MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrõl

Budapest, 2001. november

Az Országgyûlés a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban: esélyegyenlõségi törvény) alapján a szükséges intézkedések megalapozására Országos Fogyatékosügyi Programot (továbbiakban: Program) fogadott el 1999. decemberében.

A Program végrehajtásáról a Kormány - az esélyegyenlõségi törvény 26. §-ának (4) bekezdése szerint - évente jelentést tesz az Országgyûlésnek.

Ezzel a jelentéssel elsõ ízben számolunk be a Program idõarányos teljesítésérõl, az érintett minisztériumok által megküldött részbeszámolók alapján. A beszámoló a 2000. év végéig történt intézkedéseket tartalmazza, igyekszik a lehetõség szerinti legaktuálisabb információkat is közölni a feladatok megvalósításának helyzetérõl. Az elmúlt egy év jórészt a problémák felmérésével, illetõleg a tervezéssel telt el. A helyzetértékelés minden minisztérium részérõl megvalósult. Az értékelés alapján rendelkezésre álló információk kellõ alapot biztosítanak ahhoz, hogy a további feladatok is megvalósíthatóak legyenek.

A Kormány a Program végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervrõl a 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozatban döntött (a továbbiakban Intézkedési Terv). A Korm. határozat elõírja, hogy a feladatok végrehajtásáról az érintett miniszterek által minden év március 31-ig készítendõ beszámolók alapján a szociális és családügyi miniszter készítsen kormány-elõterjesztést. A Minisztériumok által a 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozatban meghatározottak szerint megküldött beszámolók alapján megállapítható, hogy több - még le nem járt határidejû - feladat megvalósítása is elkezdõdött, más feladatok teljesítése azonban késedelmet szenved. A minisztériumok közötti munkamegosztás a feladatkörök átcsoportosítása kapcsán több ponton változott az Intézkedési Terv jóváhagyását követõen és a fogyatékosok országos érdekképviseletei, valamint a szakmai szervezetek is ma már más sorrendi összefüggésben látnak néhány megoldandó feladatot. Ezért szükségesnek tartjuk az Intézkedési Terv felülvizsgálatát, aktualizálását is.

A Programban leírt feladatok sorrendjét követve az alábbi intézkedések történtek:

Az esélyegyenlõségi törvény meghatározza, hogy a fogyatékos személyeknek joguk van az akadálymentes, illetve érzékelhetõ és biztonságos környezetre, mely kiterjed különösen a közlekedéssel, valamint az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetõségekre.

Az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni az állami, közigazgatási szervek épületeinek, különösen az egészségügyi, nevelési, oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezeti építési beruházásai - a vonatkozó rendeletek elõírásainak megfelelõen - minden esetben már a fogyatékkal élõk esélyegyenlõségének biztosítása elvének figyelembevételével készültek, illetve készülnek. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat mint az építési engedélyek kiadásánál közremûködõ szakhatóság minden egyes esetben érvényesíti az esélyegyenlõség érdekében megfogalmazott jogszabályi követelményeket. A Minisztérium által fenntartott intézményekben az akadálymentes közlekedés feltételei meglétérõl a felmérés elkészült. Ennek alapján a 2000. évi 1.500 millió Ft-os felújítási keretbõl finanszírozott építési munkák során megközelítõen 100 millió Ft-ot fordítottak az intézeteknél a mozgássérültek közlekedési feltételeinek biztosítására. Az egészségügyi ágazat közhasználatú intézményeiben az akadálymentes közlekedés költségigényének felmérése és ütemezett programjának végrehajtása folyamatban van.

A Szociális és Családügyi Minisztérium 2000. év I. negyedévében elkészítette a Minisztérium fenntartásában mûködõ intézmények akadálymentesítési feladatainak felmérését. A megoldásra váró kivitelezések 2000. évi árszinten számolva összesen 153 millió Ft elõirányzat biztosítását igényelték. Javaslatként megfogalmazódott, hogy a 2001. és 2002. évi költségvetés tervezési idõszakában az akadálymentesítési feladatok megvalósításának forrásait a fogyatékosügyi programok során rendelkezésre álló elõirányzat képezze, vagyis a szociális intézmények költségvetéseiben legyen tervezve az akadálymentesítési feladatok költségigénye. A költségvetés tervezetek egyeztetési idõszakában azonban a Minisztérium bázis adatához képest többletet jelentõ források elfogadására nem került sor.

2000. évben a tárca beruházási elõirányzatai terhére az alábbi akadálymentesítési feladatok valósultak meg.

A Vakok Állami Intézeténél speciális akadálymentesítési jelleggel az aljzatok kiegyenlítése után a meglévõ mozaiklap részbeni megbontásával, illetve nagy kopásállóságú melegpadló burkolatokon színben és anyagában eltérõ vezetõsáv kiépítésével burkolatcseréket hajtottak végre. A munka 2000. decemberben elkészült. A kivitelezés forrását az "Átfogó szociális programok" fejezeti kezelésû beruházási elõirányzat 2.988 ezer Ft összegû igénybevétele képezte.

Az SZCSM Debreceni Javítóintézeténél igényként merült fel az intézmény kapubejáratának korszerûsítése. A feladat megvalósítását a biztonsági szempontok megvalósítása mellett az akadálymentesítési követelmények teljesítéséhez is kötötték. A 253/l997. (XII. 20.) Korm. rendelet elõírásai szerint az intézmény épületi akadálymentes megközelíthetõségi feltételeinek kiépítése és a használati biztonság követelményeinek teljesítése oly módon valósult meg, hogy a fõbejárat rámpán keresztül kerekesszékkel megközelíthetõ. A felhajtás utáni lépcsõ elõteret a kerekesszékkel történõ forduláshoz szükséges méretûre bõvítették. A kapu és a fõépület közötti udvarrészt szilárd burkolattal látták el. A teljes költség 1.275 ezer Ft központi beruházási elõirányzat biztosítását igényelte.

A Szociális és Családügyi Minisztérium a részére éves szinten rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat figyelembe véve, a rendeleti szabályozás alapján akadálymentesítési feladat megvalósítására kötelezõen fordítandó mintegy 2 millió Ft-hoz képest a múlt évben 4,3 millió Ft-ot fordított. Ehhez részbeni lehetõséget nyújtott az egyéb fejlesztési feladatokhoz történõ átgondolt és ésszerû kapcsolódás megteremtése.

Az akadálymentesítési program végrehajtása folyamatosan zajlik, de a Minisztérium elõzetes elképzeléseivel szemben várhatóan a teljesítés hosszabb idõt vesz igénybe. A szociális ágazatot érintõen elkészült a megyei, megyei jogú városi önkormányzatok által fenntartott, 341 telephelyen lévõ szociális intézmény teljes körû rekonstrukciós felmérése, amely az épületek és környezetük akadálymentesítésére vonatkozó adatokat is tartalmazza. E szerint az intézmények 18 %-ában biztosított csupán az akadálymentes környezet, 17 intézmény esetében pedig nem oldható meg az átalakítás (kastélyépületek). Akadálymentesítésre 161 intézményben kerülhet sor 1 milliárd Ft költségigénnyel (1 intézményre átlagosan 4,2 millió Ft igényt jelent), ebbõl 60 intézményben csak részleges átalakítás oldható meg.

Folyamatban van az akadálymentesítésre vonatkozó országos felmérés elkészítése is, amelynek célja a szociális és gyermekvédelmi területen mûködõ valamennyi közhasználatú épületre vonatkozó akadálymentesítés költségeinek felmérése és a források megjelölése, valamint a feladatellátás végrehajtási ütemtervének elkészítése. A felmérésben érintett összesen 2580 intézmény, amelybõl a szociális intézmények száma: 1600 önkormányzati és 150 egyházi, a gyermekvédelmi intézmények száma: 800 önkormányzati és 400 egyházi. A lebonyolításra - a felméréshez szerkesztett adatlap kiküldésére, feldolgozására, számítógépes program készítésére, elemzésére - ütemterv alapján kerül sor. A felmérés feldolgozása, elemzése folyamatban van, rövid határidõn belül elkészül. 2000. év júliusáig a Minisztérium irányítása alatt álló munkaerõ-piaci szervezet épületállományának 26 %-a a Munkaerõpiaci Alap forrásaiból akadálymentesítésre került.

A Belügyminisztérium az 1999-2000. évben megvalósított új közhasználatú épület beruházások során fokozott figyelmet fordított a közhasználatú épületek akadálymentesítésére, emellett a felújítási elõirányzatainak egy része is - bár ez külön nem számszerûsíthetõ - a közhasználatú intézmények törvényben elõírt akadálymentesítésének megvalósítására került felhasználásra.

A Minisztériumban közel 400 középületrõl elkészült a felmérés és a végrehajtási ütemterv. Az adatok alapján az akadálymentesítés végrehajtásának kalkulált költségigénye egy-másfél milliárd forintra tehetõ (1999-es áron számítva). A 2001. évre tervezett költségek a következõk szerint alakulnak. Az ügyfélforgalommal érintett, minisztériumi tulajdonú, illetve kezelésû közintézmények esetén az ez évre tervezett összköltség 429,4 millió Ft, melybõl az elsõ negyedévben 69 millió Ft lett felhasználva. A szintén ügyfélforgalommal érintett, a Minisztérium használati jogában álló közintézmények akadálymentesítésére 28,5 millió Ft-ot terveztek, melybõl félmillió Ft felhasználása történt meg március 31-ig. A végrehajtási ütemterv szerint a meglévõ épületállomány akadálymentesítését az épületek felújításával egyidejûleg kívánják megvalósítani; a költségeket az intézmény beruházási keretén belül ütemezve tervezik. Jelezni kell azonban azt is, hogy a feladatok döntõ többségének elvégzéséhez a pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium Hold utcai épületében végrehajtották a szükséges akadálymentesítés elsõ ütemét, elkészült a lift, így az épület összes irodája megközelíthetõvé vált kerekesszékkel is. Elkészítették továbbá a 9 Regionális Ifjúsági Iroda akadálymentesítési tervét, felvették a kapcsolatot az épületek tulajdonosaival, várhatóan még ebben az évben akadálymentesítik az irodák több mint felét. Összességében az akadálymentesítés költségeinek 50%-át finanszírozza az Ifjúsági és Sportminisztérium. A felújítás során megtörtént a Hajós Alfréd Uszoda szabadtéri nézõterének akadálymentesítése is.

A Minisztérium a Fogyatékosok Esélye Közalapítvánnyal együttmûködve 2000-ben 4 millió Ft-tal támogatta a középületek akadálymentesítésére kiírt pályázatot. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum akadálymentesítését 5 millió Ft-tal, az ifjúsági létesítményeket pedig 1 millió Ft-tal támogatták. 2001-ben a Minisztérium a Fogyatékosok Esélye Közalapítvánnyal közös pályázatot kiírva 20 millió Ft-tal támogatja közhasználatú építmények akadálymentesítését célzó kisösszegû programokat. A Minisztérium az akadálymentesítésre összesen 70 millió Ft-ot fordít ebben az évben.

Az Oktatási Minisztérium a rendelkezésre álló források közül a Felsõoktatási-fejlesztési program ez évi 8760,0 millió Ft, illetve a jövõ évi mintegy 9400,0 millió Ft forrásból a 360,0 millió Ft-ot (2%) elkülönítetten kezeli, és az intézmények épületeinek akadálymentesítésére fordítja. Az új beruházásnál kiemelt figyelmet fordít a fogyatékosok épület használatára. A fentieken kívül évek óta (1997-tõl) a felújítási források terhére pályázatot hirdet az épületek fogyatékosok által történõ használatához szükséges átalakításokra (2000-ben 30,0 millió Ft-ot, 2001-ben 80,0 millió Ft-ot, 2002-ben 50,0 millió Ft-ot fordít erre a feladatra).

A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium épületére vonatkozó felmérés elkészült, ennek alapján meghatározásra kerültek a soron következõ átépítések. Részletes terv és költségszámítás áll rendelkezésre, az átépítés jelenleg folyamatban van és ütemezetten halad. A szükséges pénzügyi fedezet az intézményi beruházási keretbõl biztosítható.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által fenntartott intézmények akadálymentesítésére a felmérések elkészültek. A rekonstrukciók során - a mûemléki jellegû épületekre is tekintettel - az akadálymentesítés megvalósul. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az irányítása alá tartozó intézmények részére évenkénti rendszerességgel biztosít pályázati lehetõséget arra nézve, hogy a mozgássérültek számára az intézményekbe való bejutás feltételeit megteremtsék.

Az Igazságügyi Minisztérium a feladatokat végrehajtotta, illetve a végrehajtás folyamatban van, a beruházások a Programnak megfelelõen valósulnak meg.

Az egyes minisztériumok által készített beszámolók alapján megállapítható, hogy az elõzetes elképzeléseknél a teljesítés hosszabb idõt vesz igénybe, mert a feladatok döntõ többségének elvégzéséhez a pénzügyi fedezet különbözõ mértékben áll rendelkezésre.

Megtörtént az épített környezetre vonatkozó jogi szabályozás áttekintése és felülvizsgálata a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének biztosítása szempontjából. A tárgykörben két jogszabály érintett:

1. az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.), és
1. az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK).

A fogyatékos személyek esélyegyenlõségének biztosítása szempontjából elvégzett vizsgálat alapján szükséges tennivalók az alábbiak:

1. Az Étv. épített környezet akadálymentességére vonatkozó egyes rendelkezéseinek pontosítása és módosítása, illetve kis volumenû új rendelkezéssel történõ kiegészítése.
1. Az OTÉK akadálymentességre vonatkozó egyes rendelkezéseinek pontosítása, az alkalmazást segítõ részlet-követelményekkel és az Étv. végrehajtásához szükséges új szabályokkal való kiegészítése.

Ezek a módosítási javaslatok, vagyis az Étv. és az OTÉK módosításának - a fogyatékos személyek esélyegyenlõségét segítõ - szakmai javaslatai 2000. évben elkészültek. Idõközben azonban több oldalról igény fogalmazódott meg az Étv. jelentõsebb, az építésügyi hatósági rendszer átalakítását is magában foglaló módosítására. A nagyobb léptékû és a törvény lényeges elemeit is érintõ változtatások szakmai elõkészítése és idõigényes egyeztetési mechanizmusa miatt az Étv. módosításának elõkészítése áthúzódott 2001. évre, és jelenleg is tart. Ebbõl következõen az Étv.-nek az épített környezet akadálymentességével kapcsolatos szabályai módosítására várhatóan 2001-ben kerülhet sor. Az OTÉK módosítás tervezete az Étv. módosítása után terjeszthetõ a Kormány elé.

A jogszabályi feltételek felülvizsgálatán túl a feladatterv elõírta az akadálymentesség követelményeinek alkalmazását segítõ tájékoztató, információs anyagok elõkészítését is. Ezen feladat teljesítése céljából 2000. évben megbízást adott ki az Építésügyi Hivatal egy olyan Tervezési Segédlet anyagának kidolgozására, mely segíti a jogalkalmazókat, a tervezõket, építési hatóságokat, beruházókat a mindenki számára használható, tehát akadálymentes építmények megvalósításában. Ennek a Tervezési Segédletnek elsõ munkaközi anyaga elkészült, a végleges formája a tervek szerint 2001-ben lesz kiadható. Az építmények akadálymentes megvalósítására vonatkozó jogszabályi elõírásokról tájékoztató, figyelemfelkeltõ kiadvány elkészítése is a tervek között szerepel, amelyre az Étv. és az OTÉK módosításának elfogadása után kerülhet sor.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személynek, családtagjainak, segítõinek alapvetõ joga, hogy hozzájuthasson a közérdekû, valamint jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ez a hozzáférhetõség kettõs követelményt jelent: egyrészt magában foglalja azt, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információkat, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelõ értelmezés lehetõsége. A kommunikáció lehetõségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem egészen a fenti feladatban foglaltak szerint, de kezdeti lépéseket tett a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás és képzés biztosítására. Célként a filmfeliratozás támogatásáról döntött. Fejezeti költségvetésébõl 6 millió forinttal támogatja a filmfeliratozást, mely összegbõl 56 db, azaz átlagosan heti egy 90 perces nagyjátékfilm teljes feliratozási és adásköltsége biztosítható. A Minisztérium a siketek és nagyothallók számára készülõ feliratozás támogatását a jövõben is folytatja.

Sajnálatos módon a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény tervezett módosítása, amely a közszolgálati televízió mûsorszolgáltatása során a fõ mûsoridõben sugárzott hírmûsorok siket személyek által megérthetõ kijelzését érinti, ez ideig még nem valósult meg.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium szerzõdést kötött a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetségével, a feladat megvalósítására 200.000 Ft éves elõirányzatot biztosított. Ebbõl a keretbõl finanszírozza a Minisztérium a jelnyelvi tolmácsok szolgáltatásait a különbözõ ifjúsági és sportrendezvényein, elõadásain igény szerint.

A Szociális és Családügyi Minisztérium Alap- és Középfokú Kommunikációs Tanfolyamot indított a minisztériumokban, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál tájékoztatási-ügyfélszolgálati irodákban dolgozók részére. Több megyei munkaügyi központ foglalkozási rehabilitációs eljárásban résztvevõ munkatársai közül is 1-1 fõ alapfokú jelnyelvi tolmácsképesítéssel rendelkezik.

Az Oktatási Minisztérium pályázati úton biztosított támogatással járul hozzá a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetségének mûködéséhez.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a tömegközlekedési eszközöknek és az utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre; a közlekedésben jelentõsen akadályozott fogyatékos emberek közlekedését, szállítását végzõ hálózat mûködtetésével is lehet biztosítani; továbbá a közhasználatú parkolókban megfelelõ számú és alapterületû parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni.

A Közutak Tervezési Szabályzatának szükséges módosítása elkészült, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium általi jóváhagyása folyamatban van. A Szabályzat tartalmazza a fogyatékos személyek speciális közlekedési igényeire vonatkozó mûszaki megoldásokat.

A fogyatékos személyek szállítására alkalmas autóbuszok és személy taxik utasterére vonatkozó követelmények, a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mûszaki feltételeirõl szóló 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet módosítása elõkészítés alatt áll. A módosítás szakmai elõkészítéséhez 2000-ben tanulmány készült a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (a továbbiakban: MEOSZ) szakembereinek bevonásával.

A tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése elkészült, amelyet a Közlekedéstudományi Intézet Rt. végzett el, a KöViM Közlekedési Iroda megbízásából és irányításával, a szaktárca, valamint a MEOSZ és a "Korszerû technikával a mozgáskorlátozott emberekért" Alapítvány szakértõinek közremûködésével. Az akadálymentes közlekedés megvalósítására készített részletes tervezetbe beépítésre kerültek az elõzetesen feltárt utazási szokások tapasztalatai és a lehetséges mûszaki megoldásokra tett javaslatok is. Így a fogyatékos személyek utazási igényét figyelembe vevõ tervek, programok készülhettek el. Ezeknek a terveknek része a jármûállapot felmérése. Az akadálymentes közlekedés fejlesztésére a 2000. évben a Minisztérium központi költségvetésbõl programot indított a szükséges berendezések beszerzéséhez, felújításokhoz.

Elõzetes tervek alapján elkezdõdött "Az akadálymentes közlekedés fejlesztése" címû beruházási program. A program célja a közlekedési tárcához tartozó személyszállítási közszolgáltatást végzõ társaságok állami támogatása az akadálymentesség megteremtése érdekében. Elsõsorban a jármûpark átalakítása kerül támogatásra. Szükséges azonban a teljes közlekedési lánc akadálymentesítése, ezért tervek alapján a kapcsolódó létesítmények, állomások és aluljárók akadálymentesítését is részben támogatni kívánják. Az elõkészítés során elindult egy ún. komplex program, amely arra hivatott, hogy valamennyi fogyatékos csoport érdekeinek megfelelõen, folyamatosan készítse elõ évrõl évre a központi támogatás mértékének függvényében az akadálymentes közlekedés fejlesztését. A 2000. évben 180 mFt állt rendelkezésre a tárca fejezeti kezelésû külön során. A Minisztérium az összeg felhasználásáról, kedvezményezettjeirõl és a létesítendõ beruházásokról részletes tájékoztatást adott.

A Nemzeti Autópálya Rt. kiemelt fontosságúnak tartja, hogy az autópályák kiszolgáló létesítményeiben található szolgáltatások a fogyatékos személyek igényeit is kielégítsék. Az autópályákon üzemelõ hálózat pihenõhelyi szolgáltatásainak felmérését elvégezték, a felmérés és a "Mozgáskorlátozottak közlekedését segítõ közúti létesítmények kialakítása" címû útmutató alapján programot állítottak össze a megvalósításra. A hiányosságok megszüntetését ütemezetten - illeszkedve az érintett autópályák felújítási munkáihoz - kívánják végrehajtani. Azonnali intézkedésként, burkolatjel-festéssel jelölt parkolóhelyeket alakítanak ki. Az M1 autópályán három pihenõ parkban a feltételeknek megfelelõ illemhelyek telepítését már megkezdték.

A parkolókártyák korszerûsítésére irányuló jogi szabályozás elõkészítése a Szociális és Családügyi Minisztérium irányításával megkezdõdött. A tervezett szabályozás alapvetõen két fõ cél köré csoportosul. Egyrészt - az állampolgári jogok országgyûlési biztosának ajánlásában foglaltaknak is megfelelõen - kezdeményezésre kerül a parkolókártyák biztonsági okmánnyá minõsítése a jogosulatlan felhasználások visszaszorítása, és a jogosultak számára a jobb felhasználási lehetõség biztosítása érdekében, másrészt cél a parkolókártyák formájának, külsõ megjelenésének az Európai Unió ajánlásainak megfelelõ átalakítása.

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletet módosító 28/2001. (II. 15.) Korm. rendelet tartalmazza a mozgásában korlátozott személyek várakozási kedvezményeire és jármûveik elszállítására vonatkozó új rendelkezéseket. A módosítás 2001. május 1-jén lépett hatályba.

Szintén elkészült a "Szakmai útmutató a közúti létesítmények mozgáskorlátozottak közlekedését segítõ kialakítására" tervezési segédlet. A kiadvány a KöViM közvetlen irányítása alá tartozó felhasználókhoz (megyei közútkezelõ Kht-k), illetve a fogyatékos embereket segítõ érdekvédelmi szervezetek részére is eljuttatták. A segédlet postán jelenleg is megrendelhetõ, illetve megvásárolható.

Az egészségügyi ellátás vonatkozásában alapvetõ követelmény, hogy biztosítani kell a fogyatékos személy részére az állapota javításához, állapotromlása megelõzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást, melynek során törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elõ a fogyatékos személy rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését.

Jelenleg is folyamatban van a minõsítési rendszerek felülvizsgálata. Mind a rokkantság, mind a fogyatékosság, mind a súlyos fogyatékosok támogatásának elbírálása tekintetében az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban OEP) és a Szociális és Családügyi Minisztérium - valamint a területtel foglalkozó országos szakintézmények - közös bizottsága dolgozik az elbírálás egységes rendszerének kialakításán, és a korszerû nemzetközi besorolási rendszernek megfelelõ minõsítési eljáráson, valamint az eljárás egyszerûsítésén.

Az OEP szakértõinek bevonásával jelenleg is szakértõi team dolgozik a fogyatékos személyek egészségügyi ellátásához szükséges speciális mûszerigény felmérésén.

A fogyatékkal élõk számára megkezdõdött azon speciális egészségügyi szolgáltatók kijelölése és az OEP által történõ finanszírozása, amelyek felszereltségükben és a személyzet képzettségében is alkalmasak a fogyatékos betegek ellátására. Így például a veleszületett arc és állcsont rendellenességekkel bíró gyermekek és felnõttek fog- és szájsebészeti ellátására kijelölt központok kaptak felkérést, és az ország egész területérõl fogadják a betegeket.

Az egészségügyi ágazat intézményekre elõírt minimális követelményrendszere tartalmazza azokat az eszközöket, amelyekkel az egyes egészségügyi szolgáltatóknak rendelkeznie kell. Ezen a listán a speciális segédeszközök is szerepelnek. A betegek mozgását, mozgatását megkönnyítõ, illetve az ápolást segítõ eszközök beszerzésére az elmúlt években önálló programot mûködtetett a Minisztérium, a feladat maradéktalan teljesítése 2003-ra várható.

A prevenció érdekében 1989. óta az Egészségügyi Minisztérium tárcaszintû kutatási támogatási rendszerében önálló témakörként szerepel a genetikai kutatás, valamint a gyermekkori, magzati és újszülöttkori megbetegedések megelõzése, vizsgálata. Genetikai tanácsadást segítõ szolgálatok régiónként biztosítják a megelõzést. Ugyancsak a prevenció érdekében fontos feladat a veleszületett fogyatékosság csökkentése, így 2000. évtõl, külön témakört jelölt meg a tárca, amely kutatási lehetõséget ad mind az alapkutatás, mind a megelõzés, illetve a gyógyítás figyelembevételével a fogyatékos gyerekek számának csökkentése témakörben.

A magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításának (2000. évi LXXXVII. törvény) eredményeképpen, a korábbinál részletesebb tájékoztatást és segítséget nyújtanak a családvédelmi szolgálatok az egészséges terhességhez, a magzatot károsító hatások tudatos elkerüléséhez, bevonva a tanácsadásba a nem állami szervezetrendszer keretében mûködõ családvédelmi szolgálatokat is.

A gyógyászati segédeszköz ellátás területén új Korm., és miniszteri rendelet került kiadásra: a társadalombiztosítási támogatással rendelhetõ gyógyászati segédeszközökrõl és a támogatás összegérõl szóló 48/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet, valamint a társadalombiztosítási támogatással rendelhetõ gyógyászati segédeszközök rendelésének, forgalmazásának, javításának és kölcsönzésének szakmai követelményeirõl szóló 12/2000. (IV. 13.) EüM rendelet.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttmûködve történik a folyamatos karbantartás, illetve a szükséges módosítások elõkészítése. Pontosabb szabályozást kapott a segédeszközök kölcsönzésének elvi lehetõsége, ami elsõsorban azoknak a fogyatékkal élõ személyeknek jelent elõrelépést, akik a tartós használatba vétel elõtt ki akarják próbálni az érintett eszközt, vagy amelynél az eszköz kihordási ideje az átlagosnál rövidebb idõtartamú.

A két fenti rendelet módosítása folyamatban van. A módosítás az egészségügy területén mûködõ szakmai kollégiumok és a civil szervezetek véleményének folyamatos figyelembe vételével történik. Célként szerepel a digitális hallókészülékek támogatási listára vétele és vizsgálják annak lehetõségét is, hogy a vakok és gyengénlátók eszköztára is bõvülhessen.

1999-ben az Egészségügyi Minisztérium háttérintézményeként jött létre az Egészségfejlesztési Kutatóintézet (EFKI), melynek egyik feladata az egészségügyi fejlesztési terveket megalapozó szakmai kutatások és elemzések elvégzése, valamint a döntések elõkészítése. A Kutatóintézet ezen feladatait, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szervezetén belül 2001. július 1-én létrehozott Országos Egészségfejlesztési Központ veszi át. A Kutatóintézet 2000. szeptember 1-jén kezdte meg a közel 80 bizottságot vizsgáló kutatását, melynek célja a fogyatékosokat minõsítõ rendszerek vizsgálata (szülészet, iskolaérettség, munka-alkalmassági vizsgálat, orvos szakértõi bizottság). A felmérés célcsoportjai a fogyatékkal élõk, illetve azok hozzátartozói. A kutatás befejezésének várható idõpontja: 2001. december 31.

Az esélyegyenlõségi törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénnyel összhangban a fogyatékos személy alapvetõ jogaként határozza meg, hogy állapotának megfelelõen és életkorától függõen meghatározott oktatáshoz való alkotmányos jogait gyakorolhassa. A közoktatási törvény alapján a fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt folyhat, az integrált oktatás jogi kereteit a törvény biztosítja.

Az Országos Közoktatási Intézet a 2000. évben vizsgálta a fogyatékos tanulók épekkel együtt történõ oktatásának kérdéseit. A kutatás - mely a fõvárost és két megyét teljes körûen vizsgált - kiterjedt a befogadó iskolák feltételeinek vizsgálatára (tárgyi, személyi feltételek, jogszabályi elõírások érvényesítése stb.), a pedagógusok, szülõk és az érintett diákok tapasztalatainak feltérképezésére, a pedagógiai problémák feltárására. A felmérés eredményeinek tapasztalatait, az integrált nevelés, oktatás kérdéseit szakmai konferenciákon ismerhették meg az érdeklõdõk, a témában kiadvány készül.

A szakértõi és rehabilitációs bizottságok új felülvizsgálati rendszerének hatékonysági vizsgálata még folyamatban van. A 4/2001. (I. 26.) OM rendelet a prevenciós szemlélet érvényesítése érdekében bevezette a "folyamatos figyelemmel kísérés"-t. Ennek alkalmazására akkor van szükség, ha a gyermek állapotának megítélése hosszabb idõt igényel. A folyamatos figyelemmel kísérés elrendelésére a jogorvoslati eljárásban is mód és lehetõség van, ez az új intézkedés is a biztos, megalapozott diagnózis kialakítását szolgálja.

Folyamatos feladat az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ (OKJ) szakképesítések közé speciális szakmai programok adaptálása, amelyek során a szakemberek figyelmet fordítanak a képzési idõ megnövelhetõségére. A kiadásra kerülõ új OKJ-ban a B, C, D típusú szakképesítések mellett megjegyzésre kerül, hogy azok iskolarendszerben fogyatékosok számára oktathatók. Az A típusú szakképesítések esetében a jogszabályokban a "fogyatékosok számára a fogyatékosság típusától, fokától függõen" szövegrész kerül feltüntetésre. Az enyhén értelmi fogyatékos és más fogyatékos fiatalok szakképzése esetében a személyi, tárgyi feltételeket és speciális módszertani javaslatokat a célcsoportok igényeihez igazították. Mindezekkel a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei megfelelnek az általánosan megfogalmazott követelményeknek.

Az Egészségügyi Minisztériumnak a képzéssel foglalkozó háttérintézménye elkészített egy szakképzési csomagot, melynek révén a fogyatékos személyek szélesebb körben szerezhetnének egészségügyi szakképesítést, és az ágazat számos területen tudná foglalkoztatni - egészségi alkalmasságukkal összhangban - az érintetteket. A szakképzési csomag az Oktatási Minisztériumhoz megküldésre került, és EU pályázati projektként is benyújtották.

A szakképzés területén a megváltozott munkaképességû, fogyatékos munkanélküliek munkaerõ-piaci képzésében a megyei munkaügyi központok többsége a regionális munkaerõ-fejlesztõ és képzõ központokkal együttmûködik. Az elmúlt évben bõvültek a választható képzési irányok, és a programok a hozzájuk kapcsolódó humán szolgáltatásokkal egyre célzottabban közelítenek a megváltozott munkaképességû emberek speciális élethelyzetéhez és a megmaradt munkavégzõ képességéhez.

Az Országos Képzési Jegyzékbe való felvétel feltétele a szakképesítések szakmai és vizsgáztatási követelményeinek kidolgozása, ezeknek az elõkészítése folyamatban van. Ezzel kapcsolatban a Szociális és Családügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium, az érintett szakmai szervezetek bevonásával, szakmai egyeztetést tart.

Az ELTE Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolai Karán a jelnyelvi tolmács szakképesítési követelményének kidolgozása befejezõdött, akkreditálása folyamatban van.

A pedagógusok, szakoktatók felkészítése érdekében a Nemzeti Szakképzési Intézet (a továbbiakban: NSZI) szervezésében elindultak azok a kezdeményezések, amelyek a fogyatékos fiatalok és felnõttek körében foglalkoztatott pedagógusok, szakoktatók aktuális pedagógiai, módszertani felkészítésére irányulnak. Az NSZI a 2000/2001. tanévben hátrányos helyzetû, illetve fogyatékos fiatalok képzésével foglalkozó pedagógusok részére hat tanfolyamot hirdetett meg.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium fogyatékosok sportjáért felelõs helyettes államtitkára és az Oktatási Minisztérium felsõoktatási helyettes államtitkára közös programot indított 2001-ben a felsõoktatásban résztvevõ fogyatékos fiatalok támogatása, valamint a testkulturális képzésben résztvevõ pedagógusok és egyéb sportszakemberek képzésének megreformálása érdekében. Ennek megfelelõen a 2002/2003-as tanévtõl a leendõ testnevelõ tanárok és edzõk képesítési követelményei között megjelenik a fogyatékos diákok oktatására, edzésére való felkészítés.

A fogyatékos fiatalok számára a pedagógiai szolgáltatások keretében rendelkezésre álló pályaválasztási, pályaalkalmassági vizsgálatok további tartalmi és módszertani fejlesztést igényelnek.

A felsõoktatás területén a fogyatékos hallgatók oktatását segítõ intézményi feltételek megteremtésének normatív feltételei biztosítottak. A pályázati úton történõ támogatás kidolgozásának teljesítése részben megtörtént. Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány jogköre kiterjesztésre került a fogyatékos hallgatókra is. A támogatás ösztöndíj formájában létezik, és pályázható.

Elfogadásra került a gyógypedagógiai felsõoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeirõl szóló 168/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet. A képesítési követelmények lehetõvé teszik azt, hogy a gyógypedagógiai szak mellett a második szak valamely pedagógus (óvodapedagógus, tanító, tanár, nevelõtanár, pedagógia) szak legyen.

Ezáltal megteremtõdnek a szakpárosítás feltételei, és a képesítési követelmények megjelenése elõsegíti a pedagógusképzésbe beépíthetõ gyógypedagógiai programok kidolgozását is.

A pedagógusképzõ intézményekben az alapképzési gyógypedagógiai programok felmérése, elemzése megtörtént. Pedagógusok esetében a gyógypedagógus szakok újabb oklevelet adó képzésének elvégzése államilag támogatott.

Fogyatékos személyekkel való foglalkozások vagy segédeszközeik kifejlesztésére irányuló alap- illetve továbbképzés több felsõoktatási intézményben is indult 2001. január 1-jétõl (például rehabilitációs úszásoktatás, egészségfejlesztõ mentálhigiénikus, rehabilitációs foglalkoztató terapeuta stb.).

A közoktatási pedagógusok számára az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kara olyan pedagógus-szakvizsga programok kidolgozását kezdeményezte, amelyben a szabadon választott modul a gyógypedagógusok továbbképzésére szolgál. A Budapesti Mûszaki Egyetemen folyamatban van a rehabilitációs környezettervezõ szakirányú továbbképzési szak alapítása, amely a fogyatékos és mozgássérült emberek épített és technikai környezetének tervezésére készít fel.

A fogyatékos fiataloknak a felvételi eljárás rendjével kapcsolatos tájékoztatása érdekében az 1999/2000-es tanévre kiadott Felsõoktatási felvételi tájékoztató megjelöli, hogy hogyan, kitõl lehet kérni a felvételi vizsga elõtt tanácsot, információt. A Student Service Egyesület Fogyatékos Fiatalok Felsõoktatási Segítõközpontja a hallgatók számára vállalta a felvételi jelentkezés elõtt az országos információs szolgáltatást, a felvételi vizsgákhoz pedig az intézmények számára a személyi segítõk közvetítését, budapesti hallgatók ingyenes szállítását, valamint speciális eszközök beszerzését.

A fogyatékos hallgatók speciális szükségleteihez igazodó felvételi eljárás biztosítása érdekében a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet elõírja, hogy a fogyatékosokat megilletõ vizsgakedvezményeket a felsõoktatási intézmények szabályzatukban meghatározhatják. A felvételi tájékoztató szerint a mozgáskorlátozott, hallás- vagy látássérült, valamint a kommunikációban korlátozott jelentkezõk kérhetik a felvételi vizsgákon a fogyatékosságuknak megfelelõ speciális segédeszközök igénybevételét, a vizsga letételéhez szükséges egyéb személyi segítõ vagy tárgyi feltételek megteremtését. Tervezik egy tájékoztató kiadvány megjelentetését is, melyben a felsõoktatási intézmények jeleznék, hogy milyen tárgyi, környezeti, személyi feltételek állnak rendelkezésükre a különbözõ típusú fogyatékosságban szenvedõ hallgatók számára. Részét képezné a kiadványnak az intézmények véleménye is, melyek a fogyatékosoknak felvételre javasolt, illetve nem javasolt szakokat tartalmazza.

Ha a jelentkezõ az érettségi vizsgaszabályzat rendelkezései alapján kedvezményben részesült, azt részére a felvételi vizsga során is biztosítani kell. A korábbi évek tapasztalatai szerint azonban a felsõoktatási intézmények a fogyatékos hallgatók esetében nem élnek a szakmai autonómia biztosította jogosultságaikkal, és egyedi minisztériumi intézkedéseket kérnek. A feladat megoldásában azonban csak akkor lehet elõre lépni, ha a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény újra módosításával e kérdés is szabályozva lenne.

A végzõs fogyatékos hallgatók munkavállalásához szükséges ösztönzõ és tanácsadó rendszer kialakítása érdekében a kilencvenes évek közepétõl a felsõoktatásban kiépülõ diák-tanácsadási, segítõ központokban külön feladatkörként definiálták az egyéni - így a fogyatékos hallgatók életvezetésével foglalkozó - mentálhigiénés feladatokat. A speciális elhelyezkedési, munkavállalási kérdésekben karrier-irodák nyújtanak segítséget.

A felnõttoktatás területén, a készülõ felnõttképzési törvény kapcsán felülvizsgálatra kerültek e rétegre vonatkozóan a jogi, érdekeltségi, szakmai és finanszírozási szabályok. Megállapításra került, hogy a jogszabályok nem tartalmaznak negatív diszkriminációt, amelyek akadályozó tényezõt jelentenének a fogyatékos személyek rehabilitációs célú képzését, átképzését illetõen.

Az Oktatási Minisztérium kezdeményezi a pályaválasztási és pályakorrekciós tanácsadás, illetve a pályaalkalmassági, munkakipróbáló projektek szervezését, szakképzõ és tanár-továbbképzési programok indítását a pályaorientációs konzulens képzés keretében (NSZI-ben folyó program), továbbá a regionális munkaerõ-fejlesztõ és képzõ központokban.

A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeirõl szóló 45/1999. (XII. 13.) OM rendelet intézkedik az iskolarendszeren kívüli szakképzõ intézmények nyilvántartásba vételérõl, illetve az ezt igazoló tanúsítvánnyal történõ ellátásukról. A rendelkezések a felnõttképzés minõségbiztosítása irányába mutatnak, és elõsegítik a rehabilitációs célú képzésekkel szembeni követelmények növelését.

A további támogatás kiterjesztésére ad lehetõséget az Országgyûlés elé benyújtott és tárgyalás alatt lévõ felnõttképzésrõl szóló törvényjavaslat, amely tovább szélesítheti a pozitív diszkriminációt tartalmazó kedvezmények megjelentetését, amelyek a fogyatékkal élõ felnõttek szakmai képzését segítenék mind a munkaerõ-piaci, mind a munkahelyi szakmai képzések, továbbképzések területén.

A feladatban megfogalmazott célok érdekében a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprészének forrásaiból többéves fejlesztéssel a Székesfehérvári Munkaerõ-fejlesztõ és Képzõ Központ rehabilitációs modellközponttá bõvült. Ehhez kapcsolódva - a foglalkozási rehabilitáció sajátos képzési feladataira - megkezdõdött egy országos képzési hálózat létrehozása a képzõ központok bázisán.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult. Így a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges mértékben biztosítani a munkahelyi környezetet, a szükséges átalakításokkal, illetve berendezésekkel, szükség esetén központi támogatás igénybevételével. Ha állapota miatt integrált keretek között nem lehetséges a fogyatékos személy foglalkoztatása, akkor számára speciális munkahelyek létesítésével kell a munkához való jogot biztosítani.

A foglalkozási rehabilitáció intézményes mûködtetése a foglalkoztatáspolitika részeként a megyei munkaügyi központokban történik; a Programban foglalt célok megvalósításának megalapozása jelenleg a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium együttmûködése keretében folytatódik.

2001. áprilisában fogadta el az Országgyûlés a Munka Törvénykönyve módosítását, amely tartalmazza azt a felhatalmazó szabályt, amely alapján a rehabilitációs foglalkoztatás, valamint a szociális foglalkoztatás sajátos szabályait tartalmazó kormányrendeletek elkészülhetnek.

A foglalkozási rehabilitáció fontos feltételeként ugyancsak a 2001. évi XVI. törvény rendelkezett a munkajog alapvetõ szabályai között arról, hogy a munkavállalók közt nem lehet fogyatékosságuk alapján megkülönböztetést tenni, egyidejûleg a diszkrimináció tilalmát kiterjesztette a foglalkoztatást megelõzõ tevékenységekre is.

Elsõként 1999-ben és 2000. elsõ félévében a munkaadói érdekeltség kereteit érintõ módosítások valósultak meg: a megváltozott munkaképességû emberek foglalkoztatásának támogatási szabályaiban a megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendeletben, a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokról, valamint a Munkaerõpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet módosításával.

A módosítások a megváltozott munkaképességû munkavállaló valós, munkaviszonyban történõ foglalkoztatásának biztosítását, a foglalkoztatáshoz nyújtott állami támogatásnak a célzottabb felhasználását kívánták elõsegíteni. 2000-ben a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásának támogatására szolgáló elõirányzat 13 milliárd forint - a Munkaerõpiaci Alap forrásaiból -, a tényleges felhasználás pedig mintegy 16,9 milliárd Ft volt. Az eltérés oka a tervezettet meghaladó létszámbõvülés, továbbá a foglalkoztatott fogyatékos személyek struktúrájának változása a magasabb támogatottságú csoportok javára. 2001-ben további lényeges támogatást növelõ tényezõ a minimálbér emelése. Ez az oka annak, hogy a támogatás rendszerét változtatni kellett. Emellett kialakult a foglalkoztatási kötelezettség és a dotáció igénylésekor figyelembe vehetõ munkavállalók nyilvántartási rendszere, megteremtve ezzel a támogatott foglalkoztatás ellenõrzésének lehetõségét.

A fejlesztés forrásigényét jelenleg csak becsülhetjük, mivel a megváltozott munkaképességû és fogyatékos emberek munkaerõpiaci jelenlétérõl a statisztikai megfigyelési rendszerben adatokkal nem rendelkezünk, kivéve a csoportos rehabilitációs foglalkoztatás adatait, amely a védett foglalkoztatókra vonatkozik és mindösszesen mintegy 25 ezer személy foglalkoztatásáról ad képet. E hiány kiküszöbölésére elõkészítés alatt áll az egyik legátfogóbb munkaügyi statisztikai adatfelvétel kiegészítése a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására vonatkozó, a munkaadóknál rendelkezésre álló adatokkal.

Az atipikus foglalkoztatásban való érdekeltséget indokolt önálló feladatként, a gazdasági miniszter feladataként megfogalmazni, de figyelemmel a minimális munkabér 2001-2002. évi jelentõs emelésére, 2003. I. negyedévére javasolható a határidõ módosítása.

Az integrált foglalkoztatás támogatása a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprészének pályázati rendszerében, valamint a munkaügyi központok rehabilitációs eljárása keretében fokozatosan bõvült.

A munkaviszony létesítésére képes fogyatékos és a megváltozott munkaképességû emberek munkanélküliként történõ regisztrációja esetén foglalkozási rehabilitációs eljárás résztvevõi lehetnek, ennek keretében sor kerül foglalkoztathatóságuk megállapítására, majd a szükséges mértékben foglalkoztatásuk elõsegítése érdekében humán szolgáltatásokban (rehabilitációs tanácsadás, pszichológiai szakszolgálat segítsége, álláskeresési tréning), valamint aktív eszközökkel való támogatásban részesülhetnek a decentralizált foglalkoztatási alaprész terhére. Új, sajátosan a megváltozott munkaképességû munkanélküliek foglalkoztatását segítõ bértámogatási eszköz került bevezetésre. [Pl. a 11/1998. (IV. 29.) MüM rendelet alapján a megváltozott munkaképességû munkanélküli foglalkoztatásához megállapítható 3 szakaszos, a teljes bérköltség megtérítésétõl fokozatosan csökkenõ bértámogatásban 1998-ban 178 fõ, 1999-ben 824 fõ, 2000-ben 1079 fõ, a vállalkozóvá válás támogatásában 13, 30, illetve 50 fõ megváltozott munkaképességû, keresetpótló ellátásban nem részesülõ személy részesült.]

2000-tõl a fogyatékos emberek számára szükséges személyi szolgáltatások biztosítása szabályozott lehetõséggé vált. A munkaerõ-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet önálló szolgáltatási formaként határozza meg a rehabilitációs tanácsadást. A munkaerõ-piaci szolgáltatások keretében lehetõvé vált, hogy a közhasznú szervezetek meghatározott feladatok átvállalásával együttmûködjenek a munkaügyi központokkal. Ilyen pl. a rehabilitációs munkaközvetítés, speciális szolgáltatások, a személyi segítõk, mentorok alkalmazása, képzés, a munkavállalásra való felkészülést segítõ tréningek stb.

A Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprészének felhasználása során a Szociális és Családügyi Minisztérium 2001. évben a következõ fõbb felhasználási irányokat jelölte meg: a decentralizált keretek felhasználásának prioritásai továbbra is arra irányulnak, hogy a megváltozott munkaképességû emberek számára elsõsorban a gazdálkodó szférában jöjjenek létre munkahelyek, ugyanakkor azokon a területeken a támogatott foglalkoztatás (célszervezeti munkahelyek) létrehozását is támogatni szükséges, ahol ilyen jelenleg nem mûködik, ahol a súlyosan megváltozott munkaképességû emberek ennek hiányában kiszorulnak a munkaerõpiacról.

Továbbra is kívánatos, hogy a munkahelyteremtésre pályázók közt nagy számban legyenek jelen a rehabilitációs foglalkoztatásra elsõként vállalkozó munkaadók, elsõsorban kis- és középvállalkozások. (A rehabilitációs alaprész 2000. évi pályázatain 489 támogatásból 343 vállalkozás, 20 fõ alatti kisvállalkozás, illetve egyéni vállalkozó 257 volt, a létrehozott 2206 új munkahelybõl 1966 a vállalkozói szférában, 1367 a versenyszférában jött létre.

A nagyobb vállalkozások esetében a tapasztalatok szerint a korszerû munkahelyek adottságai széles körben lehetõvé teszik a megváltozott munkaképességû vagy fogyatékos emberek munkavégzését, itt elsõsorban a rehabilitációs szolgáltatás fejlesztésével és a foglalkoztatás támogatásával látunk lehetõséget a rehabilitációs foglalkoztatás bõvítésére.

Fontos, hogy különösen a munkaerõhiánnyal küzdõ megyékben munkaadói igény esetén kezdõdjön meg az egyedi vagy kis számú munkahelyek rehabilitációs célú átalakításának támogatása, ez az esélyegyenlõség és az integrált foglalkoztatás hosszú távú feltételeit teremtheti meg a különféle fogyatékossággal, illetve a szerzett súlyos munkaképesség változást okozó egészségkárosodással élõ, még aktív emberek számára is.

A rehabilitációs foglalkoztatás támogatása keretében a munkahelyteremtéshez kapcsolódó támogatás feltételei a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendeletben szabályozásra kerültek, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) módosítása keretében pedig komplex programok indítására is lehetõség nyílik.

A munkaadók rehabilitációs foglalkoztatáshoz kapcsolódó érdekeltségi rendszere 2001. január 1-jétõl az egyéni vállalkozók, valamint a mikro-, és kisvállalkozások körében kedvezõen módosult: a korábbi csekély mértékû, fix adóalap-csökkentési kedvezmény mind a társasági adó, mind a személyi jövedelemadó rendszerben foglalkoztatottanként és havonta legfeljebb a mindenkori minimálbér felére (3000 Ft-ról 2001. évben 20000 Ft-ra) emelkedett. 2001. január 1-jétõl lehetõvé vált, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességû embereket nagy számban (több mint 60 %) foglalkoztató szociális foglalkoztatók célszervezetté történõ folyamatos átalakulása megtörténhessen.

A védett szervezetekkel kapcsolatos rendelkezések újraszabályozását - konzultálva a fogyatékos személyek érdekképviseleteivel, valamint a Védett Szervezetek Országos Szövetsége képviselõivel, figyelemmel a jelenlegi támogatási rendszer átalakításának tapasztalataira, valamint az újraszabályozás finanszírozásának már ma is látható igényeire - a munkaadói érdekeltség általános rendszerének szabályozását követõen indokolt megvalósítani.

Külön nyomatékot ad ennek, hogy az esélyegyenlõségi törvény csak kivételes lehetõségként kívánja megvalósítani - integrált foglalkoztatás hiányában - a védett foglalkoztatást.

A rehabilitációs bentlakásos intézményben élõk foglalkozási rehabilitációjának, a bentlakásos intézményekben élõk rehabilitációs eljárásának helyzetére vonatkozó országos felmérés 2000. I. negyedévében megtörtént. A fejlesztési javaslatot a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.

törvény módosítása tartalmazza, melyet az Országgyûlés 2001. november 6-i ülésnapján fogadott el.

A foglalkozási önrehabilitáció a munkaerõ-piaci támogatások együttes eredményeként, vagy esetenként támogatás nélkül valósul meg. Ezért önálló célként történõ támogatása, a nagyon eltérõ támogatási idõtartam és költségigény miatt a fogyatékos emberek érdekét nem szolgálja.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy számára lehetõvé kell tenni a mûvelõdési, sport, kulturális és más közösségi célú létesítmények látogatását. Emellett szintén elérhetõvé kell tenni a sportolási célú szabadidõs intézmények használatát.

A fogyatékosok országos sportszövetségeinek 2000. évi mûködési támogatása összesen 16 millió Ft volt, mely folyamatosan lett átutalva hét szervezetnek. A mûködést kiegészítõ támogatásra az Ifjúsági és Sportminisztériumban 4.5 millió Ft-ot különítettek el, melyet szintén szerzõdés szerint megkaptak a szervezetek.

A Minisztérium 2001-ben 45 millió Ft-ot fog folyósítani a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségén (a továbbiakban: FONESZ) keresztül mûködési célokra. A FONESZ létrehozását 20 millió Ft-tal támogatják. 2000-ben a közvetlen támogatás a Magyar Paralimpiai Bizottság részére 16 millió Ft, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség részére 8 millió Ft volt. 2001-re vonatkozóan a konkrét támogatási összeg meghatározása a FONESZ megalakulása után várható, amelyre a fent említett 45 millió Ft támogatási elõirányzat nyújt fedezetet. A 2001. január 1-jén hatályba lépett, a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény, amely jelentõs változásokat hozott a fogyatékosok sportjának terén is. A két szövetséggel való egyeztetés után a törvényben foglaltaknak megfelelõen ez a két szövetség sem kap közvetlen állami támogatást, hanem a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségén keresztül kerülnek finanszírozásra.

A fogyatékos személyek sportjának fejlesztésére, ezen belül a gyermek-, ifjúsági és szabadidõsport programok támogatására, terápiás- és sporteszközök beszerzésének támogatására és a hazai versenyrendszerre 2000-ben az Ifjúsági és Sportminisztérium összesen 31,5 millió forintot fordított.

A fogyatékos személyek diáksportja kiemelt program, 2000-ben 11 millió forintot fordítottak a versenyrendszer kiépítésére, a területi versenyek lebonyolítására valamint az országos döntõk megrendezésére. Támogatásban részesült a látás-, hallás- és mozgássérült diákok valamint a tanulásban akadályozott diákok versenyrendszere.

A Minisztérium a 2000. évi Paralimpián való részvételre és a felkészülésre összesen 74 millió forintot fordított, emellett a különbözõ nemzetközi kvalifikációs versenyeken való részvételt és felkészülést is támogatták. A hazai világversenyek megrendezésére 5 millió forintot különítettek el.

A sportági és az edzõi rendszert a Minisztérium 2000-ben 20 millió forinttal támogatta. A sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény rendelkezik az érmesi járadékon kívül az edzõi járadékról is, továbbá a speciális világjátékokon eredményesen szereplõ sportolók és sportszakemberek eseti jutalomban is részesülnek egy miniszteri utasítás alapján.

Az ifjúsági és sportminiszter által adományozható kitüntetésekrõl és elismerõ oklevélrõl szóló 1/2001. (II. 28.) ISM rendelet rendelkezik a minisztérium feladat- és hatáskörébe tartozó területeken kiemelkedõ teljesítményt nyújtó személyek, illetve szervezetek elismerésérõl. Ebbe a körbe beletartoznak a fogyatékos sportolók, valamint azok edzõi is.

Érmesi járadék: a 2000. évi keret 13 millió Ft volt, a havi folyósítás folyamatosan történt. 2001 januárjától a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény értelmében a fogyatékos sportolók érmesi járadékának összege megegyezik az ép sportolók olimpiai járadékával. Ezen felül az edzõk is jogosultak a járadékra, így a fogyatékos sportolók és edzõik járadékára elkülönített keretösszeg 33 millió Ft.

Ifjúsági- és szabadidõsport programok: a pályázat kiírása megtörtént, a keretösszeg 18,5 millió Ft. Eszközpályázat keretében együttmûködési megállapodást kötöttek a Fogyatékos Gyermekek és Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvánnyal 10 millió Ft-ra, melyhez az Alapítvány szintén 10 millió Ft-ot tesz hozzá. 4 millió forinttal támogatják a fogyatékosok felsõoktatási tanulmányait, illetve a fogyatékosok sportjával kapcsolatos oktatási segédanyagok elkészítését a Közoktatási Modernizációs Közalapítvánnyal történõ együttmûködés keretében, mely várhatóan 10 millió Ft-tal járul hozzá a támogatáshoz. A fogyatékosok diáksportjának támogatását a 2000. évhez képest háromszorosára növelték, a keretösszeg: 30 millió Ft.

A 2000. évben a Minisztérium több esélyegyenlõségi rendezvényt is támogatott, pl. a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével közösen rendezett Esélyegyenlõségi Naphoz 1 millió forinttal járult hozzá. Színvonalas, szakmai kiadványok készítését, terjesztését is támogatták, mint pl. a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete jubileumi kiadványát vagy a Magyar Paralimpiai Bizottság által készített paralimpiai füzetet. Támogatják a fogyatékosokról szóló, fogyatékosokkal foglalkozó konferenciák, szakmai rendezvények szervezését, rendezését is.

A Program végrehajtásához kapcsolódóan a 2000. évben pályázati úton támogatásra került 7 fogyatékosok nappali intézménye 49 millió Ft támogatási összeggel, 19 intézmény tárgyi akadálymentesítése valósult meg 64 millió Ft összeggel, 24 intézmény akadálymentesítése valósult meg 64 millió Ft összeggel, 5 már mûködõ lakóotthon felszerelése, tárgyi feltételeinek javítása, valamint 19 új lakóotthon (220 férõhellyel) létesítésére került sor 200 millió Ft összeg erejéig. Így összesen 74 intézmény 374 millió Ft támogatásban részesült. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátórendszer fejlesztését biztosító -már közzétett - 2001. évi pályázat keretében kerül sor központi támogatással a fogyatékos személyek szociális ellátását segítõ alap, nappali és átmeneti intézmények létrehozására, az intézmények tárgyi feltételei javítására, elsõdlegesen az akadálymentes környezet biztosítása érdekében. A fogyatékosügyi programkeret terhére 385 millió Ft áll rendelkezésre új lakóotthon létrehozására, a meglévõk tárgyi feltételeinek javítására, új nappali és átmeneti intézmények létesítésére.

A Program egyik jelentõs eleme, hogy a súlyos fogyatékkal élõk pénzbeli ellátásaként 2001. július 1-jével bevezetésre került a fogyatékossági támogatás. Az esélyegyenlõségi törvény 2000. szeptember 1-jét megelõzõen hatályos szövege a fogyatékos személyeket megilletõ többletjogokat, s az esélyegyenlõség célterületeit vázolta csupán, a fogyatékossági támogatással kapcsolatos szabályozást pedig külön törvénybe utalta. A támogatásra jogosultak körét, a jogosultsági feltételeket, a támogatás mértékeit, valamint az ellátás megállapítására vonatkozó hatásköri, eljárási szabályokat, és az eljáró szerveket az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény határozta meg. Az esélyegyenlõségi törvény módosításának fontos eleme - a szociális ellátórendszer korszerûsítésének részeként - a fogyatékossági támogatás bevezetése, amelynek lényeges rendelkezéseit a törvény keretjelleggel szabályozta.

A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy esélyegyenlõségét elõsegítõ havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. Célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a 18. évüket betöltött súlyosan fogyatékosok társadalmi hátrányainak mérsékléséhez, ezáltal esélyegyenlõségük javításához. Ez oly módon is kifejezésre jut, hogy a támogatás a jövedelemtõl illetve annak nagyságától függetlenül járó ellátás. A súlyos fogyatékosság így olyan tartósan vagy véglegesen fennálló állapot, aminek következménye, hogy a súlyosan fogyatékos személy önálló életvitelre egyáltalán nem képes, vagy mások állandó segítségére szorul. A fogyatékossági támogatásnak a biológiai deficiteknek az életfeltételeket hátrányosan befolyásoló hatását kell legalább részben ellensúlyoznia.

A fogyatékossági támogatás havi összegét az esélyegyenlõségi törvény - 2001. július 1-jén hatályba lépett újabb módosítását követõen - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65, illetve 80 %-ában határozza meg. A súlyos fogyatékosság ugyanis nem egy meghatározott károsodáshoz és kórformához kapcsolódik csupán, hanem a legkülönbözõbb fogyatékossággal összefüggésben léphet fel, s a legkülönbözõbb formákban. Egy idõben több különbözõ fogyatékosság is fennállhat, amely alapján az érintett személyek több fogyatékossági kategóriába is besorolhatók. A társadalmi életbe való aktív integráció lehetõsége, az önálló életvitelre való alkalmasság, az önkiszolgálási képesség foka sem egyforma a súlyosan fogyatékos emberek esetében, hiszen meglévõ képességeik is eltérõek. A fogyatékossági támogatás mértéke is a fenti szempontok alapján differenciált. A két kategória így az önellátási képességhez igazodik.

Az esélyegyenlõségi törvény szerint a fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65 %-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Más a helyzet azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek extrém szociális függõségükbõl eredõ társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók. A fogyatékossági támogatás havi összege ezért esetükben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok vagy értelmi fogyatékosok illetve mozgásszervi fogyatékosok és önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik. A fogyatékossági támogatással kapcsolatos igazgatási feladatokat 2000. december 31-ig az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatását végzõ OEP, valamint igazgatási szervei, a fõvárosi és megyei egészségbiztosítási pénztárak látták el. 2001. január 1-jétõl az ellátás megállapítására a területi államháztartási hivataloknak van hatáskörük.

A súlyos fogyatékosság minõsítését - a háziorvos által kitöltött beutaló nyomtatvány alapján - az OEP Országos Orvosszakértõi Intézetének speciális szakértõ bizottsága végzi.

A fogyatékossági támogatás iránti igények elbírálása folyamatosan történik, az ellátás folyósítására 2001. július 1-jétõl került sor.

A fogyatékossági támogatás bevezetése szükségessé tette a hasonló funkciót betöltõ jövedelem-kiegészítõ jellegû ellátások - vakok személyi járadéka, magasabb összegû családi pótlék, súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása - integrálását is, amelyre a szerzett jogok védelmének szem elõtt tartásával került sor.

Az esélyegyenlõségi törvény a fogyatékossági támogatás vonatkozásában csupán keretszabályokat tartalmaz, a súlyos fogyatékosság minõsítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának részletszabályairól a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet rendelkezik. A kormányrendelet kiadására a fogyatékossági támogatás bevezetésének elõkészítésével összefüggõ feladatokról szóló 2235/1999. (IX. 15.) Korm. határozat rendelkezéseinek megfelelõen került sor.

A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a fogyatékossági támogatásra vonatkozó jogi szabályozás hatálybalépése óta 2001. április 30-ig 46.764 igénybejelentés érkezett - eddig 8.685 fõ jogosultságát állapították meg a fogyatékossági támogatásra - az elbíráló szervhez, azaz a területi államháztartási hivatalokhoz. Bár az igénybejelentések számának havonkénti megoszlása egyenlõtlen képet mutat, mégis - figyelemmel az ellátás mértékének 2001. július 1-jétõl történõ növelésére is - a beérkezõ kérelmek számának fokozatos emelkedése prognosztizálható.

A fogyatékos személyek igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében az OEP együttmûködési megállapodásokat kötött a mozgáskorlátozottak, a vakok, a siketek, valamint az értelmi fogyatékosok egyesületeivel. A megállapodások keretében a felsorolt szervezetek közremûködnek abban, hogy a fogyatékos emberek kevesebb utánjárással, saját civil szervezeteik keretében megfelelõ szakszerû segítséget kapjanak a hivatalos ügyintézésben. Mindezeken túlmenõen az OEP sajtótájékoztatót tartott az igényérvényesítés módjáról, és az Egészségügyi Közlönyben a háziorvosok részére tájékoztatót tettek közzé az igényérvényesítés terén, a rájuk háruló feladatok ellátásáról. Mindezen feladatok megvalósítására az OEP több mint 10 millió forintot fordított.

A lakóotthoni ellátás részletes szabályozása törvényi és végrehajtási rendeleti szinten megtörtént. Az 1999. évi LXXIII. törvény 1999. október 1-jével módosította a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt, ezáltal 1999. október 1-jétõl bevezette a lakóotthoni ellátási formát, mint tartós bentlakást nyújtó intézményt, valamint rögzítette az intézményi térítési díj megállapítására vonatkozó szabályokat. A lakóotthon mûködésére vonatkozó részletes szakmai szabályokat a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 1/2000 (I. 7.) SZCSM rendelet tartalmazza.

A fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodó komplex támogató szolgálatok modellkísérleteire vonatkozó pályázat meghívásos körben meghirdetésre került. A támogató szolgálatok kialakítása új feladat, mellyel elõ kívánjuk segíteni a fogyatékos személyek ellátásának integrációját a meglévõ szociális-, család, gyermekvédelmi hálózatba. A modellkísérlet két éves idõtartamú, amely elsõ évben önálló támogató szolgálat létrehozására és mûködtetésére, meglévõ szociális intézmény feladatkörének bõvülésével létrehozott támogató szolgálat kialakítására, már mûködõ támogató szolgálat fejlesztésére és mûködési költségeinek kiegészítésére irányul. A 2001-es évben rendelkezésre álló forrás150 millió Ft, amely kiegészül a Munkaerõpiaci Alap Rehabilitációs Alapjának foglalkoztatás elõsegítését célzó forrásaival, a Fõvárosi Önkormányzat külön megállapodás alapján biztosított támogatásával. A modellkísérlet folytatására 2002. évben 180 millió Ft áll rendelkezésre. A modellkísérletre megyei jogú városi, fõvárosi területi ellátási, kisvárosi, térségi modell, területi elv érvényesítése mellett kerül sor.

A fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodó támogató szolgálatok szakmai és finanszírozási szabályainak kidolgozására a modellkísérlet lefolytatását követõen kerül sor. A támogató szolgálat céljának, feladatának meghatározása megtörtént a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosításának 2001. évi elõkészítése során.

A fogyatékos személyek gondozását biztosító intézményrendszer átalakítására irányuló program kidolgozása megtörtént. A fogyatékos személyeket ellátó tartós bentlakást nyújtó intézmények modernizálására irányuló program célja egyrészt, hogy az önálló életre személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása lakóotthonban történjen, másrészt, hogy az intézeti életformára szoruló fogyatékosok humanizált, modernizált intézményi körülmények között éljenek. A szociális intézmények 2010-ig történõ átalakítása érdekében két éves szakaszokban történõ fejlesztésre 2001-ben modellkísérleti program indul, meghívásos körben 6 intézmény átalakításával. A program 2001. évi lebonyolítására 38 millió Ft áll rendelkezésre.

A tartós bentlakást nyújtó ápoló-gondozó otthonokban élõ fogyatékos személyek helyzetének felülvizsgálata megkezdõdött. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény értelmében a rehabilitációs intézményekben valamint a fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában elhelyezett személyek állapotának felülvizsgálatára van szükség. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a sérült személyek állapotuknak megfelelõ intézményben élnek-e, rehabilitációjuk, fejlesztõ foglalkoztatásuk az adott intézményi kereten belül biztosított-e vagy szükség van esetükben az intézményi ellátás változtatására. A törvény értelmében a vizsgálatot 2001. december 31-ig kell elvégezni. A felülvizsgálatban 2001. évben 156 intézmény érintett, melynek keretében várhatóan 14.700 fõ felülvizsgálata valósul meg. Ezt követõen 180 rehabilitációs intézet lakójának felülvizsgálatára kerül sor. A felülvizsgálatot a törvény értelmében erre a célra megyénként létrehozott (gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter szakemberek és a módszertani intézetek vezetõi) szakértõ bizottság végzi el. A felülvizsgálat lebonyolítására 2000. évre 32 millió Ft, 2001. évben 41,5 millió Ft áll rendelkezésre. A felülvizsgálatot 2001. április 15-ig 4170 fõ esetében végezték el.

Kihirdetésre került a fogyatékos személyek otthonában élõ és a rehabilitációs intézményben elhelyezett személyek állapotának felülvizsgálatáról szóló 11/2000. (X. 18) SZCSM rendelet, melynek alapján a felülvizsgálatra az intézetben végzett alapvizsgálatot követõen kerül sor. Ennek érdekében 32 órás minõsített továbbképzéssel 500 szakdolgozót készítettek fel, akik az alapvizsgálatot végzik. Az alapvizsgálatok elvégzése folyamatban van.

A lakáscélú állami támogatásokat a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet szerint a fogyatékos személyek közül a súlyosan mozgássérültek részesülhetnek - mûszakilag akadálymentes lakás kialakításának többletköltségeire - vissza nem térítendõ állami támogatásban. Erre a célra 2000-ben - az elõirányzott 2 milliárd Ft helyett - 2,258 milliárd Ft-ot költöttek.

Az állami támogatások összegének alakulása (a 2000. december 11-i kormány-elõterjesztés szerint) a következõ:

millió Ft-ban

Megjegyzés: korábban a lakáscélú támogatásokról szóló többször módosított 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet alapján.

Megoldásra váró kérdések között említendõk:

1. a mozgássérültek számára igénybevehetõ akadálymentesítési támogatások kiterjesztése más fogyatékos csoportokra (így pl. a vakok és gyengénlátók részére),
1. az állami támogatású bérlakás program keretében azon pályázatok elõnyben részesítése, amelyek már a mûszaki tervezés idõszakában is figyelembe veszik az akadálymentesítési lehetõségeket,
1. az egy fõre jutó támogatási összegeknek legalább az aktuális inflációnak megfelelõ emelése.

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) az esélyegyenlõségi törvény 24-25. §-ai alapján 1999. január 19-én alakult meg azzal a céllal, hogy segítse a Kormányt a fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatainak ellátásában.

A Tanács feladata a fogyatékos személyeket érintõ jogszabályok tervezeteinek véleményezése, hogy az e csoportra vonatkozó döntésekre, programokra, jogi szabályozásra javaslatot tegyen, az ügyeiket érintõ tevékenységek koordinálásában részt vegyen. A fogyatékos személyek élethelyzetének alakulásáról rendszeresen tájékoztassa a Kormányt és kísérje figyelemmel a Program végrehajtását. A Tanács tagjai az esélyegyenlõségi törvény 25. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen a fogyatékos személyek országos érdekképviseleti szervezeteinek képviselõi; a fogyatékosok érdekében mûködõ non-profit szervezetek képviselõi; a védett munkahelyek szervezetének képviselõi; az önkormányzatok országos érdekképviseletét tömörítõ szövetség képviselõje és a Belügyminisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium képviselõi.

A Tanács két éves mûködése során több, fontos - a fogyatékos személyeket közvetlenül érintõ - jogszabálytervezetet tárgyalt meg és véleményezett. A Tanács folyamatosan mûködteti a mindig körültekintõ és markáns véleményt megfogalmazó, igen aktív Fogyatékosügyi Civil Mûhelyt, amely fontos szerepet tölt be a fogyatékkal élõ személyekkel folytatott párbeszéd széles körûvé válásában.

A Tanács tagja lett a Rehabilitation International (Nemzetközi Rehabilitációs Társaság) nemzetközi szervezetnek.

A Fogyatékosok Esélye Közalapítványt a Magyar Köztársaság Kormánya alapította a fogyatékos személyek jogainak és esélyegyenlõségük biztosításának érdekében megfogalmazott közfeladatok végrehajtásában történõ közremûködés céljából. A Közalapítvány kiemelkedõen közhasznú szervezetként lett nyilvántartásba véve 1999. június 24-én. A Közalapítvány célja a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének, társadalmi integrációjának elõsegítése, a rehabilitációjukban közremûködõk tevékenységének összehangolása és e tevékenységek megismertetése, a rehabilitációs célú átképzések támogatása, szervezése.

A Közalapítvány 2000-ben számos pályázati témakört, programot hirdetett meg a társadalmi esélyegyenlõség megvalósulásának támogatására:

1. Logo, arculatterv kidolgozásának támogatása (keretösszeg 600 ezer Ft). A pályázat célja a Közalapítvány arculatának a megterveztetése. A kiírásra 9 pályázat érkezett, ebbõl 3 pályázatot támogatott a Kuratórium 600 ezer Ft összegben.
1. A fogyatékos személyek társadalmi megítélésének változtatása címû pályázati téma, amely program az integráció népszerûsítését, a fogyatékossággal élõ emberek megismerését, elfogadását tûzte ki célul (keretösszeg 30 millió Ft). A pályázat keretében

1. szakmai jellegû rendezvényeket (konferenciák, kiállítások, bemutatók, fórumlehetõségek a fogyatékos személyek életét feltáró reális kép érdekében). 51 pályázat érkezett, ebbõl 25 pályázatot részesített 8 millió Ft támogatásban a Kuratórium.
1. kiadványokat (információt nyújtó, véleményt formáló tájékoztató anyagok, könyvek, újságok, filmek, hanganyagok készítése). 73 pályázat érkezett, ebbõl 32 pályázatot részesített 9.4 millió Ft támogatásban a Kuratórium.
1. szabadidõs, sport, kulturális tevékenységeket (lehetõség biztosítása a fogyatékos személyek számára mûvészi irányú tehetségük, sport terén elért eredményeik bemutatására, olyan programokra, amelyek során az ép és a fogyatékos emberek közösen vesznek részt kulturális- és sport tevékenységekben) támogatott a Kuratórium. 128 pályázat érkezett, ebbõl 69 pályázatot részesített 12.2 millió Ft támogatásban a Kuratórium.

1. Támogató szolgálatok kialakítása, mûködtetése (keretösszeg 100 millió Ft). A pályázat célja: a fogyatékos személyeket segítõ új típusú szolgáltatás alapjainak lerakása, speciális feladatkörû szolgáltatások modellezése. Több típusú, különbözõ szervezeti keretek között mûködõ, és a helyi szükségletekhez igazodó szolgáltatásokat vállaló segítõ rendszer kiépítése, elterjesztése, országos hálózatának kialakításához segítségnyújtás, és a szociális rendszerbe illesztésének kezdeményezése, egyben non-profit munkahelyteremtés a foglalkozási rehabilitáció háttér-szolgáltatásának megteremtése. A pályázati kiírásra 68 pályázat érkezett, amelybõl 20 pályázatot támogatott a Kuratórium 102 millió Ft összegben. A Közalapítvány a programot 2 éves futamidõvel tervezte.
1. Szakmai képzések (keretösszeg 45 mFt). A Közalapítvány kiemelt feladata a fogyatékkal élõ emberek munka világába való integrációjának elõsegítése (OKJ szerinti szakképzés, betanító szakmai képzés, át- és továbbképzés, valamint képzési eszközök támogatásával). Összesen 29 pályázat érkezett, amelybõl 12 pályázatot részesített 17.8 millió Ft támogatásban a Kuratórium.
1. Akadálymentesítési program (keretösszeg 62 millió Ft). A pályázat célja az akadálymentesítési célú felmérések dokumentációjának a kidolgozása egy településen (településrészen) vagy intézményben, szervezetben az akadálymentesítés felmérése, valamint a kisebb ráfordítással akadály-mentesíthetõ közhasználatú épületek, sportlétesítmények átalakításának támogatása, hogy szolgáltatásaik fogyatékos személyek számára is elérhetõek legyenek. 106 pályázat érkezett, amelybõl 72 pályázatot támogatott a Kuratórium 62.8 millió Ft összegben.
1. Az életvitelt megkönnyítõ segédeszközök beszerzése, kölcsönzése program (keretösszeg 50 millió Ft). A pályázat célja a fogyatékkal élõ emberek sérültségükbõl adódó hátrányaik csökkentése, kompenzálása segédeszközök beszerzésének a támogatásával, tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítás által támogatott eszközök köre jóval szûkebb a meglévõ, és szükséges eszközök körénél. 116 pályázat érkezett, ebbõl 52 pályázatot támogatott a Kuratórium 43.4 millió Ft összegben.
1. Súlyosan, vagy halmozottan sérült személyek szinten tartó, munkavégzõ képességet fejlesztõ foglalkoztatása program (keretösszeg 25millió Ft). A pályázat célja olyan súlyosan sérült emberek foglalkoztatása, akiknél nem várható a munkaerõ piacon való megjelenés, viszont a foglalkoztatás révén állapotukban fejlõdés, vagy legalább az állapot stagnálása várható. 35 pályázat érkezett, amelybõl 19-et támogatott a Kuratórium összesen 25 millió Ft összegben.
1. Házi mûhely kialakítása program (keretösszeg 15 millió Ft). A pályázat célja az önálló életvitelt, illetve a speciális segédeszközök javítását segítõ eszközök beszerzése. Beérkezett 86 pályázat, ebbõl 40 pályázatot támogatott a Kuratórium 11.2 millió Ft összegben.
1. Személyi segítés program (keretösszeg 30 millió Ft). A pályázat célja a fogyatékkal élõ emberek személyi segítése a mindennapi életben. 96 pályázat érkezett, ebbõl 46 pályázatot támogatott a Kuratórium 44.4 millió Ft összegben.

Az esélyegyenlõségi törvény több területet érintõen meghatároz olyan részfeladatokat, amelyek együttmûködésben, a szakminisztériumok összehangolt munkájával oldhatók meg.

Ennek keretében a munkaképesség változás, rokkantság, fogyatékosság, foglalkoztathatóság, rehabilitálhatóság egységes értelmezésének és a különbözõ ágazati jogszabályok összhangjának megteremtése elkezdõdött.

A munkaképesség-változás új minõsítési rendszerének kialakítása az orvosi dokumentáció felülvizsgálatával szintén megkezdõdött.