MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3740.
számú
törvényjavaslat

a fegyverekrõl, lõszerekrõl és lõterekrõl

Budapest, 2001. február

Az Országgyûlés a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a következõ törvényt alkotja:

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed arra a természetes személyre, jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetre, aki (amely)

a) lõfegyvert, egyéb fegyvert (a továbbiakban együtt: fegyvert), lõszert készít, javít, megszerez, tart, használ, lõfegyvert hatástalanít, ezeket kiállít, forgalomba hoz;

b) fegyvert, lõszert, hatástalanított lõfegyvert az ország területére behoz (a továbbiakban: behozatal), illetõleg az ország területérõl kiszállít (a továbbiakban: kivitel) vagy az ország területén - a leszállás nélküli légi forgalom kivételével - átszállít;

c) lõteret létesít, üzemeltet.

(2) A Kormány e törvénytõl eltérõ szabályokat határozhat meg a katonai rendeltetésû fegyverekre, lõszerekre és lõterekre, valamint a fegyveres erõknél, a rendészeti szerveknél, nemzetbiztonsági szolgálatoknál (illetve jogelõd szerveinél) rendszeresített vagy korábban rendszeresített muzeális célból õrzött fegyverekre és lõszerekre, ha az õrzést e szervek vagy a felügyeletük (irányításuk) alatt álló szervek végzik.

2. § E törvény alkalmazásában:

1. automata lõfegyver: az olyan lõfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt és az elsütõ-billentyû egyszeri meghúzásával egynél több lövést képes leadni;

2. áthatoló (páncéltörõ) lõszerek: a katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedéket köpeny burkolja és páncéltörõ (áthatoló) kemény maggal rendelkezik;

3. egyéb fegyver: az e törvény mellékletének "E", "F" és "G" kategóriájában felsorolt eszköz, kivéve ha

a) külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanították;

b) jelzésre, életmentésre, állatok levágására vagy szigonnyal történõ halászatra, illetve ipari vagy mûszaki célokra tervezték, feltéve hogy csak az itt megjelölt célokra használható;

4. egylövetû lõfegyver: olyan tölténytár nélküli lõfegyver, amelynek töltényûrjébe vagy a csõfar töltõnyílásába, illetve a csõtorkolaton keresztül minden lövés leadása elõtt be kell helyezni a lõszert;

5. elöltöltõ fegyver: az olyan egylövetû fegyver, amelynél a lõport és a lövedéket kizárólag a csõtorkolat irányából lehet a csõbe betölteni és rendeltetésszerûen fekete lõporral vagy gyárilag a fekete lõpor kiváltására készült lõporral és hozzávaló csappantyúval mûködtethetõ;

6. európai lõfegyvertartási igazolvány: olyan okmány, melyet a Magyar Köztársaság vagy az Európai Unió más tagállamának illetékes hatósága állított ki és amely az Európai Unió tagállamai hatósága számára hivatalosan igazolja az e törvény mellékletében meghatározott "B", "C", "D" kategóriák valamelyikébe tartozó - az okmányba bejegyzett - lõfegyver nem kereskedelmi célú jogszerû birtoklását, valamint a kiállító hatóság hozzájárulását a lõfegyver nem kereskedelmi és átruházási célú külföldre viteléhez;

7. az Európai Unió tagállamának polgára: az a természetes személy, aki igazolja, hogy lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamának területén van, illetõleg ott letelepedett;

8. expanzív (kiterjedõ) lövedékû lõszer: olyan lõszer, melynek lövedéke üreges csúcsú vagy lövedéke a köpenytõl eltekintve nem egy darabból áll;

9. fegyver és lõszertárolóhely: a lõfegyver, egyéb fegyver és lõszer biztonságos tárolására kialakított helyiség, tárgy;

10. fegyverkészítés (a továbbiakban: gyártás): a lõfegyver, egyéb fegyver, a lõszer, a lõfegyver- és egyéb fegyver-fõdarab és alkatrész fejlesztése, elkészítése és az elkészített alkatrészek készre szerelése, valamint a lõfegyver, egyéb fegyver olyan megmunkálása, amely azt az eredetitõl eltérõ kaliberû lõszer kilövésére teszi alkalmassá;

11. fegyverhasználat: a fegyverrel történõ lövés;

12. fegyverjavítás: a rendeltetésszerû használatnak meg nem felelõ lõfegyver vagy egyéb fegyver fegyverrészének ugyanolyan alkatrészre történõ kicserélése, a fegyver célzó-berendezésén - a rendeltetés szerinti beállítás kivételével - végrehajtott módosítás, továbbá a fegyver mûködõképességének helyreállítása;

13. fegyver, lõszer forgalomba hozatala: lõfegyver, egyéb fegyver, lõszer tulajdonjogának vagy birtoklásának átruházása, ideértve a bel- és külkereskedelmi tevékenységet is;

14. fegyver, lõszer megszerzése: lõfegyverhez vagy egyéb fegyverhez, lõszerhez jutása annak, aki korábban azt nem birtokolta;

15. fegyverviselés: a lõfegyver vagy egyéb fegyver természetes személy testén, illetve a testén lévõ ruházatán rejtett vagy nyílt módon történõ elhelyezése;

16. festéklövedék: a festéklövõ fegyverekhez használatos, becsapódáskor fölrepedõ burokban folyékony festékanyagot tartalmazó, 5 grammot nem meghaladó tömegû lövedék;

17. festéklövõ fegyver: olyan festéklövedék kilövésére szolgáló, 15 mm-t meghaladó kaliberû légfegyver, amelynek a csõtorkolati energiája nem haladja meg a 15 joule-t;

18. félautomata lõfegyver: az olyan lõfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt és az elsütõ-billentyû egyszeri meghúzásával csak egy lövést képes leadni;

19. fényjelzõ lövedék: a röppályát láthatóvá tevõ, a lövés hatására meggyulladó anyagot is tartalmazó lövedék;

20. flóbert lõfegyver: az olyan lõfegyver, amelynek csõtorkolati energiája a 7,5
joule-t nem haladja meg, tölténye lõportöltetet nem tartalmaz és a lövedék kilövéséhez szükséges energiát a gyúelegy szolgáltatja;

21. flóbert töltény: az olyan egybe szerelt töltény, melyet gyúelegyes töltényhüvelybõl és lövedékbõl szereltek össze, lõport nem tartalmaz és hüvelyhossza nem haladja meg a 10,5 millimétert;

22. gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 685. §-ának c) pontjában meghatározott szervezet és a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepei;

23. gáz- és riasztófegyver: az olyan fegyver, amely csak gáztöltény és riasztótöltény mûködtetésére alkalmas;

24. gáztöltény: az olyan, lövedékkel nem rendelkezõ töltény, amely a szemre és a légutakra ingerlõ hatást kifejtõ adalékanyagot tartalmaz;

25. gyúelegy: a lõportöltet begyújtására szolgáló vegyi anyag;

26. gyújtólövedéket tartalmazó lõszer: katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedék olyan vegyi keveréket tartalmaz, amely a levegõvel történõ érintkezéskor vagy becsapódáskor lángra lobban;

27. hangtompító: a csõvel rendelkezõ fegyver torkolatdörejének csökkentésére szolgáló eszköz;

28. hatástalanított fegyver: a lõszer, valamint egyéb töltény befogadására, illetve lövedék kilövésére végleg alkalmatlanná tett lõfegyver, egyéb fegyver;

29. hatástalanított lõszer: olyan lõszer, amelybõl a lõport és a gyúelegyet eltávolították;

30. hosszú lõfegyver: olyan lõfegyver, amelynek csöve meghaladja a 30 cm hosszúságot vagy amelynek teljes hossza meghaladja a 60 cm-t;

31. ismétlõ lõfegyver: az olyan lõfegyver, amelyet úgy terveztek, hogy minden lövés leadása után tölténytárból vagy forgódobból a szerkezet kézi mûködtetésével tölthetõ újra;

32. katonai rakéta: rakéta elven mûködõ katonai rendeltetésû eszköz;

33. katonai rendeltetésû fegyver, lõszer, lõtér: azok a lõfegyverek, egyéb fegyverek, lõszerek, lõterek, melyeket a Magyar Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet, a polgári védelem (katasztrófavédelem), a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Vám- és Pénzügyõrség az alaptevékenységük ellátása céljából birtokolnak;

34. kereskedõ: az a természetes személy vagy jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki (amely) kereskedelmi vagy egyéb üzleti tevékenységét teljes egészében vagy részben lõfegyver, egyéb fegyver és lõszer készítés (gyártás, fejlesztés), kereskedelem, csere, bérbeadás, javítás, hatástalanítás vagy átalakítás területén végzi;

35. légfegyver: a lövedékes gyermekjáték kivételével a sûrített levegõvel vagy egyéb sûrített gáz felhasználásával üzemeltetett fegyver;

36. lõfegyver(tûzfegyver): minden olyan eszköz, amelynek csövébõl lõporgáz segítségével szilárd anyag lõhetõ ki és a törvény mellékletében meghatározott "A", "B" "C" vagy "D" kategóriák egyikébe tartozik, kivéve, ha

a) külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanították;

b) riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok levágására vagy szigonnyal történõ halászatra, illetve ipari vagy mûszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használható;

c) külön jogszabályban meghatározott eljárásban muzeális lõfegyvernek minõsítették.

A lõfegyver-fõdarab e törvény alkalmazásában a lõfegyverrel egy tekintet alá esik.

37. lõfegyver fõdarabok: a fegyvercsõ, a váltócsõ, a betétcsõ, a zár, a forgódob és az ezeket egybefoglaló tokszerkezet, amelyek abba a kategóriába tartozó lõfegyverrel esnek egy tekintet alá, amelyhez tartoznak, illetõleg amelyre fel kívánják azokat szerelni.

38. lõfegyver megszerzési engedély: a hatóság által kiállított okmány, amely a tulajdonosát feljogosítja az abban szereplõ típusú lõfegyver tényleges megszerzésére;

39. lõfegyvertartási igazolvány: a hatóság által kiállított okmány, amely igazolja az okmányban bejegyzett lõfegyver jogszerû birtoklását;

40. lõszer (töltény): a lövedéket, a lõportöltetet és a gyúelegyet (csappantyút) tartalmazó töltényhüvely egybeszerelésével hozzák létre;

41. lõszeralkatrész (lõszerelem): a lõpor, a gyúelegyes töltényhüvely, (a csappantyús töltényhüvely), a csappantyú és minden olyan lövedék, amely robbanó, gyújtó, fényjelzõ anyagot tartalmaz, leválóköpenyes szerkezetû és a 36. pontban foglalt eszközzel történõ kilövésre tervezték;

42. lõtér: lövészeti oktatásra, gyakorlásra, lövészetre, valamint a lõfegyverek kipróbálására szolgáló terület, építmény;

43. lövedékes gyermekjáték: az olyan légfegyver, amelynél a lövedék átlagos mozgási energiája nem lehet nagyobb mint 0,08 joule a hegy nélküli merev lövedék, 0,05 joule a hajlékony anyagból készült lövedék vagy hajlékony hegyû merev lövedék esetében;

44. muzeális fegyver és lõszer: külön jogszabályban muzeálisnak minõsített, 1870 elõtt készített elöltöltõ, valamint a perem vagy központi gyújtású lõszerek használatára alkalmatlan lõfegyverek, egyéb fegyverek és a hozzájuk használható lõszerek;

45. riasztó- és vaktöltény: a lövedékkel nem rendelkezõ hang-, fény- és füsthatás kiváltására alkalmas töltény;

46. robbanó lövedékeket tartalmazó lõszer: katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedék olyan töltetet tartalmaz, amely becsapódáskor robban;

47. rövid lõfegyver (maroklõfegyver): olyan lõfegyver, amelynek csöve nem haladja meg a 30 cm hosszúságot vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 cm-t;

48. sportfegyver: versenyszabályzatban meghatározott, kizárólag sportlövészeti célt szolgáló fegyver;

49. töltényhüvely: a lõportöltet, a lövedék és a gyúelegy (csappantyú) egyesítésére szolgáló alkatrész.

3. § (1) Az e törvény 1. §-ában meghatározottakhoz - ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban együtt: jogszabály) eltérõen nem rendelkezik - engedély szükséges.

(2) A hatóság az engedélyt akkor adja ki, ha az e törvényben írt feltételek, valamint a külön jogszabályban meghatározott személy és vagyonbiztonsági követelmények megvalósulnak.

(3) Az engedély másra nem ruházható át.

(4) Az engedélyt vissza kell vonni, ha

a) a kiadásának valamely feltétele már a kiadáskor sem állt fenn,

b) a kiadásának valamely feltétele késõbb megszûnik,

c) az idõszakonként igazolandó feltételek (pl. egészségügyi alkalmasság) tanúsítását az engedélyes elmulasztja.

4. § (1) "A" kategóriába tartozó lõfegyver és lõszer (ideértve: a lõszeralkatrészt), valamint hangtompító polgári célra történõ behozatalára, gyártására, forgalomba hozatalára, birtoklására engedély nem adható.

(2) Az "F" kategóriába tartozó fegyver engedély nélkül tartható, használható, ha

a) a jogosulttal szemben a 7. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt kizáró ok nem áll fenn,

b) a jogosultat fegyverrel kapcsolatos szabálysértés miatt két éven belül nem marasztalták el.

(3) Az "G" kategóriába tartozó fegyver engedély nélkül tartható, használható, ha a jogosulttal szemben a 7. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában írt kizáró ok nem áll fenn.

5. § (1) Fegyver csak akkor hozható belföldi - nemzetközi szerzõdés alapján külföldi - kereskedelmi forgalomba, ha azt a külön jogszabály szerint egyedi vagy típusjóváhagyó vizsgálattal a biztonságos mûködés céljából megvizsgálták, alkalmasságát a beütött próbajel igazolja és az egyedi vizsgálatról megfelelõnek minõsített értékelésû tanúsítvánnyal rendelkezik.

(2) Lõszer csak akkor hozható belföldi - nemzetközi szerzõdés alapján külföldi - kereskedelmi forgalomba, ha azon, illetõleg csomagolásán a külön jogszabályban elõírt jelzéseket, illetõleg a típusjóváhagyó vizsgálat próbajelét feltüntették.

6. § (1) Az engedély (3. §), illetõleg a lõfegyvertartási igazolvány (a továbbiakban együtt: engedély) kiadása és visszavonása a rendõrség hatáskörébe tartozik.

(2) Engedélyt - ha jogszabály vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - csak magyarországi lakóhellyel, illetve telephellyel vagy fiókteleppel rendelkezõ vagy letelepedett kaphat.

(3) Az engedély kiadásával kapcsolatos eljárásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

7. § (1) A 3. §-ban említett engedélyt - jogszabály eltérõ rendelkezései hiányában - nem kaphat az a természetes személy:

a) aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be;

b) aki cselekvõképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt áll;

c) akit állam elleni (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bûncselekmény (Btk. XI. fejezet), személy elleni bûncselekmény (Btk. XII. fejezet I. cím 166., 167., 168. §, 170. § (2)-(5) bek., 171. §, III. cím 174., 175., 175/B. §), nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekmény (Btk. XIV. fejezet II. cím 197. §, 198. §, 200. §, 207. § (3) bek. b) pont), hivatalos személy elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), légijármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), a Btk. 263/A. §-ának (5) bekezdésében meghatározott - a különös visszaesés szempontjából a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel bûncselekményhez hasonló - bûncselekmény, bûnszervezet létrehozása (Btk. 263/C. §), garázdaság (Btk. 271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), természetkárosítás (Btk. 281. §), kábítószer készítésének elõsegítése (Btk. 283/A. §) vagy vagyon elleni szándékos bûncselekmény (Btk. XVIII. fejezet 316-324. és 326-327. §) elkövetése miatt elítéltek, illetõleg vele szemben intézkedést alkalmaztak, a büntetés vagy intézkedés külön jogszabályban meghatározott bûnügyi nyilvántartásának idõtartamáig, de legalább a jogerõs döntés meghozatalát követõ három évig;

d) aki ellen a c) pontban meghatározott bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetõeljárás folyik;

e) aki ellen ipari robbantóanyaggal és pirotechnikai termékekkel, illetõleg fegyverrel kapcsolatos szabálysértés, rendzavarás, számszeríj vagy szigonypuska jogellenes használata, veszélyes fenyegetés, jogosulatlan vadászat vagy természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt büntetést szabtak ki vagy intézkedést alkalmaztak, a szabálysértési határozat jogerõre emelkedésétõl számított két évig;

f) aki ellen védett állatfaj egyedének elpusztítása miatt természetvédelmi bírságot szabtak ki, a határozat jogerõre emelkedésétõl számított két évig;

g) akit jogosulatlan vadászat miatt vadvédelmi bírság megfizetésére köteleztek, a határozat jogerõre emelkedését követõ két évig;

h) aki a lõfegyver vagy lõszer tárolásának jogszabályban meghatározott feltételeivel nem rendelkezik;

i) aki az engedély kiadására vonatkozó kérelmében valótlan adatot közöl, illetve a kérelemmel összefüggõ valós adatot elhallgat vagy az e törvényben vagy annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegi, a kérelem benyújtásától, illetve a visszavonó határozat jogerõre emelkedését követõ két évig.

(2) Aki az (1) bekezdés f) és g) pontjában írt szabályszegést fegyverrel követte el, engedélyt öt évig nem kaphat.

(3) Jogi személy esetén az (1) bekezdésben foglalt feltételeket a jogi személy vezetõ tisztségviselõi, egyéb szervezet esetén a tevékenységért felelõs vezetõ tekintetében kell vizsgálni.

(4) Az (1) bekezdés e)-g) pontjában foglalt büntetés vagy bírság, valamint intézkedés alkalmazása esetén az eljáró hatóság jogerõs határozatát megküldi az Országos Rendõr-fõkapitányságnak.

8. § (1) Jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában a lõfegyver tartási engedéllyel és igazolvánnyal együtt - rendõrségi tárolásra - be kell szolgáltatni az illetékes rendõri szervnek az engedélyben foglalt fegyvert és a hozzátartozó lõszert

a) az engedély visszavonásával egyidejûleg,

b) az engedélyes halála vagy a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet megszûnése esetén haladéktalanul, de legkésõbb az esemény bekövetkezésétõl számított nyolc munkanapon belül.

(2) A (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a fegyvert, lõszert a jogutód (örökös), illetõleg az köteles beszolgáltatni, akinek a birtokában van.

(3) Az engedélyes halála esetén az ugyanolyan típusú fegyverre engedéllyel rendelkezõ valószínûsíthetõ örökösnek a fegyver és lõszer ideiglenes tárolását a jogerõs hagyatéki eljárás befejezéséig a rendõrség engedélyezheti.

9. § (1) A rendõrségnél tárolt fegyvert és lõszert a tulajdonosa az engedély visszavonásától számított két éven belül arra jogosultnak elidegenítheti vagy annak hatástalanítását, illetve megsemmisítését kezdeményezheti.

(2) Az engedély visszavonásától, illetõleg, a beszolgáltatástól számított két év eltelte után, ha a tulajdonos (jogutód, örökös) az (1) bekezdésben foglalt lehetõséggel nem élt, a rendõrség a tárolt fegyvert és lõszert szakértõi értékbecslést követõen - a belkereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeirõl szóló jogszabályok rendelkezései szerint - értékesíti és az értékesítésbõl származó összeget - a felmerült költségek levonása után - a tulajdonosnak vagy örökösnek (jogutódnak) kifizeti.

(3) A rendõrség a tárolt fegyvert és lõszert megsemmisíti, ha a jogosult azok hatástalanításáról vagy elidegenítésérõl két év elteltével nem gondoskodik és a fegyverszakértõ azokat értékesítésre alkalmatlannak minõsítette.

(4) A talált fegyvert a rendõrségnek haladéktalanul át kell adni. Ha az átadástól számított két év eltelt, s az arra jogosult azt a rendõrségtõl nem vette át, az értékesíthetõ fegyver esetében a (2) bekezdés szerint kell eljárni. Amennyiben a talált fegyvert a fegyverszakértõ értékesítésre alkalmatlannak ítéli, a (3) bekezdés szerinti eljárást kell lefolytatni.

(5) A rendõrségi tárolás, illetve a megsemmisítés költségeit a tulajdonos köteles megtéríteni.

10. § (1) Az Országos Rendõr-fõkapitányság e törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésének ellenõrzése céljából központi nyilvántartást vezet a 6. § (1) bekezdésében foglalt határozatokról, az engedélyekrõl, azok érvényességi idejérõl és számáról, nyilvántartja, illetve kezeli a lõfegyverek, valamint az "E" és "F" kategóriába tartozó fegyverek tulajdonosai természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, lakóhelyét, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolványa számát, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet esetében a cégszerû megnevezésben szereplõ - annak hiányában az azonosításhoz szükséges - adatokat, a 18. § (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott adatokat, továbbá a fegyvertartás célját, kategóriába sorolását, gyártmányát, jellegét, gyártási számát, kaliberét (a továbbiakban: a fegyver azonosító adatait), a mûszaki érvényesség idõtartamát, valamint az engedéllyel rendelkezõ természetes személy egészségi alkalmasságát, elméleti és gyakorlati jártassági vizsgájának eredményét, az engedély érvényességi idejének lejártától számított tíz évig.

(2) A központi nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási célra - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók és felhasználhatók.

(3) A központi nyilvántartáshoz a kereskedõknek az e törvény rendelkezése alapján vezetett nyilvántartásukból külön jogszabály rendelkezései szerint a 18. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat kell szolgáltatniuk.

11. § (1) A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatok szolgáltatásának igénylésére jogosult:

a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozóhatóságok;

b) a nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

c) a külföldi nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv, a bûnügyi jogsegélyrõl szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerzõdésben, egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásban foglaltak szerint.

(2) A Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve az (1) bekezdés c) pontban felsoroltak részére történõ adatszolgáltatásra jogosult.

12. § (1) A központi nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatásokról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.

(2) Az adattovábbítási nyilvántartást a nyilvántartás kezelõje vezeti.

13. § Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:

a) az érintett természetes személy személyazonosító adatait, illetõleg a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet azonosításához szükséges adatokat;

b) az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját;

c) az adattovábbítás idõpontját;

d) az adattovábbítás célját, jogalapját és a továbbított adatkört;

e) az adatigénylõ nevét vagy megnevezését.

14. § Az adattovábbítási nyilvántartásból - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e.

15. § Az adattovábbítási nyilvántartásból adatigénylésre jogosult az érintetten kívül

a) a belügyminiszter;

b) az adatvédelmi biztos;

c) a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság;

d) a nemzetbiztonsági szolgálatok;

e) külföldi szerv, nemzetközi kötelezettségvállalás alapján.

16. § Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított öt évig meg kell õrizni.

17. § A fegyver és a lõszer elõállítását, az elkészített alkatrészek összeszerelését végzõ személynek és a személyt közvetlenül irányító, felügyelõ vagy ellenõrzõ személynek gyártásra jogosító szakképzettséggel kell rendelkeznie. A fegyver javítását végzõ személynek fegyverjavításra vagy gyártásra jogosító szakképzettséggel kell rendelkeznie. Ennek igazolása az engedély kiadásának feltétele.

18. § (1) A kereskedõ a lõfegyver és lõszer, valamint az "E" és "F" kategóriába tartozó fegyver belföldi forgalomba hozatalakor köteles a vevõ, illetve az eladó - lõfegyverjavítás és hatástalanítás esetén a megrendelõ - azonosítását a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvány alapján elvégezni, adatait, illetõleg a fegyver azonosító adatait nyilvántartásba venni, s a vevõ engedélye vagy igazolása (22. §) érvényességérõl meggyõzõdni.

(2) A nyilvántartás tartalmazza:

a) a fegyver azonosító adatait, az e törvény szerinti kategóriába sorolását,

b) a vevõ, illetve az eladó (megrendelõ) természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, lakóhelyét, személyazonosságát igazoló hatósági igazolványa számát, az engedély számát, az azt kiállító szerv megnevezését,

c) a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet cégszerû megnevezését, kereskedelmi meghatalmazottja természetes személyazonosító adatait, az engedély számát, az azt kiállító szerv megnevezését.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt nyilvántartást a kereskedõnek a nyilvántartás felvételétõl számított öt éven át meg kell õriznie. E kötelezettség azután is terheli, hogy befejezte a tevékenységét.

(4) A kereskedõ az általa tárolt fegyverekrõl és lõszerekrõl naprakész nyilvántartást köteles vezetni.

19. § (1) Fegyver kiállítása kereskedõ részére engedélyezhetõ.

(2) A kiállítás biztonsági követelményeit a rendõrség határozza meg.

20. § Fegyver és lõszer külkereskedelmi célú behozatalához, kiviteléhez vagy átszállításához a külön jogszabályban meghatározott hatóság engedélye is szükséges.

21. § (1) Fegyvert vagy lõszert az ország területére behozni az alábbi céllal lehet:

a) gyártásra;

b) javításra;

c) kereskedelmi célból;

d) kiállításon történõ bemutatásra;

e) sportlövészet céljából;

f) vadászat céljából;

g) a magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személynek tartási célból;

h) biztonsági személyzet tagjának önvédelmi célból.

(2) Ha Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezõ természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet kíván az országba fegyvert, vagy lõszert behozni, a (3) és (4) bekezdésben írt kivételekkel köteles igazolni, hogy a lakóhelye, illetve székhelye szerinti államban jogosult a fegyver vagy lõszer a behozatal célja szerinti jogszerû birtoklására.

(3) A (2) bekezdésben írt jogosultságot nem kell igazolni azoknak a külföldi sportegyesületeknek vagy sportegyesületi tagoknak, akik sportlövõ versenyen való részvétel céljából hoznak magukkal fegyvert vagy lõszert, amennyiben ezt a célt a Magyar Sportlövõk Szövetsége igazolja. A behozatal engedélyezésére a határvámhivatal is jogosult. A behozatali engedély érvényességének idõtartama alatt a fegyver behozatali célnak megfelelõ tartására és használatára is jogosít.

(4) A (2) bekezdésben írt jogosultságot nem kell igazolni arra fegyverre és lõszerre, amelyet - tranzit engedéllyel - vízi jármû vagy légi jármû fedélzetén szállítanak, ha az nem hagyja el a jármû fedélzetét.

(5) Vadászat céljára fegyver akkor hozható be, ha a külföldi lakóhellyel rendelkezõ vadászaton való részvételét a magyar vadászati hatóság által kiállított vadászati engedély igazolja. A behozatal engedélyezésére a határ vámhivatal is illetékes. A behozatali engedély érvényességének idõtartama alatt a fegyver behozatali célnak megfelelõ tartására és használatára is jogosít.

(6) Magyarországi lakóhellyel rendelkezõ az ország területére lõfegyvert akkor hozhat be, ha arra vonatkozóan engedéllyel rendelkezik és igazolja, hogy a lõfegyvert a megszerzés helyén szabályszerûen szerezte meg.

(7) Külföldi állami vezetõ biztonsági személyzetének tagja részére a fegyver önvédelmi célból történõ behozatalát a határ vámhivatal is engedélyezheti. A behozatali engedély érvényességének idõtartama alatt a fegyver behozatali célnak megfelelõ tartására és használatára is jogosít. Nem állami vezetõ biztonsági személyzetének tagja az általános engedélyezési szabályok szerint hozhat be fegyvert az ország területére.

22. § (1) Az ország területérõl fegyvert kivinni az alábbi esetekben lehet:

a) a 21. § (1) bekezdésének a-f) és h) pontjában írt célból;

b) külföldön történõ elidegenítés céljából.

(2) Az ország területérõl történõ kivitel feltétele, hogy a határt átlépõ a fegyver magyarországi birtoklásának jogszerûségét igazolja. Sportlövészettel foglalkozó sportegyesület illetõleg tagja részére a jogosultságot a Magyar Sportlövõk Szövetsége is igazolhatja. Tranzit szállítás esetén a 21. § (4) bekezdése kivitel vonatkozásában is irányadó.

(3) A fegyver kivitelének feltétele továbbá az is, hogy a 21. § (1) bekezdésének f) pontjában írt célt a célországból származó és vadászatra vonatkozó meghívólevél vagy a célország illetékes szerve igazolja. Az (1) bekezdés g) pontjára történõ hivatkozás esetén azt kell igazolni, hogy a fegyvert megvásárolni szándékozó a lakóhely szerinti ország joga szerint erre jogosultsággal rendelkezik.

23. § (1) A fegyver behozatalára, illetve kivitelére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a fegyvert eladó vagy a fegyvertõl megváló természetes személy és az azt megvásárló vagy megszerzõ természetes személy természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, lakóhelyét, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet esetén az annak azonosításához szükséges adatokat, nem kereskedelmi célú kivitel esetén a fegyver tulajdonosa természetes személyazonosító adatait és lakóhelyét;

b) a fegyver azonosító adatait, beleértve annak a törvény szerinti kategóriába sorolását, valamint annak jelzését is, hogy a fegyver a kézi lõfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismerésérõl Brüsszelben, 1969. július 1-jén kötött Egyezmény szerint történõ ellenõrzésen részt vett;

c) azt a címet, ahová a fegyvert küldeni vagy szállítani kell;

d) az elküldendõ vagy szállítandó fegyverek számát;

e) a szállítóeszközt;

f) az indulás és az érkezés várható idõpontját.

(2) Jogszabály vagy nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában az, aki fegyver, lõszer behozatalára, kivitelére vagy átszállítására jogosító igazolással, illetve engedéllyel rendelkezik, köteles a határvámhivatalnak a beléptetésnél, illetve a kiléptetésnél az igazolásban, illetve az engedélyben feltüntetett fegyvert, lõszert bemutatni.

24. § Lõfegyvert és lõszert természetes személy

a) munkavégzési célból;

b) sportlövészet céljából;

c) sportvadászat céljából;

d) élete, testi épsége fokozott védelme érdekében

tarthat.

25. § A lõfegyvert és lõszert munkavégzés céljából az a természetes személy tarthat, aki

a) vadászati hatóság alkalmazottja, illetve a vadászati hatóság által nyilvántartott hivatásos vadász,

b) az erdõ õrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja, illetve erdészeti hatósági feladatokat ellátó személy,

c) Természetvédelmi Õrszolgálat tagja,

d) hatóság által kiadott szolgálati igazolvánnyal rendelkezõ mezõõr, hegyõr, halászati õr,

e) lõteret üzemeltetõ szervezetnél, a vele írásban foglalt szerzõdés alapján munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban lévõ, a lõteret mûködtetõ természetes személy.

26. § (1) Lõfegyvert és lõszert sportlövészet céljára az a természetes személy tarthat, aki igazolt, minõsített sportlövõ és rendszeres sporttevékenysége alapján a saját tulajdonú lõfegyver tartását a rajtengedélyt kiadó Magyar Sportlövõk Szövetsége javasolja.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során minõsített sportlövõ az, aki a kérelem benyújtásakor érvényes rajtengedéllyel rendelkezik és I-III. osztályú vagy ennek megfelelõ minõsítése van.

(3) Sportlövõnek a 2. § 48. pontjában meghatározott fegyver megszerzése, illetve tartása engedélyezhetõ, a -22 Short, -22 Long Rifle kaliberû sportfegyver megszerzését és tartását a rendõrség a 7. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételektõl eltérõen - a törvényes képviselõ hozzájárulásával - a 16. életév betöltésétõl engedélyezheti.

(4) Sportlövészettel foglalkozó sportegyesület a lõfegyverét az e jogszabályban írt feltételekkel rendelkezõ igazolt versenyzõje részére az edzés, a lõverseny idõtartamára átengedheti.

27. § Lõfegyvert és lõszert - sportvadászat céljára - az a természetes személy tarthat, aki a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény alapján a vadászati tevékenység személyi feltételeinek megfelel. Sportvadászat céljára csak hosszú lõfegyver tartása engedélyezhetõ.

28. § (1) Élete, testi épsége fokozott védelme érdekében lõfegyvert és lõszert az a természetes személy tarthat, aki

a) bíró, ha a bíróság vezetõje,

b) a Magyar Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Vám- és Pénzügyõrség, illetve a büntetés-végrehajtás hivatásos állományú tagja, ha a közvetlen munkahelyi vezetõje,

c) a b) ponton kívüli szerveknél nyomozást vagy nyomozás felügyeletét végzõ személy, ha a közvetlen munkahelyi vezetõje

ezt indokoltnak ítéli.

(2) A munkahelyi vezetõ a javaslatát - a (3) bekezdés kivételével - a rendõrhatóságnak továbbítja.

(3) Ha a javaslattal érintett szolgálati lõfegyverrel rendelkezik, a javaslatot a munkáltatói jogkör gyakorlójához kell eljuttatni és azt kell indítványozni, hogy a jelzett indokra tekintettel engedélyezze a szolgálati lõfegyver önvédelmi célú, munkahelyen kívüli birtoklását.

(4) A javaslat a rendõrhatóságot, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlóját az indokoltság vizsgálatának kötelezettsége alól nem mentesíti.

(5) Lõfegyvert és lõszert az a természetes személy is tarthat, akinek az élete vagy testi épsége büntetõ-, szabálysértési, államigazgatási vagy polgári peres eljárásban való részvétele miatt fokozott védelmet igényel és kérelmére az eljáró hatóság a rendõrségnek az engedély kiadását javasolja.

(6) Az (1) és (2) bekezdésben írt célra csak rövid lõfegyver tartása engedélyezhetõ.

(7) Lõfegyver és lõszer tartása az (1) bekezdés a)-d) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott természetes személyeknek veszélyeztetettségük fennállásáig, de legfeljebb foglalkozási viszonyuk, tisztségük megszûnését, illetve az eljárás jogerõs befejezését követõ két évig engedélyezhetõ.

29. § (1) Lõfegyver tartására engedély a természetes személynek - az általános rendelkezésekben, valamint az e fejezetben meghatározott feltételek fennállása tekintetében is csak akkor adható, ha a kérelmezõ

a) a fegyver tartásához szükséges külön jogszabályban meghatározottak szerint egészségi alkalmasságát igazolja;

b) a fegyver tartásához szükséges külön jogszabályban meghatározott elméleti ismereteket és gyakorlati jártasságát igazoló vizsgát tesz és a vizsgabizottság megítélése szerint a lõfegyver biztonságos kezelésére és használatára képes;

(2) A vadászlõfegyver tartására jogosultak esetén a lõfegyver tartásához szükséges elméleti és gyakorlati jártasságot igazoló vizsgát az elméleti és gyakorlati részbõl álló Állami Vadászvizsga helyettesíti.

30. § A lõfegyver tartására e fejezet szerint jogosult személy

a) lõfegyverét és lõszerét az erre feljogosított kereskedõnek értékesítés céljából átadhatja, illetve a megszerzési engedéllyel rendelkezõnek elidegenítheti;

b) lõfegyverét és lõszerét ideiglenes jelleggel, kizárólag sportlövészet céljára az ugyanolyan típusú fegyverre engedéllyel rendelkezõ igazolt, minõsített sportlövõnek átadhatja;

c) lõfegyverét és lõszerét ideiglenes jelleggel, kizárólag vadászat céljára az ugyanolyan típusú fegyverre engedéllyel rendelkezõ és a vadászati tevékenység személyi feltételeinek megfelelõ vadásznak átadhatja.

31. § (1) Lõfegyverek és lõszerek tartására - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a következõ jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek kaphatnak engedélyt:

a) vadászlõfegyverre az erdõ- és vadgazdálkodással, vadászattal, vadkereskedelemmel, erdészettel, természetvédelemmel foglalkozó gazdasági társaság, közigazgatási szerv, egyesület, egyesületek megyei és országos szövetsége, a hivatásos- és sportvadászok kamaraként mûködõ köztestülete, tudományos kutatóintézet, múzeum, nevelési, oktatási intézmény, ha igazolja, hogy feladatainak ellátásához szükséges a lõfegyver;

b) sportfegyverre a sportlövészettel foglalkozó, nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, sportegyesület, ha a Magyar Sportlövõk Szövetsége a szövetségi tagságot igazolja;

c) lövészeti oktatásra az, amely az adott fegyver-típusra kiadott lõtérhasználati engedéllyel rendelkezik,

d) a polgári célra felhasználható fegyverek és lõszerek vizsgálatára, valamint hatástalanítására jogosult (kijelölt) szervezet, feladatai ellátására;

e) az igazságügyi fegyverszakértõi vizsgálattal foglalkozó szervezet, a feladatköréhez kapcsolódóan;

f) lõszerpróbára az, amely a lõszer gyártására jogosító engedéllyel rendelkezik;

g) rövid lõfegyverre az a mások vagyonát hivatásszerûen védõ szervezet, amely a külön jogszabályban meghatározott értékhatár felett értékszállítást végez.

(2) Lõfegyver és lõszer tartására jogosító engedély az (1) bekezdésben meghatározott szervezet részére csak akkor adható, ha a kérelmezõ szervezetnél a fegyverek, lõszerek kezelésével, viselésével, tárolásával megbízott személy nem áll a 8. § (1) bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

(3) Az (1) bekezdés a) és g) pontja alapján kiadott lõfegyver annak adható át, aki megfelel a lõfegyver tartására jogosító feltételeknek.

(4) Az (1) bekezdés g) pontja alapján kiadott lõfegyvert a jogosult a értékszállítást végrehajtó, a vele írásban foglalt szerzõdés alapján munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban lévõ természetes személynek az értékszállítás tényleges ellátásának idõtartamára engedheti át.

32. § Magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet csak olyan lõszert (töltényt) szerezhet meg, illetve tarthat, amely az engedélyében szereplõ fegyverhez használható.

33. § (1) A fegyver használata - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - nem veszélyeztetheti mások életét, testi épségét, javait, a természeti értékeket, s másokban indokolatlanul félelmet nem kelthet.

(2) Fegyvert közterületen, nyilvános helyen - a kereskedelmi jellegû szállítást kivéve - szállítani, a feladat jellegére is tekintettel, a lehetõség szerinti legrövidebb útvonalon szabad.

(3) Fegyvert nyilvános helyen, közterületen - nem kereskedelmi célból - úgy kell szállítani, viselni, hogy a fegyverviselés tényét mások ne észleljék (rejtve viselés, szállítás).

(4) A rejtve viselés, szállítás szabályai nem vonatkoznak azokra, akiknek feladatai ellátásához a nyílt viselés, szállítás indokolt, a feladat ellátásának idejére.

34. § (1) A jogszabályban és az engedélyben meghatározott kötelezettségek betartását a rendõrség ellenõrzi.

(2) Az engedéllyel rendelkezõ köteles az ellenõrzést lehetõvé tenni, az ellenõrzést végzõ rendõrt a fegyver vagy lõszer tárolására szolgáló helyiségbe beengedni, részére a szükséges tájékoztatást, felvilágosítást megadni, felhívására a fegyvert és lõszert részére átadni.

35. § A flóbert lõfegyverre e fejezet rendelkezései közül a 24 §-t, a 30. § a) pontját és a 32-34. §-t kell alkalmazni.

36. § (1) Lõtér létesítése, üzemeltetése gazdálkodó szervezet részére engedélyezhetõ.

(2) A lõtér létesítése, üzemeltetése biztonsági elõírásait a rendõrség határozza meg.

(3) A lõtér csak abban az esetben üzemeltethetõ, ha a lõtérszabályzatot a rendõrség jóváhagyta.

(4) Lövészetet olyan személy vezethet, aki nem áll az 7. § (1) bekezdés a)-h) pontjában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

(5) Az (1) bekezdés szerinti engedély jogosultja a fegyvert a lõtéren átadhatja olyan személy részére, aki a fegyver megszerzéséhez szükséges tanfolyamon, lõgyakorlaton vesz részt. A fegyvert átvevõ azt a lõtéren a lõtér-szabályzat rendelkezéseinek betartásával használhatja.

37. § Az e törvényben foglaltakat az egyéb fegyverekre az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

38. § (1) Az "F" kategóriába tartozó fegyvert a tulajdonosa köteles a megszerzéstõl számított nyolc napon belül a rendõrségnek bejelenteni.

(2) Ha az "F" kategóriába tartozó fegyver birtoklásának jogszabályi akadálya nincs a rendõrség errõl igazolást állít ki.

(3) Ha a bejelentõ az "F" kategóriába tartozó fegyver tartására nem jogosult, köteles azt a rendõrségnek tárolásra haladéktalanul leadni. A tárolásra, elidegenítésre, megsemmisítésre a 9. § szabályait kell alkalmazni.

(4) Korlátozottan cselekvõképes részére rövid ideig tartó használatra a "G" kategóriába tartozó fegyver akkor adható át, ha a használat a jogosult folyamatos felügyelete alatt történik.

39. § Az Európai Unió tagállamainak polgárai és kereskedõi lõfegyver, lõszer tartására és szállítására a törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

40. § (1) A 39. §-ban meghatározott polgár a Magyar Köztársaság területére "B" "C" és "D" kategóriába tartozó lõfegyvert - nem kereskedelmi, valamint elidegenítési célból - akkor hozhat be, illetve tarthat, ha

a) rendelkezik az adott lõfegyverre vonatkozóan európai lõfegyver tartási igazolvánnyal (továbbiakban: európai igazolvány) ;

b) az európai igazolványba a magyar külképviselet az adott lõfegyver behozatalára vonatkozóan az engedélyt bejegyezte.

(2) A polgár a belsõ határ átlépését követõen köteles az európai igazolványt láttamozásra haladéktalanul a rendõrségnek bemutatni.

(3) Sportlövészeten, valamint sportvadászaton való részvételre történõ beutazás esetén az (1) bekezdés b) pontjában írt külön engedélyt beszerezni nem kell. A lõfegyvert azonban a rendezvény helye szerint illetékes rendõrkapitányságon be kell jelenteni.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában írt engedély igazolja, hogy a tagállam polgára az európai igazolványba bejegyzett lõfegyver magyarországi tartására vonatkozó szabályoknak megfelel. Az engedély megadása végett a magyar külképviselet a NEBEK-et keresi meg, amely a választ a rendõrség álláspontjának megismerését követõen továbbítja.

(5) A láttamozással a rendõrség az (1) bekezdésben írt feltételek meglétét kontrollálja.

41. § (1) A 39. §-ban meghatározott polgár a Magyar Köztársaság területére "B", "C", vagy "D" kategóriába tartozó saját lõfegyverét elidegenítés céljából európai igazolványa, valamint az Európai Unió tagállamaiban rendszeresített - az európai igazolványba bejegyzett lõfegyverére és saját adataira kiállított - külön szállítási engedély birtokában hozhatja be. Belföldön a lõfegyvert ezen engedélyek birtokában is kizárólag megszerzési engedéllyel rendelkezõnek idegenítheti el.

(2) A szállítási engedélyt a magyar külképviselet állítja ki. A külképviselet az engedély kiállíthatósága céljából a NEBEK-et keresi meg. A NEBEK a választ a rendõrség álláspontjának megfelelõen továbbítja. A rendõrség a szállítási engedély kiállításához akkor járul hozzá, ha az a személy, akinek a részére Magyarországon a lõfegyvert átruházni kívánják, annak megszerzésére jogosító engedéllyel rendelkezik.

42. § (1) Az európai igazolvány hitelt érdemlõen igazolja, hogy az Európai Unió tagállamának polgára a kiállító tagállamban az abban bejegyzett lõfegyverre vonatkozóan a lõfegyver tartás személyi feltételeinek megfelel.

(2) Az európai igazolvány érvényességi ideje legfeljebb öt év. A "D" kategóriába sorolt európai igazolvány esetén az érvényességi idõ legfeljebb tíz évben is megállapítható.

(3) Az európai igazolvány tartalmazza:

a) az igazolvány birtokosának családi és utóneve(i)t, nõk esetében leánykori családi és utóneve(i)t, nemét, születési helyét, idejét, anyja leánykori családi és utóneve(i)t (a továbbiakban együtt: természetes személyazonosító adatok), állampolgárságát, lakóhelyét;

b) a lõfegyver azonosító adatait;

c) a kiállító hatóság nevét, bélyegzõlenyomatát;

d) az igazolvány kiállításának keltét;

e) az igazolvány érvényességi idõtartamát;

f) az igazolványt kibocsátó állam által kitöltendõ rovatot;

g) a meglátogatott tagállamok engedélyezési megjegyzéseit;

h) az Európai Unión belüli utazásokra (egyes tagállamokra vonatkozó lõfegyvertartási feltételekre) vonatkozó információkat;

i) az egyéb hatósági bejegyzéseket és nyilatkozatokat;

j) az elidegenítés céljából kiadott szállítási engedélyben szereplõ lõfegyver számát,

k) a tulajdonos aláírását.

(4) A (3) bekezdésben szereplõ, a magyar hatóság által kiállított vagy láttamozott adatokból az Országos Rendõr-fõkapitányság nyilvántartást vezet.

(5) A Magyar Köztársaságban kiállított európai igazolványt - az általános szabályok szerint - vissza kell vonni, ha a tulajdonosa a lõfegyver tartásához szükséges, e törvényben meghatározott feltételekkel már nem rendelkezik.

43. § (1) Európai igazolvány Magyarországon annak a természetes személynek adható, aki lõfegyverét az Európai Unió valamely tagállamába kívánja - nem kereskedelmi, illetve elidegenítési célból - bevinni. Belföldön az európai igazolványt lõfegyvertartási engedélyként kell elismerni.

(2) A magyar hatóság az Európai Unió más tagállamában állandó lakóhellyel rendelkezõ személy részére "B" kategóriába tartozó lõfegyver tartását akkor engedélyezi, ha az állandó lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága ezzel elõzetesen egyetértett.

(3) Ha az Európai Unió valamely tagállama a magyar hatóságot azért keresi meg, mert attól magyarországi állandó lakóhellyel rendelkezõ személy a megkeresõ tagállamban "B" kategóriába tartozó lõfegyver tartására kér engedélyt, hatóságként a rendõrség jár el.

44. § (1) A 39. §-ban meghatározott kereskedõ számára "B", "C", és "D" kategóriába tartozó lõfegyvernek a Magyar Köztársaság területére értékesítés céljából történõ szállítására elõzetes lõfegyver szállítási engedélyt kell beszerezni. Az elõzetes lõfegyver szállítási engedély érvényességi ideje legfeljebb három év.

(2) Az elõzetes lõfegyver szállítási engedély igazolja a kereskedõ számára a belföldön elõírt feltételek teljesítését és az európai uniós kereskedõ lakhelye (telephelye) szerinti tagállamában érvényes kereskedelmi engedély meglétét.

45. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) A törvény 55. §-a 2001. szeptember 1-jén lép hatályba.

(3) E törvény 2. § 6. pontja és 39-44. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 100. §-ának (1) bekezdése a) pontjában "a polgári rendeltetésû lõfegyverek és lõszerek, gáz-, riasztó- és légfegyverek" szövegrész;

b) a kézi lõfegyverekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl és a lõterekrõl szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 242/1996. (XII. 27.) Korm. rendelet és a 12/1999. (II. 1.) Korm. rendelet;

c) a kézi lõfegyverekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl és a lõterekrõl szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet végrehajtására kiadott 14/1991. (X. 31.) BM rendelet, valamint az azt módosító 3/1997. (I. 28.) BM rendelet, a 42/1998. (IX. 30.) BM rendelet és a 41/1999. (XI. 18.) BM rendelet;

d) a külföldi biztonsági személyzet lõfegyverei és lõszerei behozatalának, kivitelének, az országon történõ átszállításának, tartásának és használatának szabályairól szóló 2/1997. (II. 28.) BM rendelet;

e) a kézi lõfegyverek, lõszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésének és tárolásának egészségi alkalmassági feltételeirõl és vizsgálatáról szóló 22/1991. (XI. 15.) NM rendelet, valamint az azt módosító 14/1992. (VI. 26.) NM rendelet, a 11/1995. (II. 28.) NM rendelet, a 13/1997. (VI. 20.) NM rendelet, a 44/1997. (XII. 17.) NM rendelet.

46. § (1) A törvény hatálybalépése - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - a kiadott engedélyek érvényességét nem érinti.

(2) A gyártási, javítási, kereskedelmi engedélyeket a rendõrség a törvény hatálybalépését követõ egy éven belül felülvizsgálja.

(3) Az "A" kategóriába tartozó lõfegyvert - a 4. § (1) bekezdésében foglalt tilalomra tekintettel - a törvény hatályba lépését követõ hatodik hónap utolsó napjáig be kell vonni.

(4) E törvény hatályba lépése elõtt jogszerûen birtokolt "E" kategóriába tartozó fegyver engedély nélkül 2002. december 31-ig birtokolható.

(5) Az "F" kategóriába tartozó fegyver - a törvény hatályba lépése elõtt engedélyhez nem kötött - birtoklását a törvény hatályba lépését követõ egy éven belül az illetékes rendõri szervnél a fegyver birtokosa köteles bejelenteni.

(6) Ezt a törvényt az elsõ fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

47. § E törvény a Magyar Köztársaság, illetõleg az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályával összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

• a Tanács 91/477/EGK irányelve a fegyverek megszerzésének és birtokban tartásának ellenõrzésérõl.

48. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy meghatározza

a) a katonai rendeltetésû fegyverekre, lõszerekre, lõterekre, valamint fegyveres erõknél, rendészeti szerveknél, nemzetbiztonsági szolgálatoknál (illetve jogelõd szerveinél) rendszeresített vagy korábban rendszeresített muzeális célból õrzött fegyverekre és lõszerekre vonatkozó, e törvénytõl eltérõ szabályokat, ha az õrzést e szervek vagy a felügyeletük (irányításuk) alatt álló szervek

b) a fegyverek és lõszerek gyártásának, javításának, hatástalanításának, kereskedelmének, megszerzésének, tartásának, kiállításának, behozatalának, kivitelének, átszállításának szabályait, a fegyver tartásához szükséges elméleti és jártassági követelményeket, a lõterek mûködtetésére vonatkozó szabályokat, az engedélyek tartalmi, formai követelményeit, érvényességének idõtartamát;

c) azt az értékhatárt, amely felett értékszállításra lõfegyver engedélyezhetõ.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben meghatározza:

a) az eljáró rendõri szervek illetékességét, valamint azok eljárásának, illetve az ellenõrzések rendjét;

b) a hatósági tárolás, leadás, értékesítés, valamint a megsemmisítési eljárás részletes szabályait;

c) az Európai Uniós polgárokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásának részletes szabályait.

(3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben meghatározza a törvény hatálya alá tartozó eljárások igazgatási szolgáltatási és vizsgadíjának mértékét, a díjak beszedésének, kezelésének, nyilvántartásának, valamint a rendõrségi tárolás és a fegyverek, lõszerek megsemmisítésének költsége megállapításának részletes szabályait.

(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben meghatározza a fegyvertartáshoz szükséges egészségügyi alkalmasság feltételeit és vizsgálatának részletes szabályait.

(5) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a belügyminiszterrel együtt meghatározza az állatok levágására, elkábítására, szigonnyal történõ halászatára szolgáló eszközök és lövedékek körét.

(6) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben:

a) meghatározza a fegyver és lõszer forgalomba hozatalához, forgalmazásához szükséges megelõzõ és idõszakos megvizsgálásának szabályait;

b) meghatározza azon ipari vagy egyéb rendeltetésû eszközök körét - ideértve a jelzésre, életmentésre szolgáló eszközöket -, amelyekben akár lövedék, akár bármilyen mechanikus alkatrész mozgatására robbanótöltetet használnak, és ezért azokat a lõfegyverekhez hasonlóan vizsgálatnak kell alávetni;

c) meghatározza az a) és b) pontban felsorolt eszközök vizsgálatára vonatkozó mérési eljárásokat és eszközöket, a vizsgálat módját és követelményeit, a kiadandó tanúsítványra vonatkozó elõírásokat és kijelölje a vizsgálatra, tanúsítvány kiadására jogosult szervezetet;

d) kijelölje a kézi lõfegyverek vizsgálatára alakult Nemzetközi Állandó Bizottságban (CIP) a Magyar Köztársaságot képviselõ küldötteket;

e) kijelölje a lõfegyverek hatástalanításának végrehajtására jogosult szervezetet.

(7) Felhatalmazást kap a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben meghatározza a fegyverek muzeálisnak minõsítése szabályait.

49. § A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A belügyminiszter a közbiztonság védelme érdekében rendelettel idõlegesen korlátozhatja, illetve megtilthatja a polgári rendeltetésû fegyverek és lõszerek, az ipari robbanóanyagok és pirotechnikai termékek értékesítését, használatát, illetve a fegyverek viselését, továbbá elrendelheti ezek hatósági tárolását."

50. § Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény 91. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"91. § Az erdõ õrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja szolgálati területen, amennyiben egyébként megfelel a külön jogszabályban írt egyéb feltételeknek, jogosult egyenruhát, valamint szolgálati rövid lõfegyvert viselni."

51. § (1) A fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi és a mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az 1. § (3) bekezdése szerinti határozat kötelezettje (a továbbiakban: kötelezett) a fegyveres biztonsági õrséget saját szervezetében, illetõleg a többségi tulajdonában álló szervezettel köteles mûködtetni, fenntartani vagy az õrzést - a Belügyminisztérium engedélyével - más fegyveres biztonsági õrséggel rendelkezõ szerv útján biztosítani és viselni annak költségeit."

(2) A Tv. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kötelezett biztosítja a saját szervezetében, illetõleg a többségi tulajdonában álló szervezettel létrehozott fegyveres biztonsági õrség mûködésének szervezeti, személyi, anyagi-technikai és pénzügyi feltételeit, fegyver- és lõszerellátását."

(3) A Tv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kötelezett a saját szervezetében, illetõleg a többségi tulajdonában álló szervezettel létrehozott fegyveres biztonsági õrség esetén:

a) beszerzi, kiadja, nyilvántartja és bevonja a szolgálati fegyverzetet, a lõszert és egyéb felszerelést, a szolgálati igazolványokat, ruházatot;

b) gondoskodik a fegyveres biztonsági õrök képzésérõl és továbbképzésérõl."

52. § A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény 15. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A személy- és vagyonõr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázsprayt), gumibotot, õrkutyát, valamint - az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint - gáz- és riasztófegyvert tarthat magánál és azokat csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja. A vagyonõr - az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint - értékszállítási feladata ellátása során lõfegyvert tarthat magánál és azt csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja."

53. § (1) A szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 141. §-a, valamint az azt megelõzõ cím helyébe a következõ rendelkezés lép:

141. § (1) Aki fegyvert nyilvános helyen vagy közterületen - a jogszabályi tilalom ellenére - más által észlelhetõen visel, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki

a) a lõfegyver vagy lõszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi, vagy

b) lõszeralkatrészt engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Aki

a) egyéb fegyver gyártására, vizsgálatára, tanúsítására, kereskedelmére, tartására, viselésére vagy használatára, illetve a hatástalanított lõfegyver kereskedelmére vonatkozó szabályokat megszegi,

b) a lõtér üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket megszegi,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság, a (2)-(3) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendõrség hatáskörébe tartozik.

(6) Azt a lõszeralkatrészt, amelyre nézve az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell, azt az egyéb fegyvert, amelyre nézve a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(7) A jelen § alkalmazása szempontjából

a) lõfegyver: a fegyverekrõl, lõszerekrõl és lõterekrõl szóló törvény (a továbbiakban: tv.) mellékletének "A-D" kategóriájába tartozó lõfegyver, illetve "E" kategóriájába tartozó fegyver;

b) egyéb fegyver: a tv. "F" és "G" kategóriájába tartozó fegyver."

54. § A szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 4. §-ának n) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"n) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy mûsorszolgáltatást nyújtó: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény hatálya alá tartozó idõszaki lapot, rádió- és televízió mûsort, könyvet, röplapot, egyéb szöveges kiadványt, zenemûvet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadványt, nyilvános közlésre szánt mûsoros filmszalagot, videokazettát, videolemezt, hangszalagot és hanglemezt, továbbá bármely más, a nyilvános közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy mûsort tartalmazó technikai eszközt elõállító, kiadó, illetve azokat nyilvánosan közzétevõ vagy azok közzétételében közremûködõ gazdálkodó szervezet."

55. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 50. §-ában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 103. §-ának (2) bekezdését módosító rendelkezés helyébe a következõ rendelkezés lép:

"103. § (2) A végrehajtó a foglalási jegyzõkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi a gépjármûvet nyilvántartó hatóságnak. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzõkönyv másolatának megküldésével egyidejûleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjármûvet vonja ki a forgalomból, a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni."

"A" kategória

1. Katonai rakéták és kilövõik

2. Automata lõfegyver

3. Más tárgynak álcázott lõfegyver

1. Félautomata vagy ismétlõ rövid lõfegyver

2. Központi gyújtású egylövetû rövid lõfegyver

7. Automata szerkezetû lõfegyverre hasonlító polgári célú félautomata lõfegyver

(A Magyar Köztársaság területén polgári célra tiltott lõfegyver.)

2. Hosszú lõfegyver egylövetû huzagolt csõvel

4. Peremgyújtású egylövetû rövid lõfegyver, amelynek teljes hossza 28 cm-nél nem rövidebb

Egylövetû hosszú lõfegyver huzagolatlan csõvel

Elöltöltõ fegyver

1. Gáz- és riasztófegyver

2. Festéklövõ fegyver

3. Flóbert lõfegyver

Rövid vagy hosszú légfegyver, melynek csõtorkolati energiája a 7,5 joule-t nem haladhatja meg

A fegyverekrõl, lõszerekrõl és lõterekrõl szóló törvény megalkotásának célja, hogy a közrend és a közbiztonság védelmét erõsítve az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkból származó jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget tegyünk. Emellett a Kormány szándéka, hogy a jelenleg engedéllyel birtokban tartható fegyverek, különösen az élet, testi épség védelme céljából birtokolt rövid lõfegyverek számát csökkentse. Az élethez és az egészséghez való alapjog védelme olyan fontos alkotmányos érdek, hogy az a szigorúbb szabályozást mindenképpen szükségessé teszi. A közbiztonság - benne az emberi élet és méltóság - védelme az Alkotmány 40/A. §-ának (2) bekezdése szerint a Rendõrség alapvetõ feladata. Mivel a fegyveres támadások megelõzésére minden esetben a Rendõrség sem lehet képes, a törvény ezért polgári célra szûk körben, az élet, testi épség fenyegetettségének bizonyítottsága esetén lehetõséget ad a rövid lõfegyver tartására. A vadászat, illetve sportlövészet céljából tartott hosszú lõfegyverek a rövid lõfegyverekkel ellentétben a ruházat alatt rejtve nem viselhetõk, így tartásuk kriminális kockázata kisebb. A rövid lõfegyverek azonban már csak méretüknél fogva is könnyen elrejthetõk. Jelenleg a sportlövészetet leszámítva fõként "önvédelmi" célból birtokolhatók.

A fegyvertartás indokai változatosak. Így alaptevékenységük ellátásához fegyvereket birtokol - többek között - a Magyar Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, de munkaköri feladataik ellátásához szükséges a fegyver a hivatásos vadászok, fegyveres biztonsági õrök vagy a mezõõrök esetében is. Lõfegyvert birtokolnak a sportvadászok és természetesen a törvény a Magyar Köztársaság sportérdekeire tekintettel támogatja a sportlövészetet is.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a jelenlegi szabályozásnál differenciáltabban fogalmazza meg az engedély megadását kizáró okokat. Azok körét részben szûkíti. (Nem indokolt valamennyi szándékos bûncselekménynél - pl. ittas jármûvezetés esetén - a kizárást alkalmazni.) Ugyanakkor a szabályozást szigorítja is (pl. a lõfegyverrel elkövetett szabálysértés is kizárja az engedély megadását.)

A Javaslat szûkíti azon foglalkozást betöltõk körét, akik - e munkakörre tekintettel - igény esetén alanyi jogon juthatnak önvédelmi marok-lõfegyverhez. Így - amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyûlés elfogadja - megszûnik a Kormány tagjának, az államtitkárnak, a helyettes államtitkárnak, a minisztériumi fõosztályvezetõnek, a polgármesternek, valamint a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjának az automatikus lõfegyvertartási lehetõsége.

A tervezet a mérlegelési jogkörbe tartozó önvédelmi lõfegyvertartás engedélyezését pontosabban és szûkebben fogalmazza meg a jelenleginél. A hatályos szabályozás szerint az engedély teljes mértékben a hatóság mérlegelésétõl függ; az élet- és testi épség fokozott védelmének általános szükségességét jelöli csak meg.

A Javaslat szerint ilyen jellegû engedélyt kizárólag azok kaphatnának, akik meghatározott hatósági eljárás részesei (pl. tanú, sértett) és az ügyben eljáró hatóság rendelkezésére álló adatok szerint e minõségük okából az életük, testi épségük veszélyeztetése fennáll.

Szûkíti és pontosítja a tervezet a vagyonõri tevékenységet ellátók lõfegyverhez jutási lehetõségét. Jelenleg az engedélyezés a hatóság teljes körû mérlegelési jogkörébe tartozik.

A tervezet szerint a vagyontárgyak õrzését végzõk lõfegyvertartási engedélyt nem kaphatnak. Az értékszállítást végzõk pedig csak akkor, ha a szállítandó érték a kormány rendeletében meghatározott összeget elér. (Differenciálás alapja az, hogy az élet- és testi épség veszélyeztetése lényegesen csekélyebb azoknál, akik épületen belül végeznek õrzést. Amennyiben ez az õrzés önmagában is megalapozná a lõfegyver tartását, úgy tartási engedélyt kellene adni a nagy vagyonnal rendelkezõ - s ily módon azt a lakásukon belül "õrzõ" - polgároknak is.)

A Javaslat módosítja egyrészt a fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi és mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvényt is.

A módosítás egyik iránya az, hogy fegyveres biztonsági õrséget nemcsak saját szervezet keretében lehet mûködtetni, hanem olyan szervezet keretében is, melyet a fegyveres biztonsági õrséggel vagyontárgy õrzésére kötelezett szerv õriz. (E módosításra a jogszabály nem egyértelmû megfogalmazása miatt van szükség.)

Másrészt a Javaslat lehetõséget teremt arra, hogy az erdõ õrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja a szolgálati területen - mert feladatainak hatékony ellátását jobban biztosítja - hosszú lõfegyver helyett szolgálati rövid-lõfegyvert tartson.

A Javaslat új lõfegyvertartási igazolványt vezet be. Ennek meg kell felelnie - a korábbi szabályozást követõen hatályba léptetett - okmánybiztonsági követelményeknek.

Az elõzetes becslések szerint a jelzett szigorítások eredményeként a marok-lõfegyverek száma jelentõs mértékben (3-5 ezer db) fog csökkenni.

A Javaslat az Európai Unió Tanácsának 91/477/EGK irányelvével összhangban megtiltja egyes lõfegyverféleségek polgári célra történõ használatát, bevezeti - az Európai Unión belül használatos, s meghatározott feltételek esetén a lõfegyver országhatáron át történõ szállítását is lehetõvé tevõ - európai lõfegyvertartási igazolványt, szabályozza az engedély és bejelentésköteles fegyverek egységes központi számítógépes nyilvántartását. Ez az irányelv szerint kötelezõ és a tagországoknak errõl egymásnak adatokat kell szolgáltatniuk.

A törvény hatálya kiterjed valamennyi lõfegyverre, lõszerre, lõtérre. A katonai rendeltetésû fegyverek, lõszerek és lõterek esetében azonban a Kormány részére az eltérõ szabályozás lehetõségét is biztosítja.

A törvény az Európai Unió Tanácsának 91/477/EGK irányelvével (a továbbiakban: irányelv) összhangban meghatározza azoknak a fogalmaknak a pontos tartalmát, amelyek a törvény alkalmazása szempontjából kiemelt jelentõséggel bírnak. A törvény szakít a jelenleg hatályos kézilõfegyerekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl és a lõterekrõl szóló 115/1991. (IX.10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet) lõfegyver fogalmával is és minden olyan eszközt lõfegyvernek tekint, amelyet e törvény mellékletének "A", "B", "C", "D" vagy "E" kategóriájába besoroltak. A törvény a lõfegyvereken túl meghatározza az egyéb fegyvereket is. Az egyéb fegyverek olyan, a Javaslat mellékletének "E", "F" és "G" kategóriájában felsorolt eszközök, amelyek az irányelvvel összhangban nem minõsülnek lõfegyvernek, de a közbiztonság, az élet és az egészség védelme szempontjából hasonló megítélés alá eshetnek. A Javaslat a lõfegyver fogalmát úgy adja meg, hogy csak azt tekinti lõfegyvernek (tûzfegyvernek), amely a lövedék mozgási energiáját tekintve alkalmas az emberi élet kioltására.

A Javaslat fõ szabályként a fegyverek birtoklását, az azokkal kapcsolatos tevékenységek (gyártás, javítás, kereskedelem stb.) végzését elõzetes hatósági engedély megszerzését követõen teszi lehetõvé. Egyes, a közbiztonságra kisebb veszélyességû fegyverféleségek esetében a fegyver megszerzéséhez, tartásához azonban nincs szükség engedélyre. A Javaslat szerint engedély nélkül birtokolhatók a gáz- és riasztófegyverek, a festéklövõ fegyverek, a flóbert és azok a légfegyverek, amelyek csõtorkolati energiája a 7,5 joule-t nem haladja meg. Az "E" kategóriába tartozó elöltöltõ fegyverek megszerzéséhez azonban hatósági engedély szükséges.

A Javaslat szerint az engedélyt vissza kell vonni abban az esetben is, ha az engedélyes az idõszakonként igazolandó feltételek tanúsítását elmulasztja. A végzetes lõfegyverhasználati hibák megelõzése érdekében a Javaslat felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott módon az engedélyes igazolni köteles egészségi (pszichológiai) alkalmasságát, valamint a fegyver tartásához szükséges elméleti és gyakorlati jártasságát.

A törvény melléklete szerint "A" kategóriába tartozó lõfegyver és lõszer polgári célra történõ felhasználása a Magyar Köztársaság területén tiltott, azt csak a 2. § 33. pontjában felsorolt szervek tagjai birtokolhatják, tekintettel ezen fegyverek veszélyességére és hatékonyságára. Ezen fegyverek esetében csak olyan személyek jöhetnek szóba a használat és birtoklás szempontjából, akik hivatásuknál és kiképzettségüknél fogva alkalmasak e fegyverek kezelésére és használatára. Ugyanez vonatkozik más államok hasonló szerveinek tagjaira is, melyet azonban más jogszabályok rögzítenek.

A Javaslat a lõfegyverekre szigorúbb szabályokat állapít meg, mint az egyéb fegyverekre. A Javaslat alkalmazásában - kisebb veszélyességére tekintettel - eltérõ szabályokat állapít meg a 7,5 joule csõtorkolati energiát meg nem haladó flóbert fegyverekre.

A Javaslat az "A"-"D" kategóriákon kívül bevezeti az "E", "F", "G" fegyver kategóriát.

Az "E" kategóriába az elöltöltõ rövid fegyver tartozik. Ennek indoka az, hogy ezt az EU irányelve nem tekinti lõfegyvernek; a hazai jog azonban tartását jelenleg is engedélyhez köti, s ezen - annak veszélyessége miatt - változtatni nem is kíván. (E fegyvert az engedélyköteles lõfegyvereket tartalmazó "B" kategóriába - a jogi jelleg azonossága ellenére - azért nem célszerû besorolni, mert ily módon az irányelvben rögzített kategóriák, valamint a hazai jog kategóriái összemosódnának, ez a jogalkalmazásban különbözõ félreértéseket okozhatna.)

Az "F" kategóriába a gáz- és riasztó fegyver, a festéklövõ, valamint a flóbert fegyver tartozik. Az e kategóriába sorolt fegyverek nem engedélyhez, hanem bejelentéshez kötöttek. Ez azt jelenti, hogy a kizáró okok száma lényegesen kevesebb. A jelenlegi szabályhoz képest ez abban jelent változást, hogy a gáz- és riasztófegyver - a Javaslat elfogadása esetén - engedélyköteles fegyverrõl bejelentés kötelessé válik. Ennek indoka az, hogy ezen fegyverekkel jelentõs sérülést okozni nem lehet. A fegyver biztonságos tárolására vonatkozó szabályok, valamint a használatra vonatkozó elõírások a bejelentés köteles fegyverekre is vonatkoznak. A használat azonban feltételhez kötött, melyet a Javaslat tételesen felsorol. Ennek megfelelõen, ha a fegyvert tartó személy a feltételeknek nem felel meg, akkor részére a fegyver tartását mindaddig meg kell tiltani, amíg a feltételeknek nem felel meg. E kérdésben a Rendõrség illetékes szervének kell eljárni.

A "G" kategóriába tartozó fegyverek bejelentés nélkül is tarthatók. E fegyverek a jelenleg hatályos szabályozás szerint sem tartoznak az engedélyköteles lõfegyverek kategóriájába.

A fegyver és a lõszer kereskedelmi forgalma csak akkor lehet biztonságos, ha egyedi vagy legalább típusvizsgálat alapján valószínûsíthetõ annak biztonságos és balesetmentes mûködése, illetõleg ezáltal a véletlen, technikai jellegû fegyverbalesetek száma minimálisra csökkenthetõ. Garanciális szempontból ennek az eljárásnak a szabályait mindenképpen jogszabályban kell rögzíteni, de nem szükséges, hogy ez törvényi szinten történjen, tekintettel arra, hogy a technika változása miatt az eljárási szabályoknak követõ jellegûeknek kell lenniük.

A Javaslat itt azokat a kizáró rendelkezéseket fogalmazza meg, amelyek megállapítása esetén a Rendõrség az engedély kiadását megtagadja. Ezzel a tételes felsorolással a hatóság döntése kiszámíthatóvá válik, amely lényegesen leegyszerûsíti az eljárást, miután csak azt kell vizsgálni, hogy a kérelmezõvel szemben fennáll-e valamely kizáró ok. Ha igen, a döntés nem kérdõjelezhetõ meg. Ugyanakkor minden döntés kiszámíthatóvá válik, amely növeli a jogbiztonságot.

A Javaslat a lõfegyvertartási engedély visszavonása, az engedélyes halála (megszûnése) esetén megállapítja a rendõrségi tárolás szabályait, a tulajdonos (örökös, jogutód) rendelkezési lehetõségeit. E szabályok rendezik a fegyverek sorsát, amelyeknél a birtokos és az engedélyes személye elválik, ideértve a talált fegyvert is. Ezzel a Javaslat kizárja annak a lehetõségét, hogy a gazdátlanul maradt fegyver, bizonytalan sorsát kihasználva, olyan személy kezébe kerülhessen, aki nem felel meg a tartás feltételeinek. A rendelkezések a biztonságos fegyvertartás feltételeit javítják azzal, hogy a fegyver sorsának végleges eldöntéséig a rendõrségi tárolást írják elõ.

A központi fegyver nyilvántartás létrehozása elengedhetetlenül szükséges az Európai Unió tagállamai közötti információcserében, illetve a nemzetközi bûnügyi együttmûködéshez szükséges adattovábbításhoz. A Javaslat a központi nyilvántartás mûködtetéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségek elõírásával a hatékonyabb hatósági ellenõrzések lehetõségét is biztosítja. A nyilvántartásban szereplõ adatok egyrészt az engedélyezési eljárás során kerülnek felvételre, másrészt a Javaslatban meghatározott esetekben, így például a fegyver belföldi forgalomba hozatalakor a kereskedõ is köteles adatszolgáltatásra.

A Javaslat a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban szabályozza a Javaslatban meghatározott szabálysértések elkövetõi, a természetvédelmi, valamint a vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezettek, az engedélyesek, az elöltöltõ fegyverek, a gáz- és riasztó fegyverek, továbbá a festéklövõ fegyverek tulajdonosai egyes személyes adatainak kezelését. A nyilvántartás ilyen tartalmú létrehozása az engedélyezési eljárásban a kizáró feltételek azonosításához is kellõ biztosítékot nyújt.

A kereskedõ fogalmát az irányelvvel összhangban a Javaslat 2. §-ának 34. pontja határozza meg. A Javaslat alkalmazásában kereskedõnek kell tekinteni mindazon személyeket és szervezeteket is, amelyek kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége - többek között - az egyes fegyverféleségek gyártására, javítására vagy hatástalanítására irányul. Így a kereskedõt a központi nyilvántartás részére adatszolgáltatási kötelezettség terheli abban az esetben is, ha a fegyvert gyártja, javítja, vagy hatástalanítja.

Az adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése érdekében a Javaslat felhatalmazza a kereskedõt, hogy a vele üzleti kapcsolatba lépõ vevõ, megrendelõ vagy eladó azonosítása érdekében a személyazonosító igazolványt elkérje, annak adatait rögzítse, érvényességérõl meggyõzõdhessen. A Javaslat tételesen felsorolja, hogy milyen adatokat lehet kezelni oly módon, hogy a személyes adatok védelme nem szenved csorbát. Ugyanakkor a Javaslat azt is rögzíti, hogy ezeket a nyilvántartásokat mennyi ideig köteles megõrizni. Rendelkezik a Javaslat arról is, hogy kereskedõ részére a fegyverkiállítás engedélyhez kötött és ennek biztonsági követelményeit a Rendõrség határozza meg, melyhez figyelembe veszi a kiállított fegyverek típusát, mennyiségét, a kiállítás helyén az õrzési lehetõségeket, valamint más helyszíni feltételeket.

A fegyver és lõszer külkereskedelmi célú behozatalához, kiviteléhez vagy átszállításához a Rendõrség engedélye mellett a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának engedélye is szükséges.

A Javaslat a Magyar Köztársaság sport- és idegenforgalmi érdekeire tekintettel a fegyverek sportlövészeti, valamint vadászati célú behozatala, kivitele esetén az általános szabályoktól részben eltérõ rendelkezéseket fogalmaz meg. Ennek keretében a behozatalhoz a fogadó sportszervezet igazolása is elegendõ, illetve a határvámhivatal is jogosult ezen igazolás alapján a behozatali engedély kiadására, amely engedély egyúttal használatra és a tartásra is feljogosítja a birtokost.

Hasonlóan szabályozza a Javaslat a vadászati céllal behozott fegyvereket. Ugyanakkor szintén nem kell a tartási jogosultságot igazolni, ha a tranzitengedélyt bemutatják és ha a fegyvert a szállító jármû fedélzetén tárolják és a fedélzetet nem hagyja el.

A külföldi állami vezetõ biztonsági személyzete - önvédelmi célból tartott - fegyvereinek behozatalára a nemzetközi gyakorlattal összhangban az általános engedélyezési szabályoktól eltérõ, speciális rendelkezések vonatkoznak, míg más biztonsági személyzet esetében az általános szabályok az érvényesek.

A fegyverek országok közötti mozgásának érdekében a Javaslat meghatározza a behozatali, illetve kiviteli kérelem tartalmi követelményeit.

A lõfegyver fogalmát a törvény az irányelvvel összhangban a 2. § 36. pontjában határozza meg.

"A" kategóriába tartozó lõfegyvert azonban csak a 2. § 33. pontjában felsorolt szervezetek birtokolhatnak. Polgári - munkavégzés, sportlövészet, sportvadászat, önvédelem - célra e törvény szerint "B", "C" vagy "D" kategóriába tartozó lõfegyver tartása engedélyezhetõ. Az irányelv szerint a "B" kategória az engedélyköteles, a "C" kategória a bejelentés köteles, a "D" kategória a szabadon tartható lõfegyverek felsorolását tartalmazza. A Javaslat azonban valamennyi lõfegyver ("B", "C" és "D" kategória) megszerzését, tartását engedélyhez köti. A Javaslat ezen kívül még három új kategóriát állít fel.

Az "E" kategóriába tartozó - engedélyköteles - elöltöltõ fegyverek esetében a Javaslat 25-33. §-ában foglalt rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra, tekintettel arra, hogy ezen fegyverek muzeális értékûek, illetve jellegüknél fogva nem szükséges olyan szigorú szabályok alkalmazása, mint a többi fegyver esetében.

A sportlövészeti célra engedélyezhetõ lõfegyverek körét a versenyszabályzat határozza meg.

A sport célra tartott lõfegyverek tekintetében a Javaslat szigorú feltételeket állapít meg. A sportlövõ saját tulajdonú lõfegyver tartására engedélyt - az általános feltételek megléte esetén is - csak abban az esetben kaphat, ha érvényes rajtengedéllyel rendelkezik, I-III. osztályú vagy ennek megfelelõ minõsítése van és azt a Magyar Sportlövõk Szövetsége javasolja.

A Javaslat e speciális feltételeivel nem rendelkezõ sportoló - ha az általános feltételeknek megfelel - a sportegyesület lõfegyverét csak az edzések, versenyek alkalmával birtokolhatja, használhatja.

Az egyéb fegyverek sportcélú birtoklása vonatkozásában a Javaslat eltérõ rendelkezéseket fogalmaz meg. Így nincs szükség hatósági engedélyre a flóbert, a festéklövõ vagy a légfegyver megszerzéséhez, tartásához.

A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény a rövid lõfegyver használatát hivatásos vadászok részére is csak önvédelmi célból teszi lehetõvé, ezért sportvadászoknak csak hosszú lõfegyver tartása engedélyezhetõ.

A Javaslat jelentõsen szûkíti az önvédelmi célú lõfegyver tartás lehetõségét. Élete, testi épsége fokozott védelme érdekében rövid lõfegyver annak a természetes személynek engedélyezhetõ, aki a Javaslatban felsorolt foglalkozások (közmegbízatások) valamelyikét gyakorolja vagy a Javaslatban meghatározott valamely eljárásban való részvétele miatt (pl.: tanú, szakértõ, sértett) élete, testi épsége fokozott védelmet igényel és kérelemre az eljáró hatóság a Rendõrségnek az engedély kiadását javasolja.

A Javaslatban felsorolt foglalkozások (közmegbízatások) gyakorlói olyan személyek, akikrõl maga a jogalkotó vélelmezi, hogy feladatuk ellátására tekintettel életük, testi épségük - külön igazolás nélkül is - védelmet igényel.

Ez a rendelkezés valójában jogszabályi vélelem formájában az engedélyezõ hatóság bizonyíték-beszerzési eljárását egyszerûsíti. Egyéb személyek vonatkozásában - a jogszabályi vélelem hiányában - az eljáró hatóság az államigazgatási eljárás általános szabályainak megfelelõen folytatja le az engedélyezési eljárást.

Az Alkotmány felsorolja az alapvetõ emberi jogokat. Közöttük azonban sem megnevezetten, sem fogalmilag nem szerepel a fegyverekhez való jog, ezért a Javaslat nem tekinti alkotmányos jognak a lõfegyver tartását, így annak engedélyezése a jogszabályi kereteken belül az erre jogosított hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik.

A végzetes lõfegyverhasználati hibák megelõzése, az élethez és az egészséghez való alapjog védelme érdekében a jogalkotó arra törekszik, hogy a lehetõséghez képest minél kevesebb, az élet kioltására alkalmas rövid lõfegyver kerüljön az állampolgárok birtokába és a lõfegyver tartásának engedélyezésére csak a jogszabályban meghatározott, feltétlenül indokolt esetben kerüljön sor. Ebben az esetben is csak akkor, ha a kérelmezõ egészségileg alkalmas (pszichikai és fizikai értelemben), valamint készség szintjén tudja a fegyvert kezelni és készség szintjén ismeri a biztonsági elõírásokat és az ide vonatkozó szabályokat, továbbá errõl a hatóság elõtt rendszeresen bizonyságot tesz.

Ennek megfelelõen lõfegyver tartására engedélyt az kaphat, aki a fegyver tartásához szükséges elméleti és jártassági vizsgát tesz.

A törvény az engedély kiadásának feltételét is jelentõ elméleti ismeretek és gyakorlati jártasság megszerzése érdekében lehetõvé teszi, hogy a lõteret üzemeltetõ szervezet fegyverét a tanfolyamon, lõgyakorlaton részvevõ részére átengedje. A fegyvert az átvevõ a lõtéren a lõtér-szabályzat rendelkezéseinek megfelelõen használhatja.

A társadalom számára hasznos és lõfegyvertartást feltételezõ tevékenységeket ellátó jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek részére a Javaslat lehetõvé teszi a lõfegyvertartás engedélyezését, tételesen meghatározva azonban e szervezetek körét, a jelenleg hatályos szabályozásnál szûkebb körben megvonva a határt.

A közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Javaslat a fegyverek használatának, viselésének és szállításának fõbb szabályait is megállapítja oly módon, hogy az az élet- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, illetve más személyekben ne kelthessen félelmet. E szabályozás szerint a fegyvert tilos olyan célból használni, hogy az másokban félelmet keltsen. Ezzel a jogalkotó szándéka szerint a fegyvert csak arra a célra lehet használni, amire azt engedélyezték. Az ettõl eltérõ használat az engedély visszavonását eredményezi.

A Javaslat a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a jogszabályban és az engedélyben meghatározott kötelezettségek ellenõrzését a Rendõrség hatáskörébe utalja. Ennek során mind a használat, mind pedig a tartás szabályainak betartása ellenõrizhetõ. Ennek célja éppen az, hogy a Javaslat 34. §-a szerinti használat, illetve a tartás ne történhessen szabályellenesen, így minimálisra lehessen csökkenteni az ebbõl eredõ baleseteket.

A Javaslat a 7,5 joule-t meg nem haladó csõtorkolati energiájú flóbert lõfegyver és töltényei tartására, átadására, használatára, viselésére, szállítására, ellenõrzésére is a lõfegyverre és lõszerre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el, külön kiemelve, hogy e fegyverekhez csak olyan lõszer használható, amelyre a gyártási engedély szól.

Lõtér létesítésére, üzemeltetésére csak gazdálkodó szervezet jogosult. Ennek engedélyezését, a létesítéshez és az üzemeltetéshez szükséges biztonsági elõírások meghatározását a Rendõrség végzi. A Javaslat alkalmazásában gazdálkodó szervezet a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 685. §-ának
c) pontjában meghatározott szervezet és a külföldi székhelyû vállalkozók magyarországi fióktelepei.

A lõtér üzemeltetéséhez lõtérszabályzatot kell készíteni. Ezt a szabályzatot szintén a Rendõrség hagyja jóvá. A lõtéren csak olyan személy használhat lõfegyvert, aki a lõtérszabályzatot ismeri. Az ismeret ellenõrzése a lõtér üzemeltetõjének, illetve a lövészet vezetõjének kötelessége. A lõtérszabályzatban célszerû a jogosultságokat, kötelezettségeket, a fegyverek tárolására, karbantartására, valamint a biztonságra vonatkozó legfontosabb szabályokat rögzíteni. Különösen azokat a feladatokat, amelyeket egy esetleges baleset bekövetkezése esetén kell végrehajtani.

Az "F" kategóriába a gáz- és riasztó fegyver, festéklövõ, valamint a flóbert fegyver tartozik. Az e kategóriába sorolt fegyverek nem engedélyhez, hanem bejelentéshez kötöttek. Ez azt jelenti, hogy a kizáró okok száma lényegesen kevesebb. A jelenlegi szabályhoz képest ez abban jelent változást, hogy a gáz- és riasztófegyver engedélyköteles fegyverrõl bejelentés kötelessé válik. Ennek indoka az, hogy ezen fegyverekkel jelentõs sérülést okozni nem lehet. A fegyver biztonságos tárolására vonatkozó szabályok, valamint a használatra vonatkozó elõírások azonban a bejelentés köteles fegyverekre is vonatkoznak.

A "G" kategóriába tartozó fegyverek bejelentés nélkül is tarthatók. E fegyverek a jelenleg hatályos szabályozás szerint sem tartoznak az engedélyköteles lõfegyverek kategóriájába.

Az Európai Unió polgáraira vonatkozó rendelkezések a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján lépnek hatályba.

A Javaslat alkalmazásában az Európai Unió tagállamának polgára az a természetes személy, aki igazolja, hogy lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamának területén van, illetõleg ott letelepedett.

A Javaslat bevezeti - s az Európai Uniós tagságunk napjától alkalmazni rendeli - az európai lõfegyvertartási igazolványt. Ezt az okmányt bármely tagállamban kiállíthatják és azt igazolja, hogy a tulajdonosa az abban szereplõ lõfegyvert a kiállító állam joga szerint szabályszerûen tartja magánál. Az irányelv ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy - az "A" kategória kivételével - a tagállamok saját jogukban szigorúbb elõírásokat is alkalmazhatnak; ebbõl következõen tehát megtörténhet, hogy az egyik országban csak bejelentés köteles a lõfegyver, a másik tagállamban tartási engedélyhez kötött.

Ezért az európai lõfegyvertartási igazolvánnyal rendelkezõnek akkor van joga a lõfegyverét a belsõ határ átlépésével egy másik tagállam területére vinni, ha megfelel a másik tagállamban hatályos lõfegyvertartási szabályoknak. Ezt pedig az illetõ országnak az igazolványban bejegyzett külön engedélye tanúsítja. E külön engedélyt az ország lakóhely szerinti külképviselete adja meg. A külképviselet a meglátogatandó ország hatóságának engedélye alapján intézkedik.

Ugyancsak az irányelvvel összhangban írja elõ a tervezet azt, hogy amennyiben az illetõ EU tagállamban olyan személy kér "B" kategóriába tartozó lõfegyver tartására engedélyt, akinek más tagállamban van az állandó lakhelye, úgy a hatóság az engedélyt csak az állandó lakóhely szerinti hatóság elõzetes egyetértését követõen adhatja meg.

A Javaslat az Európai Unió polgáraira vonatkozó rendelkezések kivételével a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba.

A Javaslat hatálybalépése - az e §-ban foglaltak kivételével - a kiadott engedélyek érvényességét nem érinti. Ez azt jelenti, hogy a lõfegyver tartására öt év idõtartamra kiadott engedélyek lejártakor a hatóság a lõfegyver tartására irányuló kérelem elbírálásakor már e törvény elõírásait alkalmazza.

A gyártási, javítási, kereskedelmi engedélyek határozatlan ideig, illetve visszavonásig kerültek kiadásra, ezért ezeket a Rendõrség a Javaslat hatálybalépését követõ egy éven belül felülvizsgálja.

A Javaslat az irányelvvel összhangban elrendeli, hogy "A" kategóriába tartozó lõfegyver és lõszer polgári célra történõ behozatalára, gyártására, forgalomba hozatalára, birtoklására engedély nem adható. Erre a rendelkezésre tekintettel az "A" kategóriába tartozó lõfegyvert a Javaslat hatályba lépését követõ hatodik hónap utolsó napjáig be kell vonni.

Az "E" kategóriába tartozó elöltöltõ fegyver tartása eddig csak abban az esetben volt engedélyköteles, ha azt sportlövészetre használták. A törvény szerint ezen fegyverféleségek tartásához is hatósági engedélyre van szükség, ezért a Javaslat elrendeli, hogy a Javaslat hatályba lépése elõtt jogszerûen birtokolt "E" kategóriába tartozó fegyver engedély nélkül 2002. december 31-ig birtokolható.

Új jogintézmény az "F" kategóriába tartozó fegyverek bejelentési kötelezettsége. Az ebbe a kategóriába tartozó gáz- és riasztófegyver, a festéklövõ, valamint a Flóbert fegyver birtoklását a törvény szerint be kell jelenteni a rendõrségnek. A törvény hatálybalépése elõtt birtokba vett "F" kategóriába tartozó fegyver bejelentésére a törvény hat hónap türelmi idõt biztosít.

A Javaslat deklarálja, hogy szabályozása összhangban van az Európai Unió Tanácsának a fegyverek megszerzésének és birtokban tartásának ellenõrzésérõl szóló irányelve elõírásaival.

A Javaslat tételesen felsorolja a törvény hatálybalépéséhez elengedhetetlen szabályozási tárgyakat, amelyeket rendeletben kell meghatározni.

A Javaslat érinti a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV., az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV., a fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi és a mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX., a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi

és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvénynek a fegyverek tartására vonatkozó szabályait. A Javaslat csak a fegyverek tartására vonatkozóan tartalmaz új rendelkezéseket, melyek szintén szigorúbb tartási szabályokat írnak elõ, így e törvények összhangba kerülnek a Javaslat normaszövegével.

A Javaslat ugyancsak módosítja a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX., továbbá a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvényeket is. Ezáltal rendezetté válnak a hatáskörök, az eljárási szabályok és ezekben is megteremtõdik az összhang a Javaslat normaszövegével.

A Javaslat módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolodó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvényt, miután e törvény megalkotásakor még nem dölt el, hogy a gépjármû törzskönyvét illetõleg forgalmi engedélyét mely hatóság fogja nyilvántartani, ezért a jelenleg hatályos szabályozás szerint még a Rendõrség, ugyanakkor más jogszabályokban "közlekedési igazgatási hatóság" került nevesítésre, amely nem azonos kategória, így e módosítás feloldja a meglévõ koherenciazavart.