T/66/4.
Módosító javaslat
Dr. Szili Katalin asszony
az Országgyűlés Elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály 94. §. (1) bekezdése és a 102. §. (1) bekezdése alapján a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló T/66. számú törvényjavaslathoz a következő
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elő:
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) az alábbiak szerint javaslom módosítani:
1.§.
A 49/N. §. (3) bekezdése hatályát veszti.
2.§.
A Ktv. 42.§-a a következő bekezdéssel egészül ki:
(5) A kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő személyi illetményt állapíthat meg
a) államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében a miniszter,
b) a központi közigazgatási szervnél és területi, helyi szervénél a központi közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a felelősségi körébe tartozó közigazgatási szerv az érintett közigazgatási szerv éves költségvetésében megállapított létszám legfeljebb 40 %-áig a személyi juttatás előirányzata terhére,
c) a társadalombiztosítás hivatali szervénél az illetékes főigazgató,
d) az önkormányzat hivatalánál - a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával - a jegyző, illetve a főjegyző, a jegyző, főjegyző esetében a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke
e) az 1.§. (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője
Az a)-e) pontokban megjelölt vezetők gondoskodnak az intézkedés nyilvános közzétételéről.
3.§.
A Ktv. 42. §. (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(3) Az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente rendeletben köteles - a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevételével - megállapítani úgy, hogy az legfeljebb 10 % ponttal lehet alacsonyabb az államigazgatásban érvényes, központilag megállapított illetményalap mértékénél, azonban nem lehet kisebb a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított előző évi illetményalapnál.
I n d o k o l á s :
A 2001. július 1-én hatályba lépett törvénymódosítás új 49/N.§-sal egészítette ki a jogszabály szövegét. E szerint a köztisztviselő részére a kiemelkedő munkavégzés, illetve a többletteljesítmény elismeréseként megállapítható jutalom, érdekeltségi, illetve egyéb jogcímen alapuló és a teljesítménytől függő juttatás - kivéve az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott elismeréssel együtt járó jutalom - együttes összege, amennyiben a költségvetésről szóló törvény eltérően nem rendelkezik, évente nem haladhatja meg a köztisztviselő hathavi illetményének összegét. A közgyűlés elnöke, a főpolgármester, a polgármester által adományozott, illetve alapított, az (1) bekezdés c), d) pontjában meghatározott elismeréssel együtt járó jutalmat a korlátozás szempontjából figyelembe kell venni.
E szabályozás a többletteljesítmény elismeréseként megállapítható jutalom, érdekeltségi, illetve egyéb jogcímen alapuló és a teljesítménytől függő juttatás együttes összegét maximálja, azaz korlátozza az önkormányzatok hivatalában dolgozó köztisztviselők jövedelmének felső határát. A köztisztviselők számára így hiányzik az a motiváció, amely elősegítené, hogy munkájukat még hatékonyabban - esetlegesen az önkormányzati bevételeket is növelően - végezzék.
Különösen érződik ez azoknál a köztisztviselőknél, akik részt vesznek az adók és illetékek beszedésében, a hátralékok behajtásában. Az érdekeltségi célú juttatás egyéb jutalommal való együtt kezelése és maximálása azt eredményezte, hogy az adók és illetékek hatékony beszedése érdekében nincs olyan eszköz az önkormányzatok kezében, mely anyagi téren megfelelően elismerné a kiemelkedően végzett munkát. Ennek egyenes következménye, hogy a köztisztviselők nem érdekeltek az önkormányzatok saját bevételei (melyek egyre nagyobb súllyal szerepelnek a bevételek között) megnövelésében.
A hatályos szabályozás jelentős visszalépést eredményezett a korábbi szabályozáshoz képest, a módosítási javaslat azonban a köztisztviselők anyagi elismerését kedvezőbb helyzetbe hozza.
A 2001. július 1-én hatályba lépett törvénymódosítás megszüntette a személyi illetmény jogintézményét. A személyi illetmény elsődleges feltétele az volt, hogy a köztisztviselő tartósan kiemelkedő teljesítményt nyújtson. A kimagasló teljesítményt, mint alapkövetelményt állapította meg a jogalkotó, és a személyi illetmény indokoltsága a köztisztviselő minősítésével volt alátámasztható. Az átlagon felüli munkavégzés elérését nyilvánvalóan motiválta ez a jogintézmény, megszüntetése a köztisztviselők egy részének jövedelmi viszonyait jelentősen rontotta. Figyelemmel erre szükséges a lehetséges illetmény megállapítási formák közé újból fölvenni, azzal a pontosítással, hogy a jegyző, illetve a főjegyző személyi illetménye megállapításának jogköre pontosan meghatározásra kerül.
A hatályos szabályozás szerint az önkormányzat által évente megállapított illetményalap nem haladhatja meg az államigazgatásban érvényes, központilag megállapított illetményalap mértékét. E korlátozás 2001. július 1-től való hatálybaléptetése jelentős visszalépésnek bizonyult az illetményalap tekintetében. Az önkormányzatok nem vitásan teljes önállóság mellett gazdálkodnak a létszámmal és a bérrel is. Önállóságuk kiterjed a működési, szervezeti keretek meghatározására, a fenntartási előirányzataik, a személyi és dologi ráfordításaik kialakítására. Az önkormányzatok gazdálkodási szabadságuknak megfelelően döntenek a költségvetésüket érintő kérdésekben. Saját felelősséggel tartoznak azért, hogy forrásaikat megfelelő módon, racionálisan használják fel. E szabadságától fosztotta meg a korábbi törvénymódosítás az önkormányzatokat azzal, hogy megtiltotta számukra a polgármesteri hivatalokban dolgozók jövedelmének személyi illetményként való megállapítását.
A besorolási és illetménytáblától eltérő személyi illetmény megállapításának lehetősége elősegíti a munkájukat kimagaslóan végző köztisztviselők anyagi megbecsülését.
Budapest, 2002. június 10.
|
Dr. Mester László |
Toller László |
|
Devánszkiné dr. Molnár Katalin |
Szabados Ákos |