MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3739.
számú
törvényjavaslat

a személy- és tárgykörözésrõl

Budapest, 2001. február

Az Országgyûlés a személykörözés és a tárgykörözés szabályainak, valamint a körözési információs rendszerben kezelt, illetve a körözési nyilvántartásban nyilvántartott adatok, továbbá az adatkezelés, az adatigénylés és az adatszolgáltatás rendjének meghatározásával - az érintettek érdekei és személyes adatai védelmének biztosítása mellett - az egyes hatósági eljárásokban körözött személyek és tárgyak felkutatásának, azonosításának elõsegítse érdekében a következõ törvényt alkotja:

1. § (1) Ezt a törvényt kell alkalmazni a személyek, az ismeretlen holttestek és a tárgyak körözése, valamint a körözött személyek, holttestek és tárgyak nyilvántartása során.

(2) E törvény alkalmazásában

a) körözés: az ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedések összessége;

b) körözés elrendelés: személy vagy tárgy felkutatására, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítására irányuló határozat, illetõleg személy felkutatását, egyben elfogását és meghatározott hatóság elé állítását elrendelõ határozat (elfogatóparancs) meghozatala;

c) nemzetközi körözés: nemzetközi szerzõdés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntetõ-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága által az adott állam területén, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által a Magyar Köztársaság területén végzett körözés;

d) terepkutatás: köz- vagy magántulajdonban álló ingatlan - kivéve a magánlakást - vagy meghatározott része (ideértve az ingatlanon található jármûvet is) technikai eszköz igénybevételével vagy anélkül történõ átkutatása a körözött személy illetve tárgy megtalálása érdekében;

e) egyedi azonosításra alkalmas tárgy: amely

ea) számokból, betûkbõl, írásjelekbõl, matematikai mûveleti jelekbõl, illetve ezek kombinációjából álló jelsorozattal, így különösen okmányszámmal, alvázszámmal, vázazonosítóval, motorszámmal, rendszámmal, gyártási számmal, gyári számmal rendelkezik, illetve okmányazonosító jelet tartalmaz,

eb) egyéb egyedi ismérve alapján - az ea) pontban meghatározottak hiányában is - kétséget kizáróan azonosítható.

2. § A körözést személy esetén törvényben, holttest és tárgy esetén jogszabályban meghatározott hatóság, szerv, személy (a továbbiakban együtt: hatóság) rendeli el.

3. § (1) A körözést a körözés elrendelésére feljogosított hatóság határozata alapján e törvényben meghatározottak szerint a Rendõrség folytatja.

(2) A körözést az a rendõrkapitányság illetve rendõr-fõkapitányság folytatja, amelyik a körözési információs rendszerben a körözés elrendelését a 16. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint rögzítette.

4. § A Rendõrség annak a személynek, holttestnek, tárgynak a körözését végzi, akinek illetve amelynek felkutatását vagy személyazonosságának megállapítását jogszabályban arra feljogosított hatóság határozatban elrendelte.

5. § Ha a körözés elrendelésérõl szóló határozatot nem a Rendõrség hozta, a határozatot meg kell küldeni a 6. §-ban meghatározott rendõrkapitánysághoz.

6. § (1) A személy körözését elrendelõ határozatot - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a körözött személy bejelentett lakóhelye, ennek hiányában bejelentett tartózkodási helye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(2) Ha a körözött személynek sem bejelentett lakó-, sem bejelentett tartózkodási helye nincs, a határozatot a körözött személy utolsó ismert tartózkodási helye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(3) Ha a körözött személynek nincs ismert tartózkodási helye, a határozatot a körözést elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(4) A tárgy körözését elrendelõ határozatot a körözést elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(5) Ha ugyanabban az eljárásban személy és tárgy körözésére egyaránt sor kerül, a személy körözését elrendelõ határozatot az (1)-(3) bekezdés, a tárgy körözését elrendelõ határozatot a (4) bekezdés szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

7. § (1) A körözést vissza kell vonni, ha a körözött személy tartózkodási helyét, a körözött tárgy hollétét, illetõleg az ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságát megállapították.

(2) A körözést az elrendelõ hatóság vonja vissza.

(3) Ha a körözés visszavonásáról szóló határozatot nem a Rendõrség hozta, a határozatot meg kell küldeni ahhoz a rendõrkapitánysághoz, amelyhez a körözést elrendelõ határozatot továbbították.

8. § E törvény rendelkezéseit a nemzetközi körözésre a 9-11. §-okban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

9. § A Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ feladata

a) a más állam hatósága által kezdeményezett körözés elrendelése a személy, tárgy felkutatására, vagy személy, holttest személyazonosságának megállapítására irányuló megkeresés alapján;

b) a magyar hatóság által elrendelt körözés más állam hatóságához történõ továbbítása;

c) a más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözés visszavonása;

d) más állam hatóságának értesítése arról, ha az oda továbbított körözést a magyar hatóság visszavonta;

e) más állam hatóságának, illetve az illetékes magyar hatóságnak az értesítése arról, ha a nemzetközi körözés során a személy, tárgy hollétét, illetõleg a személy, holttest személyazonosságát megállapították.

10. § (1) A más állam hatósága által kezdeményezett körözést a megkeresés teljesíthetõségéhez szükséges feltételek meglétének ellenõrzését és megállapítását követõ 24 órán belül kell elrendelni.

(2) A más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözést a kezdeményezõ hatóság erre irányuló megkeresése esetén kell visszavonni a megkeresés kézhezvételét követõ 24 órán belül.

11. § (1) Ha a más állam hatóságának kezdeményezésére elrendelt körözés visszavonására nem kerül sor, az adatokat a körözést kezdeményezõ által meghatározott ideig kell nyilvántartani.

(2) A más állam büntetõügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy illetve tárgy adatait a megkeresõ hatóság által meghatározott idõpontig, ennek hiányában a büntethetõség, illetõleg a büntetés végrehajthatósága magyar büntetõ jogszabályok szerinti elévülési idejének elteltéig kell nyilvántartani.

(3) A más állam nem büntetõügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy, holttest illetve tárgy adatait a megkeresõ hatóság által meghatározott idõpontig, ennek hiányában 20 évig kell nyilvántartani.

12. § (1) A Rendõrség a körözés végrehajtása során az ismeretlen helyen lévõ személy illetve tárgy felkutatása, valamint az ismeretlen személy illetve holttest személyazonosságának megállapítása érdekében adatgyûjtést végezhet, amelynek keretében

a) azokat a személyeket, akik a körözött személlyel, holttesttel, tárggyal kapcsolatban feltehetõen információval rendelkeznek

aa) meghallgathatja, valamint

ab) ha ahhoz az ellenõrizni kívánt személy - illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselõje - elõzetesen írásban hozzájárult, poligráf alkalmazásával is ellenõrizheti;

b) igazoltatást végezhet egy meghatározott helyen megjelenõ illetve tartózkodó személyek személyazonosságának megállapítására;

c) terepkutatást végezhet;

d) a közszolgálati mûsorszolgáltatónak minõsülõ rádióban és televízióban díjmentesen közérdekû közleményt, illetve a sajtóban és az interneten felhívást tehet közzé;

e) a körözött személy nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait, a valószínû megjelenési, tartózkodási helyét és a nyilvánosságra hozatal okát nyomós közérdekbõl, vagy különös méltánylást érdemlõ magánérdekbõl nyilvánosságra hozhatja, kivéve ha azt a körözést elrendelõ hatóság kifejezetten megtiltotta;

f) a körözött tárgy fényképét, rajzát, egyedi azonosításra alkalmas jelsorozatát, egyéb jellemzõit nyilvánosságra hozhatja, kivéve ha azt a körözést elrendelõ hatóság kifejezetten megtiltotta;

g) tájékoztatást kérhet arról, hogy a körözött személy szerepel-e a kórházi fekvõbetegek, továbbá a mentõszolgálat, valamint más mentésre illetve betegszállításra jogosult által szállított személyek nyilvántartásában;

h) a jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból a körözött személy illetve tárgy azonosításához, továbbá lehetséges tartózkodási illetve megtalálási helyének megállapításához szükséges adatokat igényelheti és azokat kezelheti;

i) a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 42. §-a alapján a rendõri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyrõl, a környezetrõl, illetõleg az intézkedés szempontjából lényeges körülményrõl, tárgyról készített kép- és hangfelvételt, valamint az azokban szereplõ adatokat felhasználhatja;

j) a központi személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, valamint a határforgalom ellenõrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével - az érintett feltartóztatását vagy adatváltozás esetén értesítés adását elõíró - jelzések elhelyezését rendelheti el.

(2) A polgári bíróság határozata alapján folytatott körözés során az (1) bekezdés ab) alpontjában, valamint d) és e) pontjában meghatározott módon nem végezhetõ adatgyûjtés.

(3) A Rendõrség nyilvánosságra hozza a bûntett megnevezését és az elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy gyanúsított körözött személy nevét, képmását, az azonosításhoz szükséges adatait, a valószínû megjelenési, tartózkodási helyét, kivéve ha azt a körözést elrendelõ hatóság kifejezetten megtiltotta.

13. § A 12. § (1) bekezdésének g) és h) pontjában meghatározott adatigényléseket a megkeresett az általa kezelt nyilvántartásból történõ adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések szerint - és a költségvetési szerv ingyenesen - köteles teljesíteni.

14. § (1) A jelzés elhelyezésének megszüntetését a Rendõrség köteles kezdeményezni, illetõleg megszüntetni, ha az arra okot adó körülmény megszûnt.

(2) A jelzés elhelyezésének elrendeléséért és megszüntetéséért, illetve a kért intézkedésért a jelzés elhelyezését kérõ rendõri szerv vezetõje a felelõs.

(3) Büntetõeljárás során elrendelt körözés esetén a jelzés elhelyezésérõl, annak okáról és a jelzés alapján tett intézkedésrõl - bûnüldözési érdekbõl - a Rendõrség és a jelzést tartalmazó nyilvántartást kezelõ szerv az érintettet nem tájékoztathatja.

15. § (1) A személyek, holttestek és tárgyak körözésével kapcsolatban e törvényben meghatározott személyes adatokat, valamint jogszabályban meghatározott egyéb adatokat, továbbá az adatokban bekövetkezett változásokat körözési információs rendszerben kell kezelni.

(2) A körözési információs rendszer számítógépes adatbázisban rögzített, az azt kezelõ számítástechnikai eszközzel olvasható és kinyomtatott formában is megjeleníthetõ körözési tájékoztató rendszerbõl és körözési nyilvántartásból áll.

(3) A körözési információs rendszert a Rendõrség kezeli.

16. § (1) A körözés elrendelését, visszavonását az arról rendelkezõ határozat meghozatalát illetve kézhezvételét követõen haladéktalanul - legkésõbb 24 órán belül - rögzíteni kell a körözési információs rendszerben.

(2) A körözési információs rendszerben történõ rögzítés annak a rendõrkapitányságnak illetve rendõr-fõkapitányságnak a feladata,

a) amelyik a hatáskörébe tartozó ügyben körözés elrendelésérõl illetve visszavonásáról határozatot hozott,

b) amelynek más hatóság a körözés elrendelésérõl illetve visszavonásról hozott határozatát - a 6. § és a 7. § alapján - megküldte.

17. § (1) A körözési nyilvántartás (a továbbiakban: nyilvántartás) célja az ismeretlen helyen lévõ személyek és tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek azonosításának elõsegítése a büntetõ-, és más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak biztosítása érdekében.

(2) A nyilvántartásban a körözött személy, holttest, tárgy e törvényben meghatározott adatait kell nyilvántartani.

(3) A nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfõbb Ügyészség látja el.

18. § A nyilvántartás a személykörözés tekintetében tartalmazza:

a) a körözött személy

aa) természetes személyazonosító adatait [családi és utóneve(i), nõk esetében leánykori családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i)], állampolgárságát, lakó-, és tartózkodási helyét;

ab) álnevét, gúnynevét;

ac) személyleírását, különös ismertetõ jegyeit;

ad) fényképét;

ae) ruházatának és a nála lévõ tárgyaknak a leírását;

af) vélt feltalálási helyeit;

ag) tartózkodási helye ismeretlenné válásának idõpontját;

b) a körözés elrendelésének okát (büntetõeljárás során elrendelt körözés esetén a bûncselekmény megnevezését és a Büntetõ Törvénykönyv szerinti minõsítését is);

c) a körözés elrendelésének napját, az óra és perc feltüntetésével;

d) annak a hatósági eljárásnak az iktatószámát, amelyben a körözést elrendelték;

e) a körözést elrendelõ hatóság megnevezését;

f) a felkutatáshoz szükséges egyéb - jogszabályban meghatározott - adatot, továbbá

g) azt, ha a körözést elrendelõ hatóság bûnüldözési érdekbõl korlátozza vagy nem engedélyezi az adatszolgáltatást, illetve a 12. § (1) bekezdésének e) pontjában, illetõleg a 12. § (3) bekezdésében meghatározott nyilvánosságra hozatalt megtiltotta.

19. § A nyilvántartás a tárgykörözés tekintetében tartalmazza:

a) a körözött tárgy

aa) megnevezését;

ab) utolsó ismert tulajdonosának illetve birtokosának azonosító, illetve - természetes személy esetén - személyazonosító adatait;

ac) utolsó ismert tulajdonosának lakó- illetve tartózkodási helyét;

ad) egyedi azonosításra alkalmas jellemzõit, fényképét;

b) a 18. § b)-f) pontjában meghatározott adatokat, továbbá

c) azt, ha a körözést elrendelõ hatóság bûnüldözési érdekbõl korlátozza vagy nem engedélyezi az adatszolgáltatást, illetve a 12. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott nyilvánosságra hozatalt megtiltotta.

20. § A nyilvántartás a körözött holttesttel kapcsolatban tartalmazza:

a) a holttest megtalálási helyét és idejét;

b) a 18. § ac)-ae), valamint b)-e) pontjában meghatározott adatokat.

21. § A személy, holttest illetve tárgy nyilvántartását meg kell szüntetni, és az adatokat haladéktalanul törölni kell, ha

a) a körözést visszavonták;

b) a nyilvántartási idõ letelt;

c) a nyilvántartásba vételre tévesen került sor.

22. § (1) Ha a körözés visszavonására nem kerül sor, az adatokat

a) büntetõeljárás során elrendelt személy- és tárgykörözés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a büntethetõség illetõleg a büntetés végrehajthatóságának elévüléséig;

2. kiutasított személy esetén a kiutasítás végrehajthatóságának elévüléséig;

c) eltûnés miatt körözött személy esetén a körözés elrendelésétõl számított 20 évig;

d) ismeretlen személy illetve holttest személyazonosságának megállapítására elrendelt körözés esetén a körözés elrendelésétõl számított 20 évig;

e) nem büntetõeljárás során körözött közokirat esetén a közokirat érvényességi idejének elteltéig;

f) az a)-e) pontokban meghatározottak közé nem tartozó egyéb esetben elrendelt körözés esetén az elrendeléstõl számított három évig

kell nyilvántartani.

(2) Ha a körözés visszavonására nem kerül sor és a büntetõeljárás során körözött tárgy

a) olyan közokirat, amelynek érvényességi ideje hosszabb mint a büntethetõség illetõleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési ideje, az adatokat az érvényességi idõ leteltéig,

b) olyan, sorszámmal rendelkezõ kitöltetlen okmányfajta, amelynek felhasználhatósági ideje a büntethetõség illetõleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél hosszabb, az adatokat a felhasználhatóság idejéig

kell nyilvántartani.

23. § A körözési tájékoztató rendszer a nyilvántartás adatain kívül a körözött személlyel és tárggyal kapcsolatban azt az - azonosítást illetve felkutatást elõsegítõ - adatot is tartalmazza, amelyet a körözést elrendelõ hatóság határozatának megküldésével, illetve a körözés elrendelésével, valamint azt követõen közöl.

24. § (1) A körözési tájékoztató rendszerben a körözés visszavonásáig, illetve a 22. §-ban meghatározott ideig kell kezelni a körözött személlyel, holttesttel, illetve tárggyal kapcsolatos adatokat.

(2) A körözési tájékoztató rendszerbõl a nyilvántartás megszüntetésével egyidejûleg kell törölni a személlyel, holttesttel illetve a tárggyal kapcsolatos adatokat.

25. § A nyilvántartásban a körözött személyekkel, holttestekkel illetve tárgyakkal kapcsolatban kezelt adatok igénylésére jogosultak:

a) a körözés elrendelésére feljogosított hatóságok jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához;

b) a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

c) az igazságügy-miniszter a kegyelmi ügyek, valamint a jogsegélykérelem elintézéséhez, továbbá a nemzetközi szerzõdésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredõ feladatai teljesítéséhez;

d) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv a jogsegélykérelem elintézéséhez, valamint a nemzetközi szerzõdésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredõ feladatai teljesítéséhez;

e) a Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve a d) pontban felsoroltak részére történõ adatszolgáltatáshoz;

f) a Külügyminisztérium a magyar állampolgárok jogai és érdekei konzuli védelmének ellátásához;

g) az ügyészség a törvényességi felügyelet gyakorlása során, valamint a vádemelés elõtt a jogsegélykérelem elintézéséhez, továbbá a nemzetközi szerzõdésekben meghatározott, és a viszonossági gyakorlatból eredõ feladatai teljesítéséhez;

h) a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata jogszabályban meghatározott feladatai ellátásához;

i) a Határõrség szervei a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvényben meghatározott feladataik ellátásához, továbbá a személyazonosság megállapításához;

j) a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek a személyazonosság megállapításához;

k) a bíróság a holtnak nyilvánítással kapcsolatos feladatai ellátásához.

26. § A nyilvántartásnak a körözött tárgyakkal kapcsolatos adataiból - a 29. § (1) bekezdésében meghatározott esetek kivételével - bárki, aki kérelmében valamely tárgyat egyedi azonosításra alkalmas ismérvekkel megjelöl, igényelheti annak közlését, hogy a kérelmében megjelölt tárgy szerepel-e a nyilvántartásban. Ha a kérelemben megjelölt tárgy szerepel a nyilvántartásban, az adatigénylõ jogosult megismerni a tárgy további egyedi azonosító ismérveit, valamint a körözés elrendelésének idõpontját (a továbbiakban: nyilvános tárgykörözési adat).

27. § A kérelemnek tartalmaznia kell az adatigénylõ nevét vagy megnevezését, az adatigénylés célját és jogalapját.

28. § (1) A Rendõrség az adatszolgáltatást kérelemre, az adatigénylés kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül, és a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében - teljesíti.

(2) Az igazgatási szolgáltatási díj a Rendõrség bevétele.

(3) Az adatszolgáltatás ingyenes

a) a 25. §-ban felsoroltak, valamint

b) a nyilvános tárgykörözési adatot igénylõk közül

bb) a közgyûjtemény és a muzeális intézmény tulajdonosa illetve fenntartója

részére.

29. § (1) Az adatszolgáltatást meg kell tagadni, ha

a) az jogszabályba ütközik;

b) a körözést elrendelõ hatóság bûnüldözési érdekbõl nem engedélyezi;

c) a kérelemben megjelölt adatok a kérelmezõ vagy - nyilvános tárgykörözési adat igénylése esetén - a keresett tárgy azonosítására alkalmatlanok.

(2) A 25. § alapján adatigénylésre jogosultak részére az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból nem tagadható meg az adatszolgáltatás.

30. § (1) A nyilvántartásban kezelt adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 21. §-ában meghatározottak szerint másnak statisztikai, illetve tudományos kutatási célra személyazonosításra alkalmatlan módon adhatók át és használhatók fel.

(2) A nyilvános tárgykörözési adatokat az adatkezelõ közzéteheti.

31. § (1) A körözési nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásokról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.

(2) Az adattovábbítási nyilvántartást a körözési információs rendszer kezelõje vezeti.

32. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:

a) az érintett személy természetes személyazonosító, illetve a tárgy egyedi azonosításra alkalmas adatait;

b) az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját;

c) az adattovábbítás idõpontját;

d) az adattovábbítás célját és jogalapját;

e) az adatigénylõ nevét vagy megnevezését.

(2) A szolgáltatott adatok nem képezik az adattovábbítási nyilvántartás részét.

33. § Az adattovábbítási nyilvántartásból a körözési nyilvántartásban szereplõ személy jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e. Ez a jogosultság korlátozható vagy kizárható, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok, vagy büntetõügyben eljáró hatóság, illetve a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata részére történt az adatszolgáltatás.

34. § Az adattovábbítási nyilvántartás adatait az adattovábbítástól számított húsz évig meg kell õrizni.

35. § A körözés elrendelése, valamint visszavonása és visszavonásának elmulasztása miatti jogorvoslatra a körözést elrendelõ, a körözés elrendelésének elmulasztása miatti jogorvoslatra az elrendelésre jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

36. § A körözés végrehajtása során a Rendõrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

37. § (1) A körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

(2) A körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat esetén határozatot hozó szervnek azt a rendõrkapitányságot illetve rendõr-fõkapitányságot kell tekinteni, amelyik a körözés elrendelését a 16. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint rögzítette.

38. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény rendelkezései szerint kell kezelni a körözési információs rendszerben annak a személynek, holttestnek és tárgynak az adatait is, akinek illetve amelynek körözését e törvény hatályba lépését megelõzõen rendelték el, és a hatályba lépés napjáig nem vonták vissza.

(3) A körözési információs rendszernek e törvényben nem szabályozott adattartalmát a törvény hatálybalépését követõ tizedik hónap utolsó napjáig törölni kell. A törlendõ adattartalomból adat nem szolgáltatható.

(4) Az Európai Unió bûnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete keretében megvalósuló együttmûködésrõl és információcserérõl szóló 1999. évi LIV. törvény hatályba lépéséig az Interpol Magyar Nemzeti Iroda, azt követõen a Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ látja el a 9. §-ban valamint a 25. § e) pontjában meghatározott feladatokat.

39. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a Rendõrség körözési tevékenysége, a körözés során alkalmazható intézkedések végrehajtása, valamint a Határõrség körözéssel kapcsolatos tevékenysége,

b) a körözött személyek, tárgyak tartózkodási illetve megtalálási helyének, illetõleg a személyek és holttestek személyazonosságának megállapítása esetén követendõ eljárás,

c) a nyilvántartásból történõ adatigénylés és adatszolgáltatás,

d) az igazgatási szolgáltatási díj tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértésben a nyilvános tárgykörözési adatok hozzáférhetõvé tétele, valamint az igazgatási szolgáltatási díj megállapítása és megfizetése

szabályait.

40. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 96. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A gyermek tartása, elhelyezése, illetõleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben - az ismeretlen helyen lévõ alperes, anya illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében - a bíróság elrendelheti az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatását."

41. § A Pp. 96. §-a a következõ (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatásának elrendelésérõl hozott végzést a bíróság az illetékes rendõrkapitánysághoz küldi meg.

(6) Ha az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatása elrendelésének oka megszûnt, errõl a bíróság végzésének megküldésével haladéktalanul értesíti az illetékes rendõrkapitányságot."

42. § A Pp. 124. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a gyermek tartása, elhelyezése, illetõleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben - az ismeretlen helyen lévõ alperes, anya illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében - a bíróság elrendelheti az alperes, az anya illetve a gyermek felkutatását [96. § (4)-(6) bek.];"

43. § A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 13. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) ellenõrizheti a körözési nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok megtartását;"

44. § A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) a következõ 118/B. §-sal és azt megelõzõ alcímmel egészül ki:

"Intézkedés az ismeretlen helyen lévõ tárgyak felkutatására

118/B. § (1) A bizonyítékok felderítése és biztosítása érdekében a hatóság a körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévõ tárgynak,

a) amely tárgyi bizonyítási eszköz;

b) amelynek lefoglalását vagy zár alá vételét elrendelték;

c) amely a törvény értelmében elkobozható, vagy amelyre vagyonelkobzás rendelhetõ el."

45. § A Be. 119. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Intézkedés ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy felkutatására

119. § (1) Az eljárásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben tartózkodási helyének felkutatása iránt kell intézkedni. Ennek során el lehet rendelni lakóhelyének megállapítását, körözését, és - szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény esetén - elfogatóparancsot lehet kibocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt intézkedések elrendelésére a hatóság - a bírósági eljárásban a bírósági tanács elnöke - jogosult.

(3) Ha hatóság vagy hivatalos személy olyan terhelt tartózkodási helyérõl szerez tudomást, akivel szemben az (1) bekezdés szerinti intézkedést rendeltek el, köteles errõl az elrendelõ hatóságot értesíteni.

(4) Szabadságvesztés büntetéssel büntetendõ bûncselekmény esetén a terhelt elfogása és meghatározott hatóság elé állítása is elrendelhetõ. Ez esetben a körözést elfogatóparancsban kell elrendelni.

(5) Azt, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén õrizetbe kell venni és hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más hatóság elé kell állítani.

(6) Az (1) bekezdésben felsorolt intézkedéseket vissza kell vonni, mihelyt elrendelésük oka megszûnt. A visszavonásról az elrendelõ hatóság intézkedik.

(7) Ha a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy tartózkodási helye, illetve személyazonossága ismeretlen, tartózkodási helyének, illetve személyazonosságának megállapítása érdekében körözését lehet elrendelni."

46. § A Be. 404. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye illetõleg személyazonossága megállapításának, és körözése elrendelésének részletes szabályait az érintett miniszterekkel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben;"

47. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) a következõ 28/A. §-sal egészül ki:

"28/A. § (1) Az idegenrendészeti hatóság - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévõ külföldinek, aki

a) idegenrendészeti eljárás alatt áll;

b) az idegenrendészeti õrizetbõl engedély nélkül eltávozott, vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelezõ tartózkodási helyet engedély nélkül, vagy az elõírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben meghatározott határidõre nem tért vissza;

c) a büntetõ- vagy szabálysértési eljárásban kiszabott jogerõs kiutasítás mellékbüntetés illetve intézkedés, illetõleg az idegenrendészeti hatóság által elrendelt jogerõs kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszûnt. A körözést az elrendelõ idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendõrkapitánysághoz."

48. § Az Idtv. a következõ 29/A. §-sal egészül ki:

"29/A. § (1) Az idegenrendészeti hatóság körözését rendelheti el

a) a külföldi útlevelének,

b) a magyar hatóságok által kiadott, beutazásra és tartózkodásra jogosító okiratnak,

ha azok holléte ismeretlen.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszûnt. A körözést az elrendelõ idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendõrkapitánysághoz."

49. § Az Rtv. 36. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Személyek és tárgyak felkutatása, körözése

36. § (1) A Rendõrség a személy- és tárgykörözésrõl szóló törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését.

(2) A Rendõrség a sértetti kör megállapítására, tanú felkutatására, illetve a bûncselekmény tényállásának tisztázása érdekében a sajtóban, rádióban, televízióban - díjmentesen - felhívást tehet közzé.

(3) A rendõri felhívásban érintett személy nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait, a valószínû tartózkodási (megjelenési) helyeit és a nyilvánosságra hozatal okát nyomós közérdekbõl, vagy különös méltánylást érdemlõ magánérdekbõl a büntetõeljárást folytató hatóság vezetõjének engedélyével nyilvánosságra lehet hozni.

(4) A Rendõrség a köznyugalmat megzavaró vagy más súlyos bûncselekmény körülményeirõl, a felderítés érdekében tett intézkedésekrõl,
az eljárás állásáról a nyilvánosságot - a közbiztonság érdekének megfelelõ módon - tájékoztathatja, ennek során a bûnelkövetõnek a 79. § (1) bekezdésében felsorolt adatait a szükséges terjedelemben nyilvánosságra hozhatja."

50. § Az Rtv. a következõ 36/A. §-sal egészül ki:

"36/A. § (1) A Rendõrség a más törvényben meghatározott eseteken kívül körözését rendelheti, illetve - eltûnt személy esetén - rendeli el

a) a tartózkodási hely megállapítása érdekében annak az ismeretlen helyen lévõ személynek,

aa) akinek eltûnését a rendõrségen bejelentették,

ab) aki bûnmegelõzési ellenõrzés hatálya alatt áll,

b) a személyazonosság megállapítása érdekében

ba) az ismeretlen, adatait közölni nem képes személynek,

bb) az ismeretlen holttestnek, testrésznek.

(2) E törvény alkalmazásában, valamint a körözés elrendelése szempontjából eltûntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen lévõ személyt, ha

a) az eltûnés körülményei, illetve az életvitelérõl, foglalkozásáról, más személyi körülményeirõl rendelkezésre álló adatok azt valószínûsítik, hogy eltûnése - kivéve a terheltet és a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személyt - bûncselekmény elkövetésével van összefüggésben;

b) cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes, illetve egészségi állapota, kora vagy más ok miatt képtelen magáról gondoskodni;

c) az életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel az eltûnésére ésszerû magyarázat nem adható;

d) az eltûnés balesettel, természeti katasztrófával, öngyilkossággal van összefüggésben.

(3) Az eltûnt személy körözését a Rendõrséghez tett bejelentést követõ 24 órán belül el kell rendelni, ha tartózkodási helye ez idõ alatt nem válik ismertté."

51. § Az Rtv. 92-93. §-ai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"92. § (1) Az V. és a VI. fejezetben felsorolt rendõri intézkedések, illetve a kényszerítõ eszközök alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedések) miatt - a (2) bekezdésben tett kivétellel - a 93. §-ban meghatározottak szerint jogorvoslatnak van helye.

(2) Az elõvezetéssel és a bûnmegelõzési ellenõrzéssel kapcsolatban az intézkedés elrendelése miatti jogorvoslatra a határozatot hozó hatóság eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

93. § (1) Panasz elõterjesztésére az jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították.

(2) A panaszt az intézkedést követõ 8 napon belül az intézkedést foganatosító rendõri szervnél lehet elõterjeszteni.

(3) A panaszt a beérkezéstõl számított 15 napon belül az intézkedést foganatosító rendõri szerv vezetõje indokolt határozattal bírálja el.

(4) A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a közléstõl számított 8 napon belül a felettes szervhez címezve, a panaszt elbíráló határozatot hozó rendõri szervnél lehet elõterjeszteni.

(5) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidõ leteltétõl számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve ha a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv a határozatát visszavonja, illetõleg a fellebbezésnek megfelelõen módosítja, kijavítja vagy kiegészíti.

(6) A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétõl számított 15 napon belül indokolt határozatában az elsõfokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.

(7) Ha az érdemi határozat hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a felettes szerv maga intézkedik a tényállás kiegészítése iránt, vagy a határozat megsemmisítése mellett az elsõfokú határozatot hozó szervet új eljárásra utasíthatja.

(8) A felettes szerv határozatát írásban, a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv útján kell közölni a fellebbezõvel.

(9) A felettes szerv határozata közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatát - a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint - kérheti az, aki az (1) bekezdés szerint panasz elõterjesztésére jogosult."

52. § Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény a következõ 70/A. §-sal és azt megelõzõ alcímmel egészül ki:

"Személy felkutatása járványügyi intézkedés végrehajtása érdekében

70/A. § (1) Az egészségügyi hatóság - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - felkutatását rendelheti el annak az ismeretlen helyen lévõ személynek, akit határozatában

a) védõoltásra;

b) járványügyi érdekbõl végzendõ szûrõvizsgálatra,

c) kötelezõ orvosi vizsgálatra;

d) fertõzõ betegsége miatt fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére;

e) járványügyi megfigyelésre és zárlatra;

f) járványügyi ellenõrzésre

kötelezett.

(2) A felkutatást határozattal kell elrendelni. A határozatot meg kell küldeni a körözést végrehajtó - a személy- és tárgykörözésrõl szóló törvényben meghatározott - rendõrkapitánysághoz.

(3) A felkutatást elrendelõ határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható.

(4) Ha a felkutatás elrendelésének oka megszûnt, arról a felkutatást elrendelõ egészségügyi hatóság határozatot hoz, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendõrkapitánysághoz."

53. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet a következõ 6/A. §-sal egészül ki:

"6/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró a büntetés végrehajtása érdekében lakcímfigyelést illetve körözést rendelhet el, illetõleg elfogatóparancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek a felkutatása érdekében, aki

a) a büntetés-végrehajtási intézetbõl megszökött;

b) a büntetés-végrehajtási intézetbõl, javítóintézetbõl engedély nélkül távozott;

c) a büntetés-végrehajtási intézetbõl, javítóintézetbõl engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza;

d) a jogerõsen kiszabott közérdekû munka, illetve szabadságvesztés büntetésének letöltését nem kezdte meg.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni. A határozatot meg kell küldeni a személy- és tárgykörözésrõl szóló törvényben meghatározott rendõrkapitánysághoz.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszûnt. A körözést az elrendelõ büntetés-végrehajtási bíró vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendõrkapitánysághoz."

54. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet 64. §-ának (3) bekezdése;

b) a Rendõrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételérõl szóló 1997. évi CXV. törvény;

c) a Rendõrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételérõl szóló 1997. évi CXV. törvény végrehajtásáról szóló 7/1998. (II.18.) BM rendelet.

A hatósági eljárások eredményes és gyors lefolytatásához, az állampolgárok jogai érvényesítésének és kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében szükséges azoknak a személyeknek a felkutatása akik - azáltal, hogy ismeretlen helyen tartózkodnak - kivonják magukat a hatósági eljárás vagy a hatósági határozat végrehajtása alól.

A hatósági eljárások másik részében ugyanezen célok érdekében elengedhetetlen az ismeretlen helyen lévõ tárgyak felkutatása, a büntetõeljárásokban pedig személyek és tárgyak hollétének a megállapítása egyaránt szükséges lehet.

A személyek illetve tárgyak felkutatására irányuló - a szakmai és a köznyelvben egyaránt körözés néven meghonosodott - eljárással kapcsolatban jogszabályaink elvétve tartalmaznak rendelkezéseket.

Törvényeink közül egyedül a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) az, amelyben nevesítetten szerepel a körözés elrendelésére felhatalmazó rendelkezés.

A Rendõrség körözési tevékenységét - azon kívül, hogy az Rtv. 36. §-ának (1) bekezdése felhatalmazza a rendõri szerveket arra, hogy a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, vagy az eltûnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendeljenek el - jogszabály nem rendezi.

Ez a helyzet a jogállamiság s az ebbõl fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvetõ jogainak tiszteletben tartásával összefüggõ állami kötelezettséggel kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.

A különbözõ okból felkutatni szükséges személyek és tárgyak körözhetõsége biztosításának, valamint a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának létjogosultsága nem vitatható.

A körözések elrendelése és nyilvántartása szükségképpen személyes, esetenként különleges adatok kezelésével jár.

Alkotmányunk rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog, amelynek biztosítása érdekében a jogalkotásról szóló törvény, valamint a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény is tartalmaz rendelkezéseket.

Ennek megfelelõen az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni a személyi nyilvántartást, illetve a személyes adat akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli.

Mindebbõl következõen a személy- és tárgykörözési tevékenység alapjait illetve kereteit törvénynek kell megállapítania.

Azt, hogy milyen feltételek esetén, mely hatóság, szerv, személy (a továbbiakban együtt: hatóság) jogosult személy vagy tárgy felkutatása, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében körözést elrendelni, a különbözõ életviszonyokat rendezõ törvények, esetenként rendeletek tartalmazzák.

A személy- és tárgykörözéssel kapcsolatos joganyag azonban - amellett, hogy számos, a jogbiztonság követelményének meg nem felelõ pontatlan, illetve nem egyértelmû rendelkezést tartalmaz - csak részben fedi le a szabályozni szükséges területet.

A törvényi szabályozást igénylõ további kérdésköröket - így a körözés során foganatosítható intézkedéseket, a körözött személyekkel, tárgyakkal kapcsolatban nyilvántartandó személyes adatokat, a nyilvántartási határidõket, a nyilvántartás kezelõjét - a személy- és tárgykörözésrõl szóló törvénynek kell meghatároznia.

Hatályos jogunkban sem a körözés, sem a keresett személy lakóhelye megállapításának, tartózkodási helye felderítésének kezdeményezésére szolgáló forma nincs meghatározva, emellett - a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben (a továbbiakban: Be.) és a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvényben nevesített - elfogatóparancs fogalma nincs tartalommal kitöltve, ezért az említett fogalmakat ugyancsak e törvénynek kell megalkotnia.

Törvényeink közül egyedül az Rtv. az, amelyben expressis verbis szerepel a körözés elrendelésére felhatalmazó rendelkezés.

Az Rtv. 36. §-ának (1) bekezdése - mely szerint "A Rendõrség a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltûnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendelhet el." - a következõ anomáliákat hordozza magában.

A terhelt felkutatásának szükségessége mindig egy adott, egyedi ügyben merül fel. A tartózkodási hely felderítésének elrendelését megalapozó körülmények az eljárást folytató nyomozó hatóság, illetve bíróság elõtt ismertek, illetõleg válnak ismertté.

Abból, hogy "a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy" felkutatására körözés rendelhetõ el, nem tûnik ki, hogy ez a jogosultság bármely nyomozó hatóság, vagy csak a Rendõrség nyomozó hatóságai hatáskörébe tartozó bûncselekmény esetén illeti-e meg a Rendõrséget.

Definiálatlan az is, hogy a terhelt körözését csak a büntetõeljárás nyomozati szakaszában vagy a vádirat benyújtását követõen is jogosult, illetve köteles-e elrendelni a Rendõrség.

Hasonló kérdéseket vet fel az eltûnt tárgyak körözhetõsége is.

Nincs meghatározva, hogy mely dolgok - a bûncselekmény következtében eltûnt (eltulajdonított, vagy az elkövetés eszközéül használt és emiatt eltüntetett, elrejtett, megsemmisített, esetleg más okból tárgyi bizonyítási eszközt képezõ) vagy az elveszett tárgyak, illetve mindkettõ - tartoznak abba az "eltûnt tárgy" kategóriába, amelynek felkutatása érdekében a Rendõrség körözést rendelhet el.

A bûncselekménnyel összefüggésben eltûnt tárgy esetén is bizonytalanságot jelent az olyan rendelkezés hiánya, amely meghatározná, hogy a tárgykörözés elrendelésére melyik eljárási szakasz(ok)ban, és mely nyomozó hatóság által folytatott büntetõeljárásban van lehetõség.

Az eltûnt, valamint az elveszett tárgy fogalmát illetõen egyetlen jogszabály sem tartalmaz rendelkezést.

Az értelemszerûen az eltûnt tárgyak sorába tartozó, elveszett illetve megsemmisült dolgok közül csak egyesekre nézve van jogszabályi rendelkezés (például személyazonosító igazolvány, úti okmány, gépjármû törzskönyv, értékpapír, bankkártya).

Hiányzik a szabályozásnak az az oldala is, amely meghatározná, hogy miként jut a körözésre hivatott hatóság tudomására a tárgy elveszése, kinek a kezdeményezésére kerülhet sor az elveszett tárgy körözésének elrendelésére, s hogy ezzel összefüggésben a hatóságokat és az állampolgárokat milyen jogok illetik, mely kötelezettségek terhelik.

Annak ellenére, hogy csak az Rtv. korábban hivatkozott rendelkezése szól a körözés elrendelési jogosultságról, több törvény tartalmaz olyan elõírásokat, amelyek azt határozzák meg, hogy az egyes hatóságok mit tehetnek a körözött, illetve az eltûnt személy, valamint a keresett tárgy felkutatása érdekében.

A körözött személyek, tárgyak felkutatása érdekében alkalmazható intézkedéseket, eljárási cselekményeket meghatározó szabályokat - az Rtv. rendelkezései mellett - a büntetõeljárásra vonatkozó, továbbá a határkörözéssel kapcsolatos rendelkezések alkotják.

A Be. sajátos, frekventált helyet foglal el a Javaslat szabályozási tárgyköréhez képest, mert személyek illetve tárgyak hollétének a megállapítása jellemzõen és leggyakrabban a büntetõeljárás során válik szükségessé.

A jelenleg folyó körözési tevékenységre meghatározó hányadában a büntetõeljáráshoz kapcsolódóan, ezen belül döntõ többségében a nyomozati szakaszban kerül sor.

A Be.-nek az ismeretlen helyen lévõ terhelt illetve tárgyi bizonyítási eszköz felkutatása érdekében alkalmazható lehetõségeket taxatíve felsoroló rendelkezései között a körözés nem szerepel.

A Be. szerint az ismeretlen helyen lévõ terhelt tartózkodási helyének felkutatására intézkedni kell, mégpedig a lakóhely megállapításának, tartózkodási hely felderítésének az elrendelése, illetve - szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bûncselekmény esetén - elfogatóparancs kibocsátása révén.

Az említett intézkedések megtételére a hatóság, bírósági eljárásban a bírósági tanács elnöke jogosult.

A hivatkozott speciális rendelkezések mellett a házkutatás szabályai tartalmazzák, hogy házkutatásnak - többek között - akkor van helye, ha alaposan feltehetõ, hogy bûncselekmény elkövetõjének kézre kerítéséhez vezet.

Az eljárást folytató nyomozó hatóság más eljárási cselekményeket - tanúkihallgatás, megkeresés, puhatolás - is végezhet az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt hollétének megállapítása érdekében.

Ezen kívül generális szabály, hogy bármely hatóság illetve hivatalos személy, aki a keresett terhelt - azaz, akivel szemben lakóhely megállapítást, tartózkodási hely felderítést rendeltek el, vagy elfogatóparancsot bocsátottak ki - tartózkodási helyérõl tudomást szerez, köteles értesíteni az elrendelõ hatóságot, illetve a terheltet õrizetbe venni, és az elrendelõ hatóság elé állítani [Be. 119. § (3)-(4) bekezdés].

Egyáltalán nem rendelkezik a Be. az "ismeretlen tettesek", vagyis az olyan ismeretlen személyek körözésének lehetõségérõl, akik a bûncselekmény elkövetése után ismeretlen helyre távoztak, a hatóság elõl elrejtõztek.

Az "ismeretlen tettes" által elkövetett bûncselekmények alapos gyanúja miatt a büntetõeljárás megindul, a személy elleni alapos gyanú megállapíthatóságának és a felelõsségre vonásnak - többek között - az is elengedhetetlen feltétele, hogy az elkövetõ személye ismertté váljon.

Emellett ahhoz is komoly érdek fûzõdik, hogy az ilyen elkövetõknek ne legyen alkalmuk újabb bûncselekményeket elkövetni, további áldozatokat szedni.

Ezért szükséges, hogy az "ismeretlen tettesek" is körözhetõk legyenek, a velük kapcsolatos - a felkutatást, a személyazonosság megállapítását, a legkisebb kockázattal járó elfogást lehetõvé tévõ - adatok a hatóságok rendelkezésére álljanak.

A Be. a tárgyak felkutatása vonatkozásában nem tartalmaz - az ismeretlen helyen tartózkodó terheltre vonatkozó szabályokhoz hasonló - speciális rendelkezéseket, csupán a házkutatás szabályai között szerepel, hogy e kényszerintézkedésnek akkor is helye van, ha alaposan feltehetõ, hogy tárgyi bizonyítási eszköz megtalálásához vezet.

A Be. tehát sem a személy-, sem a tárgykörözésrõl nem tesz említést, ugyanakkor a Rendõrség, a Vám- és Pénzügyõrség, a Határõrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatóságai a hatáskörükbe tartozó bûncselekmények nyomozása során - törvényi felhatalmazás alapján - "körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére" titkos információgyûjtést végezhetnek [Rtv.; 1995. évi C. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról; 1997. évi XXXII. törvény a határõrizetrõl és a Határõrségrõl; 1998. évi XCIII. törvény az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól].

A bûncselekmények nyomozására vonatkozó jogszabályok között egyedülálló a bûncselekmények vám- és pénzügyõrségi nyomozásának részletes szabályairól szóló 37/1991. (XII.24.) PM rendelet abban a vonatkozásában, hogy a körözés kiadására való felhatalmazást tartalmaz.

E jogszabály alapján, ha az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatására tett elsõdleges intézkedések - azaz a rendelet szerint a lakó- és munkahelyen, valamint a családtagok, ismerõsök körében történõ keresések - nem vezetnek eredményre, körözést vagy elfogatóparancsot lehet kibocsátani, amelyeket a Rendõrségre kell továbbítani [49. § (1) bekezdés].

A Rendõrség ezzel kapcsolatos teendõi sehol nincsenek meghatározva. Jogszabályi rendelkezés hiányában nem állapítható meg, hogy az ilyen esetben - azaz amikor a büntetõeljárás lefolytatása nem a Rendõrség hatáskörébe tartozik - egyáltalán milyen jogalapon és milyen intézkedéseket lenne jogosult vagy köteles tenni a Rendõrség.

A határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény szerint a határkörözés a külön jogszabályokban meghatározott nyilvántartásban szereplõ (körözött) személyek, jármûvek, útlevelek, más okmányok és tárgyak határon történõ felfedésére irányuló nyílt szolgálati tevékenység [4. §].

A büntetõeljárásban körözött személyek és tárgyak, illetve az eltûnt személyek, vagy elveszett tárgyak keresésére eszerint a Határõrségnek - formális értelemben - nincs lehetõsége, tekintve, hogy nincs olyan jogszabály, amely a felsorolt személyek és tárgyak nyilvántartását határozná meg.

A jogi szabályozásnak le kell képeznie azt a folyamatot, amely a körözés szükségességérõl történõ döntéstõl a körözés elrendelésén, a nyilvántartásba vételen keresztül a körözött személy, tárgy hollétének - ismeretlen személy vagy holttest esetén a személyazonosság - megállapításáig, illetve a körözés visszavonásáig, a nyilvántartás megszüntetéséig tart.

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a bíróság, hatóság, szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) jogosult határozni, amelyik aktuálisan az "ügy ura".

A Rendõrség csak a saját hatáskörébe tartozó eljárásban hozhat határozatot a körözés elrendelésére. Azt - részben hatáskör és illetékesség híján, részben az érdemi döntéshez elengedhetetlen információk hiányában - nem döntheti el, hogy a más nyomozóhatóság, vagy más hatóság, szerv által folytatott büntetõ-, polgári illetve államigazgatási eljárásban valamely ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása indokolt-e.

Tekintettel arra, hogy évtizedek óta a Rendõrség végzi a körözött személyek és tárgyak felkutatását, valamint az ismeretlen személyek és holttestek személyazonosságának megállapítását, emellett mûködteti a körözési információs rendszert, a Javaslat a Rendõrség feladataként határozza meg a körözés végrehajtását és a körözési nyilvántartás kezelését.

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különbözõ jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

A körözés elrendelésére személy esetén törvény, holttest és tárgy esetén jogszabály adhat felhatalmazást.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a körözés elrendelésérõl szóló határozatnak tekint minden olyan határozatot, amely személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását írja elõ.

Ahhoz, hogy a Rendõrség a más hatóságok által körözött személyek és tárgyak felkutatására intézkedhessen, e határozatokat el kell juttatni a Rendõrséghez.

A Javaslat külön rendelkezik az e kategóriába tartozó személy- illetve tárgykörözésekrõl szóló határozatoknak a megküldésérõl, azaz megállapítja az illetékességi szabályokat. Az általános szabályok mellé - miszerint az ilyen határozatokat a körözött személy utolsó bejelentett lakóhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell továbbítani - olyan kisegítõ rendelkezéseket is ad, amelyek biztosítják, hogy minden esetben egyértelmûen megállapítható legyen a körözés végzésére jogosult, egyben köteles rendõrhatóság.

A tárgykörözés foganatosíthatóságának feltétele az is, hogy a tárgy egyedi azonosításra alkalmas legyen, enélkül ugyanis nem tehetõk érdemi lépések a tárgy felkutatására.

A Javaslat az egyedi azonosíthatóság kritériumait nem taxatíve, hanem példálózó jelleggel megfogalmazva teremti meg azt a minimális követelményszintet, ami az egyedi azonosíthatóság lehetõségét reálisan magában hordja.

A személy- és tárgykörözés elrendelésének speciális esetköre a nemzetközi szerzõdés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntetõ-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által elrendelt személy- illetve tárgykörözések. Ezeket a Javaslat nemzetközi körözésként jelöli.

A nemzetközi körözésekre - meghatározott eltérésekkel - ugyancsak a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni.

A személy- és tárgykörözésre vonatkozó szabályozásnak részét kell képezzék azok a rendelkezések is, amelyek meghatározzák, hogy a Rendõrség milyen eszközöket vehet igénybe a körözési tevékenység végzése során.

E vonatkozásban a Javaslat - az eszköztárat kiegészítve, egyben a szükséges adatvédelmi garanciákat is beiktatva - lényegében ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja a Rendõrség számára, mint amelyek korábban is rendelkezésére álltak az Rtv. alapján.

A Javaslat megteremti a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának törvényi alapjait is.

Az adatvédelmi törvény értelmében - az érintett hozzájárulását kivéve - személyes adat csak akkor kezelhetõ, ha az adatkezelést, annak célját is megjelölve, törvény rendeli el.

Ennek a követelménynek megfelelve a Javaslat megjelöli az adatkezelés célját, valamint a nyilvántartandó személyes adatok körét is.

A körözési tevékenység sajátosságaiból eredõen lehetnek olyan nyilvántartandó adatok, amelyek nem minõsülnek személyes adatnak (például a szökött bûnözõ fegyverrel rendelkezik, gépjármûvel menekül, támadásától kell tartani, hivatalos személynek adja ki magát, stb.), így ezek tekintetében a jogszabályban történõ meghatározás elegendõ.

A bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény hatályba lépését, azaz 2000. március 1-jét megelõzõen a körözött személyek nyilvántartása - a Büntetõ Törvénykönyv hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet alapján - a bûnügyi nyilvántartás részét képezte, amelynek törvényességi felügyeletét az ügyészség látta el.

Az a tény, hogy a Javaslat hatályba lépését követõen a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása már önálló, törvényen alapuló nyilvántartásként fog létezni, nem változtat a törvényességi felügyelet szükségességén. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a körözési nyilvántartás törvényessége feletti felügyeletet a Legfõbb Ügyészség látja el.

Az adatkezelés törvényességének biztosítása érdekében a Javaslat rendelkezik az adatigénylésre jogosultakról és a körözési információs rendszerbõl történõ adatszolgáltatás feltételeirõl, s ezzel összefüggésben az adattovábbítási nyilvántartás létrehozásának kötelezettségérõl.

A Javaslat a megfelelõ jogorvoslati rendszer biztosításáról is gondoskodik.

A személy, tárgy felkutatására illetve azonosítására irányuló folyamatnak a kezdõ aktusa a körözést elrendelõ határozat meghozatala.

Az ezt követõ szakaszban történik a körözés tényleges végrehajtása, azaz a felkutatást, azonosítást szolgáló intézkedések foganatosítása.

A körözési tevékenység harmadik, ugyancsak jogorvoslat biztosítását igénylõ tényezõje a körözési nyilvántartás.

A Javaslat a három, - egymástól jellegében és az esetleges jogsérelem vonatkozásában felelõs "személyében" is különbözõ - hatóság által végzett aktus tekintetében külön-külön határozza meg a jogorvoslatra alkalmazandó törvényt.

A körözés elrendelése, visszavonása illetve ezek elmulasztása miatti jogorvoslatra a körözés elrendelésére jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvény, míg a körözés végrehajtása során a Rendõrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A körözési nyilvántartás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerinti hatósági nyilvántartás. Ennek megfelelõen a körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni a Javaslat.

Végezetül a Javaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek az egyes hatóságok körözés elrendelési jogosultságának biztosítása, illetve a Javaslattal való összhang megteremtése érdekében a különbözõ jogszabályokat módosítják.

A módosítások - a Be. és az Rtv. mellett - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényt, az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényt, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendeletet érintik.

1) A személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását elrendelõ határozat hozatala szükségképpen személyes adatok kezelésével jár.

A körözés végrehajtása, a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása, a nyilvántartásból való adatigénylés, a jogosultak részére történõ adatszolgáltatás során az eljáró hatóságok, szervek, hivatalos személyek (a továbbiakban együtt: hatóságok) ugyancsak személyes adatokat kezelnek.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes, illetõleg különleges adat az Avtv.-ben nevesítetteken kívüli egyéb esetben akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli.

Az 1. § (1) bekezdése ennek megfelelõen határozza meg a törvény alkalmazási körét.

2) Annak ellenére, hogy a személy illetve tárgy felkutatására irányuló eljárás a szakmai és a köznyelvben egyaránt "körözés" néven honosodott meg, jogszabályaink egyike sem határozza meg a körözés mint hatósági tevékenység fogalmát.

Ugyanez a helyzet a "körözés elrendelése" vonatkozásában is. A hatósági eljárásokban - különösen a büntetõeljárásokban - mindennaposan használatos "körözését rendelem el" kifejezés mögött sincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely annak tartalmát meghatározná.

A Javaslatnak meg kell határoznia e fogalmakat is. Eszerint a körözés az ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedések összességét jelenti.

A Javaslat körözés elrendelésnek tekint minden olyan határozatot, amely személy vagy tárgy felkutatására, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítására irányul. E határozatok sajátos kategóriáját képezik azok, amelyek nem csupán a személy felkutatását, hanem elfogását és meghatározott hatóság elé állítását is elrendelik. E határozatokat a büntetõeljárási terminológiával azonosan elfogatóparancsként nevesíti a Javaslat.

Személyek tartózkodási helye illetve személyazonossága megállapításának szükségessége a büntetõ-, a polgári valamint közigazgatási eljárásokban, illetõleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint folytatandó más hatósági eljárásokban egyaránt felmerülhet.

Az ügyek egy részében a személy vagy tárgy felkutatását, azonosítását célzó eljárást ki kell terjeszteni a Magyar Köztársaság határain kívülre is, míg más esetekben a külföldi hatóságok kezdeményezik az általuk körözött személy, tárgy Magyarországon történõ keresését.

A Javaslat a nemzetközi körözés összefoglaló megnevezéssel jelöli a nemzetközi szerzõdés valamint viszonossági gyakorlat alapján büntetõ-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által elrendelt személy- illetve tárgykörözéseket.

Az értelmezõ rendelkezések között helyet kap a terepkutatás, és - a tárgyak tekintetében - az egyedi azonosíthatóság fogalma meghatározása is.

Ahhoz, hogy az állampolgároknak a magánszféra egyes vetületeihez - például a magánlakáshoz, a magántulajdonhoz, a zavartalan birtokláshoz - fûzõdõ jogai ne sérüljenek, elengedhetetlen annak rögzítése, hogy a keresett személy illetve tárgy megtalálása érdekében végzett terepkutatás keretében milyen ingatlanok és milyen módon vizsgálhatók át.

Tárgyak esetében a körözés foganatosíthatóságának feltétele az is, hogy a tárgy egyedi azonosításra alkalmas legyen, enélkül ugyanis nem tehetõk érdemi lépések a felkutatás érdekében.

A tárgyak vonatkozásában - tekintve, hogy nem rendelkeznek olyan, az azonosításra egyértelmûen alkalmas jellemzõkkel, mint amilyenek a személyek esetén a természetes személyazonosító adatok - meg kell határozni az egyedi azonosíthatóság kritériumát.

A Javaslat - tekintve hogy taxáció nem adható - példálózó jelleggel határozza meg azt a minimális követelményszintet, ami az egyedi azonosíthatóság lehetõségét reálisan magában hordja.

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különbözõ jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

Személyek körözésének elrendelésére - figyelemmel az Avtv. rendelkezéseire is - kizárólag törvényben meghatározott feltételek esetén kerülhet sor, míg a holttestek és tárgyak körözésére jogszabály rendelkezése is jogalapot teremthet.

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a hatóság jogosult határozni, amelyik aktuálisan az "ügy ura".

A Rendõrség csak a saját hatáskörébe tartozó eljárásban hozhat határozatot a körözés elrendelésére. Azt - részben hatáskör és illetékesség híján, részben az érdemi döntéshez elengedhetetlen információk hiányában - nem döntheti el, hogy a más nyomozóhatóság, vagy más hatóság, szerv által folytatott bünte-tõ-, polgári illetve államigazgatási eljárásban valamely ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása indokolt-e.

1) Ismeretlen helyen lévõ személy illetve tárgy felkutatásáról, valamint ismeretlen személy illetõleg holttest személyazonosságának megállapításáról szóló határozat hozatalára - azaz körözés elrendelésére - jogszabály felhatalmazása alapján különbözõ hatóságok jogosultak.

A körözés az ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedésekbõl összetevõdõ folyamat, amely a körözés elrendelésétõl a személy, tárgy felkutatásáig, illetõleg a személyazonosság megállapításáig tart.

A körözés keretében végzendõ intézkedések az állampolgárok jogait érintik, bizonyos esetekben - jogszabály adta keretek között - korlátozzák is, ezért azok foganatosítására csak megfelelõ hatáskörrel és eszköztárral rendelkezõ hatóság lehet jogosult és képes.

A körözés gyakorlati végrehajtására két lehetõség kínálkozik.

Az egyik megoldás az, hogy minden, körözés elrendelésére jogosult hatóság megkapja a szükséges hatáskört és emellett eszköztárként a konkrét végrehajtáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket; a másik pedig az, hogy a körözést valamely - az említett feltételekkel már rendelkezõ - hatóság hajtja végre.

Ilyen hatóság a körözött személyek és tárgyak felkutatását, valamint az ismeretlen személyek és holttestek személyazonosságának megállapítását évtizedek óta végzõ - és emellett a körözési információs rendszert is mûködtetõ - Rendõrség, ezért a Javaslat a Rendõrség feladataként határozza meg a körözés végrehajtását és a körözési nyilvántartás kezelését.

2) A Rendõrség egyes szervei által elrendelt körözések tekintetében kézenfekvõ, hogy a személy, tárgy felkutatása, a személyazonosság megállapítása érdekében szükséges intézkedéseket az a rendõrhatóság/szerv végzi, amelyik a körözést elrendelte.

A más hatóságok által elrendelt körözésekre nézve viszont meg kell jelölni a Rendõrségnek azt a hatóságát/szervét, amelyik a körözést foganatosítani fogja.

A körözés folytatására jogosult egyben köteles rendõrhatóság/szerv meghatározása a jogorvoslati jog érvényesíthetõségéhez is elengedhetetlen.

3) Annak egyértelmûsítése érdekében, hogy a Rendõrség mely esetekben jogosult illetve köteles körözést folytatni, szükséges annak meghatározása is, hogy mely hatósági aktusok azok, amelyek körözés folytatásának alapjául szolgálhatnak.

A körözés folytatására való jogot illetve kötelezettséget errõl az oldalról határozza meg a 4. §, amely kétséget kizáróan rögzíti, hogy a Rendõrség annak a személynek, holttestnek, tárgynak a körözését végzi, akinek illetve amelynek felkutatását vagy személyazonosságának megállapítását jogszabályban arra feljogosított hatóság határozatban elrendelte.

1) Ahhoz, hogy a Rendõrség a más hatóságok által körözött személyek és tárgyak felkutatására intézkedhessen, e határozatokat el kell juttatni a Rendõrséghez, ezen belül konkrétan ahhoz a hatósághoz/szervhez, amely a 6. § szerint a körözés folytatására illetékességgel rendelkezik.

2) A Javaslat általános illetékességi okként - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a körözött személy bejelentett lakóhelyét, illetõleg ennek hiányában a bejelentett tartózkodási helyet határozza meg, mivel az a legvalószínûbb, hogy a keresett személy elõbb-utóbb korábbi lakókörnyezetben bukkan fel.

Arra az esetre, ha a körözött személynek sem bejelentett lakó-, sem bejelentett tartózkodási helye nincs, a Javaslat kisegítõ illetékességi szabályokat is megállapít.

Az illetékesség megállapítása során a rendelkezések egymás utánisága valóságos rangsort jelent, azaz a sorrendben elõbb álló bekezdés rendelkezése megelõzi az utána következõ bekezdésben szabályozott illetékességi okot. A rangsorban továbblépni csak akkor lehet, ha a megelõzõ illetékességi ok alapján nem lehet az eljárásra illetékes hatóságot/szervet meghatározni.

3) Elõfordulhat, hogy valamilyen okból nem célszerû a körözést elrendelõ határozatnak az általános illetve a kisegítõ illetékesség szerinti hatósághoz/szervhez történõ megküldése. Ezekre az elõre meg nem határozható esetekre figyelemmel tartalmazza a 6. § (1) bekezdése azt, hogy a Javaslatban meghatározott illetékességi okokat akkor kell alkalmazni, "ha jogszabály másként nem rendelkezik".

Ebbe a kategóriába tartozik például az idegenrendészeti hatóság körözést elrendelõ határozata, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni. Ide sorolható lenne a szolgálati helyérõl jogellenesen távol lévõ katona körözésének elrendelése is. Ez utóbbi esetben az tûnik célszerûnek, hogy a körözést az állományilletékes parancsnok szolgálati helye szerinti rendõrkapitányság folytatassa, mivel ez esetben van esély a felkutatás érdekében szükséges intézkedések leggyorsabb és leghatékonyabb foganatosítására.

4) A tárgy körözését elrendelõ határozatot a körözést elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni, mivel a tárgyak valamely helyen történõ felbukkanását nem lehet olyan értelemben valószínûsíteni, mint ahogy azt a személyek esetében a volt lakókörnyezetbe való visszatérés determinálja.

5) A gyakorlatban - különösen a büntetõügyekben - gyakran elõfordul, hogy ugyanabban az eljárásban személy és tárgy körözésére egyaránt sor kerül.

Az ilyen esetekben a személy és tárgykörözés elrendelése jellemzõen nem ugyanabban az idõpontban válik szükségessé, hanem a büntetõeljárásnak az egyes eljáró hatóságok, szervek - így a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság - elõtt folyó különbözõ szakaszaiban, illetve a büntetés-végrehajtás során.

Ezért az ilyen esetekben sem a személykörözésekre, sem a tárgykörözésekre vonatkozó illetékességi szabályok - mint egyedül alkalmazandók - alapul vételét nem lehet elõírni, noha az önmagában logikus lenne, hogy ugyanabban a büntetõeljárásban ne két különbözõ rendõrkapitányság folytassa a személy- illetve a tárgykörözést.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egy eljárásban több, különbözõ lakó- illetve tartózkodási helyû terhelt körözését kell elrendelni.

Mindezekre figyelemmel a legcélravezetõbb megoldás az, ha a személy körözését elrendelõ határozatot az általános illetve kisegítõ illetékességi szabályok szerint, a tárgy körözését elrendelõ határozatot pedig a körözést elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni akkor is, ha a személy(ek) és a tárgy(ak) körözésére ugyanabban az eljárásban kerül sor.

A körözés során foganatosítható intézkedések az állampolgárok különbözõ jogait érintik illetve korlátozzák.

E korlátozás akár a személyi szabadság korlátozását is jelenti abban az esetben, ha a büntetõeljárásban a terhelt körözésének elrendelése elfogatóparancsban történik.

Az elfogatóparancsban körözött terhelttel kapcsolatban ugyanis a büntetõeljárási törvény egyrészt úgy rendelkezik, hogy megtalálása esetén õrizetbe kell venni és hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más hatóság elé kell állítani, másrészt a hatóságok illetve hivatalos személyek kötelességévé teszi az elrendelõ hatóság értesítését arról, ha elfogatóparancsban körözött terhelt tartózkodási helyérõl szereznek tudomást.

Az állampolgárok jogainak korlátozására csak olyan módon és csak addig kerülhet sor, amíg az feltétlenül indokolt, ezért a körözött személy illetve tárgy megtalálását, azonosítását követõen - tekintve hogy a tartózkodási hely, személyazonosság megállapításával megszûnt a körözés elrendelésének indoka - haladéktalanul vissza kell vonni a körözést.

A körözés visszavonásáról az elrendelõ hatóság határoz.

A körözés folytatására illetékes rendõrkapitányság - a körözés elrendelésérõl szóló határozat meghozatalától illetve kézhezvételétõl kezdõdõen - addig jogosult illetve köteles a körözött személy, tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges intézkedéseket foganatosítani, amíg a körözést vissza nem vonták. Ezért - ha a körözés visszavonásáról szóló határozatot nem a Rendõrség hozta, akkor azt meg kell küldeni ahhoz a rendõrkapitánysághoz, amelyhez a körözést elrendelõ határozatot továbbították, azaz amelyik a körözést foganatosította.

A Javaslat szerint nemzetközi körözés a nemzetközi szerzõdés, valamint viszonossági gyakorlat alapján büntetõ-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága által az adott állam területén, illetve külföldi állam hatóságának kezdeményezésére magyar hatóság által a Magyar Köztársaság területén végzett körözés.

A magyar hatóság akkor kezdeményezheti a más állam területén folytatandó körözést, ha a körözés elrendelésének a hazai jogban meghatározott feltételei fennállnak. A magyar hatóság által megkeresett állam - az esetleges nemzetközi szerzõdés illetve viszonosság tartalmát is figyelembe véve - a saját belsõ joga szerint fogja végrehajtani a körözést.

A más állam hatósága által kezdeményezett körözések magyarországi végrehajtására során - ugyancsak tekintettel az esetleges nemzetközi szerzõdésre illetve viszonosságra - a hazai jogszabályok szerint kell eljárni.

E sajátosságok miatt a Javaslat rendelkezéseit meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a nemzetközi körözések esetében.

Az Európai Unió bûnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete keretében megvalósuló együttmûködésrõl és információcserérõl szóló 1999. évi LIV. törvény értelmében magyar bûnüldözõ szerv a nemzetközi bûnüldözési szervezettel, valamint a két- és többoldalú nemzetközi szerzõdésben részes állammal folytatott együttmûködése során a Rendõrség szervezetébe tartozó Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ (a továbbiakban: NEBEK) útján továbbít adatot, információt, illetõleg kezdeményez adat-, illetve információigénylést vagy egyéb intézkedést [3. § (1) bekezdés].

Ennek megfelelõen a nemzetközi körözések vonatkozásában szükséges kapcsolatfelvételeket - így a külföldi igények belföldre, illetve a hazai körözések külföldre történõ közvetítését - is a NEBEK-nek kell ellátni.

A 9. § mindezeknek megfelelõen meghatározza a NEBEK feladatait.

Az, hogy egy más állam hatósága valamely személy vagy tárgy Magyarországon történõ körözését kezdeményezi, nem jelenti azt, hogy a magyar hatóságok a kezdeményezés tartalmi vizsgálata nélkül automatikusan kötelesek - vagy egyáltalán jogosultak - lennének a körözés foganatosítására.

A Magyar Köztársaság és a megkeresõ állam közötti esetleges nemzetközi szerzõdés illetve viszonosság, valamint a belsõ jog szabta keretek között van lehetõség a körözés jogszerû teljesítésére, ezért elengedhetetlen a körözés belföldi elrendelhetõsége kérdésérõl való döntés, amely a jogi háttér megvizsgálása mellett szükségessé teheti az adatok pontosítását, kiegészítését, vagy a kezdeményezõ állam megkeresését is.

A körözést az elrendeléshez szükséges feltételek meglétének megállapítását követõ 24 órán belül el kell rendelni.

A nemzetközi körözéseknél - a NEBEK közbeiktatódásának szükségessége következtében - sajátosan érvényesülnek a körözés elrendelésének illetve visszavonásának szabályai.

Ha a Magyarországon folytatott körözés során a személy, tárgy hollétét, illetõleg a személy, holttest személyazonosságát megállapították, a NEBEK feladata az, hogy errõl a kezdeményezõ állam illetékes hatóságát értesítse.

Az értesítés alapján a kezdeményezõ külföldi hatóság dönt a körözés visszavonása kérdésében.

Abban az esetben, ha a kezdeményezõ külföldi hatóság a körözés visszavonásáról dönt, a NEBEK az errõl szóló értesítés kézhezvételét követõ 24 órán belül visszavonja a érintett személy vagy tárgy belföldi körözését.

A Javaslat szerint a körözött személy, holttest illetve tárgy adatait a körözés visszavonásáig illetve a nyilvántartási idõ leteltéig lehet nyilvántartani.

A más állam hatóságának kezdeményezése alapján körözött személyek, tárgyak esetén a nyilvántartási idõ tekintetében - a Magyar Köztársaság és az adott állam jogrendjének különbözõsége miatt - a kezdeményezõ hatóság által meghatározottakat kell alapul venni.

Arra az esetre, ha a kezdeményezõ hatóság nem közöl nyilvántartási idõt, azt a Javaslat állapítja meg, - az általános szabályokkal összhangban - külön a büntetõeljárással és külön a más eljárással kapcsolatos körözésekre.

A Javaslat szerint a más állam büntetõügyben eljáró hatóságának kezdeményezésére körözött személy, tárgy adatait a büntethetõség, illetõleg a büntetés végrehajthatósága magyar büntetõ jogszabályok szerinti elévülési idejének elteltéig; míg a nem büntetõügyben eljáró külföldi hatóság kezdeményezésére körözött személy, holttest illetve tárgy adatait 20 évig kell nyilvántartani.

1) A személy- és tárgykörözésre vonatkozó szabályozásnak részét kell képezzék azok a rendelkezések is, amelyek meghatározzák, hogy a Rendõrség milyen eszközöket vehet igénybe a körözés folytatása során.

A Javaslat - az eszköztárat kiegészítve, egyben a szükséges adatvédelmi garanciákat is beiktatva - lényegében ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja a Rendõrség számára, mint amelyek korábban is rendelkezésére álltak a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alapján.

2) Az igénybe vehetõ eszközök köre - a polgári ügyekben folyó eljárások jellegére tekintettel - szûkebb a polgári bíróság határozata alapján folytatott körözések esetén, ami abban testesül meg, hogy a körözött személy adatainak nyilvánosságra hozatalával járó lehetõségek nem vehetõk igénybe.

3) Ugyanakkor bizonyos súlyú bûncselekmények elkövetõivel kapcsolatban - az újabb bûncselekmények elkövetésének megelõzése, a közbiztonság védelme érdekében - indokolt, hogy a körözött személy és az azonosításához szükséges adatok nyilvánosságra kerüljenek. A Javaslat a bûncselekmények e szempontból történõ elhatárolása során a bûntett és vétség közötti megkülönböztetést veszi alapul és határozza meg azt, hogy a körözött személyek közül a bûntettek elkövetõinek meghatározott adatait a Rendõrség nyilvánosságra hozza. E nyilvánosságra hozatalnak csak az képezi korlátját, ha azt a körözést elrendelõ hatóság kifejezetten megtiltotta.

Az adatvédelmi garanciák érvényesülésének biztosítása érdekében a Javaslat nemcsak azt határozza meg, hogy mely hatóságoktól, szervektõl kérhet információt a Rendõrség a körözött személy illetve tárgy hollétének megállapítása, azonosítása céljából, hanem ennek korlátait is megadja.

Ez a korlát abban testesül meg, hogy a Rendõrség által megkeresett hatóság, szerv csak azokat az adatokat jogosult egyben köteles közölni, amelyek átadását az általa kezelt nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok megengedik.

Az adatkéréssel megkereshetõ szervek közül a költségvetési szerv ingyenesen köteles teljesíteni az adatszolgáltatást.

A Rendõrség a körözés során végzett adatgyûjtés keretében a központi személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, valamint a határforgalom ellenõrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével - az érintett feltartóztatását, vagy adatváltozás esetén értesítés adását elõíró - jelzések elhelyezését rendelheti el.

A szóban forgó jelzések elhelyezése - a körözés során foganatosítható más, idõben egyszeri aktussal megvalósuló intézkedésektõl eltérõen - folyamatosan, tartósan érinti a körözött személynek, illetve a körözött tárgyat birtokló személynek a jogait.

Emiatt - a jogsérelem veszélyének minimálisra csökkentése érdekében - különösen fontos, hogy a jelzések csak addig maradjanak életben, amíg azokra feltétlenül szükség van.

Ezért a Javaslat a jelzés elhelyezésének elrendelésérõl illetve megszüntetésérõl, valamint a kért intézkedés mibenlétérõl való döntéshozatalt a jelzés elhelyezését kérõ rendõri szerv vezetõjének hatáskörébe utalja.

A személyek, holttestek és tárgyak körözésével kapcsolatban nyilvántartandó - a Javaslatban meghatározott személyes, valamint jogszabályban meghatározott egyéb - adatok kezelése az erre a célra létrehozott körözési információs rendszerben történik.

Az információs rendszer elnevezés egy olyan számítógépes adatbázist jelent, amelybe a körözés folytatására illetékes rendõr(fõ)kapitányság viszi be az adatokat. Az adatbázisban, azaz a körözési információs rendszerben rögzített adatokhoz az arra jogosultak közvetlenül számítógépes úton férhetnek hozzá, vagy azokból a Rendõrség a hozzá eljuttatott kérelemre teljesít adatszolgáltatást.

Az Avtv.-nek megfelelõen az adatkezelõt is meg kell határoznia a Javaslatnak, amely ilyenként a Rendõrséget jelöli meg.

Ahhoz, hogy a körözés keretében a szükséges intézkedések a lehetõ legrövidebb idõn belül megkezdhetõk legyenek, illetve hogy valamely intézkedés alá vont személy, intézkedéssel érintett tárgy azonosítására lehetõség legyen, szükséges, hogy a körözött személy, holttest, tárgy adatai a körözés elrendelésérõl szóló határozat meghozatalát követõ legrövidebb idõn belül bekerülhessenek a körözési információs rendszerbe.

Ennek biztosítása érdekében a Javaslat elõírja, hogy a körözést haladéktalanul, de legkésõbb 24 órán belül rögzíteni kell a körözési információs rendszerben.

Ha a határozatot a Rendõrség hozta, a rögzítésre megszabott határidõ kezdõpontja a körözést elrendelõ határozat meghozatala.

Ha a határozatot nem a Rendõrség hozta, akkor azt meg kell küldeni a Javaslatban meghatározottak szerint illetékes rendõrkapitánysághoz annak érdekében, hogy a körözési információs rendszerben rögzítse, majd végrehajtsa a körözést. Ez esetben a rögzítésre rendelkezésre álló 24 órát a más hatóság által hozott határozat kézhezvételétõl kell számítani.

Ugyanezen szabályok szerint kell eljárni a visszavont körözések esetén is.

1) A büntetõ-, a polgári és a közigazgatási ügyekben folyó hatósági eljárások eredményességének és idõszerûségének, azonkívül az érintettek jogainak biztosítása érdekében szükséges a körözött személyek, holttestek, tárgyak nyilvántartása.

Ennek megfelelõen a Javaslat a körözési nyilvántartás céljaként a személyek és tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek azonosításának elõsegítését jelöli meg a büntetõ-, és más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak biztosítása érdekében.

2) Az adatvédelmi törvény értelmében - az érintett hozzájárulását kivéve - személyes adat csak akkor kezelhetõ, ha az adatkezelést, annak célját is megjelölve, törvény rendeli el.

Ennek a követelménynek megfelelve a Javaslat meghatározza az adatkezelés célját, valamint a nyilvántartandó személyes adatok körét is.

A körözési tevékenység sajátosságaiból eredõen lehetnek olyan nyilvántartandó adatok, amelyek nem minõsülnek személyes adatnak (például a szökött bûnözõ fegyverrel rendelkezik, gépjármûvel menekül, támadásától kell tartani, hivatalos személynek adja ki magát, stb.), így ezek tekintetében a jogszabályban történõ meghatározás elegendõ.

3) A bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény hatályba lépését, azaz 2000. március 1-jét megelõzõen a körözött személyek nyilvántartása - a Büntetõ Törvénykönyv hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet alapján - a bûnügyi nyilvántartás részét képezte, amelynek törvényességi felügyeletét az ügyészség látta el.

Az a tény, hogy a személy- és tárgykörözésrõl szóló Javaslat hatályba lépését követõen a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása már önálló, törvényen alapuló nyilvántartásként fog létezni, nem változtat a törvényességi felügyelet szükségességén.

Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a körözési nyilvántartás törvényessége feletti felügyeletet a Legfõbb Ügyészség látja el.

4) A körözött személyek, holttestek illetve tárgyak nyilvántartandó adatainak az alábbi fõ csoportjai vannak:

- a felkutatáshoz valamint az azonosíthatósághoz feltétlenül szükséges adatok,

- a felkutatást, azonosítást elõsegítõ adatok, továbbá

- az elrendelés alapjául szolgáló hatósági eljárásra, illetve a körözést elrendelõ hatóságra vonatkozó adatok, valamint

- a nyilvántartásból történõ adatszolgáltatás korlátozásával kapcsolatos adatok.

A Javaslat e logikai felosztást követve a körözött személyekre, a holttestekre és a tárgyakra vonatkozóan külön-külön meghatározza a nyilvántartás részét képezõ adatokat.

1) A körözött személy, holttest, tárgy adatainak nyilvántartása csak addig felelhet meg a célhozkötöttség követelményének, amíg a körözést vissza nem vonták, illetve ameddig az adott adatfajtára megállapított nyilvántartási idõ el nem telt.

Ezért a Javaslat haladéktalan adattörlési kötelezettséget ír elõ azokra az esetekre, ha a körözést visszavonták, vagy letelt a nyilvántartási idõ.

Ha valamely adat nyilvántartásba vételére tévesen került sor, akkor az adatkezelés jogszerûségérõl illetve célszerûségérõl nem lehet szó, ezért a Javaslat az ilyen adatok késedelem nélküli törlésérõl is rendelkezik.

2) A nyilvántartási idõket alapvetõen annak az eljárásnak a sajátosságai határozzák meg, amelyben a körözés elrendelésére sor került.

A közokiratok nyilvántartási idejének meghatározásánál további figyelembe veendõ szempontot jelent az, hogy a közokiratok jogellenes felhasználására azok érvényességi idején belül bármikor - adott esetben a büntetõjog szerinti elévülési idõn túl is - sor kerülhet.

Ezért a Javaslat e sajátos "tárgykörre" speciális szabályokat ad, különbséget téve aszerint is, hogy a közokirat körözésének elrendelésére büntetõeljárásban vagy más eljárással kapcsolatban került sor.

Az említett szempontok által meghatározott keretek között a büntetõeljárás során körözött közokiratot - ha annak érvényességi ideje hosszabb mint a büntethetõség illetõleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél - az érvényességi idõ leteltéig; a kitöltetlen okmányt (például: személyi igazolvány, útlevél, forgalmi engedély) pedig - ha felhasználhatósági ideje a büntethetõség illetõleg a büntetés végrehajthatóságának elévülési idejénél hosszabb a felhasználhatóság idejéig kell nyilvántartani.

A nem büntetõeljárás során körözött közokiratok adatait a Javaslat a közokirat érvényességi idejének elteltéig rendeli nyilvántartani.

A körözési információs rendszernek a "körözési nyilvántartás" mellett részét képezi a "körözési tájékoztató rendszer", amely a körözött személyekkel, tárgyakkal kapcsolatos olyan információkat tartalmazza, amelyek a felkutatást, az azonosítást illetve az elfogást elõsegítik.

Ilyen egyéb információ lehet például az, hogy a körözött személy fegyverrel rendelkezik, gépjármûvel menekül, támadásától kell tartani, a bûncselekmények elkövetése során hivatalos személynek adja ki magát vagy más módszert alkalmaz.

A körözési nyilvántartásba értelemszerûen csak ismert személyek vehetõk fel.

A büntetõeljárások egy részében - gyakran éppen az olyan súlyos élet-, testi épség illetve vagyon elleni bûncselekmények esetében, mint az emberölés, a testi sértés, a rablás, a zsarolás, a nemi erõszak, a lopás - azonban az elkövetõ kiléte nem ismert.

Az "ismeretlen tettes" által elkövetett bûncselekmények alapos gyanúja miatt a büntetõeljárás megindul, a személy elleni alapos gyanú megállapíthatóságának és a felelõsségre vonásnak többek között az is elengedhetetlen feltétele, hogy az elkövetõ személye ismertté váljon.

Emellett ahhoz is komoly érdek fûzõdik, hogy az ilyen elkövetõknek ne legyen alkalmuk újabb bûncselekményeket elkövetni, további áldozatokat szedni.

Ezért szükséges, hogy az "ismeretlen tettesek" is körözhetõk legyenek, a velük kapcsolatos - a felkutatást, a személyazonosság megállapítását, a legkisebb kockázattal járó elfogást lehetõvé tévõ - adatok a hatóságok rendelkezésére álljanak.

Az ilyen bûnelkövetõk körözése elrendelésének rögzítésére, az ezzel összefüggõ adatok kezelésére a körözési tájékoztató rendszer teremt hátteret.

A körözési nyilvántartásban lévõ személyes adatok kezelésére - így azok igénylésére és megismerésére is - csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében van lehetõség.

Az Avtv.-ben is megfogalmazott követelménynek megfelelõen a Javaslat az adatigénylésre jogosultak egy részének a törvényben meghatározott feladataik ellátásához biztosítja az adatok megismerésének jogát, míg más jogosultak esetében megjelöli, hogy mely konkrét feladat ellátása érdekében igényelhetnek adatokat.

Az elsõ kategóriába tartozóként a körözés elrendelésére feljogosított hatóságokat, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokat nevesíti a Javaslat.

Az utóbbi módon jogosítottak között szerepel az igazságügy-miniszter; a külföldi nyomozó hatóságok, ügyészségek, bíróságok, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szervek; a NEBEK és a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve; a Külügyminisztérium; az ügyészség; a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata; a Határõrség szervei; a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek; valamint a polgári bíróság.

Sajátos adatszolgáltatási formaként a Javaslat bárki számára lehetõvé teszi a körözött tárgyakkal kapcsolatban kezelt adatok meghatározott körének megismerését. Valamely tárggyal kapcsolatban a körözés ténye, elrendelésének idõpontja, valamint a tárgy egyedi azonosító ismérvei olyan adatok, amelyek megismeréséhez bárkinek érdeke fûzõdhet. Ezeket az adatokat a Javaslat nyilvános tárgykörözési adatnak nevezi.

A nyilvános tárgykörözési adat megismerésére irányuló igény teljesíthetõségének feltétele, hogy a kérelmezõ egyedi azonosításra alkalmas módon megjelölje a tárgyat. Ennek megfelelõen nincs mód valamely csoportképzõ ismérv szerinti adatkérésre, azaz például a körözött gépjármûvek, mûszaki cikkek, okmányok stb. összességére illetve valamilyen szempont szerinti alcsoportjára vonatkozó adatok kérésének.

Az egyébként a nyilvános tárgykörözési adatok igénylésére nézve meghatározott feltételeknek megfelelõ kérelemre sem szolgáltatható adat, ha az adatkérés teljesítése jogszabályba ütközne, vagy azt a körözést elrendelõ hatóság bûnüldözési érdekbõl nem engedélyezi, továbbá ha a kérelemben megjelölt adatok a kérelmezõ vagy a keresett tárgy azonosítására alkalmatlanok.

A Javaslat minden adatigénylésre irányuló kérelem minimális kellékeként megköveteli, hogy az tartalmazza az adatigénylõ nevét vagy megnevezését, valamint az adatigénylés célját és jogalapját.

A Javaslat szerint az adatszolgáltatás kérelemre és fõszabályként igazgatási szolgáltatási díj ellenében teljesíthetõ.

A kérelmezõ számára garanciát jelentõ rendelkezésként a Javaslat meghatározza az adatszolgáltatás teljesítésének határidejét is.

A díjfizetés alól mentesek azok a hatóságok, akiknek a Javaslat biztosítja az adatok megismerésének jogát, valamint a nyilvános tárgykörözési adatot igénylõk közül azok, akiknek az adatigénylése mögött valamilyen közérdek jelenik meg. Ilyennek tekinti a Javaslat a bírósági végrehajtót, az árverési biztost, valamint a jogszabály alapján tárgyi letétet kezelõ hatóságot, szervet, továbbá a közgyûjtemény és a muzeális intézmény tulajdonosát illetve fenntartóját.

A Javaslat - az Avtv.-re figyelemmel - tartalmazza azokat a körülményeket is, amelyek fennállása esetén a nyilvántartás kezelõjének meg kell tagadnia az adatszolgáltatást.

Speciális szabályként kiemeli a Javaslat azt is, hogy azon az alapon, hogy a körözést elrendelõ hatóság az adatszolgáltatást bûnüldözési érdekbõl nem engedélyezi, nem tagadható meg az adatok közlése azoktól a hatóságoktól, szervektõl, amelyek a Javaslat 25. §-a értelmében a törvény erejénél fogva vannak feljogosítva a nyilvántartás adatainak megismerésére.

A Javaslat rögzíti, hogy a nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai és tudományos kutatási célra a Központi Statisztikai Hivatal részére a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 21. §-ában meghatározottak szerint, másnak pedig személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók és felhasználhatók.

1) Az Avtv. értelmében az érintett kérelmére az adatkezelõ tájékoztatást ad az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, idõtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat.

Ennek teljesíthetõsége érdekében a körözési nyilvántartáshoz kapcsolódóan mûködtetni kell egy olyan nyilvántartást, amely alapján az érintett állampolgárnak (holttest esetében a helyette jogosultnak) az Avtv. hivatkozott rendelkezése szerinti információk megadhatók.

Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a körözési információs rendszer kezelõje köteles adattovábbítási nyilvántartást vezetni, s megjelöli azt is, hogy annak milyen adatokat kell magába foglalnia, valamint hogy az abba felvett adatokat mennyi ideig kell megõrizni.

Eszerint az adattovábbítási nyilvántartás az érintett személy természetes személyazonosító, illetve - tárgy esetén - egyedi azonosításra alkalmas adatait, az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját, az adattovábbítás idõpontját, az adattovábbítás célját és jogalapját, valamint az adatigénylõ nevét vagy megnevezését tartalmazza.

Az nem tartozik ebbe a körbe, hogy milyen adatokat szolgáltattak a nyilvántartottról, ugyanis ennek utólagos megismerésére az Avtv. nem ad lehetõséget az érintettnek, mivel az egyébként jogosult annak megismerésére, hogy - az ezirányú kérelmének benyújtása idején - milyen adatokat tartanak nyilván vele kapcsolatban.

2) Az állampolgárnak az a joga, miszerint az adattovábbítási nyilvántartásból jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e - ugyancsak összhangban az Avtv. vonatkozó rendelkezéseivel - a nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetõügyben eljáró hatóságok, illetve a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható.

A körözés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosult hatóságokat, szerveket, személyeket a különbözõ jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok hivatottak meghatározni.

Abban a kérdésben, hogy egy adott személy vagy tárgy körözése szükséges-e, az a hatóság jogosult határozni, amelyik aktuálisan az "ügy ura".

Ebbõl következõen a körözés elrendelésével kapcsolatos, azaz a személy vagy tárgy felkutatását, illetve személy vagy holttest személyazonosságának megállapítását elrendelõ, illetõleg az elfogatóparancsként hozott határozatokkal összefüggõ jogorvoslatok elbírálására a határozatot hozó hatóság eljárására vonatkozó törvény jogorvoslati szabályait kell alkalmazni.

Ugyanez vonatkozik a körözés visszavonásával kapcsolatos jogorvoslatokra is.

A körözést elrendelõ hatóság eljárásában állnak ugyanis rendelkezésre a körözés elrendelését megalapozó, valamint azok az adatok is, amelyek alapján a jogorvoslat megalapozottságáról érdemben lehet dönteni.

Az állampolgárok jogait azonban nemcsak a körözés elrendelése vagy késedelmes visszavonása, vagy annak elmulasztása sértheti.

Vannak olyan esetek, amikor valakinek ahhoz fûzõdik érdeke, hogy egy meghatározott személy vagy tárgy körözését elrendeljék, illetve minél hamarabb rendeljék el. Ilyen pozícióban lévõ személy lehet például az eltûnt személy hozzátartozója, vagy a büntetõeljárásban a sértett, a polgári jogi igény érvényesítésére jogosított.

Ebbõl kifolyólag jogorvoslati lehetõséget kell biztosítani azokra az esetekre is, amikor az arra jogosult hatóság nem, vagy - legalábbis az állampolgár megítélése szerint - késedelmesen rendeli el a körözést.

Az a szabály, amely szerint a körözés elrendelésével, visszavonásával, és a visszavonás elmulasztásával kapcsolatos jogorvoslati kérelmeket a határozatot hozó hatóság eljárásának jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései szerint kell elbírálni, nem alkalmazható akkor, ha a körözést nem rendelték el, nincs ugyanis határozatot hozó hatóság.

A jogsérelem éppen amiatt következhet be, hogy nem hoztak körözést elrendelõ határozatot.

Az e körbe tartozó - azaz a körözés el nem rendelése miatti - jogorvoslati kérelmek elbírálására alkalmazandó eljárást tehát külön meg kell határozni.

A Javaslat ennek megfelelõen a körözés elrendelésének elmulasztása miatti jogorvoslatra az elrendelésre jogosult hatóság eljárására vonatkozó törvényt rendeli alkalmazni.

A Rendõrség a körözés elrendelésének alapjául szolgáló eljárástól függetlenedve - ahhoz csupán a körözést elrendelõ határozaton keresztül kapcsolódva - végzi a személy- és tárgykörözést, azaz foganatosítja a körözött személy illetve tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges intézkedéseket.

Ez abban az esetben is így van, ha a Rendõrség a saját hatáskörébe tartozó eljárásban - nyomozóhatóságként, vagy az eltûnt személy felkutatását célzó államigazgatási eljárás lefolytatására hivatott hatóságként - rendelte el a körözést.

A Rendõrség a körözést elrendelõ hatóságtól függetlenül dönt abban a kérdésben, hogy a körözés során milyen intézkedéseket, milyen sorrendben illetve mikor foganatosít. Ezirányú tevékenysége akkor kapcsolódik vissza az alapeljárásához, ha a körözött személy, tárgy felkutatása, azonosítása eredményre vezetett.

Azért, hogy a Rendõrség a körözés végrehajtása során az adott személy, tárgy felkutatásához, azonosításához szükséges, egyben az elérendõ céllal arányos intézkedéseket hajtja-e végre, valamint hogy az egyes intézkedéseket a jogszabályok elõírásainak megfelelõen foganatosítja-e, a Rendõrség és nem a körözést elrendelõ hatóság felel. Ez utóbbi kizárólag a körözést elrendelõ határozat megalapozottságáért, jogszerûségéért felelõs.

Azzal összhangban, hogy a körözés során foganatosított intézkedések is - más eljárástól független - rendõri intézkedések, valamint hogy azok végrehajtása során szükség lehet más olyan intézkedés illetve kényszerítõ eszköz igénybe vételére, amelynek alkalmazására a Rendõrség az Rtv. V. és VI. fejezete alapján jogosult, a Javaslat a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására is az Rtv. vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni.

A körözési nyilvántartás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerinti hatósági nyilvántartás.

Ennek megfelelõen a körözési nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslatra az államigazgatási eljárás jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A nyilvántartás helyességéért, az adatok jogszerû kezeléséért az a rendõr(fõ)kapitányság felelõs, amelyik a körözési információs rendszer részét képezõ nyilvántartásban rögzítette annak a személynek, tárgynak az adatait, amelynek körözését az arra jogosított hatóság elrendelte.

Ezért a nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat szempontjából nem magát a körözést elrendelõ határozatot hozó hatóságot, hanem azt a rendõr(fõ)kapitányságot kell határozatot hozó szervnek tekinteni, amelyik a körözés elrendelését a Javaslatban meghatározott illetékességi szabályok szerint rögzítette.

1) A személyek és tárgyak körözését, illetve a körözött személyekkel és tárgyakkal kapcsolatos adatok kezelését a Javaslat hatályba lépését megelõzõen az Rtv. alapján végezte a Rendõrség.

A Rendõrség által a Javaslat hatályba lépésekor kezelt adatok közül azoknak a további kezelése jogszerû, amelynek a Javaslat a körözési információs rendszerben történõ kezelését, ezen belül a körözési nyilvántartásban való nyilvántartását lehetõvé teszi.

Ez utóbbi körbe nem tartozhatnak bele azoknak a személyeknek és tárgyaknak az adatai, amelyeknek a körözését a Javaslat hatályba lépése elõtt visszavonták.

Ennek megfelelõen a Javaslat meghatározza, hogy a körözési információs rendszerben kell kezelni annak a személynek, holttestnek és tárgynak az adatait is, akinek illetve amelynek körözését a Javaslat hatályba lépését megelõzõen rendelték el, és a hatályba lépés napjáig nem vonták vissza.

2) A Javaslat hatályba lépésétõl kezdõdõen nincs jogalapja az olyan adatok kezelésének, nyilvántartásának, amelyeket a Javaslat nem határoz meg.

Ezért a hatályba lépést megelõzõen elrendelt körözésekkel kapcsolatban a körözési információs rendszerben rögzített adatok közül törölni kell azokat, amelyeknek a kezelésére a Javaslat nem ad lehetõséget.

A kérdéses adatok törlését a hatályba lépést követõ tizedik hónap utolsó napjáig el kell végezni.

A Javaslat - az érintettek jogainak védelme érdekében - meghatározza azt is, hogy a törlendõ adattartalomból adat nem szolgáltatható.

3) Az Európai Unió bûnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete keretében megvalósuló együttmûködésrõl és információcserérõl szóló 1999. évi LIV. törvény (a továbbiakban: NEBEK tv.) értelmében magyar bûnüldözõ szerv a nemzetközi bûnüldözési szervezettel, valamint a két- és többoldalú nemzetközi szerzõdésben részes állammal folytatott együttmûködése során a Rendõrség szervezetébe tartozó Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ (a továbbiakban: NEBEK) útján továbbít adatot, információt, illetõleg kezdeményez adat-, illetve információigénylést vagy egyéb intézkedést [3. § (1) bekezdés].

Ennek megfelelõen a nemzetközi körözések vonatkozásában szükséges kapcsolatfelvételeket - így a külföldi igények belföldre, illetve a hazai körözések külföldre történõ közvetítését - is a NEBEK-nek kell ellátni.

A NEBEK tv.-nek a magyar bûnüldözõ szerv és az EUROPOL közötti együttmûködésre vonatkozó rendelkezései a Magyar Köztársaság által az EUROPOL-lal kötött nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvénnyel; a magyar bûnüldözõ szerv és a Schengeni Információs Rendszer együttmûködésére vonatkozó rendelkezései pedig a Magyar Köztársaság által a Schengeni Információs Rendszerbe való belépésre vonatkozó nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvénnyel egyidejûleg lépnek hatályba.

Ezért a Javaslatnak a két említett rendelkezéscsoport hatályba lépésére figyelemmel rendelkeznie kell az említett feladatoknak a NEBEK, valamint az - a NEBEK tv. hatályba lépésével egyébként majdan a NEBEK részévé váló - Interpol Magyar Nemzeti Iroda közötti megosztásáról.

A 39. § a Javaslat végrehajtásához szükséges, illetve ahhoz kapcsolódó kérdéseket szabályozó rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza.

1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 96. §-ának (4) bekezdése szerint "A gyermek tartása, elhelyezése, illetõleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, a bíróság megkeresésére a Rendõrség elrendeli annak felkutatását."

A Javaslat szerint a Rendõrség kizárólag a saját hatáskörébe tartozó eljárásban rendelet el körözést, így a hatályba lépést követõen nincs lehetõség arra, hogy bármely más hatóság - ide értve a bíróságokat is - kezdeményezésére a Rendõrség körözést rendeljen el.

Ezért - figyelemmel a Javaslatnak arra az értelmezõ rendelkezésére is, miszerint a személy felkutatását elrendelõ határozat meghozatala körözés elrendelésnek minõsül - szükséges a Pp. 96. §-ának módosítása.

2) A Pp. 124. §-a tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a bíróság a keresetlevél alapján tehet.

Az intézkedések egyikeként a bíróság "a gyermek tartása, elhelyezése, illetõleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben, ha az alperes, az anya vagy a gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, megkeresheti a Rendõrséget a lakóhely (tartózkodási hely) felkutatására".

Az 1) pontban taglalt indokok miatt e megkeresés nem történhet más formában, mint a személy felkutatásának elrendelésérõl hozott határozat megküldésével.

A Pp. 96. §-ának és 124. §-ának a hivatkozott okokból szükséges módosítását a 40-41. §-ok tartalmazzák.

A Javaslat szerint a körözési nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfõbb Ügyészség látja el [lásd: a 17-20. §-okhoz fûzött indokolás 3) pontját].

A 43. § ennek megfelelõen módosítja a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt.

1) Annak ellenére, hogy a büntetõeljárások jelentõs hányadában - különösen a vagyon elleni bûncselekmények esetén - felmerül valamely tárgy körözésének szükségessége, s hogy a gyakorlatban el is rendelik e körözéseket, a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvénybõl (a továbbiakban: Be.) hiányoznak a tárgykörözés elrendelésére jogot adó rendelkezések.

A Javaslat 44. §-a e hiányosság megszüntetése érdekében kiegészíti a Be.-t.

Az új rendelkezés megteremti a jogalapját illetve lehetõségét annak, hogy a nyomozó hatóságok - bizonyítékok felderítése és biztosítása érdekében - körözését rendeljék el annak az ismeretlen helyen lévõ tárgynak, amely tárgyi bizonyítási eszköz, amelynek lefoglalását vagy zár alá vételét elrendelték, valamint amely a törvény értelmében elkobozható, illetve amelyre vagyonelkobzás rendelhetõ el.

2) A Be. 119. §-a sorolja fel azokat az intézkedéseket, amelyeket a büntetõügyben eljáró hatóságok megtehetnek az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatása érdekében.

A lehetséges intézkedések között azonban a körözés elrendelése nem szerepel.

Az elfogatóparancs kibocsátásának feltételeit ugyan meghatározza a Be., azonban arról nem tesz említést, hogy az elfogatóparancs kibocsátása is körözés elrendelés, amely pusztán abban tér el más körözést elrendelõ határozatoktól, hogy abban a keresett személy elfogását és meghatározott hatóság elé állítását is elrendeli a hatóság.

Egyáltalán nem rendelkezik a Be. az "ismeretlen tettesek", vagyis az olyan ismeretlen személyek körözésének lehetõségérõl, akik a bûncselekmény elkövetése után ismeretlen helyre távoztak, a hatóság elõl elrejtõztek.

A tárgykörözésekhez hasonlóan a gyakorlatban eddig is elrendelték az "ismeretlen tettesek" körözését, hiszen nem lenne megengedhetõ, hogy - csak a legsúlyosabb bûncselekményeket említve - egy emberölés, erõszakos közösülés, rablás, zsarolás, lopás - elkövetõjének felkutatása iránt a Rendõrség ne intézkedjen.

A Javaslat ezért a Be. 119. §-ának kiegészítésével és pontosításával megteremti az "ismeretlen tettes" körözése elrendelésének jogalapját.

A büntetõeljárási törvénynek - a Javaslat 45. §-ában megfogalmazott - új rendelkezése szerint "ha a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy tartózkodási helye, illetve személyazonossága ismeretlen, tartózkodási helyének, illetve személyazonosságának megállapítása érdekében körözését lehet elrendelni."

3) Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye illetõleg személyazonossága megállapításának, és körözése elrendelésének részletes szabályait egyetlen jogszabály sem tartalmazza.

A Javaslat ezért egy olyan rendelkezéssel is kiegészíti a Be.-t, amely felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy az említett kérdéseket - az érintett miniszterekkel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben - rendeletben szabályozza.

Az idegenrendészeti eljárásban nélkülözhetetlen a külföldi - azaz a nem magyar állampolgár és a hontalan - magyarországi tartózkodási helyének ismerete. Emellett - a bûncselekmény, szabálysértés illetve más jogsértés elkövetésének megelõzése érdekében - közbiztonsági okból is szükséges az ismeretlen helyen tartózkodó külföldi felkutatása.

Az idegenrendészeti törvénynek a Javaslat szerinti módosítása - a körözés elrendelését megalapozó körülmények megjelölése mellett - meghatározza a külföldieknek azokat a kategóriáit, akikkel szemben szükséges és indokolt a körözés elrendelése, amennyiben ismeretlen helyen tartózkodnak.

A módosítás - tekintve, hogy azok eddig nem léteztek - kiterjed a körözés elrendelésével kapcsolatos eljárási szabályok megállapítására is.

Az Rtv.-nek a "Személy és tárgykörözés elrendelése" alcímét követõ 36. §-a az (1) bekezdésben csupán annyit tartalmaz a körözéssel kapcsolatban, hogy "A Rendõrség a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltûnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendelhet el."

Az Rtv. szóban forgó rendelkezése a következõ anomáliákat hordozza magában.

A terhelt felkutatásának szükségessége mindig egy adott, egyedi ügyben merül fel. A tartózkodási hely felderítésének elrendelését megalapozó körülmények az eljárást folytató nyomozó hatóság, illetve bíróság elõtt ismertek, illetõleg válnak ismertté.

Abból, hogy "a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy" felkutatására körözés rendelhetõ el, nem tûnik ki, hogy ez a jogosultság bármely nyomozó hatóság, vagy csak a Rendõrség nyomozó hatóságai hatáskörébe tartozó bûncselekmény esetén illeti-e meg a Rendõrséget.

Definiálatlan az is, hogy a terhelt körözését csak a büntetõeljárás nyomozati szakaszában vagy a vádirat benyújtását követõen is jogosult, illetve köteles-e elrendelni a Rendõrség.

Hasonló kérdéseket vet fel az eltûnt tárgyak körözhetõsége is.

Nincs meghatározva, hogy mely dolgok - a bûncselekmény következtében eltûnt (eltulajdonított, vagy az elkövetés eszközéül használt és emiatt eltüntetett, elrejtett, megsemmisített, esetleg más okból tárgyi bizonyítási eszközt képezõ) vagy az elveszett tárgyak, illetve mindkettõ - tartoznak abba az "eltûnt tárgy" kategóriába, amelynek felkutatása érdekében a Rendõrség körözést rendelhet el.

A bûncselekménnyel összefüggésben eltûnt tárgy esetén is bizonytalanságot jelent az olyan rendelkezés hiánya, amely meghatározná, hogy a tárgykörözés elrendelésére melyik eljárási szakasz(ok)ban, és mely nyomozó hatóság által folytatott büntetõeljárásban van lehetõség.

Az Rtv. idézett részei tehát nem adnak útmutatást abban a kérdésben, hogy a Rendõrség az említett lehetõségekkel kizárólag a hatáskörébe utalt büntetõeljárásokban, illetve az eltûnt személyek felkutatását célzó államigazgatási eljárásban élhet, vagy más hatóság által elrendelt körözésekre is vonatkoznak-e a szóban forgó szabályok.

Mindezek mellett a "Személy és tárgykörözés elrendelése" alcím alá tartozó rendelkezések meghatározó hányadát olyan rendelkezések teszik ki, amelyek nem a személy- vagy tárgykörözéssel kapcsolatosak.

A vázolt helyzet bizonytalanságainak megszüntetése érdekében szükséges az Rtv. 36. §-ának a módosítása.

Az Rtv. 36. §-a (1) bekezdésének a Javaslat szerinti módosítása a jogbiztonság követelménye által megkívánt egyértelmûséggel fogalmazza meg, hogy a Rendõrség a személy- és tárgykörözésrõl szóló törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését, emellett a 36. § további bekezdéseibõl elhagyja a körözéssel összefüggõ - a Javaslat hatálybalépésével irrelevánssá váló - rendelkezés-részeket.

A Javaslat szerint a körözést személy esetén törvényben, holttest és tárgy esetén jogszabályban meghatározott hatóság, szerv, személy rendeli el.

A Rendõrség a hatáskörébe tartozó bûncselekmények tárgyában folyó büntetõeljárásokban a Be. alapján - mint nyomozóhatóság - jogosult személy- és tárgykörözés elrendelésére.

A Javaslat hivatkozott rendelkezésének megfelelõen a Rendõrség hatáskörébe utalt más eljárásokban is törvénynek kell meghatároznia azokat az eseteket, amikor a Rendõrség jogosult a körözés elrendelésére.

Ezért a Javaslat a szükséges jogosultságot biztosító 36/A. §-sal egészíti ki az Rtv.-t.

Eszerint a Rendõrség - a tartózkodási hely megállapítása érdekében - körözését rendeli el annak az ismeretlen helyen lévõ személynek, akinek eltûnését a Rendõrségen bejelentették, valamint körözését rendelheti el annak, aki bûnmegelõzési ellenõrzés hatálya alatt áll; továbbá a személyazonosság megállapítása érdekében az ismeretlen holttestnek (testrésznek) illetõleg az olyan személynek, aki - aktuális testi vagy szellemi állapota miatt - nem képes közölni az adatait.

Az eltûnt személy körözése tekintetében a módosítás nem csupán jogot biztosít a Rendõrségnek a körözés elrendelésére, hanem azt kötelességévé is teszi annak elõírásával, hogy az eltûnt személy körözését a Rendõrséghez tett belejelentést követõ 24 órán belül el kell rendelni, ha tartózkodási helye ez idõ alatt nem válik ismertté.

Azt, hogy ki minõsül eltûnt személynek - a szubjektív megítélésbõl adódó bizonytalanság kiküszöbölése illetve lehetõ legalacsonyabb szintre szorítása érdekében - maga az Rtv.-t kiegészítõ rendelkezés határozza meg.

1) A Javaslat szerint a körözés végrehajtása során a Rendõrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni (lásd a 36. §-t és a hozzá fûzött indokolást).

Az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései - a hatálybelépést követõ jogalkalmazás mintegy hat éve alatt kikristályosodott tapasztalatok szerint - számos, az egységes jogalkalmazás ellen ható anomáliát tartalmaznak. Ezek között van olyan is, amely nem egyértelmû normatartalmat közvetít a jogalkalmazók és az érintett állampolgárok számára.

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

A jogállamiság egyik fontos tartalmi eleme a jogbiztonság. Ebbõl következõen a jogbiztonság követelményének meg nem felelõ törvényi rendelkezés alkalmazásának elrendelésére nincs lehetõség.

A normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhetõ, egyértelmû normatartalmat hordozzon.

A kérdéses esetben ahhoz, hogy a Javaslat megalapozottan rendelkezhessen az Rtv. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseinek - a Rendõrségnek a körözés végrehajtása során foganatosított intézkedéseivel kapcsolatos jogorvoslatra történõ - alkalmazásáról, az érintett szabályokat szükséges módosítani annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a jogbiztonság követelményének.

2) Az Rtv. IX. fejezetének rendelkezései konkrétan az alábbiak miatt szorulnak módosításra.

Az Rtv. 92-93. §-ai önmagukban is ellentmondásosak, emellett a Be. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseihez való viszonyuk sem határozható meg biztonsággal, ezáltal a jogalanyokat és a jogalkalmazókat egyaránt jogbizonytalanságban tartja.

Az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdése nem hagy kétséget afelõl, hogy ha az Rtv. V. fejezetében szabályozott rendõri intézkedések, illetve a VI. fejezet szerinti kényszerítõ eszközök alkalmazására büntetõ-, államigazgatási vagy szabálysértési eljárásban kerül sor, akkor a jogorvoslatra a Be., az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, illetõleg a szabálysértésekrõl szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Rtv. 92. §-ának (2) bekezdése - ezzel részben összhangban - megjelöli, hogy az államigazgatási és a szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó rendõri intézkedések elleni panaszt az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást megszüntetõ határozat elleni jogorvoslati kérelemben kell elõterjeszteni.

A kényszerítõ eszközök alkalmazása elleni jogorvoslatról viszont nem tesz említést a törvényhely.

A büntetõeljárással kapcsolatos szabályokat tartalmaz még az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata, amely a büntetõeljárásra vonatkozóan azt mondja, hogy ha a panaszolt intézkedéssel kapcsolatban büntetõeljárás indul, a panaszt soron kívül kell elbírálni.

Nem jelöli meg azonban, hogy a rendõri intézkedést foganatosító vagy a büntetõeljárást folytató - az intézkedést végzõvel nem feltétlenül azonos - rendõri szervhez kell-e benyújtani a panaszt. Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata csak az államigazgatási és a szabálysértési eljárásra vonatkozóan határozza meg, hogy az intézkedést foganatosító szerv vezetõjéhez kell benyújtani a panaszt, ez esetben azonban más szerv nem is jöhet számításba, mert e rész arról az esetrõl rendelkezik, amikor a rendõri intézkedést követõen nem indul államigazgatási, illetve szabálysértési eljárás.

Az Rtv. egyértelmû abban, hogy ha az Rtv.-ben szabályozott kényszerintézkedések foganatosítására büntetõeljárásban kerül sor, akkor az emiatti jogorvoslatra a büntetõeljárás szabályai az irányadók.

Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint a (2) és a (3) bekezdés konkurrál a Be. 148. §-ával, egyben az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdésével is. Tekintve, hogy a probléma - a 93. § hivatkozott részeinek és 92. § (1) bekezdésének viszonya miatt - magán a törvényen belül is fennáll, nem adhat megoldást az sem, ha jogértelmezés szabályaival élve a rendõri intézkedések büntetõeljárás során történõ alkalmazása esetén a jogorvoslatra vonatkozó szabályként - a két törvény közül - a késõbb hatályba lépett törvény, azaz a Rtv. rendelkezését tekintenénk alkalmazandónak.

Az ellentmondások illetve hiányosságok másik csoportja a következõkbõl adódik.

Az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata azokra az esetekre vonatkozik, amikor a rendõri intézkedést követõen sem államigazgatási, sem szabálysértési eljárás nem indul.

Az államigazgatási és a szabálysértési eljárást illetõen az említett bekezdések meghatározzák a jogorvoslat rendjét arra az esetre is, ha indul, valamint arra is, ha nem indul eljárás a rendõri intézkedést követõen.

E rendelkezésekbõl - tekintve, hogy csupán a rendõri intézkedéssel kapcsolatos panasz esetén követendõ eljárásról szólnak -, az is következik, hogy a kényszerítõ eszközök alkalmazása miatti jogorvoslatra az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni függetlenül attól, hogy azzal összefüggésben indult-e államigazgatási, illetve szabálysértési eljárás vagy sem.

Az Rtv. 92. §-a (1) és (2) bekezdésének valamint a 93. §-a (1) bekezdésének rendelkezései a rendõri intézkedések tekintetében az államigazgatási és a szabálysértési eljárás vonatkozásában koherensek ugyan, de nyitva hagyják azt a kérdést, hogy ha az említett eljárásokat befejezõ érdemi vagy megszüntetõ határozat ellen nem terjesztenek elõ jogorvoslati kérelmet, akkor milyen idõpontban nyílik lehetõség a rendõri intézkedéssel szembeni panasz megtételére, amellyel kapcsolatban egyébként soron kívüli elbírálási kötelezettséget ír elõ az Rtv. 93. §-a (1) bekezdésének második mondata.

Az Rtv.-ben szabályozott intézkedések és kényszerítõ eszközök igénybe vételére nem csupán a Rendõrség nyomozó hatóságai, hanem más nyomozó hatóságok által folytatott büntetõeljárásokban, illetõleg más szervek, hatóságok hatáskörébe tartozó államigazgatási vagy szabálysértési, illetve idegenrendészeti eljárással összefüggésben is sor kerülhet.

E más hatóságok által folytatott eljárások esetében egyértelmûen elkülönül az intézkedést foganatosító, kényszerítõ eszközt alkalmazó Rendõrség attól a hatóságtól, szervtõl, amelyiknek eljárásában az intézkedésre vagy a kényszerítõ eszköz alkalmazására sor kerül, illetve amely ezen eljárások megindításáról dönt.

3) A Javaslat szerinti módosítás - az elõzõekben részletezett jogbizonytalanságot okozó tényezõket kiküszöbölõ - a jogorvoslat elõterjesztésére jogosultakat, az eljárási határidõket, valamint a jogorvoslat fórumrendszerét meghatározó, egyben a bírói út igénybe vételének lehetõségét is biztosító rendelkezésekkel váltja fel az Rtv. IX. fejezetét.

Az Rtv. jogorvoslati szabályai értelemszerûen továbbra is vonatkoznak az Rtv. V. és VI. fejezetében meghatározott intézkedések és kényszerítõeszközök alkalmazása miatti jogorvoslatokra is.

Ezek között - a körözés elrendeléséhez hasonlóan - speciálisnak tekintendõ az elõvezetés és a bûnmegelõzési ellenõrzés abban a vonatkozásában, hogy ezekben az esetekben a kérdéses intézkedések, kényszerítõ eszközök foganatosíthatóságának elõfeltétele valamely hatósági határozat, nevezetesen a körözés, az elõvezetés illetve a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelésérõl hozott határozat.

Ezért az elõvezetés és a bûnmegelõzési ellenõrzés vonatkozásában az Rtv.-nek tartalmazni kell azt a rendelkezést, amelyet a körözés elrendeléssel kapcsolatban a Javaslat fogalmaz meg, és amely szerint az elõvezetéssel és a bûnmegelõzési ellenõrzéssel kapcsolatban az intézkedés elrendelése miatti jogorvoslatra az errõl határozatot hozó hatóság - és nem az azt foganatosító Rendõrség - eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni.

A közegészségügyi és járványügyi hatáskörben eljáró egészségügyi hatóságoknak nincs eszközük az általuk hozott - a közegészség illetve az egyén egészségének védelme érdekében feltétlenül szükséges kötelességeket meghatározó - határozatok végrehajtásának kikényszerítésére abban az esetben, ha a hatósági határozat kötelezettje ismeretlen helyen tartózkodik.

Azoknak a személyeknek a felkutatása elengedhetetlen, akik nem tesznek eleget a védõoltásra, a járványügyi érdekbõl végzendõ szûrõvizsgálatra, a kötelezõ orvosi vizsgálatra, a fertõzõ betegsége miatt fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítésre, a járványügyi megfigyelésre és zárlatra, valamint a járványügyi ellenõrzésre kötelezõ határozatnak.

Ezért a Javaslat az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításával - azt a szükséges rendelkezéseket tartalmazó 70/A. §-sal kiegészítve - megteremti a felsorolt kötelezettségekkel érintett személyi körbe tartozók felkutatása iránti intézkedés, azaz körözésük elrendelésének lehetõségét.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bvtvr.) csak egy helyen - a 64. § (3) bekezdésében - tartalmaz a körözés elrendelésére lehetõséget adó rendelkezést.

Eszerint "A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekû munka végrehajtása érdekében az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt tartózkodási helyének felderítését rendelheti el, lakcímfigyelést bocsáthat ki, vagy az elítélt körözése iránt intézkedhet." Arról nem szól a jogszabály, hogy a büntetés-végrehajtási bíró mit tehet a "körözése elrendelése iránt" történõ intézkedés jegyében.

A büntetések illetve intézkedések foganatba vételéhez elengedhetetlen a büntetés végrehajtása alól magukat különbözõ módon kivonó elítéltek felkutatása, ezért a Javaslat a Bvtvr. módosítása révén - a szükséges rendelkezéseket a 6/A. §-sal beiktatva - megteremti a körözés elrendelésének jogalapját.

Annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtási bíró az ismeretlen helyen lévõ elítélt tartózkodási helyének megállapításához a szükséges és arányos felkutatási mód igénybe vételérõl dönthessen, a módosítás több lehetõséget kínálva a lakcímfigyelés kibocsátását, a körözés elrendelését, valamint az elfogatóparancs kibocsátását határozza meg alternatívaként.

Az említett lehetõségek alkalmazásának az olyan - ismeretlen helyen tartózkodó - elítélttel szemben van helye, aki a büntetés-végrehajtási intézetbõl megszökött, vagy onnan illetve a javítóintézetbõl engedély nélkül távozott, továbbá aki engedéllyel távozott ugyan, de jogellenesen nem tért vissza, végül aki a jogerõsen kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy közérdekû munka letöltését nem kezdte meg.

A Bvtvr. 64. §-ának (3) bekezdése - az 53. §-hoz fûzött indokolásra figyelemmel - feleslegessé vált, ezért a Javaslat gondoskodik a hatályon kívül helyezésérõl.

A Javaslat meghatározza a tárgykörözési adatokból történõ adatigénylés feltételeit (lásd a 26. §-t és a hozzá tartozó indoklást), ezért az ugyanezen tárgykört szabályozó, a Rendõrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételérõl szóló 1997. évi CXV. törvényt, valamint a végrehajtására kiadott miniszteri rendeletet is hatályon kívül kell helyezni.