1. számú melléklet

Részletes értékelés
a Nemzeti Környezetvédelmi Program 1997-1998. évi végrehajtásának helyzetéről

Bevezetés

A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP, illetve Program) alapvető célkitűzése - az Európai Unió ötödik környezetvédelmi akcióprogramjával összhangban - a fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezetvédelmi feltételek kialakítása, és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez a Program konkrét beavatkozásokat, bizonyos tevékenységeket ösztönző, másokat korlátozó szabályozást foglalt keretbe. A Program azon túlmenően, hogy feltárta a kidolgozásakor rendelkezésre álló információk alapján a kiindulási helyzetet, megoldási módot is nyújtott a legfontosabb környezeti problémákra.

A jelen - tájékoztató jelleggel összeállított - dokumentum a Program 1997-2002 közötti megvalósításának első harmadában (1997-1998), a beszámolási időszakában elért előrehaladást vizsgálja. Azonos megközelítésben tárgyaljuk a beszámolási időszakban megvalósult valamennyi egyedi beavatkozást és intézkedést, illetve vizsgáljuk a környezeti állapotjellemzők és hatótényezők alakulásának hatását a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak elérhetőségére.

A jelen elemzésben - az adat- és információgyűjtés, valamint a megvalósítás gyakorlati szempontjai alapján - a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljai strukturált csoportosításra kerültek. (A célok között bizonyos átfedések is vannak, így a vizsgálat során az azonos jellemzőkkel értékelhető és gyakran azonos tartalmú célok együtt kerültek feldolgozásra.) Valamennyi cél esetében feltüntettük, hogy az adott cél valamilyen állapotra vagy valamilyen hatótényezőre vonatkozik-e, és hogy megfelelő indikátor alkalmazásával mérhető-e vagy sem. A Nemzeti Környezetvédelmi Program felépítését követve környezeti elemek, illetve önállóan kezelt hatótényezők szerint bemutatjuk a beszámolási időszak intézkedéseinek, fejlesztéseinek helyzetét és költségeit. Végül minden egyes célra vonatkozó értékeléshez egy "következtetések" fejezet kapcsolódik, amely az értékelés tanulságainak megfelelően jelzi a további feladatokat, összefoglalja a Nemzeti Környezetvédelmi Program tervezési időszakának végéig a cél teljesíthetőségét, súlypontokat határoz meg a további munkához.

1. A környezeti állapotjellemzők és hatótényezők alakulásának hatása a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak elérhetőségére

A Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak megvalósulását legjobban a környezet-állapotának alakulását jellemző mutatókon, adatokon keresztül lehet mérni. Esetünkben azonban egyrészt ezek az adatok még nem állnak rendelkezésre, másrészt ha rendelkezésre állnának is, az időszak rövidsége miatt nagyon kevés, az NKP keretében megtett intézkedésekre visszavezethető változást tudnának kimutatni. A környezeti állapotjellemzők egészére vonatkozó adatbázis jelenleg bemutatható legkésőbbi éve 1997, ami végeredményben az NKP kiindulási időpontját (a viszonyítási pontot, vagy null-állapotot) jelenti. A bemutatás célja így esetünkben a környezeti állapotváltozások és a hatótényezők alakulásának összevetése lehet az NKP céljaival, valamint annak tisztázása, hogy a létező természetes vagy mesterséges folyamatok segítik vagy gátolják a célok elérését.

A Programból kiválasztásra kerültek azok a célok, amelyek vagy környezeti állapot jellemzőre vagy valamilyen hatótényezőre vonatkoztak. Ezek körét is szűkíteni kellett azokra, amelyekkel kapcsolatban használható információk álltak rendelkezésre. 48 ilyen célt találtunk. A célok között bizonyos átfedések is vannak, így az elemzések során az azonos jellemzőkkel értékelhető, és gyakran azonos tartalmú célok együtt kerültek feldolgozásra.

1.1. Levegőtisztaság-védelem

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-1. A szálló por és toxikus szilárd anyagok tekintetében a szennyezettnek minősített településeken el kell érni, hogy hat év alatt 20 %-kal csökkenjen a szennyezettség mértéke, a többi településen pedig legalább ne emelkedjék.

Célkitűzésben foglaltak szerint környezetállapotra vonatkozó, mérhető és konkrét állapotjavulást meghatározó cél.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A szilárd anyagok kibocsátása 1990 és 1997 között több mint 35 %-kal, 205 kt/évről 136 kt/évre csökkent, elsősorban a több mint 50 %-kal visszaeső lakossági kibocsátásoknak és több mint 40 %-kal visszaeső hőerőműi kibocsátásoknak köszönhetően. Az említett ágazatokban tapasztalható általános szilárdanyag kibocsátás csökkenés mellett a közlekedésből származó szilárdanyag szennyezés folyamatosan növekszik. 1990-ben az összes szilárdanyag kibocsátás 9 %-a származott a közlekedésből, 1997-ben ez az arány 14 %-ra emelkedett. Az Országos Immissziómérő Hálózat adatai az ülepedő porra vonatkoznak. A települési ülepedő por mérések alapján a vizsgált időszakban 29 településen javult, de 19 másikon romlott a levegő minősége.

A nehézfém kibocsátás egyrészt és elsősorban az ólommentes benzinek elterjedése, a fűtő- és üzemanyagok minőségének javulása, másrészt a színesfémkohászat visszaesése, a hőerőműveknél felszerelt filterek és a javuló erőművi tüzelési technológiák miatt, több mint 60 %-kal esett vissza.

Következtetések: A központi probléma a por tekintetében a közlekedés okozta szennyezés, amely minden nagy forgalmú települést érint. A toxikus anyagoknál a cél várhatóan elérhető.

A célkitűzésben foglaltak alapján - ahhoz, hogy 2002-re az 1996-97-es szinthez képest 20 %-kal csökkenteni lehessen a légszennyezettség mértékét - vizsgálni kell, hogy az 1997-től megindult gazdasági növekedés milyen módon hat a termelői, szolgáltatói és lakossági kibocsátások változására.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-2. Az 1994-1998 közötti évekre elfogadott Levegőtisztaság-védelmi Ágazatközi Intézkedési Program alapján kiemelt cél az ország súlyosan szennyezett településeinek és térségeinek levegő-minőségét javítani olyan mértékben, hogy azok legalább a mérsékelten szennyezett minősítésnek megfeleljenek. Biztosítani kell e program további folytatását 1998 után, a települési levegőszennyezettség további csökkentése és a kedvező állapotok fenntartása céljából.

TEP-1. A települési légszennyezés csökkentése az önkormányzatok környezet-védelmi programjainak megfelelően.

A cél a környezetállapotra vonatkozik, mérhető a mérsékelten szennyezettnek való minősíthetőség irányába történő elmozduláson és a regionálisan érzékelhető komplex szennyezések csökkenésén keresztül.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az ipari és kommunális kibocsátások érzékelhető csökkenésével mind a regionálisan szennyezetnek tekinthető területek kiterjedése, mind a szennyeződéssel érintett lakosok száma csökkent. 1991-1993-ban szennyezett minősítést kapott az ország területének közel 4 %-a (3 590 km2), ahol a lakosság 32 %-a (3 223 ezer lakos) élt. 1997-1998-ban ugyanezek a számok 2,3 %-ra (2 178 km2), és 25 %-ra (2 535 ezer lakos) mérséklődtek. A mérsékelten szennyezett települések tekintetében 9,3 % volt a terület, és 17,4 % a lakosság aránya 1991-1993-ban, ami 5,8 %-ra, és 20,3 %-ra változott 1997-1998-ra. Voltak olyan területek, amelyek a szennyezett kategóriából a mérsékelten szennyezett kategóriába kerültek. A szennyezett és mérsékelten szennyezett területek együttes nagysága és a szennyezett területen élő lakosság száma jelentősen csökkent az elmúlt időszakban.

A közlekedési kibocsátások, és ezen belül is a közúti gépjárműforgalom kibocsátásai jelenleg a levegőminőségi problémák legfontosabb okozói, amit jól mutat a szennyezettség országosan egyenletesebb, a nagy belső és/vagy átmenő forgalmat lebonyolító településekre koncentrálódó eloszlása.

A regionális szennyezés miatt akcióterületnek tekintett térségek közül a borsodi, a baranyai, és a közép-dunántúli iparvidéken a problémák a regionális jellegből a helyi, kistérségi jelleg irányába mozdultak.

Következtetések: A közlekedés egyértelműen a legnagyobb szennyező forrássá vált az elmúlt időszakban, és ezzel párhuzamosan a régebben elsősorban az iparvidékekhez kapcsolódó regionális levegőminőségi problémák helyett egyre inkább a települések városias belterületeire és a nagy átmenő forgalmat bonyolító településekre koncentrálódó szennyeződések kerülnek előtérbe.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-3. A közlekedés eredetű emissziók csökkentése érdekében:

  1. mérsékelni kell a közlekedési-szállítási igényeket;
  2. elő kell segíteni a nem motorizált közlekedés prioritásának biztosítását;
  3. biztosítani kell a tömegközlekedés, a vasút, a víziközlekedés fejlődését;
  4. vám- és adópolitikai intézkedésekkel elő kell segíteni a gépjárműállomány korszerűsítését;
  5. az üzemelő gépjárműpark emissziós jellemzőinek javítása;
  6. megfelelő fejlesztésekkel javítani kell az üzemanyagok minőségét, a tervezési időszak végére el kell érni az ólomadalék használatának teljes megszűnését;
  7. a környezetvédelmi és közlekedési prioritásokat összehangolva folytatni kell a településeket elkerülő utak építését és a hiányzó úthálózati elemek kiépítését;
  8. a közbeszerzéseknél előnyben kell részesíteni a kisebb szennyezőanyag-kibocsátású, alacsonyabb üzemanyag-felhasználású közlekedési eszközök üzembe helyezését.

A közvetlen cél a kibocsátások csökkentésére, tehát a hatótényezőkre vonatkozik, a részcélok már a csökkentés egyes eszközeit sorolják fel. Az emisszió csökkenése mérhető, de a mérték nem megadott. A részcélok teljesülése a közlekedési mutatókon keresztül értékelhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A közlekedési eszközök igénybevételét tekintve tovább nőtt az egyéni közlekedési lehetőségeket igénybe vevők aránya a tömegközlekedés használatához képest.

A gépjárműszám 1990-97 között jelentősen emelkedett. A gépkocsi szám növekedésének környezeti hatásait a gépkocsik minőségének kétségtelen javulása sem tudja ellensúlyozni. Sőt 1994 és 1995 között, amikor majd 200 000 személygépkocsi került forgalomba, a növekmény a következő évben növekedő ólom kibocsátást eredményezett még az ólommentes benzin terjedése mellett is. Az ólommentes benzin elterjedése, majd kizárólagossá válása volt a legkedvezőbb változás a közlekedési kibocsátások tekintetében az elmúlt időszakban. Az ólomemisszió az 1991-es 377 kt-ról 1997-re 118 kt-ra esett vissza és természetesen a csökkenés továbbra is tart. E mellett a terhelések visszafogását szolgálta a minősített gépkocsik adókedvezménye és a megépített elkerülő utak hálózata.

A közlekedési kibocsátások csökkentésében elért kevés eredményt is jelentősen csökkentette a fizető autópályák működtetésének túlzottan magas díjjal történő bevezetése. Ez a lépés visszaterelte a forgalom egy részét (főleg a legnagyobb problémát jelentő teherforgalmat) azokra a településeken keresztül haladó utakra, amelyek elkerülését szolgálta az autópálya építés.

1997-ben a közlekedési ágazat az egyes szennyezőanyagok kibocsátása tekintetében a következő arányokat és helyezéseket érte el:

- NO2: az összkibocsátás 56 %-a, első helyezés az ágazatok között, növekvő tendenciájú;

- Szilárd anyag: az összkibocsátás több mint 10 %-a, negyedik helyezés az ágazatok között, növekvő tendenciájú;

- CO: az összkibocsátás több mint 60 %-a, első helyezés az ágazatok között, csökkenő tendenciájú.

Következtetések: Ez a terület igényli a legkomolyabb környezetvédelmi kontrollt és beavatkozást, annál is inkább, mert az esetleg elhibázott fejlesztések következményei utólag kevéssé korrigálhatók, és a gépkocsik számának, illetve az egyéni közlekedés részarányának növekedése a jelenleg alkalmazott eszközökkel alig befolyásolható.

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-4. Az ipari és erőművi kibocsátások csökkentése területén - elsősorban a megelőzés elvének figyelembevételével - a korszerű és a kisebb energiaigényű technológiákat kell előnyben részesíteni és támogatni a megfelelő jogi-műszaki-gazdasági ösztönzők kidolgozásával és bevezetésével.

A cél az, hogy korszerűbb technológiák alkalmazásával csökkenteni kell a kibocsátásokat, és teljesíteni a nemzetközi szerződésekben elfogadott csökkentéseket. A hatótényezőre vonatkozó cél, az ágazati kibocsátások alakulásán keresztül mérhető, a csökkentés mértéke nem megadott. A cél tartalmazza a felhasználni kívánt eszközöket is.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az utóbbi időszakban javult az ország energiahatékonysága, a mutatókat tekintve:

 

1986

1990

1997

GDP

35,54 milliárd $,

35,91 milliárd $

33,63 milliárd $

Lakosság száma

10,53 millió fő

10,37 millió fő

10,15 millió fő

TPES*

30,1 milliárd toe

28,6 milliárd toe

25,2 milliárd toe

TPES/GDP

0,85

0,80

0,75

TPES/lakosság

2,86

2,76

2,48

* teljes elsődleges energiafelhasználás olaj egyenértékben

Az energiatermeléssel és felhasználással kapcsolatos kibocsátások csökkentek. A gázellátás terjedésével a lakosság SO2, szilárd anyag, NO2, CO kibocsátása jelentősen csökkent (1997-ben az SO2 az 1990. évinek csupán 34,2 %-a volt, a szilárd anyag a 45,8 %-a, az NO2: 61,8 %-a, CO: 35,5 %-a). A hőerőművek tekintetében a kén-dioxid kibocsátás nem csökkent a vizsgált időszakban, hanem 423 kt/évről 460 kt/évre, közel 9 %-kal nőtt. Ugyanebben az időszakban a nitrogén-dioxid kibocsátás végeredményben változatlan maradt, míg a másik két szennyezőanyag kibocsátása csökkent. A változások ilyen alakulásának az is oka volt, hogy a kéntelenítési eljárások lényegesen költségigényesebbek, mint a filterek felszerelése.

Az ipari kibocsátások egyértelműen csökkentek, aminek elsődleges oka az elavult technológiával dolgozó nagy ipari üzemek bezárása, valamint az ipari szerkezetváltás és az új termelő üzemek korszerűbb technológiája. A megmaradt üzemek korszerűsítése során a piacon már eleve csak környezetvédelmi szempontból kedvezőbb új technológiák állnak a legtöbb esetben rendelkezésre. A toxikus anyagok kibocsátásáról már volt szó, a többi vizsgált szennyezőanyag tekintetében 1990-hez képest 1997-ben a kibocsátások aránya a következő volt: SO2: 26,7 %, szilárd anyag: 77,2 %, NO2: 28,8 %, CO: 77 %, ózonréteget károsító anyagok: 27,4 %.

Következtetések: Az elmúlt időszaknak, a rendszerváltáshoz kapcsolódó gazdasági és társadalmi változásai megmutatkoztak a kibocsátások csökkenésében, ugyanakkor ez a lehetőség lassan kimerül és a jövőben az eredmények "ára" is magasabb lesz. A kibocsátások alakulására még jelentős hatással lesz az energiatermelés szerkezetének várható változása, amely nagy valószínűséggel csökkenteni fogja a magas kéntartalmú szénféleségek felhasználását.

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-5. A kommunális fűtésből eredő káros kibocsátások csökkentése, a fűtési energiaigény csökkentésével kis szennyezőanyag-kibocsátású tüzelőberendezések és megfelelő minőségű tüzelőanyagok alkalmazásával, kutatásának, fejlesztésének támogatásával. A káros kibocsátás csökkenését eredményező építőipari, építészeti megoldásokat előnyben kell részesíteni.

A településeken alkalmazott fűtési megoldások korszerűsítésével csökkenteni kell az energiaigényt és a kibocsátásokat. Ez a hatótényezőre vonatkozó cél, mérhető az ágazati kibocsátások alakulásán keresztül, a csökkentés mértéke nem megadott.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A lakosság energiafelhasználása a vizsgált időszakban a következőképpen változott:

 

1990

1997

Szilárd

91,2 PJ

33,4 PJ

Folyékony

84,6 PJ

69,6 PJ

PB-gáz

13,5 PJ

12,5 PJ

Vezetékes gáz

66,1 PJ

126,0 PJ

Távhő

34,8 PJ

31,4 PJ

Villamos energia

33,1 PJ

36,1 PJ

Összesen

323,3 PJ

309,1 PJ

A táblázatból látható, hogy az összfelhasználás 4,5 %-kal csökkent, a takarékosság elsősorban a távhő ellátásnál érzékelhető, mert nem csökkent az ellátott lakások száma az időszakban. A villamos energiafogyasztás nagyon enyhe emelkedése is ezt jelzi, miután például az elektromos háztartási eszközöknek a családokra eső száma jelentősen növekedett a vizsgált időszakban. Itt érzékelhető a takarékosabb technológiájú eszközöket használó fogyasztók terjedése is. Mint már jeleztük a gázellátás elterjedése drasztikusan átrendezte az igénybevétel megoszlását.

A kommunális szférát jól jellemző lakossági és szolgáltatási kibocsátások alakulása közül a lakossági kibocsátásokat előző pontban már ismertettük, a szolgáltatási szektor adatai, 1997/1990 aránya a következők: - SO2: 34,1 %,

- szilárd anyag: 37,5 %,

- NO2: 78,8 %,

- CO: 76,5 %.

Az SO2 kibocsátás csökkenésekhez nyilvánvalóan hozzájárult a gázolajok kéntartalmának csökkentése is.

Következtetés: Az NKP célkitűzései ebben a tekintetben várhatóan teljesülni fognak, mert nem valószínű a leírt kedvező tendenciák módosulása.

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

LEV-6. A nemzetközi egyezményekből adódó feladatok végrehajtása a kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, ózonkárosító és üvegházhatású gázok vonatkozásában:

  1. A konkrét célok elsősorban a megkötött és a megkötésre váró nemzetközi egyezményekhez kapcsolódnak. A kén-dioxid kibocsátást 1980-hoz viszonyítva 2000-ig 45 %-kal, 2005-ig 50 %-kal kell csökkenteni, a meglévő és új forrásokkal kapcsolatban hatékony kibocsátás-csökkentési intézkedéseket kell hozni.
  2. Az illékony szerves vegyületek kibocsátása 1999 végéig nem lépheti túl az 1988-as szintet; új technológiáknál a hatálybalépést követő két éven, meglévő forrásoknál öt éven belül alkalmazni kell a rendelkezésre álló legjobb technológiákat, nemzeti programot kell kidolgozni a kibocsátások és a határokon átterjedő mennyiségek csökkentésére.
  3. Az ózonkárosító anyagok felhasználásának megszüntetése, az egyezményekben elfogadott határidők betartásával.
  4. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása; 2000-re a kibocsátás ne haladja meg a meghatározott viszonyítási szintet (1985-87).
  5. A kén- és a nitrogénvegyületek kibocsátásának csökkentése a Program időszaka alatt olyan szintre, hogy a légköri savas ülepedés a kritikus terhelési szint alatt maradjon.
  6. Folyamatban van a nehézfémek kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nemzetközi megállapodás véglegesítése, illetve további egyezményekhez való csatlakozás előkészítése.

A Magyarország által elfogadott kibocsátás és felhasználás-csökkentések elérése végeredményben a hatótényezőkre vonatkozik. A célok mérhetőek és meghatározottak az egyezmények által.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A kibocsátások alakulása az 1990-es és 1997-es év összevetésével:

Kén-dioxid: A kibocsátás 1 010 kt/évről 642,4 kt/évre, 36,4 %-kal csökkent, az ágazatok közül egyedül a hőerőműveknél volt növekedés. Ezek adják 1997-ben a kibocsátások 45 %-át. A nemzetközi egyezményben szereplő bázis év (1980) kibocsátása nagyon magas, 1 632 kt/év volt, így az 1997-es kibocsátás alacsonyabb a 2010 évre vonatkozó vállalásunknál is.

Az illékony szerves vegyületek éves kibocsátása 1991 óta 140-150 ezer tonna szinten stabilizálódott Az egyezményben az 1988-as bázis év kibocsátásához, 215 ezer tonnához képest vállaltuk a szintentartást.

Ózonkárosító anyagok - CFC, HCFC, Halonok: A felhasználás 1990-hez képest több mint 73 %-kal csökkent, az ózonréteget erősen károsító anyagok helyét fokozatosan átveszik az úgynevezett lágy freonok. Az ózonkárosító anyagok felhasználásának, az egyezményben vállalt megszüntetése megtörtént.

 

 

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az üvegházhatású gázok közül a CO2 kibocsátás 1997-ben az 1985-87-es bázisidőszak átlagához képest több mint 20 %-kal volt kisebb. A metán kibocsátás a bázis időszakhoz képest folyamatosan csökkent. Itt első lépésben a szintentartást vállalta Magyarország, majd a Kyoto-i Jegyzőkönyv aláírásával 2008-2012 között 6 %-os csökkentést kell elérni az 1985-87-es bázisidőszak átlagához képest.

Nitrogén-dioxid: A kibocsátás 238 kt/évről 206,6 kt/évre, 15,2 %-kal csökkent, a közlekedési kibocsátások, amelyek 1997-ben az összkibocsátásnak több mint 60 %-át tették ki, 7,6 %-kal nőttek. Itt az egyezmény báziséve 1987, amikor a kibocsátás 265 kt/év volt, ehhez képest a csökkenés több mint 20 %-os.

A nehézfémekre vonatkozó megállapodás előkészítésében, kidolgozásában részt vállaltunk és 1998 végén ratifikáltuk az egyezményt.

Következtetések: A kén-dioxid tekintetében jelentős a javulás, a következő időszakokban a hőerőművekre kell a környezetvédelemnek koncentrálni, mert a többi ágazat csökkentési lehetőségei lassan kimerülnek. A nitrogén-dioxid kibocsátás alakulása egyre inkább a közlekedés függvénye, amit a levegőtisztaság-védelemnek egyre inkább a középpontba kell állítania. A célok várhatóan teljesülni fognak.

 

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá az állapot javításához:

A környezetállapotra és a hatótényezőkre vonatkozó adatok alapján két cél, LEV-7. és 8., nem értékelhető, hiszen ezek egyértelműen eszközök. A megújuló energiaforrások használatának megkönnyítését /LEV-8/ aláhúzza az a tény, hogy a kén-dioxid csökkentés terén az erőművi kibocsátások utólagos csökkentése nagyon költséges, és így egy kedvezőbb energiatermelési szerkezet hatékonyabb lehet, mint az elavult szenes erőművek rekonstrukciója.

1.2. A vizek védelme

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-1. A vízhiány okozta kritikus vízgazdálkodási helyzetek előfordulásának csökkentése.

VÍZ-2. A vízhiányos területeken, elsősorban az Alföld egyes régióiban, a lefolyás-szabályozás fejlesztésével, illetve - amennyiben az ökológiailag fenntartható - felszíni víz átvezetéssel a felhasználható felszíni vízkészletek növelése.

Enyhíteni kell a vízjárási viszonyok változása okozta mennyiségi függőséget a felszíni vizeknél és vízhasználatoknál. A cél az állapot változtatására vonatkozik, de megnevezi a változtatás eszközét is. Mindkét cél közvetetten mérhető, értelemszerűen nincsenek konkrét mértékek megadva.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A vízfelhasználás és vízigény csökkenésével, és a csapadékosabb, aszálymentesebb időszak eljövetelével a probléma jelentősége időlegesen csökkent. Tényleges jelentősebb felszíni vízhiány a Duna-Tisza közén maradt fenn.

 

m3/s

 

1992

1993

1994

1995

1996

1997

Vízigény összesen

372,1

346,1

356,4

302,2

316,0

280,0

ebből:

 

 

 

 

 

 

Lakossági

7,1

6,1

6,9

6,9

3,4

2,5

Ipari

161,1

160,3

166,3

174,4

162,7

161,9

Öntözési

188,8

164,5

167,6

107,2

135,8

102,6

Halgazdasági

15,1

15,2

15,6

13,7

14,1

14,0

Vízfelhasználás összesen

214,4

191,2

194,4

131,4

157,0

123,5

A táblázat mutatja, hogy vízigény 25, a felhasználás 43 százalékkal csökkent 1992 és 1997 között. A visszaesés az öntözés esetében volt mennyiségileg a legdrasztikusabb, míg arányában a lakossági vízigény csökkent a legnagyobb mértékben. A változások fő okai egyrészt a létrejövő mezőgazdasági kisgazdaságok anyagi helyzetében, másrészt a lakosságnál az ár emelkedésével és az általánosan elterjedő vízórahasználattal párhuzamosan járó, inkább kényszerűnek tekinthető takarékosságban rejlenek.

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási helyzetének javítását célzó feladatokat a Kormány 2286/1996. (X. 25.) határozata tartalmazza, e szerint a végleges vízpótlási döntésig meg kell kezdeni a meglévő belvízrendszerek átalakítását a vízvisszatartási és -tározási lehetőségek biztosítása érdekében.

A felszíni és felszín alatti vízhasználatok és a készletek jobb összhangjának megteremtésére, a konszenzuson alapuló vízgazdálkodás kialakítására megindult az országot lefedő 33 tervezési egységre regionális vízgyűjtő-vízgazdálkodási tervek kidolgozása. 1998-99-ben 5 vízgyűjtőre (vgy.) készült ilyen terv (Sajó-Bódva vgy., Lónyai főcsatorna vgy., Duna jobb part Gönyű és Dömsöd között, Maros vgy., Kígyós-Igali-Ferenc-csatornák vgy.)

Következtetések: Helyileg a következőkben elsősorban a Duna-Tisza közére, illetve az Alföldre kell koncentrálni, kiemelten kezelve a természetvédelem, valamint a Duna-Tisza közén a mezőgazdaság vízigényeit.

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-4. Hosszabb távra szóló konkrét vízminőségi célkitűzések:

  1. a Duna esetében a szerves mikroszennyezők és a mikrobiológiai paraméterek szempontjából a vízminőség legyen legalább III. osztályú (a jelenlegi öt osztályos rendszer alapján);
  2. a Tisza vízminősége általában legalább III. osztályú legyen;
  3. az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak és a klorofill koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket;
  4. a felszíni vizek só- és toxikus-anyag koncentrációjának növekedését meg kell állítani, az öntözővíz-bázisok esetében a magas sótartalmú használt- és szennyvizek bevezetésének további korlátozásával e befogadók sótartalmát csökkenteni kell.

Célkitűzésben foglaltak az állapotra vonatkoznak, mérhetőek és konkrétan meghatározottak.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

1997-ben a legtöbb törzshálózati mintavételi szelvényben, a vízminőségi paraméterek nagyobb részénél jellemző a II.-III. osztályú vízminőség, azaz a "jó" és "tűrhető" vízminőségi állapot. Ennél rosszabb vízminőség jellemezte általában hazai vizeink mikrobiológiai állapotát (jellemzően IV. vízminőségi osztály), és egyes paraméterek esetén a mikroszennyezők értékeit. Általánosságban elmondható, hogy a felszíni vízkészleteink minőségének romlása - amely az 1950-es években, a szocialista nagyipar kialakulásával kezdődött meg - az 1980-as évek végére megállt, sőt több paraméter-csoportban, illetve víztest vonatkozásában javulás volt tapasztalható.

A Duna vízminősége az 1950-es évek végétől kezdve drámai mértékben romlott. A kilencvenes évek elején a vízminőség-romlás mértéke itt is megállt, sőt egyes paraméterekben javulás következett be. Ennek elsődleges oka az elmúlt évtizedben bekövetkező ipari visszaesés és szerkezetváltás, másrészt azok a vízvédelmi beruházások, amelyek megvalósítása erre az időszakra tehető. A javuló tendenciák mellett nem csökkent viszont a Duna tápanyagterhelés-növekedésének üteme. Változatlanul növekszik az időszakos algásodás gyakorisága és nem csökken a bakteriális terhelés sem. A mikrobiológiai mutatók tekintetében a Duna vize nagyon messze van a III. osztályú minőségtől. Komáromnál a mérések 31 %-a, a fővárosnál 83 %-a, az alsó szakaszon 41 %-a volt ennél rosszabb, sőt előfordultak V. osztályú besorolások is.

A Tisza esetében a legtöbb paraméter vonatkozásában javuló vízminőségi tendencia tapasztalható. A legerősebb javulás az ammónium, a biológiai oxigénigény és az anion aktív detergensek tekintetében következett be. A tápanyag-háztartás mutatói a magyar szakaszon II. osztályról III. osztályra romlanak. A mikrobiológiai paraméterek tekintetében a besorolások majd fele IV. osztályú. A mikroszennyezők és a toxicitás tekintetében a felső szakasz IV. osztályú.

 

 

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A Balaton vízminősége is javult, és nem csupán a tó belső részein, ahol a víz mikrobiológiai szempontból I. (kiváló) osztályú minősítéseket is kapott. A Velencei tó tekintetében az elmúlt három évben a trofitás kedvezőbben alakult.

A felszíni vizek NKP céljánál konkrétan megnevezett szennyezőanyagok közül a technológiai eredetű összes só kibocsátása 1994-ben az 1990-esnek kevesebb mint a fele, de a kibocsátás ettől kezdve változatlan. A toxikus anyagok esetében az adatok ingadoznak, javulás csak egy-egy anyag, illetve év tekintetében tapasztalható.

Következtetések: A nagyobb városok, és kiemelten a főváros kibocsátásai miatt a vízminőség még messze van a megkívánt besorolásoktól. Például a Duna esetében az országhatárokon a be- és kilépő vízminőség között jelentős romlás tapasztalható, ugyanis szemben az ausztriai szakasszal, a hazai szakaszon nem épültek meg a szükséges szennyvíztisztító kapacitások. A továbbiakban fokozottan törekedni kell a szükséges szennyvíztisztító kapacitás kiépítésére.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-5. Annak a távlati célnak a megvalósulása érdekében, hogy a települési csatornázás a kb. 65 %-os ellátottságot elérje, minden közcsatornán élővízbe vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten védendő, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, időszaki vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrát- és foszforterhelését csökkenteni kell; ezeken a területeken harmadik fokozatú szennyvíztisztítás is szükséges. Az EU irányelvei alapján a tagországokban a 2000. év végére a 15 000-nél, a 2005. év végére a 2 000-nél nagyobb lakosegyenértékű településeken meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást. Ezeket a feladatokat Magyarország 2010-re szándékozik teljesíteni. A Program hat évében a kiemelten védendő területeken lévő települések szennyvízelvezetésének és -tisztításának fejlesztésével a csatornázottság 60 %-ra növelése a cél, ezen szennyvizek tisztítása és a megyei jogú városokban a szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdése és időarányos elvégzése a cél. Ahol lehetséges az egyedi, kiskapacitású, természetkímélő szennyvíz-ártalmatlanítás megvalósítását ösztönözni kell.

TEP-2. A települések csatornázottságának, szennyvíz-tisztításának és speciális szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme.

A Program hat évében a kiemelten védendő területeken lévő települések szennyvízelvezetésének fejlesztésével a csatornázottság 60 százalékosra növelése a cél, ezeknek a szennyvizeknek a tisztítása és a megyei jogú városokban a szennyvíztisztítási fejlesztések megvalósítása kiemelt feladat. A cél a hatótényezőkre vonatkozik, mérhető és konkrétan megadott.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az elmúlt években és ma is jelentős, gyakran az Országos Szennyvízelvezetési és Szennyvíztisztítási Kerettervben szereplő elképzeléseket is meghaladó csatornázási munkák folynak. 1997 végére a közüzemi szennyvíz-hálózatba bekötött lakások aránya elérte a 46 %-ot. A sikeresség érzetét csökkenti, hogy a rákötések aránya még alacsony (az ellátott területen bekötetlen lakások száma 360,1 ezer, aránya 16 %) és hogy egy sor nagyobb településen, főleg a fővárosban hiányzik a megfelelő színvonalú szennyvíztisztítás.

A főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítását elősegítő program keretében megkezdett és befejezett beruházások:

  • Győri szennyvíztelep I/A üteme,
  • Debreceni szennyvíztelep iszapvonala,
  • Miskolci szennyvíztelep iszapvonala,
  • Pécsi új szennyvíztelep befejezése.

Jelenleg folyamatban van:

  • Észak-Pesti és Dél-Pesti Szennyvíztelepek bővítése,
  • Debreceni szennyvíztelep 20 000 m3/d kapacitású bővítése,
  • Dunaújvároson egy új 15 000 m3/d kapacitású telep építése,
  • Egerben a jelenlegi telep bővítése és korszerűsítése.

 

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

  • Székesfehérváron a jelenlegi telep bővítése és korszerűsítése
  • Szolnokon egy új 32 000 m3/d szennyvíztelep építése
  • Tatabányán lévő szennyvíztelep korszerűsítése
  • Zalaegerszegen a jelenlegi telep bővítése és korszerűsítése
  • Ugyanakkor erőforrások hiányában néhány városban nem sikerült a terveknek megfelelően elkezdeni a szükséges beruházásokat. A még szükségesnek tartott hátralévő beruházások költsége, ÁFÁ-val együtt - a folyamatban lévő beruházásokat is figyelembe véve - jelenlegi árszinten 102 milliárd Ft-ra becsülhető.

Következtetések: Az előrelépéshez a fővárosi szennyvizek tisztítását is meg kell oldani. A jelenlegi csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztések sok esetben csak a kis és közepes településekre összpontosítottak, esetenként túlzott mértékben is. A jövőben mindenképpen a városokra, és a már csatornázott területeken a rákötések növelésére kell koncentrálni.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-6. Hosszú távú cél, hogy az élővizekbe jutó szervesanyag terhelés a jelenlegi szint 20 %-a alá csökkenjen, a kibocsátott szennyvizek mennyiségének feltehető növekedése mellett is. A Programban ennek a részarányos teljesítését kell megvalósítani.

Célkitűzésben foglaltak a hatótényezőkre vonatkoznak, mérhetőek és konkrétan megadottak.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A rendszeresen vizsgált kibocsátók esetében a tisztítást igénylő szennyvizek mennyisége 1990-ben 974 millió m3/év volt, amely mennyiség 1997-re 800 millió m3/évre, azaz 18 %-kal csökkent. Az összes közcsatornán elvezetett szennyvíz még nagyobb mértékben, az 1990-es 877 millió m3/év mennyiségről 1997-re több mint 35 %-kal 570,6 millióra csökkent.

Tehát a kibocsátott szennyvizek mennyisége, a vízhasználatok visszaesését tükröző adatoknak is megfelelően nem nőtt, hanem csökkent az elmúlt időszakban.

A közcsatornán elvezetett szennyvíz egyre nagyobb része kerül biológiai, illetve kémiai tisztítás után a befogadóba. A biológiailag tisztított szennyvizek aránya az 1995-ös 42 %-ról 1997-re 49 %-ra nőtt.

Az elmúlt 10 évre vonatkozó lineáris trendanalízis eredményei azt mutatták, hogy mind a Duna, mind a Tisza vízgyűjtő területén a szervesanyag és a tápanyag-tartalom éves átlagértékei átlagosan 2-5 %/év mértékben csökkentek ebben az időszakban. A javuló tendenciák mellett nem csökkent viszont a Duna tápanyagterhelés-növekedésének üteme. A tápanyagháztartás mutatói alapján a Duna a fővárostól Bajáig IV. osztályú besorolást kapott, mikrobiológiai mutatók alapján pedig Győrtől az országhatárig IV. osztályú.

A probléma súlyát jelzi, hogy1997-ben a MSZ 12749 számú magyar szabvány alapján végzett méréseknél a legtöbb V. osztályú, erősen szennyezett minősítést kapó komponensek a coliszám mellett, a foszfor és nitrogénháztartás mutatói voltak. Az összes-foszfor a mérési szelvények több mint felénél IV. és V. osztályba sorolást kapott.

Következtetések: A helyzet csak a már csatornázott területek szennyvíztisztításának gyorsütemű fejlesztésével fog megfelelő mértékben javulni. A mutatók 1997-ben még kedvezőtlenek voltak.

 

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a felszíni vizek állapotának javításához:

VÍZ-3. A takarékos vízhasználatot ösztönző szabályozás kialakítása, mind a kommunális szolgáltatások, mind a gazdasági élet területén.

A vízhasználatok és igények jelentős visszaesése akár a szabályozás javulását is jelezhetné, de a fő ok nem ez volt, hanem az árak emelkedése és ezzel párhuzamosan a fogyasztók gazdasági helyzetének változása. A víztakarékosság maga is gyakran az árak emelkedését eredményezte, így kedvező hatású szabályozás kialakításáról még nem lehet beszélni.

VÍZ-7. Az ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelő gazdaságszabályozási (elvonási, támogatási) rendszer segítségével fokozatosan meg kell oldani. Az új üzemek esetében már eleve csak a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő megoldások engedélyezhetők. Hasonlóképpen el kell érni a közcsatornába kerülő szennyvizek előtisztítását. El kell érni, hogy a mérgező anyagokat tartalmazó ipari szennyvizek ne jussanak se a kommunális szennyvízbe, se a környezetbe.

VÍZ-8. A szennyvíztisztítás megfelelő megoldása érdekében minden tisztítóműnél biztosítani kell a szennyvíziszapok ártalmatlanítását, elsősorban komposztálását. Ezt a megoldást kell alkalmazni a csapadékvíz-elvezető közcsatornákból származó iszapra is.

A két cél teljesülésének körülményeit a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megítélni. Az új üzemek esetére a cél végrehajtását a környezeti hatásvizsgálatok és az ezzel összefüggő környezetvédelmi engedélyek rendszere jórészt biztosíthatja. A VÍZ-7 pontban említett szabályozási rendszer még nem valósult meg.

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-10. A tartós vízszintsüllyedések következtében veszélyeztetett helyzetben lévő térségekben - elsősorban a Duna-Tisza közi homokhátságon, a Maros hordalékkúpon és a Dunántúli-középhegységben - javuljon a vízháztartási egyensúly.

VÍZ-11. A felszín alatti vizek nyomáscsökkenése ütemének mérséklése, majd megállítása, a túlzott regionális igénybevétel megállítása.

VIZ-12. Az engedély nélküli felszín alatti vízkitermelések megszüntetése, majd - ütemezetten, a prioritási területek meghatározásával - az engedélyezettek módosítása.

VIZ-17. A folyamszabályozás, vízrendezés, művelési ág változás, bányászati tevékenység, valamint a bányászati tevékenység által megváltozott területhasználat ne csökkentse a felszín alatti vizek utánpótlódó mennyiségét és minőségét.

A felszín alatti készletek tekintetében a vízkivételek és a készletek egyensúlyának a megteremtése, a depressziók, tartós vízszintsüllyedések felszámolása, csökkentése. A cél végeredményben az állapot változtatására vonatkozik, de megnevezi a változtatás eszközét is. Mindkét cél közvetetten mérhető, de értelemszerűen nincsenek konkrét mértékek megadva.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A felszín alatti vizekből történő összes víztermelés 1990 és 1997 között 33 %-kal esett vissza, 4 millió m3/nap mennyiségről 2,7 millió m3/napra. A legnagyobb visszaesést a karsztvizek kiemelése mutatja, ami több mint 50 %-os A vízkivétel és a beszivárgás egyenlege az 1990-es évek bányabezárásai következtében negatívból megint pozitívvá vált. Még 1997-ben is, amikor a beszivárgás meglehetősen alacsony volt, akkor is lehetett többlettel számolni. Például a nyirádi bánya-víztelenítés hatásterületén folytatódott a leállást követő regenerálódás, 1997-re a vízszintek felemelkedtek az 1980-as évek elején tapasztalt magasságra.

A VITUKI számításai alapján, a Duna-Tisza közén az 1950-1960-as időszakhoz képest egyértelmű a talajvízszint süllyedés, amit nagyban erősített az a száraz időszak, ami az
1990-es évek közepéig tartott és lényegesen hosszabb volt az előzőeknél. Ennek elmúltával a süllyedés inkább stagnálássá változott.

A Szigetköz esetében még csak tárgyalási szintig jutottak el a megoldási javaslatok, a kérdéskör túlpolitizált volta miatt nehéz lesz a hazai és szlovák felekkel való elfogadtatás a jövőben. A Maros hordalékkúp esetében a probléma továbbra is fennáll.

A VÍZ-1-es célnál már említett regionális vízgyűjtő-vízgazdálkodási tervek elkészítése és végrehajtása a felszín alatti vizek vízháztartási egyensúlyának biztosítását is szolgálják.

Következtetések: A Dunántúli-középhegységben fokozatosan megvalósulnak a célok, de a többi említett terület további beavatkozásokat igényel. Az elmúlt időszak gazdasági és meteorológiai változásai kedvezőek voltak, így kisebb a késztetés a megoldás keresésére, de ezek megtalálására és megvalósítására mindenképpen szükség van.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-13. A felszín alatti vizek minőségi célállapotának ütemezett megközelítése, fokozott figyelemmel a sérülékeny környezetű vízbázisok környezetére, az ivóvízbázis-védelemre szerződött társulások létrejöttének elősegítésével.

A cél a felszín alatti vizek minőségének általános védelme, de kiemelten kezelve a jelenlegi és távlati vízbázisokat. A cél az állapotra vonatkozik, és csak közvetetten mérhető, így mértéke nem meghatározható.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A sérülékeny ivóvízbázisok biztonságba helyezését szolgáló célprogramról a 2266/1997. (IX. 5.) számú Kormányhatározat rendelkezett. A programok keretében 78 távlati és 643 üzemelő ivóvízbázis védelmét kívánják biztosítani. Az üzemelő vízbázisok tekintetében ezek 3,1 millió m3/nap kapacitása, az összes ivóvíztermelés 70 %-ának felel meg. 1999-ig a diagnosztikai fázis elkezdődött 112, és ebből befejeződött 44 üzemelő vízbázisnál. A távlati vízbázisok tekintetében a megkezdett vizsgálatok száma 44, amiből 1999-végéig befejeződik 35.

A vízbázis-védelem 3 szakaszra bomlik:

  • állapotfelmérés, diagnosztika,
  • a vízbázisok biztonságba helyezése,
  • biztonságos üzemeltetés.
  • A programok megvalósítása jelentősen elmarad a tervezett ütemezéstől, elsősorban pénzhiány miatt. Az 1998-as és 1999-es év tekintetében az eredeti ütemezéshez képest 3 milliárd forint finanszírozási forrás elmaradásával kell számolni.

Következtetések: Miután a cél konkrét mértéket nem tartalmaz, a teljesülés megítélése attól függ, hogy mennyire sikerül a programot megvalósítani. A program megvalósulási üteme a forráselmaradás pótlásának is a függvénye.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

VÍZ-15. A nitrátterhelés és a nem természetes eredetű diffúz mikroszennyezések csökkentése.

HUL-6. A közcsatornákkal nem rendelkező területeken növelni kell a környezetkímélő szennyvízszikkasztással elhelyezett szennyvizek arányát a leghatékonyabb megoldások legalább 30 %-ra történő emelésével.

A települések alatt lévő, és gyakran ma is használt talajvizek minőségének a javítása. A cél mérhető, de nem meghatározott. A hulladékgazdálkodási cél ennek elérésének egyik eszközét tartalmazza.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A talajvizek minőségét illetően az elmúlt időszak nitrátosodása és a települések alatt megjelenő szennyvízdombok jellemezték a helyzetet, aminek a közműolló nyílása volt a fő oka. A már említett nagyarányú csatornázási munkák hatására a jövőben csökkenni fog a probléma intenzitása, ezt a folyamatot a műtrágya használatok szintén nagyarányú visszaesése is segítheti. A dombok eltűnése megfelelő arányú rákötés esetén a földtani adottságoktól függően 10-30 év lehet. A felszín alatti vízminőségi törzshálózat /FAHV/ adatai szerint - amelyek nagy része termelőkútra vagy forrásra települt -, a vizsgált helyek nagy része nitrátmentes, csak a minták 4 %-a volt problémás.

Következtetések: Az előrelépés akkor lehetséges, ha a jórészt ellenőrizetlenül működő szikkasztók használatának aránya drasztikusan csökken, ehhez a közcsatornákra való rákötést preferáló szabályozásra is szükség van. Szükség lenne a hulladékgazdálkodási célban foglaltak megvalósítására is, de eddig ezen a területen nem sikerült komoly eredményeket elérni.

 

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a felszín alatti vizek állapotának javításához:

A VÍZ-9. cél a kitermelt felszín alatti vizek, használat utáni helyben tartásának igényére vonatkozik, főleg vízhiányos területeken. A cél nincs összefüggésben a vizsgálható állapotjellemzőkkel. A jelenlegi támogatási rendszer, olyan kistelepüléseken is a csatornázási megoldásokat tette kedvezővé, ahol más megoldás, pontosan ilyen célok miatt is alkalmasabb lenne.

A VÍZ-16. és 18. célok egyértelműen eszköznek tekinthetők, és teljesülésük csak az intézkedések vizsgálatán keresztül, a következő fejezetekben történhet. (A VÍZ-14. cél a következő fejezetben kerül értékelésre.)

1.3. Földvédelem

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

FÖV-5. A jelentős környezeti kockázatot hordozó, állami felelősségi körbe tartozó környezeti károk felszámolása, illetve kockázat-csökkentő beavatkozások végrehajtása.

VÍZ-14. A felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyezőforrások felderítésével, a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós környezetkárosodások számbavételével és feltárásával egyidejűleg a veszélyeztetések megszüntetése, a környezetkárosodások felszámolása ütemterv szerint.

A szándék, a főleg a rendszerváltás előtti időszakban felhalmozódott és mára gazdátlanná vált, és elsősorban a talajra és a felszín alatti vizekre nézve ártalmas szennyezések fokozatos felszámolására vonatkozik. A cél a meglévő és potenciális hatótényezők felszámolására, és az állapot javítására egyaránt vonatkozik. Az eredmény csak közvetetten mérhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A célhoz önálló kormányprogram tartozik (Országos Környezeti Kármentesítési Program), és ennek a végrehajtása jelenti végeredményben a cél megvalósítását. A program keretében szabályozási, számbavételi (emissziós kataszter), kapcsolódó K+F, és konkrét kármentesítési munkák valósulnak meg. Jellemző feladat például a volt mecseki uránbánya meddőlerakóinak és zagytározóinak rekultivációja.

Jelenleg államigazgatási egyeztetésen van a tartós környezet károsodások állami felelősségi körbe kerülésének megakadályozása érdekében kialakított finanszírozás-technikai szabályozás. 26 000 problémásnak tekinthető helyről van, vélelmezhetően 30-40 %-os átfedést tartalmazó, különböző mélységű és színvonalú információja a programnak.

A program középtávú szakaszának (1998-2002) költségigénye: általános feladatokra 1,12 milliárd Ft, számbavételi, információs feladatokra 0,88 milliárd Ft, a tárcák felelősségi körébe tartozó feladatokra 43 milliárd Ft, a KöM egyedi beruházási projektjeire 20 milliárd Ft, és pályázaton elnyerhető támogatásokra az állami felelősségi körbe való kerülés megakadályozására: 8-25 milliárd Ft.

Következtetések: A program jelenleg ütemezetten valósul meg, a rendelkezésre álló források nagysága befolyásolja a megoldás sebességét és mikéntjét.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

FÖV-6. A meddőhányók és külszíni bányagödrök elmaradt rekultivációjának elvégzése.

TÁJ-6. Intézkedési tervet kell kidolgozni a felhagyott külszíni bányák tájrendezésére, a tájat döntően meghatározó geológiai értékek felmérésére és védelmére.

Az elmúlt időszakban keletkezett tájsebek, tájképi, tájhasználati problémát okozó bányászati beavatkozások kezelése, az állapot javítása, a geológiai értékek jobb védelme a cél, amely intézkedésként van megfogalmazva, és közvetetten egy, a környezetvédelem szempontjából kedvezőnek tekintett környezetállapot létrehozásának eszköze. A cél csak közvetetten mérhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A felhagyott bányaterületek rekultivációs tevékenységét önálló program segíti. Erre a célra eddig a bányajáradék egy meghatározott százaléka (1997-ben 5 %, 1998-ban 10 %) állt rendelkezésre, ami a közelmúltban 0 %-ra változott azzal az indokkal, hogy a forrást ezen túl a költségvetés egyedileg meghatározott nagyságban biztosítja. Ez valószínűleg a támogatások forrása nagyságának bizonytalanabbá válását jelenti.

A már említett Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében a volt mecseki uránbánya környezeti kárainak felszámolása, 978 felhagyott állami bányaterület számbavétele folyik. Megtörtént a gyöngyösoroszi felhagyott bánya zagytározójánál és ércelőkészítőjénél a tényfeltáró vizsgálata.

A TEV-13. pontnál már jeleztük, hogy a Természetvédelmi Törvény alapján védelemben részesülnek a földtani természeti értékek, földtani, felszínalaktani képződmények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok is. Ezek leltárba vétele, kataszterezése jelenleg folyik.

Következtetések: A bányaterületek rekultivációs programjának finanszírozására rendelkezésre álló csekély források nem segítik a cél elérésének feltételeit. A problémák felszámolásának üteme itt is a rendelkezésre álló finanszírozási forrás függvénye. El kell kerülni újabb problémák keletkezését, és ehhez mielőbb szabályozni kell a kavics és homokbányászat feltételeit.

 

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a litoszféra állapotának javításához:

A földvédelmi célok nagyobb része egyértelműen eszköz jellegű, szabályozási és információs feladatokat tartalmaz. Ezek nem értékelhetők a környezetállapotra és a hatótényezőkre vonatkozó adatok alapján.

Települési környezet védelme

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEP-5. A települési zöldfelületek lehető legnagyobb mértékű fejlesztése mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban. A belterületi zöldfelületek kiterjedésének szinten tartása, illetve növelése elsősorban a nagyvárosokban. A sport- és rekreációs szerepű létesítmények és területek kiemelt gondozása és fejlesztése.

A szándék a lakosság élet-körülményeinek javítása, főleg a zsúfolt városi, belterületeken. A cél az állapotra vonatkozik, mérhető, de konkrét mérték nem adható meg, miután ez például településtípusonként is változó lehet.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A KSH adatai szerint a városi közhasznú zöldterületek nagysága, 1997-ben 19 %-kal volt nagyobb, mint 1990-ben. A tapasztalatok azt mutatják azonban, hogy azokon a területeken, ahol a leginkább szükség lenne ezekre a települési zöldterületekre, nincs javulás. A területek gondozottsága arányaiban nem változott. Az önkormányzati érdekek és a zöldfelületi előírások összhangját továbbra sem sikerült megoldani. A fővárosban a növekedés csak 4 %-os volt, és a legrosszabbul ellátott belső kerületekben nem javult a helyzet. Miután a beépítési nyomás a legértékesebb belső városrészeken a legnagyobb, itt vannak a zöldterületek a legnagyobb veszélynek kitéve. A települési zöldfelületek fejlesztése terén a város centrumokban gyakran nemhogy a fejlesztés, de a meglévő zöldterületek védelme sem megoldott.

Következtetések: Miután a lehető legnagyobb mérték nem mérhető fogalom, a teljesítés is nehezen lesz értékelhető, szükség lenne pontos statisztikákra az állapotváltozás mérésére, főleg a zöldfelületekkel legrosszabbul ellátott területek vonatkozásában.

 

A TEP-1., 2., 3., 4. cél mindegyike a hatótényezőkre vonatkozik, és a célok teljesülésének értékelése értelemszerűen a levegővel, vízzel, hulladékokkal és zajjal foglalkozó fejezetben található. A célok csak helyi viszonylatban mérhetőek. A TEP-7., 8., 9. állapotra vonatkozó, nem mérhető cél. Az értékelésre igazán csak településenként van mód, országosan csak tendenciákat lehet leírni a jövőben, ha már rendelkezésre állnak az ehhez szükséges települési adatok.

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a települési környezetállapotának javításához:

A TEP-6. cél a lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok végrehajtásába. A szándék egy kedvezőnek tartott önkormányzati lépésre vonatkozik, amelynek teljesülése, vagy körülményeinek változása jelen keretek között nem értékelhető.

Az emberi egészség védelmének környezeti vonatkozásai

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

EMB-3. Az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú ivóvizek, a bakteriológiai fertőzöttség, a nitráttartalom és a klórozási melléktermékek kérdésének megnyugtató rendezése.

A cél az ivóvízellátás biztonságának megteremtésére, és az arzén tekintetében az EU normáinak való megfelelésre vonatkozik. Az ember szempontjából nézve a cél a hatótényezőkre vonatkozik, közvetten mérhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A kifogásolt ivóvízminták aránya 1990-97 között 42 %-ról 31,1 %-ra esett vissza, a bakteriológiai vizsgálatoknál ezek az arányok 1990-ben 22,4 %-osak, 1997-ben 15,6 %-osak voltak. A kémiai vizsgálatok alapján kifogásolt minták aránya 31,7 %-ról 25,1 %-ra csökkent. Ugyanezen időszak alatt a közegészségügyileg nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések száma 475-ről 33-ra csökkent, de ahhoz, hogy az ivóvíz minősége a szabványban megfogalmazott határértékeknek megfeleljen, 410 településen kell valamilyen vízkezelési eljárást alkalmazni. A problémák az ivóvízbázis-védelem fontosságára hívják fel a figyelmet, annál is inkább, mert a kapacitások nagyobb része sérülékenynek tekintett vízbázisra települt. Már ismertetésre került, hogy felszín alatti vízminőségi törzshálózat keretében vizsgált helyek nagy része nitrátmentes, csak a minták 4 %-a volt problémás.

Következtetések: A kétségtelen eredmények mellett jelentős erőfeszítéseket kell tenni a vízkezelési fejlesztések és a vízbázisvédelmi programok megvalósításában ahhoz, hogy a kitűzött célok teljesüljenek. Az arzén esetében a WHO és a szigorú EU határértéknek való megfelelés - szükség esetén - a jövő feladata.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

EMB-4. A bakteriológiai fertőzöttség következtében fellépő fürdőjárványok veszélyének csökkentése.

A cél a fürdővizek, az üdülőterületek környékén lévő felszíni vizek minőségének javítása a mikrobiológiai mutatók tekintetében. A cél az állapotra vonatkozik, és csak közvetetten a fürdőjárványok gyakoriságán, illetve magukon a mikrobiológiai mutatókon keresztül mérhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A már említett vízminőségi mérőhálózati adatoknál az egyik legtöbb V. osztályú, erősen szennyezett minősítést kapó komponens a colifonszám volt. A Duna esetében az általános lassú javulás mellett sem csökkent a bakteriális terhelés és általánosságban is ez volt a helyzet. A Balaton vízminősége ebből a szempontból javult az utóbbi időben.

A fürdők vizsgálata alapján a visszaforgatásos technológiát alkalmazó fürdőknél a kifogásolt minták aránya 1990-ben 28,4 %, 1997-ben 14,7 % volt. A töltő-ürítő technológiát alkalmazó fürdőknél ugyanez a mutató lényegesen rosszabb 52 % és 42 % körüli volt a két esztendőben. Tehát egyrészt javulás tapasztalható, másrészt a visszaforgatásos technológiát alkalmazó fürdők lényegesen jobb vízminőséget tudtak biztosítani.

Következtetések: A fürdők vizsgálati adatai javulást mutatnak, de a kifogásoltsági arányok még mindig magasak. A felszíni vizek esetében a helyzet a már csatornázott területek szennyvíztisztításának gyorsütemű fejlesztésével javul. Például a Ráckevei-Soroksári-Dunaág üdülőövezetében csak a fővárosi szennyvizek megfelelő tisztítása jelentheti a megfelelő megoldást.

A szálló por apró részecske-összetevőre vonatkozó /EMB-1./, és a belsőtéri levegőszennyezésre /EMB-2./ nézve nem áll rendelkezésre elemezhető adatbázis. Az első cél a hatótényezőkre, a második az állapotra vonatkozik.

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá az emberi egészség állapotának javításához:

EMB-5. A sportolás társadalmi és nevelési fontosságának érvényesítése. A szándék egy kedvezőnek tartott életmód terjesztésére vonatkozik, amelynek teljesülése, vagy körülményeinek változása jelen keretek között nem értékelhető.

1.6. Az épített környezet védelme

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá az épített környezetállapotának javításához:

Az épített környezet védelmére vonatkozó négy cél /ÉPT-1., 2., 3., 4./ mindegyike a tervezés és szabályozás mikéntjére vonatkozó eszköz, és konkrét intézkedéseket takar. Ezek egy része a következő fejezetekben értékelhető a ténylegesen megtett lépések bemutatása során.

1.7. természetvédelem

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-2. Ki kell alakítani a nemzeti parkok országos hálózatát. A jelenlegi adottságokra építve létre kell hozni a kimondottan a természetvédelem menedzselésére, a védett területek kezelésére alkalmas nemzeti parki szervezet közgazdasági és jogi feltételrendszerét. Az igazgatóságokat kell alkalmassá tenni feladatuk ellátására és nem új szervezeteket kell létrehozni. Ki kell alakítani a természeti területek természetvédelmi menedzselésének szempontjait.

Célkitűzésben foglaltak egy állapotra vonatkoznak, ami közvetetten egy, a természetvédelem szempontjából kedvezőnek tekintett környezetállapot fenntartásának eszköze. A cél csak közvetetten mérhető a hálózat létével és eredményességével.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az NKP készítésének idején tervezett 4 új Nemzeti Park mára megvalósult. A nemzeti parkok területe az 1994-es 177 738 hektárról, az 1999-re 428 559 hektárra növekedett. Annak érdekében, hogy maga a védelem ne foltszerűen érvényesüljön, kialakításra kerül a Nemzeti Ökológiai Hálózat. Összességében a természetvédelmi oltalom alatt álló területek 1990-hez képest 25 %-kal, míg a fokozottan védett területek mintegy 30 %-kal növekedtek.

Kedvező tendencia, hogy a természetvédelmi szempontból legértékesebb területek mind nagyobb hányada kerül kincstári tulajdonba és természetvédelmi kezelésbe. Míg 1990-ben az országos jelentőségű védett területek csak 3,3 %-a, addig 1998-ban már majd 20 %-a volt a Nemzeti Park Igazgatóságok kezelésében.

A közelmúltban került szabályozásra a nemzeti parkok övezeti besorolása (természeti, kezelt, bemutató övezet), amely a legkiemelkedőbb értékeknek további védelmet jelent.

Következtetések: A területnövekedést követnie kell a célnál is megfogalmazott jogi, gazdasági feltételrendszer a jelenlegi gazdasági, társadalmi állapothoz jobban illeszkedő kialakításának, és néhány a védelmet jobban biztosító szabályozásnak. Hasonlóan élő feladat a nemzeti parkok infrastruktúrájának és személyi állományának a fejlesztése.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-4. Az ország erdősültsége, érje el a 20 %-ot, a természetközeli erdők kiterjedése pedig a 12 %-ot. A védett területek aránya érje el az ország területének 11-12 %-át. A tervezett erdőtelepítések a természet védelméről szóló törvényben foglaltakkal összhangban, elsősorban őshonos fafajokkal és a hazai természetes erdőtípusoknak megfelelő összetételben történjenek, javítva ezzel a természetközeli erdők arányát. Növelni kell az erdők biológiai sokféleségét, mind a korosztály-megoszlás, mind a fafaj-összetétel, mind pedig az erdőművelési és fahasználati módok és technológiák megválasztásával.

 

A cél a természetközeli erdők kiterjedésének jelentősebb növekedése és a természeti értékek védelméhez minimális szükséges védettségi arány biztosítása. A cél állapotra vonatkozik és mérhető, a mérték konkrétan megadott.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

1998 év végére természetvédelmi oltalom alatt 832 634 hektár terület állt. Ez Magyarország területének mintegy 9 %-a. 1990-ben az ország területének csak 6,8 %-a (629 764 ha) állt védelem alatt, 1990-hez képest tehát a védett terület 30 %-os mértékben növekedett. A védett területek közel nyolcada, 108 634 hektár fokozott védelem alatt áll (azaz csak engedéllyel látogatható). A védettség belső struktúrája is változott, a Nemzeti Parkok területe jelentősen növekedett, míg a Tájvédelmi Körzetek és a Természetvédelmi Területek kiterjedése csökkent a Nemzeti Parkok részévé vált területekkel.

Az összes erdőterület aránya 1990-97 között 0,8 %-kal nőtt, és jelenleg az erdővel borított területek elérik az ország összterületének 19 %-át. A célhoz kapcsolódó erdőtelepítési program nem a tervezettnek megfelelően teljesül, az éves telepítések csak a tervezett mennyiség felét érik el, így az éves növekedés nagyon szerény. Az 1 763 ezer ha erdőterületnek több mint a 75 %-a gazdasági célokat szolgál. Kedvező változás az erdőterületek közül a természetvédelmi célú erdőterületek növekedése, amelyeknek az ország összes erdőterületéhez viszonyított aránya az utóbbi évtizedekben 20 %-ra nőtt, s amelyek többségét hazai őshonos fafajokból álló, gazdag élővilágú, természetközeli erdők alkotják. Így jelenleg az ország összes védett természeti területének 46,8 %-a erdő.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-5. Biztosítani kell a veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelmét.

TEV-7. A világ- vagy nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentése a jövőben kiemelt természetvédelmi feladat.

A terület nélkül védett természeti értékek számára is biztosítani a megmaradást. Jobb körülményeket teremteni a biodiverzitás megőrzése szempontjából, és például élőhely rekonstrukciókkal javítani az állapotot. Célkitűzésben foglaltak egy állapotra vonatkoznak, ami közvetetten egy, a természetvédelem szempontjából kedvezőnek tekintett környezetállapot fenntartásának eszköze. A cél csak közvetetten mérhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Jelenleg a 3000 körüli hazai növényfaj közül 516 védett, amiből 52 áll fokozott védelem alatt. Ezek nagy része zárvatermő. A védett 855 állatfaj közül 84 fokozottan védett. 1998-ban védelem alatt állt: 389 gerinctelen faj, és a Magyarországon található 556 gerinces fajból 466. A védett növény- és állatfajok száma egyharmaddal emelkedett napjainkra 1990-hez képest. Ebben az esetben azonban a számok növekedése nem minősíthető kedvezőnek, hiszen a védetté válás szükségessége a veszélyezettség növekedését, illetve az egyedszám csökkenését is jelezheti.

Általános védelemben részesülnek még a vadon élő élővilág képviselőinek élőhelyei, azaz a természeti területek. Ezek felmérése 2000-ben fejeződik be. A közelmúltban került szabályozásra a nemzeti parkok övezeti besorolása (természeti, kezelt, bemutató övezet), amely a legkiemelkedőbb értékeknek további védelmet jelent. A legfontosabb feladatnak tekintik:

  • a vizes (nedves) élőhelyek megőrzését, amelyhez 1999-ben elkészült a lápkataszter a védelem egyes lépéseinek megalapozására, és az élőhely rekonstrukciós programok keretében 20 vizes élőhely rekonstrukcióját tervezték ugyanebben az évben;
  • a gyepterületek közül a száraz pusztagyepek és a sziklagyepek védelmét;
  • az erdők leginkább védelemre szoruló társulásainak megtartását, ilyenek a láperdők; az ártéri keményfa ligeterdők; a homoki, a gyöngyvirágos, a sziki tölgyesek; a karszterdők; a szikla-, szurdok- és törmeléklejtő erdők, a magashegységi és sziklai bükkösök;
  • az erdőrezervátum hálózat működtetéséről történő gondoskodást.
  • A leginkább veszélyeztetett fajainkat az úgynevezett Vörös Könyv tartalmazza, jelenleg előkészületben van a veszélyeztetett élőhelyek Vörös Könyve is.

Következtetések: A rendszerváltás óta megváltozott körülmények és veszélyes folyamatok, rászorították a természetvédelmet korábbi rezervátum szemléletű természetvédelmi felfogás, és gyakorlat felülvizsgálatára. A jövőben ezért a terveknek megfelelően ki kell alakítani a nem védett értékes területek természetvédelmi oltalmának kialakítását. A tervezett hálózatok (Nemzeti Ökológiai Hálózat, Érzékeny Természeti Területek) ezt a célt is szolgálják.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-6 Létre kel hozni a zöldfolyosó hálózatot, amely illeszkedik a Pán-Európai Ökológia Hálózathoz.

A cél nemzeti ökológiai hálózat kialakítása. Célkitűzésben foglaltak egy állapotra vonatkoznak, ami közvetetten egy, a természetvédelem szempontjából kedvezőnek tekintett környezetállapot fenntartásának eszköze. A cél csak közvetetten mérhető a hálózat működésén keresztül.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Lényeges új szempont a természetvédelmi szemléletben, hogy a természeti területek közötti ökológiai kapcsolat biztosítására ún. ökológiai "zöld"-folyosó rendszer kerüljön kialakításra. Az állatvilág védelme érdekében nem elegendő csupán a lokális élőhelyeket megőrizni, hanem ökológiai, zöld folyosók létesítésével biztosítani kell az élőhelyek közötti átjárhatóságot. A "Nemzeti Ökológiai Hálózat" stratégiája 1999-ben készül el. A kialakítandó hálózat a nemzeti parkok gondozásában terepi felmérésre épülő térképen is bemutatásra fog kerülni. A hazai hálózat nemzetközi egyezményekben is deklaráltan kapcsolódik az európai ökológiai hálózathoz.

Következtetések: A koncepció kidolgozása, és a hálózati rendszer kialakítása a természetmegőrzés egyik legfontosabb feladata. Kérdés, hogy mennyire sikerül a hálózat kialakítása miatti korlátozásokat a terület és településfejlesztési tervekben, illetve a gyakorlatban érvényesíteni. A természetvédelem által most kialakítani akart hálózatok megteremtéséhez el kell érni a különböző fejlesztési tervek harmonizációját a természetmegőrzési érdekekkel.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-9.Meg kell teremteni a fenntartható fejlődést biztosító gazdálkodás alapjait. Ennek keretében létre kell hozni - az Európai Unió hatályos direktívájának figyelembevételével - a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerét és az ehhez kapcsolódó közgazdasági feltételrendszert.

Jobb egyensúly kialakítása a mezőgazdálkodás és a természeti értékek védelme között. A célkitűzésben foglaltak egy állapotra vonatkoznak, ami közvetetten egy, a természetvédelem szempontjából kedvezőnek tekintett környezetállapot fenntartásának eszköze. A cél csak közvetetten mérhető a hálózat működésén keresztül.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Előkészületben van az Európai Unió elvárásainak megfelelő környezetileg érzékeny területek rendszerének kijelölése, amelynek célja a hagyományos földhasználat, földművelés és (extenzív) gazdálkodási gyakorlat folyamatos fenntartása révén a természeti értékek és a biológiai változatosság megőrzése, és így mezőgazdasági gyakorlat és a természetvédelem harmonizációja. Ebben a rendszerben a természeti értékek megőrzése, a gazdálkodás környezetbarát volta és az ennek elérését szolgáló támogatások együttesen segítik elő a hagyományos tájgazdálkodás fennmaradását. A védelem alatt álló és a nem védett területek környezetileg érzékeny területté minősítése következtében felértékelődhetnek a biogazdálkodási eljárások, a biotermék előállítása és forgalmazása, új, reálisan választható utakat jelentve ezzel a gazdálkodóknak.

A különböző alkalmazott kategóriák: a természeti területek, az ökológiai hálózat elemei, a természetileg érzékeny területek gyakran fedésben vannak egymással, de végeredményben egy összefüggő természetvédelmi koncepció mentén kell, hogy szerveződjenek. A jelenleg is folyó komplex természeti állapotfelmérés célja számba venni a természeti értékeket, értékes területeket, és ezzel elősegíteni a döntéshozatalt a természetvédelmet érintő kérdések elbírálásánál, valamint elősegíteni a nemzeti parkok övezeti rendszerének, a természeti területeknek és az ökológiai folyosóhálózatnak a kialakítását, a védetté nyilvánításra érdemes új területek kiválasztását.

Következtetések: A megoldás sikere érdekében a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium együttműködik a Környezetvédelmi Minisztériummal a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban foglaltak közös megvalósításában. Fontos, hogy a hazai mezőgazdaságban minél szélesebb körben elterjedjen a környezet- és természetbarát mezőgazdasági földhasználat gyakorlata, hozzájárulva az egyes térségek adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási formák elterjedéséhez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti és természeti értékeinek megőrzéséhez és fejlesztéséhez.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

TEV-13. A barlangok esetében olyan módon kell rendezni a tulajdonosi kezelés kérdését, hogy a természetvédelmi szervezet legyen a kincstári vagyon kezelője. Meg kell határozni, hogy ezzel milyen feladatok, kötelezettségek járnak, ki kell dolgozni a használattal kapcsolatos közgazdasági és jogi feltételrendszert. Ezzel párhuzamosan közszolgálati, hivatalos alapadatokat, állapotra, értékekre vonatkozó információkat tartalmazó országos értéknyilvántartási rendszert kell működtetni, és meg kell oldani ennek folyamatos karbantartását, az adatszolgáltatást és archiválást.

A barlangok megfelelő állapotának fenntartásához jobb feltételek kialakítása. A cél a védelem eszközeire vonatkozik, de a fejezet keretében bizonyos fokig értékelhető.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A Természetvédelmi Törvény alapján védelemben részesül minden forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár, továbbá a földtani természeti értékek (földtani, felszínalaktani képződmények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok) is. Ezek leltárba vétele, kataszterezése jelenleg folyik.

A barlangok "ex lege" védelme, azt jelenti, hogy védettségük nem függ attól, hogy ismertek-e vagy sem. Az ismert barlangok száma Magyarországon több mint háromezer, amelyből 125 fokozottan védett. A fokozottan védett barlangok nagy része a Bükkben (46), és az Aggteleki karszton (20) található. 1990-98 között több mint 800 új barlang vált ismerté. Feladat jelenleg megfelelő barlangnyilvántartás készítése, és állapotfelmérések végzése egy sor helyen.

A barlangok tulajdonosi kezelésének megoldását a Nemzeti Park Igazgatóságokon keresztül 2000-ig meg kívánják oldani. Megkezdődött a közhiteles nyilvántartás felállítása, mintegy 500 objektum alapadatainak felvétele megtörtént.

Következtetések: A védelem jogi háttere adott, a sikeresség a végrehajtás függvénye, amihez tudni kell, hogy mit és milyen állapotban kívánunk megtartani.

 

A természetvédelem első számú célja /TEV-1./ kimondja, hogy "meg kell valósítani a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megfogalmazott feladatokat". A továbbiakban megfogalmazott 14 cél ezt a szándékot szolgálja, tehát a cél teljesülése ezeken keresztül mérhető a legjobban.

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a természeti környezetállapotának javításához:

A további természetvédelmi célok /TEV-3., 8., 10., 11., 12., 14., 15./ konkrét szabályozási, állapot-felvételi, intézményrendszer fejlesztését szolgáló eszközöket tartalmaznak. Konkrét intézkedésként megjelenik a génbankok létrehozásának igénye. A célok teljesülésének alakulása részletesen, célonként szerepel az előterjesztés mellékletében.

1.8. tájvédelem

A TÁJ-6. cél a FÖV-6.-tal közösen került tárgyalásra.

Olyan célok, amelyek eszközként, és általánosan járulhatnak hozzá a táj állapotának javításához:

A TÁJ-1., 2., 3., 4., 5. célok egyértelműen eszköz jellegűek, módszertani, jogszabály alkotási, és állapot felmérési feladatokat fogalmaznak meg. A célok teljesülésének alakulása részletesen, célonként szerepel a Jelentésben.

Hulladékgazdálkodás

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-1. A hulladékmennyiség ne növekedjék a jelenlegi mértéken túl (4 millió t/év), a lerakott hulladék szervesanyag tartalmát fokozatosan csökkenteni szükséges 5 % végső értékig. A Program hat éve alatt ebből 20 %-ig kell eljutni.

HUL-2.A szervezett hulladékgyűjtés arányát legalább 90 %-ra kell növelni, a veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyűjtését el kell kezdeni az infrastruktúra megteremtésével. A szelektív hulladékgyűjtés arányát a Program időszakának végéig legalább 10 % százalékos mértékre kell emelni.

HUL-4. A hulladékhasznosítás arányát növelni kell a keletkező hulladék mintegy 25-30 %-ának újrafeldolgozásával, vagy másodnyersanyagként való hasznosításával.

TEP-3. A szeletív hulladékgyűjtés elterjedésének elősegítése, a települési szilárd hulladékok megfelelő kezelése és ártalmatlanítása, valamint a településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése.

A változások pontosan meghatározottak a célkitűzésben. A célok a hatótényezőkre vonatkoznak, mérhetőek és konkrétan meghatározott mértékeket tartalmaznak.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Műszaki számításokkal megalapozott becslések alapján Magyarországon évente kb. 4-4,5 millió tonna/év (20-23 millió m3) háztartási hulladék keletkezik. A mennyiség a becslések szerint évente átlagosan 2-3 %-kal nő, amely növekedést viszont az 1990 és 1997 közötti időszakra, a szervezetten elszállított hulladékra vonatkozó KSH adatok nem tükrözik. Az adatok szerint az egy lakásra jutó hulladék mennyisége enyhén csökken, de semmiképpen nem nő. A települési szilárd hulladékok mennyiségét személyenként kb. 400 kg-ra becsülik évente.

1997-ben települési szilárd hulladékok esetében 24 059 ezer m3 laza hulladékkal számoltak. A lakások 79,4 %-ából szállították el szervezett formában a hulladékot, ami mennyiségben 18 925 ezer m3 -t jelentett. A hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma mintegy 14 %-kal nőtt 1990-től 1997-ig. A közel 80 %-os szervezett gyűjtésnek körülbelül 85 %-a kerül pormentesnek számító formában lebonyolításra. A szervezett gyűjtés aránya azt is jelzi, hogy 1997-ben feltehetően 5,1 millió m3 laza települési szilárd hulladék került többé-kevésbé ellenőrizetlen módon lerakásra, ami 4,0 millióval kevesebb m3-t jelent, mint 1990-ben.

A hulladékok térfogatsűrűsége fokozatosan csökken, a csomagolástechnikák és a fűtési módok változása miatt. Összetételében fokozatosan emelkedik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók aránya. A fővárosi adatok szerint (amelyek azért reprezentatívnak nem tekinthetők, de a tendencia tekintetében használhatók) a lerakott hulladék szervesanyag-tartalma 1990 és 1997 között valamelyest csökkent.

 

 

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A szelektív hulladékgyűjtés arányát hivatalosan 2-3 %-ra teszik, bár a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy spontán szelekció szinte minden szeméttelepen van. A lakossági szelektív gyűjtéshez szükséges infrastruktúra kiépítése meglehetősen lassan halad.

Következtetések: A HUL-1.-ben megfogalmazott két cél közül a hulladék mennyiségére vonatkozónak valószínűsíthető a teljesülése, a szervesanyag-tartalom jelentős csökkenésére a következő rövid időszakban nem lehet számítani, mert nem látható ennek a beavatkozási háttere. Szakértői becslés szerint egyharmaddal kellene a szervesanyag-tartalmat csökkenteni.

A települési infrastruktúrák jelenlegi ugrásszerű javulásához illeszkedik a szervezett hulladékgyűjtésnek az eddigi évi 2 % körüli mértékénél gyorsabb növekedése, ami a cél 5-6 év alatt való teljesülését is jelentheti. A szelektív hulladékgyűjtés, illetve az utólagos válogatás kialakításánál a már említett spontán módon kialakult szelekciót mint adottságot figyelembe kellene venni.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-3. Évente legalább 10-15 regionális lerakót kell létesíteni átlagosan 2 millió m3 összkapacitással. Megfelelő műszaki védelemmel rendelkező regionális lerakókat kell telepíteni. Csökkenteni kell az illegális lerakást, bezárni a nem megfelelő műszaki védelemmel, illetve az engedély nélkül működő lerakókat. Meg kell kezdeni a hasznosításon alapuló felszámolásukat.

Cél a jelenlegi kb. 2 700, nagyobbrészt problémás lerakóhely helyett középtávon mintegy 100-120 korszerű, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő lerakóhely működtetése. A cél mérhető, konkrétan megadott.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

1997-ben 12 térségi lerakó kialakítására 1,446 milliárd Ft támogatást költöttek, amelyek 89 település mintegy 410 ezer lakosának hulladékát képesek fogadni. Az 1998-ban megkezdett, céltámogatással megvalósuló 10 térségi lerakó 162 település közel 430 ezer lakosának hulladékát fogja kezelni. 1999-re 1,5 milliárd Ft, míg 2000-re eddig 288 millió Ft céltámogatási összeget pályáztak és kaptak meg az önkormányzatok. Összességében a települési hulladékok kezelő létesítményeinek kialakítását segítő céltámogatási rendszer keretében az 1991-2000. közötti időszakra 107 települési szilárd hulladéklerakó kiépítéséhez összesen 5,23 milliárd Ft támogatást kaptak az önkormányzatok, amely a beruházási érték 45 %-át tette ki.

Következtetések: A regionális lerakók létesítésére vonatkozó cél teljesítése ütemezetten halad, a cél teljesíthető. A problémát az illegális lerakók felszámolása, illetve az illegális lerakás csökkentése jelenti, miután az előbbire nehezebben lehet forrást találni, az utóbbi pedig jórészt a lakosság magatartásának függvénye, ami csak lassan változik.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-5. A települési folyékony hulladék mennyiségének csökkentéséhez növelni kell a csatornázott területek arányát (vagy megfelelő közműpótló megoldást kell találni.)

HUL-7. A folyékony hulladék fogadó és/vagy kezelő kapacitást, a szennyvíztisztítóba kerülő hulladék arányát növelni kell.

HUL-8. Be kell zárni a nem megfelelő műszaki védelemmel működő lerakókat, ehhez felmérés és rangsorolás szükséges.

Célkitűzésben foglaltak a hulladékgazdálkodás szempontjából egy állapotra vonatkoznak, amely kedvezőbb a hatótényezők szempontjából is. A cél mérhető, de konkrét mértéket nem tartalmaz.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

1998 év eleji adat szerint Magyarországon körülbelül 1 799 ezer db vízellátásba bekapcsolt lakás esetében kellett a keletkező szennyvizet valamilyen közműpótló megoldással elhelyezni. Ezeknek a kétharmad részét olyannak tekintik, amelyet szakszerűtlen módon építettek és üzemeltetnek. A közműpótló megoldásokból kikerülő folyékony települési hulladékok mennyisége a szikkasztókban vagy valamilyen formában elhelyezett, szennyvíz mennyiségének kb. 5 %-ára becsülhető, vagyis jelenleg kb. 6,8-10 millió m3/év, amelyet szippantással távolítanak el. A keletkező többi 90 millió m3/év folyékony települési hulladék elszikkad tároló műtárgyak helytelen kialakítása miatt. A közműpótlókból kikerülő folyékony hulladék mennyisége a különböző elhelyezési módok között a következő arányban oszlik meg:

  • közcsatornába bocsátva, vagy szennyvíztisztító telepre szállítva 40 %;
  • ártalmatlanító telep 18 %;
  • mező- és erdőgazdaság 5 %;
  • nem kielégítő, nagyrészt ismeretlen elhelyezés 37 %.
  • A szippantott szennyvizek mintegy kétharmad részét környezetvédelmi szempontból nem kielégítő módon helyezik el. Az utóbbi években a folyékony hulladékok gyűjtését nagyrészt kis vállalkozások végzik, nem kellően ellenőrzött és szabályozott körülmények között, ezért a szippantott szennyvíz teljes mennyiségére és a nem kielégítő, nagyrészt ismeretlen elhelyezés arányára vonatkozó adat meglehetősen bizonytalan.

Az utóbbi időszakban megvalósított csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztések a rákötések arányában csökkentik a folyékony hulladéknak tekintett mennyiséget, másrészt bővítik a szippantott szennyvizek elhelyezésének lehetőségeit.

Következtetések: A keletkező hulladék sorsát és a lerakók állapotát illetően a rendelkezésre álló adatokban nagy a bizonytalanság, valószínűleg elsődleges feladat az állapot tisztázása. Szükség lenne megfelelő közműpótló megoldások kialakítására olyan területen, ahol nem gazdaságos, vagy nem praktikus csatornázni. A VIZ-5. célnál leírtak jelzik a HUL-5. cél teljesülésének alakulását is.

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-9. A termelési nem veszélyes hulladékok mennyiségét teljes körűen fel kell mérni és csökkenteni kell, a hulladékszegény és fajlagosan kevesebb alapanyagot felhasználó technológiák bevezetésével, az újrafelhasználás és újrahasznosítás arányának növelésével.

A szándék csökkenteni a pazarlást, ennek megfelelő lehetőségeket teremteni kedvezőbb technológiák terjedésének. A cél a hatótényezőkre vonatkozik, mérhető, de konkrét mértéket nem tartalmaz. A cél a megfelelő eszközöket is megnevezi.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az előző ponthoz hasonlóan a termelési nem veszélyes hulladékok mennyiségének becslésére vonatkozó statisztikák az adatgyűjtés hiányosságai miatt kevéssé megalapozottak, olyannyira hogy a részletezéseket nem érdemes itt közölni. A folyamatosan keletkezett hulladékot 1994-ben 23,2, 1995-ben 11,5, 1996-ban 3,7, 1997-ben 10,3 millió tonnára becsülték. Már ez az adatsor is túlzott ingadozásokat tartalmaz, de az valószínűleg egyértelmű, hogy csökkent az évről évre keletkező termelési nem veszélyes hulladék mennyisége. Ez azért is valószínű, mert az ipari szerkezet változásai is ebbe az irányba mutatnak. Az 1997-es adatot illetően a felmérés nem teljes körű, a termelési nem veszélyes hulladék mennyiségét 12 millió tonna/év nagyságúra lehet becsülni.

A hulladékok sorsára vonatkozó adatok nem alkalmasak az elemzésekre, a saját felhasználásnak tekinthető mennyiség nőtt meg drasztikusan, de a tényleges növekedés inkább csak sejthető.

Következtetések: Az adatok jelenlegi formájukban nem alkalmasak az értékelésre, először az információ-rendszert kell kialakítani.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-11. Programot kell kidolgozni a veszélyeztető források, komponensek felmérésére, helyettesítésére és csökkentésére.

A veszélyes hulladék keletkezésének megelőzése és ezzel mennyiségének csökkentése a cél, amely a hatótényezőkre vonatkozik, mérhető, de konkrét mértéket nem tartalmaz.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Amennyiben a veszélyes hulladékok mennyiségét a vörös iszappal együtt nézzük, a hulladék éves mennyisége 1990 és 97 között 4,7 millió tonnáról 23 %-kal, 3,6 tonnára csökkent (más adat szerint a mennyiség 3,9 millió tonna). Ha eltekintünk a 80 %-os csökkenést elérő vörös iszaptól, akkor a mennyiség 2,7 millió tonnáról 3,2 millióra nőtt. Ez 19 %-os növekedés.
1997-re a III. veszélyességi osztályba sorolt hulladékok lettek a dominánsak több mint 2 millió tonnával.

A fentiekkel szemben 1997-ben 232 364 tonna olyan veszélyes hulladék keletkezett az országban, amely az EWC minősítés alapján az EU-ban is veszélyesnek számít.

Az ipari szerkezet átalakulás kedvező hatásai mellett, nem ismert hogy történtek e közvetlen veszélyességet csökkentő beavatkozások.

Következtetések: A célnál megjelölt program még nem indult el. Valószínű, hogy a jövőben az EU besorolás alapján is veszélyesnek számító hulladékokra kell koncentrálni.

 

 

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

HUL-12. Növelni kell a hulladékhasznosítás arányát. A hasznosíthatatlannak minősülő veszélyes hulladékok esetében a hulladékgyűjtés rendszerének az ellenőrizhető ártalmatlanítást (égetés, lerakás) kell elősegítenie. A következő hat évben az égetési és lerakási kapacitást egyaránt mintegy 25 ezer t/év mértékben kell növelni.

HUL-13. Az átmeneti tárolást fokozatosan meg kell szüntetni.

HUL-14. Növelni kell a termikusan ártalmatlanított hulladékmennyiség arányát.

A célkitűzésben foglaltak a hulladékgazdálkodás szempontjából egy állapotra vonatkoznak, amely kedvezőbb a hatótényezők szempontjából is. A célok mérhetőek, és részben konkrét mértéket is tartalmaznak.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

A veszélyes hulladékoknak csak alig negyedét, átlagosan évente 700 000 tonnát tekintenek hasznosíthatónak. Mintegy 30 % égetéssel, a többi más fizikai, biológiai, kémiai eljárásokkal ártalmatlanítható, illetve lerakást igényel. Felmérések szerint az elmúlt évtizedek alatt az üzemi depóniákban 70-80 millió tonna veszélyes hulladékot halmoztak fel. Az 1997-es HAWIS adatbázis szerint kb. 170 ezer tonna volt a tényleges újrahasznosítás nagysága, de ebből csak 7 000 tonna az a hulladék, amely az EU szerint is veszélyes.

Az országban két nagy ártalmatlanító egység üzemel. A dorogi veszélyes hulladékégető 25 000 tonna/év kapacitással és az Aszód-Galgamácsa körzetében lévő hulladéklerakó 10 000 tonna/év kapacitással csak a töredékét képes kezelni a termelt veszélyes hulladék mennyiségének. E két üzemen kívül regionális tárolók üzemelnek: Egerszalókon 5 000 m3, Balmazújvárosban 4 000 m3, Hernádkenesén 8 000 m3, Nyíregyháza körzetében 4 000 m3 befogadó kapacitással. 1999-ben 76 000 tonna égetőkapacitás üzemelt az országban összesen.

Az Aszód-Galgamácsa körzetében lévő veszélyes hulladéklerakó 30 000 tonna/év kapacitásra való bővítése folyamatban van. A közeljövőben várható a Rudabánya térségében tervezett égető 2x20 000 tonna/év kapacitásra történő kiépítése 2004-ig. Az EU besorolás szerinti veszélyes hulladékból a szakértői becslések szerint kb. 38 ezer tonna/év újrahasznosítható. A Dunántúl déli részére 2005-ig való megvalósításra terveznek egy 17 500 tonna/év kapacitású égetőt.

Következtetések: Ha az EU által veszélyesnek tekintett hulladékok mennyisége nem haladja meg az évi 240 ezer tonnát, akkor a tervezett fejlesztések ennek a nagyságrendnek megfelelő kezelést tudnak nyújtani az EU szabályozás szempontjából is. Ugyanakkor teljesülhetnek az NKP céljai. Fontos, hogy eközben történjen előrelépés a felhalmozott veszélyes hulladékok tekintetében is.

 

A hulladékokkal kapcsolatos fejezet, hasonlóképpen a következő zajvédelmi részhez nem egy környezeti elemmel vagy rendszerrel foglalkozik, hanem eleve egy hatótényezővel, így ebben az esetben a célok mindegyike bizonyos fokig eszköz jellegű. Tehát ezekben a fejezetekben értelmetlen megkülönböztetni az egyértelműen eszköz típusú célokat.

A részletes ismertetésből kimaradt célok közül a HUL-10., 15., szabályozási lépéseket takarnak. A HUL-6. az 1.2. fejezetben került tárgyalásra. A különleges kezelést igénylő hulladékokra vonatkozó célok (HUL-16., 17., 18., 19.) mindegyike konkrét intézkedéseket tartalmaz. A célok teljesülésének alakulása részletesen, célonként szerepel a Jelentésben.

1.10. Zaj és rezgés elleni védelem

Az NKP céljai

Elérni kívánt változások, a cél jellege

ZAJ-1. Középtávon a nemzetközileg elfogadhatatlannak tekinthető 75 dBA terhelés fölötti helyzetek megszüntetése lehet az elérendő általános cél, míg hosszabb távon a legfeljebb 65 dBA terhelési szintet lehet még elfogadhatónak tekinteni.

TEP-4. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és közérzetet veszélyeztető hatásainak csökkentése.

A cél a környezetállapotára vonatkozik, konkrétan javítani kívánja a települési környezetállapotát az érintett lakosság számára. A cél mérhető, és konkrét mértékkel került megadásra.

Az elmúlt időszak célkitűzést érintő változásai

Az elfogadhatatlan zaj- és rezgésterhelések kialakulásáért zömében a közlekedés a felelős. Magyarországon a becslések szerint a lakosság közel 40 %-a él olyan területen, ahol a közlekedéstől származó zaj nagyobb a kívánatosnál. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az ország zajhelyzete, zajterhelése igen kedvezőtlen. A zajterhelési határértékek túllépése helyenként eléri a 20 dBA-t is. A fő probléma az, hogy utólagos beavatkozásokkal csak korlátozottan lehet mérsékelni a forgalom okozta problémákat, igazi megoldás csak a forgalom változtatásával érhető el.

Az 1998-tól bevezetett, a gépjárművek zajkibocsátására vonatkozó szabályozás - a vonatkozó határértékekkel együtt - már harmonizál az EU tagországokban hatályos irányelvekkel. A repülőterek környezetében kijelölendő zajgátló védőövezetekről szóló új rendelet részben már tartalmazza a magukra a repülőgépekre és a repülésre vonatkozó nemzetközi előírásokat.

A zaj- és rezgésvédelem új, korszerű szabályozási rendszerének kidolgozása folyamatban van.

Következtetések: Figyelembe véve az elsősorban a közlekedés zajkibocsátása okozta jelenlegi határérték túllépésének mértékét és az állapot javítására vonatkozó lehetséges intézkedéseket, ezek együttes alkalmazása esetén sem várható, hogy a zajterhelés a kritikusnak tekintett helyeken belátható időn belül a határértékeknek megfelelő legyen. A kialakult helyzet csak hosszú távon javítható.

1.11. Környezetbiztonság

Az ebben a fejezetben szereplő célok mindegyike /BIZ-1., 2., 3., 4./ értelemszerűen konkrét intézkedéseket takar, amelyeket a környezetállapotra és a hatótényezőkre vonatkozó információk alapján nem lehet értékelni. A célok teljesülésének alakulása részletesen, célonként szerepel a Jelentésben.

2. A megvalósítás kulcsterületei

2.1. A környezetvédelem összehangolása a területfejlesztéssel

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (továbbiakban OTK) tartalmazza a területfejlesztés szempontjából legfontosabbnak tekintett környezetvédelmi prioritásokat és az NKP céljain alapuló környezetvédelmi területi feladatokat. E feladatok az NKP-ban szereplő, a környezetállapotára és a hatótényezőkre vonatkozó célok területfejlesztési vonatkozásait jelentik, megnevezve a legfontosabb érintett akcióterületeket. A feladatok meghatározása abból az elvből indult ki, hogy a területfejlesztésnek környezetvédelmi céljai is vannak, amelyek megvalósulásának az NKP céljainak teljesítéséhez kell hozzájárulnia. Ez már túlmutat azon a szerepen, amikor a környezetvédelem csak feltételeket generált a területfejlesztés számára.

A prioritások lényegében a következőkre vonatkoznak:

Az emberi életminőség környezeti összetevőinek alakulása, nem kis mértékben a területfejlesztési tevékenység hatásainak köszönhetően, az elmúlt időszakban javuló tendenciát mutatott. Ugyanakkor számos életminőségi probléma megmaradt, illetőleg kezelhetetlen volt a területfejlesztés szempontjából. Azokon a területeken, ahol nem sikerült a fejlesztési érdekeket a környezetvédelemmel harmonizálni, ott helyileg minőségromlást is tapasztalni lehetett.

A pozitív változások - mint azt már korábban kiemeltük - nem mindig tudatos környezetvédelmi, vagy környezetbarát fejlesztési beavatkozás eredményei voltak, hanem az elmúlt időszak jelentős hatású gazdasági, társadalmi átalakulásának is lehettek a szándéktalan következményei. A prioritás érvényesítése az NKP településkörnyezeti céljaihoz áll a legközelebb, de természetesen egy sor környezeti elemeket érintő cél teljesülésén keresztül valósul meg.

A természetmegőrzési prioritás szempontjából értékelve az elmúlt időszak változásait az általános tendenciák kedvezőek voltak. A legfontosabb kérdés, hogy a természetvédelem által jelenleg kialakított, és nem csupán valamilyen területi védettség által lehatárolt területekből álló hálózatok és a területfejlesztés mennyire lesz összehangolható. Ezek a hálózatok különböző feltételeket jelentenek a jelenlegi és a jövőbeni területhasználatok szempontjából. A jelen és a közeljövő legnagyobb problémáit az úthálózatok fejlesztési igényei, és a városközeli területek beépítési "kényszerének" természetre gyakorolt hatásai jelentik. E prioritásnál egyértelmű a párhuzam a Program természetvédelmi céljait illetően.

A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, harmonikus környezet igénybevétel prioritása a fenntartható fejlődés elvének egyik legfontosabb alkotó eleme. A prioritás érvényesülése a területfejlesztés számára kemény feltételt jelent. A természeti erőforrások használata a legtöbb környezeti elem szempontjából az utóbbi időszakban kedvezően alakult, csökkentek a használatok, javultak a fajlagos mutatók. A legnagyobb problémát pont a területhasználati változások jelentik, jelentős a zöldmezős beruházások aránya, miközben sok régi iparterület kihasználatlanul maradt. Nagy a településeken az igény új területek beépítésére, ilyen célra való átminősítésére. Ez az a problémakör, ahol a területfejlesztésnek komoly szerepe lehet a területkímélő megoldások kialakításában, és ésszerű önkorlátozások elérésében. A prioritás érvényesülése elsősorban a környezeti elemekre vonatkozó célok teljesüléséhez járul hozzá.

2.2. A kiemelt ágazatokat érintő programok, beavatkozások

2.2.1. Energetika

Az energetikai szektor környezeti hatását tekintve az egyik legjelentősebb nemzetgazdasági ágazat. A levegő minőségére gyakorolt hatása miatt az NKP kiemelten kezeli a szektor környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységét.

A beszámoló összefoglalja és értékeli az 1997-1998-as években a Nemzeti Környezetvédelmi Programban megfogalmazott feladatok keretében történt intézkedéseket.

I. A magyar erőműrendszer 2010-ig kitekintő fejlesztése és az ezredfordulóig terjedő időszak erőmű-létesítési terve

A program megvalósulása az NKP céljai közül a szálló porra vonatkozó LEV-1. és a kapcsolódó EMB-1., az erőművi kibocsátásokra vonatkozó LEV-4., valamint a kén és nitrogénvegyületek kibocsátásának csökkentését célzó LEV-6. célok elérését segítheti elő. Ez inkább a jövőre vonatkozik, mert a program keretében a beszámolási időszakban jelentősebb környezetvédelmi célú lépések nem történtek. Az NKP szempontjából fontos Mátrai Erőmű kéntelenítőjének beruházása, amely 1999-ben megindult.

II. Országos energiatakarékossági cselekvési program

Az Energiatakarékossági Hitel Alapból (Német Szénsegély) 1997-ben 47 db beruházást támogattak, amelyek összesen 529. 1 TJ/év energiahordozó megtakarítást jelentettek. 1998-ban a támogatott beruházások száma 61-re, a megtakarítás 695. 6 TJ/évre nőtt.

Az Energiatakarékossági Hitel Program keretében 1997-ben 74 beruházás támogatása valósult meg, amely révén 256 TJ/év energiahordozó megtakarítás vált elérhetővé. 1998-ban már 92 beruházás támogatására nyílt lehetőség, amely 272 TJ/év megtakarítást eredményezett.

Az energiahatékonysági hitelkonstrukciók keretében az első eredmények a beszámolási időszak után, 1999-ben születtek meg.

A fentieken kívül a holland-magyar SCORE Program keretében három projekt, egy energiatudatosságot fejlesztő TV filmsorozat, egy tanulmány és egy demonstrációs régió létrehozása valósult meg.

A program az NKP céljai közül elsődlegesen az erőművi kibocsátásokra vonatkozó LEV-4. teljesítéséhez tartozik, emellett a szálló porra vonatkozó LEV-1. és a kapcsolódó EMB-1., valamint a kén- és nitrogénvegyületek kibocsátását célzó LEV-6. célok elérését segíti elő.

Az Energiatakarékossági Hitel Programból támogatott beruházások 1997. évi költsége 1 060,5 millió Ft volt, amelyből 780,5 millió Ft volt a kedvezményes hitel. 1998-ban az összes beruházási költség már 1 302 millió Ft volt, a kedvezményes hitel nagysága 994,5 millió Ft-ra nőtt.

A SCORE program keretében megvalósuló projektek költsége 1997-ben 127,6 millió Ft volt, amelyből 79,3 millió Ft SCORE támogatás, 5,3 millió Ft KKA támogatás és 43 millió Ft saját forrás volt. 1998-ban 285,2 millió Ft-ra nőttek a költségek, amelyből 78,2 millió Ft-t tett ki a SCORE támogatás, a saját forrás és a PHARE támogatás pedig egyaránt 103,5-103,5 millió Ft-t.

III. Nemzeti projekt az atomerőművi radioaktív hulladék kezelésének és végleges elhelyezésének megoldására

1997-ben megkezdődtek az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló kutatások keretében a helyszíni geológiai kutatások az üveghutai gránitkőzetben, valamint a tároló létesítéséhez szükséges műszaki és biztonsági előkészítő vizsgálatok. Az üveghutai vizsgálatok ezen szakasza 1999-ben befejeződött. Megkezdődött az atomerőművi hulladékokban lévő legfontosabb izotópok aktivitáskoncentrációjának meghatározása. (A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tároló további kutatási programja 1999 szeptemberében felfüggesztésre került, az eddigi eredményeket nemzetközi felülvizsgálat értékeli.) Udvariban talajeróziós vizsgálatok folytak.

A magyarországi nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének megoldására irányuló kutatások keretében 1997-ben országos szakirodalmi kutatás folyt, és folytatódtak a bodai aleurolit formációban (1 100 méter mélyben) az előzetes geológiai kutatások, amelyek 1998-ban fejeződtek be. A tárolóval kapcsolatban a Dunán szeizmikus szelvényezéssel tektonikai vizsgálatok folytak. (A mélységi kutató laboratórium felszámolásra kerül, a Mecseki Ércbányák Vállalat kezelésében lévő uránbánya az eredeti tervek szerint kerül bezárásra.)

A program megvalósulása a kiégett nukleáris üzemanyagok, radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos HUL-19. cél elérését biztosítja.

A beruházás eredményeként 1 800 db kazetta elhelyezése válik lehetővé.

Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló kutatások 1997. évi költsége 484 654 ezer Ft volt, 1998-ban pedig 606 838 ezer Ft. A kutatások gyakorlati hasznát a kutatás és a feladat jellegéből következően jelenleg még nem lehet megítélni.

A magyarországi nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok elhelyezésének megoldására irányuló kutatások 1997-ben 164 693 ezer Ft, 1998-ban 142 963 Ft költséget jelentettek. A kutatások várható hasznának megítélése szintén nem lehetséges.

A program teljes költsége 1997-ben 727 569 ezer Ft volt, amelyet a Paksi Atomerőmű Rt fedezett. 1998-ban ez az összeg 3 578 375 ezer Ft-ra nőtt, elsősorban a konkrét beruházási tevékenység beindulásának köszönhetően. Ez az összeg szinte teljesen azonos az NKP 1998. évi Intézkedési Tervében előre jelzettel. Az 1998. évi összeget a Központi Nukleáris Alapból finanszírozták.

IV. A nehézfűtőolaj feldolgozására vonatkozó projekt

2.2.2. Ipar

Az ipar nemzetgazdasági súlya miatt továbbra is a környezetvédelem fontos ágazata annak ellenére, hogy a szerkezetváltás és korszerűsítés, valamint több nagy szennyező üzem megszűnése következtében az utóbbi több mint tíz évben az ágazat szennyezőanyag kibocsátása minden környezeti elem vonatkozásában csökkent.

A Programban az iparral kapcsolatosan megfogalmazott programok keretében 1997-1998 időszakban megtett főbb intézkedésekről, beavatkozásokról készült az alábbi összefoglaló.

V. Az olajiparnak a gázolaj kén és a benzin ólomtartalmát csökkentő programja

A program a LEV-3., a LEV-5., a LEV-6. és a TEP-1. NKP célok megvalósítását szolgálja.

VI. Kémiai kockázatcsökkentési program

A program a BIZ-1. NKP cél elérését segíti elő.

VII. Országos hulladékhasznosítási koncepció az ipari szektorokra

A program beszámolási időszaki állása még csak előkészítés jelleggel hozható kapcsolatba NKP célok teljesítésével. A két érintett cél a termelési veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítását, csökkentését szolgáló HUL-8. és HUL-12.

VIII. Hulladékhasznosítási cselekvési programok kidolgozása az ipari szektorokra

IX. Környezetvédelmi ipari beruházás igények ágazati szintű felmérése

XI. Települési belterületeken a megszűnt iparterületek rekultivációja

2.2.3. Mezőgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás

A mezőgazdaság környezeti szempontból is különleges ágazat, mivel gazdálkodásának eszköze, a talaj, környezeti elem is egyben, amelynek állapota döntően befolyásolja a mezőgazdaság termelékenységét. A mezőgazdasággal kapcsolatos tennivalók kapcsolódnak a természetvédelemhez és más környezetvédelmi szakterülethez is, ezért egyes mezőgazdaságot is érintő intézkedések vizsgálatára más fejezetekben kerül sor.

Jelen részfejezetben ezért a mezőgazdasággal kapcsolatos környezetvédelmi beavatkozások, intézkedések közül az agrártárca kompetenciájába tartozó programok vizsgálatára kerül sor.

XII. Erdőtelepítési program

Az erdőtelepítési program keretében az 1996/97 tenyészeti évben 8 319 ha, az 1997/98 tenyészeti évben 8 204 ha új erdő első kivitelű telepítése valósult meg. Ez elmaradást jelent a tervezett 17 000 ha/év telepítési ütemtől, ami alapvetően forráshiányra vezethető vissza. A telepítéseken túl a program keretében folyik az ápolási, pótlási tevékenység, valamint az erdők közjóléti funkcióit növelő, és értéknövekedést is szolgáló műszaki létesítmények megvalósítása is.

A legnagyobb erdőterület növekedés mindkét évben Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben volt tapasztalható.

A program a TEV-4. NKP cél teljesítését közvetlenül szolgálja.

XIII. Vadon élő állatvilág tartamos hasznosítása

A program megvalósítása érdekében 24 vadgazdálkodási körzet került kijelölésre. Megkezdődtek a vadgazdálkodási üzemtervek kidolgozási munkálatai. 1997-ben felállításra került az Országos Vadgazdálkodási Adattár, amely hozzájárul a vad és élőhelye védelmének országos szintű szabályozásához, irányításához és ellenőrzéséhez.

1998-ban létrejöttek az FVM Megyei Földművelésügyi Hivatalaiban a Vadászati és Halászati Felügyelőségek. A vadászható állatfajok természetes állományának és élőhelyüknek megőrzése érdekében elsősorban már a beszámolási időszakon túl várható nagyobb előrelépés.

A program a TEV-5. NKP cél eléréséhez járul hozzá.

A vadászható állatfajok természetes állományának, valamint azok élőhelyeinek védelme érdekében 1997-ben és 1998-ban egyaránt 30-30 millió Ft ráfordítás történt. A vadászati kultúra és ismeretterjesztés, a vadgazdálkodással összefüggő kutatási és oktatási tevékenység 1997-ben 70, 1998-ban 100 millió Ft költséget jelentett. A különleges rendeltetésűnek minősített vadászterületek vadállományának fenntartására 1998-ban 20 millió Ft-t fordítottak. A vad védelmével, a vadgazdálkodással és a vadászattal összefüggő állami feladatok ellátásával kapcsolatos költségek 1997-ben 150, 1998-ban 160 millió Ft körül alakultak. A vadászati igazgatás költségei 1997-ben 100 millió Ft-t, 1998-ban a felügyelőségek megalakulása miatt 250 millió Ft-t tettek ki.

A költségek nagysága 1997-ben összesen 350 millió Ft, 1998-ban 560 millió Ft volt. Különösen 1998-ban volt nagy az adminisztrációval kapcsolatos költségek aránya (csaknem 3/4-e). A költségeket az FVM költségvetés fedezte, azonban bevételek is képződtek erre a célra. A vadvédelmi hozzájárulásból 150, a vadászjegy díjának 50 %-ából szintén 150, a vadászati engedély díjából 120 a vadászati hatóság bírságaiból és eljárásaiból 50 millió Ft bevétel képződött, amely tulajdonképpen a költségek egy részének fedezetének tekinthető.

2.2.4. Közlekedés

A közlekedés a levegő szén-monoxid és nitrogén-oxid terhelésében döntő szerepet játszik, de más légszennyező anyagok kibocsátásában és a zajterhelésben is jelentős a szerepe. Jelen időszakban mind a levegőtisztaság, mind a zajterhelések szempontjából a legnagyobb problémát okozó ágazattá vált. A közlekedés különlegessége, hogy szennyező-forrásai mobilak, hatásai szétszórtak, eloszlanak az ország egész területén. A programok célkitűzéseinek teljesítése tehát a levegőtisztaság védelme és a zaj-, és rezgés védelem szempontjából is kulcsfontosságú.

XIV. Tömegközlekedési fejlesztési program

A/ VOLÁN rekonstrukció

Az állomány cserélődése még így is rendkívül lassú, a beszerzések csak fékezni tudták a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés járműállományának öregedését.

A program közvetlenül a LEV-3. NKP cél a), c) és e) pontjainak eléréséhez járul hozzá, azonban a beszámolási időszak alatt eredmény eléréséhez a fejlesztés nem elégséges. Az intézkedések közvetetten a LEV-2-ben megfogalmazott célok teljesülését is szolgálják.

A felhasznált összeg lényegesen alatta maradt az NKP 1998. évre vonatkozó Intézkedési Tervében megfogalmazott mintegy 8 milliárd Ft-nak. Ez elsősorban a VOLÁN saját forrásainak elmaradásából (a tervezett 4,8 helyett 0,89 milliárd Ft) adódott, a költségvetés hozzájárulása a tervek szerint alakult. (Hozzá kell tenni azonban, hogy a társaságok saját forrásból, programon kívül is vásároltak autóbuszt.) Emiatt még a szintentartás sem valósulhatott meg, még akkor sem, ha a saját beszerzést is figyelembe vesszük.

B/ MÁV Rt. fejlesztés

XV. A közlekedés környezetvédelmi koncepciójából eredő beavatkozások

A/ A vasúti fővonalak fejlesztése

A tervezett felújításokon túl azonban

A program a LEV-3/c. NKP cél eléréséhez járul hozzá.

B/ MÁV kárelhárítási program (a kármentesítési program része)

A MÁV Rt. jelentős előrehaladást ért el a veszélyes hulladékok keletkezésének csökkentése és kezelése terén.

A program a FÖV-5., HUL-12. és VÍZ-14. NKP célok eléréséhez járul hozzá.

1997. évben a kitűzött feladatok 653,791 millió Ft értékben valósultak meg. Az 1998. évre szerződéssel lekötött munkák összértéke meghaladta az 1 Mrd Ft-ot, ebből mintegy 900 millió Ft értékű munka került elvégzésre. A program maga 1995 óta folyik és a ráfordítások nagysága a beszámolási időszak végére elérte a 2 milliárd Ft-t.

A kárfelszámolások során a szennyeződések újbóli kialakulását megelőzni hivatott (beruházás jellegű) műszaki létesítményekre 400 millió Ft-ot fordítottak.

Bár a MÁV Rt. a felhasznált üzemanyag után kb. 200 millió Ft összeget fizet a Központi Környezetvédelmi Alapba, 1998. évben mégsem kapott - a pályázatok elutasítása miatt - a KKA-ból támogatást.

C/ Kikötő-fejlesztés, vízi szállítás

A bajai RO-RO terminál kiépítéséhez 1997-ben tanulmánytervek, hatástanulmányok és kiviteli tervek készültek. Megkezdődtek az előkészítő munkálatok is. A győr-gönyüi RO-RO terminál kivitelezési munkálatai is folyamatban voltak. 1998-ban mindkét RO-RO terminál kiépítése tovább folytatódott.

A program az NKP LEV-3/c. céljának eléréséhez járul hozzá.

A Győr-gönyüi RO-RO terminál költségeit teljes egészében a költségvetés fedezte mindkét beszámolási évben. A költségek 1997-ben 149,8 millió Ft-t, 1998-ban 264 millió Ft-t tettek ki.

A beszámolási időszakban a bajai terminál beruházási költsége 489,1 millió Ft, a győr-gönyüi terminálé 413,8 millió Ft volt, összesen 902,9 millió Ft-t tett ki. Az 1998. évi költségek az Intézkedési Terv számaival összhangban alakultak.

D/ Településeket elkerülő utak építése

A túlterhelt, balesetveszélyes, ún. átkelési szakaszok kiváltása, a zaj és levegő szennyezés mérséklése csak tehermentesítő elkerülő útszakaszok megépítésével lehetséges.

A közúthálózat-fejlesztések programjában jelentős helyet foglalnak el a lakosság életkörülményeit javító településeket elkerülő utak. Megvalósításukat kedvezően befolyásolja, hogy sok esetben az érintett önkormányzatok, területfejlesztési alap (TEFA) stb. is hozzájárulnak a finanszírozáshoz. Több esetben nemzetközi pénzintézetek hitelekkel segítették elő a legsürgősebb településelkerülő szakaszok kiépítését. (Pl. 84. sz. főút Sopron, 4. sz. főút Szolnok, új 2. sz. főút Vác, Dunakeszi stb.)

A legfontosabb elkerülő szakaszok építése az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat fejlesztésre fordítható keretéből egyre kevésbé valósítható meg, ezért az országos hálózat szempontjából jelentős beruházásokat költségvetési támogatásból javasolt megvalósítani.

Az NKP csak azokat a fejlesztéseket vállalhatja fel, amelyek környezetvédelmi szempontból is indokoltnak tekinthetők. Így nem kerülnek be pl. a fizető autópályák, amelyek környezetterhelés növekedést okozhatnak egyes térségekben. Néhány esetben (Lajosmizse, Alsónémedi) az autópálya fizetőssé tétele miatt a településre átterelődő forgalom mérséklése céljából vált szükségessé az elkerülő út építése.

A rendelkezésre álló forrásokból 1997-1998-ban az alábbi településelkerülő szakaszok megépítésére, megvalósítására kerülhetett sor:

Az M5 autópálya Kecskemétet, a 2. sz. főút Dunakeszit és Vácot elkerülő szakasza, a 44. sz. főút Gyulát, a 47. sz. főút Orosházát elkerülő szakasza (ez 1998-ban is folytatódott), a Záhony-Dél összekötő út építése, a 6. sz. út Pécset elkerülő III. üteme, a 61. sz. út kereskedelmi pályaudvar kapcsolata és az M3 autópálya kőszállító útjának Recsket elkerülő szakasza tekinthetők 1997. évben a legjelentősebb fejlesztéseknek. Ez összességében mintegy 62 km úthossz építését jelentette.

1998-ban a már említett Orosháza elkerülő úton kívül a 6-os és 68-as utak Barcsot elkerülő szakasza, a 451-es út Szentest elkerülő része, a 8735-ös út Tatabányát elkerülő szakaszának II. üteme, a 1106-os út Dorog elkerülő szakasza, valamint Lajosmizse és Alsónémedi elkerülő út került megépítésre 23 km hosszúságban. Elkészült az M0 északi szektorának "A" üteme, a Dunakeszi-Budapest elkerülő út III. üteme és az 56. számú út Szekszárdot tehermentesítő II. üteme is.

A program az NKP TEP-1., EMB-1., LEV-3/g. és ZAJ-1. céljainak eléréséhez járul hozzá.

1998-ban 10 941 millió Ft költséggel jártak a fejlesztések. A költségeket döntő részben az önkormányzatok és a célelőirányzat forrásaiból fedezték, a Barcsot elkerülő szakasz finanszírozásában részt vett a költségvetés, a Vám- és Pénzügyőrség és a TEFA is.

E/ Közúthálózat elmaradt zajvédelmi létesítményei, természetvédelmi fejlesztés

A program a TEP-4. és ZAJ-1. NKP cél elérését segíti elő.

F/ Kerékpárút-hálózat fejlesztése

Kerékpárutak építésének pályázat útján történő támogatását az 1992. évi Útalap törvény tette lehetővé. 1993 januárjától a pályázat folyamatosan évente kétszer kiírásra kerül, amelyre beérkező igények nagyságrendje miatt jelentősebb kerékpárutak csak kivételes esetben nyertek el támogatást. Ezért a tárca kezdeményezése alapján 1998. évben a Területfejlesztési és Turisztikai Alappal közösen lett kiírva regionális kerékpárút-hálózat pályázat, amely keretében jelentősebb kerékpárút létesítéseket fogadtak el. A pályázat ez évben a Területfejlesztési Célelőirányzattal (TFC) közösen folytatódik.

A kerékpárút pályázatok hirdetményeiben megfogalmazódtak azok a kritériumok, amelyek a pályázatok előnyben részesítését, illetve az alaptámogatáson túli többlettámogatás odaítélését biztosították az alábbiaknak megfelelő fejlesztéseknek:

- kiemelt üdülőterületen és kerékpáros turisztikai főirányokban megvalósuló,

- országos, illetve helyi kerékpárút-hálózat részét képező nyomvonal,

- kiemelten kezeli a környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontokat.

Az 1997. évben pályázati támogatással megépült 50 kerékpárút 70 km hosszúságban, 1998-ban újabb 55, amelynek hossza 106,9 km. Meg kell jegyezni, hogy az Intézkedési Tervben évi 200 km kerékpárút építése szerepel.

A program a LEV-3/b. céljával kapcsolatos fejlesztéseket tartalmaz.

(Tájékoztatásként 1993-1998. években támogatást nyert pályázatok által megvalósult hossz összesen: 662,7 km - 375 db szakasz -, felhasznált támogatások összesen 2 611 millió Ft, amelyből: 2 449 millió Ft Útalap, 81 millió Ft Területfejlesztési Célelőirányzat és 81 millió Ft Turisztikai Célelőirányzat, beruházási költség összesen: 4,6 milliárd Ft.)

XVI. Korszerűtlen közlekedési eszközök környezeti jellemzőinek javítása, lecserélésük felgyorsítása

XVII. Kombinált fuvarozási módok elterjesztése

Ezen fuvarozási mód zavartalan lebonyolítása érdekében 50 darab speciális RO-LA kocsi beszerzése történt meg költségvetési támogatásból, hazai gyártással. Ez lehetővé teszi a külföldi speciális kocsik bérlésétől való függésünk elkerülését.

Jelenleg ma Magyarországon ebben a rendszerben napi 11 vonatpár közlekedik négy viszonylaton: Szeged-Wels, Sopron-Wels, Budapest-Wels, Szeged-Sezana.

A Huckepack (nem kísért) fuvarozási mód teszi lehetővé konténereknek, csereszekrényeknek és félpótkocsiknak vasúton történő továbbítását speciális, vagy részben speciális vasúti gördülőállománnyal.

1992-ben 105 ezer TEU-t (terhelt szállító egységet) továbbítottunk. Ez a mennyiség 1998-ban már 241 ezer volt. Ez a rendszer nem mutat olyan látványos növekedést, mint a gördülő országút, de nagyságrendjét tekintve ez a meghatározóbb, és egyben a gazdaságosabb is. A jövőt illetően a közlekedési tárca ezt a továbbítási módot kívánja többek között szorgalmazni és fejleszteni.

Ma e továbbítási mód keretében heti hatvan vonat közlekedése valósul meg 12 export-import és tranzit viszonylatban.

A RO-RO terminálok kiépítéséről a vízi szállítás keretében volt szó.

1997-ben elkezdődött a MÁV és a GySEV konténerszállító vasúti kocsijainak beszerzése. Kombiterminálok kiépítése számára területvásárlási szerződés megkötése megtörtént. A terminálok fejlesztése (Sopron) 1998-ban folytatódott. Kamionszállításra alkalmas kísérőkocsik épültek és a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ beruházása is folyamatban volt.

A program a LEV-3., TEP-1., TEP-4., ZAJ-1. NKP célok megvalósításához járul hozzá.

2.2.5. Szolgáltatások

A szolgáltatások körébe tartozik az NKP-ban alkalmazott felosztás szerint a vízgazdálkodás szolgáltatói része, a kereskedelem, a turizmus, a települési szolgáltatások. A települési hulladékokkal kapcsolatos feladatok is ide tartoznának, ám mivel nem különül el az átfogó hulladékgazdálkodáson belül az NKP vonatkozó Intézkedési Tervében, ezért a kérdéskör az integrált ágazatközi beavatkozások részben kerül vizsgálatra.

A programok között döntő súlya van a szennyvízelvezetés és -tisztítás feladatainak, amely a legnagyobb környezeti problémák egyikét jelentik a mai Magyarországon.

XVIII. Magyarország Szennyvízelvezetési és Szennyvíztisztítási Programja

1996-97-ben közel 3 000 km szennyvízelvezető közcsatorna átadására került sor, 1998-ban mintegy 3 300 km vezeték építése folyamatban volt és elindult több mint 1 500 km csatorna fektetése. A beszámolási időszak alatt újonnan kiépítettek 234 ezer m3/nap szennyvíztisztító kapacitást, illetve 40 000 m3/nap kapacitásbővítés történt meg. 1998-ban további 192 ezer m3/nap új tisztító kapacitás kiépítése volt folyamatban. Jelentős volt a hatásfoknövelő korszerűsítés mértéke is.

A fejlesztések következtében a szennyvízelvezető hálózattal rendelkező települések száma 1995 és 1997 között 566-ról 744-re nőtt, a szennyvíztisztító telepeké pedig 413-ról 477-re. A csatornahálózatba bekötött lakások aránya 1997 végére elérte a 46 %-ot. A beruházások eredményeként a biológiailag tisztított szennyvíz eddigi 42 %-os aránya elérte a 49 %-ot.

A program méreténél és jelentőségénél fogva is több NKP célkitűzés teljesítésével hozható kapcsolatba, így a VÍZ-4., 5., 6., 8., 13., 15. célokkal, valamint aTEP-2., EMB-4., HUL-5., HUL-7. célokkal. Maga a program közvetlenül a VÍZ-5. cél teljesítését biztosítja.

1998-ban a teljes beruházási összeg még nem áll rendelkezésre, de a megítélt támogatásokról van információ. A megítélt céltámogatások összege meghaladta a 36,7 milliárd Ft-t. A KKA 3,1 milliárd Ft, a Vízügyi Alap 1,78 milliárd Ft megítélt támogatással járult hozzá a fejlesztések költségeihez. A területfejlesztési decentralizált források hozzájárulása 1,36 milliárd Ft volt.

A program megvalósulása nagymértékben hozzájárul az EU csatlakozás feltételeinek teljesítéséhez. Mérsékli mind a felszíni, mind a felszín alatti vízkészletek szennyezését.

XIX. A Főváros és a Megyei Jogú Városok Szennyvíztisztítási Programja

A program keretében 1998-ban elkészült a győri szennyvíztisztító mechanikai és részleges biológiai tisztításra alkalmas üteme, a debreceni szippantott szennyvízfogadó, a miskolci iszapkezelő, a pécsi 20 000 m3/nap kapacitású új szennyvíztisztító és Sopron-Balf biológiai tisztítójának bővítése.

A beszámolási időszak alatt még folyamatban van az észak- és dél-pesti szennyvíztisztító bővítése és korszerűsítése, a debreceni tisztító bővítése, az egri biológiai szennyvíztisztító korszerűsítése, a szolnoki új szennyvíztisztító építése, a tatabányai telep korszerűsítése és a III. fokozat kiépítése, a zalaegerszegi tisztító biológiai tisztításának korszerűsítése és kapacitásbővítése. A fenti beruházások mindegyike 1997-ben és 1998-ban egyaránt folyamatban volt. Ezen kívül Szegeden, Győrben és Veszprémben a megkezdett beruházások befejezése jelenleg forráshiány miatt bizonytalan.

Az elmúlt időszakban a kormányprogram alapján igénybe vehető 25 %-os, illetve az új telepek mechanikai tisztításához és iszapkezeléséhez biztosított 35 %-os költségvetési támogatás önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy fennmaradó részt saját forrásból finanszírozni tudják az önkormányzatok. Emellett hitelekre, valamint PHARE, KKA, Vízügyi Alap, Területfejlesztési Alap támogatásokra is szükségük volt.

A folyamatban levő beruházások teljes összege (tehát nem csak a beszámolási időszakra vonatkozó rész) 28,3 milliárd Ft. Ennek 43,8 %-át fedezik saját forrásból, 17 %-ot tesz ki a költségvetési támogatás (12,4 milliárd Ft), PHARE és LSIF támogatás aránya 19,1 % (5,4 milliárd Ft), a nemzetközi pénzügyi intézményektől felvett hitelek 13,8 %-ot (3,9 milliárd Ft) tesznek ki. A KKA, Vízügyi Alap hozzájárulása mindössze 2,8 % (0,8 milliárd Ft). A költségvetési támogatás 17 %-os aránya alacsonyabb, mint a nyújtható támogatás, aminek oka az, hogy az odaítéléskor szereplő költség az infláció miatt is jelentősen megemelkedik, míg a támogatás fix mértékű.

XX. A Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési terv

A Kis-Balaton II. ütem beruházása keretében elkészült egy növénykirakóhely, továbbá egy árapasztó bukó. Áramlásjavító kotrásokat végeztek. Somogy megyében folytatódtak az erdőtelepítési munkák. Átadták az Egyesített övcsatorna déli szivattyútelepét. A II. ütem befejezéséről a természetvédelmi érdekeket is figyelembe vevő, konszenzuson alapuló 2371/1999. (XII. 27.) számú határozatában döntött a Kormány. A beszámolási időszakban folytatódtak a Zala vízgyűjtőre kialakítandó távközlő-távjelző rendszer kiépítésének munkálatai.

A vízgyűjtőről származó diffúz bel- és külterületi szennyezések csökkentése érdekében vízelvezetők korszerűsítésére és iszaptalanításra került sor.

1998-ban a szennyvízelvezetési és -tisztítási feladatok keretében a III. régióban folytatódott a nyugati főgyűjtő kiépítése és Balatonszentgyörgy szennyvízelvezetőjének kiépítése. A kéthelyi szennyvíztisztító két, egyenként 1 500 m3/nap kapacitású műtárgysora elkészült. A IV. régióban folytatódott Keszthely térségének főgyűjtője kiépítése, a nyugati főgyűjtő is tovább épült. Az V. és VII. régióban a főgyűjtőrendszer építése folyik.

A Kis-Balaton II. ütem keretében folytatódtak az Egyesített övcsatorna kiépítési munkái. Ugyancsak folytatódtak a Somogy és Zala megyei erdőtelepítési munkák. Megépült a marótvölgyi öblözetben egy híd, a Zala-somogyi határárok kotrási munkái 75 %-ban elkészültek. Befejeződött a távközlő-távjelző rendszer kiépítése.

A Keszthelyi öböl mederüledékének kotrási munkái folytatódtak. Az északi vízfolyások torkolati műtárgyai közül több felújításra került.

A fentieken kívül mind 1997-ben, mind 1998-ban tovább folytak a térségre vonatkozó kutatási munkálatok.

A program a VÍZ-4., VÍZ-6., VÍZ-15., EMB-4., TEV-2., TEV-5., HUL-5., HUL-6. NKP célok teljesüléséhez járul hozzá.

XXI. A pincék okozta veszélyek elhárítási programja

1998-ban 81 településen 5 500 folyóméter pince megerősítésére vagy megszüntetésére került sor, amely 32 000 légköbméter teret jelentett a már említett kapcsolódó munkákkal együtt.

A program az ÉPT-1., ÉPT-3. célokkal kapcsolatos tevékenységeket tartalmaz.

XXII. Partfalakkal kapcsolatos veszélyhelyzetek elhárítási programja

A program az ÉPT-1., ÉPT-3. célokkal kapcsolatos tevékenységeket tartalmaz.

2.2.6. Környezetvédelem (Integrált Ágazatközi Programok)

Az integrált ágazatközi programok és intézkedések címszó alatt foglaljuk össze azokat a környezetvédelmi programokat, amelyek több ágazatot érintő programot egyesítenek magukba, átfogó jellegűek, és a környezetvédelmi tárca szakterületi felelősségi köréhez kapcsolhatók. Ebben a részben kerülnek elemzésre a természetvédelem feladatai, de a műemlékvédelem is, mivel a beszámolási időszakban ez a terület a Környezetvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott.

XXIII. Levegő-tisztaságvédelmi Ágazatközi Intézkedési Program

A környezeti szempontból kedvezőtlen közlekedési hatások (állománynövekedés, életkor növekedés, tömegközlekedés súlyának csökkenése) ellensúlyozására történtek közlekedési eredetű légszennyezés mérséklését szolgáló intézkedések. Ezek közül a városi tömegközlekedést kiszolgáló autóbuszok környezetbarát motorfelújítása megtörtént és megkezdődött a nagyvárosok villamos hajtású járműveinek rekonstrukciója. A katalizátorok utólagos beszerelésének támogatása, valamint az LPG (Liquefied Petrol Gas, folyékony PB gáz üzemanyag) és CNG (Compressed Natural Gas, sűrített földgáz) üzemanyagként történő alkalmazásának ösztönzése is kedvező eredménnyel járt. Miniszteri rendelet született az üzemanyag szállításából, tárolásából, kiszereléséből származó emisszió csökkentéséről, amelynek következtében az üzemanyagtöltő állomások jelentős részénél megtörténtek a szükséges intézkedések. A 7,5 tonnánál nagyobb súlyú tehergépjárművek forgalmának korlátozása is a beszámolási időszakban éreztette hatását.

A kommunális eredetű légszennyezés mérséklését szolgálta a fűtéskorszerűsítés és a gázellátó hálózat kiépítése, valamint az energiatakarékosságot szolgáló beruházások támogatása is, amelynek aránya a beszámolási időszakban jelentősen megnőtt. Hasonló célt szolgált a lakossági tüzelőanyagok minőségének javítása is.

A végrehajtott intézkedéseket kiegészítette a mérő-ellenőrző hálózat továbbfejlesztése és üzemeltetése.

A program gyakorlatilag az összes levegőtisztaság védelemmel kapcsolatos, tehát a LEV-1., LEV-2., LEV-3., LEV-4., LEV-5., LEV-6., LEV-7., TEP-1. NKP célok megvalósításához hozzájárul.

XXIV. Fokozott hangszigetelésű épületszerkezetek, nyílászárók elterjesztésének programja

A program a ZAJ-1., TEP-4. NKP célkitűzések eléréséhez járul hozzá.

XXV. Akcióprogram a 75 dBA feletti zajterheléssel járó helyzetek megszüntetésére

A program a ZAJ-1., TEP-4. NKP célkitűzések teljesítését szolgálja.

XXVI. Ivóvízbázisok védelmére vonatkozó célprogram

1997-ben 65 vízbázis diagnosztikai felmérése volt folyamatban és újabb 65 vízbázisé kezdődött meg. 1998-ban 102 vízbázis esetében voltak folyamatban a diagnosztikai munkálatok, míg 37 esetében abban az évben indult meg a munka.

A program a VÍZ-11., VÍZ-12., VÍZ-13., VÍZ-15. NKP célokkal kapcsolatos tevékenységeket foglalja magába.

XXVII. Távlati vízbázisok biztonságba helyezése

1997-ben 16 vízbázis esetében befejeződtek a diagnosztikai munkálatok, 35 vízbázisnál folyamatban volt és 4 vízbázisnál megkezdődött a munka. 1998-ban 11 vízbázisnál befejeződtek, 23-nél folytatódtak, míg 5 vízbázisnál megkezdődtek a diagnosztikai fázis munkálatai.

A program a VÍZ-11., VÍZ-12., VÍZ-13., VÍZ-15. NKP célokkal kapcsolatos tevékenységeket foglalja magába.

XXVIII. Állami felelősségi körbe tartozó tartós környezetkárosítások, szennyezett területek kármentesítési programja

1997-ben kezdődött meg az érintett tárcákkal a tárcák felelősségi körébe tartozó kármentesítési feladatok felmérése, a munkálatok elindítása, illetve az alprogramok kidolgozása. 1997-ben 9 alprogram került nevesítésre, amelyet 1998-ban további négy egészített ki. Az alprogramok közül kiemelkedik a HM honvédelmi alprogramja, a volt Mecseki Uránbánya alprogramja, az ÁPV Rt. volt szovjet laktanya alprogramja és az ÁPV Rt. társasági alprogramja.

Az általános, országos kármentesítésen túl egyedi kármentesítések is megkezdődtek. Azok a kármentesítések, ahol a károkozó nem ismert, a KöM felelősségi körébe tartoznak. Az 1996-ban és 97-ben indult kármentesítési projekt közül 1998-ban 18 volt folyamatban és ezek közül 13 le is zárult, két újabb projekt indult.

A program hozzájárul a VÍZ-14., FÖV-5., FÖV-6., FÖV-8., HUL-16. NKP célok teljesítéséhez.

XXIX. A Szigetköz kárainak mérséklése

A program az NKP VÍZ-1., TEV-5., TEV-7. céljait is szolgálja.

XXX. Alföld program

1998-ban nagyrészt folytatódtak az előző évi munkálatok. Meghatározásra kerültek a Tisza és a Körösök menti holtágak vízminőségének védelmével kapcsolatos feladatok. Megtörtént a Duna-Tisza közi Homokhátság vegetáció térképezése. Kiterjedt a természetvédelmileg fontos területek rehabilitációja. Folytatódott, illetve szélesebb körűvé vált a rendezési tervek készítése. Beindult a "Tisza-terv" program tervi munkafázisa. Ökológiai alapú kistérségi fejlesztési program indult az Alföld érzékeny természeti területeire.

A program a VÍZ-1., VÍZ-2., VÍZ-10., VÍZ-11., EMB-3., TEV-7., TÁJ-3. NKP célok eléréséhez járul hozzá.

1998-ban a vízminőségi feladatok költségeinek fedezetére 40 millió Ft állt rendelkezésre. Természetvédelmi feladatokra 24, területrendezéssel összefüggő feladatokra 36 millió Ft volt fordítható. A kistérségi területfejlesztési program pályázataira 100 millió Ft költség biztosítására nyílt lehetőség. Az összesen 200 millió Ft ráfordítás forrása a költségvetés volt.

XXXI. Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását és vízpótlását célzó program

A vízvisszatartás és vízpótlás területén 1997-ben 18 műtárgy rekonstrukciójára került sor, 78 km hosszan történt kotrás és mederrekonstrukció. 3 db új műtárgy épült. 1998-ban 15 műtárgy rekonstrukciója mellett 145 km hosszan végeztek mederkotrást, mederrekonstrukciót és 5 db új műtárgy épült.

A program a VÍZ-1., VÍZ-2., VÍZ-10., VÍZ-11., EMB-3., TEV-7., TÁJ-3. NKP célok eléréséhez járul hozzá.

A/ Települési hulladékgazdálkodás fejlesztésének programja

Az 1997. évben 12 térségi lerakó beruházása kapott céltámogatást. A térségi lerakók regionális jellegűek, mivel összesen 89 település hulladékát fogadják. Az ellátott lakosság száma 412 ezer fő, a lerakók kiépítési térfogata 3 316 ezer m3.

1998-ban 10 térségi lerakó létesítése kapott céltámogatást. Az ellátott lakosság száma 429 ezer fő, a kiépített lerakó térfogat 5 177 ezer m3. Az egy lerakóra jutó ellátott népesség száma és a kiépített kapacitás nagysága is nőtt.

A program megvalósítása elsősorban a HUL-3. NKP cél megvalósítását szolgálja, de hozzájárul a HUL-1. és HUL-2. célok eléréséhez is.

1998-ban a beruházások összköltsége 2 688 millió Ft-t tett ki, amely 1 092 millió Ft céltámogatást tartalmaz. Az önkormányzat saját része 1 596 millió Ft-ra tehető.

B/ Termékdíjas termékek problémáinak megoldása

Az országban évente keletkező mintegy 22 000 tonna használt akkumulátornak megfelelő mennyiség gyakorlatilag begyűjtésre került (1997-ben 23 119 tonna). A feldolgozó kapacitás azonban nem épült ki, többek között lakossági tiltakozás miatt. A begyűjtött akkumulátorok exportra kerültek. A hűtőberendezések, hűtőközegek feldolgozása és gyűjtése gyakorlatilag 1998-ban indult meg, a kapacitás azonban még elmaradt az igényektől (kb. 100 ezer db/év kapacitásra lenne szükség, a kapacitás ennek mintegy fele volt a beszámolási időszak végére).

A gumiabroncs-feldolgozó kapacitás a beszámolási időszakban még nem épült ki a szükséges mértékben, a begyűjtő kapacitás nagysága is elmaradt a keletkező és felhalmozott mennyiség 40 000 t/év, illetve 250 000 t) által támasztott igényektől. A csomagolóeszközök begyűjtési és feldolgozási kapacitása elsősorban a papír esetében épült ki és a műanyag, valamint üveg alapanyag esetében van jelentős elmaradás.

A termékdíjas termékek körében a termékdíjak viszonylag friss, 1996. évi bevezetése miatt a beszámolási időszak után várható előrelépés, ha a feltételek erre lehetőséget nyújtanak.

XXXIII. Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram (NEKAP)

A program elsősorban az EMB-1., EMB-2. és EMB-3. NKP célok teljesüléséhez járul hozzá.

1998-ban 105 millió Ft ráfordítás mellett valósultak meg az intézkedések, amelyet 5 millió Ft KKA hozzájárulást leszámítva a Népjóléti, illetve Egészségügyi Minisztérium finanszírozott.

2.2.6/A Műemlékvédelem

XXXIV. Műemlékvédelmi beavatkozási program

A gödöllői Grassalkovich Kastély helyreállítása a csökkenő állami fedezet miatt lassuló ütemben, de folyamatosan halad. A kastélyok helyreállítása keretében Fehérvárcsurgó, Füzérradvány, Nádasladány, Fáj, Tuzsér kastélyainak helyreállítása jobb ütemben halad, mivel ezekre viszonylag nagyobb összeg áll rendelkezésre.

A program az ÉPT-1., ÉPT-2., ÉPT-3. és TEP-9. NKP célok elérésében játszik szerepet.

XXXV. Várak, romok helyreállítási programja

A főúri várak, végvárak (Gyula, Sárospatak, Eger, Várpalota, Ozora) helyreállítása keretében egyedül Sárospatak halad megfelelő ütemben, itt elkészült a Vörös torony és megkezdődött a Palota szárny helyreállítása. Egerben, Várpalotán minimális előirányzat mellett csak igen kis lépések történtek. Gyulán a színház körüli viták, Ozorán a forráshiány akadályozta az előrelépést (Ozorán a munka le is állt).

A várromok (Csókakő, Csesznek, Somló, Füzér stb.) rekonstrukciója közül Füzér várában lassú előrehaladás történt, megindult Csókakő helyreállítása és megtörtént Csesznek és Somló munkáinak az előkészítése.

A program az ÉPT-1., ÉPT-2., ÉPT-3. és TEP-9. NKP célok elérésében játszik szerepet.

2.2.6/B Természetvédelem

XXXVI. A védett területek országos hálózatának létrehozása

A) A nemzeti parkok fejlesztése, igazgatóságainak erősítése

A bővülő védett területek megkövetelik a természetvédelmi őrök számának a növelését. A Természetvédelmi Őrszolgálat létszáma 190 fő, így egy őrre 4 400 ha terület jut. A Szolgálat létszámát mintegy 150 fővel kellene bővíteni.

B) Védett természeti területek visszavásárlása

XXXVII. Nemzeti Ökológiai Hálózat, természeti területek rendszerének kialakítása

XXXVIII. Erdőrezervátum program

1998-ban folytatódott az erdőrezervátumok kutatási szempontú értékelése. Az erdőrezervátumok négy csoportjának mindegyikéből minta és bemutató rezervátum került kijelölésre, amelyek alapul szolgálnak különböző vizsgálatokhoz. Létrejött és folyamatosan bővül az Erdőrezervátum Kutatási Program Térinformatikai Adattára. Megkezdődött a 63 területre a Hosszútávú Fenntartási Tervek elkészítése.

A program a TEV-4., TEV-5. NKP célok elérését segíti elő.

XXXIX. Érzékeny Természeti Területek rendszerének kialakítása

A program a TEV-9. NKP cél megvalósítását szolgálja.

XL. A földtani, felszínalaktani értékek és barlangok megőrzése

XLI. Egyedi tájértékek felmérése

XLII. Felhagyott bányaterületek rekultivációs programja

XLIII. Védett természeti értékek megóvása

3. A program megvalósítását szolgáló eszközök

3.1. Kutatás, műszaki fejlesztés

A Nemzeti Környezetvédelmi Program fontos szerepet szán a kutatási és műszaki fejlesztési feladatok elvégzésének a közeljövő környezet- és természetvédelmi feladatainak ellátásában, valamint a távolabbi célkitűzések elérésének megalapozásában. Az NKP-ban előírtakon alapuló K+F tevékenység megvalósításának leghatékonyabb formája egy koordinált, országos Nemzeti Környezetvédelmi K+F program. A program két fő összetevőből áll.

A Nemzeti Környezetvédelmi Műszaki Fejlesztési Pályázat, amelyet a GM, a KöM és az OMFB közösen szándékozik működtetni, a beszámolási időszak alatt még ténylegesen nem indult be, előreláthatólag a nehéz pénzügyi helyzet miatt csak 2000-ben kezdődik. Az OMFB 1999-ben elindította a Környezetvédelmi Műszaki Fejlesztési Pályázatot, amelyhez csatlakozva 2000-ben a tárcák közösen indíthatják a Nemzeti Környezetvédelmi Műszaki Fejlesztési Pályázatot.

3.2. A környezetvédelmi információs rendszer fejlesztése

Az információs rendszer átfogja az egyes környezetvédelmi szakterületeket, környezeti elemeket, tevékenységeket, azonban annál szélesebb körre is kiterjed. A továbbiakban sor kerül az információs rendszer egyes részterületein a beszámolási időszak alatt végzett tevékenységeinek bemutatására.

1997-ben a Föld Napján megnyílt a UNEP/GRID-Budapest központ, amely kialakítja és karbantartja a Magyarországon fellelhető környezeti vonatkozású adatok és információk metaadatbázisát, támogatja a hazai környezetállapot-jelentések elkészítését, összehangolja a nemzetközi adatszolgáltatásban részt vevő intézmények munkáját. A környezetvédelmi információs rendszer fejlesztésének keretében 1997-ben egy-egy azonos földrajzi információs rendszerre és relációs adatbázisra épülő környezetvédelmi és természetvédelmi tematikus információs központ került kialakításra a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségen (Székesfehérvár), illetve a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságon (Debrecen). A két tematikus információs központ felállítására 900 ezer ECU PHARE-támogatás állt rendelkezésre, a UNEP/GRID kialakítása pedig svájci kormánytámogatással történt.

1998-ban az EU csatlakozás előkészítését elősegítő PHARE projekt került előkészítésre és benyújtásra, amelynek elbírálására 1999-ben került sor. A projekt a koppenhágai székhelyű Európai Környezeti Ügynökséget és az európai környezeti információs rendszert és megfigyelő hálózatot (EIONET) létrehozó 1210/90/EEC Tanácsi rendelet figyelembe vételével került kidolgozásra, célja pedig a hazai EIONET-hálózat létrehozása 2001 végéig.

A környezetvédelmi információs rendszer fejlesztésének másik jelentős része a környezetstatisztikával kapcsolatos feladatokhoz kapcsolódik, amelyekről a 2339/1996. (XII. 6.) Korm. határozat rendelkezik. Az integrált környezeti és gazdasági mutatószámok európai rendszere létrehozásának, a központi környezeti-gazdasági statisztikai adatbázis kialakításának, az emissziós szerkezet információs rendszere kialakításának a munkálatai 1998-ban kezdődtek meg. A munka keretében áttekintésre került az integrált gazdasági és környezeti mutatókra vonatkozó EU rendszer és a környezetterhelési mutatók európai rendszere, és elkészült a helyzetfeltárás. Elemzésre kerültek az EU környezetterhelési mutatói és előállíthatósági lehetőségeik, mérési és becslési módjaik. Megtörtént az Eurostat környezetterhelési mutatóinak hazai előállíthatósági vizsgálata. A munkálatok költsége 2 millió Ft volt, amelyet a K+F keretből finanszíroztak.

Az OECD és az EU igényeinek megfelelő adatbázisok kialakítása keretében 1998 elején megjelent a "Környezetstatisztikai adatok, 1996" című KSH kiadvány, amelynek 1997. évi adatokat is tartalmazó kétnyelvű (magyar, angol) változata 1999-ben jelent meg. A Környezetvédelmi Minisztérium 1998-ban megjelentette az "OECD Környezeti Adattár 1997" című kiadványt, amely az OECD/EU adatszolgáltatáson alapuló információkat rendezi országonként és régiónként. A fenti kiadványok, valamint az OECD/EU közös környezetállapoti kérdőív csomagjának adatai képezik a kidolgozás alatt álló környezetstatisztikai adatbázis alapját. Az adatbázis kialakítása során az ENVSTAT adatbázis rendszer kerül felhasználásra, amelynek adaptálása folyamatban van. A KöM kiadvány előkészítésének és kiadásának költsége 3,5 millió Ft. A feladatok ellátására 75 millió Ft-ra lenne szükség, amely egyelőre nem áll rendelkezésre.

A környezetállapot-jelentések tartalmi vázának kidolgozása keretében az 1997-98 évi feladatok elvégzése megkezdődött, de még nem fejeződött be. A fenntarthatóság, a környezeti teljesítmény és a környezeti elszámolások mutatóinak kidolgozása, valamint a statisztikai és más információigények biztosítása keretében megfogalmazott feladatok teljesítése megkezdődött.

A szakterületi információs rendszerek kifejlesztése közül - a veszélyes hulladékokról szóló jogszabály előírásainak szem előtt tartásával - 1997-re befejeződött a veszélyes hulladékok nyilvántartását és életútjának követését biztosító informatikai rendszer (HAWIS) kialakítása, amely 1998-tól váltotta fel a régi rendszert (VEHUR). A HAWIS kiépítésének forrását - egy 1994-es svájci-magyar megállapodás keretében - svájci támogatás biztosította.

A tárgyidőszakra vonatkozó intézkedések közül a levegőtisztaság-védelmi információs rendszer és mérőhálózat fejlesztésére a kidolgozott koncepciót az EU követelmények alapján felül kellett vizsgálni, az elmúlt időszakban ez a felülvizsgálat történt meg.

A felszíni vizek 30 éve működtetett, jelenleg 150 szelvényes országos törzshálózati vízminőségi vizsgálati rendszerében évről évre megtörténik az adatok feldolgozása. A beszámolási időszakban is megjelentek a felszíni vizek minőségét bemutató kiadványok.

A felszín alatti vizek minőségének megfigyelését szolgáló hálózat kiépítése 1995 óta folyik. A kiépítés jelenleg is tart, a befejezés várhatóan 2000-ben történik meg.

A Talajvédelmi Információs és Monitoring (TIM) rendszerben 1998-ban került sor másodszor a vizsgálati paraméterek teljes körének meghatározására valamennyi mérési pontra kiterjedően. A rendszer fejlesztésére és működtetésére 1998-ban az FVM 44 millió forintot a KöM pedig 15 millió forintot fordított a költségvetéséből.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) kiépítése keretében 1998-ban a nemzeti parkok igazgatóságán 1-1 fő koordináló szakember került alkalmazásra. A koordinátorok 10 pontból álló feladatsort hajtanak végre a monitorozási útmutató alapján és erről jegyzőkönyvet készítenek. A munka keretében megkezdődött az élőhelytérképezés. A munkálatok költségei 1998-ban 23 millió Ft-ot tettek ki.

Az ágazati környezetvédelmi információs rendszerek fejlesztése terén - jellemzően forráshiány miatt - a beszámolási időszakban számottevő eredményekről nem lehet beszámolni.

3.3. Jogi, intézményi rendszer

A beszámolási időszakban a környezetvédelmi tárca közreműködésével 5 törvény, 24 kormányrendelet és egy kormányhatározat került elfogadásra (a NKP-val kapcsolatos határozatokon kívül). Ezen túlmenően mintegy 50 miniszteri rendelet is napvilágot látott.

Az 1997-1998-ban megalkotott törvények az alábbiak voltak:

A miniszteri rendeletek nagy része természetvédelmi oltalom alá helyezéssel kapcsolatos intézkedésekről szól. Ezen kívül több, kormányrendelet vagy törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelet is megalkotásra került.

Az NKP Intézkedési Tervében meghatározott jogalkotási feladatok közül több esetben későbbi időpontra tolódott el a határidő. Így nem került megalkotásra a beszámolási időszak alatt többek között a hulladékgazdálkodásról szóló törvény, a környezetterhelési díjakról szóló törvény, a növényvédelemről szóló törvény, a kémiai biztonságról szóló törvény, valamint a katasztrófa elhárításról szóló törvény. A kormányrendeletek közül késedelmet szenved a levegőtisztaság-védelmi, a felszíni vizek védelméről, a felszín alatti vizek védelméről, a szennyvíziszapok elhelyezéséről, mezőgazdasági felhasználásáról, a zaj- és rezgésvédelemről stb. szóló kormányrendelet elkészítése.

3.4. Az oktatás, a társadalmi részvétel és tudatosság erősítése

Az oktatás, a környezeti nevelés tekinthető az egyik legfontosabb eszköznek a lakosság környezeti tudatosságának erősítésében. Ebben a tekintetben a legfontosabb feladatok kerülnek az alábbiakban összefoglalásra.

1997-ben miniszteri rendelet formájában kiadásra kerültek a környezet- és természetvédelmi szakképesítések szakmai és vizsgáztatási követelményei, főleg technikusképzést érintve. Elkészültek a szakképzések részletes tantervei. Az 1997/98-as tanévtől 34 szakközépiskola folytat környezetvédelmi szakmai képzést, a szükséges tankönyvek nagyrészt elkészültek.

A felsőoktatásban lehetővé vált, hogy az egyetemek és főiskolák akkreditált képzést folytassanak. Az új szakképzési formára 14 felsőoktatási intézmény jelentkezett. A tudományos diákköri konferenciák szervezését és megrendezését is támogatja a környezetvédelmi tárca.

A graduális képzéshez kapcsolódik a pedagógusok továbbképzési rendszere. Egyetemi és főiskolai végzettségű pedagógusok felkészítésére két továbbképző műhely alakult ki.

A környezetvédelmi tudatformálást számos kiadvány segíti elő. A környezetvédelmi tárca támogatásával jelennek meg az ÖKFA és a KÖRLÁNC környezeti nevelési kiadványai, valamint a RÉCE füzetek, amelyeket a WWF is támogat.

Jelentős eleme a környezeti nevelésnek az óvodai nevelés. Kidolgozásra került az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja, amely környezetvédelmi fejezeteinek megvalósítását a minisztérium támogatásban részesíti.

3.5. Nemzetközi együttműködés

A környezetvédelem nemzetközi együttműködése jelen beszámolási időszakban is a hagyományosan kialakult és a Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitűzéseivel összhangban fejlesztett sokrétű kapcsolatrendszeren keresztül valósult meg.

A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének célterületei elsősorban a szomszédos országok, az EU tagországok, az EU-hoz csatlakozni kívánó országok, valamint az OECD tagországok voltak. A többoldalú kapcsolatok ápolásán belül kiemelt figyelmet kapott az euro-atlanti integráció, ezen belül a NATO-val, az EU-val, illetve az OECD-vel történő együttműködés. A programjaikban való aktív közreműködés eredményeként erősödtek az ENSZ szakosított szerveivel (pl. UNEP, WHO, UNESCO, EGB) kialakított kapcsolatok.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésének egyik legfontosabb környezetvédelmi feladata, hogy a hazai szabályozás előnyeinek, értékeinek megtartása mellett a csatlakozás feltételét képező környezeti jogharmonizáció megtörténjen. Ezt a törekvést fogalmazta meg többek között az Európai Bizottság által 1997-ben közreadott "Országjelentés" is, amely a környezetvédelmet kiemelt harmonizációs területnek minősítette. A környezetvédelem területén a harmonizáció keretében a jogszabályok 30 %-a teljes mértékben, másik 30 % esetében részlegesen átvételre került. (Ez az arány a hazai jogalkotás előrehaladása, illetve az EU nagyarányú jogalkotása miatt folyamatosan változó.) 1998. szeptember 30-án fogadták el a kiterjesztett jogharmonizációs kormányprogramot, amely 2001 végére az Acquis adaptációját tűzte ki célul. 1998 márciusában kimunkálásra került az Acquis adaptáció Nemzeti Programjának a környezetvédelmi fejezete.

A munka elősegítése érdekében a tárca 1997-ben kialakította a csatlakozásra való felkészülés intézményi, szervezeti kereteit és megalakult az illetékes tárcaközi bizottság. Magyarország még ebben az évben csatlakozott az EU IMPEL programjához. 1998-ban elkészült a hatályos joganyag adaptációjára irányuló nemzeti program környezeti fejezete. Az Agenda 2000, valamint a Csatlakozási Partnerség dokumentumok alapján 1998-ban megkezdődött a csatlakozási tárgyalások első szakasza, az átvilágítás.

Az ezt követő tárgyalásokra való felkészülés, a jogharmonizáció megalapozása érdekében a beszámolási időszakban jelentős elemzések és javaslatok készültek, amelyek elsősorban az EU jelenleg hatályos környezetvédelmi joganyagának átültetéséből adódó feladatok és az EU tervezett jogalkotásának elemzése alapján várható új jogközelítési problémák meghatározására, a kapcsolódó jogi információs adatbázis kialakítására irányulnak, valamint a már harmonizált jogszabályok végrehajtási és érvényesítési struktúrájának fejlesztéséhez adnak segítséget. Emellett elkészült számos EU irányelv hazai bevezetésének stratégiai szintű hatásvizsgálata. Ehhez kapcsolódóan a KöM a kormányzati stratégiával összehangolt kommunikációs munkatervet dolgozott ki.

A globális szintű együttműködés körében Magyarország tagként továbbra is aktívan közreműködött az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság munkájában. Nemzeti jelentést nyújtott be az Agenda 21-ben foglaltak eddigi hazai megvalósításáról és a 6. ülésszak előkészítése keretében magas szintű nemzetközi találkozót szervezett Budapesten.

Magyarország ugyancsak aktívan részt vett:

kidolgozásában.

1997-ben hazánk ratifikálta az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi Egyezményt és csatlakozott a fenntartható fejlődés közlekedési alapelvei érvényesítéséről szóló nyilatkozathoz. A folyamatban lévő munkák körében az NM, a KHVM és a KöM tölti be a szakmai koordinációs szerepet a WHO 1999. évben megtartandó, a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramok megvalósításával foglalkozó konferenciáján megvitatásra kerülő, az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyv kidolgozásában.

1997-ben létrejött a UNEP GRID (Globális Erőforrás Információs Adatbázis) Hálózat Nemzeti Környezeti Adatközpontja, amely a tervek szerint a jövőben regionális központtá fejleszthető.

1997-ben Magyarországot beválasztották a Világörökség Bizottságba, 1998-ban pedig újraalakult a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény Nemzeti Bizottsága. Ennek várható eredményeként a jövőben tovább bővül a világörökség részét képező hazai területek száma.

A hazai környezet- és természetvédelem szakmai elismertségét és az egyre aktívabbá váló kapcsolatokat tükrözi, hogy Magyarország egyre több nemzetközi szervezetben tölt be magas tisztséget (pl. ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság alelnöki posztja, Ramsari Egyezmény Állandó Bizottságának elnöki posztja).

3.6. A program pénzügyi igényei

Az NKP célkitűzéseinek a beszámolási időszakban történt teljesítésének pénzügyi vonatkozásairól az egyes programok keretében történt előrelépések ismertetésekor részletesebben esett szó. Jelen fejezetben az összegző elemzésre, és a következtetések levonására kerül sor.

Általánosságban megállapítható, hogy összességében az NKP pénzügyi teljesítése az Intézkedési Terv által jelzett nagyságban történt meg. Ez azonban csak általánosan tekinthető igaznak, egyes programok esetében jelentős elmaradás tapasztalható, míg mások esetében pénzügyi túlteljesítés figyelhető meg.

A rendelkezésre álló költségekről szóló információk meglehetősen heterogének. Egyes esetekben csak a beszámolási időszak teljes egészére vonatkozó adatok voltak hozzáférhetőek, amelyből az egyes évekre csak becsléssel lehetett következtetni, más esetekben csak a teljes fejlesztésre fordított összeg állt rendelkezésre. Több részinformációt csak becsléssel lehetett kalkulálni. Az is problémát jelentett, hogy az NKP szempontjából a beszámolási időszakban nagy jelentőséggel bíró 1998-as év pénzügyi teljesítésére vonatkozó információk a gazdálkodók egy részénél még nem volt ismert (mérlegzárás miatt). Mindezek miatt a számítások több bizonytalansági tényezőt tartalmaznak, de a főbb következtetések levonására alkalmasak.

Az egyes programoknál az adott program beruházásainak, fejlesztéseinek teljes költsége került ismertetésre, függetlenül attól, hogy az teljes egészében környezetvédelmi célt szolgált-e vagy sem. Jelen fejezetben kísérlet történik arra, hogy elkülönítse a közvetlen és közvetett környezetvédelmi kiadásokat. Ez volt az eljárás már az NKP megalapozó anyagainak elkészítésekor, valamint az Intézkedési Tervek kidolgozása esetében is.

A közvetlen ráfordítások közé tartoznak azoknak a fejlesztéseknek a költségei, amelyek a környezetvédelmi beruházások jelenlegi hazai statisztikai meghatározásának megfelelő beruházások (ún. csővégi technológiák, porleválasztók, szennyvíztisztítók) körébe tartoznak, azonban egyes esetekben a fejlesztési igények a környezeti szabályozás által kikényszerített, de ugyanakkor a korszerűsítés részeként, integrált környezetvédelmi beruházásként értelmezhetőek, mint pl. az ipari szennyezést csökkentő projektek.

Hangsúlyozni kell, hogy az NKP céljainak eléréséhez más ágazatok fejlesztései is hozzájárulnak, amelyek szerepelnek is a Programban. Azonban annak ellenére, hogy ezek nagy hatással vannak a környezet védelmére, költségeiket teljes egészében nem lehet környezetvédelmi ráfordításként számításba venni. Ezeket kell közvetett környezetvédelmi ráfordításoknak tekinteni. Ide tartoznak jellemzően az egyes közlekedési fejlesztések, ágazati rekonstrukciós programok. Ezek célja elsődlegesen gazdaságossági szempontok érvényesítése, amely azonban együtt jár a környezet kisebb terhelésével is.

Az egyes programok költségeivel kapcsolatban az NKP 1999. évi Intézkedési Tervében (2126/1999. (V. 31.) Korm. határozat) elfogadott besorolásokat alkalmaztuk abban a tekintetben, hogy a felmerült költségek mekkora hányada tekinthető környezetvédelminek.

A számszerűsített fejlesztési célok költségei az NKP intézkedéseinek csak azon részét fedik le, amelyekre programszerű és egyedi beavatkozások történtek a beszámolási időszakban. Hangsúlyozni kell, hogy nem áll rendelkezésre a költségekről teljes körű információ, valamint több esetben becsléseket kellett alkalmazni.

Az energetikai szektor programjainak teljes költsége a beszámolási időszak alatt mintegy 35 milliárd Ft-ra tehető. A finanszírozás nagy részben a gazdálkodók saját forrásaiból, illetve a kedvezményes hitelkonstrukciók igénybe vételéből történt (56 %, illetve 33 %). Az energetikai programok keretében azonban még nem kezdődtek meg a környezetvédelmet érintő fejlesztések, pl. a Mátrai Erőmű kéntelenítőjének beruházása. Ezért a beszámolási időszaki fejlesztések környezetvédelmi szempontból még nem vehetők figyelembe. Az energiatakarékossági cselekvési program keretében 6 300 millió Ft összegű fejlesztés valósult meg, amelynek döntő részét, 4 400 millió Ft-t a program által biztosított hitelek fedezték. Környezetvédelmi szempontból ennek az összegnek 50 %-a vehető figyelembe. Az atomerőművi hulladékokkal kapcsolatban 4 300 millió Ft-s költség jelentkezett, döntően 1998-ban, amelyet túlnyomó részben a Központi Nukleáris Alap finanszírozott. Ezek a fejlesztések teljes mértékben környezetvédelmi célúnak tekinthetők.

Az iparban történt beavatkozások költségvonzatai az olajiparnak a gázolaj kén és a benzin ólomtartalmát csökkentő programja kivételével sajnos nem állnak rendelkezésre. A MOL Rt. a gázolaj kéntartalmának csökkentésére érdekében 1997-ben 3,8 milliárd Ft-os, míg a benzin ólomtartalmának csökkentésére, illetve kivonására 1997-ben 3,3 milliárd, 1998-ban 1 milliárd Ft-os beruházást végzett.

A mezőgazdasági programok teljes egészében központi forrásból valósultak meg. A beszámolási időszak 4,2 milliárd Ft-os költségéből 2,6 milliárd Ft 1998-ban teljesült. A fejlesztések döntően gazdasági célt szolgálnak, amelynek jelentős kedvező környezeti hatása is van, ezért környezetvédelmi szempontból a költségek 25 %-át célszerű figyelembe venni.

A közlekedés programjainak beszámolási időszakra vonatkozó költsége az elkerülő utak építésének kivételével mintegy 29 milliárd Ft-ra tehető. Ezeknek a fejlesztéseknek a nagyobb hányada 1998-ban valósult meg. Az elkerülő utak építésének költsége csaknem 55 milliárd Ft volt, amelynek nagy része 1997-ben valósult meg a kecskeméti elkerülő szakasz koncesszióban történő finanszírozásával. A közlekedési programok közül a VOLÁN és MÁV rekonstrukció - beleértve a vasúti fővonalak fejlesztését is - költségeinek 10 %-a, a kikötőfejlesztés, az elkerülő utak építése költségeinek 50 %-a, míg a kombinált fuvarozás és a kerékpárút építés 100 %-a tekinthető környezetvédelmi fejlesztésnek. Így számolva a beszámolási időszak környezetvédelmi fejlesztési összege 37 448 millió Ft, amelyből - a kecskeméti elkerülő útnak köszönhetően - 1997-ben 27 193 millió Ft realizálódott. A fejlesztésekhez a gazdálkodók hozzájárulása a koncesszióban megvalósuló kecskeméti elkerülő szakasztól és a MÁV fővonalak villamosításától eltekintve csekély volt.

A szolgáltatások programjai közül mind súlyával, mind jelentőségével kiemelkedik Magyarország szennyvízelvezetési és -tisztítási programja. A beszámolási időszak alatt mintegy 90-110 milliárd Ft-os program az egész NKP legnagyobb volumenű programja. A többi szolgáltatási program összes költsége 6 milliárd Ft körül van. (Meg kell jegyezni, hogy a Főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programja teljes egészében, a Balaton program részben a nagy szennyvíztisztítási program része.) A szolgáltatási programokat a fentiek értelmében nagyrészt a céltámogatásokra épülő központi források, valamint az önkormányzatok finanszírozták. A fejlesztések nagy része 1998-ban került megvalósításra. A szolgáltatási szféra a pincék és partfalak okozta veszélyeztetések elhárításának programjait (10 %) kivéve teljes egészében környezetvédelminek minősülő programokkal szerepel az NKP-ban.

Az integrált ágazatközi programok ráfordításai a beszámolási időszak alatt 45 milliárd Ft-t tettek ki. A költségek mintegy felét a gazdálkodók finanszírozták a Levegőtisztaság-védelmi Ágazatközi Akcióprogram megvalósításához való hozzájárulásukkal. A központi források között legnagyobb súllyal a KKA és a hulladéklerakók finanszírozásában szerepet játszó céltámogatások szerepeltek. Az önkormányzatok szerepe ez utóbbi program esetében számottevő.

A rendelkezésre álló adatok alapján a ráfordítások táblázatos formában is össze lettek foglalva. A táblázatban csak a környezetvédelmi szempontból figyelembe vehető összegek szerepelnek.

A táblázatban szereplő összegek millió forintban vannak megadva.

Szektor

1997.

1998.

1997+1998

 

Költségvetés,

alapok

Gazdálkodók, önkormányzatok, egyéb

Összesen

Költségvetés, alapok

Gazdálkodók, önkormányzatok, egyéb

Összesen

Költségvetés,

alapok

Gazdálkodók, önkormányzatok, egyéb

Összesen

Energetika

2

1 947

1 949

3 579

1 922

5 501

3 581

3 869

7 450

Ipar

-

7 100

7 100

-

1 000

1 000

-

8 100

8 100

Mezőgazdaság

410

-

410

650

-

650

1 060

-

1 060

Közlekedés

9 382

561 + 17 2501

27 193

6 385

3 106+
7641

10 255

15 767

21 681

37 448

Szolgáltatások

20 000-25 000

10 000-15 000

30 000 -

40 000

46 000-51 000

13 000-

18 000

59 000-69 000

66 000-76 000

23 000-33 000

89 000-109 000

Integrált ágazatközi programok

 

 

 

 

 

 

18 000

22 000-

27 000

40 000-

45 000

Összesen

 

 

 

 

 

 

104 408-114 408

78 650-93 650

183 058-208 058

1koncesszió

4. Különleges intézkedést igénylő területek

4.1. Fővárosi Agglomeráció

Az agglomerációban annak ellenére, hogy egyes környezeti problémák intenzitása csökkent, másoké nőtt, lényegében nem változott az a környezeti alapállapot, amely különleges környezetvédelmi intézkedéseket igényelt volna.

A Fővárosi Agglomeráció tekinthető az ország legdinamikusabban fejlődő gazdasági területének. A vállalkozások sűrűsége itt a legkiemelkedőbb, és messze ide érkezett a legtöbb külföldi működő tőke. A népességszám stagnál, amelyen belül a főváros lakossága 90 és 98 között 13 ezer fővel csökkent, miközben az agglomerációs övezet népessége 10 %-kal nőtt.

A különböző környezeti problémákat tekintve az elmúlt időszakot a következők jellemezték:

  1. Környezetvédelmi szempontból az egyik legnagyobb konfliktus a beépített területek koordinálatlan terjedése. Az agglomerációs övezet településein 1985 és 1998 között 13,5 %-kal nőtt a belterületek nagysága. Jellemző probléma volt a települések, településrészek összenövése és a zártkertek, üdülőterületek lakóterületté válása. Ez a tendencia jelenleg is működik és a meglévő területrendezési szándék kevésbé tudja korlátozni a folyamatot. A jelenleg kidolgozás alatt lévő agglomerációs rendezési terv egy zöldövezeti program segítségével próbálja mérsékelni a problémát.
  2. Értékelés: Romlott a helyzet.

  3. Az előző kérdéskörrel is összefügg a települési zöldterületek további csökkenése, amelyek hiánya már programkészítés idején is komoly probléma volt a főváros vonatkozásában. Az elmúlt időszakban nagy számú új létesítmény jelent meg - gyakran a korábbi rendezési tervekkel ellentétben - korábbi zöldterületeken, vagy zöldterületnek tervezett területeken.
  4. Értékelés: Romlott a helyzet. Nincs egységes zöldfelületi rendszer, a kapcsolódási lehetőségek szűkülnek.

  5. A fővárosi szennyvíztisztítás megfelelő megoldásának hiányában a Duna egy sor mutató tekintetében IV. és V. osztályú, szennyezett és erősen szennyezett besorolást kap ma is. Ez az állapot tovább gyűrűzik a partiszűrésű ivóvízkutak vízminőségének és a rekreációs használatok ellehetetlenülésének problémái irányába. Az az ellentmondásos helyzet van kialakulóban, hogy amíg az agglomerációban a kistelepüléseken is megoldódik a szennyvíztisztítás és a lakossági rákötések alacsony volta lesz központi probléma, addig a lényegesen jobb helyzetben lévő főváros képtelen megoldani a szennyvíztisztítást.
  6. Értékelés: A környezeti probléma változatlan.

  7. A levegőminőség és zajterhelés szempontjából a közlekedés okozza a legnagyobb problémát. A közlekedési hálózat állapota és szerkezete infrastrukturális és településfejlesztési szempontból is problémás. A közlekedési rendszer túlterhelt, hálózati, szerkezeti hiányosságai vannak. A tömegközlekedés utasforgalmának nagysága az utóbbi években csökkent. A főváros tekintetében állandó a zsúfoltság a belső területeken. Az átmenő forgalmat csökkentő elemek közül a legfontosabbnak, az M0-ás autópálya keleti szakaszának az építése még mindig nem kezdődött el. A tömegközlekedési rendszer fejlesztése alatta marad a szükségesnek.
  8. Értékelés: A környezeti probléma változatlan.

  9. Az országos tendenciáknak megfelelően a pontszerű levegőszennyező-anyag kibocsátások csökkentek mind a lakossági, mind az ipari, mind a szolgáltatói szféra tekintetében.
  10. Értékelés: A helyzet javulóban van.

  11. A települési szilárd hulladékok ártalmatlanítása tekintetében az utóbbi időben átadott, illetve jelenleg tervezés vagy megvalósítás alatt lévő lerakóhelyek már megfelelnek a hazai és gyakran az EU előírásoknak is.
  12. Értékelés: A helyzet javulóban van.

  13. A településkép általánosságban javult az elmúlt időszak alatt. Ezzel szemben a főváros építészetileg értékes belső területein sok esetben a meglévő a századfordulón kialakított, esztétikailag igényes épületek lebontása árán nyert területeken történő főleg irodaház, bevásárlóközpont létesítések olyan építmények megjelenésével jártak, amelyek nem illeszkednek a településképbe. Ezeket a fejlesztéseket gyakran igénytelenül kialakított, csak üzleti és funkcionális szempontok alapján tervezett, nyomasztó hatású épületek jellemezték. Az agglomerációs településeknél is hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy itt szinte minden településre ugyanaz a helyi vagy tájegységi jellegzetességeket teljesen nélkülöző, meglehetősen kaotikus építészeti jegyeket magán viselő településkép válik jellemzővé.

Értékelés: Javulás és romlás párhuzamosan tapasztalható

Összességében elmondható, hogy a fővárosi agglomerációban a környezeti állapot változatlanul nagyon nagy környezetvédelmi problémát jelent, és az elmúlt időszakban lényegében különleges környezetvédelmi intézkedések nem történtek. A fejlesztések egy-egy általános, nem az agglomerációhoz kötődő projekt keretében vagy egyedileg valósultak meg.

4.2. A Balaton térsége

A Balaton a különleges intézkedéseket igénylő területek egyike. A térség üdülésben betöltött szerepe is indokolja, hogy különös figyelem kísérje a térség környezeti állapotát. Hazánk legnagyobb állóvize elsősorban a víz minőségével kerül kapcsolatba a környezetvédelemmel, de a nagy vízfelület az élőhelyek védelme tekintetében is kiemelkedő szerepet juttat a Balatonnak. A már említett üdülési funkció pedig megköveteli a környezet egyéb elemeinek megfelelő állapotát, valamint a terhelések elfogadható szintjét. Mindezeket kiegészíti a környezet védelmét is elősegítő szolgáltatások (hulladékgyűjtés, településtisztaság) megfelelő színvonalának szükségessége.

Mindezek alapján a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési tervről 1068/1996. (VI. 21.) számmal Kormányhatározat született, amelyet az 1054/1997. (V. 28.) számú, majd az 1038/1999. (IV. 21.) számú Kormányhatározat módosított. A Kormányhatározatokban foglalt intézkedési terv a Nemzeti Környezetvédelmi Programba is beépült.

A Balaton vízminősége korábban nem tapasztalt állapotot mutatott. Az eutrofizáció különösen a Keszthelyi öbölben erőteljesen megindult és átterjedt a tó többi térségére is. Az elmúlt évtizedekben felhalmozódott foszfor és a külső forrásokból származó terhelés tekinthető a folyamat fő okának. A felhalmozódó foszfor mennyisége is a külső forrásokból származik, ezért a probléma megoldása érdekében a külső terhelés mérséklésére kellett törekedni.

A környezeti problémák kialakulásában a következő okok játszottak szerepet:

a) Az időszakos túlhasználat, amely a július-augusztus időszakra jellemző a strandok környékén.

A túlhasználat az idegenforgalom intenzitásától függ, befolyásolhatja pl. a politikai helyzet is. Változás ebben nem tapasztalható, azonban bizonyos, túlterhelés okozta problémák kezelhetők, csatornázással, szennyvíztisztítással. Gondot jelent, hogy a nagy mértékű használatot a Balaton program nem tekinti negatív tényezőnek, sőt az ökológiai állapot javításával a használat szintentartását vagy növelését is ösztönzik.

Értékelés: A helyzet változatlan, a program nem tekinti célnak a turizmus korlátozását.

b) A szennyvizek mennyiségének gyarapodása, nem megfelelő szintű és mértékű tisztítása.

1997-ben a szennyvízelvezetési és -tisztítási feladatok keretében az I. régióban elkészült és üzembe helyezésre került a siófoki szennyvíztisztító telep bővítése, valamint a főgyűjtő rendszer keleti ága. A III. régióban kiépült és üzemel a főgyűjtő nyugati ága, megvalósult a keszthelyi regionális szennyvíztisztító 21 500 m3/nap kapacitásra történő fejlesztése. Az V. régióban folytatódtak Badacsony térségének csatornázási munkái. A VI. régióban a balatonfüredi regionális szennyvíztisztító telep előkészítése folyt, míg a VII. régióban befejeződtek a balatonakarattyai regionális szennyvíztisztító telephez tartozó főgyűjtő rendszer építési munkái.

1998-ban a szennyvízelvezetési és -tisztítási feladatok keretében a III. régióban folytatódott a nyugati főgyűjtő kiépítése és Balatonszentgyörgy szennyvízelvezetőjének kiépítése. A kéthelyi szennyvíztisztító két, egyenként 1 500 m3/nap kapacitású műtárgysor elkészült. A IV. régióban folytatódott Keszthely térségének főgyűjtője kiépítése, a nyugati főgyűjtő is tovább épült. Az V. és VII. régióban a főgyűjtőrendszer építése folyik.

Értékelés: a helyzet javulóban van.

c) A Kis-Balaton lecsapolása, aminek következtében megszűnt a Zala szennyezőanyagait megszűrő felület.

A Kis-Balaton II. ütem beruházása keretében elkészült egy növénykirakóhely, továbbá egy árapasztó bukó. Áramlásjavító kotrásokat végeztek. Somogy megyében folytatódtak az erdőtelepítési munkák. Átadták az Egyesített övcsatorna déli szivattyútelepét. Folytatódtak és befejeződtek a Zala vízgyűjtőre kialakítandó távközlő-távjelző rendszer kiépítésének munkálatai. Megépült a Marótvölgyi öblözetben egy híd, a Zala-somogyi határárok kotrási munkái 75 %-ban elkészültek. A II. ütem befejezéséről a természetvédelmi érdekeket is figyelembe vevő, konszenzuson alapuló 2371/1999. (XII. 27.) számú határozatában döntött a Kormány.

Értékelés: Korlátozott javulás, a Kis-Balaton tápanyag-visszatartó képessége még nem megfelelő.

d) Növényi tápanyagok bemosódása, az erózió mértékének növekedése.

Vizsgálat indult a mezőgazdasági tevékenységek szennyező hatásainak felmérésére is. Megállapították, hogy az éves talajveszteség mintegy évi 4 000 tonna, amely főleg a lejtős területekről kerül közvetlenül vagy közvetetten a Balatonba. A lejtőviszonyoknak megfelelő művelési ág választás csökkentheti a terhelést. A tóba vezető kisvízfolyásokon létesített tározók gátolják a tápanyag Balatonba jutását.

Értékelés: a helyzet kis mértékben javult.

e) A balatoni nádasok pusztulása.

A tó parti zónájának védelme érdekében a nádasállomány állapotának megóvására van szükség. A tó 235 km-nyi partvonalhosszából 127,5 km természetes állapotú, vízinövénnyel benőtt terület. A vízháztartás szempontjából fontos, hogy legyenek száraz és nedves talajú nádasok. A nádterületek nyilvántartásával kapcsolatban a térképezés légifelvételek alapján megtörtént. A nádasok rehabilitációját szolgáló módszerek kidolgozása folyamatban van.

Értékelés: A környezeti probléma változatlan.

f) Hulladékgazdálkodási problémák.

A településeken keletkező hulladékok elszállítása megoldottnak tekinthető, azonban a hulladéklerakók közül több kisebb lerakó bezárása szükséges és 15 illegális lerakót is felfedeztek a vízgyűjtő területén. A felhagyott és az illegális lerakók felszámolása és tájba illesztése megtörtént, illetve folyamatban van.

A települési folyékony hulladék mennyisége a csatornázottság növekedésével csökken. A parti települések csatornázottak, de a vízgyűjtő egyéb településein csekély arányú a csatornázottság. A szennyvízürítők száma így is csökkent, tíz ürítőhely szűnt meg, amelyek rekultivációja még nem történt meg teljes mértékben. Az üzemelő ürítőhelyek közül több műszaki állapota nem megfelelő és előfordul az illegális ürítés is.

Értékelés: A helyzet javult.

g) A természeti értékek pusztulása.

A Balaton természeti értékeinek védelme érdekében a 31/1997. (IX. 23.) számú rendeletével a Környezetvédelmi és Területfejlesztési minisztérium létrehozta a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot. A Balaton-felvidék és a Kis-Balaton térségének természeti, táji értékeinek védelmét hatékonyabban szolgálja egy nagyobb, összefüggő terület. Az optimális védelemhez a gazdálkodás bizonyos mértékű korlátozása is szükséges, ezt szolgálja az övezeti besorolással rendelkező, lépcsőzetes gazdálkodást megvalósító Nemzeti Park. A hagyományos gazdálkodási módok elterjesztése, visszaállítása a Balaton vízminőségére is kedvező hatással lehet. A vízpartokon még meglévő természetes vegetációjú területek veszélyeztetettsége igen nagy, védelmük is a Nemzeti Park kereteiben tekinthető leginkább biztosítottnak. A Nemzeti Park területén egyszerre van jelen az élővíz és a lomberdő, amelyek a természetvédelmi világstratégia szerint elsőbbséget élvező ökoszisztémák.

Értékelés: A javulás feltételei létrejöttek.

h) A levegőminőség romlása és a zajterhelés növekedése.

A Balaton problémái közül a közlekedés okozta levegő- és zajterhelés továbbra is jelentős probléma. A Balatonnal kapcsolatos programok, határozatok a vízminőségre és az élővilág védelmére koncentrálnak. A beszámolási időszak alatt közlekedési helyzetet javító intézkedés nem történt. Feltétlenül célszerű javasolni, hogy a Balatonnal foglalkozó programok foglalkozzanak a közlekedés problémájával is, amely különösen a nyári időszakban okoz súlyos zaj- és légszennyezést.

Értékelés: A helyzet romlott.

Összességében elmondható, hogy a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési terv beavatkozásainak köszönhetően a Balatonnal kapcsolatos problémák nagyobb részénél javuló tendencia figyelhető meg. A vízminőség javulását az elmúlt időszak csapadékosabb időjárása is segítette. A fennmaradó problémák (levegő-, zajterhelés stb.) megoldására intézkedések szükségesek, mivel az Intézkedési Terv ezekkel eltérő irányultsága miatt nem foglalkozik.