MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a közéleti szerepet betöltõ személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról

Budapest, 2002. július

Az Országgyûlés a demokratikus közélet tisztaságának elõmozdítása, a személyes és közérdekû adatokkal való politikai célú visszaélések megelõzése, valamint a közéleti szerepet betöltõ személyeknek az elõzõ politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvétele nyilvánosságra hozatala érdekében a következõ törvényt alkotja:

1. §

Fel kell tárni, hogy a 2. §-ban meghatározott közéleti tisztséget betöltõ magyar állampolgárok az 1944. december 21. és 1990. február 14. közötti idõszakban

a) hivatásos - nyílt vagy "szigorúan titkos" - állományú tisztként teljesítettek-e szolgálatot a Belügyminisztérium III-as Fõcsoportfõnökségénél, ennek területi és helyi szerveinél, illetve elõdeiknél (a Magyar Államrendõrség budapesti és vidéki fõkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályain és a Gazdasági Rendészeti Osztályok operatív csoportjaiban, a Magyar Államrendõrség Államvédelmi Osztályánál, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságánál, az Államvédelmi Hatóságnál, 1953 és 1956 között a Belügyminisztérium államvédelmi feladatokat ellátó szervezeti egységeinél, a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Fõosztályánál), a Belügyminisztérium Határõrség Felderítõ Osztályánál, valamint a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán, a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Csoportfõnökségén, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Fõcsoportfõnökségén, a Honvédelmi Minisztérium IV. Fõcsoportfõnökségén, a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfõnökségén, a Belügyminisztérium Külügyi Osztályánál, a Belügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Osztályánál, a Belügyminisztérium Belbiztonsági Osztályánál, a Belügyminisztérium Határõrség Felderítõ Osztályánál, a Belügyminisztérium Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályánál;

b) szerepelnek-e az a) pontban felsorolt szervezetek hálózati nyilvántartásában;

c) aláírták-e az a) pontban felsorolt szervezetek részére a hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot;

d) adtak-e jelentést az a) pontban felsorolt szervezetek részére;

e) kaptak-e az a) pont szerinti szervezetektõl illetményt, prémiumot vagy egyéb elõnyt.

(1) A 4. §-ban meghatározott bizottság a (2) bekezdés 1-11. és 25. pont alatti tisztségek esetén az e törvény hatálybalépésétõl számított harminc, a 12-24. pont alatti tisztségek esetén kilencven napon belül összeállítja azoknak a személyeknek a névsorát, akik e törvény hatálya alatt állnak és akik e törvény hatálybalépésekor vagy azt követõen a (2) bekezdés szerinti tisztséget látják el.

(2) A tényfeltárás az alábbi tisztségeket betöltõ személyekre terjed ki:

(3) E törvény alkalmazásában

a) országos, regionális, megyei és helyi terjesztésû közéleti lapok: azok a napi, heti és havi lapok, amelyek gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális kérdésekben alkalmasak a politikai közvélemény formálására,

b) befolyás gyakorlása: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 20. § e) pontja szerinti minden olyan tájékoztatás, amely közvetve vagy közvetlenül alkalmas a politikai közvélemény formálására,

c) egyházi vezetõ, aki az egyház saját szabályai szerint az egyház vagy szervezete mûködését irányító módon meghatározza.

(4) A törvény hatálybalépését követõen betöltendõ tisztségek vonatkozásában - még a tisztség betöltését megelõzõen - elõzetes tényfeltárást kell végezni. A (2) bekezdésben szereplõ tisztségre jelölt személy vonatkozásában az elõzetes tényfeltárás eredményének közlése és a választás (nem választott tisztség esetén a kinevezés, illetve a tisztség betöltése) között legalább 30 napnak el kell telnie. A jelölt írásos nyilatkozatával kérheti az elõzetes tényfeltárás mellõzését. Ilyen esetben a tényfeltárást a tisztség keletkezését követõen kell elvégezni.

(5) A tényfeltárás nem terjed ki azokra az (1) bekezdésben megjelölt személyekre, akik 1972. február 14. napja után születtek.

(6) A törvény hatályba lépésétõl számított harminc napon belül a nyilvántartásba vett egyházak eljuttatják a törvény szerint egyházi vezetõnek minõsülõ személyek jegyzékét a bizottságnak. A jegyzék hiányában a bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján dönt arról, hogy ki tekintendõ a törvény hatálya alá tartozó egyházi vezetõnek.

(1) A tényfeltárást a 2. § (2) bekezdése szerinti felsorolás sorrendjében, elõször az 1-11. és 25. pont alatti tisztségekre, egy sorszámon belül a tényfeltárás alá vont személyek nevének alfabetikus sorrendje szerint kell lefolytatni.

(2) A tényfeltárás alá vont személyek azonosításra alkalmas névjegyzékét a 4. §-ban meghatározott bizottság állítja össze.

(1) E törvény hatálybalépésétõl számított 15 napon belül tényfeltáró bizottságot kell alakítani. A bizottságba egy-egy tagot delegál

1. az Országgyûlés elnöke;
2. mindegyik országgyûlési képviselõcsoport azzal, hogy ha a képviselõcsoport megszûnik, az általa delegált tag megbízatása is megszûnik;
3. a Legfelsõbb Bíróság elnöke;
4. a legfõbb ügyész;
5. az igazságügy-miniszter;
6. a nemzeti kulturális örökség minisztere.

(2) A bizottság tagjainak megbízatása négy évre szól.

(3) A bizottság mûködési feltételeirõl és a bizottság tagjainak díjazásáról az Országgyûlés Hivatala gondoskodik.

(4) A tényfeltárás során a bizottság háromtagú tanácsban jár el. A bizottság mûködésének egyéb szabályait maga állapítja meg.

(1) A bizottság tagjának munkavégzési jogviszonyára a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) kell alkalmazni úgy, hogy a bizottság tagját a költségvetési törvényben meghatározott illetményalap tizenkétszeresének megfelelõ havi díjazás és az alapszabadságon felül tizenöt munkanap pótszabadság illeti meg.

(2) A bizottság tagjai függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve.

(3) A bizottság tagja bíróság vagy más hatóság elõtt nem vonható felelõsségre az e megbízatása gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt, ez azonban nem mentesíti a titokvédelemre és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok megtartásának kötelezettsége alól.

(4) A bizottság tagjává csak olyan személy jelölhetõ, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet, illetõleg nem vett részt bíróként vagy ügyészként olyan ítéletet eredményezõ bírósági eljárás lefolytatásában, amelyet az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az 1945 és 1963 közötti törvénysértõ elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény, az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bûncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény, valamint az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggõ elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvény alapján semmissé nyilvánítottak.

(5) A bizottság akkor kezdheti meg a tevékenységét, ha megállapította, hogy egyik tagja sem tartozik a (4) bekezdés hatálya alá.

A bizottság az e törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében adatokat igényelhet a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából.

(1) Az e törvény szerinti tényfeltárást az 1. §-ban meghatározott adatokat tartalmazó iratok alapján kell lefolytatni.

(2) A bizottság a titokvédelemre és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok megtartásával, minden egyéb korlátozástól mentesen vizsgálhatja a 2. §-ban meghatározott személyek tekintetében a Történeti Hivatalban, illetve a III-as Fõcsoportfõnökség jogutód szervezetei, valamint a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium, illetve ezek szervezetei kezelésében levõ, az e törvény 1. §-a szerinti iratokat, illetõleg azokból adatszolgáltatás teljesítését kérheti.

(3) A bizottság a tényfeltárás alá vont személy tekintetében az eljárás lefolytatása céljából bármely, az 1. §-ban meghatározottakra vonatkozó iratot is vizsgálhat.

(4) A bizottság tagjai jogosultak megismerni mindazokat a minõsített adatokat, amelyek a 2. §-ban felsorolt személyek 1. §-ban meghatározott tevékenységére vonatkoznak, és az ilyen adatokat tartalmazó iratokba - a minõsített adat jogszabályok szerinti megõrzésének és védelmének kötelezettségével - betekinthetnek.

(1) A bizottság eljárása során - ha e törvény másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A bizottság kizárólag a rendelkezésére bocsátott iratok alapján, zárt ülésen hozza meg döntését.

(3) A bizottság a tényfeltárás eredményeként határozatban állapítja meg, hogy a 2. §-ban meghatározott személy az 1. § hatálya alá tartozik-e.

(4) A bizottság a döntését titkos szavazással, tagjai többségének szavazatával hozza.

(5) A határozatnak tartalmaznia kell a 2. § (2) bekezdése szerinti személy nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, az általa betöltött tisztséget, valamint a tevékenység 1.§ szerinti meghatározását, továbbá - amennyiben megállapítható - azt is, hogy a tevékenységet mely idõszakban látta el.

(6) A bizottság határozatát írásban közli az érintett személlyel.

(1) Ha a bizottság határozata szerint az érintett személy az 1. § hatálya alá tartozik, a bizottság határozatában tájékoztatja arról, hogy a határozat ellen a Fõvárosi Bírósághoz fordulhat, és a döntés hatályon kívül helyezését kérheti.

(2) Az érintetett személy a határozattal szemben annak közlésétõl számított 15 napon belül a bizottsághoz benyújtott és a Fõvárosi Bíróságnak címzett keresettel élhet.

(3) A bírósági eljárásra a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok (Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezete) az irányadók azzal, hogy a bíróság zárt tárgyalást tart, és soron kívül jár el. A tárgyalást legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétõl számított tizenötödik napra kell kitûzni és a határozatot legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétõl számított harminc napon belül kell meghozni.

(4) A határozatban foglaltak tekintetében a személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt nincs helye bírósági eljárásnak.

(5) A bíróság a jogerõs határozatát közli a bizottsággal.

Ha az érintett nem él jogorvoslati jogával, illetõleg a Fõvárosi Bíróság nem helyezte hatályon kívül a határozatot, a bizottság a határozatot a 8.§ (5) bekezdés szerinti adatok nyilvánosságra hozatalának céljából - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. § (3) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzéteszi és a Magyar Távirati Iroda útján is nyilvánosságra hozza.

(1) A bizottság az eljárása során keletkezett iratokat, a határozat, valamint a jogerõs bírósági ítélet egy-egy példányát, a határozat, illetõleg az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül átadja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, amely azt a külön törvényben foglalt szabályok szerint õrzi és kezeli.

(2) A Bizottság az eljárásának alapjául szolgáló iratokat - az (1) bekezdésben meghatározott idõpont után - visszaküldi az iratokat szolgáltató szervnek, amely azt a továbbiakban a rá vonatkozó szabályok szerint kezeli.

(3) Az e törvény 1. §-ában meghatározott tényekre vonatkozó iratok nem selejtezhetõk.

(1) Ha a 2. §-ban meghatározott személyt az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) alapján már ellenõrizték, az e törvény szerinti tényfeltárást az állambiztonsági szolgálatok III-as Fõcsoportfõnökség III. Csoportfõnökségén kívüli szervezeti egységeihez kapcsolódó tevékenységre kell elvégezni.

(2) Az érintett személy neve nem hozható nyilvánosságra, ha a tényfeltárás a III/III-as Csoportfõnökséghez kapcsolódó tevékenységét állapítja meg, és az érintett korábban, az Etv. hatálya alá tartozó ellenõrzés következtében - az Etv. 11. §-ában biztosított jogával élve - tisztségérõl lemondott, kivéve, ha ismét a 2. § szerinti tisztséget tölt be, illetve töltene be.

a) az 1. § szerinti tevékenysége miatt külföldön kiutasítás, beutazási tilalom vagy büntetõeljárás fenyegetné,

b) ha olyan személyre vonatkozik, akinek tevékenysége a szervezett bûnözés, a terrorizmus vagy külföldi titkosszolgálati törekvések ellen irányult,

c) ha alaposan feltehetõ, hogy személyének felfedése esetén e tevékenysége miatt ellene vagy hozzátartozójával szemben az életet, a testi épséget, illetve a személyes szabadságot súlyosan veszélyeztetõ bûncselekményt követnek el.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésekor hatályát veszti az Etv. 1-3. §-a, 5-8. §-a, 10-11. §-a, 13-20. §-a, 23-24. §-a, 27. § (2), (4)-(5) bekezdése, valamint az azt módosító 1995. évi XXVI. törvény, a 1996. évi LXVII. törvény 2-13.§-a, 15.§-a, 16.§ (2) és (3) bekezdése, az 1996. évi CXXIII. törvény, az 1997. évi LXVII. törvény 143.§-a, az 1999. évi LXXXVI. törvény, a 2000. évi XCIII. törvény 2-6.§-a, a 2001. évi XLVII. törvény 1. és 8. §-a.

(3) Az Etv. 27.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A törvény rendelkezései - a 25/A.-25/I.§-ai kivételével - 2004. június 30-án a hatályukat vesztik. Ezzel egyidejûleg a törvény címébõl "az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és" szövegrész a hatályát veszti."

(4) Az Etv. 5.§-a szerinti bizottság tagjainak megbízatása e törvény hatálybalépésével megszûnik. A bizottság tagjává megválasztott bíró az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz benyújtott kérelmében köteles nyilatkozni arról, hogy

a) bíróságra történõ beosztását kéri-e, vagy

b) bírói tisztségérõl lemond.

(5) Ha a bíró úgy nyilatkozott, hogy a bíróságra történõ beosztását kéri, és a bírói tisztség megszûnésének a bíró jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a bírót az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra vonatkozó rendelkezések szerint, de legalább megyei bírói munkakörbe kell beosztani.

a közéleti szerepet betöltõ személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslathoz

A politikai közélet tisztaságának fontos eleme az állami politika és a közvélemény politikai formálásában fontos szerephez jutó személyek több szempontból történõ átláthatósága. A nyilvánosság, az átláthatóság, a közbizalom erõsítése mellett, az egyetlen igazán alkalmas eszköz a személyes adatokkal való politikai célú visszaélések megelõzésére és visszaszorítására, s ezáltal fontos szerepet kap a köznyugalom, a társadalmi béke erõsítésében is. Újabb és újabb példák igazolják, hogy az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény, az ún. ügynöktörvény csak rendkívül lassan és korlátozottan képes megfelelni a múlt mielõbbi feltárása és lezárása iránt a társadalom egyre szélesebb körében erõsödõ igényeknek. Ennek az igénynek tesz eleget a benyújtott törvényjavaslat.

A törvényjavaslat alapvetõ célja, hogy - az alapvetõ jogok aránytalan korlátozását elkerülve - felgyorsítsa és kiszélesítse, és annak véghezvitelével az eredetileg tervezett 2004. június 30-áig megnyugtatóan lezárja a múltfeltárás folyamatát.

A minél szélesebb körû átláthatóság igényének a törvényjavaslat azáltal kíván megfelelni, hogy mind a feltárandó múltbeli tevékenységek, mind pedig az ellenõrzött személyek körét szélesebb körben határozza meg.

E célból a tervezet a feltárandó múltbeli tevékenység körét kiterjeszti - a jogállamisággal ellentétes III/III-as tevékenységen túl - a volt állambiztonsági szolgálatok minden ágára, azokra is, amelyek mûködése jogállami keretek között is szükségszerû. Erre az szolgáltat alapot, hogy a klasszikus felderítõ és elhárító funkciót ellátó szervekkel való kapcsolatra utaló adatok ugyanúgy a személyes adatokkal való visszaélés tárgyai lehetnek, mint a jogállamisággal ellentétes III/III-as ügynöki múlt. Ennek megfelelõen az 1. § a) pontja a Belügyminisztérium volt III. Fõcsoport-fõnökségének valamennyi egységéhez, továbbá a Honvédelmi Minisztérium MNVK Felderítõ Csoportfõnökségéhez kapcsolódó tevékenységre is kiterjed. (1. §)

Az Alkotmánybíróság 23/1999. (III. 20.) AB határozatában elutasította azt az indítványt, amely azt kifogásolta, hogy az átvilágítás csak a III/III-as csoportfõnökségre terjed ki, álláspontja szerint ugyanis a hagyományos felderítõ és elhárító funkció jogállami keretek között is szükséges és elfogadható. A törvényjavaslat erre figyelemmel a preambulumban foglalt célok közé beemelte a személyes adatokkal való politikai visszaélések megelõzését és a társadalmi béke elõmozdítását, mint olyan közérdeket, amely indokolttá teszi az érintett körben tevékenykedõ személyek nevének nyilvánosságra hozatalát, amennyiben a törvény szerinti közszereplést vállalnak.

Az ellenõrzés alá vont személyek köre bõvül. Kiegészül újabb státuszokkal - egyházi vezetõk, polgármesterek, országos köztestületek, állami közalapítványok vezetõi, illetve irányító testületei. Ez a megoldás lehetõvé teszi az érintett közszereplõi körre azonos mérce alkalmazását, minimalizálva, vagy nagy valószínûséggel kizárva a jövõbeni visszaélések lehetõségét.

A tényfeltárási eljárás alanyai, és menete lényeges elemeiben hasonlít az ügynöktörvény szerinti megoldáshoz: a tényfeltáró bizottság a Történeti Hivatal, illetõleg a külön törvény alapján létrehozott szaklevéltár, valamint a volt állambiztonsági szolgálatok jogutódainak birtokában lévõ iratok alapján végzi munkáját. A bizonyítás szabad, az ellenõrzött személy védekezését, tárgyaláson, személyesen is elõadhatja, és bírósági jogvédelem is megilleti. Lényeges különbség azonban, hogy érintettsége esetén nevének nyilvánosságra hozatalát nem kerülheti el a közmegbízatásról való lemondással.

Amint azt az Alkotmánybíróság is megállapította a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatának rendelkezõ részében - a jogállamisággal ellentétesen mûködõ, a pártállam belsõ elnyomó funkcióját szolgáló volt BM III/III. Csoportfõnökség tevékenységével összefüggésben - : "a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevõ személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerûen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. § szerinti közérdekû adatok."

A nem jogállami rendszerben keletkezett titkosszolgálati nyilvántartások titkosságának fenntartása tehát a nem közérdekûnek nyilvánított adatok tekintetében sem korlátozhatja az érintettek információs önrendelkezési és az érdekeltek egyéb jogait.

Ez a Törvényjavaslat a politikai és közéleti szereplõk, s ezen keresztül a közélet átláthatóságát szolgálja.

A Javaslat kidolgozásakor azt a tényt azonban, amint arra az Alkotmánybíróság döntése is rámutatott, továbbra is figyelembe kellett venni, hogy a rendszerváltás "politikai szempontból forradalmi változás" volt, és korábban Magyarország nem volt jogállam.

A Törvényjavaslatot alapvetõen az információszabadság alapjogának abban az összefüggésében kell vizsgálni, hogy a jogállamban az állam mûködésének a polgárok számára átláthatónak, "áttetszõnek" kell lennie; és a politikai közélet résztvevõinek magánszférája - éppen köztevékenységükkel összefüggõ részében - korlátozott.

A Javaslat hatálya alá tartozó személyeknek az állami vagy a közéletben betöltött pozíciója az, ami az adataikat az Alkotmány 61. § (1) bekezdése értelmében közérdekûvé teszi. Az Alkotmánybíróság e tekintetben a "közérdekû adat" fogalmát az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére vonatkoztatva, tágabb értelemben használja, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 3. pontjában meghatározottaknál.

Az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkének 2. pontja szerint az információk megismerésének szabadsága törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetõ alá, "amelyek szükséges intézkedéseknek minõsülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bûnözés megelõzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jóhírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülések közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából".

A múlt megismerése, valamint a rendszerváltás jelentõségének tárgyilagos értékelése is feltételezi a titkosszolgálatok tevékenységének napfényre kerülését.

A jogállam nélkülözhetetlen, intézményes része a demokratikus közvélemény, amelynek kialakulási lehetõségét és fenntartását az államnak alkotmányos kötelessége biztosítani.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a szabad véleménynyilvánítás anyajoga felöleli a közérdekû adatok megismeréséhez való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. E két jog kölcsönösen feltételezi egymást, és az Alkotmány 61. §-a mindkettõt ugyanúgy biztosítja. Ugyancsak az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. Következésképpen a közérdekû adatok megismeréséhez való alapjog is élvezi ezt a privilégiumot.

A személyes adatok védelméhez való alapjognak és a közérdekû adatok megismeréséhez való alapjognak egymásra tekintettel kell érvényesülnie. Ez abból a szempontból is természetes, hogy az információs önrendelkezés és az információszabadság a személy autonómiájának két, egymást kiegészítõ feltétele.

Éppen erre a szoros összefüggésre tekintettel nem mondható ki, hogy az információszabadság és a személyes adat védelméhez való jog ütközésekor az adatvédelemhez való jogot mindig és feltétlenül megszorítóan kell értelmezni. Az Alkotmánybíróság ezen egymást kiegészítõ alapjogok hierarchiáját a vizsgált jogszabály tárgyára figyelemmel állapította meg. Az eddigi alkotmánybírósági gyakorlat azonban szilárd támpontokat nyújt ahhoz, hogy milyen esetekben érvényesülhet az információszabadságra a kiterjesztõ, a személyes adatok védelmére a megszorító értelmezés.

Ezek a nyilvántartások létrejöttüket, céljukat, felhasználásukat és fennmaradásukat tekintve is ellentétesek az Alkotmánnyal. Abban a részükben, amelyben a megfigyelt személyek adatait tartalmazzák, szemben állnak az Alkotmány 59. §-a szerint a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez - az információs önrendelkezéshez - való joggal. Az ügynökök adatainak titkosítása pedig a közérdekû adatok megismeréséhez való joggal ellentétes.

A személyes adat nyilvánosságra hozatalát az Avtv. 3. § (3) bekezdése szerint "törvény közérdekbõl - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti". Ekkor a személyes adat is a közérdekû adatokéhoz hasonló jogi elbírálás alá esik, amelynek a szabályait az adatvédelmi törvény III. fejezete tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselõk és más közszereplõ politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szûkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának. Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ joga elsõbbséget élvez az elõbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentõsek lehetnek.

A Törvényjavaslatban meghatározott arra vonatkozó adatok, hogy a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevõ személyek korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, a közhatalom gyakorlói és a politikai közélet résztvevõi tekintetében - köztük azok vonatkozásában is, akik a politikai közvéleményt feladatszerûen alakítják - közérdekû adatok.

A Javaslat 1. §-ában meghatározott adatok olyan tevékenységre vonatkoznak, amelyek a jogállamisággal bizonyosan ellentétesek. Az Alkotmány 61. §-át hajtja végre az a törvény, amely lehetõvé teszi a közvélemény számára annak megismerését, hogy a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevõ személy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, illetve a politikai közélet résztvevõje ilyen szervezethez tartozott. Az erre vonatkozó adatok nyilvánosságra kerülése azért is szükséges, mert e tevékenység nagyobb része titkosan folyt. A titkosság további fenntartásának pedig nincs alkotmányos indoka.

Másrészt a közhatalom gyakorlói és más politikai szereplõk egy részérõl korábbi funkciójuk vagy nyilvános tevékenységük folytán a közvélemény tudhatja, hogy korábban a jogállami értékekkel ellentétesen tevékenykedtek. Semmilyen alkotmányos érdek nem fûzõdik ahhoz, hogy a titkosság által elõidézett különbség e csoporton belül fennmaradjon. A politikai közélet és az államélet teljes átláthatósága és tájékozott megítélése is megköveteli tehát, hogy a Törvényjavaslatban meghatározott adatokra nézve a közérdekû adatok hozzáférhetõségének alkotmányos elve érvényesüljön.

A Javaslat eleget tesz annak az alkotmányossági követelménynek, hogy a közérdekû adatok feltárását olyan eljárás elõzze meg, amely szavatolja azok valódiságát: a bizottság államigazgatási eljárási tevékenységet folytat és rendelkezésre áll a bírói út lehetõsége.

A Javaslat az Alkotmány 61. §-ának érvényesítése érdekében az Általános indokolásban meghatározottakra tekintettel meghatározza a Törvény tárgyi hatályát. A Javaslat 1. §-ában meghatározott adatok olyan tevékenységre vonatkoznak, amelyek a jogállamisággal bizonyosan ellentétesek.

A Javaslat kimerítõen meghatározza azt a személyi kört, amelyre nézve a múlt feltárását el kell végezni.

A Javaslat által meghatározott és alkotmányosan képzett csoportokon belüli egyenlõ elbánás elve azt is megköveteli, hogy a tényfeltárás az országos közszolgálati rádión és televízión kívül kiterjedjen a média mindazon szereplõire is, akik a közvéleményt formálják.

A Javaslat a diszkriminációt kiküszöbölve egységes mérce szerint rendezi a média, mind az írott, mind az elektronikus sajtó esetén a tényfeltárást.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közvélemény alakítása -"közremûködés a népakarat kialakításában" - például a politikai pártok alkotmányban írt, fogalomképzõ feladata. A Javaslat ezért az arányosság szempontjára is figyelemmel a politikai pártok vezetõit is feltünteti az érintettek között.

Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntése szerint felvethetõ, hogy a feladatuk szerint is politikai véleményformáló egyházi testületek vagy tisztségviselõk a kötelezõ ellenõrzésbõl miért maradtak ki. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az ilyen egyházi személyek ellenõrzése nem ütközik az állam és egyház elválasztásának elvébe. A politikai közvéleményt formáló egyházi testület vagy személy ellenõrzése nem minõsül "az egyház belsõ ügyeibe való beavatkozásnak", mint ahogy az ellenõrzést elrendelõ törvény sem sajátosan az egyházakra vonatkozik, hanem ún. "általános törvény", amely minden hasonló tényállást egyaránt szabályoz, s így a vallásszabadság alkotmányosan megengedett "külsõ korlátja". A Javaslat ebbõl kifolyólag eleget téve az alkotmánybírósági mércének, az egyházi vezetõket is az érintettek közé sorolja.

Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a korábbi törvénybõl hiányoztak az országos köztestületek vezetõi vagy a szakszervezeteké, amelyek a politikai közvélemény formálásában bizonyosan szerepet játszanak. A Javaslat a diszkrimináció kiküszöbölésére az egységes mércét következetesen meghatározva és érvényesítve rájuk is kiterjeszti a törvény hatályát.

A Javaslat tényfeltáró bizottságra bízza a Törvény végrehajtását. A bizottság tagjait részben az országgyûlés elnöke, az országgyûlési képviselõcsoportok, részben pedig igazságszolgáltatás illetve a kormány képviselõi delegálják. Ez az ellenõrzés széles társadalmi jellegét szolgálja. A Javaslat biztosítja a bizottság függetlenségét.

A bizottság a munkarendjét maga állapítja meg. A Javaslat felhatalmazza a bizottságot, hogy a munkájához szükséges iratokba betekinthessen, a szükséges vizsgálatokat elvégezhesse.

A Bizottság eljárása során az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit alkalmazza. Eltérõen az Etv.-ben szabályozott átvilágítási eljárástól, a bizottság nem tart meghallgatásokat, hanem a rendelkezésére bocsátott iratok alapján dönt. A tényfeltárás eredményérõl határozatot hoz, amelyet az érintettel közöl.

A Javaslat az Alkotmánnyal összhangban biztosítja a bizottság döntésével szembeni jogorvoslati jogot. Az ellenõrzött személy a bizottság döntését a Fõvárosi Bíróság elõtt támadhatja meg. Ha az érintett nem él jogorvoslati jogával, vagy a bíróság nem helyezi hatályon kívül a bizottság döntését, a döntés nyilvánosságra kerül.

Mivel a bizottsághoz olyan adatok is kerülnek, amelyeket felhasználásuk után a jogutód szervezetek a továbbiakban is használni fognak, valamint olyan adatok is, amelyeket majd a levéltárban kell elhelyezni, a bizottság fõ szabály szerint az eljárásának alapjául szolgáló iratokat annak küldi vissza, akitõl azt beszerezte. Az iratot a bizottsághoz megküldõ szerv feladata, hogy az irat szabályszerû kezelésérõl gondoskodjon. A bizottság saját eljárása során keletkezett iratait a levéltárnak köteles eljuttatni.

Azon személyek esetében, akik ellenõrzését már elvégezték az Etv. alapján, a tényfeltárást most az állambiztonsági szolgálatok III-as Fõcsoportfõnökségének többi egységeihez kapcsolódó tevékenységre kell elvégezni.

A Javaslat külön szabályokat rögzít azon személyekkel kapcsolatos eljárásban, akik a Javaslat benyújtásakor még hatályban levõ Etv. rendelkezései szerint éltek ezen törvény 11. §-ában biztosított lehetõséggel, és a III/III-as Csoportfõnökséggel való együttmûködésük nyilvánosságra kerülését megelõzendõ lemondtak közéleti pozíciójukról. E személyek a jogalkotótól azt az ígéretet kapták, hogy lemondásuk esetén titkosszolgálati múltjuk nem kerül nyilvánosságra. A jogbiztonság alkotmányi követelménye azt diktálja, hogy a korábbi törvény által érintett körben a korábbi ígéret jelen Javaslat hatályba lépése után is megmaradjon.

A Javaslat tekintettel van a jelenleg mûködõ jogutódszervezetek jogállamban is méltányolható érdekeire. Ezért lehetõvé teszi, hogy amikor az adott titkosszolgálati tevékenység a jogállammal összeegyeztethetõ volt, illetve amikor az adat nyilvánosságra kerülése olyan mértékû személyes veszélynek teszi ki az érintettet, amely nem áll arányban a Javaslatban elérni kívánt célokkal, akkor az ilyen adatok nyilvánosságra kerülését továbbra is megtiltja. Nem vonatkozik azonban ez a kivétel azokra a kiemelt közmegbízatásokra, amelyek kifejezetten a közhatalomhoz kapcsolódnak, mert az õ esetükben a társadalom tisztánlátása az elsõdleges cél.

A törvény hatályba lépésekor hatályukat vesztik az Etv. lusztrációs rendelkezései. Ezzel a jogalkotó lezárja az átvilágítás 1994 óta zajló folyamatát tekintettel arra, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának felállításával és a jelen Javaslat elfogadásával az átvilágítási eljárásnál jóval szélesebb körben válik lehetõvé a múlt megismerése, a közéletben az átláthatóság megteremtése, továbbá az érintettek információs önrendelkezési jogának érvényesülése. Ugyanakkor a Javaslat az Etv. hatályon kívül helyezett 5.§-a rendelkezéseivel azonos módon, megnyugtatóan szabályozza a megszûnõ bizottság tagjainak további jogi helyzetét is.