Tisztelt Elnök Asszony!

A Házszabály 87. § (2) bekezdése alapján az alábbi országgyûlési határozati javaslatot nyújtjuk be.

Az Országgyûlés annak megállapítása érdekében, hogy valós veszteségek kompenzálására, a szükséges mértékben került-e ki a költségvetésbol a kormány által az egyes pénzintézetek számára 1998. és 1999. év folyamán a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XC. törvénnyel - a bankkonszolidáció keretében - juttatott, az államháztartási hiány tetemes részét kitevo összeg, továbbá annak ellenõrzésére, hogy miként kezelik a támogatott bankok a költségvetésbõl származó összegeket, és azon követelésieket, amelyek a konszolidációval kapcsolatos igényt alátámasztották; egészében annak érdekében is, hogy az adófizetõk pénzébõl finanszírozott bankkonszolidáció folyamatának nyilvánosságát és tisztaságát biztosítsa, az alábbi határozatot hozza:

I. Az Országgyûlés vizsgálóbizottságot hoz létre az állam által az 1999. évi költségvetési törvénnyel az 1998. és 1999. költségvetési évben állami támogatásban részesített pénzintézetek konszolidációjával kapcsolatos folyamatok megvizsgálására.

II. A vizsgálóbizottság feladata annak megvizsgálása, hogy

- az 1999. évi költségvetési törvény 114. §-a szerint - az 1998. évi költségvetési törvény módosításával megvalósított - konszolidálással érintett bankok, nevezetesen a Postabank Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. milyen pénzügyi helyzet alapján, milyen követelések kompenzálására részesedtek 152 milliárd, illetve 40 milliárd forint költségvetési támogatásban, illetve elszámolásban;

- igaz-e, hogy a konszolidált követelések között fantomcégek részére adott hitelek is voltak, s ha igen, melyek voltak ezek a cégek, és mi lett a hitelek sorsa;

- mi lett azoknak a további hiteleknek a sorsa, amelyeket a konszolidáció ellentételezett;

- az érintett pénzintézetek 1998. és 1999. folyamán milyen követelést, illetve vagyont értékesítettek akár közvetlenül, akár pénzintézetek által létrehozott "követelés-kezelõ" (Work out) vagy más szervezetek, illetve módszerek útján;

- mi indokolta, hogy nem nyílt, hanem zártkörû pályáztatás útján kerültek értékesítésre követelések;

- ellenõrizte-e, ha igen, milyen módon a kormányzat a konszolidáció során a költségvetésbõl kikerült pénzösszegek további sorsát, megfelelo hasznosulását, ennek során tett-e, ha igen, milyen intézkedéseket a pénzintézetek felé;

- a kormányzati ellenõrzés teljességét nem akadályozta-e a banktitok intézményének szabályozása;

- mi volt a feltétele a 71 milliárd forintos állami kezességvállalásnak, igénybe vette-e 1998, illetve 1999 folyamán a Postabank és Takarékpénztár Rt. - ha igen, milyen mértékben, milyen követelés esetében - az állami kezességvállalást; az érintett követelésnek és kezességvállalásnak mi lett a sorsa;

- szükség van-e a bizottság által megállapítottakkal kapcsolatban - ha igen, milyen - további kormányzati, parlamenti, illetve más intézkedésekre.

III. A vizsgálóbizottság maga határozza meg eljárási rendjét és vizsgálati módszereit.

IV. A vizsgálóbizottság tevékenységérõl jelentést készít, melynek tartalmaznia kell:

a) a bizottság feladatát;

b) a bizottság által meghatározott eljárási rendet és vizsgálati módszereket;

c) a bizottság ténybeli és jogi megállapításait;

d) annak bemutatását, hogy megállapításait milyen bizonyítékokra alapozta;

e) a vizsgálat által érintett szerv(ek) vagy személy(ek) észrevételeit, a lefolytatott vizsgálat módszereire és megállapításaira vonatkozóan;

f) javaslatot az esetlegesen szükséges intézkedésekre.

V. A vizsgálóbizottság 8 tagból áll, tagjai országgyûlési képviselõk. A tagokra a képviselõcsoportok vezetõi tesznek javaslatot az alábbiak szerint:

VI. A bizottság elnökének, alelnökének és tagjainak megválasztására a képviselõcsoportok vezetõinek javaslata alapján a Házbizottság terjeszt elõ javaslatot az Országgyûlésnek, amelyrõl az vita nélkül határoz. A bizottság elnökét kormánypárti, alelnökét az ellenzéki képviselõcsoportok együttesen jelölik.

VII. A bizottság feladatának ellátásához szakértõket vehet igénybe. Mûködésének költségeit az Országgyûlés fedezi a költségvetésébõl.

VIII. A bizottság megbízatása feladatának elvégzéséig, de legfeljebb a létrehozástól számított hat hónapig tart.

A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XC. törvény 114. §-a akként nyújtott költségvetési támogatást pénzintézeteknek, hogy módosította az 1998. évi költségvetésrõl szóló törvényt. Ennek alapján az 1998. évi költségvetési deficit további, legalább 192 milliárd forinttal növekedett a Postabank Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. javára elszámolt összegek miatt. Felhatalmazást kapott továbbá az akkori kormány, hogy a központi költségvetés terhére további 71 milliárd forint erejéig kezességet is vállaljon a Postabank javára.

A kezességvállaláson felüli összeg az államháztartási hiányt drasztikusan emelte meg.

Ez a tény részben fokozott felelõsséget rótt a parlamentre, amely nem mulaszthatja el annak ellenõrzését, hogy ezek a hatalmas összegek miként kerültek felhasználásra, valóban elérték-e azt az eredményt, amelyet céloztak, másrészt viszont felveti azt a kérdést is, hogy miként keletkezhetett - és valójában keletkezett-e - olyan hatalmas mértékû hiány, amelyet ilyen eszközökkel kellett konszolidálni.

Valóban ekkora mértékû volt-e a hiány, vagy az történt, hogy a bankok nagy mennyiségû olyan követeléseiktõl, amely részben vagy egészben behajthatóak lettek volna, nyílt pályáztatást mellõzve - "szabadultak meg", amely felvetheti a tulajdonos képviselõinek felelõsségét is, továbbá megalapozhat olyan intézkedéseket, amelyek az állami vagyon védelme szempontjából szükségesek.

Az 1998-2002 közötti ciklusban többszöri próbálkozásunk ellenére nem tették lehetõvé, hogy megismerjük, hogy kikhez kerültek a soha vissza nem fizetett hitelek, valamint, hogy a pénzintézetek miként gazdálkodtak követeléseikkel.

A határozati javaslat által feltett kérdésekre irányul a parlamenti vizsgálóbizottság ténykedése, mely azáltal, hogy a kezességvállalás területét is bevonja vizsgálatai körébe, a nyilvánosság erejével kívánja elõsegíteni, hogy a kormányzati szervek és az állam, mint tulajdonos képviselõi felelõsségteljesen gondozzák a rájuk bízott - még meglévõ - vagyont.

Budapest, 2002. július 08.