javaslat arra, hogy kérjék a magyar nyelvtõl és névviselési szokásoktól idegen, elsõsorban a nemre utaló névelemek elhagyását, valamint a családi nevük magyarra fordítását. Más államok jogában is találunk példát hasonló szabályozásra, mely hozzájárul a honosított külföldi mielõbbi integrálódásához.

A külön névváltoztatási eljárást kiküszöbölõ névmódosítási lehetõséggel csak azok élhetnek, akik kérelmüket okirattal vagy szakvéleménnyel támasztják alá. Erre szolgáló okirat lehet például a kérelmezõ vagy felmenõje eredeti családi nevét feltüntetõ egykori magyar állami anyakönyvi kivonat. Szakvéleményt az Magyar Tudományos Akadémia intézetei és az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda adhatnak.

A névmódosítás engedélyezésérõl külön okiratot kell kiadni. A név megváltozása személyi jogállapoti kérdés, szabályozása során figyelemmel kell lenni a nemzetközi magánjognak a személyes jogra vonatkozó elveire. A magyar belügyminiszter változást csak a magyar állampolgárok tekintetében engedélyezhet. Tehát a névmódosítás csak a magyar állampolgárság megszerzése napján léphet hatályba.

Az anyakönyv az egyetlen történeti, a változásokat is rögzítõ személyi állapoti nyilvántartás. Ezért a névmódosítást az anyakönyvbe be kell jegyezni.

Az idegenrendészeti szabályok tervezett módosításával összhangban állapítja meg újra a Javaslat a Magyarországon lakó külföldi személy fogalmát. Elsõsorban az eljárási normák, illetve a lemondás szabályai miatt szükséges annak definiálása, hogy ki tekinthetõ külföldi lakosnak.

A honosítás szabályozásának megváltozása miatt szükséges a Kormány felhatalmazásának módosítása az eskü- és fogadalomtétel, valamint az alkotmányos alapismeretek vizsga végrehajtási szabályaira vonatkozóan.

A törvény mielõbbi hatályba lépése indokolt, hiszen szabályozási hiányosságokat szüntet meg, illetve a kérelmezõk számára állapít meg könnyebben teljesíthetõ feltételeket. A (2) bekezdésben említett törvényhely új idegenrendészeti jogintézményre utal, ezért csak a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvénnyel együtt léphet hatályba.

Az Ápt. hatályát vesztõ 21. §-a beépül a nyilatkozattal történõ állampolgárság-szerzés szabályaiba.