A Magyar Köztársaság
Kormánya

J/7.
Jelentés

a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációja helyzetérõl

Budapest, 2002. március

Bevezetés *

I. Az Európai Megállapodás *

I. 1. Politikai párbeszéd *

I. 2. A gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi együttmûködés jogi keretei *

I. 2. 2. Munkaerõmozgás *

I. 2. 3. A szolgáltatások szabad áramlása *

I. 2. 4. Tõke szabad áramlása *

I. 2. 5. Gazdasági együttmûködés *

I. 2. 6. Pénzügyi együttmûködés, elõcsatlakozási alapok *

I. 2. 6. 1. Phare programok *

Twinning *

I. 2. 6. 2. ISPA *

I. 2. 6. 3. SAPARD *

I. 3. Az intézményi integráció új elemei *

II. Belsõ felkészülés a tagságra *

II. 1. A Jogharmonizációs Program *

II. 2. A Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja *

II. 3. Nemzeti Fejlesztési Terv *

II. 4. Integrációs képzés *

II. 5. Politikai és szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés *

II. 6. A közvélemény tájékoztatása és felkészítése *

III. A csatlakozási folyamat *

III. 1. A csatlakozási folyamat és a tárgyalások helyzete és kilátásai *

A csatlakozási folyamat *

A csatlakozási tárgyalások helyzete *

III. 2. Bekapcsolódásunk az Európai Unió fõ fejlõdési irányait jelzõ együttmûködésekbe *

III. 2. 1. Közös Kül- és Biztonságpolitika, Európai Biztonság- és Védelempolitika *

III. 2. 2. Terrorizmus elleni cselekvési terv *

III. 2. 3. Fenntartható gazdasági fejlõdés, lisszaboni folyamat *

III. 2. 4. Az Unió jövõjérõl folyó vita, a kormányközi konferencia elõkészítése *

III. 3. Magyarország EU csatlakozását elõsegítõ külsõ kommunikációs tevékenység *

III. 4. Regionális szerepvállalásunk jelentõsége az integrációs felkészülésben *

III. 5. Kapcsolataink a bõvítés folyamatban részes országokkal *

A 10/1993. (III. 5.) OGY számú határozat elõírta, hogy a Kormány minden évben írásban tájékoztassa az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációjának helyzetérõl.

A Kormány a legutóbbi, 2000. évi, ezen országgyûlési határozat alapján készített beszámolójának benyújtása óta is különös gondot fordított a képviselõk tájékoztatására. A 2001. november 29-i integrációs vitanapon a képviselõk írásos tájékoztató csomagot kaptak. A csatlakozási tárgyalások állásáról a Kormány rendszeresen beszámolt az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságában, annak kibõvített ülésein, valamint a hatpárti találkozókon is.

A mostani Jelentés összefoglalja a 2001. év eseményeit, tükrözi az elõzõ beszámoló óta bekövetkezett fejlõdést és kitekintést nyújt a csatlakozási folyamat további menetére, kilátásaira.

A Jelentés elsõ részében foglalkozik az Európai Megállapodás teljesítésével, a megállapodás keretében az Európai Unióval és tagállamaival folytatott együttmûködéssel. Bevezetõjében ismerteti a társulási intézmények mûködését, majd a megállapodás szerkezetének megfelelõen beszámol a politikai párbeszédrõl, a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi együttmûködés jogi kereteirõl és gazdasági-pénzügyi kapcsolataink alakulásáról (áruk, munkavállalók, szolgáltatások és tõke mozgása, gazdasági együttmûködés, elõcsatlakozási alapok) valamint az intézményi integráció új elemeirõl, így a közösségi programokban és a szakbizottságokban, ügynökségekben történõ magyar részvételrõl.

A második rész foglalkozik a magyar uniós tagságra történõ belsõ felkészüléssel, így a Jogharmonizációs Programmal, a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjával és a Nemzeti Fejlesztési Tervvel. Ismerteti a köztisztviselõk integrációs képzésének helyzetét, a politikai és a szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés kialakult rendszerét és mûködését, valamint a közvélemény tájékoztatását és felkészítését szolgáló kommunikációs program végrehajtását.

A Jelentés harmadik része ismerteti a csatlakozási tárgyalások elmúlt évi eseményeit és bemutatja a csatlakozási folyamat és a tárgyalások helyzetét és kilátásait 2002 elején. Beszámol az Unió fõ fejlõdési irányait jelzõ együttmûködésekrõl és az azokba való magyar bekapcsolódásról (kül-, biztonság- és védelempolitika, terrorizmus elleni harc, fenntartható gazdasági fejlõdés, információs társadalom, az Unió jövõjérõl folytatott vita és a 2004-es kormányközi konferenciára történõ felkészülés, a Konvent munkájának megkezdõdése), valamint kitér a csatlakozásunkat elõsegítõ magyar külsõ kommunikációs programra, az integráció regionális összefüggéseire és a bõvítési folyamatban részes országokkal tartott konzultációs kapcsolatainkra.

A Jelentés melléklete táblázatos formában nyújt információt a társulási szervek mûködésének, a politikai párbeszédnek és a biztonságpolitikai együttmûködésnek az elmúlt évi eseményeirõl, összefoglalja a pénzügyi együttmûködés és a közösségi programokban való részvételünk projektjeit, számszerûen bemutatja a magyar-EU kereskedelem elmúlt évi alakulását, közli a politikai és szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés eseménynaptárát, táblázatokban mutatja be a csatlakozási tárgyalások elmúlt évi eseményeit, az egyes fejezetek tárgyalásának jelenlegi állását és a csatlakozási tárgyalások további tervezett ütemezését, valamint összefoglalja a terrorizmus elleni cselekvési tervet.

Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatok jogi alapját továbbra is az Európai Megállapodás jelenti.

Az Európai Bizottság legutolsó, 2001. november 13-án nyilvánosságra hozott éves jelentésének megállapításai szerint Magyarország pontosan végrehajtja az Európai Megállapodás rendelkezéseit és elõsegíti a közös intézmények zökkenõmentes mûködését. A jelentés méltatta a kereskedelmi kapcsolatok további pozitív és intenzív fejlõdését és az Európai Megállapodás fokozatos továbbfejlesztését.

A Társulási Tanács 2001. július 7-én tartotta 8. ülését Brüsszelben. A Társulási Bizottság ülésére 2001. május 15-én került sor. Az albizottságok rendszere továbbra is a technikai egyeztetések fórumaként mûködött. A Közös Parlamenti Bizottság, mely a magyar és az Európai Parlament képviselõibõl áll, 2001-ben február 26-27-én Budapesten, október 8-9-én Brüsszelben ülésezett. (A társulási szervek mûködésérõl készített összefoglaló táblázat az 1. sz. mellékletben található.)

A felek közötti rendszeres politikai dialógus szerzõdéses kereteit az 1991. december 16-án aláírt magyar-EK Európai Megállapodás teremtette meg. A megállapodás kimondja, hogy a politikai párbeszéd a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok harmonizálását szolgálja. A folyamat során a felek figyelembe veszik egymás álláspontját és érdekeit, s ez erõsíteni hivatott a biztonságot és a stabilitást Európában. A gazdasági közeledés mellett a politikai harmonizáció jelentette a társulás egymást kölcsönösen kiegészítõ két meghatározó elemét.

Az integrációs folyamat elõrehaladtával a politikai dialógus fenti kereteiben módosulások következtek be. Az Európai Tanács 1993. júniusi koppenhágai értekezlete a társult országok számára az Európai Megállapodások adta bilaterális keret mellett multilaterális és strukturált párbeszédet, illetve konzultációs rendszert ajánlott fel mindhárom pillért illetõen.

1994-tõl megindult a társultak szélesebb körû, fokozatos bekapcsolódása a második és harmadik pilléres együttmûködés folyamatába: legmagasabb szintû találkozók évenkénti rendszeresítése, az Európai Tanácsot követõ tájékoztatók a társultak számára, külügyminiszteri, politikai igazgatói és európai levelezõi találkozók nemcsak a trojka, hanem valamennyi EU-tagállam illetékes képviselõi részvételével, a közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) munkacsoport-tevékenység kiterjesztése, KKBP-összekötõ megbízása a társult országok brüsszeli EU-képviseletein és társult európai levelezõk kijelölése a fõvárosokban. A politikai igazgatói, valamint európai levelezõi találkozókat elnökségi idõszakonként egy alkalommal informális keretekben a tagjelölt országokban rendezik meg, így legutóbb 2001. októberében Szlovénia volt a házigazda. 2002. március 1-én Magyarországon került sor a találkozóra.

A bõvítési folyamat 1998. márciusi beindítása a politikai párbeszéd tekintetében érdemi változást hozott: az állam- és kormányfõi szintû eszmecseréhez az 1997. decemberi luxembourgi csúcs döntése nyomán az ún. Európai Konferencia is szervezeti keretet biztosít. Ebben a keretben elõször az állam- és kormányfõk az 1998. márciusi londoni nyitókonferencia alkalmából találkoztak. Az Európai Konferencia 2000. második felében két alkalommal ült össze: külügyminiszteri szinten, novemberben Sochaux-ban, állam- és kormányfõi szinten decemberben, Nizzában. Az Unió svéd elnöksége során, majd a soros belga elnökség alatt 2001. októberében, Brüsszelben ült össze az Európai Konferencia, ahol a külügyminiszterek fõ napirendi pontként a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket tekintették át. A belga elnökség "kibõvített" Európai Konferencia összehívása mellett döntött, amelyen a társult országok mellett részt vettek az EFTA-tagállamok, Oroszország, Ukrajna, Moldova, valamint a társulási és stabilizációs folyamatba bevont országok képviselõi is.

A csatlakozási tárgyalások idõszakában a közös kül- és biztonságpolitikai együttmûködésben való részvételünk is értelemszerûen fokozott jelentõségre tesz szert. E párbeszéd keretében rendszeres külügyminiszteri, külügyi politikai igazgatói és szakértõi találkozókra és konzultációkra kerül sor, s az EU csatlakozásra ajánlja fel a KKBP keretében elfogadott közös uniós nyilatkozatok, állásfoglalások és akciók túlnyomó többségét. A kül- és biztonságpolitikai együttmûködést nagymértékben elõsegíti az EU Tanács brüsszeli Fõtitkárságát és a társult országok külügyminisztériumait közvetlenül összekötõ KKBP kommunikációs rendszer (ACN - Associates Communication Network).

2001-ben a KKBP/EBVP (Európai Biztonság és Védelempolitika) új intézményei konszolidálódásának köszönhetõen - Politikai és Biztonsági Bizottság, Katonai Bizottság, Katonai Törzs - bõvültek a multilaterális párbeszéd keretei, illetve tartalma. Magyarország valamennyi testülethez összekötõ személyt jelölt ki, ami lehetõvé teszi bekapcsolódásukat az e fórumokon zajló párbeszédbe.

A KKBP vonatkozásában az EU-val folytatott együttmûködésünk általános jellemzõje, hogy az alapvetõen az uniós szinten már elfogadott politikákhoz, döntésekhez történõ igazodásra ad lehetõséget, a politikaformáló szakaszra csak ritkán terjed ki. E téren lényegi változásra várhatóan a csatlakozási szerzõdés aláírását követõ idõszakban számíthatunk. Ennek ellenére az együttmûködés már ma is fontos eleme EU-integrációs kapcsolatainknak, mivel fórumot biztosít a rendszeres politikai dialógus számára, s ezzel erõsíti a bõvítési folyamat átfogó jellegét.

A politikai párbeszéd és a kül- és biztonságpolitikai együttmûködés eseménynaptára a 2. sz. mellékletben található.

Az Európai Megállapodás alapvetõ evolutív, rugalmas jellegével összhangban újabb kiegészítõ megállapodások születtek és/vagy léptek hatályba. Ezek továbbfejlesztik az integrációt, javítják a magyar gazdálkodók piacra jutási lehetõségeit, elõsegítik a csatlakozási tárgyalások lezárását. Az áruforgalom területén a megfelelõség értékelésérõl és az ipari termékek elfogadásáról szóló Jegyzõkönyv (PECA) 2001. július 1-jei hatályosulása több tíz milliárd forint megtakarítást biztosít a vállalkozóknak.

A szolgáltatás kereskedelem terén a közlekedési megállapodások hoztak elõrelépést. 2000 július 12-én a tárgyaló küldöttségek aláírták az Európai Közösség és Magyarország közötti Megállapodást a közúti árufuvarozás meghatározott feltételeinek kialakításáról és a kombinált fuvarozás elõsegítésérõl. Az egyezmény többek között további tranzit engedélyeket biztosít a Közösség tagállamai (12500 eng.) és Magyarország (6000 eng.) számára. Az Országgyûlés 19/2001. (III.30.) OGY határozatában megerõsítette és a 2001. évi LXI. törvénnyel hirdette ki a Megállapodást, ami tavaly július 5-én hatályba is lépett, a törvénnyel kihirdetett Megállapodás rendelkezéseit 2001. június 1. napjától kell alkalmazni.

A szakértõi tárgyalások lezárását követõen a Kormány képviselõje, 2001. június 27-én aláírta a nemzetközi különjárati autóbusz közlekedést szabályozó többoldalú megállapodást, közkeletû nevén az INTERBUS Megállapodást. A megállapodás hatályba lépéséhez az Európai Közösség és további három részes állam megerõsítése szükséges. Az elõzetes várakozások szerint ez idén tavasszal teljesül. A megerõsítés Magyarország részérõl 2002 januárjában megtörtént.

Magyarország az 1999. október 22-i aláírást követõen 2000. április 19-én csatlakozott a "nemzetközi közúti fuvarozást végzõ jármûvek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodáshoz (AETR)", melyet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében hoztak létre. A nemzetközi egyezmény, amelyet a 2001. május 1-jén hatályba lépett 2001 évi IX. törvény hirdetett ki, szabályozza a nemzetközi fuvarozást végzõ jármûvezetõk vezetési és pihenõidejét. Rendelkezéseit azonban 2000. április 19-tõl kell alkalmazni.

Az Európai Megállapodás továbbfejlesztése és céljainak elérése érdekében a Társulási Tanács határozatokat hoz. A határozatok a felekre kötelezõek és végrehajtásukra a felek meghozzák a szükséges intézkedéseket. A jelentés által felölelt idõszakban a Társulási Tanács az alábbi határozatokat fogadta el:

• a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és annak tagállamai közötti Társulási Tanács 1/2001. számú, a Magyar Köztársaságnak a környezetvédelem pénzügyi eszközei (LIFE) programban történõ részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadásáról szóló határozata (kihirdette a 10/2001. (I.30.) Korm. rendelet);
• a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanács 2/2001. számú, a Magyarországnak a Socrates II. és az Ifjúság programokban történõ részvételével kapcsolatos, a 2001-2006. évekre érvényes pénzügyi hozzájárulásáról szóló határozata (kihirdette a 80/2001. (V.11.) Korm. rendelet);
• a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanács 3/2001. számú, a Magyar Köztársaságnak a "Kultúra 2000" programban történõ részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadásáról szóló határozata (kihirdette a 132/2001. (VII.18.) Korm. rendelet);
• a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanács 4/2001. számú, a Magyar Köztársaságnak a közösségi programokban történõ részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadásáról szóló határozata (kihirdette 307/2001. (XII.27.) Korm. rendelet);
• a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási   Tanács 1/2002. számú, az Európai Megállapodás 62. cikke (1) bekezdésének i. pontja, (1) bekezdésének ii. pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak elfogadásáról szóló, valamint az ezen Európai Megállapodáshoz csatolt, az ESZAK-termékekrõl szóló 2. számú jegyzõkönyv 8. cikke (1) bekezdésének i. pontja, (1) bekezdésének ii. pontja, és (2) bekezdése végrehajtására vonatkozó szabályokról szóló, 1996. november 6-i 2/96. számú határozatának hatályon kívül helyezésérõl és felváltásáról szóló határozata (a határozat kihirdetésérõl szóló törvényt az Országgyûlés 2002. február 26-án elfogadta - 2002. évi X. törvény).

Az Európai Közösség Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere, a magyar külkereskedelmi forgalom alapján összeállított ország-rangsor elsõ 10 helyén az Európai Uniós 7 tagországa található. Az árukereskedelem fejlõdésének dinamikáját jól szemlélteti, hogy a Társulási Megállapodás életbe lépése óta eltelt 10 év során a kétoldalú forgalom több mint négyszeresére bõvült.

Magyarország külkereskedelmi teljesítményét tükrözi, hogy az Unió statisztikái szerint a tagállamok egymás közti forgalma nélkül számított ország-rangsorban hazánk az Unió 10 legjelentõsebb külkereskedelmi partnere között található. Az EU tagállamaival lebonyolított külkereskedelmünk koncentrációja meghaladja a korábban csatlakozott országoknál regisztrált arányokat.

A 2001. év végi adatok alapján az EU-val lebonyolított forgalmunk továbbra is kedvezõen alakult. Kivitelünk 10,0 %-kal bõvülve 25 225 M eurót, behozatalunk 6,6 %-kal emelkedve 21 691 M eurót tett ki. Ennek megfelelõen az Unió részesedése a magyar exportból 74,3 %-ot, az importból 57,8 %-ot ért el. A forgalom egyenlege az egy évvel korábbi 2 581 M eurós többlethez képest 2001 decemberének végén 3 534 M eurós aktívumot mutatott.

Az EU tagállamaiba irányuló kivitelünkben meghatározó, 65 %-os részesedése van a gépek és berendezések cikkcsoportnak, míg a feldolgozott termékek 26,8 %-os, a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek 4,7 %-os, a nyersanyagok 1,9 %-os, az energiahordozók 1,6 %-os súlyt képviselnek. Külön ki kell emelni a mezõgazdaság exportjának 2001. évi teljesítményét, mivel a múlt évi közel 20 %-os bõvülés a forgalom 1998 óta regisztrált csökkenését törte meg.

Behozatalunkat tekintve szintén a gépek és berendezések termékkör adja a forgalom több mint felét, ezen termékek importunk 53,6 %-át jelentették. A rangsorban ezeket a feldolgozott termékek 41 %-os, a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek 2,3 %-os, az energiahordozók 1,7 %-os, és a nyersanyagok 1,4 %-os részesedéssel követik.

A legjelentõsebb kereskedelmi partnerünk továbbra is Németország, ahová kivitelünk 35,6 %-a irányult és ahonnan behozatalunk 24,9 %-a származott. A legalább 1 %-os forgalmi részesedéssel bíró relációk közül az átlagnál gyorsabban bõvült exportunk Írországba (35 %), Franciaországba (27 %), Spanyolországba (23 %), Olaszországba (18 %), Nagy Britanniába (17 %) és Belgiumba (16 %).

A külkereskedelmi forgalom részletes adatait az 5. sz. melléklet tartalmazza.

Az Európai Megállapodásnak a munkaerõ mozgásáról szóló fejezete tárgykörében Németországgal és Ausztriával van érvényben munkavállalást biztosító kétoldalú egyezmény.

A Németországgal kötött, vállalkozói szerzõdés keretében munkavállalási lehetõséget biztosító kétoldalú egyezmény kvótája (7060 fõ/hó) teljes mértékben kihasználásra került 2001-ben. A vendég munkavállalói szerzõdésben biztosított kontingens (2000 fõ/év) ugyanakkor csak részben volt kihasználva.

Ausztriával 1998-ban lépett hatályba a határ menti ingázókra vonatkozó kétoldalú egyezmény, amelynek 2001. évi kerete 1200 fõ volt (a határ menti érintett megyék magyar oldalon Zala, Gyõr-Moson-Sopron és Vas megye, osztrák oldalon Burgenland tartomány); a gyakornokok cseréjére vonatkozó kontingens pedig 600 fõ. A kvóták kihasználása mellett azok további emelését kezdeményezte a magyar fél 2002 vonatkozásában. 2001. õszén tárgyalások indultak Ausztriával abból a célból, hogy szélesebb kereteket biztosító egyezmény kerüljön kidolgozásra, magában foglalva lehetõség szerint vállalkozói szerzõdéses, ill. egyéni munkavállalás biztosítását is.

A fenti kétoldalú megállapodásokhoz kapcsolódóan a szociális biztonsági koordináció elõsegítésére Magyarország mind Németországgal, mind Ausztriával kétoldalú egyezményt kötött, az elõbbi 2000. május 1-jétõl, az utóbbi 2001. január 1-jétõl kell alkalmazni.

Az MNB fizetési mérleg statisztikáján alapuló adatok szerint 2001-ben a szolgáltatások exportja (idegenforgalommal együtt) 8 622 M eurót, importja 6 197 M eurót tett ki. A kivitel az egy évvel korábbi szinthez képest 26,5%-kal nõtt, míg a behozatali oldalon 27,1%-os volt a bõvülés. 2001-ben a szolgáltatások külkereskedelmében 2 425 M euró aktívum képzõdött.

A szolgáltatáskereskedelem tekintetében az Európai Unió tagállamainak részesedése elõzetes adatok szerint a kivitelbõl 62,6% volt, míg a behozatalon belül az EU országai 50,67%-os részarányt képviseltek (2001. január-novemberi idõszakra).

A volumenhordozó kategóriák - az igen jelentõs idegenforgalmon túl - kivitelünkben a különféle üzleti, professzionális és technikai szolgáltatások és a nemzetközi szállítási tevékenység, valamint az építõipari, építési-szerelési szolgáltatások voltak. Behozatalunkban az üzleti, professzionális és technikai szolgáltatásokat a szabadalmi és licencdíjakkal, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kifizetések követték a forgalom alapján összeállított statisztikákban.

A Magyarországra beáramló közvetlen külföldi tõkebefektetések nagysága 2001-ben 2 715 millió eurót tett ki, amelybõl a részvény és egyéb tulajdonosi részesedés 1 083 millió euró, a tulajdonosi hitelek nagysága pedig 1 633 millió euró volt. Ez 2000-hez viszonyítva 52,3 százalékos, 1999-hez képest pedig 46,8 %-os növekedést jelent. A nem adóssággeneráló finanszírozás egyenlege 2001-ben 813 millió eurót tett ki, ami 279,9 százalékos javulást jelent 2000-hez képest.

A közvetlen tõkebefektetések állománya Magyarországon 2001. december 31-én 25898 millió euró volt. Ezt összevetve az elõzõ év végén mért 21 283 millió eurót kitevõ értékkel, a növekedés 21,7 százalék. Ebbõl a részvény és egyéb tulajdonosi részesedés állománya 15,2, a tulajdonosi hitelek állománya pedig 56,7 százalékkal emelkedett.

Magyarországon a legjelentõsebb befektetõ országoknak az elmúlt tíz évben az USA, Németország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, Belgium, Ausztria, Svédország, Svájc, Japán, Luxemburg és Olaszország számítottak. 2001-ben a külföldi befektetõk rangsorát Magyarországon Németország vezette 633,3 millió eurónyi befektetéssel. Második helyen Japán állt (291,7 millió euróval, majd pedig Ausztria (219,7 millió euró), az USA (134,6 millió euró) és Luxemburg (61 millió euró) következett a rangsorban.

A forint árfolyamsávjának kiszélesítése meggyorsította a tõkemozgások liberalizációjának folyamatát oly módon, hogy feloldották a devizabelföldiek és devizakülföldiek közötti rövidlejáratú tõkemozgásokra és derivatív ügyletekre vonatkozó korlátozásokat. E változások eredményeként a forint teljesen konvertibilissé vált.

Az Unióhoz történõ csatlakozásra való jogharmonizációs felkészülés, gazdasági alkalmazkodás és felzárkózás a koppenhágai kritériumokat szem elõtt tartva, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) célkitûzéseit követve valósulhat csak meg. A magyar Kormány alapvetõ gazdasági célkitûzése - egyensúly mellett fenntartható dinamikus növekedés - a tárgyidõszakban megvalósult. Gazdaságpolitikánk kialakításában és végrehajtásában jelentõs szerepe van a Kormány és az Európai Bizottság együttmûködésének. Ennek eszköze korábban az ún. Közös Értékelés (Joint Assessment) volt, amely hazánk középtávú makrogazdasági programját vázolta fel 2004-ig, és amely a tagság után kötelezõen megalkotandó konvergencia program elõfutárának volt tekinthetõ. A Joint Assessment legutolsó változata 2000 áprilisában készült el.

2001-ben Magyarország - a GMU-ra való intézményes felkészülés újabb elemeként - elkészítette Elõcsatlakozási Gazdasági Programját (Pre-accession Economic Programme), valamint az államháztartás helyzetét tükrözõ Notifikációs Jelentést. Reményeink szerint az Unió megerõsített elõcsatlakozási stratégiája továbbra is hathatós segítséget nyújt gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában.

Az Európai Megállapodás által elõirányzott gazdasági együttmûködés ma jobbára már az elõcsatlakozási programok keretei között valósul meg, ezekkel külön alpont foglalkozik.

2001. év folyamán az Európai Bizottság kezdeményezésére - a többi társult országgal egyidejûleg - bekapcsolódtunk a belsõ piaci szakértõk együttmûködési rendszerébe. Ebben a tagállamok szakértõi mellett az Európai Gazdasági Térség országainak képviselõi vesznek részt. Az ún. "kontakt pont" rendszer célja - mely több mint 50 államigazgatási tisztviselõt érint - az, hogy megkönnyítse az egységes belsõ piacon esetleg felmerülõ tagállamok közötti problémák megoldását.

Az EU csatlakozás elõtt az adminisztratív együttmûködés lehetõvé teszi a belsõ piaci acquis transzpozícióját biztosító nemzeti jogszabályokra vonatkozó információk cseréjét a tagállamokkal, a tagjelöltekkel és az Európai Bizottsággal. Természetesen a tagság elõtt a rendszerben való részvétel nem lehet teljes, nem terjedhet ki a csatlakozási tárgyalások témáját képezõ problémák megvitatására.

Az Európai Bizottság legutóbbi, 2001. november 13-án megjelent éves jelentése a PHARE program eredményeit jónak ítélte meg, az hatékony tudás-átadást, új eszközöket és finanszírozási forrásokat biztosított számos fontos területen. Az ISPA programmal kapcsolatban a jelentés hangsúlyozta, hogy a program mûködésének elsõ évében a Magyarország rendelkezésére bocsátott eszközök száz százalékát sikerült lekötni. A SAPARD program magyar intézményi rendszerének kialakításában késedelmet állapított meg. A késedelem mindazonáltal nem érinti hátrányosan a Magyarországnak e keretbõl jutó források felhasználhatóságát.

2001. január 1-vel hatályba lépett az európai uniós elõcsatlakozási eszközök támogatásai felhasználásának pénzügyi tervezési, lebonyolítási és ellenõrzési rendjérõl szóló 255/2000. (XII. 25.) Korm. rendelet, valamint 2001. évben ennek módosítása is, amely a szabálytalanul felhasznált összegek visszatérítésérõl és a visszatérítés garanciáiról rendelkezik.

Az elõcsatlakozási alapokból kapott támogatások felhasználásával megvalósuló programok megfigyelõ és értékelõ rendszerének kialakításáról a 166/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet került kiadásra, amely jogszabályi szinten szabályozza a hazai monitoring rendszer eddig a kormányhatározatok alapján kialakított intézményrendszerét, megteremtve ennek jogszabályi alapját és egyben tartalmazva annak továbbfejlesztését is.

2001-ben befejezõdött egy számítógépes információs rendszer felállítása, amely megteremtette a PHARE, ISPA és SAPARD elõcsatlakozási alapok, valamint a jövõbeni strukturális alapok monitoring rendszerének informatikai hátterét is.

A programok tartalma és teljesítési helyzete:

1998-tól kezdõdõen a tagjelölt országokban a Phare elsõdleges célja a csatlakozási felkészülés támogatása. A programok tartalmát a Csatlakozási Partnerség prioritásai és a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja határozzák meg. Az 1997-2001 idõszak támogatási kereteinek prioritásai: intézményfejlesztés és kapcsolódó beruházások: 44 %, regionális fejlesztési "minta" programok: 14 %, határmenti együttmûködési programok: 12 %, támogatás a közösségi programokban való részvételhez: 10 %.

Jelenleg az 1999-2001. évi támogatási keretek - nemzeti keret és határmenti együttmûködési programok - projektjeinek, illetve a három alábbi, a korábbi országprogramok részét képezõ, határidõ módosítást kapott projektnek a megvalósítása folyik.

Az 1997. évi Phare program egy projektje továbbra is folyamatban van. A HU9705 területfejlesztési projekt két célrégiójában - Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl - megvalósítandó alprojektjeinek kifizetési határidejét az EU Delegáció 2002. december 31-re módosította. A 30,3 millió euró lekötött összegbõl 2001. december 31-ig 8,4 millió euró került kifizetésre.

2001 második félévében lezárult az 1998. évi projektek kifizetési idõszaka. A kifizetések rendben megtörténtek, az idõközben bekövetkezett árváltoztatásoknak betudhatóan, csupán minimális technikai veszteségek keletkeztek. Az 1998. évi 93 millió eurós allokáció leszerzõdésre került 95 %-ának 86%-a került kifizetésre 2001. december 31-ig.

A kifizetési határidõ módosításával még megvalósítási szakaszban van két 1998. évi projekt. A HU9806-01 számú állategészségügyi projekt megvalósítása során a felmerült terület-kisajátítási problémák megoldása hosszú idõt vett igénybe, ezért a kifizetési határidõ e projekt esetében 2002. április 30-ra módosult.

A HU9808-01 Különleges felkészítõ program a Strukturális Alapok fogadására projekt kifizetési határideje 2002. március 31-ig lett meghosszabbítva.

Ugyancsak 2001 második félévében zárult az 1999. évi projektek szerzõdéskötési idõszaka egy projekt kivételével. Az 1999. évi 128,54 millió eurós keretnek 97 %-a került leszerzõdésre, s annak 51 %-a lett kifizetve 2001. december 31-ig. A kifizetések végsõ határideje 2002. második félévében jár le szeptember 30-ával, illetve december 31-ével (a HU9908-01 projekt, az Esztergom-Párkány híd esetében 2003. december 31-ével).

A HU9909-02 földnyilvántartó rendszer korszerûsítése projekt, amely a megyei földhivatalok számítógépesítését tûzte ki célul, szerzõdéskötési határidejét az EU 2002. június 30-ig meghosszabbította annak érdekében, hogy a fejlesztésre kerülõ szoftverhez leginkább megfelelõ számítógépek beszerzésére kerülhessen sor.

A javuló tendencia szemléltetésére kiemelendõ, hogy amíg a szerzõdéskötési veszteség az 1995. évi keretbõl 22 %, az 1996. évinél 10 %, az 1997. évinél 9 %, az 1998. évinél 4,8 %, s az 1999. évi esetében már csak 2 % volt.

2000-tõl a Phare a korábbiaknál nagyobb súllyal támogatja a regionális fejlesztést a Strukturális Alapokra való felkészülés érdekében. A 2000. évi 119,69 millió eurós keret prioritásai a következõk: az acquis átvételéhez szükséges intézményfejlesztés 44,47 millió euró, regionális fejlesztési programok 32 millió euró, határmenti együttmûködési programok 19 millió euró, támogatás a közösségi programokban való részvételhez 24,22 millió euró.

2001. december 31-ig a 2000. évi 119,69 millió eurós keret 28 %-a került leszerzõdésre, s annak 74 %-a kifizetésre. A szerzõdéskötések határideje 2002. szeptember 30., illetve december 31., a kifizetéseké 2003. szeptember 30. és december 31.

A 2001. évre jóváhagyott 108,8 millió euró Phare támogatás prioritásai az elõzõ évihez hasonló szerkezetet követnek, amely a következõ: az acquis átvételéhez szükséges intézményfejlesztés 44 millió euro, regionális fejlesztési programok 29 millió euró, támogatás a közösségi programokban való részvételhez 16,8 millió euró, határmenti együttmûködési programok 19 millió euró.

Itt még nem számolhatunk be szerzõdéskötési eredményekrõl. A 2001. évi projektekre aláírt Pénzügyi Memorandumokban rögzített szerzõdéskötési határidõ 2003. június 30., illetve november 30., a kifizetési pedig 2004. június 30., illetve november 30.

A 2002. és a 2003. évi Nemzeti Programok elõkészítése jól halad. Szándékunk szerint az éves nemzeti Phare programok prioritásairól és tartalmáról még a jelen kormányzati ciklus vége elõtt az EU-val részletesen megállapodunk. Konkrét programokkal le nem fedett további forrás csak a külön eljárásrend alapján készülõ határmenti programokban (CBC) marad.

A hátralévõ két országprogram fõ prioritásai: a csatlakozáshoz szükséges utolsó intézményfejlesztési projektek finanszírozása, felkészítés a Strukturális Alapokra.

A 2002 évben - magyar javaslatra - olyan döntés született, hogy a 2002 évi intézményfejlesztési projekteket a lehetõ leggyorsabban elõ kell készíteni, és a rájuk vonatkozó Pénzügyi Megállapodást lehetõleg még 2002 elsõ felében alá kell írni. A Phare 2002 intézményfejlesztési programcsoportját ennek megfelelõen már 2001 végén összeállítottuk, és a pénzügyi javaslatot az elsõ lehetséges alkalommal - 2002 február 4-én - a tagállamokkal jóvá is hagyattuk.

A 2002-es elsõ programcsomagot követõen a korábbiakban megszokott nagy intézményfejlesztési projektekre - 3 eszközbeszerzést leszámítva - feltehetõleg már nem kerül sor. Az utolsó intézményfejlesztési támogatásokat a csatlakozási tárgyalások során felmerülõ igényeknek megfelelõen tervezzük felhasználni. A rugalmasság érdekében a csatlakozás elõtti idõszak végéig tervezünk fenntartani egy kisebb - néhány millió euró nagyságú - Nem-allokált Intézményfejlesztési Alapot, melybõl a tárcák ad-hoc szakértõi segítségnyújtási, oktatási igényei, esetleg kisebb eszközigényei is gyorsan kielégíthetõek lesznek.

A 2001-ben megvalósítás alatt álló Phare-projektek listáját a 3. sz. melléklet tartalmazza.

Az intézményfejlesztés támogatásában az intézményközi együttmûködés (twinning) meghatározó szerepet játszik. Ennek keretében az érintett tagállam hosszú távú szakértõket küld Magyarországra, akik az adott intézmény EU csatlakozásra történõ felkészülésének segítésére legalább egy évig közremûködnek valamely jogi és intézményi harmonizációs projekt végrehajtásában.

1998-ban az alábbi fõ területeken indultak twinning projektek: mezõgazdaság, környezetvédelem, pénzügyek, pénzügyi ellenõrzés és monitoring, bel- és igazságügyi együttmûködés, vizsgáló és tanúsító intézetek és a piacfelügyelet fejlesztése, továbbá a strukturális alapokra való kormányzati felkészülés. 1999-ben a twinning kiegészült a foglalkoztatási és szociális ügyek területével is. 2000-ben új elemként jelent meg a kábítószer elleni küzdelem és a régiók felkészítése a strukturális alapokra. A 2001. évi program új lehetõségei a bírók és ügyészek képzése, felkészülés az energia piac liberalizációjára, a megújuló energiaforrások, a szociális párbeszéd fejlesztése, a közúti forgalom felügyelete. 2002-tõl lehetõség van az egyszerûsített twinningre is, amely kisebb projekt keretében legfeljebb fél évre ad lehetõséget szakértõk foglalkoztatására. A 2002. évi keretbõl tervezett együttmûködések a csatlakozásra történõ felkészülés befejezését segítik elõ.

Az 1998-ban elfogadott 16 projekt közül 15 már lezárult. Az 1999-es program 6 projektje közül 3 fejezõdött be. A 2000-ben elfogadott 8 projekt megvalósítása folyamatban van. A 2001 évi program keretében 18 projekt indul, ezek még az elõkészítési szakaszban vannak, a szerzõdések megkötésére várhatóan 2002. elsõ negyedévben kerül sor. A 2002. évi program keretében 11 projekt kidolgozása kezdõdött meg.

Az ISPA a 2000. évtõl a közlekedés és a környezetvédelem területén, e szektorok középtávú stratégiáiba illeszkedõ, nagy volumenû fejlesztési projektekhez nyújt támogatást.

A környezetvédelem vonatkozásában az ISPA deklarált célja, hogy a tagjelölt országok környezetvédelmi színvonalát az EU átlagához közelítse. A segítségnyújtás a Közösségi Vívmányok beruházás-igényes irányelveire összpontosít, azokra, amelyek nagy költségigényûek és a legjelentõsebb környezeti problémákat érintik, úgymint a szilárd hulladék feldolgozása, szennyvízkezelés, levegõszennyezés, ivóvízellátás.

A közlekedés területén a közlekedési infrastruktúra minõségének javítása és bõvítése, továbbá a közösségi hálózatokhoz való csatlakozás támogatása a cél.

Magyarország éves támogatási kerete mintegy 72-108 millió euró. 2000-2001-ben évente 88 millió euró támogatást kaptunk, 50-50%-ban megosztva a környezetvédelmi és közlekedési szektor között.

A magyar finanszírozási hányad jellemzõen 50 % volt, ami meghaladja a korábbi számításainkat és az EU finanszírozási fedezetarány növelésére serkent.

Az eredményes forrásbevonás elengedhetetlen feltétele volt a vonatkozó intézmények kiépítése. Az eredményességhez nagyban hozzájárult a színvonalas stratégiai fejlesztési program- és projektkészítés, és pénzügyi-igazgatási munka, illetve a sikeres hazai és EU viszonylatú egyeztetés. A minõségi projektkészítés egyik kiemelkedõ eredménye és következménye a ma már nélkülözhetetlen környezeti hatástanulmány készítése, mely tartalmi színvonalában megegyezik az EU-ban jelenleg érvényes elõírásokkal.

A 2000. évi keret projektjeinek megvalósítása folyamatban van, a 2001. évi keret támogatásainak felhasználása ez év második felétõl várható.

A berlini csúcstalálkozó döntése alapján a 10 tagjelölt ország számára indított SAPARD program keretében Magyarország évi 38,04 millió euró (kb. 10 milliárd forint) vissza nem térítendõ támogatást kaphat 2000-2006 között a Közös Agrárpolitika átvételére és a vidéki térségek alkalmazkodó-képességének javítására. Ehhez társfinanszírozásként a nemzeti költségvetésbõl éves szinten 3,3 milliárd forintot kell biztosítani. Ez a támogatási összeg 2006-ig, illetõleg a csatlakozásig vehetõ igénybe.

A SAPARD program beindításához Magyarországnak három alapkövetelményt kell teljesítenie: el kell fogadtatnia az Európai Bizottsággal a 7 évre szóló mezõgazdasági és vidékfejlesztési tervét, akkreditálnia kell egy mûködõképes végrehajtó hivatalt, az ún. SAPARD Hivatalt, továbbá alá kell írnia az Unióval kötendõ többéves és éves pénzügyi megállapodásokat.

Magyarország 1999. december 29-én adta át az Európai Bizottságnak a hétéves mezõgazdasági és vidékfejlesztési terv (SAPARD terv) elsõ munkapéldányát. Az Európai Bizottság útmutatásai alapján átdolgozott végleges változatot 2000. szeptember 13-án a fogadta el a STAR Bizottság, a tagállami szakértõk egyhangú pozitív véleményével. Az Európai Bizottság 18/10/2000. számú Bizottsági Határozatával Magyarország SAPARD terve elfogadott mezõgazdasági és vidékfejlesztési programmá vált, így annak intézkedései közösségi költségvetésbõl finanszírozhatók.

A SAPARD az elsõ olyan uniós elõcsatlakozási alap, amelynek kezelését az Európai Bizottság teljes egészében átruházza a tagjelölt országokra, a projektek kiválasztási fázisától a támogatások kedvezményezettek részére történõ kifizetéséig. Tekintettel az irányítás decentralizációjára az EU garanciákat kíván szerezni a közösségi források EU elõírásoknak megfelelõ felhasználására és folyósítására. Ezt elsõsorban a végrehajtó intézményrendszer (SAPARD Hivatal és Nemzeti Alap) szervezeti kereteinek és eljárásrendjének jóváhagyásával, az ún. akkreditációval tudja biztosítani. Az akkreditációt a SAPARD Hivatalt felügyelõ illetékes nemzeti hatóság adja meg, a SAPARD források folyósításának megkezdésére azonban a Hivatal csak az akkreditáció Európai Bizottság által történõ elismerésével szerzi meg a jogosultságot.

A SAPARD elõcsatlakozási program intézményi hátterének megteremtésérõl szóló 2188/2000. (VIII.31.) kormányhatározat alapján a SAPARD Hivatal 2000. október 25-én az FVM szervezeti keretein belül megkezdte mûködését. Az akkreditációra való felkészülési folyamatot egy angol szakértõ, a SIGMA - az OECD és az EU közös tanácsadó szerve -, valamint egy nemzetközi auditor tanácsadó cég is segíti. A SAPARD Hivatal vezetésében 2001 augusztusában bekövetkezett váltást követõen a felkészülési munka felgyorsult, ezt az Európai Bizottság szakértõi a 2001. december 12-14. közötti tényfeltáró látogatásuk alkalmával meg is erõsítették. A tényfeltáró látogatás ugyanakkor hiányosságokat jelzett a Nemzeti Alap és az azt felügyelõ Nemzeti Programengedélyezõ viszonyában, melyek megszüntetésére a Pénzügyminisztérium - szervezeti struktúrája megfelelõ változtatásával - azonnali lépéseket tett. A pénzügyminiszter létrehozta Nemzeti Programengedélyezõ munkaszervezetét. A SAPARD Hivatal 2002. március közepére tervezi a felkészülés befejezését, ezt követõen kezdõdhet a Hivatal - és egyúttal a Nemzeti Alap - akkreditációs átvilágítása, melyet az Állami Számvevõszék végez.

A SAPARD Program mielõbbi beindítása érdekében az FVM a SAPARD Hivatal vezetésével összhangban úgy döntött, hogy az elsõ évben a Program intézkedései közül a technikai segítségnyújtás mellett csak a három legnagyobb horderejût indítják (mezõgazdasági vállalkozások beruházásai, mezõgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése, vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása). Ezekre csoportosítják át a teljes forrást, amihez azonban elõbb az Európai Bizottság jóváhagyása is szükséges. A pályázatok kiírása, lebonyolítása és a támogatások folyósítása természetesen csak az akkreditációt elismerõ bizottsági határozat megszületése után kezdõdhet meg.

A tagjelöltekkel bilaterálisan megkötött többéves pénzügyi megállapodás rögzíti a SAPARD források folyósításának pénzügytechnikai feltételeit és a kölcsönös kötelezettségvállalásokat. Magyarország többéves pénzügyi megállapodása és a 2000. évi éves pénzügyi megállapodás 2001. március 2-án került aláírásra. Jelenleg egyeztetés alatt áll a 2001. évre vonatkozó éves pénzügyi megállapodás. Az Európai Bizottság javaslata alapján ez meghosszabbítja a 2000. évi keret felhasználásának végsõ dátumát - kitolva az eredeti határidõt. egy évvel - 2003. december 31-ig.

Az Európai Unió 1997-ben elfogadott megerõsített elõcsatlakozási stratégiája többek között azt irányozta elõ, hogy annak megvalósításaként a csatlakozni kívánó országok fokozottabban kapcsolódhatnak be a közösségi programokba, továbbá ügynökségekbe, szakbizottságokba.

A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács 1993-ban döntést hozott arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében a közösségi programokat megnyitják Magyarország számára is. Az Európai Megállapodás kiegészítõ jegyzõkönyve 1996-tól megteremtette a jogi alapot a magyar részvételre. A programok megnyitásáról ezideig minden esetben egyedi döntés született, míg a részvétel feltételeirõl és módozatairól a Társulási Tanács (TT) határozott. A közösségi programokban való részvétel az adott szakterületeken az integrációs felkészülés kiemelten fontos eszköze.

Magyarország 1997 óta részt vesz a tagjelölt országok számára megnyitott programok többségében. 1997-2000 közötti programrészvétel: az oktatás (Socrates), a szakképzés (Leonardo da Vinci) és az ifjúságpolitika (Youth For Europe), illetve ugyanezen programok 2000-ben beindult új generációs változatai (Socrates II, Leonardo da Vinci II, Youth); a szociálpolitika (A férfiak és nõk közötti esélyegyenlõség ), a népegészségügy (AIDS és egyéb fertõzõ betegségek megelõzése, Kábítószer-függõség megelõzése, Egészségfejlesztés, tájékoztatás, oktatás és képzés, Rák elleni küzdelem); az energia (Save II), a környezetvédelem (LIFE III), a kultúra (Raphael, Kaleidoscope, Ariane), a kis-és közepes vállalkozások (SME), a kutatás-fejlesztés (5. Kutatás-fejlesztési keretprogram). A Kultúra 2000 programban történõ részvételünkrõl szóló TT határozat 2001. július 1-jével hatályba lépett.

A programrészvételt változatlanul a csatlakozási felkészülés fontos részének tekintjük, ezért arra törekszünk, hogy minden területen és minél elõbb bekapcsolódhassunk a közösségi programokba. A részvétel hazai intézményi és pénzügyi feltételeit (hazai költségvetés és Phare finanszírozás kereteit) a mûködõ és tervezett programokra vonatkozóan kialakítottuk, illetõleg a programnyitás menetrendje szerint folyamatosan biztosítjuk. A programcsatlakozással kapcsolatos, alapvetõen kedvezõ tapasztalataink visszaigazolták a közösségi programok csatlakozási felkészülésben játszott szerepéhez fûzött várakozásainkat.

A közösségi programokkal kapcsolatos tapasztalatok:

• A programok többségében a sikeres magyar pályázatok száma, a résztvevõk köre más társult országokhoz képest kimagasló és számos esetben közelíti a tagállamok átlagát.
• Különösen sikeres Magyarország részvétele a 2002-ben befejezõdõ 5. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramban, ahol az eddigi évek tapasztalatai szerint a részvételi költségnél messze nagyobb kutatástámogatási forrásokat sikerült visszapályázni. Hasonlóan kedvezõek az oktatási, képzési programok részvételi mutatói.
• Egyes egészségügyi programok esetében további kérdések várnak még tisztázásra, mert a hazai elvárásokhoz képest kevésbé sikerült kiaknázni a programcsatlakozásban rejlõ lehetõségeket.
• Az 1999-2000-ben lejárt programok utódprogramjaiba való bekapcsolódásunk különbözõ hatékonyságú megoldásokat eredményezett. Míg ez a Socrates, a Leonardo, a Youth programok esetében sikeresnek bizonyult, a népegészségügyi programok esetében egyelõre - fokozott erõfeszítéseink ellenére - nem biztosított a folyamatos programrészvétel. A népegészségügyi programok (AIDS, Drogfüggõség, Rákmegelõzés, Egészségmegõrzés) 2000-ben lezárultak, de az új népegészségügyi keretprogram elfogadásáig meghosszabbításra kerültek.
• A Kerethatározatról folyó tárgyalások sikeresen lezárultak, így - a tagjelölt országok közül elsõként Magyarországgal - a Társulási Tanács 2001. december 18-i brüsszeli ülésén aláírtuk a közösségi programokban való magyar részvétel általános kereteit szabályozó Kerethatározatot (TT 4/2001), amely 2002. január 1-i hatállyal életbe lépett. A vonatkozó kormányhatározatnak megfelelõen a KÜM kezdeményezésére a 307/2001. (XII. 27.) kormányrendelettel a kerethatározat kihirdetésre került.

A Kerethatározat elfogadását követõen Magyarország a közösségi programok elfogadására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban részt vehet minden olyan közösségi programban, amelyet megnyitottak a közép- és kelet-európai tagjelölt országok számára. A meghatározott programokban való részvételével összhangban járul hozzá pénzügyileg az Európai Unió általános költségvetéséhez. Azoknál a programoknál, amelyekhez Magyarország pénzügyileg hozzájárul, képviselõi megfigyelõként részt vehetnek a programok felügyeletét ellátó irányító bizottságokban.

A Kerethatározat hatályba lépésével Magyarország programokba történõ bekapcsolódása felgyorsul és leegyszerûsödik, ennek eredményeképpen a magyar pályázók esélyei javulnak. 2002-tõl kezdõdhet meg Magyarország programrészvétele azon programokban, amelyek a Kerethatározatról folyó tárgyalások miatt 2001-ben nem kerültek egyedi TT határozattal megnyitásra. Az 5. Kutatási Technológia-fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramban társult tagként résztvevõ Magyarország a 2003. január 1-én induló 6. Kutatási, Technológia-fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramban is részt kíván venni.

A "Costums 2002" programra a PM 23 millió forint (88 ezer euró) hozzájárulást hagyott jóvá, amelynek átutalása a programban történõ részvételt biztosító szerzõdés közeljövõben esedékes aláírását követõen megtörténik, és a tényleges részvételre is sor kerül 2002 második félévétõl. Ennek eredményeként az intézményi integráció új elemmel bõvül, hathatósan segítve a Vámunióra történõ felkészülést.

A népegészségügyi közösségi programokban való magyar részvétel feltételei egyelõre nem tisztázottak, döntõen az EU eljárási rend és a tényleges programnyitás függvényei. (A Kormány és a Bizottság közötti megállapodás tükrében továbbra is lehetõség van a programrészvétel közel 50%-ának Phare programból történõ finanszírozására.)

Kétoldalú tárgyalásokon felvetõdött annak lehetõsége, hogy az ukrán-magyar határon átnyúló együttmûködési kezdeményezések részesedhessenek a TACIS program keretébõl.

A Magyarország számára megnyílt közösségi programok összefoglaló táblázatát a 2001-2002. évre a 4. sz. melléklet tartalmazza.

Az EU csatlakozás elõtti szakbizottságokba történõ bekapcsolódás alapvetõen három féle. Egyrészt a megnyitott programok igazgatását végzõ committee-kben, másrészt az EM kiegészítõ megállapodásaként, szerzõdéses jogi alapon megnyílt szakbizottságokban, harmadrészt egyoldalú közösségi döntéssel megnyitott testületekben vesznek részt magyar képviselõk.

Jelenleg (a Programok szakbizottságaitól eltekintve) Magyarország többek között a következõ EU szakbizottságokban vesz részt megfigyelõként: Turisztikai Tanácsadó Bizottság (a Tanács 86/664/EGK határozata); Szabványügyi és Mûszaki Szabályozási Szakbizottság (98/34/EK irányelv); megfelelõség-tanúsítási szakbizottságok (PECA) az elektromágneses összeférhetetlenségrõl (a Tanács 92/31/EGK irányelve), illetve az orvostechnikai eszközökrõl (a Tanács 90/385/EGK irányelve).

Az Agenda 2000 már rögzítette, hogy az EU ügynökségeiben való részvétel a tagjelöltek számára hasznos, felkészülési lehetõséget nyújt a csatlakozáshoz, mert segít megismerni az uniós politikákat, munkamódszereket és eljárásokat.

Magyarország kinyilvánította, hogy mind a tizenkét közösségi ügynökséghez csatlakozni kíván. A Bizottság hat bekapcsolódási lehetõséget igazolt vissza. Egy esetben Magyarország kétoldalú megállapodás alapján már tagja egy közösségi ügynökségnek: az Európai Környezetvédelmi Ügynökségre vonatkozóan a 3 évre szóló csatlakozási szerzõdést az Országgyûlés is megerõsítette az 58/2001. (IX. 7.) OGY határozattal, így 2002. január 1-tõl Magyarország részt vesz a szervezet munkájában.

Az elmúlt évben európai integrálódásunk folyamatában a Kormány erõfeszítései változatlanul a tagságra való célirányos felkészülésre, valamint a csatlakozási tárgyalásokra (ezekrõl a III. fejezetben számolunk be) összpontosultak. Az Európai Bizottság legutóbbi, 2001. november 13-i Magyarországról készített Éves Jelentése megállapította, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás a magyar kormány politikai programjának prioritása maradt és a Kormány fokozta a csatlakozásra történõ felkészülés érdekében tett erõfeszítéseit.

A Bizottság Éves Jelentése egyúttal megállapította, hogy a Magyarország a csatlakozás politikai kritériumait folyamatosan teljesítõ, stabil és kiszámítható, magas versenyképességgel rendelkezõ piacgazdaságú ország, amely az elmúlt évben folytatta felzárkózását az Európai Unió gazdaságához és minden területen újabb elõrehaladást ért el a már magas fokú jogharmonizáció és intézményfejlesztés területén. A Bizottság egyidejûleg megjelölte azokat a területeket, ahol további erõfeszítéseket lát szükségesnek. A jelentés megállapításait, elsõsorban a Bizottság által felvetett hiányosságokat a szaktárcák és a Kormány elemezte és az azokból levont következtetéseket, tennivalókat beépítette felkészülési programjaiba. A közvélemény gyors és hiteles tájékoztatása érdekében az Éves Jelentést a Kormány az eredeti angol nyelven és nyers, nem hivatalos fordításban magyar nyelven is közzétette a Külügyminisztérium internetes honlapján, ahol az jelenleg is hozzáférhetõ.

A belsõ felkészülés meghatározó programjait az elmúlt évben is a Jogharmonizációs Program (JHP) és a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja (ANP) alkották. A szükséges pénzügyi kereteket a kétéves költségvetés tartalmazta. Megkezdõdött a Nemzeti Fejlesztési terv összeállítása. A felkészülés szerves részét képezték a köztisztviselõk képzésének és a közvélemény tájékoztatásának és felkészítésének programjai. A Kormány folytatta aktív párbeszédét és együttmûködését a parlamenti, politikai, valamint szakmai és érdekképviseleti és önkormányzati szervezetekkel az integrációs folyamat össztársadalmi bázisának biztosítása érdekében.

A jogharmonizációs program felülvizsgálatára legutóbb a 2158/2001. (VI.27.) Korm. határozattal került sor. A felülvizsgálat célja az volt, hogy a jogalkotás ütemezését igazítsa a csatlakozási tárgyalásokon elért eredményekhez, továbbá a közösségi jog változásaihoz és az idõközben megvalósított jogalkotási lépésekhez.

A törvényalkotást igénylõ jogharmonizációs feladatok teljesítése érdekében a Kormány 2001 második félévében 22 törvényjavaslatot terjesztett az Országgyûlés elé. A rendeleti szintû jogalkotási feladatok megvalósítása érdekében számos miniszteri és kormányrendelet született.

Az Európai Unió 2001. évi éves jelentése alapvetõen kedvezõen értékeli az egyes területeken elért jogharmonizációs eredményeket. Megállapítja, hogy a csatlakozásra való felkészülés jogharmonizációs szempontból összességében ütemesen folyik, azonban további erõfeszítések szükségesek a közösségi joganyag teljes átvétele érdekében. Az Európai Unió által felsorolt további jogalkotási feladatok alapvetõen összhangban vannak a csatlakozási tárgyalások során tett magyar vállalásokkal és a hatályos jogharmonizációs program ütemezésével.

Az Európai Unió 2001. évi éves jelentésében foglaltak elemzésével egy idõben a Kormány megvizsgálta a 2001. évre vállalt jogharmonizációs feladatok idõarányos teljesítését. Áttekintette a 2001-re vállalt rendeleti szintû jogalkotást igénylõ feladatokat és határozott az elõkészítés felgyorsításáról.

Az 1124/2001. (XI.22.) Korm. határozat értelmében a csatlakozásig hátralévõ jogharmonizációs, intézményfejlesztési feladatokról, továbbá a tagsági mûködéshez szükséges feltételek megteremtésérõl akcióterv készült, melynek keretében a Kormány egyidejûleg felülvizsgálta a jogharmonizációs programot és a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programját.

A csatlakozási stratégiának megfelelõen a belsõ felkészülést 2002 végéig be kell fejezni, az intézkedések ütemezése ennek figyelembe vételével történt meg. A felkészülés 1998 óta átfogó programok alapján folyik, ezek közül a Közösségi Vívmányok átvételének Nemzeti Programja (továbbiakban: Program) meghatározó jelentõségû. E Programot a felelõs kormányzati szervek évente felülvizsgálják és aktualizálják, s tájékoztatásul az Európai Bizottság részére is átadjuk.

A Program 2001. évi felülvizsgálata alapvetõen aktualizálási célú volt. Figyelembe kellett venni az elmúlt év során történt teljesítéseket, a tárgyalási és egyéb fejleményeket. A Kormány álláspontjának megfelelõen a program 2002. december 31-ig valamennyi, a Közösségi Vívmányok átvételével kapcsolatos feladat teljesítését elõirányozza azzal, hogy a csatlakozás konkrét idõpontjához kötõdõ, s 2003. január 1-nél késõbbi csatlakozás esetén 2002-ben nem teljesíthetõ feladatokat külön megjelölve szerepelteti.

A Program minden fejezete magában foglal egy rövid áttekintést a felkészülés helyzetérõl, a 2000-ben elért elõrehaladásra összpontosítva. Bemutatja a tervezett fontosabb jogharmonizációs lépéseket, azokat összefoglalóan ismertetve, tekintettel arra, hogy az önálló Jogharmonizációs Program részletesen, jogszabály mélységben tartalmazza a közösségi jog átvételéhez kapcsolódó hazai jogalkotási, jogszabály módosítási teendõket. Szerepelnek a Programban a Közösségi Vívmányok érvényesítéséhez szükséges közigazgatási kapacitás megteremtésére irányuló intézményfejlesztési intézkedések, megvalósításuk menetrendjével együtt. Ezeken túlmenõen a Program elõirányozza a Közösségi Vívmányok átvételével összefüggõ infrastruktúra - fejlesztéseket és egyéb beruházásokat az érintett területeken.

A Program minden fejezetben, ahol az intézkedések megvalósításához pénzügyi források szükségesek, részletes pénzügyi tervet tartalmaz, amely összehangoltan tervezi a hazai költségvetési forrásokat, a várt EU támogatást és az egyéb forrásokat.

1998 óta Magyarország a felkészülésben jelentõs mértékben elõrehaladt, különösen a jogharmonizáció terén. A még szükséges jogharmonizáción túlmenõen komoly teendõk vannak azonban a csatlakozásig a Közösségi Vívmányok alkalmazásához szükséges intézményrendszer kiépítésével és fejlesztésével összefüggésben is, ezek mind volumenüket, mind ráfordítás igényüket tekintve 2001-2002-ben a legjelentõsebbek.

A Program alapján megállapítható, hogy a Közösségi Vívmányok átvételével kapcsolatos feladatok teljesítésének feltételei adottak, a felkészülés 2002 végéig befejezhetõ. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ez az agrárgazdaság területén, ahol a feladatok súlya és volumene is igen nagy, rendkívül intenzív felkészülési munkát igényel.

A Program végrehajtását a Kormány folyamatosan figyelemmel kíséri, a felelõs kormányzati szervek évente külön jelentésben számolnak be a teljesítésrõl. Az elõirányzott intézkedések végrehajtása az eddigiekben nagyrészt tervszerû volt, az idõszakonként egyes területeken keletkezett lemaradásokat sikerült felszámolni.

A Programban elõirányzott intézkedések költségkihatásai és finanszírozása:

1999-ben mintegy 30 Md Ft, 2000-ben 37 Md Ft szolgálta közvetlenül kimutathatóan az intézmények csatlakozásra való felkészülését. Az érintett minisztériumok, hatóságok költségvetésében ehhez még számottevõ további összegek kapcsolódtak, amelyek azonban nem különültek el az egyéb mûködési, fejlesztési ráfordításoktól.

A 2001-2002. évi költségvetés a gazdaság kedvezõ állapota és a költségvetés jó pozíciója következtében mind az intézményi fejlesztések, mind a Közösségi Vívmányok átvételéhez kapcsolódó gazdaságfejlesztés igényelte további forrásokat teljes mértékben biztosítja.

2001-ben a pénzügyi tervek 104 Md Ft-ot irányoztak elõ a jogharmonizáció és az intézményfejlesztés megvalósítására, 2002-ben az elõirányzat 101 Md Ft. 2001-ben és 2002-ben a teljes ráfordítás 57 %-át tervezik az érintett intézmények költségvetési forrásokból, s 35 %-át EU támogatások révén fedezni. A legnagyobb ráfordítás igények a mezõgazdaság, a bel- és igazságügyek és a foglalkoztatás és szociális ügyek területén merülnek fel, ezek a teljes szükséglet 63 %-át képviselik.

A gazdaságfejlesztés elõirányzata 2001-ben 205 Md Ft, 2002-ben 235 Md Ft. A tervezett beruházások az érintett intézmények fejlesztési terveinek és költségvetésének integráns részei. A teljes ráfordítás 53 %-át fedezik központi költségvetési források, a várt EU támogatás (zömében ISPA and SAPARD) aránya 26 %.

Kiemelendõ új vonása a Programnak az, hogy a 2001-2002. évi költségvetés alapján elõször volt lehetõség a teljes tervezési idõszakra jóváhagyott költségvetési forrásokkal kalkulálni, ami megkönnyítette és megalapozottabbá tette a tervezést. Nagyobb biztonsággal volt tervezhetõ az EU támogatási források felhasználása is.

A 2001-2002. évi költségvetésben a korábbi gyakorlathoz képest jelentõs elõrelépés, hogy a költségvetés külön mellékletben foglalja össze az integrációs felkészülési költségeket, továbbá, hogy a jogharmonizációhoz és az intézményfejlesztéshez szükséges források zöme a fejezeti, intézményi költségvetésekben elkülönítve megjelenik. Ezáltal az eddiginél lényegesen jobban nyomon követhetõ lesz, javul a felkészülési folyamat átláthatósága és ellenõrizhetõsége, mind a Kormány, mind az Országgyûlés számára.

A Program teljes mértékben nyilvános. Nyomtatott formában a Programot az összeállításért és a koordinációért felelõs Külügyminisztérium évente eljuttatja a csatlakozási felkészülésben érintett legfontosabb szervezetekhez, így mindenekelõtt az Országgyûléshez, a kormányzati szervekhez, s az Európai Integrációs Tanácsban résztvevõ szakmai, érdekképviseleti szervezetekhez. A Program hozzáférhetõ a Külügyminisztérium Internet honlapján is, magyar és angol nyelven.

A Program 2001. évi teljesítésének áttekintése, továbbá a 2002. évi felülvizsgálattal kapcsolatos munkák az ez évben várható EU csatlakozási menetrendet figyelembe véve megkezdõdtek, a teljesítésrõl szóló beszámoló és a felülvizsgált Program márciusban kerül a Kormányhoz benyújtásra.

Az Európai Unió regionális politikájába történõ bekapcsolódáshoz a tagjelölt országoknak egy átfogó fejlesztési programot kell készíteniük, amely tartalmazza a strukturális és kohéziós alapokból származó támogatások felhasználásának fõ céljait és területeit. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) kidolgozása és átadása után kezdõdhet meg a Közösségi Támogatási Keret (KTK) megtárgyalása az Európai Bizottsággal. A KTK tartalmazza majd részletesen az egyes intézkedések megvalósítási menetrendjét, valamint pénzügyi kereteit. Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása 2001 elején megkezdõdött.

A strukturális alapok mûködését szabályozó rendelet szerint a Nemzeti Fejlesztési Terv a következõ részekbõl áll: 1. Helyzetértékelés, elemzés, 2. Stratégiai célok meghatározása, 3. Pénzügyi keretek kialakítása, 4. Operatív Programok.

Kiépült az NFT szervezeti rendje, melynek segítségével biztosított a tervezõ szervek (tárcák és régiók) közötti folyamatos együttmûködés és kommunikáció. A tervezõ szervek figyelmet fordítanak a terv készítése során a partnerség elvének érvényesítésére, azaz a szociális partnerekkel történõ érdekegyeztetésre.

A Kormány döntése értelmében az NFT kidolgozásának fõ felelõse és koordinátora a Gazdasági Minisztérium, a stratégiai döntéseket a GM által vezetett Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (FKTB) hozza. Az FKTB döntése szerint az NFT Helyzetértékelés részét 2002 március végéig, a Stratégiát júliusig, a Pénzügyi kereteket és az Operatív programokat októberig kell elkészíteni. Jelenleg öt operatív programot terveznek a tárcák és a régiók (agrárgazdaság és vidékfejlesztés, gazdasági versenyképesség, humánerõforrás-fejlesztés, infrastruktúra, regionális operatív program). A menetrend szerint az NFT teljes anyagát a Kormányhoz 2002 decemberében kell jóváhagyásra benyújtani.

A magyar köztisztviselõi kar integrációs célú felkészítése stratégiai jelentõségû feladat. A cél olyan, szakmailag is felkészült, nyelveket is ismerõ köztisztviselõi háttér létrehozása, amely megfelel az uniós tagság követelményeinek és képes érdekeink érvényesítésére mind a csatlakozási tárgyalásokon, mind az elkövetkezõ tagság hazai, illetve a Bizottságnál dolgozó szakértõi gárdájában. A képzési feladatok ellátásának pénzügyi fedezetét egyfelõl az EU tagállamai és intézményei, másfelõl a Külügyminisztérium (EU integrációs képzési kerete), illetve az országos fõhatóságok biztosították.

2001 folyamán angol, francia és német nyelvi képzést indított a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága. A minisztériumok és az országos fõhatóságok köztisztviselõi közül ezeken 302-en vettek részt. Az Európai Unió tagállamaiban mûködõ magas szintû képzési-kutatási központok, valamint a dán, a belga, a brit, a francia, a luxemburgi, a német és az osztrák kormány, és az Európai Unió Bizottsága összesen 31 képzési projektet szervezett magyar köztisztviselõk számára. Ezeken 456 fõ vett részt az év során, részben Budapesten, részben külföldön.

A Kormány az OM-n keresztül aktív részt vállal a oktatási rendszerben megvalósuló integrációs képzésben, egyfelõl a felsõoktatási intézmények által létrehozott és mûködtetett Európai Tanulmányi Központok tevékenységének szakmai, pénzügyi támogatása, másfelõl az Európai Szociális Alap kezelésére történõ felkészülést szolgáló nemzeti képzõközpontok a TEMPUS közalapítvány keretei között történõ mûködtetése révén.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló kérelmet a Kormány az Országgyûlés 1994. március 31-i határozatában foglalt felhatalmazásával nyújtotta be, és ennek alapján folytatja a csatlakozási tárgyalásokat. A felkészülés és a csatlakozási tárgyalások a társadalom és a parlamentben képviselt pártok széles konszenzusára támaszkodik. A folyamatos párbeszéd kiemelkedõ eleme az Országgyûléssel és annak szakbizottságaival való rendszeres kapcsolat.

A Kormány - a Parlament határozata alapján - minden évben írásban beszámol az Országgyûlésnek az Európai Megállapodás végrehajtásáról és a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl. Rendszeresen írásos információkat ad továbbá az Országgyûlés elnöke, az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága, valamint a Külügyi Bizottság részére a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl, a magyar tárgyalási álláspontról, továbbá az egyes tárgyalási fejezetekre vonatkozó kiegészítõ információkról és kiegészítõ tárgyalási álláspontokról.

Mindezeken túlmenõen a Külügyminisztérium rendszeresen tájékoztatja a Parlamentet és annak szakbizottságait az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatáról, lényeges eseményeirõl, ütemérõl, ezen belül a miniszteri és helyettesi szintû tárgyalási fordulókról és a csatlakozási tárgyalások lényeges elemeirõl.

Új kezdeményezésként 1999 szeptembere óta évi rendszerességgel - ezideig összesen három alkalommal 1999. szeptember 29, 2000. november 30., 2001 november 29. - parlamenti EU politikai vitanap megrendezésére kerül sor, melynek elõkészítése során a Külügyminisztérium részletes háttér tájékoztatót állított össze az országgyûlési képviselõk részére.

Az Országgyûlés és a Kormány közötti eddig is rendszeres és folyamatos együttmûködés 2000 januárjától új elemmel bõvült. A külügyminiszter és a hat parlamenti párt frakciójának vezetõje valamint az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága és a Külügyi Bizottság elnöke az Országgyûlés Házbizottságának bevonásával igény szerinti gyakorisággal konzultációt tart a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseirõl, a jogalkotási folyamat feladatairól, amelyre az eddigiekben tizenöt alkalommal került sor. A parlamenti pártok és a külügyminiszter informális megbeszélésein részt vesz az Integrációs Államtitkárság vezetõje és szükség szerint fõtárgyalónk is.

A 2000. szeptember 11-én megtartott egyeztetõ megbeszélés keretében a hat parlamenti párt képviselõi közös nyilatkozatot fogadtak el a csatlakozás idõszerû kérdéseirõl. Ebben kiemelik Magyarország alapvetõ érdekeltségét a lehetõ legkorábbi idõpontban, és az elérhetõ legkedvezõbb feltételek mellett történõ uniós csatlakozásban. Megállapodtak továbbá arról, hogy az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága havonta kibõvített ülést tart, ahol részletes tájékoztatás hangzik el a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl, Magyarország és az Európai Unió tárgyalási álláspontjainak alakulásáról. A kibõvített ülésre meghívást kapnak a Külügyi Bizottság elnöke, valamint a parlamenti szakbizottságok integrációs albizottságainak elnökei. Az elsõ kibõvített ülésre 2000. október 26-án került sor, azóta újabb nyolc kibõvített ülés került megrendezésre.

Az Európai Unió Tanácsa 2001. december 14-15-i ülésén határozott az Európa jövõjét elõkészítõ Konvent összehívásáról, melynek munkájában a tagjelölt országok két parlamenti és egy kormányzati képviselõvel és helyetteseikkel vesznek részt. A Konvent munkája 2002. február 28-án megkezdõdött. Magyarország képviselõi munkájának szakmai elõsegítése érdekében a Külügyminisztérium az Integrációs Államtitkárság helyettes vezetõjének irányításával mûködõ munkacsoportot hozott létre, melynek tagjai között helyet kaptak az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának, valamint Külügyi Hivatalának szakértõi. A Munkacsoport a Konventben zajló vita elõrehaladása függvényében, a szükséges rendszerességgel ülésezik.

Az uniós tagságra történõ felkészülés és a csatlakozás össztársadalmi feladatának végrehajtása érdekében kiemelt feladat az integrációval kapcsolatos gazdasági, szociális érdekek megismerése, feltárása, az egyeztetett nemzeti érdek formálódásának elõsegítése.

A szociális partnerekkel és a kamarákkal a csatlakozási tárgyalások kezdetétõl létrejöttek azok az eljárások, amelyek lehetõvé tették az integrációval összefüggõ általános, nagy horderejû kérdések egyeztetését. A konkrét szakmai felvetések érvényesítésének feltételeit a tárgyalási fejezetekért felelõs minisztériumi szakértõi munkacsoportok szintjén (a Kormány 2093/1998. (IV.22.) Korm. határozata, illetve az azt módosító 2211/1998. (IX.30.) Korm. határozata szerint) jogi norma is biztosítja.

A Külügyminisztérium által korábban folytatott integrációs konzultáció intézményesítéseként, a társadalmi párbeszéd új rendszerének részeként a külügyminiszter irányításával 1999. július 1. óta mûködik az Európai Integrációs Tanács (EIT).

Az EIT az alapszabálya értelmében az integrációs felkészüléssel, az uniós csatlakozással kapcsolatos érdekek megjelenítésének és a többoldalú információáramlásnak a fóruma, a tagok csatlakozási felkészülésének elõsegítésére, és annak érdekében, hogy az európai integrációval kapcsolatos belföldi és nemzetközi tevékenységük a lehetõ legnagyobb összhangban történjen.

Az EIT tagjai a munkavállalói és munkaadói szervezetek és a köztestületi kamarák. Állandó meghívottak a szociális partnerek nemzetközi és uniós együttmûködését elõsegítõ szövetségei. A Kormányt a külügyminiszter képviseli, mellette a társadalmi párbeszédért felelõs Gazdasági Minisztérium képviselõjén túlmenõen a napirendtõl függõen vesznek részt más minisztériumok képviselõi. A tagok folyamatos kapcsolattartását az Integrációs Államtitkárságon belül felállított EIT Titkárság segíti.

Megalakulása óta az EIT 13 ülést tartott. A 2001-ben összehívott hat EIT ülés közül négy témája a személyek szabad áramlása tárgyalási fejezet helyzete volt. Az ülések további ismétlõdõ témái között a csatlakozási tárgyalások aktuális kérdései, a bõvítési folyamat új fejleményei, valamint a kiemelkedõ uniós események mellett a mezõgazdasági fejezet, a tõke szabad áramlása, a közlekedés fejezet, a kis-és középvállalkozások, valamint a szociális partnerek csatlakozási felkészítése szerepelt.

Az EIT alapszabálya értelmében egyes témák megvitatására szükség esetén ad hoc munkacsoportok hozhatók létre. 2001-ben az EIT tagsága három kiemelt téma esetében élt ezzel a lehetõséggel. A kis- és középvállalatok integrációs felkészítésének támogatására a GM irányításával megalakult az EIT Gazdasági Munkacsoportja. A mezõgazdasági fejezet kérdéseinek állandó konzultációs fórumaként az FVM irányításával létrejött az EIT Mezõgazdasági Munkacsoportja. A személyek szabad áramlása tárgyalási fejezettel összefüggõ magyar érdekek széleskörû érvényesítése céljából, a munkaerõmozgás minél kedvezõbb átmeneti szabályozásához szükséges tagállami szintû lobbytevékenység koordinálására a KÜM elnökségével megkezdte mûködését az EIT Munkaerõmozgás Munkacsoportja.

A vidékfejlesztési szakterület EU integrációjában jelentõs lépés az EU programozási gyakorlatának elsajátítása terén végbement fejlõdés, amelynek a SAPARD programra való felkészülés adott lendületet. A FVM által kistérségi vidékfejlesztési programok készítésére kiírt pályázat keretében - az ország teljes területét lefedve - 200 önként szervezõdött kistérség elkészítette kistérségi integrált vidékfejlesztési programját, lakossági fórumokat tartottak és mintegy 500 kistérségi vidékfejlesztési menedzser folyamatos képzése valósult meg.

Az Európai Unió a helyi önkormányzati rendszer felépítésére, valamint helyi önkormányzatok szervezetére és mûködésére vonatkozóan nem fogalmaz meg kötelezõ elõírásokat. Viszont az önkormányzatok több vonatkozásban is érintettek az uniós elvárások helyi végrehajtása, illetve végrehajtatása során. A széles feladat- és hatáskörbõl adódóan a közösségi jogszabályok közvetve, illetve közvetlenül befolyásolják és meghatározzák a helyi önkormányzatok tevékenységét azáltal, hogy az önkormányzati szabályozási hatáskörükbe tartozó területeken jogharmonizációs kötelezettségeket keletkeztethetnek, vagy önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatok ellátására vonatkozó kötelezõ érvnyû elõírásokat tartalmazhatnak.

Az önkormányzatok uniós felkészítését, felkészülését segíti elõ a Belügyminisztérium által 2001-ben az ágazati minisztériumok közremûködésével elkészített "Az uniós csatlakozás önkormányzatokat érintõ feladatai, a helyi önkormányzati rendeletek átvilágítása közösségi jogi szempontból" címû módszertani segédanyag, valamint az arra épülõ - elõkészítés alatt álló - képzési program.

Az önkormányzatok szerepvállalásának elõsegítése, az egységes információs csatornák kiépítése meghatározó jelentõségû. A Külügyminisztérium vezetése több ízben folytatott egyeztetõ megbeszéléseket az önkormányzati szövetségek vezetõivel, megállapodás született arról, hogy a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága az önkormányzati képviselõk további munkájához szakmai segítséget nyújt a nemzetközi együttmûködést érintõ kérdésekben.

A Belügyminisztérium szervezésében 2000 májusától rendszeresen megrendezésre kerül az önkormányzati integrációs fórum, ahol az egyes szaktárcák szakemberei adnak tájékoztatást az önkormányzati érdekszövetségek elnökeinek, valamint az Európa Tanács helyi és Regionális Hatóságok Európai Kongresszusa (CLRAE) magyarországi küldöttsége tagjainak az integrációs felkészülési folyamatról, az adott tárcát érintõ jogharmonizációs feladatokról és azoknak a helyi önkormányzatokra gyakorolt hatásáról.

Emellett a Belügyminisztérium folyamatosan tájékoztatja a helyi önkormányzatoknál sorra megalakuló integrációs irodákat, tájékoztatási központokat, önkormányzati szövetségeket az Önkormányzati Tájékoztatóban és az általa szervezett önkormányzati integrációs fórumokon a csatlakozási felkészülési folyamat õket érintõ feladatairól és lehetõségeirõl. A Belügyminisztériumon keresztül kapnak tájékoztatást a helyi önkormányzatok azon - egyes tagállamok, nemzetközi szervezetek által biztosított - segélyprogramjairól is, amelyek támogatást adnak a helyi önkormányzatoknak, önkormányzati szövetségeknek a felkészüléshez az uniós csatlakozásra.

Magyarország integrációs felkészülésének kiemelten fontos eleme a közvélemény felkészítése az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra. Az ország csatlakozási kérelmének benyújtásával - 1994. március 31. - egyidõben fogalmazódott meg a közvélemény integrációs tájékoztatásának és felkészítésének szükségessége egy erre a célra készült, átfogó kormányzati tájékoztató és kommunikációs stratégia keretében. A stratégia jóváhagyott formában (KS1) 1995 áprilisára készült el, s az abban foglaltaknak megfelelõen zajlott a közvélemény tájékoztatása és felkészítése 1995 és 2000 között.

A KS1 a tájékoztatási stratégiát hármas ütemezésben javasolta megvalósítani:

1. Tájékoztatási szakasz: általános EU ismeretek a legszélesebb közönségnek (a csatlakozást megelõzõ idõszakban folyamatos feladat és nem ér véget a csatlakozással sem, késõbb az euró népszerûsítésében is szerepet kap).
2. Közvélemény-felkészítés: célzottabb információ biztosítása különbözõ célcsoportoknak (nõk, ifjúság, rurális társadalom, kis- és középvállalkozások, stb.) Ez alapvetõen nem tájékoztatási, hanem kommunikációs feladat, a célközönség aktív bevonásával és a folyamatos párbeszéd biztosításával.
3. Mozgósítás: népszavazás elõtti 6-8 hónapos periódus (a felkészülés várhatóan legköltségesebb szakaszát fogja jelenteni). Ebben az idõszakban párhuzamosan kell használni az információs és a kommunikációs elemeket.

Tekintettel arra, hogy a csatlakozás idõpontja az 1994-95-ben tervezettnél késõbbi idõpontra csúszott, a mozgósítási szakaszra - 2004-es bõvítéssel számolva - 2003 elejétõl lesz szükség. A tájékoztatási és a kommunikációs stratégia megvalósítása során számos projekt valósult meg az írott sajtó és az elektronikus tájékoztatás területén, valamint különbözõ rendezvények és különleges akciók formájában.

Az integrációs tájékoztatási és kommunikációs stratégia megvalósítására 1996 és 2000 között két forrás állt rendelkezésre: költségvetési: (1,1 milliárd forint) és Phare: (1,3 milliárd forint).

Nem kizárólagosan a kommunikációs stratégiának köszönhetõen, de attól nyilvánvalóan nem függetlenül a magyar lakosság körében magas az EU-csatlakozás támogatottsága. A GfK. 2001. novemberi mérése alapján, ha a válaszadást követõ hét végén lett volna a népszavazás, a megkérdezettek 61 százaléka igennel szavazott volna. Az Eurobarométer 2001. decemberi adatai szerint a magyarországi támogatottság eléri a 70%-ot. Újabb közvélemény-kutatási adatokra ez év júniusában számíthatunk.

A kommunikációs stratégia keretében megvalósított közvélemény-felkészítési akciók közül a teljesség igénye nélkül a következõk voltak a legfontosabbak:

• televíziós mûsorok támogatása, regionális napilapok, szaklapok EU-mellékleteinek, EU-oldalainak megjelentetése;
• Schuman középiskolai EU vetélkedõ;
• mintegy 50 Európa Nap megszervezése vidéki városokban (1996 óta);
• közvélemény-kutatások elkészíttetése és elemzése;
• pedagógusképzés, tanári kézikönyv megjelentetése, újságíróképzés;
• az Európai Információs Pontok megyei hálózatának kiépítése (a jelenleg 18 pontból álló hálózat a regionális, emberközeli tájékoztatás legfontosabb intézménye), munkájuk informatikai és adatbanki hátterének megteremtése;
• civil és érdekvédelmi szervezetek támogatása;
• részvétel több országos kiállításon (BNV, Utazás, Autószalon);
• kiadványok támogatása és saját "Engem is Érint" EU-ismeretterjesztõ sorozat szerkesztése, megjelentetése, stb.

A csatlakozásig elõttünk álló idõszakra vonatkozóan 2001 elejére készült el a KS2, a kommunikációs stratégiát megújító dokumentum. Az általános tájékoztatás és a meggyõzés mellett az új kommunikációs szakaszban fokozottan kell érvényesíteni a polgárközeliség és a személyes érintettség szempontjait. Az új kommunikációs stratégia a tájékoztatás mellett egyre komolyabban figyelembe veszi a felkészülés szempontjait, azt, hogy az állampolgárok tisztában legyenek, milyen változást jelent majd életükben, lakóhelyükön és munkájukban az EU-csatlakozás.

A kommunikáció témaválasztásában és az uniós témák feldolgozásában hangsúlyosan érvényesül a három É-vel jellemezhetõ követelményrendszer: érték, érdek és érvek. Hangsúlyozni kell, hogy az EU megalakulását, létét és mûködését leginkább az értékekbõl és érdekekbõl lehet levezetni. Ehhez megfelelõ érvrendszert kell közvetíteni, s ezzel párhuzamosan a hangsúlyok fokozatosan eltolódnak a lakossági, ágazati és szakmai szempontok felé. Ebben a kommunikációban már meg kell jelennie a negyedik É-nek, az érintettségnek.

Kommunikációs célra 2001-tõl Phare forrás már nem áll rendelkezésre, de az EU Delegáció részben a Külügyminisztériummal közösen, részben önállóan, saját finanszírozásában szintén folytat EU-s tájékoztatási tevékenységet. A belsõ közvélemény-felkészítés költségvetési kerete - a Phare forrás kiváltása miatt is - a 2001-2002. évi költségvetésben a korábbi 214 millió forintról évi 609,9 millióra növekedett.

A belsõ kommunikáció a 2001-es évben a következõ fõ projektcsoportokban valósult meg:

1. Az Európai Információs Pontok hálózatának teljes kiterjesztése /a 18 EIP mellett 20 al-EIP mûködik/, kiemelt kommunikációs tevékenységük finanszírozására pályázat kiírása. A hálózat nagyon fontos szerepet játszik a polgárközeli tájékoztatásban és a szakmai célközönségek felkészítésében. Már csak két megyében kell létrehozni EIP-t.
2. Rendezvények, kiállítások szervezése

2. EU-s témák az elektronikus médiában

1. Nyomtatott sajtó

Pályázatot hirdettünk szaklapoknak, réteglapoknak, folyóiratoknak, helyi-kistérségi lapoknak, 34 pályázatot támogatunk.

2. Kiadványok, brosúrák támogatása

KÜM kiadványok - így a nagyon népszerû "Engem is érint" sorozat új tematikus füzeteinek a megjelentetését - és egyéb EU-s tárgyú szakkönyvek kiadását támogattuk.

3. Telefonos Tájékoztató Szolgálat beindítása és az azt kiszolgáló informatikai háttér és adatbázis létrehozása

A csatlakozással és az Európai Unióval kapcsolatos tájékoztatási háttér megteremtésében kiemelt jelentõségû a Külügyminisztérium átfogó adatbázisának létrehozása. A folyamatosan bõvülõ adatbázis kiszolgálja a 2002-ben induló telefonos tájékoztató szolgálatot, az EIP hálózatot, valamint információkat nyújt a széles közvéleménynek is.

A Központi Egység és a Telefonos Tájékoztató Szolgálat (KETTSZ) mûködtetésére közbeszerzési eljárást folytatunk.

4. Közvélemény-kutatások

A kommunikációs stratégia állandó megújításához feltétlen szükséges a csatlakozással kapcsolatos vélemények folyamatos nyomon követése. A következõ átfogó felmérésre 2002 õszén kerül sor közbeszerzési eljárás keretében.

5. Könyvtárprogram

A Külügyminisztérium által megvalósított kommunikációs és közvélemény-felkészítési program 2001-ben fordulóponthoz érkezett. Az általános és részben célzott tájékoztatás mellett egyre nagyobb figyelmet fordítunk a csatlakozással kapcsolatos, leggyakrabban felvetõdõ kérdések megválaszolására, az esetlegesen felmerülõ kételyek eloszlatására. Külön stratégia keretében foglalkozunk a folyamat megértéséhez és a helyes döntéshez szükséges legfontosabb üzenetek, a csatlakozási tárgyalásokon elért eredmények hatékony és gyors közvetítésével úgy a döntéshozók és a véleményformálók, mint a lakosság legszélesebb rétegei számára.

A bõvítési folyamat és a csatlakozási tárgyalások fejlõdése szempontjából a 2000 decemberi nizzai Európai Tanács két fontos döntést hozott: megszülettek az intézményi reformok és megerõsítést nyert az új bõvítési stratégia. Az intézményi döntések 2002 végéig vállalt ratifikálásával az EU teljesítette az utolsó elõfeltételt a bõvítés 2002 végi / 2003 eleji elméleti megkezdése elõl.

Az új bõvítési stratégiában foglalt tárgyalási ütemterv végrehajtása a svéd elnökség alatt rendkívül sikeresen indult meg. A négy alapszabadság, a környezetvédelem, az adózás és a vámunió lezárása mennyiségi és minõségi értelemben is áttörést eredményezett a csatlakozási tárgyalásokon. Ez tette lehetõvé, hogy a 2001. júniusi göteborgi Európai Tanács a nizzai megfogalmazáshoz képest pontosítsa a bõvítés forgatókönyvével kapcsolatos elképzeléseit. A tagállamok rögzítették, hogy az arra felkészült tagjelöltekkel a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végéig le kell zárni. Célkitûzésként fogalmazták meg, hogy ezen országok tagként vehessenek részt a 2004-es Európai Parlamenti választásokon, ezzel kiszámíthatóbbá tették a folyamatot.

A 2001. december 14-15-i Laeken-i Európai Tanács megerõsítette a nizzai és göteborgi idõkeretet. Politikai jóváhagyást nyertek a tárgyalások tizenkét hónapon belüli lezárásához szükséges alapelvek (egyéni teljesítmény, differenciálás, a tárgyalásoknak a jelenlegi acquis alapján történõ folytatása), és eszközök (záró közös álláspontok 2002 eleji kidolgozása, "road map" betartása, akció terv, Csatlakozási Szerzõdés szövegezésének megkezdése). Az EU ezúttal már elhatározottságát fejezte ki a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig történõ lezárására a felkészült tagjelöltekkel, s így azok már teljes jogú tagként vehetnek részt a 2004-es EP-választásokon. A Következtetések nevesítve felsorolja a tárgyalások lezárására képesnek mutatkozó 10 tagjelöltet. Bulgária és Románia részére speciális támogatást, módosított "road map"-et és az összes fejezet 2002 folyamán történõ megnyitását helyezi kilátásba.

A tíz tagjelölt elsõ körös felvétele lehetõségének felvázolásával az Európai Tanács követte a Bizottság szándékát: lehetõség szerint az arra esélyes 10 tagjelölt mindegyike helyet kapjon az elsõ körben. Az elsõ kör megnevezésével kapcsolatos végsõ döntés azonban a göteborgi idõkeret határához közeli idõpontban, a Bizottság 2002 októberi éves záró értékelése alapján várható. Magyarország érdeke, hogy a térség minél több országa legyen képes eleget tenni a kritériumoknak és az elsõ körrel 2004. január 1-jén csatlakozni az EU-hoz. Az elsõ kör létszáma nem jelenthet újabb elõfeltételt, s immár a dátumoknak - 2002 és 2004 - és kritériumoknak kell egyértelmûen prioritást kapniuk. Elfogadhatatlan lenne, ha felkészült tagjelölteket várakozásra kényszerítenék.

Magyarország stratégiája a 2004 eleji csatlakozás célkitûzésére épül. A fõ figyelmet továbbra is a tárgyalások elõre haladására, a kedvezõ záró értékelésre fordítjuk annak érdekében, hogy 2002 õszén, az október közepi brüsszeli EiT idõpontjára megteremtõdjenek a feltételek a végsõ politikai döntések meghozatalához és a tárgyalások 2002 vége elõtti lezárásához. Mindehhez a spanyol Elnökséget követõ dán elnökségi program ("Koppenhágától Koppenhágáig") megfelelõ támogatást nyújthat. Egyúttal továbbra sem hagyhatók figyelmen kívül az ismert kockázati tényezõk (elsõ kör kijelölése, pénzügyi kérdések, CAP reform, választások 7 tagállamban és 4 tagjelölt országban, ciprusi probléma, EU-n belüli gazdasági helyzet stb.).

A belga elnökség eredményei: A svéd elnökség eredményeit mennyiségileg nem lehetett megismételni. Kitûzött célunkat a kijelölt fejezetek érdemi tárgyalására és lehetõség szerinti lezárására sikerült tartanunk. A napirenden lévõ dossziék (verseny, közlekedés, bel- és igazságügy, mezõgazdaság) közül a bel- és igazságügyi (november 28), majd a közlekedés fejezetet (december 21.) lezártuk. Az ideiglenesen lezárt fejezetek száma 24-re emelkedett.

A spanyol elnökség: 2001 végén lényegében véget ért a fejezeteket középpontba helyezõ, ill. a derogációkra koncentráló tárgyalás. A jövõben veszít jelentõségébõl a lezárt dossziék száma. A spanyol elnökségre ütemezett, pénzügyi vetületük miatt kölcsönhatásban levõ fejezetek (mezõgazdaság; regionális politika; költségvetés) tárgyalása során a beilleszkedés általános feltételrendszere alakul ki.

Alapkérdés a záró tárgyalási csomag idõzítése és tartalma. 2002. január 30-án a Bizottság nyilvánosságra hozta a globális csomag tárgyalásának megkezdéséhez szükséges, a bõvítés finanszírozásának irányelveire vonatkozó javaslatait ("Issue Paper"). Eljárási szempontból jelentõs elõrelépést jelent, hogy a Bizottság elkészítette a legsúlyosabb tárgyalási problémákat tartalmazó három fejezet (mezõgazdaság, regionális politika, költségvetés) tárgyalásának megkezdéséhez szükséges javaslatait és irányelveit. Az EU törekszik a "road map" és a göteborgi-laekeni idõkeret betartására, a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig történõ lezárására. Az EU végsõ álláspontjának kialakítása a horizontális javaslatok birtokában kezdetét veheti, és várhatóan három szakaszban zajlik le. Március-áprilisra a közös álláspontok tervezeteinek elkészítése országonként és fejezetenként. Ezt követõen a road map-nek megfelelõen június végéig kialakulhatnak a végleges közös álláspontok. Majd a hivatalos és érdemi tárgyalások során, 2002 második félévében megszülethetnek a fejezetek lezárását lehetõvé tevõ kompromisszumos megoldások. Tartalmi szempontból az EU pozíciója a következõ hónapokban alakul ki és kerül elfogadásra a tizenöt tagállam által. A tárgyalások során Magyarország álláspontja arra épül, hogy az egységes belsõ piacon belül azonos versenyfeltételeket kell biztosítani az új tagországok és azok termelõi, gazdasági szereplõi számára. Ez egyaránt vonatkozik a mezõgazdasági és a regionális támogatásokra. Ezen alapelv érvényesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar mezõgazdasági termelõk és gazdasági szereplõk ne kerüljenek hátrányos versenyhelyzetbe. A mezõgazdaság tekintetében nem elfogadható olyan rezsim kialakítása, amely a támogatási rendszerben mutatkozó eltérések versenyfeltételeket torzító hatása miatt az egyébként versenyképes termelõk helyzetét ellehetetlenítené. A bizottsági javaslat különösen a közvetlen termelõi támogatások tekintetében áll jelentõsen messze a magyar elvárásoktól. A strukturális és kohéziós politika eredeti célja, hogy az egységes belsõ piacon az átlagosnál kevésbé fejlett régiók mielõbb elérjék az Unió átlagos fejlettségi szintjét, s ezáltal kiegyenlítõdjön a versenyhátrány. Magyarország ebben a tekintetben is a jelenlegi tagországok részére nyújtott támogatás szintjének elérésében érdekelt.

A Bizottság javaslatainak részletes elemzését követõen a magyar Kormány mind a "visegrádi négyek", mind a "luxembourgi hatok" körében az eddiginél is szorosabb együttmûködést fog kezdeményezni, az irányelvekkel kapcsolatos azonos érdekek felmérése, és a közös érdekek hatékony és eredményes képviseletét elõsegítõ módszerek kialakítása céljából.

A spanyol elnökség kész a csatlakozási tárgyalások "road map" szerinti folytatására, a tárgyalások alapelveinek érvényesítésére (egyéni teljesítmény, differenciálás, a tárgyalásoknak a jelenlegi acquis alapján történõ folytatása). A ütemterv szerinti haladás mellett folytatódik a "left over" dossziék tárgyalása is, s így az egyes tagjelöltek által lezárt fejezetek számának tekintetében további kiegyenlítõdés várható.

Az elnökség kiemelt figyelmet fordít a tagjelöltek intézményi kapacitásának továbbfejlesztésére. A sevillai EiT-n az egyes tagjelöltek intézmények felkészültségét értékelõ jelentés (Bizottsági Akció Terv) elõre vetítheti a 2002 októberében megszületõ éves jelentések elõkészítéséhez kapcsolódó vitákat. A bõvítés szempontjából figyelemre méltó a spanyol elnökség szándéka, hogy a tagjelölteket megismertesse az Unió munkamódszereivel. E célból új formában (elsõ napi ülésre) hívják meg a tagjelölteket a lisszaboni folyamat továbbfejlesztésével foglalkozó barcelonai EiT-re (március 15.), majd a júniusi sevillai csúcstalálkozóra. Kiemelt figyelmet érdemel továbbá a Konvent, amely március 1-jén kezdi meg munkáját. Az elnökség alatt kezdi meg munkáját a Csatlakozási Szerzõdést Szövegezõ Bizottság.

Összességében a tárgyalások lezárása 2002 végén, 2003 elején reális célkitûzésnek tûnik. Ezt követõen kerül sor a Csatlakozási Szerzõdés parafálására, a záró bizottsági vélemény, az EP állásfoglalásának és a Tanács határozatának megszületésére, majd a Szerzõdés aláírására, amit a ratifikáció követ. Magyarország megítélése szerint ezek a lépések elvégezhetõk oly módon, hogy a Csatlakozási Szerzõdés 2004. január 1-jén hatályba léphessen.

A magyar Kormány - igazodva a körvonalazódó stratégiai kerethez - cselekvési tervet készített, amely a belsõ felkészülés oldaláról biztosítja a feltételeket a pozitív záró értékelés megszületéséhez (annak kimondásához, hogy hazánk megfelel a koppenhágai kritériumoknak), és a tárgyalások év végi lezárásához. Egyes feladatokat a csatlakozási tárgyalások lezárása (feltételezett dátum 2002 vége) és a Csatlakozási Szerzõdés hatályba lépése (magyar céldátum 2004. január 1.) közötti idõszakra ütemez. A kettõs szakaszolású cselekvési program három fõ elemre épül:

1. A felülvizsgált Jogharmonizációs Program és Nemzeti Program;
2. A Bizottsági Akció Terv (koordinált kialakítás és végrehajtás a Nemzeti Program felülvizsgálatával összhangban);
3. A tagállamként való mûködés szervezeti és személyi feltételeinek megteremtését célzó új kormányzati program (TMP).

Az Amszterdami Szerzõdés (ASZ) 1999-es hatályba lépése óta konszolidálódott az általa kibõvített Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP) intézményi struktúra és eszköztár. 1999 novemberében kezdte meg mûködését a tervezõ, elemzõ és válság-elõrejelzõ egység (PPEWU - Policy Planning and Early Warning Unit), illetve ezt megelõzõen, októberben kinevezték Javier Solana, korábbi NATO-fõtitkárt a KKBP fõképviselõjének (CFSP High Representative) posztjára.

A Szerzõdés értelmében a fõképviselõ "támogatja a Tanácsot a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó kérdésekben, hozzájárulva annak megfogalmazásához, kidolgozásához és a döntések megvalósításához, továbbá adott esetben a Tanács nevében és az elnökség felkérésére cselekedve, irányítja a harmadik féllel folytatott politikai párbeszédet". A KKBP fõképviselõ eddig elsõsorban a Balkánon és a Közel-Keleten kifejtett, s a KKBP koherenciáját elõsegítõ tevékenységét széles elismertség övezi.

Az ASZ értelmében változott a trojka fogalma is, miszerint a soros elnökséget betöltõ országot a következõ elnök, a KKBP fõképviselõ, illetve szükség szerint az Európai Bizottság támogatja tevékenységében. A szavazást illetõen két újdonságot vezettek be: lehetõvé vált az egyhangú döntéshozatal merevségét enyhítõ ún. konstruktív tartózkodás, illetve a közös stratégiák szélesítik azon KKBP-akciók körét, amelyek esetében alkalmazni lehet a minõsített többségû szavazást. Az EU eddig három közös stratégiát alkotott, sorrendben Oroszországról, Ukrajnáról és a földközi-tengeri térségrõl.

A szeptember 11-i események új megvilágításba helyezték a KKBP-t, hangsúlyozva a hatékony és koherens európai kül- és biztonságpolitika mielõbbi megvalósításának szükségességét. A terrortámadásokat követõen az Európai Unió a KKBP megerõsítése, illetve az Európai Biztonság és Védelempolitika (EBVP) kialakítási folyamatának felgyorsítása mellett döntött. Rövid távon ugyanakkor az új helyzet "nyertese" inkább a KKBP lesz. Felértékelõdött és látványosabbá is vált az EU hagyományos külpolitikai tevékenysége, s több területen nagyobb megközelítésbeli összhang mutatkozik az EU és az USA között. A KKBP erõsödése maga után húzhatja a védelmi politikai együttmûködést is.

Az Európai Unió 2001-ben lezajlott svéd és belga elnöksége alatt tovább folytatódott az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) kiépítése. A 2001-es évben jórészt a korábbi elvi döntések gyakorlati megvalósítása zajlott.

A Göteborgban és Laekenben kiadott elnökségi jelentések megerõsítették, hogy az Unió folytatja a Kölnben és Helsinkiben meghatározott célok teljesítését: a biztonságpolitikai döntéshozatal autonóm képességének megteremtését, amely lehetõvé teszi, hogy - amennyiben a NATO, mint szövetség nem érintett - az EU katonai mûveleteket hajtson végre válsághelyzetek rendezése érdekében. Az Uniónak képessé kell válnia az ún. petersbergi feladatok ellátására. (Ezek: a humanitárius és mentési mûveletek, békefenntartói feladatok, valamint a válságkezelõ harci alakulatok feladatai, köztük a béketeremtés.) Ennek nyomán az Európai Unió mind katonai, mind pedig polgári téren rendkívül széles eszköztár mobilizálására lesz képes, ami alkalmassá teszi a válságok átfogó kezelésére és/vagy megelõzésére. Göteborgban az EBVP válságmegelõzõ programmal gazdagodott.

A laekeni belga elnökségi jelentés ismét megerõsítette, hogy az EBVP fejlõdése nem vonja maga után az önálló európai hadsereg létrehozását, a tagállamok nemzeti kontingenseinek mobilizálása szuverén döntéseiken fog alapulni. Az érintett tagállamok számára tehát változatlanul a NATO jelenti a kollektív védelem alapját.

A helsinki Európai Tanács (EiT) által meghatározott ún. Headline Goal-ban (HG) konkretizált katonai erõk (60 000 fõ) összetételében a hiányzó kapacitások pótlására a belga soros elnökség 2001. november 19-én katonai képességfejlesztési konferenciát hívott össze. Ennek során a tagállamok megerõsítették a 2000. évben tett felajánlásaikat, illetve számos területen mind mennyiségileg, mind minõségileg túlhaladták azokat. Ez több hiányosság megszüntetését tette lehetõvé. A konferencián a tagállamok elfogadták az Európai Képesség Akciótervet, amely a még fennálló katonai képességi - elsõsorban stratégiai jellegû - hiányosságok azonosítását és megszüntetését célozza. Ezzel a konferencia során nemcsak az aktuális helyzet felmérésére, hanem a problémák megoldását elõsegítõ kötelezettségvállalásra is sor került. Az EBVP partnerországokkal (nem EU-tag európai NATO szövetségesek [Hatok], valamint egyéb tagjelölt államok [a két kategória együtt: Tizenötök]) november 20-án sorra került külügy- és védelmi miniszteri találkozón magyar részrõl megerõsítettük a 2000-ben tett felajánlásunkat (egy gépesített lövész zászlóalj, valamint egy Mistral alacsony magasságú rakéta légvédelmi [SHORAD] szakasz).

A válságkezelés polgári eszközökkel zajló változatának tekintetében a 2000. júniusi feirai EiT szintén 2003-ig egy 5000 fõs rendõri alakulat felállítását határozta el, amely képes lesz nemzetközi konfliktus-megelõzési és válságkezelési feladatok ellátására. 2001. november 19-én a belga elnökség szervezésében rendõri képességfelajánlási konferenciára is sor került, melynek során a fenti mennyiségi elõirányzatot az Unió teljesítette: felállítható az 5000 fõs rendõri erõ, amelybõl 1400 fõ (az elõirányzott 1000-rel szemben) 30 napon belül bevethetõ lesz. A rendõri válságkezelés két nagy jövendõbeli területe - a helyi rendõrség megerõsítése, illetve helyettesítése - ellátásához azonban még jelentõs minõségi fejlesztésre lesz szükség.

Magyar szempontból jelentõs, hogy a rendõri erõk tekintetében Göteborgban sikerült elfogadni a harmadik országok bevonásának részletes szabályait, alapvetõen a katonai válságkezelésben való részvétel mintájára. November 20-án EU+15-ös keretben belügyminiszteri konferenciára is sor került, ahol az EBVP partnerországok is megtették felajánlásaikat. Magyar részrõl 107 fõs, 2003 végétõl hozzáférhetõ rendõri kontingenst ajánlottunk fel a létrehozandó európai válságkezelõ erõkbe.

A svéd soros elnökség folyamán megalakultak az EBVP állandó politikai és katonai szervei: a Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC), az Európai Unió Katonai Bizottsága (EUMC) és a Katonai Törzs (EUMS). Mindhárom testülethez módja nyílt a 15 EBVP partnerországnak kapcsolattartó személy, illetve az EUMS esetében összekötõ tiszt jelölésére. Magyar részrõl a jelölés 2001 folyamán megtörtént. Ezen túlmenõen a hagyományos EU struktúrákon belül is igyekeztek "leképezni" az EBVP fõ területeit, így a Tanács Fõtitkársága keretében a politikai, a védelmi, illetve a polgári válságkezelési kérdésekkel foglalkozó igazgatóságok szervezõdtek. Ezekkel a konkrét válsághelyzetek (pl. Macedónia) esetében a Tanács, a Bizottság és az elnökség képviselõi sikeresen tudtak együttmûködni. A válságkezelési mechanizmusokat illetõ döntési kompetenciák ugyanakkor még nem stabilak, ezért a döntéshozatali eljárásokat megszilárdító gyakorlatok szükségesek. Az intézményépítés folyamatában jól megfigyelhetõ a Politikai és Biztonsági Bizottság szerepének és befolyásának folyamatos növekedése.

A laekeni EiT legfontosabb biztonságpolitikai döntése az EBVP mûködõképessé nyilvánítása volt. Az errõl szóló nyilatkozat megállapítja, hogy az EBVP kiépítése folyamán sor került az európai katonai és civil képességek megerõsítésére és a megfelelõ döntéshozatali struktúrák kialakítására. A 2001 novemberi katonai és rendõri képességfejlesztési konferenciákat követõen az Unió mára képessé vált bizonyos válságkezelõ mûveletek folytatására. A mûködõképessé nyilvánításra csak korlátozottan került sor. A nyilatkozat megfogalmazása szerint az Unió abban a helyzetben van, hogy a rendelkezésére álló eszközök és képességek további fejlesztésével összhangban fokozatosan egyre összetettebb mûveleteket hajtson végre. A nyilatkozat - az elõzetes várakozásoknak megfelelõen - a katonai és polgári válságkezelésre is kiterjed.

A nizzai EiT rögzítette az EBVP partnerországok döntés-elõkészítésbe történõ bevonásának szabályait, hangsúlyozva az EU nyitottságát valamint azt, hogy a petersbergi feladatok végrehajtása során támaszkodni szándékozik a nem EU-tag európai NATO szövetségesek és tagjelölt országok hozzájárulásaira, különösen azokéra, amelyek jelentékeny erõket képesek és hajlandók mozgósítani e célból. Ugyanakkor ez a nyitottság nem kérdõjelezheti meg az EU döntéshozatali autonómiáját. Jelenlegi státuszunkban az EU által vezetett válságkezelési akciókban való részvételünk lehetõsége abban az esetben tekinthetõ automatikusnak, ha az EU igényt tart NATO eszközökre is. Egyéb esetekben bevonásunk a Tanács döntésétõl függ. A bevonás céljából az EU rendszeres találkozókat tart a 15-ös és 6-os körben.

A nizzai elnökségi jelentés aláhúzta, hogy az Unió rendkívüli jelentõséget tulajdonít a NATO tervezõ képességeihez történõ hozzáférés, valamint egyes NATO eszközök és képességek rendelkezésre bocsátása lehetõségének (Berlin plusz). Erre azonban 2001 folyamán nem születetett végleges megoldás.

Az elmúlt év az EU és NATO kapcsolatában strukturáltabb és gyakorlatiasabb együttmûködést hozott. A balkáni válságövezetekkel összefüggésben kibontakozott rendszeres és érdemi dialógus - amelyet konkrét lépések is követtek - minõségi változásnak tekinthetõ. Az EU és a NATO a Balkánon olyan kérdésekben is szoros összhangban tudott tevékenykedni, amelyekben elméleti szinten még nem született közöttük megállapodás. Az együttmûködés intézményesült: számos Észak Atlanti Tanács-Politikai és Biztonsági Bizottság (NAC-GAC) együttes ülést tartottak, és a NATO májusi miniszteri értekezlete margóján Budapesten sor került a két szervezet elsõ hivatalos külügyminiszteri találkozójára. 2001 folyamán a két szervezet Katonai Bizottsága is tartott találkozót.

Magyarország erõsen érdekelt abban, hogy az EU és a NATO között hatékony, átlátható és a két szervezet döntéshozatali autonómiáját tiszteletben tartó kapcsolatrendszer alakuljon ki, amely biztosítja a két szervezet érdemi biztonságpolitikai párbeszédét.

A NYEU 2000. novemberi Marseille-i miniszteri ülésének következtetéseivel összhangban az EU két elvi döntést hozott a petersbergi feladatok integrálása terén: a NYEU jelenlegi struktúráinak lényegi elemeit adaptálva a mûholdközpont és a biztonságpolitikai kutatóintézet létrehozásáról ügynökségek formájában, valamint az albániai rendõri misszió közvetlen irányításának átvételérõl. 2001. július 20-án a Tanács "közös akció" formájában döntött az Európai Unió Mûholdközpontjának és az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézetének felállításáról. Mindkét intézmény 2002. január 1-jén kezdte meg operatív mûködését.

A mûholdközpont létrehozásáról szóló tanácsi "közös akció" egyik cikke szerint az EBVP partnerországok a "közös akcióhoz" csatolt mellékletben rögzített szabályok szerint kapcsolódhatnak a mûholdközpont tevékenységéhez. Novemberben levélben értesítettük a Tanács fõtitkárát, hogy a megfogalmazott szabályok a Magyar Köztársaság számára elfogadhatóak és megfelelõ alapot adnak a magyar csatlakozásra a mûholdközpont tevékenységéhez. Erre 2002. január 1-tõl sor került.

Az Egyesült Államok elleni terrortámadások nyomán az Európai Unióban azonnali döntés született a terrorizmus elleni küzdelem erõsítésérõl, a lehetséges válaszlépések számbavételérõl. Ennek érdekében szeptember közepén sor került több rendkívüli terrorizmus elleni tanácsülésre (Európai Tanács, Általános Ügyek Tanácsa, Bel- és Igazságügyi Tanács, Közlekedési Tanács, ECOFIN) amelyek során kialakították a terrorcselekményekkel szembeni európai politikát és a válaszlépéseket tartalmazó akciótervet. Az akciótervet a Bizottság táblázatos formában összefoglalta, majd az Általános Ügyek Tanácsa 2001. október 17-én elfogadta. Az akcióterv része annak az átfogó jelentésnek, amit az ÁÜT, mint a terrorizmus ellenes lépések koordinátora a genti Európai Tanács elé terjesztett, amely elfogadta azt. Az akcióterv megvalósítása folyamatosan megtörténik, az uniós szervek ülésein folyamatosan figyelemmel kísérik a megtett és tervezett lépéseket, intézkedéseket.

A jogalkotási folyamatban a terrorizmus elleni küzdelem kapcsán született legfontosabb kezdeményezések a terrorizmus fogalmának meghatározásáról, valamint az európai letartóztatási parancsról szóló kerethatározat tervezetek.

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2001. december 6-i ülésén a terrorizmus meghatározásáról sikerült politikai megegyezésre jutni, míg az európai letartóztatási parancs ügyében a laekeni csúcsértekezlet kapcsán született döntés. A jogszabályok szövegének végsõ egyeztetése folyamatban van, közzétételük a közeljövõben várható.

2001. december 27-én a Tanács rendeletet adott ki a terrorizmussal gyanusított személyek és szervezetek elleni fellépésrõl. A terrorista gyanús személyek és szervezetek listáját határozatban tették közzé, amelyet a rendelet alapján rendszeresen aktualizálni fognak.

A terrortámadások kapcsán a magyar Kormány is szükségesnek látta megfelelõ lépések megtételét a terrorizmus elleni nemzetközi együttmûködésben való fokozottabb részvétel, valamint Magyarország biztonságának erõsítése, a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának növelése érdekében. Ezen célok megvalósítása érdekében, összhangban az Európai Unió lépéseivel, számos intézkedés született.

A Kormány határozata alapján a Külügyminisztérium vezetésével tárcaközi bizottság jött létre a terrorizmus elleni harc európai politikájához, valamint akcióterveihez történt csatlakozásunkból adódó feladatok végrehajtását biztosító intézkedési terv összeállítása és a megvalósítás figyelemmel kísérése céljából. A tárcaközi bizottság intézkedési tervet készített a terrorizmus elleni európai politika és akcióterv egyes konkrét pontjainak végrehajtásával összefüggésben megtett és tervezett kormányzati intézkedésekrõl. Ebben meghatározzák az igazságügyi és a rendõrségi együttmûködés, a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása, a határellenõrzés, a repülés és a repülõterek biztonsága, valamint a nemzetközi politikai együttmûködés terén szükséges lépéseket. A részletes intézkedési tervet, amely tartalmazza a megvalósításért felelõs intézményeket és határidõket, a Kormány elfogadta.

Az intézkedési terv végrehajtása folyamatosan megtörténik, ezt a tárcaközi bizottság figyelemmel kíséri. A bio-terrorizmus által támasztott új kihívásoknak megfelelõen a tárcaközi bizottság kibõvült. Az intézkedési tervet a végrehajtás tapasztalatai alapján folyamatosan aktualizálja.

A terrorizmus elleni küzdelem kapcsán a legfontosabb intézkedés "a terrorizmus elleni küzdelemrõl, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendelésérõl" szóló törvény, melyet a parlament 2001. november 27-én fogadott el. A törvény felhatalmazza a Kormányt, hogy 90 napig ideiglenes intézkedéseket vezessen be a terrorista, valamint a terrorizmust támogató szervezetek, személyek ellen. A törvény szigorítja a pénzmosás elleni törvény rendelkezéseit, így hatályba lépésétõl kezdve megszûnt Magyarországon az anonim betétek nyitásának lehetõsége, a meglévõ állományokat névre szólóvá kell átalakítani. A pénzmosási törvény hatályának új szakmákra vonatkozó kiterjesztése összhangban van az EU vonatkozó irányelveivel.

A Kormány a pénzmosás elleni fellépés koordinálására kormánybiztost nevezett ki, akinek a vezetésével pénzmosás elleni tárcaközi bizottság mûködik, mely az érintett szervek képviselõinek részvételével rendszeresen ülésezik. A bizottság koordinálja a jogszabályi feladatok végrehajtását, melynek során együttmûködik az Egyesült Államok szakértõivel, az amerikai részrõl átadott, terrorizmussal gyanúsított személyek és szervezetek nevét tartalmazó listák ellenõrzésében, és a szükséges intézkedések (számlák befagyasztása) megtételében.

A pénzmosás elleni küzdelem kapcsán a Magyar Kormány nevében a kormánybiztos tárgyal a külföldi partnereinkkel és a nemzetközi szervezetek képviselõivel.

Magyarország 2002. január 11-én csatlakozott a 2001. december 27-én közzétett, a terrorizmus elleni küzdelemrõl szóló 2001/930/CFSP, és 2001/931/CFSP közös álláspontokhoz. Az Európai Unió fenti jogszabályai tartalmazzák a terrorizmussal gyanúsított személyek és szervezetek listáját, melyet a pénzmosás elleni tárcaközi bizottság szintén ellenõriz és szükség esetén intézkedik.

A terrorizmus elleni küzdelem kapcsán született közösségi joganyag átvételéhez és alkalmazásához szükséges lépéseket, összhangban vállalt kötelezettségeinkkel, megtesszük.

A csatlakozási felkészülés eddigi szakaszában a hangsúly a közösségi politikák átvételére, illetõleg az azokat végrehajtó intézményrendszer kiépítésére és megerõsítésére helyezõdött. A csatlakozást közvetlenül megelõzõ alkalmazkodási idõszak óhatatlanul egyoldalú áldozatvállalásokkal jár együtt. A csatlakozást követõen ennek gyümölcsei beérnek: a közösségi politikák közvetlen magyarországi alkalmazása a nemzeti fejlesztési erõfeszítésekkel párosulva új gazdaságfejlesztési dimenziót hoz létre. Ennek a dimenziónak a kitöltése, a közösségi politikák közvetlen hazai alkalmazásából adódó feladatok egyrészt a gazdaságpolitika egészét érintik, másrészt strukturális jellegûek (mint a mezõgazdaság vagy a regionális politika esetében).

A gazdaságpolitikai eszköztár megválasztását már 2001-ben is olyan célok határozták meg, amelyek az uniós csatlakozás szempontjából is alapvetõk: az EU növekedési átlagát meghaladó fenntartható növekedés, a pénzügyi és árstabilitás megõrzése mellett; a versenyképesség növelése; a társadalmi kohézió erõsítése; majd az euró bevezetése.

Magyarország 2000-ben elérte az Unió (vásárlóerõ paritáson számított) átlagos egy fõre esõ GDP-jének 52%-át. A 2001. évi adatok várhatóan a felzárkózás továbbvitelét erõsítik meg, az Unió és Magyarország között az utóbbi javára fennálló növekedési differenciál miatt. Az elõrejelzések szerint az egy fõre esõ GDP Magyarország esetében 2005-re az EU átlag 60%-a fölé emelkedik, ami magasabb, mint Írország (59% 1973-ben), illetve Portugália (54%, 1986-ban) közösségi csatlakozásának idejében mért hasonló mutatója.

A magyar gazdaságnak az Európai Unió gazdaságába történõ beilleszkedése a csatlakozás elõtt folyamatosan történik. A magyar gazdaságnak az Unió gazdaságába való integráltsága a csatlakozás idejére olyan fokú lesz, ami elkerülhetõvé teszi sokkhatás érvényesülését. A magyar gazdaság és az EU gazdasága között a kereskedelmi és nem-kereskedelmi korlátok alapvetõen megszûntek. Az ipari termékek teljes szabad kereskedelme mellett a magyar mezõgazdaság exportjának 77%-a élvez vámmentességet. Az áruk szabad forgalma mellett megvalósult a tõke és a szolgáltatások áramlásának nagyfokú szabadsága. A termelési tényezõk közül már csak a munkaerõ mozgása korlátozott.

Az Európai Unió piacához történõ magas fokú illeszkedést legjobban a kereskedelem jellege és arányai mutatják. Mint arról az áruk szabad áramlása részben már beszámoltunk, az Európai Közösség Magyarország legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnere, az elsõ tíz magyar külkereskedelmi partner között hét EU tagállam található. Az EU külkereskedelmét tekintve Magyarország az Unió exportjában a 9., importjában a 8. helyet foglalja el. Az áruszerkezetet tekintve a magyar kivitelben továbbra is az átlagosnál gyorsabban nõ a gépek, gépi berendezések forgalma, amely behozatalunkban is meghatározó. Ennek megfelelõen az iparágon belüli kereskedelem indexe (amely azt méri, hogy egyes országok mekkora mértékig kereskednek egymással ugyanazokban az árufõcsoportokban) Magyarország esetében az EU viszonylatában 60%. Ez az arány hasonló Olaszország (61%) mutatójához és megegyezik Dánia (60%) indexével; ugyanakkor meghaladja Portugália (51%) és Görögország (27%) hasonló mutatóját.

Magyarország és az Európai Unió közép- és hosszú távú versenyképességét nagyban meghatározza a tudásalapú gazdaság kiépítése. A tudásalapú gazdaság célkitûzését az Európai Tanács 2000. március 23-24-i Lisszabonban megtartott rendkívüli csúcstalálkozóján fogalmazta meg. Eszerint az Uniónak - a fenntartható gazdasági növekedés, bõvülõ foglalkoztatás és erõsödõ társadalmi kohézió mellett - a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudáson alapuló gazdaságává kell válnia 2010-re. Ezen átfogó stratégia lényege, hogy az EU a modern gazdaság segítségével (pl. Internet, elektronikus kereskedelem, biotechnológia, telekommunikáció) adjon választ a gazdasági és szociális kihívásokra. Ennek a célnak az elérése érdekében a tagállamok közötti együttmûködés során kiemelt hangsúlyt kapnak az olyan új elemek, mint az ún. nyitott koordináció módszere, amely révén a tagállamok a kitûzött célok elérése érdekében közösen keresik a legjobb - minden tagállam számára alkalmazható - megoldásokat, illetve leghatékonyabb eszközöket. A környezetvédelmi stratégiai fontosságától vezérelve a 2001 márciusi stockhlomi EiT tovább finomította az új technológiákkal kapcsolatos gazdasági reform alapvetõ mechanizmusát - integrálva a fenntartható fejlõdés stratégiai céljait - konkrét feladatait, illetve ennek menetrendjét.

A célok elérésére készített átfogó stratégiával, illetve az ehhez kapcsolódó "eEUROPE 2002" akciótervvel Magyarország teljes mértékben azonosul. Az "eEUROPE"-hoz hasonló, de kifejezetten a közép- és kelet-európai tagjelöltekre szabott "eEUROPE+" kezdeményezés kidolgozásában magyar szakértõk is folyamatosan részt vesznek. Az "eEUROPE+" dokumentumot hivatalosan az Európai Tanács 2001 júniusában Göteborgban tartott ülésén fogadták el. Az Európai Bizottság többször is kifejezte azon szándékát, hogy az "eEUROPE" és "eEUROPE+" akcióterveket azok végrehajtása után (2002, illetve 2003) összevonja egy, az összes tagot, illetve tagjelöltet is átfogó egységes programba.

Magyarország az elmúlt években jelentõs haladást ért el az információs társadalom kiépítésében. Erõsödik az oktatás, a képzés terén folyó párbeszéd és együttmûködés az Unióvalés tagországaival. Az EU-hoz történõ jogközelítés eredményeképp 2001 folyamán elfogadásra került az elektronikus aláírásról, valamint az elektronikus kereskedelemrõl szóló törvény, s hatályba lépett az egységes hírközlési törvény is. A terület szabályozásának felgyorsítását hivatott segíteni a 2001. február 1-tõl létrejött az Állandó Informatikai Parlamenti Bizottság is.

A V4 országai 2001 szeptemberében létrehozták a Tudásalapú Gazdaság Munkacsoportot, mely közös tudományos, felsõoktatási, K+F, közigazgatási programokkal segíti elõ régiónk országainak informatikai együttmûködését. Magyarország ezen kívül szoros együttmûködést alakított ki Nagy-Britanniával, melynek célja, hogy a 2002 tavaszán sorra kerülõ Barcelonai rendkívüli EiT-re közös javaslatot dolgozzunk ki az elektronikus közigazgatás (eGovernment) hatékony kiépítésére, illetve használatára. Már a 2001 márciusi stockholmi rendkívüli EiT-re brit-magyar közös nyilatkozat is készült e témában.

Magyarországnak a gazdasági szempontok mellett számos más érdeke is fûzõdik ahhoz, hogy az uniós törekvésekbe bekapcsolódjon. Az együttmûködés egyfelõl igazolja hazánk integrációs érettségét és felkészültségét, demonstrálja, hogy csatlakozásával érdemben tud hozzájárulni a közös kihívások megválaszolásához, másfelõl az Unió mostani célkitûzései egybeesnek a magyar törekvésekkel és érdekekkel. A magyar gazdaságpolitikának elõ kell segítenie, hogy - összhangban a lisszaboni folyamattal - elõmozdítsa a humántõkére épülõ, magas hozzáadott-értéket elõállító, és ezért hosszabb távon beruházni kívánó vállalkozásokat. Ennek érdekében elsõdleges feladat, hogy a kormány átképzésekkel, az oktatás színvonalának emelésével, a tudomány és kutatás-fejlesztés támogatásával járuljon hozzá a szükséges munkaerõ biztosításához megfelelõ mennyiségben és minõségben.

Az Európai Tanács 2000. decemberi nizzai ülésén elfogadott Nizzai Szerzõdés mellékletét képezõ "Nyilatkozat az Unió jövõjérõl" címû dokumentum az EU hivatalos napirendjére tûzte az Unió jövõbeni fejlõdésével kapcsolatos összeurópai gondolkodást. A Nyilatkozat kimondja: az európai integráció továbbfejlesztésérõl minden korábbinál mélyebb, nyitott párbeszédet kell folytatni, a társadalom legszélesebb körét bevonva, egyben elõkészítve a 2004-ben összehívandó újabb intézményi Kormányközi Konferenciát is.

A társadalmi vita európai szintû hivatalos megnyitójára 2001. március 7-én Brüsszelben került sor, s e napon indult el az "Európa jövõje Honlap" is, internetes fórumot biztosítva az összeurópai szintû vita számára.

Az Európai Tanács 2001. júniusi göteborgi ülésére a svéd elnökség jelentésben összegezte a nemzeti és összeurópai kezdeményezéseket és a közeli jövõben tervezett lépéseket. A göteborgi elnökségi következtetések felkérik az Unió jelenlegi és leendõ tagjait, hogy a maguk választotta formában terjesszenek jelentést a soron következõ elnökségek elé a nemzeti vita állásáról.¹

A nemzeti keretek között folyó jövõkép vita eltérõ formákban, de szinte valamennyi tagállamban és tagjelölt országban megindult. A vitát általában a külügyminisztérium irányításával strukturálják, ösztönzik, és elsõsorban a vezetõ politikusok nyilatkozatai generálják.

A svéd elnökség nevében Persson miniszterelnök március 1-én levélben felkérte Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy álláspontja kifejtésével, valamint az Európa jövõje vita magyarországi lefolytatásának támogatásával járuljon hozzá az eszmecseréhez. E felkérésnek a miniszterelnök eleget tett, hozzászólása elérhetõ mind a brüsszeli, mind a magyarországi Európa Jövõje honlapon.

2001. június 26-án a belga kormány felkérésére a Belga Királyi Külügyi Intézet a tagjelölt országok számára kollokviumot rendezett Európa jövõjérõl. A rendezvényen részt vett és felszólalt Martonyi János külügyminiszter, aki az év folyamán nemzetközi és diplomáciai fórumokon több alkalommal is kifejtette az európai integráció távlati jövõjére vonatkozó elképzeléseit².

A magyarországi vitát hivatalosan a 2001. június 5-én Mádl Ferenc köztársasági elnök meghívására a Parlamentben megrendezett "Az EU és Magyarország közös jövõje" címû konferencia indította el. A konferencián a parlamenti pártok, az érdekképviseletek, civil szervezetek, tudományos-szakmai körök, az egyházak és a diplomáciai testület képviselõi, valamint volt közjogi méltóságok vettek részt. A konferencia záró eseményeként a köztársasági elnök megnyitotta a magyar "Európa Jövõje Honlapot", mely július óta angolul is hozzáférhetõ, s része egy online vitafórum is.

Az Európa jövõje téma szerepelt az Országgyûlés 2001. november 29-i EU vitanapjának napirendjén.

A civil szervezetek, kutatóintézetek szervezésében rendezett számos konferencia foglalkozott az európai jövõ témájával.

A 2001. decemberi laekeni Európai Tanács elfogadta a "Laekeni Nyilatkozat az Európai Unió jövõjérõl" címû dokumentumot, valamint döntött arról, hogy az Unió továbbfejlõdésével kapcsolatos - a Nyilatkozatban vitaiindító jelleggel megfogalmazott - kulcskérdések megvitatására s a lehetséges válaszok megtalálására Konventet állít fel. Az Unió következõ kormányközi konferenciáját elõkészítõ testület elnöke V. Giscard d'Estaing, alelnökei Giuliano Amato és Jean-Luc Dehaene, tagjai a tagállami kormányok 1-1, a nemzeti parlamentek 2-2, az Európai Parlament 16 képviselõje és a Bizottság 2 tagja. A Konventben a tagjelöltek a tagállamokkal megegyezõ képviselettel szerepelnek, a testület mûködésében részt vehetnek, jogosítványaik annyiban korlátozottak, hogy a tagállamok között kialakult konszenzust nem akadályozhatják meg.

A Konvent magyar tagjait és helyetteseiket az Országgyûlés és a Kormány 2002. január végén kijelölte.

A testület alakuló ülésére 2001. február 28-án Brüsszelben került sor, a Konvent egy évig mûködik, munkáját olyan idõpontban befejezve, hogy az elnök megfelelõ idõben benyújthassa az Európai Tanácsnak a Konvent munkájának eredményeit. Az elnök valamennyi Európai Tanácson szóbeli tájékoztatást ad a konventbeli elõrehaladásról.

A Konvent munkájának eredményeit összefoglaló végsõ dokumentumot állít össze és terjeszt az állam- és kormányfõk elé; ez a vizsgált témákra vonatkozóan tartalmazhat különféle megoldási opciókat (jelezve azok támogatottságát), de konszenzus kialakulása esetén egységes megoldási javaslatokat is. A nemzeti viták eredményeivel együtt e dokumentum képezi majd a végsõ döntést meghozó Kormányközi Konferencia munkájának kiinduló pontját.

A társadalom bevonására a Konventtel párhuzamosan Fórum nyílik, amely a civil szférát képviselõ szervezetek (például szociális partnerek, üzleti világ, NGO-k, tudományos élet) "strukturált hálózataként" funkcionál majd. A részt vevõ szervezetek rendszeres tájékoztatást kapnak a Konvent munkájáról, s az Elnökség által meghatározott módon speciális kérdésekrõl is kifejthetik véleményüket, illetve konzultálhatnak velük. A Fórum célja az Unió jövõjérõl már jelenleg is folyó vita kiszélesítése, illetve e vita strukturált keretek közé emelése.

A bõvítési folyamat és a csatlakozási tárgyalások döntõ szakaszba lépésével mind az Európai Unió és tagországai, mind a tagjelöltek számára nyilvánvalóvá vált, hogy fokozottan elõtérbe kerül a bõvítés támogatottsága növelésének, az egyes tagjelöltek uniós csatlakozási esélyeit alátámasztó kép formálásának feladata. Magyarország a tagállami kommunikáció szükségességét elismerõ intézkedéseket az EU-t némileg megelõzve hozta meg. A Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága még 1999-ben megkezdte a tagállamok felé irányuló külsõ kommunikációs stratégia kidolgozását.

A stratégia végrehajtásakor tevékenységünk a tárgyalási és a ratifikációs szakaszban kifejezetten Magyarország érettségének és a csatlakozás kölcsönös elõnyeinek bemutatására koncentrál. Célja a csatlakozási folyamat elõsegítése, a csatlakozással szemben megfogalmazódó aggályok eloszlatása. A stratégia specifikusan az uniós intézmények és a tagországok döntéshozói, döntéselõkészítõi és közvéleményformálói, az érdekartikulációs, pénzügyi, média, vállalkozói, tudományos és értelmiségi körök felé irányul.

Külsõ kommunikációs tevékenységünk célja: törekszünk, hogy bemutassuk a bõvítés lényegét, értelmét és általában vett pozitív egyenlegét, hasznát az Unió értékei, biztonsága, gazdasági gyarapodása, világban elfoglalt helye szempontjából. Tudatosítani szeretnénk Magyarország helyzetének, EU-csatlakozásának specifikus vonásait, felkészültségét és felkészülésének folyamatát, eredményeit, s mindazt, amivel Magyarország képes hozzájárulni a közös célok megvalósításához s általában is gyarapítja az Uniót. A stratégia koncepcionális elemeinek kidolgozását követõen 2001-ben tovább folyt az 1999-ben megkezdett EU külsõ kommunikációs tevékenység.

A külsõ kommunikációs stratégia elemei: adatok gyûjtése, értékelése, adaptálása, hatékony kommunikálása a célhoz alkalmazott, differenciált üzenettel és eszközökkel. A feladat ellátásához 2001-re elõirányzott 133,7 millió forintot összetett kommunikációs rendezvények szervezésére, az állami- és kormányszintû találkozók, szakmai konferenciák és más események során felhasználható háttéranyagok, kiadványok készítésére, egyeztetett üzeneteink kommunikálására, külképviseleteink integrációs tartalmú rendezvényeinek támogatására, a KÜM idegen nyelvû integrációs honlapja felállítására és mûködtetésére fordítottuk.

A külsõ kommunikációs stratégia nem vállalhatja az átfogó országkép alakítását, tevékenységünk kizárólag integrációs tartalmú. Ugyanakkor természetesen keressük a kapcsolódási pontokat az országkép üzeneteit megfogalmazó szervezetekkel.

A stratégia végrehajtója a KÜM Integrációs Államtitkársága. A KÜM ugyanakkor e tevékenységét a többi kormányzati szervvel összehangoltan, a megfelelõ szakmai és szakértõi bázis bevonásával folytatja.

A Külügyminisztérium külsõ kommunikációs tevékenységének területei: széles sajtókapcsolati rendszer (tagállamok sajtóját felölelõ EU Media-Klub, a Magyarországon akkreditált sajtó képviselõit átfogó EU Sajtóklub), a külképviseletek közremûködésével végrehajtott kommunikációs rendezvények a tagállamokban, internetes megjelenés és videokonferenciák, valamint az összetett kommunikációs megjelenés egyéb eszközeivel (DVD, CD-ROM, kiállítások, leporellók, egyéb kiadványok) végrehajtott projectek.

A csatlakozási tárgyalások lezárásának kézzelfogható közelsége elõtérbe helyezi kommunikációs tevékenységünknek a ratifikációs szakaszra történõ áthangolását. Ennek érdekében szükségessé vált a külsõ kommunikációs stratégia részleges felülvizsgálata. 2002-ben az eddigi tapasztalatok felhasználásával kerül sor a külsõ kommunikációs stratégia keretében megvalósuló megjelenésekre (pl. tagállami médiák hathatósabb felhasználása).

Magyarország regionális politikájának céljai szoros kapcsolatban állnak a magyar külpolitika más fontos célkitûzéseivel, köztük az európai integrációs politikával. A magyar európai integrációs és regionális törekvések kölcsönösen kiegészítik és erõsítik egymást. Hazánk regionális politikájának feladata, hogy biztosítsa az összhangot az európai integrációs törekvéseinkbõl adódó kötelezettségeink, szomszédságpolitikánk céljai, valamint a határon túl élõ magyarság érdekei között. Kiszámítható integrációs és regionális politikája révén hazánk a stabilitás tartós kisugárzójává, a demokratikus-piacgazdasági átalakulás elõsegítõjévé válik térségünkben, s eközben növeli képességét a környezetében zajló folyamatok befolyásolására.

Az Európai Unió a regionális politikát a politikai és gazdasági stabilitás erõsítését szolgáló eszköznek tekinti, ezért szorgalmazza a demokratikus fejlõdést, a gazdasági-társadalmi modernizációt, valamint az európai integrációs felkészülést elõmozdító és egyben az uniós tagságot is elõkészítõ regionális együttmûködést. Az uniós tagságra váró országok által kifejtett konstruktív regionális politika, a stabilizáló szerep - különösen akkor, ha az beilleszthetõ az Unió által követett politikákba és stratégiákba - jelentõs mértékben meghatározza az Európai Unió viszonyát az adott országokhoz. Így van ez Magyarország esetében is, amely integrációs tapasztalatai átadásával segíti partnereit az európai integrációs struktúrákhoz történõ közeledéshez.

Hazánk aktív részvétele a különbözõ regionális együttmûködési keretekben lehetõséget nyújt arra, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozás után ezeken a formációkon keresztül is tartsuk a kapcsolatot az integrációból kimaradt régióbeli államokkal. A regionális együttmûködés erõsítése nem csak abban segíthet, hogy az Európai Unió bõvítésének folyamata minél hamarabb elérje szomszédainkat, de a regionális kooperációban rejlõ lehetõségek fokozott kihasználása nagymértékben csökkenti az abból adódó nehézségeket és feszültségeket, hogy a térség országai vélhetõen eltérõ idõpontban válnak az európai integrációs szervezetek tagjaivá.

Magyarország regionális és integrációs politikájának egymást kiegészítõ jellege hozzájárul ahhoz, hogy integrációs felkészülésünkkel és majdani uniós csatlakozásunkkal párhuzamosan erõsíthessük a környezõ országokban élõ, határon túli magyarsághoz fûzõdõ kapcsolatainkat. Bár a magyarság összetartozása szempontjából fontos kedvezménytörvény bevezetése bizonyos meg nem értést keltett a térségünkhöz tartozó néhány szomszédos állam egyes politikai köreiben, a magyar külpolitikának változatlan célja, hogy a határon túl élõ magyarsággal fenntartott kapcsolatainkat összhangban tartsa az európai integrációból származó kötelezettségeinkkel és szomszédságpolitikánkkal. Ennek megfelelõen a magyar EU-csatlakozás folyamatában olyan megoldásokat keresünk, amelyek a közösségi "acquis"-val összeegyeztethetõ módon, a lehetõ legzavartalanabb kapcsolattartást biztosítják az anyaországi és a határokon túli magyarság között. Teljes megoldást a magyar közösségek helyzetében az jelent majd, amikor Magyarország és szomszédai egyaránt az Európai Unió tagjává válnak.

Magyarország integrációs politikájával és külpolitikai célkitûzéseivel összhangban, aktívan részt vesz a regionális együttmûködés intézményeinek (Visegrádi Együttmûködés, Stabilitási Paktum /Magyarország 2001 második félévében a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény harmadik munkaasztalának társelnöke volt/, KEK, Quadrilaterale, Duna Bizottság, SECI, hármas együttmûködési formák) munkájában, segíti a magyarországi önkormányzatok részvételével mûködõ eurorégiók tevékenységét is. A regionális együttmûködés fórumainak sikeres mûködése közvetlen külpolitikai környezetünket stabilizálja. Szerepet vállalunk a délkelet-európai térség stabilitásának megteremtésében, a térséghez tartozó országok euroatlanti folyamatokba való bekapcsolásának elõmozdításában.

A tárgyalási folyamat, illetve a csatlakozási tárgyalások egyes szakaszaiban lehetõség és szükség van megfelelõ mélységû konzultációkra a bõvítési folyamatban résztvevõ országok között. Ez módot és lehetõséget ad a követendõ irányvonal és a gyakorlati intézkedések összehangolására anélkül, hogy a felek egyéni érdekei és szempontjai emiatt sérülnének.

Az informális konzultációk során különös figyelmet fordítunk arra, hogy érdemben tájékozottak legyünk a hasonló helyzetben lévõ országok problémáiról és állásfoglalásairól, valamint az egyes országok által képviselt álláspontok segítsék a magyar pozíciók kialakítását.

A konzultációk két keretben, "Luxemburgi" körben (Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Ciprus), és "Helsinki" körben (Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Ciprus, valamint Lettország, Litvánia, Szlovákia, Románia, Bulgária, és Málta) zajlanak.

A luxemburgi hatok párbeszéde az 1997. decemberében Luxembourgban megrendezett Európai Tanácsnak a konkrét csatlakozási tárgyalások beindításáról hozott elvi döntését követõen indult meg. A párbeszéd három - miniszteri, fõtárgyalói és szakértõi - szinten folyik.

A luxemburgi hatok informális megbeszélésére elsõ alkalommal cseh kezdeményezés alapján 1998. tavaszán került sor, amelyet a csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódó véleménycsere követett. Fõtárgyalói szinten ezidáig összesen tizenöt alkalommal került sor konzultációra. A szakértõi konzultációk a környezetvédelem, külgazdaság, külsõ határvédelem, bel- és igazságügyi együttmûködés, tõke szabad áramlása, közbeszerzés, bankszektor, közlekedés, SAPARD, iparjogvédelem, információs stratégia kérdésköreit tekinteték át.

Miniszteri szintû megbeszélésre 1999. október 11-én Tallinban került sor elsõ alkalommal, észt kezdeményezés alapján. Az azóta eltelt idõszakban összesen öt alkalommal került sor a külügyminiszterek immár rendszeres találkozójára.

A luxemburgi körben lefolytatott konzultációk elsõdleges mandátuma a tárgyalási álláspontok benyújtásához kapcsolódó, alapvetõen eljárási kérdések összehangolására terjedt ki (mikor, mennyi, melyik tárgyalási álláspont). Ennek komoly szerepe volt abban, hogy 2000. júniusára elérkeztünk valamennyi tárgyalási dosszié megnyitásához. Ezt követõen a résztvevõk a bõvítési és csatlakozási folyamat aktuális kérdéseirõl folytattak eszmecserét abból a politikai és jogi helyzetbõl kiindulva, hogy a csatlakozási tárgyalásokat az egyes tagjelöltek az EU tagállamaival önállóan, kétoldalú Kormányközi Konferencia keretében folytatják.

2001. végére a csatlakozási tárgyalások az utolsó, legnehezebb szakaszba értek. A fennmaradó, alapvetõen a bõvítés finanszírozásával összefüggõ fejezetek tárgyalásainak eredményeként az új tagállamok beilleszkedésének általános feltételei alakulnak ki. A tagjelöltek egyöntetû érdeke, hogy új tagországként a régi tagokkal azonos versenyfeltételekkel szembesüljenek az egységes belsõ piacon. Az egyenlõ elbánás biztosítása érdekében fontosnak tartjuk a tagjelöltek közötti szorosabb együttmûködést. A "visegrádi négyek" és a "luxembourgi hatok" körében kezdeményezett együttmûködés célja azonos érdekeink hatékony és eredményes képviselete a csatlakozás végsõ finanszírozási feltételeinek tárgyalása során.

A helsinki körben folyó konzultációkra elõször 1998-ban Bukarestben került sor. A csatlakozási folyamatban résztvevõ valamennyi ország körében folyó egyeztetések elvi, általános jellegûek. A csatlakozási tárgyalásokat korábban megkezdett országok fontosnak tartják tapasztalataik átadását, érdekükben áll, hogy a helsinki csoport országai felkészültsége lehetõvé tegye felzárkózásukat a csatlakozási tárgyalásokon.

A helsinki körben folytatott konzultációkkal kapcsolatos korábbi elvi álláspontunk helyességét igazolja a Helsinki Európa Tanács döntése, amelynek alapján 2000-ben e körrel is megkezdõdtek a csatlakozási tárgyalások, és 2001 végére az ideiglenesen lezárt fejezetek számát tekintve több helsinki tagjelölt felzárkózott a luxembourgi csoport tagjaihoz. A korábbi elsõ körös tagjelöltek informális egyeztetését indokoltnak fenntartani mindaddig, amíg ez az ország-csoport a road map teljesítése során hasonló ütemezésben és tematika mentén tárgyal.

1. A társulási intézmények mûködésének eseménynaptára

2. A politikai párbeszéd és a kül- és biztonságpolitika együttmûködés eseménynaptára

3. A 2001-ben megvalósítás alatt álló Phare-projektek

4. A Magyarország számára megnyílt közösségi programok és költségeik 2001-2002-ben

5. A magyar-EU kereskedelem alakulása 2001-ben

6. A politikai és szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés eseménynaptára

7. A csatlakozási tárgyalások 2001. évi eseménynaptára

8. Az egyes csatlakozási fejezetek tárgyalásának jelenlegi helyzete

9. "Road map" (A tárgyalások 2000. decemberében Nizzában elfogadott ütemterve)

10. A terrorizmus elleni cselekvési terv elemei

¹ 2001. november 30-án az Európa jövõje magyarországi vitáról összefoglalót továbbítottunk brüsszeli EU missziónkon keresztül a Coreper számára.

² 2001. augusztus 23-án Helsinkiben a finn nagykövetek éves értekezletén, szeptember 8-án az Európai Unió külügyminiszterek informális genvali ülésén, szeptember 10-én a dán parlament Európai Bizottságának nyilvános meghallgatásán, november 2-án a Londoni Egyetem és londoni Magyar Kulturális Központ által közösen szervezett Magyarország 2010 konferencián, november 6-án a francia Nemzetgyûlés és a Szenátus EU delegációinak európai vitanapján, valamint a november 30-december 1-én Budapesten megrendezett Német-Magyar Fórumon.