MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

J/650.
számú
Jelentés

a magyar energiapolitikáról szóló 21/1993. (IV. 9.) OGY határozat végrehajtásáról

1. Az 1993-ban elfogadott magyar energiapolitika céljai és érvényessége *

2. Az energiapolitika általános célkitûzéseinek, illetve a Határozat pontjainak a végrehajtása *

2.1. Piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése *

2.2. A Határozat 2. pontjának a végrehajtása *

2.3. A Határozat 3. pontjának a végrehajtása *

2.4. A Határozat 4. pontjának a végrehajtása *

2.5. A Határozat 5. pontjának a végrehajtása *

2.6. A Határozat 6. pontjának a végrehajtása *

2.7. A Határozat 7. pontjának a végrehajtása *

Az 1990-es évek elején Magyarország egyoldalú és igen nagyarányú energiafüggõségben állt az akkori Szovjetuniótól. Ezen egyoldalúság oka, hogy vezetékes energiahordozó kapcsolataink - az Adria kõolajvezeték kivételével -csak keleti irányban épültek ki. Az 1990. évi rendszerváltozást követõ politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás energiapolitikánk újragondolását, és a piacgazdasági követelményekhez történõ igazítását igényelte. A magyar energiapolitikát széleskörû szakmai-társadalmi-politikai egyeztetéseket követõen, 1992-ben fogadta el a Kormány, majd 1993-ban az Országgyûlés.

A magyar energiapolitika fõbb alapelvei a következõk voltak:

1. Az energiaellátás biztonságának a megõrzése, fokozása, ezen belül:

• az egyoldalú energiaimport-függés mérséklése, az energia-beszerzés diverzifikálása, technikai-mennyiségi feltételeinek megteremtése;
• a stratégiai készletek, tartalék kapacitások növelése.

1. Az energiatakarékosság szerepének fontossága, az energiahatékonyság növelése, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének fokozása.
1. A környezetvédelmi szempontok érvényesítése mind a meglévõ energiatermelõ és -fogyasztó berendezéseknél, mind a jövõbeni fejlesztéseknél.
1. A legkisebb költség elvének - a versenyelemek fokozatos bõvítésével - érvényesítése az energiarendszer fejlesztésénél és mûködtetésénél.
1. Piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése annak érdekében, hogy az energiafogyasztók védelme megvalósuljon, és a magyar energiagazdaság fokozatosan képes legyen alkalmazkodni a majdan kialakuló egységes európai energiapiachoz.
1. A szénbányászat helyzetének rendezése a nemzetgazdasági szempontok elõtérbe helyezésével.
1. Az energetikai döntéseknél és az ezekhez kapcsolódó államigazgatási eljárásoknál a nyilvánosság szerepének fokozása; az adott döntésekben, eljárásokban közvetlenül érintett társadalmi környezet véleményének a figyelembevétele.

Az 1993. évi magyar energiapolitika alapelvei, stratégiai céljai az európai integrációs törekvéseinkkel, a piacgazdaság megvalósulásával, a verseny mind szélesebb kiterjesztésével vannak összhangban. Az Országgyûlés által 1993-ban elfogadott energiapolitikai alapelvek, stratégiai célkitûzések ezért ma is iránymutatóak.

Az Országgyûlés az energiapolitika megtárgyalását követõen hozott 21/1993. (IV. 9.) OGY határozatában (továbbiakban: Határozat) erõsítette meg az energiapolitika alapelveit és írta elõ a végrehajtás feladatait.

Az Országgyûlés által 1993-ban jóváhagyott energiapolitika egyik legfontosabb stratégiai célkitûzése a piackonform tulajdonosi, szervezeti, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése (e célkitûzésbõl a Határozat kiemelten csak a jogrend kialakítására tért ki).

Mindezek elõfeltétele a szervezeti (társasági) átalakítás volt. Ennek keretében a villamosenergia-iparban háromszintû rendszer jött létre. Külön csoportba kerültek az erõmûvek, az országos alaphálózat mûködtetéséért felelõs szállító (Magyar Villamos Mûvek Rt.) és a fogyasztók kiszolgálásáért felelõs szolgáltatók. A szállító és a szolgáltató monopol jogokkal rendelkezik, de ellátási kötelezettséggel is rendelkeznek.

A földgáz-ellátásban kétszintû rendszert vezettek be, ahol a gázértékesítõ felelõs az országos szintû ellátásért, a gázszolgáltató pedig a fogyasztók kiszolgálásáért.

Meg kellett alkotni az energia szektor piackonform és tulajdonsemleges törvényi szabályozását. Az 1993-ban, illetve 1994-ben hatályba lépett bánya-, villamos-energia- és gáztörvények már a tulajdonosi szerkezettõl függetlenül szabályozták az engedélyköteles tevékenységek gyakorlásának a feltételeit, valamint a szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszonyokat. Megalakult a Magyar Energia Hivatal (továbbiakban: Hivatal), amelynek alapvetõ funkciója a földgáz és a villamos energia árszabályozás elõkészítése, az energetikai társaságok mûködési engedélyének kiadása, illetve a fogyasztók érdekvédelme (ez utóbbit megerõsítette az 1997. évben elfogadott fogyasztóvédelmi törvény is). A Hivatal 1998-tól a távhõszolgáltatási szektor szabályozásában is szerepet kapott.

A Kormány 1994-ben határozatokat hozott a gáz- és áramszolgáltatók, a villamosipari-társaságok és a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. privatizációjának a feltételrendszerérõl. Az energetikai társaságok privatizációjának lehetséges korlátait a fennmaradó állami tulajdon mértékének a meghatározásával szabályozta. A privatizációs törvény értelmében a Magyar Villamos Mûvek Rt-nél 50%+1 szavazat, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt-nél 25%+1 szavazat a fenntartandó állami vagyonhányad. A többi energetikai társaságoknál az állam tulajdonában tartósan csak egy ún. "szavazatelsõbbségi részvényt" kell megtartani. A privatizációs törvény a szavazatelsõbbségi részvényhez kapcsolódó állami jogokat tételesen rögzítette.

Az Európai Unió legtöbb tagállama - helyzetükbõl adódóan- fordított sorrendben hajthatták/hajthatják végre az energetikai társaságok privatizációját. Elõbb felszabadítják a piacot, és csak ezt követõen privatizálják a társaságokat. A 3. ábra is mutatja, hogy Magyarország élenjár az energiaszektor privatizációjában Kelet- és Közép-Európában.

• a nyolc erõmûvi társaságból hat többségi, szakmai befektetõi tulajdonba került, ezen belül öt erõmûtársaság külföldi, egy pedig magyar társaságok többségi tulajdona,
• a hat gázszolgáltató és hat áramszolgáltató társaság többségi tulajdonosai külföldi cégek, illetve azok hazai leányvállalatai,
• a MOL Rt. részvényei - a 25% + 1 szavazat állami tulajdonhányad fenntartásával - hazai és külföldi pénzügyi befektetõk tulajdonában vannak,
• az MVM Rt. és két erõmûvi társaság állami tulajdonban maradt.

Az energiatörvények árszabályozási fejezetei tartalmazzák az ármegállapítás során figyelembe veendõ követelményeket és alapelveket, ugyanakkor az árképzés és áralkalmazás részletes szabályainak kialakítását a Hivatal hatáskörébe utalják.

A törvények rendelkeznek arról, hogy 1997. január 1-tõl az áraknak tartalmazniuk kell:

• az indokolt befektetések költségeit,
• a hatékonyan mûködõ szervezetek (engedélyesek) költségeinek megtérülését,
• valamint a tartós mûködéshez szükséges nyereséget.

A hatósági árszabályozás körében maradt földgáz és villamos energia árak kialakításáról a Kormány 1995-ben több határozatot hozott. E határozatok rögzítették, hogy az árakban 8%-os tõkearányos nyereséget kell biztosítani. Az alkalmazott árak jövõbeni alakulásának kiszámíthatósága érdekében a Hivatal árképleteket dolgozott ki, külön-külön a termelõkre, a szállítókra és a szolgáltatókra.

Az árszámítás bázisa az 1997. január elején megállapított ár, amelynek az alakulását a hazai infláció mértéke, a tüzelõanyagként felhasznált energiahordozók árváltozása, a világpiaci energiaárak változása, illetve a forint árfolyamának az alakulása határozza meg. Az árképletek érvényességi ideje villamos energiánál 2000. december 31., földgáznál 2001. december 31.

Az 1995-1997. évek között fokozatosan közeledtek a hatósági földgáz és villamos energia árak a világpiaci szinthez, a keresztfinanszírozás jelentõsen mérséklõdött. A tarifareform elsõ lépése 1999. júliusától kezdõdõen valósult meg. Az energetikai társaságok korábbi gazdálkodási problémáit az új árszabályozás megszüntette.

A magyar energiapolitikának az Európai Unió energiapolitikájához való illeszkedését, annak végrehajtását a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 1991-ben, 1995-ben és 1999-ben vizsgálta/vizsgálja meg. E vizsgálatok megállapították, hogy Magyarország energiapolitikai célkitûzései, valamint azok megvalósításának üteme összhangban van az uniós elvárással. Hasonló megállapítást tett országvéleményében az Európai Unió Brüsszeli Bizottsága is.

Az 1993-ban célul kitûzött piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozás feltételrendszere mára teljesült. A magyar gazdaság és a társadalom számára a legfontosabb célkitûzés jelenleg az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megvalósítása. Az energiapolitikai alapelvek a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevõ, az egységes európai energiapiac részeként mûködõ, hatékony hazai energiapiac kialakítása, valamint a gazdaság versenyképessége növelése, a fogyasztók védelme érdekében a következõkkel bõvültek, illetve módosultak:

• földgáz és villamos energia versenypiac kiépítése az indokolt piacnyitás ütemében és mértékéig,
• versenyképes távhõszektor kialakítása,
• a megmaradó monopóliumok átlátható szabályozása, a versenypiac és a fennmaradó közüzemi ellátás együttes szempontjainak érvényesítése.

A Kormány az energiapolitika megvalósítása során gondoskodjon arról, hogy a gazdaság és a lakosság energiaigényei mindenkor kellõ biztonsággal, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, gazdaságosan kielégítésre kerüljenek. A fejlesztéspolitika megvalósítása során törekedjék az ország egyoldalú importfüggõségének fokozatos feloldására.

Az 1990-es évek elején az ipari szerkezet átalakulása következtében egyes termelõ tevékenységek leépültek. A gazdaság teljesítõképessége 1993-ban süllyedt a mélypontra, ekkor az összenergia-felhasználás 1058 PJ volt (ez az 1987. évi, a gazdasági recessziót megelõzõ 1356 PJ-nak a 78 %-a). Az energiaigények ezen idõszakot követõen gyakorlatilag stagnáltak, 1998-ban az összenergia-felhasználás 1052 PJ volt. Hasonló visszaesés következett be a villamosenergia-felhasználásban, de itt az igények 1993 után lassan emelkedtek. (A csúcsigény 1989-ben 40.7 TWh volt, szemben az 1998. évi 37.5 TWh-val.)

Az import részaránya az összenergia-felhasználásban 1993-ban 63% volt, ez 1998-ra 69%-ra nõtt. Az energiaellátás 1993-1999. évek között zavartalan volt.

Magyarország összenergia-felhasználásában a földgáz részaránya mintegy 37%. A földgáz az ország primer energiaellátásában a jövõben is kiemelt szerepet fog játszani, volumenében és arányában is növekedni fog.

A földgázgázigények növekedését döntõen két tényezõ magyarázza:

• A gázhálózatra kapcsolt lakossági fogyasztók száma a 90-es években mintegy 100 ezer új fogyasztóval bõvült évente.

• A villamosenergia-rendszer fejlesztése a 90-es években földgáztüzelésû blokkokkal történt, ezáltal a villamosenergia-termelés földgázszükséglete jelentõsen emelkedett.

A hazai kõolaj-feldolgozás jelenlegi állapota kapacitás-felesleggel jellemezhetõ, a mintegy 7 Mt-ás belföldi igény kielégítésére 11 Mt-ás desztillációs kapacitás áll rendelkezésre. A korszerû motor-hajtóanyagok gyártására rendelkezésre álló kapacitás-felesleg ennél lényegesen kisebb. (A kihasználás 80% körüli, ami a dél-európai finomítók kapacitás-kihasználási sávjába esik.) A kõolaj-feldolgozás túlnyomó része - nem technikai, vagy stratégiai korlátok miatt, hanem gazdasági megfontolásból - jelenleg is orosz import kõolajon alapul, s az import részaránya a csökkenõ hazai termeléssel összefüggésben növekvõ mértékû.

A lakossági szénellátás - a szénbánya bezárások ellenére - zavarmentesnek ítélhetõ. Ez részben a lakossági energiafelhasználáson belül a szén részarány mérséklõdésével, részben pedig az új típusú - környezet szempontjából elõnyösebb - import szenekre való áttéréssel magyarázható.

Villamosenergia-behozatalunk korábban meghaladta a 11 TWh-t, és a rendelkezésre álló import teljesítmény 1850 MW volt. Jelenleg mintegy 2 TWh az éves behozatal, az igénybe vett import teljesítmény pedig mintegy 450 MW.

A földgáz-beszerzés diverzifikálása érdekében megépült, és 1995-ben üzembe lépett az ún. HAG vezeték Baumgarten és Gyõr között. Ennek 4,5 Mrd m³/év kapacitásából a magyar fél hosszú távon évi 3,0 Mrd m³-t kötött le. A HAG vezeték a baumgarteni csomópontban csatlakozik az osztrák gázvezeték rendszerhez és több magisztrális távvezetékhez (a TAG-hoz, a WAG-hoz és a Nyugat-Európába menõ orosz gázvezeték rendszer déli szárnyához). E gázvezeték üzembehelyezését követõen a MOL Rt. nyugati beszállításokra már több szerzõdést kötött.

Magyarország kõolaj-ellátása, tekintettel a kétoldalú betáplálási lehetõségre (keletrõl, Oroszország felõl a Barátság vezetéken, délrõl, az Adria tengerrõl az Adria vezetéken), megfelelõnek mondható. Az Adria vezeték azonban a 90-es években a jugoszláviai háborús események miatt hosszabb idõszakban használhatatlan volt. A keletrõl érkezõ kõolaj eladásában a jövõben is érdekelt marad a valutahiányban lévõ Orosz Föderáció, valamint a hasonló helyzetben lévõ tranzitáló Ukrajna. A keleti irányú beszerzés távlatilag is gazdaságosabbnak tûnik a déli irányúnál.

A villamosenergia-ellátás színvonalának növelése céljából 1990-ben indította Magyarország a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCPTE-hez) való kapcsolódás folyamatát. A csatlakozási tervhez társultak a cseh, a lengyel és a szlovák villamosenergia-rendszerek is, így a csatlakozási folyamat e négy ország együttmûködésében valósult meg. A négy ország villamosenergia-rendszerét magában foglaló CENTREL rendszeregyesülés 1992. évi megalakulását követõen 1995. október 18-án lépett párhuzamos üzembe az UCPTE-vel. 1999. január 1. óta a magyar villamosenergia-rendszer - a CENTREL többi tagjával együtt - az UCPTE társult tagja.

A következõ években a villamosenergia-termelés 39%-át adó nukleáris erõmû forrás diverzifikációja is megoldódhat. A finnországi atomerõmûvek angliai gyártmányú fûtõelemeket használnak próbaüzemben, a Paksi Erõmûvel megegyezõ technológiájú erõmûvekben.

Az Országgyûlés által 1993-ban elõírt diverzifikációs célkitûzések új vezeték kapcsolatok révén történõ megvalósítása, valamint az UCPTE társult tagság elérése mellett fontos energiapolitikai feladat volt a nyugat-európai szervezeti, intézményi kapcsolatok kialakítása. E téren az egyik legjelentõsebb lépés, hogy az OECD tagságunkat követõen, elsõként a volt szocialista országok közül, Magyarországot 1996-ban felvették a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) tagjainak sorába. Ezen intézményi csatlakozást már az Országgyûlés ratifikálta, törvényi kihirdetése megtörtént.

Magyarország e szervezet tagjaként részesévé vált annak a bonyolult védelmi mechanizmusnak, amely az olaj-kínálat regionális vagy globális csökkenése esetén is megõrzi a tagországok gazdaságának mûködõképességét, mérsékli az energiaellátás zavarainak súlyos következményeit.

Magyarország IEA tagsága fontos kiegészítõ eleme az OECD-vel való együttmûködésnek, elõsegíti fõ törekvésünket, gazdaságunk felzárkózását a világ fejlett országaihoz. Megszilárdítottuk energiaellátási helyzetünket, megnõttek az ellátás diverzifikációjába való tõkebevonás esélyei. Elismertté válik földrajzi helyzetünkbõl adódó tranzit szerepünk és nemzetközi pozíciónk erõsödik. OECD tagfelvételünket követõen az e testületen belül mûködõ Atomenergia Ügynökség (NEA) is felvette tagjai sorába Magyarországot.A NEA valamennyi tagország számára a világ legjobb nukleáris szakértõi környezetét biztosítja.

Az európai integráció felé tett fontos lépés volt, hogy Magyarország 1995. februárjában aláírta az Európai Energia Charta záróokmányát, s az ehhez kapcsolódó egyéb dokumentumokat. Ez az összeurópai érdeket szolgáló kezdeményezés hivatott megkönnyíteni a kelet-nyugati irányba történõ energiaszállítás és a nyugat-keleti irányban kialakuló tõke- és technológia-transzfer közötti összhangot. Mindez egybeesik Magyarország külpolitikai céljaival. Az országgyûlési ratifikáció, valamint a törvényi kihirdetés megtörtént.

1993-ban lépett hatályba a stratégiai kõolaj és kõolajtermék készletezés feltételeit és intézményét szabályozó törvény. Ennek elõírása alapján 1999-ig fokozatosan - az elõzõ évi nettó importra vetítetten - 90 napos szintre kellett növelni a stratégiai készletet. 1993. év végén az ország mintegy 20 napra elegendõ biztonsági készlettel rendelkezett, s 1998. végére elértük a 90 napos készletszintet. Jelenleg a stratégiai készletszint 100 nap, mely a nagyvállalatoknál lévõ készletekkel 145 napra egészül ki.

Földgázból a téli idõszak csúcsigényeinek kielégítésére jelenleg 2,8 Mrd m³ gáz föld alatti tárolására van lehetõségünk, amely 0,6 Mrd m³-rel növekszik a közeljövõben átadásra kerülõ zsanai tároló második ütemének kapacitásával. Az ellátás kockázatainak mérséklése szükségessé teszik a gáztárolók és a tárolt földgázt a fogyasztókhoz eljuttató szállító-kapacitások további - a téli csúcsigény növekedés biztonságos kielégítését lehetõvé tevõ - bõvítését. E fejlesztések költségeinek az árban történõ elismerését biztosítani kell.

A villamosenergia-fogyasztók biztonságos ellátása, valamint a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez történõ csatlakozásunk megkövetelte, hogy megfelelõ mértékû ún. szekunder tartalék kapacitással rendelkezzen a magyar villamosenergia-rendszer (az UCPTE keretében valamennyi együttmûködõ partnernek rendelkeznie kell a saját rendszerében a legnagyobb mûködõ blokknak megfelelõ kapacitású, perces nagyságrendû idõtartamon belül mobilizálható tartalékkal). E tartalék célokat szolgáló erõmûvi kapacitás Sajószögeden és Litéren épült, egyenként 120 MW-os teljesítménnyel. Lõrinciben folyamatban van egy 160 MW teljesítményû csúcskapacitás építése. E rendszerirányítási és csúcsgazdálkodási szempontból fontos létesítmények megvalósulásával a tartalék kapacitások terén az UCPTE követelmények teljesültek.

Az 1995-ben hatályossá vált környezetvédelmi törvényt követte az erõmûvi kibocsátásokat szabályozó 22/1998. (VI.26.) KTM rendelet, mely az 50 MW_th és az ennél nagyobb hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak kibocsátási határértékeit írja elõ.

Az új levegõtisztaság- védelmi jogszabály meglévõ erõmûvi tüzelõberendezések esetében 2004-ig türelmi idõt biztosít az EU konform kibocsátási határértékek betartására. A rendelet szerint azonban a moratórium lejártával a határértékeket túllépõ erõmûvek tovább nem üzemeltethetõek, a környezetvédelmi hatóság által leállításra kerülnek.

A kénemisszió csökkenés eddig a fluid tüzelésû kazánoknál (Bakonyi Erõmû Rt. Ajkai Üzeme) és a Mátrai Erõmûben a 3x200 MW-os blokkok elsõ egységének környezetvédelmi beruházásánál következett be.

A magyar erõmûrendszer fejlesztésének keretében az új erõmûveket úgy kell megvalósítani, hogy azok a környezetvédelmi elõírásokat maradéktalanul teljesítsék. A fenntartható fejlõdés biztosításának egyik legfontosabb eleme energetikai szempontból a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos költségek elismerése, beleértve az externális költségeket is. E költségeknek árban történõ megjelenése társadalmilag indokolt, mértékének idõbeni ütemezése azonban szociál- és gazdaságpolitikai megfontolásokat igényel. Ennek során figyelembe kell venni a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét, valamint az infláció mértékére gyakorolt hatást.

A környezetvédelmi elõírások teljesítése döntõ részt a levegõ tisztasággal van összefüggésben. E területet két levegõszennyezõ kibocsátásával kapcsolatos nemzetközi vállalás érinti:

• a Kén-II. Egyezmény szerint az ország kéndioxid kibocsátását - az 1980. évi szinthez képest - 2010-ig 60%-kal kell csökkenteni;
• a Kyoto-i Klímaegyezmény szerint az ország széndioxid kibocsátását - az 1985-1987. év átlagához képest - 2010-ig 6%-kel kell mérsékelni.

A Kén-II. Egyezmény vállalásaival összhangban van az új levegõtisztaság-védelmi szabályozás, valamint a fokozódó energiatakarékosságra irányuló kormányzati szándék. A Kyoto-i Egyezmény is szükségessé teszi az energiatakarékossági tevékenység javítását, valamint a hazai energia-felhasználáson belül a megújuló energiahordozók részarányának erõteljes növelését. Az elért eredményeket és az energiatakarékossági és környezetvédelmi programokat részletesen a következõ fejezet ismerteti.

Az európai integráció több, energetikát érintõ fontos következménnyel jár, ilyenek:

• a közösségi irányelvek (gáz és villamos energia) honosításával kialakul a versenypiac. Az energetikai fejlesztések üzleti alapon valósulnak meg, az állami kockázat átvállalást felváltja a befektetõi üzleti kockázat;
• a hazai energiafelhasználás biztonságát nem nemzetgazdasági szinten, hanem az összeurópai piac részeként kell garantálni. Az egységes európai energiapiac kiépülése csökkenti a hazai igénybecslés pontosságának a szükségességét, az ehhez tartozó tartalékkapacitások kiépítésének és fenntartásának a terheit;
• a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek és a Magyarországon is hatályba lépett szigorú európai környezetvédelmi normák miatt a hazai károsanyag kibocsátás mértékét jelentõsen kell csökkenteni néhány éven belül. A károsanyag kibocsátás mérséklésének a szükségessége is igényli az energiatakarékosság fokozását, valamint az energiafelhasználásban a megújuló energiahordozók arányának a növelését.

A csatlakozás során fellépõ követelmények mellett az energiaellátás biztonságának további növelése érdekében elõ kell segíteni a többirányú piaci kapcsolatok bõvítését, valamint - kihasználva az ország tranzitálásra alkalmas földrajzi elhelyezkedését - a földgáz külkereskedelem további diverzifikációját lehetõvé tevõ vezeték-építéseket.

A Kormány dolgozzon ki átfogó, országos energiatakarékossági, illetve energiahatékonyság növekedést elõsegítõ programot és gondoskodjon a program érvényre juttatásáról. A programtól várható eredményeket az energiaprognózisok készítésekor és az erõmûpark fejlesztésekor vegye figyelembe.

A Kormány 2399/1995. (XII. 12.) határozatában jóváhagyta "Az Országos Energiatakarékossági, illetve Energiahatékonyság Növekedést Elõsegítõ Cselekvési Programot". Ebben elrendelte az állam pénzügyi támogatási szerepvállalásának kidolgozását. A program egyes elemei megvalósultak, jelentõs részük azonban nem, mivel az akkori Kormány a határozat végrehajtásához nélkülözhetetlen pénzügyi eszközöket nem hozta létre.

Az energiapolitika országgyûlési elfogadását követõen megszülettek az energetika egyes fõbb ágazatainak mûködését szabályozó törvények és alacsonyabb szintû jogszabályok. Ezek rendelkeztek az energiatakarékossági követelmények jogi érvényre juttatásáról, az intézményi feltételek megvalósításáról. Az állami szerepvállalás és pénzügyi eszközrendszer piackonform kialakításának gyakorlati megvalósítására - a gazdasági stabilizációs intézkedések, a központi költségvetés helyzete következtében - a késõbbiek során sem volt lehetõség.

Kis mértékû, közvetlen állami szerepvállalásra 1996-ban nyílt lehetõség, amikor a Kormány 1113/1996. (XI. 29.) számú határozatában rendelkezett az Energiatakarékossági Hitel Program létrehozásáról, évente meghatározandó cél- és eszközrendszerrel. E konstrukció 1997-ben és 1998-ban összesen 1,8 Mrd Ft hitelt biztosított a helyi önkormányzatok tulajdonában lévõ közintézmények energiaracionalizáló beruházásaira, 50%-os kamat-preferenciával, amelynek forrása a Gazdaságfejlesztési Célelõirányzat volt. 1999-ben a hitelprogram folytatódik, amelyrõl az 1025/1999. (II. 26.) számú kormányhatározat rendelkezett. E döntés szerint folytatódik a helyi önkormányzati közintézmények energetikai korszerûsítése (1 Mrd Ft hitelkerettel, 50%-os kamatpreferenciával), valamint megkezdõdik a távhõellátó-rendszerek állami támogatás melletti felújítása (a szolgáltatói oldalon üzleti alapú, kedvezõ kamatozású hitelkonstrukcióval, a fogyasztói oldalon vissza nem térítendõ állami hozzájárulással).

Az Európai Unió Brüsszeli Bizottsága által 1997-ben készített országvélemény megállapította, hogy Magyarország energiapolitikai célkitûzései, valamint azok megvalósításának üteme összhangban vannak az uniós elvárásokkal. Az országvélemény hangsúlyozottan kiemeli, hogy energiahatékonyságunk a fejlett országokkal való nemzetközi összehasonlításban alacsony és a környezet védelmére tett intézkedéseink nem elégségesek.

A Gazdasági Minisztérium - az európai energiahatékonysági színvonal közelítése érdekében - kidolgozta az új energiatakarékossági stratégiát, amelyhez cselekvési programot is kapcsolt.

A Kormány 1999. szeptember 21-i ülésén elfogadta a 2010-ig szóló energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát, és a megvalósulást segítõ komplex Cselekvési Programot [1107/1999. (X.8.) Korm. hat.].

A Program fõbb célkitûzései, hogy 2010-ig a

• GDP mintegy 5% évi átlagos növekedési üteme mellett az energiafelhasználás ne haladja meg az 1,5%/év növekedést. Ehhez az energiaigényességnek évi 3,5%-kal kell mérséklõdnie.
• A részben államilag támogatott energiamegtakarítási tevékenységek révén 2010-re kb. 75PJ/év hõértékû energiahordozó megtakarítása, illetve hazai megújuló energiahordozókkal történõ kiváltása szükséges. E megtakarítások révén a kéndioxid kibocsátás 50 kt/év, a széndioxid kibocsátás pedig 5Mt/év mértékben mérséklõdik.

Az országos energiafelhasználás 7%-ának megfelelõ 75 PJ/év energiahordozó megtakarításához 2010-ig mintegy 195 Mrd Ft beruházási ráfordítás szükséges, melynek forrásai: 77 Mrd Ft saját erõ, 85 Mrd Ft hitel, 18 Mrd Ft nemzetközi és 15 Mrd Ft vissza nem térítendõ állami támogatás. Ezeken túlmenõen mintegy 35 Mrd Ft állami kamattámogatás.

A Program indítása 2000. év elején kezdõdik. A jelenleg rendelkezésre álló központi források azonban szükségessé tették a Program idõbeni fokozatos felfutását. A 2000-2001. években a Program központi finanszírozási forrása a Gazdaságfejlesztési Célelõirányzat, melybõl a Program évente 1-1 Mrd Ft-tal részesül. 2002. elejétõl a hazai központi források növelésével a támogatás mértékét évi 5-6 Mrd Ft-ra szükséges növelni.

A kormányhatározat rendelkezik a jelenleg széttagoltan mûködõ központi energiatakarékossági programok hatékony szervezeti feltételeit biztosító egységes állami intézményrendszer kialakításáról. A Program rendszergazdája a Gazdasági Minisztérium. A jelenleg széttagoltan mûködõ központi energiatakarékossági programokat - a szakemberek átcsoportosításával - az Energia Központ Kht.-ba kell integrálni. E szervezetet a feladatoknak megfelelõen fejleszteni kell.

A kormányhatározat intézkedik tizenöt pontból álló Cselekvési Program indításáról és közzétételérõl.

A Program kiemelt támogatási célterületei a 2000-2001. években:

• az energiatakarékos tudatos társadalmi gondolkodást elõsegítõ oktató, szervezõ és ismeretterjesztõ programok;
• a távhõellátó-rendszerek fogyasztó és szolgáltató oldali korszerûsítése, a mérés és szabályozás mûszaki feltételeinek biztosítása;
• az alternatív energiahordozók felhasználásának a bõvítése, ezen belül a mezõ- és erõgazdasági hulladékok, a geotermikus energia, valamint a napenergia hasznosítása.

A Magyarországon mûködõ, energia-megtakarítást segítõ fõbb programokat a 2. táblázat foglalja össze.

Az energia-megtakarító beruházások hatékonyságát bemutatni legcélszerûbben a már több éve mûködõ két program eredményeivel lehet. Ezek a "német szénsegélybõl" létrehozott Energiatakarékossági Hitel Alap (amelyhez nem társul költségvetési hozzájárulás), valamint az Energiatakarékossági Hitel Program.

E két program keretében, az 1992-1998. évek közötti idõszakban, összesen 12,6 Mrd Ft értékû beruházás valósult meg, mintegy 8,8 Mrd Ft kedvezményes kamatozású hitel segítségével, s 3,8 Mrd Ft vállalkozói tõke bevonásával. A beruházási költségek átlagos megtérülési ideje 3-4 év. Az elért energia-megtakarítás 6,2 PJ/év, az energiaköltség-megtakarítás pedig 4,3 Mrd Ft volt.

A Gazdasági Minisztérium elkészítette a távhõellátó-rendszerek korszerûsítésének programjáról szóló kormány-elõterjesztést. Ennek Kormányhoz történõ benyújtása megtörtént.

A távhõellátó-rendszerek korszerûsítése során mintegy 77 Mrd Ft beruházási ráfordítással 13 PJ/év (a jelenlegi távhõfelhasználás kb. 20%-a) hõértékû energia és mintegy 16 Mrd Ft/év (a jelenlegi költségszintnek 15-20%-a) költség-megtakarítás valósítható meg 2010-ig. Az összes ráfordítás forrásai: 24 Mrd Ft saját erõ, 44 Mrd Ft hitel, 9 Mrd Ft vissza nem térítendõ állami támogatás.

A 2000-2004. közötti idõszakban az Energiatakarékossági Program pénzügyi kerete nem nyújt teljes fedezetet ezen alprogram beruházási költségeire, ezért társfinanszírozási forrásként, ezen idõtartam alatt szükséges bevonni a Környezetvédelmi Alap Célfeladatot is.

A távhõ-rekonstrukciós program finanszírozási alapelve, hogy

• a szolgáltatói (primer) oldali korszerûsítéseknél az állami szerepvállalás kamattámogatás;
• a fogyasztói (szekunder) oldali korszerûsítéseknél pedig vissza nem térítendõ támogatás.

A pályázati rendszerben mûködõ távhõellátó-rendszerek korszerûsítési programjában csak azon helyi önkormányzatok, illetve távhõszolgáltató társaságok vehetnek részt, amelyek független szervezet által elvégzett veszteségfeltáró vizsgálattal, illetve pénzügyi audittal rendelkeznek.

A kormányhatározat mellékletét képezi a program megvalósítását segítõ intézkedési terv, amelyben a Kormány kijelöli a program céljainak megvalósulását segítõ fõ feladatokat. Ezek a következõk:

• Kiemelten támogatandó célterületek, ezen belül
• a prioritást élvezõ célterületek (a mérés szerinti elszámolás, a költség-megosztás mûszaki feltételeinek a megteremtése);
• a támogatott területek (kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés növelése, a hõelosztó és -szállító vezetékek veszteségeinek csökkentése, a megújuló energiahordozók és hulladékok felhasználásának bõvítése).
• Veszteségfeltárás, auditok.

Mivel alaperõmû kérdésében megalapozott döntés még nem hozható, a Kormány folytassa az esetlegesen szükségessé váló alaperõmû döntés elõkészítõ munkáit. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követõen a beruházás szükségességére, feltételeire, az erõmû típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellõ idõben terjessze az Országgyûlés elé.

Az erõmû létesítési folyamat demokratizmusának, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételének biztosítására adta ki a Kormány a 146/1992. (XI. 4.) kormányrendeletet, amelyet a 73/1996. (V. 22.) kormányrendelet váltott fel. E rendelet elõírja - meghatározott erõmû nagyság felett - a létesítésben érintett társadalom korrekt tájékoztatását és véleményének kötelezõ figyelembevételét. A rendeletek megjelenése óta tizenkét erõmû létesítése már közösségtájékoztatási-közmeghallgatási folyamat keretében indult meg.

1996. decemberében nyújtotta be jelentését az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium a Kormány, majd az Országgyûlés részére az erõmûrendszer 2010-ig kitekintõ fejlesztési stratégiájáról. Ezt az Országgyûlés illetékes bizottságai megtárgyalták és a Gazdasági Bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

A jelentés Országgyûléshez történõ benyújtása után az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és a Hivatal kidolgozta az erõmû létesítés engedélyezési eljárásrendjérõl és a versenyeztetés általános szabályairól szóló együttes irányelvet, amelynek szellemében a Magyar Villamos Mûvek Rt. - a villamos energia törvényben elõírtak alapján - 1997. július végén meghirdette a kapacitás létesítési pályázatot.

Az MVM Rt. két pályázati felhívást tett közzé összesen 1900 MW kapacitásra. Az elsõ pályázat keretében pályázni lehetett 20 MW és 200 MW közötti névleges teljesítményû, menetrend tartó, közcélú erõmû egység létesítésére. A második pályázat keretében pedig 200 MW-t meghaladó névleges teljesítményû, menetrend tartó, közcélú erõmû egység létesítésére.

Az elsõ pályázat tárgyát képezõ erõmûvi kapacitásoknak 2001. január 1. - 2003. december 31. között, a második pályázat nagy kapacitású erõmûveinek 2004. január 1. - 2005. december 31. között kellett a kereskedelmi üzemet megkezdenie az eredeti kiírás szerint. A két pályázatra összesen 13200 MW-nyi ajánlat érkezett.

Az 1996. és 1997. évek kedvezõ változásai - jelentõs gazdasági növekedés, stagnáló, illetve csökkenõ energiaigények - szükségessé tették a korábbi, 2010-ig kitekintõ villamosenergia-igény prognózis felülvizsgálatát. Ennek eredményeként új igényelõrejelzés készült, amely jelentõsen csökkentette az új erõmûvi kapacitás igényeket is. Ez szükségessé tette az elsõ fordulóban kiírt pályázatok erõmûvi kapacitásainak módosítását, amely 1998. év elején megtörtént. A módosítás a következõ volt: az elsõ pályázatnál 500 (± 200) MW 2002-2004 közötti belépéssel, a második pályázatnál 600 (± 200) MW 2004-2006. közötti belépéssel feltételrendszerre változott a kiírás.

Az értékeléseket követõen az MVM Rt. két - a pályázaton indult - erõmûvet hirdetett ki gyõztesnek: az AES Fõnix Kft. által benyújtott, a Tiszaújvárosi Tisza-II. Erõmû telephelyén megvalósítani tervezett 191 MW beépített teljesítõképességû, gázturbinás, kombinált ciklusú, és a Budapesti Erõmû Rt. pályázó által Kispesti Erõmû megnevezéssel benyújtott 110 MW teljesítõképességû, gázturbinás, kogenerációs, kombinált ciklusú projektet. A két gyõztes erõmû 7000 órás kihasználás esetén 6,43 Ft/kWh, illetve 6,87 Ft/kWh átlagos költséggel bocsátja rendelkezésre a termelt villamos energiát, ami az MVM Rt. akkori 7,13 Ft/kWh átlagos vételárához képest nagyon kedvezõnek minõsíthetõ. A nagyteljesítményû blokkoknál az MVM Rt. nem hirdetett gyõztest.

A villamosenergia-rendszer fejlesztésében az elmúlt évtizedben, valamint a közeljövõben is tüzelõanyagként elõtérbe került a földgáz. A már megépült (Dunamenti, Kelenföldi Erõmû), valamint a létesítés alatt álló (Csepeli, Algyõi, Inke-Liszói, Kispesti, AES-Fõnix Erõmû) mind földgáz bázison üzemelnek. Ez a folyamat a környezetszennyezés jelentõs mérséklõdéséhez vezet, és fokozza nemzetközi környezetvédelmi vállalásaink teljesíthetõségét.

Az igényprognózisok, illetve a középtávú erõmû stratégia szerint a meglévõ és épülõ (szerzõdött) kapacitásokon túl 2004-ig nincs szükség új erõmûre. Az erõmû építési programban az Európai Unió országainak kapacitás kínálatát, ennek beszállítási lehetõségeit és árát is figyelembe kell venni.

1999. júliusában a Kormány elfogadta a gazdasági miniszter elõterjesztésében a Középtávú Erõmû Létesítési Tervet és a következõkrõl határozott:

• az európai uniós csatlakozás szempontjai szerint csak az összeurópai piacon versenyképes, befektetõi kockázatra, üzleti alapokon finanszírozott erõmûépítéseket támogatja;
• nem támogatja az új lignittüzelésû (Mátra 400 MW, Bükkábrány) fejlesztési elképzeléseket, valamint az Inotai Erõmû hosszú távú áramvásárlási szerzõdésének a megkötését (ez természetesen nem zárja ki a saját üzleti kockázatra történõ létesítéseket);
• egyetért a tendernyertes erõmûvek és retrofitok hosszú távú áramvásárlási szerzõdéseinek megkötésével;
• egyetért a hõszolgáltató széntüzelésû erõmûvek (Tiszapalkonya, Ajka, Borsod és Pécs) hosszú távú áramvásárlási szerzõdéseinek a hõszolgáltatási kötelezettség mértékéig, illetve a versenyképes hõszolgáltatás megvalósításáig való meghosszabbításával;
• felszólítja a felelõs minisztériumokat, hogy folytassanak tárgyalásokat a korábban tett erõmûrendszerrel kapcsolatos kötelezettségek költségvetési terheinek mérséklése érdekében, valamint készítsenek javaslatot a szenes erõmûvek visszaszorulása miatt felszabaduló munkaerõ foglalkoztatására;
• végül szükségesnek tartja, hogy a Gazdasági Minisztérium támogassa a távhõszolgáltatás versenyképesebb megoldásának a megvalósítását, különösen a megszûnõ széntüzelésû erõmûvek hõszolgáltatásának a kiváltásánál.

Erõmûvet létesíteni a jövõben állami finanszírozás és megtérülési garancia nélkül, vállalkozói finanszírozással lehetséges, az állam az engedélyezési eljárásban a feltételeket (környezetvédelem, tüzelõanyag-kijelölés, hatásfok követelmény) határozza meg. Ez nem veszélyezteti a biztonságos ellátást, mivel az erõmû tender bizonyította, hogy a szükségesnél lényegesen nagyobb kapacitás építésére van vállalkozó.

A Kormány gondoskodjék arról, hogy a Magyar Villamos Mûvek Rt. és az energetikai szenek kitermelésében érintett szénbánya vállalatok között szervezeti összevonások, vagy tartós együttmûködés ösztönzése révén biztosítva legyen a szükséges mértékû szénbányászati leépítés fokozatos, a humánpolitika szempontjait is figyelembe vevõ megvalósítása.

Az erõmû-bánya integrációk 1993-1994-ben megtörténtek. Az integrációból kimaradt, versenyképtelen bányák fokozatos bezárásáról - 1998. év végi határidõvel - a Kormánynak a Bányász Szakszervezettel 1994-ben kötött megállapodása rendelkezett. A programot, politikai beavatkozások miatt, számos esetben késéssel és csak részlegesen hajtották végre.

A Kormány megtárgyalta a gazdasági miniszter elõterjesztésében a szénbányászat középtávú stratégiáját és a 2163/1999. (VII. 8.) kormányhatározatban elõírta a tennivalókat. Az elõterjesztés és a határozat szellemében a szénbányászati jövõkép kialakításának a feladatai az alábbiak szerint foglalhatók össze:

• Az európai csatlakozással párhuzamosan kialakuló versenypiac szellemében a veszteséges széntermelést meg kell szüntetni, csak azok a szénbányák maradnak fenn, amelyek termékei iránt fizetõképes kereslet mutatkozik és a bányatermékek árbevétele maradéktalanul fedezi a termelés ráfordításait.
• A bánya-erõmû integrációban mûködõ bányák az erõmûvi környezetvédelmi moratórium, illetve az erõmûvek mûködési engedélyének a lejártáig maradhatnak fenn. Ezen idõtartamon belül az erõmûvek és az MVM Rt. közötti kapacitás-lekötési és áramvásárlási szerzõdések teszik lehetõvé az integrált bányák mûködését, de a veszteséges bányák támogatására ilyen esetekben sem kerülhet sor. A Középtávú Erõmû Létesítési Terv elfogadását követõen a szenes erõmûvek visszaszorulása miatt felszabaduló munkaerõ további foglalkoztatására a szakszervezetek és a befektetõk bevonásával 2000. június 30-ig készül javaslat a Gazdasági Minisztériumban.
• A gazdaságtalan, bezárásra ítélt, 1998-ban 2,6 Mrd Ft-tal támogatott, 2500 fõt foglalkoztató integráción kívüli szénbányák (Putnok, Feketevölgy, Lencsehegy) felszámolásának ütemezése a 2163/1999. (VII. 8.) számú kormányhatározat alapján a következõk szerint történik: Feketevölgyben 2000. I. negyedévében, Putnokon 2000. III. negyedévében befejezõdik a termelés. Lencsehegy 2000. I. félévéig kaphat támogatást, utána megfelelõ üzleti ajánlat alapján, támogatás nélkül folytathatja a termelést. A leépítésre kerülõ bányászok 6-24 havi átlagkeresetnek megfelelõ újrakezdési támogatásban részesülnek és a szénbányászati térségekben a tárcák és az önkormányzatok együttmûködésével felgyorsul az új munkahelyek teremtése.
• Az ezredfordulón túli szénbányászati modell fontos eleme a környezetvédelmi elemek fokozott érvényesítése. Tovább folytatódik a bányászati tevékenységgel okozott környezeti károk felszámolása, fõleg a vállalkozók által történõ finanszírozásban, amelyet részben a költségvetésben e célra elkülönített pénzeszközök, részben az Európai Uniótól elnyerhetõ támogatások egészítenek ki.

A szénbányászat mellett rendezõdött az uránbányászat problémája is. Az uránbányát a kedvezõtlen geológiai viszonyok és a kis ércelõfordulás miatt csak gazdaságtalanul lehetett mûködtetni, így korábbi kormánydöntés alapján 1997. év õszén a termelés befejezõdött, az uránbányát bezárták. A természeti és környezeti károk felszámolása 2002-ig tart, s a bányabezárási és tájrehabilitációs program végrehajtása - költségvetésbõl finanszírozandó - közel 20 Mrd Ft ráfordítást jelent. Az elbocsátásra kerülõ dolgozók - mintegy 1500 fõ - végkielégítését az 1997. évi költségvetés biztosította.

A Kormány terjessze az Országgyûlés elé az Európai Közösség jogrendjével harmonizáló energetikai kerettörvény koncepcióját, amely lefedi az energiapolitika végrehajtásának, az energiatakarékosságnak, az energetika intézményei mûködésének feltételrendszerét, továbbá rögzíti az energetikát érintõ döntéseknél, valamint az ellátási kötelezettségnél a felelõsséget és annak megosztását.

A magyar energiapolitika a Határozattal történõ országgyûlési elfogadását követõen hatályba léptek az 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról, az 1993. évi IL. törvény a behozott kõolaj és kõolajtermékek biztonsági készletezésérõl, az 1994. évi XLVIII. törvény a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról, az 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról, valamint az 1998. évi XVIII. törvény a távhõszolgáltatásról, valamint ezek végrehajtási rendeletei. A hatályba lépett jogszabályok megjelenésük idején konformak voltak az uniós jogrenddel. A részterületekre vonatkozó jogszabályok az energetika egész területét lefedik, így az energetikai kerettörvény megalkotása lekerült a napirendrõl.

Az energetika ágazatait szabályozó törvények hatályba lépése óta hatályossá vált számos új közösségi irányelv, melyekkel már nincs összhangban a jelenleg hatályos jogrendünk. A közösségi irányelvek átvétele, a piac liberalizálása, a jelenlegi monopol helyzetek oldása, a vezetékes energiaszolgáltatásban a piaci verseny elõírt bevezetése a hatályos energetikai törvények átdolgozását teszik szükségessé.

2.62. Az energiapolitika további céljai az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítése, a versenypiac kialakítása érdekében

"A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje" címû elõterjesztést a Kormány 2199/1999. (VII.6.) Korm. határozatával fogadta el. Ez az általános tézisek mellett az energetika kulcskérdéseiben szükséges elemzéseket, állásfoglalásokat foglalja össze. Ilyenek a földgáz és villamos energia versenypiac kialakításának, a gáz- és villamos-energia árszabályozásnak, a hosszú távú szerzõdések kezelésének, a szénbányászati és a távhõszektor problémáinak a fõbb irányelvei. A dokumentum konkrét feladatokból álló intézkedési tervet is tartalmaz annak érdekében, hogy az energetikában a szükséges reformok ténylegesen megvalósuljanak.

Az üzleti modell kiemelt feladatként kezeli az európai integrációs folyamattal összefüggésben az energetika terén is megvalósítandó jogharmonizációt. A közösségi irányelvek átvételénél össze kell hangolni a magyar érdekeket a csatlakozáshoz szükséges kívánalmakkal. Fel kell mérni az európai jogrend átvételének gazdasági, társadalmi hatásait. E munka során át kell alakítani az energetika jelenlegi jogszabályait és olyan új piaci és mûködési mechanizmust kell kidolgozni, ami illeszkedik az Európában bevezetésre kerülõ modellhez és lehetõvé teszi, hogy a magyar energetika az összeurópai piac részévé váljon.

A villamosenergia-piacot a legnagyobb fogyasztók részére a jelenlegi elképzelések szerint 2001 elején szükséges olyan mértékben megnyitni, hogy az érvényes hosszú távú szerzõdések miatti gazdasági károk és a nem megtérülõ beruházások okozta költségek minimálisak legyenek. A piacnyitás feltétele - egyben a fogyasztók érdekeinek biztosítéka -, hogy a modell a liberalizált fogyasztók (feljogosított fogyasztók) számára egységes feltételrendszer szerint tegye lehetõvé a természetes monopóliumot képezõ vezetékrendszerhez való hozzáférést, független szabályozó hatóság által meghatározott árakon. A piaci versenyhez elengedhetetlen, hogy a természetes monopóliumokat és a versenypiaci tevékenységeket szétválasszák a társaságoknál. Ezért a rendszer technikai irányításáért felelõs Országos Villamos Teherelosztót állami irányítású non-profit társasággá kell alakítani 2000. elsõ félévében. Az MVM Rt. holdingon belül pedig a részvénytársaság nagyfeszültségû alaphálózatából és az OVIT Rt-bõl létre kell hozni a Nemzeti Távvezeték Társaságot.

A Független Rendszerirányító létrehozására irányuló projekt elsõ fázisa lezárult. A Gazdasági Minisztérium és a Hivatal elkészítette közös javaslatát. A következõ, 1999. év végéig tartó fázisban az áramszolgáltatók, az erõmûvek és a fogyasztók képviselõinek bevonásával elkészül a Független Rendszerirányító részletes terve.

A hatékony villamosenergia-verseny, és a versenypiacon a jelenlegi és újonnan belépõ szereplõk esélyazonossága érdekében elengedhetetlen, hogy a versenykritikus döntések a versenypiaci szereplõktõl függetlenül történjenek, illetve a versenyt befolyásoló adatokhoz csak az érdekelt szereplõk férhessenek hozzá. Ezért az MVM Rt. és az áramszolgáltatók rendszerirányítását, illetve hálózati tulajdonát a kereskedelmi tevékenységektõl független társaságba kell szervezni. Ahhoz, hogy a Független Rendszerirányító a vázolt célkitûzéseket megvalósítsa, s az ehhez tartozó feladatokat maradéktalanul ellássa, megfelelõ jogosultsággal, hatáskörrel és vagyonnal kell felruházni.

A versenypiaci szereplésre még nem feljogosított, illetve azt nem választó fogyasztók számára továbbra is biztosítani kell a közüzemi szolgáltatást. A versenypiac fokozatos bõvítését úgy kell ütemezni, hogy mind az abban résztvevõ, mind az abból még kimaradó fogyasztók számára a legolcsóbb szolgáltatást eredményezze. A közüzemi szolgáltatási területen célszerû megtartani a jelenlegi szabályozási kereteket, hiszen az 1994-ben elfogadott villamos energia törvény és a ráépülõ jogszabályok megfelelõen biztosítják a regulált piac mûködését. Ennek megfelelõen továbbra is kötelezettség lesz a nem feljogosított fogyasztók ellátása a hatóság által meghatározott árakon.

A hatékony villamosenergia-piaci versenymodell létrehozása miatt új villamos energia törvényt kell kidolgozni, melynek elsõ változata jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt áll.

Az új villamos energia törvény elõkészítése 1999. év elején kezdõdött meg. A széleskörû érdeklõdésre tekintettel a szakmai koncepció elsõ tervezete 1999. június 1-jétõl - a Gazdasági Minisztérium honlapján - az Interneten keresztül is hozzáférhetõvé vált. Az elektronikus és postai úton beérkezett jelentõs számú észrevétel részben beépítésre került. 1999. szeptember 28-án megtörtént a koncepció utolsó szakmai egyeztetése, amelyre az érintett közigazgatási szervek és energetikai társaságok mellett meghívást kaptak a társadalmi és gazdasági érdekképviseletek is.

A törvénytervezet célja, hogy a fogyasztók biztonságos, megfelelõ minõségû és alacsony költségû ellátásának fenntartásával objektív, átlátható és diszkriminációmentes szabályozást alakítson ki, figyelembe véve az Európai Közösségek szabályaihoz való közelítés követelményét.

A törvénytervezet a fogyasztókat két csoportra osztja. Az ún. feljogosított fogyasztók szabadon megválaszthatják, hogy mely termelõtõl, vagy kereskedõtõl vásárolnak villamos energiát. A feljogosítottnak nem minõsülõ közüzemi fogyasztók továbbra is közüzemi szerzõdés alapján hatósági áron vásárolhatnak villamos energiát. A piac fokozatos megnyitásával a közüzemi szféra visszaszorul.

A törvénytervezet szerint

• a villamos energia átvitele, elosztása, a rendszerirányítás, valamint a közüzemi fogyasztók ellátása továbbra is a hatósági árszabályozás körébe tartozik. A feljogosított fogyasztók, kereskedõk, valamint erõmûvek szabadon állapodhatnak meg a villamos energia árában;
• a párhuzamosan mûködõ közszolgáltatási, illetve versenypiacon a tevékenységek gyakorlása a Hivatal engedélyéhez kötött. Piaci alapon az engedélyek birtokában bárki szabadon létesíthet erõmûvet, átviteli, vagy elosztó hálózatot;
• az engedélyesek kötelesek az általuk folytatott villamosenergia-ipari és nem villamosenergia-ipari tevékenységeket számvitelükben elkülönítetten kezelni;
• a kizárólagos joggal rendelkezõ rendszerirányító, valamint az átviteli és elosztói engedélyesek más villamosenergia-ipari tevékenységet nem folytathatnak az átláthatóság és a piac diszkriminációmentes mûködése érdekében;
• az együttmûködõ villamosenergia-rendszer üzemvitelének irányításáért a rendszerirányító felel.

Az átlátható, mûködõképes és szervezetében diszkrimináció-mentes földgáz-piac létrehozása igényli a földgáz termelési, szállítási, elosztási, szolgáltatói, valamint a gázrendszer irányítási funkcióinak szigorú számviteli szétválasztását. A magyar földgáz-piac létrehozása során alapvetõ fontosságú a magyar gazdaság és társadalom érdekeinek szem elõtt tartása. A szabad szolgáltató választás ütemének a közösségi irányelvek által elõírt minimális piacnyitási ütemhez való illesztésénél még jobban szem elõtt kell tartani a magyar fogyasztói struktúra adottságait, a hosszú távú szerzõdések feltételeit.

A MOL Rt. jelezte, hogy ha szükséges, akkor kérni fogja az uniós irányelv adta könnyítési lehetõségeket. A nem feljogosított fogyasztók esetében a gázellátásban is fennmarad a közüzemi szolgáltatási kötelezettség. EU konform gázpiaci modell kialakításához meg kell teremteni az új jogi szabályozást, a gáztörvény módosítását. Emellett tovább kell vizsgálni a földgáz-import valós diverzifikációjának lehetõségeit és új földgáz-források igénybevételének gazdaságilag is ésszerû mértékét, figyelembe véve a hazai földgáz-termelés jövõbeni elkerülhetetlen csökkenését.

A villamosenergia-piac területén az MVM Rt. által kötött korábbi hosszú távú áramvásárlási szerzõdéseket szükség esetén felül kell vizsgálni, és a szerzõdéses partnerekkel meg kell kezdeni azok újratárgyalását. Keresni kell a kedvezõtlen szerzõdések idõtartamának csökkenthetõségét, a versenyképtelenné váló erõmûvek esetében a meg nem térülõ beruházások okozta költségek kezelési módszerét.

A földgázszolgáltatásnál a közösségi jogrend lehetõséget ad arra, hogy a tagország kormányának jóváhagyásával a rendszerhez való hozzáférést megtagadhatják. Ennek megfelelõen a földgáz esetében a piac megnyitásának a hosszú távú szerzõdésekre vonatkozó hatása külön kezelést nem igényel.

A villamos energia árszabályozását úgy kell átdolgozni, hogy az eddig el nem ismert, indokolt (környezetvédelmi) költségek beépüljenek az árrendszerbe. A fogyasztói (lakossági) árakat összhangba kell hozni a ráfordításokkal, fenntartva e téren a közszolgáltatási kötelezettségek melletti hatósági árszabályozást.

A piac szabad szegmensében a jelenlegi tervek szerint Magyarország a szabad hozzáférésû modellt (TPA) választja. Ennek megfelelõen a feljogosított fogyasztók a villamosenergia-termelõk versenyeztetése révén elért alacsonyabb árú energiához szabad hálózati hozzáféréssel juthatnak, a hatósági árszabályozás a központilag meghatározott szállítási (átviteli) és elosztási tarifákon keresztül érvényesül. A jogszabályi háttér, valamint a megvalósításhoz szükséges mechanizmusok és intézmények kialakítása során a piacnyitáshoz szükséges infrastruktúra kiépítésének költségeit azokra a fogyasztói, illetve termelõi csoportokra kell terhelni, amelyeknek érdeke fûzõdik a piacnyitáshoz.

A piac nem liberalizált szegmensében, azaz a nem feljogosított fogyasztók esetében, a közszolgáltatási modell alapján továbbra is a zavartalan és biztonságos villamosenergia-ellátás, valamint a kisfogyasztók védelme a fõ cél, ezért e szegmensben a hatósági árszabályozás továbbra is érvényesül.

A földgáz-ellátás területén a közszolgáltatási szférában - hasonlóan a villamosenergia-ellátáshoz - továbbra is érvényesül a hatósági árszabályozás és a szolgáltatók ellátási kötelezettsége. A piac megnyitását olyan ütemben kell végrehajtani, hogy meg nem térülõ beruházások okozta költségek ne, vagy csak minél kisebb mértékben keletkezzenek.

Az energiaszektor egyik válsághelyzetben lévõ területén, a szénbányászatnál a Kormány már határozott a középtávú feladatokról. Az ezredfordulón túlnyúló szénbányászati modell fontos eleme a környezetvédelmi követelmények fokozott érvényesítése. Az okozott károk felszámolása fõként vállalkozói finanszírozásban valósulhat meg, melyet költségvetési eszközök és EU-támogatások egészíthetnek ki. A szénbányászati modell kialakítására fokozatosan és szabályozottan kerülhet sor, figyelembe véve az Európai Szén és Acélközösség szerzõdésének helyébe lépõ közösségi szabályozást.

Alapvetõ célkitûzés, hogy a távhõ-piac versenyképes hõszolgáltatási mód legyen, kihasználva annak környezetvédelmi, energetikai és nemzetgazdasági hasznát. Fokozni kell az ellátás biztonságát növelõ, költségcsökkentõ versenyhelyzetet, a jobb hatásfokú hõtermelõ berendezések (pl. kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés) beépítését, valamint általánossá kell tenni az energiafogyasztás szabályozását és mérését. A távhõszolgáltatás versenyképességének javítása érdekében - a gazdasági miniszter elõterjesztésében - benyújtásra került a Kormányhoz a távhõellátó-rendszerek korszerûsítési programjáról szóló elõterjesztés.

Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy legalább kétévenként készítsen tájékoztatót az energiapolitika megvalósulásáról az Országgyûlés részére.

1995-ben elkészült és az Országgyûléshez benyújtásra került az energiapolitika végrehajtásáról készült tájékoztató. Az 1997 végén, 1998 elején benyújtásra tervezett aktuális tájékoztatót a Gazdasági Minisztérium jogelõdje elkészítette, de a tájékoztató benyújtására a választások, majd a kormányváltás miatt már nem került sor. Ezért a jelen beszámoló 1995-tõl ad tájékoztatást az energiapolitika megvalósulásáról.