Mellékletek
1. Válogatás az adatvédelmi biztos ajánlásaiból*
2. Az adatvédelmi biztos közleményei
*A válogatás az ajánlások és állásfoglalások eredeti szövegét tartalmazza. _Az anonimizálást, az értelmező címek utólagos hozzáadását, valamint az állásfoglalás tartalmát nem érintő rövidítéseket []-lel jelöltük.
Az internettel összefüggő adatkezelések egyes_kérdéseiről szóló adatvédelmi biztosi ajánlás
Állásfoglalás: a személyes adatokat törölni kell, ha az adatkezelés célja megszűnt
Állásfoglalás: internet-felhasználók adatainak _biztonságáért a szolgáltató a felelős
Állásfoglalás: a népszámlálás _adatvédelmi kérdéseiről
Állásfoglalás: magnetofon felvételt munkahelyeken csak az érintett hozzájárulásával lehet készíteni
Állásfoglalás: tévesen szereplő _egészségügyi adatokról
Állásfoglalás: fényképfelvételek _közszemlére tétele sérti a személyes _adatok védelméhez való jogot
Állásfoglalás: kutatóközpont személyes adatokat nem továbbíthat harmadik személy részére
Állásfoglalás: a 2001. évi népszámlálás _adatvédelmi vonatkozású tapasztalatairól
B. Közérdekű adatok nyilvánosságával,_ valamint az információs jogok ütközésével _kapcsolatos esetek
1. Válogatás az adatvédelmi biztos ajánlásaiból
A. Személyes adatok védelmével kapcsolatos esetek
Az internettel összefüggő adatkezelések egyes_kérdéseiről szóló adatvédelmi biztosi ajánlás
I.
Az internet hazai elterjedésének felgyorsulása és ezzel az adatalanyok számának folyamatos emelkedése, a világháló használatával kapcsolatos új igények és lehetőségek megjelenése, illetve bővülése, az internet működéséhez szükséges nemzetközi és hazai jogi szabályozás hiányosságai, továbbá a hivatalomhoz az internet használatával kapcsolatban érkezett panaszok és konzultációs kérdések növekvő száma szükségessé teszik az internettel összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről - a korábbi állásfoglalásaimra is figyelemmel - ajánlás kiadását.
Annak ellenére is indokolt ajánlással fordulni az érintettekhez, hogy az elmúlt években az adatvédelemmel és a közérdekű adatok nyilvánosságával összefüggő hazai követelmények érvényesítésére az internet egyes "szereplői" (a szolgáltatók, a weblapok üzemeltetői, a felhasználók) számos technikai és szervezési intézkedést tettek, jelentősen bővítették a közérdeklődésre igényt tartó információk elérhetőségét. Mind több esetben találkozunk a nyitó weboldalakon adatvédelmi elvekkel, szabályokkal; az állami, önkormányzati szervezetek többségének ma már van saját honlapja, ahol a szervezet működésével összefüggő legfontosabb információk elérhetők. A felhasználók mind nagyobb hányada tesz lépéseket adatai védelmére.
Az internet számos olyan jellemzővel bír, amelyet az adatvédelmi kérdések vizsgálatakor figyelembe kell venni, olyan számítógépes világhálózat, amely személyes és közérdekű adatok millióit gyűjti, tárolja, továbbítja, és hozza nyilvánosságra. Olyan rendszer, amely:
- nyilvános, elvileg bárki számára hozzáférhető;
- nincs tekintettel az országhatárokra;
- adatvédelmi, adatbiztonsági szempontból igen sérülékeny;
- megkönnyíti a közvéleményt érdeklő - az állami és önkormányzati szervek működésével összefüggő - közérdekű információk megismerhetőségét;
- olyan információk, adatok érhetők el általa, amelyek egy része nem valós, vagy nem pontos;
- jogsértő cselekmények elkövetésére is teret enged.
Az internettel összefüggő eseményekre, jelenségekre adott szakmai válaszok többsége arra utal, hogy a világháló nem jogmentes terület, a működésével összefüggő kérdések többsége jogilag szabályozott, ugyanakkor e jogszabályok változatlan formában és tartalommal nem mindig alkalmazhatók, továbbá a működés, működtetés néhány területe jogi szabályozást igényel.
Hivatalomhoz 1996-tól kezdődően több panasz érkezett a számítógépes hálózati felhasználók és mások személyes adatainak kezelésével kapcsolatban. Indítvány érkezett arról, hogy az interneten magyar gyermekeket ajánlottak fel örökbefogadásra fényképpel, személyes adatokkal (256/A/1996); több beadvány érintette a rendőrség internet-szolgáltatóktól történő adatkérésének jogszerűségét (394/K/1996, 802/A/1998); az interneten folytatott direkt marketing tevékenységgel kapcsolatban is érkeztek megkeresések (577/A/1998, 627/K/1998); egy magánszemély kifogásolta, hogy a domain-név regisztráció során a szolgáltató nyilvánosságra hozta adatait (295/A/2000).
Jelen ajánlással a jogalkotó figyelmét kívánom ismét felhívni a magyar jogi szabályozás hiányosságaira, illetve a szolgáltatókat és a felhasználókat arra szeretném ösztönözni, hogy az előbbiek segítsék, míg az utóbbiak követeljék meg a hatályos adatvédelmi szabályok érvényesítését.
II.
1. A külföldre történő adattovábbításról
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 9. §-a szerint:
"személyes adat az országból - az adathordozótól vagy az adatátvitel módjától függetlenül - külföldi adatkezelő részére csak akkor továbbítható, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt lehetővé teszi, feltéve, hogy az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adatra nézve teljesülnek".
Az Avtv. e rendelkezése szerint a célországnak vagy a magyarral azonos védelmet biztosító adatvédelmi jogrenddel kell rendelkeznie, vagy az adattovábbítás külföldi címzettjének kell szerződésben kötelezettséget vállalnia az azonos ("equivalent") védelem biztosítására.
Mivel az adattovábbítás az adatalany hozzájárulása esetében is csak akkor történhet meg, ha a külföldi adatkezelőnél az azonos védelem biztosított, a rendelkezés korlátozza a szabad információáramlást. Ez a rendelkezés ugyan az 1998. évi VI. törvénnyel kihirdetett, az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt egyezmény rendelkezései alapján nem kifogásolható, ám nincs összhangban az Európai Parlament és a Tanács az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló 95/46/EK sz. irányelvének a személyes adatok harmadik országba történő átviteléről szóló IV. fejezetében foglalt rendelkezéseivel. Különösen sajnálatos ez azután, hogy 2000 júliusában az Európai Bizottság megfelelőnek ("adequate") minősítette a személyes adatok védelmének szintjét Magyarországon, s így a hivatkozott irányelv szerint az Európai Unió országaiból Magyarországra irányuló személyes adatokat érintő adatforgalom olyan szabaddá vált, mintha az uniós tagállamok között történne. Az Avtv. 9. §-ának érvényesíthetősége a korábbiakban is kétséges volt, ám azzal, hogy az elektronikus adatforgalom hétköznapi és tömeges lett, a szabály komolytalanná vált, és sürgető az az igény, hogy azt az Irányelvnek megfelelő és az információs önrendelkezési jog koncepciójával összhangban álló rendelkezés váltsa fel.
2. A kéretlen üzleti célú üzenetek ("spam") jogi szabályozása
Álláspontom szerint a kéretlen üzleti célú e-mail küldése (úgynevezett spamming) esetén céltól eltérő adatkezelés valósul meg. A jövőre nézve a jogalkotónak döntenie kell, hogy az ilyen tevékenység tiltása mellett foglal állást vagy azt - a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Kkt.) módosításával - egyes korlátozásokkal jogszerűvé teszi. Az utóbbi esetben az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK sz. irányelvével összhangban elő kellene írni azt, hogy a címzett számára az ilyen üzenetek azonnal és egyértelműen azonosíthatók legyenek, illetve az idézett irányelv és a Kkt. hatályos rendelkezéseivel összhangban biztosítani kell azt, hogy az ilyen üzeneteket fogadni nem kívánó felhasználók számára tilos legyen azok küldése. (Ez úgynevezett opt-out nyilvántartás vezetésének kötelezettségét jelenti: az úgynevezett "Robinson-listán" azok szerepelnek, akik nem kívánnak kéretlen üzleti célú üzenetet fogadni.)
3. A nyilvános kulcsú kriptográfia használata
A hálózat közegében fokozottan sérülékeny a magánszféra: az üzenetekben továbbított személyes adatok biztonsága csak megfelelő titkosítóeszközök használatával érhető el. Az ilyen szoftverek használatával végzett polgári célú titkosítás jelenleg Magyarországon nem tiltott. Nemzetközi példák nyomán várható, hogy a rendvédelmi szervek részéről felmerül az az igény, hogy a polgári célú titkosítás alkalmazását az állam szabályozza, s a szabályozás bizonyos jogi feltételek fennállta mellett biztosítja e szervek számára a kulcsokhoz történő hozzáférést. A nemzetközi példák nyomán arra az álláspontra jutottam, hogy a polgári célú kriptográfia jogszerű használatának korlátozása káros, a bűnüldözés hatékonysága szempontjából előnyei kétségesek, viszont a személyes adatok védelme szempontjából hátrányai kétségtelenek.
4. Elektronikus információszabadság
A számítógépes hálózatok széleskörű használata nemcsak új adatvédelmi kérdéseket vet fel, az informatikai infrastruktúra fejlődése és széleskörű terjedése hozzájárulhat ahhoz, hogy az információszabadsággal immár ne csak a sajtó érdeklődő munkatársai, hanem az eddiginél egyszerűbben, gyorsabban, olcsóbban a polgárok is éljenek.
Az "elektronikus információszabadság" fogalma az Egyesült Államokból származik. Az 1966-ban elfogadott amerikai információszabadság-törvény 1996-os módosítása, az Electronic Freedom of Information Act számos olyan kötelezettséget fogalmaz meg a közintézmények számára, amelyek nagyban elősegítik az információszabadság gyakorlati érvényesülését: a szövetségi közigazgatás kezelésében lévő meghatározott közérdekű információkat számítógépes hálózaton keresztül, illetve ha ilyen nem áll az intézmény rendelkezésére, akkor más elektronikus formában elérhetővé kell tenni.
Itthon is megtörténtek az első lépések az elektronikus információszabadság megteremtése érdekében. Számos minisztérium, közigazgatási szerv, önkormányzat működtet internetes honlapot. 2000 decemberében megszületett az 1113/2000. (XII. 27.) Korm. határozat a közigazgatási adatvagyon-nyilvántartásról, mely kimondta, hogy létre kell hozni és nyilvános hálózaton elérhetővé kell tenni a közigazgatásban kezelt közérdekű adatok fajtáinak és forrásainak nyilvántartását (KIKERES).
Az elektronikus információszabadság megteremtése érdekében tett eddigi kormányzati intézkedéseket támogatva, elengedhetetlennek tartom, hogy az Avtv. 2. § 3. pontjában meghatározott közérdekű adatok elektronikus formában való elérése érdekében az Országgyűlés módosítsa az Avtv.-t, garantálva ezzel, hogy az internet ne csak egyoldalú tájékoztató eszköz legyen az állami, önkormányzati és egyéb közfeladatot ellátó szervek kezében, hanem a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos jog új médiuma is.
5. Törvényi szintű szabályozás igénye
A hatályos magyar jog szerint az internet-szolgáltatók által végzett egyes adatkezelésekre nincs törvényi felhatalmazás. A forgalmi adatok kezelésével kapcsolatban meggyőzőek azok az érvek, amelyek szerint ilyen adatok kezelésére a rendszerbiztonság fenntartásának érdekében feltétlenül szükség van. Az ilyen tevékenységet a jövőben jogszerűnek kell minősíteni, ám ki kell jelölni az adatgyűjtés korlátait is.
A jogi helyzet rendezése álláspontom szerint az internet-szolgáltatók és felhasználók által végzett adatkezeléseket (és más kérdéseket is) szabályozó szektorális törvények (pl. az egységes hírközlési, az adatvédelmi, az úgynevezett direkt marketing) kiegészítésével és módosításával lehetséges. Ennek során mintául szolgálhat az 1997-ben elfogadott német Informations und Kommunikationsdienste-Gesetz adatvédelmi fejezete (Teledienstedatenschutzgesetz), amely számos újszerű megoldást tartalmaz: szabályozza az adatkezeléshez való elektronikus úton történő hozzájárulás intézményét, a szolgáltatót kötelezi arra, hogy már az általa használt technológia kiválasztásakor az adatvédelmi szempontokra figyelemmel döntsön, s azt a technológiát használja, amelynek alkalmazása adatkezeléssel egyáltalán nem, vagy a lehető legkisebb mértékben jár együtt. A törvény ésszerű kompromiszszumos megoldással tesz eleget az adatvédelmi követelményeknek és biztosítja egyben a hatékony marketing lehetőségét is: a felhasználó használati szokásairól lehet adatokat gyűjteni, s ennek alapján róla személyiségprofilt alkotni, azonban ezen adatok a felhasználó valódi nevéhez nem, csak álnevéhez kötve gyűjthetők, valódi nevével nem is köthetők össze.
Az új szabályoknak pontosan meg kell határozniuk a felhasználó és a szolgáltatói oldalon álló alanyok fogalmát, az adatok kezelésével kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket, továbbá - a hálózat felhasználásával történő jogellenes támadások elleni fellépéshez - a támadót azonosító adatok rögzítésének és felhasználásának lehetőségét.
III.
A felhasználók és szolgáltatók adatvédelmet illető jogai és kötelezettségei
1. Az általános adatvédelmi követelmények
Minden szolgáltató és felhasználó törvényes kötelezettsége, hogy kizárólag az Avtv. rendelkezéseinek megfelelően végezzen adatkezelést. Az alábbi pontokban kiemelt kötelezettségek nem ölelik fel az adatkezelők összes kötelezettségét. Felhívom a figyelmet arra, hogy a jogszerűtlen adatkezelés kártérítési felelősséget és büntetőjogi szankciókat vonhat maga után.
2. Adatbiztonság
Felhívom a szolgáltatók figyelmét fokozott felelősségükre, amellyel a felhasználók birtokukban lévő személyes adatainak biztonságáért felelnek. Az Avtv. 10. §-a szerint "az adatkezelő, illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek". Az adatkezelő a technikai adatvédelem követelményeinek elmulasztásával okozott kárt az Avtv. 18. §-a alapján köteles megtéríteni, s csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az adatkezelés körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
3. Tájékoztatás
Az Avtv. rendelkezései szerint az adatkezelés egyes körülményeiről (az adatkezelés célja, önkéntes vagy kötelező jellege, az adatkezelő illetve adatfeldolgozó személye) az adat felvétele előtt kötelezően, illetve egyes további körülményekről az adatalany kérelmére tájékoztatást kell adni. Azoknak a szolgáltatóknak, amelyek természetes személy felhasználóval szerződéses kapcsolatba lépnek, törvényi kötelezettsége, hogy az adatkezelésre vonatkozó kötelező tájékoztatást az adatkezelés megkezdése előtt - célszerűen a felhasználóval kötött szerződés megkötésekor - megadják, s eleget tegyenek a felhasználók további adatokra vonatkozó kérelmének. Azoknak a szerver-üzemeltetőknek, illetve szerveren szolgáltatást nyújtóknak, amelyek birtokába a szolgáltatás nyújtása során személyes adat kerül, a felhasználónak a tájékoztatást az Avtv. szerint az adat felvétele előtt kell megadniuk. Az Európa Tanács R 99 (5) számú, a magánszféra interneten történő védelméről szóló ajánlása szerint a nyitó weboldalon egyértelmű adatvédelmi nyilatkozatnak kell szerepelnie, amelyhez linkelve a kezelt adatok körére, az adatkezelés céljára, módjára, időtartamára vonatkozó tájékoztatást kell elhelyezni.
A saját maguk által végzett adatkezeléssel kapcsolatos tájékoztatáson túl álláspontom szerint a felelős szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat az internet használatával együttjáró, a magánszférát fenyegető veszélyekről, illetve fel kell hívni figyelmüket a bizalmas kommunikáció lehetőségét biztosító technológiákra.
4. A felhasználók jogainak érvényesítése
A felhasználók figyelmét felhívom arra, hogy magánszférájuk a hálózati közegben fokozottan sérülékeny. Arra bátorítom őket, hogy kérjék szolgáltatójuktól az általa követett adatvédelmi szabályzat rendelkezésére bocsátását, s bármely, adatkezelést illető panaszukkal forduljanak hivatalomhoz. Kérjék szolgáltatójuk tájékoztatását a magánszféra védelmét szolgáló technológiákról, levél- és magántitkaik megőrzése, személyes adataik védelme érdekében használjanak titkosító-szoftvereket.
Hálózati szereplőként a felhasználókhoz is kerülhetnek személyes adatok (pl. nevek, e-mail címek), s nekik is mindig ügyelniük kell arra, hogy azokat csak az adatvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően, általános esetben csak törvényi felhatalmazás alapján illetve csak az érintett hozzájárulásával továbbíthatják, hozhatják nyilvánosságra.
IV.
Az alábbi ajánlásokat teszem:
l Javaslom a jogalkotó számára, hogy:
- Az Avtv. módosításával harmonizálja a külföldre történő adattovábbítás szabályozását a 95/46/EK sz. irányelv rendelkezéseivel. Az elektronikus információszabadság megteremtése érdekében írja elő, hogy a közérdekű adatok meghatározott körét kötelező közzé- vagy elérhetővé tenni elektronikus formában is.
- A kapcsolódó szektorális törvények módosításával gondoskodjon: a kéretlen üzleti célú üzenetekre vonatkozó szabályozás kialakításáról; a forgalmi adatok kezelésének jogszerűvé tételéről; a hackerek elleni védekezés jogi lehetőségeiről.
- Az internetre vonatkozó szabályozások kialakítása előtt minden esetben folytasson konzultációkat az internet-felhasználók és -szolgáltatók képviselőivel.
l A szolgáltatók figyelmét felhívom arra, hogy adatkezelési gyakorlatuk kialakítása során legyenek figyelemmel az adatvédelmi jogszabályokra, tegyék közzé adatvédelmi elveiket és intézkedéseiket, tájékoztassák a felhasználókat a személyes adataik védelmét szolgáló lehetőségekről és teendőkről. A szolgáltatókat a birtokukban lévő személyes adatok védelméért, a technikai adatvédelem biztosításáért fokozott felelősség terheli. Külön felhívom a szolgáltatók figyelmét arra, hogy az adat felvételével egyidejűleg biztosítaniuk kell a megfelelő tájékoztatást a felhasználók számára.
l A számítógépes hálózati felhasználóknak javaslom, kövessék nyomon a szolgáltatók adatvédelmi politikáját; bátorítom őket a magánszféra védelmét biztosító eszközök alkalmazására, ehhez kérem a szolgáltatók segítségét is. Az új körülmények között az adatvédelmi jog csak a magánszféra és a személyes adatok védelmére szolgáló technológiák alkalmazásával együtt lehet hatékony.
Budapest, 2001. február 1.
Dr. Majtényi László
(406/K/2000)
A büntető törvénykönyv személyes adatok kezelésével kapcsolatos rendelkezéseinek módosítását kezdeményező adatvédelmi biztosi ajánlás
I.
Adatvédelmi biztosi munkám megkezdése óta eltelt - nem egészen - hat évben sok esetben szembesültem azzal, hogy a személyes adatok védelméhez való jog, valamint az információszabadság megvalósulásának egyik fontos garanciája, e jogok büntetőjogi védelme a szabályozás hiányosságaiból következően nem érvényesül a kívánt mértékben. A büntető törvénykönyv ezen két alapjoggal összefüggő rendelkezései ugyanis egyrészről túlságosan tágan húzzák meg a büntethetőség határát, vagyis olyan cselekményeket is büntetni rendelnek, amelyek elleni fellépés nem igényli a büntetőjog eszközeit, másrészről olyan fogalmakat használnak, amelyek nem pontosan felelnek meg az adatvédelmi jog dogmatikai rendszerének.
A büntető törvénykönyv hiányosságaira általánosságban felhívtam az Igazságügyi Minisztérium figyelmét, amelynek nyomán az IM Büntetőjogi Kodifikációs Főosztálya hozzákezdett a törvény módosításának előkészítő munkálataihoz az adatvédelmi biztossal való folyamatos együttműködés mellett. Ennek megfelelően megkezdődött az egyeztetés az Igazságügyi Minisztérium és az adatvédelmi biztos között, amelynek részeként az adatvédelmi biztos - élve a hatáskörét megállapító törvények kínálta lehetőséggel - a büntető törvénykönyv 177/A. és 177/B. §-ával kapcsolatos tapasztalatait és álláspontját ajánlásban foglalja össze.
II.
A személyes adatok védelmével és az információszabadsággal, vagyis a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos büntetőjogi tényállásokat a jogalkotó 1993. május 15-i hatállyal alkotta meg, amikor az 1993. évi XVII. törvény 39. §-ával két új szakaszt iktatott a Btk. rendelkezései közé: a jogosulatlan adatkezelésről szóló 177/A. §-t és a különleges személyes adatokkal való visszaélésről szóló 177/B. §-t. Megalkotása óta a 177/A. § két ízben módosult: az egyik esetben a kiszabható büntetés változott, a másik esetben pedig az adatvédelmi törvény változásának megfelelően módosították az elkövetői kör törvényi meghatározását. A Btk. 177/B. §-a megalkotása óta változatlan.
A Btk. jelenleg hatályos szövege büntetni rendeli az adatvédelmi törvény, illetve az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok bármiféle szándékosan történő megsértését. A személyes adatok, az adatkezelés és az adatkezelő tág törvényi fogalma következtében rendkívül gyakran követnek el jogellenes adatkezelés törvényi tényállásának megfelelő cselekményeket, számos olyan esetben is, amelyekkel szemben a büntetőjogi fellépés nem indokolt. A személyes adatok kezelése szabályainak megsértése azonban önmagában nem veszélyes olyan mértékben a társadalomra, hogy azt a törvény feltétlen büntetni rendelje, a büntetőjogi fenyegetettség csak olyan esetekben indokolt, amikor az adatkezelés jogellenessége az elkövetés bizonyos körülményeivel társul. Ilyen esetekben viszont a büntető igény érvényesítése szigorúan megkövetelendő, a jelenlegi szabályozás hiányosságaiból következően azonban nem indul büntetőeljárás sok olyan esetben, amelyekben az elkövetőt magatartásáért indokolt lenne büntetéssel sújtani. Ennek megfelelően szükségesnek látszik a törvény által büntetni rendelt cselekmények körének szűkítése a törvényi tényállásba való újabb tényállási elemek felvételével.
Az Adatvédelmi Biztos Irodája fennállása óta megvizsgált ügyeit áttekintve kirajzolódnak azok az esetkörök, amelyekben indokoltnak látszik a büntetőjog eszközével való fellépés. Ilyenek a következő esetek:
- az adatkezelő az érintettnek jelentős érdeksérelmet okozva kezeli jogellenesen a személyes adatokat; vagy amelyekben
- az egyes érintetteket ért jogsérelem csekély, azonban oly sok természetes személy személyes adatának jogellenes kezelése valósul meg, hogy a magatartás társadalomra veszélyessége összességében igen nagy;
- különleges adatok jogellenes kezelése esetében, ilyenkor ugyanis a jelentős érdeksérelem rendszerint megállapítható;
- az adatkezelő a személyes adatokat anyagi előny szerzésére használja fel; végül
- szigorúbban kell büntetni a foglalkozásuknál fogva titoktartásra kötelezetteket, illetve pozíciójuknál fogva személyes adatokkal való visszaélés lehetőségével bíró személyeket, akikhez képest az adatalany kiszolgáltatott helyzetben van (például a munkáltatót, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyeket, és azokat is, akik gondozásukra vagy felügyeletükre bízott személyek adataival élnek vissza), és e helyzetüket kihasználva kezelik jogellenesen a személyes adatokat.
Nem indokolt azonban büntetőjogi felelősségre vonása a fenti eseteken kívüli, bagatellnek tekinthető adatvédelmi jogsértés elkövetőinek, ide értve a Btk. 177/A. §-ának c) pontjában nevesített elkövetési magatartást, az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentkezési kötelezettség nem teljesítését is.
Ugyanígy nem kellene büntetéssel fenyegetni minden, a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos szabály megsértését sem. A közérdekű adatok jogellenes eltitkolása, illetve jogellenes megváltoztatása, meghamisítása akkor veszélyes olyan mértékben a társadalomra, hogy azzal szemben a büntetőjog eszközeivel kelljen fellépni, ha az elkövető a hivatali vagy közmegbízatásából eredő kötelezettségét szegi meg e magatartásával.
Mindemellett indokolt a terminológia összhangba hozatala a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) fogalomrendszerével, tekintettel arra, hogy az itt használatos fogalmak tartalmát e törvény határozza meg. Nem szükséges az elkövetői kört mint adatkezelőt és adatfeldolgozót meghatározni, hiszen az adatkezelést és adatfeldolgozást (tehát az elkövetési magatartások valamelyikét) végző személy minden esetben adatkezelő, illetve adatfeldolgozó. Ráadásul az adatkezelők és adatfeldolgozók nemcsak természetes személyek, hanem büntetőjogi felelősséggel jelenleg nem terhelt jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek is lehetnek [Avtv. 2. § 7. pont], az ilyen adatkezelők jogellenes adatkezelése esetében pedig az adatkezelési műveletet ténylegesen megvalósító természetes személy büntetőjogi felelőssége elvész az elkövetői kör pontatlan meghatározása következtében. A személyes adatok továbbítása és nyilvánosságra hozatala az adatkezelés fogalmába beletartozik, hiszen abba a személyes adatokkal kapcsolatos szinte minden elképzelhető magatartás beleértendő [Avtv. 2. § 4. pont], ugyanakkor a jogosulatlan és a céltól eltérő adatkezelés az adatvédelmi törvénynek csak két - kétségkívül a legjelentősebb - szabályára utal, arra, hogy az adatkezelésnek megfelelő jogalappal kell bírnia [Avtv. 3. §], illetve célhozkötöttnek kell lennie [Avtv. 5. §]. E részletezés felesleges: mindkettő jogellenes adatkezelést valósít meg. Ráadásul az adatminőségi és az adatbiztonsági szabályok megsértése ezek körén kívül esik, holott számos esetben éppen ezek megsértésével okozhatók a legnagyobb érdeksérelmek. A jogellenes adatkezelés, vagy az adatvédelmi törvény szabályainak megsértésével történő adatkezelés ezért pontosabban fejezné ki a büntetni rendelt magatartások körét. A jogellenes adatkezelés mellett elkövetési magatartásként indokolt fenntartani az információs önrendelkezési jog egyik fontos részjogosítványának megsértését, némi pontosítással a Btk. 177/A. § d) pontjában meghatározott magatartást, amellyel a jogalkotó az adatkezelőnek az érintett irányában fennálló tájékoztatási kötelezettsége [Avtv. 12. §] elmulasztását vonja a büntetendő cselekmények körébe.
Nincs ugyanakkor indoka annak, hogy a személyes adatok jogellenes kezelése és a közérdekű adatok jogellenes eltitkolása, illetve megváltoztatása egyazon tényállás részét képezze, e két bűncselekmény jogi tárgya egészen más: a személyes adatok jogellenes kezelését a törvény az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jog érvényesülése érdekében rendeli büntetni, míg a közérdekű adatokkal kapcsolatos jogellenes magatartást a 61. §-ban foglalt információszabadság megsértése miatt. Az egyik cselekmény jogi tárgya az ember magánszférájának védelme, végső soron emberi méltósága, a másiké pedig a közügyek és az állam működésének átláthatósága, a demokratikus jogállam közvetlen kontrolljának garanciája. E két alapjog a gyakorlatban igen gyakran kerül szembe egymással, ezért szerencsés megoldás, hogy egyetlen törvény rendelkezik róluk, és ugyanaz az országgyűlési biztos őrködik érvényesülésük felett. Mivel azonban két, egymástól eltérő jogi tárgyról van szó (az egyik illetéktelen személyek számára való hozzáférhetővé válást kívánja korlátozni, a másik célja pedig a minél szélesebb nyilvánosság), a sérelmükre elkövetett cselekmények büntetni rendelése nem történhet egymáshoz hasonlóan, ugyanazokkal a feltételekkel. A jogi tárgyon túlmenően más az elkövetési tárgya is e bűncselekményeknek, és nem egyezik az elkövetők köre sem. Indokolt lenne ezért a közérdekű adatokkal való jogellenes cselekményeket más szakasz alapján büntetni.
A módosítás következtében a büntetendőség köréből kikerülő cselekményeket pedig indokolt a szabálysértések körébe átemelni.
III.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-ában, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogommal élve, annak érdekében, hogy az érintett két alkotmányos jog valóságos és hatékony büntetőjogi védelemben részesüljön, felkérem az igazságügy-minisztert, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos büntetőjogi tényállások módosításának előkészítése során legyen figyelemmel a következőkre:
l a büntető törvénykönyv csak azon jogellenes adatkezeléseket rendelje büntetni, amelyek esetében a büntetőjog eszközeivel való fellépés feltétlenül indokolt;
l az egységes joggyakorlat elősegítése érdekében kerüljön összhangba a Btk. és az Avtv. terminológiája;
l a személyes és a közérdekű adatokkal elkövetett bűncselekmények ne egy szakaszon belül kerüljenek elhelyezésre;
l azon magatartások, amelyek a módosítás következtében kikerülnek a büntetendőség köréből, minősüljenek szabálysértésnek.
Budapest, 2001. április 25.
Dr. Majtényi László
(272/H/2001)
A Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás
I.
Hivatalomhoz május 24-étől érkeznek olyan írásos beadványok és telefonos kérdések, amelyekben az állampolgárok - a nevükre és címükre postán érkezett Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin (továbbiakban: Országjáró) kapcsán - az után érdeklődtek, hogy az Országjáró kiadója, a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja hogyan jutott név- és lakcímadatukhoz, illetve adataikat jogszerűen használta-e fel. Többen arra is választ várnak, hogy miképpen kerülhetik el a kiadvány jövőbeli névre szóló postázását. Egyesek azt kifogásolják, hogy a magazin postázásáról úgy mondhatnak le, ha - nevük és címük feltüntetésével - nyílt levelezőlapon, egy ismeretlen postafiókra "lemondó nyilatkozat"-ot küldenek.
Egy panaszos - hivatkozva az Országjáró szerkesztőségével folytatott levelezésére - úgy véli, hogy "Országimázs Központ által magára vállalt tájékoztatási tevékenység teljesítése nem igényli a teljes (!) magyar lakosság személyes adatainak megszerzését és felhasználását", továbbá: "nyilvánvaló, hogy a lap minden családhoz történő eljuttatásának más, adatvédelmi szabályokba nem ütköző módja is van".
A beadványok alapján vizsgálatot kezdeményeztem annak megállapítására, hogy az Országjáró postázásában közreműködő szervezetek - a személyes adatok kezelése során - a hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően végezték-e tevékenységüket.
II.
Az Országjáróra ragasztott - a címzett nevét és lakcímét tartalmazó - címkén a "MINISZTERELNÖKI HIVATAL Országimázs Központ" feladóként, és a kézbesítő postahivatalra utaló számsor szerepel. A magazin második oldalának bal alsó sarkában az alábbi szöveg olvasható: "Az Országjárót a Millenniumi Év alkalmából mindenkihez térítésmentesen eljuttatjuk. Amennyiben Ön azt kéri, hogy címére ne postázzuk a magazint, kérjük, hogy erről nyílt postai levelezőlapon nyilatkozzon neve, állandó lakcíme, levelezési címe feltüntetésével a következő címen: 'Lemondó nyilatkozat' Budapest, 62. Pf. 1300., 1387 Tájékoztatjuk Önt, hogy adatait a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal bocsátotta rendelkezésünkre."
A fentiekre figyelemmel munkatársaim május 31-én a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalban (továbbiakban: Központi Hivatal), június 5-én a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központjában (továbbiakban: Országimázs Központ), június 8-án a Magyar Posta Rt. Levél-, és Hírlapüzletági Igazgatóságán, valamint az Elektronikus Posta Központban (továbbiakban együtt: Posta) helyszíni vizsgálatot végeztek: megbeszélést folytattak az ügyben illetékes vezetőkkel, munkatársakkal, tanulmányozták a vonatkozó dokumentumokat, ellenőrizték a felhasznált adatállományok tárolásának, továbbításának és felhasználásnak módját, és az alábbiakat állapították meg:
Az Országimázs Központ vezetője - egy korábbi, az Országjáró jogszerű kézbesíthetőségének lehetőségeit kereső egyeztetés után - 2001. május 4-én kelt levelében azt kérte a Központi Hivatal - adatszolgáltatás engedélyezésére feljogosított - főosztályvezetőjétől, hogy:
"[...] Országjáró májusi számának személyre szóló küldeményként való kézbesítéséhez adatot szolgáltatni szíveskedjen mágneses adathordozón.
A küldeményt minden lakásból egy fő 18 életévet betöltött elsődlegesen felnőtt férfi (18-67 év) másodlagosan felnőtt nő (18-67 év) harmadlagosan nyugdíjas korú férfi (67 év felett) negyedlegesen nyugdíjas korú nő (67 év felett) magyar állampolgárnak küldjük el.
Az adatkérés jogalapja a 137/1998. (VIII. 18.) Kormányrendelet a Miniszterelnöki Hivatalról 11. §, első bekezdése, valamint a 2000. Évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. Évi költségvetésének 1. Számú melléklete (F01. a Funkciócsoport, 2 Jogcímcsoportszám) alapján végzett tájékoztatási tevékenység."
A 2001. május 4-én kelt levelében a Központi Hivatal Hatósági és Felügyeleti Főosztályának vezetője arról értesítette a kérelmezőt, hogy "kérelmére - a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 17. § (1) bekezdése alapján - engedélyezem, hogy [...] [a Központ Hivatal] [...] adatszolgáltatást teljesítsen - a kérelemben meghatározott módon - a Millenniumi Országjáró kiadvány személyre szóló küldeményként való kézbesítése céljából". Az adatszolgáltatás teljesítésére vonatkozó kikötésekre (csak azon élő magyar állampolgárok név és lakcímadatai szolgáltathatók, akik nem éltek adatletiltási jogukkal), valamint az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség alóli mentességre utaló bekezdések után a főosztályvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy "a szolgáltatott adatok, illetve adatállományok kizárólag a kérelemben megjelölt és a jelen engedélyben meghatározott célokra használhatók fel."
Az adatszolgáltatási engedélyben meghatározott követelmények szerint leválogatott, 3556537 személy adatait tartalmazó adatállományt (megyénként egy-egy fájlba csoportosítva, TXT formátumban) 3 CD-n, két példányban május 11-én vette át az Országimázs Központ egyik vezetője, aki az adatállomány egy példányát - további felhasználásra - május 14-én adta át a Posta képviselőjének. Az átadás-átvételt mindkét esetben írásban dokumentálták. A CD-k másodpéldányát - biztonsági másolatként - az Országimázs Központban, páncélszekrényben őrizték.
A Posta - a fájlokat nyomtatásra alkalmas formátummá alakítva - elkészítette a címkéket, és azok felhasználásával az Országjárót - az irányítószámok, illetve saját terjesztési rendszerük alapján - május második felében és június első napjaiban postai úton eljuttatta a címzetteknek, és a feldolgozás során felhasznált adatokat a számítógépes rendszerből törölte. Június 8-án a Posta képviselője jegyzőkönyvileg átadta a 3 CD-t az Országimázs Központ képviselőjének, aki azokat a másolati példányokkal együtt visszaadta a Központi Hivatalnak. A Postánál folytatott vizsgálat az adatfeldolgozási folyamatot - kiemelten annak adatbiztonsági vonatkozásait - megfelelőnek találta.
A "Lemondó nyilatkozat" fogadására az Országjáróban megjelölt postafiók a Miniszterelnöki Hivatalé. A beérkezett nyilatkozatokat az Országimázs Központ - a tőlük kapott tájékoztatás szerint - eljuttatja a Központi Hivatalnak. A hivatal - egy szóbeli megállapodás alapján, és a vonatkozó törvényi előírásra tekintettel - azonban csak azon "Lemondó nyilatkozat"-okra tart igényt, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy a nyilatkozatot tett polgár teljes körűen élni kíván adatletiltási jogával, azaz nem csak az Országjáró továbbításával összefüggésben tiltja meg a róla nyilvántartott adatok kiadását. (Miután a június első napjaiban átvett közel negyven nyilatkozatból a polgár tényleges szándéka egyértelműen nem volt megállapítható, a Központi Hivatal arról értesítette az érintett polgárokat, hogy - más szándékuk jelzéséig - teljes körű adatletiltásként kezelik nyilatkozatukat.)
A vizsgálat során megállapítottam, hogy az Országimázs Központ az - Országjáró postázásával összefüggő - adatkezeléseket, illetve a Posta adatfeldolgozói tevékenységét az adatvédelmi nyilvántartásba nem jelentette be.
A helyszíni vizsgálatokat követően - elsősorban a témával kapcsolatban megjelent újságcikkekre reagálva - a Központ Hivatal vezetője sajtótájékoztatón, az Országimázs Központ vezetője nyilatkozatokban jelentette ki, hogy az általuk vezetett szervezetek jogszerűen jártak el az Országjáró postázásához kapcsolódó tevékenységük során.
III.
Az ajánlás alapjául szolgáló panaszok vizsgálata során arra kellett választ keresni, hogy egyrészt az Országjáró postázásához szükséges név- és lakcímadatok jogszerűen kerültek-e a Központi Hivataltól az Országimázs Központig, majd onnan a Postához, másrészt a három és fél millió polgár személyes adatainak kezelése, feldolgozása során érvényesültek-e az adatvédelem törvényi követelményei, sérült-e a polgárok személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos joga.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) "célja annak biztosítása, hogy - ha e törvényben meghatározott jogszabály kivételt nem tesz - személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, [...]" (1. § (1) bekezdés).
A törvény a továbbiakban így rendelkezik:
"(2) E törvényben foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt e törvény kifejezetten megengedni.
(3) E törvény szerint megengedett kivételt csak meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani."
Az Avtv. több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyeket az ügy jogi megítélése szempontjából figyelembe kell venni. A törvény 2. §-a szerint:
"1. személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható;
4. a) adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is;
b) adatfeldolgozás: az adatkezelési műveletek, technikai feladatok elvégzése, függetlenül a műveletek végrehajtásához alkalmazott módszertől és eszköztől, valamint az alkalmazás helyétől.
5. adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik;
7. a) adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, illetőleg a végrehajtással adatfeldolgozót bízhat meg. Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, valamint az adatkezelőt az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg;
b) adatfeldolgozó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatkezelő megbízásából személyes adatok feldolgozását végzi.
[...]
3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.
[...]
4/A. § (1) Az adatfeldolgozónak a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e törvény, valamint az adatkezelésre vonatkozó külön törvények keretei között az adatkezelő határozza meg. Az adatkezelési műveletekre vonatkozó utasítások jogszerűségéért az adatkezelő felel.
[...]
8. § (1) Az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.
[...]
28. § (1) Az adatkezelő köteles e tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett bejelenteni
a) az adatkezelés célját;
b) az adatok fajtáját és kezelésük jogalapját;
c) az érintettek körét;
d) az adatok forrását;
e) a továbbított adatok fajtáját, címzettjét és a továbbítás jogalapját;
f) az egyes adatfajták törlési határidejét;
g) az adatkezelő, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét (székhelyét), a tényleges adatkezelés, illetve az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét."
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Nytv.) az alábbiak szerint szabályozza a nyilvántartásból történő adatszolgáltatást:
"17. § (1) A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között - a polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak.
(2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoportosítás szerint szolgáltathatók:
a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről);
[...]
19. § (1) A 17. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti adatok szolgáltatását bármely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett jogosult kérni:
a) jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében,
b) tudományos kutatás céljából,
c) közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta, valamint
d) közvetlen üzletszerzés (direkt marketing) célját szolgáló lista összeállításához.
(4) A kérelem teljesítését meg kell tagadni, ha
a) az adatok kiadását a polgár letiltotta, kivéve, ha az adat kiszolgáltatására eseti engedélyt adott;
b) a kérelmező az adat felhasználásának célját, illetőleg jogalapját nem vagy nem megfelelően igazolta;
c) a megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, vagy az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti.
20. § (1) A polgárnak a 17. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott adatairól - függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával - más polgárnak, jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek adatszolgáltatás akkor teljesíthető, ha azt törvény, nemzetközi szerződés vagy viszonosság előírja, vagy ha a kérelmező
a) polgár vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az adatok felhasználásához fűződő jogát vagy jogos érdekét okirattal igazolja;
b) jogi személy a polgárral szemben igazolt joga érvényesítése vagy kötelezettsége teljesítése érdekében kéri. Ez esetben is csak legfeljebb annyi adat szolgáltatható, amennyi a felhasználás célját még kielégíti."
Az Nytv. végrehajtásáról szóló - 13/1999. (II. 1.) Korm. rendelettel módosított - 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés szerint:
"A kérelmező a jogának vagy jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges adat igénylésekor azt a tényt, illetőleg eseményt köteles igazolni, amely bizonyítja azt az adatfelhasználási célnak alapot adó kapcsolatot, amely az érintett polgár és közötte fennáll, vagy fennállt."
Az Országimázs Központ adatszolgáltatási kérelmében hivatkozott egyik jogszabály, a Miniszterelnöki Hivatalról szóló 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "A Hivatal a "Miniszterelnökség" költségvetési fejezettel kapcsolatban - kivéve a költségvetésről szóló törvényben meghatározott címeket - ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabályok a fejezetek irányító szervei hatáskörébe utalnak." Az adatkérés további jogalapjaként megjelölt a "2000. Évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. Évi költségvetésének 1. Számú melléklete (F01. a Funkciócsoport, 2 Jogcímcsoportszám) alapján végzett tájékoztatási tevékenység" a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetése "X. Miniszterelnökség" fejezetcím alatt, a "Célelőirányzatok" között "Országkép építés és tájékoztatási feladatok" jogcímnevet jelent.
IV.
A vizsgált ügyben egyrészt három és fél millió polgár személyes adatának (név- és lakcímadatának), másrészt néhány száz polgár név- és lakcímadatának (esetleg levelezési címének) valamint - a magazin jövőbeli postázását - lemondó szándékát jelző adatának gyűjtésére, tárolására, továbbítására, feldolgozására és törlésére került sor. Az Avtv. értelmező rendelkezése szerint a Központi Hivatal és az Országimázs Központ adatkezelőként, míg a Posta adatfeldolgozóként vett részt az Országjáró - polgárok meghatározott köréhez történő - eljuttatásában.
A Központi Hivatalt a Nytv. fentiekben idézett előírásai feljogosítják arra, hogy jogi személy kérelmére - jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében - a törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén név- és lakcímadatokat szolgáltasson.
Az Országimázs Központ vezetője a Központi Hivatalhoz továbbított adatszolgáltatási kérelmében felhasználás céljaként az "Országjáró májusi számának személyre szóló küldeményként való" kézbesítését, jogalapként pedig a Miniszterelnöki Hivatal - kormányrendelet és költségvetési törvény alapján végzett - tájékoztatási tevékenységét jelölte meg. A Miniszterelnöki Hivatal, illetve annak szervezeti egységeként működő Országimázs Központ számára viszont sem a hivatkozott, sem más jogszabály nem ír elő olyan feladatot, például tájékoztatási tevékenységet, amelyhez magyar állampolgárok lakcímeit tartalmazó adatbázisra van szükség.
Az ismertetett törvényi előírások alapján a Központi Hivatalnak a kérelem teljesítését meg kellett volna tagadnia. Elsősorban azért, mert a kérelemben megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, illetve az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti. A kérelemben nem jelöltek meg olyan jogalapot, amely bizonyítja azt a - felhasználási célnak alapot adó - kapcsolatot, amely az Országimázs Központ és az érintett polgárok között fennáll, vagy fennállt.
A kérelem teljesítését azért is meg kellett volna tagadni, mert az Országimázs Központnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy polgárok név- és lakcímadatait kezelje. A kérelemben hivatkozott, a magyar állampolgárok millióit érintő "tájékoztatási tevékenység"-gel összefüggésben személyes adatok kezelésére egyetlen állami szervezetnek sem ad törvény felhatalmazást.
A fentiekben idézett törvényi szabályok szerint ugyanis személyes adat csak akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény előírja. A felhatalmazó törvényben pedig meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen kell megállapítani a személyes adatok kezelésének lehetőségét. További fontos követelmény, hogy csak olyan személyes adatot lehet törvényben meghatározott célból - a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig - kezelni, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas.
Az Országimázs Központ által hivatkozott jogszabályokból ugyanis csak az állapítható meg, hogy egyrészt a Miniszterelnöki Hivatal - a vonatkozó költségvetési fejezettel kapcsolatban "ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabályok a fejezetek irányító szervei hatáskörébe utalnak", másrészt a költségvetési törvényben meghatározott összeg áll rendelkezésre "Országkép építés és tájékoztatási feladatok" ellátására.
A Miniszterelnöki Hivatalról szóló kormányrendelet "Országkép építés és tájékoztatási feladatok" ellátásával kapcsolatba hozható teendőkről az 5. §-ban ezt tartalmazza:
"o) önálló feladatkörű politikai államtitkár útján kialakítja és összehangolja a Kormány kommunikációs stratégiáját, ellátja a kormányszóvivői feladatokkal, valamint a miniszterelnök munkájával és a Kormány testületi működésével kapcsolatos egyéb tájékoztatási tevékenységet, felelős Magyarország külföldi országképének formálásáért, az egységes kormányzati kommunikáció érdekében összehangolja a minisztériumok sajtószerveinek tevékenységét, és szakmai-módszertani segítséget nyújt részükre."
A fentiekből kitűnik, hogy arra nincs törvényi felhatalmazás, hogy az Országimázs Központ - a Központi Hivataltól megkapott adatállományt jogszerűen kezelje (tárolja és továbbítsa), és arra sincs joga, hogy adatfeldolgozással bízza meg a Postát. Tekintettel arra, hogy a "Lemondó nyilatkozat"-ot küldő polgárok előtt rejtve maradt a nyilatkozatokat kezelő szervezet neve, jogellenesnek kell tekinteni a nyilatkozó polgárok adatainak Országimázs Központban történő kezelését is.
Noha a polgárok millióinak adatai jogellenesen kerültek az Országimázs Központhoz, e szervezet adatkezelőnek minősül, és e minőségében - az Avtv. előírásai szerint - köteles lett volna a tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett bejelenteni az adatkezeléssel és az adatfeldolgozással kapcsolatos - törvényben meghatározott - adatokat.
Összegezve megállapítom, hogy egyrészt az Országimázs Központ - a Miniszterelnöki Hivatal jogszabályokban meghatározott feladatain túlterjeszkedve - megfelelő jogi felhatalmazás nélkül igényelte több millió polgár név-, és lakcímadatát a Központi Hivataltól, másrészt a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázása kapcsán több jogellenes adatkezelésre, és egyéb jogsértésre került sor, és ezzel sérült a polgárok személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos joga.
A BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal - az adatszolgáltatási kérelem téves elbírálása miatt - jogellenesen továbbította több mint három és fél millió polgár név- és lakcímadatát a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központjának.
A Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központ jogellenesen tárolta és továbbította több mint három és fél millió polgár név- és lakcímadatát, és jogellenesen gyűjtötte, tárolta és továbbította a lemondási szándékukról nyilatkozó polgárok adatait.
Az Országimázs Központ a törvényi előírás ellenére nem jelentette be az adatvédelmi nyilvántartásba az Országjáró postázásával összefüggő adatkezelést és adatfeldolgozást.
V.
Figyelemmel arra, hogy a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelések során sérült a polgárok személyes adatának védelméhez fűződő joga, a további és jövőbeli jogsértések elkerülése érdekében az alábbi ajánlást teszem:
l Felszólítom a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetőjét, hogy a szervezet rendeltetésszerű működésével biztosítsa az alkotmányos alapjogok védelmét. Az adatszolgáltatási kérelmek elbírálásakor körültekintően járjanak el, vegyék figyelembe, hogy - a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén is - állami szerveknek csak olyan feladat ellátásához adható ki személyes adat, amely jogszabályban pontosan meg van határozva, de akkor is csak abban az esetben, ha az igényelt adatok kezelésére a kérelmező szervezetet - adatfajtákat és az adatkezelőt is nevesítő - törvény jogosítja fel.
l Felkérem a belügyminisztert, és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy:
- a Millenniumi Országjáró postázásával összefüggő jogellenes adatkezelésekkel kapcsolatban folytassanak vizsgálatot a fegyelmi, vagy egyéb felelősség megállapítására;
- gondoskodjanak a lemondó nyilatkozatok, illetve az azokról készült adatállományok megsemmisítéséről.
l Felkérem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy a jövőben a közérdekű információk terjesztésére olyan megoldást válasszon, amely garantálja a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog maradéktalan érvényesülését. A jelenlegi jogi szabályozás szerint állami szervek tájékoztató anyagokat névre szólóan azoknak küldhetnek, akik azt - nevük és lakcímük megadásával - kérik. Ugyanakkor a név- és lakcím nélküli terjesztés az információs önrendelkezési jogot nem sérti.
l Felhívom az állampolgárok figyelmét arra, hogy - személyesen vagy meghatalmazott képviselőjük útján, továbbá ajánlott levélben a lakó- vagy tartózkodási hely szerint illetékes helyi nyilvántartási szervnél (a jegyzőnél), vagy a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalánál előterjesztett - korlátozó nyilatkozattal jogosultak megtiltani a róluk nyilvántartott adatok kiadását. Ezzel a nyilatkozattal megakadályozható, hogy személyes adataikat kutatás vagy közvetlen üzletszerzés céljából továbbítsák, illetve törvényben fel nem jogosított szervek és személyek felhasználhassák.
Budapest, 2001. június 25.
Dr. Majtényi László
(441/A/2001)
Tájékoztató
a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos adatvédelmi biztosi eljárásról
I. Az ügy előzményei
Az adatvédelmi biztoshoz május 24-étől érkeztek olyan írásos beadványok és telefonos kérdések, amelyekben az állampolgárok - a nevükre és címükre postán érkezett Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin (továbbiakban: Országjáró) kapcsán - az után érdeklődtek, hogy az Országjáró kiadója, a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja hogyan jutott név- és lakcímadatukhoz, illetve adataikat jogszerűen használta-e fel. Többen arra is választ vártak, hogy miképpen kerülhetik el a kiadvány jövőbeli névre szóló postázását. Egyesek azt kifogásolták, hogy a magazin postázásáról úgy mondhatnak le, ha - nevük és címük feltüntetésével - nyílt levelezőlapon, egy ismeretlen postafiókra "lemondó nyilatkozat"-ot küldenek.
II. Az adatvédelmi biztos jogi álláspontja
A beadványok alapján az adatvédelmi biztos vizsgálatot folytatott annak megállapítására, hogy az Országjáró postázásában közreműködő szervezetek - a személyes adatok kezelése során - a hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően végezték-e tevékenységüket. A vizsgálat megállapításait ajánlásban rögzítette.
A vizsgált ügyben egyrészt három és fél millió polgár név- és lakcímadatának, másrészt néhány száz polgár - a magazin jövőbeli postázását lemondó szándékát jelző - adatának gyűjtésére, tárolására, továbbítására, feldolgozására és törlésére került sor. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) értelmező rendelkezése szerint a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (a továbbiakban: Központi Hivatal) és az Országimázs Központ adatkezelőként, míg a Posta adatfeldolgozóként vett részt az Országjáró - polgárok meghatározott köréhez történő - eljuttatásában.
Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) előírásai feljogosítják a Központi Hivatalt arra, hogy jogi személy kérelmére - jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében - a törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén név- és lakcímadatokat szolgáltasson. A Miniszterelnöki Hivatal, illetve annak szervezeti egységeként működő Országimázs Központ számára viszont sem a - nyilvántartási szervezethez benyújtott - kérelemben hivatkozott, sem más jogszabály nem ír elő olyan feladatot, például tájékoztatási tevékenységet, amelyhez magyar állampolgárok adatait tartalmazó adatbázisra van szükség.
A biztos úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó törvényi előírások alapján a Központi Hivatalnak a kérelem teljesítését meg kellett volna tagadnia. Elsősorban azért, mert a kérelemben megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, illetve az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti. A kérelemben nem jelöltek meg olyan jogalapot, amely bizonyítja azt a - felhasználási célnak alapot adó - kapcsolatot, amely az Országimázs Központ és az érintett polgárok között fennáll, vagy fennállt. A kérelem teljesítését azért is meg kellett volna tagadni, mert az Országimázs Központnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy polgárok név- és lakcímadatait kezelje. A kérelemben hivatkozott, a magyar állampolgárok millióit érintő "tájékoztatási tevékenység"-gel összefüggésben személyes adatok kezelésére törvény egyetlen állami szervezetnek sem ad konkrét felhatalmazást.
Az Avtv. szabályai szerint személyes adat csak akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény előírja. Az Nytv.-ben pedig meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen kell megállapítani a személyes adatok kezelésének lehetőségét. További fontos követelmény, hogy csak olyan személyes adatot lehet törvényben meghatározott célból - a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig - kezelni, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas.
III. Az adatvédelmi biztos ajánlása
2001. június 26-án kézbesítették a belügyminiszternek, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, valamint a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetőjének az adatvédelmi biztos ajánlását:
"Figyelemmel arra, hogy a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelések során sérült a polgárok személyes adatának védelméhez fűződő joga, a további és jövőbeli jogsértések elkerülése érdekében az alábbi ajánlást teszem:
1. Felszólítom a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetőjét, hogy a szervezet rendeltetésszerű működésével biztosítsa az alkotmányos alapjogok védelmét. Az adatszolgáltatási kérelmek elbírálásakor körültekintően járjanak el, vegyék figyelembe, hogy - a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén is - állami szerveknek csak olyan feladat ellátásához adható ki személyes adat, amely jogszabályban pontosan meg van határozva, de akkor is csak abban az esetben, ha az igényelt adatok kezelésére a kérelmező szervezetet - adatfajtákat és az adatkezelőt is nevesítő - törvény jogosítja fel.
2. Felkérem a belügyminisztert, és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy:
- a Millenniumi Országjáró postázásával összefüggő jogellenes adatkezelésekkel kapcsolatban folytassanak vizsgálatot a fegyelmi, vagy egyéb felelősség megállapítására;
- gondoskodjanak a lemondó nyilatkozatok, illetve az azokról készült adatállományok megsemmisítéséről.
3. Felkérem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy a jövőben a közérdekű információk terjesztésére olyan megoldást válasszon, amely garantálja a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog maradéktalan érvényesülését. A jelenlegi jogi szabályozás szerint állami szervek tájékoztató anyagokat névre szólóan azoknak küldhetnek, akik azt - nevük és lakcímük megadásával - kérik. Ugyanakkor a név- és lakcím nélküli terjesztés az információs önrendelkezési jogot nem sérti.
4. Felhívom az állampolgárok figyelmét arra, hogy - személyesen vagy meghatalmazott képviselőjük útján, továbbá ajánlott levélben a lakó- vagy tartózkodási hely szerint illetékes helyi nyilvántartási szervnél (a jegyzőnél), vagy a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalánál előterjesztett - korlátozó nyilatkozattal jogosultak megtiltani a róluk nyilvántartott adatok kiadását. Ezzel a nyilatkozattal megakadályozható, hogy személyes adataikat kutatás vagy közvetlen üzletszerzés céljából továbbítsák, illetve törvényben fel nem jogosított szervek és személyek felhasználhassák."
IV. A megszólított szervek válaszai
Az adatvédelmi biztos ajánlására, illetve az ajánlás azon pontjaira, amelyekben az adatkezelők, vagy felügyeleti szerveik intézkedés megtételére lettek felszólítva, illetve felkérve, az érintettek az alábbiak szerint reagáltak:
1/ A BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetője - július 16-án kelt és kézbesített - levelében leszögezte, hogy "a Központi Hivatal az adatigénylés elbírálása, illetőleg az adatszolgáltatás biztosítása során a hatályos jogszabályokat megtartotta, az adatok átadásával a polgárok alkotmányos alapjogát nem sértette."
E véleményét azzal támasztotta alá, hogy:
- az Nytv.) 19. § (1) bekezdés a) pontja értelmében "a polgár név- és lakcímadatát bármely [...] jogi személy [...] jogosult igényelni - a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett - jogának, vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében";
- bár a hatályos jogszabályok azt nem határozzák meg teljes körűen, hogy "mely eset(ek)ben alapozza meg a kérelmező joga, vagy jogos érdeke az adatszolgáltatási kérelmet", és a "különböző szervezetek feladatait, illetőleg jogállását megállapító [...] törvények általában kellő részletességgel szabályozzák az érintett szervezet adatkezelési jogosultságát", továbbá "az Nytv. nem definiálja, hogy mely jogok érvényesítése céljából biztosítható adatszolgáltatás", "azonban, ha valamely [...] jogi személy, [...] jogi helyzetét, jogszabályban megállapított feladatait érinti az adatszolgáltatási igény, a jogos érdek nem vitatható";
- az Országimázs Központ "jogos érdeken alapuló adatszolgáltatási igényét a Miniszterelnöki Hivatalról szóló 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet 5. és 11. §-ában [ld. később] konkrétan megfogalmazott feladatok - álláspontunk szerint - megalapozzák";
- az idézett kormányrendelet "1. §-ában [ld. később] foglaltakra figyelemmel, illetőleg arra, hogy a polgár és az államigazgatás szervezeti rendszerében a miniszterelnök munkaszervezeteként működő Hivatal közötti kapcsolat nem vitatható, a jogos érdek megalapozott", így igazoltnak tekinthető az a tény, illetőleg esemény, amelynek igazolását a Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdése [ld. később] megköveteli;
- "az adatszolgáltatásról szóló engedély kizárólag ezt a jogos érdeket és célhoz kötöttséget rögzítette."
2/ A belügyminiszter - július 31-jén kelt és augusztus 1-jén kézbesített - levelében úgy ítélte meg, hogy a "Miniszterelnöki Hivatal nevében és képviseletében eljáró Országimázs Központ [...] az adatkezelés célját és jogalapját megjelölve jogosan igényelt név- és lakcímadatokat a Központi Hivataltól, aki ez alapján jogosan nyújtotta a kért adatszolgáltatást. Mindezek alapján további vizsgálat elrendelése nem indokolt."
Álláspontját - az Nytv. céljának és a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás főbb elveinek rövid ismertetése után - azzal támasztotta alá, hogy:
- a Nytv. "20. §-a értelmében a polgár név- és lakcím adatáról - függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával - jogi személynek adatszolgáltatás akkor is teljesíthető, ha azt a polgárral szemben igazolt kötelezettsége teljesítése érdekében kéri";
- a Miniszterelnöki Hivatal polgárokkal szembeni kötelezettségét igazolják az alábbi jogszabályi előírások:
- A Miniszterelnöki Hivatalról szóló 137/1998. (VIII. 18) Korm. rendelet 5. § o) pontja értelmében a Hivatal "[...] kialakítja és összehangolja a Kormány kommunikációs stratégiáját, ellátja a miniszterelnök munkájával és a Kormány testületi működésével kapcsolatos egyéb tájékoztatási tevékenységet, felelős Magyarország külföldi országképének formálásáért";
- e kormányrendelet 11. §-a értelmében a Hivatal a "Miniszterelnökség" költségvetési fejezettel kapcsolatban "ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabályok a fejezetek irányító szervei hatáskörébe utalnak";
- a költségvetésről szóló "2000. évi CXXXIII. törvény 1. sz. melléklete a Miniszterelnökség fejezetcím alatt célelőirányzatként jelöli meg az Országépítést és tájékoztatási feladatot."
Hivatkozva az adatvédelmi biztos ajánlásának azon kitételére, miszerint az Avtv.-ben foglalt rendelkezésektől csak törvényben megengedett kivételes esetben lehet eltérni, "de csak ha azt az adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani" azt írja a belügyminiszter: "Véleményem szerint jelen esetet épp a törvény adja meg, amikor a 20. § [ld. később] arról rendelkezik, hogy név- és lakcímadatokat jogi személy a polgárral szemben igazolt kötelezettsége teljesítése érdekében igényelhet, ebbe beleértve, hogy természetszerűleg adatkezelővé is válik."
3/ A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - július 24-iki dátumú, augusztus 29-én megküldött - válaszában kifejtette, hogy "az ajánlással kapcsolatban foglaltakkal nem értek egyet, álláspontom szerint az adatszolgáltatás és adatkezelés jogszerű volt, az állampolgárok információs önrendelkezési joga nem sérült." Álláspontját a következők szerint rögzítette:
- az adatszolgáltatásra az Nytv. 19. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg 20. §-a alapján, a törvény "17. § (1) bekezdése alapján benyújtott kérelem engedélyezését követően került sor";
- "a programajánló és kulturális magazinnak az állampolgárokhoz történő eljuttatása a Miniszterelnöki Hivatal közszolgálati feladata", amelyet a Hivatal munkájáról szóló 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet 5. § o) pontjában meghatározott feladatok alapozzák meg. "E feladatkörébe illeszkedik az általános tájékoztatási kötelezettség, amelynek egyik formája a közérdekű és közérdeklődésre számot tartó adatokat tartalmazó lap eljuttatása az állampolgárokhoz";
- az Országjáró postázásával összefüggő adatkezelést és adatfeldolgozást azért nem jelentették be az adatvédelmi nyilvántartásba, mert "az adatkezelés a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 30. § g) pontja [ld. később] szerint nem esik bejelentési kötelezettség alá."
Az ajánlásban megfogalmazott egyéb kérésekkel kapcsolatban azt jelezte, hogy:
- "Vétkes kötelezettségszegés hiányában nem látok indokot személyes felelősség megállapításának elrendelésére."
- "A Miniszterelnöki Hivatalhoz beérkezett lemondó nyilatkozatokat továbbítottuk a BM Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalához."
A fentiekben ismertetett elvi álláspontjának rögzítése mellett a miniszter arról adott tájékoztatást, hogy "a felesleges feszültség elkerülése érdekében a jövőben más formában kívánjuk megoldani az Országjáró Magazin állampolgárokhoz történő eljuttatását. Nevezetesen: nem fogunk személyes adatokat igényelni, hanem az Nytv. 18. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az adatokat törvény alapján kezelő szerveket kérjük fel az Országjáró Magazin továbbítására."
V. Összefoglalás
Az adatvédelmi biztos ajánlását elutasító véleményekben közös elem, hogy egyrészt az Nytv. törvényi felhatalmazást biztosított az adatkezelésre, másrészt az Nytv. alapján az adatkérés és adatszolgáltatás jogszerű, mivel az adatkezelésre a kérelmező szervezet "jogának, vagy jogos érdekének érvényesítése", illetőleg "a polgárral szemben igazolt kötelezettsége teljesítése" érdekében került sor. (Nytv. 20. § "(1) A polgárnak a 17. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott adatairól - függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával - [...] jogi személynek [...] adatszolgáltatás akkor teljesíthető, [...] ha a kérelmező [...]
b) jogi személy a polgárral szemben igazolt joga érvényesítése vagy kötelezettsége teljesítése érdekében kéri. Ez esetben is csak legfeljebb annyi adat szolgáltatható, amennyi a felhasználás célját még kielégíti.")
Fontos érvként fogalmazódott meg az is, hogy a Millenniumi Országjáró postázásával kapcsolatos adatkezelések jogszerűségét a Miniszterelnöki Hivatalról szóló kormányrendelet is alátámasztja, mivel az olyan tájékoztatási feladatokat határoz meg a hivatal számára, amelyek egyrészt az adatigényléshez szükséges jogos érdeket megalapozzák, másrészt igazolják azt a kötelezettséget, amelyet a polgárokkal szemben teljesítenie kell a Miniszterelnöki Hivatalnak.
Az ajánlás megállapításai és az ügyben érintett szervezetek véleménye közötti eltérések jogértelmezési kérdéseket vetnek fel. A törvényi előírásokat érintő legfontosabb kérdések a következők:
- elégséges törvényi felhatalmazást nyújt-e az Nytv. ahhoz, hogy polgárok név- és lakcímadatát az ügyben érintett három szervezet kezelje, figyelemmel arra, hogy az Avtv. 1. §-a szerint az információs önrendelkezési jog csak akkor korlátozható, ha "azt törvény kifejezetten megengedi", és az "e törvény szerint megengedett kivételt csak meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani";
- miközben az Nytv. 21-24. §-ai tételesen meghatározzák azokat az államigazgatási és igazságszolgáltatási szerveket, amelyek alkotmányon alapuló - e törvényben is említett, és a tevékenységükre vonatkozó törvényekben tételesen megfogalmazott - feladataik ellátása céljából jogosultak adatokat igényelni a nyilvántartásból, megfelel-e a törvényi követelményeknek, hogy a Miniszterelnöki Hivatal - kormányrendeletből levezetett - jogos érdeke érvényesítése érdekében az Nytv. általános felhatalmazása alapján igényelje polgárok millióinak adatait;
- létezik-e a polgár és a Miniszterelnöki Hivatal között olyan tény, illetőleg esemény, amelyet a kérelmezőnek a joga vagy jogos érdeke érvényesítéséhez szükséges adat igénylésekor - az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet alapján - "köteles igazolni, amely bizonyítja azt az adatfelhasználási célnak alapot adó kapcsolatot, amely az érintett polgár és közötte fennáll, vagy fennállt";
- megalapozzák-e a Miniszterelnöki Hivatal jogos érdeken alapuló adatszolgáltatási igényét, illetve az Országjáró postázásával kapcsolatos adatkezeléseket a 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet - válaszlevelekben - hivatkozott alábbi előírásai:
"1. § A Miniszterelnöki Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a miniszterelnök munkaszervezete, amely a miniszterelnök és a Kormány döntéseinek, valamint a kormányprogram célkitűzéseinek megfelelően gondoskodik a kormányzati tevékenység stratégiai irányításáról és összhangjának biztosításáról, a döntés-előkészítésben az összkormányzati érdekek érvényesítéséről. A Hivatal egyúttal ellátja a Kormány testületi működésével kapcsolatos feladatokat."
"5. § A Hivatal a Kormány működésével kapcsolatban [...] o) önálló feladatkörű politikai államtitkár útján kialakítja és összehangolja a Kormány kommunikációs stratégiáját, ellátja a kormányszóvivői feladatokkal, valamint a miniszterelnök munkájával és a Kormány testületi működésével kapcsolatos egyéb tájékoztatási tevékenységet, felelős Magyarország külföldi országképének formálásáért, az egységes kormányzati kommunikáció érdekében összehangolja a minisztériumok sajtószerveinek tevékenységét, és szakmai-módszertani segítséget nyújt részükre."
"11. § (1) A Hivatal a "Miniszterelnökség" költségvetési fejezettel kapcsolatban - kivéve a költségvetésről szóló törvényben meghatározott címeket - ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabályok a fejezetek irányító szervei hatáskörébe utalnak."
- a Miniszterelnöki Hivatal általános tájékoztatási kötelezettsége (például: "közérdekű és közérdeklődésre számot tartó adatokat tartalmazó lap eljuttatása az állampolgárokhoz") teljesíthető-e több millió polgár név- és lakcímadatának felhasználásával, figyelemmel az Avtv. 4. §-ára, miszerint "a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik".
- értelmezhető-e az Avtv. 30. § g) pontja ("Nem kell bejelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba azt az adatkezelést, amely [...] g) a sajtótörvény hatálya alá tartozó társaságok és szervek olyan adatait tartalmazza, amelyek kizárólag saját tájékoztatási tevékenységüket szolgálják") úgy, hogy e rendelkezés alapján a szóban forgó adatkezeléseket, illetve adatfeldolgozást nem kell bejelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba.
A fenti jogszabály-értelmezési kérdések megválaszolásának mikéntjétől függően adható válasz az Országjáró postázásával összefüggő két alapvető kérdésre:
- történt-e jogellenes adatkezelés, sérült-e a polgárok személyes adatának védelméhez fűződő joga, illetőleg
- a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog érvényesülését szolgálta-e a magazin postázása?
Az Alkotmánybíróság - a magyar adatvédelmi jogot megalapozó, és eljárásai során rendszeresen hivatkozott - 15/1991. (IV. 13.) AB határozat indoklásában a Központi Hivatal jogelődjének tevékenységével összefüggésben a következőket fejtette ki:
"Azonban az objektív feltételek: a szóban előterjesztett "jogos érdek", illetve bármiféle szervezet "feladatának ellátása" már maguk sem elégítik ki a személyiségi jogok védelmét, hogyan adhatnának tehát kiindulópontot az állami népességnyilvántartás számára ahhoz, hogy mérlegelje, az adat kiadása vagy felhasználása nem sérti-e az érintett személyiségi jogát. A "feladat" és a "jogos érdek" egyaránt megragadhatatlan, s nem is különböznek egymástól. Például a vállalkozások feladata (és a vállalkozó jogos érdeke) a nyereséges működés. Vajon az Állami Népességnyilvántartó Hivatal szabadon dönti el, hogy tízezer meghatározott nemű, életkorú, adott településtípuson élő, adott végzettségű személy nevének és lakcímének kiadása [...] sérti-e személyiségi jogukat?"
VI. Következtetések, az ügy lezárása
A fentiekből kitűnik, hogy olyan esetekben, amikor egy állami szervezet feladatai nincsenek a törvényben konkrétan meghatározva, akkor az általános normákat az egyes állami szervek a maguk érvrendszerében és érdekei szerint, egymástól teljesen eltérően értelmezhetik.
Az adott ügyben megfogalmazódott ellentétes álláspontokból és az ügyben szereplők által felhívott jogszabályokból az alábbi két fontos következtetés vonható le:
1. A Millenniumi Országjáró postázásával összefüggő adatkezelések több vonatkozásban nem feleltek meg a személyes adatok kezelésével kapcsolatos - és az adatvédelmi biztos korábbi joggyakorlatát megalapozó - törvényi előírásoknak.
2. A közérdekű és közérdeklődésre számot tartó adatokat tartalmazó lap állampolgárokhoz való eljuttatásához joga van a Miniszterelnöki Hivatalnak, miután az Avtv. is előírja, hogy az állami feladatot ellátó szerv "a feladatkörébe tartozó ügyekben [...] köteles elősegíteni a közvélemény gyors és pontos tájékoztatását". Ezen jog gyakorlásához, illetve kötelezettség teljesítéséhez azonban - amennyiben ezt a polgárok név- és lakcímadatának felhasználásával indokolt megoldani - minden szempontból megfelelő, pontos törvényi felhatalmazás szükséges.
Mindezek alapján, és figyelemmel a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatására, miszerint "a jövőben más formában kívánjuk megoldani az Országjáró Magazin állampolgárokhoz történő eljuttatását. Nevezetesen: nem fogunk személyes adatokat igényelni, [...]", a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos ügyet - a nyilvánosság részletes tájékoztatásával - lezárom.
Budapest, 2001. szeptember 10.
Dr. Lenkovics Barnabás
az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa
(441/A/2001)
Tájékoztató
a kép- és hangfelvételt rögzítő berendezések működtetésével összefüggő_eddigi adatvédelmi gyakorlatról
Az Igazságügyi Minisztérium adatvédelmi törvény-tervezetében szerepel az az elképzelés, miszerint a nyilvános helyen, az oktatási intézményben és a munkahelyen "az ott jelen lévő személyek megfigyelése céljából kép- és hangfelvételt rögzítő berendezés csak a nyilvánosságnak a megfigyelés tényéről és a megfigyelő eszköz elhelyezésének helyéről történő egyértelmű tájékoztatása mellett helyezhető el." A felvételeket 48 órán belül meg kell semmisíteni, kivéve, ha a felvételen bűncselekmény, szabálysértés vagy fegyelmi vétség gyanúja észlelhető.
Egyes kereskedelmi televíziókban, illetve néhány újságban e tervezetről jelentek meg ismertetések, tudósítások. A megszólaltatott jogászok, szakértők, oktatással foglalkozó szakemberek többsége úgy vélte, hogy a kép- és hangfelvételek készítése, illetve a felvételek megőrzése mélyen és indokolatlanul sérti az érintettek magánszféráját, és alkotmányossági szempontból is aggályos. "A tervezetben szereplő rendelkezések a már amúgy is elterjedt megfigyelőrendszerek által megszerzett adatok és felvételek felhasználását szabályoznák" - áll a minisztérium témával kapcsolatban kiadott - egy napilapban megjelent - közleményében.
A sajtóvitában többen is hivatkoztak az európai gyakorlatra, sőt európai adatvédelmi szakértők véleményére, miközben szinte szó sem ejtettek arról, hogy a magyar adatvédelmi biztos 2000. december 20-án - a hazai tapasztalatok összegzésével, és a hatályos jog alapján - ajánlást adott ki A megfigyelés, adatgyűjtés céljából üzemeltetett képfelvevő, -rögzítő berendezésekkel kapcsolatban. (Az ajánlás az adatvédelmi biztos 2000. évi beszámolójában megtalálható.)
I.
Az adatvédelmi biztoshoz érkezett beadványok, a szóbeli panaszok arra utaltak, illetve a vizsgálatok azt tárták fel, hogy a képfelvevő, -rögzítő berendezések különféle - az érintettek által ismert, vagy feltételezett - céllal működnek. Így vannak olyan berendezések, rendszerek, amelyek az üzemeltetők szándéka szerint:
- a személy- és vagyonvédelmet (például létesítmények külső és/vagy belső védelmét, őrzését);
- a bűnmegelőzést, a bűnüldözést, a közbiztonság fenntartását (például rendezvények biztosítását);
- egyes munkafolyamatok, eljárási cselekmények ellenőrzését, dokumentálását (például a közlekedési forgalom, vagy tárgyalások, ülések figyelemmel kisérését);
- a munka- és balesetvédelmet (például a mozgólépcső forgalmának figyelését);
- a munkafegyelem, a munkaintenzitás ellenőrzését (például egy intézménybe történő ki- és beléptetés, a munkaközi szünet betartásának ellenőrzését) szolgálják.
A hatályos magyar jogban a képfelvevő, -rögzítő berendezések - közterületen, vagy nyilvános helyen történő - működtetéséről, illetve kép-, filmfelvétel, fénykép, vagy képmás készítéséről, felhasználásáról kevés szabály rendelkezik; néhány törvény (a Ptk., vagy a magánnyomozók tevékenységéről szóló 1998. évi IV. törvény) általában, míg mások egy-egy szervezet tevékenységéhez kapcsolódva határoznak meg előírásokat.
- A Rendőrségről szóló törvény - a személyazonosításhoz, a titkos információgyűjtéshez, valamint egyes büntetőeljárási cselekményekhez kapcsolódó eseteken túl - részletesen szabályozva a rendőri intézkedéssel összefüggésben, közterületen, közbiztonsági célból teszi lehetővé képfelvevő működtetését, képfelvétel (fénykép) készítését, felhasználását.
- A közterület-felügyeletről szóló törvény is lehetővé teszi, hogy az intézkedéssel érintett személyről, körülményről kép- és hangfelvétel készüljön.
- A sportról szóló törvény alapján a sportrendezvény szervezőinek kötelessége, hogy - a résztvevők személyi és vagyonbiztonsága érdekében - a külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény ideje alatt annak helyszínét kamerával megfigyelje, és a kamerával vagy más úton rögzített felvételeket - szabálysértési vagy büntetőeljárás lefolytatásának megkönnyítése céljából - harminc napig tárolja.
II.
A képfelvevő, -rögzítő berendezések működtetésével összefüggő több kérdésben már az ajánlást megelőző években is állást foglalt az adatvédelmi biztos. Például:
- A Magyar Igazság és Élet Pártja 1995. október 22-i rendezvényén - a rendőrség biztosítási tevékenységével összefüggésben - videokamerákkal készített felvételek megsemmisítését kezdeményezte.
- A rendőrség által közterületen - közbiztonsági célból - működtetett, megfigyelő feladatot ellátó videókamera-rendszerekkel kapcsolatban egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a kamerákat az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhető módon helyezhetők el, a felszerelt kamerák elhelyezéséről, működtetéséről tájékoztatni kell a lakosságot, és a kamerák által közvetített képet rögzíteni csak olyan eseménnyel összefüggésben szabad, amelyre törvény felhatalmazást ad. (Az ajánlásra is figyelemmel a rendőrségi törvény vonatkozó szabályai - 1999. szeptember elsejétől - módosultak.)
- A munkahelyi, vagyonvédelmi célú "kamerázások" kapcsán a véleménye az volt, hogy a videokamera-rendszer személyes adatok felvételét és tárolását is jelentheti, a kamerák felállításáról feltétlenül szükséges előzetesen tájékoztatni a dolgozókat.
Személyiségi jogot, illetve az adatvédelmi elveket sértőnek találta azokat az elképzeléseket, illetve gyakorlatokat, amelyek - egy-egy beadvány, vagy konzultációs kérdés kapcsán - arra utaltak, hogy:
- egy bevásárlóközpont toalettjeinek előterében, illetve egy munkahely öltözőiben kívántak videokamerákat elhelyezni;
- egyesek a házukra szerelt kamerával figyelték a szomszédjuk kertjét, házát, illetve az utcán elhaladókat;
- az ügyfelek tudta és hozzájárulása nélkül készítenek fényképfelvételeket a pénzkiadó automaták;
- egy bolti lopássorozat felderítésére felkért magánnyomozó rejtett kamerákat kívánt felszerelni.
Az ajánlás megjelenése óta, azaz ebben az évben is volt néhány ügy, amelyben a kamerázás volt a téma. Például:
- egy megyei rendőrfőkapitány az után érdeklődött, hogy jogszerűnek tekinthető, ha "civil" gépjárművekből (tulajdonképpen rejtetten) készítenek videofelvételeket a vezetés közben mobiltelefont használó, illetve biztonsági öv nélkül gépjárművet vezetőkről;
- kérdésként fogalmazódott meg, hogy a hatályos jogszabályok alapján lehetőség van-e arra, hogy a parkolóházba érkező gépjárműveket videokamerával figyeljék;
- a napokban véleményeztük az országos rendőrfőkapitány intézkedés-tervezetét, amelynek célja, hogy a közterületi kamerákat valamennyi rendőri szervezetnél egységes elvek alapján - az adatvédelmi, illetve a rendőrségi törvényben megfogalmazott követelményeknek megfelelően - működtessék.
III.
"Szektorális törvényi előírás hiányában a képfelvevő, -rögzítő berendezések működtetésének, illetve a kép-, és filmfelvételek, fényképek, képmások felhasználásának jogszerűségét a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján lehet megítélni. E törvény előírásai alapján lehet elbírálni a magánterületen (például az egyes munkahelyeken, a lakókörnyezetben) felszerelt hasonló berendezések működtetésének jogszerűségét is." - szögezte le az adatvédelmi biztos ajánlásában.
- A törvényi meghatározások alapján egyértelmű, hogy a képfelvevő, _-rögzítő berendezések által felvett és tárolt felvételek - amennyiben azon a személyek felismerhetők, azonosíthatók - személyes adatokat tartalmaznak, ezért az ilyen berendezések működtetése adatkezelésnek minősül.
- Az Avtv.-re is figyelemmel külön kell választani a csak megfigyelési céllal, a képek rögzítése nélkül működő berendezéseket, rendszereket, valamint a felvételek rögzítését, és megőrzését (dokumentálását) is biztosító megoldásokat.
1. A rögzítést nem végző berendezések elhelyezése, és a közvetített kép közvetlen megfigyelése hasonlít a megfigyelést végző személy (például a rendőr, a biztonsági őr, a munkahelyi vezető, stb.) helyszíni jelenlétéhez, bár bizonyos fokig el is tér attól. A személyes jelenlétet helyettesítő technikai megfigyelés, azaz a képek megismerése az Avtv. szerint nem minősül adatkezelésnek, személyiségi jogi, illetve adatvédelmi szempontból nem kifogásolhatók.
2. A felvételek rögzítése az előbbiekhez képest adatvédelmi problémákat vet fel, hiszen a megfigyelt eseményeket, és ezzel egyes személyek adott helyen való jelenlétét, magatartását, tevékenységét - azonosítható, és későbbiekben visszakereshető módon - rögzítik, tárolják. Személyes adatokat is tartalmazó felvételek rögzítése és meghatározott ideig történő tárolása azonban csak az Avtv.-ben szabályozott esetekben és módon jogszerű.
3. Az előző két módszert ötvözi a rendőrségi törvény szabályozása alapján a közterületen, közbiztonsági célból elhelyezett képfelvevők működtetése. Az adatvédelmi biztos 1996-os ajánlásában jogszerűnek azt a megoldást találta, amelynek lényege, hogy a közterületeken - az állampolgárok tudtával, és általuk észlelhető módon - működtetett képfelvevő berendezések képeit a rendőrök folyamatosan figyelik, és a felvételeket csak akkor rögzítik, ha rendőri intézkedés, vagy arra okot adó esemény történik a megfigyelt területen.
4. Létezik továbbá olyan (törvényi felhatalmazást, vagy az érintettek hozzájárulását igénylő) megoldás is, amikor a képfelvevők által közvetített képeket - közvetlen megfigyelés nélkül - ugyan rögzítik, de a felvételek megtekintésére, felhasználására csak abban az esetben kerül sor, ha a megfigyelés célját érintő esemény (például egy bűncselekmény) történik.
- Az üzleti, vagy a biztonsági érdekek igen erősek lehetnek, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezen érdekek érvényesítése a képfelvevő, -rögzítő berendezések használata során egy alkotmány által biztosított emberi jog sérelmével valósul meg. Az érintettek személyes adatainak védelméhez való jogait sértő felvétel készítését ezért - törvényi felhatalmazás hiányában - ilyen érdekek önmagukban nem indokolják.
Ajánlásában (2000. december 20.) az adatvédelmi biztos arra hívta fel a megfigyelésre, adatgyűjtésre irányuló képfelvevő, rögzítő berendezéseket üzemeltető személyek és szervezetek figyelmét hogy:
l a személyiségi jogok sérelmét jelenti, ha - törvényi felhatalmazás nélkül - rejtetten működtetnek ilyen berendezéseket;
l törvény eltérő rendelkezésének, illetve az érintettek hozzájárulásának hiányában közterületen, közintézményben (hivatali időben), nyilvános magánterületen (a hivatalos nyitva tartás ideje alatt) csak megfigyelést végző berendezések üzemeltethetők; a megfigyelés tényéről és módjáról tájékoztatni kell az érintetteket;
l nyilvános és nem nyilvános magánterületen csak abban az esetben rögzíthetők a berendezések által közvetített, személyazonosításra alkalmas képek, ha - a rögzítés céljának, módjának, a felvételek tárolási idejének és helyének, valamint az adatkezelő szervezet ismeretében - az érintettek egyértelműen hozzájárultak, illetve hozzájárulhatnak személyes adataik kezeléséhez;
l amennyiben - törvényi felhatalmazás hiányában - olyan közterületen, vagy nyilvános magánterületen történik képrögzítéses megfigyelés, amelyet a személyes adataik kezeléséhez hozzájárulni nem szándékozók is kénytelenek felkeresni, vagy ott megjelenni, akkor lehetővé kell tenni, hogy az érintettek kérésére a rájuk vonatkozó felvételeket soron kívül töröljék;
l magánterületen - elsősorban biztonsági, vagyonvédelmi célból - a felvételek rögzíthetők, ha ott a felvétel készítésének idején a kamerát üzemeltető személyen, vagy megbízottjain kívül más jogszerűen nem tartózkodhat;
l a rögzített képek tárolási idejét (a törlési határidőt) úgy kell megválasztani, hogy a felvételek megőrzésére csak addig kerüljön sor, ameddig arra a - berendezést működtető szervezet által - meghatározott cél megvalósulásához feltétlenül szükség van; az érintettek jogainak érvényesítése érdekében - kifejezett kérésükre - az adatkezelés eredeti céljához szükségesnél hosszabb törlési határidő is megállapítható;
l az érintettek jogainak érvényesítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy - a korábbi hozzájárulására tekintet nélkül - bárki kérhesse a személyével összefüggő felvételek törlését;
l a felvételek felhasználására (ideértve a más szervek, vagy személyek részére történő továbbítást, nyilvánosságra hozatalt) csak törvényben meghatározott esetekben, vagy az érintettek hozzájárulása esetén van lehetőség;
l a felvételeket készítő rendszerek üzemeltetését (mint adatkezelést) az Avtv. 28. §-a alapján be kell jelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba. A munkaviszonyban, ügyfélkapcsolatban állók képi úton rögzített személyes adatainak kezelését - mivel azok túlterjednek az adott jogviszonnyal összefüggésben törvényesen kezelhető adatok körén (Avtv. 30. §), illetőleg a berendezéseket általában nem a munkáltatók, szolgáltatók kezelik - ugyancsak be kell jelenteni.
IV.
Összefoglalás
A személyek képmáshoz és hangfelvételhez fűződő jogának törvényi védelme ma már többszintű, párhuzamos és differenciált jogvédelmet jelent.
1. A legáltalánosabb, keretjellegű védelmet a polgári törvénykönyv nyújtja. Eszerint:
"80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(3) Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni."
2. Ha a képmást és a hangfelvételt adatként is kezelni kívánják (gyűjteni, felvenni, tárolni, feldolgozni, hasznosítani - továbbítani, nyilvánosságra hozni - és törölni) az Avtv. nyújt általános védelmet.
3. A legnagyobb és legfontosabb adatkezelők speciális jogosultságait a rájuk vonatkozó "szektorális" külön törvények tartalmazzák.
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az álló- és mozgókép-, valamint hangrögzítési és felhasználási technikák fejlődése, változása olyan gyors ütemű, hogy ezeket a jogi szabályozás és a jogalkalmazási gyakorlat is csak bizonyos fáziskéséssel képes követni.
Éppen az ilyen - jogi szabályozás "alatti" és jogon kívüli - esetekben felértékelődnek és alkalmazandók a legáltalánosabb emberi magatartási szabályok, a szokások, az illemszabályok, az erkölcsi normák, valamint az ezeket tartalmilag magukba foglaló, az évezredes civilizációs fejlődés eredményeként kikristályosodott jogi alapelvek, különösen az ésszerűség elve, a jóhiszeműség, a tisztesség és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, a joggal való visszaélés tilalma, stb. Ezen alapelvek alkalmazása kizár mindenféle - joghézagra, a konkrét jogszabály hiányára - hivatkozó, mások alanyi jogait vagy törvényes érdekeit sértő gyakorlatot.
Ennek ellenére nem mellőzhető - sőt a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye kifejezetten megkívánja - a lényeges vagy tömegeket érintő esetekben (ld. munkahelyek, iskolák) a konkrét magatartásra vonatkozó részletes szabályozást.
Budapest, 2001. szeptember 6.
Dr. Lenkovics Barnabás
az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa
(636/H/2001)
[Állásfoglalás: a gépjárművek videokamerával_történő ellenőrzése úgy jogszerű, hogy _azon más személyek - személyazonosításra _alkalmas módon - nem szerepelnek]
Dr. Bene László r. dandártábornok úrnak
rendőrfőkapitány
Vas Megyei Rendőr-főkapitányság
Szombathely
Tisztelt Főkapitány Úr!
A gépjárművek videokamerával történő ellenőrzésének jogszerűségével kapcsolatban küldött levelére válaszolva mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy - az adatvédelmi törvény előírásaira figyelemmel - csak a személyes adatok kezelésével összefüggően foglalhatok állást.
Az elmúlt években a rendőrség videokamerázásával összefüggésben - hozzám érkezett beadványok kapcsán - már többször állást foglaltam. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.), és a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján az esetek jelentős részében (általában a közterületen üzemeltett berendezésekkel összefüggésben) kifogásoltam a képfelvételek készítésének módját, vagy a felvételek tárolását, illetve a tárolás idejét. Néhány esetben (például egyes rendezvények rendőri biztosításával összefüggő felvételkészítések esetében) ugyanakkor arról értesítettem a panaszosokat, hogy a képfelvételek készítése és felhasználása jogszerű volt.
A közterületen, közbiztonsági célból elhelyezett képfelvevőkkel összefüggésben 1999. szeptember 1-jétől egy fontos kérdés rendezetté vált, hiszen a rendőrségi törvénybe - az 1996-ban kiadott ajánlásom alapján - olyan módosítás került, amely egyértelművé tette: ilyen esetekben a polgárok tudta nélkül, rejtetten nem lehet kamerákat működtetni. Az Rtv. 42. §-a tehát úgy értelmezhető, hogy ezekben az esetekben a kamerák nem használhatók különleges megfigyelési eszközként, hanem csak a rendőri jelenlét helyettesítőjeként működhetnek, a rendőri intézkedés, illetve a büntető- és/vagy szabálysértési eljárást megalapozó események dokumentálását szolgálhatják.
Azt is jeleznem kell, hogy a felvételek készítése és tárolása kérdésében a mai napig is vitáim vannak egyes minisztériumi és rendőrségi vezetőkkel. Véleményem szerint ugyanis az Rtv. hivatkozott szakaszában meghatározott - maximum hat hónapos - "selejtezési idő" csak a jogszerűen (tehát "a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről") készített kép- és hangfelvételekre vonatkozik, így például a közterületi kamerázásra csak abban az esetben, ha rendőri intézkedésre (például igazoltatásra, elfogásra, stb.) került sor. Készletező jelleggel - később meghatározandó cél érdekében - nem lehet polgárok adatait (kép- és hangfelvételét) tárolni, ezért nem tekinthető jogszerűnek, ha a közterületi kamerák képeit folyamatosan rögzítik, és a felvételeket hetekig, hónapokig tárolják.
A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság által alkalmazott módszert adatvédelmi szempontból - figyelemmel a vonatkozó jogszabályokra és a fentiekben ismertetett korábbi állásfoglalásaimra - úgy ítélem meg, hogy az adott esetekben:
- rendőri intézkedéssel összefüggő adatkezelésekre (adatok felvételére, tárolására, felhasználására, törlésére) kerül sor;
- a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülmény (például, hogy az utas nem használja a biztonsági övet) rögzítése során olyan személyekről is készül felvétel, akiknek személyes adatait (képmását, továbbá azt hogy mikor, kivel és hol volt) a rendőrség jogszerűen nem tárolhatja;
- az adatfelvétel rejtetten történik, azaz arról az érintettek nem, a gépjármű üzemben tartója pedig csak szabálysértési eljárás indulása esetén szerez tudomást.
Az Ön által ismertetett módszerrel összefüggésben - és utalva levelének azon részére is, amelyben jelzi, hogy a más szabálysértések bizonyítására a fényképezést évek óta alkalmazzák - arról is szólnom kell, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok alapján a gépjármű üzembentartója (tulajdonosa) jogszerűen csak akkor nyilatkozhat a rendőrség felszólítására arról, hogy a szabálysértés elkövetésének időpontjában ki vezette a gépjárművet, ha a járművet ténylegesen vezető személy előzetesen hozzájárult személyes adatai továbbításához. Mivel annak a ténynek a közlése, hogy a gépjárművet egy adott időszakban ki vezette tartalmilag tanúvallomásnak tekinthető, ezért - az üzembentartó (tulajdonos) nyilatkozatára építő szabálysértési eljárás során - figyelembe kell venni azt a törvényekben megfogalmazott jogelvet is, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolja. E véleményemet az 1999. év januárban kiadott - a 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelettel összefüggő adatkezelésekről szóló - ajánlásomban fogalmaztam meg.
Összegezve úgy vélem, hogy - az érintettek számára nyilvánvalóvá tett - rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről képfelvételek készíthetők úgy, hogy azon más személyek - személyazonosításra alkalmas módon - nem szerepelhetnek, és a szabálysértési eljárás befejezését követően, a lehető legrövidebb időn belül a felvételeket meg kell semmisíteni.
Budapest, 2001. január 28.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(56/K/2001)
[Állásfoglalás: a személyes adatokat törölni kell, ha az adatkezelés célja megszűnt]
[...]
Budapest
Tisztelt Igazgató Asszony!
Beadványát, melyben állásfoglalásomat kéri egy személyes adatokat tartalmazó adatbázis megszüntetésével kapcsolatban, megvizsgáltam.
Az üggyel kapcsolatos álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 14. § (2)bekezdés c) pontja alapján a személyes adatokat törölni kell, ha az adatkezelés célja megszűnt. A törlés az Avtv. szerint az adatok felismerhetetlenné tételét jelenti oly módon, hogy helyreállításuk nem lehetséges.
Vagyis a törlés nem jelenti feltétlenül a teljes adatállomány megsemmisítését. Az adatállomány egyes részeinek megtartásával is eleget lehet tenni a törlési kötelezettségnek, a megmaradó adatok azonban nem lehetnek kapcsolatba hozhatók természetes személyekkel (pl.: összesített, statisztikai adatok). A törlésről célszerű jegyzőkönyvet felvenni, hogy később azt bizonyítani lehessen. A jegyzőkönyvnek ebben az esetben a törölt adatkezelés célját és jogalapját, a kezelt adatok fajtáját, a törlés idejét, módját, indokait kell tartalmaznia, valamint a törlést végző személyek adatait.
Az Avtv. 15. §-a alapján a törlésről értesíteni kell az érintettet, és mindazon személyeket, akiknek az adatokat korábban továbbították. Az értesítés mellőzhető, ha ez az adatkezelés céljára tekintettel az érintett jogos érdekét nem sérti.
Adatvédelmi kérdésekben forduljon hozzám továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. február 6.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(72/K/2001)
[Állásfoglalás: a munkáltatónak _az oktatási intézmény nem továbbíthatja _a hallgatóra vonatkozó adatokat]
Dr. Bihari Károly
hivatalvezető
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földhivatal
Nyíregyháza
Tisztelt Hivatalvezető Úr!
Beadványát, melyben állásfoglalásomat kéri arról, hogy a Földhivatalban dolgozó köztisztviselő tanulmányairól a Debreceni Egyetem Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kara köteles-e Önnek adatokat szolgáltatni, megvizsgáltam.
Az üggyel kapcsolatos álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény - vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet - elrendeli. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (Ftv.) 2. számú melléklete határozza meg a hallgatók felsőoktatási intézményekben kezelt adatait. Az Ftv. 117. §-a szerint ezek az adatok csak jogszabály felhatalmazása alapján, vagy az érintett hozzájárulásával továbbíthatók harmadik személyek részére.
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 115. §-a határozza meg a tanulmányok végzéséhez szükséges szabadidő mértékét, melyet a munkáltató köteles a munkavállalónak biztosítani. Az Mt. szerint a munkáltató a szabadidő mértékét az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg. Az igazolást azonban ebben az esetben sem a munkáltatónak továbbítja az oktatási intézmény, hanem azt a vele hallgatói (tanulói) jogviszonyban levő munkavállalónak.
A munkáltatónak az oktatási intézmény nem továbbíthatja a hallgatóra vonatkozó adatokat, tehát az egyetem főiskolai karának főigazgatói hivatalvezetője helyesen járt el.
A távollét igazolására sem az Mt., sem a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény nem tartalmaz részletes szabályokat. Tekintettel azonban arra, hogy a távollétre való jogosultságot a munkavállalónak megfelelően igazolnia kell, továbbá az adatkezelés célja megalapozott, a távollét utólagos igazolására a munkavállalót kötelezni lehet. Ennek oly módon köteles eleget tenni, hogy a távollét jogalapja és jogos időtartama a munkáltató számára egyértelműen igazolható legyen. A szükséges adatokon túl (vizsgák, konzultációk időpontja) további adatszolgáltatásra a munkavállaló nem kötelezhető.
Budapest, 2001. február 6.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(70/A/2001)
[Állásfoglalás: internet-felhasználók adatainak _biztonságáért a szolgáltató a felelős]
[...] úrnak
Budapest
Tisztelt [...]!
Beadványát, melyben azt sérelmezi, hogy a MATÁVnet Rt. által januárban végzett felmérés során egyes internet-felhasználók adatai (e-mail cím, kitöltött kérdőív) más felhasználókhoz eljutottak, kivizsgáltam.
A vizsgálat eredményéről az alábbiakban tájékoztatom:
Megkerestem Dina Istvánt, a MATÁVnet Rt. informatikai igazgatóját. Megkeresésemre Drajkó László, a társaság vezérigazgatója az alábbiakat válaszolta:
25000 felhasználónak küldtek olyan e-mailt, mely felhívta figyelmüket a kérdőívre, és megadja az azt tartalmazó web-oldal címét. A web-oldalon szerepelt a válaszadás önkéntességére való felhívás, valamint a visszaküldés módja.
A kérdőív kitöltése és visszaküldése során az egyik felhasználó nem megfelelően küldte vissza a kitöltött kérdőívet, hanem beemelte azt az eredeti, felkérő levél végére, majd ezt visszaküldte. Ezt követően - a rendszer nem megfelelő működése következtében - indult el az a folyamat, melynek során a kitöltött kérdőívek, valamint az egyes érintettek személyes adatai több vétlen felhasználóhoz eljutottak. A vezérigazgató úr szerint "a jelenség oka technikai probléma és emberi közreműködés eredménye".
A hiba elhárítására annak észlelése után haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket, ennek folytán mintegy 280000 tévesen elküldött levelet sikerült megsemmisíteni, mielőtt azokat "illetéktelen" felhasználók elolvashatták volna.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény - vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet - elrendeli. A MATÁVnet Rt. jogszerűen kezeli ügyfelei adatait, azokat fogyasztói szokásokra vonatkozó felmérésekre felhasználhatja.
A társaság által végzett felmérés a kutatás és közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (Kkt.) alapján piackutatásnak minősül. A piackutatást végző szerv (jelen esetben a MATÁVnet Rt.) kapcsolatfelvétel céljából felhasználhatja korábbi ügyfelei adatait, be kell azonban tartania a Kkt. adatvédelmi és adatbiztonsági szabályait.
A Kkt. 5. § (1) bekezdése alapján a kapcsolatfelvétellel egyidejűleg tájékoztatni kell az érintetteket az adatkezelés körülményeiről (pl.: adatkezelő megnevezése, adatfelhasználás célja, módja, időtartama, stb.); ez a tájékoztatás nem szerepelt sem az érintetteknek elküldött e-mailben, sem a kérdőívet tartalmazó web-oldalon. A Kkt. 12. § (1) bekezdése alapján kutatási adatkezelési tervet kellett volna készíteni, mely tartalmazza a kutatási jogosultságot, a kutatás célját, a kezelendő személyes adatok körét és azok forrását, az adatkezelés folyamatát, az érintett jogai gyakorlati érvényesíthetőségének biztosítékait, valamint az adatvédelmet biztosító technikai és szervezési intézkedéseket. A társaság által megküldött "feladatterv" ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Ezen felül az érintettek személyes adatait (jelen esetben az e-mail cím) valamint a felmérés adatait (kitöltött kérdőív) a visszaküldés után haladéktalanul el kell különíteni úgy, hogy a kapcsolat később ne legyen helyreállítható. A vezérigazgató úr leveléből nem derül ki az, hogy ennek a követelménynek eleget tettek-e.
A fentieken túlmenően mind a Kkt., mind az Avtv. alapján meg kellett volna tenni az adatbiztonság követelményének érvényesüléséhez szükséges technikai és szervezési intézkedéseket. A vezérigazgató úr leveléből - "Jelen esetben ez a funkció nem az elvárásoknak megfelelően működött" - az derül ki, hogy az adatbiztonság követelményének betartásával az eset elkerülhető lett volna.
A vezérigazgató figyelmét felhívtam arra, hogy a jövőben ügyeljenek az adatbiztonság követelményeinek, valamint a piackutatásra vonatkozó szabályok betartására.
Adatvédelmi kérdésekben forduljon hozzám továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. február 23.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(54/A/2001)
[Állásfoglalás: büntető eljárások során az érintettek személyes adatainak feltüntetése nem jogszerű _a határozatokon "a határozatot kapják" rovatban]
[...] Asszonynak
Baja
Tisztelt Asszonyom!
2001. január 12-én kelt beadványát, amelyben azt sérelmezte, hogy a Városi Rendőrkapitányság figyelmen kívül hagyta azon kérését, hogy személyes adatait a büntetőeljárás szerint zártan kezeljék, megvizsgáltam. Megállapításaimról az alábbiakban tájékoztatom:
Dr. Gyurosovics József kapitányságvezető úr megkeresésemre írt válaszában arról tájékoztatott, hogy a sértettek közül egyedül [...] kérte adatainak zártan történő kezelését, és kérésének úgy tettek eleget, hogy adatait nem vették jegyzőkönyvbe, hanem azokat zárt borítékban csatolták az iratokhoz. Állítása szerint a többi sértett nem kérte az adatok zárt kezelését, ennek ellenére a kapitányságvezető úr úgy döntött, hogy a nyomozást felfüggesztő határozatnak a gyanúsított részére megküldendő példányán nem tüntetik fel a természetes személy sértettek személyes adatait, így azon sértettként csupán a [...] szerepelt. A rendelkezésemre álló vizsgálati eszközökkel nem tudom megállapítani, hogy [...] kívül más sértett valóban kérte-e az adatok zárt kezelését.
A birtokomban lévő, a nyomozást felfüggesztő határozaton valamennyi sértett, így [...] neve és lakcíme is feltüntetésre került, annak ellenére, hogy adatait zárt borítékban csatolták az iratokhoz. Az adatok zárt kezelése azonban értelmetlenné válik, ha azokat különböző, az eljárásban részt vevő személyek részére megküldött iratokon is feltüntetik.
Mindezeken túlmenően megállapítható az, hogy személyes adataik védelméhez való joguk sérelmet szenvedhetett a kapitányság eljárása következtében, az alábbiak szerint:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 8. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor továbbítható, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek. Adattovábbításnak kell tekinteni azt, ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik [Avtv. 2. § 5. pont]. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek az adatkezelés jogalapjául a kapitányságvezető úr által megjelölt 138. § (2) bekezdése és a 140. § (2) bekezdése csupán azt határozza meg, hogy mely személyeknek kell a határozatot megküldeni, arra nézve nem ad felhatalmazást, hogy e személyek nevét és lakcímét minden egyes címzett részére megküldött példányon fel kell tüntetni. Ennek következtében a határozaton való feltüntetéssel nem hozhatók az eljárásban részt vevő személyek tudomására a többi résztvevő személyes adatai, függetlenül attól, hogy az érintettek kérték-e adataik zártan történő kezelését, vagy sem.
Megnyugvással vettem tudomásul azt, hogy a határozatnak a gyanúsított részére megküldött példányán nem sorolták fel a természetes személy sértettek nevét és címét, ennek következtében kisebb annak a valószínűsége, hogy az érintettek komolyabb sérelmet szenvednek. Ennek ellenére nem jogszerű az érintettek személyes adatainak feltüntetése a határozatokon "a határozatot kapják" rovatban, mert az adatok ilyen módon való továbbításának nincs törvényes jogalapja. Az Avtv. 25. § (2) bekezdése alapján indítványoztam ezért ezen gyakorlat megváltoztatását.
Személyes adatok védelmével és információszabadsággal kapcsolatos észrevételeivel kérem, a jövőben is forduljon hozzám!
Budapest, 2001. március 20.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(42/A/2001)
[Állásfoglalás: a diktatórikus államhatalom _végrehajtói és áldozatai személyes _adatainak közzétételéről és a jogi szabályozás _által nyújtott lehetőségekről]
Dr. Schmidt Mária
főigazgató asszonynak
XX. Század Intézet
Budapest
Tisztelt Főigazgató Asszony!
Indítványára - melyben a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által létesítendő múzeumban a diktatórikus államhatalom végrehajtói és áldozatai személyes adatainak közzétételével kapcsolatos, a jogi szabályozás által nyújtott lehetőségek iránt érdeklődik - válaszul az alábbiakról tájékoztatom.
Előzetesen szükséges leszögezni, hogy az Ön által leírt esetben két - személyiségi jogait tekintve - különböző csoport adatairól van szó. Feltételezve mindkét esetre, hogy az érintett személyek azonosságához kétség nem férhet, álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján az állam alkalmazottjaként, állami cél elérése érdekében eljáró, az ilyen szervek hatáskörét gyakorló - jogállami megfogalmazás szerint közfeladatot ellátó - személynek hatáskörében való eljárással összefüggő adata bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. Ennek értelmében a bemutatni kívánt szervezetek szolgálatában állók fenti személyi körének neve, beosztása, illetve más adata engedélyük, vagy hozzátartozóik engedélye nélkül közzétehető (volna). Mindemellett elkerülendő az, hogy jogalkalmazóként visszaható hatályt adjunk e szabálynak és e tekintetben az alkotmányos értékrend szempontjait alkalmazzuk nem jogállami időszakra. Megoldható azonban az Avtv. kutatásra vonatkozó szabályainak és a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvénynek (Ltv.) együttes értelmezésével is.
A személyes adatok kutatását az Ltv. 24. §-a a következőképpen szabályozza:
Ha törvény másként nem rendelkezik, a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő harminc év után válik bárki számára kutathatóvá. A védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születéstől számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított hatvan év. [(1) bekezdés]
A kutatónak írásos nyilatkozatban vállalnia kell, hogy a megismert és kigyűjtött személyes adatokat az Avtv. 32. §-ában meghatározott módon kezeli és használja fel, továbbá az írásos nyilatkozatban meg kell jelölnie az adatkezelés helyét. [(4) bekezdés]
Az Avtv. 32. § (3) bekezdése előírja, hogy a tudományos kutatást végző szerv vagy személy személyes adatot csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha az érintett abba beleegyezett, vagy az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges.
Amennyiben tehát a történeti tudományok szakmai szabályai szerint szükséges - adott esetben - egy állami szerv nevében eljáró, hatáskörét gyakorló személyek adatának közzététele, úgy azt a történész a fenti szabály alkalmazásával, a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának megsértése nélkül is megteheti. Ugyancsak közzétehetők természetesen a korábban jogszerűen nyilvánosságra hozott adatok (például korabeli újságok, kiadványok stb.).
Ezzel szemben az elnyomó szervek áldozatainak személyes adatai teljes egészében az Alkotmányban és az Avtv.-ben valamint más törvényekben meghatározott védelem alatt állnak. Személyes adat akkor kezelhető - értve ez alatt a nyilvánosságra hozatalt is - ha azt törvény elrendeli, vagy ha az adatkezeléshez az érintett hozzájárul. Az Avtv. meghatározása szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A törvény ezen adatkörön belül egy fokozottabban védett kört állapít meg, a különleges adatok körét, melybe a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, továbbá az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre és a büntetett előéletre vonatkozó adatok tartoznak. Nyilvánvaló, hogy a politikai véleményre - illetve sok esetben a vallásos meggyőződésre, vagy a büntetett előéletre - vonatkozó adat jelen esetben fogalmilag beletartozik az érintett személyi körről közzéteendő adatokba. Az érintettek különleges adatainak - például szexuális szokások, egészségi állapot - közzététele esetén azonban fokozott figyelmet kell arra fordítani, hogy ezek a - gyakran alaptalan és igaztalan - vádaskodások, információk elengedhetetlenül szükségesek-e a kiállítás céljának eléréséhez.
Az áldozatok adatainak nyilvánosságra hozásához főszabályként a még élők, haláluk esetén hozzátartozóik hozzájárulása szükséges. Tekintettel azonban az áldozatok nagy számára, valamint arra, hogy a hozzátartozók felkutatása esetleg nagyobb sérelmet okozna, mint az adatok engedélyük nélküli közzététele, mivel azt a látszatot kelthetné, hogy létezik olyan nyilvántartás, melyben ők "még mindig" szerepelnek javaslom - a korábbi, a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbítandó adatok kezelésének ügyében kiadott ajánlásomban megfogalmazottakhoz hasonlóan -, hogy mind előzetes nyilvános felhívás útján, mind a már elkészült kiállítás színhelyén biztosítsanak az áldozatok és hozzátartozóik számára tiltakozási jogot, mely őket az Avtv. alapján megilleti. Ennek értelmében annak az egykori áldozatnak nevét és más adatát nem lehet közzétenni, illetve a már közzétett adatot törölni kell, aki e jogával él. Megilleti ez a jog az áldozatot akkor is, ha adatai más fórumon már jogszerűen nyilvánosságra kerültek.
A két fentebb ismertetett fő csoport mellett külön figyelmet érdemel a történelmi személyiségek adatainak kezelése, közülük többen részesei, majd maguk is áldozatai voltak a diktatúráknak. Őket, illetve hozzátartozóikat - tekintettel közszereplő mivoltukra - csak a közszereplők egyébként nyilvános adatainak körét meghaladó személyes adatainak közzététele elleni tiltakozási jog illeti meg.
Munkájukhoz sok sikert kívánok.
Budapest, 2001. március 23.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(247/K/2001)
[Állásfoglalás: az APEH Bűnügyi Igazgatósága _csak akkor foglalhat le személyes adatokat _tartalmazó iratokat a KSH-nál, ha ehhez _az érintettek előzetesen hozzájárultak]
Dr. Soós Lőrinc
elnökhelyettes részére
Központi Statisztikai Hivatal
Budapest
Tisztelt Elnökhelyettes Úr!
2001. március 7-én kelt levelében arról számolt be, hogy az APEH Bűnügyi Igazgatósága lefoglalás útján szerzi be azon adatokat tartalmazó iratokat, amelyekhez a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 118. §-a szerinti megkeresés útján nem férhet hozzá, mert a Be. szerint a megkeresett szerv csak törvény eltérő rendelkezése hiányában köteles a megkeresésnek eleget tenni, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 18. §-a pedig ezt az érintett előzetes hozzájárulásához köti. Az üggyel kapcsolatban álláspontom a következő:
Fenntartom az Ön által is hivatkozott, 481/K/2000-2 számú levelemben foglalt állásfoglalásomat, amely szerint a KSH a megkeresést csak abban az esetben köteles teljesíteni, ha arra az adatszolgáltató előzetesen írásban felhatalmazza. A jogalkotó célja e szabály megalkotásakor kifejezetten az volt, hogy a KSH részére adatot szolgáltatók bizalmát megerősítse abban, hogy adataikat csak statisztikai célokra fogják felhasználni, és e bizalom következtében pontos és tényszerű adatokat szolgáltassanak.
Más esetekkel, más adatkezelőkkel kapcsolatos vizsgálataim során tudomásomra jutott, hogy a nyomozóhatóságok előszeretettel kerülik meg a Be. 118. §-a szerinti megkeresés szabályait azzal, hogy lefoglalás útján szerzik be az adatokat. Ezzel azonban a lefoglalási jogosítványukat nem rendeltetésének megfelelően használják, tulajdonképpen visszaélnek azzal. A lefoglalás célja ugyanis tárgyi bizonyítási eszköz beszerzése [Be. 101. § (1) bekezdés a) pont], és a törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz bizonyításra alkalmas irat, valamint minden olyan tárgy is, amely általában műszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít [Be. 82. § (2) bekezdés]. Mindezek alapján a lefoglalás a formális jog szabályainak megfelel ugyan, mégis ellentétes a jogalkotó eredeti szándékával, nevezetesen azzal, hogy bizonyos szervezetektől, így a KSH-tól is adatok csak rendkívüli esetekben kerülhessenek kívülállókhoz. A lefoglalás rendeltetése ugyanis elsődlegesen valamilyen tárgy beszerzése, és nem adaté. Azon tény következtében, hogy az adatokat papíron vagy valamilyen adathordozón rögzítik, az adatok beszerzése is lehetővé válik az adat hordozójának lefoglalásával, ami álláspontom szerint a KSH esetében az adatok védelmét szolgáló szabályok megkerülését célozza, anélkül, hogy a megkerült szabályok helyett más garanciák érvényesülnének, ezért ilyen esetekben nem szabad a lefoglalást alkalmazni. A statisztikáról szóló törvény hivatkozott rendelkezése véleményem szerint a Be.-hez képest speciális szabályt határoz meg az adatoknak a KSH-tól való kikerülése esetére, és ezért alkalmazandó nemcsak a megkeresés teljesítésére, hanem a lefoglalásra is. Támogatom ezért a jogi helyzet tisztázása érdekében a Be. olyan módosítását, amely eredményeképpen azok, akik a tanúvallomást megtagadhatják, mentesüljenek e kényszerintézkedés alól.
Budapest, 2001. március 23.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(252/K/2001)
[Állásfoglalás: egy szülőnek _- az elvált szülőnek is - jogában áll gyermeke _tanulmányi "eredményét megismerni]
[...]
Budapest
Tisztelt Uram!
Ügyében tett állásfoglalásomra adott észrevételeit megkaptam, és a korábbi válaszomat a következőkkel egészítem ki:
Egy szülőnek - az elvált szülőnek is - jogában áll gyermeke tanulmányi eredményét megismerni, amihez azonban az nem szükséges, hogy azokkal az okiratokkal is rendelkezzen, amelyekben az iskola az érdemjegyekről értesít (ellenörzőkönyv, év végi bizonyítvány). Az ilyen okirat kiállítására, átadására, a vele való rendelkezésre különböző jogszabályok vonatkoznak, amelyeket abból a szempontból kellett értelmezni, hogy az elvált szülőkre ezeket hogyan kell alkalmazni. Ennyiben az esetet családjogi alapon is meg kellett vizsgálni.
Ami az iskolai bizonyítvány, mint okirat adattartalmát illeti, az a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-ának 1. pontja szerint a gyermek személyes adatának minősül. Az adatokat sem az iskola, sem a gyermek gondozására kijelölt szülő nem titkolhatja el a másik szülő elől, azonban azok megismerését nem az eredeti okirat birtoklásával, hanem az arról készített másolat kérésével, vagy az okirat megtekintése útján lehet gyakorolni. Miután ez a jog mindegyik szülőt önállóan, a másik szülő erre vonatkozó rendelkezésétől függetlenül illeti meg, az iskola az ilyen kérés teljesítését nem tagadhatja meg.
Ettől teljesen eltérő megítélés alá esik egy magánlevél tartalma, ami a személyhez fűződő jogokon belül külön védelmet élvez: ezt pedig a levéltitokra vonatkozó szabályok határozzák meg. Egy levél a tartalmával együtt minősül védendő jogtárgynak függetlenül attól, hogy a tartalma kire vonatkozik. Ugyanis az, hogy a levél miről szól, csak annak írójára és címzettjére tartozik, azt harmadik személy számára csak ők tehetik megismerhetővé, és ebben szabadon, mások szándékaitól függetlenül dönthetnek.
Budapest, 2001. március 27.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(417/A/2000)
[Állásfoglalás: közlekedési támogatás iránti _kérelemhez az önkormányzat jogszerűen _kéri a család jövedelmének igazolását]
[...]
Budapest
Tisztelt Asszonyom!
Levelében sérelmezte, hogy - bár egy lakásban, de külön háztartásban él unokájával és annak feleségével - az önkormányzat a közlekedési támogatás iránti kérelméhez, valamint unokája segélykérelméhez kéri a család jövedelmének igazolását. Beadványával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján személyes adatot akkor lehet kezelni, ha azt törvény elrendeli, vagy ahhoz az érintett hozzájárult. Az Ön által sérelmezett esetben a 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza a súlyos mozgáskorlátozott személyek részére adható közlekedési kedvezményeket, meghatározza a jogosultság feltételeit valamint a kérelem benyújtásához szükséges igazolásokat is. A kormány rendelet alapján a közlekedési támogatás a súlyos mozgáskorlátozott személy közlekedési többletköltségeinek részleges támogatására szolgál. Nem állapítható meg a közlekedési támogatás, ha a súlyos mozgáskorlátozott családjában az egy főre jutó jövedelem a rendeletben meghatározott mértéket meghaladja. A rendelet értelmező rendelkezése szerint családnak a súlyos mozgáskorlátozott személlyel közös háztartásban élő házastárs, élettárs, egyenes ágbeli rokon, örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, örökbe fogadó, mostoha és nevelőszülő és testvér tekintendő. Jogszerű tehát a polgármesteri hivatal eljárása, amikor a súlyosan mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeinek megállapítása során vizsgálja a közös háztartásban élő családtagok jövedelmi helyzetét.
Az Ön által ismertetett eset annyiban sajátos, hogy elmondása szerint ugyan egy lakásban de nem közös háztartásban él unokájával és annak házastársával. E kérdésben, tekintve, hogy ez már nem a személyes adatok kezelésével összefüggő sérelem, hatásköröm hiánya miatt nem tudok állást foglalni, ugyanis a szociális hatáskört gyakorló szerv kötelessége az eljárás során a körülmények tisztázása, a szükséges bizonyítékok beszerzése és ezt követően a döntés meghozatala.
Leveléből nem derült ki, hogy unokája milyen segélyben részesül, így arról tudom tájékoztatni, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény alapján a szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához a kérelmező kötelezhető arra, hogy családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzék, illetve azokat igazolja. A törvény értelmező rendelkezése alapján családnak az egy háztartásban életvitelszerűen együtt lakó közeli hozzátartozókat kell tekinteni. Itt ismételten eldöntendő kérdés, hogy egy háztartásban, és életvitelszerűen élnek-e együtt Önök hárman, azonban a fentiekben ismertetett okok alapján e kérdésben nincs hatásköröm állást foglalni.
Az Ön által aggályosnak talált adatkezeléssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a polgármesteri hivatal az eljárása során tudomására jutott adatokat köteles a törvényi előírásoknak megfelelően kezelni, azokat illetéktelen személyek tudomására nem hozhatja, továbbá köteles mindazokat az intézkedéseket meghozni és betartani, amelyekkel biztosítható a személyes adatok védelme.
Budapest, 2001. április 3.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(196/A/2001)
[Állásfoglalás: a posta nem járt el jogszerűen, _amikor csekkfeladáskor olyan összesítőt kért, _melyen név és lakcímadatok is szerepeltek]
[...]
Vác
Tisztelt Uram!
Állásfoglalásomat várja arról, van-e a postának joga csekkfeladáskor összesítőt kérni, amelyen szerepeltetni kell a befizető nevét és címét. Véleménye szerint törvénytelen és értelmetlen a kifogásolt eljárás.
A beadványában foglaltakkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom:
Panasza alapján megkerestem [...] -t, a Magyar Posta Rt. marketing és értékesítési főigazgatóját, akitől tájékoztatást kértem az Ön által kifogásolt adatkezelés indokairól. Kértem válaszában térjen ki arra is, hogy az eddig alkalmazott gyakorlat általánosan kötelező minden hivatalban, vagy a befizető önkéntes hozzájárulása alapján kezelik az adatokat. Tájékoztatást kértem arról is, hol és meddig tárolják az összesítőket.
A főigazgató válaszából megtudtam, hogy a napi gyakorlatban nem rendelték el kötelezően az "összesítő" jegyzék használatát, de a pénzkezelés biztonságának fokozása érdekében célszerűnek tartják a befizető nevével és címével ellátott jegyzék kiállítását. A Posta Üzletszabályzatai sem tartalmaznak kötelező rendelkezést a jegyzék használatáról, a vitatott személyes adatokat csak a befizető önkéntes hozzájárulása alapján kezelik. A postai munkahelyek napi elszámolását követően az összesítők az adott posta napi, majd havi elszámolásába kerülnek. Ezeket az iratokat 18 hónapig őrzik. A főigazgató véleménye szerint a jegyzék alkalmazása - függetlenül az adott posta gépesítettségének szintjétől - a jövőben is támogatást nyújt a postai alkalmazottaknak, illetve téves befizetés esetén az adott ügyfél érdekét is szolgálja.
A panasszal kapcsolatos álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-a értelmében személyes adatok akkor kezelhetők ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy törvény azt kifejezetten elrendeli. A postáról szóló 1992. évi XLV. törvény nem hatalmazza fel a postát a vitatott adatok kezelésére, ezért azok csak az érintettek önkéntes hozzájárulásával kezelhetők.
Az Avtv. szerint az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie, csak olyan személyes adat kezelhető, amely a cél elérésére alkalmas, annak megvalósulásához elengedhetetlen. Személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges ideig kezelhető. A célhozkötöttség törvényi követelményének az adatkezelés minden szakaszában meg kell felelni.
Nem kifogásolható az összesítő használata a pénzkezelés megkönnyítése érdekében, de a tételek összesítéséhez a név és lakcímadatok kezelése nem szükséges. Adatvédelmi szempontból azért sem tartom indokoltnak, mert a legtöbb helyen számológéppel ellenőrzik a számítás helyességét, a befizetést követően pedig nincs lehetőség a befizetővel való utólagos elszámolásra. Az összesítőn szereplő személyes adatok aránytalanul hosszú ideig való kezelése szükségtelen és éppen az előbbiekben leírtak miatt ellentétes az Avtv. 5. § (1) bekezdésében megfogalmazott célhozkötöttség követelményével.
Felhívtam a főigazgató figyelmét arra is, hogy az Avtv. 6. §-ában foglaltak szerint az adatok felvétele előtt az érintettel közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. A postákon kifüggesztett felhíváson nem olvasható ilyen tájékoztatás, arról sem informálnak, hogy milyen célból és meddig kezelik a kért adatokat. A főigazgatót felhívtam a szükséges intézkedések megtételére.
Kérem, hogy adatvédelemmel kapcsolatos problémájával a jövőben is forduljon bizalommal irodámhoz.
Budapest, 2001. április 5.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(41/A/2001)
[Állásfoglalás: a népszámlálás _adatvédelmi kérdéseiről]
[...]
Tisztelt Uram!
A népszámlálással kapcsolatos indítványára válaszul az alábbiakról tájékoztatom:
Magyarországon a XIX. század harmadik harmadától kezdve rendszeresen tartottak népszámlálást. Az ezek alkalmával összeírt adatokból és azok öszszevetéséből statisztikai módszerekkel különböző társadalmi és gazdasági folyamatokat lehet feltárni illetve prognosztizálni. Különösképpen fontos - az egyes népszámlálás adataiból nyert ismeretek mellett - az egymást követő népszámlálások láncolatának fenntartása is.
Levelében felveti, hogy az összeírás helyett a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a meglévő állami nyilvántartásokból (azok összekapcsolásával) gyorsabban és hatékonyabban tudna adatot gyűjteni. A személyes adatok védelméhez való jogot az Alkotmány 59. §-a mondja ki, melynek végrehajtására alkotta meg az Országgyűlés a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt. E törvény szabályainak értelmében személyes adat csak akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli, vagy az adatkezeléshez az érintett adatalany hozzájárul. A statisztikáról szóló 1993. évi XLVII. törvény (Stt.) 3. § (3) bekezdése a KSH-t feljogosítja arra, hogy az Stt. 6. § (1) bekezdésének b) és e) pontjában meghatározott feladatainak teljesítése érdekében a következő szervektől tájékoztatást kérhet statisztikai tevékenységükről, az országos statisztikai adatgyűjtési program végrehajtásáról: a minisztériumok, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank, a Gazdasági Versenyhivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság.
A KSH-nak az Stt. 6. § (1) bekezdése b) és e) pontjában meghatározott feladata a statisztikai tevékenységek összehangolása, szakmai - meghatározott esetekben egyéb jellegű - irányítási tevékenység ellátása valamint a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyűjtési programja tervezetének összeállítása, jóváhagyásra történő előterjesztése, a saját adatgyűjtéseinek végrehajtása és a program végrehajtásának figyelemmel kísérése a hivatalos statisztikai szolgálat szerveinél. Az adatok felvételéhez és feldolgozásához, átadásához, tárolásához más adatbázist nem használhat fel.
Létezik olyan statisztikai adatgyűjtés melyhez az adatokat kezelő hivatalok kötelesek adatot szolgáltatni. Ilyen például a népmozgalmi statisztika. Ennek összeállítása minden Magyarországon bekövetkezett születés, haláleset, házasságkötés, válás (a továbbiakban együtt: népmozgalmi esemény), valamint lakcímváltozás alapján történik. A népmozgalmi események statisztikai felmérése céljából a KSH a következő személyes adatokat gyűjti: név, lakcím, állampolgárság, születési hely és idő, nem, családi állapot, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, foglalkozás, munkahely, gyermekek száma, a népmozgalmi eseménnyel összefüggő egészségi állapot, az anyakönyvezés helye, az anyakönyvi bejegyzés folyószáma, a népmozgalmi esemény és a kapcsolódó népmozgalmi események helye és ideje. Az adatokat a népmozgalmi esemény helye szerint illetékes anyakönyvvezetők, egészségügyi szervek és a bíróságok kötelesek szolgáltatni. A lakcím adatokat a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve a reá vonatkozó szabályok szerint szolgáltatja. [Stt. 10. § (1), (2) és (4) bekezdése]
Az Stt. 8. § (3) bekezdése előírja, hogy természetes személytől személyes adatára vonatkozó kötelező adatszolgáltatást csak törvény rendelhet el. E rendelkezés alapján fogadta el az Országgyűlés a 2001. évi népszámlálásról szóló 1999. évi CVIII. törvényt. Ugyanakkor a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog lényege törvény által elrendelt adatkezelés esetén sem sérthető meg. Az adatbázisok összekapcsolása és az ezáltal a teljes népességről létrehoz(andó)ható totális adatállomány az információs önrendelkezési jog - mint alkotmányos alapjog - olyan súlyos sérelmét jelentené, mely tulajdonképpen az egész jogállamiságot veszélyezteti.
A Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánybíróságának Első Szenátusa 1983. december 15-én a népszámlálással összefüggésben az információs önrendelkezési jogot tekintve alapvető jelentőségű ítéletet hozott. (Az ítélet kivonatos magyar nyelvű fordítása megtalálható az Informatika - Jog - Közigazgatás Nemzetközi dokumentumok I. kötetében [InfoFilia Budapest, 1991.], a döntés teljes német nyelvű szövege a www.datenschutz-berlin.de/gesetze/sonstige/volksz.htm internetes címen elérhető.) A határozat az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltételeként megköveteli, hogy az adatok felvétele és feldolgozása az adatalanyok számára átlátható és követhető legyen. Az informatika fejlődése nyomán ma már integrált információrendszerek kiépítése által olyan, teljes személyiségképet is mutatható adatállomány jöhet létre, melynek helyességét és felhasználását az érintett kielégítően nem tudja ellenőrizni. "Az információs önrendelkezési joggal egy olyan társadalmi rend és egy ilyet lehetővé tevő jogrend nem lenne összeegyeztethető, amelyben a polgár nem tudhatja, hogy ki, mit, mikor és milyen alkalomból tud róla" - írja a hivatkozott határozat indoklása.
A fent hivatkozott határozat hatással volt a magyar Alkotmánybíróságnak az információs önrendelkezést érintő 15/1991. (IV. 13.) számú határozatára, mely a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkotmányellenességét mondta ki. A határozat indoklásában - egyebek mellett - a következőket fejti ki:
"Az Alkotmánybíróság - a 20/1990. AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva - a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként.
[...]
Személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni - s eszerint adatfeldolgozási rendszereket egymással összekapcsolni - csak akkor szabad, ha minden egyes adat vonatkozásában az adattovábbítást megengedő összes feltétel teljesült. Ez tehát azt is jelenti, hogy az adattovábbítás címzettjének (az adatkérőnek) vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa, vagy az érintett beleegyezését kell bírnia.
[...]
A határozott cél nélküli, s definiált célok hiányában a különböző felhasználási célok szerint nem osztható, bármely adatot előre meg nem határozható felhasználói körök számára rendelkezésre bocsátó, 'készletre' való adatfeldolgozás önmagában alkotmányellenes. A célhozkötöttség hiányát nem pótolhatja az adattovábbítás feltételeinek garanciális szabályozása. Az adattovábbítás feltételekhez kötése és a célhozkötöttség ugyanis az információs önrendelkezési jognak nem vagylagos, hanem együttes garanciái; a célhozkötöttségnek az adat felvételétől kezdve az adat törléséig érvényesülnie kell.
[...]
Az adattovábbítás önmagában vett alkotmányosságától függetlenül a pontosan meg nem határozott gyűjtőkörű adatfeldolgozó számára természetszerűen adódik, hogy az egyes személyekre vonatkozó adatokat összességükben és összefüggésükben megismeri. Ez teljesen kiszolgáltatja neki az adatalanyokat, átvilágíthatóvá teszi magánszférájukat is, továbbá egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, amelyben az érintett nem tudja, hogy az adatfeldolgozó mit tud róla. Az eredeti összefüggésekből szükségképpen kiragadott adatokból összeállító úgynevezett 'személyiségprofil', amely a személyiségi jogokat különösen sérti, s amelynek elkerülése az egyes adatfeldolgozások jogszerűsége megítélésénél alapvető szempont, a széles, de határozatlan gyűjtőkörű adatfeldolgozás velejárója. Mindezekért az ilyen adatfeldolgozás az emberi méltóságot sérti.
[...]
Az egységes személyazonosító kód értelme az, hogy ugyanarra a személyre vonatkozó adatokat könnyen és biztosan lehessen azonosítani, illetve öszszegyűjteni egy olyan rövid, technikailag könnyen kezelhető kód segítségével, amely megváltoztathatatlan és összecserélhetetlen. Az egységes személyi kód továbbá kiválóan alkalmas a különböző nyilvántartásokban föllelhető személyes adatok eseti összekapcsolására is. Segítségével az adatok _könnyen hozzáférhetőek, valamint kölcsönösen ellenőrizhetőek lesznek. Ezek a technikai előnyök megnövelik a személyi számmal dolgozó adatfeldolgozás és az azzal összefüggő igazgatás vagy szolgáltatás hatékonyságát. Hasonlóképpen költséget és időt takarítanak meg az érintett adatalanyok számára, mert elkerülhetővé teszik az ismételt adatszolgáltatást.
Ezek az előnyök azonban a személyiségi jogok, s különösen az információs önrendelkezéshez való jog szempontjából súlyos kockázatot jelentenek. A személyi szám különösen veszélyes a személyiségi jogokra. Ha az adatokat az érintett "megkímélésével", különböző adatbázisokból szerzik be, kizárják az érintett személyét az adatáramlásból, s korlátozzák abban, vagy megfosztják annak lehetőségétől, hogy adatai útját és felhasználását ellenőrizze. Ez a módszer ellentmond az adatvédelem azon alapelvének, hogy az adatot az érintettől, annak tudtával kell beszerezni. A személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az úgynevezett személyiségprofil, az érintett tetszőlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intimszférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusból kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is."
E hosszúnak tűnő idézet elősegíti annak megvilágítását, hogy miért nem volna alkotmányos az adatbázisok Ön által javasolt összekapcsolása. Ugyanakkor a népszámlálás adatköreit tekintve az állam nem rendelkezik minden adatra kiterjedő nyilvántartással (pl. iskolázottság, lakáshasználat jogcíme stb.) így az adatbázisok összekapcsolásával már csak ezért sem lehetséges az összeírást helyettesíteni. Az adatok felvételének kérdőíves (kézi) módszere látszólag valóban elavult és nem korszerű, de az emberi személyiség alkotmányos védelme elvének és az információs társadalom elvárásainak megfelelő és eszközeit kihasználó módszert ezideig nem fejlesztettek ki. Azt nem lehet előre jelezni, hogy erre a technika fejlődésével a jövőben sor kerül-e.
Az adatbázisok összekapcsolására vonatkozó fenti tilalom egyben garancia arra is, hogy sem az önkormányzat, vagy szervei, sem bármely más állami szerv, vagy társadalmi, gazdasági szervezet illetve magánszemély nem jogosult a Központi Statisztikai Hivataltól egyedi, személyazonosításra alkalmas adatot átvenni. Az Stt. 21. § (1) bekezdése előírja azt is, hogy a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerv a program végrehajtásából rendelkezésre álló adatokat a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó másik szervnek - annak feladatai ellátásához - kívánságára köteles továbbítani (adatátadás). Az adatigénylés és adatátadás - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - egyedi adatra nem vonatkozhat. Ennélfogva tilos akár a munkáltatóra vonatkozó, akár bármely más adat alapján a kérdőív adatalanyát azonosítani. A népszámlálás során gyűjtött adatok csak statisztikai célra használhatók fel.
A büntető törvénykönyv - azzal, hogy büntetni rendeli a jogosulatlan adatkezelést [Btk. 177/A. §] - védi a polgárok személyes adatai védelméhez fűződő jogait.
Adatvédelmi kérdéseivel forduljon hivatalomhoz továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. április 9.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(139/A/2001)
[Állásfoglalás: a munkáltató csak az érintett _hozzájárulásával tekinthet be a munkavállaló _munkahelyi e-mail címén történő levelezésébe]
[...]
Tisztelt [...] !
Beadványát, melyben állásfoglalásomat kéri arról, hogy a munkáltató betekinthet-e a munkavállaló munkahelyi e-mail címén történő levelezésébe, megvizsgáltam.
Az üggyel kapcsolatos álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény - vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet - elrendeli. Az Ön kérdésére semmilyen speciális jogszabály nem alkalmazható, ezért azt az Avtv. alapján lehet megválaszolni.
A munkahelyen folytatott elektronikus levelezés tekintetében különbséget kell tenni a munkavállaló személyes használatára adott, esetleg a nevét, vagy nevének töredékét is tartalmazó, valamint az olyan e-mail címek között, amelyek a cég ügyeinek intézését szolgálják, és nem egy-egy munkavállaló személyéhez kötöttek. Ez utóbbiakon folytatott levelezésbe a munkáltató betekinthet, még akkor is, ha e címen valamelyik - a postafiókhoz hozzáférő - munkavállaló magánjellegű levelezést folytatott, hiszen azt a munkavállaló ennek tudatában tette. A személyes, csak az érintett munkavállaló illetve a rendszergazda számára hozzáférhető e-mail postafiókon folytatott levelezést pedig adatvédelmi szempontból ugyanúgy kell megítélni, mint a hagyományos személyes levelezést és telefonálást. Mint ahogy a munkáltató megfelelő jogszabályi felhatalmazás hiányában az érintettek hozzájárulása nélkül nem ismerheti meg a munkavállalója részére a céghez érkező küldemények tartalmát, azokat nem tarthatja vissza, illetve nem semmisítheti meg, valamint a telefonbeszélgetéseit sem hallgathatja le, ugyanúgy nem jogosult a személyes e-mail címre érkező és az onnan elküldött levelek tartalmának megismerésére, azok továbbítására vagy törlésére sem mindaddig, amíg ahhoz az érintett hozzájárulását nem adja.
Jogellenes adatkezelés esetén az érintett az Avtv. 17. §-a, valamint a polgári törvénykönyv (Ptk.) 83. §-a alapján bírósághoz fordulhat, a perben - az Avtv.-ben és a Ptk.-ban biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti az esetlegesen felmerült - vagyoni és nem vagyoni - kárának megtérítését is.
Adatvédelmi kérdésekben forduljon hozzám továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. április 23.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(331/A/2001)
[Állásfoglalás: az alkalmassági vizsgálatok _önmagában nem ellentétesek _a személyes adatok védelméhez való joggal]
[...] úrnak
Tisztelt Uram!
2001. április 11-én kelt beadványában foglaltakkal kapcsolatban korábban már vizsgálatot folytattam. E vizsgálatok tapasztalatairól és a beadványában feltett kérdésekkel összefüggésben kialakított álláspontomról az alábbiakban tájékoztatom:
A 2000. év folyamán több állampolgár sérelmezte, hogy munkahelyén - munkábaálláskor vagy később - végzett munkaköri alkalmassági vizsgálatuk során igen széleskörű adatszolgáltatásra kötelezték őket. A beadványozók köztisztviselők voltak, jogi előadói munkakörben dolgoztak. Azt kifogásolták, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos az erre a célra szolgáló adatlapon olyan adatokat is feljegyzett, amelyek a munkakörük betöltéséhez szükséges orvosi alkalmasság megítéléséhez nem szükségesek. Panaszukat megalapozottnak tartom az alábbiak szerint:
Munkáltatóik az adatkezelés jogalapjául a munkaköri, szakmai illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletet jelölték meg. Ennek 1. § a) pontja szerint a munkaköri alkalmassági vizsgálat annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni. A 3. § (2) bekezdése alapján a munkaköri és a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli, továbbá a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése bizonyos esetekben záróvizsgálattal egészül ki. A 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően. A rendelet 6. §-a pedig azt határozza meg, hogy az időszakos alkalmassági vizsgálatokra milyen időközönként lehet a munkavállaló kötelezhető.
A rendelet előírásának megfelelően a panaszosok is részt vettek kinevezésükkor, illetve egy-két héttel azt követően a vizsgálaton, amely keretén belül a rendelet 13. számú mellékletében meghatározott "Munkavállaló egészségügyi törzslapja" című nyomtatványt töltötték ki. A munkáltatói jogok gyakorlóját az orvos csupán az összegző véleményéről tájékoztatta, az egészségügyi adatokat tartalmazó adatokat azonban rögzítette és megőrizte.
A törzslapon feltüntetendő adatok meghatározásakor a jogalkotó nyilván arra törekedett, hogy az adatok bármely munkakör betöltésére való alkalmasság megítéléséhez biztos támpontul szolgáljanak. Ennek következtében igen széleskörű adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a rendelet, amely nem felel meg az adatvédelem alkotmányos elveinek. Az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) számú határozatában rámutatott: "Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. [...] A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, "készletre", előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes." [ABH 1991, 42.] A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) ennek megfelelően a következőképpen rendelkezik: "Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig." [5. § (1)-(2) bekezdés] Ennek megfelelően rendelkezik az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban Eüak.) is. Eszerint az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja lehet a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása [4. § (1) bekezdés n) pont], de a törvényben megjelölt adatkezelési célokra csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges [4. § (4) bekezdés].
Az adatlap számos olyan adatfajtát tartalmaz, amely a munkakörök legtöbbjénél nem szükséges a kívánt cél eléréséhez, tehát a munkaköri alkalmasság megítéléséhez: az apa, anya és testvérek szív- és érrendszeri, légzőszervi, daganatos, emésztőszervi, anyagcserével összefüggő, pszichiátriai megbetegedései; a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra (fajtájára, mennyiségére, abbahagyás évére); a sportolásra és étkezési szokásokra vonatkozó adatok; jogosítvánnyal, katonai szolgálattal összefüggő adatok, fogazat, és még sok más adat. Számos adat felvétele indokolt bizonyos munkakörök esetében, de más munkakörök esetében nem. A beadványozóink, mint jogi referensek esetében a munkaköri alkalmasság megítélése tárgyában a látószervek egészségére vonatkozó adatokon kívül - mivel számítógéppel dolgoznak - szinte valamennyi adat kérése indokolatlan. A fent felsoroltakon kívül például a testmagasságra vonatkozó adatok kérése esetükben nyilvánvalóan értelmetlen, ennek következtében az Avtv. idézett rendelkezésével ellentétes.
Az adatlapon az érintettnek nyilatkoznia kell arról, hogy eltitkolt betegsége nincs. Ezzel a rendelet azt éri el, hogy a munkavállalónak az egészségi állapotára vonatkozó valamennyi adatot szolgáltatni köteles a munkáltatója, illetve annak orvosa részére, enélkül munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet.
Az adatlap továbbá olyan személyek különleges adatait is tartalmazza, akik a munkavégzésre irányuló jogviszonynak nem alanyai (anya, apa, testvér). Mivel ők egyértelműen azonosíthatók (az anya esetében közvetlenül a törzslapon feltüntetett adatok alapján is, hiszen arra fel kell jegyezni az érintett anyjának nevét), az ő személyes adataiknak is védelmet kell élvezniük.
A rendelet által előírt adatlap az ismertetett tartalmi okokon túl formai okok miatt sem felel meg az adatvédelmi követelményeknek. A rendelet (illetve az adatlap) ugyanis különleges adatok kezelését írja elő: az érintettek egészségi állapotára, valamint kóros szenvedélyére vonatkozó adatokét. Az Avtv. szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az érintett ahhoz írásban hozzájárult, vagy az adatkezelést törvény elrendeli [2. § (2) bekezdés]. A miniszteri rendelet ennek megfelelően nem alkalmas jogforrás kötelező adatkezelés elrendelésére.
Mindezt nem oldja meg az, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvost - ugyanúgy, mint minden orvost - titoktartási kötelezettség terheli. A titoktartási kötelezettség nem ad felhatalmazást arra, hogy az orvos bármilyen adatot kérhessen, illetőleg az érintett bármilyen adat szolgáltatására kötelező legyen, az Avtv. és az Eüak. rendelkezéseit ő is köteles betartani.
Összefoglalva: A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet azon rendelkezése, amely a munkábaállás előtt kötelezővé teszi az alkalmassági vizsgálatot, önmagában nem ellentétes a személyes adatok védelméhez való joggal. A vizsgálat során a rendelet által előírt adatfelvétel azonban jelenlegi formájában igen: az egyrészt a célhozkötöttség elvét figyelmen kívül hagyva rendkívül széles adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a munkavállaló számára, amelyek az adatfelvétel céljának eléréséhez az esetek többségében nyilvánvalóan nem szükséges adatokra és más személyek adataira is kiterjed. Másrészt az adatkezelést elrendelő jogszabály jogforrási szintje sem megfelelő, és ezek miatt a rendelet ellentétes az Avtv.-vel.
Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-ában foglalt felhatalmazásommal élve 2001. februárjában kezdeményeztem az egészségügyi miniszternél a foglalkozás-egészségügyi jogszabályok olyan módosítását, amely eredményeképpen - megfelelő szintű jogforrás - a foglalkozás-egészségügyi orvos részére csak olyan adatok szolgáltatását írja elő, amelyek az adott munkakör betöltésére való alkalmasság megítéléséhez szükségesek.
Beadványában az orvosi vizsgálattal összefüggésben további kérdéseket is feltesz. Ezekre válaszolva tájékoztatom, hogy a munkavállaló a foglalkozás-egészségügyi vizsgálattal összefüggésben nem köteles a munkáltató részére semmilyen egészségügyi adatot szolgáltatni, azokat az általam a fentiekben kifogásolt, de hatályban lévő szabályozás szerint is csak a foglalkozás-egészségügyi orvosnak kell átadnia. Az orvos pedig ezt követően csak az _alkalmas-nem alkalmas minősítésről tájékoztathatja a munkáltatót, a munkavállaló egyéb adatairól nem.
Személyes adatok védelmével és információszabadsággal kapcsolatos észrevételeivel kérem, a jövőben is forduljon hozzám!
Budapest, 2001. május 4.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(359/A/2001)
[Állásfoglalás: az egészségügyi intézmény csak_akkor köteles a rendőrséget a drogbetegek _egészségügyi adatairól értesíteni, ha meghatározott bűncselekmény gyanúsítottjának adatairól van szó]
Dr. Tóth-Daru Péter
főigazgató főorvos részére
Heves Megyei Önkormányzat
Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézete
Eger
Tisztelt Dr. Tóth-Daru Péter!
Levelében állásfoglalásom kérte arról, hogy az egészségügyi intézmény köteles-e a rendőrséget a drogbetegek egészségügyi adatairól értesíteni. A kérdést megvizsgálva álláspontomról az alábbiakban tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 2. pontja alapján az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adatok különleges adatnak minősülnek, és kiemelt törvényi védelemben részesülnek.
Az egészségügyi adatok kezelésének feltételeit az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) szabályozza. A törvény 7. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik az orvosi titok körébe tartozó adatok kezeléséről:
"(1) Az adatkezelő - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, továbbá az adatfeldolgozó az orvosi titkot köteles megtartani.
(2) Az adatkezelő mentesül a titoktartási kötelezettség alól, ha
a) az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett, illetve törvényes képviselője írásban hozzájárult, az abban foglalt korlátozásokon belül, valamint
b) az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítása törvény előírásai szerint kötelező".
Az Eüak. 7. § (2) bekezdése alapján tehát az adatkezelő a titoktartási kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett írásban hozzájárult, illetve, ha az adat továbbítása a törvény előírásai szerint kötelező.
A társadalom érdeke bizonyos esetekben szükségessé teheti különleges egészségügyi adatok kötelező kezelését, ilyen adatkezelésről rendelkezik az Eüak. 23. §-a:
"(1) A következő szervek írásbeli megkeresésére a kezelést végző orvos az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait átadja a megkereső szervnek. A megkeresésben a 4. § (4) bekezdésének megfelelően fel kell tüntetni a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító adatokat:
a) büntetőügyben a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő, polgári és közigazgatási ügyben az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő,
b) szabálysértési eljárás során az eljárást lefolytató szervek,
c) hadköteles személy esetén az illetékes jegyző, a hadkiegészítő parancsnokság, illetve a katonai egészségügyi alkalmasságot megállapító bizottság,
d) a nemzetbiztonsági szolgálatok, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében, az abban kapott felhatalmazás körében.
(2) A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni."
Az Eüak. szabályozása egyértelmű: a kezelést végző orvos az érintett egészségügyi adatait csak a rendőrség írásbeli megkeresésére adhatja át, ennek hiányában köteles azt az orvosi titoktartásnak megfelelően bizalmasan kezelni.
Fontos megjegyeznem, hogy az egészségügyi intézmény a kábítószer-fogyasztó adatait megkeresés esetén is csak akkor köteles átadni a rendőrségnek, ha a beteget meghatározott bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szerint ugyanis a rendőrségi adatot kezelő szerv különleges adatot kizárólag meghatározott bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személy esetében kezelhet, és a különleges adat csak a cselekménnyel közvetlen összefüggésben kezelhető. A rendőrségi adatkezelések jogszerűségének vizsgálata során hivatalunk többször szembe került azzal a problémával, hogy a rendőrség figyelmen kívül hagyta a fenti rendelkezést, és alig körvonalazódó gyanú esetén, vagy még a gyanú minimális szintjét sem elérő körben kívánt különleges adatokat gyűjteni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: "bárkiről" nem lehet adatszolgáltatást teljesíteni anélkül, hogy a gyanú valamely reális szinten nem merül fel vele szemben. Ha ezt nem követeljük meg, menlevelet adunk a totális adatgyűjtés számára, ez pedig veszélyeztetné a polgárok szabadságát.
A törvényi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a rendőrség adatkérését csak akkor kötelesek teljesíteni, ha - írásbeli megkeresésben - meghatározott bűncselekmény gyanúsítottjának egészségügyi adatairól kívánnak információt szerezni. A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni, a teljes egészségügyi dokumentáció a rendőrségnek nem adható át. A célhozkötöttség követelményének megfelelően csak annyi egészségügyi adat továbbítható, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges.
Köszönöm levelét, adatvédelemmel kapcsolatos kérdéseivel forduljon hozzám a jövőben is bizalommal.
Budapest, 2001. május 17.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(25/K/2001)
[Állásfoglalás: a rendőri szervek _"felszólítás adatközlésre" tárgyú levelükben _hiányosan idézték a BM rendeletet]
[...]
Budapest
Tisztelt [...] !
2001. február 20-án kelt beadványában feltett kérdésekkel korábbi vizsgálataim során már foglalkoztam. Hivatalomhoz számos olyan beadvány érkezett, amelyekben az azóta hatályon kívül helyezett, a közúti közlekedés rendőrhatósági igazoltatásáról szóló 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelettel összefüggő egyes rendőrségi eljárásokat kifogásolták. Az ügyek többségében a panasz lényege az volt, hogy e rendeletre hivatkozással az eljáró rendőri szervek - a gépjármű forgalomból való kivonásának kilátásba helyezésével - azt kérték a jármű tulajdonosától, közölje, hogy egy adott időben ki vezette a járművet. Egyes panaszosok pedig arról tájékoztattak, hogy az adatközlés elmaradása miatt a gépjárművüket kivonták a forgalomból, jelentős kárt okozva nekik, illetve vállalkozásuknak.
Vizsgálataim során megállapítottam, hogy az eljáró rendőri szervek a "felszólítás adatközlésre" tárgyú levelükben - hiányosan idézve a BM rendeletet - nem hívták fel arra a gépjármű-tulajdonosok figyelmét, hogy a forgalomból való kivonásra csak akkor kerülhet sor, ha az adatközlést a tulajdonos jogos indok nélkül tagadja meg, továbbá azt sem jelezték, hogy milyen célból igénylik az adatokat. Arra is volt példa, hogy egy hiányosan kitöltött adatközlési lap miatt az eljáró rendőri szerv a tulajdonos titkos számát megszerezve, telefonon kívánta az adatokat pontosítani. Néhány esetben pedig - figyelmen kívül hagyva egy, a korábbi országos rendőrfőkapitány által elfogadott ajánlásomat - az eljárás lefolytatása érdekében a járművezető azonosító adatain túl a munkahelyére és jövedelemére vonatkozó adatokat úgy igényelték, hogy nem jelezték ezen adatok közlésének önkéntes jellegét. Egyes rendőrkapitányságok az adatszolgáltatásra, adatközlésre felszólító levélben még azt is jelezték, hogy az adatkérés okáról egy utasítás alapján információt adni nem áll módjukban.
A panaszok vizsgálata során tett állásfoglalásom szerint a rendelet 31. § (3) bekezdése m) pontja alapján készített "Felszólítás adatközlésre" című nyomtatvány az adatvédelem törvényi követelményeinek nem felelt meg. Az a jármű tulajdonosát arra kötelezte, hogy a gépjárművét vezetők (például családtagok, rokonok, barátok, munkatársak) személyes adatait törvényi felhatalmazás, illetve az érintettek hozzájárulása nélkül és egyértelműen meg nem határozott célból továbbítsa az erre őt felszólító rendőri szervnek.
A rendelet időközben hatályon kívül került, ugyanakkor módosult a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.), amelynek 33. § (3) és (4) bekezdése kötelezi adattovábbításra a jármű üzembentartóját. Ezzel a szabályozás megfelelő (törvényi) szintre került, egy sor további probléma azonban megoldatlan maradt. Nem vitatom, hogy az arra illetékes hatóságnak feladatai ellátása körében tudni kell azonosítani a jármű mindenkori használóját (vezetőjét), megítélésem szerint azonban a jelenlegi szabályozással ezt a célt jogszerűen nem lehet elérni. A jármű üzembentartója (tulajdonosa) ugyanis csak akkor tudja teljesíteni a törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségét, ha a jármű használóját is törvény kötelezi arra, hogy meghatározott adatait - esetleges továbbítás céljából - adja át az üzembentartónak. A jármű használójának azonban ilyen kötelezettsége nincs, erre a hiányosságra a törvény előkészítése folyamatában felhívtam a jogalkotó figyelmét.
Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra a jogelvre is, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetésével vádolja. Ezt a kérdést azért is rendezni szükséges, mert a hatóság - eltérően a tervezet általános megfogalmazásától - csak pontosan meghatározott célból (például büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása céljából) igényelheti a jármű működtetőjének (vezetőjének) néhány, azonosításhoz szükséges adatát, ezen eljárásokban ugyanis több vallomástételi akadály, illetőleg vallomásmegtagadási ok érvényesülhet.
A hivatkozott törvényi rendelkezés azonban tartalmazza a "ha törvény eltérően nem rendelkezik" fordulatot, amely az adatközlésre kötelezett esetében fennálló vallomástételi akadályokra utal. Eszerint ha a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 57. §-ában vagy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 65-66. §-aiban foglaltak alapján tanúvallomástétel akadálya merül fel, az autó üzembentartója nem köteles az adatszolgáltatást teljesíteni, ebben az esetben a törvény eltérő rendelkezése mentesíti a kötelezettség alól. Ezt az érvelést támasztja alá a Kknyt. 33. § (3) bekezdésének jelenleg hatályos szövegét megállapító 2000. évi CXXVIII. törvény 14. §-ához fűzött indokolás is, amely szerint a törvény eltérő rendelkezésének kell tekinteni a vallomástételi akadályokat is. Amennyiben az adatszolgáltatást ilyen ok miatt tagadták meg, az jogos indoknak tekintendő, ezért az adatszolgáltatás megtagadása miatt a jármű üzembentartójával szemben szabálysértési szankció nem alkalmazható. Véleményem szerint erre a nyomtatványon a címzettek figyelmét fel kell hívni.
Mindezek alapján úgy érzem, levelének 1-3., 5-7. pontjaiban feltett, valamint részben a 4. pontban feltett kérdésekre választ adtam. A további - a kettős értékelés tilalmára és az objektív felelősségre vonatkozó - kérdések megválaszolására nem rendelkezem hatáskörrel.
Személyes adatok védelmével és információszabadsággal kapcsolatos észrevételeivel kérem, a továbbiakban is forduljon hozzám.
Budapest, 2001. május 17.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(199/K/2001)
[Állásfoglalás: a minisztérium nyilatkoztathatja _a köztisztviselőt arról, hogy van-e _érdekeltsége a minisztérium cégeiben]
Dr. Kovács Zoltán úrnak
közigazgatási államtitkár
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Budapest
Tisztelt Államtitkár Úr !
2001. május 8-án telefaxon küldött levelében arról kérte állásfoglalásomat, hogy adatvédelmi szempontból jogszerű-e az a "Felhívás", amellyel a minisztériumi dolgozókat és a minisztériummal egyéb szerződéses viszonyban lévő személyeket "Nyilatkozat" kitöltésére kérik.
A Nyilatkozat három-három kérdést tartalmaz az FVM tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó cégekkel és egyéb gazdasági társaságokkal kapcsolatban a tulajdonosi érdekeltség; vezető tisztség; valamint a felügyelő bizottsági tag, könyvvizsgáló megbízatásokra nézve.
A Felhívásban szerepel, hogy a Nyilatkozatot "saját maguk, vagy közeli hozzátartozójuk" adatairól kérik megadni. A Felhívásnak része az a megjegyzés, hogy a Nyilatkozat kitöltése nem kötelező, az annak kitöltését megtagadókkal szemben semmilyen hátrányos jogkövetkezményt nem alkalmaznak.
A tervezett adatgyűjtéssel kapcsolatos véleményemről az alábbiakban tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdése alapján személyes adatot csak akkor lehet kezelni (ide értve az adatok felvételét, tárolását, továbbítását is), ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy törvény azt elrendeli.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (a továbbiakban: Ktv.) (5) bekezdés c) pontja előírja, hogy köztisztviselő nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag, kivéve ha a társaság önkormányzati, köztestületi többségi vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja.
Az ezekre irányuló kérdések nem kifogásolhatóak, sem az FVM érdekeltségébe tartozó, sem egyéb gazdasági társaságok tekintetében. A harmadik kérdésükben szerepel a könyvvizsgálói megbízatás is, ez külön nem szerepel a Ktv.-ben az összeférhetetlenségi okok között, csakúgy, mint a gazdasági társaságoknál meglévő tulajdonosi érdekeltség (az első kérdésük) sem. Véleményem szerint vizsgálható a Ktv. 21. § (5) bekezdés a) pontjában leírt öszszeférhetetlenségi szabály, mely szerint a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény alapelve a cégjegyzék adatainak teljes körű nyilvánossága, az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Cégnyilvántartási és Céginformáció Szolgálat kérelemre tájékoztatást ad a cégjegyzék adatairól. Az FVM tájékozódhat azoknak a gazdasági társaságoknak a részletes tulajdoni helyzetéről, amelyekben érdekeltsége van.
Ha az "egyéb szerződéses viszonyban álló személy" nem köztisztviselő, adatainak kezelésére nem a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha munkaviszonyról van szó, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 77. §-a szerint a munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. A munkáltatónak kell eldöntenie a körülmények vizsgálata alapján, hogy a Nyilatkozatban szereplő kérdések közül melyek nyújtanak lényeges tájékoztatást. Ha az egyéb szerződéses viszony alapja nem munkaszerződés, hanem például a polgári törvénykönyvön alapuló megbízási jogviszony, akkor a szerződő felek szabadon határozhatják meg a szerződés tartalmát, a jogokat és kötelességeket.
A hozzátartozók személyes adatait a köztisztviselő vagy az egyéb szerződéses viszonyban álló személy csak akkor adhatja meg, ha ehhez az érintettek hozzájárultak.
Budapest, 2001. május 21.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(406/K/2001)
[Állásfoglalás: magnetofon felvételt munkahelyeken csak az érintett hozzájárulásával lehet készíteni]
[...]
Tisztelt [...] !
2001. március 3-án kelt beadványában arról kérte állásfoglalásomat, hogy munkahelyén az igazgató jogszerűen készített-e magnófelvételt a kirendeltség-vezető alkoholfogyasztásával kapcsolatos panasza ügyében, továbbá arról, hogy az igazgató később az Ön kérése ellenére megtagadhatja-e a felvétel másolatának kiadását.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § bekezdése szerint:
"1. személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható."
Az Avtv. 3. § (1) bekezdése alapján személyes adatot csak akkor lehet kezelni (ide értve az adatok felvételét, tárolását, továbbítását is), ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy törvény azt elrendeli.
Az igazgatóval folytatott beszélgetés során az Ön kijelentései, megjegyzései, véleménye személyes adat.
A beszélgetés hangszalagra rögzítését törvény nem írja elő, ezért ez az adatkezelés (adatfelvétel) jogszerűen csak az Ön hozzájárulásával történhetett.
Az Avtv. 12. §-a alapján az érintettnek joga van tájékoztatást kérni az adatkezelőtől személyes adatairól, erre tekintettel az igazgató köteles másolatot adni a felvételről.
Kérem, hogy a jövőben is forduljon bizalommal hivatalomhoz a személyes adatok védelmét vagy a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő megkereséseivel.
Budapest, 2001. május 21.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(243/A/2001)
[Állásfoglalás: személyes adatok tárolása, _külföldre továbbítása csak akkor _lehetséges, ha ahhoz az érintett hozzájárult]
[...] úrnak
Tisztelt Uram !
2001. februárban kelt beadványában Ön azt kifogásolta, hogy a [...] Kft. főkönyvelője a dolgozók egymás közötti, illetve a szolgáltatókkal és beszállítókkal meglévő rokoni és baráti viszonyait feltáró írásbeli nyilatkozat megadására kérte a Kft. dolgozóit. A beadványhoz mellékelt felhívásban az szerepelt, hogy "Nem valós adatok közlése elbocsátást vonhat maga után".
Tájékoztatom, hogy 2001. márciusban munkatársam megkeresést küldött [...] főkönyvelőnek, felvilágosítást kért arról, hogy az adatközlésre milyen jogszabályi felhatalmazás alapján kérte a dolgozókat; mire alapozza azt, hogy nem valós adatok közlése "elbocsátást vonhat maga után". Felvilágosítást kért a már megszerzett adatok kezeléséről, felhasználásuk körülményeiről is.
A megkeresésre [...] ügyvezető válaszolt, aki közölte, hogy a főkönyvelőnő munkaviszonya március 20-án megszűnt a Kft.-nél, részben amiatt, hogy "jogszabályellenesen hívta fel" a dolgozókat a nyilatkozat megtételére. A németországi tulajdonos kérte a nyilatkozat megtételét, mert az elmúlt hónapokban "olyan visszaélésekre derített fényt, melyeket éppen a fenti körben fennálló baráti és rokoni viszonyok alapoztak meg". Az ügyvezető szerint "az alapító szándéka pusztán e kapcsolatok feltárására irányult", nem szándékozott szankcionálni. A nyilatkozatokat Németországba továbbították az alapítóhoz, ahol "a mai napig semmilyen formában nem kerültek felhasználásra".
Az üggyel kapcsolatos véleményem a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdése alapján személyes adatot csak akkor lehet kezelni (ide értve az adatok felvételét, tárolását, továbbítását is), ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy törvény azt elrendeli.
Az Avtv. egyik alapelve a célhozkötött adatkezelés követelménye, mely szerint személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. Az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Kötelező adatszolgáltatás esetén meg kell jelölni az adatkezelést elrendelő jogszabályt is. Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni (Avtv. 5. §, 6. §).
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 77. §-a szerint:
"A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat."
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján álláspontom szerint az Ön munkáltatója nem jogosult kezelni a dolgozók egymás közötti, illetve a szolgáltatókkal és beszállítókkal meglévő rokoni és baráti viszonyaira utaló adatait.
Jogellenes az, hogy a kérdőíven nem szerepelt az adatkérés célja és az, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni.
Az ügyvezető helyesen állapította meg, hogy a volt főkönyvelő "jogszabályellenesen hívta fel" a dolgozókat az adatlap kitöltésére, de nemcsak a fenyegetés jogellenes, hanem maga az adatkérés is, valamint az adatok tárolása és külföldre továbbítása is. Az Avtv. 9. §-a szerint a személyes adatot külföldi adatkezelő részére csak akkor lehet továbbítani, ha ahhoz az érintett hozzájárult.
A fentiekre tekintettel a Kft. ügyvezetőjét a mai napon kelt levelemben felszólítottam a jogellenesen kezelt adatok törlésére, ennek eredményéről értesítem Önt.
Tájékoztatom, hogy jogellenes adatkezelés miatt az Avtv. és a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény rendelkezései alapján bírósághoz fordulhat.
Budapest, 2001. június 13.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(184/A/2001)
[Állásfoglalás: tévesen szereplő _egészségügyi adatokról]
[...] úrnak
[...]
Tisztelt Uram!
Levelében azzal a panasszal fordult hozzám, hogy a Magyar Honvédség [...] Honvéd Kórháza nyilvántartásában tévesen szerepel, hogy Ön pszichiátriai beteg, az intézmény azonban az egészségügyi adat törlését megtagadja. Engedje meg, hogy tájékoztassam a kérdés jogszabályi hátteréről:
Az egészségügyi adatok kezelésének feltételeit az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) szabályozza. Az Eüak. az egészségügyi és személyazonosító adatok nyilvántartásáról az alábbiak szerint rendelkezik:
"30. § (1) Az egészségügyi dokumentációt - a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, valamint a (7) bekezdés kivételével - az adatfelvételtől számított legalább 30 évig, a zárójelentést legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében - amennyiben indokolt - az adatok továbbra is nyilvántarthatók. Ha a további nyilvántartás nem indokolt - a (3) bekezdés kivételével - a nyilvántartást meg kell semmisíteni."
Az adatkezelőt terhelő nyilvántartási kötelezettség miatt arra nincs mód, hogy a [...] Honvéd Kórházban az Ön egészségügyi adatait töröljék. Ugyanakkor a kezelt szenzitív adattal összefüggésben Önt hátrányos megkülönböztetés nem érheti, az Ön személyiségi jogának védelmében az adatkezelő az adatkezelés során mindvégig biztosítani köteles az adatok védelmét, és meg kell akadályoznia, hogy azok nyilvánosságra kerüljenek, vagy arra jogosulatlan személy az adatokhoz hozzáférjen:
"7. § (1) Az adatkezelő - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, továbbá az adatfeldolgozó az orvosi titkot köteles megtartani.
(2) Az adatkezelő mentesül a titoktartási kötelezettség alól, ha
a) az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett, illetve törvényes képviselője írásban hozzájárult, az abban foglalt korlátozásokon belül, valamint
b) az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítása törvény előírásai szerint kötelező".
Az Eüak. 7. § (2) bekezdése alapján tehát az adatkezelő a titoktartási kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett írásban hozzájárult, illetve, ha az adat továbbítása a törvény előírásai szerint kötelező.
Álláspontom az ügyről az, hogy amennyiben a betegellátó titoktartási kötelezettségének megfelelően, valamint az adatvédelmi szabályokat tiszteletben tartva látja el feladatait, akkor nem kell tartania attól, hogy egészségügyi adatai illetéktelenek kezébe kerülnek. Ha ennek ellenkezőjét tapasztalja, akkor kérem, jelezze, és az ügyet ki fogom vizsgálni.
Köszönöm levelét, adatvédelemmel kapcsolatos kérdéseivel forduljon hozzám a jövőben is bizalommal.
Budapest, 2001. június 18.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(13/A/2001)
[Állásfoglalás: a kórház pszichiátriai betegek_adatait rendőrség részére nem továbbíthatja, _ha az adatkérés nem felel meg _a rendőrségi törvényben előírt feltételeknek]
Dr. Nemecz Katalin
intézetvezető főorvos
XV. Kerületi Pszichiátriai Gondozó
Budapest
Tisztelt Intézetvezető Főorvos Asszony !
2001. április 9-én kelt beadványában állásfoglalásomat kérte arról, hogy jogszerű-e a Budapesti XV. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály vezetőjének Önhöz küldött megkeresése, melyben öt személy pszichiátriai gyógykezeléséről kért adatokat. Közülük az egyiket bejelentőnek jelölte a rendőrség, a többi ellen eljárás van folyamatban.
Levelében Ön aggályosnak tartja az adatkérés jogszerűségét, mert az nem tartalmazza, hogy milyen eljárás keretében kérik az adatokat.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 2. b) pontja alapján az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adatok különleges adatnak minősülnek, kiemelt törvényi védelemben részesülnek. Különleges adatot a hatóságok csak akkor kezelhetnek, ha arra külön törvényi felhatalmazásuk van. Törvényben meghatározott cél nélkül, "készletre" nem lehet személyes adatot gyűjteni, kezelni.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. évi törvény (a továbbiakban: Rtv.) 80. § (1) bekezdése szerint a rendőrség különleges adatot kizárólag a 84. § i)-n) pontjában felsorolt (súlyos) bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek esetében kezelhet.
Az Rtv. 76. § (6) bekezdése előírja, hogy az adatátvétel során meg kell jelölni a felhasználás célját, továbbá dokumentálni kell az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevő szervnél.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 23. § (2) bekezdése ezzel összhangban előírja, hogy az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szerv megkeresésében az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni.
A megkeresés nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ezért nem jogszerű.
Kérem, hogy a jövőben is forduljon bizalommal hivatalomhoz a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő megkeresésével.
Budapest, 2001. június 18.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(336/K/2001)
[Állásfoglalás: az iskola a gyermekek törvényes_képviselőinek előzetesen írásban _adott hozzájárulása nélkül nem továbbíthat _adatot a gyermekről]
Csécsi Barnabás Sándor
igazgató részére
Budapest Fővárosi Önkormányzat
Benedek Elek Óvoda és Általános Iskola
Budapest
Tisztelt Igazgató Úr!
2001. május 30-án kelt beadványában arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium által a tanulásban akadályozott tanulók számára kiírt országos atlétikai és kispályás labdarúgó tornára való nevezés feltétele a fogyatékosságot megállapító szakértői bizottság - iskola birtokában lévő - határozatának a bemutatása. Sérelmezi, hogy az adattovábbítás elmaradása esetén a gyermekeket a versenyből kizárják. A beadványában foglaltakat megvizsgáltam, álláspontomról az alábbiakban tájékoztatom.
A verseny kiírójának jogában áll a részvétel és a nevezés feltételeit, ennek keretén belül azt meghatározni, hogy csak fogyatékosok indulhatnak, illetőleg azt is, hogy a fogyatékosság tényét hogyan kell igazolni. Ennek korlátja az, hogy a kiírás jogellenes módon nem határozhat meg feltételeket. Az iskola által a minisztérium részére történő adattovábbítás jogszerűségének eldöntéséhez szükséges a továbbítandó adatok körének és az adattovábbítás jogalapjának a vizsgálata.
A versenykiírók által kért irat adattartalma rendkívül széles körű. Olyan - személyes, valamint különleges - adatokat is tartalmaz, amelyek ismerete nem szükséges a versenyen való indulási jogosultság eldöntéséhez. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint azonban csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig [5. § (2) bekezdés]. A szakértői vélemény átadása a törvény ezen rendelkezésével lenne ellentétes, mert azzal az adattovábbítás céljának eléréséhez nem szükséges adatok továbbítására kerülne sor.
Az Avtv. szerint az érintett egészségi állapotára vonatkozó adat úgynevezett különleges adat, amely csak akkor továbbítható, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy az adattovábbítást törvény elrendeli [2. § 2. pont; 3. § (2) bekezdés]. Cselekvőképtelen személy esetében a hozzájárulást nem maga az érintett, hanem törvényes képviselője adhatja meg [Ptk. 18. § (1) bekezdés]. A tanulók esetében ez az esetek többségében a gyermek szülője. Mivel a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy az iskola a gyermekek egészségügyi adatait az Ifjúsági és Sportminisztérium részére továbbítsa, az adattovábbításnak csak akkor van megfelelő jogalapja, ezért csak akkor történhet jogszerűen, ha ahhoz a gyermekek szülei előzetesen írásban hozzájárulnak.
A jogszerű megoldás az lenne, ha a gyermekek törvényes képviselőinek írásban adott hozzájárulásával a fogyatékosság tényének és fokának megállapítását tartalmazó iratnak csak olyan kivonatát továbbítaná az iskola a verseny kiírója számára, amelyből kizárólag azok az adatok ismerhetők meg, amelyek a versenyjogosultság eldöntéséhez feltétlenül szükségesek. Amennyiben nem így történik, mind az adatokat átadó iskola, mind az adatokat kérő minisztérium megsérti az adatvédelmi törvény rendelkezéseit.
Kérésére tájékoztatom a jogellenes adatkezelés lehetséges jogkövetkezményeiről is. Az Avtv. 17. és 18. §-a alapján az adatalanynak jogában áll az adatkezelővel szemben polgári bíróság előtt érvényesíteni jogait, lehetősége van esetleges kárának megtérítését is követelni. Ebben az eljárásban azt, hogy az adatkezelés jogszerű volt, az adatkezelőnek, vagyis az alperesnek kell bizonyítania, nem érvényesül tehát a bizonyítási teher általános szabálya, amely szerint a felperesnek kell a keresetében foglaltakat (tehát azon állítását, hogy az adatkezelő jogellenesen kezelte személyes adatait) alátámasztani. Nyitva áll emellett a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége is. A különleges adatokat jogellenesen továbbító adatkezelővel szemben a Btk. 177/B. § (1) bekezdés b) pontja szerinti különleges adatokkal való visszaélés bűntette, az adatokat jogosulatlanul megszerző adatkezelő ellen pedig a 177/B. § (2) bekezdése szerinti különleges adatokkal való visszaélés vétsége miatt indulhat büntetőeljárás.
Mindezek alapján javasolom, hogy a minisztériummal együtt dolgozzanak ki olyan megoldást, amellyel nem valósítanak meg jogellenes adatkezelést.
Személyes adatok védelmével és információszabadsággal kapcsolatos észrevételeivel kérem, a továbbiakban is forduljon hozzám!
Budapest, 2001. június 18.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(457/A/2001)
[Állásfoglalás: a kutatás céljára _(akár a kutató költségére) az adatkezelőnek _anonimizálni kell a kiadandó iratokat]
Volentics Anna
docens, tanszékvezető
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar
Pszichopedagógiai Tanszék
Budapest
Tisztelt Docens Asszony!
Indítványára - melyben a bírósági iratok kutatásának lehetőségére és szabályaira vonatkozó állásfoglalásomat kérte - válaszul az alábbiakról tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény személyes adatok kezelését akkor teszi lehetővé, ha azt törvény elrendeli, vagy ahhoz az érintett hozzájárul. A személyes adat mindaddig megőrzi e minőségét, míg a kapcsolat az érintettel helyreállítható. Amennyiben olyan iratokat kíván a kutató megismerni, melyek személyes adatot tartalmaznak, úgy a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény rendelkezéseinek kell első lépésben eleget tenni. E törvény a tudományos kutatási célú adatkezelésről a következőképp rendelkezik:
"7. § (1) A tudományos kutatónak az e törvény hatálya alá tartozó kutatás megkezdése előtt kutatási adatkezelési tervet kell készítenie. A tervet módosítani kell, ha az adatkezelés célja a kutatás folyamata alatt megváltozik. A kutatási adatkezelési tervnek tartalmaznia kell:
a) a kutatási jogosultságot,
b) a kutatás célját,
c) a kezelendő személyes adatok körét és azok forrását,
d) az adatkezelés folyamatát,
e) az érintett jogai gyakorlati érvényesíthetőségének biztosítékait, valamint
f) az adatvédelmet biztosító technikai és szervezési intézkedéseket.
(2) A kutatási adatkezelési tervet az adatkezelés jogszerűségének bizonyíthatósága és az ellenőrzés lehetőségének biztosítása céljából az adatok kezelésének megszüntetéséig meg kell őrizni.
(3) Intézeti tudományos kutatás esetén a tudományos kutató jogai és kötelezettségei a kutatási tevékenységet végző szervet illetik meg, illetőleg terhelik."
Az igazságszolgáltatás tevékenysége során keletkezett adatok kezeléséről, azoknak az igazságszolgáltatáson kívüli célból való felhasználásáról igen hiányos a jogszabályi rendelkezés. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény egyáltalán nem, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény pedig adatkezelésről csak meghatározott esetekre vonatkozóan rendelkezik az alábbiak szerint:
"99. § (1) Az ügyészség törvényben szabályozott büntetőjogi, magánjogi és közigazgatási jogi, valamint ügyviteli, statisztikai és tudományos kutatási célú feladatainak ellátásához - az ügyészi szervezetben kijelölt központi, területi és helyi adatkezelő szervein keresztül - személyes adatokat kezelhet.
[...]
(12) Tudományos kutatás céljára a szakterületet irányító vagy az általa feljogosított ügyészségi vezető engedélyével lehet az adatokat rendelkezésre bocsátani.
(13) A tudományos kutatások eredményei, illetőleg a statisztikai feldolgozások nyilvánosságra hozhatók, ha a bennük szereplő adatok egyedi azonosításra nem alkalmasak."
A bírósági ügyvitel szabályairól szóló - alkotmányosságát tekintve egyébként kétes - 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás csak érintőlegesen szól az iratok megismerésének kérdéséről. Eszerint:
"38. § (1) A kezelőiroda az ügyésznek, az eljárásban részt vevő személyeknek (polgári ügyben: a felperes, az alperes, a beavatkozó, a jogosult, a kötelezett stb., büntetőügyben: a terhelt, a védő a törvényes képviselő, a sértett, a magánvádló, a magánfél), valamint az igazolt képviselőjüknek adhat felvilágosítást.
[...]
(4) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül más személynek az iratok megtekintését, a felvilágosítás megadását - az ehhez fűződő jogi érdek igazolása után - a bíróság elnöke engedélyezheti."
A fenti hiányosságokat próbálta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács pótolni a 100/1999. számú határozatával, azonban egyértelműen ez sem rendelkezik a kutatási célú irat-megismerésről.
Szektorális szabályok hiányában az általános betekintési szabályokat kell alkalmazni. Ezek értelmében a kutatás céljára (akár a kutató költségére) az adatkezelőnek anonimizálni kell a kiadandó iratokat; amennyiben ez a kutatás céljára tekintettel nem lehetséges, úgy a személyes adatot tartalmazó iratok kezelése során a kutatónak a már fent hivatkozott szabályokat kell betartania.
Tájékoztatom Docens Asszonyt, hogy állásfoglalásomat - kérésére - [...] -nak is megküldöm. Munkájukhoz sok sikert kívánok.
Budapest, 2001. június 19.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(434/K/2001)
[Állásfoglalás: drogbetegek pszichiátriai _gyógykezeléséről adatot _a hatóságok csak akkor kezelhetnek, ha arra _külön törvényi felhatalmazásuk van]
Dr. Kerekes Medárd Ferenc úrnak
pszichiáter-addiktológus
Országos Alkohológiai Intézet
Drogmegelőzési Módszertani Központ és Ambulancia
Budapest
Tisztelt Dr. Kerekes Medárd Ferenc Úr !
2001. május 15-én kelt beadványában állásfoglalásomat kérte arról, hogy jogszerű-e a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztály vezetőjének Önhöz küldött megkeresése, melyben egy drogbeteg pszichiátriai gyógykezeléséről kért adatokat. A megkeresés arra irányul, hogy "elmeorvos szakértő rendelkezésére bocsátás céljából" küldjék meg a "teljes orvosi dokumentációt".
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 2. b) pontja alapján az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adatok különleges adatnak minősülnek, kiemelt törvényi védelemben részesülnek. Különleges adatot a hatóságok csak akkor kezelhetnek, ha arra külön törvényi felhatalmazásuk van. Törvényben meghatározott cél nélkül, "készletre" nem lehet személyes adatot gyűjteni, kezelni.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. évi törvény (a továbbiakban: Rtv.) 80. § (1) bekezdése szerint a rendőrség különleges adatot kizárólag a 84. § i)-n) pontjában felsorolt (súlyos) bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek esetében kezelhet.
Az Rtv. 76. § (6) bekezdése előírja, hogy az adatátvétel során meg kell jelölni a felhasználás célját, továbbá dokumentálni kell az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevő szervnél.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 23. § (2) bekezdése ezzel összhangban előírja, hogy az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szerv megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni.
A megkeresés csak részben felel meg ezeknek a követelményeknek. Ha elmeorvos szakértői munka elvégzése a megkeresés célja, az e munka elvégzéséhez szükséges adatokat a szakértőnek kell kérnie, nem az őt kirendelő hatóságnak. A szakértői munkának éppen ez a lényege: olyan szakkérdésben foglal állást, amit a hatóság nem ismer, ő jelöli meg a szükséges adatokat, ezeknek kezelőjévé válik. A szakértőnek igazolnia kell a kirendelés tényét, célját. A szakértő jogait és kötelezettségeit a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény a következők szerint határozza meg:
"72. § (1) A szakértő köteles az ügyben közreműködni és szakvéleményt adni.
(2) A szakértőt a kirendelés alól a hatóság fontos okból felmentheti. Ha a szakkérdés nem tartozik szakismereteinek körébe, a szakértő erről a kirendelő hatóságot értesíti.
(3) A szakértő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek feladatának teljesítéséhez szükségesek. Az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a terhelthez, a tanúhoz és a többi szakértőhöz kérdést intézhet. Amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges, további adatok, iratok és felvilágosítások közlését, tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti, és bizonyítás felvételét indítványozhatja.
(4) A szakértő a hatóság távollétében is végezhet vizsgálatot, és megtekintheti a véleményadáshoz szükséges tárgyakat; ennek során a megvizsgált személyhez, tárgyak azonosításával, kezelésével és őrzésével kapcsolatban pedig a jelenlevő személyhez is tehet fel kérdéseket."
Kérem, hogy a jövőben is forduljon bizalommal hivatalomhoz a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő megkeresésével.
Budapest, 2001. június 22.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(498/K/2001)
[Állásfoglalás: megszüntetendő _önkormányzati iskola tanárait nem lehet _kérdőív kitöltésére kötelezni]
[...]
[...] Párt
Miskolc Városi Szervezete
Miskolc
Tisztelt Uraim!
Panasszal fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert véleményük szerint a Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola önkormányzati megszüntetésével kapcsolatban Miskolc MJ Város alpolgármestere által - az iskola dolgozói számára - kibocsátott kérdőívben megfogalmazott kérdések sértik a megkérdezettek alkotmányos jogait.
Dr. Gönczöl Katalin asszony áttette irodámhoz beadványukat az ügy adatvédelmi vonatkozásának véleményezésére.
Panaszukat a mellékletekkel együtt megvizsgáltam és véleményemről az alábbiak szerint tájékoztatom Önöket:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 2. §-a határozza meg a személyes adat fogalmát. Az Avtv. 5. §-ában megfogalmazott célhozkötött adatkezelés törvényi követelménye alapján személyes adatot kezelni csak törvényben meghatározott célból jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 102. §-a értelmében az intézmény átadása előtt a fenntartónak az alkalmazotti közösségtől kell véleményt kérni, ami tartalmilag nem azonos az egyénenkénti véleménykéréssel. Ennek megfelelően kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a kérdőív kitöltéséhez az érintettek hozzájárulása szükséges.
Bár az Avtv. a hozzájárulás fogalmát nem részletezi, a magyar adatvédelmi gyakorlatban ennek elemei az Európai Parlament és Tanács az Egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló 95/46/EC irányelve 2. cikk (h) pontjában foglaltakkal egyezően érvényesülnek. Eszerint "az adatalany hozzájárulása az adatalany kívánságának önkéntes, határozott és tájékozott kinyilvánítása, mellyel belegyezését fejezi ki az őt érintő személyes adatok feldolgozásába." A hozzájárulás ezért akkor minősíthető jogszerűnek, ha az adatszolgáltatás az érintettek részéről önkéntesen történt. Az önkéntesség megállapításának feltétele viszont az, hogy az adatkezelő az adatkezelés célját, és a szolgáltatandó adatok körét pontosan meghatározva oly módon tájékoztassa az érintetteket, hogy azok szabadon mérlegelhessék, rendelkezésre bocsátják-e a kért adatokat vagy sem.
Kétségtelen, hogy az alpolgármester tájékoztatta az érintetteket a kérdőív kitöltésének önkéntességéről, eleget téve ezzel az Avtv. 6. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, de a kérdőívből nem állapítható meg, hogy az adatokat hol és kik fogják kezelni. Ez a tény azonban nem zárja ki, hogy a tájékoztatás szóban elhangzott. Helyeselhető, hogy lehetővé tették a kérdőív név nélküli kitöltését, ezzel is biztosítva az információs önrendelkezési jog érvényesülését.
Annak a ténynek is jelentősége van a vizsgált esetben - tekintve, hogy a kérdőív szenzitív adatokat is tartalmaz -, hogy az érintettek kézírással, vagy géppel töltik ki a kérdőívet, hiszen a kitöltő személyének későbbi beazonosítását a kézírás lehetővé teheti. A döntéshozatal előtt javaslom az érintetteknek ezt a tényt is mérlegelni.
Fontosnak tartom azt is kihangsúlyozni, hogy a kérdőív kitöltése nem jelenti sem az adatok továbbításhoz sem a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulást. Tehát az önkormányzat nem élhet ezekkel a lehetőségekkel, mert új adatkezelési cél(ok) érdekében újabb hozzájárulás(ok) szükséges(ek).
Összegezve tehát a véleményemet: A vitatott kezelésre nincs kötelező törvényi előírás, ezért a kérdőív kitöltése csak az érintettek önkéntes hozzájárulásával történhet. Ha az érintettek vállalják a kérdőív kitöltését, azt is jogosultak eldönteni, hogy névvel ellátva vagy anonim módon, kézírással vagy géppel kitöltve továbbítják a kérdőívet az alpolgármester asszonynak. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának eredménye megjelenhet nemleges döntés formájában is, amely a megkérdezettek további alkalmazását nem befolyásolhatja.
Adatvédelmi szempontból az önkormányzat eljárását a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján nem kifogásolhatom.
Budapest, 2001. június 27.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(392/A/2001)
[Állásfoglalás: a TELEFONTANÚ program _működése során a rendőrség _az adatvédelmi követelményeket betartja]
[...] úrnak
Tisztelt [...] Úr!
Tájékoztatom, hogy a január 15-én indított TELEFONTANÚ szolgálattal kapcsolatban e-mail-en küldött - adatvédelmi jellegű észrevételeket megfogalmazó - beadványa alapján indított vizsgálatot befejeztem. Mindenekelőtt jelezni szeretném, hogy adatvédelmi szempontból jól ítélte meg az adott kérdést, mivel a szóban forgó alapítvány nem gyűjtheti magánszemélyek adatait, és azokat nem továbbíthatja a rendőrségnek.
Még a vizsgálatom megindítása előtt hasonló megállapításra juthattak a rendszer üzemeltetői is, hiszen az ORFK honlapján található - levelében idézett - tájékoztató szövegét, január 16-iki dátummal, megváltoztatták. Ez az ismertető már arról szól, hogy:
- "[...] az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársai [...] fogadják a hívásokat [...]."
- "A hívásokat fogadó rendőrök 48 órán belül továbbítják a bejelentéseket az illetékes nyomozócsoportnak."
- "A Telefontanú szolgáltatást az ORFK a magánszemélyek által alapított Telefontanú Alapítvány támogatásával [...] hozta létre."
- "A rendőrség bűnmegelőzési szolgálata várja az állampolgárok bűncselekménnyel kapcsolatos bejelentéseit, [...]."
Tekintettel arra, hogy az Ön által megküldött, illetve a később megjelent tájékoztatás tartalma - elsősorban az alapítvány szerepére, illetve az illetékes rendőri szervezetekkel való kapcsolatára vonatkozóan - jelentősen eltért egymástól, a TELEFONTANÚ szolgáltatás működéséről, a személyes adatok kezelésével összefüggő kérdésekről tájékoztatást kértem az ORFK bűnügyi főigazgatójától. Az általános tájékoztatás igénylése mellett arra kértem választ, hogy "a bejelentők által közölt személyes adatokat kik, illetve melyik szervezet kezeli, azokat meddig és hol tárolják, és további felhasználásukról ki és milyen eljárás keretében dönt."
A bűnügyi főigazgató - a TELEFONTANÚ program részletes ismertetése mellett - a személyes adatok kezelésével összefüggésben az alábbiakról tájékoztatott:
"A vonal végén valóban kriminalisztikai szakemberek ülnek, amennyiben többéves nyomozói, vizsgálói tapasztalatokkal rendelkező hivatásos rendőrtisztet ilyennek lehet tekinteni. Nem az alapítvány várja a hívásokat, hanem a rendőri egység, nem három, csak két fogadóállomással, nem egyelőre, hanem véglegesen a RIK (Rendőrség Igazgatási Központ) erre a célra biztosított irodájában. Az ORFK honlapján január 16-iki dátummal megjelent tájékoztatás korrekt azzal, hogy a BIK (Bűnügyi Információs Központ) a bejelentéseket 48 órán belül a valószínűsíthetően hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz és nem 'az illetékes nyomozócsoportnak' továbbítja." Levelében részletesen beszámolt a bejelentések feldolgozásának módjáról. A levél tartalma és munkatársam helyszínen szerzett tapasztalatai alapján megállapítottam, hogy a TELEFONTANÚ program működése során a rendőrség az adatvédelmi követelményeket betartja.
Jelen válaszlevelem előkészítése során észleltük, hogy az ORFK honlapján a tájékoztató szöveget még nem korrigálták a főigazgatói levelének megfelelően. Ezt telefonon jeleztük a TELEFONTANÚ csoport vezetőjének, aki intézkedett a tájékoztató módosításáról.
Kérem, hogy adatvédelmi jellegű észrevételeivel a jövőben is keresse meg az adatvédelmi biztost.
Budapest, 2001. június 29.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(52/A/2001)
[Állásfoglalás: a szabálysértés elkövetése miatti _joghátrány, szankció kiszabása az eljáró hatóság _feladata, nem az elkövető munkáltatójáé]
[...] polgármester asszonynak
Tisztelt Polgármester Asszony!
Ön 2001. május 24-én beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához a következő ügyben.
Egy [...] helyi önkormányzati képviselő, a helyi óvoda közalkalmazottja lopás szabálysértést követett el a kecskeméti [...] áruház sérelmére. A [...] jegyző a feljelentés kézhezvételét követően az ügyben elfogultságot jelentett be a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjénél, aki Kecskemét Megyei Jogú Város jegyzőjét jelölte ki a szabálysértési eljárás lefolytatására. Mindeközben szóbeszéd tárgya lett a községben a fenti esemény. Az eljárás alá vont személy munkahelyén az óvodában, értekezleten kezdeményezték az ügy megtárgyalását, amely az érintett részvételével megtörtént. A képviselő-testület több tagja Öntől kért információt az üggyel kapcsolatban.
Beadványában arra kérte az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, foglaljon állást, hogy miként tájékoztathatja a képviselőtestület tagjait az eljárásról. Valamint arról, hogy az óvoda vezetője miként tudja tájékoztatni jogerős határozat hiányában az ott dolgozókat és az érdeklődő szülőket. Kérdése továbbá az is hogy megtagadható-e a jegyzőtől a szabálysértési határozat megküldése a személyiségi jogokra történő hivatkozással.
A levelében leírt helyzet több szempontból is aggályos, törvénysértésre utaló állapotot tár fel. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban Szabstv.) adatkezelési szabályaira vonatkozó 27. §-a alapján:
(1) A szabálysértési hatóság nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelősségre vont elkövetők természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett szabálysértést, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést és az ügy számát, a büntetés vagy intézkedés végrehajthatóságának megszűnéséig, de legalább a határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból adat csak annak a hatóságnak szolgáltatható ki, amely jogszabály alapján jogosult a szabálysértési eljárással összefüggő adatok kezelésére.
A Szabstv. 32. § (1) bekezdése alapján a szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, [...] jegyző jár el. A Szabstv. 38. § (1) bekezdése szerint az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes. Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzat polgármestere nem szabálysértési hatóság, így teljesen érthetetlen, hogy Ön honnan szerezhetett tudomást a feljelentés tényéről, milyen jogszabályi felhatalmazással kezeli az eljárás alá vont személy személyes adatait tartalmazó feljelentést, miért Önnek kell szigorú titoktartási szabályokat bevezetni. Sem a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, sem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény nem tartalmaz olyan szabályokat, mely szerint a képviselőtestületnek, vagy a munkáltatónak joga lenne foglalkozni olyan szabálysértési üggyel, amely nem a közalkalmazott jogviszonyával, illetve a képviselő közfeladatának ellátásával összefüggésben merült fel.
A fent idézett jogszabályok alapján tehát semmilyen tájékoztatás nem adható az érdeklődő közönségnek. A szabálysértés elkövetése miatti joghátrány, szankció kiszabása az eljáró hatóság feladata. Minden ezen kívüli hátrány, amely annak következtében éri az elkövetőt, mert személyes adatait nem a jogszabályoknak megfelelően kezelték, mind a büntetés céljával, mind a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokkal ellentétes.
Ezért az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított személyes adatok védelméhez való jog érvényesülése érdekében, az adatvédelmi biztos hatáskörében eljárva felszólítom, hogy a jogosulatlan adatkezelést szüntessék be. Az Önnél lévő szabálysértési iratokat haladéktalanul semmisítse meg. Az érintett személyiségi jogainak megóvását minden rendelkezésére álló eszközzel segítse elő.
Tájékoztatom, hogy az üggyel kapcsolatban a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez fordulok.
Kérem, hogy megtett intézkedéseiről harminc napon belül írásban tájékoztasson.
Budapest, 2001. július 12.
Dr. Lenkovics Barnabás
az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa
508/A/2001
[Állásfoglalás: a veszélyes fenyegetés _szabálysértések elbírálásának menetében _a távközlési szolgáltatók - a jelenlegi jogi előírások alapján - jogszerűen tagadták meg, _hogy továbbítsák a bíróságnak az adott _ügyben felmerült előfizetők személyes adatait]
Dr. Mezey Ferenc úrnak
bíró
Pesti Központi Kerületi Bíróság
Budapest
Tisztelt Bíró Úr!
A személyes adatok védelmével kapcsolatosan a szabálysértési eljárásban rendszeresen felmerülő kérdés kapcsán az adatvédelmi biztosnak küldött levelére válaszolva az alábbiakról tájékoztatom:
- A veszélyes fenyegetés szabálysértések elbírálásának menetében a távközlési szolgáltatók - a jelenlegi jogi előírások alapján - jogszerűen tagadták meg, hogy továbbítsák a bíróságnak az adott ügyben felmerült előfizetők személyes adatait.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint ugyanis személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, rá vonatkozó következtetés, így például az előfizetők neve és címe, valamint az általuk - egy adott időpontban - hívott telefonszámok listája is. Személyes adat pedig csak akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény előírja. A felhatalmazó törvényben pedig meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen kell megállapítani a személyes adatok kezelésének lehetőségét.
- A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 119. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a bíróság a tényállás tisztázása érdekében külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hívhat fel. A törvény tehát az adatkérés jogát biztosítja, azonban nem határoz meg a másik oldalon - a Be. 118. § (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló - válaszadási, adatszolgáltatási kötelezettséget.
- A beadványában jelzettek alapján - figyelemmel a fentiekre - az adatvédelmi biztos levélben kérte a belügyminiszter véleményét. E levelében a biztos arra utalt, hogy: "Véleményem szerint ilyen esetekben indokolt lenne a bíróság megkeresésére főszabály szerinti válaszadási kötelezettség előírása olymódon, ahogy a büntetőeljárásban történik. Az adatkérés indokoltsága - és így jogszerűsége - tekintetében megfelelő garanciát jelentene az adatszolgáltatási kötelezettség alóli kivételek meghatározása, illetőleg az, hogy a megkeresést a bíróság intézi a megkeresett szervezethez."
- A belügyminiszter június 29-én kelt levelében - miután egyetértését fejezte ki a válaszadási kötelezettség előírására vonatkozó javaslattal - jelezte, hogy az Sztv. módosításának előkészítése folyamatban van, és az "előkészítés során megvizsgáljuk az Sztv. kiegészítésének módját a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 118. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekhez hasonló szabállyal."
Mindezek alapján várható, hogy az Ön által felvetett probléma megoldására a szabálysértési törvény módosítása tárgyában készülő törvényjavaslat tervezet olyan szabályozást kínál, amelyet az adatvédelmi biztos - a törvénytervezet véleményezése során - támogatni tud.
Budapest, 2001. július 12.
Dr. Lenkovics Barnabás
az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa
(410/K/2001)
[Állásfoglalás: a rendőrség a büntetőeljárás_keretében csak a valóban elengedhetetlenül _szükséges személyes adatokat kérheti]
Gaál Mária
irodavezető
Menhely Alapítvány
Hajléktalan Gondozási Központ
Budapest
Tisztelt Irodavezető Asszony!
2001. július 13-án kelt beadványában azzal a kérdéssel fordult az adatvédelmi biztoshoz, hogy jogszerű volt-e a rendőrségnek egy büntetőeljárás keretében történt adatkérése, illetve az, hogy Önök az adattovábbítást megtagadták. Álláspontomról az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes adatok akkor továbbíthatók, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek [8. § (1) bekezdés]. Az érintettek hozzájárulásának hiányában az adattovábbítás jogalapja csak valamely törvény rendelkezése lehet, amelyet a rendőrkapitányság megkeresése ugyan nem jelöl meg, valószínű azonban, hogy a megkeresést a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 118. §-a alapján intézték Önökhöz. Eszerint a büntetőügyben eljáró hatóság többek között alapítványt is megkereshet tájékoztatás adása végett, és ennek teljesítésére legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg. A megkeresett - ha törvény másképpen nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni, illetőleg a teljesítés akadályát közölni [118. § (1) bekezdés]. A teljesítés akadálya lehet például az, ha törvény mentességet biztosít, vagy titoktartási kötelezettséget ír elő a megkeresett számára. Mivel az alapítvány esetében ilyenről nem beszélhetünk, az adatszolgáltatást nem tagadhatja meg.
Az adattovábbítási kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen adat továbbítására sor kerülhet e megkeresés alapján. Az Avtv. szerint személyes adatot kezelni (ideértve az adatok továbbítását is) csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig [5. § (1)-(2) bekezdés]. Hasonlóan szól a Be. is, amikor úgy rendelkezik, hogy amennyiben a megkeresés személyes adatok közlésére vonatkozik, az csak annyi és olyan személyes adatra vonatkozhat, amely a megkeresés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni [Be. 118. § (3) bekezdés].
Az Ön által rendelkezésemre bocsátott megkeresés e követelménynek nem felel meg, hiszen a kérdéses napon regisztrált személyek adatait minden megszorítás nélkül kéri, nem jelöli meg, hogy e személyek mely személyes adatai szükségesek az elérni kívánt cél megvalósításához. Valamennyi személyes adat átadása bizonyosan ellentétes lenne e rendelkezésekkel, ezért javasolom, hogy a kérjék a megkeresés pontosítását a Be. 118. § (3) bekezdésére való hivatkozással, úgy, hogy az adatkérés csak a valóban elengedhetetlenül szükséges személyes adatokra vonatkozzon.
Budapest, 2001. augusztus 13.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(568/K/2001)
[Állásfoglalás: fényképfelvételek _közszemlére tétele sérti a személyes _adatok védelméhez való jogot]
[...] asszony
Budapest
Tisztelt [...] Asszony!
Ön 2001. június 16-án kelt panaszával az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, melyben leírta, hogy a Műcsarnokban rendezett fotókiállításon az Ön képmását, kartontáblán, az életnagyságnál nagyobbnak ábrázolva, a bejáratnál nyilvánosan közzétették. Állítása szerint a fényképfelvétel idegenvezetőként, munkája közben ábrázolta, a felvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá, az ábrázolás csúnya és sértő volt, ám a kiállítás rendezője nem kívánt foglalkozni az esettel.
Az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva az üggyel kapcsolatban a következőkről tájékoztatom.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. §-a 1. pontja szerint "személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés."
A fenti meghatározás alapján a képmás személyes adat, melynek kezelésére vonatkoznak az Avtv. szabályai.
Az Avtv 2. § 4. a) pontja alapján adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is.
Az Avtv. 3. § (1) bekezdése szerint: "személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli."
Az Avtv. a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog védelmében elsődlegesen szabályozza a személyes adat kezelést és kimondja, hogy a benne foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt e törvény kifejezetten megengedi. E szabályokra tekintettel, az Ön hozzájárulásának hiányában, a képmásának közszemlére tétele (közzététele) és felhasználása (hasznosítása) megsérthette a személyes adatai védelméhez fűződő jogát.
A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 80. §-ának (1) és (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy:
"(1) a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges."
A Ptk. 84. §-ának (1) és (2) bekezdése elrendeli, hogy:
"(1) Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
(2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat."
Az Avtv. 17. § (1) és (2) bekezdése alapján az érintett, jogainak megsértése esetén, az adatkezelő ellen a bírósághoz fordulhat. Azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani. Az Avtv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni.
A fentiekre tekintettel Ön bíróság előtt érvényesítheti az adatkezelővel szembeni igényeit. Adatvédelemmel kapcsolatos beadványaival a jövőben is forduljon bizalommal az Adatvédelmi Biztos Irodájához.
Budapest, 2001. augusztus 21.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(565/A/2001)
[Állásfoglalás: a munkáltató csak akkor ismerheti meg a munkavállaló internet-használatával _kapcsolatos adatait, ha előzetesen _felhívta a figyelmét az ezzel kapcsolatos _korlátozásra és az ellenőrzés lehetőségére]
[...] úrnak
Tisztelt Uram!
Az adatvédelmi biztosnak címzett levelében feltett kérdésekre az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban válaszolok:
Ön azt kérdezi, hogy joga van-e a munkáltatónak megismerni azt, hogy a munkavállaló a munkahelyi számítógépén milyen web-oldalakat tekint meg.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény - vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet - elrendeli. Az a tény, hogy ki milyen oldalakat és milyen gyakorisággal tekint meg, személyes adatnak minősül. Jelen esetben azonban - éppúgy mint a munkahelyi e-mail forgalom ellenőrzésének esetében - különbséget kell tenni aszerint, hogy a munkáltató az internet használatát kizárólag munka céljából engedélyezi, vagy lehetővé teszi a magáncélú használatot is.
Amennyiben a munkavállaló az internet használatát csak a munka végzése céljából engedélyezi, lehetősége van ennek ellenőrzésére. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha a dolgozók figyelmét előzetesen felhívta az internet használatának korlátozására, és az utólagos ellenőrzés lehetőségére. Abban az esetben, ha a munkavállalók úgy férhetnek hozzá az internethez, hogy előzetesen nem kaptak ilyen tartalmú tájékoztatást - esetleg a munkáltató kifejezetten hozzájárult a magáncélú használathoz -, az internet használatra vonatkozó adatokat, így a látogatott oldalak címét a munkáltató nem ismerheti meg. Ha mégis vizsgálja (ahogy Ön írja: titokban) az internet használatát, és erről kimutatást készít, vagy készíttet, jogellenes adatkezelést végez, éppúgy, mintha a dolgozók telefonbeszélgetéseit hallgatná le.
Jogellenes adatkezelés esetén az érintett az Avtv. 17. §-a, valamint a polgári törvénykönyv (Ptk.) 84. §-a alapján bírósághoz fordulhat, a perben - az Avtv.-ben és a Ptk.-ban biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti az esetlegesen felmerült kárának megtérítését is.
Adatvédelmi kérdésekben forduljon az Adatvédelmi Biztos Irodájához továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. augusztus 30.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(570/A/2001)
[Állásfoglalás: a jogszabályi rendelkezések _alapján az anya-gyermek otthonban _lévő gyermek adatait a gyermekjóléti _szolgálat nem titkolhatja el az apa elől]
Szarkáné Kövi Márta
a Magyar Vöröskereszt
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezet titkára részére
Nyíregyháza
Tisztelt Titkár Asszony!
Az Ön és a hatvani Szivárvány Szociális és Egészségügyi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) vezetője által az Adatvédelmi Biztos Irodájában kezdeményezett ügyben kialakított álláspontomról az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban tájékoztatom:
A beadványok arról számolnak be, hogy amikor a gyermekjóléti szolgálat egy édesanyát és gyermekét egy anya-gyermek otthonba menekítette, az apa feljelentése nyomán büntetőeljárás indult az anya ellen, amelynek keretében a nyomozóhatóság írásban azzal kereste meg a Szolgálatot, hogy az anya és a gyermek tartózkodási helyéről adjon tájékoztatást. A tájékoztatás megadását a Szolgálat vezetője hivatásbeli titokra, valamint az anya adatainak továbbítását megtiltó nyilatkozatára hivatkozva megtagadta. Egy telefaxon küldött levél pedig tisztázatlan körülmények között a rendőrségtől vagy a bíróságtól az apa kezeihez került, amelyből a gyermek holléte számára ismertté vált. Később a gyermek édesapja kért Öntől tájékoztatást a gyermek anyaotthonba kerülésének körülményeiről. Álláspontomat kérték a következő kérdésekben:
1. jogszerűen járt-e el a Szolgálat vezetője a rendőrségi megkeresés teljesítésének megtagadásakor, és amennyiben ez nem volt jogszerű, milyen jogszabályi előírásokat hagyott figyelmen kívül,
2. köteles-e Ön az apának a gyermekére vonatkozó kérdéseket tartalmazó levelére három napon belül válaszolni.
Kérdéseikre adott válaszaim a következők:
1. A rendőrségi megkereséssel kapcsolatban
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes adatokat továbbítani kétféle felhatalmazás alapján lehet: az érintett akaratának határozott, tájékozott és önkéntes kinyilvánításával hozzájárulhat személyes adatainak továbbításához, ezzel valósul meg az Alkotmány 59. §-ában biztosított információs önrendelkezési joga. E jog azonban nem korlátlan, kivételes esetekben ugyanis törvény előírhat kötelező adatkezelést, adattovábbítást. Amennyiben tehát ilyen nyilatkozatot az érintett nem tesz, az adatok továbbíthatók, ha törvény rendeli el. Ez utóbbi esetben, amikor az adattovábbítást törvény kötelezővé teszi, és nem is biztosít az érintettnek tiltakozási jogot, az érintett adattovábbítást tiltó nyilatkozata sem szabhatja gátját az adattovábbításnak.
A nyomozóhatóság büntetőeljárás keretében történő adatkérésének, és a másik oldalon az adatkérés teljesítésének jogalapját a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 118. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint "a büntetőügyben eljáró hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása végett, és ennek teljesítésére legfeljebb harmincnapos határidőt állapíthat meg. A megkeresett - ha törvény másképp nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni, illetőleg a teljesítés akadályát közölni." A törvény szövegéből kiolvasható, hogy bizonyos személyeknek és szervezeteknek nem áll fenn adattovábbítási kötelezettsége, erre utal a "ha törvény másképp nem rendelkezik" kitétel. Ha tehát arra keresünk választ, a rendőrség kérésére köteles-e gyermekjóléti szolgálat vagy titkosan működő anyaotthon válaszolni, a reájuk vonatkozó törvényi szabályozást kell kivételt tevő rendelkezést keresve áttekintenünk. Jelenleg hatályos jogunkban az ilyen típusú szervezetek jogállásának szabályait tartalmazó gyermekvédelmi törvény a gyermekjóléti szolgálat számára kifejezetten előírja a rendőrség irányába történő adatszolgáltatási kötelezettséget, titkosan működő anyaotthonokat pedig nem ismer.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne indokolt az anyaotthonok esetében a válaszadási kötelezettség alól a törvényben kivételt megállapítani, hiszen e szervezetek kifejezetten abból a célból jönnek létre, hogy a bántalmazott anyát és gyermeket elmenekítsék a bántalmazó családtag elől.
2. Az apa tájékoztatás-kérésével kapcsolatban
A gyermekek az esetek többségében cselekvőképtelenek, jogaikat, így az információs önrendelkezési jogukat sem közvetlenül, hanem törvényes képviselőik útján gyakorolhatják. Ez azt is jelenti, hogy a cselekvőképtelennek az Avtv. 12. §-ában biztosított tájékoztatáshoz való joga úgy valósul meg, hogy törvényes képviselői intéznek az adatkezelőhöz kérdést, illetőleg a választ az ő részükre kell az adatkezelőnek megadnia. Mindaddig, amíg az apa felügyeleti jogát nem függesztik fel, jogosan kérhet tehát tájékoztatást gyermeke adataira vonatkozóan, így arra is, hogy adott időpontban hol tartózkodik vagy tartózkodott, milyen körülmények között került oda, akár a gyermekjóléti szolgálat, akár az anyaotthon, vagy a büntetőügyben eljáró hatóság az adatkezelő. A titkosan működő anyaotthonokat viszont kifejezetten azokra az esetekre hozták létre, amelyekben a bíróság intézkedése nem várható meg. A jelenlegi jogszabályi környezetben ez a cél nem megvalósítható, ezért megvizsgálandónak tartom azt, indokolt lenne-e a Gyvt. módosítása úgy, hogy a titkosan működő anyaotthonok számára mentességet biztosítson a felügyeleti jogát jogszerűen gyakorló szülő és esetleg a nyomozóhatóság kérdésére való válaszadási kötelezettség alól a bíróság intézkedéséig. Ezt alátámasztaná a Magyar Köztársaság által nemzetközi szerződésekben vállalt azon kötelezettsége, illetőleg a Gyvt. azon szabálya, amely szerint mindenkor a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani. A Be. idézett rendelkezése erre lehetőséget biztosít, és nem állja útját egy ilyen jogszabály-módosításnak az Avtv. sem, amikor a 16. §-ában úgy rendelkezik, hogy az érintett jogainak védelme érdekében a tájékoztatáshoz való jog törvényben korlátozható.
Összefoglalva:
A Szolgálat vezetőjének tehát a jelenlegi jogszabályi előírások alapján nem állt jogában a rendőrség megkeresésének teljesítését megtagadni. Az édesapa Önhöz intézett kérdéseire pedig a fentiek alapján annyiban kell válaszolni, amennyiben azok a gyermek személyes adataira, tehát a vele kapcsolatba hozható, vagy reá vonatkozó tényre, adatra vonatkoznak. A válaszadás végső határideje az Avtv. 12. § (2) bekezdése alapján harminc nap. A többi (például az Ön erkölcsi felelősségérzetére vonatkozó) kérdésre nem kell válaszolni.
A késedelmes válaszért szíves elnézését kérem.
Budapest, 2001. augusztus 30.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(298/A/2001)
[Állásfoglalás: kutatóközpont személyes adatokat nem továbbíthat harmadik személy részére]
Dr. Kara Pál
önkormányzati helyettes államtitkár
Belügyminisztérium
Budapest
Tisztelt Államtitkár úr!
Az adatvédelmi biztosnak címzett levelében feltett, a [...] Kutatóközpont által végzett felméréssel kapcsolatos kérdésekre az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban válaszolok:
A vizsgálat során az Adatvédelmi Biztos Irodájának munkatársa megkereste [...] -t, a [...] Kutatóközpont vezetőjét, és tájékoztatást kért tőle a felméréssel kapcsolatban. A kutatásvezető válaszlevelében leírta, hogy kizárólag helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket kerestek meg (véletlenszerű mintaválasztást követően), a Belügyminisztérium nyilvános adatbázisát használva. A visszaküldött kérdőíveket a feldolgozást követően megsemmisítették, és három elkülönült adatbázist hoztak létre:
- Az első adatbázisban a megkérdezettek nevét, önkormányzatát, és annak címét tárolták, továbbá azt, hogy a megkérdezett visszaküldte-e a kérdőívet. Ez az adatbázis csak levelezésre szolgál, és csak a kutatásvezetőnek van hozzáférése. Az adatállomány a Kutatóközpont szabályzata értelmében nem hagyhatja el a központ területét.
- A másik adatbázisban a kérdőívekre adott válaszokat tárolják; ez nem kapcsolható össze az első adatállománnyal. Vagyis ez az adatbázis anonimnak tekinthető.
- A harmadik adatbázisban tárolják a válaszolók sorszámát, és annak a településnek a nevét, ahol képviselőként tevékenykednek. Ez az adatbázis összekapcsolható más - személyes adatokat nem tartalmazó - adatkezelésekkel (pl.: KSH demográfiai mutatói, önkormányzatok költségvetési adatai) ezáltal szélesebb körű kutatást tesz lehetővé.
A Kutatóközpont személyes adatokat nem továbbít harmadik személyek részére. A [...] Kutatóközpont ezen kívül részletes Adatkezelési Szabályzattal rendelkezik, mely szigorú szabályokat állapít meg a személyes adatok kezelésére. A felmérés egyes szakaszaiban szintén pontosan meghatározták az adatkezelési jogosultságokat.
Az üggyel kapcsolatos álláspontom a következő:
A tudományos- és piackutatók adatkezelését a kutatás és közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (Kkt.) szabályozza, lehetővé téve a tudományos kutatók számára a kapcsolatfelvételhez szükséges adatok nyilvános adatbázisból történő gyűjtését. A célcsoporthoz tartozók (helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek) adatai ilyen adatbázisokban megtalálhatók, másrészt az ő adataik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján is közérdekű adatnak minősülnek. Vagyis a megkeresés módja nem kifogásolható.
A kitöltött kérdőívek azonban már olyan személyes - és különleges - adatokat tartalmaznak, melyek nem tartoznak a közérdekű adatok közé. Ilyen adatokat csak az érintettek hozzájárulása alapján lehet gyűjteni, továbbá az érintetteket tájékoztatni kell az adatkezelés körülményeiről.
A tájékoztatást - melynek részletes szabályait a Kkt. 5. § (1)bekezdés a) pontja határozza meg - a kapcsolatfelvétellel egyidejűleg, írásban kell megadni, és ki kell terjednie az adatkezelés módjára, időtartamára, az esetleges adatátadási szándékra, továbbá megbízott (adatfeldolgozó) igénybevételére. További követelményt támaszt az Avtv. 32. § (2) bekezdése, mely szerint a tudományos kutatás céljából felvett személyes adatokat - mihelyt a kutatási cél megengedi - anonimizálni kell. A fenti követelmények megvalósítása érdekében a kutatás megkezdése előtt kutatási adatkezelési tervet kell készíteni, a Kkt. 7. §-ában foglaltaknak megfelelően.
A [...] Kutatóközpont által kiküldött kérdőív meghatározza a kutatás célját, egyúttal felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a válaszadás önkéntes és titkos. Az, hogy a tájékoztatás nem tér ki adatátadási szándékra, illetve nem említ megbízott adatfeldolgozót, azt jelenti, hogy a kutatóközpontnak adatátadási szándéka nincs, illetve megbízottat az adatfeldolgozás során nem vesz igénybe. Hiányzik ugyanakkor a kérdőívről az a tájékoztatás, mely szerint az adatokat a feldolgozást követően anonimizálják. Tekintettel azonban a kutatás céljára, az önkéntességre vonatkozó többszöri és egyértelmű felhívásra, továbbá arra, hogy a tájékoztatás szerint a nyilvánosságra hozatal összesített formában történik, ez a hiba nem indokolja azt, hogy a Kutatóközpontot az adatkezelés megszüntetésére szólítsuk fel. A Kutatóközpont adatkezelési szabályzata és a jogosultságok pontos meghatározása további garanciát jelent az érintettek jogainak védelmére.
Jelen levelemmel egyidejűleg felhívtam a kutatásvezető figyelmét a jelzett hiányosságra. Ezen túlmenően azonban megállapítható, hogy a kutatás, és a hozzá kapcsolódó adatkezelés - melyet kétségkívül körültekintően, nagy szakértelemmel végeztek - eleget tesz a törvényi követelményeknek, biztosítva a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülését. Álláspontomról [...] község polgármesterét is tájékoztattam.
Budapest, 2001. szeptember 6.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(435/K/2001)
[Állásfoglalás: a polgárok személyes _adatait kapcsolatfelvétel céljából _direkt marketing cégek megvásárolhatják]
[...]
Budapest
Tisztelt [...] !
Ön ez év márciusában benyújtott panaszában azt sérelmezte, hogy 1997-ben elhunyt gyermeke, [...] nevére a mai napig rendszeresen kap ajánlatokat különböző cégektől. Az adatvédelmi biztosnak címzett levelében feltett kérdésekre az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban válaszolok:
A vizsgálat során az Adatvédelmi Biztos Irodájának munkatársai megkeresték [...], a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (KÖANYV) vezetőjét, a ZOOM Informatikai, Kulturális és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatóját, továbbá [...] kerületi önkormányzat jegyzőjét.
A KÖANYV-hoz írt megkeresésre [...], a Hatósági és Felügyeleti Főosztály vezetője azt válaszolta, hogy a nyilvántartásba az Ön leányának, [...] csak a születése lett bevezetve. Megkeresésünk után felvette a kapcsolatot a [...] kerületi önkormányzat anyakönyvvezetőjével, és megkérte a születési és a halotti anyakönyvi másolatot. Ezt követően 2001. június 8-án a haláleset bejegyzése megtörtént. Nem sikerült kideríteni azonban, hogy pontosan miért csak a születés lett bejegyezve; kit terhel a felelősség a mulasztásért. Mind [...] főosztályvezető, mind [...] kerületi aljegyző válaszából az derül ki, hogy az ilyen jellegű adminisztrációs hibák rendkívül ritkák, semmiképpen nem tekinthetők rendszeresnek.
A fentiek miatt az Ön leánya egészen 2001. június 8-ig élő személyként szerepelt a nyilvántartásban, így lehetett alanya különböző adatszolgáltatásoknak.
A ZOOM Kft. az adatokat 2001. február 5-én vette át a KÖANYV-tól. A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (Kkt.) lehetőséget ad a közvetlen üzletszerzési tevékenységet végző cégeknek (a ZOOM Kft. ilyennek minősül) arra, hogy kapcsolatfelvétel céljából adatokat vegyenek át a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) hatálya alá tartozó nyilvántartásokból. Az Nytv. egyúttal meghatározza azt, hogy ez az adatgyűjtés milyen ismérvek alapján történhet.
Az adatokat átvevő cégek nem kérhetnek egyedi adatokat, az általuk felállított adatbázis előre meghatározott ismérvek alapján jön létre (pl.: 2-6 éves korú, budapesti állampolgárok). Az Ön leányának adatairól is így szereztek tudomást a csomagküldő cégek.
A fent említett gyakorlat, mely szerint a csomagküldő szolgálatok jogszerűen vásárolhatnak adatokat állami nyilvántartásból, több szempontból aggályos. A személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos alapjog, ezt korlátozni - fő szabályként - csak közérdekből lehet. Ennek alapján jöhetnek létre az állami nyilvántartások. Ugyanakkor az állam a fent ismertetett jogi szabályozás útján a legnagyobb állami nyilvántartás felhasználásával kereskedik a polgárai adataival. Ezt az ellentmondást a törvény úgy oldja fel, hogy jelen adatkezelés tekintetében az állampolgár akaratának elsőbbséget biztosít.
A közvetlen üzletszerzéssel foglalkozó cégnek a Kkt. alapján a kapcsolatfelvétellel egyidejűleg írásban tájékoztatnia kell az érintetteket arról, hogy az adatokat milyen forrásból szerezte; az adatfelhasználás céljáról, módjáról, időtartamáról, az adatkezelés során közreműködő (megbízott) igénybevételéről és az esetleges későbbi adatátadási szándékról; az adatkezelésre jogosult szerv vagy személy nevéről és címéről, valamint arról, hogy az adatszolgáltatás önkéntes, és jogában áll adatainak a megjelölt célra vagy annak egy részére történő kezelésének a megszüntetését kérni. (Egy 2000. évi vizsgálat során dr. Majtényi László felszólította a ZOOM Kft.-t arra, hogy a küldeményein szerepeltesse a tájékoztatást.)
Amennyiben valaki nem akarja, hogy ilyen jellegű ajánlatokkal zaklassák, kérheti adatai letiltását. Az erre vonatkozó nyilatkozat térítésmentesen megtehető a települési önkormányzat jegyzőjénél, vagy a KÖANYV-nak írott levélben. Ezt követően az adatokat a lakcímnyilvántartás nem szolgáltatja csomagküldő szolgálatoknak, valamint közvélemény-, piac- és tudományos kutatóknak. A gyermekek adataira vonatkozó tiltó nyilatkozatot a törvényes képviselők tehetik meg. Azok a társaságok, melyek már rendelkeznek az érintettek adataival, és így megkeresik őket, kérésükre kötelesek adataikat törölni. Mindezen túl az ilyen módon adatokat szerző cégek hat hónaponként kötelesek egyeztetni a KÖANYV-al, és amennyiben olyan polgár adataival rendelkeznek, akik az adatátvétel után tettek tiltó nyilatkozatot, kötelesek azokat törölni. Amennyiben a törlési kötelezettségnek nem tesznek eleget, adatkezelésük jogellenessé válik; ebben az esetben bírósági eljárás indítható ellenük.
A főosztályvezető tájékoztatása szerint az Ön leányának adatait három társaságnak adták át a fent részletezett módon. Ezek az SCA-Mölnlycke Kft., az Egmont Hungary Kft., és a ZOOM Kft. A társaságok az adatokat jogszerűen vásárolták meg a KÖANYV-tól, hiszen ők nem tudhattak a nyilvántartás tévedéséről. Jelen levelemmel egyidejűleg mindhárom társaságot felszólítottam az adatok törlésére.
Adatvédelmi kérdésekben forduljon az Adatvédelmi Biztos Irodájához továbbra is bizalommal.
Budapest, 2001. szeptember 6.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(310/A/2001)
[Állásfoglalás: a Ktv. 12. § (2) bekezdésében _meghatározott esküszöveg nem sérti _a személyes adatok védelméhez fűződő jogot]
Kósáné dr. Kovács Magda
országgyűlési képviselő és
dr. Vastagh Pál
országgyűlési képviselő
részére
Budapest
Tisztelt Képviselő Asszony!
Tisztelt Képviselő Úr!
2001. augusztus 13-án kelt beadványukban állásfoglalásunkat kérték a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 12. § (2) bekezdésében meghatározott esküszöveggel kapcsolatban. Álláspontjuk szerint sérül az eskütevők személyes adatai védelméhez fűződő joga azzal, hogy az általuk aláírt esküokmány az "Isten engem úgy segéljen!" mondattal vagy anélkül részévé válik a köztisztviselő személyi anyagának. A beadványukban foglaltakat megvizsgáltuk, megállapításainkról az alábbiakban tájékoztatuk Önöket.
1. Bár az eskü ma - azáltal hogy számos fajtáját jogilag is szabályozzák - jogintézménynek tűnik, valójában egy ősi társadalmi intézmény, amely valószínűleg előbb létezett, mint maga a jog. A kisebb-nagyobb emberi közösségek tagjai (ma ezt mondanánk: a társadalmi nyilvánosság) előtt tett ünnepélyes-rituális fogadalmak - köztük az eskü is - jelentős mértékben hozzájárultak a jogi kötelezettségek, a jogi kötelező erő, a kötelező jogi normák kialakulásához. Ugyanakkor az eskü mint társadalmi intézmény ma is létezik a jogrendszeren kívül is, más - nem jogi - magatartási normák, így a vallási, filozófiai, etikai, morális stb. normák rendszerében is. Ezért az esküvel kapcsolatos fontos kérdések helyes megválaszolásához nélkülözhetetlen az eskü ilyen összetett, történeti-társadalmi-jogi jelenségként való értelmezése és kezelése, a pusztán jogi megközelítés olyan leegyszerűsítés volna, ami téves következtetésekre vezetne.
2. Az eskü mai legáltalánosabb értelmében: ünnepélyes kijelentés vagy ígéret.
Történeti kialakulását tekintve az eskü vallási tartalommal bírt: az esküt "Isten színe előtt", Istenre mint tanúra hivatkozva tették ("Isten a tanúm"), az eskü megtartásáért Istennel szemben is felelősséget vállalva. A kiemelkedően nagy horderejű ígéretek (fogadalmak) megtartásához emberfeletti erőként kérték Isten segítségét, megszegése esetére vállalva az isteni büntetést is. Az "esküszegés" évezredeken át főbenjáró, azaz halálos bűn volt, sokkal súlyosabb mint az egyszerű, ám az emberek által szintén elítélt szószegés, szerződésszegés, törvényszegés stb.
3. A jog - mint a "világi" törvényhozó hatalmak által alkotott, mindenkire kötelező normák rendszere - kialakulásától kezdve felhasználta a legfontosabbnak ítélt jogi kötelezettségvállalások ünnepélyes megerősítésére az eskü intézményét. Elegendő itt a házasságkötő felek egymásnak tett ígéreteire, vagy a perbeli tanúk igazmondási kötelezettségeire utalni.
4. Az állami közhatalom, saját intézményrendszerének megszilárdításához szintén régóta felhasználja az esküt, egyre inkább mint tradicionális társadalmi intézményt (előbb uralkodói, hűbéresi, lovagi, majd katonai, bírói, ügyészi, ügyvédi, államfői, miniszteri stb. eskük). Hogy mely állami (köz-) tisztségek viselői, milyen tartalmú eskü vagy "fogadalom" tételére kötelezettek, az természetesen kortól és társadalmi-állami berendezkedéstől függő. (Egypártrendszerű ateista diktatúrákban pl. a tradicionális - "klerikális-reakciós" eskü-szövegek tilosak voltak, az esküt helyettesítő ünnepélyes fogadalom viszont a pártra, a népre, az eszmére stb. hivatkozva széles körben kötelező volt, ld. kisdobos-, úttörő-, KISZ-fogadalmak, tisztavatás stb.).
5. A múltat végképp eltörölni akaró társadalmi-politikai rendszer után most a történelmi múlt alapvető (tradicionális) értékeit a mai modern, sokszínű és szabad társadalmi és politikai viszonyok között is megőrizni, és a jövő generációk számára is átmenteni törekvő korszakban élünk. A "világörökség" és a "nemzeti kulturális örökség" természeti és társadalmi, dologi és eszmei értékeit egyre szigorúbb jogi eszközökkel védjük, korlátozva ezek felett az ember uralmát, azaz a ma élő generáció szabadságát. Ezeknek a fokozottan tisztelt történelmi értékeknek a sorába tartoznak az eredeti tartalmukat mára esetleg elvesztő, de jelképi erejüket megőrző, elvont eszmei értéket hordozó tárgyak, szokások, ünnepek, ünnepélyes események. Mára ilyen elvont (absztrakt) ünnepélyes értéket jelent minden eskütétel és minden egyes tradicionális esküszöveg is. Azt hogy kiknek, mely alkalmakból és milyen tartalommal kell esküt tenni, a közakaratot közvetítő törvények szabják meg. Helyes, az egyének szabadságát tiszteletben tartó törekvés az, ha a törvényhozó az eskü szövegében két- (vagy akár több)féle választási lehetőséget biztosít, az eskütevők lelkiismerete és meggyőződése szerint. Ebből a szempontból tehát a köztisztviselői eskü szövege társadalmi rendünknek és az azt tükröző alkotmányunk rendelkezéseinek minden tekintetben megfelel.
6. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozataiban ismétlődő alaptétel, hogy nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül. Ezt az alaptételt a magyar Alkotmánybíróság is következetesen magáénak vallja [pl. 30/1992. (V. 26.), 36/1994. (VI. 24.) AB.h.]. Alkotmányunk (60. §) minden egyes ember számára garantálja a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, ezeken belül a vallás vagy bármely más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását és kinyilvánítását, de a kinyilvánítás mellőzését is. Az volna tehát alkotmányellenes, ha az állampolgárok akár vallási, akár jogi, akár morális, filozófiai, hivatali meggyőződésük vagy csupán a tradíciók erejébe és tiszteletének fontosságába vetett "hitük" ellenére nem választhatnák a hagyományos, ünnepélyes esküszöveg évezredes formuláját. Mivel mindenféle meggyőződés az ember legbensőbb lényegéhez, a szubjektumához tartozik, az ő akarata nélkül kívülállók számára hozzáférhetetlen és megismerhetetlen. Ezáltal az "Isten engem úgy segéljen!" szövegrész választása és akár szóban, akár írásban történő kinyilvánítása esetén sem tudhatja senki, hogy az eskütevő miféle meggyőződését tükrözi. Mivel a tradicionális szöveg választását vagy nem választását motiválhatja vallási, jogi, etikai, filozófiai, hivatali-hivatásbeli, tradicionális, vagy bármely más személyes meggyőződés, illetőleg ezek közül több is, egyik megoldás sem érinti az állam és az egyház - mint két nagy társadalmi intézményrendszer - egymástól való elválasztását, a személyes (szubjektív, legbensőbb) döntés sem egyikkel, sem a másikkal direkt kapcsolatba nem hozható.
7. A törvényi választási lehetőségnek ettől az alapvetően alkotmányos és törvényes általános tartalmi minősítésétől nem térhet el az adatvédelmi törvény szerinti speciális minősítése sem.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint a vallásos vagy más meggyőződésre vonatkozó adat olyan különleges adat, amely csak akkor kezelhető, ha az érintett ehhez írásban hozzájárult, illetve akkor, ha az adatkezelést az Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése érdekében törvény rendeli el [3. § (2) bekezdés]. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény a választható esküszöveggel az Alkotmány 60. §-ában biztosított alapvető jogokat, köztük a lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztásának és kinyilvánításának érvényesítését biztosítja. A törvény értelmező rendelkezése [2. § 1. pont] szerint személyes adatnak kell tekinteni az érintett személlyel kapcsolatba hozható adatot, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetést is. Az olyan esküokmányban, amely az eskütevő választásának megfelelően tartalmazza vagy nem tartalmazza az "Isten engem úgy segéljen!" mondatot, különleges adat szerepel, mert általánosságban alkalmas lehet az érintett lelkiismereti meggyőződésre vonatkozó következtetés levonására is. Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az ilyen következtetés konkrétan, az eskütevő személyére vonatkozóan objektíve nem lehet egzakt és egyértelmű, mivel egy nem vallásos ember is mondhatja a törvényi szöveget, ha az eskü ünnepélyessége, a tradíciók tisztelete vagy bármely más lelkiismereti meggyőződése okán ezt fontosnak érzi. A bármely kívülálló által levont következtetés csak a saját szubjektív értékítéletét, lelkiismereti meggyőződését tükrözi egyértelműen, mivel az eskütevő szubjektuma, valódi belső motivációja mindenki számára hozzáférhetetlen. Ha tehát bárki úgy véli, hogy az "Isten engem úgy segéljen" szövegrész vallásos meggyőződést tükröz, az nem több és nem más, mint a saját meggyőződése, ami semmiféle bizonyító erővel nem bír az egyes eskütevők valóságos meggyőződése tekintetében.
Szűkebben a köztisztviselő vallásos vagy más meggyőződésére vonatkozó adatainak pontos, konkrét és nyilvános megvallására nem volna még törvénnyel sem kényszeríthető, az őket foglalkoztató közigazgatási szervek az ilyen adataikat nem kérdezhetik és nem kezelhetik, erre törvényes jogalapjuk nincs. A kifejtettek értelmében azonban a köztisztviselő választása ilyen értelmű, pontos adatnak nem tekinthető, személyes lelkiismereti meggyőződésére utaló konkrét tartalma nem beazonosítható, a választási lehetőség folytán pedig törvényi kényszerről sincs szó. Éppen ezért nem alkotmányellenes az sem, hogy a törvény szerint az esküokmány a személyi anyag részét képezi.
8. Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk azt, hogy a Ktv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott esküszöveg és maga a törvény nem sérti a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Különösen így van ez, ha az esküokmányt a törvény szövegének pontos átvételével készítik el, tehát úgy, hogy az tartalmazza "az eskütevő meggyőződése szerint" kitételt. Az esküokmány ebben az esetben nem szolgálhat konkrét, egzakt következtetés alapjául, hiszen az eskütevőnek nem kell nyilatkoznia a meggyőződésről, az ő titka marad, hogy az esküszöveg utolsó mondata reá nézve érvényes-e, vagy sem, és ha igen akkor milyen - vallásos vagy bármely más - meggyőződése alapján. Az ilyen esküokmány ráadásul mindenkire nézve azonos (normatív) szöveget tartalmaz, és nem sérti meggyőződésében sem azokat, akik magukénak érzik, sem azokat, akik nem érzik magukénak az esküszöveg utolsó mondatát, hiszen az meggyőződésüknek megfelelően vagy része esküjüknek, vagy nem. Ilymódon mindenki szubjektív meggyőződésének megfelelő esküt tehet, azonban erre utaló objektív konkrét adat mégsem kerül rögzítésre írásban, a köztisztviselő személyi anyagába nem kerül ilyen adat, így a jogellenes adatkezelés teljes biztonsággal kizárt.
Az 1-8. pontokban írtak szerint azonban a törvény szövegétől eltérő tartalommal, csak egyik vagy csak másik változatban elkészített esküokmány sem törvénysértő, nem kell azokat sem megsemmisíteni. Az Avtv. 2. § 1. pontja és 5. §-a értelmében az esküokmány bármely változatában egzakt módon kizárólag azt bizonyítja, hogy az adott köztisztviselő esküt tett. Aki ennél több vagy más következtetést von le belőle, azt kizárólag az őt is megillető alkotmányos alapjogai keretében, a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy más meggyőződés szabadsága keretén belül teheti meg. Hangsúlyozzuk viszont - akár a törvény szövegével egyező, akár egyik vagy másik változatot tartalmazó esküokmányról legyen is szó -, hogy a más által tett eskü tényét és tartalmát mindenki köteles tiszteletben tartani, annak jogszerű nyilvántartását mindenkinek (így az államnak is) tilos jogellenes módon kezelni (különösen nyilvánosságra hozni, máshoz továbbítani) vagy bármely meg nem engedett, jogellenes célra felhasználni.
Budapest, 2001. október 10.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(615/A/2001)
[Állásfoglalás: munkavállalótól csak olyan _nyilatkozat megtétele vagy adatlap _kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan _alkalmassági vizsgálat alkalmazható, _amely személyiségi jogait nem sérti]
[...] részére
[...]
Budapest
Tisztelt Ügyvéd Asszony!
Indítványát, melyet [...] alatti lakos képviseletében eljárva jutatott el az Adatvédelmi Biztos Irodájába az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva kivizsgáltam. A vizsgálat eredményéről az alábbiakban tájékoztatom:
Az indítvány a K&H Csoport összeférhetetlenségi szabályzatát magába foglaló 21/1999-169. számú vezérigazgatói utasítás azon előírását sérelmezte, mely szerint a szabályzat hatálya alá tartozó bankcsoporti vezető állású személyeknek és alkalmazottaknak önmagukra és közeli hozzátartozóikra egyaránt összeférhetetlenségi nyilatkozatot kell negyedévente tenniük. Levelében kifejtette azon álláspontját, hogy a vezérigazgatói utasítás indokolatlanul terjeszti ki a bejelentési kötelezettség személyi hatályát a bank valamennyi dolgozójára és azok közeli hozzátartozóira.
Megvizsgálva a fent említett vezérigazgatói utasítást az adatvédelmi biztos a következő álláspontot alakította ki:
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) 77. §-a értelmében a munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. A munkáltató az Mt. idézett rendelkezése szerint csak olyan adatokat kérhet a munkavállalótól, mely az adott munkaviszonnyal és munkavégzéssel összefüggnek, illetve amelyek az adat munkakör betöltéséhez szükségesek.
A pénzügyi intézmények vonatkozásában a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi XCII. törvény (a továbbiakban Hpt.) speciális összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, melyek a következők:
"56. § A vezető állású személy a Felügyeletnek haladéktalanul bejelenti, ha
a) egy másik pénzügyi intézménynél igazgatósági taggá vagy felügyelő bizottsági taggá választják, vagy ilyen tisztségét megszünteti,
b) vállalkozásban befolyásoló részesedést szerez, vagy az ilyen részesedését megszünteti,
c) ellene a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárás indult.
57. § (1) A vezető állású személy és az üzleti döntésre felhatalmazott alkalmazott nem vehet részt a - pénzügyi intézmény által történő - kötelezettségvállalásra vonatkozó döntés előkészítésében és meghozatalában, ha annál az ügyfélnél, amely részére a kockázatvállalás történik,
a) vezető állást tölt be, illetőleg
b) befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
(2) A vezető állású személy, a pénzügyi intézmény alkalmazottja, megbízott szakértője nem vehet részt olyan döntés előkészítésében, illetőleg olyan döntésben, amelyhez saját magának, közeli hozzátartozójának vagy a közvetlen és közvetett tulajdonában álló vállalkozásnak üzleti érdeke fűződik.
(3) A vezető állású személy nem vállalhat szerződéses kötelezettséget, illetőleg nem köthet adásvételi szerződést azzal a pénzügyi intézménnyel, amelyben igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tag, illetőleg ügyvezető, kivéve, ha a szerződés megkötéséhez - előzetesen - az igazgatóság egyhangú szavazással hozzájárult.
(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézményben igazgatósági, felügyelő bizottsági, illetőleg ügyvezetői tisztséget vagy állást betöltő vezető állású személyre, ha a bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézménnyel kíván szerződést kötni. Ebben az esetben a szerződéskötéshez a szerződő pénzügyi intézmény és - ha az nem azonos az irányító hitelintézettel - az irányító hitelintézet igazgatóságának előzetes egyetértése szükséges."
A fenti összeférhetetlenségi szabályok megalkotásának célja, hogy azon személyi kör, mely a pénzügyi intézménynél elhelyezett pénzeszközök fölött rendelkezési, illetve döntési jogkörrel bír, ezen jogosítványát ne használhassa fel arra a célra, hogy magának, vagy az általa illetve közeli hozzátartozója által tulajdonolt vállalkozásoknak gazdasági előnyt szerezzen. A Hpt. az összeférhetetlenséget az alábbi személyi körre mondja ki: vezető állású személy; üzleti döntésre felhatalmazott alkalmazott; pénzügyi intézmény alkalmazottja és megbízott szakértője, aki döntéselőkészítésben illetőleg döntéshozatalban vesz részt, tehát nem a pénzügyi intézmény valamennyi alkalmazottjára. Ezekkel a rendelkezésekkel ellentétesen a 21/1999-169. számú vezérigazgatói utasítás a K&H Csoport összeférhetetlenségi szabályzatának személyi hatályát akként állapítja meg, hogy az kiterjed a bank vezető állású személyeire, és valamennyi alkalmazottjára. Az adatvédelmi biztos véleménye szerint az utasítás az összeférhetetlenség vizsgálatát, valamint a bejelentési kötelezettséget indokolatlanul terjeszti ki a bank valamennyi alkalmazottjára, ezt sem az Mt. sem pedig a Hpt. szabályai nem támasztják alá.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban Avtv.) 5. §-a értelmében személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az Avtv. szerint csak olyan személyes adat kezelhető, mely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A célhozkötött adatkezelés elvéből következően a nyilatkozattételi kötelezettség a vezető állás megszerzésének időpontjában, egyéb esetben pedig akkor keletkezik, amikor a bank alkalmazottját üzleti döntések előkészítésében való részvételre, illetve üzleti döntések meghozatalára hatalmazza fel. Szerencsés megoldás az lenne, ha a bank összeférhetetlenségi szabályzatában pontosan rögzítené, melyek azok a munkakörök, amelyek együtt járnak az összeférhetetlenség vizsgálatával.
Az adatvédelmi biztos 2001. május 31-én kelt levelében kérte a bank vezérigazgatóját szíveskedjen a fenti vezérigazgatói utasítást, és a vele kapcsolatos adatkezelési gyakorlatukat felülvizsgálni. A bank vezető jogtanácsosa 2001. június 12-én kelt válaszában azt közölte, hogy nem tartja indokoltnak az összeférhetetlenségi szabályzat módosítását.
Az adatvédelmi biztos 2001. június 20-án kelt levelében álláspontjáról tájékoztatta Dr. Szász Károly urat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét és kérte, hogy felügyeleti jogkörében eljárva a szükséges intézkedéseket tegye meg. Az elnök úr álláspontja szerint "az összeférhetetlenségi szabálynak a pénzügyi intézmény gazdálkodási érdekei miatti kiterjesztését a Hpt. nem tiltja". Egyetértett azonban az adatvédelmi biztos kezdeményezésében foglaltakkal atekintetben, hogy megfelelőbb lenne azon munkaköröket felsorolni a szabályzatban, amelyek együtt járnak az összeférhetetlenség vizsgálatával. A Felügyelet elnöke a jövőben várhatóan javaslatot fog tenni a bank vezetése számára a szabályzat fentiek szerinti módosítására.
Budapest, 2001. október 11.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(106/A/2001)
[Állásfoglalás: a SuliInfo szülői tájékoztatási _rendszernek meg kell felelnie a célhozkötöttség _elvének és az adatbiztonság követelményének is]
Varga Zsolt
kommunikációs igazgató
SuliInfo Adatszolgáltató Iroda
Szeged
Tisztelt Igazgató Úr!
Az Önök által üzemeltetett SuliInfo szülői tájékoztatási rendszerrel kapcsolatban feltett kérdésére az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 2. §-a alapján, az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörömben eljárva az alábbiakban válaszolok:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény - vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben önkormányzati rendelet - elrendeli. Tekintettel arra, hogy az érintett tanulók a polgári törvénykönyv alapján cselekvőképtelenek, vagy korlátozottan cselekvőképesek, a hozzájárulás jogát helyettük törvényes képviselőjük (az esetek többségében a szülő) gyakorolja. Emellett a szülő azon jogát, hogy gyermeke iskolai érdemjegyeit, magatartásával, szorgalmával kapcsolatos adatait megismerje, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kt.) is biztosítja.
Az Avtv. és Kt. alapján tehát az oktatási intézmény továbbíthatja a szülőnek a gyermek adatait. Az azonban, hogy ez az adattovábbítás harmadik személyen keresztül történjék (jelen esetben: az iskola előbb Önöknek adja át az adatokat, majd azokat Önök továbbítják a szülőnek) akkor jogszerű, ha a szülő ehhez a "közbülső" adattovábbításhoz külön hozzájárul. A szülő hozzájárulása megadottnak tekinthető akkor, ha a szolgáltatást annak tudatában rendeli meg, hogy gyermeke adatait az iskola Önöknek továbbítás céljára átadja. Az adatkezelésnek emellett meg kell felelnie a célhozkötöttség elvének és az adatbiztonság követelményének is.
Az Avtv. 5. §-a alapján személyes adatokat meghatározott célból, csak a cél eléréséhez szükséges mértékben és ideig lehet kezelni. Vagyis az adatokat a szülő tájékoztatását követően (ez az Önök adatkezelésének célja) törölni kell. Fokozottan kell ügyelni továbbá arra, hogy az adatokhoz illetéktelen személyek ne férhessenek hozzá; ennek érdekében gondoskodni kell az adatbázisok és az adattovábbítási rendszer megfelelő technikai védelméről. Az adatbiztonság követelményének megvalósulását segítheti egy belső adatvédelmi szabályzat elkészítése, és munkáltatói utasításként történő kiadása.
Budapest, 2001. október 18.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(679/K/2001)
[Állásfoglalás: parkolási társulás ügyfelek _személyazonosító igazolványáról csak _az érintett hozzájárulásával készíthet fénymásolatot]
[...] úrnak
Tisztelt Uram!
Panasszal fordult irodámhoz, melyben sérelmezte a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás eljárását. Az "azonosíthatatlan mozgáskorlátozott engedély" miatt kiküldött felszólítást követő adategyeztetést és a társulás adatkezelési gyakorlatát kifogásolta.
Egy korábban érkezett beadvány alapján megkerestük a társulás igazgatóját és tájékoztatást kértünk adatkezelésük jogalapjáról, valamint napi gyakorlatukról. Választ kértünk arra is, mióta alkalmazzák a sérelmezett eljárást, tájékoztatják-e az érintetteket az adatkérés indokairól, a kért adatok további sorsáról.
Az igazgató válaszában arról tájékoztatott, hogy a mozgáskorlátozott engedéllyel parkoló gépkocsikra első alkalommal, illetve mindaddig amíg nem regisztrálják magukat az érintettek, "azonosíthatatlan mozgáskorlátozott engedély" miatt az ellenőr pótdíjfizetési felszólítást helyez el az autó szélvédőjén. A felszólítással együtt kérik az engedéllyel rendelkezőket, hogy önkéntes alapon regisztráltassák engedélyüket illetve a gépkocsijukat. Kérik továbbá azt is, hogy járuljanak hozzá az így megadott adatok kezeléséhez a pótdíjazással kapcsolatban. A regisztrálás tehát nem kötelező. Az ügyfélszolgálaton használt formanyomtatványon kérik az érintettek hozzájárulását az iratok másolásához. A fénymásolatokra saját belső ellenőrzésük érdekében van szükség azért, hogy a regisztráció jogosságát az ügyfélszolgálat igazolni tudja. A fénymásolt iratokat a továbbiakban nem használják, azok irattárba kerülnek és kizárólag az engedély számát, az érvényesség dátumát és a hozzátartozó gépkocsi rendszámát tárolják egy táblázatban, a pótdíjakat pedig törlik. A nyilvántartott adatok alapján az utcán lévő ellenőr diszpécserszolgálatuk segítségével ellenőrizni tudja a díjfizetés nélküli parkolás jogalapját. Sem a pakolóőr, sem a diszpécser nem jut személyes adatok birtokába.
Fényképes ügyfélnyilvántartással nem rendelkeznek, az eddig leírtak szerinti adatkezelés is csak azért szükséges, hogy az érintetteknek ne kelljen személyesen eljárni minden esetben. Ha az ügyfél úgy dönt, hogy nem kíván élni a regisztráció nyújtotta előnyökkel, bármikor igazolhatja, hogy engedélye a pótdíjazások időpontjában érvényes volt. A teljes regisztráció, annak minden eleme önkéntes, az ügyfelek bármely kívánságát tiszteletben tartják.
Az üggyel kapcsolatos véleményem a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdése szerint "személyes adat akkor kezelhető, ha törvény elrendeli, vagy ennek hiányában az érintett hozzájárul".
Az Avtv. 5. §-ában előírt célhozkötött adatkezelés törvényi követelménye azt jelenti, hogy léteznie kell egy törvényben meghatározott célnak, amely alapján a törvény feljogosítja az adatkezelőt a cél megvalósulása érdekében szükséges személyes adatok kezelésére. A fénymásolatok készítése a társulás alkalmazottainak belső ellenőrzéséhez szükséges. A regisztráció ugyan az érintettek érdekét szolgálja, de nincs olyan törvény, amely nevesítené és ezzel feljogosítaná a társulást a fénymásolatok adott célból való kezelésére, illetve az ügyfélregiszter létrehozására az érintettek hozzájárulása nélkül.
A képmás is személyes adat, hiszen meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható. Tekintettel arra, hogy a személyazonosító igazolványban szereplő képmás kezelésére a társulást törvény nem hatalmazza fel, így az csak az érintett beleegyezésével kezelhető. Bár az Avtv. a hozzájárulás fogalmát nem részletezi, a magyar adatvédelmi gyakorlatban ennek elemei az Európai Parlament és Tanács az Egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló 95/46/EC irányelve 2. cikk (h) pontjában foglaltakkal egyezően érvényesülnek. Eszerint "az adatalany hozzájárulása az adatalany kívánságának önkéntes, határozott és tájékozott kinyilvánítása, mellyel beleegyezését fejezi ki az őt érintő személyes adatok feldolgozásába." A hozzájárulás ezért akkor minősíthető jogszerűnek, ha az adatszolgáltatás az érintettek részéről önkéntesen történt. Az önkéntesség megállapításának feltétele viszont az, hogy az adatkezelő az adatkezelés célját, és a szolgáltatandó adatok körét pontosan meghatározva oly módon tájékoztassa az érintetteket, hogy azok szabadon mérlegelhessék, rendelkezésre bocsátják-e a kért adatokat vagy sem.
A különböző iratokról fénymásolat készítését, illetve tárolását egyébként sem tartom indokoltnak, az így készült másolatok nem rendelkeznek bizonyító erővel, ha nem hitelesített másolatokról van szó. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) 5. § (8) bekezdése megállapítja, hogy a személyazonosító igazolvány olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. Magánszemély ügyfelek személyazonosító igazolványáról, és más okmányairól csak abban az esetben készíthető és tárolható fénymásolat, ha ahhoz az érintett hozzájárult.
Az ügyfélszolgálatukon használatos "kísérőlap" az érintett hozzájárulásával a megjelölt okmányok bemutatásáról szól, a nyilatkozat szövege nem tartalmaz hozzájárulást a fénymásolatok készítéséhez. A vitatott adatkezelésnél az érintettnek a közlekedési kedvezmény igénybevételének jogalapját kell bizonyítani, de nem tud arról, hogy a fénymásolatok készítésével az alkalmazottak belső ellenőrzését könnyíti meg. A mozgássérült írásos nyilatkozata sem bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy a megjelölt gépjármű a parkolás időpontjában a mozgássérült közlekedését segítette. Ezt a tényt is csak a parkolóban lehetne egyértelműen bizonyítani.
Az adatkezelő szerint nincs fényképes adatbázisuk, a fénymásolt iratokat a továbbiakban nem használják, hanem irattárba teszik.
Felhívtam a társulás vezetőjét, hogy tájékoztassanak minden érintettet arról, hogy a fénymásolatok készítésére kizárólag a cég érdekében kerül sor. A személyazonosító adatok ellenőrzéséhez az okmányok megtekintése (bemutatása) is elegendő, célszerűen még a parkoló területén kellene elvégezni. Az engedély, amelyet államigazgatási eljárás során állítanak ki az önkormányzatok, már önmagában is elegendő bizonyító erővel bír. Az igazolvány szövege is ezzel harmonizál: "A mozgáskorlátozottság igazolására szolgáló engedély - a szélvédő kivételével - a személygépkocsin bárhol elhelyezhető, ha a jogosult érdekében a KRESZ-ben biztosított kedvezmények igénybevételére szükség van." Az engedélyek esetleges hamisításának tényével nem indokolható a társulás jelenlegi adatkezelési gyakorlata. Az adatkezelést nem teszi törvényessé a fokozott ellenőrzés szükségessége sem.
A regisztrált adatok (engedély száma, az érvényesség dátuma és a hozzátartozó gépkocsi rendszáma) valóban megkönnyítik a parkoló-ellenőrök munkáját, de az adatok kezelése törvényi felhatalmazás hiányában csak az érintettek hozzájárulásával törvényes. A fénymásolatok készítését és további kezelését indokolatlannak tartom.
Ennek megfelelően felhívtam a társulás vezetőjét, tegye meg a szükséges intézkedéseket a fénymásolatok megsemmisítése érdekében és a leírtak szerint tájékoztassák az érintetteket. Olyan (belső) ellenőrzési módszereket alakítsanak ki, amelyek biztosítják az alkalmazottak és a díjmentesség ellenőrzésének hatékonyságát, ugyanakkor megfelelnek az adatvédelem törvényi követelményeinek is.
Tájékoztatásomban kitértem arra is, hogy egyre gyakrabban fordulnak irodámhoz a polgárok az adatvédelmi nyilvántartási szám tisztázása érdekében. Minden esetben felvilágosítjuk az érdeklődőket, hogy a nyilvántartási szám a nyilvántartásba való bejelentkezés tényét bizonyítja, de nem értelmezhető az adatkezelő tevékenységének "hitelesítéseként". Az esetleges jövőbeli félreértések elkerülése érdekében azt kértem a társulás vezetőjétől, szíveskedjen tájékoztatni az irányítása alá tartozó munkavállalókat a nyilvántartási szám lényegéről.
Budapest, 2001. december 29.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(795/A/2001)
[Állásfoglalás: a 2001. évi népszámlálás _adatvédelmi vonatkozású tapasztalatairól]
Dr. Mellár Tamás úrnak
elnök
Központi Statisztikai Hivatal
Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
Az adatvédelmi biztos elmúlt évi tevékenységéről szóló országgyűlési beszámoló összeállítása során részleteiben megismertem a 2001. évi népszámlálás adatvédelmi vonatkozású tapasztalatait.
A parlamentnek készülő jelentésben - a témával összefüggésben készült ajánlások, állásfoglalások, levelezések, vizsgálati összefoglalók alapján - kiemelt figyelmet kap az, hogy a korábbi adatvédelmi biztos, dr. Majtényi László és munkatársai a 2001. évi népszámlálás teljes folyamatát figyelemmel kísérték.
A Központi Statisztikai Hivatal szakmai irányításával lebonyolított 14. hivatalos magyarországi népszámlálás az adatvédelmi biztos számára is jelentős kihívást jelentett, hiszen egyrészt ez volt az első olyan népszámlálás Magyarországon, amely név és pontos cím felvétele nélkül zajlott, másrészt évtizedek óta először tettek fel ún. érzékeny adatokra - például a vallásra - vonatkozó kérdéseket. És ez volt az adatvédelmi törvény megszületése utáni első népszámlálás, amelynek során - a vonatkozó törvényekben előírt - szigorú adatvédelmi, adatbiztonsági követelményeket folyamatosan és minden végrehajtási szinten érvényesíteni kellett.
Az adatvédelmi biztos - ahogyan ezt a 2000. január 19-én kiadott közleményében vállalta - a rendelkezésére álló korlátozott eszközökkel az egész folyamatot figyelemmel kísérte, és a tapasztaltakról a társadalmat szükség szerint tájékoztatta.
A biztos és irodájának munkatársai népszámlálással összefüggésben rendszeres megbeszéléseket folytattak a KSH illetékes vezetőivel, munkatársaival, kivizsgálták, megválaszolták a beadványokat, több helyszínen - például a KSH megyei igazgatóságain, vagy a kérdőívek feldolgozási színhelyén - figyelemmel kísérték az összeírással kapcsolatos különböző munkafolyamatokat, az így szerzett tapasztalatokról folyamatosan tájékoztatták a KSH illetékeseit, illetve a médián keresztül a közvéleményt.
Meggyőződésem, hogy az Önnel és munkatársaival folytatott megbeszélésen megfogalmazott adatvédelmi aggályok kezelésére kialakított, az érintettek azonosítását nehezítő megoldás, valamint az adatvédelmi, adatbiztonsági követelmények maradéktalan betartását, illetve azok ellenőrzését segítő - közösen kialakított - eljárások, megoldások érvényesítése is hozzájárult ahhoz, hogy a több új elemmel is rendelkező népszámlálás összességében sikeresen lezárult.
Tájékoztatom, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa - az adatvédelmi biztos hatáskörében eljárva - 2001. november 8-án szintén kedvező tapasztalatokat szerzett a kérdőívek feldolgozásának helyszínén. Dr. Lenkovics Barnabás a KSH, a Bull Magyarország Kft., és az Állami Nyomda Rt. jelenlévő szakembereitől részletes tájékoztatást kapott a népszámlálás általános tapasztalatairól, az összeírás újdonságaiból származó gondokról és azok megoldásáról, a kérdőívek feldolgozásának menetéről, a KSH munkatársai és a feldolgozást végző, illetve abban közreműködő szakemberek közötti munkamegosztásról.
Kérem Elnök Urat, hogy tolmácsolja köszönetemet a KSH központjában és megyei igazgatóságain dolgozó munkatársainak, és a kérdőívek feldolgozásában közreműködő - fent megnevezett - két cég vezetőinek a 2001. évi népszámlálás eredményes lebonyolításáért, az adatvédelmi, adatbiztonsági követelmények érvényesítésében kifejtett erőfeszítéseikért. Külön köszönöm dr. Czibulka Zoltán és dr. Papp Zoltán főosztályvezető uraknak a munkatársaimmal kialakított korrekt együttműködést, a vizsgálatokhoz nyújtott segítségüket.
Budapest, 2002. február 5.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(61/H/2001)
B. Közérdekű adatok nyilvánosságával,_ valamint az információs jogok ütközésével _kapcsolatos esetek
[Állásfoglalás: a Magyar Televízió Rt. által kötött szerződések nyilvánosak]
[...] részére
Budapest
Tisztelt Hölgyem!
A Magyar Televízió Rt. által kötött szerződések nyilvánossága ügyében hozzám intézett panaszát illetően álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) az adatvédelmi biztost két alkotmányos jog: a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog védelmére hatalmazza fel. E törvény 27. § (1) bekezdése szerint bárki az adatvédelmi biztoshoz fordulhat, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll.
A közérdekű adatok megismeréséhez való jog, mindenkit megillető alkotmányos jog. Annak vizsgálatára nincs törvényi felhatalmazásom, hogy más törvények alapján egyes jogosulti kört milyen adat-megismerési jog illet meg. Így nem vizsgálhatom, hogy a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagjait az MTV Rt. gazdálkodására vonatkozó adatok megismerésével kapcsolatosan milyen speciális jogok illetik meg.
Tájékoztatom viszont arról, hogy eddig számos olyan ügyben kellett állást foglalnom, amely az MTV Rt. és a Magyar Televízió Közalapítvány adatkezelését, ezen belül a közérdekű adat és az üzleti titok konfliktusát érintette. Álláspontom lényege a következő:
Az Avtv. 2. § 3. pontja szerint "közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat". A törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint "az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is - köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását". A 19. § (3) bekezdése alapján ezen szerveknek és személyeknek "lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény [meghatározott érdekekből] korlátozza".
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rtv.) 2. § 20. pontja alapján közszolgálati műsorszolgáltató az "a műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg". Álláspontom szerint az MTV Rt. mint közszolgálati műsorszolgáltató jogszabályban meghatározott közfeladatot lát el, ennélfogva a kezelésében lévő nem személyes adatok közérdekű adatoknak minősülnek.
Az üzleti titok fogalmát több jogszabály is meghatározza, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. § (3) bekezdés a) pontja szerint: "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette". Ugyanezt a definíciót használja a büntető törvénykönyv is (300. § (2) bekezdés).
Az eldöntendő kérdés tehát az, hogy a közfeladatot ellátó szervek birtokában lévő üzleti adatok mely köre az, amelyek titokban maradásához nem fűződik méltányolható érdek, amelyeket tehát kötelező az Avtv. alapján nyilvánosságra hozni. Álláspontom szerint a közfeladatot ellátó szervvel történő üzletkötés esetében a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alkotmányos jog szinte minden esetben kizárja azt, hogy ezen adatok titokban maradásához az érintett cégnek méltányolható érdeke fűződjön. Ahhoz, hogy ellenőrizhető legyen a közpénzek felhasználásának törvényessége és ésszerűsége, az érintett cégeknek el kell tűrniük a nyilvánosság kontrollját.
Tájékoztatom arról, hogy az Avtv. kimondja:
"21. § (1) Ha a közérdekű adatra vonatkozó kérését nem teljesítik, a kérelmező a bírósághoz fordulhat.
(2) A megtagadás jogszerűségét és megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani.
(3) A pert a megtagadás közlésétől számított 30 napon belül az ellen a szerv ellen kell megindítani, amely a kért felvilágosítást megtagadta.
(4) A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége.
(5) Az egész országra kiterjedő hatáskörű szerv ellen indult per a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság illetékességét az adatközlést nem teljesítő szerv székhelye (működési helye) alapítja meg.
(6) A bíróság soron kívül jár el.
(7) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, határozatában az adatkezelő szervet a kért közérdekű adat közlésére kötelezi."
Budapest, 2001. február 14.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(140/A/2001)
[Állásfoglalás: az országgyűlési képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló bizottság létrehozásáról]
dr. Csákabonyi Balázs úrnak
országgyűlési képviselő és
Tóth András úrnak
országgyűlési képviselő
a Magyar Köztársaság Országgyűlése
Budapest
Tisztelt Képviselő Urak!
Beadványukat, melyben azt kérték, hogy véleményezzem az országgyűlési képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló 103/2000. (XII. 20.) OGY határozatot, mert az - véleményük szerint - sérti a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot, kivizsgáltam, és álláspontomról az alábbiakban tájékoztatom Önöket:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 1. pontja szerint személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. E törvény 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Ugyanezen § (3) bekezdése szerint törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása szükséges.
A törvény 5. § (1) bekezdése előírja, hogy személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet, és hogy csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.
Az adatvédelmi törvény idézett rendelkezése alapján a képviselők és hozzátartozóik vagyoni helyzetével kapcsolatos adatok személyes adatoknak minősülnek.
Az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatban megállapította, hogy "a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának [legutóbb 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABK 1994. június, 277.]. Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.
Az e körbe eső személyes adatok megismerhetőségére nem csupán az állami és a politikai közélet informált megvitatása érdekében van szükség, hanem az állami szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához is."
Az Alkotmánybíróság idézett határozatából azonban nem következik, hogy a közhatalmat gyakorlók, jelen esetben az országgyűlési képviselők információs önrendelkezési jogának korlátozásakor ne kellene az alapjogi korlátozás alkotmányos kritériumaira tekintettel lenni.
Az alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság számos határozatában leszögezte: ha a korlátozás kényszerítő ok nélkül történik, vagy egyébként az nem áll összhangban az elérni kívánt céllal, azaz nem elkerülhetetlen, akkor az alapjog lényeges tartalmát érintő sérelem megállapítható.
Az Avtv. és az alkotmány idézett rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható, hogy személyes adatok kezelését csak törvényben lehet elrendelni.
A kifogásolt országgyűlési határozat azonban egyéb aggályokat is felvet. Az Avtv. kifejezett előírása ellenére csak a bizottság felállításának célját jelöli meg, az adatkezelését nem. De ha még elfogadható is volna az országgyűlési vitában többször megfogalmazott cél: azaz a korrupció visszaszorítása, hiányzik annak igazolása, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság valóban elkerülhetetlen és alkalmas eszköze a korrupció visszaszorításának. Ennek hiányában a szabályozás egészének törvényessége és alkotmányossága vitatható.
A kötelező vagyonnyilatkozat intézménye - ahogy a közelmúlt tapasztalatai mutatták - csak a korrupció egyszerűbb formáinak leleplezésére volt alkalmas. Mint a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog országgyűlési biztosának álláspontom az, hogy a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, az információszabadság további garanciáinak kiépítését szolgáló intézkedések, törvénymódosítások segítenék hatékonyan a korrupció visszaszorítását.
Az Ogy. határozat 5. és 6. pontja ellentétes az Avtv. 3. § (3) bekezdésével, amely csak törvényi felhatalmazás esetén teszi lehetővé személyes adatok nyilvánosságra hozását. Ilyen felhatalmazás nélkül a nyilvánosságra hozatal a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 177/A. §-a szerinti jogosulatlan adatkezelés.
Álláspontom szerint az Ogy. határozat - tekintettel arra, hogy a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény szerinti vagyonnyilatkozatok benyújtását írja elő - kiterjed a képviselők hozzátartozóinak adataira is.
Állásfoglalást kértek tőlem arról is, hogy adatvédelmi szempontból elfogadható-e az Ogy. határozat 3-4. pontja az 1990. évi LV. törvény 22. §-ában meghatározott törlési kötelezettség ellenére. Álláspontom az, hogy adatvédelmi szempontból nem aggályos korábban törölt adatok újbóli közlésének előírása - amennyiben erre törvényben kerül, sor és az adatkezelésre vonatkozó törvényi előírások (pl. a célhozkötöttség) teljesülnek.
Beadványukban Önök arra hivatkoznak, hogy "az országgyűlési határozat 3. pontjában az Alkotmány 21. § (3) bekezdésére vonatkozó utalás sem szünteti meg a visszásságot. A vizsgáló bizottság rendelkezésére bocsátandó adatok közé nem tartozhat minden adat korlátozás nélkül".
Álláspontom szerint van alapja egy olyan érvelésnek, mely szerint az alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezése csak akkor alkotmányos, ha az az alkotmány egyéb rendelkezéseivel összhangban áll. Így például nyilvánvalóan vitatható, ha egy parlamenti vizsgálóbizottság úgy értelmezné ezen alkotmányos szabályt, hogy joga van bárkinek a magántitkai, a vallásos meggyőződése iránt érdeklődni, vagy olyan kérdést feltenni, amelynek megválaszolásával a megkérdezett magát vagy hozzátartozóját bűncselekménnyel vádolná. Az alkotmány 21. § (3) bekezdésének ("Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni") nyelvtani értelmezése nem zárja ki olyan parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását, melynek feladata például az országgyűlési képviselők vagy akár az állampolgárok szélesebb köre szexuális orientációjának feltárása, az ezzel kapcsolatos adatoknak egészségügyi és egyéb szervektől való bekérését. Ez azonban az alkotmány egyik szabályának a másik ellenében való kijátszását jelentené. Lehet arra is hivatkozni, hogy alkotmányos demokráciákban a parlamenti vizsgálóbizottság értelemszerűen - tehát erre vonatkozó részletes szabályok nélkül is - a kormányzat ellenőrzésére szolgál, és nem szokás olyan omnipotens szervként működtetni, amely az igazságszolgáltatás vagy a bűnüldözés funkcióit veszi át az ezek eljárására vonatkozó - többek között az adatkezelésükkel kapcsolatos - alkotmányos és törvényes garanciák nélkül. Az Országgyűlés adatvédelmi biztosaként azonban az alkotmány értelmezése nem tartozik a hatáskörömbe.
Beadványukban végül felkértek, hogy nyújtsak be indítványt az Alkotmánybírósághoz, melyben kezdeményezem az alkotmány 21. § (3) bekezdésének, a személyes adatok védelmét kimondó 59. § (1) bekezdésének és a közérdekű adatok nyilvánosságát deklaráló 61. § (1) bekezdésének együttes értelmezését. Időközben az Országgyűlés megkezdte az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ennek megszavazása után kívánok állást foglalni az alkotmánybírósági indítvány tárgyában, ezért ezügyben Képviselő Urak türelmét kérem.
Budapest, 2001. március 23.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(99/A/2001)
[Állásfoglalás: külterületi hulladékégetéssel _kapcsolatos ügy adatai a személyes adatoktól _eltekintve közérdekű adatoknak minősülnek]
Ficsor László úr részére
jegyző
Hajdúböszörmény
Tisztelt Jegyző Úr!
A külterületi hulladékégetéssel kapcsolatos ügy adatainak hozzáférhetőségével kapcsolatban soron kívüli állásfoglalást kérő levelére az alábbiakat válaszolom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) 19. § -ának (3) bekezdése értelmében az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerveknek és személyeknek (a továbbiakban együtt: szerveknek) lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse. Ez alól csak törvény tehet kivételt, az Avtv.-ben meghatározott körben.
Az Avtv. 2. §-ának 3. pontja a közérdekű adatot az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adatként határozza meg.
A hulladékégetés vizsgálata jogszabályban meghatározott közfeladat ellátása, ezért a hatóság kezelésében lévő, az ügyre vonatkozó iratokban szereplő adatok - a személyes adatoktól eltekintve - közérdekű adatoknak minősülnek, melyeket bárki számára rendelkezésre kell bocsátani, ha nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok. Álláspontom szerint a kért iratok nem tekinthetők belső használatra készültnek vagy döntéselőkészítéssel öszszefüggőnek (v. ö. az Avtv. 19. §-ának (5) bekezdésével), továbbá nagyon valószínű, nem tartalmaznak állam- vagy szolgálati titkot és egyéb, az Avtv. 19. §-a (3) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott korlátozás sem vonatkozik rájuk, ezért azokat anonimizált (természetes személyre vonatkozó adatot nem tartalmazó) formában hozzáférhetővé kell tenni a kérelmező számára.
Megemlítem, hogy az üzleti titok a közérdekű adatok nyilvánosságának lehetséges korlátja, azonban álláspontom szerint a környezetet szennyező hulladékégetés adatainak hozzáférhetőségéhez fűződő közérdekkel szemben nem méltányolható a hulladékégetőnek az adatok eltitkolásához fűződő érdeke, azaz a kért adatok a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 300. §-ának (2) bekezdése értelmében nem tekinthetők üzleti titoknak.
Az iratokban lévő személyes - tehát nem közérdekű - adatok hozzáférhetőségét illetően: az Avtv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli. Amint levelében is hivatkozott rá, az Áe. 41. §-ának (1) bekezdése biztosítja az ügyfél számára a jogot az eljárás során keletkezett iratokba való betekintésre és az iratokról másolat készítésére. Az a kérdés, hogy [...] ügyfélnek minősül-e a hulladékégetés kivizsgálására irányuló ügyben, a vizsgálat jogcímétől (birtokvédelem, közérdekű bejelentés stb.), pontosabban az eljárást előíró jogszabály rendelkezéseitől függ. Ebben az eljárási jogcím ismeretében sem lenne módom állást foglalni, hiszen az ügyféli minőségről való döntés az ügyben eljáró hatóság hatáskörébe tartozik.
Ha a kérelmező nem minősül ügyfélnek abban az ügyben, melynek irataiban lévő személyes adatokat megismerni, illetve lemásolni kívánja, akkor az Áe. 41. §-ának (2) bekezdésével összefüggésben vizsgálandó, hogy beadványában igazolta-e azt, hogy az adatok ismerete jogának érvényesítéséhez, vagy feladatának teljesítéséhez szükséges. A vonatkozó jogszabályokból megállapítható, hogy feljelentéshez, illetve perindításhoz, vagy a kérelmező által igazolt más célra szükségesek-e a kért személyes adatok.
Budapest, 2001. március 30.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(302/K/2001)
[Állásfoglalás: a közbeszerzési eljárások _bírálóbizottsági tagjainak azon személyes adatai, amelyek a szakmai végzettséggel, illetve _a beszerzéssel kapcsolatos ismeretek _meglétével függenek össze a közérdekű adatokkal együtt megismerhetők]
Csák Balázs igazgató úrnak,
Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága
Közbeszerzési Igazgatóság
Budapest
Tisztelt Igazgató Úr!
A közbeszerzési eljárások bírálóbizottsági tagjainak személyes adataival kapcsolatos megkeresésére az alábbi választ adom:
1. A Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága Közbeszerzési Igazgatóság egyértelműen a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 19. §-ának hatálya alá esik (állami feladatot ellátó szerv), így az Igazgatóság hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat [Avtv. 19. § (2) bekezdés].
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 31. §-ának (1) bekezdése értelmében az ajánlatkérő nevében eljáró, illetve az eljárásba bevont személyeknek megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük. A megfelelőségért az ajánlatkérő tartozik felelősséggel, illetve e szabály megsértése ugyanúgy szankcionálható, mint a közbeszerzési eljárás más szabályának megsértése (Kbt. 76. §).
2. A Kbt. 24. és 31. §-a értelmében a közbeszerzési eljárásban az egyes eljárási cselekmények (pl. a bírálóbizottság létrehozása, az ajánlatok értékelése, illetve az ennek nyomán készült szakvélemény is) nyilvánosak, az ezzel kapcsolatos adatok közérdekűek. (A közbeszerzési eljárásban tehát nem érvényesül a döntéselőkészítéssel összefüggő adatokra vonatkozó, az Avtv. 19. §-ának (5) bekezdésében írt korlátozás.)
Ha ezen eljárási cselekmények során olyan - közérdekű adatokat tartalmazó - dokumentum keletkezik, amely a szakmai végzettséggel, illetve a beszerzéssel kapcsolatos ismeretek meglétével összefüggő személyes adatot tartalmaz, az ilyen személyes adat a közérdekű adatokkal együtt megismerhető [Avtv. 19. § (4) bekezdés].
Ha azonban a közbeszerzési eljárás során nem keletkezik ilyen dokumentum, a szakmai végzettséggel, illetve a beszerzéssel kapcsolatos ismeretek meglétével összefüggő adatok - a Kbt. XI. fejezetében írt jogorvoslati eljárás kivételével - csak az érintett hozzájárulásával továbbíthatók harmadik személynek, illetve hozhatók nyilvánosságra.
Budapest, 2001. június 13.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(354/K/2001)
Dr. Tóth István Zoltán úrnak,
Miniszterelnöki Hivatal
Országimázs Központ vezetője
Budapest
Tisztelt Tóth István Zoltán Úr!
A Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága Közbeszerzési Igazgatóság vezetőjének írt levelem értelmezésével kapcsolatos megkeresésére az alábbi választ adom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 19. §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. Ezek olyan személyes adatok, amelyek megismerését bárki kérelmére lehetővé kell tenni, tehát az állami, stb. szerv nem tagadhatja meg a kért adatok közlését.
Az Avtv. idézett szabálya a nyilvánosságot nem szűkíti le az éppen működő bírálóbizottsági tagok adataira. Ebből egyrészt az következik, hogy minden olyan személy neve és beosztása nyilvános adat, aki közbeszerzési bírálóbizottság tagja vagy tagja volt, ugyanakkor viszont nem következik az, hogy kérelem hiányában is kötelesek lennének évekre visszamenőleg közölni az összes bírálóbizottság összes tagjának nevét és beosztását. Az adatkezelő azon bírálóbizottság tagjai nevét és beosztását köteles nyilvánosságra hozni, amely bírálóbizottság tagjai tekintetében ezt kérték.
Budapest, 2001. június 22.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(354/K/2001)
[Állásfoglalás: önkormányzati képviselő _büntetőügyében keletkezett _adatokat nem lehet nyilvánosságra hozni]
dr. Bene Magdolna
jegyző
Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata
Tatabánya
Tisztelt Jegyző Asszony!
Önkormányzati képviselő büntetőügyében keletkezett adatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos állásfoglalás-kérésére válaszolva az alábbiakról tájékoztatom Önt:
1. Az a tény, hogy egy természetes személyt az ügyészség megrovásban részesített, illetve vele szemben megszüntette a büntetőeljárást, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 2. a) pontja értelmében személyes adat.
Az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatában kifejtette, hogy "a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának. [...] A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek."
2. A megkeresésében leírt tényállás nem teljes, ezért a konkrét eset megítéléséhez csak az alábbi támpontokat tudom megfogalmazni:
a) az első eldöntendő kérdés, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező ügy az önkormányzati képviselő e minőségével összefüggő ügy volt-e vagy sem. Az említett összefüggés hiánya ugyanis önmagában akadálya a személyes adatok nyilvánosságra hozásának.
Amennyiben összefüggés van az önkormányzati képviselői minőség és a büntetőeljárás tárgyát képező ügy között, akkor sem hozható minden személyes adat nyilvánosságra, csak azok, amelyek az önkormányzati képviselő köztevékenységének megítélése szempontjából jelentősek lehetnek. Nyilvánvalóan nem szükséges a képviselő köztevékenységének megítéléséhez például a megrovást tartalmazó határozatban szereplő születési hely vagy anyja neve ismerete [vö.: Be. 116. § (2) bekezdés és 87. § (1) bekezdés a) pont]. Ezen túlmenően a határozatban (indokolásában) lehetnek további olyan adatok, tények, amelyek a képviselő köztevékenységének megítélése szempontjából irrelevánsak.
b) A nyílt levél feladója az ügyészség határozatához mellékelte az ügy tárgyát képező szerződések, dokumentumok másolatait is, amivel kapcsolatban az üzleti titok nyilvánosságra hozhatóságának kérdése merül fel (amennyiben a büntetőeljárás tárgyát képező ügy az önkormányzati képviselő e minőségével összefügg). Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.
Álláspontom szerint az üzleti titok védelmére nem lehet hivatkozni abban az esetben (a titokban maradásához nem fűződik méltányolható érdek), ha az üzleti titkot képező tény, adat, stb. a közpénzek felhasználására vonatkozik, továbbá akkor sem, ha az üzleti titok védelmére hivatkozás jogellenes cselekményeket leplezne.
3. A fenti szempontok együttes figyelembe vételével kell dönteni abban a kérdésben, hogy az önkormányzathoz érkezett nyílt leveleket és mellékleteiket nyilvánosságra hozzák-e vagy sem, illetve milyen formában hozzák nyilvánosságra. Amennyiben az a döntés születik, hogy a megkeresésében említett adatok nem hozhatók nyilvánosságra, az Avtv. 24. §-ának (2) bekezdése alapján kérem, hogy az adatok megsemmisítéséről szíveskedjék gondoskodni. Kérem továbbá, hogy a megtett intézkedésről 30 napon belül írásban tájékoztasson.
Budapest, 2001. június 26.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(344/K/2001)
[Állásfoglalás: bírósági eljárások iratainak _hozzáférhetőségéről és a bírósági adatkezelésről]
[...] úr részére
Tisztelt [...] Úr!
Bírósági eljárások iratainak hozzáférhetőségével és más, a bírósági adatkezeléssel kapcsolatos kérdésekben kért tőlem állásfoglalást.
A per iratanyagának közérdekű adat voltára vonatkozó - második - kérdését illetően: a per iratanyaga maga nem adat, azonban adatokat tartalmaz. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) 2. §-ának 3. pontja a közérdekű adatot állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adatként határozza meg. A bíróság törvényben meghatározott közfeladatot lát el, így a kezelésében lévő adatok - ide értve a perek iratanyagában lévők is - a személyes adatokról eltekintve közérdekű adatoknak minősülnek. Felhívom azonban a figyelmét arra, hogy az adatok közérdekű volta nem jelenti azt, hogy azok feltétlenül, bárki számára hozzáférhetőek lennének. Általánosságban elmondható, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, illetve központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, továbbá bírósági eljárásra tekintettel korlátozhatja. A belső használatra készült és a döntéselőkészítéssel összefüggő adatok nyilvánossága ugyancsak korlátozható és az üzleti titok is a közérdekű adatok nyilvánosságának lehetséges korlátja. A bírósági eljárás során kezelt adatokhoz való hozzáférést illetően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény állapít meg szabályokat.
A bírósági ügyekről készítendő statisztikára vonatkozó - negyedik - kérdésre az a válaszom, hogy a közérdekű adatok hozzáférhetővé tételének kötelezettsége csak a létező, a közfeladatot ellátó szerv birtokában, kezelésében lévő - és nyilvános -, közérdekű adatokra vonatkozik. A bíró számára nincs kifejezetten előírva, hogy kérésre kimutatásokat, statisztikákat készítsen az általa kezelt adatok alapján.
Első és harmadik kérdésével összefüggésben emlékeztetem arra, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) 27. §-ának (1) bekezdése értelmében olyankor járhatok el a hozzám érkezett beadványok ügyében, ha a panaszos véleménye szerint személyes adatainak kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll. E rendelkezést kiterjesztően értelmezve a személyes érintettségen alapuló panaszok kivizsgálásán kívül lehetőség szerint a jogaikról való tájékoztatással is segíteni kívánom a hozzám forduló magánszemélyeket, azonban a szóban forgó, általánosságban és a személyes érintettség, illetve sérelem valószínűsítése nélkül feltett két kérdésre adandó, korrekt válasz tudományos tanulmányt igényelne, melynek elkészítése azonban kívül esik feladatköröm és lehetőségeim határán.
A késedelmes válaszért elnézését kérem.
Budapest, 2001. június 22.
Üdvözlettel:
Dr. Majtényi László
(17/K/2001)
[Állásfoglalás: szolgálati lakáson _felhalmozódott lakbérhátralékkal kapcsolatos _adatok nyilvánosságáról]
[...] úrnak
Tisztelt Uram!
Az [...] városi szakorvosi rendelőintézet használatában lévő szolgálati lakáson felhalmozódott lakbérhátralék ügyével kapcsolatos megkeresésére válaszolva - az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva - az alábbiakról tájékoztatom Önt:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-ának 3. pontja értelmében közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. A közérdekű adatot - a törvényben írt kivételektől eltekintve - bárki megismerheti. Ugyanezen § 1. pontja szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható.
A személyes adatok és a közérdekű adatok esetleges konfliktusának feloldására az Avtv. 4. §-a a következő szabályt tartalmazza: "A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik."
Jelen esetben is ilyen konfliktusról van szó. A nem vitatott tényállás szerint a szakorvosi rendelőintézet használatában egyetlen egy szolgálati lakás van, ezért a lakbérhátralékkal kapcsolatos adatok az azt felhalmozó személlyel kapcsolatba hozhatók.
Az Alkotmánybíróság határozatai értelmében egyes személyek alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb, tűrniük kell egyes személyes adataik nyilvánosságra kerülését. Ezen személyek körét az Alkotmánybíróság a következőképpen húzza meg: "állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok", "közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók". A szakorvosi rendelőintézet volt igazgató főorvosa nem tartozik ebbe a körbe. Személyes adatai akkor hozhatók nyilvánosságra, ha ahhoz hozzájárult vagy törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - azt elrendeli.
Kétségtelen, hogy az önkormányzati lakások bérbeadásából származó önkormányzati bevétel közpénz. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 17. §-ának (1) bekezdése értelmében "az államháztartás alrendszereiben a költségvetés teljesítésével kapcsolatos adatok; valamint a költségvetési és zárszámadási tervezetek, az államháztartás mérlegei, továbbá az ezeket megalapozó információk az Országgyűlés, illetőleg a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok képviselő-testületei elé történő beterjesztés után nyilvánosak".
Az önkormányzat költségvetése - természeténél fogva - nem természetes személyekre lebontva tartalmazza a bevételi, kiadási előirányzatokat. Különleges eset, hogy jelen esetben a költségvetési rendelet módosításában szereplő bevételi előírás egyetlen természetes személlyel kapcsolatba hozható, tehát személyes adat is. (Ez utóbbi tény más tényekkel összevetve derül ki.) Nyilvánosságra hozatalát az Áht. által megszabott körben és terjedelemben nem lehet kifogásolni.
Összefoglalva, véleményem szerint a szakorvosi rendelőintézet jelenlegi vezetője által az Ön rendelkezésére bocsátott, illetve a költségvetési rendeletből megismert adatok - jelen esetben - kielégítik a közérdekű adatokhoz való hozzáférés és a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesítésének követelményét is.
Budapest, 2001. szeptember 3.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(566/K/2001)
[Állásfoglalás: Kincstári Vagyoni Igazgatóság_kezelésében lévő ingatlanokra és pályázatokra _vonatkozó adatok nyilvánosságáról]
Béki Gabriella részére
országgyűlési képviselő
SZDSZ Frakcióiroda
Budapest
Tisztelt Képviselő Asszony!
Az adatvédelmi biztoshoz küldött, 2001. június 26-án kelt beadványában feltett kérdésekre - az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva - a következőket válaszolom.
"1. Közérdekű adatnak minősülnek-e az Országgyűlés Társadalmi szervezetek bizottsága, illetve e bizottság albizottsága által tartott zárt ülésen készült, jegyzőkönyvben szereplő, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) kezelésében lévő ingatlanokra és a pályázatok elbírálására vonatkozó adatok?"
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 3. pontja szerint "közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat". A bizottsági jegyzőkönyvekben szereplő adatok ennek megfelelően - amennyiben nem tekinthetők személyes adatnak - közérdekű adatok.
"2. Közérdekű adatnak minősülnek-e a bizottság döntésében foglalt, a társadalmi szervezetekre és a vonatkozó KVI által kezelt ingatlanokra vonatkozó adatok?"
Az Avtv. idézett szabálya alapján a bizottság döntésében szereplő nem személyes adatok közérdekűnek minősülnek.
"3. Közérdekű adatnak minősülnek-e azok az adatok, amelyekből megállapítható, hogy melyik ingatlanra melyik pályázó nyújtott be pályázatot?"
A válasz az Avtv. alapján ugyanaz.
"4. Megteheti-e törvényesen a bizottság vagy az albizottság, hogy a pályázatok elbírálásáról szóló jegyzőkönyvet, illetve a döntését nem hozza nyilvánosságra?"
Az, hogy egy adat közérdekűnek minősül, nem jelenti egyúttal, hogy nyilvános is. A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog - hasonlóan az alkotmányos jogok többségéhez - korlátozható.
A parlamenti bizottsági jegyzőkönyv és a döntés nyilvánosságára a következő jogszabályi rendelkezések vonatkoznak:
Az Avtv. 19. §-a szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. Lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény korlátozza.
A zárt bizottsági ülés elrendelésével és a zárt üléseken keletkezett jegyzőkönyvek kezelésével kapcsolatos szabályokat a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló - többször módosított - 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat tartalmazza.
Az Országgyűlés 2001. május 29-i ülésnapján fogadta el a Házszabály módosításáról szóló 34/2001. (VI. 1.) OGY határozatot, mely 2001. június 9-én lépett hatályba. Az ezt követően tartott bizottsági ülésekre tehát már a módosított szabályok vonatkoznak. A felvetett kérdéssel kapcsolatban ezek közül a legfontosabbak:
"69. § (1) Államtitok, szolgálati titok, személyes, üzleti vagy törvény által védett más adat védelme érdekében a bizottság zárt ülést tart. Az előterjesztő vagy bármely bizottsági tag javaslatára a bizottság zárt ülés tartását rendelheti el. Zárt ülés tartása a nyilvános ülés egy vagy több napirendi pontjának tárgyalása céljából is elrendelhető.
(2) Nem rendelhető el a bizottság zárt ülése, ha a javaslattevő nem nevezi meg konkrétan azt az államtitok-, szolgálati titok-, személyes, üzleti vagy törvény által védett más adatkört, amelybe tartozó adat védelme indokolja a zárt ülés elrendelését.
78/A. § (3) A bizottság elnöke:
[...]
b) a bizottság tárgyalása során jegyzőkönyvbe vett személyes, üzleti vagy törvény által védett más adatot az Országgyűlés szolgálati titokköre alapján szolgálati titoknak minősíti, s elrendeli a minősítés feltüntetését a zárt ülés jegyzőkönyvén.
[...]
(7) Ha a bizottság elnöke - az (1)-(3) bekezdésben meghatározott feltételek hiánya miatt - nem minősített, illetőleg nem rendelte el a minősítés feltüntetését a zárt ülés jegyzőkönyvén, a jegyzőkönyvet a 78. § szerinti nyilvános iratként kell kezelni.
78/D. § (1) A bizottsági zárt ülésről készült minősített jegyzőkönyv csak a bizottság elnökének engedélyével tekinthető meg. Engedély nélkül tekintheti meg a jegyzőkönyvet - ideértve az előző országgyűlési ciklusok jegyzőkönyveit is -, aki a bizottság zárt ülésén részt vehet."
A 2001. augusztus 8-án az Országgyűlés Társadalmi szervezetek bizottsága irodájában az Adatvédelmi Biztos Irodájának munkatársai megtekintették a bizottság szóban forgó 2001. június 20-i zárt ülésének jegyzőkönyveit. A helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a zárt ülés elrendelésére anélkül került sor, hogy a javaslattevő megnevezte volna, hogy mely védendő adat miatt tartja ezt indokoltnak. A zárt ülés elrendelése ennélfogva a Házszabály 69. § (2) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával történt.
A vizsgálat megállapította azt is, hogy a jegyzőkönyvön nem szerepel a Házszabály előbb idézett 78/A. § (3) bekezdés b) pontjában előírt minősítés. A jegyzőkönyv borítóján az iktatószámon kívül mindössze a "Zárt ülés!" felirat olvasható.
A vizsgálat során kiderült továbbá, hogy a Magyar Országgyűlés Hivatala szolgálati titokköri jegyzéke (megjelent a Magyar Közlöny 1998. évi 18. számában) nem is tartalmaz olyan pontot, melynek alapján a szolgálati titokká minősítésre lehetőség lett volna.
Mindezek alapján álláspontom az, hogy nincs törvényes alapja annak, hogy a jegyzőkönyvet, illetőleg a bizottság döntését a nyilvánosságtól elzárják.
Tájékoztatom Képviselő Asszonyt, hogy az ügyben dr. Bognár László az Országgyűlés Társadalmi szervezetek bizottsága elnöke 2001. szeptember 4-én levéllel fordult az Adatvédelmi Biztos Irodájához, és beszámolt arról, hogy a módosított Házszabály 78/A. § (7) bekezdése alapján elrendelte a bizottság június 20-i és augusztus 29-i ülései, továbbá e bizottság Ingatlanjuttatási albizottsága június 20-i és augusztus 28-i ülései jegyzőkönyveinek nyilvános iratként való kezelését tekintettel arra, hogy azok minősíthető adatokat nem tartalmaznak.
"5. Megtagadhatja-e a bizottság vagy az albizottság, illetve a KVI az 1-3. pontban szereplő adatok kiadását arra hivatkozva, hogy az valamely titok megsértését jelentené?"
Erre abban az esetben kerülhetne sor, ha a felsorolt adatok (a szétosztott ingatlanok adatai, a benyújtott pályázatok adatai és az elbírálás során felmerült adatok) között államtitokká, szolgálati titokká minősített adatok, védendő személyes adatok, vagy üzleti titkok vannak.
"6. A Házszabály 78. § (3) bekezdése szerint melyek lehetnek azok az adatok, amelyek "nyilvánosságra nem hozható egyéb adat"-nak minősülnek? Elrendelheti-e a bizottság olyan adat vonatkozásában a titkosságot, amely sem államtitoknak, sem szolgálati titoknak nem minősül, de nem minősül törvény által védett adatnak sem? Belevonhat-e a bizottság vagy az elnök döntésével ez utóbbi kategóriába közérdekű adatnak minősülő adatot?"
A "nyilvánosságra nem hozható egyéb adat" fogalmát a Házszabály nem határozza meg, ezért erre a kérdésre az egyes adatfajták nyilvánosságát szabályozó hatályos törvényi rendelkezések alapján adható válasz. _A személyes adatok főszabály szerint nem nyilvánosak. Ez alól az Avtv. szűk körű kivételeket határoz meg. A 3. § (3) bekezdése kimondja, hogy személyes adat nyilvánosságra hozatalát törvény rendelheti el mégpedig közérdekből. Ennek hiányában a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása kell. A 19. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása - ha törvény másként nem rendelkezik - bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat.
Az előbbieken túlmenően védendő adata lehet a jogi személyeknek is. E körbe tartozik az üzleti titok és ennek alesetei: a banktitok, a pénztártitok, az értékpapírtitok, a biztosítási titok, valamint az adótitok.
"7. Közérdekű adatnak minősülnek-e a bizottság döntését követően a KVI és a társadalmi szervezet által az ingatlanokra nézve megkötött szerződések?"
Az előbbiekben kifejtettekből következően a megkötött szerződések tartalma közérdekű adat.
Budapest, 2001. szeptember 13.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(550/K/2001)
[Állásfoglalás: a Bős-Nagymarosi _vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szakvélemények közérdekű adatnak minősülnek]
Hatvani László részére
a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlésnek
a Szigetköz rehabilitációja során kifizetett szakértői díjakat vizsgáló
ideiglenes bizottság elnöke
Győr
Tisztelt Elnök Úr!
Ez év június 1-jén kelt, Majtényi László adatvédelmi biztoshoz címzett megkeresésében arról kért állásfoglalást, hogy helyesen értelmezte-e a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter helyettes kabinetfőnöke a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályokat az Ön által vezetett bizottság vizsgálati körébe tartozó ügyben.
Megkeresésére - az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva - az alábbi választ adom:
1. A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szakvélemények - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 3. pontja értelmében - közérdekű adatnak minősülnek. A közérdekű adatok főszabályként nyilvánosak, azonban az Avtv. ez alól kivételeket enged.
Az Avtv. 19. §-ának (3) bekezdése szerint a közérdekű adatok nem ismerhetők meg, ha azokat a törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény
a) honvédelmi;
b) nemzetbiztonsági;
c) bűnüldözési vagy bűnmegelőzési;
d) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből;
e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra;
f) bírósági eljárásra tekintettel
korlátozza.
Megkereséséből kitűnik, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és jogelődjei vizsgálták a szakértői díjak kérdését, és a vizsgálatok eredményéről "titkos" minősítésű jelentést készítettek. Ezek a jelentések tehát - amennyiben minősítésük a törvénynek megfelelő - nem ismerhetők meg. A titkosság azonban csak a vizsgálati jelentésre korlátozódik, nem jelenti azoknak a szakértői megbízásoknak és a megbízásokra kifizetett összegeknek a "titkosságát", amelyek a vizsgálat tárgyát képezték. Azok esetében a közérdekű adat nyilvánossága korlátozhatóságát külön-külön kell vizsgálni.
Az információszabadság mint állampolgári jog érvényesülésének állandóan visszatérő problémája, hogy állami szervek az üzleti titok védelmére hivatkozással rendre megkísérlik elzárni a nyilvánosság elől a közpénzek felhasználására vonatkozó adatokat. Az információszabadság mint állampolgári jog érvényesülése ugyanakkor megkívánja annak a szemléletnek az érvényesülését, hogy akkor, amikor állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy meghatározott feladatok elvégzésére magánfelekkel szerződést köt, közpénzek felhasználásáról dönt, az adófizetők pénzét költi, erről köteles elszámolni, mégpedig nemcsak az ellenőrzésre felhatalmazott állami szervek vizsgálatai keretében, hanem a közvélemény előtt is. Az ezzel kapcsolatos közérdekű adatkérések megtagadásának indokaként a hatályos jogszabályok alapján nem hivatkozhat az érintett gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyek üzleti titkainak védelmére. Azok a gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyek, amelyek (akik) az állammal bármiféle üzleti kapcsolatba kerülnek, kötelesek az üggyel összefüggő üzleti adataik nyilvánosságra kerülését eltűrni, mégpedig olyan mértékig, hogy a közvagyonnal való gazdálkodás, a közpénzek felhasználása ellenőrizhető legyen. E körben a gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyek nem hivatkozhatnak üzleti adataik titokban maradásának méltányolható voltára.
2. Az Avtv. 4. §-a valóban a személyes adatok védelmének biztosít elsőbbséget. A személyes adatok védelmének egész filozófiája arra épül, hogy az egyént védeni kell azokkal a veszélyekkel szemben, amelyek a modern korban e téren jelentkeznek. Az állam feladatai ellátására egyre több adatot igényel polgáraitól és ezek az adatkezelések a technikai lehetőségek következtében könnyen összekapcsolhatók, és az "adatfeldolgozó számára természetszerűen adódik, hogy az egyes személyekre vonatkozó adatokat öszszességükben és összefüggésükben megismeri. Ez teljesen kiszolgáltatja neki az adatalanyokat, átvilágíthatóvá teszi magánszférájukat is, továbbá egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, amelyben az érintett nem tudja, hogy az adatfeldolgozó mit tud róla. Az eredeti összefüggésekből szükségképpen kiragadott adatokból összeállító úgynevezett 'személyiségprofil', amely a személyiségi jogokat különösen sérti, s amelynek elkerülése az egyes adatfeldolgozások jogszerűsége megítélésénél alapvető szempont" - fejtette ki az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában.
A megkeresésében jelzett esetben azonban korántsem erről (a természetes személy kiszolgáltatott, személyiségi jogaira esetleg sérelmes helyzetéről) van szó. Azok a magánszemélyek, akik nem gazdálkodó szervezet tagjaként vagy gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyként léptek - közfeladat ellátásához segítséget nyújtva - az állammal polgári jogi szerződéses kapcsolatba - álláspontom szerint - ugyanolyan pozícióban vannak, mint a gazdálkodó szervezetek, tehát eltűrni kötelesek annak a ténynek a nyilvánosságra hozatalát, hogy az államtól milyen megbízást kaptak és ezért milyen összegű díjazásban részesültek.
A fentieket összegezve, álláspontom szerint az Ön által vezetett bizottság azon adatok megismerésére is jogosult lett volna, amelyet a bizottság eredetileg meg kívánt ismerni.
3. Levelében említi, hogy az Ön által vezetett bizottság átfogalmazta elérendő céljait, és már nem tart igényt a szakvélemények, tanulmányok szerzőinek nevére. Ennek következtében azonban a szakvéleményekért, tanulmányokért fizetett szakértői díjak már nem tekinthetők személyes adatnak, megismerésük nem tagadható meg a személyes adatok védelmére hivatkozással. Az Avtv. 2. § 1. pontja értelmében egy adat akkor minősül személyes adatnak, ha az meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható, és a személyes adat e minőségét addig őrzi meg, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Ezen feltételek hiányában egy adat nem személyes adat.
Budapest, 2001. október 8.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(469/K/2001)
[Állásfoglalás: önkormányzati képviselők _személyes adatainak nyilvánosságáról]
dr. Mezey Róbert részére
Szeged Megyei Jogú Város Jegyzője
Szeged
Tisztelt Jegyző Úr!
Fenti hivatkozási számú megkeresésére - az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva - az alábbiakról tájékoztatom:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) fogalomrendszerében egy adat vagy személyes adat vagy közérdekű.
Az önkormányzati képviselők e tisztsége, a képviselő-testület bizottságaiban betöltött funkciója, továbbá az önkormányzat tulajdonában, illetve részvételével működő gazdasági társaságban betöltött vezető tisztségek, felügyelő bizottsági tagságok, valamint az ezekért kapott tiszteletdíjak az Avtv. 2. § 1. pontja szerinti személyes adatok (meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat).
Az önkormányzat költségvetésében az egyes címeken szereplő előirányzatok (pl. a személyi juttatásokra, díjazásokra fordított összegek) és ezek felhasználása során keletkezett adatok közérdekű adatnak minősülnek mindaddig, amíg egy meghatározott természetes személlyel nem hozhatók öszszefüggésbe.
A megkeresésében jelzett ügyben tehát nem a személyes és a közérdekű adatok konfliktusáról van szó, hanem arról, hogy az egyes önkormányzati képviselők tekintetében hol van az a határ, ameddig alkotmányosan kötelesek tűrni személyes adataik nyilvánosságra kerülését.
E tekintetben figyelembe kell venni az Alkotmánybíróság 60/1994. _(XII. 24.) AB határozatában kifejtett elvi álláspontot is: "Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának. [...] Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggnek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek."
Ennek tükrében a konkrét kérdéseire az alábbi válaszokat tudom adni:
1. Tartalmát tekintve helyes az Ön álláspontja a tekintetben, hogy az önkormányzati képviselők bizottsági tagságára és az önkormányzati rendelettel megállapított tiszteletdíjára vonatkozó adatok kiadása nem tagadható meg.
Az önkormányzati képviselők neve, illetve a képviselő-testület bizottságaiban viselt tagsága, funkciója az Avtv. 19. § (2) bekezdésének utolsó mondata alapján bárki számára megismerhető, nyilvános adat.
Az önkormányzati képviselőknek tiszteletdíjat, egyéb juttatást megállapító önkormányzati rendelet nyilvánosságát (a jogalkotási törvényen túl) az Avtv. 19. § (2) és (3) bekezdése is biztosítja [vö. 17/1997. (II. 28.) AB határozat].
A két nyilvános, bárki számára megismerhető információhalmaz alapján jogszerűen megismerhető, hogy egy-egy képviselő mekkora összegű juttatáshoz jut az önkormányzattól képviselői minőségében végzett munkájáért. Ennek nyilvánosságra kerülése nem sérti az egyes képviselők információs önrendelkezési jogát.
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 9. §-ának (4) bekezdése értelmében a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, gazdasági társaságot, más szervezetet alapíthat. Ezek a gazdálkodó szervezetek az Ötv. 77. § (1) bekezdése, illetve 78. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzat törvényben írt feladatai megvalósítását, azaz közszolgáltatások nyújtását biztosítják, ennélfogva az Avtv. 19. §-ának alkalmazásában helyi önkormányzati feladatot ellátó szervek. Az a tény tehát, hogy mely önkormányzati képviselők milyen tisztséget viselnek ezekben a szervezetekben, szintén bárki számára megismerhető, nyilvános adat. A fentebb hivatkozott 60/1994. (XII. 24.) AB határozat alapján e személyeknek azt is tűrniük kell, hogy e minőségükben - az önkormányzattól - szerzett juttatásaikat a közvélemény megismerhesse.
Ön felvetette azt a kérdést is, hogy hivatkozhat-e az önkormányzat arra, hogy a képviselő-testület zárt ülésén hozott személyi döntések hozzáférhetőségét "más módon", jelesül a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat útján biztosítja?
Elöljáróban szükséges hangsúlyoznom, hogy külön kell kezelni a képviselő-testület zárt ülésén lefolytatott vitában elhangzottakat, illetve az ennek eredményeként meghozott döntést.
A közgyűlés a tulajdonában álló, illetve a részvételével működő gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel kapcsolatos, hatáskörébe tartozó döntéseket határozatban hozza meg.
Olyan személyt érintő döntés esetén, aki maga is közfeladatot ellátó személy, vagy megválasztása eredményeként azzá lesz (jegyző, aljegyző, alpolgármesterek, intézményvezetők stb.) azok az indokok, érvek, amelyek a képviselő-testület döntését befolyásolták, az érintett döntésétől függően kerülhetnek nyilvánosságra. Annak a döntésnek (határozatnak) viszont, hogy a képviselő-testület őt választotta meg az adott funkcióra, egyrészt az Avtv. 19. § (2) bekezdésének utolsó mondata, másrészt pedig más jogszabályok (Ktv., Kjt.) biztosítanak - feltétel nélküli - nyilvánosságot.
Az Avtv. a közfeladatot ellátó szervek hatáskörében eljáró személyek nyilvános adatainak - noha személyes adatok - a közérdekű adatokéval azonos nyilvánosságot biztosít. A közfeladatot ellátó szerv tehát az Avtv. 19-20. §-a alapján köteles ezen adatokhoz való hozzáférést biztosítani, és nem hivatkozhat arra, hogy a kért adatok máshol is rendelkezésre _állnak.
A kizárólag önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok esetén az alapító döntései a közgyűlés határozataiban öltenek testet, és egyidejűleg az önkormányzat és a gazdasági társaság kezelésében lévő adat.
A részben önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok esetében a társaság vezető tisztségviselőivel kapcsolatos döntések meghozatala [pl. 1997. évi CXLIV. törvény 150. § (2) bekezdés g)-h) pont, 233. § d) pont] a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe tartozik, ahol az önkormányzat az őt megillető szavazati jog mértékében vesz részt a döntések meghozatalában. Ez esetben
a) a közgyűlés határozata tulajdonképpen a gazdasági társaság legfőbb szervének döntéseként is tekinthető, ha az önkormányzatot megillető szavazati jog mértéke lehetővé teszi, hogy az önkormányzat a többi tag (részvényes) hozzájárulása nélkül is hozhasson döntést;
b) a közgyűlés határozata csak mint az önkormányzatot képviselő személy mandátuma jelenik meg, és csak e minőségében tekinthető az önkormányzat kezelésében lévő adatnak. Amennyiben a gazdasági társaság legfőbb szervének döntése az önkormányzatétól eltér, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőire vonatkozó adatok csak a gazdasági társaság kezelésében lévő adatoknak minősülnek.
Budapest, 2001. október 18.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(664/K/2001)
[Állásfoglalás: az APEH, valamint _az ECOSTAT KSH adatkezeléséről]
[...] úrnak
Tisztelt [...] Úr!
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), valamint az ECOSTAT KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet (ECOSTAT) adatkezelésével kapcsolatos beadványában felvetett kérdésekre - az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörben eljárva - az alábbiakat válaszolom:
Az APEH és az ECOSTAT állami szervek, melyek adatkezelésére - egyéb jogszabályok mellett - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (a továbbiakban: Avtv.) kell alkalmazni.
Az alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
Az Avtv. 2. § 3. pontja szerint "közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat".
Az Avtv. 19. §-a kimondja, hogy az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. E szerveknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény korlátozza.
A közérdekű adat közlésével kapcsolatban az Avtv. a következő szabályokat tartalmazza:
"20. § (1) A közérdekű adat megismerésére irányuló kérelemnek az adatot kezelő szerv a kérelem tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül, közérthető formában tesz eleget. Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről annak tárolási módjától függetlenül - költségtérítés ellenében - a kérelmező másolatot kérhet.
(2) A kérelem megtagadásáról - annak indokaival együtt - 8 napon belül írásban értesíteni kell a kérelmezőt.
(3) A közérdekű adat közléséért az adatkezelő szerv vezetője - legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértékéig - költségtérítést állapíthat meg. A kérelmező kérésére a költség összegét előre közölni kell.
21. § (1) Ha a közérdekű adatra vonatkozó kérését nem teljesítik, a kérelmező a bírósághoz fordulhat.
(2) A megtagadás jogszerűségét és megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani.
(3) A pert a megtagadás közlésétől számított 30 napon belül az ellen a szerv ellen kell megindítani, amely a kért felvilágosítást megtagadta.
(4) A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége.
(5) Az egész országra kiterjedő hatáskörű szerv ellen indult per a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság illetékességét az adatközlést nem teljesítő szerv székhelye (működési helye) alapítja meg.
(6) A bíróság soron kívül jár el.
(7) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, határozatában az adatkezelő szervet a kért közérdekű adat közlésére kötelezi."
Az adatvédelmi biztosnak megküldött beadványa, valamint az ahhoz csatolt mellékletek szerint Ön 1999. július 6-án fordult adatkéréssel Radovits Attilához, az APEH Adóügyi Főosztálya vezetőjéhez. A jogi személyek társasági adózásával kapcsolatosan kért, egyedileg azonosíthatatlan, feldolgozott adatokra vonatkozó kérését az APEH főosztályvezetője azzal az indokkal utasította el, hogy az állami adóhatóság tevékenységét elsősorban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) előírásai szerint végzi. Ennek alapján pedig adatokat forgalmazási célra semmilyen szervezetnek nem adnak át.
Ezt követően Ön állásfoglalást kért az adatvédelmi biztostól arról, hogy az APEH-től kért adatokat joga van-e megkapni és forgalmazni.
Az APEH adatkezelésével kapcsolatban az adatvédelmi biztos megkeresésére Radovits Attila főosztályvezető kifejtette, hogy az adóhatóság az adatszolgáltatás megtagadásával azért nem sértett jogszabályt, mert egyrészt Ön nem az Avtv. szerinti közérdekű adatkéréssel fordult hozzá, hanem kizárólag értékesítési célból kért adatokat, másrészt mert a kért adatokkal az adóhatóság nem rendelkezik.
2001 októberében Ön megküldött az Adatvédelmi Biztos Irodájának egy dokumentum másolatot, mely szerint az APEH fent nevezett főosztályvezetője térítési díj ellenében a társasági adóbevallásokkal kapcsolatban kért korábbi adatok kiadását engedélyezte. Az "Átadási engedély"-ben az engedélyező felhívja a figyelmet az Art. 47. §-ának, valamint a statisztikáról szóló 1993. év XLVI. törvénynek a betartására, valamint arra, hogy az átvett adatok más szervezetnek nem adhatók át és nem publikálhatók.
I. Az APEH adatkezelésével kapcsolatban álláspontom a következő:
Az APEH - hasonlóan más állami költségvetési szervhez - személyes és közérdekű adatokat kezel. A kezelésében lévő adatok nyilvánosságával kapcsolatos két legfontosabb törvény az Avtv. és az Art. E két törvény együttes értelmezése alapján megállapítható, hogy az APEH kezelésében lévő és bármely természetes személlyel összefüggésbe hozható adat a személyes adatokat megillető védelemben részesül. Az APEH kezelésében lévő, jogi személyekre vonatkozó olyan adatok, amelyek az Art. 46. §-ában szabályozott adótitok körébe tartoznak, közérdekű adatként nem adhatók ki, ezek kezelésével kapcsolatban az Art. előírása szerint kell eljárni. Az APEH kezelésében lévő és sem a személyes adat, sem az adótitok fogalma alá nem eső (valamint államtitoknak vagy szolgálati titoknak nem minősülő) adatok közérdekű adatok, melyeknek nyilvánossága nem korlátozható. Az adatkezelő köteles az Avtv. szabályai szerint eljárni. Az APEH-nek az alkotmány és az Avtv. idézett rendelkezései alapján nincs joga mérlegelni, hogy az adatkérő az igényelt adatokat milyen célból kéri és hogy szándékában áll-e azokat publikálni vagy forgalmazni.
A közérdekű adat kezelője az adatszolgáltatásért legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértékéig állapíthat meg költségtérítést.
Az Avtv. idézett rendelkezéseiből ugyanakkor nem következik, hogy az adatkezelő a kezelésében lévő adatok feldolgozására, feldolgozott formában történő közlésére volna köteles. Amennyiben megbízás keretében adatfeldolgozást vállal, erre nem az Avtv. hanem egyéb jogszabályok előírásai vonatkoznak. Ennek vizsgálata nem tartozik hatáskörömbe.
Az APEH adatkezelésével kapcsolatos kérdéseit Ön utólag szóban azzal a további kérdéssel egészítette ki, hogy köteles-e az adóhatóság a társasági adóbevalláshoz csatolt éves beszámoló adatait megismerhetővé tenni. Hivatkozott arra, hogy ezeket az adatokat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 153. § (4) bekezdése alapján a cégbíróságnál is letétbe kell helyezni, ott ezek nyilvánosak, azokról bárki tájékoztatást kaphat és másolatot készíthet.
Az Avtv. szerint a közérdekű adatot kezelő szerv az adatkérést nem utasíthatja el azzal az indokkal, hogy ugyanaz az adat más adatkezelőnél is megvan. A számviteli törvény hivatkozott szabálya a beszámolókban szereplő üzleti adatokat a törvény erejénél fogva nyilvánossá teszi, ezek tehát nem üzleti titkok, mert a jogalkotó döntése szerint ezek titokban maradásához nem fűződik méltányolható érdek. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy az Art. 46. § (1) bekezdése szerint "adótitok az adózást érintő tény adat, körülmény, határozat, igazolás vagy más irat". A (2) bekezdés ezt még azzal egészíti ki, hogy "az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli". Felvetődhet, hogy a számviteli törvény és az Art. fenti rendelkezései nincsenek teljesen összhangban. Álláspontom szerint azonban a jogalkotó aligha indulhatott ki abból, hogy az éves beszámolóknak a cégbíróságon történő letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettséget a társaságok tömegesen nem teljesítik. A szóban forgó hatóságok (APEH, cégbíróság) rendeltetésére tekintettel megnyugtatóbb megoldásnak tartanám, ha a cégbírósági letétbe helyezésre vonatkozó kötelezettségnek lehetne érvényt szerezni, minthogy az APEH-nél lévő beszámolók nyilvánosságát esetleg külön törvényi rendelkezés írja elő.
II. 2001. november 8-án beadványát az ECOSTAT adatkezelésével kapcsolatos további kérdésekkel egészítette ki. Ezekre - sorrendben - a következőket válaszolom:
1. Az ECOSTAT adatkezelésére az Avtv. mellett a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény (Stt.) előírásai vonatkoznak. Ez utóbbi szerint:
"17. § (2) Nem lehet nyilvánosságra hozni az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatokat, valamint - a 18. §-ban foglaltak kivételével - a statisztikai célt szolgáló, a természetes és a jogi személy, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező adatszolgáltatóval kapcsolatba hozható adatot (a továbbiakban: egyedi adat).
18. § (1) Egyedi adat csak statisztikai célra használható, mással csak akkor közölhető, és abban az esetben adható át, valamint hozható nyilvánosságra, ha ehhez az adatszolgáltató előzetesen írásban hozzájárult. Ez a korlátozás nem vonatkozik az azonos szerven belül statisztikai tevékenységet végző személyek egymás közötti adatközlésére."
Amennyiben az ECOSTAT kezelésében lévő, Ön által igényelt adatok nem esnek az előbbi korlátozások alá, úgy azokat az Avtv. közérdekű adatokra vonatkozó szabályi szerint ki kell adni.
2. Az adatszolgáltatás költségét illetően az APEH adatkezelésével kapcsolatban kifejtettek érvényesek itt is. Amennyiben tehát a kért adatok az ECOSTAT kezelésében vannak, csak a közléssel kapcsolatban felmerülő költségeket számolhatja fel. Adatfeldolgozásra az Avtv. alapján az ECOSTAT sem kötelezhető. Amennyiben azonban ezt szerződés keretében vállalja, ezért díjat számolhat fel. Ennek mértékével kapcsolatban azonban nem áll módomban állást foglalni, tekintettel arra, hogy ez sem a személyes adatok védelmével, sem a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos jogokat nem érinti.
3. A hivatalbóli eljárással kapcsolatos kérdését illetően tájékoztatom, hogy az adatvédelmi biztos korábbi gyakorlata az volt, hogy ilyen vizsgálatot akkor indított, ha az információs jogokkal kapcsolatos sérelem a polgárok széles körét, vagy az érdekeik, jogaik védelmére csak korlátozottan képes polgárokat érintette vagy fenyegette. Az adatvédelmi biztost helyettesítő jogkörben eljárva ezt a gyakorlatot felülvizsgálni nem tartom indokoltnak.
A késedelmes válaszért szíves elnézését kérem.
Budapest, 2001. november 29.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(503/K/1999)
[Állásfoglalás: a pályázati eljárás dokumentumai _- a bennük szereplő esetleges személyes _adatoktól eltekintve - közérdekű adatok]
dr. Szerdahelyi Szabolcs úrnak
elnök
DEPORT-'56
'56-OS DEPORTÁLÁSOK TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁGA
Tisztelt Elnök Úr!
2001. október 9-én kelt beadványában állásfoglalást kért tőlem arról, nyilvánosak-e annak a pályázati eljárásnak az adatai, melynek keretében - a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény alapján - társadalmi szervezetek pályáznak állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére.
Kérdésével kapcsolatban álláspontom a következő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 3. pontja szerint "közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat". Az Avtv. 19. §-a szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. E szerveknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat.
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), amelynek a hivatkozott 1997. évi CLXII. törvény alapján feladata a társadalmi szervezetek tulajdonszerzésével kapcsolatos pályázati eljárás lebonyolítása, állami szerv, adatkezelésére ennélfogva az Avtv. szabályai irányadók.
A pályázati eljárás dokumentumai - a bennük szereplő esetleges személyes adatoktól eltekintve - közérdekű adatok. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog - mint az alkotmányos jogok többsége - korlátozható. Ilyen korlátozás lehet, ha az adatkezelő az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény alapján az adatot államtitokká vagy szolgálati titokká minősíti. Közérdekű adatok nyilvánossága ezen kívül üzleti titokra tekintettel is korlátozható, amennyiben ennek a törvényi feltételei fennállnak.
Amikor az Országgyűlés Társadalmi szervezetek bizottsága állami tulajdonban lévő ingatlanok sorsáról dönt, a KVI pedig az ezzel kapcsolatos pályázati eljárást lefolytatja, állami szervek rendelkeznek közvagyonról. Tekintettel arra, hogy egy ilyen eljárás során az előző bekezdésben említett korlátozó feltételek egyike sem merülhet fel, nincs törvényes alapja, hogy az adatkezelő az eljárással kapcsolatos adatok közlését megtagadja.
Az Avtv. az adatkéréssel és annak teljesítésével kapcsolatosan a következő szabályokat tartalmazza:
"20. § (1) A közérdekű adat megismerésére irányuló kérelemnek az adatot kezelő szerv a kérelem tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül, közérthető formában tesz eleget. Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről annak tárolási módjától függetlenül - költségtérítés ellenében - a kérelmező másolatot kérhet.
(2) A kérelem megtagadásáról - annak indokaival együtt - 8 napon belül írásban értesíteni kell a kérelmezőt.
(3) A közérdekű adat közléséért az adatkezelő szerv vezetője - legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértékéig - költségtérítést állapíthat meg. A kérelmező kérésére a költség összegét előre közölni kell.
(4) A 19. § (1) bekezdésében említett szervek évente értesítik az adatvédelmi biztost az elutasított kérelmekről, valamint az elutasítások indokairól.
21. § (1) Ha a közérdekű adatra vonatkozó kérését nem teljesítik, a kérelmező a bírósághoz fordulhat.
(2) A megtagadás jogszerűségét és megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani.
(3) A pert a megtagadás közlésétől számított 30 napon belül az ellen a szerv ellen kell megindítani, amely a kért felvilágosítást megtagadta.
(4) A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége.
(5) Az egész országra kiterjedő hatáskörű szerv ellen indult per a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság illetékességét az adatközlést nem teljesítő szerv székhelye (működési helye) alapítja meg.
(6) A bíróság soron kívül jár el.
(7) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, határozatában az adatkezelő szervet a kért közérdekű adat közlésére kötelezi."
Az idézett jogorvoslati eljárásra tekintettel - noha ez nem törvényi előírás - célszerű az adatkérést írásban előterjeszteni.
Végül tájékoztatom Elnök Urat, hogy jelen állásfoglalásom másolatát megküldöm dr. Szoboszlay Katalinnak, a KVI Vagyonfelügyelő Főosztálya vezetőjének is.
Budapest, 2001. október 18.
Üdvözlettel:
Dr. Lenkovics Barnabás
(695/K/2001)
2. Az adatvédelmi biztos közleményei
Sajtóközlemények
KÖZLEMÉNY
Állampolgári indítványok alapján az elmúlt héten az adatvédelmi biztos a Központi Statisztikai Hivatal vezetőivel egyeztetéseket folytatott a 2001. évi népszámlálás magánéletvédelmi követelményeiről. A statisztika hatályos törvényi szabályozása értelmében "az érintett faji eredetére, nemzeti, nemzetiségi etnikai hovatartozására [...] vallásos vagy más meggyőződésére vonatkozó adat csak személyazonosításra alkalmatlan módon és az érintett személy önkéntes adatszolgáltatása alapján" gyűjthető. E követelményeknek valamint az adatvédelmi törvény előírásainak minden adatkezelési művelet során a KSH köteles megfelelni.
A népszámlálás során a KSH fizikai és jogi biztosítékokat köteles nyújtani arra, hogy a nemzetiséggel, anyanyelvvel, vallással kapcsolatos kérdésekre adott válaszok alapján a válaszadók ne legyenek azonosíthatóak. A számlálóbiztosok kötelesek tájékoztatni mindenkit arról, hogy ezekre az érzékeny kérdésekre a válaszadás önkéntes.
A KSH elnöke az adatvédelmi biztossal folytatott egyeztetést követően a számlálóbiztosoknak szóló utasítását úgy módosította, hogy a kérdőívek utca, házszám, emelet, ajtó rovatait (részletes címmegjelölést) üresen kell hagyni.
Tekintettel arra, hogy mindannyiunkat megszámolnak, és ez a személyes adatok védelmét mélyen érinti, és hogy az adatvédelmi törvény hatályba lépése óta először kerül sor országos népszámlálásra, az adatvédelmi biztos a rendelkezésére álló korlátozott eszközökkel az egész folyamatot figyelemmel kíséri, és a tapasztaltakról a társadalmat szükség szerint tájékoztatni fogja.
Budapest, 2001. január 19.
Dr. Majtényi László
(61/H/2001)
KÖZLEMÉNY
Az adatvédelmi biztos ajánlást adott ki az internettel összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről. Az ajánlás megfogalmazását az internet hazai elterjedésének felgyorsulása, a világháló használatával kapcsolatos új igények és lehetőségek megjelenése, illetve bővülése, a nemzetközi és hazai jogi szabályozás hiányosságai, valamint a világháló használatával kapcsolatban érkezett panaszok és konzultációs kérdések növekvő száma tette szükségessé.
Az ajánlás számba veszi az internet adatvédelmi szempontból fontos jellemzőit, amelyek lényege, hogy nyilvánosságából, országhatároktól való függetlenségéből, a közérdeklődésre számot tartó információk terjesztéséből adódó előnyei mellett veszélyeket is rejt, hiszen adatvédelmi, adatbiztonsági szempontból sérülékeny, és jogsértő cselekmények elkövetésére is teret ad.
A világháló nem jogmentes terület, de életviszonyaira a jelenlegi szabályok nem mindig alkalmazhatóak. Ezért javasolta a jogalkotónak, hogy az adatvédelmi törvény módosításával harmonizálja a külföldre történő adattovábbítás szabályozását az Európai Unió adatvédelmi irányelvével; írja elő, hogy a közérdekű adatok meghatározott körét közzé-, vagy elérhetővé kell tenni elektronikus formában is; a kapcsolódó szektorális törvények módosításával gondoskodjon a kéretlen üzleti célú üzenetekre vonatkozó szabályozás kialakításáról; a forgalmi adatok kezelésének jogszerűvé tételéről; és a hackerek elleni védekezés jogi lehetőségeiről.
A szolgáltatók figyelmét arra hívta fel, hogy - miután a birtokukban lévő személyes adatok védelméért, a technikai adatvédelem biztosításáért fokozott felelősség terheli őket - az adatkezelési gyakorlatuk kialakítása során legyenek figyelemmel az adatvédelmi jogszabályokra, tegyék közzé adatvédelmi elveiket és intézkedéseiket, és tájékoztassák a felhasználókat a személyes adataik védelmét szolgáló lehetőségekről és teendőkről.
Az új körülmények között az adatvédelmi jog csak a magánszféra és a személyes adatok védelmére szolgáló technológiák alkalmazásával együtt lehet hatékony, ezért javasolja a számítógépes hálózati felhasználók számára, hogy kövessék nyomon a szolgáltatók adatvédelmi politikáját; bátorítja őket a magánszféra védelmét biztosító eszközök alkalmazására.
Az ajánlás teljes szövege a www.obh.hu címen, az adatvédelmi biztos honlapján, az aktuális információk között olvasható.
Budapest, 2001. február 1.
Dr. Majtényi László
(406/K/2000)
KÖZLEMÉNY
a központosított illetményszámfejtés bevezetésével_okozott jogellenes adatkezelésekről
Az elmúlt év végén a Független Rendőrszakszervezet arra hívta fel az adatvédelmi biztos figyelmét, hogy a Belügyminisztérium és szervezetei munkavállalóinak illetményét egy olyan, külső szerv által üzemeltetett központi programmal kívánják feldolgozni, amely nem biztosítja a személyes adatok védelmét.
A megindított vizsgálat igazolta a beadványban foglaltakat: a belügy- és a pénzügyminiszter megállapodása alapján január elsejétől egy, a Pénzügyminisztériumhoz tartozó számítóközpontban kívánták számfejteni a BM és szervezetei munkavállalóinak illetményét. Az adatvédelmi biztos vizsgálata feltárta, hogy nincsenek meg a személyes adatok kezeléséhez, köztük azok továbbításához szükséges törvényi felhatalmazások. A személyes adatok kezelését is érintő kormányrendeletet úgy adták ki, hogy azt - az adatvédelmi törvény előírása ellenére - véleményezésre nem küldték meg az adatvédelmi biztosnak, továbbá a központi rendszer adatokkal való feltöltését úgy kezdték meg, hogy - belügyminisztériumi vezetői utasításra - a bérszámfejtő helyek átadták az adott szervezet dolgozóira vonatkozó adatokat a rendszer fejlesztését végző pénzügyminisztériumi szakembereknek. A program továbbra is lehetővé tette, hogy - TAJ-szám alapján - arra fel nem jogosítottak is keressenek adatokat a központi nyilvántartási rendszerben.
E megállapításokról decemberben a BM vezetői, és a pénzügyminiszter tájékoztatást kaptak. Az adatvédelmi biztos felszólította a pénzügyminisztert, hogy intézkedjen a jogellenesen átvett adatállományok visszaadásáról vagy megsemmisítéséről. A PM közigazgatási államtitkára válaszában azt állította, hogy a BM dolgozóinak kísérleti központosított illetményszámfejtése jogszerű; az adatvédelmi biztos szerint azonban ez csak törvények módosításával érhető el.
A PM vezetőivel folytatott szakmai vitákat követően, mivel az adattovábbításokat csak néhány napra állították le, az adatvédelmi törvény alapján az adatvédelmi biztos január 10-11-én felszólította a Belügyminisztérium érintett 42 szervezetének vezetőjét és az illetményszámfejtést végző munkatársait, hogy a jogellenes adatkezelést szüntessék meg.
A mai napig 22 szervezet vezetője tett eleget törvényben előírt kötelezettségének azzal, hogy tájékoztatta az adatvédelmi biztost az adatok továbbításának megszüntetéséről. Azt is jelezték, felkérték a belügyminisztert, illetve az országos rendőrfőkapitányt, hogy a központosított illetményszámfejtéshez szükséges jogszabályi feltételeket teremtsék meg. Egy szervezet vezetője arról számolt be, hogy - mivel a bérszámfejtő programjukat nem használhatják tovább, de jogszerűen szeretnének eljárni - beszerezte a személyi állomány összes tagjának hozzájárulását személyes adataik kezeléséhez, egy rendőrfőkapitány pedig a hozzájárulási nyilatkozat véleményezésére kérte fel az adatvédelmi biztost. Több szervezetet arra ösztönöztek, hogy a Pénzügyminisztériummal kötendő adatfeldolgozói szerződéssel próbálják jogszerűvé tenni a rendszer bevezetését.
Az adatvédelmi törvény szerint, "ha az adatkezelő a jogellenes adatkezelést nem szünteti meg az adatvédelmi biztos tájékoztatja a nyilvánosságot az adatkezelés tényéről, a kezelő személyéről és a kezelt adatok köréről". Az adatvédelmi biztos e kötelezettségét csak korlátozottan tudja teljesíteni.
A több hónapos vizsgálódás után sem tudta ugyanis megállapítani, hogy az érintett szervezeteknek munkavállalóik milyen személyes (esetleg különleges) adatait kellett átadniuk a rendszert fejlesztő és üzemeltető szervezetnek, továbbá azt sem, hogy az átadott adatokkal ki, hol és milyen adatkezelési műveleteket végzett, vagy végez jelenleg. A minisztérium közigazgatási államtitkára - három írásos felkérés ellenére - sem tájékoztatta az adatvédelmi biztost, hogy személy szerint ki, illetve a PM melyik szervezeti egysége tekinthető a központosított illetmény-számfejtési rendszer üzemeltetőjének. Még a központi rendszer működésének a helyét sem sikerült megállapítani, és azt az adatvédelmi nyilvántartásba sem jelentették be.
A jogellenes adatkezelést folytató belügyi szervezetek pontos köre is bizonytalan, miután a törvényi kötelezettségét teljesítő 22 szervezet némelyike valószínűleg ismét hozzákezdett az adatok továbbításához, mivel erre az elmúlt hetekben a belügyi, illetve a rendőri vezetéstől ismét utasítást kaptak. És az is elképzelhető, hogy egyes szervezetek hozzájárulási nyilatkozatok beszerzésével próbálják jogszerűvé tenni az adatok továbbítását.
Az adatvédelmi biztos abban bízik, hogy a jogellenes állapot megszűnik. Kezdeményezésére és javaslatai figyelembe vételével ugyanis a központosított illetményszámfejtés jogszerűvé tétele érdekében az illetékes minisztériumok több törvénymódosítást készítettek elő.
Törvényi szabályozás hiányában a központosított illetményszámfejtés rendszerének működtetése jelenleg jogellenes. A majdani, több törvényt érintő új szabályozásnak biztosítania kell a közszférában dolgozó sok tízezer állampolgár információs jogait.
Budapest, 2001. március 19.
Dr. Majtényi László
(906/K/2000)
KÖZLEMÉNY
A sajtóban nagy visszhangot váltott ki az úgynevezett béranya ügy, amelyben több közszereplő is vádlott. A büntető eljárást a sajtó felfokozott figyelemmel kíséri. Az egyik kiskorúnak - a büntetőperben szintén vádolt - örökbefogadó szülei azért fordultak az adatvédelmi biztoshoz, mert a sajtóban ügyükkel kapcsolatban több olyan cikk is megjelent, amelyekben az örökbefogadott gyermekük személyes és különleges adatait - vér szerinti szülei nevét, származását, születésének idejét, helyét, születési testsúlyát, örökbeadásának dátumát - közölték, és ezzel a gyermek azonosíthatóvá vált nemcsak a szűk környezete, hanem a nagyobb nyilvánosság számára is.
Noha a bíróság a kiskorúra tekintettel a pernek ezt a részét zártan tárgyalja, mégis indokolt a sajtó figyelmét még az adatvédelmi biztosi vizsgálat lezárása előtt felhívni arra, hogy az ehhez hasonló esetekben különös gondot kell fordítani a személyes adatok védelmére. A tárgyalásról adott tájékoztatásban jogszerűen akkor sem jelenhetnek meg a kiskorú személyével kapcsolatba hozható adatok, ha azok a vádlottakkal összefüggésben hangzanak el az eljárás egy másik, nyilvánosság előtt zajló szakaszában.
Felkérem az érintett újságírókat, szerkesztőket, hogy az örökbefogadott gyermekre vonatkozó, illetve az azonosítását lehetővé tevő valamennyi adat közlésétől tartózkodjanak. A sajtó ezeket az adatokat nem is birtokolhatja jogszerűen. Kérem az újságírókat, hogy a továbbiakban is különös gonddal járjanak el azokban az esetekben, amikor védtelen kiskorú személyes adatait kezelik.
Budapest, 2001. március 28.
Dr. Majtényi László
(273/A/2001)
KÖZLEMÉNY
Az adatvédelmi biztos az ORFK Köztársasági Őrezred népszámlálásban történt közreműködésével kapcsolatban folytatott vizsgálatát lezárta, és megállapításait állásfoglalásban rögzítette.
A Köztársasági Őrezrednél, a Központi Statisztikai Hivatalban, valamint az ügyben érintett egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál folytatott helyszíni vizsgálatok alapján megállapította, hogy a Köztársasági Őrezred munkatársainak tevékenysége kapcsán a személyes és a különleges adatok jogellenes felhasználására utaló tény eddig nem merült fel. Ugyanakkor adatvédelmi szempontból a kormányőrök alkalmazásával kifogásolható eljárások történtek, melyek jogsérelem veszélyét idézték fel több ezer polgár személyes adatainak védelme tekintetében.
A népszámlálásról szóló törvény, illetve a végrehajtás feladatait meghatározó kormányrendelet szerint a népszámlálás előkészítése és az adatfelvétel végrehajtása a települési önkormányzat jegyzője, körjegyzője feladata volt. Az év elején megjelent BM utasítás az érintett önkormányzatok jegyzőinek hatáskörét jogszabálysértő módon vonta el azzal, hogy az általuk kijelölendő számlálóbiztos helyébe a "saját számlálóbiztost" állította, ezzel önmagában veszélyeztette több ezer állampolgár személyes adatainak védelméhez fűződő jogát.
A népszámlálás során a számlálóbiztosok személyes adatokat kezeltek, hiszen olyan adatokat gyűjtöttek, vettek fel, amelyek az érintettekkel kapcsolatba hozhatók. A jegyzők által kiválasztott számlálóbiztosok esetében ez a kapcsolat általában esetleges és felszínes volt, az adatfelvétel kezdetétől annak befejezéséig, illetve a kérdőívek leadásáig tartott. A belügyminiszteri utasítás alapján kijelölt "saját számlálóbiztosok", például a kormányőrök esetében azonban ez a kapcsolat szorosabb, hiszen a védett személyekről és családtagjaikról, valamint a szomszédjaikról egyéb adatok is birtokukba kerültek, így az összeírt személyes és különleges adatok mélyebb tartalmat, más értelmet is kaphattak a Köztársasági Őrezrednél.
A népszámlálásra irányadó jogszabályok jelenleg nem zárják ki sem a rendőröket sem más rendvédelmi szerv tagjait a népszámlálásban számlálóbiztosként való közreműködésből. Arra azonban törvényi felhatalmazás nélkül nincs joguk, hogy a népszámlálásban szervezetten és irányítottan vegyenek részt, ez ugyanis a KSH, illetőleg a jegyző hatás- és feladatkörét sérti.
Az adatvédelmi biztos szerint a következő népszámlálás jogalkotási megalapozása során a mostani tapasztalatokat hasznosítani szükséges. A törvénynek garantálnia kell az érintettek információs jogait, ennek keretében indokolt a rendészeti szerveket távol tartani a számlálóbiztosi tevékenységtől. A speciális népszámlálási feladatokat (például: a laktanyákban, fogdában, közösségi szállásokon történő összeírást) indokolt törvényben szabályozni.
Az állásfoglalás teljes szövege a www.obh.hu címen, az adatvédelmi biztos honlapján, az aktuális információk között olvasható.
Budapest, 2001. június 1.
Dr. Majtényi László
(61/H/2001)
KÖZLEMÉNY
Az adatvédelmi biztos kezdeményezésére az Igazságügyi Minisztérium és a biztos között egyeztetés indult a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény személyes adatok védelmével és közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos rendelkezései módosításának előkészítésére érdekében. Az előkészítő munkálatok részeként az adatvédelmi biztos ajánlásban foglalta össze a Btk. vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos megállapításait és javaslatait.
Működésének hat évében a biztos azt tapasztalta, hogy a két alkotmányos alapjog büntetőjogi védelme nem érvényesül megfelelően. Ennek okát a biztos abban látja, hogy a Btk. 177/A. és 177/B. §-ában meghatározott törvényi tényállások - a jogosulatlan adatkezelés és a különleges személyes adatokkal való visszaélés tényállásai - egyrészt pontatlanok, fogalomhasználatuk nehezen egyeztethető össze az adatvédelmi jog fogalmaival, másrészt rendkívül tágan határozzák meg a büntetni rendelt cselekmények körét, olyan magatartásokat is büntetni rendelnek, amelyek ellen a büntetőjog eszközeivel történő fellépés nem indokolt. Ennek következtében ritkán indul az információs jogok megsértése miatt büntetőeljárás, így büntetlenül maradnak azok az elkövetők is, akiket cselekményük miatt valóban büntetni kellene.
Az adatvédelmi biztos áttekintette az elmúlt hat évben vizsgált ügyeit, és összegyűjtötte azokat a körülményeket, tényállási elemeket, amelyek közösek voltak a büntetőjogi fellépést igénylő adatvédelmi jogsértésekben. A biztos a büntetendőség körének szűkítése érdekében javasolta ezen körülmények mint tényállási elemek felvételét a bűncselekmény megvalósulásának feltételei közé, javasolta továbbá a törvény fogalomhasználatának pontosítását, egyértelműbbé tételét is az elkövetői kör és az elkövetési magatartások tekintetében. A büntetendőség köréből ily módon kikerülő cselekményeket - köztük az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentkezés elmulasztását - az ajánlás szerint át kell emelni a szabálysértések körébe. A biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy a közérdekű adatokkal kapcsolatos bűncselekményt indokolt lenne a személyes adatok védelmével összefüggő tényállástól elkülönítetten, külön szakaszban meghatározni.
Az ajánlás teljes szövege az interneten a www.obh.hu címen olvasható.
Budapest, 2001. június 12.
Dr. Majtényi László
(272/H/2001)
KÖZLEMÉNY
A Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos vizsgálatát az adatvédelmi biztos befejezte, és ajánlásban összegezte tapasztalatait.
Az adatvédelmi biztos irodájához május végétől érkeztek olyan írásos beadványok és telefonos kérdések, amelyekben az állampolgárok - a nevükre és címükre postán érkezett Országjáró kapcsán - az után érdeklődtek, hogy a magazin kiadója, a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja hogyan jutott név- és lakcímadatukhoz, illetve adataikat jogszerűen használta-e fel. Többen arra is választ várnak, hogy miképpen kerülhetik el a kiadvány jövőbeli névre szóló postázását. Egyesek azt kifogásolják, hogy a magazin postázásáról úgy mondhatnak le, ha - nevük és címük feltüntetésével - nyílt levelezőlapon, egy ismeretlen postafiókra "lemondó nyilatkozat"-ot küldenek.
Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy egyrészt az Országimázs Központ - a Miniszterelnöki Hivatal jogszabályokban meghatározott feladatain túlterjeszkedve - megfelelő jogi felhatalmazás nélkül igényelte több millió polgár név- és lakcímadatát a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivataltól, másrészt a Millenniumi Országjáró postázása kapcsán több jogellenes adatkezelésre, és egyéb jogsértésre került sor, és ezzel sérült a polgárok személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos joga.
A vizsgálat feltárta, hogy a központi nyilvántartó hivatal - az adatszolgáltatási kérelem téves elbírálása miatt - jogellenesen továbbította több mint három és fél millió polgár név- és lakcímadatát a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központjának. E szervezet pedig jogellenesen tárolta és továbbította több millió polgár név- és lakcímadatát, jogellenesen gyűjtötte, tárolta és továbbította a lemondási szándékukról nyilatkozók adatait, továbbá nem jelentette be az adatvédelmi nyilvántartásba az Országjáró postázásával összefüggő adatkezelést és adatfeldolgozást.
Mivel a Millenniumi Országjáró magazin postázásával összefüggő adatkezelések során sérült a polgárok személyes adatának védelméhez fűződő joga, a további és jövőbeli jogsértések elkerülése érdekében az adatvédelmi biztos ajánlásban szólította fel a központi nyilvántartó hivatal vezetőjét, hogy állami szerveknek csak olyan feladat ellátásához adjanak ki személyes adatokat, amely jogszabályban pontosan meg van határozva, de csak abban az esetben, ha az igényelt adatok kezelésére a kérelmezőt törvényi előírások jogosítják fel.
Az ajánlásban felkérte a belügyminisztert, és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy a Millenniumi Országjáró postázásával összefüggő jogellenes adatkezelésekkel kapcsolatban folytassanak vizsgálatot a fegyelmi, vagy egyéb felelősség megállapítására, és gondoskodjanak a lemondó nyilatkozatok, illetve az azokról készült adatállományok megsemmisítéséről.
Felkérte a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy a jövőben a közérdekű információk terjesztésére olyan megoldást válasszon, amely garantálja a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog maradéktalan érvényesülését. A jelenlegi jogi szabályozás szerint állami szervek tájékoztató anyagokat névre szólóan azoknak küldhetnek, akik azt - nevük és lakcímük megadásával - kérik. Ugyanakkor a név- és lakcím nélküli terjesztés az információs önrendelkezési jogot nem sérti.
Az adatvédelmi biztos végezetül felhívta az állampolgárok figyelmét arra, hogy a jegyzőnél, vagy a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalánál előterjesztett korlátozó nyilatkozattal jogosultak megtiltani nyilvántartott adataik kiadását. Egy ilyen nyilatkozattal megakadályozhatják, hogy személyes adataikat például üzleti célból, vagy törvényben fel nem jogosított szervek és személyek felhasználhassák.
Az ajánlás teljes szövege a www.obh.hu címen, az adatvédelmi biztos honlapján, az aktuális információk között olvasható.
Budapest, 2001. június 28.
Dr. Majtényi László
(441/A/2001)
KÖZLEMÉNY
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa - az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva - részletes tájékoztatót bocsátott ki a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos adatvédelmi biztosi eljárásról. A tájékoztató összegzi az ügy előzményeit, ismerteti az adatvédelmi biztos jogi álláspontját, ajánlását, az érintett szervek válaszait, és bemutatja a vélemények közötti eltéréseket.
Az ügy tapasztalatait elemezve az országgyűlési biztos megállapította, hogy amikor egy állami szervezet feladatai nincsenek a törvényben konkrétan meghatározva, akkor az általános normákat az egyes állami szervek a maguk érvrendszerében és érdekei szerint, egymástól teljesen eltérően értelmezhetik.
Az országgyűlési biztos az adott ügyben megfogalmazódott ellentétes álláspontokból és az ügyben szereplők által felhívott jogszabályokból az alábbi két fontos következtetést vonta le:
- A Millenniumi Országjáró postázásával összefüggő adatkezelések több vonatkozásban nem feleltek meg a személyes adatok kezelésével kapcsolatos - és az adatvédelmi biztos korábbi joggyakorlatát megalapozó - törvényi előírásoknak.
- A közérdekű és közérdeklődésre számot tartó adatokat tartalmazó lap állampolgárokhoz való eljuttatásához joga van a Miniszterelnöki Hivatalnak, miután az adatvédelmi törvény is előírja, hogy az állami feladatot ellátó szerv "a feladatkörébe tartozó ügyekben [...] köteles elősegíteni a közvélemény gyors és pontos tájékoztatását". Ezen jog gyakorlásához, illetve kötelezettség teljesítéséhez azonban - amennyiben ezt a polgárok név- és lakcímadatának felhasználásával indokolt megoldani - minden szempontból megfelelő, pontos törvényi felhatalmazás szükséges.
Mindezek alapján, és figyelemmel a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatására, miszerint "a jövőben más formában kívánjuk megoldani az Országjáró Magazin állampolgárokhoz történő eljuttatását. Nevezetesen: nem fogunk személyes adatokat igényelni, [...]", a Millenniumi Országjáró országos programajánló és kulturális magazin postázásával összefüggő adatkezelésekkel kapcsolatos ügyet a biztos a nyilvánosság részletes tájékoztatásával lezárta.
A tájékoztató szövege a www.obh.hu címen, az adatvédelmi biztos honlapján, az aktuális információk között olvasható.
Budapest, 2001. szeptember 10.
Dr. Lenkovics Barnabás
(441/A/2001)