SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE
Országgyûlési Képviselõ

Az Országgyûlés a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak részére járó nyugdíjkiegészítõ juttatásról a következõ törvényt hozza:

1.§

(1) Az a személy, akit az 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kárp.tv.) 1.§-a szerinti idõszak alatt és a Kárp.tv. szerint felsorolt módon személyes szabadságától politikai okból jogtalanul megfosztottak vagy abban korlátozták, nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosult, ha

1. a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt és a törvény hatálybalépésekor életvitelszerûen Magyarországon él, valamint
2. betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant).

(2) Ha a személyes szabadság megvonására illetve korlátozására több alkalommal vagy különbözõ jogcímen került sor, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összegének megállapítása szempontjából valamennyi - az (1) és (3) bekezdésben meghatározott - idõtartamot egybe kell számítani.

(3) A (2) bekezdésben említett idõtartamhoz hozzá kell számítani azt az idõtartamot is, amely alatt a nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosult személyt

1. rendõrhatósági õrizetben fogva tartották (a továbbiakban: internálás),
2. internálás céljából õrizetben tartották, akkor is, ha az internálásra nem került sor
3. az 1956. évi 31. törvényerejû rendelet alapján közbiztonsági õrizetben tartották.

(1) Az 1.§ (2) bekezdése alkalmazása során nem lehet figyelembe venni a szabadságvesztésnek illetve szabadságkorlátozásnak a (3) bekezdés a)-c) pontja szerinti idõtartamát annál a személynél, akit

1. háborús és népellenes bûncselekmény miatt ítéltek el és a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesült,
2. azért internáltak, mert a 3820/1945. ME rendeletben említett hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szervezetben vezetõ szerepet töltött be,
3. egyes köztörvényi bûncselekmények elkövetése miatt internáltak.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásánál köztörvényi bûncselekményen a Hatályos Anyagi Büntetõjogi Szabályok Hivatalos Összeállításának 230., 231., 260., 302., 422., 438., 439., 440., 442., 447., 455., 459., 474. és 479. pontjában, valamint az 1950. évi 30. törvényerejû rendelet 57. §-ában, 59-60. §-ában meghatározott bûncselekményeket kell érteni.

(3) Nem jogosult nyugdíjkiegészítõ juttatásra az a személy, aki a Kárp.tv. 12.§ (2)-(3) bekezdése szerint kárpótlásra sem volna jogosult.

(4) Az (1)-(3) bekezdés kizáró rendelkezéseit a 4.§-ban meghatározott személyek esetében is alkalmazni kell.

1. egy évnél kevesebb, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összege havi ötezer forint
2. az egy évet elérte, de három évnél kevesebb, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összege havi tízezer forint,
3. három évet elérte, de öt évnél kevesebb, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összege havi húszezer forint,
4. az öt évet elérte, de tíz évnél kevesebb, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összege havi harmincezer forint
5. a tíz évet elérte vagy azt meghaladta, a nyugdíjkiegészítõ juttatás összege havi negyvenezer forint

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõtartam számítása során 365 napot kell egy évnek tekinteni.

(3) Az, akire törvénysértõ, vagy semmissé nyilvánított ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de azt nem hajtották végre, a tényleges szabadságvesztés vagy szabadságkorlátozás idõtartamától függetlenül havi ötvenezer forint nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosult.

(1) Az 1.§ (1) bekezdésében megjelölt személy halála esetén az õt havonta megilletõ nyugdíjkiegészítõ juttatás húsz százaléka túlélõ házastársát illeti meg. A túlélõ házastárs a juttatás ötven százalékára jogosult, ha a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint ideiglenes özvegyi, illetve özvegyi nyugdíjra nem jogosult.

(2) E törvény alkalmazása szempontjából túlélõ házastársnak minõsül az az életvitelszerûen Magyarországon élõ - Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezõ - magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy rokkant és az 1. § (1) bekezdésében meghatározott

a) sérelmet szenvedett meghalt személlyel a szabadságelvonásának tartama alatt és annak halálakor is házasságban élt, vagy

b) a sérelmet szenvedett személlyel a szabadságelvonás megszûnését követõen elõször házasságot kötött és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt, amennyiben a házasság megkötésére a törvény hatálybalépését megelõzõen került sor.

(3) Amennyiben a túlélõ házastárs újabb házasságot köt vagy kötött, a nyugdíjkiegészítõ juttatásra túlélõ házastársként nem jogosult.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt meghalt személy túlélõ házastársa részére akkor jár a nyugdíjkiegészítõ juttatás, ha a meghalt személy - életben léte esetén - jogosult lenne a nyugdíjkiegészítõ juttatásra.

(5) A túlélõ házastársat a nyugdíjkiegészítõ juttatás, amennyiben annak feltételei fennállnak saját jogán és az elhunyt házastársa jogán egyaránt megilleti.

(1) A nyugdíjkiegészítõ juttatás a naptári hónap elsõ napjától teljes összegben jár arra a naptári hónapra is, amelyben a jogosultsági feltételek beállnak.

(2) A nyugdíjkiegészítõ juttatás a jogosultat a részére járó nyugellátások, nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások összegére tekintet nélkül megilleti, más ellátásra való jogosultságát nem érinti, továbbá azt az említett ellátások megállapításánál és folyósításánál irányadó összeghatárok szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

(1) A nyugdíjkiegészítõ juttatás megállapítása és folyósítása írásbeli kérelemre történik. A kérelmet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál, illetve a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságánál (a továbbiakban együtt: folyósító szerv) kell benyújtani és ezzel egyidejûleg a jogosultság elbírálásához szükséges adatokat (név, születési hely és idõpont, anyja neve, állandó lakóhely, állampolgárság, nyugdíjfolyósítási törzsszám) és igazolásokat is elõ kell terjeszteni, egyidejûleg nyilatkozni kell arról, hogy az igénylõ nem esik a 2. § (3) bekezdésben megfogalmazott kizáró feltételek hatálya alá.

(2) Az 1. §-ban meghatározott feltételek fennállását a Központi Kárrendezési Iroda, illetõleg jogelõdje (a továbbiakban együtt: KKI) által hozott jogerõs személyi kárpótlási határozata, az elítélés semmisségét és a szabadságvesztés tényleges idõtartamát az elsõ fokon eljárt bíróság igazolása igazolja. A folyósító szerv a nyugdíjkiegészítõ juttatást megállapító határozatának meghozatala elõtt, amennyiben az elõterjesztett igazolásokból a jogosultság ténye vagy a szabadságkorlátozás idõtartama egyértelmûen nem állapítható meg, az adatok pontosítása érdekében megkeresi a KKI-t. Ha az adatok pontosítása másképpen nem lehetséges, a tényállás megállapításához a KKI mellett mûködõ Társadalmi Kollégium - a KKI kérésére - szakértõi véleményt ad.

(3) Amennyiben a kérelmezõ rokkantság címén nyugellátással, illetve rendszeres szociális ellátással nem rendelkezik, a munkaképesség-csökkenés mértékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézetének I. fokú orvosi bizottsága kérelmére igazolja.

(4) A nyugdíjkiegészítõ juttatásban részesülõ a jogosultság feltételeit érintõ tények, körülmények megváltozásáról a változás bekövetkeztétõl számított 15 napon belül a folyósító szervet köteles írásban értesíteni.

(1) A nyugdíjkiegészítõ juttatás iránti igény érvényesítésére, a kiegészítés folyósítására, a jogalap nélkül felvett nyugdíjkiegészítõ juttatás visszafizetésére és a jogorvoslatra a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A nyugdíjkiegészítõ juttatást, az annak összegére történõ végrehajtás (levonás), valamint a személyi jövedelemadó szempontjából nyugdíjnak kell tekinteni.

(3) A nyugdíjkiegészítõ juttatást folyósító szerv az esedékesség hónapjában a nyugellátással, illetõleg a folyósító szerv által folyósított rendszeres szociális ellátással együtt - ezek hiányában önállóan - folyósítja. A folyósító szerv a nyugdíjkiegészítõ juttatást a nyugellátástól, illetve a rendszeres szociális ellátástól elkülönítetten kezeli.

(4) A nyugdíjkiegészítõ juttatást a jogosultság megszûnését követõ hónap elsõ napjától, határozattal kell megszüntetni, kivéve, ha a jogosultság a nyugdíjkiegészítõ juttatásban részesülõ halála miatt szûnt meg.

A nyugdíjkiegészítõ juttatás fedezetét és a végrehajtás költségeit a központi költségvetés a Nyugdíjbiztosítási Alapnak megtéríti.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) Amennyiben az érintett a nyugdíjkiegészítõ juttatás iránti kérelmét a törvény hatálybalépésétõl számított hat hónapon belül benyújtja, a nyugdíjkiegészítõ juttatás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - a törvény hatályba lépésétõl kezdõdõen jár. Az ezt követõen benyújtott kérelem esetén a nyugdíjkiegészítõ juttatást a kérelem benyújtását megelõzõ hatodik hónap elsõ napjától kell megállapítani.

(3) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszíti az egyes, tartós idõtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII.26.) Korm. rendelet, valamint az annak módosításáról szóló 314/2001. (XII.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rm.). Az R. és az Rm. alapján jogerõsen megállapított juttatásokat a hatályon kívül helyezés nem érinti, azokat a jövõben úgy kell tekinteni, mint az e törvény alapján megállapított nyugdíjkiegészítõ juttatásokat.

(4) A törvényt az R. és a Rm. alapján folyamatban lévõ, valamint a határozattal elbírált ügyekben is alkalmazni kell, azzal, hogy a benyújtott kérelmeket nyugdíjkiegészítõ juttatás iránti kérelemnek, a megállapított juttatást nyugdíjkiegészítõ juttatásnak kell tekinteni. A folyósító szerv hivatalból jár el, ha a R. 9.§ (2) bekezdése szerinti kérelmet korábban elutasította, azonban e törvény alapján a kérelmezõ nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosult. Ha az ügyben korábban az R. alapján elutasító bírósági döntés született, de e törvény szerint a nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosító feltételek már fennállnak, a nyugdíjkiegészítõ juttatás megállapítása és folyósítása a R. 6.§-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a folyósító szervhez elõterjesztett ismételt kérelem alapján, soron kívüli eljárásban történik.

Az egyes, tartós idõtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokról szóló, a 314/2001. (XII.28.) Korm. rendelettel módosított 267/2000. (XII.26.) Korm. rendelet havi 20-50 ezer forintos juttatást állapított meg azok számára, akik elítélése az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról rendelkezõ 1989. évi XXXVI. törvény, vagy az 1945 és 1963 közötti törvénysértõ elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkezõ 1990. évi XXVI. törvény alapján semmis; akiket Magyarországon, illetõleg onnan elhurcolva a szovjet katonai bíróság politikai okból elítélt, vagy más szovjet hatóság személyre szóló, írásba foglalt döntése alapján szabadságelvonással járó büntetést kaptak, és a büntetését részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötték le; továbbá akik Magyarországon 1945. január 1. és 1953. december 31. között rendõrhatósági õrizet mellett fogva tartottak voltak és három évet elérõ, illetõleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedtek el.

A rendelet céljával egyetértünk, amikor az a nyugdíjkorhatárt betöltött vagy megrokkant, az elmúlt évtizedek alatt politikai okból üldözött idõs emberek számára kíván valamiféle kompenzációt nyújtani öreg napjaikra.

Megengedhetetlen azonban, hogy egy kormányrendelet önkényesen válogasson a juttatásra "érdemesnek tartott" emberek között. Nincs rá elfogadható indok, hogy pl. 32 hónap szenvedésért az érintett miért nem részesül egy fillér juttatásban sem, míg ha 36 hónapig tartott a szabadságelvonás, akkor havi 20 ezer forintot kap (valóságos példa), vagy miért nem kap juttatást az, akit a szovjet hatóságnak nem írásos, személyre szóló döntésével, hanem szóbeli, sokszor erõszakkal végrehajtott intézkedése során hurcoltak el a Szovjetunióba.

Az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény pontosan behatárolja azokat az idõbeli, tényállásbeli és személyi ismérveket, amelyek - az idõközi módosítások folytán immár az Alkotmánybíróság szigorú kontrolljának is megfelelõen - lefedik a hasonló státusú és sorsú emberek körét.

A törvényjavaslat ebbõl a törvénybõl indul ki akkor, amikor meghatározza a jogosultak körét, és azoknak a körét, akik nem jogosultak nyugdíjkiegészítõ juttatásra, ugyanakkor kellõ differenciálással igyekszik elérni azt is, hogy az elszenvedett sérelemmel arányos juttatást kapjanak az érintettek.

A nyugdíjkiegészítõ juttatásra jogosultak köre a törvényjavaslatban azonos az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény által meghatározott körrel. Azon feltételek esetén, amikor jár a kárpótlás, az érintett a javaslat szerinti nyugdíjkiegészítõ juttatásban is részesülhet. A nyugdíjkiegészítõ juttatás akkor jár, ha a jogosult betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (rokkant). A különbözõ jogcímeken vagy több alkalommal elszenvedett szabadságelvonások idõtartamát össze kell számítani.

A 2.§ kizáró rendelkezései részint a Kárp. tv. 12.§ (2)-(3) bekezdése szerinti kizáró okoknak, részint pedig az R-ben felsorolt kizáró okoknak felelnek meg.

A törvényjavaslat a szabadságelvonás illetve korlátozás idõtartama szerint differenciál. Ennek során az egy évnél kevesebb, egytõl három évig, háromtól öt évig, öttõl tíz évig illetve tíz évet meghaladó sérelem esetére, illetve a végre nem hajtott halálos ítélet terhével élõ személyek számára sávonként különbözõ összegû, havi 5-50 ezer forint nyugdíjkiegészítõ juttatást állapít meg.

A 4-8.§-ok rendelkezései megegyeznek a kormányrendelet szövegével. Részben a túlélõ házastársnak járó juttatásról szólnak, részben pedig a nyugdíjkiegészítõ juttatás kérelmezésének-folyósításának technikai szabályait tartalmazzák. Ennek során figyelembe vettük, hogy az eredeti rendelethez képest a módosítás kedvezõbb szabályokat állapított meg a túlélõ házastárs számára, ezzel egyetértve a módosított szabályozást emeltük be a törvénybe.

Hatályba léptetõ rendelkezések, melynek során a javaslat hatályon kívül helyezi a 267/2000. (XII.26.) Korm. rendeletet, valamint a módosításáról szóló 314/2001. (XII.28.) Korm. rendeletet, gondoskodva azonban arról, hogy az azok alapján megállapított juttatások a jövõre nézve az e törvény szerinti nyugdíjkiegészítõ juttatásnak minõsüljenek. A javaslat szerint a folyósítást megállapító szerv hivatalból gondoskodik arról, hogy mindazok, akiknek a kérelmét a kormányrendelet alapján elutasították, de a törvény alapján arra jogosultak, az eredeti kérelem beadásához igazodó idõponttól kezdõdõen megkapják járandóságukat. A bíróság által már elbírált, de elutasított kérelmek esetében azonban erre csak újabb kérelemre kerülhet sor, melyet soron kívül kell elbírálni.

Budapest, 2002. május 22.