ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

1. § A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.). 21.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a következõ (3), valamint (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg az eredeti (3) - (4) bekezdés számozása (4) - (5) bekezdésre változik:

"(2) A munkáltatónak a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet véleményét ki kell kérnie az átszervezésre, az átalakításra, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálásra, korszerûsítésre vonatkozó intézkedése megtétele elõtt, ha az a munkavállalókat, illetve az adott telephely munkavállalóit a 94/A. § (1) bekezdésében foglalt mértékben érinti. A véleményezéssel kapcsolatos eljárásra a 66. § irányadó azzal, hogy a tizenöt napos határidõt a tervezetnek a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet képviselõjéhez való érkezésétõl kell számítani.

(3) A munkáltató egyéb intézkedése megtétele elõtt - különös tekintettel a kirendelésre -, ha az a munkáltató, illetve az adott telephely munkavállalóit a (2) bekezdésben meghatározott mértékben érinti, köteles a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezetet tájékoztatni."

"(6) A munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonását az erre vonatkozó külön törvény alapján végzi."

2. § Az Mt. 25.§-ának (2), valamint (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkaidõ-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselõt figyelembe véve összesen - eltérõ megállapodás hiányában - minden három, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi két óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás idõtartama nem számít be. A munkaidõ-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást elõre be kell jelenteni."

"(5) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidõ-kedvezménybõl fel nem használt idõtartamot, de legfeljebb a munkaidõ-kedvezmény felét a munkáltató köteles pénzben megváltani. A munkáltató a pénzbeli megváltás összegét az érintett szakszervezeti tisztségviselõk átlagos, elõzõ naptári évi átlagkeresete alapján állapítja meg, és havonta utólag - bruttó összegben - fizeti ki a szakszervezet részére. Ezt a pénzösszeget a szakszervezet csak az érdekvédelmi tevékenységével összefüggõ célra használhatja fel."

3. § Az Mt. 33. (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép

(3) Ha a kollektív szerzõdést több szakszervezet vagy több munkáltató, illetve több munkáltatói érdekképviseleti szervezet együttesen kötötte, a felmondás jogát - eltérõ megállapodás hiányában - bármelyik szerzõdéskötõ fél gyakorolhatja. Ha a kollektív szerzõdést a 33. § (3) bekezdése szerint több szakszervezet kötötte, a felmondás jogának gyakorlásában a szakszervezetek megállapodnak.

4. § Az Mt. 65. §-ának (2) - (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet nincs, akkor a munkáltató köteles döntése elõtt a 21. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések megtétele elõtt az üzemi tanács véleményét kikérni.

(3) A munkáltató köteles döntése elõtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni:

a) a személyügyi nyilvántartás rendszerének kialakítására, a nyilvántartandó adatok körére, a 77. §-ban meghatározott adatlap tartalmára vonatkozó elképzeléseit, illetve a személyügyi tervet;

b) a munkavállalók képzésével összefüggõ terveket, a foglalkoztatást elõsegítõ támogatások igénybevételére, illetve a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó elképzeléseket;

c) a megváltozott munkaképességû munkavállalók rehabilitációjára vonatkozó intézkedések tervezetét;

d) az éves szabadságolási tervet;

e) az új munkaszervezési módszerek és a teljesítménykövetelmények bevezetését;

f) a munkavállalók lényeges érdekeit érintõ belsõ szabályzatok tervezetét;

g) a munkáltató által meghirdetett anyagi vagy erkölcsi elismeréssel járó pályázatot."

5. § Az Mt. 76/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A munkaszerzõdést módosítani kell, ha a munkavállaló munkavégzési helye a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt módosul, és a változás következtében:

a) a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás ideje másfél, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelõ nõ és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelõ férfi, valamint a megváltozott munkaképességû munkavállaló esetében - a megváltozott munkaképességû munkavállaló által igénybevett közlekedési eszközzel - egy órával növekszik, illetõleg,

b) a változás a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, illetve költségeire tekintettel aránytalan vagy jelentõs sérelemmel jár.

(5) A munkaszerzõdés módosítása során a munkáltatónak és a munkavállalónak a módosításból eredõ utazási többlet költségek viselésérõl is meg kell egyeznie."

6. § Az Mt. 83/A. §-ának (4) - (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Egy naptári éven belül az átirányítás, illetve a munkáltató 105 - 106. § okon alapuló intézkedésének idõtartamát össze kell számítani és ezek együttes idõtartama - kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

(5) Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás teljes idõtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb az eredeti munkaköre szerinti átlagkereseténél.

(6) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének egy részében más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, a munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díjat az (5) bekezdés szerinti díjazás szabályainak figyelembevételével a ténylegesen végzett feladatok arányában kell megállapítani.

(7) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, a (6) bekezdésben foglalt helyettesítési díjat az (5) bekezdés szerinti díjazás szabályainak figyelembevételével a ténylegesen ellátott munkakörre egyébként irányadó díjazás alapul vételével kell megállapítani."

7. § Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A végkielégítésnek a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon

a) az öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá

b) a korkedvezményes öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés c) pont]

való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg."

8. § Az Mt. 105. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idõ a munkavállaló munkaidõ-beosztása szerinti munkaidõn kívülre esik, a munkavállalót - kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - legalább a készenlét díjazására vonatkozó szabályokban meghatározott összeg kétszerese illeti meg."

9. § Az Mt. 106. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Kirendelés esetén a munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdés munkaidõre és pihenõidõre, valamint - ha a munkavállalóra kedvezõbb - a munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit."

10. § Az Mt. 117. § (1) bekezdésének. d) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti idõszakban teljesített munkavégzés;"

"f) délutáni mûszak: a többmûszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti idõszakban telesített munkavégzés;"

11. § Az Mt. 118/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Kollektív szerzõdés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidõkeretet állapíthat meg

a) készenléti jellegû munkakörben,

b) a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott, továbbá

c) az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében."

12. § Az Mt. 124 §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"124. § (1) A munkavállalót - az e §-ban foglalt kivételekkel -hetenként két pihenõnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõ munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõt kell biztosítani, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie. Ettõl eltérõen:

a) a rendeltetése folytán vasárnap is mûködõ munkáltatónál,

b) a készenléti jellegû munkakörben,

c) a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott, valamint

d) az idénymunkát végzõ munkavállaló esetében

a heti pihenõidõbe egy teljes naptári napnak bele kell esnie.

(3) A (2) bekezdés a) - d) pontjának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenõnapot vasárnap kell kiadni, és havonta legalább kétszer negyvenkét órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõt kell biztosítani.

(4) Ha a munkavállaló a (2) bekezdése alapján - a (2) bekezdés c) pontja, valamint a többmûszakos munkarend kivételével - vasárnap végez munkát, számára az ezt megelõzõ szombaton rendes munkaidõben történõ munkavégzés nem rendelhetõ el.

(5) Munkaidõkeret alkalmazása esetén a pihenõnap a (2) - (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével

a) kéthetente, illetve

b) kollektív szerzõdés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta - részben vagy egészben - összevontan is kiadható.

(6) Munkaidõkeret alkalmazása esetén az idényjellegû munkát végzõ munkavállalók esetében kollektív szerzõdés rendelkezése alapján a (2) - (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a pihenõnap legfeljebb hat havonta - részben vagy egészben - összevontan is kiadható.

(7) A pihenõnap összevonásának idõtartama az alkalmazott munkaidõkeret idõtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követõen egy pihenõnap kiadása kötelezõ.

(8) A 127. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenõnap nem vonható össze.

(9) A 127. § (5) bekezdés a) - b) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenõnap összevonására csak hozzájárulásával kerülhet sor.

(10) A (2) bekezdés a) pontja tekintetében a 125. § (2) bekezdését megfelelõen alkalmazni kell.

(11) A (2) bekezdés a)-d) pontjai alá nem tartozó esetben a vasárnap munkavégzésre kötelezett munkavállaló a végzett munkáért járó munkabéren felül legalább ötvenszázalékos bérpótlékra jogosult, ha a 147. § (3) bekezdésének megfelelõen másik pihenõnapot, pihenõidõt kap. Ennek hiányában legalább százszázalékos bérpótlék jár. A 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott munkavállalók tekintetében kollektív szerzõdés eltérõ szabályokat állapíthat meg."

13. § A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességérõl szóló 1991. évi XXIX. törvény 1 - 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. § A munkáltató a munkavállalók munkabérébõl a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.

2. § (1) A munkáltató a megbízás megszûnéséig köteles

a) a tagdíjat a munkavállaló munkabérébõl a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt bankszámlára átutalni;

b) évenként egy alkalommal - az érdekképviselet kérésére - a kérelmezõ munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt idõszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás."

14. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetést követõ második hónap 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény 13. §-a a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) az Mt. 31.§-ának (2) - (4) bekezdése, a 124/A. §-a, a 150.§ (1) bekezdése,

b) az Mt 123. § (2) bekezdés bevezetõ szövegében, a 123. § (3) bekezdésében és a 150. § (2) bekezdésében "vagy a felek megállapodása" szövegrész,

c) az 1991. évi XXIX. törvény 3. § c) pontja.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Mt. 117/A. § (2) bekezdése d) pontjában az "illetve a 124.§ (4) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérhet." szövegrész "illetve a 124. § (5), valamint (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet." szövegrészre változik.

(5) E törvény hatályba lépésének évében a 2. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépésétõl az év végéig arányosítva kell alkalmazni.

(6) E törvény 6. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követõen elrendelt más munkakörbe tartozó munka díjazása meghatározásánál kell alkalmazni.

(7) E törvény 7. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követõen közölt felmondás, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszûnése következtében történõ munkaviszony megszûnés esetén kell alkalmazni.

(8) E törvény 8. - 9. §-ában foglalt rendelkezéseket a törvény hatálybalépése után elrendelt kiküldetés, illetve kirendelés esetén kell alkalmazni.

Általános indoklás

A törvényjavaslat a munkaadók és munkavállalók és szervezeteik között a Munka Törvénykönyve legutóbbi módosításakor megbomlott egyensúly helyreállítására irányul. A törvényjavaslat célja ezen módosítások korrekciója anélkül, hogy azok a munkáltatók alapvetõ érdekeit sértenék.

Részletes indoklás

1. §-hoz

A javaslat a munkavállalók foglalkoztatását alapvetõen érintõ kérdésekben a szakszervezet részére véleményezési jogot biztosít a jelenlegi tájékoztatási kötelezettség helyett.

2. §- hoz

A javaslat visszaállítja azt a szabályt, amely szerint a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselõk fel nem használt munkaidõ kedvezményének egy részét köteles pénzben megváltani.

3. §-hoz

A javaslat a kollektív szerzõdés stabilitásának biztosítása érdekében abban az esetben, ha a kollektív szerzõdést több szakszervezet kötötte meg, elõírja a szakszervezetek közötti megállapodást a felmondási jog gyakorlása tekintetében.

4. §-hoz

A javaslat az 1. §-ban foglaltakkal összhangban szabályozza az üzemi tanács jogosítványait.

5. §-hoz

A javaslat a munkaszerzõdés módosítását írja elõ arra az esetre is, amikor a munkavégzés helyének megváltoztatása a munkavállaló részére a munkába járási idõ jelentõs növekedését okozza.

6. §-hoz

A javaslat visszaállítja a helyettesítési díj fizetésének kötelezettségét.

7. §-hoz

A javaslat szerint a korkedvezményes nyugdíjra jogosult munkavállalót a fokozott munkajogi védettség a korkedvezmény figyelembevételével illeti meg.

8. §-hoz

A javaslat megnöveli a belföldi kiküldetés esetén a dolgozót megilletõ díjazás mértékét.

9. §-hoz

A javaslat kirendelés esetén a dolgozó részére kedvezõbb munkafeltételeket biztosít.

10. §-hoz

A javaslat révén a több mûszakos munkarendben dolgozók akkor is jogosultak az arányos pótlékra, ha a délutáni, vagy éjszakai munkavégzés mértéke nem éri el a két órát.

11-12. §-hoz

A javaslat csökkenti a munkavállalók kiszolgáltatottságát a munkarend megállapítása tekintetében és kikényszeríti, hogy a munkavállalók döntõ többsége számára a vasárnapi pihenõnap, illetve a heti két pihenõnap biztosított legyen.

13. §-hoz

A javaslat kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló kérelmére a tagdíjat levonja a dolgozó bérébõl és átutalja a megjelölt szakszervezetnek.

14. §-hoz

A hatályba léptetõ rendelkezések biztosítják az új törvényi elõírások zavartalan érvényesülését, illetve a szabályok idõarányos alkalmazását.

Budapest, 2002. május 27.