3.1. A Kormány kiemelt jelentõségû megelõzõ programot indít az egészséges ifjúságért, a gyermek- és ifjúságvédelem kiterjesztéséért.

3.2. A Kormány kulcskérdésnek tekinti a serdülõkorúak egészség-magatartásának komplex iskolai és családi befolyásolását. Speciális szûrõvizsgálattal "egészség-érettségivel" kívánjuk lezárni az egyéni egészségfejlesztõ programokat.

4.1. Korszerûsítjük és kiterjesztjük a megkezdett népegészségügyi programot, biztosítjuk a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi fedezetet.

4.2. A Kormány a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések és halálozások visszaszorítását prioritásnak tekinti. E népbetegségek megelõzésében számít a szakma, a civil szervezetek, az egyházak és a piaci szereplõk együttmûködésére. Elengedhetetlennek tartja a megelõzés, a szûrés, az ellátás és a gondozás egységes rendszerének megteremtését.

4.3. Programokat indítunk az idõs kor sajátosságainak megfelelõ egészségvédõ életmód kialakítása érdekében.

4.4. Újjászervezzük a lelki egészségvédelmi mozgalmat és folytatjuk az egészséges környezet megteremtésének programját, széleskörû akciót szervezünk a parlagfû visszaszorítására.

4.5. A szûrõprogramokban és a prevencióban felhasználjuk a genetika legújabb eredményeit.

5.1. A Kormány a konszolidációt több szakaszban hajtja végre. 2006-ig jelentõs többletforrást felhasználva elérjük, hogy a hazai össztermékbõl az egészségügyi közkiadások aránya számottevõen növekedjen, és az Európai Unió átlagához viszonyított lemaradásunkat egyharmadára csökkentsük.

5.2. Elsõ lépésben az ágazat bérszínvonalát jelentõs mértékben növeljük. Ennek során -100 napos programunk részeként - az egészségügyi dolgozók 50 %-os béremelésére kerül sor.

5.3. Azok az ápolást végzõ egészségügyi dolgozók, akik már legalább 4 éve ellátják munkakörüket - 1 évi bruttó keresetüknek megfelelõ- "hûség jutalmat" kapnak. Ezt az összeget a négy év során folyamatosan kapják meg a jogosultságot elérõk. A rendszer mûködtetésében számítunk az érdekképviseletek közremûködésére.

5.4. A diplomás minimálbérre alapozva kidolgozzuk a szaktudásnak és a teljesítménynek megfelelõ bértáblákat, valamint az alapbéren felüli juttatások, pótlékok, ügyeleti díjak és konziliáriusi térítések új rendszerét. Bõvítjük és továbbfejlesztjük a szabadfoglalkoztatás feltételeit az egészségügyben. Erõsítjük a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara szerepét és felelõsségét, létrehozzuk az ápolók köztestületét.

5.5. A dologi kiadások megemelt összegeit és az amortizáció fedezetét fokozatosan beépítjük a szolgáltatások finanszírozásába.

5.6. Még 2002-ben 1 éves járóbeteg- és kórházi "komfort" programot indítunk 1 Mrd Ft-os pályázható alappal, 50 %-os vissza nem térítendõ támogatással.

6.1. A program felöleli a beruházásokat, az alapellátás fejlesztését, a kórházak mûködési formáinak és szolgáltatásainak átalakítását, a tulajdoni kérdések rendezését, a minõség javítását szolgáló eszközrendszer fejlesztését, a stratégiai tervezés és koordináció regionális szintjének a kialakítását, az állampolgárok és a betegszervezetek részvételi lehetõségének a bõvítését, valamint az egészségügyi dolgozók képzésére, foglalkoztatására, demokratikus részvételére vonatkozó elképzeléseket, illetve a finanszírozás reformját.

6.2. A 90-es évtizedben elmaradt beruházásokat már célszerûtlen a jelenlegi struktúrába beépíteni, azokat be kell illeszteni az új intézményi formák és mûködési mechanizmusok a keretébe. A Kormány ezért már a konszolidációs forrásokból is csak olyan beruházásokat támogat, amelyek maradéktalanul kapcsolódnak az egészségpolitika alapvetõ céljaihoz és a regionális fejlesztési stratégiákhoz.

6.3. Az egészségügyi ellátás szakmai fejlesztésében erõsödik az alapellátás szerepe. Ennek során különféle szociális feladatok ellátása is nagyobb hangsúlyt kap (idõskorú és krónikus beteggondozás, a fogyatékosok sokoldalú támogatása). 3-400 új háziorvosi és gyermek háziorvosi körzet létrehozását támogatjuk, elsõdlegesen az ellátatlan területeken. A bevétel kiesést a finanszírozás eszközeivel ellensúlyozzuk. A piacképtelen körzetekben továbbra is megoldjuk az orvosok közalkalmazotti foglalkoztatását.

6.4. Támogatjuk a csoportpraxisok terjedését. A háziorvosok kártya-alapú elszámolását fokozatosan szolgáltatáselvû finanszírozással egészítjük ki. A területi ügyeleti szolgálatok fejlesztését központi forrásból is támogatjuk.

6.5. A házi gyermekorvosi szolgálatot, mint bevált, jól mûködõ hatékony szolgáltatást a Kormány fejleszteni kívánja. Megoldjuk az orvosok munkájának szakmai támogatását, lehetõvé tesszük a folyamatos konzultációt és erõsítjük a védõnõkkel való munkakapcsolatot.

6.6. A fogászati alapellátásban is megoldjuk a területi különbségek kiegyenlítését; a finanszírozást újraszabályozzuk. Ebben a körben a prevenciót ösztönözzük.

6.7. Szakmailag és anyagilag is átjárást teremtünk a gyógyító és az ápolást nyújtó szolgáltatások között.

6.8. A járóbeteg szakellátás fejlesztésére - figyelemmel a területi különbségekre - megfelelõ összeget különítünk el. A szakmai és szervezeti változásokat a Kormány kezdeményezi, ösztönzi és támogatja.

6.9. A kórházak és az egyetemi klinikai szervezetek betegellátó szerepe meghatározó. Komplex feladataik színvonalas ellátásához, mind a beruházások terén, mind a gyógyítás eszközrendszerének a megújításához, mind pedig a mûködési költségek biztosításához jelentõs többletforrásokra van szükség.

6.10. A beruházási forrásokat - amelyek pótlólagosan több mint 100 milliárd forintot tesznek ki - a jövõ egészségügyének programjába illeszkedve, regionálisan is egyeztetett célok megvalósítására használjuk fel. Vigyázunk arra, hogy a jelentõsen megemelt keretek mindenki által átlátható pályázati rendszerben álljanak az önállóságukban is megerõsített intézmények és a tulajdonosok rendelkezésére. A cél és címzett támogatásra rendelkezésre álló forrásokat, valamint a beruházásokra szánt pótlólagos költségvetési eszközöket regionális programok alapján, központilag összehangolva használjuk fel. Ezeket az elõirányzatokat a népegészségügyi szempontból fontos fejlesztésekre, a korszerûtlen szakmai struktúrák átalakítására, az elfogadhatatlan területi és ellátásbeli különbségek kiegyenlítésére, valamint az intézmények technikai színvonalának javítására használjuk.

6.11. Szervezetfejlesztési programokat indítunk annak érdekében, hogy kórházaink egyre inkább képesek legyenek üzemszerûen mûködni és folyamatos, magas színvonalú diagnosztikus és terápiás szolgáltatásokat nyújtani. A struktúraváltás során az onkológiai és rehabilitációs ellátást, az ápolást, a hospice tevékenységet ösztönözzük. Tágabb lehetõséget teremtünk az intézmények és vállalkozások számára a betegszállításban.

6.12. A szolgáltatók kínálta ellátásokra a társadalombiztosítás a betegek érdekeit maximálisan szem elõtt tartva, a szolgáltatások minõségét és költséghatékonyságát mérlegelve köti meg a szerzõdéseit. A társadalombiztosítás által lekötött kapacitásokon felüli kínálatra, az önkéntes biztosítások körében támogatjuk a fizetõképes kereslet kialakulását. Ennek az új szerepnek a kiteljesítéséhez szükségesnek látjuk a menedzsment autonómiájának és felelõsségének növelését, a kórházak gazdálkodási feltételeinek és formáinak az átalakítását. Az önkormányzati tulajdonnak -- mint meghatározó tulajdoni formának - a fenntartása mellett anyagilag is támogatjuk, hogy az intézmények közhasznú társasággá, gazdasági társasággá alakuljanak át. Ennek érdekében piaci ösztönzõket vezetünk be. A jogszabályokat - a jelenlegi hibákat korrigálva - a kezdeti tapasztalatok alapján, a hatékony és biztonságos mûködés javára módosítjuk.

7.1. A települési önkormányzatoknak fontos kötelezettségei és jogai vannak az egészségügyben. Tehát a vagyoni privatizáció esetében is az orvosok és az önkormányzatok közötti megállapodást tekintjük meghatározónak.

7.2. Az önkormányzati tulajdonnak -- mint meghatározó tulajdoni formának - a fenntartása mellett anyagilag is támogatjuk, hogy az intézmények közhasznú társasággá, gazdasági társasággá alakuljanak át. A befektetõkre vonatkozó ágazati megkötéseket feloldjuk. A mûködési engedélyek jogfolytonosságáról gondoskodunk.

7.3. A szakrendelõk leválását, önállósodását bátorítjuk a definitív ellátás és a szakorvosi privatizáció elõsegítése érdekében.

7.4. A privatizáció érdekében felélesztjük a más ágazatokban bevált privatizációs technikákat, így a Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP) is.

7.5. A pénzügyi és adószabályok módosításával, az egészségügyi intézmények gazdálkodásának formaváltásával, a menedzsment nagyobb autonómiája révén lehetõséget teremtünk arra, hogy az orvosok, más magánbefektetõk, az egészségpénztárak is részt vehessenek szolgáltatások nyújtásában, az infrastruktúra korszerûsítésében.

8.1. A finanszírozási reform a döntõen közpénzekbõl fenntartható, igazságos, méltányos, legális és hatékony rendszer fokozatos kiépítését tekinti céljának.

8.2. A járulékreformban a közfinanszírozásnak számító források egyértelmû meghatározására törekszünk. Az egészségbiztosítási járulékot a szociálisan rászorulók, a nyugdíjasok, a katonai szolgálatot, a társadalmilag hasznos családi feladatot teljesítõk helyett a költségvetésbõl fizetjük. Olyan jogszabályokat készítünk elõ és terjesztünk a Parlament elé, amelyek garantálják, hogy akinek megfelelõ a jövedelme, az rendszeresen fizesse a járulékait azért, hogy senki ne lehessen ügyeskedõ haszonélvezõje a mindenkire kiterjedõ kötelezõ egészségbiztosításnak. Olyan nyilvántartási és egyéni számlarendszert (Egészségbiztosítási Kártyát) vezetünk be, amely az egészségügyi dolgozók adminisztratív terhelése nélkül képes a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének nyilvántartására, a (egészségügyi ellátásra) jogosultság igazolására.

8.3. Fokozatosan megszüntetjük a fix összegû egészségügyi hozzájárulást. Ezzel párhuzamosan ösztönözni fogjuk, hogy a munkáltatók önkéntesen támogassák alkalmazottaik egészségcélú elõtakarékosságát.

8.4. Határozott lépéseket teszünk azért, hogy a jelenlegi, nem legális magánráfordítások törvényes keretek között jussanak el a szolgáltatókhoz. Ennek érdekében - valamint a magánzsebbõl fizetendõ térítési díjak finanszírozására - adókedvezménnyel támogatott elõtakarékossági számlákat nyitunk és önkéntes egészségpénztári megtakarítási lehetõségeket ajánlunk és ösztönzünk.

8.5. Modellezzük a biztosítási reform lehetséges változatait. Ezért támogatjuk és bõvítjük az irányított betegellátási kísérleteket, hogy a finanszírozás hatékonyabb formáit - több mint 500 000 biztosított körében - kipróbálhassuk.

8.6. A kiegészítõ biztosítások körében - miután nõ az idõskorú lakosság létszáma és aránya - bevezetjük az ápolási biztosítást. Ezt a formát összehangoljuk a nyugdíj- és egészségcélú megtakarításokkal.

8.7. Kezdeményezzük, hogy az egészségbiztosítás ellenõrzését a parlament egy általa létrehozott és megfelelõ jogkörökkel felruházott testületre bízza.

8.8. Fokozatosan megszüntetjük a kötelezõ szerzõdéseket és gondoskodunk arról, hogy a versenyhelyzetben a biztosító mindig takarékosan, kizárólag szakmai szempontok alapján vásároljon. Olyan szabályozott piaci feltételeket-helyzetet teremtünk a szolgáltatók és a szerzõdõ felek számára, melyben az intézmények a valóságos teljesítményük arányában jutnak bevételeikhez.

8.9. Az intézményi gazdálkodás stabilitásának biztosítására a finanszírozás szabályait már a költségvetési évet megelõzõen meghatározzuk. Fokozatosan bevezetjük, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott járó- és fekvõbeteg ellátásban a zárójelentések mellé mellékelni kell a teljesítményalapú elszámolást és annak átszámítását aktuális forintértékre.

8.10. Megvizsgáljuk az elismert pénztárak szervezésének lehetséges elõnyeit. Széleskörû szakmai és társadalmi egyeztetéssel kezdeményezzük a kötelezõ biztosítás ellátási csomagjának a mainál pontosabb meghatározását.

8.11. Visszatérünk a nagy mennyiségben felhasználandó gyógyszerek és egészségügyi anyagok központosított közbeszerzési eljárással történõ vásárlásához.

9.1. Átfogó jogszabályba foglaljuk a gyógyszerek ártámogatásának szabályait. Megakadályozzuk, hogy a gyógyszerellátás bármely szereplõje jogosulatlan elõnyhöz juthasson, miközben arra törekszünk, hogy mindenki átláthassa, átgondolhassa, tervezett módon érvényesítse számításait. Az árszabályozásban megfelelõ eljárási rendet vezetünk be. A százalékos támogatást megtartva, egyes életmentõ, illetve az idõsek számára nélkülözhetetlen gyógyszerek kiemelt támogatására a jelenleginél rugalmasabb lehetõséget teremtünk. Hozzájárulást adunk az oltóanyagok és a fogamzásgátló szerek árához. Elõsegítjük a generikumok térhódítását.

9.2. Gondoskodunk a hazai gyógyszertár hálózat biztonságos mûködésérõl, megteremtjük a gyógyszerészek érdekeltségét is a betegek informálásában, költség-hatékony gyógyszerelésében.

9.3. Kiépítjük a "családi patikák" rendszerét, engedélyezzük a vevõkártya rendszerek kialakítását. Nagyszabású gyógyszer-tájékoztatási programba kezdünk.

9.4. A gyógyszertárak engedélyeztetését liberalizálni fogjuk.

9.5. Korszerûsítjük a közgyógyellátást.

9.6. A költség-hatékony gyógyszerfelírási szokások ösztönzése érdekében a háziorvosi praxisokban modellkísérletet finanszírozunk.

10.1. A Kormány az állampolgárok és civil szervezeteik számára biztosítani fogja az egészségfejlesztéshez és az egészségügyi rendszer korszerûsítésének támogatásához szükséges információkat. Új ösztönzõk bevezetésével erõsíti az orvosi és egyéb szakmák önszabályozását, a civil szervezetek befolyását. Olyan intézményi és szervezeti kereteket teremtünk, és olyan eljárási formákat vezetünk be, amelyek elõsegítik a lehetõ legszélesebb társadalmi konszenzus megteremtését a legfontosabb kérdésekben. Ennek stratégiai terepe a Nemzeti Egészségügyi Tanács.

10.2. Létrejön az Országos Betegjogi Közalapítvány. Az önálló, országos intézmény - megyei hálózattal - gondoskodik a betegjogi képviselõ alkalmazásáról és az állampolgárok megfelelõ informálásáról. A fogyasztóvédelem szerepét az egészségügyben is erõsítjük.

1.1. A Kormány biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopol helyzetét és kötelezõ jellegét. Ösztönözzük a pedagógiai programfejlesztést az állami, regionális, megyei intézetek valamint szakmai szervezõdések bevonásával.

1.2. Megkezdjük a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentését, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtését, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelõ nevelésben, törõdésben van része. Több idõt biztosítunk az ún. kulcskompetenciák, a tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs készségek és képességek fejlesztésére és ezzel szolgáljuk az alapkészségek, -képességek nyugodt elsajátítását.

1.3. Állami vizsgák rendszerével kívánunk õrködni a minõségen. Folytatjuk az érettségi vizsga 1996-ban elkezdett reformját, az érettségit nem adó szakképzõ intézményekben továbbtanulók számára pedig elõkészítjük az általánosan képzõ szakaszt lezáró alapmûveltségi vizsga bevezetését. Biztosítjuk az intézményi- és rendszerszintû mérés-értékelés alternatív lehetõségeit. Felülvizsgáljuk az OKÉV mûködését annak érdekében, hogy az intézmény valóban hatékony szerepet vállaljon a kimeneti vizsgák szervezésében.

1.4. Megerõsítjük az iskolák szakmai önállóságát, és visszaállítjuk a szakmai testületek, mindenekelõtt az Országos Köznevelési Tanács jogosítványait, érdemben mûködtetjük az oktatásügy egyeztetõ fórumait.

2. A versenyképes munkaerõ oktatásának programja

2.1. Biztosítjuk, hogy minden középfokú iskolába járó diák ingyen tehessen szert legalább egy idegen nyelven középfokú nyelvvizsgára, az Európai Számítógép Kezelõi Jogosítványra (ECDL) és gépkocsivezetõi engedélyre.

2.2. Kidolgozzuk az idegen- nyelv oktatás fejlesztésének programját, mely aktív oktatáspolitikai eszközökkel biztosítja, hogy minden diák legalább egy nyelvbõl eredményes közép- vagy felsõfokú, illetve ezzel egyenértékû, akkreditált nyelvvizsgát tehessen.

2.3. Fejlesztjük az iskolák ellátását számítógépekkel, szoftverekkel, tartalmi oktatóprogramokkal. Biztosítjuk a magyar iskolahálózat Internet-bekötését, részt vállalva a fenntartási és mûködési költségekbõl, illetõleg a géppark folyamatos cseréjében.

2.4. Az alapoktatásban minden tanítási napon biztosítjuk a rendszeres mozgás, a játék, a sportolás lehetõségét. Fejlesztjük a szabadidõs és az egyesületi sport intézményi szintû alapjait.

2.5. A Kormány megkülönböztetett támogatást kíván adni azoknak az integrált képzési formáknak és programoknak, amelyek az alapképzésben nem válogatják a tanulókat különféle szempontok szerinti elkülönített csoportokba. Jelentõsen javítjuk a differenciált oktatás infrastrukturális és pedagógiai hátterét.

2.6. Kiemelt feladatként kezeljük az esélyegyenlõtlenségek csökkentésére a kollégiumi hálózat fejlesztését. Nem csak a férõhelyek számának növelését, hanem az ott folyó szakmai programok megvalósításához szükséges anyagi támogatást is biztosítjuk.

3.1. A Kormány kedvezõ fordulatot akar elérni a pedagógusok, az oktatásban dolgozók anyagi elismerésének több évtizedes rendszerében. 2002. szeptember 1-jétõl átfogó és jelentõs béremelést hajtunk végre úgy, hogy egy egyszeri 50%-os béremelés, majd azt követõen a ciklus egészében folyamatos reálbér növekedés valósuljon meg. A keresetnövelés az átalakított pedagógus bérrendszer keretében történik meg, amely a közszférában bevezetendõ diplomás minimálbérhez (100.000 Ft) igazítással az illetménytáblát úgy alakítja át, hogy az alapbérbõl, szakmai pótlékból, valamint a minõségi munka szerinti bérpótlékból álljon.

3.2. Helyreállítjuk a pedagógus-továbbképzés rendszerét azért, hogy a pedagógusok valóban hozzájussanak az oktatási és nevelési feladataik ellátáshoz nélkülözhetetlenül szükséges kiegészítõ ismeretekhez. Normatív pénzügyi támogatással biztosítjuk, hogy a pedagógusok rendszeres lehetõséget kapjanak szakmai ismereteik megújítására, feltöltõdésre, alkotói és publikálási tevékenységekre. Ösztöndíj keretet hozunk létre a pedagógiai innovációk fejlesztésére. Egy éven belül kidolgozzuk az egységes pedagógusképzés átfogó reformját.

3.3. Biztosítjuk a fenntartók és az intézmények számára a szakmai tanácsadás és segítés korszerû rendszerét, alapvetõen a megyei pedagógiai intézetekre építve.

4. Az esélyegyenlõtlenségek mérséklése

4.1. Az önkormányzatokat címzett és céltámogatásokkal, valamint pályázati úton is támogatni fogjuk a kapacitások szükséges mértékû bõvítésében, hogy 3-6 éves kor között az óvodából éppen azok ne maradjanak ki, akiknek a legnagyobb szükségük van rá (a kistelepülésen élõk, a legszegényebbek, a halmozottan hátrányos helyzetûek). A rászorult családok gyermekei számára megteremtjük az ingyenes óvodai étkeztetés feltételeit.

4.2. Felemeljük a kistelepüléseken élõ kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normákat. Ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra. Az ilyen kezdeményezésekhez megfelelõ szabályozási hátteret, megvalósításukhoz pénzügyi feltételrendszert hozunk létre.

4.3. Növeljük a tankönyvtámogatást olyan mértékben, hogy a rászorulóknak a közoktatás minden szintjén az iskolák ingyen biztosíthassák a tankönyveket.

4.4. A családjuktól távol tanuló diákoknak a jelenleginél nagyobb kedvezményeket biztosítunk a helyközi tömegközlekedésben a lakóhely és az oktatási intézmény között.

4.5. 2003. szeptember 1-ig kiemelt programot hozunk létre az esélyek közelítésére alkalmas intézményi formák -- különösen a napközi és a kollégium -- fejlesztésére.

4.6. Felülvizsgáljuk a tehetséggondozás céljára beindított központi fejlesztési programokat, mert azt akarjuk, hogy ezek valóban a tehetséges hátrányos helyzetû gyerekek esélyeit javítsák.

4.7. Támogatjuk az iskolarendszerbõl idõ elõtt kiesõ gyermekeket szolgáló speciális oktatást és fejlesztést igénylõ programokat. Olyan rendszert dolgozunk ki, amely anyagilag is érdekeltté teszi az intézményeket és a pedagógusokat a hátrányos helyzetû gyermekek differenciált, személyhez igazodó nevelésében, oktatásában.

4.8. A roma lakosság felemelkedésének, a romákkal szembeni elõítéletes magatartás megváltoztatásának egyik kulcsa az oktatás. Ezért:

• Biztosítani fogjuk a feltételét, hogy minden roma gyerek óvodába járhasson.
• Céltámogatást, szakmai segítséget és kiegészítõ pedagógiai pótlékot kívánunk adni azoknak az iskoláknak, pedagógusoknak, akik hatékonyan valósítják meg a roma tanulók integrált oktatását, ugyanakkor támogatjuk a roma gyerekeket fogadó, civil kezdeményezéssel létrejött iskolákat is.
• Ösztöndíj alapot hozunk létre, hogy a tanító- és tanárképzõ intézmények minél több roma identitást, illetõleg elkötelezettséget vállaló pedagógust képezzenek, valamint azért, hogy a pedagógusképzés minden szintjén felkészüljenek a roma származású fiatalok oktatásának-nevelésének speciális feladataira is.

4.9. A fogyatékos és krónikus beteg gyermekek integrált nevelése és oktatása érdekében:

• A Fogyatékos Tanulókért Közalapítvány támogatásának megemelésével ösztönözzük a gyógypedagógiai kutató-fejlesztõ tevékenységet és szakmai-pedagógiai programokat.
• Összetett szabályozási és támogatási rendszerekkel segítjük a fogyatékos és krónikus beteg gyermekek lehetõség szerinti együttnevelését a többi tanulóval. Felgyorsítjuk olyan programok megvalósítását, melyek révén minden iskolában, kollégiumban, diákjóléti, kulturális és sport intézményben megteremtõdnek az akadálymentes közlekedés és használat feltételei.

5.1. Az érintett szakmai szervezetekkel közösen kialakítjuk az iskolák, kollégiumok és egyéb kapcsolódó létesítmények "infrastrukturális minimumát", azt az ellátottsági és civilizációs szintet, amelynek elérésére a ciklus végéig szóló programot valósítunk meg. Ennek ismeretében széles körû iskola felújítási és infrastrukturális fejlesztési programot indítunk el.

5.2. Megerõsítjük a gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerét. Felgyorsítjuk az intézetekben nevelt fiatalok családias életfeltételeinek létrehozását. Átalakítjuk képzésük struktúráját és feltételeit úgy, hogy az érdemben javítsa a felkészülést a munkaerõpiac korszerû követelményeire. A ciklus végére teljessé tesszük az önálló életkezdéshez szükséges utógondozás és komplex támogatás rendszerét.

5.3. Fordulatra törekszünk a gyermekekkel szembeni visszaélések, a családon belüli és kívüli erõszak megfékezésében, a korszerû védelem és segítségnyújtás intézményesítésében.

5.4. Kiépítjük, s ahol megvan, megerõsítjük az iskolapszichológusi, a mentálhigiéniai, a logopédiai szolgáltatást.

5.5. Létrehozzuk a közoktatásban használható szoftverek, akkreditált programok adatbankját és elindítjuk a digitális tantervi-, tananyag-programot.

1.1. A Kormány célja, hogy minden fiatalnak legyen módja az iskolarendszerû középfokú oktatásban legalább egy szakvégzettséget ingyenesen megszerezni.

1.2. Minthogy egy évtized alatt a legnagyobb tömeget befogadó iskolatípus a szakközépiskola lett, ahol (szakmatanulás elõtt) érettségizni lehet és kell, a 18 éves korig tartó tankötelezettség érvényesítésére tovább fejlesztjük ennek formáit, változatait.

1.3. A korszerû szakmunkásképzés alapfeltétele ma már a 10 osztályos általános képzés. Ehhez a Kormány erõs, értelmes anyagi és szakmai támogatást nyújt.

1.4. A 9-10. osztályosoknak általános mûveltségben jóval többet kell kapniuk. Az õ érdekükben korszerû pályaorientációs, szakmatanulást megalapozó tantervekre s ezekhez taneszközökre van szükség. Minderrõl gondoskodunk.

1.5. Teszünk róla, hogy a szakközépiskolai és szakmunkásképzésben az általános képzéshez korszerû, módszertanilag jól felépített szakmai tantervek illeszkedjenek, és a szükséges taneszközök meglegyenek.

1.6. A szakmai tantervekben helyet kapnak a piacgazdaságban nélkülözhetetlen, korszerû ismeretek (pl. minõségbiztosítás, kommunikáció, vállalkozási ismeretek stb.).

1.7. A szakképzésben részesülõ tanulóknak is lesz módjuk az európai elvárásoknak megfelelõ számítástechnikai képesítés (ECDL), a "B"-kategóriás jogosítvány és egy középfokú nyelvvizsga ingyenes megszerzésére.

1.8. Gondoskodunk arról, hogy az érettségire ill. az alapozó képzésre épülõ szakképzési szakaszban elegendõ, korszerûen felszerelt szakmai gyakorlóhely álljon rendelkezésre.

1.9. Támogatjuk a nagyvállalatok által, illetõleg a vállalatok és intézmények által közösen mûködtetett szakmai képzõhelyek kiépítését.

1.10. Megteremtjük a középfokú - tehát szakiskolai és szakközépiskolai - gyakorlati képzés normatív finanszírozásának szakmai és pénzügyi feltételeit.

1.11. Az iskolarendszerû középfokú szakképzés akkor jó, ha rugalmasan hasznosítható, ha széles körû, konvertálható szakmai alapot nyújt, s ha erre épülhet az iskolán kívüli át- és továbbképzés. A Kormány ezt támogatja.

1.12. Olyan moduláris szakképzési rendszer kialakítását szorgalmazzuk, melyben akadálymentes az átjárás a szakképzõ intézmények között, folytatható a tanulás a felnõttképzésben - és mindez megfelel az EU- normáknak. Az egyes modulok teljesítése részvégzettséget is jelent, ami a munkaerõ-piacon s a felnõttképzésben egyaránt elismertethetõ.

1.13. Az alapozó képzettségû, a szakmunkás végzettségû fiatalok utólag is érettségizhetnek. Ehhez kiegészítõ képzést teremtünk.

1.14. A szociálisan hátrányos helyzetû, szakiskolát végzõ fiataloknak kiegészítõ támogatást nyújtunk, hogy átképzésük, továbbképzésük valóban ingyenes legyen.

1.15. Hatékonnyá tesszük a Munkaerõ-piaci Alap felhasználását oly módon, hogy

• az Alap szakképzés-rendeltetésû része valóban ennek korszerûsítését, eszközparkjának megújítását, színvonalas tárgyi és személyi feltételek megteremtését, illetve e körben mûködõ pedagógusok továbbképzését szolgálja;
• az ebbõl finanszírozott munkaerõ-piaci képzéshez elsõsorban a hátrányos helyzetû csoportok jussanak hozzá.

2.1. Az a célunk, hogy az érettségi után továbbtanuló 18-20 éves fiatalok 20-25%-a számára legyen hozzáférhetõ az akkreditált (iskolarendszerû) felsõfokú szakképzés.

2.2. Biztosítjuk a többszintû kimenet - így végzettség - választásának, megszerzésének lehetõségét, valamint az intézményrendszer keretein kívül megszerzett tudás kreditként való elismerésének lehetõségét.

2.3. Újraszabályozzuk a hallgatói jogviszonnyal járó jogosultságokat és kötelezettségeket azért, hogy aki érettségi utáni szakképzésben vesz részt, annak ugyanolyan jogai és kötelezettségei legyenek, mint a felsõoktatás hallgatóinak.

1.1. A felsõoktatás egyre bõvülõ szolgáltató piac, melyben az államra kettõs feladat hárul: egyszerre tölt be tulajdonosi és megrendelõi szerepkört. Ennek tudatában arra törekszünk, hogy egyrészt egyenlõ esélyeket biztosítsunk valamennyi intézmény számára (a magán felsõoktatási intézményeket is beleértve), másrészt versenyhelyzetet teremtsünk közöttük. A verseny tétje a hallgatók és a források megszerzése, feltétele a magas színvonalú szolgáltatás.

1.2. Célunk, hogy a felsõoktatási intézmények -- regionális tudásközpontokként mûködve -- székhelyük, illetve az adott régió meghatározó tényezõivé váljanak. Ezért támogatást nyújtunk ún. kapcsolati irodák létesítéséhez, melyek kiépíthetik és erõsíthetik a "fogyasztók" (diákok, szülõk, középiskolák, öregdiák-körök stb.) és a "megrendelõk" (nagyvállalatok, közép- és kisvállalkozások, országos és regionális kutatási és innovációs központok stb.) közötti kapcsolatokat.

1.3. Az állami intézményhálózatot nem, az egyes intézmények kapacitását azonban - a felsõoktatás fejlesztési koncepciója, és az intézményi fejlesztési tervek figyelembevételével -- - differenciáltan bõvíteni kívánjuk.

1.4. Megfelelõ jogszabályi háttérrel, a minõségi követelmények szem elõtt tartásával serkentjük a nem állami felsõoktatási intézményi hálózat erõsödését, bõvülését.

1.5. Az európai normákkal összhangban általánossá tesszük a négyfokozatú képzési rendszert (akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzési, fõiskolai, egyetemi és doktori szint), meghatározzuk, hogy mely szakokon lehet többlépcsõs, melyeken csak fõiskolai, illetve csak egyetemi képzést folytatni. Igazodni fogunk a Bolognai Nyilatkozatban megfogalmazott "európai felsõoktatási térséghez", általánossá tesszük a diplomák BA/BSc, illetve MA/MSc kompatibilitását, s természetesen a PhD fokozat nemzetközi elismertségét. Biztosítani kívánjuk az átjárás, a többféle kilépés, illetve a késõbbi folytatás lehetõségét.

1.6. Szorgalmazzuk, hogy számszerûleg kevesebb, ám szélesebb alapozású alapszakok, s ezzel párhuzamosan nagyobb számú, sokféle specializációt nyújtó továbbképzési szakok rendszere alakuljon ki.

1.7. Ezt a rendszert összehangoljuk a távoktatás, a továbbképzés és az élethosszig tartó tanulás feltételeinek kiépítésével, hatékony módszereinek elterjesztésével.

1.8. A képzési kínálat bõvítésének, a hallgatói létszám növelésének elsõsorban az akkreditált felsõfokú szakképzésben, a fõiskolai képzésben és a munka melletti képzési formákban kell megvalósulnia.

1.9. Átgondolt bevezetéssel és a minõségbiztosítás rendszerének egyidejû fejlesztésével rendezzük a hazai kreditrendszer ügyét.

1.10. Kiemelt területként kezeljük az informatikai, az idegen nyelvi, a szaknyelvi, a kommunikációs és a menedzsment ismeretek oktatását.

1.11. A pedagógusképzés átfogó reformjának keretében

• megteremtjük az egységes tanárképzés feltételeit,
• ösztönözzük a mûveltségi területek szerinti tanárképzés kialakítását,
• kutatási programot indítunk az oktatási módszerek korszerûsítésére.

4. A felsõoktatás finanszírozásának rendezése: bérrendszer, infrastruktúra, mûködési feltételek.

2.1. Megtartjuk azt az alapelvet, hogy az oktatók beosztásuk alapján garantált alapbérben részesüljenek, melynek megállapításánál a szolgálati idõt is figyelembe kell venni. Ennek érdekében:

- 2002. szeptemberében 50%-kal emeljük az oktatók alapbérét;

- a továbbiakban évenként, az infláció mértékét meghaladó alapbér-növekedést garantálunk számukra;

- a nem-oktatói béreket az oktatói alapbérek növekedésének arányában emeljük.

2.2. Jelentõsen bõvítjük az oktatói utánpótlást segítõ posztdoktori állásrendszert.

2.3. Jelentõs forrás bevonásával nyílt ösztöndíj-pályázatot hirdetünk kiemelkedõ tevékenységet folytató oktatók és kutatók számára.

2.4. A képzési és mûködési normatívákat -- egymástól elkülönítve -- rendezzük, értéküket növeljük.

2.5. Az intézmények gazdálkodásában fokozatosan megteremtjük az amortizáció fedezetét.

2.6. Külön programot hirdetünk az állami felsõoktatási intézményekben folyó oktató-kutató tevékenység és a versenyszféra kapcsolatainak elõsegítésére, s megteremtjük ennek jogszabályi hátterét.

2.7. Felgyorsítjuk az integrációval párhuzamosan ígért beruházási programokat és támogatjuk az önkéntes intézményközi együttmûködéseket.

2.8. Erõsíteni kívánjuk az intézményi vezetésben a menedzseri szemléletet. Megteremtjük a szakmaitól elkülönülõ, önálló és felelõs gazdasági menedzsment kialakításának intézményi kereteit.

3.1. A kétszintû érettségire alapozva megszüntetjük az alapképzésben az írásbeli felvételi vizsgát. Felvételi elõkészítõk újraszervezésével támogatjuk a hátrányos helyzetû fiatalok bejutását a felsõoktatásba.

3.2. A diákság "megrendelõi" státuszának és az intézmények közötti egészséges versengés érdekében elindulunk az ún. voucher-rendszer irányába, amely lehetõvé teszi a hallgató számára a szabad intézmény-választást.

3.3. Támogatjuk azokat az önkormányzatokat, amelyek ösztöndíjakkal segítik a hátrányos helyzetû fiatalok továbbtanulását.

3.4. 2002. szeptemberében 30%-kal megemeljük a hallgatói ösztöndíjakat.

3.5. Megtartjuk a hallgatók normatív támogatásának rendszerét, visszaállítjuk, majd fokozatosan emeljük a normatíva eredeti reálértékét.

3.6. A diákhitel konstrukcióját továbbfejlesztjük, az igénybevétel lehetõségeit bõvítjük. A szükséges jogszabályok megalkotásával befejezzük a Diákhitel Központ kialakítását.

3.7. A jelenleginél nagyobb kedvezményt biztosítunk a családjuktól távol tanuló hallgatók számára a helyközi tömegközlekedésben, a lakóhely és a felsõoktatási intézmény között.

3.8. Új, egységes ösztöndíj-rendszert hirdetünk, amely hat pillérre épül: (a) esélykülönbségeket csökkentõ szociális, (b) belföldi tanulmányi, (c) belföldi tudományos-kutatói, (d) külföldi tanulmányi, (e) külföldi tudományos-kutatói és (f) határon túli magyar hallgatók tanulmányi ösztöndíjai.

3.9. A hallgatók számára kedvezményes számítógép-vásárlási programot indítunk. Hasonló fontosságot tulajdonítunk a színvonalas könyv- és folyóirat-ellátásnak.

3.10. Megerõsítjük és bõvítjük a felsõoktatásba bejutni kívánó, illetve a már ott tanuló roma hallgatók támogatását.

3.11. "Collegium 21" néven kollégium-fejújítási és építési programot indítunk.

3.12. Kidolgozzuk és bevezetjük a szakkollégiumok anyagi és szakmai támogatásának új rendszerét, amely a minõségi képzést, a hallgatók munkájának egyéni irányítását, a tehetségek kiemelt támogatását szolgálja.

3.13. Lakhatási támogatást nyújtunk azoknak, akik nem a lakóhelyükön tanulnak. Ennek összege megközelíti egy kollégiumi férõhely fenntartásának költségét.

3.14. A mozgás-, látás- és hallássérültek tanulmányaihoz külön feltételrendszert dolgozunk ki. Pályázati úton támogatjuk az intézményeket ezek fejlesztésében, segítjük és ellenõrizzük az akadálymentes építészeti és közlekedési szabályok érvényesítését valamennyi felsõoktatási intézményben

3.15. Támogatjuk a részvételt a másoddiplomás képzésben és a felsõfokú továbbképzésben.

4.1. A mobilitás és hatékonyság növelésére erõsítjük, bõvítjük a felsõoktatási intézmények gazdasági autonómiáját. Jogi szabályozással megteremtjük annak feltételeit, hogy az intézmények visszaforgathassák jövedelmüket (a tevékenységükbõl származó bevételeket) saját mûködésükbe és szolgáltatásaik fejlesztésére.

4.2. Visszaállítjuk azt a korábbi gyakorlatot, amely a különbözõ felsõoktatási testületeket, kuratóriumokat választással, delegálással alakította ki, és megszüntetjük ezek politikai függését.

4.3. Az egyetemi és fõiskolai tanárok kinevezésére a javaslat megtételét újra az intézményi tanács kizárólagos, saját hatáskörébe vágó (diszkrecionális) jogává tesszük. A felsõoktatási intézményekkel karöltve újragondoljuk a habilitáció funkcióját.

4.4. Fontosnak tartjuk és igényeljük a hallgatói önkormányzatok aktív és konstruktív részvételét a felsõoktatási politika alakításában.

4.5. Támogatjuk az európai mércével mérve is értékelhetõ teljesítményt nyújtó oktatók és hallgatók nemzetközi kapcsolatainak kiépítését.

4.6. Kiemelt állami kutatási-fejlesztési projektekkel is támogatjuk a felsõoktatási intézményeket és a Magyar Tudományos Akadémia intézetei, intézményei közötti szerves kapcsolatok, valamint a az elérhetõ nemzetközi források lehetõ legjobb kiaknázását.

4. Felnõttkori képzés

1.1. Kedvezõ jogszabályi keretekkel, programokkal és kedvezményekkel növeljük az érdekeltséget a felnõttkori tanulás minden formája iránt.

1.2. Már az elõttünk álló kormányzati ciklusban megközelítõleg 1 millió fõ képzésére alkalmas felnõttképzési rendszer kiépülését és mûködtetését kívánjuk elõsegíteni, alapvetõen a meglévõ oktatási és mûvelõdési infrastruktúra, valamint a közmédia felhasználásával. Ennek érdekében a Kormány a következõket tervezi:

1.3. A levelezõ tagozatoknak megfelelõ normatív támogatást biztosítunk a felsõoktatásban a távoktatással megvalósított képzésnek.

1.4. Javuló feltételek teremtésével - a teleházakon keresztül és más módokon is -, Magyarország valamennyi településén lehetõvé tesszük a bekapcsolódást a távoktatásba.

1.5. A Munkaerõpiaci Alap forrásaira támaszkodva speciális, támogatott felnõttképzési programokat indítunk a munkaerõpiacon hátrányos helyzetû emberek (fogyatékossággal élõk, hátrányos helyzetû térségekben lakók, pályakezdõ fiatalok, kisgyermekes anyák, 45 év feletti munkavállalók, sorkatonai szolgálatukból visszatérõk, romák, gyermekvédelmi intézményekben nevelkedettek, hajléktalanok) számára.

1.6. Jelentõs állami forrásokat, pályázatokat és céltámogatásokat biztosítunk az új felnõttképzési formák és tananyagok kifejlesztésére, az ehhez kapcsolódó kezdeményezések támogatására.

1.1. A Kormány felfogása szerint a kultúra nem pusztán a nemzeti hagyományok és kiemelkedõ alkotások megbecsülését, õrzését, támogatását jelenti, hanem a változó világban való eligazodás képességét, az ismereteket és a tudást, a jogi, gazdasági, vállalkozói és a munkakultúrát egyaránt. A tudás, az információ birtoklása, hatékony felhasználásának képessége a személyek, intézmények, települések, régiók, a nemzet egésze jólétének és gazdaságának az alapja.

1.2. A Kormány arra épít, hogy a kultúra több, mint az intézmények által lefedett tevékenységek összessége. A Kormány célja, hogy a közéletben és a közbeszédben senkit nem érjen hátrányos megkülönböztetés vallása, származása, neme vagy éppen ízlése alapján.

1.3. A Kormány eltökélt abban, hogy az állam beavatkozástól, diktátumoktól, párt és magánízlésektõl mentesen is képes teljesíteni kultúrafenntartó és támogató kötelezettségeit.

1.4. A Kormány tisztában van azzal, hogy a magyar kultúra támogatása, terjesztése közhatalmi eszközöket is igényel, de csak a magyar társadalom egészének kulturális felemelkedésére épülhet.

1.5. A Kormány a legtágabban értett nemzeti hagyományok (köztük az anyanyelv, a népmûvészeti értékek, az európai horizontú tudományos és mûvészi alkotóképesség) védelmét, megújítását szervesen összekapcsolja az emberi kultúra gazdag sokféleségének otthont adó, nyitott és befogadó szellemi élet ösztönzésével.

1.6. A Kormány támogatja, hogy a kultúra teremtése, ügyeinek intézése alapvetõen az alkotók, a szakmák illetékességi területe, a Kormány feladata a feltételek lehetõség szerinti biztosítása. Ezért a kultúra ügyeinek intézését alapvetõen a közösségek, a civil társadalom és a szakmák illetékességének tekinti, világosan megjelölve a törvényhozás, a kormányzat és az önkormányzatok felelõsségét is. A kultúrát, a kultúrpolitikai teendõket a jóléti rendszerváltás és a társadalmi esélyteremtés szerves részének is tekinti, melynek révén a globalizálódó világot humánussá, élhetõvé lehet tenni.

1.7. A Kormány a kultúra teljes szabadságának elvét vallja. Célja a tudomány, a mûvészet, az oktatás, a média alkotó mûhelyeinek fejlesztése, szabadságuk, függetlenségük, önállóságuk biztosítása. A szellemi alkotó tevékenység támogatásában vezérelvei az önszervezõdés, az önkormányzatiság, a civil jelleg és a pluralizmus.

1.8. A Kormány meg akarja fordítani a kulturális javakhoz való hozzáférésben növekvõ különbségek elfogadhatatlan tendenciáját. Tudatos célja e területen is az esélyegyenlõtlenségek csökkentése, a nehezebb helyzetû, rosszabb esélyû társadalmi csoportok, rétegek, különösen a gyerekek és fiatalok esetében.

1.9. Jelentõs költségvetési források biztosításával támogatja azokat az intézményeket, amelyek a társadalom mûvelõdését, a kultúra demokratizálását szolgálják. Ide tartoznak a mûvelõdési házak (közösségi házak, faluházak, szabadidõ-központok), a közkönyvtárak, múzeumok, levéltárak és a társadalmi mûvelõdés, a kultúraközvetítés más intézményei. Ezeket az intézményeket az oktatással egyenrangú kulturális alapellátást nyújtó intézményeknek tekintjük.

1.10. Ösztönözzük a komplexitást: a hagyományos kultúraközvetítés mellett a szociális, felnõttoktatási, továbbképzési, turisztikai, teleház jellegû, helyi információs és tömegkommunikációs feladatok ellátását is. A kulturális fejlesztés szempontjainak helyet kell kapniuk a regionális és kistérségi fejlesztési programokban.

1.11. A kultúra közvetítõinek anyagi és erkölcsi megbecsülését a közoktatásban dolgozókkal azonos szintre kell emelni.

1.12. Célunk, hogy a társadalom egészében, s ehhez elsõsorban az állami életben, a közmédiában, a közintézményekben váljék gyakorlattá, megkövetelt normává az emberi méltóság és szabadság, minden nemzeti, etnikai, vallási identitás és minden másság elfogadásán alapuló életviteli minta tisztelete. Olyan társadalmi közállapotok megteremtésén munkálkodunk, melyeknek keretei között alapérték a természeti környezet védelme, az emberi kapcsolatok, a viselkedés és a politikai nyilvánosság kulturáltsága, az egymás iránti figyelem és türelem, a fizikai és lelki egészség. Ebben a remélt jövõ társadalomban alapvetõ érték az igazságosság és a szolidaritás, a kiszolgáltatottak védelme és a róluk való gondoskodás, ugyanakkor a kreativitás, a folyamatos önmegújítás, a verseny- és vállalkozói szellem is.

1.13. A Kormány partnerséget kínál - világnézeti különbségek nélkül - mindazoknak, akik a méltányosság és igazságosság követelménye alapján akarják szolgálni szellemi életünket, életünk kulturáltabbá tételét.

2.1. A Kormány saját programja megvalósításának feltételeként, a kultúra terén is szakítani kíván az elõdje által kialakított gyakorlattal: a törvények kijátszásának és megsértésének módszerével, a kulturális élet átpolitizáltságával, a központosítással, az állami ízlésdiktálással, a hivatalos rangra emelt pazarló ceremóniákkal. A nemzeti közép kormánya azonnal fölszámolja a történelmi és kulturális álruhájú kormánypropagandát és megszünteti annak felesleges és pazarló intézményeit

2.2. A Kormány visszaállítja a mûvelõdés, a kulturális közszolgálat, a média és a mûvészet autonómiáját.

2.3. A Kormány támogatja az információs társadalom és a tudásgazdaság kialakulását.

• Általánossá teszi az információhoz és a mûvelõdési javakhoz való tényleges hozzáférést,
• Bõvíti a mûvelõdési alapszolgáltatásokat; korszerûsíti az ehhez szükséges intézményi hátteret,
• Biztosítja a kulturális szabadság, nyitottság és pluralizmus feltételeit, terjeszti a nemzeti és egyetemes kultúra értékeit,
• Helyreállítja a közszolgálati média tárgyilagos tájékoztató, értékelvû és orientáló szerepét,
• Ösztönzi az egész életen át tartó tanulást, a folyamatos ön- és felnõttképzést,
• Megerõsíti a kulturális és közmûvelõdési területen dolgozó értelmiségiek és alkalmazottak közszolgálati szerepét, javítja egzisztenciális helyzetüket.

2.4. A Kormány támogatja a "hagyományos" és az elektronikus-digitális kultúraközvetítõ intézmények együttmûködését, közös fejlesztését.

2.5. A Kormány jelentõs beruházásokkal támogatja az internethez való szabad hozzáférést minden könyvtárban és mûvelõdési intézményben. A Kormány támogatja a teleházak bõvülõ rendszerét, összekapcsolásukat a közmûvelõdés más területeivel.

2.6. Kormány megkülönböztetett pártfogásra méltóknak tartja a mûvelõdést ösztönzõ civil szervezetek, a hagyományos és új típusú kulturális mozgalmak, a fiatalok önszervezõdõ mûvelõdési törekvéseit. E formákat a társadalmi demokrácia és a kulturális megújulás innovatív alapegységeinek tekinti. A mûvészeti mecenatúrában olyan rendszert hirdetünk meg, amely az értékeket, a nemzeti és egyetemes örökség teljességének védelmét, megértését és széles körû, kritikus elsajátítását szolgálja, nem pedig kurzusérdekeket, a politikai, ideológiai hûséget vagy diktált ízlést.

2.7. A Kormány állami forrásokból, közvetlen, lehetõség szerint normatív támogatással biztosítani tervezi a nemzeti kulturális intézmények, a kiemelt országos közgyûjtemények, a meghatározó regionális közmûvelõdési és közgyûjteményi intézmények biztonságos, színvonalas mûködését. A már megkezdett átalakítást folytatva a Kormány az intézményeket közhasznú társasággá tervezi átalakítani. A Kormány a nemzeti intézményeket érintõ mûködtetési kötelezettségén túlmenõen a programtámogatást helyezi elõtérbe az intézmények automatikus pénzügyi támogatásával szemben.

2.8. Az alkotó, sikeres és nemzeti kultúra támogatása érdekében a Kormány

• korlátozni fogja az állam közvetlen irányító tevékenységét, szélesíti közérdekû pénzügyi támogatási és közintézményi szerepvállalását;
• visszatér a rendszerváltáskor rögzített legalapvetõbb demokratikus jogelvekhez, az alkotmányosság és törvényesség kötelezettségeihez;
• a regionális fejlesztési programokba beépíti a kulturális közszolgálati és stratégiai kötelezettségeket; törekszik a vidéki mûvelõdési, illetve közösségi centrumok és a lokális kultúra erõsítésére.
• a magyar állam és a nemzeti kultúra szempontjából is kiemelt támogatásban részesíti a hazánkban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek mûvelõdési törekvéseit. Különös felelõsséggel támogatjuk az önmagában is gazdag és sokszínû roma kultúra értékeinek megbecsülését, gyarapítását.
• Minden törvényes eszközzel segíti a kulturális értelemben vett magyar nemzet külföldön élõ közösségeinek anyanyelvi mûvelõdését, identitásuk megõrzését.
• Kezdeményezi a Európai Unió által indított közösségi kulturális programokban történõ részvételt, ugyanakkor fokozottan támogatja kulturális értékeink megõrzését, hagyományaink ápolását és azok megismertetését, bemutatását, minél nagyobb részének megjelenítését az interneten is.

3.1. Az állam kötelessége, hogy érvényt szerezzen a mûvelõdéshez való alkotmányos jog, illetve a kulturális értékekhez való hozzáférés alkotmányos alapjoga teljesülésének. Ennek érdekében szükséges rögzíteni az állam és az önkormányzatok kötelezõ kulturális feladatait, és biztosítani az ezek teljesítéséhez rendelt intézményi, szervezeti, finanszírozási és személyi feltételeket, illetve fedezetet is.

3.2. A Kormány biztosítja, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) továbbra is betöltse szerepét, s ennek megfelelõ, számottevõ bevételhez jusson. Mindezen túl visszaállítja az NKA kuratóriumainak önállóságát, erõsíti szakmai jellegét, és a minimálisra csökkenti a mindenkori kormányzat egyedi kultúratámogatási döntési lehetõségeit.

3.3. A Kormány, építve az eddigi elõmunkálatokra, a lehetõ legrövidebb idõn belül elkészíti a filmtörvényt. Ebben alapkövetelménynek tekinti a felhasználható összeg kiszámíthatóságát, a pályázati rendszer átláthatóságát, a szakmai mûhelyek, testületek és alkotók önállóságát, a hazai alkotások terjesztésének támogatását, ugyanakkor a közpénzek felhasználásának ellenõrizhetõségét, a magánforrások lehetséges mobilizálását.

4.1. A Kormány, építve az eddigi digitális archiválási kezdeményezésekre, állami és közalapítványi erõforrásokat mozgósítva, megkezdi, illetve folytatja a magyar nemzeti kultúra klasszikus és maradandó kortárs értékeinek, nyelvi, vizuális, zenei, tánc- és színházi, múzeumi és egyéb elõadásainak, kiállított értékeinek, köztéri kultúrájának, mûemlékeinek digitalizálását, egységesen hozzáférhetõ adatbázissá alakítását és az interneten keresztüli elérését. A Kormány célja egységesen hozzáférhetõvé tenni az eddig már a hálózaton lévõ digitális "hungarikák"-at, továbbá a Magyar Rádió Rt., a Magyar Televízió Rt., a MOKÉP és a Magyar Filmintézet archívumainak anyagát, valamint a jelentõsebb mûvelõdéstörténeti értékû magyar CD ROM-okat.

5.1. A Kormány a határon túli, illetve a nyugati magyarság szellemi életének teljesítményeit, mûvelõdését és tömegkultúráját a magyar nemzeti kultúra szerves részének tekinti ezért kiemelten támogatja, segíti.

5.2. A Kormány megszünteti a kulturális támogatásba burkolt politikai beavatkozást a magyar kisebbségi szervezetek életébe.

5.3. A Kormány növeli a szomszédos országok magyar fiataljainak szóló nem iskolai rendszerû ösztöndíjak számát. A Kormány elsõdleges célja a szülõföldjükön maradók mûvelõdési esélyeinek javítása, anyanyelvi kultúrájának megõrzése és gazdagítása.

6.1. A Kormány, elsõsorban a kisebbségi önkormányzatok és a különbözõ civil szervezetek, egyházak segítségével, de más formákban is támogatja a nemzetiségi és etnikai kisebbségek saját kultúrájának megõrzését, fejlesztését, mûvelõdési hátrányaik csökkentését. A Kormány a vonatkozásban is köszönettel veszi, és megkönnyíti a szomszédos országok által e célra nyújtott állami támogatás célba juttatását.

6.2. A Kormány külön figyelmet fordít a roma állampolgárok, illetve közösségek kulturális céljainak támogatására, iskolán kívüli, felnõttképzési és mûvészeti törekvéseik segítésére.

7.1. A Kormány célja az Európai Unió kulturális közösségi programjaihoz való mielõbbi csatlakozás, a közösségi irányelvek és ajánlások átvétele. A jogharmonizáció keretében a Kormány érvényesíteni tervezi az EU audiovizuális politikáját, létrehozva az ennek megfelelõ intézményeket. Ez a tagállamok kultúráinak felvirágoztatásában való részvételt és kapcsolatok építését, a nemzeti és regionális sokszínûség tiszteletben tartását és ápolását, a közös kulturális örökség tudatosítását egyaránt megköveteli.

7.2. A Kormány prioritásai az európai és a magyar kultúra intézményeinek összekapcsolásában:

• az európai népek kultúrája, történelme ismeretének és terjesztésének elõsegítése;
• az európai fontosságú kulturális örökség megõrzése és védelme;
• a nem kereskedelmi jellegû kulturális csereprogramok támogatása;
• a mûvészi és irodalmi tevékenység, beleértve az audiovizuális szektor kiemelt támogatása.

7.3. Az Európai Unió által igénybe vehetõ eszközök kizárólag ösztönzõ intézkedésekbõl állnak, amelyeket az Európai Tanács csak egyhangúlag hozhat meg. Magyarországnak az - audiovizuális politikával összekapcsolt médiapolitikát kivéve - nincs jogharmonizációs kötelezettsége, de vannak teendõink a szerzõi jog területén, a mûtárgyak exportjával, importjával kapcsolatos szabályozásban, s ezeket teljesíteni fogjuk.

7.4. Az Európai Unió kultúrpolitikai céljait nem jogi eszközökkel, hanem indirekt módon, elsõsorban az ösztönzés eszközével kívánja elérni. Ennek egyik meghatározó formája a közösségi kulturális programokban történõ részvétel lehetõsége. A Kormány elõ fogja segíteni, hogy e programokban minél több kulturális intézmény és civil szervezet vegyen részt.

8.1. A Kormány az elektronikus médiumok területén teljesíti alapvetõ szabályozási kötelezettségeit és közpénzek felhasználásával is biztosítja a színvonalas közszolgálati mûsorszolgáltatást.

8.2. Az elmúlt hat év technológiai változásai és a tapasztalatok alapján a Kormány új médiatörvény megalkotását tervezi, abban a reményben, hogy az ennek elfogadásához szükséges politikai konszenzus létrehozható. Az új törvény elõkészítésétõl függetlenül, a Kormány mihamarabb elõterjeszti a jelenlegi médiatörvény Európai Uniós csatlakozáshoz szükséges módosítását.   

8.3. A közszolgálati média tekintetében a Kormány a következõ intézkedéseket tervezi:

• Kezdeményezi a törvénytelenségek (csonka kuratóriumok) azonnali felszámolását, a közmédia feletti ellenõrzés kiegyensúlyozott viszonyainak helyreállítását
• A közszolgálati rádiót és televíziókat anyagi és személyi feltételek tekintetében egyaránt konszolidáljuk, hogy megfeleljenek feladataiknak.

8.4. A Kormány eltörli a jelenlegi készülékhasználati díjat. A közmédiát költségvetési forrásokból finanszírozza, megkövetelve a pénzek hatékony és gazdaságos felhasználását, valamint három évre szóló szerzõdéssel állapítja meg a közmédiumok költségvetési támogatási összegét.

1.1 A Kormány megállítja a testkultúra ügyének térvesztését. Fokozatosan megvalósítja a magyar sport - egy évtizede késlekedõ - európai modernizálását és esélyteremtõ fordulatát.

1.2. A Kormány elõsegíti, hogy mindenki hozzájusson a sport színtereihez, és azok igénybevételét engedhesse is meg magának.

1.3. A Kormány visszaállítja a sportmozgalom demokratikus rendjét és a sportszervezetek önállóságát. Sportpolitikáját partneri együttmûködéssel váltja valóra. Tisztességes, jól mérlegelt, decentralizált sport-pénzügyeket támogat.

1.4. A Kormány felülvizsgálja és korszerûsíti a sporttörvényt.

1.5 A Kormány támogatja az iskolai testnevelés és verseny-rendszer fejlesztését.

1.6. A Kormány támogatja, hogy elõbb az általános iskola alsó, majd felsõ tagozatán is minden tanítási napon legyen testnevelés, illetõleg sport.

1.7. A Kormány hatékony, tervezhetõ, ösztönzõ és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sport-mûhelyeknek, szakembereinknek, legjobbjainknak. Korszerûsíti az ösztöndíj- és a pályázati rendszert. A sportszakmai támogatás mindenekelõtt az utánpótlás-nevelést és a nemzetközi versenyképességet veszi alapul.

1.8. A Kormány támogatja, hogy valóságos, átlátható piaci viszonyok szabják meg a hivatásos sport életképességét. A részrehajló állami szerep helyébe a törvényes rend és a befektetõk ösztönzése lép. A stadion-korszerûsítési programról - és minden késõbbi, jelentõs elhatározásról - elfogulatlan hatástanulmány alapján dönt a Kormány. A közpénz-felhasználás szigorú számadás és ellenõrzés alá kerül. Az önkormányzatok bevonásával program indul a sport érdekeit szolgáló létesítmények "kinyitására", azok többcélú hasznosítására, ütemes felújítására, az új beruházásokra és a tulajdoni viszonyok korszerûsítésére.

A magyar gazdaság a 90-es évek közepén - óriási társadalmi erõfeszítéssel - túljutott a piacgazdasági átmenet válságán, gyorsuló ütemben növekedni és igazodni kezdett az egyre keményebb verseny követelményeihez. Létrejöttek a sikeres gazdasági felzárkózás alapvetõ feltételei.

A most záruló kormányzati periódusban - bár a növekedés fennmaradt és az infláció mérséklõdött - a gazdaság teljesítménye lényegesen elmaradt attól, amit a külsõ és belsõ feltételek lehetõvé tettek és kedvezõtlen jelenségek mutatkoznak. Így különösen

1. A gazdasági növekedés üteme immár két esztendeje csökken,
2. Az ipari termelés növekedése lelassult, lényegében stagnál,
3. A beruházások nem növekednek, a felhalmozási ráta alacsony,
4. Az export növekedési üteme drámaian visszaesett,
5. A foglalkoztatottság növekedése megállt, sõt némileg ismét csökkent,
6. A magyar gazdaság tõkevonzó képessége lényegesen mérséklõdött,
7. Az államháztartás hiánya, korrekt számbavétel mellett, lényegesen meghaladja a korábban jelzett, illetve a 2002-re tervezett mértéket,
8. Az idei évre vonatkozó költségvetés (a két éves költségvetés részeként) a reál és pénzügyi folyamatokban végbement változások és az áttekinthetetlen kormányzati döntések miatt már nem ad eligazítást sem az állam, sem pedig a gazdaság szereplõi számára,
9. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya ismét növekedni kezdett.

A világgazdasági feltételek 2001-es romlása természetesen közrehatott e jelenségek kialakulásában, de a kedvezõtlen tendenciák már korábban megkezdõdtek és a külsõ körülmények által indokolnál erõteljesebben mutatkoztak.

2.1. A Kormány alapvetõ gazdaságpolitikai célja, hogy az ország fejlõdését - a kedvezõtlen jelenségek ellenére - tartósan gyors ütemû, az export és beruházok által vezérelt, kiegyensúlyozott növekedési pályára terelje és ezzel megteremtse a jóléti rendszerváltás megvalósításának feltételeit. Így

- szûkíthetõ a fejlettségi rés Magyarország és Európa fejlett országai között;

- lehetõvé válik, hogy a gazdasági teljesítményekkel összhangban érzékelhetõen emelkedjen az emberek életszínvonala, erõsödjön a létbiztonság és javuljanak a lakosság életkörülményei;

- elérhetõ, hogy csökkenjen a szegénység, és az átalakulás eddig veszteseinek életlehetõségei is számottevõen javuljanak;

- megvalósulhat a vidék, a hátrányos helyzetû térségek fokozott fejlesztése.

2.2. A Kormány a gazdaságpolitikát vezérlõ kiemelkedõen fontos célnak tekinti az Európai Unióhoz való csatlakozást (a tervek szerint 2004-ben), majd pedig a monetáris uniós tagságra való felkészülést. Az ezt megvalósító program hatékonyan támogathatja az ország teljesítõképességének (növekedési potenciáljának) erõsítését és felemelkedését.

A Kormány az Európai Unióhoz való csatlakozási stratégia legfontosabb elemeinek tekinti:

- a csatlakozási tárgyalások lezárását még az idén;

- a Nemzeti Fejlesztési Program véglegesítését és a szükséges intézmények kialakítását;

- a monetáris unióhoz való csatlakozás (maastrichti) kritériumainak teljesítésére vonatkozó stratégia kialakítását (az euró bevezetése és a monetáris unióba való belépés ütemezése az Európai Unióhoz való csatlakozás függvényében alakul, várhatóan);

- az uniós pénzügyi források legszélesebb körû felhasználását lehetõvé tevõ pénzügyi és intézményi feltételek megteremtését.

2.3. A Kormány gazdaságpolitikája kialakításakor a következõ alapelveket tartja szem elõtt.

2.3.1. Az átláthatóság növelése a döntéshozatal minden területén a gazdaságpolitika iránti bizalom megteremtésének a kulcsa. A Kormány ennek érdekében áttekinthetõvé és ellenõrizhetõvé teszi a közpénzekrõl való döntéseket, s általában a kormányzati munkát.

2.3.2. A Kormány a gazdaság teljesítményének növelését a stabilitás megõrzésével és a kiszámíthatóság növelésével kívánja ösztönözni. A stabilitás fenntartása alacsony inflációs környezetet és összhangban lévõ belsõ és külsõ egyensúlyt igényel. Ennek érdekében a Kormány együttmûködik a gazdasági szereplõk különbözõ csoportjainak érdekeit képviselõ szervezetekkel a gazdaság-politikai programok kialakításában és a gazdaságpolitikai döntések elõkészítésében.

2.3.3.A Kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel elõsegítse az ország versenyképességének javítását:

- az oktatás, szakképzés, továbbképzés fejlesztésével célja a tudásalapú társadalom kialakítása és a munkaerõ-források bõvítése és minõségének javítása;

- a beruházás- és befektetõ-barát politika megvalósításával célja, hogy a modernizáció és innováció a gazdaság minél szélesebb körére kiterjedjen, megteremtve a magas termelékenységnövekedés alapjait;

- az adórendszer átalakításakor kiemelten kezeli a versenyképesség javításának szempontját;

- védi a tulajdonosok és befektetõk érdekeit;

- a belföldi megtakarításokat ösztönzõ és a külföldi forrásokat vonzó feltételekkel biztosítja a magas növekedési pálya finanszírozási hátterét.

2.3.4. A Kormány fontosnak tartja, hogy a piaci verseny tiszteletben tartásával építse tekintélyét. Ennek érdekében az állami tevékenységek során is teret enged a versenynek, pártolja az állam hatékony mûködését szolgáló érdekeltségi és finanszírozási konstrukciók kialakítását, az állammal való partnerségre épülõ feladatellátást.

2.4. A Kormány hatékony, esélyegyenlõséget növelõ állami szerepvállalást valósít meg. Ezért:

- arra törekszik, hogy gazdaságpolitikájával stabil, kiszámítható környezetet teremtsen a magyar gazdaság minden szereplõje - gazdálkodók, munkavállalók, megtakarítók, fogyasztók és befektetõk - számára;

- csökkenti az állami újraelosztás mértékét és nagyobb szerepet kíván adni az állampolgári döntéseknek, így a választási lehetõségeket kínáló biztosítási rendszereknek;

- fontosnak tartja, hogy a kormányzati beavatkozások köre a minimálisra csökkenjen, a döntések egyre inkább helyi és regionális szintre kerüljenek és ezzel együtt a pénzügyi források decentralizálása megvalósuljon;

- az esélyegyenlõséget növelõ intézkedésekkel, programokkal fellép a társadalmi egyenlõtlenségek további élezõdése és újratermelõdése ellen.

2.5. A Kormány egyik legfontosabb célja az esélyteremtõ állam megteremtése. Ennek eszközei:

- magas szintû foglalkoztatottság a kiszámítható és hiteles gazdaságpolitika révén;

- a leszakadó régiók felzárkóztatása fejlesztések és az innováció feltételeinek javítása útján;

- az infrastruktúra fejlesztése az állam fogyasztási célú kiadásainak rovására;

- a humántõke bõvítése és olyan programok bevezetése, amelyek növelik az alacsonyabb jövedelmû rétegekbõl származók továbbtanulási esélyeit;

- a szegénység elleni fellépés munkalehetõséget teremtõ, illetve képzést-átképzést segítõ programokkal és jövedelempolitikai eszközökkel;

- a biztosítási elv érvényességi körének kiterjesztése;

- a szociálpolitikai és gazdasági indítékú lépések egyértelmû szétválasztása.

2.6. A gazdaságpolitika érvényesülését segítõ lépések fõ irányai:

- a közterhek csökkentése és ezzel a gazdaság jövedelemtermelõ képességének erõsítése,

- az infrastruktúra gyorsított fejlesztése érdekében a közlekedés, a környezetvédelem beruházásainak növelése, az EU programok beindítása,

- a közszolgáltatások színvonalának növelése, így különösen az oktatás és az egészségügy fejlesztése, és az ügyfélbarát eljárások bevezetése,

- olyan jövedelempolitika kidolgozása és a gazdaság szereplõivel egyeztetett végrehajtása, amely megalapozza a jólét gyarapodását,

- a jóléti rendszerek megújítása az aktív eszközök, az átképzést és foglalkoztatást eredményezõ formák elõtérbe kerülésével, a foglalkoztatás jelentõs bõvítésével,

- a válságterületeken (mezõgazdaság, egészségügy) a változások elindítása,

- az államháztartás fenti gazdaságpolitikai célokhoz igazodó alakítása, a gazdasági növekedésbõl származó többletbevételek ennek megfelelõ elosztása.

3.1. A Kormány a vállalkozások feltételeinek javítását elsõdleges fontosságúnak tartja a gazdasági növekedés, a beruházások és az export ütemének növeléséhez. Ezt szolgálja a gazdasági stabilitás, a kiszámítható és az átlátható gazdaságpolitika.

3.2. A Kormány a kis- és középvállalkozások fejlõdését támogatva és a vállalkozók biztonságérzetének növelésére átfogó programot hirdet meg. Ennek fõ elemei a közterhek csökkentése, az adókedvezmények kiterjesztése, az adminisztrációs terhek mérséklése, a különbözõ pályázatok normatívvá tétele, illetve a nagyobb beruházási pályázatoknál a beszállítói hányad elõírása, a fejlesztéseket ösztönzõ intézmények erõsítése.

3.2.1. 2003-tól a Széchenyi-tervben teljes körûen szerepeltetjük a közösségi forrásokból várhatóan támogatásra kerülõ célokat. Felülvizsgáljuk az eddigi programokat, és a tervet összehangoljuk az EU támogatáspolitikai irányelveivel.

3.2.2. A Kormány célja a kockázati tõke bekapcsolása a kis- és középvállalkozások és az innováció finanszírozásába.

3.3. A Kormány célja a vállalkozások modernizációját és környezetének fejlõdését szolgáló fejlesztési politika (út, vasút, környezetvédelmi beruházások, informatika, kutatás és fejlesztés) megvalósítása.

3.4. A Kormány ösztönzi a mûködõtõke-beáramlását. Ennek érdekében a gazdaságdiplomáciai lépések mellett a fõ vonzerõt a versenyképesség megõrzésével biztosított jó jövedelmezõségi viszonyok jelenthetik, továbbá a jó vállalkozási feltételek és a szabályozás átláthatósága, valamint az állami szerepének világos és hiteles tisztázása.

3.5. A tõzsde fejlesztésére intézkedés-csomag összeállítása:

- az árfolyamnyereség-adó eltörlése;

- tõkepiaci módszerek alkalmazása a privatizációban;

- a vállalatok tõzsdére vitelének ösztönzése a Széchenyi-tervben.

3.6. A Kormány folytatja a privatizációt annak érdekében, hogy az ÁPV Rt.-ben átlátható, tiszta profilú - nemzeti szempontból stratégiai fontosságú vállalatokra korlátozott - állami vagyonkezelés váljon lehetõvé.

3.7. A Kormány célja az állami bürokrácia csökkentése az adórendszer átalakításával, a számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségek egyszerûsítésével.

4.1. A Kormány módszertani, költségvetés- és adópolitikai, valamint intézményi fejlesztéseket vezet be. Ezzel megteremti az Európai monetáris uniós tagság fiskális kritériumainak teljesítését. Ennek elemei:

4.1.1. Az Európai Uniós államháztartási számbavételi rendszer - ESA95 - szerinti tervezés, nyilvántartás és elszámolásra való átállás bevezetése 2003-tól. 2002-tõl fokozatosan a költségvetés részeként kezeljük az ÁPV Rt. (illetve jogutódjai) gazdálkodását, az autó-pályaépítés teljes finanszírozását, illetve az MFB államot helyettesítõ valamennyi  korábbi döntésû kiadását.

4.1.2.2003-tól helyreállítjuk az éves költségvetések gyakorlatát. A középtávú fiskális politikát - a kormányprogramot konkretizáló, négy évre szóló - középtávú költségvetési kerettörvény-javaslatban kívánjuk megszabni. Ebben a bevételek - és ehhez igazodóan az adócsökkentések - meghatározása alapján, a fõ kiadási területekre vonatkozóan a Parlament elõzetesen rögzítené a keret-elõirányzatokat. A részletes és végleges elõirányzatok eldöntése - ennek során az esetleges elmozdulások figyelembevétele, a kerettörvényben szereplõ számok korrigálása - az éves költségvetési törvényekben történik meg.

4.1.3. 2003-ban elkészítjük a következõ középtávú gazdasági tervünket, igazodva az EU következõ tervezési ciklusához. Ennek keretében megvizsgáljuk az olimpiai pályázat ügyét, figyelembe véve a közeljövõben elkészülõ megvalósíthatósági tanulmánymegállapításait. A Kormány fontosnak tartja az olimpia eszméjét és a gazdasági lehetõségek függvényében mindent megtesz az olimpia megrendezése jogának megszerzéséért.

4.2. A Kormány célja az állami újraelosztás mértékének évi átlagos 1 százalékpontos csökkentése, valamint az államadósság GDP-hez mért arányának további mérséklése.

4.3. A Kormány célja az államháztartás hiányának csökkentése, 2006-ra a GDP 2,5%-ra. Ezt puritán, takarékos költségvetési kiadáspolitikával valósítja meg, amely kiemelt prioritásként kezeli a magas növekedési pálya költségvetési megalapozását, s ezen belül különösen a vállalkozások gazdálkodási feltételeit, valamint a társadalmi szolidaritás szempontjait.

4.4. Elérjük az EU felvételünk után megnyíló közösségi források maradéktalan igénybevételét, s felkészülünk a pénzeszközök fogadására, az államháztartáson belül a hazai társfinanszírozás forrásainak biztosítására a felhalmozási kiadások prioritást kapnak.

4.5. A 2003-2006-os államháztartási kiadásnövekedésen belül:

- Döntõen hazai forrásokból finanszírozzuk az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás és a rendvédelem megerõsítését, ezen belül a bérek felzárkóztatását;

- Hazai és EU-forrásokból fedezve emeljük az államháztartás beruházási kiadásait, s ennek során koncentrált beruházásokra kerül sor a közlekedésben, a környezetvédelemben, az informatikában.

- EU-s és hazai forrásokból megakadályozzuk a vidék, illetve falufejlesztés, az agrárium válságának mélyülését és segítjük a pozitív szerkezeti átalakítását.

4.6. Átalakítjuk az adópolitikát a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelése és a gazdasági aktivitás kibõvítése érdekében.

A 2003-2004-re szóló, 2002. õszén elfogadásra kerülõ adótörvény módosítások keretében módosítjuk a személyi jövedelemadózás és a társadalombiztosítási járulékok rendszerét. A személyi jövedelemadó terhelés csökken és a minimálbért keresõ alkalmazottak adómentességet kapnak.

• Fokozatosan megszûnik a munkáltatókat terhelõ fix összegû egészségügyi hozzájárulás.

- Felülvizsgáljuk és csökkentjük az adónemek számát, az adózók befizetései szempontjából összevonjuk az azonos adóalap utáni terheket.

- Bevezetjük az Egyszerûsített Vállalkozói Adót (EVA).

- Az EU jogharmonizációra tekintettel mérsékeljük a forgalmi adózásban fennálló túlzott különbségeket. Korszerûsítjük a helyi adózás törvényi keretszabályozását.

4.7. A Kormány intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a jövõben az adóellenõrzést ne lehessen politikai célokra felhasználni.

4.8. A Kormány egyik fontos törekvése a közszolgáltatások színvonalának jelentõs javítása, ügyfélbarát rendszerek kiépítése.

4.9. A Kormány a minél teljesebb átláthatóság megvalósítására bevezeti az "Üvegzseb-programot". Ennek keretében:

4.10. A Kormány felülvizsgálja és az Európai Uniós normáknak megfelelõen átalakítja a Kincstári rendszert, új törvényben szabályozza az államháztartás mûködését.

4.11. A Kormány célja a közigazgatás átfogó reformjának és fejlesztési programjának kidolgozása. Ennek keretében érvényesítjük a regionalitás, teljesítményelv és a szakmai követelmények szempontjait és az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés követelményeit.

4.12. A Kormány kiemelt fontosságúnak tartja az állami vagyon kezelésének átláthatóságát és hatékonyságát, valamint a privatizáció folytatását.

5.1. A kormányzati jövedelempolitika legfontosabb alapelve, hogy a lakossági jövedelmek a gazdasági teljesítménnyel és a versenyképesség megõrzésének céljával összhangban alakuljanak.

5.2. A jövedelempolitika hatékonyságának növelése érdekében visszaállítjuk az Érdekegyeztetõ Tanács és a közszolgálati érdekegyeztetés intézményeit. Az itt folyó bértárgyalások mellett  napirendre tûzzük a gazdasági, költségvetési tervekkel, az adózási feltételekkel kapcsolatos kormányzati elképzelések megtárgyalását is.

5.3. A közszférában úgynevezett felzárkóztató program indul, melynek keretében - 2002. közepétõl 2004. január 1-ig - egyszeri, jelentõs bér-kiigazítás valósul meg a közalkalmazottak körében. Ezt követõen folyamatos felzárkóztatásra kerül majd sor, melynek során a közszféra keresetei minden évben a GDP-t meghaladó mértékben emelkednek.

5.4. A kormányzati jövedelempolitika az érdekegyeztetés során azt célozza, hogy a versenyszektorban a reálkeresetek folyamatosan a termelékenység és a jövedelmezõség arányában növekedjenek, s ez álljon összhangban a magyar gazdaság fejlõdésének versenyképességi és egyensúlyi követelményeivel.

5.5. Elõsegítjük a lakossági megtakarítások növekedését a tartós megtakarítási formák adózási kedvezményeinek megõrzésével, a kamatadó 0%-os mértékével és az adószámlán keletkezõ árfolyamnyereség adómentességének visszaállításával.

6.1. A munkaadókkal és a munkavállalókkal megállapodunk a törvényes munkaidõ csökkentésérõl és ezzel is elõsegítjük a részmunkaidõs foglalkoztatás terjedését.

6.2. Kezdeményezzük a Munka Törvénykönyve módosítását. Ennek keretében szavatoljuk a heti két teljes pihenõnapot úgy, hogy ezek egyike vasárnap legyen és a pihenõnapon végzett munkáért járjon kiemelt díjazás.

6.3. A szervezett munkaerõpiacon megerõsítjük és szélesítjük a nem hagyományos munkavégzési formákat:

6.4. A munkaerõpiacon hátrányos helyzetben lévõ csoportokat célzott programokkal segítjük.

6.4.1. A megváltozott munkaképességûek rehabilitációját szolgáló érdekeltségi és támogatási rendszert korszerûsítjük.

6.4.2. A gyermekükrõl gondoskodó nõk, s kivált a férj nélkül élõ asszonyok munkavállalását megkönnyítjük.

6.4.2.1. A munkaügyi intézményrendszer legfontosabb feladata a pályakezdõk mielõbbi foglalkoztatásának elérése.

6.4.2.2. A romák foglalkoztatását segítve nagyszabású és átfogó programot indítunk.

6.4.2.3. A munkanélküli ellátás rendszerét átalakítjuk. A munkanélküli járadék mellett fix összegû munkanélküli segélyt is bevezetünk.

6.5. Felülvizsgáljuk a közszolgálati törvényeket és újraszabályozzuk a köztisztviselõk, a közalkalmazottak és a szolgálati törvény hatálya alá tartozók helyzetét, kereseti rendszerét és kedvezményeit.

6.6. Létrehozzuk az egységes foglalkoztatási nyilvántartást. Hatásosabbá tesszük a munkaügyi ellenõrzés rendszerét.

6.7. Rendezett munkaügyi kapcsolatokat kívánunk elérni, s ennek érdekében az érdekeltekkel szociális párbeszédet folytatunk.

6.8. A civil szervezetek között a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek számára is felajánlható lesz az SZJA 1%-a és e szervezetek is indulhatnak a különbözõ hazai illetve EU pályázatokon.

7.1. A Kormány tiszteletben tartja az infláció mérsékléséért és az árstabilitás megvalósításáért felelõs Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségét.

7.2. A Kormány tudatában van annak, hogy a monetáris politika csak reális inflációs cél megjelölése esetén alkalmazhatja sikerrel az inflációs célt követõ jegybanki politikát. A kamatpolitika segíti az infláció csökkentését, ami egyben a legjobb ösztönzõje a megtakarításoknak.

7.3. A kormányzat a gazdaságpolitika rendelkezésére álló eszközök összehangolt alkalmazásával támogatja az infláció folyamatos mérséklõdését és ezzel a kormányzati ciklus végére elõkészíti Magyarország monetáris uniós tagságát. Az infláció mérséklését segíti a várakozások csillapodása, mivel reális, megvalósítható célokat tûzünk ki és ezek elérését közgazdasági eszközökkel biztonságosan segítjük.

7.4. Az árfolyampolitika jelenlegi kereteit fenntartjuk, az Európai Árfolyam-mechanizmussal (ERM II) konform ± 15%-széles sávos árfolyamrendszert megõrizzük. A gazdaságpolitika a monetáris politikával együttmûködve törekszik arra, hogy a forint árfolyama kiszámítható, alapvetõen a gazdasági folyamatok alakulásától vezérelt, a versenyképességet támogató pályán mozogjon. Miközben az ország gyors felzárkózásának kulcstényezõje, hogy sikerüljön megõrizni vonzerejét a külföldi mûködõtõke befektetések számára a gazdaság- és monetáris politika fontos célja az is, hogy összehangolt lépésekkel kivédje a rövidebb, hosszabb távú spekulatív tõkeáramlások esetleges romboló hatását.

7.5. A Kormány a monetáris unióhoz való csatlakozás feltételeinek mielõbbi teljesítése érdekében jó együttmûködésre törekszik a jegybankkal. Az euró bevezetésének és a monetáris unióhoz való csatlakozás idõpontjáról a Kormány az Európai Unióba való belépéskor hoz döntést.

7.6. A sikeres monetáris politika viteléhez alapvetõ fontosságú a jegybank független, de szakmai alapokon megvalósuló mûködése, amelyhez a szükséges feltételeket megteremtjük. A Monetáris Tanács tagjai függetlenségének megerõsítésére módosítjuk a jegybanktörvényt.

8.1. A Kormány célja, hogy a létrejövõ regionális önkormányzatok mûködésének megkezdésekor a finanszírozási rendszer átalakítása is befejezõdjön.

Az átalakításnak olyannak kell lennie, amely a jelenlegi két fõ problémát kiküszöböli:

• biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat,
• kiszámíthatóvá kell tenni a rendszert.

8.2. A jövõben új vagy többlet feladat elõírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.

8.3. Az SZJA-n belül duplájára növeljük a szabad rendelkezésû, un. helyben maradó részt. A szabad források növekedése természetesen növeli a települések közötti jövedelem különbségeket, ezért nagyobb figyelmet fordítunk ezek mérséklésére. A mérséklés azonban nem jelenthet teljes kiegyenlítést és nem csökkentheti a magasabb jövedelemmel rendelkezõk érdekeltségét a helyi források feltárásban és realizálásában.

8.4. Az egyedi döntést igénylõ központi támogatások felhasználásáról való döntést a régiókhoz rendeljük. A regionális önkormányzatok létrejöttéig e decentralizált jogokat (pl. a fejlesztési támogatások esetén) a regionális fejlesztési tanácsok gyakorolják.

8.5. A feladat és hatáskörök átrendezéséhez illesztjük az önkormányzatok egymás közötti forrásmegosztását, jelentõsen csökkentjük a normatívák számát, ezek belsõ tartalmát korszerûsítjük.

8.6. A Kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, mely az autonóm önkormányzat feltétele.

8.7. Az önkormányzati szférában is kialakítjuk az érdemi érdekegyeztetés kereteit.

8.8. A Kormány kezdeményezi az önkormányzatok pénzügyi és törvényességi ellenõrzésének hatékony, az önkormányzati alapjogokkal összehangolt megoldását.

9.1. A közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztésében stratégiai cél az MO, M3, M5, M7 autópályák és a kapcsolódó gyorsforgalmi utak építésének befejezése, illetve folytatása, továbbá a 4-es, 6-os és 8-as fõ közlekedési utak gyorsforgalmi úttá fejlesztése. Ezzel egyidejûleg növekvõ források szolgálják a települések közötti, illetve a településeket elkerülõ úthálózat fejlesztését és karbantartását. Különös súlyt fektetünk a nehezen megközelíthetõ kistelepülések feltáró útjainak kiépítésére, illetve korszerûsítésére.

9.2. A tömegközlekedés minõségének javítása érdekében fejlesztjük a közúti és a vasúti jármûparkot. Részben regionális állami közlekedési vállalatokkal végeztetjük el a személy- és áruszállítást. Elérjük a köztulajdonú közlekedési vállalatok szoros együttmûködését azért, hogy egységes elveken nyugvó tarifa rendszer alapján összehangolt, összekapcsolható szolgáltatást nyújtsanak az utazók számára. Növeljük a nagyvárosokon kívüli, a tömegközlekedéssel elérhetõ "P+R" parkolók számát. Folytatjuk a korábban megkezdett metróépítési programot.

9.3. A helyi tömegközlekedés színvonalas mûködése érdekében normatív költségvetési támogatást vezetünk be.

9.4. Korszerûsítjük az elavult jármûparkot. A környezetvédõ megoldásokat ebben az esetben is adókedvezményekkel ösztönözzük.

9.5. Végrehajtjuk a pályavasút és a vállalkozó vasút gazdálkodásának szétválasztását, valamint a MÁV irányításának reformját. Megvalósítjuk a nemzetközi gyorsvasúti hálózathoz történõ harmonikus csatlakozást, a tranzitvonalak és a kocsipark modernizációját, támogatva a kombinált fuvarozás és a logisztikai központok fejlesztését.

9.6. Kezdeményezzük 2003-ban egységes közlekedési törvény megalkotását és a közlekedésfejlesztésrõl hosszú távú feladatairól szóló országgyûlési határozat elfogadását.

10.1. Az 1997-ben elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Programot továbbfejlesztve nagyobb hangsúlyt helyezünk a környezetvédelmi vizsgálatok elvégzésére, a mûködõ rendszereknél a környezetet védõ szabályok betartására és a "szennyezõ fizet" elv érvényesítésére.

10.2. A környezetvédelmi beruházásokat jelentõsen gyorsítjuk, összhangban az EU felvételi tárgyalásokon született megállapodással.

10.3. Kedvezményekkel segítjük a hulladék feldolgozó háttéripar fejlõdését. Országos programot indítunk annak érdekében, hogy a lakosság közremûködjön a szelektív hulladékgyûjtésben. Támogatjuk a másként nem hasznosítható hulladék megsemmisítését szolgáló önkormányzati fejlesztéseket. Segítjük a településeket, hogy 2003-ig megvalósítsák a szervezett hulladék szállítást.

10.4. A gazdasági életre vonatkozó szabályrendszerben fokozottan érvényesítjük a környezetvédelmi szempontokat. Ennek hatására a vállalkozói szféra környezetvédelmi kiadásai emelkedni fognak.

10.5. A Tisza-völgy és mellékfolyóinak árvízvédelme érdekében új és mûködõképes védelmi programot valósíthatunk meg, ami elsõsorban a víz elvezetésére és lehetséges mértékû hasznosítására szolgál, s nem a gátak magasságának emelését tekintjük egyedül hatásosnak.

10.6. "Százmillió fa" program keretében százmillió fát ültetünk az évtized végéig. Ebbõl egymilliót a települések belterületén, tízmilliót pedig a települések körüli zöld gyûrûként.

10.7. Végrehajtjuk a nemzetközi környezet-egészségügyi akcióprogramot, amelyben kiemelt szerep jut az allergiát elõidézõ tényezõk visszaszorításának.

10.8. A környezet állapotát mérõ megfigyelõ rendszerek fejlesztésére jelentõs eszközöket fordítunk annak érdekében, hogy a környezet megóvására irányuló döntések megalapozottabbá váljanak.

10.9. Igényeljük és bátorítjuk a helyi közösségek és a környezetvédõ mozgalmak részvételét a környezetvédelmet érintõ állami, önkormányzati döntési folyamatokban.

11.1. A Kormány energiapolitikája tudomásul veszi, hogy a magyar energiaigények kielégítésében (miként számos EU-országban is) döntõ az import szerepe.

11.2. A kormányzat alapvetõen piaci eszközökkel befolyásolja az energetikában is a fogyasztói-termelõi magatartást, végrehajtja a liberalizációt és segíti a piaci keretek EU-konform kialakítását. Ugyanakkor a szférában az állami tulajdonú társaságok hatékony és biztonságos mûködésére is szükség van.

11.3. A gazdaságilag szükséges, de a lakosság számára túlzott terhet jelentõ hazai áremelkedések elkerülését az energiatermelõk nem finanszírozzák, itt csakis állami szerepvállalás lehetséges. A fogyasztói árváltozások esetén a szükséges kompenzációról - a rászorultak körében szociális alapon - költségvetési és egyéb külsõ források bevonásával, illetõleg szociális tarifa alkalmazásával az állam gondoskodik.

11.4. Költségvetési eszközökkel támogatunk energia-takarékosságot eredményezõ programokat.

12.1. Magyarország útja az elektronikus Európa útja; nincs más modell, mint a tudás alapú, információs társadalom. Az információ társadalma sem létezhet a kor követelményeinek megfelelõ, a gazdaság és kereskedelem szereplõi számára kiszámítható, biztonságos jogi kereteket adó, az egyén számára az információközlés szabadságát és a magánszféra védelmét biztosító, mindenek elõtt a tudáshoz, információhoz való jog alapjogként való elismerését tükrözõ, demokratikus társadalmi rendszer nélkül. Az információs társadalommá alakulás elõsegítése ezért kiemelt állami feladat.

Európa megfogalmazta az E-Europe programot. Magyarország rendelkezik nemzeti információs stratégiával, ám a társadalom túlnyomó többsége még nem jut hozzá az informatika biztosította elõnyökhöz, és ezért egy újabb, most digitális szakadék kialakulása fenyeget. Az állampolgárok közösségét szolgáló állam feladata tehát, hogy a kor színvonalának megfelelõ tájékoztatással és eszközök, lehetõségek biztosításával felkészítse a társadalmat az új eszközök

és módszerek alkalmazására a mindennapokban, a gazdaságban, az információhoz-jutásban és a közigazgatásban. Az információs társadalom kialakulása kormányzati info-kommunikációs program kidolgozását és megvalósítását igényli.

Ennek fõ irányai:

12.1.1. A demokrácia érvényesítése. Az információs társadalom kiépítése párhuzamos a demokrácia intézményeinek megerõsítésével és a szolgáltató jellegû államigazgatás kialakításával. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a közhatalmi szervek, a közpénzbõl mûködõ rendszerek és állami szolgáltatások tevékenysége és gazdálkodása a nyilvánosság elõtt történjék. Az adófizetõknek jogukban áll megtudniuk, hogy adóforintjukkal és politikai felhatalmazásukkal hogyan gazdálkodik a hatalom. Ezért az Internet eszközrendszerével fokozatosan nyilvánossá tesszük a hatalomgyakorlás, a közigazgatás tevékenységét, költségeit, dokumentumait. Ezek megismerését az állampolgárok jogává kell tenni, s ehhez biztosítani kell a szükséges eszközöket is.

12.1.2. A gyorsan változó fogyasztói igények kielégítése. Ennek érdekében következetesen megvalósítjuk a piaci liberalizációt. Jelentõs árcsökkenést érünk el a szolgáltatásoknál úgy, hogy innovatív árformák is keletkezzenek (amelyek nem gátolják az elterjedést). Az informatikai eszközök elterjedését segítõ - a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló - adópolitikai eszközöket (pl. gyorsított amortizáció, kedvezményes forgalmi adókulcs idõszakos érvényesítése) fogunk alkalmazni. Új, egyetemes szolgáltatási programot alakítunk ki, amely versenyre épül és fokozatosan alanyi joggá teszi az Internet elérését. Elsõsorban az oktatás és az egészségügy területén teremtjük meg a közösségi szolgáltatások hátterét.

12.1.3. Kedvezõ gazdasági feltételeket nyújtunk az info-kommunikációs szektor gyors kiépülése és hatékony mûködése számára. Ösztönzõ árszabályozást vezetünk be, a távközlõ hálózatok korrekt összekapcsolását kívánva elérni.

12.1.4. Az állam info-kommunikációs tevékenységét kiteljesítjük és hatékonnyá tesszük. Ennek fontos eleme az önkormányzati és a központi közigazgatás - különösen az ügyfélkapcsolatok - internetesítése, a kormányzati tevékenységgel összefüggõ nyilvánosság megvalósítása.

12.1.5. Az iskolai és a felnõttoktatásban kiemelkedõ szerepet kap a számítógépes ismeretek elsajátítása.

12.1.6. Azoknak a családoknak a számára, akik legalább egy 14-25 év közötti gyermeket nevelnek, lehetõvé tesszük a számítógéphez és internet eléréséhez szükséges eszközök költségvetési támogatással történõ megvásárlását. Valamennyi 14 és 25. életév közötti fiatal számára támogatást adunk ahhoz, hogy önálló internet hozzáféréssel rendelkezzenek és naponta meghatározott ideig támogatott áron használhassák a világhálót.

13.1. A tudomány- és technológiapolitika a társadalom felemelkedését, a gazdaság növekedését egyre jobban meghatározó kormányzati eszköz. A fejlett országokban e szférába tartozó tevékenységek és intézmények mûködése adja a gazdasági növekedés motorját.

A 2003-2006. négyéves költségvetési idõszakban a Kormány közvetlen költségvetési támogatással, az európai kutatási programokbeli eredményesség fokozásának elõsegítésével és közvetett gazdaság- és tudománypolitikai ösztönzõkkel biztosítja a magyarországi felhasználású K+F ráfordítások egyenletes növekedését.

13.2 A kormányzati munkában a termelési innovációt támogató politika elsõbbséget kap. Kiemelt célunk, hogy a fejlett technológiát alkalmazó, tudásintenzív munkaerõt és helyi fejlesztést is igénylõ mûködõ tõke az országban fokozza befektetéseit, fejlessze kapacitásait. Annak érdekében, hogy az innovációt segítõ intézmények és az innonatív tevékenységek fejlõdjenek Magyarországon, a Kormány a kiemelt feladatának tekinti:

• az innováció-barát szabályozási környezet megteremtését,
• Magyarország, mint K+F helyszín vonzóvá tételét,
• a szellemi tulajdon védelmének erõsítését
• a kis- és középvállalatok innovációs forrásainak lehetséges bõvítését.

13.3. Nélkülözhetetlen, hogy eredményessé tegyük az innovációt segítõ eszközrendszert. E területen is erõsödnie kell a regionális koordinációnak, hogy jelentõsen több K+F célú nemzetközi (EU), és hazai forrás jusson az egyes régiók központjaiba is.

13.4. Az alapkutatásokat, a tudományágak önálló mûvelését biztosító tudományos intézményrendszer két nagy bázisa a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózata és az egyetemek. Az egészségügyi-, az agrár-kutatások és tudományos megalapozású fejlesztések stratégiájának meghatározásában és megvalósításában döntõ szerepe van az egészségügyi országos intézeteknek, klinikáknak és tankórházaknak, valamint az agrárkutatási intézményeknek. Létrehozzuk a környezetvédelmi (ökológiai) kutatások új mûködési és szervezési szemléletet megvalósító országos hatósugarú centrumát. A felsõoktatásban, az MTA kutatóintézeti hálózatában, az agrárkutatás intézményeiben, az egészségügyi országos intézetekben és tankórházakban, valamint a közgyûjteményekben jelentõsen növeljük a kutatási minõség fenntartásához kapcsolódó dologi forrásokat és a programtámogatási formában célzottan felhasználható forrásokat is. A K+F ráfordítások növelésének rendszerében elérjük, hogy a felsõoktatási intézmények költségvetésének átlagában a kutatási-fejlesztési felhasználás a kormányzati ciklus végére meghaladja a 15%-ot. Biztosítjuk az állami kutatóhálózat más intézményeinek biztonságos mûködését is. A Kormány az MTA köztestülete által összehangolt kutatásokra 2002. végéig hároméves szerzõdést kíván kötni az MTA vezetésével az együttesen kiválasztott, stratégiai fontosságú kutatási területek hatékony mûvelése érdekében.

13.5. A Kormány elkötelezetten támogatja a magyar nyelv, irodalom, történelem és kultúra nemzetközileg is korszerû kutatását, a hungarikumok gyûjtését és mentését, függetlenül attól, hogy azt határainkon innen vagy túl, magyar vagy más anyanyelvû tudósok, intézmények mûvelik.

13.6. Ösztönözzük az egész társadalmat érintõ és foglalkoztató problémák sokoldalú, magas színvonalú, nemzetközi horizontú, nyilvános megvitatását, támogatjuk e viták fórumainak mûködését. A Kormány igényli és védi a különbözõ világnézeti, szakmai, erkölcsi és politikai kiindulópontokból, az eltérõ vallási és kulturális alapállásból megfogalmazott történeti és kritikai elemzések, alternatívák egyenrangú, egymást tisztelõ, demokratikus megfogalmazását. A Kormány elvi és jogi kereteket biztosít a nem-állami tulajdonú non-profit kutatóhelyeknek a társadalom mai helyzetének feltárását, a magyarság kulturális és történelmi önmegismerését, a hazai nemzetiségi és más kisebbségek önszervezõdését elõsegítõ, államilag is finanszírozott kutatási programokba való bekapcsolódásához.

13.7. A tudománypolitika eredményességének fontos feltétele a tudományos közélet tisztasága, a tudományosság értékrendjének mind teljesebb érvényre juttatása. A kutatás etikai követelményeinek elfogadására és a tudomány iránti bizalmat fokozó alkalmazására a Kormány kezdeményezi a kiemelt közfigyelmet felkeltõ orvosetikai, élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi kérdésekben a tudományos és a szakmai társaságok minél aktívabb, folyamatos párbeszédét a társadalommal. A Kormány minden tudományos kutatási program költségvetésének 5%-át az eredményeknek és azok alkalmazási kockázatainak széles társadalmi megismertetésére és az élethosszig tartó oktatás megfelelõ szakaszában való megjelenítésére javasolja fordítani.

13.8. A tudományok mûvelését meghatározó akadémiai szférában - az egyetemeken, a fõiskolákon, az MTA intézethálózatában - gondoskodunk az autonómia követelményeinek maradéktalan tiszteletérõl, a politikai befolyástól mentes mûködés feltételeirõl. A kormányzat nem avatkozik be hatalmi eszközökkel a tudomány, a tudományos intézményrendszer mûködésének napi kérdéseibe, ideértve a hivatali, intézeti vezetõk nyilvános pályázati és szakmai elbírálásra alapozott kinevezését, valamint a törvényes elõírásokat követõ, a szakmai fórumok véleményét is figyelembevevõ felmentését is.

13.9. A Kormány határozott lépéseket tesz a kutatói-fejlesztõi szféra fiatalítására, a fiatal kutatók támogatására. Ennek érdekében

14. Vidék- és agrárfejlesztés

14.1. A Kormány munkahelyteremtõ, a környezetet megóvó vidékfejlesztési programot valósít meg.

14.2. A vidékfejlesztés stratégiai céljai:

14.2.1. A gazdaság teljesítõképességének növelése, amely alapul szolgál a munkahelyteremtéshez.

14.2.2. A gazdaság térszerkezetének befolyásolása annak érdekében, hogy a fejlõdés területileg kiegyenlítettebb legyen.

14.2.3. A természeti és az épített környezet ápolása, megóvása a jövendõ generációk számára. A tájkörzeti gazdálkodás szempontjainak fokozott figyelembevétele.

14.2.4. A vidéken élõk mostanra kialakult hátrányainak csökkentése és az emberek társadalmi esélyegyenlõségének javítása.

14.2.5. A falvak életképességének megerõsítése.

14.3. A Kormány versenyképes, az európai integrációba beépülõ magyar mezõgazdaságot teremt. Ezért az agrárpolitika céljai:

14.3.1. A mezõgazdaságból élõk méltányos jövedelmének megteremtése.

14.3.2. A versenyképes mezõgazdaság korszerû gazdasági szervezeti és mûszaki alapjainak kialakítása és az új követelményeknek megfelelõ termelés növekedésének elindítása.

14.3.3. Az EU-ba való zökkenõmentes betagolódás elõkészítése és az onnan származó elõnyök maximálása.

14.4. Az agrárfejlesztést szolgáló lépések:

14.4.1 Még 2002-ben - a piaci zavarok elhárítására - új agrárrendtartási törvényt terjesztünk elõ és fokozatosan, az EU elõírásait érvényesítve intervenciós rendszert vezetünk be. Ennek során a gabonaszektorban már 2002-ben hatályba lép az új intervenciós módszer.

14.4.2. A pénzügyi válság enyhítésére 2002-ben a termelés hitelterheket mérsékeljük. A kedvezõtlen adottságú térségekben három éves adósságcsökkentõ programot hirdetünk meg.

14.4.3. Egyszerûbb, átláthatóbb és korrupció mentes támogatási rendszert vezetünk be. Növeljük a normatív támogatások arányát és csökkentjük az adminisztrációt.

14.4.4. A mezõgazdasági kistermelõk helyzetének javítására emeljük az õstermelõk adómentes jövedelmének határát, növeljük az adókedvezményeket és támogatásokkal segítjük a nyugdíjjogosultság megszerzését, illetve azt, hogy õk is részt vegyenek az egészségbiztosítási rendszerben.

14.4.5. Kialakítjuk a mezõgazdasággal foglalkozók számára modern ismereteket nyújtó, ingyenes tanfolyamok rendszerét.

14.4.6. Az agrártámogatáson belül a fejlesztési támogatások arányát jelentõsen növeljük. Ilyen módon azt is ösztönözzük, hogy a termelõk kapcsolódjanak az egészséges élelmiszereket elõállítók mind szélesebb köréhez, mert ezek az igények megnõttek bel- és külföldön.

14.4.7. Az állami források elosztásában biztosítani fogjuk a civil szervezetek és köztestületek ellenõrzõ szerepét. Azonos versenyesélyeket adunk minden agrárvállalkozási formának. Visszaállítjuk az agrárirányítás szakmai hitelét és rendezzük az agrárkamarák gazdaság szervezõ feladatait.

14.4.8. Felgyorsítjuk az EU csatlakozásra való felkészülést.

- A gazdasági és helyi önkormányzatokra támaszkodva valamennyi támogatási, fejlesztési és ösztönzési rendszerben érvényesítjük az EU nyilvántartási és szakmai követelményeit.

- Megteremtjük a SAPARD program mûködésének feltételeit, egyidejûleg a programot felülvizsgáljuk. A közösségi forrásokat a vidék gazdasági felkészülését segítõ, tervekre összpontosítjuk.

- Az EU-val folyó tárgyalások során olyan bázisszámokat, ország-kvótát és támogatási kifizetési lehetõségeket kívánunk elérni, amely számunkra kedvezõek és lehetõvé teszik, hogy hazánkat az Unió többi tagállamával egyenlõ módon bírálják el.

14.4.9. A magántulajdont sértõ földtörvény csomagot 2002-ben módosítjuk. Az EU csatlakozási tárgyalásokon, a külföldiek földszerzésével kapcsolatban, a magyar gazdálkodók számára az eddig elértnél kedvezõbb kompromisszumra törekszünk. A földtulajdonszerzést és használatot a mezõgazdaságban élõ gazdálkodók érdekei szerint szabályozzuk. Megteremtjük a tartós földbérlet kedvezõ feltételeit. A bérlet idõtartamának növelését adókedvezménnyel ösztönözzük.

14.4.10. Kialakítjuk a birtokpolitika elveit és meghatározzuk végrehajtásának jogi, intézményi hátterét. Az átalakított Nemzeti Földalapot társadalmi ellenõrzés mellett mûködtetjük.

14.4.11. A szövetkezeti üzletrészek felvásárlását befejezzük. Az alanyi jogú szövetkezeti üzletrészekre megkülönböztetés nélkül vételi ajánlatokat teszünk, a felszámolt szövetkezetek üzletrész tulajdonosait kárpótoljuk. Az üzletrészeket - hosszú távú kedvezményes hitelek nyújtása mellett - a szövetkezetek, tagjaik alkalmazottaik és az integrációban résztvevõk részére vételre ajánljuk fel.

14.4.12. Biztosítjuk a szövetkezés szabadságát, ezért módosítjuk a szövetkezeti törvényt, javítjuk a szövetkezeti gazdálkodás jogi feltételeit.

14.4.13. A családi gazdaságok megerõsödése és az idõs földtulajdonosok helyzetének javítása érdekében kidolgozzuk a "földért-járadékot" program jogi kereteit és garantáljuk e programban résztvevõk biztonságát.

14.4.14. Egyszerûsítjük a szõlõ- és bortermelõket sújtó jövedéki szabályokat.

14.4.15. Olyan intézményrendszert alakítunk ki, amely csak a szükséges mértékben vesz részt a gazdasági folyamatok befolyásolásában.

14.5. A vidékfejlesztést segítõ lépések

14.5.1. A területfejlesztési intézményrendszer átalakításával, demokratikus, alulról építkezõ jellegének helyreállításával   és a rendelkezésre álló források növelésével mérsékeljük a    területi különbségeket és alkalmassá tesszük az EU támogatás fogadására.

14.5.2. Elõmozdítjuk a vidéki munkahelyteremtést és segítjük a meglévõk megtartását. Ehhez hazai és EU-forrásokat, támogatásokat ugyancsak felhasználunk.

14.5.3. A törvényekben kormányzati hatáskörbe utalt adókedvezmények elbírálásakor a fõ szempontunk a térség fejlõdésének segítése lesz.

14.5.4. Az állami infrastruktúrafejlesztés - az EU ilyen célú támogatásainak felhasználásával - segítse elõ a hátrányos helyzetû térségek gyorsuló fejlõdését. Az ezt szolgáló EU-programok megvalósításához szükséges társfinanszírozás forrásait az államháztartásban biztosítjuk.

15.1. A magyar gazdaság fejlõdése a továbbiakban is a külkereskedelmi forgalom dinamikus növekedését feltételezi. A magyar kivitel elõsegítése a gazdaságdiplomácia legfontosabb törekvése lesz. Az EU-ban szokásos módszereket kívánjuk alkalmazni az export ösztönzésére.

15.2. Az EU-csatlakozástól a vámszabadterületi termelés jelentõs része megszûnik, az átmenetet egyszeri adózási kedvezményekkel támogatni fogjuk.

15.3. A fizetési mérleg hiánya nem haladhatja meg a GDP 4-5%-át.    Ennek elérése során egyre inkább támaszkodhatunk az EU növekvõ forrásaira.

16.1. A turizmus állami irányítási rendszerében visszaállítjuk az Országos Idegenforgalmi Bizottság meghatározó szerepét. A turizmus regionális és helyi irányító területeibe újra meghívjuk a szakmai szervezeteket.

16.2. A fejlett turizmus elõnyeit élvezõ országok gazdasági szabályrendszerét követjük.

16.3. Növeljük az üdülési csekkek adómentes értékhatárát, a kibocsátható csekkek mennyiségét és az elfogadóhelyek számát. Kialakítjuk az ifjúsági és a szenior turizmus támogatásának normatív rendszerét.

16.4. A turizmus szakembereinek képzésén belül bevezetjük a vendéglátói alaptudást nyújtó tömegoktatási formákat.

16.5. Egységes nemzeti regionális marketingpolitikát folytatunk, amely a külképviseletek hálózatára is építve, jelentõsen növeli az ország és az országrészek ismertségét, bemutatja a tájak szépségeit, idegenforgalmi kínálatát.

A szocialista-liberális kormánynak történelmi feladata, hogy beteljesítse hazánk teljes integrációját Európában és az euroatlanti közösségben, ezzel megteremtse a magyar nemzet újraegyesítésének lehetõségét az európai keretek között.

A Kormány legfontosabb feladata, hogy megvalósítsa a rendszerváltozás idõszakában széles társadalmi konszenzusra alapozva megfogalmazott és az azóta hivatalban volt kormányok által folyamatosan képviselt külpolitikai törekvést: lezárja Magyarország euroatlanti integrációjának folyamatát az Európai Unióbeli tagság elérésével. Ezzel egyenértékûen fontos feladata, hogy a kapcsolatok kiegyensúlyozott és sokoldalú építésével erõsítse a stabilitást a közép-európai térségben, járuljon hozzá a határokon túl élõ magyarság nemzeti önazonosságának, az anyaországgal ápolt gazdasági, oktatási, kulturális és személyes kapcsolatainak az erõsítéséhez. Utóbbi azonban nem csak a külpolitika feladata, hanem az egész kormányzati munka egyik legfontosabb összetartó eleme.

A Kormány külpolitikája értékközpontú: azoknak az európai politikai hagyományban - és így a magyar hagyományokban - gyökerezõ demokratikus értékeknek az alapján áll, amelyek a rendszerváltozáskor kialakult közmegegyezésben is megfogalmazódtak.

Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult a nemzetközi erõtér. A legfontosabb változások a következõk:

1.2.1. Az európai kontinensen végbement társadalmi-, politikai változások egyik legmarkánsabb kifejezõdése, hogy Magyarországot - Csehországgal és Lengyelországgal együtt - tagjai közé fogadta a világ legerõsebb katonai szövetsége, a NATO.

1.2.2. Az Európai Unió óriási minõségi fejlõdésen ment keresztül: megteremtette az egységes belsõ piacot és a közös valutát, az integráció szerves részévé vált a bel- és igazságügyi együttmûködés, formálódnak a közös kül-, biztonság- és védelempolitika keretei.

1.2.3 A világgazdaságban tovább nõtt a kölcsönös függõség, jellemzõvé vált a globalizáció. A biztonsági kockázatok jelentõs része ma már nem-állami szereplõktõl származik. A 2001. szeptember 11-i példátlan terrorista támadás is azt bizonyítja, hogy a hasonló fenyegetések ellen hagyományos eszközökkel nehéz védekezni, világviszonylatban újra kell gondolni a biztonságpolitika egészét. Ennek elsõ lépése feltárni és megoldást keresni azon okokra, melyek a nemzetközi bûnözés és terrorizmus terjedését táplálják.

2.1 A XXI. század elején jelentkezõ új biztonsági kihívások, a nemzetközi kapcsolatokban és az egyes intézményekben végbemenõ gyors és radikális változások a külpolitika megújítását, eszközeinek újragondolását valamennyi kormány számára elkerülhetetlenné teszik.

2.2 A Kormány széles nemzeti egyetértésen alapuló külpolitikai gyakorlatot kíván folytatni, amely mentes a pártpolitikai és ideológiai megfontolásoktól. Következetesen képviseli a nemzeti érdekeket és biztosítja az ország fejlõdése számára legelõnyösebb nemzetközi feltételeket. Politikáját az új évezred követelményeinek megfelelõ, korszerû európaiság-, és nemzettudatra építi, amely figyelembe veszi az ország tényleges súlyán alapuló nemzetközi mozgásterét. A külpolitikai konszenzus formálásában szerepet kell kapnia a gazdasági élet, a civil társadalom szereplõinek, a szakmai-tudományos testületeknek és intézményeknek egyaránt.

2.3. A külpolitikája megvalósítása során a Kormány - a magyar érdekeket és a közös euroatlanti értékeket egyidejûleg érvényesítve - egyik legsürgetõbb teendõjének az összhang megteremtését tekinti a magyar integrációs és a szomszédsági politika között, ami egyúttal szakítást jelent a regionális hatalmi illúziókkal. A magyarság jövõjének alakulása szempontjából kulcsfontosságú, hogy elõrehaladjon a velünk szomszédos országok euroatlanti integrációja, a közös értékrend és az annak megfelelõ demokratikus kultúra valamennyi térségbeli országban belsõ igénnyé és gyakorlattá váljon.

Taggá válásunk az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetében megerõsítette hazánk biztonságát, és szilárd kötõdését a fejlett demokráciák közösségéhez. A délszláv válság kezelése megmutatta, hogy az azonos értékeket valló országok közösségében lehetséges a nemzeti és a közös érdekek, valamint a felelõsség összehangolása. Az Egyesült Államok ellen intézett terrortámadás és a Szövetség várható újabb jelentõs bõvítése szükségessé teszi a NATO megújítását, amelynek elõsegítésére az új kormány elkötelezett. Csak aktív részvétellel biztosítható, hogy érdemi maradjon befolyásunk a Magyarország és a vele szomszédos térségek biztonságára is közvetlenül kiható változásokra.

Külpolitikai törekvéseink megvalósításának meghatározó keretét az euroatlanti intézmények adják. Küszöbön álló csatlakozásunk az Európai Unióhoz lényegesen több, mint külpolitikai feladat, hiszen a csatlakozási folyamat az élet minden területét átfogja. A Kormány külpolitikáját oly módon kell megvalósítani, hogy a magyar nemzeti érdekek és törekvések az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretei között is érvényesüljenek, integrálva azokat az uniós döntéshozatali folyamatokba. Ez megfelelõ felkészültséget igényel azokon a területeken is, amelyek nem tartoznak a magyar külpolitika hagyományos érdeklõdési körébe.

A globális kihívások csak világmérvû gondolkodással, összefogással, és erõ szerinti helyi, vagy távolabbi cselekvéssel kezelhetõek.

A magyar külpolitika törekvéseinek újrafogalmazása során a Kormány konstruktív, de kritikus viszonyt kíván kialakítani globalizáció összetett, olykor ellentmondásos jelenségéhez, amely a világgazdaságban, a környezet nemzetközi védelmének mind erõteljesebb követelményében, a nemzetközi biztonságot fenyegetõ új kihívásokban ölt testet. Miközben élni kíván a globalizáció lehetõségeivel, látja, hogy az a nemzeti önazonosság tekintetében veszélyeket is hordoz; ennek ellensúlyozására a Kormány hazai és regionális programokat dolgoz ki. Erõsíteni és szélesíteni kívánja együttmûködését kitárulkozó világunk valamennyi térségével és országával, különös figyelmet fordítva gazdasági érdekeink és kulturális értékeink képviseletére. A Kormány olyan körülmények kialakítását kívánja elõsegíteni, amelyek között az euroatlanti intézményekbe integrálódva is megmaradnak nemzeti értékeink, közösségeink és a magyar állampolgárok otthon érzik magukat hazájukban, Európában és a glóbuszon egyaránt.

4.1.1 Magyarország számára történelmi esély és lehetõség, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban intézményesen bekapcsolódjék az európai politikai- és gazdasági fejlõdés fõ áramlatába, és az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon. A Kormány az Európai Unióhoz történõ csatlakozást nem csupán külpolitikai feladatnak, hanem alapvetõ nemzeti érdeknek, a nemzet egésze felemelkedési programjának tekinti.

A folyamat nem köthetõ egyetlen parlamenti ciklushoz. A rendszerváltozás óta valamennyi demokratikusan választott kormány munkálkodott azon, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljék. A nemzeti közép hivatalba lépõ kormányára vár a feladat, hogy lehetõleg 2002 végéig lezárja a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval és megszervezze az arról szóló eredményes magyarországi népszavazást. A kormány törekvése, hogy 2004-ben Magyarország felkészült országként váljon az Európai Unió teljes jogú tagállamává.

4.1.2 A csatlakozási tárgyalások a döntõ, befejezõ szakaszukhoz érkeztek és 2002 végéig olyan kérdésekrõl kell megállapodni, amelyek az Európai Uniós tagság alapvetõ feltételeit határozzák meg Magyarország számára. A tárgyalásokon a Kormány épít az eddigi eredményekre és tiszteletben tartja a már elért megállapodásokat. Ugyanakkor hangsúlyosan és következetesen képviseli a magyar társadalom és gazdaság érdekeit. Ennek érdekében kölcsönösen elfogadható javaslatokat kíván tenni az európai tárgyalópartnereknek. A Kormány alapvetõnek tekinti, hogy a tárgyalások során érvényesüljenek az egyenlõ elbánás, az azonos jogok és kötelezettségek elvei. Ennek szellemében arra törekszik, hogy az átmeneti idõszak hossza az egymással összefüggõ kérdések esetében összhangban legyen.

4.1.3 Az uniós csatlakozás az egész társadalom, a nemzet egészének ügye. A Kormány a nemzeti egység szellemében folytatja a tárgyalásokat és támaszkodik valamennyi politikai- és társadalmi erõ véleményére. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás megköveteli a hatályos Alkotmány módosítását. A legsürgetõbb feladatok egyike a csatlakozáshoz kapcsolódó alkotmánymódosítás elõkészítése.

4.1.4 A Kormány kezdeményezni fogja, hogy az Országgyûlés gyakoroljon hatékony ellenõrzést a csatlakozási folyamat egésze felett. Támogatja, hogy az Országgyûlés feladatait és szerepét az integrációs folyamatban külön törvény szabályozza. Javasolja, hogy legkésõbb hazánk csatlakozásának idõpontjáig az Országgyûlésben a házelnök vezetésével, valamennyi párt elnökének és frakcióvezetõjének részvételével jöjjön létre Integrációs Nagybizottság. Azzal számolunk, hogy 2004-ben már a magyar választók is szavazhatnak az európai választáson, és a képviselõink elfoglalhatják helyüket az Európai Parlamentben.

4.1.5 A Kormány a magyar csatlakozás legfontosabb kérdéseiben érdemi párbeszédre törekszik a gazdasági élet meghatározó szereplõivel, a munkaadói, munkavállalói és a civil szervezetekkel. Az Európai Integrációs Tanács munkáját ezért valódi konzultatív fórummá teszi, amely keretet biztosít a folyamatos párbeszédhez.

4.1.6 Nemzeti érdekeink érvényesítésének lehetõsége, a tárgyalások eredményessége mellett, alapvetõen hazánk felkészültségén múlik. Ezért fel kell gyorsítani a hazai felkészülést; be kell fejezni a jogharmonizációs folyamatot, sürgõsen pótolni kell a tagsághoz szükséges intézmény-fejlesztési lemaradásokat. A Kormány az önkormányzatok bevonásával még 2002-ben kidolgozza a Nemzeti Fejlesztési Tervet és megkülönböztetett figyelmet fordít az Európai Unióból érkezõ pénzügyi támogatások fogadásához szükséges intézményrendszer gyors kiépítésére.

Különösen fontos, hogy a magyar társadalom felkészülten váljék az Európai Unió tagjává. Ennek érdekében a társadalom különbözõ csoportjai számára a Kormány, a civil szervezetek széles körû bevonásával felkészítési programokat szervez, és arra törekszik, hogy a magyar állampolgárok legszélesebb köre számára az Európai Uniós tagság elõnyei, esetleges hátrányai világossá váljanak. Külön gazdasági-, társadalmi programokkal gondoskodik arról, hogy a csatlakozás folyamatában rövid távon jelentkezõ kedvezõtlen hatásokat mérsékelje és ellensúlyozza. A nemzeti közép kormánya a csatlakozási- és felkészülési folyamat során hangsúlyos kérdésként kezeli a szociális biztonság, a szolidaritás, és a társadalmi esélyegyenlõség elveinek gyakorlati érvényre juttatását. A Kormány munkájának jobb megalapozása és a szakmai-társadalmi párbeszédben való erõteljesebb részvétel érdekében javítani kívánja az európai és biztonsági kutatások intézményi hátterét.

4.1.7 A Kormány meggyõzõdése, hogy történelmi lehetõség nyílik a magyar nemzet európai keretekben való újraegyesítésére. Ezért is támogatjuk a hazánkkal szomszédos országok integrációs felkészülését és csatlakozási folyamatát. Az Unió tagjaként Magyarország biztosítani fogja, hogy az egyidejûleg, vagy késõbb taggá váló szomszédos országokkal együtt, növekvõ mértékben vonjon be európai pénzügyi forrásokat a határokon átnyúló együttmûködés bõvítésére, a regionális kapcsolatok fejlesztésére.

4.1.8 Az európai integráció, az Európai Unió fejlõdésének új szakasza elõtt áll. Az Európai Unió jövõjével foglalkozó tanácskozásokon, az európai intézményekben a Kormány azt az álláspontot fogja képviselni, hogy erõsödjék az integráció nemzetközi versenyképessége, és szociális jellege. A Kormány következetesen támogatja az Európai Unió további bõvítését. Érvényesíteni kívánja, hogy az európai integráció mélyülésével egyidejûleg a nemzeti identitás megõrzése, és erõsítése a folyamat egészének meghatározó feltétele legyen. Támogatja, hogy az Európai Unió közösen, az eddigieknél hatékonyabb formában képviselje az európai érdekeket a nemzetközi színtéren.

5.1 Külpolitikánk célja, hogy megteremtsük az ország és a nemzet biztonságának, boldogulásának és a gyökeresen átalakuló világban való megmaradásának külsõ feltételeit, tiszteletben tartva a nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségeket.

5.2 A Kormány alapvetõ feladatának tekinti az ország biztonságának szavatolását, és olyan biztonságpolitika kialakítását, amely térségünk demokratikus átmenetének problémái és a hagyományos kihívások mellett megfelelõen képes kezelni a XXI. század új típusú kockázatait. Az eddigi eredményekre építve tovább fejleszti a nemzeti biztonsági stratégiát, és kidolgozza a nemzeti katonai stratégiát.

5.3 A Magyar Köztársaság biztonságának legfontosabb garanciája továbbra is a teljes integráció az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetébe. A Kormány támogatja a NATO megújítását, képességeinek és eszközeinek, a tervezési, a haderõ- és parancsnoki struktúra modernizálását szolgáló törekvéseket. Ebben a szellemben kívánja teljesíteni a Szövetségen belül már vállalt magyar kötelezettségeket, illetve az ország teherbíró képességével arányosan további megfelelõ hozzájárulást tenni. Miközben szükségesnek látja a globális, aszimmetrikus fenyegetések elleni védelmet lehetõvé tevõ képességek erõsítését, változatlanul nagy jelentõséget tulajdonít a Washingtoni Szerzõdés V. cikkelye alkalmazhatóságának, a NATO kollektív védelmi funkciója hatékonyságának, az európai válságkezelõ, béketámogató szerep megõrzésének.

A Kormány hozzá kíván járulni a transzatlanti szolidaritás erõsítéséhez, a NATO és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség kialakításához. Az Európai Unió leendõ, és a NATO tényleges tagjaként Magyarország kész hozzájárulni az EU Közös Védelmi és Biztonságpolitikája formálásához, a közös polgári és katonai válságmegelõzõ, válságkezelõ képességek kialakításához.

A Kormány támogatja a Szövetség további bõvítését, a nyitott ajtók politikájának fenntartását, a feltételek teljesítése mellett valamennyi szomszédjának vele azonos biztonsági rendszerbe való integrálódását. Ennek megfelelõen fog közremûködni a Szövetség partnerségi programjainak a megújításában, kiterjesztésében.

5.4 A Kormány üdvözli a NATO-Oroszország Tanács létrehozását. Az új minõségû kapcsolatok, közös döntést és cselekvést is magában foglaló intézményét fokozatosan, a kölcsönös érdekek és a pozitív tapasztalatok alapján kész további olyan területekre is kiterjeszteni, melyeken hozzá tudunk járulni az euroatlanti térség biztonságának erõsítéséhez, a bizalom légkörének és az együttmûködés gyakorlatának elterjesztéséhez. Ez kedvezõ hatást gyakorolhat a kétoldalú kapcsolatok bõvítésére is.

5.5 A Kormány javítani kívánja a hagyományos, illetve az új típusú kockázatok kezelésére alkalmas civil és katonai védelmi, biztonsági képességeket, az azok közötti összhangot. Ennek megfelelõen korszerûsíti a tervezés, a döntéshozatal, illetve a belsõ alkalmazás és nemzetközi felajánlás rendszerét, finanszírozását. Javítani fogja Magyarország hozzájárulási képességét az európai civil és katonai válságmegelõzéshez, kezeléshez a NATO, az EU, vagy az EBESZ keretei között.

6.1 Magyarország biztonsága, gyarapodása, nemzeti érdekeinek érvényesítése, valamint a térség stabilitása és fejlõdése szempontjából kulcsfontosságú a szomszédos, és a tágabb térségbeli országokhoz fûzõdõ jó viszony. A Kormány a szomszédos országokkal rendezett kapcsolatokra, bõvülõ együttmûködésre és a kölcsönös bizalom megerõsítésére törekszik. A szomszédainkkal összekötõ tényezõk közül mindenek elõtt a határainkon túl élõ nagyszámú magyarságot, a Magyarországon élõ nemzeti kisebbségeket, a földrajzi-gazdasági egymásrautaltságot, a kulturális és történelmi összetartozást, az infrastruktúra fejlesztés és a környezetvédelem közös feladatait, valamint az Európai Unióhoz és a NATO-hoz történõ csatlakozás integrációs törekvéseit kell kiemelni. A szomszédos országokhoz fûzõdõ viszony meghatározó elemét jelentik az elõzõ évtizedben kötött alapszerzõdések, melyek igényes végrehajtása, további megállapodásokkal való kiegészítése közös érdek.

6.1.1 A Kormány - figyelembe véve a térség államainak euroatlanti integrációs törekvéseit - szükségesnek látja a velük fennálló jogi-szerzõdéses kapcsolatok áttekintését, a korábban megkötött alapszerzõdések és más kétoldalú megállapodások nyújtotta lehetõségek hatékonyabb kiaknázását, szükség esetén azok módosítását, illetve újak megkötését, beleértve azon országokat is, ahol erre korábban nem került sor.

6.1.2 A szomszédságpolitika területén a Kormány térségünk közös jövõjét az európai integráció keretei között képzeli el, az együttmûködést az európai értékrend alapján fejleszti. Segíti a szomszédos államok euroatlanti integrációs törekvéseit. A szomszédságpolitika gyakorlatában figyelembe veszi az egyes országok és a kapcsolatok sajátosságait.

6.1.3 A Kormány regionális politikájában a régió államainak helyzetébõl, politikai és integrációs törekvéseibõl, a hagyományos kapcsolatrendszer eredményeibõl indul ki, és ennek megfelelõen alakítja a két-és többoldalú együttmûködést.

Az euroatlanti szervezetek kibõvülése új megvilágításba helyezi a közép-európai térséghez fûzõdõ kapcsolatokat. A Kormány a közép-európai, ezen belül is elsõsorban a visegrádi együttmûködést minõségileg magasabb szintre kívánja emelni, annak kereteit, tartalmát és jellegét az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel meg kívánja újítani. A térség országai regionális együttmûködésének elmélyítése, az euroatlanti integráció, valamint a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai normák szerinti rendezése, egymást kölcsönösen segítõ és erõsítõ tényezõk.

A Kormány a közép-európai együttmûködés erõsítésén túl az euroatlanti integrációból egyenlõre kimaradó szomszédos térségekre is megkülönböztetett figyelmet fordít, hogy történelmi kapcsolataink Magyarország uniós csatlakozását követõen is az egyre szorosabb együttmûködés érdekében hasznosuljanak.

6.1.4 A szomszédsági viszony meghatározó eleme országaink fizikai kapcsolata és az ebbõl fakadó közvetlen emberi viszonyok: a közös határ, az összefonódó közlekedési infrastruktúra és légtér, az elválaszthatatlan, és közösen védendõ természeti környezet, a határok mentén fejlõdõ gazdasági együttmûködés, a határokat átlépõ kulturális, nyelvi és családi viszonyok szövedéke. Az államközi szintû érintkezés elmélyítésén túlmenõen bátorítjuk és segítjük az önkormányzatok, az érintett egyházak, a civil szféra kapcsolatteremtését.

Érdekünk a közép-európai együttmûködés különféle szervezeti kereteinek erõsítése. A visegrádi együttmûködés bizonyos formái várhatóan a NATO-n, és az Európai Unión belül is megmaradnak. A Közép-Európai Kezdeményezés, amely EU-tagokat, tagjelölteket és egyéb harmadik országokat egyaránt felölel, a bõvülõ Európai Unió mellett is szerepet játszhat a régió összetartó erejének növelésében.

7.1 A Kormány felelõsséget érez a határon túli magyarságért, annak szülõföldjén való boldogulását, helyzetének javítását, nemzeti, nyelvi és kulturális önazonosságának megõrzését kiemelt fontosságú nemzeti ügynek tekinti. A szomszédsági-, és a kisebbségi politikát szoros kölcsönhatásban kívánja megvalósítani. A határon túli magyarság olyan sajátos összekötõ kapocs Magyarország és a határon túli magyarságnak otthont adó szomszédos államok között, mely sajátos eszközeivel elõsegíti a szomszédsági kapcsolatok erõsítését a politika, a gazdaság, a kultúra, és az emberi kapcsolatok valamennyi területén.

7.1.1 A Kormány az Alkotmányban is rögzített politikai és erkölcsi kötelességének tekinti a határon túli magyarság támogatását.

Ennek megfelelõen támogatja a kedvezménytörvény további végrehajtását, ugyanakkor szükségesnek tartja az Orbán-Nastase megállapodás felülvizsgálatát. Olyan új, a szomszédos államok számára is elfogadható megállapodások megkötésére törekszik, amelyek összhangban vannak a kedvezménytörvény eredeti céljaival, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeivel, valamint az európai normákkal.

7.1.2 A határon túli magyar kisebbségeket érintõ kérdésekrõl csak szervezeteik, és választott képviselõik véleményének meghallgatásával születhet magyar álláspont. A Kormány megkülönböztetés nélkül kíván kapcsolatokat tartani a határon túli magyarság valamennyi legitim szervezetével.

7.1.3 A Kormány támogatja a határon túli magyarság anyanyelvi oktatási, kulturális és tájékoztatási igényeinek kielégítését. A magyar kisebbségi szervezetek anyagi támogatását legalább a jelenlegi szinten megõrizve, az éves költségvetések keretében kívánja biztosítani. A támogatás elosztását átláthatóvá, ellenõrizhetõvé és demokratikussá teszi.

7.1.4 A magyar nemzet problémáit Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása nem oldja meg automatikusan. A határon túli magyarság helyzete tartósan és megnyugtató módon csak hosszú távon, az európai integráció keretei között rendezõdhet. A Kormány Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után változatlanul biztosítani kívánja a magyar közösségek szerves kapcsolatát az anyaországgal. Az Európai Unióba magunkkal visszük szomszédsági kapcsolatrendszerünket, a sajátos magyar-magyar viszonyt is.

7.1.5 A Kormány kiemelt figyelmet fordít a már létezõ határ menti együttmûködési formák bõvítésére és elmélyítésére, továbbra is kész segítséget nyújtani a határokon átívelõ kooperációk újabb formáinak létrehozásához. A határ menti térségekben a fejlõdés elõmozdítása, és az ott élõ magyar kisebbségekkel való kapcsolatok erõsítése érdekében euro-régiók létrehozását kezdeményezi.

7.1.6 A magyar külpolitika kiemelt feladata a kisebbségek ügyének hatékony képviselete a nemzetközi fórumokon. Szorgalmazzuk a mûködõképes nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer létrehozását.

Az euro-atlanti szervezetek kiterjesztésének fontos eseményei nem szoríthatják háttérbe az egyes tagállamaikhoz fûzõdõ, kétoldalú kapcsolatok fejlesztését. A Kormány hosszú távú és kiegyensúlyozott stratégiát dolgoz ki a legfontosabb partnerországokra vonatkozóan. A szorosabb közép-európai és euroatlanti kötõdés mellett fenntartja a tágabb világ iránti érdeklõdést.

9.1 A kormány meggyõzõdése, hogy a demokratikus jogállam valamennyi intézményének csorbítatlan mûködése, a politikai és társadalmi intézményrendszer szereplõi közötti folyamatos párbeszéd gyakorlata nemcsak a hatékony és a szolgáló állam és kormány mûködésének elõfeltétele, de a konszenzusképes külpolitikának is. A NATO és az EU létének alapja a tagállamok által képviselt értékek természetes közössége. Nemcsak a magyar nemzet hazai és határon túli részeinek a legfontosabb érdeke, hogy ilyen értékekre épülõ külpolitikát folytassunk, de ezt szövetségeseink és partnereink is elvárják. Azonos elvek és gyakorlat jellemzi a Kormány külpolitikáját euroatlanti szövetségeseink és partnereink, valamint szomszédaink és tágabb környezetünk irányában egyaránt.

9.2 A Kormány a külpolitika megújítása során értékközpontú, a nemzeti érdekeket középpontba állító, hatékony külpolitikát kíván folytatni. Csak ilyen külpolitika állíthatja helyre az ország kedvezõ nemzetközi megítélését, ami elengedhetetlen feltétele az Európai Unióba való beilleszkedésünknek, és ott a nemzeti érdekek hatékony érvényesítésének, az uniós tagságból adódó megnövekedett nemzetközi mozgástér maradéktalan kihasználásának.

9.3 E külpolitikai program megvalósítása megteremti a feltételeit annak, hogy a NATO-tag Magyarország az Európai Unióban értékes és megbízható partnere, majd tagja lesz az európai egységfolyamatot elõre vinni kívánó országok csoportjának, mely érdemben képes hozzájárulni a közép-európai térség stabilitásához, s minderre építve erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a határon túli magyarságnak.

A Magyar Köztársaság biztonsága - ezen belül szuverenitásának, területi integritásának, nemzeti értékeinek és alkotmányos rendjének megóvása és fenntartása, az állampolgárok életének és vagyonának szavatolása - össznemzeti ügy. E célok pártérdekektõl és ideológiáktól mentes megvalósítása az állam, és a civil társadalom összehangolt erõfeszítésein kell, hogy alapuljon. Fontosnak tartjuk, hogy a félelem nélküli élet szavatolásában az állampolgárok közössége aktívan részt vegyen.

1.1 Közbiztonságon a Kormány az állampolgári jogok és kötelezettségek gyakorlati, folyamatos érvényesítésének biztonságát érti: azt, hogy mindennapi rendes tevékenységében senkinek sem kell súlyos veszélyekre számítania, és ha ilyenek mégis bekövetkeznek, akkor az állampolgár gyors és biztonságos segítségre lel az állam erre hivatott szerveinél. A közbiztonságot érintõ stratégiai céljaink középpontjában a komplex biztonság áll, amely a megélhetés biztonságát, a szociálpolitikai, egészségügyi, közegészségügyi biztonságot, a kulturális ellátottsághoz való jogot, köz- és magánterületeink rendjét, a társadalom erkölcsi normáihoz és elvárásaihoz való alkalmazkodást jelenti. Ide soroljuk a haza megnyugtató védelmét, az idegen hatalmak illegális adatszerzésének megakadályozását, valamint a terrorizmus, a tömeges migráció, a kábítószer-, és fegyvercsempészés elleni védekezést.

1.2. Célunk a magyar polgári védelem rendszerének továbbfejlesztése, a fejlett nyugati katonai és polgári integrációs rendszerek normáival összhangban.

1.3 A különféle rendészeti szervek helyzetét általánosan javítjuk és lényegesen növeljük sokoldalú együttmûködésük eredményességét. A komplex biztonságot fenyegetõ tényezõk között bel-, és külföldi eredetûek egyaránt megtalálhatók. Ezek sem a kiváltó okok, sem a védekezés eszközei szempontjából nem választhatók külön egymástól. A haza védelmének, a nemzetközi biztonságnak a katonai erõ alkalmazása fontos, de nem kizárólagos, s csak végsõ eszköze. Elõtérbe kerülnek a rendõrségi és titkosszolgálati eszközök, a jelenleginél kezdeményezõbb, aktívabb szerepvállalás, mely szakszerûséggel párosul. Az egyes rendészeti szervek munkája csupán a többiekkel szoros kapcsolatban és együttmûködésben lehet hatékony.

1.4 A határõrség legfõbb feladata a felkészülés az EU-tagság szakmai követelményeire. Tevékenységében fokozódóan a rendészeti feladatok dominálnak. Legégetõbb problémája, a 2004-ig történõ létszámemelés, erre az idõpontra több ezer tiszthelyettes kiképzését kell megoldani.

1.5 A Vám-és Pénzügyõrség jelenét és jövõjét szintén az EU-tagság felkészülése határozza meg a kormányzás elsõ idõszakában. Ez csak az eddigi eredmények megõrzésével, valamint a végrehajtói állomány megerõsítésével valósítható meg.

1.6 A tûzvédelem, a polgári védelem és a katasztrófa-védelem területén dolgozók feladatait, szervezetüket és eszközeiket - az érintettekkel közösen - a rendeltetésszerû feladatellátás követelményéhez, s az új kihívásokhoz igazítjuk, beleértve az önkormányzati tûzoltóság jelenlegi szervezeti kereteinek megtartását, megerõsítését is.

1.7 A hatékony bûnmegelõzés megköveteli az egész lakosság, a magán és társadalmi szervezetek, egyházak képviselõinek együttmûködését, ezen belül is kiemelten a polgárõrség tevékenységét. Ehhez áttekinthetõbb és rendezettebb szervezeti kereteket kívánunk kialakítani. Az Országos Polgárõr Szövetség napjaikban a legjelentõsebb bûnmegelõzéssel foglakozó társadalmi szervezet. Törvényi szabályozás szükséges a polgárõrség mûködési kereteinek meghatározásához.

1.8 Fokozatosan kiépítjük a bûnmegelõzési tevékenység helyi szintû végrehajtása, az önkormányzati "közterület rendészeti" hatóság mûködésének feltételeit. Ez jogi szabályozottságot, országos szinten megfelelõ koordinációt igényel, elkerülve a párhuzamosságokat. Központilag összegezzük a helyi szinten szerzett információkat, tapasztalatokat. A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája is rögzíti azt a nemzetközileg elfogadott gyakorlatot, mely szerint a helyi közrend és közbiztonság védelme elsõsorban a helyi önkormányzat feladata, az állam pedig garanciát vállal a közbiztonság helyi szintû finanszírozására. Az önkormányzatok közbiztonsággal kapcsolatos feladatainak tisztázása, és megfelelõ szabályozása, kedvezõ folyamatokat indíthat el ezen a területen.

2.1. Magyarországon a bûnözés az elmúlt 10-12 évben robbanásszerûen növekedett. A bûnözés nagyságrendje és szerkezete öt-hat esztendõ során "felzárkózott" a fejlett országok jelenlegi átlagszintjéhez és bûnözési struktúrájához. A folyamat romboló és sokkoló hatása azonban jóval erõteljesebb volt, mint a nyugati demokráciákban, ahol ez a változás konszolidált társadalmi viszonyok mellett hosszabb idõ alatt zajlott le. Hazánkban ebben az idõszakban csökkent a rendõrség és vezetése társadalmi elismertsége, az emberek vélekedése szerint kormányzati, felsõ rendõri vezetõi szintre emelkedett a korrupció.

2.2 A kiinduló helyzet fontos jellemzõje, hogy az elmúlt években megszûnt a rendõrség bûnüldözési monopóliuma, a bûnüldözés szervezetileg tagoltabbá vált. A specializálódás szakmai elõnyöket hordoz, de ezzel együtt növekedtek az összehangolás nehézségei, sõt a konkurenciaharc jelei is mutatkoznak. A szervezett bûnözés kapcsán kiélezõdött a jogállamiság elvei és a bûnüldözési érdek közötti ellentmondás.

2.3 A ciklus végére a kor színvonalán mûködõ rendõrséget teremtünk. A társadalomnak az eddiginél nagyobb anyagi forrásokat kell fordítania a rendõrség ellátásra mind a személyi (létszám, bérszínvonal), mind a tárgyi (jármû, informatikai) feltételeket illetõen. Differenciálnunk kell a kisebb súlyú, többnyire a lakóterülethez kötõdõ és a súlyosabb megítélésû, valamint a bûnügyi hírszerzési módszerek alkalmazását kívánó ügyek között. A legkövetkezetesebben érvényesítjük a rendõrség törvényeknek való alávetettségét, korrupcióellenes belsõ intézkedéseket teszünk. Különös figyelemmel a nyomozati munkában elõtérbe kerülõ bûnügyi hírszerzõ, felderítõ tevékenységre, a titkos információgyûjtés növekedésére, megkülönböztetett hangsúlyt helyezünk a garanciális szabályok megerõsítésére, és betartására annak érdekében, hogy indokolatlanul ne tegyék ki zaklatásnak a törvénytisztelõ állampolgárokat. Megerõsítjük a bûnüldözõ szervek együttmûködését, mérsékeljük a közöttük meglévõ rivalizálást. A magyar bûnüldözõ szerveket felkészítjük a szoros és folyamatos nemzetközi együttmûködésre.

2.4. A "közösségi rendvédelem" fokozatos kiépítésére és mûködésére a nagyobb közterületi jelenlét, a városi kapitányságok megerõsítése, a lakossággal közvetlenül kapcsolatban lévõ

rendõri szervek hatáskörének növelése nyújt lehetõséget, párosulva az önkormányzatoknak a közbiztonság terén vállalt nagyobb felelõsségével, intenzívebb bûnmegelõzési tevékenységével, a közterület felügyeletek erõsödésével és a polgárõrségi mozgalom terjedésével. A ciklus végére érezhetõen növeljük a rendõrség közterületi jelenlétét.

3.1 A magyar honvédelem feladatai és lehetõségei a NATO-tagsággal merõben új dimenziókba kerültek. A Washingtoni Szerzõdés V. cikke szerint Magyarország számíthat az Észak-atlanti Szövetség hathatós közremûködésére, amennyiben hazánkat külsõ agresszió érné. Ugyanakkor készen állunk arra, hogy hasonló helyzetben közremûködünk a szövetség által kitûzött feladatok megoldásában.

3.2 A NATO-taggá válás még nem hozta meg a kívánatos minõségi fordulatot. A hadsereg állapota javulás helyett tovább romlott.

3.3 Célunk a nemzeti és szövetségi követelményeknek egyaránt megfelelõ, a külsõ kihívásokkal szembenézõ honvédelmi, katonai képességek megteremtése. Folytatjuk a korábbinál jelentõsen kisebb, modern, ütõképes, kiegyensúlyozott haderõ-, és fegyvernemi struktúrájú hadsereg kialakítását, amely alkalmas a korszerû hadviselés elveinek alkalmazására, a NATO katonai szervezetében és akcióiban való színvonalas részvételre. A Magyar Honvédséget olyan, az egész társadalom által elismert nemzeti intézménnyé alakítjuk át, mely biztos egzisztenciát kínál, megbecsült és versenyképes szolgálati-, és munkahely lesz. A magyar haderõ alapvetõ reformja a NATO követelményeit és szempontjait figyelembe véve megindult. Megkezdõdött a fenntartott objektumok számának és a behívott sorállomány létszámának csökkentése, a szolgálati idõ mérséklése. A 2000-2010 közötti idõszak - Országgyûlés által elfogadott - haderõ átalakítási tervének eredményes végrehajtása azonban kétséges. A terv költségvetési megalapozása elmaradt, a 2006-tól kezdõdõ technikai korszerûsítési program nem készült el.

3.4. Alapelvünk az, hogy katonai szolgálatot békeidõben csak önkéntes vállalás alapján, hivatásként vagy szerzõdéses viszonyban kell ellátni. Ha azonban a haza veszélybe kerül, akkor az általános hadkötelezettség törvényi elõírása alapján - a szükséges kiképzés és felkészítés után - minden arra kötelezett honfitársunknak a honvédelem szolgálatába kell állnia. A sorkatonai szolgálat megszüntetését és az önkéntes, hivatásos honvédség felállítását a kormányzati ciklus végéig fokozatosan megvalósítjuk. A honvédelmi rendszerváltás fontos eleme a honvédségen belüli állományarányok átalakítása, a tiszthelyettesi létszám jelentõs emelése. A csapatkiképzés és a harci alkalmazás fõ teherviselõjévé a tiszthelyettesi kar válik. A hivatásos honvédségre történõ átállással egyidejûleg új illetményrendszert vezetünk be, amellyel elkezdõdik a bérek közelítése a NATO-átlaghoz.

3.5 A korszerû hadseregen belül indokolt egy jelentõsebb hivatásos mag fokozatos kialakítása. Ugyanakkor éppen az új típusú fenyegetések és kockázati tényezõk teszik szükségessé a civil lakosság minél szélesebb rétegeinek felkészítését a veszélyhelyzetek leküzdésére. A haza védelme iránti elkötelezettséget fel kell kelteni, és fenn kell tartani felnõtt honfitársainkban, férfiakban és nõkben egyaránt.

3.6 A férfiak háborús idõszakra fennmaradó hadkötelezettségének felsõ korhatárát 50 évrõl 45 évre mérsékeljük. A polgári védelmi kötelezettség korhatárát férfiak esetében 55 évre, nõk esetében 50 évre, a honvédelmi munkakötelezettséget pedig a férfiak számára 60 évre, a nõk részére pedig 55 évre csökkentjük. Kidolgozzuk, és törvénybe foglaljuk a háborús és minõsített idõszak katonai szolgálatának szabályait. Részletesen szabályozzuk az önkéntes katonai szolgálat tartalmát, meghatározzuk a béke idején folytatott különféle mûveletekben való részvétel feltételeit és jogi következményeit.

4.1 Magyarországot nem fenyegeti katonai veszély, ha ez az adott körülményekbõl elõre nem látható, váratlan esemény mégis bekövetkezne, bízhatunk az Észak-atlanti Szövetség erejében.

4.2 A nemzetközi terrorizmus fellángolása váratlanul súlyos, és beláthatatlan következményekkel járó helyzetet teremtett a világban. A védekezés rendõri, határvédelmi, repülésbiztonsági, titkosszolgálati stb. eszközei a fejlett államok többségének - köztük Magyarországnak is - rendelkezésére állnak, ám összehangolt, hatékony alkalmazásuk érdekében lépéseket kell tennünk. A nemzetközi terrorizmus elfojtása, csatornáinak világméretû felkutatása és megsemmisítése, mély gyökereinek és indítékainak felszámolása csupán széleskörû nemzetközi együttmûködéssel lehetséges. Magyarországnak érdeke, hogy mind a módszerek kidolgozásában, mind pedig gyakorlati alkalmazásában tevékenyen részt vegyen.

4.3 Európában is új biztonsági kihívások kerültek elõtérbe, mindenekelõtt a regionális stabilitás problémái. Megjelent az emberek mindennapi életvitelét megzavaró, alacsony intenzitású fegyveres konfliktusok és a nemzeti vagyont veszélyeztetõ ipari, környezeti, civilizációs, és társadalmi katasztrófák fenyegetése. A korszerû biztonságpolitika gyakorlata megköveteli az erõforrások racionális átcsoportosítását, mégpedig a veszélyforrások valószínûségi és súlyossági foka szerint. Noha a külsõ állami agresszió nem zárható ki teljesen, a mindennapokban ennél jóval nagyobb valószínûséggel fordulhatnak elõ új típusú biztonsági kihívások, amelyek elhárítására fel kell készülnünk.

4.4 Az évezredfordulón a globalizálódó világban robbanásszerû változások történtek a tudomány, s ennek következtében a technológiák területén. Ezek közül elsõ helyen szerepel az informatikai rendszerek terjedése. A veszélyforrások között a vezérlõ rendszerek szándékos zavarása, túlterhelése, víruselemekkel való rombolása, blokkolása jelentkezhet. A kockázatok között jelentõs helyet foglal el az információlopás, - törlés és a szándékos dezinformáció is. Ugyancsak számolnunk kell a biogenetika rohamos fejlõdési eredményeivel való visszaélés lehetõségeivel.

Az új évezred elodázhatatlan kihívása a globális felmelegedés. Ezeket a jelenségeket komoly biztonságpolitikai kockázatnak látjuk, ezért kidolgozzuk és bevezetjük a lakosságot védõ intézkedéseket.

***

Sok a teendõ, de esélyünk van a sikerre. Magyarország most megvalósíthatja régi álmát: virágzó, jólétben élõ, demokratikus országgá válhat, amely az európai nemzetek közösségének szilárd és büszke tagja.

A választók bizalmából a nemzeti közép Kormánya arra vállalkozik, hogy a következõ négy évben tisztességgel, szakmai és politikusi alázattal, a nemzet iránt érzett felelõsséggel és elkötelezettséggel, legjobb tudásának megfelelõen, valamennyi honfitársunk munkájára számítva, valóra váltsa ezt az esélyt.

Cselekedjünk! Most és mindenkiért!

Budapest, 2002. május 19.