J/8
Jelentés
az Állami Számvevőszék
2001. évi tevékenységéről
2002. április
Tartalomjegyzék
1. Az Országgyűlés szolgálatában *
1.1. A jelentések megtárgyalása, határozatok és az országgyűlési kapcsolatok *
1.2. Az Országgyűlés figyelmébe ajánlott legfontosabb tapasztalatok, következtetések *
1.3. Az Országgyűlés által támogatott intézményfejlesztés *
2. Az ÁSZ 2001. évi tevékenysége *
2.1. Az ellenőrzési feladatok és súlypontok *
2.2. A 2001. évi ellenőrzési tapasztalatok részletezése *
2.3. Az ÁSZ ellenőrzések hasznosítása *
2.3.1. A számvevőszéki tapasztalatok hasznosítása a vizsgált szervezeteknél *
2.3.2. A javaslatok érvényesülése a kormányzat szintjén és a megtett intézkedésekben *
2.3.3. Büntető feljelentések, közérdekű bejelentések *
2.3.4. Az ellenőrzések hasznosításának sajátos módja: a nyilvánosság tájékoztatása *
3. Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztése *
3.1. Humán erőforrás gazdálkodás, fejlesztés *
3.2. A minőségbiztosítás *
3.3. Az ellenőrzési munkát segítő hazai és nemzetközi kapcsolatok *
3.4. A számvevőszéki stratégia megújítása *
4. Az intézmény működtetése, gazdálkodása *
4.1. Költségvetési gazdálkodás, beruházás és fejlesztés *
4.2. Az ellenőrzést és a belső irányítást segítő informatika *
MELLÉKLETEK
Adatok az ÁSZ jelentések bizottsági tárgyalásairól 1998-2001 között (1. sz. melléklet)
2000-ben és 2001-ben tett, még meg nem valósult jelentősebb jogszabály alkotásra vonatkozó ÁSZ javaslatok (2. sz. melléklet)
A számvevőszéki összefoglaló jelentések számának alakulása 2001-ben (3. sz. melléklet)
2001. évi jelentések jellemzői (4. sz. melléklet)
Az ÁSZ ellenőrzési jelentéseiben a kormánynak és a fejezetek vezetőinek megfogalmazott javaslatokra adott válaszok (5. sz. melléklet)
Könyvvizsgálói jelentés és záradék (6. sz. melléklet)
FÜGGELÉK
Összefoglalók a 2001-ben befejezett ellenőrzések tapasztalatairól
Jelentés
az Állami Számvevőszék
2001. évi tevékenységéről
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzési tapasztalatairól - a titokvédelmi szabályoknak megfelelő kevés kivételtől eltekintve, a közvélemény és a külföldi érdeklődők számára is hozzáférhető módon - teljes terjedelmű jelentésekben tájékoztatja az Országgyűlést. E jelentések a törvényi feladatokkal összhangban, az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottsága ajánlásainak figyelembevételével véglegezett éves ellenőrzési terv alapján végzett vizsgálatok tapasztalatait foglalják össze.
Az év lezárásával az ÁSZ önálló beszámoló jelentést is készít éves tevékenységéről az Országgyűlésnek. Bár a számvevőszéki törvény nem rendelkezik egyértelműen e kötelezettségéről, az ÁSZ minden évben elkészítette jelentését éves tevékenységéről. Az elmúlt években az Országgyűlés fokozott figyelmet fordított ezekre az összefoglaló dokumentumokra, ami alapvető fontosságú a szervezet munkájának hasznosulása szempontjából.
A beszámolási lehetőség alkalmat ad az államháztartás egyes területein végzett ellenőrzések által szerzett tapasztalatok és a megtett intézkedések összefoglaló ismertetésére, rendszerszemléletű általánosításokra és - figyelemmel az országgyűlési ciklus lezárására - , több évet átfogó folyamatok bemutatására is. A beszámoló jelentés mindezek mellett - az évközi szakmai ellenőrzések kötött formáján és tartalmán túllépve - egyéb, az intézmény tevékenységével összefüggő, azt befolyásoló tényezőkről is tájékoztatást ad.
A jelen - a 2002. április 8-i elnöki értekezleten minősítő megállapításaiban lezárt - beszámoló részletezi az ÁSZ 2001. évi tevékenységét, tapasztalatait, az ellenőrzések hasznosítását, s mindazokat a tevékenységeket, amelyeket az ÁSZ az Országgyűlés törvényhozó és ellenőrző funkciója betöltésének támogatása érdekében végzett. A jelentés három fő részre - szerkezeti egységre - tagolódik. Az első számot ad az Országgyűlés szolgálatában végzett munkáról, az ellenőrzési tapasztalatokról, az ellenőrzési kapacitások felhasználásáról, valamint az ÁSZ intézményi működéséről. A második a mellékleteket foglalja magában, áttekinti a 2001-ben készült jelentések bizottsági tárgyalásait, fontosabb jellemzőit és a javaslatok hasznosulását. A harmadik (függelék) rész a jelentések rövid összefoglalóját, legfontosabb megállapításait mutatja be.
A beszámoló igyekszik elkerülni az ismétléseket, átfedéseket, azonban néhány esetben a különböző feltételek, összefüggések bemutatása, valamint a különböző szempontú megközelítés miatt ez nem volt teljesen kikerülhető.
Az ÁSZ a 2001. évi pénzügyi gazdálkodásáról az éves zárszámadás alkalmával számol be az Országgyűlésnek. Ezt az intézmény - pályázaton kiválasztott magyar könyvvizsgáló cég által - hitelesített beszámolója alapozza meg. A könyvvizsgáló jelentését mellékeljük.
A jelentések megtárgyalása, határozatok és az országgyűlési kapcsolatok
Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervezete. Az 1998-2002-es parlamenti ciklus során 161 számvevőszéki jelentéssel járult hozzá az Országgyűlés tevékenységéhez. Plenáris üléseken a központi és a társadalombiztosítási költségvetésre adott számvevőszéki vélemények, illetve ezek zárszámadásáról készített jelentések, valamint az éves számvevőszéki beszámoló jelentés szerepeltek. Ez időszakban az országgyűlési bizottságok 79 jelentést tárgyaltak meg. Emellett a számvevőszéki jelentések megállapításai és javaslatai napirend előtti képviselői hozzászólásokban, interpellációkban, képviselői önálló indítványok indokolásában, kormányzati hivatkozásokban és a politikai vitanapon is hasznosultak. Az ÁSZ jelentések bizottsági tárgyalásainak adatait az 1. sz. melléklet foglalja össze.
Évente 10-15 állandó bizottság, illetve több esetben albizottság, vizsgálóbizottság vette napirendjére az ÁSZ jelentéseit, jellemzően a plenáris ülésen szereplő törvényjavaslatokhoz, bizottsági meghallgatásokhoz kapcsolódva. Legtöbb jelentést (28-at) 1999-ben vitattak meg a bizottságok, a tárgyévben készült (az éves beszámolót is magában foglaló) 37 jelentés több mint 70%-át. 2001-ben a bizottságok 25 jelentést 62 napirendi pont keretében tárgyaltak. Évről-évre folyamatosan növekvő számban a Gazdasági bizottság napirendjén szerepelt a legtöbb jelentés, 2001-ben 16.
Az ÁSZ 2001-ben is eleget tett a törvényekben előírt valamennyi esedékes ellenőrzési kötelezettségének, melyekről jelentésben számolt be az Országgyűlésnek.
A zárszámadási törvényjavaslatokhoz kapcsolódó jelentéseket a parlamenti tárgyalási rendnek megfelelően a plenáris ülést megelőzően valamennyi bizottság megtárgyalta. Az ÁPV Rt., MTI Rt. éves beszámolói és a kapcsolódó számvevőszéki jelentések az elmúlt évben sem kerültek a plenáris ülés napirendjére, a bizottságok azonban megtárgyalták azokat, és a jelentésekben foglaltakat is tudomásul vették. A megállapítások érdemi hivatkozási alapként szerepeltek az országgyűlési képviselők hozzászólásaiban, interpellációikban.
Az 1998-2002-es parlamenti ciklusban vált gyakorlattá, hogy az ÁSZ éves beszámoló jelentését a plenáris ülés is rendszeresen megtárgyalta. Az évek során a plenáris ülést megelőzően egyre több bizottság tűzte napirendre a beszámolót (2001-ben 7 bizottság). Az éves beszámoló jelentések feletti értékelő, elemző viták országgyűlési határozattal zárultak. E határozatok nemcsak az előző év tevékenységének elismerését, hanem az ÁSZ-szal szembeni követelményeket is megfogalmazták. Emellett támogatták a további időszakra vonatkozó fejlesztési szándékot, irányt.
A plenáris üléseken napirendre tűzött számvevőszéki jelentések tárgyalásánál az ÁSZ választott tisztségviselői minden alkalommal részt vettek, és szóbeli tájékoztatójukkal is hozzájárultak a jelentés hangsúlyai bemutatásához.
2001-ben Sándor István alelnök betöltötte a tisztségéhez törvényben előírt felső korhatárt, s egyben 12 éves megbízatását. A 2000. évi beszámoló jelentés tárgyalásakor elmondott hozzászólásában búcsúzott el a törvényhozó testülettől. Dr. Nyikos László alelnök 12 éves mandátumának lejártakor, a 2000. évi költségvetési zárszámadási törvényjavaslathoz kapcsolódó expozéja során köszönte meg az együttműködést Országgyűléssel.
Az országgyűlési bizottságokkal a munkakapcsolat az évek során folyamatosan fejlődött. Az Országgyűlés ellenőrző szerepének szolgálatával összhangban a bizottságok a tárgyév előtt már tervezet formájában megkapták az ÁSZ következő évi ellenőrzési tervét, s szóban, írásban tett javaslataikat a terv véglegesítése során figyelembe vettük, és így terjesztettük megtárgyalásra a Számvevőszéki bizottság elé. A bizottság a kötelezően előírt témákon túl évente tárgyalta az ÁSZ ellenőrzési tervét, éves beszámoló jelentését, intézményi költségvetési javaslatát és annak végrehajtását, valamint a középtávú számvevőszéki stratégiát. Számos törvénymódosítási javaslattal segítette az ÁSZ tapasztalatainak hasznosulását és az intézményi működés fejlesztését.
Az ÁSZ kapcsolatot tartott az Országgyűlés tisztségviselőivel. Kísérő levéllel küldte meg valamennyi jelentését, a levélben kiemelve a legfontosabb megállapításokat, következtetéseket. Az ÁSZ vezetése az országgyűlési ciklus elején és végén azzal kereste meg a képviselő csoportokat, hogy véleményüket kérje a számvevőszéki tevékenység, az Országgyűlés szolgálata teljesítéséhez. Valamennyi képviselőcsoport segítő észrevételeket tett, tanácsokat adott, amelyeket a munkában hasznosítottunk.
Az illetékes állandó bizottságok félévente értesítést kaptak az elkészült jelentésekről, így a bizottsági munkatervek összeállítása során figyelembe tudták venni a számvevőszék ellenőrzési anyagait is. Az ÁSZ élt azzal a jogával és lehetőségével, hogy tanácskozási joggal részt vehet a bizottságok ülésein. Az ÁSZ jelentései tárgyalásán túl, vezetői-szakértői szinten a feladatkörét, ellenőrzéseit érintő napirendek tárgyalásán is részt vett. A Költségvetési és pénzügyi bizottság önálló napirendi pont keretében kért és kapott tájékoztatást 2001. októberében az ÁSZ elnökétől az ÁSZ 2000-2001. évekre vonatkozó munkájáról, a tervezett szervezeti változásokról.
Az állandó bizottságokkal való folyamatos együttműködésen túl az ÁSZ 1999 óta meghívottként részt vett a közbeszerzésekről szóló törvény érvényesülését vizsgáló bizottság munkájában, s a bizottság jelentése meghatározóan épített az ÁSZ tapasztalataira.
A parlamenti kapcsolatok sokszínűségét jelzi, hogy 2001-ben az országgyűlési bizottságok önkormányzati témakörben két alkalommal tartottak parlamenti nyílt napot, melyen az ÁSZ hozzászólásokkal, bemutatóval, illetve írásos tájékoztatóval működött közre. Az 1998-2002-es parlamenti ciklusban 2001-ben fordultak először az ÁSZ elnökéhez képviselők írásbeli kérdéssel, három alkalommal.
Az ÁSZ tájékoztatást adott a pártfinanszírozás szabályozásának hiányosságával, az önkormányzati költségvetési szervek részéről tiltott vagyoni hozzájárulással kapcsolatos törvényes állapotok helyreállításával kapcsolatban; az önkormányzatoknak nyújtott segélyek elosztási kérdéseiről, illetve a bel- és árvízkárokra biztosított összegek felhasználásáról. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságnál, a MALÉV Rt.-nél zajló vagyongazdálkodással kapcsolatos kérdések megválaszolására az LRI 2003-ban történő ellenőrzése, illetve az ÁPV Rt. 2001. évi tevékenységének ellenőrzése nyújt lehetőséget.
Az Országgyűlés Főtitkárságával szoros munkakapcsolatot tart fenn az ÁSZ. Ez nagyban elősegítette a bizottsági és plenáris ülések előkészítését, az információs kapcsolat kialakítását. Az Országgyűlés és az ÁSZ közötti, folyamatosan fejlődő informatikai kapcsolat lehetővé tette a parlamenti számítástechnikai hálózat közvetlen elérhetőségét. Így az Országgyűlés, illetve az ÁSZ munkájával kapcsolatos információk folyamatosan, a lehető legrövidebb időn belül kölcsönösen rendelkezésre álltak.
Az ÁSZ folyamatosan nyomon követi ajánlásai hasznosulását. Különösen az Országgyűlés 82/1999. (X. 22.) sz. határozata óta bővültek a javaslatok hasznosítását bemutató információk az éves beszámolókban. A törvénymódosítási javaslatok megvalósítását - egyben az ÁSZ munkájának hasznosítását - segítené, ha az erre vonatkozó és a címzettek által kedvezően fogadott javaslatok bekerülnének az Országgyűlés Jogi Főosztálya által készített, az Országgyűlés feladatait tartalmazó kimutatásba. Ez előrelépést jelentene abból a szempontból, hogy az Európai Bizottság 2001. évi országjelentése a számvevőszéki tevékenységet megfelelőnek értékeli ugyan, de szól a számvevőszéki javaslatok nyomon követése zárt rendszerű biztosításának szükségességéről. Erre is tekintettel jelen beszámoló 2. sz. melléklete bemutatja a 2000. és 2001. évi ellenőrzések során tett, az érintettek részéről elfogadott, de még nem teljesült jelentősebb törvénymódosítási javaslatokat.
A számvevőszéki ellenőrzések alapján tett ajánlások egyrészt a vizsgált és az irányító szervezetek intézkedései révén, másrészt az Országgyűlés törvényalkotó és ellenőrző tevékenysége által hasznosulhatnak, amennyiben kellő figyelemben részesülnek. Az elmúlt négy évben benyújtott 161 jelentésében az ÁSZ több mint 1000 javaslatot tett az Országgyűlésnek, a Kormánynak és a fejezetek (minisztériumok) vezetőinek. A javaslatok több mint 60%-ának címzettje a Kormány és a pénzügyminiszter volt. A javaslatok mintegy 20%-a törvénymódosításra irányult. 2001-ben a címzetten tett közel 200 ajánlás egyharmada a Kormánynak szólt, melynek 40%-a törvénymódosításra vonatkozott. A Kormánytól és a tárcáktól érkezett visszajelzések szerint a - kiemelt címzetteknek tett - törvénymódosító javaslatok közül megvalósult, illetve előkészítés alatt áll az indítványok mintegy fele.
2001-ben a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény és a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény Áht-t módosító rendelkezéseiben már hasznosult a Magyar Államkincstár és az ÁKK Rt. közötti feladatelhatárolásra (pl. a hiányfinanszírozás, az adósságkezelési feladatok) és az adósságrendezési eljárás megindítására vonatkozó javaslat.
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény a közbeszerzési törvény módosításakor figyelembe vette az ÁSZ - elsősorban a bírálati eljárással és szempontrendszerrel kapcsolatos - javaslatait.
Az Országos Betétbiztosítási Alap, a Befektető-védelmi Alap és a Pénztárak Garancia Alapja működésének ellenőrzési megállapításai a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései között hasznosultak.
Az éves költségvetési törvényekben folyamatosan változott a helyi önkormányzatoknak juttatott állami támogatások, hozzájárulások szerkezete, jogcímeinek tartalma, pontosultak, esetenként szigorodtak az igénybevételi feltételek, szabályok. A címzett és céltámogatási vizsgálatok nyomán 2001-ben a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvényben szigorodott a beruházások pénzügyi megalapozásának követelményrendszere.
Az önkormányzati tulajdonban lévő kórházak gazdálkodásának vizsgálata során tett megállapításokkal összhangban az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény szerint szakellátási tevékenységet a központi és önkormányzati költségvetési szerv mellett közhasznú társaság is végezhet.
A tapasztalatok tartalmi hasznosulásáról elmondható, hogy legnagyobb arányban a költségvetési zárszámadáshoz kapcsolódó javaslatok a különböző hibák, szabálytalanságok korrekciójaként realizálódnak. Ugyanakkor azok a javaslatok hasznosulnak kevésbé - bár jellemzően a kormányzati szervek is egyetértenek velük - amelyek érdemi, rendszerbeni előrelépést szolgáló változásokat igényelnek. Ezek a jogalkotói munkában még kevéssé tükröződnek. Esetenként egy-egy javaslat megvalósításához a mindennapi gazdálkodási gyakorlat, a munkaszervezési megoldások, a vezetési szemlélet számottevő változásán túlmenően több, egymással kölcsönhatásban álló jogszabály összehangolt módosítása is szükséges. Az átfogó rendszerszemléletű változtatások csak a pénzügyi kormányzattal, a szaktárcákkal folyamatosan konzultálva, egyeztetve, az ellenérdekeltségek enyhítésével, fokozatosan juthatnak érvényre.
Az Országgyűlés figyelmébe ajánlott legfontosabb tapasztalatok, következtetések
Az Országgyűlés 2001-ben ismételten felkérte az ÁSZ-t 29/2001. (V. 11.) OGY határozatával, hogy fokozott figyelmet fordítson az államháztartás korszerűsítését előmozdító ellenőrzésekre. Az ÁSZ ezért az éves ellenőrzési tapasztalatokon túl, a jobbítás szándékával ajánlja az Országgyűlés és a Kormány figyelmébe a korábbi jelentéseiben ismétlődően megtett - ma is időszerűnek tartott - javaslatait.
Az államháztartás alrendszereinek működésében számos pozitív változás figyelhető meg. Ezek megvalósulásában - a tapasztalatok hasznosulásának gondjait jelző megjegyzés mellett -, a számvevőszéki ellenőrzés és a javaslatok hasznosítása is közrejátszott.
Így kiemelést érdemel, hogy a költségvetési intézményi gazdálkodás és feladatellátás színvonalában, a törvényességi-pénzügyi-szabályos-sági követelmények megtartásában, elsősorban a Kincstár működésének köszönhetően, javuló tendencia érzékelhető. Az államháztartás egyes alrendszereinek működésében és gazdálkodásában, a közfeladatok ellátásában mutatkozó, visszatérően tettenérhető hiányosságok túlnyomó része ugyanakkor rendszerbeni problémákra vezethető vissza.
Ezzel magyarázható, hogy a vizsgálati tapasztalatok visszatérően kénytelenek felvetni a központi költségvetés szintjén a feladat- és hatáskörök rendezésének, az elérendő célok és az elvégzendő feladatok egyértelmű meghatározásának hiányából eredő problémákat, a gazdálkodási, a finanszírozási, az információs és a beszámolási rendszer hiányosságait, a vezetés-irányítás, a visszacsatolás és a belső ellenőrzés gyengeségeit.
Az intézményi gazdálkodás átfogó szabályozása (számviteli politika, leltározás, eszközök és források értékelése, pénzkezelés), a meglévő szabályzatok aktualizálása, a fejezetek intézményeinek többségénél hiányos. A költségvetési beszámoló valódisága szempontjából kockázati tényező a gazdálkodás szabályozottságának és a belső irányítás és ellenőrzés rendszerének - EU éves országjelentésekben is kritikaként megjelenő - nem kielégítő kiépítettsége, működése.
A belső kontroll mechanizmusok ellenőrzéséről szóló ÁSZ jelentés - tekintettel a nemzetközi, illetve az EU Számvevőszéke érdeklődésére - teljes terjedelmében angol nyelven is rendelkezésre áll.
Az egységes, törvényi szintű államszámviteli rendszer kidolgozására és bevezetésére vonatkozó javaslatát az ÁSZ többször megismételte. Az államszámviteli rendszer újbóli kidolgozása, a jelenlegi követelményeknek megfelelő bevezetése és alkalmazása az egyik alapfeltétele az államháztartás központi költségvetési alrendszere által kezelt pénzeszközök áttekinthetőségének, zárt rendszerének és maradéktalan ellenőrizhetőségének.
A társadalombiztosítási alrendszert érintő ellenőrzési tapasztalatok szerint a könyvvezetésben, az elszámolások megbízhatóságában, a nyilvántartások pontosságában fejlődés mutatkozott. Az alapok költségvetési beszámolóinak könyvvizsgálata - eltérően a korábbi évektől - teljes körűen hitelesítő záradékkal fejeződött be. Az alrendszer egészének pénzügyi helyzetét tekintve azonban nem történt pozitív irányú elmozdulás, sőt a költségvetési egyensúlyi pozíciójuk romlott. A társadalombiztosítási alrendszer saját bevételei nem fedezik a nyugdíj- és egészségbiztosítás kiadásait.
Bár jelentős lépések történtek, 2001-ben nem került sor az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere egészének - minden tekintetben reformértékű - megújítására, az ellátórendszer (elsősorban az egészségügyi ellátás) korszerűsítésére vonatkozó szakmai és finanszírozási szempontból egyaránt egységes alapelveket alkalmazó elképzelés megalkotására.
A helyi önkormányzatok mind a kötelező, mind az önként vállalt feladataikat teljesítették, biztosították intézményeik működését, ehhez azonban gazdálkodásuk feltételeinek szigorítására volt szükség. Ennek érdekében folytatták az intézményi struktúra szűkítését, racionalizálását, helyi kincstári típusú gazdálkodást vezettek be. A változtatások terén megtett lépéseik nem kielégítőek. A vizsgált önkormányzatok fele romló pénzügyi feltételek között gazdálkodott. Az államháztartás önkormányzati alrendszerénél kell kiemelni azt, hogy az ún. nagy ellátó rendszerek hatékonyabbá tétele össztársadalmi érdek. Ezen belül is az egyik legfontosabb feladat az oktatás, az egészségügyi feladatellátás hatékonyabbá tétele, az állam, az önkormányzatok és az üzleti szféra közötti szerepvállalás meghatározásával.
Az önkormányzatok pénzügyi szabályozásában az elmúlt 10 év alatt nem történt átfogó felülvizsgálat. Jelenleg az önkormányzatok egyharmada forráshiányos, számuk növekszik. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a forrásszabályozási rendszer reformja elodázhatatlan. E - nem csupán támogatási - kérdéskör kezelése tapasztalataink szerint egyaránt igényli a területfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai, munkahelyteremtési koncepciók kidolgozását és az ezekhez szükséges gazdasági eszközök biztosítását is.
A normativitás, a feladatfinanszírozás erősítése, a kiegészítő mechanizmusok finomítása, a helyi adórendszer többszöri módosítása, a forráskoordinációra hozott intézkedések nem hoztak érdemi elmozdulást a területi kiegyenlítődésben, az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének javításában, a közszolgáltatási feladatok ellátásában, ezáltal az állami pénzek hatékony felhasználásában.
Az állami támogatással, a címzett, de különösen a céltámogatással megvalósuló önkormányzati beruházások önkormányzati saját forrás részének biztosítása - a rendszer működésének kezdetétől fogva - problémákat okozott a vizsgált önkormányzatok többségénél. Az ÁSZ jelentések minden évben rámutattak arra a kedvezőtlen jelenségre, melyet a támogatások év végi maradványa jelzett. A fel nem használt pénzeszközök aránya 1998-2000. években 40-50% között mozgott. Keletkezésük legfontosabb oka, hogy az önkormányzatok a beruházásokhoz szükséges saját forrást nem teljes körűen vagy egyáltalán nem tudták biztosítani. Az önkormányzatok a saját forrás megteremtéséhez az elkülönített állami pénzalapokból, és később az ún. fejezeti célelőirányzatokból igényelhető támogatásra is számítottak. Ezek elbírálása azonban a céltámogatástól időben és rendszerében is eltérően történt, amint azt az évek során jeleztük.
A közfeladatok hatékonyabb ellátásának egyik meghatározóan fontos eleme a beruházások, beszerzések, szolgáltatások szakmailag kifogástalan, a közösségi szféra egészére kiterjedő, átlátható megvalósítása. Az átláthatóság biztosításának legjelentősebb eszköze a közbeszerzés rendszere, ami a megelőzést szolgáló felfogásban a korrupció elleni harc egyik fontos feltétele.
Bár a helyi önkormányzatok és a központi költségvetési szervek évről-évre növekvő számban és értékben, szélesedő körben vállalkoztak közbeszerzési eljárások lebonyolítására, a folyamatokban való részvételük, a közbeszerzési eljárások keretében megvalósuló beszerzéseik értéke jelentősen elmarad az itt realizálódó közpénzek nagyságrendje alapján elvárható mértéktől. Ugyanakkor kedvező, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások aránya az EU tagországokban szokásos szintre csökkent.
A közbeszerzés kívánatosnál lassúbb és ellentmondásosabb terjedése, az előforduló hibák elsősorban a jogalkalmazók felkészületlenségére, eltérő érdekekre, illetve szemléleti okokra vezethetők vissza. A tapasztalatok azt is megerősítették, hogy a problémák az államháztartási finanszírozás szabályozásával összefüggő előírások ellentmondásaiból és gyakorlati megoldásai egyenetlenségeiből származnak. Az ÁSZ a közbeszerzés szabályozási és intézményrendszeréről, működése mechanizmusáról számos kritikai észrevételt fogalmazott meg, ugyanakkor a tapasztalatok azt is megerősítik, hogy a törvény - az összes korrekcióra váró hibájával együtt - működik. Az ÁSZ elsősorban olyan szabályozásbeli megoldások alkalmazását javasolta, amelyek nem az általános jogi szigorításra, a jogalkalmazási mozgástér szűkítésére, hanem a jelenleg is érvényes előírások fokozott betartására, azok érvényességi határainak egyértelműbbé tételére ösztönöznek.
A köz- és a magánszféra új együttműködése, a közszolgáltató rendszerek és szervezetek átalakításának folyamata, a közszféra hatékonyságának növelésére irányul. A feladatellátás során nem az a meghatározó, hogy ki látja el a feladatot, hanem annak hatékonysága. Meg kell határozni azonban az állami szerepvállalás módját, tartalmát és mértékét. Az intézményrendszer fejlesztése, a feladatok finanszírozása, a magánszféra közreműködésének növekedése új ellenőrzési feltételeket is követel, és a finanszírozás szabályosságának ellenőrzése mellett mind jobban igényli a teljesítmények vizsgálatát.
A nemzeti számvevőszékeknek, így az ÁSZ-nak is, ellenőrzéseikkel alkalmazkodniuk kell ahhoz az egyre inkább elfogadott és terjedő feladatellátási módhoz, ahol a közszolgáltatás, beruházás ellátása magánvállalkozás bevonásával történik. A jelenlegi hatásköri korlátok között a közpénzek útja a végső felhasználóig követhetetlen, sőt e probléma még a közvetett állami tulajdonú és az önkormányzati tulajdonú társaságok esetében is jelentkezik. A közpénzek felhasználásának ellenőrzése így ma még nehezen képes felderíteni, és felszámolásukban segíteni azokat a konkrét hibákat, szakmai tévedéseket, amelyek előfordultak, és amelyek révén egyes eljárások tisztasága is kétségessé vált.
A kincstári vagyon tartalma, vagyonkezelési, gazdálkodási és ellenőrzési feladatai szabályozottak, de egységes vagyontörvény hiányában nehezen áttekinthető működési környezet alakult ki. Megkezdődött a kincstári vagyon teljes körű nyilvántartására alkalmas rendszer kifejlesztése, de még nem sikerült elérni, hogy az állam vagyonáról állami szinten egységes nyilvántartás, továbbá emellett a kezelő szervezeteknél hiteles, valóságos vagyonnyilvántartás álljon rendelkezésre.
Nem történt meg a kincstári vagyonnal való gazdálkodás rendszerének átfogó rendezése, az egységes vagyontörvény megalkotása, a gazdálkodás fegyelmének szigorú számonkérése.
A demokratikus intézményrendszer, a civil szféra átlátható, közbizalomnak megfelelő működtetéséhez kapcsolódnak az ÁSZ-nak azon feladatai, amelyek a politikai pártok, társadalmi szervezetek, közalapítványok gazdálkodása, valamint a választások pénzügyi feltételei ellenőrzésére irányulnak.
A pártok, az országos kisebbségi szervezetek, az általános és az időközi választásokra fordított pénzeszközök ellenőrzései több, részben a szabályozatlanságból, másrészt a szabályozás koordinálatlanságából következő hiányosságot tártak fel.
A választási eljárásról szóló törvény nem határozza meg a választási kampány, a választási költség és azon belül a dologi költség fogalmát, nem határozza meg a költségvetési támogatás kifizetőhelyét. A törvény szerinti és a pénzügyi szempontból figyelembe vehető tényleges kampányidőszak a gyakorlatban egymástól eltérhet. A törvény nem határozza meg, hogy milyen formában kell a választásra fordított összegeket és azok forrásait nyilvánosságra hozni, továbbá azt sem, hogy a választási kampányhoz nem pénzben nyújtott támogatásokat a választási források és kiadások között hogyan és milyen mértékben kell figyelembe venni. A pártok által közzétett elszámolások (beszámolók) formája és tartalma - kötelező előírás hiányában - nem mutatott egységes képet. A választási költségek Magyar Közlönyben való közzétételi kötelezettségének elmulasztásához a törvény szankciót nem rendel.
A megállapítások ismételten felvetik a párt, a választási és a számviteli törvények, valamint az államháztartás működési rendjére vonatkozó kormányrendelet több éve hangoztatott módosításának szükségességét, amelyről tudjuk, hogy az Országgyűlés előtt álló és megoldásra váró feladatok között szerepel, de az ÁSZ a munka felgyorsítását különösen sürgetőnek tartja.
A számvevőszéki ellenőrzések több évet átfogó, középtávú időhorizontra kitekintő megállapításai éppen a szóban forgó hiányosságok folytán az éves beszámoló jelentésben ismételten hasonlóan összegezhetők.
A sokrétű ellenőrzési tapasztalatok, nem kevésbé az ajánlások, javaslatok megvalósításának eredményei és problémái egyaránt arra engednek következtetni, hogy a pénzügyi rendszer és az államháztartás nagyobb léptékű - az EU-követelményekhez is igazodó - átalakításának, reformjának felgyorsítása nélkül érdemben és tartósan nem küszöbölhetők ki az ellenőrzésekkel (is) felszínre hozott hibák, hiányosságok, ellentmondások.
Az ÁSZ tudatában van annak, hogy az államháztartási reform folyamatok nem vihetők végig egy-egy kormányzati ciklus alatt. A több éves ellenőrzési munka alapján az előzőekben javasolt változtatásokat a megvalósítás érdekében ezért ismételten az Országgyűlés figyelmébe ajánljuk.
Az Országgyűlés által támogatott intézményfejlesztés
Az ÁSZ az Országgyűlés támogatásával 2001-ben folytatta a korábban megkezdett - a működési (jogi, gazdasági stb.) környezet változásaiból adódó - fejlesztéseket, amelyek tevékenysége személyi és tárgyi feltételeinek javítását, és az intézmény nemzetközi szerepvállalását biztosítják.
Folytatódott az ellenőrzési tevékenység új törvényi kötelezettségekhez igazítása. Az új feladatok közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Bank működésének ellenőrzése, melyet az Országgyűlés - figyelemmel az EU részéről felmerült igényekre is - számvevőszéki hatáskörbe sorolt.
A változások nyomán kibontakozó lehetőségekhez illeszkedik a 2002. január 1-jétől kialakított új szervezeti struktúra, amely egyszerűbbé tette a szervezet felépítését, s egyenrangúan kezeli a központi (kormányzati), valamint a helyi (önkormányzati) költségvetés ellenőrzését. Két - az ellenőrzési kapacitást tekintve azonos nagyságrendű - igazgatóság működik (belső tagolásuk is azonos: pénzügyi szabályszerűségi, teljesítmény-, valamint átfogó ellenőrzéseket végző - vizsgálati osztályokból álló - főcsoportok). A harmadik nagy szervezeti egység az intézmény irányításának és működtetésének feladatát látja el. Emellett az elmélyültebb szakmai munkát - többek között kapcsolattartással, szakcikkek, publikációk összeállításával - segíti az ÁSZ elnökének Tanácsadó Testülete és a megújult, szellemi alkotó műhely szerepét betöltő szakmai háttérintézmény, az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete (FEMI).
Országgyűlési határozat erősítette meg az ÁSZ nemzetközi szakmai szerepvállalását is, és biztosította az ehhez szükséges forrásokat. Az ÁSZ nemzetközi kapcsolataiban rejlő lehetőségek kihasználása nem csak a hazai ellenőrzési feladatok ellátásának minőségét javítja. A kapcsolatépítés, elsősorban az INTOSAI keretében való jelentős szerepvállalás, a külföldi partnerek számára pénzügyi rendszerünk rendezett működésének egyfajta tükre és garanciája. Ez elősegíti az uniós integrálódást és egyben nemzeti érdekeink érvényre jutását is előmozdítja.
Az utóbbi években előtérbe került és felgyorsult az EU csatlakozásra való felkészülés. Az Országgyűlés döntése alapján lehetővé vált, hogy az ÁSZ - a NATO, az Európai Unió, illetve olyan nemzetközi szervezet felkérésére, amelynek a Magyar Állam tagja, továbbá az Országgyűlés vagy a Kormány által vállalt nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség teljesítésére - ellenőrzést folytathasson, ügykörébe tartozó szakértői tevékenységet végezhessen belföldön és külföldön.
Kedvezően érintette az ÁSZ-t a köztisztviselői törvény - és ehhez kapcsolódóan a számvevőszéki törvény - változása, ami megteremtette a differenciáltabb, a jobb munkateljesítményt ösztönző javadalmazás feltételeit. A magasan képzett számvevőszéki szakemberek közé fiatalabb, egy vagy több idegen nyelvet beszélő új munkatársak is felvételt nyertek, s így az átlagéletkor csökkent. Részben ezért kaptak nagyobb szerepet és folytatódtak tovább a gyakorlati ismeretek megszerzésére irányuló belső képzések.
Az ÁSZ az utóbbi négy évben az 1998-ban közreadott stratégiája alapján dolgozott. Ennek eredményeként ellenőrzéseiben egyre nagyobb teret nyert a zárszámadás vizsgálata kapcsán a pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés (financial audit), és tovább fejlődött a teljesítmény ellenőrzés (performance audit). Az Országgyűlés határozataival támogatta az ÁSZ megváltozott elvárásokhoz jobban igazodó, teljesítmény ellenőrzések és pénzügyi ellenőrzések irányába elmozduló belső szakosodását (49/2000. (V. 26.) és 29/2001. (V. 11.) OGY határozatok). Az ÁSZ a változó gazdasági és pénzügyi feltételekre figyelemmel átformálja, megújítja stratégiáját, annak érdekében, hogy tudatosan előmozdítsa munkájának, ellenőrzési tevékenysége minőségének javítását (erről lásd 3.4. pontban foglaltakat).
Az ellenőrzési feladatok és súlypontok
Az ÁSZ államszervezetben elfoglalt helyéből, a hatályos jogrend előírásaiból adódóan mindenekelőtt az Országgyűlés törvényhozó és ellenőrző funkciójának érvényre juttatásához járul hozzá, az Alkotmányban, a számvevőszéki törvényben és egyéb más törvényekben megszabott kötelezettségei és jogosultságai alapján. E törvényekben meghatározott rendszeres, illetve visszatérő ellenőrzési kötelezettségek az ellenőrzési kapacitás - négy év átlagában - 60%-át lekötik. E feladatok mellé elnöki döntés alapján olyan ellenőrzések kerülnek az éves ellenőrzési tervbe, melyek nagy kockázattal működő szervezetek, illetve folyamatok ellenőrzésére irányulnak, s azok egyenként és különösen a belőlük levonható következtetések szintetizálásával, az azokból adódó javaslatokkal, ajánlásokkal elősegítik az elszámoltathatóság, a közpénzek elköltésének átláthatósága feltételeinek megteremtését.
Az ÁSZ 2001-ben is az elnök által jóváhagyott - az országgyűlési bizottságok elnökeinek előzetesen megküldött és a Számvevőszéki bizottság ajánlásait figyelembe vevő - ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte munkáját. A 2001. évi ellenőrzési tervben összesen 56 ellenőrzés szerepelt. Ezek közül 15 ellenőrzés 2000-ben kezdődött meg és 2001-ben fejeződött be, 21 ellenőrzés 2001-ben kezdődött meg és fejeződött be, 20 ellenőrzésről pedig 2002-ben adjuk közre a jelentést, terv szerint.
2001. évi befejezési határidővel került jóváhagyásra 36 vizsgálat, és a tervezettel azonos számú befejezett ellenőrzésről készült jelentés. A végrehajtott ellenőrzési feladatok számának és témájának alakulását a 3. sz. melléklet mutatja.
Az ÁSZ 2001-ben közel 3000 helyszíni ellenőrzést teljesített, a korábbi évek 2200-2600 ellenőrzésével szemben. Az összegző megállapításokat tartalmazó jelentések száma ezzel szemben némileg csökkent. Ennek egyik oka, hogy - az országgyűlési elvárásokhoz igazodva - a jelentősebb ellenőrzési kapacitást igénylő, szakmailag összetettebb tényfeltáró és elemző munkával járó vizsgálati feladatok aránya megnőtt. A másik pedig az, hogy a jelentések szélesebb területet fognak át, s egyre inkább alkalmasak általánosítható tapasztalatok feltárására, új döntések megalapozására. Emellett növekvő ellenőrzési kapacitást igényel a zárszámadási ellenőrzés keretében végzett, az elszámolások megbízhatóságát tanúsító pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzések körének bővítése, valamint az Országgyűlés támogatásával 2001-től rendszeresebbé váló, a helyi önkormányzatok gazdálkodásának egészét lefedő, átfogó ellenőrzés.
Az ÁSZ 2001-ben - a 2000. év zárszámadásának ellenőrzése keretében - 7 fejezet, 2 különleges jogosítvánnyal rendelkező költségvetési cím, 11 intézmény és 4 fejezeti kezelésű előirányzat, valamint a központi költségvetés közvetlen bevételei pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzését végezte el.
Kiemelt feladatként kezeli az ÁSZ azon önkormányzatok gazdálkodásának átfogó ellenőrzését, amelyek működése, költségvetésük és vagyonuk nagyságrendjéből adódóan, esetenként a központi költségvetés szintjén is jelentős kockázatokkal járhat. Az önkormányzatok átfogó ellenőrzéséről készített összefoglaló jelentés mögött mintegy 200 önkormányzat vizsgálati tapasztalata, s e vizsgálatokról készített egyedi jelentések állnak.
A 2001-ben elkészült jelentések jellemzőit (a jelentés tárgya, száma, a jelentést készítő igazgatóság, az ellenőrzés jogszabályi alapja és indoka, célja, a költségvetési nagyságrend) a 4. sz. melléklet tartalmazza.
Az ÁSZ vizsgálati feladatai között meghatározóak az évenkénti ellenőrzési kötelezettségek (a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok zárszámadása, az önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó állami támogatások felhasználása, valamint az ÁPV Rt. és az MTI Rt. ellenőrzése). Ebben a tárgykörben 7 ellenőrzési jelentés készült.
A kétévenkénti ellenőrzési kötelezettségként jelentkező feladatok közül 2001-ben 8 párt gazdálkodásának ellenőrzésére került sor.
A rendszeres ellenőrzési feladatok teljesítéseként 5 önálló vizsgálati jelentés készült. (Több évre visszanyúló átfogó ellenőrzés a központi költségvetés két fejezeténél, egy elkülönített állami pénzalapnál és a helyi és kisebbségi önkormányzatoknál, valamint a 2001. évi időközi választási kampányra fordított pénzeszközök felhasználásának szabályszerűségi ellenőrzése.)
A rendszeres ellenőrzési feladatokat körébe tartoznak azok az ellenőrzési kötelezettségek, amelyeknél a törvény a feladat teljesítésének "rendszerességét" írja elő, illetve ahol a törvény nem rendelkezik a feladat teljesítésének gyakoriságáról, de gyakoriság nélkül a feladat nem értelmezhető.
A rendszeres kötelezettségeken kívüli körben 16 vizsgálat fejeződött be.
Az ÁSZ 2001-ben is a törvényben előírt feladatok végrehajtására és azokon túl a gazdasági, társadalmi szempontból időszerű és lényeges területekre, folyamatokra, szervezetekre összpontosította figyelmét, különösen azokra, ahol a működés és a feladatok teljesítése számottevő pénzfelhasználással és kockázattal jár együtt. Ennek jegyében került sor az államháztartás belföldi adóssága és a központi költségvetés belföldi követelésállománya kezelésének, a Nyugdíjbiztosítási Alap, a központi költségvetés területén működő belső kontroll mechanizmusok, illetve a Szigetköz környezetvédelmi céljaira fordított források felhasználásának ellenőrzésére.
A központi költségvetéstől kapott támogatások reálértékének alakulása miatt, mint fontos bevételi lehetőséget, vizsgáltuk a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységét. A korrupciós jelenségek előtérbe kerülése tette kiemelt feladattá a módosított közbeszerzési törvény végrehajtásának az ellenőrzését.
Az ÁSZ évről-évre ellenőrzi a lakossági ellátás szempontjából is jelentős szolgáltatásokat végző egy-két nagy állami társaság működését, az állami vagyonnal való gazdálkodását. Erre alapozva valósult meg 2001-ben a nagyvárosi tömegközlekedés feladatellátásának és finanszírozásának ellenőrzése.
A számvevőszéki törvényben előírt általános hatáskörű ellenőrzési (véleményezési, ellenjegyzési) felhatalmazást, kötelezettséget, jogosultságot mintegy 30 törvény részletezi. A részletező jogszabályi előírások köre tovább bővült. Az Országgyűlés 2001-ben új feladatokat határozott meg az ÁSZ számára, melyek közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényben foglalt felhatalmazás. A korábbi törvényi szabályozáson túl az ÁSZ feladata a jegybank működésének ellenőrzése, javaslattétel a könyvvizsgáló személyére, valamint visszahívásának kezdeményezése a közgyűlésnél. A jegybank ellenőrzésére 2001 második félévében megkezdődött a felkészülés.
Az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztségeket betöltő személyek összeférhetetlenségéről és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségéről szóló 2001. évi CII. törvény alapján az ÁSZ feladata lett az Országgyűlés és a Kormány által alapított közhasznú szervezetek vezető tisztségviselői vagyonnyilatkozatának ellenőrzése. Ez eltér a korábbi klasszikus számvevőszéki ellenőrzési feladatkörtől.
A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap és Egyetemes Postai Támogatási Alap pénzügyi-számviteli ellenőrzését írja elő az ÁSZ számára.
A Polgári Törvénykönyv módosítása során az ÁSZ feladatköréből kikerült az önkormányzati alapítású közalapítványokhoz hasonlóan, a kisebbségi önkormányzatok képviselő testületei által alapított közalapítványok gazdálkodásának ellenőrzése.
Az ellenőrzési kapacitás területenkénti megoszlását az alábbi ábra szemlélteti.
A 2001. évi ellenőrzési tapasztalatok részletezése
A 2000. év zárszámadásának ellenőrzése során folytatódott a korábban megkezdett "financial audit" típusú, az elszámolások megbízhatóságát tanúsító ellenőrzés több szervezetre való kiterjesztése. Az így vizsgált fejezetek pénzfelhasználásukat tekintve a költségvetésnek még csak néhány százalékát reprezentálják, alkotmányossági szempontból azonban meghatározóak. Az ÁSZ pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzéssel a központi költségvetés kiadási főösszegéből 70 Mrd Ft-ot, bevételi főösszegéből 2.000 Mrd Ft-ot fedett le.
A "financial audit típusú" vizsgálati körben a megállapításaink azt tükrözik, hogy a fejezeti, intézményi és fejezeti kezelésű előirányzatok beszámoló-jelentései - az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Gazdálkodó Szervezete kivételével - hitelesek, a vagyoni és pénzügyi helyzetről megbízható, valós képet adnak. Az FVM Gazdálkodó Szervezet beszámoló jelentése lényeges szintű hibákat tartalmaz, amelyek felhatalmazás nélküli és szabálytalan kifizetéseket jelentettek.
A központi költségvetést megillető adóbevételek a zárszámadási törvényjavaslatban számszakilag valamennyi adónemnél egyezőséget mutattak a nemzetgazdasági számlákon teljesült 2000. évi pénzforgalom év végi záró egyenlegével.
A beszámolási rendszer fejlesztésére az elmúlt években számos javaslatot tettünk. A javaslatok közül néhány hasznosult, így technikailag fejlődött a számszaki háttéranyag előállításának folyamata. A társadalombiztosítás és a központi költségvetés zárszámadásainak egyidejű előterjesztésével lehetővé vált az államháztartási alrendszerek közötti összefüggések bemutatása. Az elmúlt években végrehajtott módosítások javulást mutatnak ugyan, de - az ÁSZ észrevételeinek hasznosítása mellett - néhány területen az évente megtett azonos tartalmú észrevételek, javaslatok ellenére sem történt változás.
A kincstári rendszer bevezetésének ötödik évében sem egyeztek meg teljes körűen a fejezetek zárszámadási adatai a Kincstár által bemutatott adatokkal. Az összegében csökkenő eltérések változatlanul az elszámolás rendszerbeni különbségéből, az intézmények hibáiból adódtak.
A vizsgált fejezetek a fennálló gazdálkodási feszültségek mellett is, eredményesen törekedtek gazdálkodásuk biztonságára, megőrizték költségvetési egyensúlyi pozíciójukat. Intézményeik a rendelkezésükre álló forrásokból általában fenntartották működőképességüket. Ugyanakkor néhányuknál a gazdálkodás feszültségei állandósultak, illetve pénzügyi helyzetük kritikussá vált.
Két ellenőrzött országos jelentőségű intézménynél (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Magyar Nemzeti Filharmónikus Zenekar) különböző - külső és belső - okokra visszavezethetően a költségvetés egyensúlya felbomlott, a likviditási problémák tartóssá váltak, amelyek megszüntetése pótlólagos forrás biztosítása mellett a feladatok és források összhangjának megteremtését szolgáló, szervezeten belüli (feladat- és szervezeti struktúrát érintő, illetve bevételt növelő, költségcsökkentő) intézkedéseket követelt.
A feladatrendszer és a szervezeti, működési rend, gazdálkodási feltételek összhangjára, valamint a közpénzekkel való gazdálkodási, felügyeleti és ágazatirányító tevékenység értékelésére irányuló átfogó ellenőrzést két fejezetnél (Igazságügyi Minisztérium és Országgyűlés) zártuk le. A több évet átfogó fejezeti vizsgálat során a költségvetés tervezési módszerének véleményezésénél - a kezdeti korszerűsítési törekvések elismerése mellett - hiányoltuk az állami feladatok következetes racionalizálásának elmaradását és ettől el nem választható módon a költségvetésből nyújtott támogatásokhoz és egyéb bevételekhez kapcsolódó teljesítmény-követelmény, feladatfinanszírozás érvényesítését. A vizsgált körben a büntetés-végrehajtás szervezeténél állandósult gazdálkodási feszültségek oldásának eszközét a megalapozott feladatfinanszírozás jelentheti, amellyel kapcsolatos előkészítő munkálatok a szervezet részéről megtörténtek.
Az előirányzat-átcsoportosítások szabályszerűsége, dokumentáltsága tovább javult. A fejezeten belüli előirányzat-átcsoportosítások - eseti kivételtől eltekintve - szakmailag indokolt időpontban és mértékben, a hatásköri és a kiemelt előirányzatokra vonatkozó előírásoknak megfelelően történtek. Átcsoportosításokra az előre nem látható többletfeladatok, realizált többletbevételek, illetve tervezési hiányosságok miatt került sor. Betartották a törvényi előírásokat a fejezetek közötti átcsoportosításoknál is.
A fejezeti kezelésű előirányzatok nagyrészt pályázati úton történő felhasználása jellemzően a jogszabályban engedélyezett jogcímeken és rendeltetéssel, nyomonkövethető módon, analitikus nyilvántartásokkal alátámasztottan valósult meg. Az ágazati célok, feladatok teljesítési eredményeit fékezte, hogy a rendelkezésre álló forrásokhoz mérten változatlanul jelentős, egyes fejezeteknél 40%-ot meghaladó - a részben elkerülhető okokra (a felhasználással kapcsolatos döntési mechanizmusok, az eljárások elhúzódása stb.) visszavezethető - a kifizetések elmaradása. A fejezeti kezelésű előirányzatok mintegy 30%-át kitevő, a szigorúbb kötöttségű programfinanszírozás alá vont forrás tekintetében is folyamatos a maradványképződés.
A költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, de nem állami feladatellátást finanszírozó pénzeszközök letéti kezelésére az előírások megtartása volt jellemző. A 2001-ben feltárt szabálytalan számlanyitás a vonatkozó törvényi rendelkezést figyelmen kívül hagyó kormányintézkedéshez kapcsolódott. E megállapítás azáltal hasznosult, hogy az év végén a miniszterelnök bejelentette, a kifogásolt gyakorlatot megszüntetik. Ugyanakkor több fejezetnél a letéti számlákon tapasztalt forgalomhiány felveti a számlavezetés indokoltságának áttekintését.
A központi költségvetés főbb bevételi jogcímei közül az adó és vámbevételek növekedést mutattak. Az adóbevételek növekedésében a jogszabályi változások hatása mellett az adóztatási tevékenység javulása is megmutatkozott. Az APEH - korábbi javaslatainkra is figyelemmel - az elmúlt évben lényegesen nagyobb figyelmet fordított a kis és közepes összegű hátralékok behajtására. A behajthatóság szempontjából kedvezőbbé vált a hátralékállomány összetétele. A kintlevőségi állomány csökkenését - a tartozás behajtás eredményei mellett - az engedményezés, valamint a behajthatatlanság, elévülés és méltányosság miatti törlések is befolyásolták.
A koncesszióba adott állami tevékenységek vizsgálatának tapasztalatai szerint az 1991-ben hozott koncessziós törvény megfelelő keretszabályozást jelent a kizárólagos állami tulajdon működtetéséhez, ugyanakkor a piaci versenyhelyzet kialakulását célzó törvényhozói szándék csak korlátozottan valósult meg. Az állami feladatellátásba koncesszió révén bevont magántőke - a hírközlés területétől eltekintve - nem gyakorolt számottevő befolyást a piaci szerkezet átalakítására. A koncessziós társaságok szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek eleget tettek, a pályázati kiírásokban megfogalmazott kormányzati célok megvalósultak. Nem ítélhető meg azonban a koncessziós tevékenységek gazdaságossága az állam szempontjából, mivel a közvetlen bevételekről és kiadásokról elkülönített pénzügyi kimutatás nem készült.
Az ÁSZ a korábbi években az egyes ellenőrzések keretében szervezeti szinten vizsgálta a belső kontroll rendszerek kiépítettségét. 2001-ben átfogóan vizsgáltuk a központi költségvetési fejezetek és egyes önállóan gazdálkodó költségvetési intézményeik belső kontroll mechanizmusainak kiépítettségét és működését. A vizsgálatok döntően a költségvetési beszámoló megbízhatóságának ellenőrzése szempontjából fontosnak ítélt területekre irányultak. A belső kontroll rendszer elemei közül alacsony kockázatot képviselt a számviteli tevékenység szabályozottsága és informatikai támogatottsága, közepes kockázatú volt a működés, gazdálkodás rendjének szabályozottsága, magas kockázatot jelentett a függetlenített belső ellenőrzés, valamint az informatikai környezet szabályozottsága és az informatikai rendszer működése. A felügyeleti költségvetési ellenőrzés a beszámoló valódiságával kapcsolatos témákat jellemzően nem a zárszámadáshoz ütemezetten, hanem a szakmai feladatok és a költségvetés összefüggéseire irányuló, három évenkénti gyakoriságú átfogó ellenőrzések keretében vizsgálta. Ez azt eredményezi, hogy a fejezet vezetője ugyan felelős az Országgyűlésnek benyújtott beszámolóért, de annak valódiságáról, hitelességéről érdemben nem tud meggyőződni. A pénzügyi ellenőrzés teljesebb körűvé tétele érdekében a jogi szabályozás továbbfejlesztést igényel.
Az Európai Unió Közösségi Vívmányai átvételének Nemzeti Programjában szereplő célok megvalósítása feltételezi a különböző külső ellenőrzések és a számvevőszéki ellenőrzés rendszerszemléletű összekapcsolását. E körben különösen fontos a zárszámadáshoz kapcsolódóan a kormányzati és a felügyeleti ellenőrzés - előzőekben említett - szerepvállalása.
A vizsgált időszakban 1997-1999 között az államadósság-kezelés feltételei javultak, de a belföldi államadósság nyilvántartási és elszámolási rendszerének zártsága továbbra sem volt biztosított. Az adósságkezelési stratégiában megfogalmazott, a kedvezőbb portfoliószerkezet elérésére vonatkozó célok nagyobb részt teljesültek. Számottevően csökkent az állammal szembeni megkülönböztetett hitelezési gyakorlatból származó kedvezményes hitel állománya.
Az államháztartás egészének átfogó korszerűsítésére irányuló igényt indokolja, hogy a központi költségvetés összesített belföldi adósságállománya folyamatosan növekedett. A központi költségvetés az ellenőrzött években hitelt nem vett fel, az éves költségvetési törvényekkel azonban más hiteladósok tartozásainak tőke- és kamatfizetési kötelezettségeit átvállalta. Forrásbevonási műveleteket kellett végezni a központi költségvetés hiánya, az éves költségvetési törvényekben - az államháztartás más alrendszerei részére - biztosított kincstári egységes számla (KESZ) megelőlegezési hitel igénybevétele, valamint az adósságszolgálati kiadások pénzügyi fedezetének megteremtése érdekében.
A központi költségvetés belföldi követelésállománya növekvő tendenciájú volt (a bruttó államadósság 17%-a körül alakult). Az államháztartásról szóló törvény nem rendelkezik a központi költségvetés követelésállományának egységes szerkezetben történő számbavételéről és bemutatásáról. A zárszámadási törvényjavaslatokban a követelések minősítése nem történt meg a kétessé válás szempontjából.
A Nukleáris Pénzügyi Alap költségvetési előirányzatait a jogszabályban előírtaknak megfelelően alakította ki, költségvetési egyensúlya stabil, az ellenőrzött években egyenlege - a bevételek és kiadások különbözete - közel megkétszereződött. Hiányosságként jeleztük, hogy a felhalmozási kiadások teljesülése - egyes előirányzatoknál - számos bizonytalansági tényezővel terhelt.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai könyvvezetésében, az elszámolások megbízhatóságában, a nyilvántartások pontosságában mutatkozó fejlődés mellett az alrendszer egészének pénzügyi helyzetét tekintve nem történt pozitív irányú elmozdulás, sőt a költségvetési egyensúlyi pozíciójuk romlott. Az alapok hiánya alapvetően egyes költségvetési előirányzatok reálistól eltérő tervezése miatt következett be.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjait érintő törvényi szabályozás - elsősorban az államháztartásról és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvények egyes előírásai - nem követte a társadalombiztosítás irányításában bekövetkezett változásokat.
A társadalombiztosítási alapok pénzügyi biztonságának, működőképességének fenntartásában évek óta erősödik a központi költségvetés részvétele. Az alapok finanszírozásában a központi költségvetésből különböző címeken teljesített megtérítések, támogatások összege már meghaladta a 150 Mrd Ft-ot. Ez az állami hiányrendezéssel együttesen azt jelentette, hogy a társadalombiztosítási kiadások közel 13%-át költségvetési források fedezik.
A nyugdíjbiztosítás kötelező rendszerét folyamatos átalakulás jellemezte. A rendszer egészének alapvonása ugyanakkor a jogi szabályozás és a mindenkori gazdasági helyzet általi meghatározottság, ami a bevételeket és a kiadásokat egyaránt érinti. A Nyugdíjbiztosítási Alap működését átfogóan ellenőriztük 1993. évi önállósulásától kezdődően.
A Nyugdíjbiztosítási Alapot kezelő Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a jogszabályi előírásoknak megfelelően, szabályszerűen látja el az ellátási és az igazgatási feladatokat. A nyugdíjfolyósítás központosított feladatát végző igazgatási szerv a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tevékenysége jól szervezett, korszerű.
A Nyugdíjbiztosítási Alap a kötelező nyugdíjbiztosítás hozzá tartozó feladatainak ellátásához alapvetően biztosította a megfelelő pénzügyi kereteket, a törvényes és célszerű működés feltételeit. Az ellátások finanszírozása a meghatározó munkáltatói és munkavállalói járulékokból már nem biztosítható és egyre nagyobb mértékben kell a Nyugdíjbiztosítási Alap szempontjából "külső" forrásokat is bevonni.
A Nyugdíjbiztosítási Alap és az ONYF irányítási-felügyeleti rendszere is számos alkalommal változott, de a kormányzati struktúrán belül mindeddig nem sikerült a nyugdíjbiztosítás szakmai, pénzügyi-költségvetési kérdéseinek hosszabb távon is működőképes, végleges megoldását megtalálni.
A helyi önkormányzatok gazdálkodása továbbra is meghatározóan a központi pénzellátás függvénye. Az állami támogatások, hozzájárulások, az átengedett bevételek, valamint az államháztartás más alrendszereitől átvett pénzeszközök együttes aránya a bevételek között a tárgyévben 55% volt. A helyi önkormányzatok költségvetési kapcsolatainak szabályozásában - az ÁSZ javaslatainak hatására is - számos szerkezeti és tartalmi változás, korrekció következett be. Erősödött a források elosztásának normativitása, nőtt a feladatfinanszírozás szerepe. A kiegészítő támogatások rendszere átláthatóbbá vált, nőtt a felhasználási kötöttségű normatív állami támogatások aránya, a forráshiányos önkormányzatok támogatása pedig egyre inkább objektív számításokon alapul.
Az állami hozzájáruláson és támogatáson belül továbbra is meghatározó - nagyságrendileg megközelíti a kétharmados arányt - a működési célú normatív hozzájárulások aránya. A 2000. évi költségvetési törvényben (42-ről 51-re) nőtt ezek jogcímeinek száma. Az ÁSZ javaslatainak ellenére még mindig magas az áttekinthetőségét megnehezítő kódok, mutatószám-csoportok száma (1999-ben 138, 2000-ben 103).
A legtöbb szabálytalanság a közoktatási, szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokhoz kapcsolódóan merült fel a feladatmutató meghatározása, valamint a működési engedélyek hiányosságai következtében. Az ÁSZ ezekhez kapcsolódóan tette meg a hozzájárulások visszavonására vonatkozó javaslatai döntő többségét.
A rászoruló családok széles köre és az önkormányzatok bővülő szociális feladatai következtében a szociális jellegű támogatások fontossága nő és egyre jelentősebb összegűek. A szociális törvény 2000-ben hatályba lépő módosításának hatására a rendszeres szociális segélyezettek létszáma megháromszorozódott. A segélyek megállapításának, folyósításának feltételeiről kialakított helyi rendeletek megfelelnek a vonatkozó jogszabályoknak.
A szociális törvényben előírt legalább 30 napos foglalkoztatási követelményt az önkormányzatok nem minden érintett esetében tudták megoldani, elsősorban felajánlható munka hiánya, a segélyezettek munkaalkalmasságának problémái, szervezési gondok miatt. A közoktatáshoz kapcsolódó normatív, kötött felhasználású támogatásokat az önkormányzatok a rendeltetésüknek megfelelő célokra fordították, célszerű felhasználásukat azonban olykor éppen a jogszabályi kötöttségek akadályozták.
A működőképesség fenntartása érdekében nyújtott kiegészítő támogatások összege 2001-ben tovább nőtt, a helyi források növelését és a jövedelemkülönbségek fokozottabb kiegyenlítését, a társulások pénzügyi ösztönző rendszerének átalakítását szolgáló törvényi szabályozás ellenére. A helyi források elégtelensége miatt az önkormányzatok közel 40%-a (2000-ben 1.167, 2001-ben pedig 1.206 önkormányzat) részesült kiegészítő állami támogatásban. A támogatott kör viszonylagos változatlanságának oka az, hogy a társadalmilag, gazdaságilag elmaradt térségekben az alacsony lakosságszámú települések nem rendelkeznek a kötelező feladataik ellátásához az állami hozzájáruláson felül szükséges helyi forrásokkal és az intézmények kihasználtsága sem megfelelő. A jellemzően kis költségvetésű önkormányzatoknál az igénybevett hitelállomány miatt megnövekedett tőketartozás és a kamatterhek jelentősen hozzájárultak a működési forráshiány kialakulásához.
A cél- és címzett támogatásoknál továbbra is fennáll az a kedvezőtlen folyamat, amelyet az ÁSZ vizsgálatai évek óta jeleztek. A központi költségvetésből e célra biztosított pénzeszközöknél az év végén fel nem használt pénzeszközök aránya az elmúlt években 45% körül mozgott. Ezen belül a céltámogatások maradványa a meghatározó (55%), melynek 90%-a a szennyvízelvezetés és tisztítás ágazatban keletkezett. Ennek legfőbb oka, hogy az önkormányzatok egy része a beruházásokhoz szükséges saját pénzügyi forrást nem teljes körűen, vagy egyáltalán nem tudta biztosítani. Az önkormányzatok a címzett, de különösen a céltámogatással megvalósuló beruházások saját forrását a tárgyévben is az egyéb állami támogatásokból kívánták fedezni.
Az érintett önkormányzatok esetében lefolytatott közbeszerzési eljárások is törvénysértőek voltak, mivel megindították az eljárást anélkül, hogy a teljes pénzügyi fedezet rendelkezésre állt volna. Ez azonban csak utólagosan, a beruházás megvalósulásának függvényében értékelhető, hogy mikor tekinthető a pénzügyi fedezet biztosítottnak. A kivitelezés folyamatában derülhet ki több olyan kérdés (pl. a tervezett műszaki tartalomtól történő eltérés), ami megkérdőjelezi a közbeszerzési eljárás törvényességét is.
A központi költségvetési támogatások, hozzájárulások igénylésének, felhasználásának és elszámolásának jogszerűsége javult. Míg a visszafizetési kötelezettség összege 1999-ben 864,8 M Ft, addig 2001-ben mindössze 221,4 M Ft volt. A jogalap nélkül igénybe vett támogatások többségét (92%) a múlt évben a normatív állami hozzájárulások, támogatások vizsgálata tárta fel.
1996-2000 között összességében reálértékben csökkentek a központi támogatások (állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó). Az önkormányzati feladatok finanszírozása, az önkormányzatok pénzügyi helyzetének stabilizálása, a központi források elégtelensége következtében a saját bevételek növelésére ösztönözte és kényszerítette az önkormányzatokat.
A helyi adóbevételek képviselték az önkormányzati saját források legjelentősebb tételét, részarányuk - a tárgyévi bevételeken belül - 1995-2000 között megháromszorozódott.
Az önkormányzatok a gazdasági környezet változásával összhangban az előző évinél nagyobb számban és mértékben vetettek ki helyi adót. Ebből következően a helyi adóbevétellel nem rendelkező önkormányzatok száma évről évre csökken (1999-ben 363, 2000-ben 207 önkormányzat). Az alacsonyabb adóerő-képességű települések önkormányzatai sok esetben az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatásához (ÖNHIKI) kapcsolódó egyik igénylési feltétel teljesítése érdekében vezettek be helyi adót.
A helyi adó legjelentősebb összetevője változatlanul a vállalkozók által fizetett iparűzési adó, melynek a gazdaságilag fejlettebb térségekben való koncentrálódása miatt számottevő különbség jött létre a települések adóerő képességében. A kialakult területi aránytalanságok mérséklése érdekében került bevezetésre a forrásszabályozásban 1999-től az adóerőképesség vizsgálat, amelynek alapján az önkormányzatokat kiegészítés illeti meg, vagy csökkentik a központi költségvetésből származó támogatásaikat. Hátrányos helyzete miatt a települések 94%-a részesült kiegészítésben és 2,6%-át érintette az adóerőképesség miatti elvonás.
A helyi önkormányzatok adópolitikai eszközrendszerére vonatkozó átfogó koncepció kialakítását akadályozta a forrásszabályozás, illetve annak részeként a helyi adóztatásról szóló jogszabály stabilitásának hiánya. A helyi adótörvény az elmúlt években tíz alkalommal módosult, amit az önkormányzati rendeletalkotás nem volt képes megfelelően követni. Az ÁSZ a helyi adók rendszerének önkormányzati forrásszabályozással összhangban történő korszerűsítését, valamint a versenyt torzító állami támogatások tilalmát megfogalmazó európai uniós rendelkezésekkel összhangban, monitoring rendszer létrehozását javasolta.
A felhalmozási jellegű bevételek növekedését a tárgyi eszközök, a részvény- és vállalatértékesítés, a belterületi földek ÁPV. Rt. általi magánosításából származó források, valamint a privatizált gázközmű-vagyon miatt felmerült önkormányzati járandóságok részleges teljesítése okozta.
A helyi önkormányzatok számviteli nyilvántartások szerinti saját vagyona 10 év alatt tízszeresére nőtt. A dinamikus növekedést a befektetett eszközök és a forgóeszközök együttes bővülése okozta. A vizsgálati tapasztalatok szerint a vagyon változása - néhány kivételtől eltekintve - nem az önkormányzatok tudatos, hosszú távú tervezésének következményeként valósult meg, hanem eseti döntések hatására. A vagyon számviteli nyilvántartása hiányos, pontatlan, nem a valós helyzetet tükrözi. Az éves zárszámadáshoz csatolt vagyonleltárral az önkormányzatoknak csak alig egyötöde tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, s ezeknél is sok volt a hiányosság.
Az önkormányzatok a tulajdonukban lévő és nem általuk alapított gazdasági társaságok részvényeit jellemzően értékesítés révén hasznosították. Nyilvántartott vagyonuk csökkenését vonta maga után a beruházási célra államháztartáson kívülre (pl. gazdasági társaságnak) történt pénzeszköz átadás. A pénzeszköz átadások jellemzően a közműberuházásokhoz - pl. útépítés, vízközmű rekonstrukció, közműhálózat bővítés - kapcsolódtak és az elkészült létesítmény a támogatást átvevő gazdasági társaság tulajdonába került. Ily módon ezen gazdasági társaságok ellenszolgáltatás nélkül jelentős vagyonhoz jutottak. Az önkormányzatok nem éltek a tulajdonjog megtartásának lehetőségével.
A vagyon számbavétele, hasznosítása terén továbbra sem alakult ki egységes nyilvántartáson alapuló, célszerű gazdálkodási gyakorlat. A vagyonkimutatások nem felelnek meg a valódiság és áttekinthetőség követelményének. Mindez megerősíti többek között a vagyonnyilvántartás és vagyongazdálkodás rendezésének, az egységes vagyontörvény megalkotásának szükségességét.
A vizsgált önkormányzatok fele romló pénzügyi feltételek között gazdálkodott. Ugyanakkor az intézményi struktúra felülvizsgálata, átalakítása, az intézmények működésének korszerűsítése, a szervezeti keretek változtatása terén megtett lépéseik nem kielégítőek. Az önkormányzati feladatellátást továbbra is a hagyományos intézményi struktúra jellemzi, annak ellenére, hogy a gazdasági kényszer hatásaként az önkormányzatok növekvő számban kísérlik meg a közszolgáltatások szervezeti kereteinek változtatását vállalkozások, non-profit szervezetek bevonásával. A szervezeti intézkedések nyomán a településüzemeltetés több területe került az intézményi kereteket elhagyva vállalkozásokhoz, közhasznú szervezetekhez.
Az önkormányzati alapítású, vagy többségi részesedésű gazdasági társaságok leginkább hőszolgáltatási, vagyon- és lakásgazdálkodási, kéményseprési, parkfenntartási, településtisztasági, hulladék-, ivóvíz- és szennyvízkezelési és temetkezési feladatokat látnak el.
Az önkormányzatok gazdálkodásának tartalmát, szervezeti formáinak kialakítását, szabályozottságát befolyásolják a településszerkezet adottságai. A városiasodott településszerkezetű megyékben a nagyobb lélekszámú települések főként a kedvezőbb szakember-ellátottság miatt színvonalasabb gazdálkodást folytatnak. A körjegyzőségek száma 508-ról 535-re emelkedett, a hozzájuk tartozó települések száma pedig 1.403-ról 1.458-ra nőtt. Ennek ellenére az 1000 fő lakosságszám alatti önkormányzatok közel egyharmada még jelenleg is körjegyzőségen kívül működik. Változatlan tapasztalat, hogy egyes körjegyzőségekben részt vevő önkormányzatok csupán a támogatás megszerzése érdekében kötnek együttműködést. Továbbra is tisztázatlan a körjegyzőség jogszabályi fogalma, kidolgozatlan a szakmai követelményrendszer, amely biztosítaná, hogy csak a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő körjegyzőség kapja a központi támogatást.
Nem történt előrelépés a térségi feladatok pénzügyi finanszírozásában. A települési önkormányzatok gyakran nem képesek, vagy nem kívánják felvállalni a térségi feladatokat ellátó intézményeik működtetéséhez az önkormányzati kiegészítést és kezdeményezik a megyei fenntartásba való átadást. Az átadások gyakorlatilag a települési önkormányzatok működésében jelentkező forráshiány egy részének továbbgördítését jelentették a megyei önkormányzat költségvetésébe. A megyei önkormányzatok forráshiányos helyzetbe kerülése több esetben a körzeti feladatokat ellátó intézmények átvételével volt kapcsolatos.
A helyi önkormányzatok vizsgálatai kapcsán is kiemelt figyelmet kapott a felügyeleti és belső kontroll mechanizmusok értékelése. A tárgyévben végzett vizsgálataink megerősítették a korábbi évek kedvezőtlen tapasztalatait. Az önkormányzatok a felügyeleti ellenőrzési kötelezettségüknek eltérő gyakorisággal és színvonalon tettek eleget. Elsősorban a kisközségek esetében alacsony a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések száma, nem kielégítő a gyakorisága. A belső ellenőrzési rendszert az önkormányzatok csaknem kétharmadánál nem tekinthetjük kiépítettnek az önkormányzati gazdálkodást végrehajtó hivataloknál és intézményeiknél. A témavizsgálatok során szerzett tapasztalatok is alátámasztották a belső kontroll mechanizmus kiépítettségének és működésének a hiányosságait.
Az önkormányzatok a közbeszerzési eljárások növekvő száma ellenére beruházási, felújítási, dologi kiadásaik alig egyötödét realizálták a közbeszerzési eljárások keretében. Nem történt előrelépés a beszerzések gazdaságosságát növelő eszközrendszert illetően, sem a beszerzések centralizált megvalósítása, sem pedig a központosított közbeszerzéshez történő csatlakozás terén. A kisebb önkormányzatok érdekérvényesítő képessége a megtakarítások elérésében - beszerzéseik nagyságrendje és a személyi feltételek hiányában - továbbra sem kielégítő. Hiányosságot tárt fel az ellenőrzés az eljárások lefolytatását illetően, amelyek többek között az összeférhetetlenség kiszűrhetőségéhez, a pénzügyi fedezet elégtelenségéhez, hiányos és néhány esetben érvénytelen ajánlatokhoz, az elbírálás szubjektivitásához kapcsolódtak. A belső ellenőrzés a közbeszerzési tevékenység ellenőrzésével nem foglalkozott, de elmaradt az intézmények tevékenységének az ellenőrzése is, holott épp a folyamatba épített ellenőrzés előzhetné meg e területen a hibákat, törvénysértéseket, mivel a külső ellenőrzés csak utólag képes ezek felderítésére. Személyes felelősség megállapítását szükségessé tevő szándékos szabálysértés az ÁSZ rendelkezésére álló eszközökkel nem minden esetben volt megállapítható. Az ellenőrzött körben 306 intézkedési javaslatot fogalmaztunk meg, egy döntőbizottsági eljárást és 5 személyi felelősségrevonást kezdeményeztünk.
Az ÁSZ tudatosan törekszik arra, hogy a társadalmilag időszerű, a lakossági ellátás szempontjából jelentős szolgáltatásokat végzők működését ellenőrizze. Ennek jegyében került sor 2001-ben a nagyvárosi tömegközlekedés feladatellátásának és finanszírozásának, a Szigetköz környezetvédelmi céljaira fordított források felhasználásának ellenőrzésére.
A nagyvárosi tömegközlekedés ellenőrzése megállapította, hogy a vizsgált nagyvárosokban a továbbra is jelentős mértékű, de nem normatív közösségi támogatás mellett, az ellátás színvonalának mutatói nem javultak. A követési időközök nőttek, a zsúfoltság nem oldódott, a járműpark elöregedése folytatódott. A társaságoknak juttatott vagyon minősítése nem szabályos, a szolgáltatás ellátásának és finanszírozásának hatályos törvényi szabályozása nem következetes, belső ellentmondásokat tartalmaz.
Az ÁSZ minden vizsgálata érinti - közvetve - valamilyen formában a környezetvédelem ügyét. Külön, közvetlen e célokkal függött össze a Szigetköz térségében a környezeti károk mérséklésére fordított források felhasználásának ellenőrzése. Ennek alapján a források hasznosulása eredményesnek tekinthető. A vizsgálat során tapasztalt kisebb-nagyobb hiányosságok alapvetően arra vezethetőek vissza, hogy a kárenyhítési feladatok meghatározásához és menetközben - a körülmények változásához igazodóan - sem készült átfogó, koncepcionális program a természet-, a környezet- és tájvédelmi, valamint a területfejlesztési teendőkre.
A privatizáció történetében először 2000-ben az ÁPV Rt. nem befizető, hanem költségvetési pénzeszközt felhasználó szervezetté vált. A privatizációs tartalékállományt a költségvetési törvény módosítása által biztosított költségvetési forrás növelte (72,3 Mrd Ft). A korábbi években az ÁPV Rt. értékesítési és vagyonhasznosítási bevételei kiegyensúlyozott gazdálkodást biztosítottak, 2000-ben azonban a hozzárendelt vagyonból származó bevétel a felét sem érte el az előző évinek. Ebben szerepe volt a privatizációhoz szükséges kormányzati döntések elmaradásának.
A 2000. évről szóló költségvetési törvény az ÁPV Rt. bevételei - tervezéskor már meglévő - bizonytalanságainak ismeretében sem rendelkezett arról, hogy a tervezett források realizálásának hiányában hogyan teljesülhetnek az előírt kiadások. Az ÁPV Rt. az átmeneti likviditási gondjainak áthidalására a saját vagyon és a tartalék pénzeszközeiből - vagyonelemcserével - átcsoportosításokat hajtott végre a privatizációs bevételek számlára, ezt a módszert azonban a privatizációs törvény előírásai nem engedik meg.
A nemzeti hírügynökségi törvény rendelkezése alapján az MTI Rt. gazdálkodását az ÁSZ évente ellenőrzi. Ennek keretében 2001-ben a társaság üzleti tervének a megalapozottságára, a társaság gazdálkodására, valamint a korábbi javaslatok, ajánlások hasznosulására irányult a vizsgálat. A 2000. évi és a korábbi ellenőrzések tapasztalatai alapján kiemelt odafigyelést érdemelnek azok a jelenleg is meglévő jogi- és belső szabályozási hiányosságok, amelyek megszüntetésére több alkalommal is felhívta az ÁSZ az érintettek figyelmét. A társaság napi működése szempontjából legfontosabb megállapítás az, hogy a részvénytársaság hatékonyabb tulajdonosi irányítása, ellenőrzése és működtetése átfogó tulajdonosi felülvizsgálatot és összehangolt szabályozást igényel.
A Reorg-Apport Rt. - céltársaság jellegéből adódóan - minimális jegyzett tőkéje kétezerszeres összegének megfelelő kötelezettségállománnyal és nehezen értékesíthető, ugyanolyan összegű eszközállománnyal jött létre. A kötelezettségállomány - a kamat és annak tőkésítése miatt - nem azonos mértékben csökkent a keletkezett bevétellel és a befizetett törlesztéssel, e folyamatok önmagukban hordozták a veszteség keletkezését, vagyis azt a lehetőséget, hogy az állam közvetlen vagy közvetett beavatkozása szükségessé válhat. Az eltelt két év azt bizonyította, hogy az állami kezességvállalás gyakorlatilag csak az 1998. év végén végrehajtott postabanki konszolidáció befejezésének időbeli meghosszabbítása volt és az állami költségvetés olyan konstrukcióban állt helyt, amely a 2001. év helyett a 2000. évet terhelte.
Az Országos Betétbiztosítási Alap, Befektető-védelmi Alap és a Pénztárak Garancia Alapja létrehozásának célja, működése, felügyelete, szabályozása több területen megegyezik, de a különbségek is számottevőek. A közérdeket szolgáló, de nem közpénzekből finanszírozott pénzügyi alapok, mint szervezetek alkalmasak feladatuk betöltésére. Törvényi kötelezettségük a kártalanítás, melynek eltérő módon tettek, illetve tesznek eleget. Működésük megfelelt a törvényi rendelkezéseknek, tevékenységük során betartották a források gyűjtésére, a kifizetésekre és a szabad pénzeszközökkel való gazdálkodásra vonatkozó előírásokat.
Mint jeleztük, sajátos feladatcsoportot jelent a pártok, alapítványok, választási pénzek és társadalmi szervezetek vizsgálata. Az ÁSZ a párttörvény módosítását 1995 óta folyamatosan szorgalmazza. Akkor és 2001-ben is elkészült - a tárcákkal és az ÁSZ-szal egyeztetett - szakmai oldalról megfelelőnek ítélt tervezet, de országgyűlési beterjesztésére nem került sor, így a pártok számviteli nyilvántartási és beszámolási rendszerét érintő ellentmondás változatlanul fennáll.
A számviteli törvény 1992-es hatálybalépése óta folyamatosan gondot okoz, hogy a párttörvény 1992. évi módosítása során az éves pártbeszámoló tartalmának meghatározásakor nem vették figyelembe a számviteli törvény által megszabott alapvető követelményeket.
Változatlanul általánosítható tapasztalat volt, hogy egyes önkormányzatok olyan módon támogatták a területükön működő pártokat, hogy ingyenesen, illetve aránytalanul kedvezményes feltételek mellett engedtek át pártszervezeteknek irodahelyiségeket és berendezési tárgyakat, esetenként átvállalták a működtetés költségeit.
A választásra fordított pénzeszközök forrásait és azok felhasználásának módját a választási eljárásról szóló törvény 1997. évi hatálybalépése óta harmadik ízben ellenőrizte az ÁSZ a pártoknál. A 2001. évi időközi országgyűlési választás ellenőrzésének tapasztalatai alapján harmadik alkalommal kellett felhívni a törvényalkotók figyelmét a választási törvény szükséges pontosítására, mely hiányában a kampánypénzek eredetének és felhasználásának átláthatósága nem biztosítható, s a törvényi kötelezettség alapján végrehajtandó számvevőszéki ellenőrzés csak formálisnak tekinthető.
A közalapítványok és alapítványok 2001. évi ellenőrzése a korábbiakkal egyező tapasztalatokat hozott. A vállalkozási célra átadott állami vagyont a kuratóriumok vagyonvesztéssel működtették. Általános tapasztalat, hogy vállalkozási bevételekkel nem lehet számolni a közhasznú feladatok finanszírozásánál. Az eddig ellenőrzött kuratóriumok nem voltak képesek valódi tulajdonosként kezelni vállalkozói vagyonukat. A Kormány - az ÁSZ jelzéseit is hasznosítva - az elmúlt évben is több intézkedést tett a feltárt hiányosságok megszüntetésére (tartósan állami tulajdonban lévő társaság tulajdonosi jogainak gyakorlása, alapító okiratok módosítása, nyilvánosságra hozása, egyes alapítói jogok ellátásának átruházása, a kuratóriumok személyi összetételének változtatása).
Az ÁSZ ellenőrzések hasznosítása
A számvevőszéki tapasztalatok hasznosítása a vizsgált szervezeteknél
A törvényesség helyreállítására irányuló jogi realizálás kezdeményezésén túl a számvevőszéki javaslatok figyelembevételére nincs általános érvényű törvényi előírás. A célszerűségi és eredményességi szempontú javaslatok figyelembe vétele - a gazdálkodói felelősség oszthatatlansága elvéből is kiindulva - az érintettek belátásán múlik. A törvényességi, szabályszerűségi problémákat jelző javaslatokra ugyanakkor intézkedési tervek készülnek. Ennél fogva kiemelt fontosságú az a törekvés, hogy az ellenőrzöttek már az ellenőrzés lefolytatása során fogadják el a megállapításokat és az ezekből következő - javító szándékú - javaslatokat. (A kisebb anyagi ráfordításokat igénylő, nagyobb részt pusztán ésszerűsítéssel, belső szervezéssel megvalósítható javaslatok esetében ez rendszerint megtörténik.)
A számvevőszéki vizsgálatok forrásokat jelenthetnek az államháztartás diszfunkcionális jelenségei, a bűncselekményhez, korrupcióhoz vezető kockázati elemek megismeréséhez. Az állami (gazdasági) irányító, illetve a jogalkotó szerveknek lehetősége nyílik ez által a rendszerbeli hibák megismerésére, okaik és hatásaik elemzésére, s a hibák, hiányosságok jövőbeni ismétlődését nehezítő feltételek kialakítására. A jelentések akár évek múlva is adalékul szolgálhatnak a különféle hatóságoknak eljárásaik lefolytatásához. Példaként említhetők az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) fejezet vizsgálatával, a Nemzeti Üdülési Alapítvány, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány számvevőszéki ellenőrzése nyomán, illetve azok tapasztalataira is támaszkodva indult büntetőeljárások.
Az utóbbi négy évben vált rendszeressé a számvevőszéki javaslatok hasznosításának nyomon követése. Így a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az ÁSZ 2001-ben is tájékoztatást kért a minisztériumok vezetőitől az éves ellenőrzések kapcsán tett ajánlások hasznosulásáról. A megkeresésnek az érintettek eleget tettek. Részletes választ adtak a felvetett problémák megoldási lehetőségeiről, a már kidolgozott, vagy kidolgozás alatt álló koncepciókról, jogszabályokról.
Bár az egyes javaslatok tárgya, tartalma és jelentősége eltérő, s megvalósulásukkal, hatásukkal kapcsolatban esetenként csak közelítő jellegű szemléltetésül szolgálhatnak, mégis fokozott figyelmet érdemelnek a miniszterek válaszai.
A 2001. évi ajánlásokra megfogalmazott válaszok szerint a javaslatok közel felénél konkrét intézkedés történt. Az esetek közel 20%-ában a javaslatban megfogalmazott probléma megoldása jogszabályi rendezésen keresztül valósult meg. A javaslatok 35%-val kapcsolatban a minisztériumok tájékoztatása szerint az ajánlásban felvetett kérdések megoldása folyamatban van.
Előfordult néhány javaslat esetében, hogy az éves jelentés összeállításához bekért tájékoztatás kapcsán a választ adók utólag kétségbe vonták a korábban lefolytatott egyeztetés során a minisztérium (a miniszter) által elfogadott javaslatok célszerűségét. Jellemzően a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal jelezte utólagosan véleményeltérését. Ilyenek például a koncessziós törvénnyel összhangban a közúti ágazatra vonatkozó végrehajtási szabályok megalkotásának szükségességére; a közlekedési és vízügyi miniszter feladatkörében a koncesszió jogintézményével összefüggő szerződéskötésre és ellenőrzésre vonatkozó feladatok megállapítására; a pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők juttatásairól szóló kormányrendelet módosítására irányuló javaslatok. Ezekben az esetekben az ÁSZ csak akkor tudna azonosulni a korábbiaktól eltérő állásfoglalással, észrevétellel, ha az kormányzati döntés vagy a körülmények megváltozásának eredménye.
Az FVM fejezetnél és a Miniszterelnökség fejezet "Országkép-építés és tájékoztatási feladatok" célelőirányzatát kezelő Országimázs Központnál végzett számvevőszéki ellenőrzések során feltárt pénzügyi-számviteli szabálytalanságok miatt az ÁSZ elnöke levélben kérte a személyi felelősség tisztázását. Az FVM minisztere az ismételt kérésre azt a tájékoztatást adta, hogy a személyi felelősség megállapítása a hatáskörrel érintett munkakörökben a sorozatos személyi változások miatt nem volt lehetséges. A miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter kilátásba helyezte a felelősség tisztázását célzó intézkedések megtételét, de a teljesülésről az ÁSZ eddig nem kapott információt.
Az ÁSZ a válaszlevelekben közölt intézkedések végrehajtását ellenőrzései során figyelemmel kíséri. A legfontosabb ajánlásokat és az ezekre adott válaszokat az 5. sz. melléklet foglalja össze.
A javaslatok érvényesülése a kormányzat szintjén és a megtett intézkedésekben
Az ÁSZ ellenőrzési megállapításai, javaslatai a jogszabályi környezet javítására, a feladatellátás feltételrendszerének jobbítására, a végrehajtás nyomon követését szolgáló intézkedések meghozatalára, illetve azok kezdeményezésére irányultak 2001-ben is. E mellett felvetették a jogalkotói munka erősítésének szükségességét.
Egyes javaslatok már az adott évi jelentést követően megvalósulnak. Ennek oka részben az, hogy azok az ÁSZ felvetését megelőzően már előkészítés alatt állnak az érintett szakmai körökben, részben pedig, hogy olyan munkakapcsolat alakult ki az ÁSZ és a törvényelőkészítők között, amely lehetővé teszi egy-egy javaslat közvetlen figyelembevételét.
Az államháztartás belföldi államadóssága és a központi költségvetés belföldi követelésállománya kezelésének ellenőrzéséről szóló jelentésben a pénzügyminiszternek tett javaslatok alapján módosult az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet, az egyes pénzügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 141/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet 146. §-a, az Államháztartási Hivatal beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 253/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet.
Az Igazságügyi Minisztérium fejezet működésének ellenőrzéséről szóló jelentésben az ÁSZ javasolta az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos tárca szintű szabályozások összehangolását (az igazságügyi szakértőkről szóló, többször módosított 2/1988. (V. 19.) IM rendelet, a bírák és a bírósági titkárok pályaalkalmassági vizsgálatáról szóló 1/1999. (I. 18.) IM-EüM együttes rendelet). Az igazságügyi reform keretében folyik az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozása. Ebben olyan általános törvényi szabályozás került kidolgozásra, amely rendezi mind az igazságügyi szakértők státuszát, mind a szakértői működés alapvető feltételrendszerét. Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtása megtörtént, a javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el.
A helyi önkormányzatok vagyongazdálkodásával foglalkozó vizsgálatok során megfogalmazott javaslatokat is figyelembe véve 2001-től változott az ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjének szabályozása. Az önkormányzatok kötelesek ingatlankataszterüket felülvizsgálni és a jogszabálynak megfelelően módosítani. Módosult továbbá az eszközök számviteli nyilvántartására és értékelésére vonatkozó előírás is.
A települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének vizsgálatával összefüggésben módosult az önkormányzatok hatáskörébe tartozó adók nyilvántartására, kezelésére és elszámolására vonatkozó rendelet.
Az önkormányzati tulajdonban lévő kórházak gazdálkodásának vizsgálata során tett megállapításokkal összhangban az amortizáció fedezetére vonatkozó javaslatokkal összefüggésben 2001-től kormányrendelet szabályozza a vállalkozó háziorvosi szolgáltatók felhalmozási célú kiadásainak támogatását a szakmai minimumfeltételek közé tartozó gép-műszer, berendezés, számítógép-beszerzést illetően.
A helyi kisebbségi önkormányzatoknál a kötelezettségvállalás és utalványozás ellenjegyzésének jegyzői hatáskörbe történő utalásával kapcsolatos javaslatoknak megfelelően módosult az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet.
Az ÁSZ javaslataival összhangban a kincstár nyilvántartási rendszere alkalmassá vált a költségvetési törvény végrehajtásának önkormányzatonkénti és jogcímek szerinti regisztrálására, az év végi tételes elszámolásra.
A 2001-ben lezárt ellenőrzések során tett javaslatok csaknem fele az önkormányzati gazdálkodás célszerűségének, hatékonyságának a javítására irányult annak ellenére, hogy a számvitellel, belső és felügyeleti ellenőrzéssel, hivatalszervezéssel kapcsolatos ajánlásaink többségét már az ellenőrzés során hasznosították az önkormányzatok. Jellemzően a városi önkormányzatok esetében tettünk javaslatot az intézményrendszer átalakítására, az intézmények összevonására, a már megkezdett racionalizálási folyamat továbbvitelére.
Az önkormányzati ellenőrzések kapcsán a törvényes állapot helyreállítására a felhívások közel 40%-a irányult. A törvényes állapotnak való meg nem felelés sok esetben a helyi rendeletek és az államháztartási törvény végrehajtására vonatkozó szabályok összhangjának hiányából ered. Az önkormányzatok a törvényi előírásokat gyakran sajátosan értelmezik, a jogszabályok helyi viszonyokra történő adaptálása sokszor elmarad.
Támogatás visszavonására, illetve pótlólagos kiutalására a javaslatok 20%-a vonatkozott, amelyet az Országgyűlés nagy többségében elfogadott. Munkajogi felelősségre vonás kezdeményezésére 21 önkormányzat esetében került sor.
A javasolt intézkedések megtételéről nem minden esetben kap az ÁSZ visszajelzést. A vizsgálati megállapítások fogadtatásáról, a javaslatok hasznosulásáról csak a helyszíni ellenőrzések során szerezhető pontos információ. A vizsgált szervezetektől (központi költségvetési szervek, helyi önkormányzatok, állami tulajdonban lévő vállalkozások stb.) beérkezett intézkedési tervekben foglalt feladatokat - végrehajtásuk esetén - alkalmasnak ítéljük a feltárt hibák, hiányosságok, szabálytalanságok megszüntetésére. Az ÁSZ csak néhány esetben kért kiegészítő intézkedést. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a törvényi előírások nem teszik kötelezővé az ellenőrzöttek számára az intézkedési terv készítését.
Az ÁSZ jelentéseiben foglalt megállapítások hasznosulásaként fogható fel, hogy azokat a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) is felhasználja munkájában, illetve a hatáskörében folytatott ellenőrzéseknél figyelmet fordít a korábban tett ÁSZ javaslatok megvalósulása helyzetére is. Jelentős segítséget jelentene az ún. "financial audit" típusú ellenőrzéseinknél, ha a KEHI részt tudna vállalni az intézmények belső kontroll rendszereinek folyamatos felülvizsgálatában.
Büntető feljelentések, közérdekű bejelentések
A szabályszerű és hatékony működést és gazdálkodást elősegítő következtetések és javaslatok mellett szükség esetén természetesen a jogi konzekvenciákkal is együttjáró realizálás eszközeivel is él az ÁSZ, annál is inkább, mert a számvevőszéki és a büntetőeljárási törvény is előírja az intézmény feljelentési kötelezettségét.
Az eddig folytatott következetes gyakorlat szerint, amennyiben bűncselekmény alapos gyanúja állt fenn, a büntető feljelentés megtörtént. Az ÁSZ eddigi működése során összesen 28 vizsgálata alapján tett feljelentést összesen 83 személy ellen. A feljelentések jellemzően a számviteli fegyelem megsértése, hűtlen, illetve hanyag kezelés, csalás és jogosulatlan gazdasági előny megszerzése címén történtek.
Az ÁSZ 2001-ben három bűntető eljárást kezdeményezett, egy jelzéssel élt az illetékes hatóság felé, egy feljelentés előkészítés alatt áll, amit 2002-ben a beszámoló jelentés benyújtását megelőzően tett meg az ÁSZ.
Az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke ellen hanyag kezelés alapos gyanúja miatt történt feljelentés. A Budapesti Rendőrfőkapitányság megtagadta a nyomozást azzal az indokkal, hogy a gazdálkodási jogosítványok az önkormányzat testületeit illetik, az önkormányzat elnökének ilyen hatásköre nincs, ezért a hanyag kezelés bűncselekményét sem valósíthatta meg. Az ÁSZ a határozat ellen panasszal élt a Fővárosi Főügyészséghez. A számviteli fegyelem megsértése, mint maradvány bűncselekmény tekintetében az APEH Bűnügyi Igazgatósága fogja elbírálni a feljelentést.
Ismeretlen tettes elleni feljelentésre került sor hanyag kezelés alapos gyanúja miatt a Duna-Ipolyvölgyi Nemzeti Park egyik Fejér megyei telephelyén történt vizsgálat eredményeként. A gépekben, tárgyi eszközökben bekövetkezett 10 M Ft-os leltárhiány okozati összefüggésben áll azzal, hogy a nyilvántartási, leltározási kötelezettségnek nem tett eleget az ellenőrzött. A nyomozóhatóság a nyomozást megtagadta, amely ellen az ÁSZ panasszal élt, kérve az ügyészséget a nyomozás megindítására. A számviteli fegyelem megsértése, mint maradvány bűncselekmény tekintetében az APEH Bűnügyi Igazgatóságához került áttételre a feljelentés.
Hanyag kezelés alapos gyanúja miatt került sor feljelentésre Szelevény község önkormányzatának polgármestere ellen. A vizsgálat megállapította, hogy a polgármesteri hivatal a különféle pénzeszközök kezelése, elszámolása kapcsán nem tartotta be az előírásokat és ezzel összefüggésben legalább 2,5 M Ft kár keletkezett. Ebben az ügyben a rendőrség a nyomozást megindította.
Jelzéssel éltünk a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és az APEH felé, mert a vizsgálat megállapította, hogy a határátkelőhelyek korszerűsítésére kapott Phare támogatás elköltése kapcsán szabálytalan, hamisított számlák alapján került sor kifizetésre. Az APEH ellenőrzési főosztálya vezetőjének tájékoztatása szerint nagy valószínűséggel fennáll a bűncselekmény alapos gyanúja, melynek kapcsán pótlólagos információkat kérnek az ÁSZ-tól. Ezt követően kerülhet sor a büntetőeljárás megindítására.
A számviteli előírások be nem tartása, a könyvelési kötelezettség tartós elmulasztása miatt a Drágszél község önkormányzatánál folytatott számvevőszéki ellenőrzést fel kellett függeszteni, a feljelentésre már 2002-ben került sor.
Tavaly került sor a Postabankkal kapcsolatos ügyben az igazgatóság külső tagjai elleni nyomozás megszüntetésére bizonyítottság hiányában (gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése). A menedzsment tagjai ellen tovább folyik az eljárás.
A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriumi tagjai ellen 2000-ben tett feljelentést az ÁSZ csalás és hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. A megindult eljárásokat a nyomozó hatóság 2001-ben megszüntette. Az Ifjúsági és Sportminisztérium az ÁSZ vizsgálatra támaszkodva 2001-ben tett feljelentést, és az eljárást újból megindították.
Az ÁSZ a Nemzeti Üdülési Alapítvány vizsgálata kapcsán nem tett feljelentést, mivel nem látta fennállónak az alapos gyanút. Hatáskör hiányában az alapítvány vagyonkezelő szervezetének gazdálkodását nem vizsgálhattuk. Az alapítvány (új) kuratóriumának elnöke azonban az ÁSZ vizsgálatra támaszkodva feljelentést tett az alapítvány 100%-os tulajdonában álló Hunguest Vagyonkezelő Rt. korábbi vezérigazgatója ellen. A rendőrség a közelmúltban a cég több vezető tisztségviselője ellen nyomozást indított.
A büntetőeljárás az ÁSZ eddigi feljelentései nyomán az esetek döntő többségében megindult, s csak mintegy negyede volt az ügyeknek, ahol a nyomozás megtagadására került sor. A feljelentések nyomán indult büntető eljárások alakulásáról nincs pontos információ, ugyanis a büntetőeljárási szabályok szerint a nyomozó hatóság csak a megtagadó, vagy megszüntető határozatot küldi meg. A vádemelési javaslatról, a bírósági szakban született intézkedésekről és határozatokról nem történik hivatalos tájékoztatás.
A hatékonyabb fellépést, a jogkövető magatartást segítené, ha az ellenőrző szervezetek - így az ÁSZ is - hivatalos tájékoztatást kapnának az általuk kezdeményezett ügyekben a vádemelésről, továbbá a bírósági szakaszban történtekről.
A számvevőszéki vizsgálatok általában is számos információval szolgálnak, kiindulást jelentenek elsősorban a gazdasági és vagyonelleni bűncselekmények feltárásához. A nyomozó hatóságoktól több megkeresést kap az ÁSZ, melyekben korábbi vizsgálati jelentésekről kérnek információkat az egyéb okból indult büntetőeljárások kapcsán. Ezekben az esetekben a vizsgálati jelentéseket természetesen az illetékes szerv rendelkezésére bocsátja az ÁSZ. Bár a számvevők hatósági jogosítványok, tanúmeghallgatás lehetősége hiányában, illetve az érintettek munkaviszonyának megszűnése esetén nem tudják a tényállás minden elemét feltárni, a megállapítások nyilvánosságra kerülése lehetőséget biztosít másoknak is, hogy saját egyéb információik birtokában, állampolgári jogukkal vagy hatósági, gazdálkodási felelősségükkel élve büntetőeljárást kezdeményezzenek.
A többnyire pénzügyi-számviteli végzettségű számvevők a munka és a belső képzés során szerzett jogérzékükre és tapasztalataikra hagyatkozhatnak, amikor mérlegelniük kell, hogy a helyszíni vizsgálat során tapasztalt adatok megalapozzák-e valamely bűncselekmény alapos gyanúját. Ebben segítségükre van az ÁSZ jogi apparátusa, amely a számvevők jelzése alapján jogi szakmai szempontból is értékeli a jegyzőkönyvben felvett adatokat, és indokolt esetben az osztályvezető saját hatáskörében dönt a büntetőeljárás kezdeményezéséről. Eszközök hiányában azonban nem tudnak egyértelmű következtetésre jutni az ügy személyes meghallgatást igénylő elemeit illetően. A szándékosság, gondatlanság, célzatosság indíték, motívum feltárása így az ÁSZ részéről esetenként korlátokba ütközik, s az csak a nyomozó hatóság részéről lehetséges. Ettől függetlenül, a különféle hatóságok és az ÁSZ együttműködése eredményeképpen számos eljárás, illetve egyéb vizsgálat indult, melyek alapját számvevőszéki vizsgálati anyagok képezik.
A legutóbbi négy évben összesen mintegy 900 közérdekű beadvány érkezett, ebből 2001-ben 264 közérdekű bejelentés és panasz, 74 megkeresés, valamint 16 közérdekű bejelentéshez kapcsolódó tájékoztató levél címzettje volt az ÁSZ. A bejelentések témáiban nem tapasztalható változás. Érthető módon - összefüggésben a lakosságot, az adófizető állampolgárokat érintő szolgáltatásokkal, a mindennapi életvitelt befolyásoló helyi igényekkel, lehetőségekkel és korlátokkal - a helyi önkormányzatok gazdálkodásával, a vonatkozó szabályozás hiányosságaival, s - részben ezzel összefüggésben - az önkormányzati vezetők vélt, vagy valós visszaéléseivel, továbbá az önkormányzatoknak juttatott állami költségvetési támogatásokkal kapcsolatos bejelentések aránya a meghatározó, évente átlagosan a beadványok közel kétharmadát teszik ki.
A közérdekű bejelentések megoszlása 2001-ben témájuk szerint
|
Helyi önkormányzatokkal kapcsolatos |
152 |
58% |
|
Kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos |
11 |
4% |
|
Állami támogatás felhasználásával kapcsolatos |
17 |
6% |
|
Állami szervekkel, intézményekkel kapcsolatos |
16 |
6% |
|
Egyéb, a fentiekbe nem sorolható |
68 |
26% |
|
Összesen |
264 |
100% |
A bejelentések egy része más szervek (közigazgatási hivatalok, APEH, ügyészségek) áttétele folytán került az ÁSZ-hoz. Ezek a bejelentések szinte kivétel nélkül az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzését kérik.
Az ÁSZ, mint ellenőrző szervezet állásfoglalás kiadására nem jogosult. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a bejelentők mellett hivatalos szervek is gyakran kérnek az ÁSZ-tól állásfoglalást. Ez jelzi azt a valós igényt, hogy különböző indítékból adódóan fontosnak tartanák az ÁSZ szakmai megítélésének és állásfoglalásának megismerését. A hatáskör hiánya miatt e bejelentéseket és megkereséseket - megfelelő tájékoztatás mellett - sorra el kellett utasítani.
2001-ben a bejelentések 15%-a hasznosult az ellenőrzésekben oly módon, hogy az éppen folyamatban levő vagy tervezett ellenőrzés kitért a jelzett probléma vizsgálatára. Előfordult, hogy kifejezetten a bejelentésre tekintettel került sor az ellenőrzés ütemezésére. A bejelentések közel 20%-át hatáskör hiánya miatt az ÁSZ elutasította, illetve áttette az illetékességgel rendelkező más szervhez. A hatáskör hiányában, a tájékoztatás kérése céljából más szervhez részben vagy egészben áttett bejelentésekkel, panaszokkal kapcsolatosan a megkeresett szervek megfelelően tájékoztatták az ÁSZ-t. A bejelentések 30%-ában - az ellenőrzési tervre tekintettel - közvetlen ellenőrzés elrendelésére nem volt lehetőség kapacitás hiánya miatt.
Ugyanezek a nagyságrendek, arányok voltak jellemzők az elmúlt négy évben, mint ahogyan az is, hogy a bejelentéseknek nagyságrendileg 25-30%-a (2001-ben 27%-a) névtelenül érkezett. Ezek, valamint a vizsgálatot nem kérő, tájékoztató bejelentések a kialakult gyakorlatnak megfelelően általában további intézkedést nem igényelnek, kivéve, ha az intézkedést a bejelentés súlya indokolja, illetve a bejelentésben bűncselekmény alapos gyanújáról számolnak be. Az utóbbi esetben a szükséges intézkedés érdekében a bejelentés áttételre kerül az illetékes hatósághoz.
A közérdekű bejelentések megoszlása 2001-ben
az előterjesztő szerint
|
Névtelen |
72 |
27% |
|
Magánszemély |
107 |
41% |
|
Önkormányzati képviselő, polgármester, jegyző |
34 |
13% |
|
Áttétel hivatalos szervtől |
27 |
10% |
|
Egyéb, fentiekbe nem sorolható |
24 |
9% |
|
Összesen |
264 |
100% |
Az ellenőrzések hasznosításának sajátos módja: a nyilvánosság tájékoztatása
Az ellenőrzések hasznosításának egyik fontos eleme az adófizetőkkel, tágabban a nyilvánossággal való kapcsolat. Az ÁSZ él a nyilvánosság lehetőségével, s törekszik arra, hogy jelentései, következtetései és javaslatai minél szélesebb körben megismerhetők legyenek.
Ezért amellett, hogy munkájáról elsősorban az Országgyűlést tájékoztatja, jelentéseit megküldte mind nyomtatott, mind elektronikus formában a könyvtáraknak, kutatóintézeteknek, egyetemeknek, főiskoláknak is. A jelentések összefoglalóit megjelentette a Magyar Köztársaság hivatalos lapjának, a Magyar Közlönynek a mellékletét képező Hivatalos Értesítőben, valamint a 3200 helyi önkormányzathoz eljutó Önkormányzati Tájékoztatóban. Az ÁSZ vezetői és munkatársai az ellenőrzési tapasztalatokkal, módszerekkel kapcsolatban rendszeresen jelentetnek meg publikációkat a Pénzügyi Szemlében, a Magyar Közigazgatásban és az Ellenőrzési Figyelőben.
Az ÁSZ érdemi kapcsolatokat tart fenn (előadások, kerek-asztal viták, konferenciák) a pénzügyi rendszerrel, valamint a nemzetgazdasági folyamatokkal, a versenyszférával, a modern vezetéssel, menedzsmenttel foglalkozó társadalmi-tudományos egyesületekkel. Vezető szerepet vállal a Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Egyesületében. A hazai ellenőrzési szakma társadalmi-tudományos fejlesztését előmozdító egyesület elnöki tisztjét az ÁSZ elnöke tölti be. Emellett folyamatos a szakmai tartalmú együttműködés a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségével, a Magyar Közgazdasági Társasággal, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társasággal. Az ÁSZ képviselői közreműködnek az egyesületek vezetésében.
A jelentések teljes szövege, valamint a szervezettel kapcsolatos számos információ, továbbá a jelentésekről készült angol nyelvű összefoglaló az internetes honlapon is elérhető (www.asz.hu). A legutóbbi parlamenti ciklus folyamán ez utóbbi vált a legnépszerűbb információs forrássá, melyet az ÁSZ továbbfejleszt oly módon is, hogy a közeljövőben "chat-oldalon" keresztül lehetőség nyílik a közvetlen véleménycserére, állampolgári kérdésfeltételre.
A sajtó szerkesztőségein túl számos érdeklődő van. Az ÁSZ honlapjára 2000-ben mintegy 25 ezer, 2001-ben közel 35 ezer látogató jelentkezett be. Az ÁSZ megállapításaival, javaslataival, valamint nemzetközi kapcsolataival foglalkozó tudósítások száma évek óta mintegy háromezer darab körül ingadozik.
A negyedévente tartott sajtótájékoztatókon minden jelentős sajtóorgánum, a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók és rádiók megjelentek. Néhány számvevőszéki jelentés így, külön ismertető keretében került először a nyilvánosság elé. A negyedévben közzétett jelentésekről külön az újságírók számára nyomtatott összefoglaló készül.
Sajtótájékoztató témája volt a nagyvárosi tömegközlekedés feladatellátásának ellenőrzése. Az ÁSZ két alkalommal meghívta a sajtótájékoztatókra az ellenőrzött terület szakmai felügyeletét ellátó, illetve a gazdálkodást irányító vezetőt annak érdekében, hogy intenzívebb szakmai párbeszéd alakuljon ki az ellenőrzött szervezetekkel, erősödjön az elhatározottság az ÁSZ javaslatainak megvalósításában, valamint a közvélemény is részletesebb, komplexebb tájékoztatást kapjon. Az újságíróknak módjuk volt kérdéseket feltenni az ellenőrzöttek képviselőinek, a tájékoztatók ismeretében tartalmasabb, elmélyültebb tudósítást készíthettek.
Az ÁSZ folyamatosan keresi az eszközöket arra, hogy jelentései az előzőekben leírtakon túl, a lehetőségek még hatékonyabb felhasználásával, mind közvetlenebb módon jussanak el a széles nyilvánosság elé, megismertetve azt az ellenőrzési munka tapasztalataival, eredményeivel.
Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztése
Az ÁSZ ellenőrzési tevékenységének fejlesztése, az ellenőrzések minőségének jobbítása elsődleges stratégiai cél. Az intézményi működés egésze, valamint az ellenőrzést szolgáló összes háttér-tevékenység (humán erőforrás gazdálkodás, információ-technika kiterjedt alkalmazása és lehetőségei kihasználása, továbbképzés, hazai és nemzetközi kapcsolatok, minőségbiztosítás) és a stratégia megújítása befolyásolja az ellenőrzési munka minőségét, hatásfokát.
Humán erőforrás gazdálkodás, fejlesztés
2001. december 31-i állapot szerint az ÁSZ-nak 463 munkatársa volt. Kinevezett számvevőként (számvevő vezetőként) 352 fő dolgozott. A felkészültség a feladatok ellátására megfelelő, 150 számvevő többdiplomás, folyamatosan növekszik az okleveles könyvvizsgálók száma (88 fő). További teendők vannak azonban az idegennyelvi-, főként az angol ellenőrzési szaknyelvi ismerettel rendelkezők arányának növelésében.
A köztisztviselői törvény 2001. júliusi módosításával 38 ügyviteli, illetve kisegítő számvevőszéki dolgozónak szűnt meg a köztisztviselői jogállása. Rájuk a Munka Törvénykönyv alkalmazási és foglalkoztatási szabályai vonatkoznak.
A szervezet összlétszáma, az Országgyűlés támogatásával, évről-évre folyamatosan bővült. E létszámból eredő kapacitás többlet tudatosan célzott ellenőrzési területeken hasznosult és mindig feladatbővüléshez kapcsolódott. Az utóbbi években jelent meg az ÁSZ új feladataként a gazdasági kamarák, a SAPARD támogatások, a MNB gazdálkodásának ellenőrzése. Jelentős kapacitás többletet igényel a helyi önkormányzatok gazdálkodásának átfogó ellenőrzése, valamint az állami költségvetés zárszámadásához kapcsolódóan az elszámolások megbízhatóságának számvevőszéki tanúsítása.
Az új álláshelyek betöltése nyilvános pályázat útján történt. Tízszeres túljelentkezés mellett 2001-ben 56 új munkatárs került számvevőszéki állományba (a felvettek átlagéletkora 42 év). Ez 31 fő létszámnövekményt jelentett a 25 fős kilépői létszám mellett. Ezzel az átlagéletkor 51 évről 48 évre csökkent. Bekerült az ÁSZ-törvénybe a "számvevő gyakornok" besorolási kategória, amely - a szakmailag indokolt mérsékelt létszámban - méltányos javadalmazás mellett teremt lehetőséget pályakezdőnek minősülő munkatársak alkalmazására.
Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztésére irányuló folyamatos erőfeszítések eredményeként - azzal, hogy belső munkaszervezési megoldásokkal az ellenőrzésben részt vevők arányát megnöveltük az összlétszámon belül - számottevően javult a humán erőforrás hasznosításának hatásfoka. Ezt juttatja kifejezésre, hogy míg az elmúlt négy évben az összlétszám 18%-kal, addig az ellenőrzésekre felhasználható munkaidőalap (ellenőrzési kapacitás) 38%-kal növekedett.
Az ÁSZ ellenőrzési kapacitásának változása 1998-2001
|
|
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
|
Összlétszám (fő) |
392 |
412 |
429 |
463 |
|
Ellenőrzési kapacitás (ellenőri nap) |
36.210 |
38.340 |
40.860 |
50.040 |
|
Egy ellenőri nap költsége (Ft) |
50.500 |
57.800 |
58.900 |
73.100 |
A szervezetkorszerűsítő és állományfejlesztő lépésekhez pozitív háttérül szolgált a köztisztviselők jogállásáról szóló - és ahhoz kapcsolódóan az ÁSZ-ról szóló - törvény 2001. július 1-jei módosítása. Ez érzékelhetően előmozdította a számvevők anyagi-erkölcsi megbecsülését, annak szervezeti és személyi távlatait. (A különböző költségvetési kiadások növekedése mellett mindenek előtt a köztisztviselői törvény változásából adódó illetmény emelésekre vezethető vissza, hogy - amint azt a fenti táblázat mutatja - 2001-ben érzékelhetően nőtt az egy ellenőri nap költsége.)
A közszolgálatban kulcsszerepet betöltő vezetők és tisztviselők vagyonnyilatkozat-adási kötelezettsége - mivel a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés e tekintetben minősített szakmai-szolgálati terület - az ÁSZ mintegy 350 számvevőjét (vezetőjét) érintette. A munkatársak kötelezettségüknek idejében és maradéktalanul eleget tettek. Vagyonnyilatkozatukat a 2001. évi CII. törvény szerint az ÁSZ elnöke tartja nyilván és ellenőrzi.
Az erkölcsi-anyagi megbecsülést szolgálja, hogy a kiemelkedő számvevői tevékenységért évente három munkatárs részesül Elnöki Oklevél elismerésben. Az ÁSZ elnöke 2000-ben alapította a Hagelmayer István-díjat, melyet azoknak a természetes személyeknek adományozhat, akik a pénzügyi ellenőrzés területén kimagasló munkát végeztek, tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához, a pénzügyi ellenőrzési rendszer továbbfejlesztéséhez, az ÁSZ nemzetközi kapcsolatainak elmélyítéséhez. A Hagelmayer István-díjat először az 1990-1994-es választási ciklusban az Országgyűlés elnöki tisztjét betöltő Szabad György, ezt követően 2001-ben az ÁSZ leköszönő alelnöke Sándor István kapta.
A számvevőszéki munka színvonalát alapvetően a munkatársak képzettsége, ellenőrzési tapasztalatai és a személyi állomány szakmai összetétele garantálja. A tudatos szakmai utánpótlás építés, valamint a korszerű, célirányos továbbképzési gyakorlat eredményeként érzékelhető a kvalifikáltság növekedése. Erre utal például, hogy az elmúlt négy évben a felsőfokú végzettségűek aránya 71%-ről 76%-ra növekedett az összlétszámon belül, s még inkább figyelemre méltó a több diplomával rendelkezők súlyának növekedése, 27%-ról 38%-ra, nem kevésbé az, hogy - a vezetés törekvéseinek megfelelően - számottevően (mintegy 25%-kal) nőtt szervezetünknél az okleveles könyvvizsgálók száma.
Az ÁSZ ellenőreinek tapasztalata és alapképzettsége mellett is komoly kihívást jelent az intézménynek, hogy felkészítse számvevőit az EU-ban alkalmazott munkamódszerekre. Ezért a humán erőforrás gazdálkodás és fejlesztés, a szakmai felkészülés erősítése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hogy az ÁSZ az 1998. évi PHARE programból támogatást nyert el intézményfejlesztési programjának megvalósításához. Ennek célja az EU csatlakozásból eredő ellenőrzési feladatokra való felkészülés, illetve a modern pénzügyi és teljesítmény-ellenőrzési módszerek adaptálása volt. A PHARE támogatást az ÁSZ 1999-2001 között ikerintézményi együttműködésre fordította alapvetően a Brit, emellett a Bajor és a Dán Számvevőszék szakmai támogatásával.
Az ellenőrzési eljárásoknak és módszereknek a nemzetközi ellenőrzési sztenderdekkel, és a legjobb nemzetközi gyakorlattal összehangolt korszerűsítése e program keretében megvalósult. Ennek alapján készültek el a pénzügyi és teljesítmény-ellenőrzési útmutatók, amelyeket az ÁSZ ellenőreinek ezirányú továbbképzése során már hasznosított.
A kétéves tanulmányi program keretében a saját és a kormányhivatalok ellenőrzési dolgozói közül 200 fő pénzügyi-szabályszerűségi, illetőleg 75 fő teljesítmény-ellenőrzési képzéséről kellett gondoskodni. Saját munkatársaink részvételi aránya meghaladta a tervezettet. A számvevők 68%-a elvégezte a pénzügyi ellenőrzési (financial audit), 40 %-a pedig a teljesítmény-ellenőrzési (performance audit) tanfolyamot. A vizsgáló állomány egyharmada mindkét továbbképzésben részt vett. A twinning-képzésben gyakorlatilag valamennyi számvevő-vezető részesült. Kiemelendő, hogy a minisztériumok, hivatalok ellenőrzési osztályairól félszáz kolléga ugyancsak számvevőszéki szervezésben szerezhette meg a vonatkozó szakismereteket.
Az ÁSZ twinning programja kiterjedt az EU tagországoknak az EU költségvetés javára történő költségvetési hozzájárulása, illetve az EU pénzalapjaiból juttatott különböző támogatási formák (mezőgazdasági, strukturális és kohéziós alapok) végrehajtásának ellenőrzési gyakorlataira is. A program keretében egy 17 fős számvevői csoport részesült képzésben a beáramló EU források, illetve Magyarország EU csatlakozását követően az EU költségvetésbe fizetendő hozzájárulások ellenőrzésére.
A program 2001. évi zárását követően az ÁSZ tovább folytatja együttműködését fő twinning partnerével, a Brit Számvevőszékkel (NAO) egy kétoldalú megállapodás és finanszírozási konstrukció keretében. A 2003. júliusig tartó együttműködési program célja az újonnan bevezetett pénzügyi és teljesítmény-ellenőrzési módszerek gyakorlati alkalmazásának támogatása, a SAPARD program elő-akkreditációs, illetve igazoló szervezeti ellenőrzésének segítése, valamint az ÁSZ további módszertani és stratégiai fejlesztéseinek támogatása.
Az Európai Bizottság 2001. évi országjelentése elismeri az ÁSZ által a twinning együttműködés keretében végrehajtott képzési programot, valamint az információ technológia alkalmazása területén elért eredményeket.
A számvevőszékek közötti kapcsolatok fejlesztése terén végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést kapta Sir John Bourn, a Brit Számvevőszék legfőbb számvevője.
További belső továbbképző foglalkozások 36 különböző szakmai témakörben összesen 1.036 regisztrált számvevői részvétellel történtek. Kiemelésre érdemes néhány fokozott érdeklődést keltő, sikeres rendezvény.
A NATO Nemzetközi Számvevő Testület vezető munkatársai májusban kétnapos szemináriumot tartottak, a NATO számvevőszék módszereinek megismertetésére. A Német Számvevőszék szakembereinek közreműködésével az autópálya-beruházások ellenőrzésével foglalkozó szemináriumra került sor. Ugyancsak eredményesek voltak vizsgálat-metodikai szempontból a Szigetköz-térség környezetvédelmi vizsgálatához kapcsolódó szakmai felkészítő értekezletek.
A pénzügyi ellenőrzést és a statisztikai mintavételt támogató IDEA szoftver oktatásán 28 munkatárs vett részt. Előrelépés, hogy 2001-ben - megelőzve a vonatkozó központi kormányzati kezdeményezéseket - 23 munkatárs minden modulra kiterjedően megszerezte már a nemzetközi informatikai jogosítványt (ECDL). E mellett ugyanennyien indulnak jó eséllyel, hogy hónapokon belül megszerezzék a végzettséget.
2001. december 31-én közel 150 tanulmányi szerződés volt érvényben a munkatársakkal, az ECDL-programon kívül nagyobb számban pénzügyi-számviteli képzettség vagy további diploma megszerzésére. Az informatikai kormánybizottság "otthoni számítógép-használatra" kiírt pályázatát elnyerő 35 számvevő tanulmányi szerződése ezen túl értendő.
A tanulmányi támogatások 10%-a idegennyelvi ismeretek fejlesztésénél hasznosult. Kiemelt hangsúlyt kapott az EU intézményeiben általánosan előnyben részesített angol és francia nyelv magasabb szintű, illetve ellenőrzés-szaknyelvi elsajátítása, begyakorlása. Az ÁSZ ehhez a belső anyagi lehetőségek mellett minden olyan támogató forrást vagy szervező segítséget felhasznál, amit központilag, vagy a kulturális-nyelvi intézetektől kaphat.
A munkatársak képzettsége, továbbképzése mellett 2001-ben is fontos garanciális elemként működött az ÁSZ ellenőrzési véleményének megbízhatóságát, az ellenőrzési megállapítások és javaslatok megalapozottságát biztosító belső minőségbiztosítási rendszer. Valamennyi számvevőszéki jelentés tervezete - az ellenőrzött szervezetekkel történő egyeztetésekkel párhuzamosan - átesett a kétszeri ellenőrzés-szakmai és jogi kontrollon. Az érintetteknek történő átadást megelőzően felülvizsgálatra kerültek azok a számvevői jelentés-tervezetek is, amelyek személyes felelősséget vetettek fel.
A számvevőszéki jelentések elnöki aláírására csak az eredményes felülvizsgálatokat igazoló tanúsítványok bemutatása, a felelősséget felvető számvevői jelentések átadására a szükségesnek ítélt korrekciók elvégzése után kerülhetett, illetőleg került sor. A zárszámadás keretében vagy ahhoz is kapcsolódóan elvégzett, az éves költségvetési beszámolók megbízhatóságát minősítő pénzügyi ellenőrzések végrehajtásának minőségbiztosítási kontrollja a deklarált magas fokú ellenőrzési bizonyosság elérését volt hivatott igazolni. Az ellenőrzésekért felelős igazgatóságoktól függetlenített Minőségbiztosítási, valamint Jogi és Igazgatási Osztály által gyakorolt kettős felülvizsgálatnak is szerepe volt abban, hogy a véglegesített jelentések megállapításainak és javaslatainak helytállóságát - a hivatalos egyeztetés során, szakmai alapon - az ellenőrzöttek nem vitatták.
A belső minőségbiztosítás eddigi, bevált gyakorlatát továbbfejlesztve célul tűzte ki az ÁSZ alaptevékenysége belső kontrolljának hézagmentessé tételét. Ennek érdekében 2002-től az ellenőrzési igazgatóságokon belül is kialakult és működik a folyamatba épített felülvizsgálati és értékelési rendszer. Ezáltal már a számvevői jelentésekbe is csak többszörösen felülvizsgált, kiérlelt ellenőrzési vélemények és javaslatok, azokat tényszerűen megalapozó megállapítások kerülhetnek. A szervezeti átalakítás keretében a függetlenített szakmai és jogi kontroll feladatok ellátását a - közvetlen elnöki irányítás alá került - Minőségbiztosítási Önálló Osztály végzi, egyszerűsítve az eljárási rendet. Tovább folytatódik a különböző típusú ellenőrzések - legjobb nemzetközi gyakorlathoz igazodó - szabályozása, a már elkészült belső szakmai útmutatók, tematikák kiegészítése, pontosítása. Ezzel az ÁSZ szándéka szerint fontos lépéseket tesz az egységesebb minőség, a mérhető és számonkérhető teljesítmények meghatározása irányába.
Az ellenőrzési munkát segítő hazai és nemzetközi kapcsolatok
Az ÁSZ-nak alapvető érdeke, hogy szakmai ellenőrző szervezetként a közkapcsolatok mellett ápolja és fejlessze a szakma különféle területein kialakított kapcsolatait, együttműködését.
Az ÁSZ évek óta folyamatos szakmai kapcsolatot tart a központi kormányzati szervezetekkel, mindenek előtt a Pénzügyminisztériummal, az Igazságügyi Minisztériummal, valamint a Miniszterelnöki Hivatallal a pénzügyi rendszert érintő eredmények és problémák szakértői és vezetői szintű áttekintése érdekében.
Az ÁSZ - ellenőrzési tevékenységével összefüggésben - közreműködik különböző munkacsoportok, bizottságok tevékenységében (így pl. az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság munkájában). Ebben az összefüggésben említhető, hogy korábban, a kormány felkérésére az ÁSZ koordinálta a pénzügyi ellenőrzés témakörében az EU Bizottságánál Brüsszelben sikerrel lefolytatott átvilágítási tárgyalásokra való felkészülést, valamint a tárgyalás vezetést is.
Kiemelést érdemel a Magyar Könyvvizsgálói Kamarával évek óta meglévő és fejlődő - együttműködési megállapodáson nyugvó - szakmai kontaktus, amelynek túl nem becsülhető jelentősége van abban, hogy a nemzetközi számvevőszéki szabványokat és sztenderdeket közvetíti a hazai könyvvizsgálóknak, s egyidejűleg a számvevők is sok és hasznos gyakorlati ismeretet szerezhetnek arról, hogyan sikerül a nemzetközi könyvvizsgálói sztenderdeket, eljárástechnikákat adaptálni. Mindemellett a folyamatos kapcsolat lehetőségeket nyújt arra is, hogy az ÁSZ esetenként konkrét ellenőrzési tapasztalataival, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó jelzésekkel megkeresse a Kamarát.
Az ÁSZ évek óta építi, bővíti kapcsolatait az egyetemekkel, főiskolákkal. Szakmai együttműködési megállapodások keretében a korszerű pénzügyi ellenőrzés graduális oktatásának megalapozásában, valamint a - már kialakult és fejlődő - posztgraduális ellenőrképzésben is szerepet vállal. A kooperáció célja a tapasztalatcsere, a számvevőszéki munkatársak aktivizálása a felsőoktatásban, az egyetemi-főiskolai tapasztalatok értelemszerű alkalmazása az ellenőrzések megalapozásában, a megállapítások és következtetések szintetizálásában.
A közös munka kiterjed a szakmai kapcsolatépítésre, a külföldi tapasztalatcsere lehetőségek feltárására, a hazai és nemzetközi szakmai rendezvényeken való részvételre. További együttműködés az oktatásban, a pénzügyi, illetve ellenőrzési szak akkreditációjának előkészítésében való részvétel.
Ez idő szerint szerződésben foglalt az együttműködés a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel (külön annak államigazgatási karával, a volt Államigazgatási Főiskolával), valamint a Budapesti Gazdasági Főiskolával (az eredeti szerződést egyik jogelődjével, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolával kötötte az ÁSZ), továbbá a Pécsi Tudományegyetemmel. A megállapodások köre bővíthető. Információcsere valósul meg a Szolnoki Főiskolával, a Szent István Egyetemmel, a Nyugat-Magyarországi Egyetemmel (Sopron).
Az ÁSZ az ezredforduló követelményeihez igazodva annak érdekében alakítja nemzetközi kapcsolatait, hogy a különböző két- és többoldalú együttműködésekben, nemzetközi szervezetekben való részvétele az EU követelményeihez is igazodó metodikai- és intézményfejlesztést érdemben mozdítsa elő.
A nemzetközi ellenőrzési szervezetek közül az ÁSZ legfontosabb partnere az INTOSAI, a Számvevőszékek Nemzetközi Szervezete. 2001 októberében az INTOSAI XVII. (szöuli) Kongresszusán megerősítették, hogy az INTOSAI következő kongresszusának megrendezésére 2004-ben Budapesten kerüljön sor. Az ÁSZ elnökét egyidejűleg megválasztották az INTOSAI alelnökévé, s ez azt jelenti, hogy az ÁSZ elnöke 2004-2007 között az INTOSAI Kormányzó Tanácsának elnöki tisztét tölti be. Ennek következtében Budapest a nemzetközi ellenőrzési együttműködés egyik irányító központja lesz. Az ÁSZ nemzetközi szakmai szerepvállalását az Országgyűlés 49/2000. (V. 26.) és a 29/2001. (V. 11.) OGY határozataiban támogatta.
Azzal, hogy az ÁSZ elnöke betölti az INTOSAI alelnöki funkcióját, egyben az európai regionális szervezet, az EUROSAI Kormányzó Tanácsának (értsd: elnökségének) is meghívott résztvevője, s tovább erősödött az e szervezettel már korábban kialakult együttműködés. Ez jut kifejezésre abban is, hogy ez év májusában, Moszkvában, az EUROSAI V. kongresszusán az államháztartási ellenőrzéssel foglalkozó szekció munkájának szakmai vezetését az ÁSZ látja el.
Az INTOSAI Privatizációs Munkacsoportja 2001 júniusában Budapesten tartotta nyolcadik ülését. Kiemelkedő esemény volt emellett az Európai Unió és a csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országok, valamint Ciprus és Málta számvevőszéki elnökeinek találkozója, ahol arról konzultáltak, hogyan lehet és kell szakmailag felkészülni az EU szerepvállalásra.
Az INTOSAI képzési szervezetével (International Development Initiative - IDI) a szorosabb kapcsolat, a magas színvonalú képzés eredményeképpen az ÁSZ rövidesen több, nemzetközileg is elismert képzettségű oktatóval rendelkezik majd. Tematikailag ide kapcsolódik, hogy a munkatársak az élenjáró nemzetközi megoldásokkal (az ún. legjobb gyakorlattal) aktív, mindennapi praktikum keretében ismerkedhetnek meg nemzetközi ösztöndíjas programokban való részvétellel (kiemelkedőek ebből a szempontból az Egyesült Államok Számvevőszéke, az Európai Számvevőszék, s az Indiai Számvevőszék programjai).
Szakmai szempontból jelentős eredmény volt, hogy az ÁSZ-t felvették a regionális ellenőrzési intézmények nemzetközi szervezete, az EURORAI tagjai közé.
2001-ben több jelentős kétoldalú találkozóra is sor került (pl. az osztrák, az orosz, a szlovák, a szlovén partnerszervezet vezetőivel). A szomszéd országok számvevőszékeivel fenntartott kapcsolatokban kiemelkedő jelentőségű, hogy első ízben került sor párhuzamos ellenőrzésre a szlovák (Mária-Valéria híd újjáépítése) féllel.
Az ÁSZ és a NATO Nemzetközi Számvevő Testület szakmai kapcsolatai tovább erősödtek. Az ÁSZ részt vett a Testület éves munkájáról szóló beszámoló jelentés elkészítésében és megvitatásában.
Egyre többször fordul elő, hogy az ÁSZ vezetői, vezető szakértői rangos nemzetközi szakmai konferenciákon meghívott előadóként is szerepelnek. A Kormányzati Pénzügyekkel Foglalkozó Nemzetközi Társaság (ICGFM) XV. Nemzetközi Konferenciáján 2001 áprilisában az ÁSZ elnöke előadást tartott arról, milyen lehetőségei és korlátai vannak a számvevőszéki ellenőrzés hasznosításának a korrupció okainak feltárásában és veszélyforrásainak visszaszorításában.
A számvevőszéki stratégia megújítása
Az ÁSZ 1998-ban intézményi stratégiában jelölte ki a középtávú (négy évre vonatkozó) cselekvési irányokat, meghatározta és összefoglalta működésének alapelveit, céljait és az ezek eléréséhez elvégzendő feladatokat.
A stratégiában megjelölt feladatok mára jórészt teljesültek, illetve megvalósítás közeli állapotba kerültek. (Ezt a folyamatot érzékelteti jelentésünk 3. "Az ellenőrzési munka minőségének fejlesztése" c. fejezete.)
A törvényekben előírt kötelezettségek ellátásához a folyamatosan változó környezet új feltételeket és lehetőségeket teremt, s egyben kihívást is jelent. Az új kihívásoknak való megfelelés érdekében az ÁSZ felelőssége és feladata, hogy a rendelkezésre álló erőforrások keretei között - azokat hatékonyan fölhasználva - kiegyensúlyozottan és eredményesen teljesítse ellenőrzési kötelezettségeit.
A stratégia alapelve változatlan: olyan számvevőszéki ellenőrzésre van szükség, amely elősegíti a közpénzek és a közvagyon felhasználásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát.
A megújuló számvevőszéki stratégia - az előző időszak eredményeire építve - középtávon az alábbi alapvető célok elérését tűzi ki.
Az ÁSZ végigviszi és lezárja a számvevőszéki ellenőrzés technológiájának, metodikájának korszerűsítését. Ennek következtében a vizsgálatok lebonyolítása, eljárás-technikája teljes mértékben megfelel majd a nemzetközi sztenderdeknek, az európai uniós elvárásoknak.
Az ÁSZ teljesebbé teszi a zárszámadás ellenőrzését.
Az ÁSZ korszerűsíti a helyi önkormányzatok ellenőrzését.
Az ÁSZ megfelelő ellenőrzési módszerek és ellenőrzési technikák alkalmazásával, esetenként a partner ellenőrző szervezetekkel és kutatóintézetekkel is együttműködve, a közpénzek és a közvagyon felhasználásáról átfogó, értékelő véleményt formál.
A stratégia egyértelművé teszi, hogy a zárszámadási ellenőrzés részeként az ÁSZ megbízhatósági szempontból minősíti a költségvetési fejezetek igazgatási címeit, a fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolóit, valamint a nemzetgazdasági elszámolásokat.
A helyi önkormányzatok gazdálkodását választási ciklusonként ellenőrzi, egyrészt a működésük, gazdálkodásuk egészére kiterjedő átfogó ellenőrzés, másrészt a zárszámadási ellenőrzés keretében.
A közfeladatok ellátásának hatékonyságát és színvonalát a teljesítmény-ellenőrzés módszerével ellenőrzi az ÁSZ.
A közfeladatokat ellátó szervezetek és intézmények működésének és gazdálkodásának fokozatos átformálódása miatt középtávú stratégiai feladattá vált a köz- és magánpénzek felhasználása közötti átjárás ellenőrzésére való felkészülés, valamint annak elérése, hogy a számvevőszéki ellenőrzés a végfelhasználóig követhesse a költségvetési forrásokat.
A stratégia alakításának, az ellenőrzések tematikai súlypontozásának, a szinte folyamatosan bővülő feladatokhoz viszonyítva korlátozott ellenőrzési kapacitás hatékony hasznosításának összefüggésében meghatározó jelentősége van annak, hogy az ÁSZ ma nincs abban a helyzetben, hogy elsősorban (kizárólag) közgazdasági, költségvetési-pénzügyi és kockázatelemzési szempontok alapján ellenőrzési kapacitása egésze vagy nagyobb része vonatkozásában saját hatáskörében döntsön ellenőrzéseiről. A törvényi szinten előírt rendszeres, illetve visszatérő ellenőrzési kötelezettségek ugyanis a vizsgáló kapacitásnak több év átlagában hozzávetőlegesen 60%-át eleve lekötik, determinálják.
A szervezet függetlenségének szándékolt továbbfejlesztése, s ellenőrzéseinek az államháztartás működésének hatékonyságát és kiegyensúlyozottságát előmozdító erőteljesebb hatása csak akkor valósulhat meg, ha az ÁSZ az eddigieknél nagyobb arányban dönthetné el, hogy az államháztartást milyen közgazdasági és pénzügyi összefüggések, lényegességi kritériumok és kockázati küszöbök alapján ellenőrzi.
Az intézmény működtetése, gazdálkodása
Költségvetési gazdálkodás, beruházás és fejlesztés
Az ÁSZ 2001. évi feladatainak ellátására fejezeti szinten 3.992,6 M Ft-ot használt fel. Az összegből 3.655,7 M Ft az ÁSZ intézmény, 133,8. M Ft a Továbbképzési és Módszertani Intézet kiadása, 203,1 M Ft az EU-hoz való csatlakozás programjával összefüggő - PHARE támogatás és az ahhoz kapcsolódó társfinanszírozás terhére megvalósult - intézményi fejlesztés. A szakmai tevékenység zavartalan ellátásához szükséges pénzügyi és technikai feltételek biztosítottak voltak.
A 2001. évi gazdálkodásról szóló beszámolóját az ÁSZ független könyvvizsgálóval hitelesíttette. A könyvvizsgálat megállapította, hogy az ÁSZ Gazdálkodó Szervezete költségvetési beszámolóját a jogszabályi előírásoknak megfelelően állította össze. A beszámoló az ÁSZ vagyoni és pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet ad. A könyvvizsgáló jelentését a 6. sz. melléklet mutatja be.
Az Apáczai Cs. J. utcai székház NATO irattárának működéséhez 2,5 M Ft beruházási pénzeszköz állt rendelkezésre, amely biztosította az üzembe helyezési folyamat lefolytatását.
A számvevőszéki épületek felújítására fordított felhalmozási keretek felhasználása a következőkre történt: Az Apáczai Cs. J. utcai központi székház épületére 2001-ben kevés felhalmozási keret jutott. A veszélytelenítési és tervezési munkák elvégeztetésén és néhány munkaszoba felújításán kívül az intézmény múltját bemutató kiállítás készült. A központi székház félemeletén 2000-ben a tanácsterem kiépítésével egyidejűleg az V. kerületi önkormányzat a lakás megszűnése miatt 2 db gépkocsi parkolási megváltási befizetési kötelezettségét írta elő 4 M Ft értékben. Tovább folytatódtak a munkaszobák festés-mázolási, helyreállítási munkái 11,2 M Ft értékben. A mágneskártyás beléptető rendszer megfelelő használata miatt szükségessé vált átépítés az aulában megtörtént.
A Lónyay u. 44. szám alatti irodaházban folytatódott az 1999-től megkezdett felújítás. Az épületben 10 új munkaszoba és egy zárt gépkocsi tároló épült, valamint egy további új szint építésével 13 munkaszoba és egy tárgyaló készült el a szociális helyiségekkel együtt. A beruházás költsége tervezéssel, megfelelő szakvélemények készítésével, építéssel együtt összesen 157,7 M Ft.
A megyei kirendeltségeken a 2001-re tervezett beruházások teljesültek, három megyében az irodák festési, mázolási, illetve elektromos felújítási munkái áthúzódnak 2002-re. A felújítási munkák összesen 11,9 M Ft-ot vettek igénybe.
Gépek, berendezések (fénymásoló, fax, klímagép, iratmegsemmisítő) beszerzésére 9,9 M Ft került felhasználásra. Nyolc megyében történt meg a fénymásológépek cseréje. A budapesti irodaházakban 5 új fénymásológép állt üzembe. A nyomdai kötőgép és tűzőgép vásárlásával a nyomdai munka minősége javult. A belső továbbképzések tárgyi feltételeinek javítása érdekében multimédia projektor állt üzembe a központi székházban.
Bútorok beszerzésre a 2000. évihez képest mintegy négyszeres beruházási összeg jutott. Ez biztosította mind a budapesti, mind a megyei irodákban a létszámnövekedésnek megfelelő munkaeszköz ellátást. A megyékben az önkormányzati tulajdonban lévő bútorok jelentős mennyiségét sikerült kiváltani.
A gazdaságtalan karbantartási költségek miatt 2001-ben 1 db Audi típusú és 1 db VW Passat gépkocsi került beszerzésre, egyidejűleg a régi (2 db Audi és 1 db Opel) gépkocsikat értékesítettük.
Az ÁSZ 2001-ben a külföldi kiküldetésekre 32,8 M Ft-ot használt fel, amelyből 6,9 M Ft-ra a PHARE társfinanszírozási keret nyújtott fedezetet. A számvevőszéki munkatársak 55 alkalommal utaztak külföldre, egy úton átlagosan 2 fő vett részt. Az ÁSZ belső szabályzata szerint - a költségtakarékosság jegyében - a számvevőszéki vezetők és szakértők a repülőgépeken turista-árkategóriájú jeggyel utazhatnak.
Állami vezetőnek minősülő 9 számvevőszéki vezető (elnök, alelnökök, igazgatók) összesen 123 napot töltött két- és többoldalú kötelezettségek keretében külföldön, az erre felhasznált összeg 10,4 M Ft volt. Ezen belül az ÁSZ elnöke 14 úton vett részt, összesen 54 napot töltött külföldön. Egy elnöki út átlagos költsége 382 E Ft volt.
Az utazásokról minden esetben meghatározott tartalom és forma szerinti útijelentés készült. Az ÁSZ az elnöki utazásokról készült jelentéseket megküldi az Országgyűlés elnökének, a Számvevőszéki Bizottság elnökének és a külügyminiszternek (esetenként az illetékes szaktárca vezetőjének). Valamennyi útijelentés mindenki számára hozzáférhetően megtalálható az ÁSZ könyvtárában.
Az ÁSZ külföldi útjain tolmácsot nem vesz igénybe, a különféle konferenciákra felkért előadásokért díjat nem vesz fel, ezekben az esetekben az utazási költségeket a külföldi fél viseli.
Az ellenőrzést és a belső irányítást segítő informatika
Az intézmény informatikai célkitűzése a folyamatos, de mértéktartó fejlesztés. Ennek során az ÁSZ átveszi az informatikai és a távközlési iparág (technológiai) fejlődésének eredményeit, tartós lemaradást nem enged meg. A fejlődés nyomon követésének mértéktartó megvalósítása azt jelenti, hogy csak a gyakorlatban már bevált technológiai megoldásokat (szoftver, hardver) alkalmazza.
Az ÁSZ központosított közbeszerzési eljárással 2001-ben 96 db asztali személyi számítógépet vásárolt. A létszámnövekedéshez igazodva 40 db új munkaállomás létesült. Ezzel a számvevők körében közel 80%-ossá vált az ellátottság. A fennmaradó gépek az elavult munkaállomások cseréjére szolgáltak. Ennek ellenére további 100 db 6 évnél idősebb gép szorul cserére a jövőben. 2001-től egységes irodai programcsomag működik minden munkaállomáson (Office97). Az év során olyan számítógépes faxrendszer állt üzembe (Lotus Fax for Domino), amely két telefonvonalon működve, integrálódik a meglévő ügykövető és iktató rendszerhez.
Az ÁSZ számítógépes ellátottságának alakulása
|
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
|
|
Hálózati végpontok száma: |
684 |
715 |
765 |
794 |
|
Lónyay utcai irodaházban |
-- |
338 |
565 |
714 |
|
megyei kirendeltségeknél |
-- |
-- |
544 |
544 |
|
Asztali PC-k száma összesen |
268 |
246 |
369 |
402 |
|
Notebook-ok száma összesen |
30 |
32 |
32 |
38 |
|
Nyomtatók összesen |
80 |
79 |
83 |
87 |
|
Szerverek száma** |
8 |
9 |
10 |
10 |
* A nemzetközi szabványoknak is megfelelő, struktúrált kábelezésű kommunikációs (számítógép, nyomtatás, telefon, fax) hálózat 1995-ben épült ki a központi irodaházban.
** Az adatbázisok tárolását, az adat-és levél forgalmat, a nyomtatást, a hálózat működtetését, a vírus- és adatvédelmet, valamint a informatikai fejlesztést biztosító nagyteljesítményű központi számítógépek.
Jelenleg minden számvevőszéki munkaállomás rendelkezik a korszerű irodaautomatizálási szoftverekkel: szövegszerkesztő, táblázatkezelő, vírusfigyelő rendszer, az ellenőrzést támogató szoftverek és adatbázisok (pl. az ellenőrzést segítő IDEA szoftver, CD Jogtár, Lotus Notes levelező rendszer, stb.). 2001-től az ÁSZ minden irodaépületére kiterjedő hálózaton keresztül hozzáférhetők a központi székházban rendelkezésre álló belső hálózati szolgáltatások és az Internet. E szolgáltatások négy éve csak a központi irodaházban voltak elérhetőek. A Lónyay utcai irodaházban 1999-ben, a Bécsi utcai és a megyei kirendeltségeknél 2000-ben épült ki a számítógépes hálózat.
Az Apáczai Cs. J. utcai központi székházban és a Lónyay utcai irodaházban további telekommunikációs végpontok kiépítése történt meg az új munkatársak munkaállomásainak (telefon, számítógép) rendszerbe kapcsolhatósága érdekében. A két említett irodaház között - az egyre növekvő mértékű felhasználás megfelelő kiszolgálása érdekében - az adatátviteli hálózat sebességének 10 Mbit/sec sávszélességre történő bővítésére is sor került.
2001-ben a hardver és szoftver környezet kialakítását követően a Magyar Államkincstár szakemberei installálták az 1999. évi teljes forgalmi adatbázist, valamint a kezelő szoftvereket az ÁSZ szerverén és 20 kijelölt munkaállomáson. 2001 májusában szintén kincstári szakemberek közreműködésével került sor a 2000. évi tranzakciós adatállomány telepítésére. Az éves zárszámadási vizsgálatban érintett intézmények, illetve költségvetési számlák forgalmi adatait a Kincstár külön rendelkezésre bocsátotta a mintavételezéshez szükséges adatformátumban.
A szakmai elvárásoknak megfelelően megtörtént a tűzfal szoftver frissítése és a licenc jogok kiterjesztése a vidéki kirendeltségeken működő munkaállomásokra is. Ennek befejeződésével vált lehetővé - telephelytől függetlenül - minden munkaállomásról az Internet biztonságos használata.
A helyszíni ellenőrzések munkálatait segítő, auditálást támogató szoftver magyar változata felkerült a tanfolyamot végzett munkatársak számítógépeire (IDEA). Notebook-okra, valamint a külső telephelyek számítógépeire telepítése a felhasználók igénye szerint történik. A szoftver jelenleg 25 gépen elérhető, ebből 5 vidéki irodákban működik. Az auditálást támogató szoftver oktatása az elmúlt évben két tanfolyamon történt.
2001-ben megkezdődött a számvevőszéki vizsgálat-nyilvántartó és nyomonkövető szoftverrendszer (SZEKRETER) továbbfejlesztése. A rendszerben lehetőség van a vizsgálatok határidőinek, felelőseinek, munkaidő elszámolásoknak nyilvántartására, a kapacitáskihasználás folyamatos figyelemmel kísérésére. A korábbiaknál részletesebb lehetőséget ad az ÁSZ jelentésekben tett javaslatok, ajánlások sorsának érdemi nyomon követésére, a javaslatok alapján tett intézkedések figyelemmel kísérésére.
Az ÁSZ Könyvtára folyamatosan építette a saját fejlesztésű, 1999-ben indított elektronikus sajtófigyelő adatbázisát, amely sokoldalú használhatósága miatt más szervezetek, például a Pénzügyminisztérium számára is mintául szolgált. A 2001. évi adtabázis 1.093 db újságcikkről készített tételt és 351 db elektronikus médiában elhangzott tételt tartalmaz. Ezzel egyidejűleg a könyvtár a napi gyorsszemlét továbbra is eljuttatta a munkatársakhoz. A sajtófigyelést kiterjesztette az Internetes hírcsatornákra is. A 2000-ben indított TINLIB integrált könyvtári rendszer szolgáltatásait tovább fejlesztette. Egységesítette a korábbi rendszerből konvertált anyagokat és megkezdte az elektronikus dokumentumok feldolgozását.
Budapest, 2002. április 8.
Dr. Kovács Árpád
elnök