Magyar Köztársaság Országgyûlése

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

~~J/5191.~~

J/651.
számú
tájékoztató

Magyarország energiapolitikájáról, valamint a piacnyitásról az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamán

Elõadó: Matolcsy György
gazdasági miniszter

Budapest, 2001. szeptember

ENERGIAPOLITIKA *

1. Az energiapolitika fogalma, célkitûzései, megvalósítása *

1.1. Az energiapolitika fogalma, célkitûzései *

1.2. Az 1993. évi energiapolitikai irányelvek *

1.3. Az energiapolitika 1993. évi alapelveinek megvalósulása *

2. Piacnyitás az EU alapelvek alapján *

2.1. Az európai uniós csatlakozásig elvégzendõ feladatok *

2.2. Új villamos energia modell és törvényjavaslat *

2.3. Új földgázpiaci modell és törvényjavaslat *

3. A XXI. század elején érvényesek az 1993. évi energiapolitikai alapelvek, amelyek biztosítják a fejlett országok energetikai koncepciójával való összhangot is. *

Az energetika jogi szabályozása *

4. Az Európai Unió energetikai jogi szabályozásának az alapjai, jogharmonizációs követelmények *

4.1. Az energia szektor közösségi szabályozásának alapelemei *

4.2. A jogharmonizáció állapota Magyarországon *

Energiaellátás Magyarországon, a fontosabb energiahordozók szerepe a világ és a hazai ellátásban *

5. Energiaellátás Magyarországon *

5.1. A hazai energiaforrások 2000-ben *

5.2. A hazai primerenergia felhasználás szerkezete *

5.3. Energiaátalakítások hatásfoka *

5.4. A végfelhasználói szektorok energiafogyasztásának a változása *

6. Szén *

6.1. Széntermelés és a szénkészletek elhelyezkedése a világon, a felhasználás változása *

6.2. Barnaszén termelési helyzete a világban *

6.3. Szénkészletek elhelyezkedése Magyarországon *

6.4. Hazai szénfelhasználásunk jelenlegi megoszlása *

6.5. Szállítási lehetõségek Magyarországon *

6.6. Felhasználói prognózisok Magyarországon *

7. Földgáz *

7.1. Készletek a világban *

7.2. Felhasználási prognózis *

7.3. Szállítási lehetõségek Európában *

7.4. Magyarország földgázkészlete *

7.5. Földgázfelhasználás Magyarországon *

7.6. A fogyasztói igények fedezete *

7.7. A hazai gázvezeték rendszer *

8. Olaj *

8.1. A világ olajkészletei, külkereskedelme *

8.2. A hazai kõolajkészletek és a kitermelés *

8.3. A kõolaj és kõolajtermék igények *

8.4. Hazai kõolajfeldolgozás *

8.5. Kõolaj és kõolajtermék szállítási lehetõségek Magyarországon *

9. Villamos energia *

9.1. Együttmûködõ villamosenergia-rendszerek Európában *

9.2. A villamosenergia-szektor felépítése, tulajdonosi szerkezete *

9.3. Villamos energia külkereskedelem *

9.4. Villamosenergia-termelés tüzelõanyag szükséglete *

9.5. Az erõmûrendszer teljesítõképessége *

9.6. Átviteli hálózatok és alállomások *

10. Távhõ *

10.1. Összefoglaló mutatók *

10.2. A távhõszolgáltatás jellemzõ vonásai *

10.3. A távhõellátás nemzetgazdasági megítélése, az állami szerepvállalás szükségessége *

10.4. Jelenlegi állami támogatások a távhõrendszer rekonstrukciójában *

11. Nukleáris energia *

11.1. A nukleáris energetika helyzete, fejlõdési iránya *

11.2. Hazai feltételek és tendenciák *

11.3. A nukleáris energetika fejlesztési céljai *

12. Megújuló energiaforrások *

12.1. A megújuló energiaforrások fajtái, szerepük az Európai Unió energiapolitikájában *

12.2. Hazai megújuló energiahordozó felhasználás és a potenciális lehetõségek *

Energiatakarékosság *

13. Az energiatakarékosság szükségessége, állami szerepvállalás az energiahatékonyság növelése érdekében *

13.1. Az energiatakarékosság nemzetgazdasági szempontjai *

13.2. A 2000. évi Energiatakarékossági Program feltételeinek megteremtése és végrehajtása *

13.3. A 2001. évi Energiatakarékossági Program *

14.4. Elõretekintés *

energiaigény prognózis *

14. Energiaigény prognózis a világra, Magyarország energiafelhasználásának elõrebecslése 2010-ig *

14.1. A világ energiaigényének prognózisa *

14.2. A gazdasági fejlõdés és az energiaigény összefüggései Magyarországon *

14.3. A hazai összenergia-igények becslése *

14.4. A hazai villamosenergia-igény elõrejelzése *

14.5. A villamosenergia-termelés várható tüzelõanyag felhasználása *

14.5. A hazai importfüggõség várható alakulása *

környezetvédelem *

15. A környezetvédelem jelentõsége az ezredforduló energiapolitikájában *

15.1. A környezetvédelmi elvárások az EU csatlakozás során *

15.2. Az energiaszektor környezeti hatásai és nemzetközi környezeti szabályozása *

15.3. Az Európai Unió energetikai- környezetvédelmi szabályozása *

15.4. Hazai szabályozás nemzetközi és EU megfelelése *

15.5. Környezetvédelmi szempontok és szabályozások energiapolitikai hatásai *

Az energetika nemzetközi kapcsolatai *

16. Az EU csatlakozás kapcsán felmerülõ szervezeti, szabályozási kérdések *

16.1. Az energiapolitikák konvergenciája *

16.2. Kapcsolódás a transzeurópai energia hálózatokhoz *

16.3. Részvétel EU programokban *

16.4. Jogharmonizáció/Acquis adaptálása *

16.5. Energia Charta *

16.6. Nemzetközi Energia Ügynökség(OECD/IEA) *

16.7. Kapcsolatok egyéb multilaterális szervezetekkel *

ENERGIAPOLITIKA

1. Az energiapolitika fogalma, célkitûzései, megvalósítása

1.1. Az energiapolitika fogalma, célkitûzései

Az energiapolitika az energiaellátás stratégiája. E fogalomba beletartozik az energiaellátás és az energiagazdálkodás feltételrendszerének a kialakítása, a jövõbeni energiaigények és a számításba vehetõ energiaforrások tartós összhangjának a biztosítása, a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem, a nemzetközi kötelezettségek teljesítését garantáló feltételrendszer kidolgozása, a gazdasági fellendülés szempontjainak figyelembevétele, valamint a társadalmi érdekek érvényesítése.

Energiapolitikai alapelv, hogy az energetikában a valós értékrend, a piaci viszonyok legyenek az uralkodók, de ugyanakkor elkerülhetetlen az ettõl esetenként eltérítõ állami beavatkozás; például hazai szénbányászat támogatása, szociálpolitikai szempontok érvényesítése, kapcsolt energiatermelés, illetve a megújulók preferálása stb.

Az energiapolitika alapvetõ rendeltetése, hogy az ország indokolt energiaszükségletének kielégítését kellõ elõrelátással megalapozza.

Az energiapolitika nem az energetika minden területére kiterjedõ cselekvési program, hanem csak azokat az alapvetõ stratégiai irányvonalakat, kereteket jelöli ki, amelyek alapul szolgálhatnak az egyes ágazati és nemzetközi együttmûködési programok, valamint a piackonform jogi és közgazdasági szabályok kidolgozásához, mûködéséhez.

Az állam törvényhozói, végrehajtói hatalmát, az energiapolitika céljainak megvalósítását az energetika területén is a parlamenti demokrácia szabályai szerint érvényesíti, az Országgyûlés és a Kormány jogszabályokkal irányítja az energiaszektor mûködését.

Az állam országos hatáskörû fõ- és szakhatóságai révén szabályozza, illetve ellenõrzi a monopolpiacokat, kezeli a szükséghelyzeteket. Az állam szerepvállalása piacgazdasági viszonyok mellett is szükséges a fenntartható fejlõdés, a környezetvédelem és az energiahatékonyság szempontjainak érvényesítése érdekében.

Az energiapolitikának elõ kell segítenie az Európai Unióhoz való csatlakozás megvalósítását. Alapvetõ szempont, hogy az energiapolitika illeszkedjen az EU energiapolitikájához, és általa olyan szabályozás alakuljon ki a hazai energiapiacon, ami lehetõvé teszi, hogy hazai energiapiacunk zökkenõmentesen váljon az európai piac részévé.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás elõsegítése érdekében Magyarország részt vett és részt vesz azokban a nemzetközi egyezményekben, amelyek kapcsolatainkat erõsítik és egyidejûleg növelik távlati energiaellátásunk biztonságát. Az Energia Charta és a Nemzetközi Energia Programról szóló Egyezmény aláírójaként is fontos része lett energiapolitikánknak a többi európai országgal közös és koordinált tevékenység az energiaforrások feltárásában és fejlesztésében, a nemzetközi energiakereskedelemben való részvételben, a biztonsági alapelvek megtartásában, a kutatási és a technológiai fejlesztésben, az energiafelhasználás hatékonyságának javításában, a környezet óvásában, a beruházások védelmében és támogatásában, a szakemberek továbbképzésében és szakmai felkészítésében. Érdekeinket érvényesíteni kell a kelet-nyugati irányú kereskedelmi forgalomban, kihasználva kedvezõ földrajzi adottságainkat. Rendkívül fontos bekapcsolódásunk a nyugat-keleti irányú tõke és technológia, valamint a kelet-nyugati nyersanyag és energia áramba. Lehetõségeink kihasználásával rendszerkapcsolataink fejlesztésének terheit - a tranzitforgalom gazdasági elõnyei révén - vélhetõen mérsékelni tudjuk, de nem szabad megfeledkezni ennek esetleges káros környezeti hatásairól sem.
1.2. Az 1993. évi energiapolitikai irányelvek

Az 1990-es évek elején Magyarország egyoldalú és igen nagyarányú energiafüggõségben állt az akkori Szovjetuniótól. Ezen egyoldalúság oka az volt, hogy vezetékes energiahordozó kapcsolataink - az Adria kõolajvezeték kivételével - csak keleti irányban épültek ki. Az 1990. évi rendszerváltozást követõ politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás energiapolitikánk újragondolását, és a piacgazdasági követelményekhez történõ igazítását igényelte. A magyar energiapolitikát 1992-ben fogadta el a Kormány, majd 1993-ban az Országgyûlés.

A magyar energiapolitika fõbb alapelvei:

Az energiaellátás biztonságának a megõrzése, fokozása, ezen belül:

az egyoldalú energiaimport-függés mérséklése, az energiabeszerzés diverzifikálása, technikai-mennyiségi feltételeinek megteremtése;

a stratégiai készletek, tartalék kapacitások növelése.

A környezetvédelmi szempontok érvényesítése mind a meglévõ energiatermelõ és -fogyasztó berendezéseknél, mind a jövõbeni fejlesztéseknél.

Az energiatakarékosság szerepének fontossága, a megújuló energiahordozók részarányának növelése, az energiahatékonyság javítása, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének fokozása.

A legkisebb költség elvének - a versenyelemek fokozatos bõvítésével - érvényesítése az energiarendszer fejlesztésénél és mûködtetésénél. Az energetikai döntéseknél és az ezekhez kapcsolódó államigazgatási eljárásoknál a nyilvánosság szerepének fokozása; az adott döntésekben, eljárásokban közvetlenül érintett társadalmi környezet véleményének a figyelembevétele.

A szénbányászat helyzetének rendezése a nemzetgazdasági szempontok elõtérbe helyezésével.

Piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése annak érdekében, hogy az energiafogyasztók védelme megvalósuljon, és a magyar energiagazdaság fokozatosan képes legyen alkalmazkodni a majdan kialakuló egységes európai energiapiachoz.

Az 1993. évi magyar energiapolitika alapelvei, stratégiai céljai az európai integrációs törekvéseinkkel, a piacgazdaság megvalósulásával, a verseny mind szélesebb kiterjesztésével vannak összhangban. Az Országgyûlés által 1993-ban elfogadott energiapolitikai alapelvek, stratégiai célkitûzések ezért ma is iránymutatóak és érvényesek.
1.3. Az energiapolitika 1993. évi alapelveinek megvalósulása
1.3.1. Ellátásbiztonság, az importfüggõség mérséklése, a beszerzés diverzifikálása, a stratégiai készletezés

1.3.11. Ellátási helyzetkép

Az 1990-es évek elején az ipari szerkezet átalakulása következtében egyes termelõ tevékenységek leépültek. A gazdaság teljesítõképessége 1993-ban süllyedt a mélypontra, ekkor az összenergia-felhasználás 1058 PJ volt (ez az 1987. évi, a gazdasági recessziót megelõzõ évben felhasznált 1356 PJ-nak a 78 %-a). Az energiaigények ezen idõszakot követõen gyakorlatilag stagnáltak, sõt, részben hõmérsékleti okok, másrészt a további kedvezõ gazdasági szerkezetváltási folyamatok hatására tovább mérséklõdtek és 2000-ben összenergia-felhasználásunk 1039 PJ volt. Hasonló visszaesés következett be a villamosenergia-felhasználásban, de itt az igények 1993 után lassan emelkedtek. (A legnagyobb éves felhasználás 1989-ben 40.7 TWh volt, szemben a 2000. évi 38,3 TWh-val.)

Az import részaránya - a Paksi Atomerõmû fûtõelemeit is beszámítva - az összenergia-felhasználásban 1993-ban 63% volt, ez 2000-re 71%-ra nõtt. Az energiaellátás az elmúlt években zavartalan volt.

1-1. ábra: Magyarország energiafelhasználása 1990-2000. évek között

Magyarország összenergia-felhasználásában a földgáz részaránya közel 40%. A földgáz az ország primer energiaellátásában a jövõben is kiemelt szerepet fog játszani, volumenében és arányában is növekedni fog.

1-2. ábra: Magyarország energiafelhasználásának
primer energiahordozó megoszlása

A földgázgázigények növekedését döntõen két tényezõ magyarázza:

a gázhálózatra kapcsolt lakossági fogyasztók számának emelkedése,

a villamosenergia-termelésben a gáz részarányának a növekedése.

A gázhálózatra kapcsolt lakossági fogyasztók száma a '90-es években mintegy 100 ezer új fogyasztóval bõvült évente, azaz jelenleg közel 3.000.000 a gázhálózatra kapcsolt lakossági fogyasztók száma.

1-3. ábra: Gázhálózatra kapcsolt lakossági fogyasztók száma

A fûtési célú földgázigények az évszaktól, illetve a hõmérséklettõl függõen szezonálisan igen erõsen ingadoznak, a téli idõszak többlet igényét föld alatti gáztárolókból kell fedezni.

A villamosenergia-rendszer fejlesztése a '90-es években földgáztüzelésû blokkokkal történt, ezáltal a villamosenergia-termelés földgázszükséglete jelentõsen emelkedett. Az erõmûvi rendszer kapacitása megfelelõ, a szükséges tartalékkapacitások kiépültek.

Villamosenergia-behozatalunk korábban meghaladta a 11 TWh-t, és a rendelkezésre álló import teljesítmény 1850 MW volt. A 2000. évi export-import egyenleg 3,4 TWh, az igénybe vett import teljesítmény pedig mintegy 550 MW.

1-4. ábra: Villamosenergia-termelés forrás megoszlása

A hazai kõolaj-feldolgozás jelenleg kapacitás-felesleggel jellemezhetõ, a mintegy 7 Mt belföldi igény kielégítésére 11 Mt-ás desztillációs kapacitás áll rendelkezésre. A kõolaj-feldolgozás túlnyomó része - nem technikai, vagy stratégiai korlátok miatt, hanem gazdasági megfontolásból - jelenleg is orosz import kõolajon alapul, s az import részaránya a csökkenõ hazai termeléssel összefüggésben növekvõ mértékû.

A lakossági szénellátás - a szénbánya bezárások ellenére - zavarmentesnek ítélhetõ. Ez részben a lakossági energiafelhasználáson belül a szén részarány mérséklõdésével, részben pedig az új típusú - a környezet szempontjából elõnyösebb - import szenekre való áttéréssel magyarázható.

1-5. ábra: Lakossági szénfelhasználás
1.3.12. Az energiaellátás diverzifikációjának lépései

Magyarország számára a '90-es évek elején egyedül az orosz területrõl bejövõ 10 Mrd m³/év kapacitású Testvériség távvezeték jelentette a földgáz importforrás lehetõséget. A földgáz-beszerzés diverzifikálása érdekében megépült, és 1995-ben üzembe lépett az ún. HAG vezeték Baumgarten és Gyõr között. Ennek 4,5 Mrd m³/év kapacitásából a magyar fél hosszú távon évi 3,0 Mrd m³-t kötött le. A HAG vezeték a baumgarteni csomópontban csatlakozik az osztrák gázvezeték rendszerhez és több magisztrális távvezetékhez (a TAG-hoz, a WAG-hoz és a Nyugat-Európába menõ orosz gázvezeték rendszer déli szárnyához). E gázvezeték üzembehelyezését követõen a MOL Rt. nyugati beszállításokra már több szerzõdést kötött.

1-6. ábra: Közép-, kelet-európai régió tranzit gázvezetékei

Magyarország kõolajellátása, tekintettel a kétoldalú betáplálási lehetõségre (keletrõl, Oroszország felõl a Barátság vezetéken, délrõl, az Adria tengerrõl az Adria vezetéken), megfelelõnek mondható. Az Adria vezeték azonban a '90-es években a jugoszláviai háborús események miatt hosszabb idõszakon keresztül használhatatlan volt. A keletrõl érkezõ kõolaj eladásában a jövõben is érdekelt marad a valutahiányban lévõ Orosz Föderáció, valamint a hasonló helyzetben lévõ tranzitáló Ukrajna.

1-7. ábra: Magyarország olajvezetékei

A villamosenergia-ellátás színvonalának növelése céljából 1990-ben indította Magyarország a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (nevének korábbi rövidítése UCPTE, jelenlegi UCTE) való kapcsolódás folyamatát. A csatlakozás elõkészítéseként Gyõr-Bécs között 400 kV-os távvezeték épült, amely 1993-ban lépett üzembe. A csatlakozási tervhez társultak a cseh, a lengyel és a szlovák villamosenergia-rendszerek is, így a csatlakozási folyamat e négy ország együttmûködésében valósult meg. A négy ország villamosenergia-rendszerét magában foglaló CENTREL rendszeregyesülés 1992. évi megalakulását követõen 1995. október 18-án lépett párhuzamos üzembe az UCPTE-vel. 1999. január 1. óta a magyar villamosenergia-rendszer - a CENTREL többi tagjával együtt - az UCPTE társult tagja, 2001-ben pedig a CENTREL tagjai teljes jogú tagokká váltak (a rendszer nevének rövidítése ekkor változott UCTE-re).

Az Országgyûlés által 1993-ban elõírt diverzifikációs célkitûzések új vezeték-kapcsolatok révén történõ megvalósítása, valamint az UCPTE társult tagság elérése mellett fontos energiapolitikai feladat volt a nyugat-európai szervezeti, intézményi kapcsolatok kialakítása. E téren az egyik legjelentõsebb lépés, hogy az OECD tagságunkat követõen, elsõként a volt szocialista országok közül, Magyarországot 1996-ban felvették a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) tagjainak sorába.

Magyarország e szervezet tagjaként részesévé vált annak a bonyolult védelmi mechanizmusnak, amely az olaj-kínálat regionális vagy globális csökkenése esetén is megõrzi a tagországok gazdaságának mûködõképességét, mérsékli az energiaellátás zavarainak súlyos következményeit.

Magyarország IEA tagsága fontos kiegészítõ eleme az OECD-vel való együttmûködésnek, elõsegíti fõ törekvésünket, gazdaságunk felzárkózását a világ fejlett országaihoz. Megszilárdítottuk energiaellátási helyzetünket, megnõttek az ellátás diverzifikációjába való tõkebevonás esélyei. Elismertté vált földrajzi helyzetünkbõl adódó tranzit szerepünk és nemzetközi pozíciónk erõsödött. OECD tagfelvételünket követõen az e testületen belül mûködõ Nukleáris Energia Ügynökség (NEA) is felvette tagjai sorába Magyarországot. A NEA valamennyi tagország számára a világ legjobb nukleáris szakértõi környezetét biztosítja.

Az európai integráció felé tett fontos lépés volt, hogy Magyarország 1995. februárjában aláírta az Európai Energia Charta záróokmányát, s az ehhez kapcsolódó egyéb dokumentumokat. Ez az összeurópai érdeket szolgáló kezdeményezés hivatott megkönnyíteni a kelet-nyugati irányba történõ energiaszállítás és a nyugat-keleti irányban kialakuló tõke- és technológia-transzfer közötti összhangot. Mindez egybeesik Magyarország külpolitikai céljaival.
1.3.13. Az energiahordozók stratégiai készletezése, szükséges tartalék-kapacitások

1993-ban lépett hatályba a stratégiai kõolaj és kõolajtermék készletezés feltételeit és intézményét szabályozó törvény. Ennek elõírása alapján 1999-ig fokozatosan - az elõzõ évi nettó importra vetítetten - 90 napos szintre kellett növelni a stratégiai készletet. 1993. év végén az ország mintegy 20 napra elegendõ biztonsági készlettel rendelkezett, s 1998 végére elértük a 90 napos készletszintet.

Földgázból a téli idõszak csúcsigényeinek kielégítésére jelenleg 3,16 Mrd m³ gáz föld alatti tárolására van lehetõségünk, amely 2005-ig 0,7 Mrd m³-rel növekszik a jövõben átadásra kerülõ zsanai tároló harmadik ütemének kapacitásával. Az ellátás kockázatainak mérséklése szükségessé teszi a gáztárolók és a tárolt földgázt a fogyasztókhoz eljuttató szállító-kapacitások további - a téli csúcsigény növekedés biztonságos kielégítését lehetõvé tevõ - bõvítését.

1-8. ábra: Földgázfogyasztás szezonalitása

A villamosenergia-fogyasztók biztonságos ellátása, valamint a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez történõ csatlakozásunk megkövetelte, hogy a magyar villamosenergia-rendszer megfelelõ mértékû ún. szekunder tartalék kapacitással rendelkezzen (az UCTE keretében valamennyi együttmûködõ partnernek rendelkeznie kell a saját rendszerében a legnagyobb mûködõ blokknak megfelelõ kapacitású, perces nagyságrendû idõtartamon belül mobilizálható tartalékkal). E tartalék célokat szolgáló erõmûvi kapacitás Sajószögeden és Litéren épült, egyenként 120 MW-os teljesítménnyel, továbbá Lõrinciben létesült egy 160 MW teljesítményû csúcskapacitás. E rendszerirányítási és csúcsgazdálkodási szempontból fontos létesítmények megvalósulásával a tartalék kapacitások terén az UCTE követelmények teljesültek.
1.3.2. A környezetvédelmi szempontok érvényesítése

Az 1995-ben hatályossá vált környezetvédelmi törvényt követte az erõmûvi kibocsátásokat szabályozó 22/1998. (VI.26.) KTM rendelet, mely az 50 MW_th és az ennél nagyobb hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak kibocsátási határértékeit írja elõ.

Az új levegõtisztaság-védelmi jogszabály a meglévõ erõmûvi tüzelõberendezések esetében 2004-ig türelmi idõt biztosít az EU konform kibocsátási határértékek betartására. A rendelet szerint azonban a moratórium lejártával a határértékeket túllépõ erõmûvek tovább nem üzemeltethetõek, a környezetvédelmi hatóság által leállításra kerülnek. Az erõmûvek leállításával kapcsolatban meg kell oldani a rekultivációs feladatokat is (égetési és füstgáztisztítási maradékok elhelyezése, salakhányók bezárása, a táj helyreállítása).

A kénemisszió csökkenés eddig a fluid tüzelésû kazánoknál (Bakonyi Erõmû Rt. Ajkai Üzeme) és a Mátrai Erõmûben a 3x200 MW-os blokkok környezetvédelmi beruházásánál következett be.

A magyar erõmûrendszer fejlesztésének keretében az új erõmûveket úgy kell létesíteni, hogy azok a környezetvédelmi elõírásokat maradéktalanul teljesítsék. A fenntartható fejlõdés biztosításának egyik legfontosabb eleme energetikai szempontból a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos költségek elismerése az árban.

A környezetvédelmi elõírások teljesítése döntõ részt a levegõ tisztasággal van összefüggésben. E területet két levegõszennyezõ kibocsátásával kapcsolatos nemzetközi vállalás érinti:

a Kén-II. Egyezmény szerint az ország kéndioxid kibocsátását - az 1980. évi szinthez képest - 2010-ig 60%-kal kell csökkenteni;

a Kyoto-i Klímaegyezmény szerint az ország széndioxid kibocsátását - az 1985-1987. év átlagához képest - 2010-ig 6%-kel kell mérsékelni.

A Kén-II. Egyezmény vállalásaival összhangban van az új levegõtisztaság-védelmi szabályozás, valamint a fokozódó energiatakarékosságra irányuló kormányzati szándék. A Kyoto-i Egyezmény is szükségessé teszi az energiatakarékossági tevékenység javítását, valamint a hazai energia-felhasználáson belül a megújuló energiahordozók részarányának erõteljes növelését.
1.3.3. Energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelése

Németországtól kapott szénsegélyre alapozva 1991-ben jött létre a Német Szénsegély Hitel (jelenlegi neve Energiatakarékossági Hitel Alap). Ez a kedvezményes hitelkonstrukció a mindenkori jegybanki alapkamat 50%-ával csökkentett kamatozású hitelt biztosít az energiatakarékossági beruházásokhoz. Az Alap nem kapcsolódik a költségvetéshez, ezért ehhez a konstrukcióhoz közvetlen állami támogatás nem járul.

A Kormány 2399/1995. (XII. 12.) határozatában jóváhagyta az Országos Energiatakarékossági, illetve Energiahatékonyság Növekedést Elõsegítõ Cselekvési Programot. Ebben elrendelte az állam pénzügyi támogatási szerepvállalásának kidolgozását. A program egyes elemei megvalósultak, jelentõs részük azonban nem, mivel az akkori Kormány a határozat végrehajtásához nélkülözhetetlen pénzügyi eszközöket nem hozta létre.

Kis mértékû, közvetlen állami szerepvállalás 1996-ban kezdõdött meg, amikor a Kormány 1113/1996. (XI. 29.) Korm. határozatában rendelkezett az Energiatakarékossági Hitel Program létrehozásáról, évente meghatározandó cél- és eszközrendszerrel. E konstrukció 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben összesen 2,8 Mrd Ft hitelt biztosított a helyi önkormányzatok tulajdonában lévõ közintézmények energiaracionalizáló beruházásaira, 50%-os kamat-preferenciával, amelynek forrása a Gazdaságfejlesztési Célelõirányzat volt.

Az Európai Bizottság által 1997-ben készített országvélemény megállapította, hogy Magyarország energiapolitikai célkitûzései, valamint azok megvalósításának üteme összhangban vannak az uniós elvárásokkal. Az országvélemény hangsúlyozottan kiemeli, hogy energiahatékonyságunk a fejlett országokkal való nemzetközi összehasonlításban alacsony és a környezet védelmére tett intézkedéseink nem elégségesek. Ezt a véleményt a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vizsgálatai is megerõsítették (a kérdéssel bõvebben a gazdasági fejlõdés és az energiafelhasználás összefüggéseit tárgyaló fejezet foglalkozik).

A Gazdasági Minisztérium - az európai energiahatékonysági színvonal közelítése érdekében is - kidolgozta az új energiatakarékossági stratégiát, amelyhez cselekvési programot kapcsolt.

A Kormány 1107/1999. (X. 8.) Korm. határozatában elfogadta a 2010-ig szóló energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát, és a megvalósulást segítõ komplex Cselekvési Programot.

A Program fõbb célkitûzései, hogy 2010-ig

A GDP mintegy 5% évi átlagos növekedési üteme mellett az energiafelhasználás ne haladja meg az 1,5%/év növekedést. Ehhez az energiaigényességnek évi 3,5%-kal kell mérséklõdnie.

A részben államilag támogatott energiamegtakarítási tevékenységek révén 2010-re kb. 75PJ/év hõértékû energiahordozó megtakarítása, illetve hazai megújuló energiahordozókkal történõ kiváltása szükséges.
E megtakarítások révén a kéndioxid kibocsátás 50 kt/év, a széndioxid kibocsátás pedig 5Mt/év mértékben mérséklõdik.

A Program indítása 2000. év elején kezdõdött meg, 2000-ben 910 MFt állami támogatás mellett. 2001-ben a program beolvadt a Széchenyi Terv keretébe, a támogatási keret - figyelembe véve a panellakások energiatakarékos korszerûsítésére rendelkezésre álló keretet is - évi 5 Mrd Ft-ra nõtt (a Tájékoztató a programról a késõbbiekben részletesen beszámol).

A kormányhatározat rendelkezett a korábban széttagoltan mûködõ központi energiatakarékossági programok hatékony szervezeti feltételeit biztosító egységes állami intézményrendszer kialakításáról. A Program rendszergazdája a Gazdasági Minisztérium. A korábban széttagoltan mûködõ központi energiatakarékossági programok bonyolítása - a szakemberek átcsoportosításával - az Energia Központ Kht-hoz került. Az Energiatakarékossági Hitel Program változatlan célrendszerrel beépült a hosszú távú Energiatakarékossági Program keretébe.

2001-ben az Energiatakarékossági Program a magyar gazdaság fellendítésére irányuló Széchenyi Terv részévé vált.
1.3.4. A legkisebb költség elvének érvényesítése, a demokratizmus szerepe

Az erõmû létesítési folyamat demokratizmusának, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételének biztosítására adta ki a Kormány a 146/1992. (XI. 4.) kormányrendeletet, amelyet a 73/1996. (V. 22.) kormányrendelet váltott fel. E rendelet elõírja - meghatározott erõmû nagyság felett - a létesítésben érintett közösség megfelelõ tájékoztatását és véleményének kötelezõ figyelembevételét. A rendeletek megjelenése óta tizenkét erõmû létesítése már közösségtájékoztatási-közmeghallgatási folyamat keretében indult meg.

1996 decemberében nyújtotta be jelentését az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium a Kormány, majd az Országgyûlés részére az erõmûrendszer 2010-ig kitekintõ fejlesztési stratégiájáról. Ezt az Országgyûlés illetékes bizottságai megtárgyalták és a Gazdasági Bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

A jelentés Országgyûléshez történõ benyújtása után az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal kidolgozta az erõmû létesítés engedélyezési eljárásrendjérõl és a versenyeztetés általános szabályairól szóló együttes irányelvet, amelynek szellemében a Magyar Villamos Mûvek Rt. - a jogszabályi elõírás alapján - 1997. július végén meghirdette a kapacitás létesítési pályázatot. A pályázaton végül - a csökkenõ igénynövekedés miatt - csak a kisebb teljesítményû erõmûvek kategóriájában került sor eredmény meghirdetésére.
1.3.5. A szénbányászat helyzetének rendezése a nemzetgazdasági érdekek elõtérbe helyezésével

Az erõmû-bánya integrációk 1993-1994-ben megtörténtek. A helyzet rendezésében az MVM Rt. az integráción kívül maradt bányák széntermelésének átvételével jelentõs szerepet vállalt. Az integrációból kimaradt, versenyképtelen bányák fokozatos bezárásáról - 1998. év végi határidõvel - a Kormánynak a Bányász Szakszervezettel 1994-ben kötött megállapodása rendelkezett.

A Kormány megtárgyalta a gazdasági miniszter elõterjesztésében a szénbányászat középtávú stratégiáját és a 2163/1999. (VII. 8.) Korm. határozatban elõírta a tennivalókat. Az elõterjesztés és a határozat szellemében a szénbányászati jövõkép kialakításának a feladatai az alábbiak szerint foglalhatók össze:

Az európai csatlakozással párhuzamosan kialakuló versenypiac szellemében a veszteséges széntermelést meg kell szüntetni, csak azok a szénbányák maradnak fenn, amelyek termékei iránt fizetõképes kereslet mutatkozik és a bányatermékek árbevétele maradéktalanul fedezi a termelés ráfordításait.

A bánya-erõmû integrációban mûködõ bányák az erõmûvi környezetvédelmi moratórium, illetve az erõmûvek mûködési engedélyének a lejártáig maradhatnak fenn. Ezen idõtartamon belül az erõmûvek és az MVM Rt. közötti kapacitás-lekötési és áramvásárlási szerzõdések teszik lehetõvé az integrált bányák mûködését, de a veszteséges bányák támogatására ilyen esetekben sem kerülhet sor.

A gazdaságtalan, bezárásra ítélt, 1998-ban 2,6 Mrd Ft-tal támogatott, 2500 fõt foglalkoztató integráción kívüli szénbányák (Putnok, Feketevölgy, Lencsehegy) felszámolásának ütemezése a 2163/1999. (VII. 8.) számú kormányhatározat alapján a következõk szerint történt: Feketevölgyben 2000. I. negyedévében, Putnokon 2000. III. negyedévében befejezõdött a termelés. Lencsehegy 2000. I. félévéig kapott támogatást, utána megfelelõ üzleti ajánlat alapján, támogatás nélkül folytatja a termelést. A leépítésre kerülõ bányászok 6-24 havi átlagkeresetnek megfelelõ újrakezdési támogatásban részesültek és a szénbányászati térségekben a tárcák és az önkormányzatok együttmûködésével felgyorsult az új munkahelyek teremtése.

Az ezredfordulón túli szénbányászati modell fontos eleme a környezetvédelmi elemek fokozott érvényesítése. Tovább folytatódik a bányászati tevékenységgel okozott környezeti károk felszámolása, fõleg a vállalkozók által történõ finanszírozásban, amelyet részben a költségvetésben e célra elkülönített pénzeszközök, részben az Európai Uniótól elnyerhetõ támogatások egészítenek ki.

A szénbányászat mellett lezáródott az uránbányászat problémája is. Az uránbányát a kedvezõtlen geológiai viszonyok és a kis ércelõfordulás miatt csak gazdaságtalanul lehetett mûködtetni, így korábbi kormánydöntés alapján 1997. év õszén a termelés befejezõdött, az uránbányát bezárták. A természeti és környezeti károk felszámolása 2002-ig tart, s a bányabezárási és tájrehabilitációs program végrehajtása - költségvetésbõl finanszírozandó - közel 20 Mrd Ft ráfordítást jelent. Az elbocsátásra kerülõ dolgozók - mintegy 1500 fõ - végkielégítését az 1997. évi költségvetés biztosította.

1.3.6. Piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése

Az Országgyûlés által 1993-ban jóváhagyott energiapolitika egyik legfontosabb stratégiai célkitûzése a piackonform tulajdonosi, szervezeti, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése.

Mindezek elõfeltétele a szervezeti (társasági) átalakítás volt. Ennek keretében a villamosenergia-iparban háromszintû rendszer jött létre. Külön csoportot alkotnak az erõmûvek, az országos alaphálózat mûködtetéséért felelõs szállító (Magyar Villamos Mûvek Rt.) és a fogyasztók kiszolgálásáért felelõs szolgáltatók. A szállító és a szolgáltató monopol jogokkal rendelkezik, de ellátási kötelezettség is terheli.

1

/1

Bakonyi

Buda- pesti

Duna-menti

Mátrai

Paksi

Pécsi

Tiszai

Vértesi

1

Erõmûvek

2

Szállító, nagykereskedõ
rendszerirányító

3

Áram-szolgáltatók

2

MVM Rt.

/2

3

ELMÛ

DÉDÁSZ

DÉMÁSZ

ÉDÁSZ

ÉMÁSZ

TITÁSZ

/3
1-9. ábra: Villamosenergia-ipar három szintje

A földgáz-ellátásban kétszintû rendszer jött létre, ahol a gázértékesítõ felelõs az országos szintû ellátásért, a gázszolgáltató pedig a fogyasztók kiszolgálásáért.

1-10. ábra: Földgáz-ipar két szintje

A '90-es évek gazdasági és társadalmi átalakulásának megfelelõen meg kellett alkotni az energia szektor piackonform és tulajdonsemleges törvényi szabályozását. Az 1993-ban, illetve 1994-ben hatályba lépett bánya-, villamos-energia- és gáztörvények már a tulajdonosi szerkezettõl függetlenül szabályozták az engedélyköteles tevékenységek gyakorlásának a feltételeit, valamint a szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszonyokat. Megalakult a Magyar Energia Hivatal (továbbiakban: Hivatal), amelynek alapvetõ funkciója a földgáz és a villamos energia árszabályozás elõkészítése, az energetikai társaságok mûködési engedélyének kiadása, illetve a fogyasztók érdekvédelme (ez utóbbit megerõsítette az 1997. évben elfogadott fogyasztóvédelmi törvény is). A Hivatal 1998-tól a távhõszolgáltatási szektor szabályozásában is szerepet kapott.

A Kormány 1994-ben határozatokat hozott a gáz- és áramszolgáltatók, a villamosipari-társaságok és a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. privatizációjának a feltételrendszerérõl. Az energetikai társaságok privatizációjának lehetséges korlátait a fennmaradó állami tulajdon mértékének a meghatározásával szabályozta. A privatizációs törvény értelmében a Magyar Villamos Mûvek Rt-nél 50%+1 szavazat, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt-nél 25%+1 szavazat a fenntartandó állami vagyonhányad. A többi energetikai társaságnál az állam tulajdonában tartósan csak egy ún. "szavazatelsõbbségi részvényt" kell megtartani. Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény a szavazatelsõbbségi részvényhez kapcsolódó állami jogokat tételesen rögzítette.

Az 1995. évi elsõ privatizációs fordulóban, majd az ezt követõ további két privatizációs ütemben (1996-ban és 1997-ben) kialakultak az energiaszektor magántulajdonosi viszonyai:

a nyolc erõmûvi társaságból hat többségi, szakmai befektetõi tulajdonba került, ezen belül 4 erõmûtársaság külföldi, 1 magyar társaság többségi tulajdona, 1 pedig külföldi pénzügyi alap tulajdona,

a hat gázszolgáltató és hat áramszolgáltató társaság többségi tulajdonosai külföldi cégek, illetve azok hazai leányvállalatai,

a MOL Rt. részvényei - a 25% + 1 szavazat állami tulajdonhányad fenntartásával - hazai és külföldi pénzügyi befektetõk tulajdonában vannak,

az MVM Rt. és két erõmûvi társaság állami tulajdonban maradt.

Energetikai cégek

Fõbb befektetõk

MVM Rt.

ÁPV Rt.

OVIT Rt.

MVM Rt.

DÉDÁSZ Rt.

E.ON

DÉMÁSZ Rt.

EDF International S.A.

ÉDÁSZ Rt.

EDF International S.A.

E.ON

ELMÛ Rt.

RWE Energie AG.

EnBW AG.

ÉMÁSZ Rt.

RWE Energie AG.

EnBW AG.

TITÁSZ Rt.

E.ON

MOL Rt.

ÁPV Rt.

Külföldi pénzügyi befektetõk

Hazai pénzügyi befektetõk

DÉGÁZ Rt.

Gaz de France International S.A.

MOL Rt.

DDGÁZ Rt.

Ruhrgas AG.^.

VEW AG.

MOL Rt.

ÉGÁZ Rt.

Gaz de France International S.A.

MOL Rt.

FÕGÁZ Rt.

Budapest Fõváros Önkormányzata

Westfalische Gasversorgung AG.

Ruhrgas AG.

KÖGÁZ Rt.

E.ON

EVN

Önkormányzatok

MOL Rt.

TIGÁZ Rt.

Italgas Rt.

RWE

SNAM Rt.

Bakonyi Erõmû Rt.

Euorinvest

Transelektro

Kincstári Vagyoni Igazgatóság

Budapesti Erõmû Rt.

EdFI S. A.

Dunamenti Erõmû Rt.

Tractebel S. A.

Tractebel Kft.

MVM Rt.

Mátrai Erõmû Rt.

RWE Energie AG.

EnBW AG.

RB (Rheinbraun)

MVM Rt.

Paksi Atomerõmû Rt.

MVM Rt.

Pécsi Erõmû Rt.

Mecsek Energia Kft.

ÁPV Rt.+ Kincstári Vagyoni Igazgatóság

AES-Tisza Erõmû Kft.

AES Summit Generation Ltd.

Vértesi Erõmû Rt.

MVM Rt.

ÁPV Rt.

Kincstári Vagyoni Igazgatóság

Borsodi Energetikai Kft.

AES-Tisza Erõmû Kft.

AES Summit Generation Ltd.

Csepeli Erõmû Rt.

PowerGen

EMA-Power Kft.

El Paso Energy Hungary

DUNAFERR

1-1. táblázat: Energetikai társaságok tulajdonosi szerkezete

Az energiatörvények árszabályozási fejezetei tartalmazzák az ármegállapítás során figyelembe veendõ követelményeket és alapelveket, ugyanakkor az árképzés és áralkalmazás részletes szabályainak kialakítását a Hivatal hatáskörébe utalják.

A törvények rendelkeznek arról, hogy 1997. január 1-tõl az áraknak tartalmazniuk kell:

az indokolt befektetések költségeit,

a hatékonyan mûködõ szervezetek (engedélyesek) költségeinek megtérülését,

a tartós mûködéshez szükséges nyereséget,

valamint a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségeit.

1-11. ábra: Árváltozások 1980-2000. között

Az 1995-1997. évek között fokozatosan közeledtek a hatósági földgáz és villamos energia árak a világpiaci szinthez, a keresztfinanszírozás jelentõsen mérséklõdött. A tarifareform elsõ lépése 1999 júliusától kezdõdõen valósult meg. Az energetikai társaságok korábbi gazdálkodási problémáit az új árszabályozás megszüntette.

Földgáz (adóval)

Villamos energia (adóval)

1-12. ábra: Fogyasztói energiaárak összehasonlítása (2000)

2. Piacnyitás az EU alapelvek alapján

2.1. Az európai uniós csatlakozásig elvégzendõ feladatok

Az 1993-ban célul kitûzött piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozás feltételrendszere teljesült, de az energetika új változások elõtt áll. A magyar gazdaság és a társadalom számára a legfontosabb célkitûzés jelenleg az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megvalósítása, illetve a fogyasztói szabad választás bevezetése.
Az Országgyûlés által 1993-ban elfogadott magyar energiapolitika célrendszere ma is korszerûnek tekinthetõ.

A Kormány 1999-ben elfogadta a Gazdasági Minisztérium által kidolgozott "A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje" tárgyú elõterjesztést, amely az 1993. évi energiapolitika elveinek az Európai Unióhoz csatlakozással kapcsolatos aktuális feladatait rögzíti.

Az ország energiaellátását a legalacsonyabb árszinten kell biztosítani. Ennek érdekében, ahol ez a kedvezõbb, ott versenyt kell bevezetni, de vannak olyan területek is, ahol a piacnyitás mellett a közszolgáltatást is fenn kell tartani.

Az egységes belsõ villamosenergia-piac létrehozásáról szóló 96/92-es EU irányelv elõírja a jelenleg monopóliumokon alapuló villamosenergia-piac fokozatos megnyitását. Az új modell bevezetése érdekében új villamos energia törvényt kell alkotni és a befektetõkkel közösen értékelni kell a jelenlegi hosszú távú szerzõdéseket. Az új törvény hatályba lépésének legkedvezõbb idõpontja - figyelembe véve a kapcsolódó jogszabályok kidolgozásának idõszükségletét - 2003. január 1. A külföldi tapasztalatok szerint a versenynek árcsökkentõ hatása van. A magyar villamosenergia-piacot több lépcsõben célszerû megnyitni, a piacnyitás mértékének megállapítása a Kormány hatásköre. Elsõ lépésként a nagyobb fogyasztók villamosenergia-ellátását 2003. január 1-jétõl tervezi a Kormány szabaddá tenni.

Az EU a gáziparban is hasonlóan piacnyitási kötelezettségeket ír elõ. Ennek érdekében 2001-ben ki kell dolgozni az új gáztörvényt, amelynek hatályba lépését szintén 2003. január 1-re célszerû ütemezni. Elõ kell segíteni, hogy a magyar gázhálózat - figyelembe véve az ország geológiai adottságait - több ponton csatlakozzon a nyugat-európai rendszerhez, melynek - elsõsorban - dokumentációs elõkészítéséhez fel lehet használni az EU pénzügyi támogatásait.

A villamosenergia- és gázpiacok megnyitásáig a Magyar Energia Hivatalnak ki kell dolgoznia az új tarifarendszer, valamint elõ kell írni az energetikai társaságok különbözõ tevékenységeinek szétválasztási rendjére, átláthatóságára vonatkozó szabályokat. A villamosenergia- és a gázszektor piacnyitása új törvények kidolgozását teszi szükségessé. Az energetikai szektor új szabályozásán belül a Magyar Energia Hivatal (Hivatal) önállóságát fokozni kell.

Állami eszközökkel tovább kell segíteni az energiatakarékosságot és ezzel összefüggésben is elõ kell mozdítani a megújuló forrásokon alapuló energiatermelés növekedését.

Az önkormányzati felügyelet alatt álló távfûtés hatékonyabb mûködését - állami támogatásokkal is - tovább kell segíteni. Ennek elsõdleges eszköze a piackonform mûködés, valamint a korszerû, villamos energiával kapcsolt hõtermelés és a takarékos hõfelhasználás elterjesztése.

Az energiapiac átalakítása számos feladatot ír elõ a következõ évekre. Ezek szakszerû végrehajtásával az ország energiaellátásának biztonsága és a gazdaság versenyképessége növekszik. Az energiahatékonyság és a megújuló energiák szerepének növelésével elõsegíthetõ a környezet javulása, reálisabbá válik nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesíthetõsége.
2.2. Új villamos energia modell és törvényjavaslat

A Gazdasági Minisztérium elkészítette a villamosenergia-piac nyitásának pénzügyi modelljét és a villamos energiáról szóló törvényjavaslatot.

A nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a villamos energia ára a piacnyitással párhuzamosan - néhány helyen - 20-40%-kal is csökkent. Magyarországon ilyen nagyságrendû áresés nem várható, de a nagyobb fogyasztók várhatóan árelõnyhöz fognak jutni. A jövõbeni villamosenergia-árak elõrejelzése nagyon bizonytalan, hiszen azt a rövid és középtávú kétoldalú szerzõdésekben - a fogyasztók és kereskedõk között - rögzített árak, illetve a szabadpiacon a pillanatnyi kereslet-kínálati viszonyok határozzák meg, amelyek nagymértékben függenek a jelentõsen ingadozó alap-energiahordozó áraktól, az idõjárástól és sok egyéb elõre nehezen megjósolható tényezõtõl.

Az új modell sajátossága, hogy a jogi szabályozás párhuzamosan kezeli a fokozatosan bõvülõ versenypiac és az ezzel arányosan visszaszoruló közüzemi szolgáltatás együttélését.

A törvényjavaslat a fogyasztókat két csoportra osztja. A fogyasztók azon köre, akik szabadon megválaszthatják, hogy melyik termelõtõl, kereskedõtõl vásárolják meg a villamos energiát, az ún. feljogosított fogyasztók. Az ily módon vételezett villamos energia árában a felek szabadon megállapodhatnak. A feljogosított fogyasztók körét - fõ szabályként - az éves fogyasztásuk mértéke alapján kormányrendelet határozza meg.

A fogyasztók másik csoportjába (ún. közüzemi fogyasztók) tartoznak a piacnyitás utáni elsõ években azok a lakossági, kommunális és a kisebb egyéb fogyasztók, akik nem dönthetnek szabadon arról, hogy honnan szerzik be a villamos energiát, és azok a feljogosított fogyasztók, akik nem élnek a szabad választás lehetõségével. E fogyasztók érdekeit a közüzemi ellátási kötelezettség és a szabályozott végfelhasználói árak fenntartásával kell védeni.

A törvényjavaslat értelmében - a hatályba lépést követõen - a villamos energia külkereskedelme teljesen liberalizálttá válik a versenypiac tekintetében. A villamos energia határon át történõ ki-, illetve beszállításához tevékenységi engedélyre van szükség. A villamosenergia-rendszer zavartalan mûködése, valamint a fogyasztók biztonságos ellátása érdekében szükség van a forgalom folyamatos figyelemmel kísérésére. A ki-, illetve beszállítást (bármely belföldi szállításhoz hasonlóan) a rendszerirányító szervezetnek kell bejelenteni.

A törvényjavaslat értelmében az ország EU-hoz történõ csatlakozásáig a feljogosított fogyasztók fogyasztási igényüknek 50%-át szerezhetik be külföldrõl, ezért számukra az árcentrum az importár és a belföldi termelõi ár között lesz. Az egyes feljogosított fogyasztók árai természetesen jelentõs szórást mutathatnak, amely fogyasztási sajátosságaikból adódik.

A tevékenységek szétválasztásának legfontosabb alapelve, hogy a versenypiaci tevékenységeket a közüzemi tevékenységektõl elkülönült gazdasági társaságokban kell folytatni. A törvényjavaslat két, a fõszabálytól eltérõ esetet szabályoz:

Szigorúbb megítélés: A rendszerirányító vonatkozásában ennél erõsebb szabály szükséges, hiszen az ellátás biztonsága, és a diszkriminációmentes mûködés a piaci szereplõktõl való teljes függetlenséget, a tulajdonosi szétválasztást követeli meg.

Enyhébb megítélés: A természetes monopol jellegû tevékenységek vonatkozásában (hálózati és közüzemi tevékenységek), azonban a fogyasztókat terhelõ költségek csökkentése miatt elegendõ a számviteli szintû szétválasztás (nem szükséges a tevékenységeket külön gazdasági társaságokba szervezni).

Az új villamos energia törvény által meghatározott rendszer fontos szereplõje a rendszerirányító.

A rendszerirányító felel:

a villamosenergia-rendszer egyensúlyáért, irányításáért,

a teljes villamos hálózat fejlesztési terveinek egységesítéséért,

az átviteli hálózati, illetve a határokat keresztezõ, valamint versenypiaci villamos energia forgalom elszámolásáért,

az árfigyelõ rendszer mûködtetéséért.
A törvényjavaslat szerint a piacnyitás ütemezésérõl a Kormány dönt a magyarországi tapasztalatok és az ország EU csatlakozásának figyelembe vételével.

A törvényjavaslat a piacnyitásból adódó veszteségeket, az átállási költségeket a hosszú távú áramvásárlási szerzõdések újratárgyalásából az MVM Rt-nél keletkezõ veszteségként határozza meg. A Kormány 2003-as 33-35%-os piacnyitási szándékát alapul véve a befagyott költségek legvalószínûbb nagyságrendje - szakértõi becslések szerint - 48 Mrd Ft körül fog alakulni 2003-2010 között (2001. évi változatlan áron számítva és 8%-os diszkontrátát alapul véve). Ez az érték messze alatta marad a villamosenergia-szektor éves forgalmának. Az import mértékét, valamint a befagyott költségek nagyságát a Kormány a villamos energia határon keresztül történõ szállításáról szóló rendelet feltételeinek módosításával jelentõs mértékben befolyásolhatja. Az átállási költségek megtérítésének részletes eljárási rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.

A törvényjavaslat elfogadásával az MVM Rt-bõl egy erõs nemzeti villamosenergia-ipari vállalatcsoport válhat, a rendszerirányító (MAVIR) pedig a Gazdasági Minisztérium közvetlen irányítása alatt garantálhatja a hosszú távú ellátásbiztonságot és a rendszer folyamatos megbízható mûködését. Az MVM Rt. továbbra is monopolhelyzetet élvez majd a közüzemi nagykereskedelemben.

A villamosenergia-ipar stratégiai eszközállománya, az alaphálózat és egy meghatározó nagyságú erõmûvi portfolió (MVM csoport) tehát az állam tulajdonában marad.

A törvény Országgyûlés általi elfogadása 2001. végére ütemezhetõ és hatályba lépése 2003. január 1.

Tekintettel arra, hogy az új villamos energia törvény 2003-ban lép hatályba, a piacnyitási felkészülés folyamatosságának fenntartása érdekében, szükség van a hatályos villamos energia törvény alábbi átmeneti módosítására:

A villamosenergia-ipari társaságok koncentrációját szabályozó rendelkezések szigorítására,

Lehetõség biztosítása piaci alapon (MVM Rt. által megkötött hosszú távú szerzõdések nélkül) létesülõ erõmûvi projektek megvalósítására,

Az új törvény szerinti tevékenységek szétválasztásához a társaságok szétválásának, és az új társaságok alapításának adó- és illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítésére.
2.3. Új földgázpiaci modell és törvényjavaslat

A Gazdasági Minisztérium jelenleg véglegesíti a földgázpiac új üzleti modelljét és a törvényjavaslatot, mely várhatóan még ez évben a Parlament elé kerül. A törvényjavaslat az EU vonatkozó irányelvének útmutatásaira épül, melynek legfontosabb elemeit a 4.2.25. pont tartalmazza.
3. A XXI. század elején érvényesek az 1993. évi energiapolitikai alapelvek, amelyek biztosítják a fejlett országok energetikai koncepciójával való összhangot is.

Az 1993-ban elfogadott magyar energiapolitikai alapelvek (lásd. 6. oldal) ma is érvényesek, melyek fõ vezérelve továbbra is az energiaellátás biztonságának megõrzése. Fontos alapelv az egyoldalú importfüggõség mérséklése, vagyis az energia-beszerzés diverzifikálása, illetve ehhez kapcsolódóan a stratégiai készletek növelése. További - és egyre fontosabb - alaptétel az energiatakarékosság fokozása, illetve az energiahatékonyság növelése, melyek nem kis mértékben járulhatnak hozzá a környezetvédelmi szempontok érvényesüléséhez. Szintén a környezeti terhelés csökkentését szolgálja a megújuló energiaforrások minél szélesebb és intenzívebb felhasználásának célkitûzése. Mindezek mellett érvényre kell jutnia a versenyelemek fokozatos megjelenésének mind az energiarendszer mûködtetésében, mind annak fejlesztésében.
A Parlament által 1993-ban elfogadott energiapolitikai alapelvek ma is érvényesek, melyek biztosítják, hogy Magyarország megfeleljen a nemzetközi közösség elvárásainak, és összhang alakuljon ki a fejlett országok energetikai koncepciójával, így nincs szükség az energiapolitikai alapelvek módosítására.

Az energiapolitikák ugyan országról országra az adott körülményektõl függõen változnak, azonban a fejlett országokban sok közös és hasonló alapelem van, ami alapján már bizonyos általánosítást lehet tenni. Az általánosítást az is megkönnyíti, hogy ezeket az országokat tömörítõ nemzetközi szervezet a Nemzetközi Energia Ügynökség (OECD/IEA) Közös Célok (Shared Goals) formájában rögzítette, amihez az egyes tagországoknak alkalmazkodni kell és ez alapján vizsgálják felül az egyes országok energiapolitikáját. Az IEA elfogadott közös céljai, alapelvei az alábbiakban foglalhatók össze:

a.) Az energetika területén a diverzitás, a hatékonyság és a rugalmasság alapfeltétel az energiaellátás hosszú távú biztonságához: a különbözõ ágazatokban felhasznált fûtõanyagok és ezek forrásai lehetõség szerint minél szélesebb körûek legyenek.

Az energetikai rendszereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy haladéktalanul és rugalmasan reagáljanak az energetikai vészhelyzetekre. Bizonyos esetekben ez kollektív mechanizmusokat és fellépést igényel - az IEA országoknak együtt kell mûködniük az Ügynökségen keresztül - hogy közösen reagáljanak az olajellátásban jelentkezõ vészhelyzetekre.

Az energiaellátásban és a felhasználásban a megfelelõ környezetvédelem központi kérdés az ilyen közös célok elérésében. A döntéshozóknak a minimumra kell szorítaniuk az energetikai tevékenységek negatív környezetvédelmi hatásait, s a környezetvédelmi döntésekben is figyelembe kell venni az energetikai következményeket. A kormányzati beavatkozásoknak figyelembe kell venniük a "szennyezõ fizet" elvet.

A környezetvédelmi szempontból elfogadhatóbb energiaforrások felhasználását kell ösztönözni és kidolgozni. A hasadó üzemanyagok tiszta és hatékony használata mellett a gazdaságos, hagyományos energiahordozó források bõvítésének is prioritást kell adni. Több IEA tagország a jövõben is fenn kívánja tartani, illetve fejleszteni szándékozik a nukleáris opciót, a lehetõ legmagasabb biztonsági színvonalon, mert az atomenergia nem bocsát ki széndioxidot. A megújuló energiaforrások szintén egyre fontosabb elemmé válnak az IEA energiapolitikájában.

Az energia hatékonyságának javítása költségtakarékos módon elõsegítheti mind a környezetvédelmet, mind az energiaellátás biztonságát. Nagy lehetõségek vannak az energia hatékonyságának fokozására a termeléstõl a fogyasztásig az energia ciklus valamennyi szakaszában. A kormányok részérõl aktív szerepvállalás és az energia valamennyi felhasználója részérõl határozott erõfeszítések szükségesek e lehetõségek valóra váltásához.

Az új és tökéletesített energetikai technológiák folyamatos kutatása, fejlesztése és piaci bevezetése jelentõs mértékben hozzájárul a fentiekben vázolt célok eléréséhez. Az energetikai technológiai politikáknak ki kell egészíteniük a szélesebb értelemben vett energiapolitikát. Ösztönözni kell a nemzetközi együttmûködést az energetikai technológiák fejlesztése és terjesztése terén, beleértve az ipar részvételét és a tagországokon kívüli országokkal való együttmûködést.

A szabad és nyílt kereskedelem és a befektetések biztonságos feltételei hozzájárulnak a hatékony energiapiacok és az energetikai biztonság kiépítéséhez.

Az energiapiac valamennyi résztvevõje közötti együttmûködés segíti az információ terjesztését, ösztönzi a hatékony, környezetvédelmileg elfogadható és rugalmas energetikai rendszerek és piacok kiépítését szerte a világban. Erre szükség van a befektetések, a kereskedelem elõmozdítása céljából és a globális energiabiztonsági és környezetvédelmi célkitûzések eléréséhez szükséges bizalom megteremtése érdekében.

A 2001. május 15-én Párizsban magas szintû magyar részvétellel megtartott Energiaminiszteri Csúcskonferencián kiadott kommüniké jó lehetõséget biztosít, hogy a magyar energiapolitika naprakész megfelelését megállapítsuk. A korszerûsített, aktualizált magyar energiapolitika Európai Unióval való összhangja az EU szabályok beépítésével még tovább fokozódott, az IEA alapelvek, valamint a csúcskonferencia kommüniké szempontjai energiapolitikánkban hazai adottságainknak megfelelõen megjelennek.

Az energetika jogi szabályozása

4. Az Európai Unió energetikai jogi szabályozásának az alapjai, jogharmonizációs követelmények

4.1. Az energia szektor közösségi szabályozásának alapelemei

Az energia ágazat az Európai Unió tagállamaiban is stratégiai jelentõségû terület. Jórészt ebbõl eredõen a tagállamok nem adtak e téren önálló hatáskört az Európai Közösségeknek az alapító szerzõdésben, a Maastrichti, illetve az Amszterdami Szerzõdés hatáskör bõvítéseket eredményezõ módosításai ellenére sem. Abban az értelemben tehát, ahogy az más szektorális közösségi politikák esetében létezik, nevezetesen az elsõdleges jog alapján kialakított közösségi szintû energiastratégiáról nem beszélhetünk.

Mindezek ellenére a gyakorlatban kialakult a Közösség energiapolitikája és jogi szabályozása, ami számos közösségi akcióban és jogszabályban jut kifejezésre. Ezek jogi alapjául elsõsorban a belsõ piacra (különösen az áruk és szolgáltatások szabad áramlására), a versenyre és a szociális és gazdasági kohézióra (ideértve a transz-európai infrastruktúra fejlesztését is) vonatkozó közösségi hatáskörök és jogi szabályozás szolgál.

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzõdés a közös piac megteremtését írja elõ minden olyan áru és szolgáltatás esetében, amely nem tartozik az ESZAK-, illetve az Euratom-szerzõdés hatálya alá.

A Római Szerzõdés második rész második fejezete (30-37. cikkek) rendelkezik a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások és az azokkal egyenértékû intézkedések eltörlésérõl. A 37. cikk az energetikai piac szempontjából is nagy jelentõségû kereskedelmi jellegû állami monopóliumokat szabályozza. A tagállamnak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az állami tulajdonban lévõ vállalatok, és a kizárólagos vagy különleges jogokkal rendelkezõ vállalatok (ezek közé tartoznak a villamos energia- és földgázipari vállalatok függetlenül attól, hogy állami vagy magántulajdonban vannak) nem alkalmazhatnak mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal egyenértékû más intézkedéseket az exportra és az importra. Továbbá a tagállamok kötelesek a kereskedelmi jellegû állami monopóliumaikat úgy alakítani, hogy azok az átmeneti idõszak végén biztosítsák a tagállamok közötti diszkriminációmentességet az áruk beszerzési és eladási feltételei vonatkozásában.

A Római Szerzõdés a vállalkozásokra vonatkozó elõírásai között az energia szektor szempontjából lényeges szabály, hogy az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokat nyújtó vállalatok vonatkozásában is alkalmazni kell (amennyiben feladatainak ellátásában nem akadályozzák) a versenyszabályokat. Az irányelv keretében szabályozott villamos energia piac a közérdekû szolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, ilyen kötelezettséget a tagországok rendelhetnek el általános gazdasági érdekbõl a területükön mûködõ energia-ipari vállalkozások számára.

A közös kereskedelempolitika az energia szektorra oly módon hat ki, hogy a 115. cikknek megfelelõen kizárólag gazdasági nehézségek esetén kerülhet sor nemzeti jellegû kereskedelempolitikai intézkedések foganatosítására.

Az 1992-ben elfogadott Maastrichti Szerzõdés által beiktatott 129. cikk értelmében a belsõ határok nélküli piac és a gazdasági és társadalmi kohézió elõsegítése érdekében a Közösség közremûködik a transz-európai hálózatok létrehozásában és fejlesztésében a közlekedés, a telekommunikáció és az energia infrastruktúrájának ágazataiban.
4.2. A jogharmonizáció állapota Magyarországon
4.2.1. A hazai energetikai jogrend kialakulása a '90-es években

Az energetika mint stratégiai ágazat jelentõs változáson ment át az utóbbi tíz év folyamán, ez nyomon követhetõ az eddig elért eredményeken is.

Elsõ eredménye a magyar energiapolitikáról szóló 21/1993. (IV.9.)OGY határozat, amely elveiben megfelel az IEA tagországok, valamint az Európai Közösség akkori követelményeinek.

Az energiapolitika tükrében fogadta el a Parlament a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényt, amely az új elveknek megfelelõen határozta meg a szénhidrogén feltárás és termelés, valamint a szénbányászat jogi kereteit, beleértve az engedélyezési eljárásokat és a bányajáradék intézményét. Kapcsolódó jogszabály a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény, amely a fúrási, szénhidrogén szállítási és tárolási jogok megadásának általános szabályait rögzíti.

Az ország olajellátásának mindenkori biztosítása szintén az energiapolitika szerves részét képezi. Ennek érdekében született meg az európai követelményeknek megfelelõen az import kõolaj és kõolajtermékek biztonsági készletezésérõl szóló 1993. évi IL. törvény.

A következõ év jelentõs jogalkotási termékei a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény, valamint a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény. A szabályozás célja mindkét esetben a természetes monopóliumként mûködõ ágazatban az ellátás biztonsága, a közüzemi szolgáltatási kötelezettség és mindezek mellett racionális fogyasztói árak biztosítása a fogyasztók felé. A törvények - az EU szabályozási törekvéseket követve - szétválasztották a termelés-szállítás-szolgáltatás tevékenységeit.

Az energiaszektort is érintette a '90-es évek privatizációs hulláma, amelynek jogi kereteit az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény adja meg. A törvény az úgynevezett aranyrészvény intézményével biztosított különleges jogokat az állam számára az energetikai társaságokban.

1996-ban fogadták el az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvényt, amely az 1980-as szabályozást váltotta fel. Az új jogszabály összhangban van az Európai Unió piaci integrációval kapcsolatos ajánlásait összefoglaló Fehér Könyv irányelveivel és figyelembe veszi a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó szabályait is. Hazánk részese az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött valamennyi átfogó nemzetközi egyezménynek, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretében kidolgozott biztonsági ajánlások alkalmazása mellett.

Végül a távhõszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény készült el, amellyel teljessé vált az energiaszektor magas szintû jogi szabályozása. E törvény jelentõsége, hogy egységessé tette a korábbi heterogén, nehezen áttekinthetõ és többszintû szabályozást.

A törvények mellett számos végrehajtási rendelet és miniszteri rendelet teremti meg az ágazat mûködésében a jogbiztonságot.

A nemzetközi energetikai szervezetekben és programokban való részvétel hazai jelentõségét pedig az alábbi két törvény megjelenése bizonyítja legjobban:

1999. évi XXXV. törvény az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya, az Európai Energia Charta Egyezmény, Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzõkönyv kihirdetésérõl.

1999. évi XXXIX. törvény a Nemzetközi Energia Programról szóló, Párizsban, 1974. november 18-án kelt Egyezmény és annak Jegyzõkönyvei, valamint a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezetnek a Nemzetközi Energia Ügynökséget létrehozó C(74)203 (végsõ) határozatának kihirdetésérõl.
4.2.2. Jogharmonizációs követelmények az EU csatlakozási folyamat során

A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között 1991. december 16-án létrejött és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás konkrét kötelezettség nélküli kooperációs szándékot rögzít az energia területén. Az együttmûködés a piacgazdaság elvei szerint valósul meg és az európai energiapiacok fokozatos integrációja alapján fejlõdik. A 77. cikk lefekteti azokat az elveket, amelyekre az együttmûködés során különös hangsúlyt kell helyezni. Ezek közül a legfontosabb az infrastruktúra korszerûsítése, az ellátásbiztonság, a diverzifikáció, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, a transzeurópai hálózatokhoz történõ csatlakozás elõsegítése, a vállalatok közötti együttmûködés, a piacliberalizáció elõsegítése és a tranzit megkönnyítése.

"A Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belsõ piacába történõ integrációra" Fehér Könyv ajánlásainak figyelembe vételével készült el az energetika területén érvényes közösségi jogszabályoknak megfelelõ magyar szabályozás kialakítását is tartalmazó jogharmonizációs program. [2403/1995.(XII. 12.) és 2282/1996.(X. 25.) Korm. határozatok és az új jogharmonizációs programot tartalmazó 2212/1998.(IX. 30.) Korm. határozat.]
Az Európai Unió és Magyarország által követett energia politika alapelvei a fõbb kérdésekben megegyeznek.
4.2.21. Közösségi energiapolitika

Az Európai Energiapolitika (az Európai Közösség Bizottsága 1995. decemberi Fehér Könyve) alapján 1996-ban a Bizottság egy Energia Konzultációs Bizottság felállításáról döntött, melynek tagjai az energiatermelõk, szolgáltatók, fogyasztói, szakszervezeti és környezetvédelmi szövetségek képviselõi. A képviselõket a Bizottság nevezi ki, részben javaslatok alapján, meghatározott módon, mely kinevezésekrõl a Bizottság határozatban rendelkezik.

Az Energia Konzultációs Bizottságban értelemszerûen csak a tagországok intézményeinek képviselõi vehetnek részt, így bekapcsolódásunk lehetõsége csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követõen nyílik meg.

A Tanács 1998-ban kidolgozta az 1998-2002. közötti idõszakra vonatkozó energetikai keretprogramot. A program költségvetése 170 millió ECU, amelybõl 68 millió ECU áll rendelkezésre az 1998-1999. idõszak során. A program elsõdleges célja az ellátásbiztonság és a versenyképesség növelésének elõsegítése, valamint a környezetvédelmi követelmények fokozottabb érvényesítése.

A keretprogram végrehajtására az alábbi speciális programok jöttek létre:

a tagállamok közötti együttmûködést elõsegítõ program (ETAP program),

energetikai célú nemzetközi együttmûködés (Synergy program),

a megújuló energiaforrások felhasználását elõsegítõ program,

energiahatékonyság növelése,

a szilárd tüzelõanyagok tiszta és hatékony felhasználását elõsegítõ program (Carnot program),

biztonságvédelem (safeguards), radioaktív anyagok biztonságos szállítása (TACIS program).

A Tanács által felállított és a tagállamok képviselõibõl álló Bizottság segíti a keretprogram végrehajtását.

A nemzetközi energetikai együttmûködést elõsegítõ Synergy program harmadik országoknak nyújt segítséget az energiapolitikájuk kidolgozásában és végrehajtásában, valamint a Közösséggel történõ energetikai célú együttmûködés terén. A program által meghatározott célterületek között elsõként a kelet-közép-európai országok szerepelnek. A keretprogram költségvetésébõl 15 millió ECU szolgál a Synergy program végrehajtására.
4.2.22. Energia Charta

Az Energia Charta - az Európai Energia Charta Konferencia által kidolgozott multilaterális nemzetközi szerzõdés csomag - hatálya az általa definiált energetikai szektorban folytatott gazdasági tevékenységre terjed ki. Aláírói (52 ország) elsõsorban az energetikai termékek kereskedelmében és a beruházások terén olyan fegyelmet kívánnak betartatni a tagországokkal, mint amelyet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagországai vállaltak, illetõleg a kétoldalú beruházás-védelemben általában rögzített legnagyobb kedvezmény illetve a nemzeti elbánás elvének alkalmazását elõíró szerzõdések rögzítenek.

Magyarország a Chartát 1995. február 27-én aláírta, az Országgyûlés a 28/1998.(III.18.)OGY határozatával ratifikálta, majd elfogadta az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya, az Európai Energia Charta Egyezmény, döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1999. évi XXXV. törvényt.
4.2.23. A kõolaj és kõolajtermékek biztonsági készletezésérõl, a vészhelyzeti intézkedésekrõl, valamint a tájékoztatási folyamatokról

A kõolajellátás biztosítása érdekében 1968-ban a Tanács 65 napi felhasználásnak megfelelõ biztonsági készlet létrehozását írta elõ a tagállamok részére.
Vészhelyzet esetére a fogyasztás csökkentésére és a tagállamok egymás kölcsönös kisegítésére intézkedési tervek elõkészítését írják elõ.

Az olajválság hatására megalakult a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), melynek elsõdleges feladata az olajfüggõség csökkentése és az ellátási válságok kezelése. Az IEA tagok számára kötelezõ a 90 napi importra vetített készlet tartása, válság esetén egymás kisegítése és a fogyasztás korlátozása.

A behozott kõolaj és kõolajtermékek biztonsági készletezésérõl szóló 1993. évi IL. törvény 90 napi importnak megfelelõ készlet létrehozását írja elõ.

Többévi elõkészítõ munka után 1996-ban csatlakoztunk az IEA-hoz, majd az Országgyûlés elfogadta a Nemzetközi Energia Programról szóló, Párizsban, 1974. november 18-án kelt Egyezmény és annak Jegyzõkönyvei, valamint a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezetnek a Nemzetközi Energia Ügynökséget létrehozó C(74)203 (végsõ) határozat kihirdetésérõl szóló 1999. évi XXXIX. törvényt. Az IEA és a Közösség eltérõ szabályozási rendet állapít meg a készletezés mértékének meghatározására, illetve a készletezett termékek összetételére. E mellett a csatlakozás idõpontjában megváltozik a vámeljárás is, a vámkezelést az EU tagállamokból érkezõ termékekre a vámregisztráció váltja fel. Hatályos törvényünket a közösségi követelményeknek megfelelõen módosítani kell.

Statisztikai adatszolgáltatásunkat az IEA-n keresztül ma is megkapja a Bizottság, a közvetlen információadásnak technikai akadálya nincs. A válsághelyzeti kisegítés már ma is kötelezõ mind Magyarországra, mind az Európai Unió tagállamaira, mert valamennyi tagállam egyben tagja az IEA-nak is.

A behozott kõolaj és kõolajtermékek biztonsági készletezésérõl szóló 1993. évi IL. törvény módosítása során figyelembe kell venni az EK rendelkezéseket. A módosítást a csatlakozás idõpontjára el kell végezni.
4.2.24. A villamosenergia-szektor

Közel tíz évig tartó elõkészítést követõen fogadta el az Európai Parlament és a Tanács a villamosenergia-piac belsõ szabályairól szóló 92/96/EK irányelvet. A hosszas egyeztetési folyamat eredményeként kompromisszumos szabályozási struktúra született, amely egyaránt magában foglalja az állami tulajdonú integrált monopólium melletti piacnyitást és a szabad hálózati hozzáférés már mûködõ gyakorlatát.
Az irányelv által szabályozott kérdéskörök és a hazai tennivalók

A villamosenergia-piac megnyitása

A tagállami villamosenergia-piacokat fokozatosan, legalább az irányelvben meghatározott minimális mértékben kell megnyitni, figyelembe véve a tagállamokban fennálló rendszereket, valamint azt, hogy a villamosenergia-ipar felkészülhessen a verseny bevezetésére. A tagállamokban szükséges piacnyitás mértékét a meghatározott értéknél nagyobb éves fogyasztású fogyasztók piaci részesedése alapján kell kiszámítani. A tagállamokban 1999. február 27-ig kellett a piacnyitás elsõ ütemét (26,48%-os nyitás, 40GWh-ás közösségi fogyasztási küszöb alapján) végrehajtani.

A piacnyitás további lépcsõfokai: 2000. februárban 28% (20GWh-ás közösségi fogyasztási küszöb alapján), 2003. februárban 33% (9GWh-ás közösségi fogyasztási küszöbérték alapján). Az elmúlt idõszak tagállami tapasztalatai rendkívül kedvezõek, mind a fogyasztók, mind a villamosenergia-ipari vállalkozások körében pozitív a piacnyitás fogadtatása, a villamos energia ára minden tagállamban csökkenõ tendenciát mutat. A tagállamok (egy-két kivételtõl eltekintve) felgyorsították, vagy már befejezték, illetve várhatóan felgyorsítják a villamos energia szektor liberalizációját.
Versenypiac - közüzemi szolgáltatási kötelezettség

Az irányelv lehetõséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a piacnyitással párhuzamosan fenntarthatják a közüzemi szolgáltatási kötelezettséget az ellátás biztonságának megõrzése, illetve a fogyasztók és a környezet védelme érdekében.

A közüzemi szolgáltatás csak abban az esetben indokolt, ha a versenypiac önmagában nem biztosítja a környezet védelmét, illetve az ellátás megfelelõ biztonságát, rendszerességét, minõségét és árát. A tagállamok nagy részében köteleztek meghatározott vállalkozásokat közüzemi szolgáltatás nyújtására pl. a nem feljogosított fogyasztók szabályozott áron történõ ellátása (Franciaország), a hátrányos helyzetûek védelme (Egyesült Királyság), környezetbarát villamosenergia-termelés (Ausztria, Dánia, Németország) érdekében.
A villamosenergia-termelõ kapacitások létesítése

Az új termelõ kapacitások létesítésének kezelése két módon lehetséges: az engedélyezési, vagy a versenyeztetési eljárás keretében. Ha a tagállam az engedélyezési eljárást választja, az engedélyezés kritériumait, valamint az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket közzé kell tenni. Amennyiben az engedélyezõ hatóság elutasítja az engedély iránti kérelmet, tájékoztatni kell a kérelmezõt az elutasítás indokairól, továbbá biztosítani kell számára jogorvoslati lehetõséget. Az ún. versenyeztetési eljárás esetén az illetékes tagállami szervnek rendszeresen (legalább kétévente) közzé kell tenni az új kapacitásra való várható tagállami igényt. A pályázatkiírásoknak pedig részletes leírást kell tartalmazni a szerzõdéses feltételekrõl, valamint az eljárási rendrõl.

A villamosenergia-ipar technológiai fejlõdésének, és hatékonyságának növelése megköveteli az új kapacitások létesítésének elõsegítését. A tagállamok választásai azt igazolják, hogy az engedélyezési eljárás átláthatóbb és könnyebben illeszthetõ a versenypiac szabályozásába, hiszen Portugália kivételével valamennyi tagállam az engedélyezési eljárás bevezetése (illetve fenntartása) mellett döntött.
A szállító és elosztó rendszer üzemeltetése

A tagállamok az ellátás biztonsága érdekében kötelesek rendszerirányítót kinevezni, amely felelõs a rendszerben megvalósuló energiaáramlás irányításáért, a termelõ létesítmények teherelosztásáért, valamint a szükséges karbantartások és fejlesztések biztosításáért. A rendszer használóit adatszolgáltatási kötelezettség terheli a rendszerirányító üzemviteli feladatainak ellátása érdekében.
A tevékenységek szétválasztása

A tevékenységek szétválasztásának követelményei a természetes monopol tevékenységek speciális szabályozását, a keresztfinanszírozások megakadályozását és az átláthatóság növelését szolgálják. A tagállamok területén mûködõ integrált villamosenergia-ipari vállalkozások kötelesek belsõ számvitelükben külön elszámolást vezetni a termelési, elosztási és szállítási, valamint a nem villamosenergia-ipari tevékenységeikrõl (ún. számviteli szétválasztás). A rendszer objektív, átlátható és diszkriminációmentes mûködésének záloga, hogy biztosítani kell a rendszerirányító függetlenségét a többi villamosenergia-ipari vállalkozástól legalább a menedzsment tekintetében. Az irányelv minimum követelményeket fektet le, de a tagállamok nagy része a verseny elõsegítése érdekében szigorúbb követelményeket fogalmaz meg a rendszerirányító vonatkozásában; a rendszerirányítót elkülönült, más villamos energia-ipari tevékenységet nem folytató társaságba szervezték (ún. jogi szétválasztás).
A rendszerhez való hozzáférés

A piacnyitás és a verseny kialakulásának motorja a villamos energia hálózathoz való hozzáférés biztosítása. Az irányelv által szabályozott két modell közül választhatnak a tagállamok, azonban mindkét eljárásnak objektív, átlátható és diszkriminációmentes kritériumok szerint kell mûködni.

Az ún. harmadik fél hozzáférése modellnek két változata ismert. Ha tárgyalásos alapon történik a harmadik fél hozzáférése, biztosítani kell, hogy a termelõk, a kereskedõk és a minõsített fogyasztók a hálózatok üzemeltetõivel való tárgyalás útján hozzáférjenek a vezetékekhez, és így megköthessék villamosenergia-kereskedelmi szerzõdéseiket. A harmadik fél hozzáférése megvalósulhat szabályozott rendszerben is, amikor a szereplõk közzétett tarifa megfizetésével szállíthatnak a hálózatokon.

A villamosenergia-ipar szerkezetéhez a legkönnyebben a harmadik fél szabályozott hozzáférése modell illeszthetõ, hiszen ez minden szereplõ számára átlátható feltételeket biztosít. Németország az egyetlen tagállam, amely tárgyalásos alapon biztosítja a hozzáférést, ami a hagyományosan jól mûködõ villamosenergia-ipar, és az erõs versenyfelügyelet mellett értelmezhetõ.

A közösségi jognak megfelelõ hazai szabályozás kialakítása érdekében meg kell alkotni a villamos energiáról szóló új törvényt és a kapcsolódó jogszabályokat.
4.2.25. A földgázpiac

A Közösség a 80-as évek végétõl foglalkozik a földgázpiac liberalizálásával, melynek eredményeképp 1998. június 22-én kihirdették a Tanács és a Parlament 98/30/EK irányelvét a belsõ földgázpiac közös szabályairól. Az irányelv keretszabályozást ad, lehetõvé téve a tagállamok számára a fokozatos piacnyitást, valamint hogy megválasszák azt a szabályozó rendszert, amely legjobban megfelel egyedi piacszerkezetüknek.

Az irányelv hatálya alá tartozik:

A földgáz-távvezetéki szállítás, elosztás, ellátás és tárolás, a földgázipar szervezete és mûködése, a piachoz való hozzáférés, a rendszerek üzemeltetése, a földgáz-távvezetéki szállításra, elosztásra, ellátásra és tárolásra vonatkozó engedélyek megadásának követelményrendszere és eljárásrendje.

Az irányelv követelményei szerint:

A földgázipari vállalkozások között versenyt kell létrehozni, és biztosítani kell az egyes társaságok között a diszkrimináció mentes mûködést.

A tagállamok az ellátás biztonsága, az árak színvonalának megõrzése és a környezet védelme érdekében közszolgáltatási kötelezettséget írhatnak elõ.

Az új vezetékek, tárolók építésének és üzemeltetésének engedélyezése során a kijelölt illetékes hatóság (regulátor) objektív, diszkriminációmentes, nyilvános követelményrendszer alapján köteles eljárni, biztosítva a kérelmezõnek a jogorvoslathoz való jogot.

A szállító, tároló és szolgáltató társaságok nem tehetnek kivételt üzleti partnereik között (diszkrimináció tilalma).

A rendszer hatékony üzemeltetése érdekében a társaságok kötelesek a szükséges információkat átadni más tároló és szolgáltató társaságnak. Az így megszerzett információkat üzleti titokként kell kezelni.

A földgázipari vállalkozásoknak a szállító, tároló, elosztó tevékenységük számviteli elszámolását elkülönítve kell vezetni. Az egyes tevékenységeikrõl külön-külön mérleget és eredménykimutatást kell készíteniük, amit nyilvánosságra kell hozni.

A földgázipari vállalkozások számviteli rendszerén belül követelmény a tevékenységek szerinti elkülönítés, ez alapján az egyes tevékenységek szerint is mérleg és eredménykimutatás összeállítása, valamint a nem gázipari tevékenységekre vonatkozó konszolidált beszámoló elkészítése úgy, mintha ezeket a tevékenységeket különálló vállalkozások végeznék.

A földgáz hálózatokhoz való szabad hozzáférést biztosítani kell a tárgyalásos, vagy a szabályozott modell alapján a piacnyitással érintett feljogosított fogyasztók vonatkozásában.

A rendszerhez való hozzáférést a földgázipari vállalkozások kapacitáshiány, közszolgáltatási kötelezettségük ellehetetlenülése esetén, valamint hosszú távú szerzõdésük alapján tagadhatják meg.

A tagállamoknak meg kell határozniuk a feljogosított fogyasztókat, valamint a piacnyitás ütemét 3-5-10 év távlatában.

Ha egy földgázipari vállalkozás súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetbe kerül, vagy úgy gondolja, hogy ilyen helyzetbe kerülne, egy vagy több gázvásárlási szerzõdésben elfogadott hosszú távú (take-or-pay) kötelezettsége miatt, kérelmet nyújthat be az érintett tagállamhoz, vagy annak kijelölt illetékes hatóságához az Irányelv 15. és 16. Cikkeinek ideiglenes felfüggesztése érdekében. A tagállam a társaság kérését elutasíthatja, részben vagy teljes egészében elfogadhatja. Az Európai Bizottság azonban a tagállami döntéseket felülvizsgálhatja és megváltoztathatja.

Az irányelvnek megfelelõ szabályozás kialakítása érdekében meg kell alkotni a földgázellátásról szóló új törvényt, valamint módosítani kell a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényt.
4.2.26. Szénhidrogén bányászat

Az Európa Parlament és Tanács 94/22/EK irányelve az Európai Unió nagymértékû szénhidrogén-import függõségének oldása érdekében kívánja ösztönözni a belsõ készletek kutatását, feltárását és kitermelését.

Az irányelv követelményei:

A bányászati tevékenységek folytatásához szükséges engedélyek kiadását a hatóságoknak objektív és nyilvános kritériumok alapján kell végezniük úgy, hogy azok erõsítsék a versenyt és a belsõ piaci integrációt.

Az irányelv értelmében szénhidrogén bányászati tevékenységek diszkrimináció mentes folytatását biztosítani kell az egyes vállalkozók számára, ha az nemzetbiztonsági érdekeket nem sért,

A bányászati koncesszió és engedély megszerzésének részletes eljárásrendje és a pályázatok hivatalos lapban történõ közzététele,

Az engedélyek versenyeztetési eljárás keretében adhatók ki. Az eljárást a Bizottság ellenõrizheti,

Az irányelv tiltja a bányászati tevékenységet végezni kívánó vállalkozók hátrányos megkülönböztetését a hatósági eljárások során,

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény rendelkezik a bányászati kutatásról és kitermelésrõl. E törvényt kell módosítani az irányelvnek megfelelõen a csatlakozás idõpontjáig.
4.2.27. Szilárd fûtõanyagok (szén)

A szénbányászat állami támogatását az ESZAK alapító szerzõdése szabályozza. Az ESZAK általában nem teszi lehetõvé az állami támogatást (4. cikk), de különleges esetben a Bizottságnak jogában áll azt engedélyezni, amennyiben biztosítható a közös piac mûködésének zavartalansága. Ebbõl a szempontból két cikknek van különleges jelentõsége: az 56. cikk a szociális célú támogatásra vonatkozik, míg a 95. cikk az ágazatot érintõ állami támogatás valamennyi formájára.

Az Európai Közösség 1965 óta hoz a szénbányászat állami támogatásának szabályait meghatározó rendelkezéseket.

Az állami támogatás engedélyezésekor a legfontosabb szempont az, hogy a támogatás zavarja-e majd a közös piac mûködését. A szénkereskedelem az Európai Unió tagállamai között valójában nagyon kis mértékû, mivel a termelési költségek ezekben az országokban meghaladják a világ más országaiból importált szén beszerzési árát. A szénpiacok ebbõl kifolyólag alapvetõen országos jellegûek. A Közösség ezért elfogadta annak megállapítását, hogy a szénbányászat állami támogatása nem torzítja a közös piacot. A Közösséget ezen kívül sarkallta azon meggyõzõdése is, hogy a szénbányászat szerkezetváltását "a társadalmi és regionális kihatásokra való tekintettel nem lehet túlzottan kemény eszközökkel végrehajtani", valamint annak felismerése, hogy a közösségi szén gazdaságosságának növelése érdekében az átszervezés folytatására és intenzívebbé tételére szükség van.

Ezen megfontolásokból az EK engedélyezte a következõ állami támogatásokat:

mûködési támogatás (régi nevén veszteségpótló támogatás);

tevékenység-csökkentési támogatás;

támogatás a rendkívüli költségek fedezésére (ideértve az örökölt terheket és a szociális juttatásokat);

kutatási és fejlesztési támogatás;

környezetvédelmi támogatás;

közvetett állami támogatás;

szociális juttatásokra szánt támogatás.

Magyarországon a szénbányászat szerkezetátalakítását 1991 óta a központi költségvetés finanszírozza a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központon (SZÉSZEK) keresztül, amely tevékenység a bányabezárás mûszaki költségeit, a múltbeli bányászati tevékenység okozta bányakárok helyreállítását és az integráción kívüli bányák esetében a létszámleépítések pénzügyi fedezetét jelenti. A bányászok egyéb humánpolitikai jellegû támogatását különbözõ jogszabályok biztosítják.

A közösségi és a magyar szociális támogatási rendszer elvei alapvetõen összhangban vannak. A magyar szénbányászati modell kialakítása során azonban figyelembe kell venni, hogy az Európai Szén- és Acélközösség Szerzõdés 2002.július 23-án lejár, a helyébe lépõ szabályozás pedig még nem ismert.
4.2.28. Energiahatékonyság

Az energiafelhasználás csökkentését elõsegítõ tudatos fogyasztói magatartás formálását célozzák a háztartási elektromos készülékek energia-hatékonyságának címkén történõ jelölését szabályozó irányelvek. Készülékfajtánként szabályozza a Közösség a konkrét mûszaki követelményeket, melynek megfelelõ hazai szabályozást miniszteri rendeletek útján a csatlakozás idõpontjáig kell kialakítani.
4.2.29. Nukleáris energia

Magyarország aláírta és a 28/1987.(VIII. 9.) MT rendelettel kihirdette a Bécsben, 1986. szeptember 26-án aláírt, a nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítésrõl szóló egyezményt. Magyarország csatlakozni kíván az EU korai riasztási rendszeréhez: az ECURIE programhoz.

Az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszerrõl szóló 248/1997.(XII. 20.) Korm. rendelet alapján a lakosság riasztásának és tájékoztatásának rendjérõl, valamint a riasztással kapcsolatos lakossági felkészítés követelményeirõl a Kormány külön rendeletben dönt. A 248/1997.(XII.20.) Korm. rendelet módosítása a 40/2000. (III.24) Korm. rendelettel került kihirdetésre.
A 2001. és 2002. évre tervezett intézkedések

Az EU korai riasztási rendszeréhez, az ECURIE rendszerhez való csatlakozásról szóló kormányrendelet kiadása.

Csatlakozásunk elõkészítése az ECURIE programhoz megkezdõdött. A lakosság riasztásának és tájékoztatásának rendjérõl, valamint a riasztással kapcsolatos felkészítés követelményeirõl szóló kormányrendelet tervezete elkészült. A rendelet kiadása és a csatlakozás 2001-ben várható.

Csatlakozás az EURATOM nukleáris anyag nyilvántartási és ellenõrzési rendszeréhez.

Az acquis érintett elemei: 78/164/Euratom, 220/90/Euratom, 17/66/Euratom, 511/60/Euratom.

Az Európai Unió tagállamaiban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mellett az EURATOM végzi a nukleáris anyagok nyilvántartását és ellenõrzését. Minden tagállamnak - így Magyarországnak is - létre kell hoznia az EURATOM rendszerhez illeszkedõ nemzeti nyilvántartási rendszert, a hazai jogi kereteket és a megfelelõ szakmai hátteret.

Az EURATOM nukleáris anyag nyilvántartási és ellenõrzési rendszeréhez történõ csatlakozás elõkészületi munkái folyamatban vannak.

Az állami nyilvántartási rendszer új szoftverének használatba vétele. Részvétel az EURATOM "ACCESS" projektjében.

Az EURATOM nyilvántartási rendszerének megfelelõ szoftver és a szükséges dokumentumok elkészítése.

A csatlakozásunkat közvetlenül megelõzõen esedékes adatszolgáltatások összeállítása.

Nukleáris biztonság növelése:

A célkitûzés az EU atomerõmûvekkel rendelkezõ tagállamaiban mûködõ társhatóságokkal való azonos szintû, hatékony hatósági tevékenység megvalósítása. Az egyik legfontosabb követelmény az engedélyezõ és ellenõrzõ hatóság jogi, szakmai és pénzügyi függetlensége.
Energiaellátás Magyarországon,
a fontosabb energiahordozók szerepe
a világ és a hazai ellátásban

5. Energiaellátás Magyarországon

5.1. A hazai energiaforrások 2000-ben

A hazai energetika forrásszerkezetét 2000-ben a 5-1. táblázat foglalja össze a hazai statisztikában rendszeresített kimutatás szerint. A forrásszerkezettel kapcsolatos fõ megállapítások jelzik az 1999-2000. évek közötti változásokat:

a belföldi felhasználás 1036 PJ volt, 7 PJ-lal kevesebb, mint 1999-ben. Az idõjárás 1,2 °C-kal enyhébb volt, mint 1999-ben. Ennek hatására a hazai összenergia felhasználásnak mintegy 20 PJ-lal kellett volna csökkennie, azonban a gyorsütemû feldolgozóipari növekedés miatt csak 7 PJ-os csökkenés jelentkezett;

a hazai energiatermelés 458,6 PJ volt, 13,5 PJ-lal kevesebb, mint 1999-ben.

a hazai termelés domináns elemei: atomerõmûvi villamosenergia 141,8 PJ, széntermelés 121,1 PJ, földgáz 103,6 PJ, kõolaj 47,5 PJ;

a hazai széntermelés 4,6 PJ-lal, a kõolajtermelés 3,5 PJ-lal, a földgáztermelés 6,3 PJ-lal esett vissza. Az atomerõmûvi villamosenergia termelés 0,8 PJ-lal nõtt;

az import szerkezete lényegében nem változott (307,6 PJ földgáz, 242,4 PJ kõolaj és 49,3 PJ kõolajtermék). Változott viszont a villamosenergia import: 10,6 PJ-ról 34,4 PJ-ra nõtt; mely kereskedelmi - és nem teljesítmény pótló - célokat szolgált,

az export 77,4 PJ volt (1999-ben 79,7), a készletváltozás 14 PJ volt (1999-ben -0,9).
Összevont energiahordozó mérleg, 2000. év

Mértékegység: 1 = kt, Mm³, GWh
2 = PJ

Megnevezés

1999. év
tény

2000. év
tény

1.

2.

1.

2.

I. TERMELÉS

472,1

458,6

Szén

14547

125,7

14033

121,1

Ezen belül:
mélybányászat + peremi külf.

6851

72,6

6160

66,0

mátraaljai lignit

7696

53,1

7873

55,1

Kõolaj

1243

51,0

1136

47,5

Gazolin

324

13,3

288

12,1

Földgáz /nettó száraz/

3401

109,9

3194

103,6

Bányászati PB

210

9,9

216

10,2

Vízerõmûvi villamos energia

181

1,8

178

1,8

Atomerõmûvi villamos energia

14096

141,0

14180

141,8

Tüzifa

13,6

14,9

Egyéb

5,9

5,6

II. BEHOZATAL

649,6

668,8

Szén

606

11,0

654

13,7

HALDEX-szén

12

0,3

3

0,1

Brikett

16

0,3

9

0,2

Koksz

777

23,0

710

21,1

Kõolaj

5780

237,0

5800

242,4

Kõolajtermékek

1467

61,0

1170

49,3

Földgáz

9013

306,4

9047

307,6

Villamos energia (import-export szaldó)

1063

10,6

3440

34,4

III. BEHOZATAL

1121,7

1127,4

Le: kivitel

79,7

77,4

készletváltozás

-0,9

14,0

IV. BELFÖLDI FELHASZNÁLÁS

1042,9

1036,0

ebböl: kooperációs villamos energia

37892

38326

5-1. táblázat

5.2. A hazai primerenergia felhasználás szerkezete

5-1. ábra: Primer energiafelhasználás 1993-2000.

A primer energiahordozók szerkezete 1993-2000 között jelentõs változásokon ment keresztül. A legfontosabb, hosszú távú változások az alábbiak:

tovább nõtt a földgáz részaránya (közelíti a 40 %-ot);

csökkent a kõolaj és a szén aránya (~ 28 illetve ~ 17 %);

változatlan a primer villamos energia aránya;

a földgázfelhasználás erõsen függ a klimatikus viszonyoktól. Ez mutatkozik meg az 1996-os felhasználási csúcs esetén (az 1996-os tél az évtized leghidegebb tele volt). A 2000. évi csökkenést pedig az enyhe tél idézte elõ;

a földgáz erõs függése a klimatikus viszonyoktól felhívja a figyelmet egy problémára is. A vállalatok - ideértve a távhõ szakmát is - nagyrészt megszüntették az alternatív tüzelés lehetõségét. A fogyasztási csúcsok idején a földgáz ellátás mind nagyobb gondot és költséget idéz elõ. A csúcsok menedzselésében gazdaságos megoldást jelentene, ha a nagyfogyasztók egy része képes lenne áttérni olaj- vagy széntüzelésre. Ez a fogyasztók érdeke is;

a villamos energia kisebb-nagyobb ingadozását az import változásai idézték elõ.

A földgáz, mint primer energia növekvõ részaránya elõnyös az átalakítások hatásfokának javítása, a környezet védelme szempontjából. Hosszabb távon azonban - figyelembe véve a csökkenõ hazai termelést és a növekvõ igényeket - ellátásbiztonsági kérdéseket vet fel a növekvõ import. (Az import tényleges diverzifikálása - nem orosz forrásból származó energiahordozó beszerzése - csak nagy többletköltséggel lehetséges.)

A szén arányának csökkenése ugyancsak környezetvédelmi elõnyökkel jár, de a hazai termelés további visszafejlesztése szociális és - kisebb mértékben - ellátásbiztonsági problémákat jelenthet.
5.3. Energiaátalakítások hatásfoka

A hazai földön megtermelt, illetve az importált (export) energiaforrásokat a végfelhasználói szektorok (ipar, mezõgazdaság, tercier, közlekedés, háztartások) fogyasztják el. Ahhoz azonban, hogy a források eljussanak a végfogyasztókhoz, az energia szektornak a fogyasztók számára megfelelõ energiahordozókká kell átalakítania a primer forrásokat.

A legfõbb átalakítások:

szénbõl, kõolajból, gázból villamosenergia és/vagy hõ

kõolajból kõolajtermék (benzin, gázolaj, tüzelõolaj, fûtõolaj stb.)

szénbõl koksz, brikett stb.

5-2. ábra: Az energia átalakítások hatásfoka, %

Az átalakítási szektor fontosabb elemei: kõolajfinomítás, termikus közcélú villamosenergia-termelés, atomerõmûvi villamosenergia-termelés, közcélú kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés, közcélú hõenergia-termelés.

A fõbb elemek hatásfokai:

kõolajfinomítás

94 %

termikus közcélú villamosenergia-termelés

34 %

atomerõmûvi villamosenergia-termelés

33 %

közcélú kapcsolt hõ és vill.energia-termelés

77 %

közcélú hõenergia-termelés

84 %

Az energiaátalakítások átlagos hatásfoka 1998-ban 69 %.

A villamosenergia-termelés forrásai: termikus közcélú villamosenergia-termelés (50,9 %), atomerõmûvi villamosenergia-termelés (37,9 %), közcélú kapcsolt hõ és villamosenergia-termelés (10,3 %)

A villamosenergia-termelés átlagos hatásfoka: 38,3 %.

1990 és 1998 között az átlagos átalakítási hatásfokok közel állandóak. Ez arra utal, hogy az energiaátalakítási szektor szerkezete közel változatlan és az átalakítási veszteségek is közel változatlanok.

Az átalakítás, illetve az elosztás során elveszett energiát az energiaszektor fogyasztásaként tartjuk számon. Itt fogy el kereken 300 PJ (az ország energiafelhasználásának közel 30%-a), míg további 60-80 PJ (6-8% az országos felhasználásban) ún. vegyipari felhasználásra kerül (azaz vegyszerré, mûtrágyává alakítják át).
5.4. A végfelhasználói szektorok energiafogyasztásának a változása

A végfelhasználói szektorok energiafogyasztása az alábbiak szerint alakult az utóbbi években:

5-3. ábra: Végsõ felhasználás ágazatok szerint

Az ábra tükrözi az ipari struktúraváltás hatásait. A nagyfogyasztású ágazatok (vas- és acélipar, alumíniumipar, építõanyagipar stb.) visszafejlõdtek, az alacsony fogyasztású ágazatok (gépipar, autógyártás, híradástechnika stb.) fejlõdése jellemezte az ipart. A tercier szektor a kereskedelem és szolgáltatások fejlõdését mutatja.
6. Szén

6.1. Széntermelés és a szénkészletek elhelyezkedése a világon, a felhasználás változása

A világ feketeszén termelése 1999-ben 3466 Mt volt,* amely 3,6% mérséklõdést jelent az 1990. évi 3596 Mt-hoz képest. Ezen belül csaknem 40%-kal csökkent Európa és 45%-kal a FÁK államok, ugyanakkor mintegy 42%-kal nõtt Ausztrália termelése.
^{*A fejezetben használt valamennyi adat a Nemzetközi Energia Ügynökség 1999-es adatokat tartalmazó Coal Information 2000 címû kiadványából származik.}A világ feketeszén termelése 1990-ben és 1999-ben

1990

1999

Mt

%

Mt

%

Világ

3596

100,0%

3465

100,0%

ebbõl:

Európa

378

10,5%

228

6,6%

FÁK államok

543

15,1%

300

8,7%

Észak-Amerika

894

24,9%

953

27,5%

Latin-Amerika

31

0,9%

47

1,4%

Ázsia

1407

39,0%

1480

42,6%

Ausztrália

161

4,5%

228

6,6%

Afrika

182

5,1%

229

6,6%

6-1. táblázat

1998-hoz viszonyítva a termelés csökkenés 5,6%-os (207 Mt). Ez alapvetõen a Kínában, a Cseh Köztársaságban, Németországban és Lengyelországban végrehajtott bányabezárások eredménye.

A világ legnagyobb termelõje továbbra is Kína. A költségek csökkentése és a kínálat-kereslet egyensúlyba hozása érdekében az országok folyamatosan zárják be a legnagyobb költséggel mûködõ bányáikat. Ezen tendencia eredményeként a jövõben Európában a termelés további folyamatos csökkenésével kell számolni. Az Európán kívüli termelés pedig a jelenlegihez hasonló szinten alakul.

6-1. ábra: A világ feketeszén termelése az 1990. és 1999. években

A világon tapasztalható termeléscsökkenés mellett nõ a kereskedelem. Évi 170 Mt-ás exporttal Ausztrália a legnagyobb szénexportõr, õt követi Dél-Afrika és Indonézia. A tengeren folytatott szénkereskedelem évente több mint 450 Mt. A szállítási lehetõségek megfelelõek mind a tengeri, a folyami, mind a vasúti szállítás tekintetében, ezért a kereskedelem számára nem jelent korlátozó tényezõt.

6-2. ábra: A világ feketeszén exportja 1990-ben és 1999-ben

A szén spot árak 1991-tõl csökkentek, kivéve 1995-öt, amikor a 45,37 $/t-ás ár a csúcsot jelentette, majd azt követõen ismét visszaestek az árak.

Az energiatermelésre használt feketeszenet exportáló országok FOB árai $/t-ban 1999-ben az alábbiak szerint alakultak:

Ausztrália

26,49

Indonézia

24,01

Kolumbia

22,84

USA

32,02

Az OECD európai tagállamai által importált szén CIF árai $/t-ban 1990-1999-ben az import származási országai szerint:
1990 1999

Ausztrália

51,85

36,65

Lengyelország

60,52

34,31

Kína

49,57

32,61

Dél-Afrika

45,13

32,24

FÁK Államok

41,65

31,03

A villamosenergia-termelés során felhasznált feketeszén mennyiség fajlagos ára a hazai termelésû szén és az import szén árának átlaga, az OECD európai államaira vonatkoztatva az 1990-es 79 $-os értékrõl 52 $-ra csökkent, amelyen belül a legnagyobb csökkenés Németországban mutatkozik, 157 $-ról 57 $-ra. Ez annak a racionalizálási tevékenységnek az eredménye, miszerint valamennyi állam az elõre meghatározott ütemben csökkenti a hazai drága széntermelést és ezt az olcsó importtal helyettesíti. A Nemzetközi Energia Ügynökség tagországai közül mindössze öt tagállam (Franciaország, Németország, Japán, Spanyolország, Törökország) támogatja a feketeszén termelését, ami azt jelenti, hogy a feketeszén termelésének mindössze 5,26%-a részesül állami támogatásban.

Alacsony költséggel kitermelhetõ szénkészlet a világban viszonylag nagy mennyiségben és területileg eléggé szórtan található, a világ felhasználásának kétharmada a következõ 5 országban jelentkezik: Kína, Egyesült Államok, India, Oroszország, Németország.

A világ felhasználásában a jelenlegihez képest jelentõs elmozdulás nem várható.
6.2. Barnaszén termelési helyzete a világban

1999-ben a világ barnaszén termelése 879 Mt volt. A legnagyobb termelõ Németország (374 Mt), õt követi Oroszország (137 Mt). Fontos megjegyezni, hogy - a feketeszén termeléssel ellentétben - a német barnaszén bányászat nem részesül támogatásban és az elképzelések szerint a jelenlegi magas termelési szint fenntartása csak akkor lehetséges, ha sikerül versenyképességét megõriznie a liberalizált német árampiacon és csökkentenie a barnaszén felhasználás következtében fellépõ kedvezõtlen környezeti és klíma hatást.

A világon a barnaszén kereskedelme - ellentétben a feketeszénnel - jelentéktelen, szénegyenértékben számítva mindössze 0,4 Mt. (szénegyenérték = 7000 kcal/kg egységes fûtõértékre átszámított szénhõmennyiség).
A világ barnaszén termelése 1990-ben és 1999-ben

Világ

1990

1999

Mt

%

Mt

%

1162

100,0%

879

100,0%

ebbõl a legnagyobbak:

Németország

357

30,7%

161

18,3%

FÁK államok

160

13,8%

108

12,3%

USA

80

6,9%

78

8,9%

volt Jugoszlávia tagállamai

76

6,5%

45

5,1%

Lengyelország

68

5,9%

61

6,9%

Görögország

52

4,5%

61

6,9%

Törökország

45

3,9%

65

7,4%

Románia

34

2,9%

22

2,5%

Bulgária

32

2,8%

24

2,7%

Spanyolország

21

1,8%

12

1,4%

Magyarország

18

1,5%

14

1,6%

India

14

1,2%

22

2,5%

Thaiföld

12

1,0%

20

2,3%

A többi Magyarországnál alacsonyabb termelési szinttel rendelkezõ ország összesen

193

16,6%

186

21,2%

6-2. táblázat

6.3. Szénkészletek elhelyezkedése Magyarországon

Hazánk technikailag kitermelhetõ szénvagyonát 4 Mrd tonnára becsülik: ebbõl 600-700 Mt a fekete kõszén (feketeszén), 1000 Mt a barnakõszén (barnaszén) és kb. 3000 Mt a lignit. A geológiai adottságok (tektonika, vízföldtani viszonyok, minõség stb.) alapján a gazdaságosan kitermelhetõ (ipari) vagyon ennek csak töredéke, az is általában alacsony fûtõértékû, sok esetben magas kéntartalmú készleteket jelent.

6-3. ábra: Jelentõsebb szénelõfordulások Magyarországon

Feketeszenet kizárólag a Mecsek hegységben, Pécs és Komló környékén találhatunk. A liász korú - hazánkban kokszolásra egyedül alkalmas - feketeszén-elõfordulás bonyolult tektonikájú, bányaveszélyek szempontjából rendkívül kedvezõtlen adottságú. A mélymûvelésû szénbányászat - ezen bányaveszélyek miatt is, de gyakorlatilag a gazdaságtalan termelés miatt az utóbbi években megszûnt. Jelenleg peremi külfejtésbõl folyik a 11-12000 kJ/kg fûtõértékû feketeszén kitermelése, melyet a Pécsi Erõmû Rt. használ fel még 2-3 évig. Ugyanakkor jelentõs a liász-szenek metán-tartalma, melynek hasznosítására kísérletek folytak, egyelõre kevés sikerrel.

Barnaszén-telepek a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben fordulnak elõ. A dunántúli készletek között jelentõsebbek az eocén elõfordulások Dorog, Tatabánya, Oroszlány és Balinka térségében. Az eocén szenek 12-16000 kJ/kg fûtõértékûek, magas hamu- és kéntartalommal. A dorogi medencéhez tartozó lencsehegyi terület ipari vagyona három éven belül kimerül, ugyanez igaz a tatabányai medencére is. Jelentõs szénvagyonnal rendelkezik az oroszlányi medence márkushegyi területe és a balinkai terület: az ipari szénvagyon 15000 kJ/kg fûtõértékû, kb. 3 % kén- és max. 40 % hamutartalommal. Lényegesen rosszabb minõségû kréta elõfordulások találhatók az ajkai medencében, ipari vagyona itt már csak egy bányának van, az is a közeljövõben bezárásra kerül. Az észak-magyarországi készletek között miocén elõfordulásokat találhatunk a salgótarjáni, ózdi és borsodi medencében. A gazdaságosan kitermelhetõ készletek gyakorlatilag kimerültek, az elsõ két területen peremi külfejtések mûködnek, míg a térség egyetlen jelentõs területe a lyukói, 10-11000 kJ/kg fûtõértékû, 3 % kén- és 35-40 % hamutartalmú szenet termelve. (Szükséges megjegyezni, hogy a hazai magas SO₂ erõmûvi kibocsátás az erõmûvi hiányosságok mellett jelentõs részben a szenek magas kéntartalmára és alacsony fûtõértékére vezethetõ vissza. A világ nagy termelõi lényegesen jobb minõségû szénkészletekkel rendelkeznek.)

Jelentõsnek mondhatók azonban a Mátra és a Bükk hegységek lábainál elhelyezkedõ - NY-K irányban 90 km hosszban és 5-10 km szélességben elhúzódó - pliocén lignit-elõfordulások. A jelenleg a visontai és bükkábrányi bányával megnyitott lignit-telepek fûtõértéke 6-7000 kJ/kg, 1-1,5% kéntartalommal. Ugyancsak jelentõsnek mondható az Alpok lábánál megkutatott toronyi terület, melynek korábban felmerült osztrák kooperációban való hasznosítása, amely azonban nem valósult meg.

6-4. ábra: Széntermelés

A hazai széntermelés csökkenõ tendenciával 14 Mt körül mozgott az elmúlt öt évben. A termelés alakulását a 6-4. sz. ábra mutatja be. A készletek igénybevétele alapján a mélymûvelésû szénbányászat jelentõsen teret vesztett: a termelés kevesebb, mint 40 %-a származik jelenleg mélymûvelésbõl, ez az arány a továbbiakban még inkább eltolódik a külfejtések javára. Az elmúlt öt évben a lignit-termelés részaránya a széntermelésen belül tovább növekedett, jelenleg a termelés több mint felét adja. Ez a tendencia a jövõben tovább folytatódik.
6.4. Hazai szénfelhasználásunk jelenlegi megoszlása

A nemzetgazdaság összes szénfelhasználását ágazati bontásban a 6-3. táblázat mutatja be.
Összes szénfelhasználás 1999.

1000 t

TJ

Ipar összesen

14 801

130 082

Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás

80

1 456

Szállítás, posta, távközlés

20

418

Lakosság

529

7 208

Kommunális és egyéb fogyasztók

21

301

NEMZETGAZDASÁG ÖSSZESEN

15 451

139 466

6-3. táblázat

Az összes szénfelhasználáson belül a feketeszén és a lignit gyakorlatilag teljes mértékben energetikai felhasználásra kerül.

A lakossági felhasználás bázisa a hazai termelésû barnaszén, illetve import barna- és feketeszén, valamint brikett.

A néhány évtizeddel ezelõtt meghatározó jellegû szénbázisú villamosenergia-termelés a jelenlegi idõszakra jelentõsen veszített a szerepébõl:

A hõ- és villamosenergia-termelés szénfelhasználása - a lignitet is beszámítva - 123 PJ volt 1999-ben, ami az országos energiafelhasználás mintegy 12%-a.

A szénbázison termelt villamos energia alig haladta meg a 25%-os részarányt a hazai villamosenergia-termelésen belül.

A hazai szénerõmûvek országon belüli elhelyezkedését és az egyes erõmûvek beépített villamos teljesítményét mutatja a 6-5. ábra.
Mûködõ szenes erõmûvek és beépített villamos teljesítményük

Széntüzelésû erõmû

Beépített villamos teljesítmény MW

Ajkai Erõmû

132

Inotai Erõmû

52

Mátrai Erõmû

824

Borsodi Erõmû

137

Tiszapalkonyai Erõmû

250

Bánhidai Erõmû

100

Oroszlányi Erõmû

235

Pécsi Erõmû

190

6-5. ábra

Az öreg és környezetszennyezõ szénerõmûvek jövõje bizonytalan. Amennyiben a 2004-re meghatározott környezetvédelmi moratórium nem változik, a szénerõmûveknek beruházásokat kell végrehajtaniuk, vagy le kell állniuk. A Mátrai Erõmû Rt. a beruházásokat már elvégezte, a Vértesi Erõmû Rt. megindította az elõkészítést. A többi szenes erõmû jövõbeni sorsával kapcsolatos döntéseket az erõmûvek tulajdonosai fogják meghozni.
6.5. Szállítási lehetõségek Magyarországon

A hazai termelésû szén többsége vasúti szállítással jut el a felhasználóhoz. A MÁV rendelkezik a szükséges speciális szállítóeszközökkel. Egyes bánya-erõmû integrációk esetében közvetlenül szállítószalag-rendszeren jut el a szén az erõmûig, más esetekben gépkocsival történik a szállítás.

Az import szén (szlovák, cseh, lengyel, ukrán, orosz) jelenleg vasúti szállítással kerül az országba. Hosszabb távon lehetõség van - a még hiányzó csatorna-szakaszok kiépítése után - az északi-tengeri, illetve a fekete-tengeri kikötõk igénybevételére.
6.6. Felhasználói prognózisok Magyarországon

Hosszabb távon lignit-vagyonunk felhasználásával mindenképpen kell számolnunk. A Mátrai Erõmû Rt. által a technológiában végrehajtott jelentõs fejlesztés eredményeképpen a káros-anyag kibocsátás jelentõsen csökkent, biztosítva a környezet-kímélõ, hosszú távú gazdaságos mûködést a lignitbázisra alapozva. A bükkábrányi elõfordulás lehetõvé teszi jelentõs erõmûvi kapacitás létrehozását. A toronyi elõfordulás - mely szintén alkalmas energetikai felhasználásra - speciális elhelyezkedése folytán nemzetközi együttmûködést igényel.
7. Földgáz

7.1. Készletek a világban

A XX. század közepétõl energiahordozóként és alapanyagként egyaránt felértékelõdött a földgáz, megnõtt iránta a kereslet. A kutatási, fúrási és termelési eszközök korszerûsítése nyomán a tengeri készletek mellett (Északi-tenger, Nyugat-Ausztrália sekély tengere) a hideg égövi földgázmezõk (Alaszka, Szibéria) feltárására is sor került. Ezzel párhuzamosan a közel-keleti kõolajmezõk földgáz készletét is újraértékelték.

A világ energiamérlegében a földgáz szerepe 1999-ben már meghaladta a 20%-ot.

7-1. ábra: A világ primer energia ellátásának szerkezete

A nagy intenzitású kutatások nyomán az utóbbi húsz évben a készletek gyorsabban nõttek, mint a termelés üteme: ebben az idõszakban a világ földgázkészlete több mint a kétszeresére nõtt.

Me: 1000 Mrd m³

1978

1999

71

158

7-1. táblázat

Az egyes földrészek készleteinek arányai az 1978 és 1999 közötti húsz év alatt átrendezõdtek. (Meg kell jegyezni, hogy a közelmúltban feltárt ausztrál készletet az értékelés még nem tartalmazza.)

7-2. ábra: A világ földgáz készleteinek alakulása

A készletek átrendezõdésében két szembetûnõ változás figyelhetõ meg: Észak-Amerika részaránya jelentõsen csökkent, a Közel-Kelet szerepe jelentõsen nõtt.

Európa - és benne Magyarország - földgázellátása szempontjából figyelembe vehetõ készletek elemzéséhez a nemzetközi értékelések a ma reálisnak ítélhetõ szállítási távolságon belül elhelyezkedõ földgázmezõk készleteit veszik számításba (7.2. ábra, illetve 7-2. Táblázat).

Me: ezer Mrd m³

1995

2000

Európa

7

7

Oroszország és Ukrajna

50

57

Szovjetunió déli utódállamai

25

Afrika

8

10

Közel-Kelet

43

36

Összesen

133

110

Forrás: IEA 2000 Statisztika
7-2. táblázat A világ földgázkészleteinek alakulása

Forrás: Nemzetközi Gázkonferencia 2000, Hotel Kempinski
7-3. ábra: Bizonyított földgázkészletek, Mrd. m³ - 1995. év

A két értékelés különbsége elsõsorban a becslési módszerek különbözõségébõl ered. Az 1995. évi adatokat az OECD, a 2000. évit az IEA közlése alapján rögzítettük. A még részletesebb áttekintés céljából közöljük a 7-3. ábrát. (Bizonyított földgázkészletek, 1995. év.)

A világ földgáztermelése az 1971. évi 1100 Mrd m³/év értékrõl 1999-re 2400 Mrd m³/év értékre nõtt. A régiónkénti változás közel harminc év értékeivel kísérhetõ figyelemmel a 7-4. ábrán.

7-4. ábra: A világ földgáz termelése

7.2. Felhasználási prognózis

Az elmúlt 30 év során a nem-OECD európai országok és a Szovjetunió utódállamai együttes fogyasztása az 1990-91-es csúcshoz képest jelentõsen visszaesett, a többi régió felhasználása nõtt (7-5. ábra)

7-5. ábra: A világ földgázfogyasztása régiónként

A prognózisok Európa energiafogyasztásában - húsz évre elõre vetítve - egyértelmûen a földgázfogyasztás további növekedését, valamint az importfüggõség fokozódását mutatják.

2000

2020

Kõolaj

42

40

Földgáz

21

30

Szén

16

14

Nukleáris

15

10

Megújuló

6

6

7-3. táblázat: Európa energiafogyasztásának szerkezete, %

Me: %

2000

2020

Kõolaj

75

85

Földgáz

40

75

7-4. táblázat: Európa energiaimportja a felhasználás százalékában

7.3. Szállítási lehetõségek Európában

A gázszállítás klasszikus módja a csõvezetéken történõ gáztovábbítás, nyomásfokozó kompresszorok segítségével. Két földrészt - Észak-Amerikát és Európát - behálózzák a többségében 1 méter átmérõjû vagy még nagyobb keresztmetszetû és 60 bar üzemnyomású vezetékek. A nagy ütemû vezetéképítést két alapvetõ tényezõ befolyásolta:

az acél csõgyártás,

a vezetéképítési technológia

fejlõdése.

Európában a vezetékek hossza megközelíti a 200 ezer km-t és a hozzá csatlakozó elosztó vezetékrendszer - ez kisebb keresztmetszetû és általában 6-20 bar nyomású - hossza 1,3 millió km.

Az építési technológia a szárazföldeken elvileg minden akadályt legyõz, a gázt a szállítók a felhasználás helyére tudják továbbítani. Példa erre a tengeri és az Alpok hegyein átvezetõ csõrendszer kiépítése és zavartalan üzeme.

Európa vezeték-térképén az egyes államok belsõ rendszere csatlakozik a nagy termelõ területekhez:

az északi-tengeri lelõhelyekrõl (elsõsorban Norvégia és Anglia felségvizei, illetve kutatási területei) Nyugat-Európába irányuló vezetékek;

az afrikai - elsõsorban algériai - földgázmezõkrõl vezetékek indulnak Olaszországba és Spanyolországba;

az orosz földgáz Európába szállítására már korábban - az 1970-1980-as években - kiépültek a vezetékek, míg az északi területeken feltárt új gázmezõkhöz a közelmúlt éveiben épültek és még épülnek új, nagyteljesítményû csõrendszerek.

Az orosz szállítási rendszer fejlesztése mellett a Gazprom 2015-re 200 Mrd m³/év-es szintre tervezi növelni Európába irányuló gázexportját (7-6. ábra).

7-6. ábra: Orosz gáz export Európába

A kontinens fogyasztói a figyelembe vett Európán kívüli további területekrõl is terveznek Európába gázt szállítani. Az útvonal vázlat (7-7. ábra) érzékelteti a szállítás minden határon túli lehetõségét.

7-7. ábra: Távlati gázszállítási irányvonalak Európa felé

A Közel-Kelet kõolaj- és földgáz exportjára készített programok között ismét megjelent egy osztrák-török elképzelés, nagy gázvolumen Baumgartenbe szállításáról. Ennek megvalósulása az ellátási diverzifikáció egyik változata lehetne, számunkra is kedvezõ, Magyarországon áthaladó nyomvonalvezetés esetén (7-8. ábra).
7-8. ábra: Közel-keleti gázszállítás Ausztriába

A közép-európai térség gázszállítási rendszerének egyik csomópontja kétségkívül Baumgarten. Megállapíthatók a következõk:

Baumgarten 1999-ben 30,7 Mrd m³ gázt fogadott és osztott el;

a csomóponthoz 2,3 Mrd m³ - az ÖMV tulajdonában levõ - föld alatti gáztároló tartozik;

a beérkezett gáz teljes egészében orosz eredetû;

nyugat-európai (pl. norvég) gáz normál üzemállapotban nem tud eljutni a csomópontra, eddig egy alkalommal, kísérletképpen minimális mennyiség beszállítására került sor.

7-9. ábra: A Baumgarten-csomópont 1999-ben

Baumgarten szerepe a magyar gázellátás diverzifikálásában akkor lehet valós, ha a nyugat-európai gázrendszerrõl üzemszerûen, folyamatosan nagy mennyiségû földgáz érkezhet a csomópontra. Jelenleg a Ruhrgas céggel és a franciákkal (GdFI) kötött szerzõdésünk keretében is orosz gáz érkezik a rendszeren.

A tengeri kõolaj- és földgázmezõk feltárása nyomán ezer km-es nagyságrendben épültek vezetékek az Északi-tengerben és a Földközi-tengerben. Mindazonáltal feltételezhetõ, hogy a nagy távolságú gázszállítást egyre inkább tankhajókkal, cseppfolyósított földgázzal oldják meg.

A földgáz a cseppfolyósítás ipari méretû megvalósításával - 1965-tõl - világkereskedelmi cikké vált.

Ma a földgázforgalom több mint 10%-a cseppfolyós földgáz (LNG) formájában realizálódik. A prognózisok szerint 2010-re több mint 20% lesz a tengeren, tankhajókon szállított földgáz részaránya.

Európa földgázellátását javította az 1965-ben indult Arzew (Algéria) és Marseilles (Franciaország) között megindult cseppfolyós földgáz szállítás. Ma 8 fogadó terminál mûködik Európában és öt további fogadóállomás tervezése vagy építése van folyamatban.

A cseppfolyós földgáz (LNG)

elõnyei: ¾ kitágítja a diverzifikálás határait,

szezonális gazdálkodást tesz lehetõvé (csökkentheti a tárolók szerepét).

hátrányai: ¾ nagy beruházási- és üzemköltség,

a vezetékes gáz áránál kb. 30%-kal magasabb ár.

Magyarország egy Adria tengeri (Trieszt, Krk-sziget) terminál építésében lehet érdekelt, több állam (Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Szerbia, stb.) közös beruházásaként megvalósuló formában.
7.4. Magyarország földgázkészlete

A földgáz szerepe a hazai energiamérlegben 1960-ban, a hajdúszoboszlói térség készletének feltárásával kezdõdött. 1970-ben az ország összes energiafogyasztásának 15%-a volt földgáz. Ez az érték 2000-ben 38%.

A kutatási eredmények nyomán változott a készletek elhelyezkedése. 1960-ig a régi, dunántúli olaj- és gázmezõk adták a készlet egészét. 1960-tól indult az Alföld szerepe növekedésnek a földgáztermelésben: elõször Hajdúszoboszló, azután Kardoskút, majd Algyõ, végül Kiskunhalas-Szank térsége.

A korábban földgázt tartalmazó mezõk (rétegek) egy része ma föld alatti tároló:

Hajdúszoboszló

Kardoskút

Pusztaederics (Zala)

Zsana

Algyõ-Maros.

A 2001. július 1-én meglévõ földgázvagyon (készletek) földrajzi helyzetét, illetve értékét mutatja be a 7-5. táblázat, illetve a 7-10. ábra.

Régió

Készlet
Mrd m³

Hajdúszoboszló és környéke
(Észak-Alföld)

7,2

Algyõ és környéke
Dél-Alföld)

20,8

Kiskunhalas, Szank térség
(Duna-Tisza köze, déli)

3,4

Dunántúli

3,2

Összesen

34,6

7-5. táblázat: Magyarország földgázkészlete

7-10. ábra

7.5. Földgázfelhasználás Magyarországon

A 7-6. táblázat az elmúlt 30 év ágazati gázfelhasználási szerkezetét mutatja be.

Me: milliárd m³

1970

1980

1990

1995

2000

Ipar

2,6

4,6

4,9

3,6

3,5

Villamosenergia- és

hõtermelés

0,8

3,2

2,5

3,2

3,5

Lakossági és kommunális

fogyasztás

0,1

0,9

2,0

4,0

5,5

Egyéb fogyasztók

0,3

1,4

1,9

0,9

1,0

Összesen

3,8

10,1

11,3

11,7

13,5

7-6. táblázat: Földgáz-felhasználás ágazatonként (1970-2000)

A fogyasztókat jelenleg a MOL Rt. és a nyolc gázszolgáltató társaság látja el, amelyek piaci részesedését a 7-11. ábrában összegezzük.

7-11. ábra: A gáztársaságok jelenlegi piaci részesedése

7.6. A fogyasztói igények fedezete

A hazai gáztermelés 2000-ben 3180 millió m³volt, mely 40%-a az 1985. évi maximumnak. A mennyiségi csökkenés 1993 óta folyamatosan tart, átlagosan 5 % évente, mely tendencia az elkövetkezõ években tovább folytatódik. 2003-ban 2,7 milliárd m³hazainettó szárazgáz termelés valószínûsíthetõ.

1999

2000

Hazai gáztermelés

(Mm³/év)

3401

3180

Hazai termelés %-os aránya az összes forráshoz

22,5%

21,3%

Keleti gázimport (Beregszász)

(Mm³/év)

6713

6347

Nyugati gázimport (HAG-vezeték) (Mm³/év)

2300

2700

Gázbehozatal összesen

(Mm³/év)

9013

9047

Földalatti gáztárolóból (Mm³/év)

2774

2703

Összes forrás

(Mm³/év)

15144

14930

7-7. táblázat: A hazai gázigények forrásai

A hazai gáztermelés csökkenésének oka: az egyre romló készletellátottság, vagyis a hazai kutatás által évente feltárt ipari földgázkészlet évek óta kevesebb a kitermelt mennyiségnél.

A kétirányú import mennyiség az eddigi gyakorlatnak megfelelõen - lényegében folyamatosan - egyenletesen - érkezik. A figyelembe vehetõ teljesítmény és tárolási szükséglet az alábbiak szerint alakul:

Millió m³/nap

Import

max. 28

Hazai termelés

11,6

Föld alatti gáztárolókból

27-42,7

Összesen
65,6-82,3

7-8. táblázat: A gázkapacitás forrásoldala

Jelenleg a fogyasztói csúcsigény a gázkapacitásokkal fedezhetõ, de a távlati prognózisok 2010-ben már 100 Mm³/nap fölötti teljesítményigényt valószínûsítenek. A növekvõ teljesítményigény szükségessé teszi a hazai föld alatti gáztárolók kapacitásának a fejlesztését.

Magyarországon 5 helyszínen folyik földgáztárolási tevékenység. Mindegyik gáztároló a MOL Rt. tulajdonában és üzemeltetésében van.

A hazai föld alatti gáztárolás helyzetét foglalja össze a 7-9. táblázat.

Tároló
Mobil gázkészlet

(Mm³)
Kitároló kapacitás

(Mm³/nap)

Hajdúszoboszló

1400

19,2

Kardoskút

60

0,7

Pusztaederics

330

2,6

Zsana

1300

18,0

Maros

150

2,2

Összesen

3240

42,7

7-9. táblázat: A magyarországi föld alatti gáztárolók 2000-ben

A kardoskúti (pusztaszõlõsi) gáztároló legnagyobb telepe a 2000 II. félévében bekövetkezett kitörés miatt károsodott, azonban a két másik, kisebb telep kapacitása korlátokkal ugyan, de rendelkezésre állt az év folyamán.

Az elõrejelzés szerint:

2004-ig a jelenlegi gáztároló kapacitás biztosítja a stabil téli gázellátást,

a tervek szerint 2005-re fejezõdik be egy tároló csúcsfejlesztési program, amelynek célja 6 millió m³/nap csúcskapacitás növelés, melynek helye és pontos mûszaki tartalma jelenleg nem ismert. 2008-ra fejezõdik be egy újabb tárolófejlesztési ütem, mellyel az összes mobilkészlet 700 millió m³-rel növekszik, míg a csúcskapacitás további 7 millió m³/nap teljesítménnyel fog növekedni. A fejlesztés helye és mûszaki tartalma még nem ismert.

A kardoskúti-pusztaszõlõsi földgáztároló kitörésének elfojtása után elvégzett mérések és vizsgálatok eredményei szerint a tároló kapacitása 3 éven belül részben visszaállítható. A helyreállított kapacitások várható értéke 200 millió m³ mobilgáz és 2 millió m³/nap csúcskapacitás. A pontos értékek a szükséges beavatkozások elvégzése után, a tények pontos ismeretében állapíthatók meg.

A pusztaedericsi földgáztároló csúcskapacitásának fejlesztése várhatóan 2008-ra valósul meg, a bõvítés mértéke 0,5 millió m³/nap.

A hajdúszoboszlói tároló felszíni technológiai rendszerének rekonstrukciója 2004-ig valósul meg, amelynek célja a felszíni rendszer elavulásából adódó kapacitáscsökkenés megakadályozása.
7.7. A hazai gázvezeték rendszer

A földgázszállítás egyik alapeleme a nagynyomású csõtávvezetékekbõl álló, távolsági szállításra szolgáló földgázszállító rendszer. Ennek betáplálási pontjain keresztül lép be a magyar piacra a hazai termelésû és a nemzetközi piacon vásárolt földgáz. A rendszer kimeneti pontjaihoz egyrészt gázelosztó hálózatok, másrészt a távvezeték rendszerrol közvetlenül ellátott, nagy gázigényû végfelhasználók kapcsolódnak gázátadó állomásokon keresztül, melyek a gázszállító vezetékrendszer részét képezik.

7-12. ábra: A magyar gázszállító vezetékrendszer

A nagynyomású (64 bar) magyar földgázvezeték-rendszer 40 év alatt épült ki a jelenlegi formájában. A vezetékhossz 5200 km. A rendszerre közel 400 átadóállomás csatlakozik. A ma ismert igények és az ellátó létesítmények összhangja biztosított.

A földgázellátás további fontos elemei a gázelosztó hálózatok. A településeken belül a nagyszámú földgázfogyasztóhoz ezeken keresztül jut el az energiahordozó.

Az elosztóhálózat hossza mintegy 60 ezer km. Ez a nagynyomású rendszeren levõ átadó (vagy nyomáscsökkentõ) állomásoktól a településekig, illetve a fogyasztókig halad, a kívánt (engedélyezett) nyomásfokozattal. A rendszeren több tulajdonos osztozik: a területi gázszolgáltatók, a települések önkormányzata és magánvállalatok. E rendszer fejlesztése elsõsorban újabb községek gázellátásával függ össze.
8. Olaj

8.1. A világ olajkészletei, külkereskedelme

A világ olajkészleteinek a 2001. január 1-i becsült értéke 1 028 458 Mbbl.

A készletek elhelyezkedését mutatja a 8-1. táblázat, valamint a 8-1. ábra.
Olajkészletek elhelyezkedése a világban 2001. január 1-jén

Forrás: OGJ, Dec. 18, 2000

Térség

Becsült igazolt készlet, Mbbl

A becsült készlet megoszlása %

Ázsia-Csendes-óceán

43 957

4,3

Nyugat-Európa

17 185

1,7

e.: Norvégia

9 447

0,9

Egyesült Királyság

5 003

0,2

Kelet-Európa és FÁK

59 024

5,7

e.: Magyarország

110

0,0

Oroszország

48 573

4,7

Azerbajdzsán

1 178

0,1

Kazahsztán

5 417

0,5

Közép-Kelet

683 516

66,5

Afrika

74 889

7,3

e.: Líbia

29 500

2,9

Nigéria

22 500

2,2

Nyugati félteke

149 885

14,6

e.: Mexikó

28 260

2,7

USA

21 765

2,1

Venezuela

76 862

7,5

Világ

1 028 458

100,0

OPEC

814 399

79,2

8-1. táblázat

8-1. ábra: Olajkészletek elhelyezkedése a világban 2001. január 1-én

Az olajban leggazdagabb térség a Közép-Kelet, ahol a becsült olajkincs 66%-a helyezkedik el. Az OPEC országok a világ olajkészletének 79%-át birtokolják és Oroszország részaránya a világ olajkészletében mindössze az 5%-ot közelíti meg.

A kõolaj-kitermelés nemzetközi értékei nincsenek összhangban a kõolajkincs által elfoglalt rangsorral (8-2. táblázat)
A világ olajtermelése és részesedés a világ olajtermelésében

Termelõk

Mt

Világ összesenbõl
%

Szaúd-Arábia

426

12,4

Egyesült Államok

355

10,3

Oroszország

303

8,8

Irán

176

5,1

Mexikó

163

4,7

Venezuela

162

4,7

Kína

161

4,7

Norvégia

149

4,3

Egyesült Királyság

139

4,0

Irak

125

3,6

A világ többi része

1 286

37,4

Világ összesen

3 445

100,0

8-2. táblázat

A kõolajvagyonban leggazdagabb Szaúd-Arábiát - amely a világ éves kitermelésének 12,4%-át adja - az Amerikai Egyesült Államok, majd Oroszország követi.

A világ legnagyobb energiafogyasztású országa, az Amerikai Egyesült Államok szorul a legnagyobb kõolaj importra, majd az energiában szegény Japán következik.

Az olajtermékek részaránya a világ energiafelhasználásában 50%-ot tesz ki (8-2. ábra). A kõolaj szállítása a világban döntõen tengeri úton történik, a nagy szállító vezetékek általában a tengerekig épültek ki.

8-2. ábra: A világ összes végsõ energiafelhasználásának
tüzelõanyag szerkezete

8.2. A hazai kõolajkészletek és a kitermelés

Magyarország kõolajvagyona 2001. július 1-i állapot szerint 10,21 Mt kõolaj (8-3. ábra).
8-3. ábra: Magyarország olajtermelõ régióinak ipari vagyonadatai
2001.07.01-tõl (10,20 Mt)

Az igazolt kõolaj lelõhelyek a Dunántúli régió (Zalaegerszeg környéke), Algyõ és környéke, Kiskunhalas-Szank környéke, valamint Hajdúszoboszló környéke.

A MOL kutatási területén kívül koncessziós szerzõdéssel több társaság végez kutatási tevékenységet. Az esetleges új lelõhelyek feltárása kedvezõ lenne a hazai energiaellátás számára, de - tekintettel a már korábban elvégzett széleskörû feltárásokra - jelentõsebb olajkincs felkutatásának kicsi a valószínûsége.

A hazai kõolaj-kitermelés az 1980-as évek közepén 2 Mt/év fölötti értékekkel érte el a csúcspontját, azóta folyamatosan csökken. 1999-ben a kõolaj-kitermelés 1,2 Mt volt, a csökkenõ trend a kõolajvagyon folyamatos kimerülésével folytatódik.

A jelenleg ismert kõolajvagyon az 1999. évi termelési szint mellett 9 év alatt kimerülne, így a kõolaj-behozatal egyre nagyobb szerepet kap a hazai energiaellátásban.
8.3. A kõolaj és kõolajtermék igények

A kõolajtermék igények az 1990-ben bekövetkezett gazdasági recesszió hatására visszaestek és jelenleg is a '90-es szint alatt vannak (8-3. táblázat, illetve 8-4. ábra).

1990

Mt
1995

Mt
1999

Mt

Kõolaj kitermelés

1,9

1,7

1,2

Kõolaj behozatal

6,4

5,9

5,8

Benzin behozatal

0,5

0,5

0,2

Petróleum behozatal

0,1

0

0

Gázolaj és tüzelõolaj behozatal

0,8

0,4

0,3

Fûtõolaj behozatal

0,2

0,7

0,6

Kõolaj és kõolajtermék forrás összesen

9,9

9,2

8,1

8-3. táblázat

Kõolaj és kõolajtermék behozatal

8-4. ábra: Kõolaj és kõolajtermék behozatal

A fontosabb kõolajszármazékok felhasználása - összhangot mutatva a forrásokkal - jellemzõen csökkent (kivételt a kisebb emelkedést mutató fûtõolaj jelent).

Me: Mt

1990

1995

1999

Benzin

2,41

2,024

2,083

Gázolaj és tüzelõolaj

3,012

1,817

1,898

Fûtõolaj

1,712

2,493

1,968

Összesen

7,133

6,334

5,949

8-4. táblázat

8.4. Hazai kõolajfeldolgozás

Magyarországnak egy nagy és két kisebb finomítója van. Százhalombattán van a legnagyobb kapacitású finomító, a másik két üzem a Tiszai Finomító és a Zalai Finomító. A finomítók teljes kõolajfeldolgozó kapacitása 11 Mt/év, éves kihasználtságuk a hazai termelés és a behozatal alapján kb. 65%-os.
8.5. Kõolaj és kõolajtermék szállítási lehetõségek Magyarországon

Magyarországnak 3 határt keresztezõ kõolajvezetéke van (8-5. ábra).

a "Barátság-II" vezeték Oroszországból érkezik Ukrajnán keresztül. A vezeték átmérõje 600 mm, szállítókapacitása 10 Mt/év, így ez a vezeték korábban egyedül látta el a hazai behozatalt;

az "Adria" csõvezeték átmérõje szintén 600 mm, kapacitása ugyancsak 10 Mt/év. Ez a vezeték az Adria tengeri horvát kikötõtõl indulva lép be Magyarországra, célállomása a Százhalombattai Finomító;

az "Adria" vezeték egy leágazása összeköti a Szlovák és Cseh Köztársaságon keresztül haladó "Barátság-I" vezetékkel a hazai rendszert. Ennek a leágazásnak fele a kapacitása a két nagy vezetékének és használata elsõsorban a "Barátság-II" vezeték karbantartási leállításánál kerül elõtérbe kisegítõ jelleggel.

8-5. ábra: Olajszállító vezetékek

A "Barátság-II" vezeték mellett egy olajtermék vezeték lép be Ukrajna irányából Magyarországra, amelyet általában benzin vagy gázolaj/diesel szállítására használ a MOL Rt. Magyarországon belül termék csõvezetékek kötik össze a finomítókat, a nagyobb tároló létesítményeket és az elosztó terminálokat.

A hazai csõvezetéki szállítás elég a hazai igények kielégítésére, további vezeték építési tervek nincsenek.
9. Villamos energia

9.1. Együttmûködõ villamosenergia-rendszerek Európában

Európában 8 nagyobb rendszer mûködik, amelyek különbözõ belsõ szabályozás mellett együttmûködnek.

9-1. ábra
9.1.1. Az UCTE

Az UCTE (Union for the Co-ordination of Transmission of Electricity) a nyugat-európai villamos energia rendszerirányító és üzemeltetõ társaságok egyesülése. 20 európai ország villamosenergia-rendszer irányítója. Jogelõdje az UCPTE volt, amelyet 1951-ben alapítottak. Az UCTE hálózatai 430 millió fogyasztó ellátását biztosítják, éves fogyasztása 2300 TWh, csúcsterhelése 340 GW, beépített teljesítménye 560 GW.
9.1.2. A CENTREL

A CENTREL-t az UC(P)TE mintájára alapították 1992-ben magyar-cseh-lengyel-szlovák országos vertikálisan integrált villamos energetikai társaságok, azzal a céllal, hogy ezen országok átviteli villamos energia hálózatait és a mûködés/irányítás szabályait alkalmassá tegyék az UCTE rendszerhez kapcsolódni. Ezért a CENTREL tagok az UCTE-vel azonos bizottságokat hoztak létre, és az ezekben folyó munkákat az UCTE azonos bizottságainak vezetõ szakértõvel egyeztetik. Ezt a viszonosságot az UCTE is biztosítja a CENTREL szakértõi számára.
9.2. A villamosenergia-szektor felépítése, tulajdonosi szerkezete

9-2. ábra A villamosenergia rendszer tulajdonosi struktúrája

(2001. január 1.)
rövidítések magyarázata:

MVM Rt. Magyar Villamos Mûvek Rt.

MAVIR Rt. Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.

GTER Rt. Gázturbinákat Üzemeltetõ és Karbantartó Rt.

OVIT Rt. Országos Villamostávvezeték Rt.

....ÁSZ Rt. ....-i Áramszolgáltató Rt.

9-3. ábra: A Társaságok szakmai befektetõi (2001. január 1.)

Áramszolgáltatók
Megoszlás az értékesített villamos energia szerint

Termelõk
Megoszlás a beépített kapacitás szerint

Megjegyzés: az ábrán az RWE részesedés tartalmazza a tulajdonostárs BnWE részesedését is.
9-4. ábra: A Társaságok és tulajdonosi csoportok piaci részesedése

/2000 év/
9.3. Villamos energia külkereskedelem

1990-ben Magyarország villamosenergia-felhasználása 39,53 TWh volt, amelybõl 11,12 TWh, vagyis 28% volt az import. 2000-ben a 38,3 TWh országos felhasználásban a nettó import - amely 9,53 behozatal és 6,08 kivitel egyenlege - 3,44 TWh-t tett ki, így részaránya 9%-ra csökkent.

A külkereskedelem belsõ összetételének változását a 9-1. táblázat foglalja össze:
[TWh]

1990

2000

Szovjetunió (Ukrajna)

import
export

12,16
0,01

1,55
0,01

Csehszlovákia (Szlovákia)

import

export

0,78
1,51

7,55
-

Románia

import
export

-
0,06

-
-

Jugoszlávia

import
export

0,06
0,29

-
0,76

Horvátország

import
export

-
-

-
4,47

Ausztria

import
export

0,2
0,18

0,42
0,84

9-1. táblázat: A villamos energia külkereskedelmi változása

9-5. ábra: Villamos energia külkereskedelem 2000-ben

9.4. Villamosenergia-termelés tüzelõanyag szükséglete

A hazai villamosenergia-termelésben az 1980-as évek elején még meghatározó volt a szénfelhasználás, ami 1999-re jelentõsen csökkent. A tüzelõanyag mérleg meghatározó tételévé (42%) a nukleáris energia vált.

A tüzelõanyag-felhasználás összetételét a 9-2. táblázat foglalja össze.

1980

1990

1999

Szén PJ

159,9

124,4

107,5

Atom PJ

-

148,3

151,4

Szénhidrogének PJ

151,6

117,9

102,9

Villamosenergia-termelés TWh

23,8

28,4

37,2

9-2. táblázat

A villamosenergia-termelés fajlagos hõfelhasználása 1980 óta 13,1 MJ/kWh értékrõl 9,7 MJ/kWh-ra javult.

9-6. ábra: Az erõmûvek primerenergia felhasználásának összetétele
1980-2000 között

9.5. Az erõmûrendszer teljesítõképessége

Magyarországon mintegy hetven erõmûvi egység üzemel összesen 7974 MW beépített villamos teljesítõképességgel (9-3. és 9-4. táblázatok). Ebbõl 7791 MW a közcélú és ezen belül pedig mintegy 7270 MW az MVM Rt. által lekötött, illetve átvételi kötelezettség alapján átveendõ kapacitás.

A téli csúcsidõszakban a rendelkezésre álló összes teljesítõképesség mintegy 7400 MW, a csúcsterhelés pedig 2000 év decemberében 5742 MW, így a tartalék nagysága kb. 28,8%, ami néhány EU országban elvárt, ill. tervezett tartalék mértékénél nagyobb értékû. Az egységes európai energiapiachoz csatlakozásunkat követõen - mely technikailag már ma is lehetséges - a szükséges tartalék mértéke tovább csökkenthetõ.

A hazai erõmûvek 2000-ben 34,9 TWh villamos energia mellett mintegy 49,51 PJ hõt értékesítettek és az energiaátalakításhoz kb. 417,18 PJ primer energiahordozót használtak fel.

Erõmû

Rész

Típus

Beépített telje-sítmény /MW/

Épült

Jelleg

Gépszám

Villamos termelés /GWh /

Hõérté-kesítés
/PJ/

Tüzelõanyag felhasználás / PJ/

Hatásfok /%/

Kihasználási
/%/

SO₂ kibocsátás
t/év

Paks

atom

1866

1982-87

kondenz.

8

13347

0,61

151,90

32,03

99,2

0

Dunamenti

C

olaj/gáz

450

1866-68

kondenz.

3

9

0,00

0,13

25,12

0,4

700

F

olaj/gáz

1290

1972-76

kondenz.

6

3515

0,00

34,70

36,47

36,6

34 000

G

gáz

386

1991-97

kapcsolt

4

2171

6,08

20,65

67,28

72,9

0

Tisza

olaj

860

1976-78

kondenz.

4

2687

0,00

26,49

36,51

43,3

11 000

Mátra

I-II

lignit

200

1968-69

kondenz.

2

1005

0,00

12,56

28,81

73,0

25 000

III-V.

lignit

636

1970-71

kondenz.

3

3513

0,22

43,27

29,74

85,3

65 000

Csepel

I

gáz

42

1940-50

kapcsolt

4

90

1,22

2,73

56,56

32,1

20

II

gáz

389

1999-2000

kapcsolt

3

670

0,28

5,42

49,64

55,7

0

Oroszlány

szén

240

1958-62

kondenz.

4

1258

0,32

17,29

28,04

83,7

10 000

Pécs

szén

193

1957-66

kapcsolt

4

729

2,15

11,39

41,92

65,7

26 500

Borsod

szén

137

1954-56

kapcsolt

6

383

2,85

10,20

41,47

60,1

26 500

Ajka

szén

72

1942-60

kapcsolt

5

191

2,63

6,32

52,51

72,1

25 600

Tiszapalkonya

szén

90

1953-56

kapcsolt

3

339

1,18

7,92

30,33

80,9

43 800

Bánhida

szén

100

1963-67

kondenz.

1

506

0,04

5,90

31,53

87,3

24 000

Tatabánya

szén

34

1963-65

kapcsolt

3

68

1,34

2,20

72,20

94,5

5 500

Inota

szén

52

1948-51

kondenz.

2

70

0,09

1,86

18,36

37,7

6 200

Dorog

szén

20

kondenz.

2

11

0,64

0,95

71,31

25,3

2 500

Kelenföld

gáz

197

1960-1991

kapcsolt.

5

714

3,42

8,30

72,20

90,7

500

Újpest

gáz

10

kapcsolt

3

23

2,02

2,55

82,50

97,8

5

Kispest

gáz

24

kapcsolt

3

92

2,12

3,10

79,10

92,9

700

Kõbánya

gáz

22

kapcsolt

3

62

1,57

2,34

76,76

78,6

600

Angyalföld

gáz

10

kapcsolt

1

32

0,77

1,07

83,04

99,8

1

Lõrinci

olaj

170

1997-98

csúcs

1

10

0,00

0,12

29,03

0,7

3

Sajószöged

olaj

120

1996-97

csúcs

1

3

0,00

0,04

25,12

0,3

2

Litér

olaj

120

1996-977

csúcs

1

4

0,00

0,05

28,24

0,4

2

Kisköre

víz

28

megújuló

4

92

0,00

0,96

34,50

95,5

0

Tiszalök

víz

11

megújuló

4

45

0,00

0,47

34,47

99,8

0

Hulladékh.

szemét

24

megújuló

1

92

0,33

2,42

27,34

94,6

800

Debrecen

gáz

95

2000-2001

kapcsolt

2

190

1,99

3,51

76,10

23,4

150

Nyíregyháza

gáz

20

1997-98

kapcsolt

2

53

1,59

2,18

81,84

93

500

Dunaferr

kohógáz

69

kapcsolt

4

157

2,82

5,47

61,89

46,9

300

Sopron

gáz

9

kapcsolt

1

14

0,49

0,65

82,76

47,3

3

Gyõr

gáz

8

kapcsolt

1

9

0,41

0,53

83,00

30,2

340

Komló

gáz

8

kapcsolt

5

27

0,33

0,56

76,56

98,7

60

7791

közcélú

109

32181

37,51

396,19

38,71

59,7

310 286

9-3. táblázat: Közcélú erõmûvek

Erõmû

Rész

Típus

Beépített Teljesítmény /MW/

Épült

Jelleg

E. szám

Vill. GWh

Hõ, PJ

Tüzelõ, PJ

Hatásfok
/%/

Kihaszn
/%/

Egyéb

BorsodChem

gáz

49

2001

kapcsolt

3

kombinált

Dunapack

gáz

13

kapcsolt

2

gõzturbina

Hungrana

13

kapcsolt

2

gõzturbina

Nitrokémia

8

kapcsolt

2

gõzturbina

H.Keményítõ

15

kapcsolt

3

gõzturbina

Almásfüzitõ

6

kapcsolt

1

gõzturbina

Szoln. Papír

6

kapcsolt

1

gõzturbina

Kesznyéten

víz

4

megújuló

2

vízturbina

Egy. Vegyim.

3

kapcsolt

1

gõzturbina

Tiszavasvári

3

kapcsolt

1

gõzturbina

Kabai Cukor

7

kapcsolt

1

gõzturbina

Szeged

gáz

2

kapcsolt

1

gõzturbina

Ikervár

víz

2

megújuló

2

vízturbina

Várpalota

gáz

2

kapcsolt

2

gázmotor

Sz.fehérvár

1

kapcsolt

1

gõzturbina

Szoln. Cukor

5

kapcsolt

1

gõzturbina

Dunaf. Koksz

4

kapcsolt

1

gõzturbina

Petõháza

4

kapcsolt

1

gõzturbina

Mol, DUFI

4

kapcsolt

1

gõzturbina

Magyaróvár

4

kapcsolt

1

gõzturbina

Zoltek

4

kapcsolt

1

gõzturbina

Szerencs

3

kapcsolt

1

gõzturbina

Ózd

2

kapcsolt

2

gázmotor

Gyöngyös

2

kapcsolt

3

gázmotor

Salgótarján

2

kapcsolt

2

gázmotor

Szombathely

2

kapcsolt

4

gázmotor

Mátészalka

2

kapcsolt

1

gázmotor

MATÁV

1

kapcsolt

2

gázmotor

FÕGÁZ

1

kondenz.

2

gázmotor

Kecskemét

2

kapcsolt

2

gázmotor

Gödöllõ

1

kapcsolt

1

gázmotor

BRFK

2

kapcsolt

4

gázmotor

Érd

1

kapcsolt

1

gázmotor

MOM-park.

1

kapcsolt

1

gázmotor

183

57

9-4. táblázat: Üzemi erõmûvek

9-7. ábra: A villamosenergia-rendszer erõmûveinek teljesítõképessége 2000. évben

9.6. Átviteli hálózatok és alállomások
Az MVM Rt. tulajdonú átviteli hálózatot az alábbi ábra mutatja:

9-8. ábra: Magyarország villamos energia alaphálózati rendszere és betápláló erõmûvei
9.6.1. Elkészült és üzembe helyezett létesítmények

Hévíz 400/120 kV-os alállomás teljes körû átépítése;

Toponári 400/120 kV-os alállomás teljes körû átépítése;

Felsõzsolca 400/120 kV-os alállomás bõvítése;

Sándorfalva 400/120 kV-os alállomás bõvítése;

Gyõr 400/220/120 kV-os alállomás bõvítése;

Hévíz-Országhatár (Horvátország-Szlovénia) 400 kV-os kettõs rendszerû távvezeték;

Lenti alállomáshoz tartozó vezetékcsatlakozás megépítése;

Csepel (PowerGen) csatlakozása;

az új Ócsa 220/120 kV-os alállomás és vezeték csatlakozásai.

Ezzel egyidejûleg a meglévõ és üzemelõ alállomások és távvezetékek tekintetében jelentõs felújítások valósultak meg. Ennek része volt az alállomások esetében készülékcserék, a távvezetékek esetében szigetelõcserék és oszlopszerkezetek (a hozzá tartozó alapokkal együtt) felújítása.

Hazai villamosenergia igények alakulása

1990-2000

Éves csúcsigény idõpontja

Bruttó hazai fogyasztás [GWh/év] villamosenergiaigény

Csúcsterhelés
[MW]

Csúcskihasználási óraszám
[h/év]

1990.01.11.

39224

6534

6003

1991.02.05.

36987

6252

5916

1992.01.28.

34812

5641

6171

1993.01.06.

34980

5612

6233

1994.12.08.

35270

5502

6355

1995.01.18.

36168

5731

6310

1996.01.18.

36989

5794

6384

1997.01.09.

37216

5731

6494

1998.12.10.

37577

5817

6460

1999.12.01.

37893

5802

6531

2000.12.07.

38326

5742

6675

9-5. táblázat

A hazai villamosenergia rendszer kihasználása 1991-tõl évrõl évre nõtt, amit jól szemléltet a csúcskihasználási óraszámok növekedése. Ez azt jelenti, hogy a növekvõ villamosenergia igényeket mérsékelten növekvõ csúcsterhelés mellett lehetett kielégíteni.
10. Távhõ

10.1. Összefoglaló mutatók

Magyarországon jelenleg 102 településen, 290 távfûtõ-rendszerbõl történik lakossági-közületi távhõszolgáltatás. A távhõellátásba bekapcsolt lakások száma kereken 650 ezer, az ország lakásállományának 16,5%-a; ezen belül több mint 500 ezer lakás panelépítésû. A szolgáltatott távhõ mintegy 60%-a lakossági-közületi, a fennmaradó 40% pedig ipari igényeket elégít ki.

A távhõszolgáltatást jellemzõ összefoglaló fõbb paramétereket a 10-1. táblázat szemlélteti:

Megnevezés

M.e.

Mennyiség

Távhõvel ellátott települések száma
Távhõszolgáltató rendszerek száma

db
db

102
290

Távfûtött lakások száma
Távfûtött kommunális létesítmények
(lakásegységben)

edb
edb

646
146

Hõtermelõ létesítmények kapacitása
Fogyasztói csúcshõ-igény

MW
MW

14.264
6.770

Értékesített távhõ összesen (végsõ felh.)

Primer energiaigény (tüzelõanyag szüks.)

PJ
PJ

66
84

Összenergia-felhasználás (országos)

PJ

1.053

A távhõszolgáltatás primer tüzelõanyag-szükségletének aránya az összenergia-felhasználáshoz

%

8,0

10-1. táblázat

A távhõ-felhasználás fogyasztói célonkénti részletezését, annak idõbeni alakulását a 10-1. ábra mutatja be.

Megjegyzés: HMV = használati melegvíz
10-1. ábra A távhõellátás célonkénti megoszlása

A távhõ-felhasználás a '90-es években mintegy 21%-kal mérséklõdött. E csökkenésen belül az ipari távhõfogyasztók igényének a visszaesése (kb. 40%) volt a meghatározó.

Ennek egyik oka az ipari teljesítmény 90-es évek elsõ felében történõ jelentõs visszaesése. Emellett a távhõszolgáltatást igénybe vevõ nagy vállalatok versenyképtelensége és megszûnése, valamint az újonnan alakult gazdasági társaságok egyedi hõtermelésre történõ áttérése magyarázza az ipari távhõigények jelentõs visszaesését.
10.2. A távhõszolgáltatás jellemzõ vonásai
10.2.1. Általános jellemzõk

A távhõellátó-rendszerek helyi jellegûek, nincsenek országos szinten egységes, együttmûködõ rendszerbe kapcsolva. Jelentõs eltérések vannak a hõforrásokban, a távhõ elõállításához felhasznált tüzelõanyag fajtáiban, eltérõek a szolgáltatott távhõ mûszaki paraméterei és jelentõs különbségek vannak a szolgáltatás mûszaki feltételei között is. Mindebbõl következõen távhõellátó-rendszerenként eltérõek a távhõszolgáltatás díjai is.

A távhõszolgáltatás jelentõs részének (kb. 60%) hõforrását a többségi külföldi tulajdonban lévõ közcélú erõmûvek kapacitása jelenti, míg a hõigények 40%-át az ipari és a helyi önkormányzati tulajdonban lévõ fûtõmûvek elégítik ki.
10.2.2. Társadalmi, gazdasági jellemzõk

A távhõellátó-rendszerek megvalósításakor a fõbb jellemzõk röviden a következõk voltak:

költségtakarékos kivitelezés (egycsöves fûtési rendszerek, a mérés és a szabályozás lehetõségének a hiánya, az épületek rossz hõszigetelése, stb.);

állami dotáció 1992-ig (még 1992-ben is mintegy 9 Mrd Ft állami támogatás volt a lakossági távfûtés díjaiban);

egységes tulajdonosi szerkezet (a hõtermelõ és szolgáltató létesítmények, a fogyasztói ingatlanok zöme állami, illetve tanácsi tulajdonban volt).

1991-tõl e rendszerben alapvetõ változások következtek be, az alábbiak szerint:

Fokozatosan megszûnt a távhõszolgáltatás állami dotációja. Ezért, valamint a vásárolt hõenergia, a primer energiahordozó-árak és az üzemeltetési költségek emelkedése miatt a távhõszolgáltatás díjai többszörösére növekedtek. Idõközben jelentõsen nõttek a lakásfenntartás egyéb költségei is, romlott a díjfizetési fegyelem, nõtt a díjhátralék és a díjmegállapítással kapcsolatos társadalmi érzékenység.

Átalakultak a tulajdoni viszonyok. A közcélú erõmûvekben lévõ hõtermelõ egységek nagyrészt az MVM Rt. tulajdonában lévõ önálló társaságokká alakultak, majd megtörtént ezek privatizációja. A távhõszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonban vannak és önkormányzati vállalatok (gazdasági társaságok), vagy vállalkozások üzemeltetik.

A korábbi állami (tanácsi) bérlakások 90%-a magántulajdonba került. Az önkormányzatok és a lakástulajdonosok anélkül váltak a hõellátó rendszer tulajdonosaivá, hogy a létesítmények mûszaki állapotáról, értékérõl és az üzemeltetés várható költségeirõl tájékozódhattak volna.

A késõbbiekben is elmaradt a fûtési rendszerek folyamatos karbantartása, korszerûsítése, különösen az elosztó hálózatoknál és a fogyasztói berendezéseknél. E hiányok következtében nagy a hõveszteség, rossz állapotban van a hõleadók (radiátorok) jelentõs része, nincs lehetõség a szabályozásra. Nagy az épületek és a nyílászárók hõvesztesége.

Jelentõsek a kihasználatlan hõtermelõ kapacitások (a beépített kapacitás 14 GWóra fölött van, a csúcshõigény pedig 7 GW alatt).

A kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés alacsony részaránya. A hazai villamosenergia-termelésen belül a kapcsolt villamosenergia-termelés részaránya 10% alatt van.
10.2.3. Jogi környezet

1998-ban hatályba lépett a távhõszolgáltatásról szóló törvény, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 1/1999. (I. 1.) számú kormányrendelet. A csatlakozásunkkal kapcsolatban e téren jogharmonizációs követelmény nincs.

A távhõszolgáltatás területén így kialakult az a jogi környezet, melynek révén a távhõszolgáltatás piaci szereplõinek (távhõtermelõ, -szolgáltató,
-fogyasztó), a tulajdonosoknak és a közremûködõ hatóságoknak a jogai és kötelességei, valamint együttmûködésük szabályai áttekinthetõek és jogilag szabályozottak.

10.3. A távhõellátás nemzetgazdasági megítélése, az állami szerepvállalás szükségessége

A hazai távhõellátó rendszer a '90-es években a leválások felgyorsulása következtében lassú bomlásnak indult.

A hazai távfûtés nagy értékû nemzeti vagyont képez és a megindult gázra történõ átállási folyamatnak negatív hatása van a távhõrendszerre. A távhõellátás költségei ugyanis a hõellátó létesítményhez kötõdõ - fogyasztók számától független - költségekbõl, másrészt pedig a szolgáltatott hõenergia kiadásához szükséges energiaköltségekbõl tevõdnek össze. A távhõvel ellátott lakások számának csökkenésével a hõellátó létesítményhez kötõdõ költségek kevesebb fogyasztóra terhelõdnek, vagyis a távhõellátás fajlagos költsége nõ, ami öngerjesztõ folyamatot eredményez. Ennek megakadályozása állami szerepvállalást tesz szükségessé.

A távhõellátás megõrzésére vonatkozó állami szerepvállalást a nemzeti vagyon védelmén túl energetikai és környezetvédelmi szempontok is indokolttá teszik:

Energetikai szempontok

Távhõellátó-rendszerek mûködése lehetõséget ad az energiatakarékossági és környezetvédelmi szempontból is elõnyös kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés megvalósítására és részarányának növelésére. A távhõtermelõ létesítmények biztosíthatják a hulladékok és a megújuló energiahordozók felhasználásának a bõvítését.

Környezetvédelmi szempontok

A távfûtés lokális szinten javítja a távfûtött városrészek levegõminõségét, szemben az egyedi fûtések sok, egyedi emisszió forrásával. A távhõ forrásokban (fûtõerõmûvekben, erõmûvekben) magasabb technológiai szint valósítható meg, mint az egyedi tüzelõ-berendezésekben, ezáltal nagyobb az energetikai hatékonyság, így alacsonyabb szinten tarthatók a fajlagos károsanyag emissziók (a hatályos elõírások betartását a hatóságok is ellenõrzik). E kedvezõ hatás ellensúlyozza azt, hogy a szállítási és elosztási veszteségek miatt a távhõszolgáltatásnál több primer energiahordozót kell felhasználni, mint amennyit a fûtött épületek igényelnek. Fontos feladat e téren az égési és füstgáztisztítási hulladékok megfelelõ jelenlegi és jövõbeni kezelése.

A távhõszolgáltatás versenyképességének növelését, a feltételek javítását alapvetõen a helyi önkormányzatoknak kell megvalósítaniuk saját erõforrásaikból, illetve versenyeztetés vagy privatizáció útján.

A távhõszolgáltatás versenyképességének javítása elengedhetetlen, emiatt indokolt a szektor pozitív piaci megkülönböztetése (a kapcsolt energiatermelésbõl származó villamos energia kötelezõ átvétele, valamint a kapcsolt energiatermelés gazdasági hasznának érvényesítése, a földgáz tarifarendszer EU konform arányainak továbbfejlesztése, továbbá a távhõszektor modernizációjához támogatási konstrukciók létrehozása). Arra kell törekedni, hogy az elkövetkezõ években induljanak meg a reorganizáció folyamatai, melyek önfenntartó módon továbbfolytatódhatnak.

Az állam (Kormány) szerepvállalása a távhõszektor reorganizációs programjának megvalósításában - támogatások biztosításán túl - kiterjedhet szakmai, módszertani irányelvek, útmutatások kidolgozására, valamint a Kormány hatáskörébe tartozó közgazdasági szabályozók (árak, ártarifák, adók) alakítására. Ezek mellett a távhõszolgáltatásról szóló törvényben elõírt, mérés alapján történõ díjfizetés és elszámolás öt éven belüli bevezetésére is szükséges a támogatási tervek kiterjesztése.

Összefoglalva a távhõszektor versenyképességének a növeléséhez a következõ követelmények megvalósítása szükséges:

a távhõtermelõ berendezések felújítása és korszerûsítése,

a távhõszolgáltatási rendszerek (távhõvezetékek és hõközpontok) megújítása, a takarékosabb gazdálkodás feltételeinek a megteremtése,

a tulajdonos helyi önkormányzatok a távhõrendszerek mûködtetésében tegyék lehetõvé a versenyhelyzet kialakulását,

sikeresen folytatódjon a távfûtött lakóépületek energiahatékonyság-javulását is eredményezõ építészeti felújítása,

a távhõszolgáltatásról szóló törvény elõírásai szerint teljes körûen történjen meg az épületek mérés szerinti elszámolásának bevezetése,

váljon általánossá a szekunder oldali költségmegosztás és radiátoronkénti szabályozás.
10.4. Jelenlegi állami támogatások a távhõrendszer rekonstrukciójában

1999-ben a hosszú távú energiatakarékossági program keretében meghirdetésre került a távhõrendszer primer (szolgáltatói) és szekunder (fogyasztói) korszerûsítésének a programja. A viszonylag szerény támogatási keretek mellett a fogyasztói korszerûsítés iránt mutatkozott jelentõs érdeklõdés, ami a tervezett keret 70%-os felemelését tette indokolttá.

2000-ben az Energiatakarékossági Program beépült a Gazdasági Minisztérium által meghirdetett Széchenyi Terv kereteibe.

Jelentõsen változtak a támogatási keretek, illetve a megítélhetõ támogatások:

a primer oldali felújítások támogatására rendelkezésre álló összkeret az 1999. évi 175 MFt-ról 315 MFt-ra emelkedett, miközben az egyes pályázatokhoz megítélhetõ támogatás 50 MFt-ra nõtt,

a szekunder oldal (panellakások) energiatakarékos korszerûsítésére külön programot hirdetett meg a Gazdasági Minisztérium 3 Mrd Ft támogatási összkerettel.

A távhõvel ellátott lakások támogatását önkormányzati részvétel is növeli, így a Széchenyi Terv várhatóan jelentõsen felgyorsítja a távhõellátás korszerûsítési folyamatát.

11. Nukleáris energia

11.1. A nukleáris energetika helyzete, fejlõdési iránya

Jelenleg az atomerõmûvek részaránya a villamosenergia-termelésben világszinten 17%, az USA-ban 15%, az EU-ban pedig 35%. A közelmúlt prognózisai a nukleáris energiatermelés kisebb bõvülésével számoltak 2010-ig, utána csökkenést jeleztek, mivel az élettartamukat lefutott erõmûvek leállítása miatt jóval nagyobb kapacitás csökkenéssel számoltak, mint a prognosztizálható, fõleg távol-keleti kapacitásnövekedés. Ehhez képest ma lényeges változás tapasztalható a világ jelentõs fejlõdési központjaiban a nukleáris energetika megítélését illetõen, s bár a változó, meglehetõsen bonyolult helyzet folytán új, a nukleáris energetikát reálisan kezelõ átfogó prognózisok még nem készültek, ennek elkerülhetetlen volta ma már nyilvánvaló.

Az EU Bizottság által a múlt év novemberében kiadott Zöld Könyv megállapításaiból kitûnik, hogy az atomenergetika fejlesztése nélkül nem lehet szó a kiotói jegyzõkönyvben vállaltak betartásáról, és az energiaimport függõség jelenlegi szintjének megõrzésérõl. A vízerõmûvekkel együtt az atomenergetika az egyedüli ipari méretû CO₂ mentes villamos energiatermelési mód. Az atomenergetika jelentõsen hozzájárul Európa energiaellátásának biztonságához az urán készletek széles körû rendelkezésre állásával és alacsony árkockázataival. A nukleáris hulladék kezelését és végleges elhelyezését illetõen a hosszú távú tárolás kérdése megoldásra váró kihívást jelent, de ez a kihívás nem mûszaki, gazdasági, hanem elsõsorban politikai döntéshozatali és kommunikációs jellegû.
11.2. Hazai feltételek és tendenciák
11.2.1. Az atomerõmû gazdaságossága

Az atomerõmûvi villamosenergia-termelés a hazai termelõk között a legalacsonyabb költségen valósítható meg. 2000-ben az átlagos értékesítési ár 5,63 Ft/kWh volt, ami a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba való befizetés jelentõs növekedése ellenére is 2001-re csak 6,32 Ft/kWh-ra emelkedett. Ez az érték lényegesen alacsonyabb más hazai erõmûvek értékesítési áránál.

A 2003. január 1-én tervezett részleges piacnyitás után az iparág új modell szerint mûködik tovább. Az USA és az EU tapasztalatok azt mutatják, hogy az atomerõmûvek jól szerepelnek a liberalizált piacon. Ennek oka, hogy a már jó ideje mûködõ atomerõmûveket alig terhelik a beruházási költségek tõkevonzatai, az atomerõmûvek esetében a teljes üzemi költség alacsony, s az üzemanyag nem domináns költségtényezõ. Ez utóbbinak köszönhetõ a nukleáris energetika termelõi költségének stabilitása: a nukleáris üzemanyag árának igen valószínûtlen megkétszerezõdése is csak 20% növekményt eredményezne a termelt energia önköltségében.

Magyarországon a közüzemi villamosenergia-árak szinten tartása érdekében az ország villamosenergia-termelésének 40%-át adó paksi atomerõmûvet az MVM közüzemi portfoliójában célszerû tartani.
11.2.2. Szabályozási környezet

Az atomerõmû üzemeltetését, a PA Rt. feladatait, kötelezettségeit, mûködésének kereteit lényegében három törvény, a Villamos Energia Törvény, az Atomtörvény és a Környezetvédelmi Törvény, illetve a hozzájuk kapcsolódó kormány és tárca rendeletek adják meg. Igen fontosak azok a nemzetközi szerzõdések és elkötelezettségek is, amelyek az atomerõmû biztonságára, a hasadóanyag kezelésére stb. vonatkoznak. Az erõmû környezethasználatának külön szabályozott területe a vízhasználat.

Az Atomtörvényhez kapcsolódó 108/1997. (VI. 25.) kormányrendelet, illetve ennek mellékleteként kiadott Nukleáris Biztonsági Szabályzat egyértelmûen és részleteiben megszabja az üzemeltetõ kötelezettségeit. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy ez a szabályozási rendszer mûködõképes, a biztonsági követelmények a nemzetközi normáknak és gyakorlatnak megfelelnek.

A radioaktív hulladék-kezelés, elhelyezés, a kiégett üzemanyag tárolása, a leszerelés tárgykörét az Atomtörvény és végrehajtási rendeletei szabályozzák. A radioaktív hulladékok elhelyezésével, a kiégett üzemanyag átmeneti tárolásával és az atomerõmû leszerelésével kapcsolatos feladatok elvégzésének költsége az engedélyest terheli, amelyet az a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba történõ befizetéssel köteles biztosítani. A befizetések mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg.
11.2.3. Biztonságnövelõ intézkedések

Az Európai Uniós csatlakozási folyamat során a biztonsági kérdések felértékelõdtek, a biztonságnövelõ intézkedések befejezése lényegében feltétele lett az atomerõmû üzemben tarthatóságának a tagság elnyerése utáni idõszakban. Az 1996-2002 közötti idõszakban a biztonságnövelõ intézkedések megvalósítására 60 milliárd Ft beruházási forrás kerül felhasználásra. A biztonságnövelõ intézkedések hatására a blokkok biztonságát jellemzõ zónasérülési gyakoriság több mint egy nagyságrenddel csökkent, és a program végére eléri az 1:100000/év értéket, ami megfelel a fejlett országokban üzemeltetett, hasonló korú atomerõmûvi blokkokkal szemben támasztott követelménynek.

A nyugat-európai nukleáris biztonsági hatóságok szervezete, a WENRA értékelte a jelölt országokban a nukleáris biztonság szabályozását, színvonalát, a biztonság iránti elkötelezettséget. A WENRA jelentés pozitív képet festett a magyar helyzetrõl.
11.2.4. Radioaktív hulladékok, kiégett üzemanyag kezelése, leszerelés

A radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag kezelése, valamint a leszerelés tárgyában az Atomtörvény megköveteli az engedélyestõl, hogy tevékenysége révén a radioaktív hulladékok keletkezése a gyakorlatilag lehetséges legkisebb mértékû legyen, továbbá azt is, hogy a keletkezõ radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését úgy biztosítsa, hogy ne háruljon az elfogadhatónál súlyosabb teher a jövõ generációkra. Az Atomtörvény és a kapcsolódó rendeletek szerint a kis- és közepes, valamint a nagyaktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti tárolójának létesítése, ezek mûködtetése és õrzése, majd a végleges leállítást követõen a leszerelésig az atomerõmû fenntartása, õrzése, lebontása, s a helyszín rekultiválása a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság hatáskörébe tartozik, amelynek forrása a PA Rt. befizetéseibõl képzõdõ Központi Nukleáris Pénzügyi Alap.

A kiégett üzemanyag átmeneti tárolása a telephelyen lévõ, illetve a még létesítendõ tároló modulokban 50 évre megoldott. Ma világszerte intenzív kutató-fejlesztõ munka folyik a kiégett üzemanyag optimális kezelésének, illetve a nagyaktivitású hulladék végleges elhelyezésének megoldására. Ennek eredménye szabja meg a probléma optimális megoldását. Az atomerõmûben keletkezett kis és közepes aktivitású folyékony és szilárd radioaktív hulladékok kezelése a Paksi Atomerõmûben megoldott. Fontos cél, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszírozott tevékenységek közép- és hosszú távú terve szerint a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges tárolójának üzembe helyezése 2006-ra megtörténjen.
11.3. A nukleáris energetika fejlesztési céljai
11.3.1. Biztonságnövelés

A nemzetközi szervezetek, a szakmai közvélemény elvárják, az Atomtörvény és a hazai nukleáris biztonsági szabályozás pedig elõírja az atomerõmûvek biztonságának idõszakos újraértékelését, a tudomány eredményeinek felhasználásával. Iránymutatást adnak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség normatív dokumentumai és az EU által felkért szakértõi testületek jelentései. Az EU-ban nincs egységes követelményrendszer az atomerõmûvek biztonságára vonatkozóan, minden ország nemzeti szinten szabályoz és saját, nemzeti felügyeleti szervet mûködtet. A nemzeti nukleáris hatóságok együttmûködése és a NAÜ koordinációja a fontosabb követelmények tekintetében eredményes.

A jelenleg folyó, 2002. végére befejezõdõ biztonságnövelõ program eredményeként a Paksi Atomerõmû megfelel majd a hazai szabályozás és a nemzetközi közvélemény által támasztott alapvetõ követelményeknek.
11.3.2. Teljesítménynövelés

A Paksi Atomerõmû blokkjainak teljesítõképességét növelni lehet a fõberendezések mûszaki tartalékai, terhelhetõsége és a biztonsági elemzések által megengedett mértékben.

A szekunderköri korszerûsítésekkel, a kondenzátor rekonstrukció és a turbina retrofit eredményeként a blokkok villamos teljesítménye eléri a 470 MW-ot.

A Loviisa-i atomerõmû példája azt mutatja, hogy - kihasználva a VVER-440/V213 reaktor tartalékait, kedvezõ tulajdonságait - a reaktor hõteljesítménye és így a blokk villamos teljesítménye is biztonságosan mintegy 7-9%-kal növelhetõ. Az elérhetõ megnövelt teljesítmény blokkonként 500-510 MW lehet, és a kapacitás növekedés a négy blokk esetében elérheti egy átlagos gázturbina 150 MW-nyi teljesítményét.
11.4. Összefoglalás

A Paksi Atomerõmû négy blokkja 1982 és 1987 között kezdte meg mûködését, ma az ország legnagyobb áramtermelõ egysége, amely az országban a legalacsonyabb áron termeli a villamos energiát. Mindezekbõl következik, hogy az elkövetkezõ évtizedekben a nukleáris energiának meghatározó szerepe marad a hazai villamosenergia-termelésben.
12. Megújuló energiaforrások

12.1. A megújuló energiaforrások fajtái, szerepük az Európai Unió energiapolitikájában
Megújuló energiaforrások alatt azokat az energiahordozókat értjük, amelyek hasznosítása közben a forrás nem csökken, hanem újratermelõdik, megújul vagy mód van az adott területrõl ugyanolyan jellegû és mennyiségû energia kitermelésére.

Megújuló gyûjtõfogalomként az alábbi energiaforrásokat tartjuk számon:

közvetlen napenergia,

közvetett napenergia,

vízenergia,

geotermikus energia.

A fentiek alapján a megújuló energiaforrások kategóriájába sok minden beletartozik:

napenergia passzív építészeti és aktív hõhasznosítása,

napenergia fotovillamos hasznosítása,

a szélenergia-hasznosítás,

vízenergia-hasznosítás,

biomassza energetikai célú hasznosítása,

a geotermia (termálvizek, földhõ, stb.),valamint a

hullámenergia-hasznosítás.

A megújuló energiaforrásoknak az energiagazdálkodásban való egyre nagyobb részvétele elismert szükségszerûség, amelyet a fejlett országok - élen az Európai Unió országaival - egyre markánsabb programokban meg is fogalmaznak, illetve meg is valósítanak. E programok eredményének mérõszáma általában a megújulók és azok egyes csoportjainak részaránya az adott országok primer energiafelhasználásában. Az EU energetikai célkitûzése, hogy 2010-re a megújuló energiahordozók részaránya érje el a 12 %-ot, és ehhez támogatásokat is biztosítanak. Az EU Parlament tavaly decemberi döntése alapján a villamosenergia-termelésen belül a megújulóból termelt áram arányát 22,1 %-ra kell emelni 2010-re. A tervezett növekvõ arányok azokra az energiapolitikai, környezetvédelmi, foglalkoztatási, fejlesztési, stb. elõnyökre épülnek, amelyeknek érvényesítéséhez az adott megújuló energiafajta, vagy csoport hozzájárul.

A megújulók középtávú felhasználása szempontjából irányadónak tekinthetõ az 1997 novemberében az EU Bizottság által kiadott Energia a Jövõért - Megújuló energiaforrások c. Fehér Könyv, mely elismeri, hogy a megújuló energiaforrások használatának kívánt mértékre való növelése kizárólag piaci viszonyok között nem biztosítható. Megállapítja, hogy piaci beavatkozásokkal legitim módon lehet és kell a megújuló energiahordozó felhasználás növelésén keresztül támogatni olyan szektorokat, - pl. a mezõgazdaságot - melyek szubvencionálása más módon csak szigorú kvótákon belül engedélyezett.

Fontos kiemelni, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazásának Fehér Könyv szerinti elõnyei, az importfüggõség csökkentése, az ellátásbiztonság növelése, a munkahelyteremtés, a regionális fejlõdés elõsegítése, a kutatási-fejlesztési szektor támogatása, a kis- és középvállalati szektorok támogatása hazai viszonylatban is fontos és önállóan is deklarált, a Kormány hosszú távú energiatakarékossági programja értelmében az energetikában is elismert célkitûzések.

Magyarországon a hagyományos energiahordozókkal való takarékoskodás, valamint a környezeti ártalmak mérséklése érdekében a megújuló energiahordozók jelenlegi statisztikai adatokkal alátámasztott 28 PJ/év felhasználását 2010-re 50 PJ/évre kell növelni (szükséges megjegyezni, hogy a statisztikai adatok bizonytalanok, elsõsorban a kereskedelmi forgalomra épülnek).

A 2010-ig szóló hosszú távú energiatakarékossági program létrehozásával a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi Terv keretében az energiatakarékossági pályázatokban támogatja a megújuló energiahordozó felhasználás növelését.

A támogatás célja a hagyományos energiahordozók megújuló energiaforrásokkal való helyettesítése megújuló energiaforrásokból elõállított hõenergia, vagy villamosenergia-termelõ kapacitások létesítésével, energetikai növénytermesztéssel, biomassza felhasználás növelésével, a geotermikus energiafelhasználás növelésével, a szélenergia-felhasználás növelésével, a szerves hulladékok felhasználásának növelésével, a napkollektorok, illetve napelemek létesítésével. A megújuló energiaforrások felhasználásának növelésével - a hagyományos energiahordozókkal való takarékoskodás mellett - elérhetõ a környezet állapotának a javítása, valamint alkalmazkodást jelent a Európai Unió megújuló energiahordozókra vonatkozó energiapolitikai elképzeléseihez.

12.2. Hazai megújuló energiahordozó felhasználás és a potenciális lehetõségek

Az új és megújuló energiaforrások alkalmazásának feltételei országonként jelentõs mértékben különböznek egymástól. Hasznosításuk lehetõségeit, elterjesztésük mértékét és optimális felhasználási területeiket elsõsorban a hagyományos energiaforrásokkal szembeni versenyképességük határozza meg. Alkalmazásuk függ az ország energiaellátásának adott helyzetétõl, szerkezetétõl, jellegétõl, az energiaimportra gyakorolt hatásoktól, a nukleáris energia-felhasználásra vonatkozó tervektõl, az új és megújuló energiaforrások mennyiségi lehetõségeitõl, a felhasználásukhoz rendelkezésre álló alaptechnológiáktól, a környezetvédelmi politika határozottságától és természetesen az ország pénzügyi helyzetétõl.

Ma Magyarországon a megújuló energiaforrások valós használatának aránya az összenergia felhasználáson belül 3-3,5%-ot tesz ki. (A statisztikai számbavétel ennél alacsonyabb értéket tartalmaz, mert a statisztikai adatszolgáltatásban csak a kereskedelmi forgalomban megjelenõ mennyiségek szerepelnek.)

12-1. ábra

A különféle megújuló energiaforrások hasznosításának lehetõségei függnek a forrás mennyiségétõl, a rendelkezésre állás rendszerességétõl és gyakoriságától, a tárolhatóság lehetõségeitõl, a felhasználás komfort szintjétõl, valamint a hasznosítás gazdaságossági feltételeitõl. A fosszilis tüzelõanyagok ára, az elérhetõségük, a rendelkezésre állásuk, nagyobb fajlagos energia tartalmuk, korszerû felhasználási technológiájuk értelemszerûen hátráltatja a megújuló energiaforrások hasznosításának gyors növekedését. A környezetvédelmi tudat viszont még nem befolyásolja az emberek döntését a felhasznált energia fajták tekintetében. Az externális költségek terhei még nem jelennek meg a fosszilis tüzelõanyagok árában, ezért a megújuló energiaforrások hasznosításának, a versenyképesség megteremtésének érdekében különbözõ támogatási formákat kell kialakítani, ha a megújuló energiaforrás arányt az energiapolitikai célkitûzések szerint meg akarjuk duplázni.
A megújuló energiaforrások felhasználásának alakulása 2000-ben

Megújuló energiafajta

Villamosenergia-termelés

Hõhasznosítás

GWh

TJ/év*

TJ/év

Víz

186

670

Geotermia

3600

Napkollektor

56

Fotovillamos

0,06

0,3

Tûzifa

24000

Növényi hulladék (biomassza)

1,3

4,7

800

Szeméttelepi biogáz

2

7,2

12

Települési szennyvíz gáz

7

25,2

120

Hõszivattyú

40

Települési szilárd hulladék

86

310

480

Egyéb szilárd hulladék

3000

*Hõegyenértékre átszámolva
12-1. táblázat

A táblázat adataiból kiolvasható, hogy magyarországi viszonylatban az összes megújuló energia-felhasználás 71,7%-át a tûzifa jelenti. (Ez többségében rossz hatásfokú házi tüzelést jelent.) A geotermia a 10,8%-ot, a vízenergia 3,0%-ot tesz ki. Ez utóbbi az összes villamos energia termelésen belül fél százalékot jelent.) A növényi és egyéb szilárd hulladékok 11,3%-ot, a hasznosított napenergia 0,2%-ot tesz ki az összes felhasználáson belül. A szeméttelepi, valamint a települési szennyvizekbõl nyert biogázból és a kommunális szemétégetésbõl 2,8% származik.

Bizonyos megújuló energiaforrások hasznosításának növelésében nem csak a gazdaságosság, a támogatás mértéke szab határt, hanem a lehetõségek is. A víz energia hasznosítása csak kismértékben növelhetõ fõleg környezetvédelmi szempontok miatt, de a domborzati viszonyok és a csapadék egyenlõtlen rendelkezésre állása következtében is. Fõleg kis vízfolyásokra telepíthetõ rendszerekkel lehet számolni, ez viszont nem jelent sokkal erõteljesebb hasznosítást. Szélenergia tekintetében is mérsékeltek a lehetõségek. Pár száz megawatt összteljesítményig lehet eljutni, mellyel kb. 0,5%-kal növelhetõ a villamos energiatermelés. Napenergia hasznosítása a naptudatos építészettel és a napkollektorok számának radikális emelésével növelhetõ, de az utóbbi jelentõs ráfordítás igénnyel jár. A naptudatos építészet viszonylag kis költségekkel, fõként tervszerû elõrelátással, épületenként 30-40 % energiafelhasználás csökkenést eredményezhet.

Magyarországon legnagyobb elõrelépési lehetõség a biomassza hasznosítás, ezen belül az energetikai növénytermesztés területén van. Az EU csatlakozás következtében felszabaduló gabonatermõ területeken nagymennyiségû energetikai célú növénytermesztés valósítható meg. Ennek meg kell teremteni a teljes termelési, felhasználási vertikumát, a hozzátartozó támogatási és presszionálási rendszerrel együtt.

Szintén jó lehetõségeket jelentenek hazánk geotermikus adottságai, de e téren korlátokat szab a sótartalom, illetve a hasznosított termálvíz visszasajtolási kötelezettsége.

A fejlõdés jelenlegi állapotában, a megújuló energia-felhasználó technikák és elõállítási árak ismeretében megállapítható, hogy a megújuló energiaforrások ma még nagy arányban nem helyettesíthetik a hagyományos energiaforrásokat. Mindazonáltal csökkenthetik azok felhasználásának növekedési ütemét, és lokális ellátásbiztonságot növelnek úgy, hogy közben a környezetvédelem céljait is szolgálják.

A prognózisok szerint 2010-re - megfelelõ támogatáspolitika mellett - a következõ megújuló energiaforrás hasznosításokat lehet elérni a hazai adottságok alapján:

Megújuló energia fajta

Villamosenergia-termelés

Hõhasznosítás

GWh

TJ/év*

TJ/év

Víz

200

720

Szélenergia

210

760

Geotermia

4400

Napkollektor

2000

Fotovillamos

0,6

3

Tûzifa

26000

Növényi hulladék

1,3

4,7

1600

Egyéb szilárd hulladék

5500

Energetikai növénytermesztés

18000

Szeméttelepi biogáz

5

18

30

Települési szennyvíz gáz

56

200

300

Hõszivattyú

200

Szemétégetés

110

400

600

*hõegyenértékre átszámolva
12-2. táblázat

A megújuló energiahordozó felhasználás hathatós növeléséhez jelentõs beruházások szükségesek. Ilyen nagyméretû gazdasági energetikai programhoz az érintett tárcák közös, aktív részvételére van szükség. Az állami szerepvállalás jelentõs növelése nélkül a jelenlegi energiaár viszonyok mellett a megújuló energiafelhasználás erõsebb növekedése nem valószínûsíthetõ.
Energiatakarékosság

13. Az energiatakarékosság szükségessége, állami szerepvállalás az energiahatékonyság növelése érdekében

13.1. Az energiatakarékosság nemzetgazdasági szempontjai

Az energiatakarékosság a paksi fûtõelemek beszámításával számított több mint 70%-os mértékû import-függõségünk mellett - tekintettel az ellátásbiztonságra - fontos energiastratégiai alapelv, ami befolyásolja külkereskedelmi egyenlegünket is.

Az energiatakarékosság további fontos pozitív hatásai:

javul a környezet állapota;

nõ a magyar vállalkozások világpiaci versenyképessége;

nõ a vállalkozások és a beruházások száma, ezáltal mobilizálódik a hazai tõke, felgyorsul a külföldi mûködõ tõke és támogatás beáramlása;

mérséklõdik a közköltségekbõl mûködtetett intézmények és a lakosság energiaszámlája, csökken a végfogyasztói kör kiszolgáltatottság érzése.

Magyarország átlagos energiaigényessége - az 1000 USD elõállítására fordított energia mennyiségével mérve - a statisztikai adatok szerint több mint háromszor, vásárlóerõ paritáson mérve mintegy kétszer magasabb az Európai Unió átlagánál. Az adatok így megerõsítik az Európai Unió Magyarországról készült országvéleményének azt a megállapítását, hogy az energiahatékonyság növelése - vagyis az energiaigényesség mérséklése - és ezzel összefüggésben a környezet állapotának a javítása kiemelten fontos tennivaló a csatlakozás elõkészítése során.

Az energiaigényesség magas értékének oka azonban - amint ezt a diagramokon ábrázolt egy fõre jutó energiafelhasználás mennyisége mutatja - elsõsorban nem az energiapazarlás, hiszen a viszonyításul választott EU tagországokban magasabb az egy fõre jutó össz- és villamosenergia-felhasználás.

Az energiahatékonyság terén való felzárkózás így elsõdlegesen gazdasági kérdés, de természetesen nagy jelentõsége van a felzárkózás terén az energiatakarékosságnak is.

A légszennyezõ anyagok kibocsátásával kapcsolatos nemzetközi környezetvédelmi vállalásaink teljesítése is csak hatékony energiatakarékossággal valósítható meg.

Az Európai Unió deklarált energiapolitikai célja az, hogy energia-felhasználásában a megújuló energiahordozók részarányát emeli. Ennek megfelelõen hazai energiapolitikánkban az energiatakarékosságot - és természetesen a környezetvédelmet - össze kell kapcsolni a megújuló energiahordozó-felhasználás növelésével.

13-1. ábra

Az energiatakarékosság legfõbb elõsegítõje a valós ráfordításokat tükrözõ árrendszer, de a nemzetközi példák is mutatják, hogy szükség van állami szerepvállalásra. Energiahatékonyságunk javulását, valamint a fenti célok megoldását hivatott segíteni az 1107/1999. (X. 8.) sz. Kormányhatározattal megindított hosszú távú, 2010-ig szóló energiatakarékossági program, amelynek célkitûzései a következõk:

2010-ig elérendõen évi 75 PJ/év hõértékû (az ország mintegy 7%-os energiafelhasználásának megfelelõ) energiamegtakarítás. A tervezett energiamegtakarítás összhangban van az ország Kyoto-ban tett CO₂-mérséklési kötelezettségvállalásával;

a megújuló energiahordozók jelenlegi 28 PJ/év felhasználását 2010-re 50 PJ/év-re kell növelni.

A hosszú távú program elõ kívánja segíteni azt az elsõsorban gazdasági területen megalapozható célkitûzést, hogy Magyarország egy olyan fejlõdési pályára álljon át, amelyben évi 5%-os GDP növekményhez nem szükséges évi 1,5%-nál nagyobb villamosenergia-, illetve 1%-nál nagyobb összenergia-igény növekedés.

13.2. A 2000. évi Energiatakarékossági Program feltételeinek megteremtése és végrehajtása
13.2.1. A program szervezeti feltételeinek a megteremtése

Az energiatakarékossági programokat a korábbi idõszakban két minisztériumi háttérintézmény - EIÜ Kht. és EK Kht. - kezelte, emellett foglalkozott energiatakarékossági tevékenységekkel is. A Kormány az 1031/2000. (IV. 7.) határozatával elrendelte a két intézmény összevonását és ezáltal egy nemzeti energiahatékonysági ügynökség létrehozását, egyúttal intézkedett arról, hogy az energiatakarékossági programok egységes bonyolítója a jövõben az új szervezet legyen. Az összevont szervezet "Energia Központ" Energiahatékonysági, Környezetvédelmi és Energiainformációs Ügynökség Kht. néven 2000. augusztusában alakult meg.

A fenti kormányhatározat a program irányítására Energiatakarékossági Tárcaközi Bizottság létrehozását rendelte el, amely - az érintett miniszterek kinevezése alapján - 2000. áprilisában megalakult és megkezdte mûködését.
13.2.2. A 2000. évi program végrehajtása

A program támogatási összkerete 910 MFt volt. A támogatási célterületeket, a keret megosztását, a 2000. évi támogatásokat a 13-1. sz. táblázat mutatja.
A 2000. évi program jellemzõ adatai

Célterület

Támogatási

Pályázati lehetõség (tervezet)

A pályázható támogatás mértéke

keret (tervezet) MFt

forma
MFt

vntt

kkh

Lakossági energiamegtakarítás támogatása

150

vntt

150

A beruházás 30%-a, max. 200 eFt

Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése

185

kkh

1000

30 MFt kedvezményes hitel max.

Távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése

175

kkh

900

150 MFt kedvezményes hitel max.

Távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése

100

vntt

100

A beruházás 30%-a, max. 25 eFt/lakás

Megújuló energiafelhasználás növelése

100

vntt

100

A beruházás 30%-a, max. 200 eFt/lakás, illetve 2 MFt/gazdasági szervezet

Energiatakarékossági szemlélet kialakítása

25

vntt

25

5 MFt max.

Energiaveszteség-feltárás a termelõ szférában

25

kkh

125

2 MFt kedvezményes hitel max.

Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának a felmérése, javítása

25

kkh

125

5 MFt kedvezményes hitel max.

Energiatakarékos közlekedésszervezés

25

vntt

25

5 MFt max.

Programok bonyolítása (Energia Központ Kht. költségei)

100

vntt

100

ÖSSZESEN

910

500

2150

Rövidítések: vntt = vissza nem térítendõ támogatás

kkh = kedvezményes kamatozású hitel
13-1. sz. táblázat

A 2000. évi pályázatok kettõs támogatási rendszerben mûködtek:

Vissza nem térítendõ támogatást kaptak:

lakossági energiatakarékosság támogatása,

energiatakarékossági szemléletformáló tevékenységek támogatása,

közlekedésszervezés révén elérhetõ energiatakarékosság támogatása,

megújuló energiahordozó felhasználás növelésének a támogatása.

A kamattámogatással mûködõ programpontok a következõk voltak:

energiaveszteség feltáró vizsgálatok elvégzése önkormányzati szinten, illetve nagy energiaköltségû termelõ vállalkozásoknál,

távhõrendszeri korszerûsítések szolgáltatói oldalon kedvezményes hitellel, fogyasztói oldalon vissza nem térítendõ támogatással,

önkormányzati intézmények energiatakarékosságát támogató, 1997 óta mûködõ Energiatakarékossági Hitel Program.

Tekintettel a pályázatkiírás elhúzódására, a Gazdasági Minisztérium a pályázatok beadási határidejét 2001. január 31-ig meghosszabbította, így a 2000. évi programot csak 2001. májusában lehetett végleg lezárni.
13.2.3. A 2000. évi pályázatok értékelése

13.2.3.1. Lakossági energiatakarékosság támogatása

Цsszesen 533 pбlyázat érkezett be, amelybõl a keret emelése után 292 pályázatot tudott támogatni a Gazdasági Minisztérium. A támogatás - a társasházak nagy száma következtében - 3852 családot érintett. Az érdeklõdés a támogatott 3 fõ terület - külsõ hõszigetelés, nyílászáró korszerûsítés (csere), illetve fûtés (vagy melegvíz-ellátás) korszerûsítés - iránt közel kiegyenlített volt.

A 150 MFt támogatási összeg 521 MFt beruházást eredményezett, az elért energiamegtakarítás a lakosság energiaköltségeit évi 50 MFt-tal mérsékelte.
13.2.3.2. Az önkormányzatok energiafelhasználásának mérséklése

Az Energiatakarékossági Hitel Program 1997 óta mûködik és támogatja az önkormányzatok energiatakarékossági beruházásait. A 3 éven át önállóan mûködõ program 2000-ben beolvadt az Energiatakarékossági Program keretébe változatlan cél- és eszközrendszerrel.

A pályázatok legnagyobb hányada fûtéskorszerûsítésre irányult. Az igényelt 803 MFt kedvezményes hitel kb. 160 MFt támogatástartalma 1234 MFt beruházási tõkét mozgatott meg és 298 MFt-tal mérsékli az önkormányzatok éves energiaköltségét. Az átlagos megtérülési idõ 4 év az önkormányzati energiatakarékossági beruházásoknál.
13.2.3.3. A távhõellátás szolgáltatói (primer) oldali korszerûsítése

A kiírásra érkezett pályázatok összesen 581 MFt kedvezményes hitelt igényeltek, így az eredetileg tervezett 900 MFt-os keretet 65%-ban fedik le. A kedvezményes hitel kb. 115 MFt támogatás tartalma 1046 MFt össz-beruházást generált, ami a távhõellátás költségeit évi 143 MFt-tal mérsékli.

A beruházások nagyobb hányada a távhõtörvény végrehajtásához - az egyedi hõközponti mérések megteremtéséhez - biztosított forrásokat.
13.2.3.4. A távhõellátás fogyasztói (szekunder) oldali korszerûsítése

A távhõrendszer fogyasztói oldali korszerûsítésére - belsõ mérés, szabályozás, költségmegosztás - összesen 151 MFt támogatásra irányuló pályázat érkezett, ami 51%-kal haladta meg a tervezett 100 MFt-os keretet. Az állami támogatás 1221 MFt fejlesztést indított meg, melynek hatására a távhõellátásban pályázók energiaköltségei évi 76 MFt-tal mérséklõdnek.
13.2.3.5. A megújuló-energiafelhasználás növelése

A megújuló energiahordozó felhasználás növelésére összesen 217 pályázat érkezett be.

A Gazdasági Minisztérium által jóváhagyott 128 pályázat mintegy 6%-kal haladta meg az eredetileg tervezett 100 MFt-os keretet.

A minisztériumi támogatás 538 MFt összberuházást indított meg, amelyek nagy része - 119 pályázat - napkollektor. Két kiemelt beruházás - a Bakonyi Erõmû Rt. szélerõmûve, valamint a Kulcsi Szélerõmû - révén Magyarország elsõ két szélerõmûve valósult meg. A beruházások 67 MFt-nyi energiahordozó megújuló energiával történõ kiváltását teszik lehetõvé.
13.2.3.6. A nem beruházási jellegû pályázatok

A nem beruházási jellegû pályázatok részben az energiaracionalizálást megelõzõ vizsgálatokra (önkormányzati, illetve termelõ szektori energiaveszteség feltárások), részben tudatformálással vagy közlekedés-szervezéssel közvetetten elérhetõ energiatakarékosságra irányultak.

E téren a tapasztalatok a következõk voltak:

A szemléletformálásra 82 db pályázat érkezett, közel 10-szeresen meghaladva az elõirányzott keretet.

Közlekedésszervezésre 13 pályázat érkezett, ami közelítõleg egyensúlyban volt a keret elõirányzattal.

Az önkormányzati, illetve a termelõi veszteségfeltárásra irányuló pályázatok a kedvezményes hitelkeretet 20%-kal terhelték.
13.2.4. A 2000. évi pályázatok összegzése (13-2. sz. táblázat)

A 2000. évi Energiatakarékossági Program terhelése, átcsoportosítások

Támogatási területek

Támogatási keret

Jóváhagyott támogatás

%-os terhelés

Vissza nem térítendõ
MFt

Kedvezményes hitel
MFt

Vissza nem térítendõ
MFt

Kedvezményes hitel
MFt

Lakossági korszerûsítés

150

150

100

Tudatformálás

25

25

100

Energiatakarékos közlekedésszervezés

25

23

92

Megújuló energiahordozó felhasználás

100

107

107

Energiatakarékossági Hitel Program (önkormányzat)

1000

803

80

Önkormányzati veszteségfeltárás

125

8

6

Veszteségfeltárás a termelõ szférában

125

2

2

Távhõrendszer korszerûsítés

szolgáltatói oldal

900

581

65

lakossági oldal

100

151

1394

151

ÖSSZESEN

400

2150

456

13-2. sz. táblázat

A 2000. évi Energiatakarékossági Program mérlege a következõ:

vissza nem térítendõ támogatásoknál a tervezett keret fölött 56 MFt-nyi támogatás került jóváhagyásra,

a kedvezményes hiteleknél a rendelkezésre álló 2150 MFt keretbõl a pályázók 1394 MFt-ot vettek igénybe. Az igénybe nem vett keret támogatástartalma a többlet-befogadások forrásaként állt rendelkezésre.

A beruházási célú pályázatok összesített támogatástartalma 585 MFt volt, amelynek az országos energiafogyasztásra gyakorolt hatása a következõ:

megindított beruházás 4560 MFt

energiamegtakarítás 588 TJ/év (0,588 PJ/év)

energiaköltség megtakarítás 636 MFt/év

A 2000. évi pályázatok révén elért energiamegtakarítás az ország 1039 PJ energiafelhasználásából hozzávetõleg 0,6 PJ-t tesz ki. Az energiaköltség megtakarítás értéke meghaladja a támogatást, az átlagos megtérülés 7 évre adódott.
13.3. A 2001. évi Energiatakarékossági Program

A 2001. évi energiatakarékossági pályázatok kidolgozása és meghirdetése a Széchenyi Terv keretében történt. Döntés született arról, hogy az energiatakarékossági programot támogató keretösszeg a tárgyévben 2 Mrd Ft-ra nõ, ami lehetõvé tette a program bõvítését, illetve az indokolt területeken a támogatások jelentõs növelését. Döntés született arról is, hogy 2001-ben az új energiatakarékossági pályázatoknál kizárólag vissza nem térítendõ támogatást alkalmaz a Gazdasági Minisztérium, melynek felsõ határa beruházást megvalósító pályázatoknál egységesen a igazolt költségek 30%-a.

2001-ben a Széchenyi Terv Energiatakarékossági Programjában az egyes részterületek támogatási kereteit a 13-3. sz. táblázat, az egy-egy pályázattal elnyerhetõ legnagyobb támogatás értékeit pedig a 13-4. sz. táblázat mutatja.

2000-hez képest a támogatási területek megváltoztak. Ъj pályázati területek a közvilágítás, illetve a tõkeszegény kis- és középvállalkozások energetikai fejlesztéseinek a támogatása. Változást jelent a 2001. év annyiban is, hogy a panellakások támogatása levált a hosszú távú Energiatakarékossági Programról és arra a Gazdasági Minisztérium külön pályázatot írt ki.

A pályázati rendszer a korábbi gyakorlat szerint elõírja, hogy azokon a területeken, ahol elvárható és számítható a gazdaságosság, ott a belsõ megtérülési rátának el kell érnie a jegybanki alapkamat 0,7-szeresét.

A meghirdetés óta eltelt 4 hónapban összesen 1300 pályázat érkezett be, a támogatási keret jelenlegi terhelése kb. 30%.
14.4. Elõretekintés

A 2002. évi program az elfogadott költségvetés alapján a 2001. évi program célrendszerét megtartva, azonos (2000 MFt) támogatási keretösszeggel fog mûködni. Az ezt követõ években növekvõ támogatási összegekkel és azonos célrendszerrel lehet számolni.
Az Energiatakarékossági Program támogatási keretei 2000-ben és 2001-ben

Összegek MFt-ban

A program jele

Célterület

2000. év

2001. évi terv
Támogatási forma: vissza nem térí-tendõ támogatás

A támogatási keret növekedése %
(index)

Támogatási

Pály. lehetõség

keret

forma

vntt

kkh

SzT EN-1

Lakossági energiamegtakarítás támogatása

150

vntt

150

-

500

333

SzT EN-2

Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése

125

kkh

-

1000

300

162

SzT EN-3

Közvilágítás korszerûsítés, tanyavilágítás

-

-

-

-

150

új program

SzT EN-4

A távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése

175

kkh

-

900

315

180

-

A távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése

100

vntt

100

-

-

megszûnik ezen a programon belül

SzT EN-5

Megújuló energiaforrások hasznosítása

100

vntt

100

-

350

350

SzT EN-6

Energiatakarékossági szemlélet kialakítása

25

vntt

25

-

50

200

SzT EN-7

Energiaveszteség feltáró vizsgálatok a termelõszférában

25

kkh

-

125

25

100

SzT EN-8

Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának felmérése, javítása

25

kkh

-

125

35

140

SzT EN-9

Energiatakarékos közlekedésszervezés

25

vntt

25

-

25

100

SzT EN-10

Tõkeszegény kis- és középvállalkozások energiatakarékos fejlesztéseinek a támogatása, az energiatakarékossággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos K+F tevékenység

-

-

-

-

50

új program

Programok bonyolítása

(Energia Központ Kht. + regionális szervezetek)

100

vntt

100

-

200

+ GM szerz.

200

Összesen:

910

500

2150

2000

220

Rövidítések magyarázata: vntt = vissza nem térítendõ támogatás

kkh = kedvezményes kamatozású hitel

Megjegyzés: a 2001. évi támogatási kereteket felülvizsgálatot követõen át lehet csoportosítani.
13-3. táblázat

Az Energiatakarékossági Program maximális támogatásai pályázatonként 2000-2001. években

Összegek: MFt-ban

A program jele

Célterület

2000. év

2001. év

SzT EN-1

Lakossági energiamegtakarítás támogatása

A beruházás 30%-a 200 eFt max.

A beruházás 30%-a 350-500 eFt/lakás max.

SzT EN-2

Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése

30 MFt kedvezményes hitel max.

A beruházás 30%-a 25 MFt max.

SzT EN-3

Közvilágítás korszerûsítés, tanyavilágítás

-

A beruházás 30%-a 25 MFt max.

SzT EN-4

A távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése

150 MFt kedvezményes hitel max.

A beruházás 30%-a 50 MFt max.

-

A távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése

A beruházás 30%-a 25 eFt/lakás max.

-

SzT EN-5

Megújuló energiaforrások hasznosítása

A beruházás 30%-a 200 e Ft/lakás, 2 MFt/gazdasági. társaság max.

A beruházás 30%-a 250 eFt/lakás, 35 MFt/gazdasági társaság max.

SzT EN-6

Energiatakarékossági szemlélet kialakítása

5 MFt max.

5 MFt max.

SzT EN-7

Energiaveszteség feltáró vizsgálatok a termelõszférában

2 MFt kedvezményes hitel max.

5 MFt max.

SzT EN-8

Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának felmérése, javítása

5 MFt kedvezményes hitel max.

5 MFt max.

SzT EN-9

Energiatakarékos közlekedésszervezés

5 MFt max.

5 MFt max.

SzT EN-10

Tõkeszegény kis- és középvállalkozások energiatakarékos fejlesztéseinek a támogatása, az energiatakarékossággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos K+F tevékenység

-

2,5 MFt max. berendezésfejlesztés

10 MFt max. korszerûsítéses beruházás

13-4. táblázat

energiaigény prognózis

14. Energiaigény prognózis a világra, Magyarország energiafelhasználásának elõrebecslése 2010-ig

14.1. A világ energiaigényének prognózisa

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 20 éves elõrebecslése szerint (World Energy Outlok 2000) a világ összenergia igénye az 1997. évi 5808 Mtoe-rõl (millió tonna olaj egyenérték) 2020-ig 9117 Mtoe-re nõ.

Az IEA becslés alapján a világ energiaszerkezet változását az alábbi ábrák mutatják be.

1997

2020

14-1. ábra: A világ energiahordozó igényének változása

Az IEA jelzése szerint csökken a szén részaránya, de a szénfelhasználás mennyisége mintegy 15%-kal emelkedik.

A legdinamikusabban a villamosenergia-igények növekednek, 2020-ig az IEA az igények duplázódásával számol.

A megújuló energiahordozók részarányának növekedését elõsegítik a különbözõ támogatások, de a gazdaságossági szempontok hátráltatják a fogyasztás növekedését.
14.2. A gazdasági fejlõdés és az energiaigény összefüggései Magyarországon

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mélyreható társadalmi és gazdasági változások mentek végbe Magyarországon. A KGST széthullásával töredékére csökkent a keleti export, nagyrészt lebomlott az állami támogatási rendszer.

Az így bekövetkezõ recesszió drámai hatással járt: nehézipari (vas- és acélipar, alumíniumipar, nehézvegyipar, építõanyagipar) csõdök, az egyéb dotált ágazatok drasztikus mértékû zsugorodása. A kilencvenes évtized elsõ évében, 1991-ben 18 %-kal csökkent az ipari termelés. Mindezek következményeként 1989-1993 között a GDP 15%-kal, az összenergia-felhasználás pedig 25%-kal (1350 PJ-ról 1050 PJ-ra) csökkent. Az összenergia-felhasználásnak a GDP-t meghaladó csökkenése mutatja, hogy a recesszió elsõsorban az energia-intenzív ágazatokat érintette.

Az 1993. év a mélypont a GDP termelése szempontjából, azóta gyorsuló ütemû GDP növekedés tapasztalható.
14.2.1. További fontos gazdasági lépések

Magyarországon 1997 óta 4% feletti gazdasági növekedés mérhetõ, a magánszektor termeli a GDP 80 %-át. A privatizáció nagyrészt befejezett, az állami vagyon több mint 50 %-a magántulajdonba került. Nagy számban alakulnak a kis és közepes méretû magánvállalatok. Az árak jórészt liberalizáltak - az állami szabályozás a hõenergia, a villamos energia, a gáz fogyasztásra maradt fenn. A nemzetközi kereskedelem szabályai megfelelnek a fejlett ipari államok gyakorlatának. Magyarország tagja a WTO-nak, illetve az OECD Nemzetközi Energia Ügynökségnek (IEA), és részes tagállama az Energia Chartának. Korszerû versenytörvény, társasági törvény és csõdtörvény szabályozza a versenypiacot, a forint konvertibilissá vált.

A külföldi tõkebeáramlás komoly technológiai fejlõdést eredményezett a feldolgozóiparon belül (pl. közúti jármû gyártás, mûszer, számítógép, gép, híradástechnikai-termék gyártás, stb.). Ezek az ágazatok viszonylag kevés foglalkoztatottal rendkívül nagy hozzáadott értéket termelnek, és ezek sikeres mûködésébõl adódik az a különleges helyzet, hogy ma a külföldi tulajdoni hányaddal rendelkezõ cégek termelik a magyar GDP meghatározó részét, és az export közel 77 %-át. Az export rendkívüli mértékben növekszik, 2000-ben értéke 28,1 Mrd USD. Az export iránya néhány év alatt teljesen megfordul, a korábbi szovjet piac helyett immár 75 %-ban az EU-ba - fõképp Németországba - irányul.
14.2.2. A gazdaság teljesítménye és az energiafelhasználás 1980-2000 között

Az elmúlt 15-20 évben az energiafelhasználás szempontjából 4 fõ gazdasági szakaszt különböztethetünk meg:

1980-1987 közötti intenzív növekedési szakasz. Ebben az idõszakban évi 1% GDP növekményhez 0,5% összenergia, illetve közel 2% villamosenergia-növekedés tartozott. Két fõ jellemzõt lehet kiemelni; a nagy energiaigényességû ipari ágazatok jelentõs súlyát és az alacsony, dotált energiaárakat. A gazdaság hozzáadott érték termelõképessége - az Európai Közösség országaihoz képest - alacsony.

1987-1989 között a gazdasági fejlõdés szinten maradt. Ebben az idõszakban még minimális mértékben nõtt a villamosenergia-igény, de az összenergia-igény évi 0,7%-kal már mérséklõdött. Az energiaigény tendencia jelzi, hogy az energiaigényes területek meginduló visszaesését a kis energiaigényességû területek gazdasági fejlõdése még kiegyenlítette.

1989-1993 között megkezdõdött az ország áttérése a központi tervezésrõl a piacgazdaságra. A szovjet export piac részleges elvesztése, a piaci módszerek bevezetése drámai következményekkel járt. A magyar gazdaság részben összeomlott elsõsorban az energia intenzív ágazatok (vas- és alumínium kohászat, nehézvegyipar, bányászat stb.) mentek csõdbe. A következmények: 19%-os GDP visszaesés, 22%-os primer energia felhasználás visszaesés 1989-1993 között. Ebben a periódusban a primer energiafelhasználás 300 PJ-lal csökkent! (Óriási mennyiség, különösen, ha összevetjük azzal, hogy a különféle energia takarékossági tevékenységek eredménye nem több évi néhány PJ-nál.)

1993-2000: A gazdasági visszaesés - a GDP - 1993-ban elérte mélypontját. Ezután megkezdõdött a gazdaság modernizációja, gyorsuló fejlõdési pályára állása. A privatizáció és a zöldmezõs beruházások hatására a nem energia intenzív ágazatok (autóipar, elektronikai iparok, telekommunikáció, mûszeripar stb.) látványos fejlõdése megkezdõdött. Ebben az idõszakban az átlagos 3,5%-os GDP növekedéshez már csak évi 0,3%-os villamosenergia-igény növekedés járult, miközben az összenergia-igény a 7 év alatt összesen 2%-kal tovább mérséklõdött.

14-2. ábra A GDP, a primer- és a villamos energia felhasználás alakulása

A gazdaság, a GDP termelés és az energiafelhasználás összefüggésének mutatója az energiaigényesség, amely egyenlõ az egységnyi GDP, pl. 1 millió Ft megtermeléséhez szükséges energiával. Többféle intenzitás mutató van, a primer energiafelhasználásra vetített, és a végsõ energia-felhasználásra vetített, de meghatározható a gazdasági ágazatok, alágazatok energiaigényessége is. Így összevethetõ, hogy egységnyi GDP termeléséhez egy-egy ágazat mennyi energiát használ fel, illetve egységnyi rendelkezésre álló energiamennyiséggel ágazatonként mennyi hozzáadott érték állítható elõ.
14.2.3. A magyar energiaigényesség nemzetközi összevetésben

A magyar energiaigényesség - az energiapolitika végrehajtásáról szóló fejezet szerint is - a nominális (a hivatalos árfolyamon számolt), dollárban kifejezett GDP-re vetítve magas, 3-3½-szer meghaladja az EU átlagot (14-3. ábra baloldali oszlopok). Magyarország egy fõre esõ primer energia felhasználása alacsonyabb az EU országok egy fõre esõ energia felhasználásánál, míg az egy fõre esõ GDP-ben az EU tagállamok többszörösen magasabb értéket érnek el. A jelentõs energiaigényesség különbséget tehát az egy fõre esõ GDP eltérése magyarázza.

Forrás: saját számítások alapján

Megjegyzés: az adatok 1998-ra vonatkoznak
14-3. ábra Az energiaigényesség és felhasználás nemzetközi összevetése

A GDP-t még befolyásolja az ipari struktúra (energia-intenzív és nem intenzív ágazatok aránya, a nagy hozzáadott értéket termelõ szolgáltatások aránya {pl. Magyarországon 50%, Nagy-Britanniában 75%}, a foglalkoztatottsági szint {az aktív lakosság részaránya}, a szürke/fekete gazdaság részaránya). Mindezek a tényezõk hazánkban az EU tagállamokhoz képest kedvezõtlenül alakulnak. Az energiaigényesség ezért magas, és nem a sokat emlegetett pazarlás miatt. Ez természetesen nem jelenti az energiatakarékosság szerepének leértékelõdését, mivel a hazai viszonyok mellett e téren is sok tennivaló vár az energetikai szakemberekre.

A hazai energiafelhasználást és a GDP alakulását (1999-es USD-ban) mutatja a 14-4. ábra 1993 óta. A GDP gyorsuló ütemben növekszik, 2000-ben már meghaladja a korábbi, 1989-es maximális értéket, míg az energia-felhasználás stabil, kisebb ingadozását alapvetõen a klimatikus körülmények idézik elõ. A stabil energiafelhasználás oka a folytatódó ipari struktúraváltás, az energia intenzív iparágak további visszafejlõdése, az energiapiac (részbeni) kiépülése, a piaci és költségarányos energiaárak bevezetése, a piacgazdaság fokozott kiépülése. Ugyanebben a periódusban az ipari hozzáadott érték megduplázódott, a háztartások magáncélú fogyasztása azonban csak szerény mértékben változott, még mindig az 1989-es érték alatt jár.

14-4. ábra: A hazai energia felhasználás és a GDP alakulása

1993-2000 között
14.2.4. A gazdaság energiafüggõsége

A gazdaság energiafüggõségének csökkenése már jóval a rendszerváltás elõtt megkezdõdött. Az "1% növekedéshez 0,5% energiaigény növekedés tartozik" helyzet már régóta nem létezik. Ezt mutatja az energia-rugalmassági mutató csökkenése.

Évek

1980-1987

1993-2000

Rugalmasság, %/%

0,5

- 0,07

14-1. táblázat: Az energia rugalmasság változása

Ez a tény arra utal, hogy alapvetõen megváltozott a gazdasági növekedés és az energia felhasználás kapcsolata: a gazdaság növekedhet csökkenõ energiafelhasználás mellett is folytatódó gazdasági - elsõsorban ipari - struktúra-váltás mellett. Az energiaigényes, kis hozzáadott értéket termelõ ágazatokat felváltják a nem energiaigényes, de nagy hozzáadott értéket termelõ ágazatok. Konkrétabban: a vas- és acélipar, az alumíniumipar, az építõanyagipar helyére lépett a gépkocsigyártás, a mûszer- és számítógépgyártás, a telekommunikációs és szórakoztató elektronikai termékek valamint fehéráruk gyártása.
14.3. A hazai összenergia-igények becslése
14.3.1. A vizsgált energetikai jövõkép

A várható hazai energiaigényt erõsen befolyásolja a nemzetközi és a hazai gazdasági helyzet.

A várható energiaigény és a gazdasági növekedés összefüggésének meghatározásánál alapvetõ feltételezés, hogy csak olyan növekedés képzelhetõ el, amely kedvezõ fajlagos energiaigényekkel történik. Amennyiben tehát az 1 %-os gazdasági növekedéshez a korábbi évtizedekben kialakult közel 0,5 %-os vagy még több energiafelhasználás növekedés járul, akkor az ilyen növekedés gyorsan rontja a külgazdasági egyensúlyt és a növekedés hosszabb távon nem tartható fenn. A gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a kevésbé energiaigényes nemzetgazdasági ágazatok, alágazatok, termékek és szolgáltatások fejlõdése mellett képzelhetõ el. Amennyiben 5 % körüli gazdasági növekedés valósul meg, úgy annak legfeljebb 1% energia-növekmény vonzata lehet, akkor Magyarország megindul az EU színvonalhoz történõ felzárkózás útján.

A rendszerváltás után jelentõs iparszerkezeti változások kedvezõen hatottak az energiaigényességre, módosították az ipar belsõ szerkezetét. Ъj tevékenységi körök jelentek meg, mint az autógyártás, elektronikai termékek gyártása, korszerû háztartási géptípusok elõállítása. Ezeknek az új tevékenységeknek a döntõ része kevésbé energiaintenzív tevékenység, másrészt viszont a GDP-hez való hozzájárulásuk igen jelentõs. Ezzel párhuzamosan az olyan energiaintenzív iparágak, mint a kohászat, nemfémes anyagok gyártása, a korábbiakhoz képest jelentõsen visszaestek. Ez okozta a feldolgozóipari energiaigények mérséklõdését.

A nemzetközi tendenciáknak megfelelõen jelentõsen nõtt a szolgáltatások aránya. Ennek oka többek között az, hogy sok - korábban a feldolgozóiparhoz kapcsolódó - tevékenység a gyárkapukon kívülre került (könyvelés, személyzeti tanácsadás, marketing).

Az 1998. évi (1991-es árakon mért) adatok szerint a bruttó hozzáadott érték 50 %- át a kereskedelem, szállítás, posta, távközlés és egyéb szolgáltatások együttese állította elõ. A tercier szektor energiafogyasztása növekvõ ugyan, de növekedése általában a bruttó hozzáadott érték növekedése alatt van.

A második olajsokk után sok fejlett ipari országban dolgoztak ki programokat arra vonatkozóan, hogy módosítsák a rögzült energiafogyasztási mintákat. Az energiahatékonyság javítása történhet korszerûbb mûszaki berendezések alkalmazásával, energiahordozók cseréjével vagy megújuló energiaforrások felhasználásával. Az alapvetõ elképzelés minden esetben az, hogy csökkentsék a fogyasztók által felhasznált energiát. A racionális energiafelhasználást meghirdetõ programok növelik a költséghatékonyságot, s nemzetgazdasági szinten is energiamegtakarítást jelenthetnek.

A racionális energiafelhasználást célzó programok három különbözõ csoportba sorolhatók:

energiahatékony technológiák elterjesztése

új technológiák kifejlesztése

fogyasztói szokások befolyásolása.

Ilyen típusú intézkedésekkel a magyar gazdaság energiahatékonyságának közelítenie kell az EU tagállamok színvonalához. Az energiahatékonyság felzárkózása a gazdasági fellendülés, a termékszerkezet átalakulásának, s az energiahatékonyságot jelentõ innovációk behatolásának függvénye.

A kormány jelentõs lépéseket tett az energiahatékonyság növelése érdekében, új energiatakarékossági programokat indított, 2001-ben már a Széchenyi Terv keretében. A Széchenyi Terv gazdaságfejlesztési programjai is az energiahatékonyság növelése irányába hatnak, mivel az energiahatékonyság-növelés egyetlen igazán hatékony módja a kis energiaigények mellett megvalósuló intenzív gazdasági növekedés. A megindított programok, a strukturális átalakulás és a verseny hatására várható, hogy a makroszintû energiahatékonyság javulni fog.

Feltételezzük a magyar export több, mint 75 %-át befogadó EU további konszolidált fejlõdését, s hogy a magyar gazdaság is képes lesz hosszú távon az évi 5 % körüli GDP növekedésre. Az egyes ágazatok növekedési kilátásai azonban különbözõek, ezért ágazatonként más és más növekedési dinamikát kell feltételezni.
14.3.2. Nemzetgazdasági energiaigények elõrejelzése 2010-ig

Az elmúlt évtizedben az OECD országokban az energiaszükséglet a gazdasági növekedésnél jóval kisebb ütemben bõvült. Ezért az egységnyi GDP elõállításához szükséges energiamennyiség gyors csökkenésnek indult.

A 90-es években megindult új tendenciák megfelelõ alapot nyújtanak ahhoz, hogy a korábbi energiaigény prognózisok azon alapfeltételét elfogadják, hogy a 2010-ig tartó idõszakban évi átlagos 5%-os GDP növekedési ütemhez nem fog évi 1%-nál magasabb összenergia-igény növekmény kapcsolódni.

Ilyen feltételek mellett a 2010-ig várható energiaigény 1150-1160 PJ-nak becsülhetõ.

Részletes energiaigény becslések általában forgatókönyveket dolgoznak ki, alapvetõen alapprognózist, optimista, illetve pesszimista trendeket. Az 1150-1160 PJ értékû 2010. évi energiaigényt számos tényezõ befolyásolhatja.

a hõmérsékleti viszonyok,

a feltételezett ütemtõl és a javuló szerkezettõl eltérõ gazdasági fejlõdés,

az energiatakarékosság jövõbeni intenzitása,

a mûszaki fejlõdés irányai,

a világpiaci árak, stb.

Mindezen bizonytalanságok mellett legvalószínûbb 2010. évi energiaigényként 1150-1160 PJ körüli fogyasztás jelölhetõ meg.
14.3.3. A legfontosabb energiahordozókra vonatkozó elõrejelzések az alapváltozat alapján

14.3.31. Szénigények

A szén legfontosabb fogyasztója az erõmûvi szektor, miután a lakossági szénigények jelentõsen visszaestek. A szénbányákat integrált szénbánya/erõmû társaságokba szervezték a nagyobb hatékonyság érdekében. Az integrált társaságok készítik az üzleti terveket, ami nagyobb stabilitást biztosít mind az erõmû, mind a bánya számára. A jelenlegi barnaszén termelésnek csak fele - kétharmada tekinthetõ versenyképesnek a fûtõolajjal. Нgy a barnaszéntermelés további csökkenése várható. (A prognózis a szénbázisú erõmûveknél feltételezi, hogy több erõmû végrehajt környezetvédelmi beruházásokat. Ha ez nem történik meg, a prognosztizált földgáz-felhasználás tovább emelkedik.)
Nemzetgazdasági szintû szénelõrejelzés

PJ

1997

1998

2000

2005

2010

Bányászat

13,3

11,7

11,3

10,2

9,2

Vill.energia-gáz-hõellátás

112,6

114,5

114,2

108,0

102,0

Lakosság

18,8

7,4

7,1

6,3

5,7

Egyéb

6,2

4,2

4,2

4,2

4,2

Nemzetgazdaság összesen

150,9

137,8

136,8

128,7

121,1

14-2. táblázat
14.3.32. Folyékony szénhidrogének elõrejelzése

Az olajtermékek iránti kereslet a rendszerváltás után visszaesett az ipari szerkezetváltás a végfelhasználói ár piaci szintre emelése, valamint a magasabb adótartalom miatt. 1997-1998-ban ismét nõtt a fûtõolaj iránti kereslet, a többi olajterméknél ez alacsonyabb szinten maradt. 2010-ig stagnáló olajtermékek iránti kereslet várható a benzinre, s a gázolajra koncentrálódó mérsékelt növekedéssel.
Olajtermékek felhasználás prognózisa

PJ

1997

1998

2000

2005

2010

PB

17,108

16,544

15

16

15

Benzin

89,082

88,467

87

90

92

Petróleum

9,534

8,248

9

10

10

Gázolaj + tüzelõolaj

74,970

79,424

78

82

84

Fûtõolaj

90,691

87,676

79

75

70

Bitumen

9,320

13,404

9

10

12

Egyéb kõolajlep. termék

7,518

11,489

10

8

6

ÖSSZESEN

298,223

305,252

288

296

289

14-3. táblázat

A benzinigények növekedése a lakossági szektor személygépkocsi parkjának futásteljesítmény növekedése miatt várható. A gázolajigények a közúti fuvarozás várható növekedése miatt nõnek. A fûtõolajigények a fûtõolajigényes feldolgozóipari ágazatok mérsékelt leépülése miatt várhatóan csökken a fûtõolaj felhasználás. Az erõmûvi szektorban a kettõs üzemû erõmûvek miatt a fûtõolajfelhasználás várhatóan ingadozni fog. A szigorodó környezetvédelmi normák miatt a felhasználás mérsékelt csökkenése várható.
14.3.33. Földgázelõrejelzés

A földgázpiac szerkezete a rendszerváltást követõ években jelentõsen átalakult. Az elkövetkezõ 10 esztendõre vonatkozó földgáz prognózis az alábbi fõbb feltevéseken alapul:

az élelmiszeripar szerényebb mértékû igénynövekedésével számolunk, elsõsorban sok kisebb feldolgozó-üzem létesítése miatt;

a vegyipar távlatban sem éri el az 1980-as évek csúcsszintû fogyasztását (ez 1,8 milliárd m³ volt, a jelenlegi érték 1,2 milliárd m³);

a kohászat és fémfeldolgozás gázfelhasználása a korábbi, több mint 1 milliárdos igényével szemben 0,3 milliárd m³-re csökkent; feltételezhetõ, hogy távlati igénye a jelenlegit lényegesen nem haladja meg;

a gépipar igénye a felére csökkent, e területen a fogyasztás növekedése várható;

az építõanyag-ipar igénye 40%-kal csökkent, de a ma már megfigyelhetõ növekedést egy új, jelentõs fejlõdés kezdetének tekinthetõ;

a lakossági és kommunális szektor folyamatos növekedésével - a telítõdés miatt csökkenõ mértékben ugyan - mindenképpen számolni lehet;

a villamosenergia- és hõtermelés gázfogyasztását nem az igények, sokkal inkább a kívánt áron rendelkezésre álló források határolják le.
Nemzetgazdasági szintû földgáz elõrejelzés 2010-ig

PJ

1997

1998

2000

2005

2010

Feldolgozóipar

96,5

89,2

97,5

97,0

94,8

Vill.energia, gáz- hõellátás

100,9

126,5

108,4

131,1

151,2

Mezõgazdaság

8,7

8,8

8,5

8,5

8,5

Szállítás, posta, távközlés

3,6

4,0

4,0

4,0

4,0

Lakosság

126,0

113,1

121,8

133,3

138,9

Tercier szektor

65,0

65,6

72,3

80,3

88,7

Egyéb

5,8

5,8

5,8

5,8

5,8

Nemzetgazdaság összesen

406,5

409,3

418,3

460,0

491,8

14-4. táblázat

A gáz fõ piacai az erõmûvek, a feldolgozóiparon belül a vegyipar-kõolajfeldolgozás és a nemfémes ásványi anyagok feldolgozása.

A kohászat fogyasztása a rendszerváltás után jelentõsen visszaesett. A gépipari gázfelhasználás stagnál. Az élelmiszeripar gázfelhasználása kismértékben csökkent. A feldolgozóiparban széles körben alkalmazzák az alacsonyabb áron kötött megszakítható szerzõdéseket, s elterjedtté váltak a kettõs üzemû létesítmények.

A lakossági és a tercier szektorban volt tapasztalható a kereslet erõteljes növekedése. A lakossági fogyasztók kiszolgálását célzó elosztóhálózatok további bõvítése a korábbiakhoz képest csökkenõ ütemben folyik, mivel két-három éven belül a bekötési arányok közel kerülnek a telítõdéshez.

A tercier szektorban elsõsorban a kereskedelem területén bõvült a fogyasztás. Sok iskola és egészségügyi intézmény is földgázalapúra cserélte fûtési rendszerét.

Megállapítható, hogy az energiaszerkezeten belül a gázfelhasználás a többi energiahordozóhoz képest magas és ez - energiapolitikai befolyásolás nélkül - a jövõben tovább emelkedik.
14.3.34. Atomenergia elõrejelzés

A Paksi Atomerõmû beépített kapacitása adott. Az évenkénti karbantartási idõ változhat. Ъj kapacitások beléptetése 2010-ig nem valósítható meg.
14.3.35. Megújuló energia elõrejelzés

Felhasználásának fokozatos növekedése várható, elterjesztéséhez jelentõs energiapolitikai intézkedések szükségesek:

átvételi kötelezettség elõírása, preferenciális kezelés a villamosenergia-rendszerben,

megújuló és kapcsolt villamos energia támogatása,

támogatási rendszerek kidolgozása.
14.4. A hazai villamosenergia-igény elõrejelzése

Az igények elõrebecsléséhez a Gazdasági Minisztérium két forrásanyagot használt fel:

1999. évben készült elemzés az "Erõmû létesítési terv" készítése során. E dokumentumban figyelembe vett feltételrendszer jelenleg is aktuálisnak tekinthetõ;

az MVM Rt. az áramszolgáltatók elõrejelzései alapján korrigált kapacitásigény tervet készített; ez a 2. alternatíva az 1999-es vizsgálathoz képest eltérõ jövõképet rajzol.
14.4.1. Fogyasztás- és kapacitásigény a korábbi statisztikai elõrejelzés alapján

Az 1999. évben készített "Erõmû létesítési terv" figyelembe véve az elmúlt tíz évben történt kedvezõ változásokat, a fenntartható gazdasági fejlõdés, valamint a környezetvédelem követelményeit, a 2010-ig kitekintõ energiaigény elõrejelzés készítése során az alábbi fõ jellemzõ tendenciákkal számolt:

a GDP 5%-kal nõ évente;

az összes energia igény növekedése 1%/év,

a villamosenergia-igény 1,6%-kal bõvül átlagosan évenként (2004-ig 1%, majd 2004-2010 között 2% az éves ütem).

Ezen elõrejelzés 2010-re 44,5 TWh villamos energia felhasználást irányzott elõ. (14-5. táblázat)

Év

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

1%-os igénynövekedés esetén / TWh/

38,3

38,68

39,07

39,46

39,86

2%-os igénynövekedés esetén / TWh/*

40,65

41,47

42,29

43,14

44,00

44,88

45,78

46,70

47,63

48,58

49,55

0,9%-os csúcs növekedése /MW/

5742

5794

5846

5898

5952

1,8%-os csúcs növekedése /MW/

6059

6168

6279

6392

6507

6624

6743

6865

6988

7114

7242

Rendelkezésre álló teljesítõképesség I.
(a szenes erõmûvek 2004-et követõ leállásakor)

7400

7400

7400

7400

6848

6083

6063

6063

6063

6063

6063

6063

6063

6063

6063

6063

Rendelkezésre álló teljesítõképesség II.

(a szenes erõmûvek meghosszabbított üzemével)

7400

7400

7400

7400

6848

6796

6774

6774

6774

6774

6774

6774

6774

6774

6774

6774

Szükséges rendelkezésre álló teljesítõképesség 20% tartalékkal **

6890

6952

7015

7078

7142

7270

7401

7534

7670

7808

7949

8092

8237

8386

8537

8690

Szükséges rendelkezésre álló teljesítõképesség 25% tartalékkal **

7178

7242

7307

7373

7439

7573

7710

7848

7990

8133

8280

8429

8581

8735

8892

9052

Új kapacitás igény (20%-os tartaléknál), I. állapot**

0

0

0

0

294

893

151

133

136

138

141

143

145

149

151

153

Új kapacitás igény (25% tartaléknál),II. állapot***

0

0

0

0

591

186

159

138

142

143

147

149

152

154

157

160

* az MVM Rt. legújabb számításai 1%-os és 1,5%-os évenkénti növekedést is figyelembe vesznek
** a szenes erõmûvek leállása esetén
*** a szenes erõmûvek továbbmûködése esetén
14-5. táblázat

A I. rendelkezésre álló teljesítõképesség állapot esetén az 1999. évi vizsgálat azzal számolt, hogy a környezetvédelmi moratórium miatt a Dunamenti C 2003-tól, a Mátra I.-II 2002-tõl, Inota (szén) 2003-tól, Csepel I. 2002-tõl, Oroszlány, Pécs, Borsod, Ajka, Tiszapalkonya, Bánhida erõmûvek 2004 -tõl nem termelnek.

A II. rendelkezésre álló teljesítõképesség állapot esetén a Dunamenti C 2003-tól, a Mátra I.-II 2002-tõl, Inota (szén) 2003-tól nem üzemel, viszont a többi szenes erõmû meghosszabbított szerzõdéssel - 2006 és 2012 között- tovább mûködik. Kiváltásuk folyamatosan történik.
14.4.2. Korrigált kapacitásigény (az MVM Rt. legfrissebb adatainak a figyelembevételével)

Az igényprognózisok nem a villamosenergia-igényekre vonatkozó statisztikai elõrejelzések, hanem az egyes áramszolgáltató társaságok által az éves adatszolgáltatás során megadott értékek alapján készültek.

2004-ig a két érték gyakorlatilag azonos, de 2004-tõl, az EU csatlakozást követõen az áramszolgáltató társaságok a korábbi elemzésnél nagyobb igénynövekedést tételeztek fel.

A környezetvédelmi moratórium tervezett idõpontjáig, 2004-ig a rendszer jelentõs többlet kapacitásokkal rendelkezik. Ezt követõen a hazai források a villamosenergia-igények alá csökkennek, így középtávon a fogyasztók villamosenergia-ellátása vagy jelentõsen növekvõ import mellett, vagy megfelelõ erõmû létesítéssel biztosítható.

14-5. ábra: Kapacitásmérleg az éves csúcsértékek alapján

Erõmû

Rész

Típus

SO₂

kibocsátás
t/év

Rekonstrukció

Szerzõ- déssel rendelkezik

Elõjelzett leállás

Helyén kiala- kítható

Fõ feladat

Várható teljesítmény 2010-ben
/MW/

Gép- szám

Tüzelõ- anyag

Paks

atom

0

lesz

2012-2017

2020 után

atom

alapterhelés

2000

8

atom

Dunamenti

C

olaj/gáz

700

nem

2001-2002

2003-ban

szén

alapterhelés

400

1

szén

F

olaj/gáz

34 000

lesz

2008-2010

2010 után

kombinált

menetrend

1200

8

gáz

G

gáz

0

nem

2015

2020 után

kombinált

távhõ

390

2

gáz

Tisza

olaj

11 000

lehet

2010

2010 után

kombinált

menetrend

400

2

gáz

Mátra

I-II

lignit

25 000

nem

2000-2001

2002-ben

semmi

III-V.

lignit

65 000

volt

2015

2015 után

lignit

alapterhelés

660

3

lignit

Csepel

I

gáz

20

nem

nincs

2002-ben

semmi

II

gáz

0

nem

2020

2020 után

kombinált

menetrend

390

2

gáz

Oroszlány

szén

10 000

lehet

2003

2004-ben

szén

alapterhelés

300

1

szén

Pécs

szén

26 500

volt

2001-2010

2004-ben

kombinált

távhõ

190

3

gáz

Borsod

szén

26 500

volt

2001-2012

2004-ben

semmi

Ajka

szén

25 600

volt

2001-2006

2004-ben

kombinált

távhõ

120

2

gáz

T.palkonya

szén

43 800

volt

2000-2011

2004-ben

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

Bánhida

szén

24 000

nem

2003

2004-ben

kombinált

távhõ

210

3

gáz

Tatabánya

szén

5 500

volt

2012

2010 után

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

Inota

szén

6 200

nem

2002

2003-ban

semmi

Dorog

szén

2 500

volt

nincs

2005 után

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

Kelenföld

gáz

500

volt

2011

2015 után

kombinált

távhõ

250

4

gáz

Újpest

gáz

5

nem

új 2021

2020 után

kombinált

távhõ

100

2

gáz

Kispest

gáz

700

nem

új 2024

2020 után

kombinált

távhõ

110

2

gáz

Kõbánya

gáz

600

nem

nincs

2005 után

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

Angyalföld

gáz

1

nem

nincs

2004 után

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

Lõrinci

olaj

3

nem

nincs

2020 után

kombinált

menetrend

500

3

gáz

Sajószöged

olaj

2

nem

nincs

2020 után

gázturbina

csúcs

120

1

olaj

Litér

olaj

2

nem

nincs

2020 után

gázturbina

csúcs

120

1

olaj

Kisköre

víz

0

nem

nincs

2015 után

vízturbina

villany

28

4

megújuló

Tiszalök

víz

0

nem

nincs

2015 után

vízturbina

villany

11

4

megújuló

Hulladékh.

szemét

800

lehet

nincs

2020 után

szemétt.

hulladékégetés

48

2

megújuló

Debrecen

gáz

150

volt

nincs

2020 után

kombinált

távhõ

97

2

gáz

Nyíregyháza

gáz

500

volt

nincs

2005 után

gázmotor

távhõ

20

8

gáz

Dunaferr

kohógáz

300

volt

nincs

2005 után

kombinált

távhõ

120

3

gáz

Sopron

gáz

3

nem

nincs

2005 után

kombinált

távhõ

20

2

gáz

Gyõr

gáz

340

nem

nincs

2005 után

kombinált

távhõ

70

2

gáz

Komló

gáz

60

volt

nincs

2010 után

gázmotor

távhõ

10

4

gáz

310 286

7934

99

14-6. táblázat: A közcélú erõmûvek jövõképe

A prognózisban elõrejelzett leállások a mûszaki-gazdasági paraméterek szerinti várható helyzetet mutatják, a végsõ döntéseket az erõmûvek tulajdonosai hozzák meg.

Az MVM Rt. által elvégzett legújabb elemzések azt valószínûsítik, hogy a 2010-ig tartó idõszakban a villamos energia igények átlagos növekedési üteme 1,5%/év körüli értéknek várható.
14.5. A villamosenergia-termelés várható tüzelõanyag felhasználása

A villamos energia együttmûködõ rendszerében 2010-ig szinte kizárólag földgáz bázisú erõmûvek építésére lehet számítani. A jelenlegi szénbázisú erõmûvek rendszeren belüli részaránya egyes erõmûvek bezárása következtében csökken. Az atomerõmû teljesítõképességének bõvítése, valamint új földgázalapú erõmûvek építése adja a termelés primer tüzelõanyag szükséglet változásának fõ irányait. Az ábrák vázolják a számításba vett hazai csúcsterheléseket követve a teljesítõképességek alakulását, illetve a villamosenergia-termelés primer energia megoszlását:

14-6. ábra: A villamos energiatermelés primer energia megoszlása (TWh)

14.5. A hazai importfüggõség várható alakulása

A hazai energiaszektort hosszú távon meghatározza az, hogy a belföldi felhasználás jelentõsen, egyre növekvõ mértékben meghaladja azt a szintet, amelyet hazai energiahordozókból fedezni lehetne. Ennek megfelelõen stratégiai kérdés az importfüggõség kezelése.

Az energiahordozónkénti importfüggõség elemzések figyelembe veszik a hazai készletek csökkenésébõl adódó termelés mérséklési kényszert, valamint a hazai energiafelhasználás várható alakulását. A vizsgálat az 1990-2000 közötti tényadatokra, valamint a 2000-2010 közötti idõszakra vonatkozó becslésekre terjed ki.
14.5.1. Szén

Az importfüggõség az 1990. évi 16,5 %-ról 1995-re 9,6 %-ra esett vissza a belföldi felhasználás drasztikus csökkenése következtében. Ezt követõen nagyjából 8-9%-os importfüggõség alakult ki, amely feltételezhetõen a jövõben sem változik számottevõen. A szén, mint alap-energiahordozó nem játszik kiemelt szerepet az ország energia mérlegében. A belföldi felhasználás kielégítéséhez szükséges belföldi termelés és import várhatóan a jövõben is rendelkezésre fog állni. A vizsgált idõhorizontban a szénfelhasználás jelentõsége az importfüggõség szempontjából várhatóan csökken, nem jelent jelentõs kockázatot az ország számára sem az árak, sem a rendelkezésre állás szempontjából.
14.5.2. Olaj

Az importfüggõség 1990 és 2000 között 70-75% között mozog, az elkövetkezõ tíz évben - változatlan hazai felhasználás mellett is - várhatóan 80% körüli értéket fog elérni. Jelentõs szerepet játszik az ország energia mérlegében most is, és a jövõben is. A belföldi termelési lehetõségek beszûkülése miatt az import szerepe növekszik. Legfontosabb számításba vehetõ import forrás elsõ sorban a volt Szovjetunió közép-ázsiai tagállamai (FÁK országok) közvetlen vezetékes kapcsolaton keresztül, valamint az arab országok tengeri szállítás és az Adria vezeték felhasználásával. A beszerzési ár, mint már eddig is, követi az olaj világpiaci árának ingadozását. A hazai ellátás egyik legnagyobb kockázatát az említett forrás-országok bizonytalan politikai/gazdasági stabilitása jelenti.
14.5.3. Földgáz

Az alap-energiahordozók közül a legjelentõsebb, részesedése közel 40% az ország energia mérlegében az elmúlt idõszakban végrehajtott fejlesztések eredményeként. Importfüggõsége 1990-1995 között gyakorlatilag változatlan volt 60% körüli értékkel, ezt követõen a belföldi felhasználás nagy mértékû növekedése, ezzel együtt a belföldi termelés beszûkülése miatt drasztikusan növekedett, 2010-ig várhatóan eléri a 90%-os értéket. Az igények jóformán kizárólag importból elégíthetõk ki. Jelenleg az import mintegy 70%-a Oroszországból származik, a többi a Gyõr-Bécs közötti HAG vezetéken keresztül érkezik. A HAG vezeték megépítésével a diverzifikáció jelentõsen javult, azonban itt meg kell jegyezni, hogy az ezen a vezetéken keresztül érkezõ gáz jelentõs része is orosz eredetû. Mivel az ország alap-energiahordozó mérlegében 40%-kal jelentkezõ földgáz jelenleg 70%-a egy forrásból - Oroszországból - származik, ennek nagy az árkockázata. Bár Oroszország politikai/gazdasági stabilitása egyértelmûen jobb, mint a közép-ázsiai FÁK országoké, az importfüggõségben rejlõ ellátás-biztonsági kockázat csökkentése érdekében az energiapolitika fontos célja kell, hogy legyen a nyugat-európai gázrendszerhez való csatlakozási kapacitás növelése. Egy további, nem elhanyagolható lehetõség lehet a kelet-nyugat irányú tranzitvezeték Magyarországon keresztül való vezetésébõl eredõ elõnyök kihasználása.
14.5.4. Villamosenergia-termelésre fordított atomenergia

Tekintettel arra, hogy Magyarországon nincs nukleáris energiaforrás, dúsítás, felhasználás pedig kizárólag a Paksi Atomerõmûben történik, mind a belföldi felhasználás, mind pedig az importfüggõség a teljes vizsgált idõszakban (1990 - 2010) mindössze az atomerõmû kapacitásnövelésével változhat.
14.5.5. Villamos energia

A villamos energia az energiaellátás importfüggõségére kettõs hatással van: egyrészt a villamosenergia-termeléshez felhasznált alap-energiahordozók (szén, olaj, földgáz, atomenergia) importján, másrészt magának a villamos energiának az importján keresztül.

A villamos energia importfüggõsége az 1990. évi 28%-ról 2000-re 6%-ra csökkent, azonban az importfüggõség a jövõben tovább növekedhet.

Az import függõség ellátásbiztonsági kockázatát már eddig is jelentõsen csökkentette, hogy a hazai villamosenergia-rendszer csatlakozott az európai UCTE rendszerhez, amelyben jelenleg kapacitástöbblet mutatkozik.

Az EU csatlakozással megváltozik az import-export tartalma, ugyanis az EU belsõ piacán történõ, nemzeti határokon keresztül megvalósuló kereskedelem már nem értelmezhetõ import-export tevékenységnek.
14.5.6. Az importfüggõség kezelésének lehetõségei

Az alap-energiahordozók importfüggõségének alakulását alapvetõen két tényezõ: a belföldi felhasználás és a belföldi termelés szabja meg; az utóbbi lehetõségei adottak. Ezek elsõ sorban a hazai gazdaság struktúrájának alakulásától és a gazdaság fejlõdésének mértékétõl függenek.

Az 1993-ban kidolgozott és elfogadott energiapolitika helyesen jelölte ki a legfontosabb energiapolitikai célkitûzéseket: az ország energiaellátási biztonságának növelését, az energiahatékonyságot, a környezet védelmét. Ennek alapvetõ útja: az energiaellátás importjának diverzifikálása, az energiatermelés és felhasználás hatékonyságának növelése, valamint a megújuló energiaforrások alkalmazásának fokozása.

Vezetékes energiahordozóknál az import diverzifikálásának lehetõsége a nemzetközi, elsõ sorban az európai vezetékes olaj, földgáz és villamosenergia-rendszerekhez való minél szorosabb csatlakozás.

Az energiatermelés és felhasználás hatékonyságának javítása, valamint a megújuló energiaforrások részarányának növelése az energetikai jogrendszeren, valamint ösztönzõ támogatási rendszereken keresztül valósítható meg a jelenleg is érvényes energiapolitika eszközrendszerének segítségével, a piac, az európai uniós eszközök bevonásával és alkalmazásával.
környezetvédelem

15. A környezetvédelem jelentõsége az ezredforduló energiapolitikájában

15.1. A környezetvédelmi elvárások az EU csatlakozás során

Magyarország a rendszerváltást követõen egyértelmûen elkötelezte magát az alapvetõ jogok, köztük az egészséges környezethez való alkotmányos jog biztosítása és az euroatlanti integráció mellett. Ennek megfelelõen indult meg 1990-tõl a környezetvédelmi szabályozórendszer újraalkotása, ezen elvek mentén indult meg az Európai Unióhoz történõ csatlakozás folyamata, erõsödött meg a nemzetközi együttmûködés a környezetvédelem területén két- és sokoldalú (bi- és multilaterális) vonatkozásokban egyaránt. Bár mindezen tényezõk jelentõs hatással vannak a hazai környezetvédelmi elvárásokra, elsõsorban az Európai Unió mintegy 300 környezetvédelmi jogszabályának átvétele jelenti a legnagyobb kihívást hazánk számára, a jogharmonizációs program határozza meg elsõsorban a környezeti jogalkotás felgyorsulását. Csatlakozásunk küszöbén a környezetvédelmi keret- és alapjogszabályok harmonizációja gyakorlatilag lezárult, a magyar környezetjog 70%-ot meghaladó része EU konform és a jogharmonizációs program szerint a közeljövõben a hazai szabályozás teljes mértékben megfelel majd az Európai Unió döntõen kötelezõen végrehajtandó, illetve hazai jogba illesztendõ elemekbõl felépülõ környezetvédelmi szabályozásának.

Az Európai Unió illetékesei egyértelmûvé tették, hogy nemcsak a határértékek, hanem az EU jog definícióinak, határidõinek átvételétõl sem tekintenek el az EU döntéshozói. A határidõk kérdése elsõsorban azon berendezések tekintetében fontos, amelyek a szabályozás életbe lépése elõtt kerültek üzembehelyezésre. Új berendezések esetében ugyanis értelemszerûnek tûnik az EU konform szabályozás alkalmazása, hiszen egyfelõl nem cél az energetika technológiai lemaradásának növelése elavult technológiák alkalmazásával, a közeljövõben egyébként is megvalósítandó pótlólagos fejlesztések kitûzésével, a költségek jelentõs emelésével, másfelõl az új berendezéseket környezeti és gazdasági szempontból egyaránt hatékonyabb, versenyképesebb technológiákkal lehet eleve létrehozni. Ugyanakkor a "meglévõ" berendezéseket is át kell alakítani a türelmi idõszak végéig ahhoz, hogy mûködésük folytatása engedélyezhetõ legyen. E téren a jogszabályok és
-tervezetek az Unió kritériumait még kielégítõ leghosszabb felkészülési periódust biztosítják a vonatkozó fejlesztések végrehajtására.
15.2. Az energiaszektor környezeti hatásai és nemzetközi környezeti szabályozása

Az energiatermelés és -felhasználás gyakorlatilag összes formája környezethasználattal jár. Az energia szektor a kén-dioxid legjelentõsebb, a nitrogén-oxidok és por, valamint szén-dioxid kibocsátásnak számottevõ forrása, ezáltal a nemzetközi környezetvédelmi jog fontos alanya. Az EU és az OECD kiterjedt környezetvédelmi szabályozással, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek pedig egyezmények széles körének alkalmazásával jelentõs erõfeszítéseket tesznek az energiaszektor káros környezeti hatásainak mérséklésére. Ennek megfelelõen hazánk számos nemzetközi egyezményben meghatározott kötelezettségnek kell megfeleljen a levegõtisztaság-védelem terén.

Fontosabb nemzetközi kötelezettségvállalásainkat a 15-1. táblázat összegzi.
Nemzetközi vállalásaink helyzete

1980

1990

Jelenleg

Vállalás

SO₂ kt/év

1680

760

(-30%) 1142

NO_x kt/év

270

185

265 (1987)

Szilárd anyag kt/év

580
(50% erõmû)

156

CO₂ Mt/év

92

77

70-72

88
(1985-1987)

Kén II. Egyezmény

2000: -45%
2005: -50%
2010: -60%

CO₂ szigorítás (Kyoto)

2010: -6%

15-1. táblázat

A korábbi vállalások (SO₂, NO_x) teljesítését a gazdasági recessziót követõ energiaigény visszaesés megkönnyítette. A késõbbi vállalások (Kén II, CO₂ szigorítás) teljesítésének feltétele az eredményes energiatakarékosság.

A tíz évre szóló energiatakarékossági program felöleli az üzleti, a lakossági és az önkormányzati szektorban megvalósítandó programok sorát és kellõ figyelmet fordít a megújuló energiaforrások további felhasználásának ösztönzésére is. Mindezekre 2000-tõl kezdõdõen jelentõs forrásokat biztosított a Kormány, illetve 2001-tõl már a Széchenyi Terv keretében kerültek meghirdetésre az energiahatékonysági programok.

A levegõminõségi határértékek felülvizsgálata is megtörtént és átvételre kerültek az EU nagy tüzelõberendezésekre vonatkozó direktívájában meghatározott levegõminõségi határértékek.

Fontos feladatot jelent e területen az erõmûvek égési és füstgáztisztítási hulladékainak kezelése, a bezárásra kerülõ erõmûvek rekultivációs kötelezettségeinek az erõmûvek által finanszírozott módon történõ végrehajtása.
15.3. Az Európai Unió energetikai- környezetvédelmi szabályozása

Az Európai Unió szabályozásában az energiaszektor környezeti vonatkozásait érintõ legfontosabb levegõminõségi és katasztrófavédelmi direktívák a következõk:

88/609/EEC direktíva a nagy tüzelõberendezések légköri szennyezõanyag kibocsátásainak elõírásairól, valamint az ezt módosító 94/66/EC direktíva, amely a kén-dioxid vonatkozásában az új erõmûvekre új határértéket állapít meg. Fontos, hogy jelenleg már folyamatban van ennek az irányelvnek az ismételt szigorítása [98/0225 (COD)].

96/61//EC direktíva az integrált szennyezés megelõzésrõl és ellenõrzésrõl [IPPC].

Az IPPC direktíva számos, a hulladékkezeléssel kapcsolatos direktívát is érint. Ilyenek pl a 75/442/EEC és a 91/689/EEC, a hulladékokról, ill. a veszélyes hulladékokról szóló irányelvek, valamint a veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó 94/67/EEC direktíva, a hulladékégetésrõl szóló 2000/76/EK irányelv, a hulladék lerakásról szóló 1999/31/EK irányelv, stb.

84/360/EEC direktíva az ipari berendezések okozta levegõszennyezés elleni küzdelemrõl.

Az 1999/13/EC direktíva az illékony szerves anyagok kibocsátási határértékeirõl.

A 96/83/EC direktíva (az un. Seveso direktíva) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos jelentõs baleseti veszélyek megelõzésérõl.

A 88/609/EEC direktíva az 50 MW-nál nagyobb bemenõ hõteljesítményû erõmûvekre vonatkozik. A direktíva határértékeket szab meg valamennyi szennyezõanyag tekintetében, amelyeket a csatlakozási folyamat során hazánknak is érvényesítenie kell. A 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet az EU direktívában alkalmazott határértékeket követi és a már meglévõ erõmûvek tekintetében 2005. január 1-tõl teszi kötelezõvé a technológiai határértékeket.

A nagy tüzelõberendezések légszennyezésérõl szóló EU irányelven kívül a nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjedõ levegõszennyezés mérséklésére vonatkozó Genfi Egyezmény végrehajtásáról szóló, a kén-kibocsátások további csökkentésérõl rendelkezõ, Magyarország által aláírt Oslói jegyzõkönyv 2. Cikkelyének 5. (b) pontja alapvetõ kötelezettségként írja elõ Magyarország számára az 500 MW vagy ennél nagyobb bemenõ hõteljesítményû tüzelõberendezések kibocsátási határértékeinek átvételét 2004. június 30-ig bezárólag. Ennek értelmében a Jegyzõkönyv V. mellékletében levõ határértékek, esetünkben a kén-dioxidra vonatkozólag 400 mg/m³ kibocsátási határérték került bele a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 1. sz. mellékletébe, amely ugyanakkor megfelel a hatályos direktíva rendelkezéseinek is.

Mivel a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet a követelményeket, technológiai határértékeket csak 2004. december 31-tõl teszi kötelezõvé, így a rendelet a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségünkhöz képest fél éves haladékot biztosít az 500 MWth- nál nagyobb tüzelõberendezések üzemeltetõi számára. Az Oslói Jegyzõkönyv magyar jogrendbe való beillesztését az EU csatlakozás idõpontjáig mindenképpen el kell végezni.

Az EU a tárgyalási folyamatok során egyértelmûen állást foglalt amellett, hogy a belsõ átmeneti idõszakok tekintetében nem térhetünk el az EU szabályozástól, azaz a jelenleg érvényes direktívák tekintetében - amennyiben a belépés pillanatára az EU tagországokra a jogszabály belsõ átmeneti idõszakot nem állapít meg - a belépéskor már meg kell felelnünk az elõírásoknak.
15.4. Hazai szabályozás nemzetközi és EU megfelelése

Az energetikai hazai környezetvédelmet alapvetõen egy - a levegõ védelmérõl szóló - (21/2001. számú) kormányrendelet és számos miniszteri rendelet szabályozza. Ezek a miniszteri rendeletek a következõk:

KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekrõl és a légszennyezõ források kibocsátási határértékeirõl,

KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyezõ források kibocsátásának ellenõrzésével, mérésével és értékelésével kapcsolatos szabályokról,

22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet az 50 MW_th és az ennél nagyobb hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak kibocsátási határértékeirõl,

KöM rendelet a 140 kW_th és az ennél nagyobb, de 50 MW_th-nál kisebb bemenõ hõteljesítményû, helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl,

KöM rendelet az illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról,

KöM rendelet a hulladékok termikus ártalmatlanításának légszennyezési határértékeirõl és levegõtisztaság-védelmi szabályairól.

A szabályozás alapvetõen EU konform, a jogszabályok elõkészítése során az EU direktívákat figyelembe vették.
A 22/1998-as rendeletben szereplõ összes határérték azonos a vonatkozó 88/609/EEC. számú EU direktívában szereplõ értékkel.

A direktívát és a 22/1998. KTM rendeletet összehasonlítva megállapítható, hogy az elõírások is megegyeznek, kivéve a "meglévõ" és "új" berendezés definícióját.

A 88/609/EEC direktíva szerint meglévõ berendezés "Az a tüzelõberendezés, amelynek eredeti létesítési engedélyét, vagy ilyen eljárás hiányában eredeti üzemeltetési engedélyét 1987. július 1. elõtt adták ki".

A hazai jogszabály [22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet] szerint: "új tüzelõberendezés: ... a levegõtisztaság-védelmi szempontból átalakított berendezés, ... amelynek élettartama az átalakítás következtében legalább 10 évvel meghosszabbodik; ..." Ebben az értelemben a fenti feltételeknek megfelelõ, eredetileg bármikor engedélyezett tüzelõberendezés újnak minõsül és arra a technológiai kibocsátási határértékek érvényesek. A hazai jogszabály alapján a technológiai kibocsátási határértékek, amelyek semmivel nem enyhébbek, mint az EU direktívában szereplõk, gyakorlatilag minden egyes valamilyen engedélyezett átalakításon átesett tüzelõberendezésre érvényessé válnak a rendelet szerinti moratóriumot követõen, így a hazai szabályozás szigorúbb az EU szabályozásánál.

A nagy tüzelõberendezések a 88/609/EEC direktíva értelmezése szerint tehát meglévõ berendezéseknek számítanak, így az abban megadott, új berendezésekre vonatkozó elõírások EU csatlakozásunk idõpontjában az EU által nem lennének megkövetelhetõk. A jogszabály pont ezt a helyzetet akarja elkerülni, és ilyen formában történõ megfogalmazása egyértelmûen EU igény volt. A másik fajta értelmezési lehetõséget az EU egyértelmûen derogációként értelmezte volna, így ilyen megközelítésre nem volt lehetõség.

Összhangban ugyanakkor az említett EU direktívával, a meglévõ berendezésekbõl származó emissziók csökkentésére megfelelõ programokat kell kidolgozni és végrehajtani. Ennek a követelménynek a 22/1998. KTM rendelet megfelel, mert 2004. december 31-ig minden érintett berendezésre megköveteli a kibocsátás-csökkentést.

Az energetikai szempontból meghatározó másik jogszabály a 21/2001. levegõvédelmi kormányrendelet. Az EU idevonatkozó alapelvével konform a szabályozás, 2007. december 31-ig türelmi idõt biztosít. Az átmeneti idõszakban pedig egy progresszív büntetést határoz meg. A bírságtényezõ kéndioxid kibocsátás túllépésére (ami az energetika számára kritikus) 2002-ben 15 Ft/kg, ami 2004-ben már 60 Ft/kg és 2006-2007-ben 120 Ft/kg. Ezen kívül a megengedett kibocsátást több mint negyvenszeresen meghaladó szennyezést még külön rendkívül drasztikusan bünteti. Ez a jelentõs bírságnövekedés a Vértesi Erõmû Rt-nél súlyos problémát okoz, mivel pl. az Oroszlányi Erõmûben a kibocsátási koncentráció a 14 000 mg/m³-t is meghaladja (összehasonlításul a határérték 400 mg/m³).

Az ENSZ EGB elõírásoknak való megfelelésrõl megállapítható, hogy az egyezményekben szereplõ és az elõzõekben részletesen tárgyalt 400 mg/m³-es kéndioxid határérték (de az NO_x határérték is) és a 2007. december 31-i véghatáridõ a 22/1998. és 21/2001. rendeletekben megjelenik, így azokkal összhangban van.
15.5. Környezetvédelmi szempontok és szabályozások energiapolitikai hatásai

A különös gondot okozó globális felmelegedés után a levegõszennyezõ CO₂ kibocsátás csökkentésére alapvetõen három fõ eszköz létezik:

energiatakarékosság, mivel értelemszerûen az energiafelhasználással arányos a kibocsátás,

az energia forrásoldal dekarbonizációja, vagyis kisebb fajlagos CO₂ kibocsátású tüzelõanyag használata (pl. szén helyett földgáz, vagy fosszilis helyett nukleáris),

megújuló energia fokozottabb használata.

Hazai viszonyok között alapvetõen az energiatakarékosság és a megújuló energiák használata jelenthet megoldást, a forrásoldalon már csak minimális lehetõségek vannak (a földgáz-felhasználás már most is nagyon nagy).

Az energiatakarékosságra és a megújulók növelésére jelenleg is létezik a Széchenyi Terv keretében kormányprogram, aminek végrehajtásával a tervek szerint 7% körüli CO₂ kibocsátás csökkenést fogunk elérni.
Az energetika nemzetközi kapcsolatai

16. Az EU csatlakozás kapcsán felmerülõ szervezeti, szabályozási kérdések

Az elkövetkezõ évek legnagyobb kihívása a magyar energetika számára az EU csatlakozás elõkészítése és maga a csatlakozás, ami a jogharmonizációs megközelítésen túlmenõen egy sokkal szélesebb követelményrendszer, más módon egy "EU szellemiség" elfogadását és alkalmazását teszi szükségessé.
16.1. Az energiapolitikák konvergenciája

A csatlakozás szempontjából az energetika területén meghatározóan fontos energiapolitikánk folyamatos közelítése az EU közös energiapolitikájához, ami a csatlakozási folyamat során is változik, korszerûsödik.

Az EU energiapolitikája a tagországok nemzeti energiapolitikájából épül fel, idõnként ezeket szintetizálják és kiemelik a közös elemeket különbözõ eljárásmódban elfogadott dokumentum formájában (pl. Fehér Könyv, Zöld Könyv). Az Országgyûlés által 1993-ban elfogadott Magyar Energiapolitika közzététele után három évvel, 1996 januárjában az Európai Bizottság publikálta az ún. Fehér Könyvet az EU Energiapolitikájáról, ami a korábban kiadott Zöld Könyv részletes megvitatásából alakult ki.

A dokumentum megállapítása szerint az európai energiapolitika négy oszlopa:

a külsõ energiafüggõség(ellátásbiztonság) kezelése,

a belsõ piaci integráció és verseny,

a fenntartható fejlõdés követelményeinek figyelembevétele és a

megfelelõ kutatási-fejlesztési környezet kialakítása.

Az EU energiapolitika megvalósítása érdekében mind az EU, mind a társult országok részérõl a következõ fõbb feladatokat kell megvalósítani:

a vezetékes energiapiacok liberalizációja,

az árképzés áttekinthetõségének/átláthatóságának biztosítása,

az energiahatékonyság növelése,

a transzeurópai hálózatok fejlesztése, az energiarendszerek további összekötése.

A Magyar Energiapolitika 1993-ban alapvetõen eurokonform volt, mind a célkitûzéseit, mind az eszközeit tekintve (ezt több EU szintû vizsgálat is megállapította).
16.2. Kapcsolódás a transzeurópai energia hálózatokhoz

Az energia hálózatok összekapcsolása, vagyis a transzeurópai energia hálózat kiemelt fontosságú szerepet játszik az integrációban, hiszen ez biztosítja az energetika területén a fizikai kapcsolatot és ez biztosítja a csatlakozás fizikai alapját, a hardware-t.

A magyar energiapolitikában az egyik legfontosabb célkitûzés az ellátásbiztonság növelése az energiaforrások diverzifikációján keresztül, ezen a területen komoly eredményeket értünk el az elmúlt években. A magyar földgázrendszer összekötése Ausztriával (Gyõr-Baumgarten vezeték) és így az Európai Unió hálózatával megvalósult, a magyar villamosenergia-rendszer ugyancsak csatlakozott a nyugat-európai ún. UCTE rendszerhez.

Magyarország földrajzi helyzete miatt az EU jövõbeli bõvítéseinél a transzeurópai hálózat részeként várhatóan kulcsszerepet fogunk játszani, hasonlóan ahhoz, amilyen szerepet Ausztria lát el jelenleg.

A transzeurópai energia hálózatok fejlesztéséhez, mûködtetéséhez világos, jól áttekinthetõ nemzetközi jogi és gazdasági háttér és megfelelõ beruházóbarát környezet szükséges. Ezeket a feltételeket hivatott megteremteni az Európai Energia Charta egyezmény és a hozzá kapcsolódó dokumentumok.
16.3. Részvétel EU programokban
16.3.1. EU-SAVE PROGRAM

Az EU SAVE II. Program az Európai Unió energiatakarékossági programja az EU Közlekedési és Energiaügyi Fõigazgatóságának irányításával és szervezésével. A programban minden EU tagország részt vesz, az EU felvételre váró országok közül eddig Magyarországon kívül Bulgária, Csehország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott. A SAVE II 2000. évi teljes költségvetése 14,0 millió EUR volt, mely a résztvevõ országok tagdíj jellegû befizetésébõl adódik össze.

A programhoz Magyarország 1999-ben csatlakozott, a csatlakozást az EU 2/99 számú, 1999. július 1-én hatályba lépõ döntése tette lehetõvé.

Hazai oldalról a csatlakozás tényét a 97/1999. (VI. 25.) kormányrendelet fejezi ki, melynek I. Melléklete: "Magyarország részvételének módozatai és feltételei a SAVE II. többéves energiahatékonysági közösségi programban" II. Melléklete "Magyarország pénzügyi hozzájárulása a SAVE II programhoz" részletesen megjelöli a részvételünk formai és pénzügyi vonatkozásait.

Magyarország éves hozzájárulása a SAVE II. programhoz 1999-tõl 309,024.- EUR, tagdíj jellegû befizetési kötelezettség, melybõl 21,024.- EUR adminisztratív költség. A befizetési kötelezettség adminisztratív részén kívüli összeg (288,000 EUR) 50 %-a, azaz 144,000 EUR az adott évi Phare program révén biztosítható.

A program keretében energiahatékonysági projektek megvalósítására lehet támogatásért pályázni. Az adott évi pályázati prioritásokról a megelõzõ év végéig születik döntés a programban részt vevõ országok bevonásával. Általános szabályként megjegyzendõ, hogy a program nem támogat un. hardware jellegû beruházásokat. A támogatások fõleg olyan megvalósíthatósági és értékelõ tanulmányok, oktatási programok, illetve szellemi bázisok (pl. energiahatékonysági ügynökségek) létrehozására fordíthatók, melyek több EU-s és társult ország bevonásával/együttmûködésében készülnek és több ország számára hasznosíthatók.

Az adott évi pályázatok beadási határideje az eddigi gyakorlat szerint március vége, így Magyarország elsõ ízben 2000-ben nyújthatott be pályázatot.

A pályázók közvetlenül a brüsszeli központtal állnak kapcsolatban, az adott évi prioritások és pályázati feltételek az interneten megtalálhatók, van telefonos és e-mailes információ szolgáltatás, a pályázatokat Brüsszelbe kell benyújtani és azok értékelése is ott történik, melyet külön e célra összehívott szakértõkbõl álló bizottság végez el. Az értékelés pontozásos alapon történt. (max. 100 pont).

A 2000. évi pályázati forduló tapasztalatait összegezve mindenképpen fontosnak tartjuk Magyarország további részvételét a programban részben energiahatékonysági szempontból, részben pedig a csatlakozás után megnyíló pályázati lehetõségek kihasználására való felkészülés szempontjából.

A következõ évek sikeresebb magyar szereplése érdekében szükséges a 2000. évi pályázati anyagok/tapasztalatok széles körben történõ megismertetése a háttérintézmények közvetlen bevonásával.
16.3.3. Részvétel az EU Phare programjában

Az EU Phare programja 2002. végéig teszi lehetõvé Magyarország számára, hogy a csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatok végrehajtására pénzügyi támogatást pályázzon meg.
A 2001. évi Phare pályázati fordulóban Magyarország sikerrel pályázott meg 2,5 millió EUR támogatást az alábbi feladatok végrehajtására:

Jogharmonizációs feladatok:

a villamos energiáról szóló új törvényhez kapcsolódó alsóbb szintû jogszabályok kidolgozása:

a tarifa és árszabályozás elvei, rendszere, az áralkalmazás szabályai,

az Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatok kialakítása,

a villamos energia határon keresztül történõ szállításának szabályozása, gyakorlati végrehajtása,

a rendszerirányító tevékenységének kialakítása,

a villamosenergia-ellátás minõségének, és a fogyasztói elégedettségnek a szabályozása és mérése;

a földgázról szóló új törvény végrehajtását szolgáló alsóbb szintû jogszabályok elõkészítése:

az engedélyköteles tevékenységek folytatásának feltételei, az engedély kiadásának feltételei, továbbá az engedélyezési eljárás szabályai,

a tarifa és árszabályozás elvei, rendszere, az áralkalmazás szabályai,

a gázpiac mûködési modelljének véglegesítése,

a gázhálózat fejlesztésének szabályozása,

a hálózathoz való hozzáférés biztosításának szabályai.

fogyasztóvédelem, piacfelügyelet, és az ellátás minõsége,

a minõségi standardok kidolgozása és mérése, a fogyasztók érdekeinek védelmére piac-felügyeleti módszerek kidolgozása;
Intézményfejlesztési feladatok

a MEH adatgyûjtési, adatfeldolgozási és értékelési képességének fejlesztése. A felkészülés érinti az egyes piaci szereplõktõl származó információkat, adatokat, illetve a rendszerirányítótól és a szervezett energiapiacról származó adatok gyûjtését, feldolgozását és értékelését. A fejlesztés továbbá kiterjed a MEH-en belüli fejlesztési szükségletekre, melyek mind a hardver, szoftver oldalt, mind a szervezési területeket érintik,

az energiahatékonyság növelése megújuló energiaforrások felhasználásának elõsegítésével; stratégiák, módszerek kidolgozása ennek megvalósítására,

az Energia Központ Kht. által mûködtetett energiastatisztikai rendszer további harmonizálása az EUROSTAT és a Nemzetközi Energia Ügynökség rendszerével. Szoftver és hardver fejlesztés végrehajtása az energiahatékonysági jelzõrendszer és a statisztikai rendszer mûködtetésére;

A piacnyitás gazdasági és szociális hatásainak vizsgálatában a projekt az alábbiakra terjed ki:

a piacnyitás várható hatása az energiaárakra,

a fogyasztóvédelem, valamint a szolgáltatás színvonalának javulása,

a monitoring rendszer bevezetésével a hálózati veszteségek (fizikai, kereskedelmi) várhatóan csökkennek,

a megújuló energiaforrásokra vonatkozó szabályozási rendszer kidolgozásának hatása a környezetre.

A 2002. évi Phare pályázati fordulóra újabb pályázat beadásának elõkészületei folynak, mely témájában folytatása a fenti projektnek. A 2002. évi pályázat fõ célkitûzése, hogy a MAVIR Rt. felkészítését támogassa a 2003-ban induló újszerû feladatok ellátására. A megpályázandó támogatás összege: 2,83 millió EUR.

A jövõben megnyíló EU támogatási rendszerek a Strukturális és Kohéziós Alapok.

A Strukturális Alapok környezetvédelmi projektek támogatására adnak lehetõséget, ahová az energiahatékonyság javítását célzó pályázatok is beletartozhatnak.

A Kohéziós Alapok az elmaradott régiók támogatására szolgálnak, így regionálisan szervezett energia projektek pályázatára is nyílik lehetõség.

A jövõben a nemzetközi támogatásoknál elõtérbe kell helyezni azokat a beruházásokat, amelyek segítik a nyugat-keleti irányú tõke és kelet-nyugati irányú energia kivitelt.
16.4. Jogharmonizáció/Acquis adaptálása
16.4.1. Az EU Bizottság Fehér Könyvében megfogalmazott jogharmonizációs feladatok

A jogharmonizációs folyamattal kapcsolatos EU elvárások elsõ megfogalmazása a Bizottság COM(95)163, 1995. május 3-án elfogadott Fehér Könyvében történt meg. A társult országokkal szembeni követelményeket - így az energetika területén is - összefoglalják, ez a dokumentum ismerteti azokat a jogszabályokat, amelyeket a közép- és kelet-európai országoknak figyelembe kell venni az EU-hoz történõ csatlakozás érdekében.
16.4.2. Az EU kérdõív és a válasz alapján kialakított vélemény(avis)

A Fehér Könyv kiadását követõ meghatározóan fontos lépés az EU részérõl az egyes tagjelölt országokról a Bizottsági Vélemény (Avis) és az elkövetkezõ feladatokat tartalmazó Agenda-2000 összeállítása volt 1997-ben.

Ezek alapjául részben a Bizottság által összeállított kérdõívre adott válaszok, részben pedig hozzáférhetõ dokumentumok, jogi anyagok és statisztikák szolgáltak.

Az 1996-ban megválaszolásra került kérdõív alapfunkciója az adott idõpontban az energia szektor állapotának, helyzetének felmérése és egyben az elõre látható nehézségek összegzése.

A válaszok és a kiegészítõ információk alapján az EU összeállította a "Vélemény"-t illetve az Agenda-2000-t.

Mindkét anyagban az energiapolitikát általában megfelelõnek és elfogadhatónak találták, azonban az energiahatékonyságot és az energetikához kapcsolódó környezetvédelmet olyan területnek ítélték, ahol további jelentõs erõfeszítések szükségesek.

Az EU által összeállított véleményen alapulva, de egyértelmû politikai döntésként kijelölték a csatlakozó országok elsõ körét, amibe Magyarország is bekerült. Ezeket az országokat egy rendkívül részletes, egyedi direktíva szintre lebontott átvilágításnak (screeningnek) vetették alá.
16.4.3. Az energetika jogharmonizációs átvilágítása (screening)

A csatlakozási folyamat következõ meghatározóan fontos lépése az elsõ körben felvételre kerülõ országok számára az ún. átvilágítási (screening) tárgyalások lefolytatása, melynek során jogszabályonként haladva megvizsgálják, hogy van-e az adott jogszabálynak megfelelõ hazai szabályozás, illetve mikorra várható az összhang megteremtése, továbbá van-e átmeneti mentesség iránti igény.

A jogszabályokat az Európai Bizottság két csoportra osztotta:

az ún. "A" lista a részletesen átvilágított jogszabályokat tartalmazza,

a "B" listán szereplõ jogszabályok elsõsorban tájékoztatásként szolgálnak, jogharmonizációs feladatot nem keletkeztetnek.

Az energetikai fejezet "A" listáján 153 tétel, a "B" listán 58 tétel található, ez azt jelenti, hogy az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontjáig 211 közösségi jogszabály rendelkezéseit kell figyelembe venni a hazai szabályozás kialakításakor.

Az átvilágítási tárgyalások két fordulóban - 1998. november végén (multilaterális) és december elején (bilaterális) - történtek, az ott képviselendõ magyar álláspontot kormány-elõterjesztés foglalta össze, amely alapján a Kormány tárgyalási mandátumot adott ki.

Az átvilágítási tárgyalások során az "A" listás jogszabályok megvitatása történt 14 fejezetre bontva. A fejezetek a következõk voltak:

bevezetés: energia konzultációs bizottságok, energiapolitika;

külsõ vonatkozások: Energia Charta, Synergy program;

krízis helyzettel kapcsolatos intézkedések;

villamosenergia-piaci irányelv;

földgáz-piaci irányelv;

olaj: szénhidrogének engedélyezése, tájékoztatási folyamatok;

szilárd fûtõanyagok;

tranzitálás: villamos energia, gáz;

átláthatóság: villamos energia és gáz árak, energetikai befektetések;

transzeurópai energia hálózatok;

energiaforrások racionális felhasználása, megújuló energiaforrások;

technológia fejlesztés;

nukleáris energia.

Az átvilágítási tárgyalások során Magyarország átmeneti mentességi igényt nem jelentett be, természetesen értelemszerû technikai kiigazítási igények mellett.

Ez összefoglalva azt jelenti, hogy legkésõbb a csatlakozás pillanatában az összes közösségi jogszabálynak, gyakorlatilag az energetikára vonatkozó Acquis-nak a magyar jogrend szerves részévé kell válnia.

Az energetikai fejezetet az elmúlt év második felében ideiglenesen lezárták, elsõként a csatlakozásra váró országok közül.
16.5. Energia Charta

Az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya (a továbbiakban: Záróokmány), és az annak mellékleteit képezõ Energia Charta Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzõkönyv (a továbbiakban: kapcsolt okmányok) aláírására magyar részrõl 1995. február 27-én került sor. Az Országgyûlés a 28/1998.(III.18.)OGY határozatával ratifikálta azt, majd az 1999. márciusában kihirdetett XXXV. tv. a hazai jog részévé tette az Egyezményt kapcsolt okmányaival együtt.

Az Európai Energia Charta Konferencia által kidolgozott multilaterális nemzetközi szerzõdés-csomag alap dokumentumát az Egyezmény képezi, amely az 1991. decemberében Hágában aláírt Európai Energia Chartában megfogalmazott politikai célkitûzések alapján jött létre.

Az Egyezmény olyan, a kereskedelem és a beruházások liberalizálását elõíró nemzetközi szerzõdés, amelynek hatálya az energetikai szektorban folytatott gazdasági tevékenységre terjed ki. A kezdeményezõk mind az energetikai termékek kereskedelmében, mind a beruházások terén olyan fegyelmet kívánnak betartatni a Kereskedelmi Világszervezeten (a továbbiakban: WTO) kívül álló és a piacgazdasági átalakulás különbözõ szintjén lévõ országokkal, mint amilyent a WTO, továbbá más sokoldalú illetve kétoldalú megállapodások írnak elõ.

Az Egyezmény aláírói között szerepelnek például a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) tagországai, az USA, Kanada, Mexikó és a Koreai Köztársaság kivételével, Közép- és Kelet-Európa országai és a Független Államok Közösségének (a továbbiakban: FÁK) tagjai. Fõ célja a FÁK energetikai forrásaihoz való hozzáférés és az odairányuló befektetések feltételeinek biztosítása az OECD országok részére. Általában a legnagyobb kedvezmény, illetve a nemzeti elbánás elvének alkalmazását írja elõ attól függõen, hogy a befektetõk számára melyik a kedvezõbb. Az Egyezmény létrehozását kezdeményezõk célja az volt, hogy az katalizátor szerepet töltsön be a közép- és kelet-európai országok piacgazdaságának kialakulásában, elõsegítse ezen országok integrálódását a nemzetközi gazdasági életbe, hozzájáruljon az energiahatékonyságnak a környezet fokozottabb védelmével összekapcsolódó növeléséhez.

A kereskedelem tekintetében az Egyezmény az Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) szabályait veszi alapul. Ennek megfelelõen az az elv érvényesül, hogy az Egyezményt aláíró GATT-tagok közötti kereskedelem tekintetében a GATT elõírásokat kell szem elõtt tartani.

Az Egyezmény jelentõsen túlmutat a GATT-on, mivel felöleli az energetikai beruházások területét is. A beruházások elõmozdítása és védelme érdekében az Egyezmény stabil, kedvezõ és transzparens feltételrendszert hozott létre a külföldi befektetések számára. Nem sikerült azonban megállapodást elérni az Egyezményt aláíró partner országból származó befektetõ, illetve befektetés számára a letelepedés elõtti fázisban nyújtandó nemzeti bánásmód tekintetében. A feloldhatatlan nézetkülönbségek áthidalására a végleges egyezmény megkötését két fázisra bontották. Az aláírt Egyezmény csupán a már letelepedett külföldi befektetõk, illetve befektetéseik vonatkozásában kötelezi a résztvevõ országokat a nemzeti bánásmód biztosítására.

A nemzeti elbánás elvének a beruházás elõtti szakaszra történõ kiterjesztése egy második lépcsõben létrehozott egyezmény feladata lesz, amelynek tárgyalása folyamatban van.

A beruházásokkal kapcsolatban a szerzõdõ felek, valamint a szerzõdõ fél és a beruházó közötti jogviták tekintetében az Egyezmény a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan, de speciális céljainak megfelelõen saját vitarendezési eljárás alkalmazását teszi lehetõvé, illetve írja elõ. A magyar fél az érvényes hazai jog értelmében e tárgyban fenntartással élt: az Egyezmény elõírásaival összhangban csak akkor adja hozzájárulását a vita nemzetközi választott bíróság útján történõ rendezéséhez, ha a panaszos elõzõleg sem bíróság, sem elõzetesen egyeztetett vitarendezési eljárás keretén belül nem kísérelte meg a jogvita rendezését.

A Záróokmány 3. mellékletét képezõ energiahatékonyságra és környezetvédelmi aspektusokra vonatkozó Jegyzõkönyv tárgykörében kiegészíti, kibõvíti és kiterjeszti az Energia Charta Egyezmény szövegét. Az aláíró részes államok kifejezték szándékukat az energiapolitikák és stratégiák energiahatékonyságot és környezetvédelmet elõsegítõ összehangolásában és megfogalmazásában.

Az Egyezményt és kapcsolt okmányait 2001-ig 51 ország írta alá és 44 ország ratifikálta.

Összességében megállapítható, hogy az Európai Energia Charta tevékenységében való részvétel elõsegíti a gazdaságpolitikai célok elérését és az energiapolitika nemzetközi támaszául szolgál.
16.6. Nemzetközi Energia Ügynökség(OECD/IEA)
16.6.1. Az IEA feladatai és szervezete

Az OECD-t alkotó fejlett országok az elsõ olajárrobbanás után - az egységes fellépés és a koordinált energiapolitika megvalósítása érdekében - 1974-ben létrehozták a Nemzetközi Energia Ügynökséget (angol rövidítése IEA), melynek alapdokumentuma a Nemzetközi Energia Programról szóló Egyezmény.

A Nemzetközi Energia Ügynökség a kezdeti politikai és válságkezelõ intézményi feladatkörén túl ma hosszú távú feladatként vállalta a tagországok energetikai problémáinak kezelését, ezen belül:

az olajellátás zavarait csökkentõ rendszer fenntartását és állandó fejlesztését, a rendkívüli helyzetekre való felkészülést,

az energiaellátás, energiahatékonyság növelését és az alternatív energiaforrások kifejlesztését,

az olaj és egyéb energiahordozó piacokról való állandó információs rendszer mûködtetését,

az energia és környezetvédelmi politikák integrálásának elõsegítését,

az energetika területén bekövetkezõ globális fejlemények kezelését, a nemzetközi szervezetekkel és a nem tagországokkal kialakított szoros együttmûködést.

Az IEA legfõbb döntéshozó szerve a Kormányzó Tanács(Governing Board, GB), a döntések elõkészítése Állandó Bizottsági üléseken történik.

Az Állandó Bizottságok a következõk: Hosszú távú Energiapolitikai és Együttmûködési (SLT), Olajpiaci (SOM), Válságkezelési (SEQ), Együttmûködés Nem-Tagországokkal (CNMC).

Az operatív feladatokat a Titkárság látja el mintegy 150 fõvel.
16.6.2. Magyarország IEA tagsága

Magyarország 1997. június 3-tól az IEA teljes jogú tagja, a csatlakozást és a szervezet alapokmányának számító Nemzetközi Energia Programot 1999-ben törvény hirdette ki. A Magyar Köztársaság IEA tagsága fontos kiegészítõ eleme az OECD-vel való együttmûködésnek, így elõsegíti fõ törekvésünket: a gazdaság felzárkózását a világ fejlett országaihoz. Az IEA tagság további elõnye, hogy Magyarország tagként részesévé válik annak a bonyolult védelmi mechanizmusnak, amely az olajellátás regionális, vagy általános csökkenése esetén is megõrzi a tagországok (vagy egy érintett tagország) gazdaságának mûködõképességét és elhárítja az energia-kiesés nyomán fellépõ haváriát, mérsékli az energiaellátás zavarainak súlyos következményeit. Az importszállításaink elmaradása esetén kezdeményezhetjük válságintézkedések végrehajtását és nettó olajimportáló országként jogosultak lehetünk olaj, vagy olajtermék juttatásra. Ez a lehetõség, tekintettel importfüggõségünkre, létfontosságú Magyarország számára.

További elõnyt jelent Magyarország számára, hogy bekapcsolódhatunk a legfejlettebb országok energetikai döntéshozó és szakmai vérkeringésébe, ami egyrészt a hatályos magyar energiapolitika aktualizálásakor megalapozza döntéseinket, másrészt biztosítja a külföldi tõke érdeklõdését az energetikai beruházások iránt.

Az IEA lehetõvé teszi a nemzetközi statisztikai adatbázisához való hozzáférést, a nemzetközi energetikai kutatás-fejlesztési programokban való részvételt, olymódon, hogy azokat összehangolja és irányelveket ad a tagországok fejlesztéseihez.
A tagsággal járó legfõbb követelmények:

a 90 napos biztonsági olaj és olajtermék tartalék (importra vonatkoztatva),

különleges helyzetekre vonatkozó önkéntes igénykorlátozó intézkedések rendszerének megléte. Részvétel a válságkezelési rendszer tesztjeiben, az "energiakrízis hadgyakorlatokon",

IEA tagdíj fizetési kötelezettség, ami Magyarország esetében kb. 300.000 FRF /év,

részvétel a Szervezet munkájában (Állandó Csoportokban és Bizottságokban), energiastatisztikai adatszolgáltatás.
16.7. Kapcsolatok egyéb multilaterális szervezetekkel
16.7.1. Közép-európai Kezdeményezés(KEK)

A KEK együttmûködés keretében 1992-ben kezdte meg mûködését az Energia Munkacsoport. Az elsõ idõszakban évenként sor került ülésekre, késõbb, miután bizonyos energetikát is érintõ kérdések más munkacsoportok tevékenységébe integrálódtak, az ülések ritkábbak lettek. A legutóbbi ülést 1999. januárjában rendezték Kijevben.

A Munkacsoport korábbi tevékenységére a nagy kelet-közép-európai energiaprojektek megvitatása volt jellemzõ, így a CENTREL villamos energia hálózat, a POL-PIPE gázvezeték, az LNG gázvezeték, valamint a YAMAL gázvezeték. A KEK országainak többsége nem volt érdekelt e projektekben, valamint egyéb nehezen összeegyeztethetõ gazdaságpolitikai érdekek, fõként pénzügyi problémák miatt is csökkent az országok érdeklõdése e témák iránt.

A legtöbb KEK tagországgal jó bilaterális energetikai kapcsolataink vannak, a szomszédos országokkal pedig az energetika több szakterületén kölcsönösen elõnyös az együttmûködés bilaterális formája. Ez az oka annak, hogy a magyar energiapolitika számára kisebb jelentõséggel bír a KEK Energia Munkacsoport tevékenysége.
16.7.2. Visegrádi négyek(V4)

A V4 tagországokkal nagyon jó bilaterális kapcsolataink vannak, rendszeresen sor kerül konzultációkra és kölcsönös tájékoztatásra az aktuális kérdésekrõl. 2001 júniusától a V4 országok soros elnöki tisztét Magyarország látja el. A kormányzat szándékai szerint a magyar elnökség egy éves idõszakát arra kívánják felhasználni, hogy az a résztvevõk olyan sikeres, látványos fóruma legyen, amely nem csupán a késõbbi EU szerepkörök gyakorló terepéül szolgál, hanem azt az üzenetet is közvetíti európai partnereink felé, hogy Közép-Európában kialakult egy fejlett, stabil mag, egy EU-képes ország csoport.
16.7.3. Bilaterális kapcsolatok

A bilaterális kapcsolatok közül kiemelendõk az alábbi, jól mûködõ együttmûködések:

török-magyar együttmûködés,

cseh-magyar együttmûködés,

belga-magyar együttmûködés,

francia-magyar együttmûködés,

szlovák-magyar együttmûködés.

*Energetikai cégek*	Fõbb befektetõk
MVM Rt.	ÁPV Rt.
OVIT Rt.	MVM Rt.
DÉDÁSZ Rt.	E.ON
DÉMÁSZ Rt.	EDF International S.A.
ÉDÁSZ Rt.	EDF International S.A.
ÉDÁSZ Rt.	E.ON
ELMÛ Rt.	RWE Energie AG.
ELMÛ Rt.	EnBW AG.
ÉMÁSZ Rt.	RWE Energie AG.
ÉMÁSZ Rt.	EnBW AG.
TITÁSZ Rt.	E.ON
MOL Rt.	ÁPV Rt.
	Külföldi pénzügyi befektetõk
	Hazai pénzügyi befektetõk
DÉGÁZ Rt.	Gaz de France International S.A.
DÉGÁZ Rt.	MOL Rt.
DDGÁZ Rt.	Ruhrgas AG.^.
	VEW AG.
	MOL Rt.
ÉGÁZ Rt.	Gaz de France International S.A.
ÉGÁZ Rt.	MOL Rt.
FÕGÁZ Rt.	Budapest Fõváros Önkormányzata
	Westfalische Gasversorgung AG.
	Ruhrgas AG.
KÖGÁZ Rt.	E.ON
	EVN
	Önkormányzatok
	MOL Rt.
TIGÁZ Rt.	Italgas Rt.
	RWE
	SNAM Rt.
Bakonyi Erõmû Rt.	Euorinvest
	Transelektro
	Kincstári Vagyoni Igazgatóság
Budapesti Erõmû Rt.	EdFI S. A.
Dunamenti Erõmû Rt.	Tractebel S. A.
	Tractebel Kft.
	MVM Rt.
Mátrai Erõmû Rt.	RWE Energie AG.
	EnBW AG.
	RB (Rheinbraun)
	MVM Rt.
Paksi Atomerõmû Rt.	MVM Rt.
Pécsi Erõmû Rt.	Mecsek Energia Kft.
Pécsi Erõmû Rt.	ÁPV Rt.+ Kincstári Vagyoni Igazgatóság
AES-Tisza Erõmû Kft.	AES Summit Generation Ltd.
Vértesi Erõmû Rt.	MVM Rt.
	ÁPV Rt.
	Kincstári Vagyoni Igazgatóság
Borsodi Energetikai Kft.	AES-Tisza Erõmû Kft.
Borsodi Energetikai Kft.	AES Summit Generation Ltd.
Csepeli Erõmû Rt.	PowerGen
EMA-Power Kft.	El Paso Energy Hungary
EMA-Power Kft.	DUNAFERR

Megnevezés	1999. év tény		2000. év tény
	1.	2.	1.	2.
I. TERMELÉS		472,1		458,6
Szén	14547	125,7	14033	121,1
Ezen belül: mélybányászat + peremi külf.	6851	72,6	6160	66,0
mátraaljai lignit	7696	53,1	7873	55,1
Kõolaj	1243	51,0	1136	47,5
Gazolin	324	13,3	288	12,1
Földgáz /nettó száraz/	3401	109,9	3194	103,6
Bányászati PB	210	9,9	216	10,2
Vízerõmûvi villamos energia	181	1,8	178	1,8
Atomerõmûvi villamos energia	14096	141,0	14180	141,8
Tüzifa		13,6		14,9
Egyéb		5,9		5,6
II. BEHOZATAL		649,6		668,8
Szén	606	11,0	654	13,7
HALDEX-szén	12	0,3	3	0,1
Brikett	16	0,3	9	0,2
Koksz	777	23,0	710	21,1
Kõolaj	5780	237,0	5800	242,4
Kõolajtermékek	1467	61,0	1170	49,3
Földgáz	9013	306,4	9047	307,6
Villamos energia (import-export szaldó)	1063	10,6	3440	34,4
III. BEHOZATAL		1121,7		1127,4
Le: kivitel		79,7		77,4
készletváltozás		-0,9		14,0
IV. BELFÖLDI FELHASZNÁLÁS		1042,9		1036,0
ebböl: kooperációs villamos energia	37892		38326

A fõbb elemek hatásfokai:
kõolajfinomítás	94 %
termikus közcélú villamosenergia-termelés	34 %
atomerõmûvi villamosenergia-termelés	33 %
közcélú kapcsolt hõ és vill.energia-termelés	77 %
közcélú hõenergia-termelés	84 %

		1990		1999
		Mt	%	Mt	%
Világ		3596	100,0%	3465	100,0%
ebbõl:	Európa	378	10,5%	228	6,6%
	FÁK államok	543	15,1%	300	8,7%
	Észak-Amerika	894	24,9%	953	27,5%
	Latin-Amerika	31	0,9%	47	1,4%
	Ázsia	1407	39,0%	1480	42,6%
	Ausztrália	161	4,5%	228	6,6%
	Afrika	182	5,1%	229	6,6%

Ausztrália	51,85	36,65
Lengyelország	60,52	34,31
Kína	49,57	32,61
Dél-Afrika	45,13	32,24
FÁK Államok	41,65	31,03

Világ		1990		1999
		Mt	%	Mt	%
		1162	100,0%	879	100,0%
ebbõl a legnagyobbak:
	Németország	357	30,7%	161	18,3%
	FÁK államok	160	13,8%	108	12,3%
	USA	80	6,9%	78	8,9%
	volt Jugoszlávia tagállamai	76	6,5%	45	5,1%
	Lengyelország	68	5,9%	61	6,9%
	Görögország	52	4,5%	61	6,9%
	Törökország	45	3,9%	65	7,4%
	Románia	34	2,9%	22	2,5%
	Bulgária	32	2,8%	24	2,7%
	Spanyolország	21	1,8%	12	1,4%
	Magyarország	18	1,5%	14	1,6%
	India	14	1,2%	22	2,5%
	Thaiföld	12	1,0%	20	2,3%
A többi Magyarországnál alacsonyabb termelési szinttel rendelkezõ ország összesen		193	16,6%	186	21,2%

	1000 t	TJ
Ipar összesen	14 801	130 082
Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás	80	1 456
Szállítás, posta, távközlés	20	418
Lakosság	529	7 208
Kommunális és egyéb fogyasztók	21	301
NEMZETGAZDASÁG ÖSSZESEN	15 451	139 466

Széntüzelésû erõmû	Beépített villamos teljesítmény MW
Ajkai Erõmû	132
Inotai Erõmû	52
Mátrai Erõmû	824
Borsodi Erõmû	137
Tiszapalkonyai Erõmû	250
Bánhidai Erõmû	100
Oroszlányi Erõmû	235
Pécsi Erõmû	190

	1995	2000
Európa	7	7
Oroszország és Ukrajna	50	57
Szovjetunió déli utódállamai	25
Afrika	8	10
Közel-Kelet	43	36
Összesen	133	110

	2000	2020
Kõolaj	42	40
Földgáz	21	30
Szén	16	14
Nukleáris	15	10
Megújuló	6	6

Régió	Készlet Mrd m³
Hajdúszoboszló és környéke (Észak-Alföld)	7,2
Algyõ és környéke Dél-Alföld)	20,8
Kiskunhalas, Szank térség (Duna-Tisza köze, déli)	3,4
Dunántúli	3,2
Összesen	34,6

	1970	1980	1990	1995	2000
Ipar	2,6	4,6	4,9	3,6	3,5
Villamosenergia- és hõtermelés	0,8	3,2	2,5	3,2	3,5
Lakossági és kommunális fogyasztás	0,1	0,9	2,0	4,0	5,5
Egyéb fogyasztók	0,3	1,4	1,9	0,9	1,0
Összesen	3,8	10,1	11,3	11,7	13,5

	1999	2000
Hazai gáztermelés (Mm³/év)	3401	3180
Hazai termelés %-os aránya az összes forráshoz	22,5%	21,3%
Keleti gázimport (Beregszász) (Mm³/év)	6713	6347
Nyugati gázimport (HAG-vezeték) (Mm³/év)	2300	2700
Gázbehozatal összesen (Mm³/év)	9013	9047
Földalatti gáztárolóból (Mm³/év)	2774	2703
Összes forrás (Mm³/év)	15144	14930

	Millió m³/nap
Import	max. 28
Hazai termelés	11,6
Föld alatti gáztárolókból	27-42,7
Összesen	65,6-82,3

Tároló	Mobil gázkészlet (Mm³)	Kitároló kapacitás (Mm³/nap)
Hajdúszoboszló	1400	19,2
Kardoskút	60	0,7
Pusztaederics	330	2,6
Zsana	1300	18,0
Maros	150	2,2
Összesen	3240	42,7

Térség	Becsült igazolt készlet, Mbbl	A becsült készlet megoszlása %
Ázsia-Csendes-óceán	43 957	4,3
Nyugat-Európa	17 185	1,7
e.: Norvégia	9 447	0,9
Egyesült Királyság	5 003	0,2
Kelet-Európa és FÁK	59 024	5,7
e.: Magyarország	110	0,0
Oroszország	48 573	4,7
Azerbajdzsán	1 178	0,1
Kazahsztán	5 417	0,5
Közép-Kelet	683 516	66,5
Afrika	74 889	7,3
e.: Líbia	29 500	2,9
Nigéria	22 500	2,2
Nyugati félteke	149 885	14,6
e.: Mexikó	28 260	2,7
USA	21 765	2,1
Venezuela	76 862	7,5
Világ	1 028 458	100,0
OPEC	814 399	79,2

Termelõk	Mt	Világ összesenbõl %
Szaúd-Arábia	426	12,4
Egyesült Államok	355	10,3
Oroszország	303	8,8
Irán	176	5,1
Mexikó	163	4,7
Venezuela	162	4,7
Kína	161	4,7
Norvégia	149	4,3
Egyesült Királyság	139	4,0
Irak	125	3,6
A világ többi része	1 286	37,4
Világ összesen	3 445	100,0

	1990 Mt	1995 Mt	1999 Mt
Kõolaj kitermelés	1,9	1,7	1,2
Kõolaj behozatal	6,4	5,9	5,8
Benzin behozatal	0,5	0,5	0,2
Petróleum behozatal	0,1	0	0
Gázolaj és tüzelõolaj behozatal	0,8	0,4	0,3
Fûtõolaj behozatal	0,2	0,7	0,6
Kõolaj és kõolajtermék forrás összesen	9,9	9,2	8,1

	1990	2000
Szovjetunió (Ukrajna)
import export	12,16 0,01	1,55 0,01
Csehszlovákia (Szlovákia)
import export	0,78 1,51	7,55 -
Románia
import export	- 0,06	- -
Jugoszlávia
import export	0,06 0,29	- 0,76
Horvátország
import export	- -	- 4,47
Ausztria
import export	0,2 0,18	0,42 0,84

Erõmû	Rész	Típus	Beépített telje-sítmény /MW/	Épült	Jelleg	Gépszám	Villamos termelés /GWh /	Hõérté-kesítés /PJ/	Tüzelõanyag felhasználás / PJ/	Hatásfok /%/	Kihasználási /%/	SO₂ kibocsátás t/év
Paks		atom	1866	1982-87	kondenz.	8	13347	0,61	151,90	32,03	99,2	0
Dunamenti	C	olaj/gáz	450	1866-68	kondenz.	3	9	0,00	0,13	25,12	0,4	700
	F	olaj/gáz	1290	1972-76	kondenz.	6	3515	0,00	34,70	36,47	36,6	34 000
	G	gáz	386	1991-97	kapcsolt	4	2171	6,08	20,65	67,28	72,9	0
Tisza		olaj	860	1976-78	kondenz.	4	2687	0,00	26,49	36,51	43,3	11 000
Mátra	I-II	lignit	200	1968-69	kondenz.	2	1005	0,00	12,56	28,81	73,0	25 000
	III-V.	lignit	636	1970-71	kondenz.	3	3513	0,22	43,27	29,74	85,3	65 000
Csepel	I	gáz	42	1940-50	kapcsolt	4	90	1,22	2,73	56,56	32,1	20
	II	gáz	389	1999-2000	kapcsolt	3	670	0,28	5,42	49,64	55,7	0
Oroszlány		szén	240	1958-62	kondenz.	4	1258	0,32	17,29	28,04	83,7	10 000
Pécs		szén	193	1957-66	kapcsolt	4	729	2,15	11,39	41,92	65,7	26 500
Borsod		szén	137	1954-56	kapcsolt	6	383	2,85	10,20	41,47	60,1	26 500
Ajka		szén	72	1942-60	kapcsolt	5	191	2,63	6,32	52,51	72,1	25 600
Tiszapalkonya		szén	90	1953-56	kapcsolt	3	339	1,18	7,92	30,33	80,9	43 800
Bánhida		szén	100	1963-67	kondenz.	1	506	0,04	5,90	31,53	87,3	24 000
Tatabánya		szén	34	1963-65	kapcsolt	3	68	1,34	2,20	72,20	94,5	5 500
Inota		szén	52	1948-51	kondenz.	2	70	0,09	1,86	18,36	37,7	6 200
Dorog		szén	20		kondenz.	2	11	0,64	0,95	71,31	25,3	2 500
Kelenföld		gáz	197	1960-1991	kapcsolt.	5	714	3,42	8,30	72,20	90,7	500
Újpest		gáz	10		kapcsolt	3	23	2,02	2,55	82,50	97,8	5
Kispest		gáz	24		kapcsolt	3	92	2,12	3,10	79,10	92,9	700
Kõbánya		gáz	22		kapcsolt	3	62	1,57	2,34	76,76	78,6	600
Angyalföld		gáz	10		kapcsolt	1	32	0,77	1,07	83,04	99,8	1
Lõrinci		olaj	170	1997-98	csúcs	1	10	0,00	0,12	29,03	0,7	3
Sajószöged		olaj	120	1996-97	csúcs	1	3	0,00	0,04	25,12	0,3	2
Litér		olaj	120	1996-977	csúcs	1	4	0,00	0,05	28,24	0,4	2
Kisköre		víz	28		megújuló	4	92	0,00	0,96	34,50	95,5	0
Tiszalök		víz	11		megújuló	4	45	0,00	0,47	34,47	99,8	0
Hulladékh.		szemét	24		megújuló	1	92	0,33	2,42	27,34	94,6	800
Debrecen		gáz	95	2000-2001	kapcsolt	2	190	1,99	3,51	76,10	23,4	150
Nyíregyháza		gáz	20	1997-98	kapcsolt	2	53	1,59	2,18	81,84	93	500
Dunaferr		kohógáz	69		kapcsolt	4	157	2,82	5,47	61,89	46,9	300
Sopron		gáz	9		kapcsolt	1	14	0,49	0,65	82,76	47,3	3
Gyõr		gáz	8		kapcsolt	1	9	0,41	0,53	83,00	30,2	340
Komló		gáz	8		kapcsolt	5	27	0,33	0,56	76,56	98,7	60
			7791		közcélú	109	32181	37,51	396,19	38,71	59,7	310 286

Éves csúcsigény idõpontja	Bruttó hazai fogyasztás [GWh/év] villamosenergiaigény	Csúcsterhelés [MW]	Csúcskihasználási óraszám [h/év]
1990.01.11.	39224	6534	6003
1991.02.05.	36987	6252	5916
1992.01.28.	34812	5641	6171
1993.01.06.	34980	5612	6233
1994.12.08.	35270	5502	6355
1995.01.18.	36168	5731	6310
1996.01.18.	36989	5794	6384
1997.01.09.	37216	5731	6494
1998.12.10.	37577	5817	6460
1999.12.01.	37893	5802	6531
2000.12.07.	38326	5742	6675

Megnevezés	M.e.	Mennyiség
Távhõvel ellátott települések száma Távhõszolgáltató rendszerek száma	db db	102 290
Távfûtött lakások száma Távfûtött kommunális létesítmények (lakásegységben)	edb edb	646 146
Hõtermelõ létesítmények kapacitása Fogyasztói csúcshõ-igény	MW MW	14.264 6.770
Értékesített távhõ összesen (végsõ felh.) Primer energiaigény (tüzelõanyag szüks.)	PJ PJ	66 84
Összenergia-felhasználás (országos)	PJ	1.053
A távhõszolgáltatás primer tüzelõanyag-szükségletének aránya az összenergia-felhasználáshoz	%	8,0

Megújuló energiafajta	Villamosenergia-termelés		Hõhasznosítás
	GWh	TJ/év*	TJ/év
Víz	186	670
Geotermia			3600
Napkollektor			56
Fotovillamos	0,06	0,3
Tûzifa			24000
Növényi hulladék (biomassza)	1,3	4,7	800
Szeméttelepi biogáz	2	7,2	12
Települési szennyvíz gáz	7	25,2	120
Hõszivattyú			40
Települési szilárd hulladék	86	310	480
Egyéb szilárd hulladék			3000

Megújuló energia fajta	Villamosenergia-termelés		Hõhasznosítás
	GWh	TJ/év*	TJ/év
Víz	200	720
Szélenergia	210	760
Geotermia			4400
Napkollektor			2000
Fotovillamos	0,6	3
Tûzifa			26000
Növényi hulladék	1,3	4,7	1600
Egyéb szilárd hulladék			5500
Energetikai növénytermesztés			18000
Szeméttelepi biogáz	5	18	30
Települési szennyvíz gáz	56	200	300
Hõszivattyú			200
Szemétégetés	110	400	600

Célterület	Támogatási		Pályázati lehetõség (tervezet)		A pályázható támogatás mértéke
	keret (tervezet) MFt	forma MFt	vntt	kkh
Lakossági energiamegtakarítás támogatása	150	vntt	150		A beruházás 30%-a, max. 200 eFt
Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése	185	kkh		1000	30 MFt kedvezményes hitel max.
Távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése	175	kkh		900	150 MFt kedvezményes hitel max.
Távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése	100	vntt	100		A beruházás 30%-a, max. 25 eFt/lakás
Megújuló energiafelhasználás növelése	100	vntt	100		A beruházás 30%-a, max. 200 eFt/lakás, illetve 2 MFt/gazdasági szervezet
Energiatakarékossági szemlélet kialakítása	25	vntt	25		5 MFt max.
Energiaveszteség-feltárás a termelõ szférában	25	kkh		125	2 MFt kedvezményes hitel max.
Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának a felmérése, javítása	25	kkh		125	5 MFt kedvezményes hitel max.
Energiatakarékos közlekedésszervezés	25	vntt	25		5 MFt max.
Programok bonyolítása (Energia Központ Kht. költségei)	100	vntt	100
ÖSSZESEN	910		500	2150

Támogatási területek	Támogatási keret		Jóváhagyott támogatás		%-os terhelés
	Vissza nem térítendõ MFt	Kedvezményes hitel MFt	Vissza nem térítendõ MFt	Kedvezményes hitel MFt
Lakossági korszerûsítés	150		150		100
Tudatformálás	25		25		100
Energiatakarékos közlekedésszervezés	25		23		92
Megújuló energiahordozó felhasználás	100		107		107
Energiatakarékossági Hitel Program (önkormányzat)		1000		803	80
Önkormányzati veszteségfeltárás		125		8	6
Veszteségfeltárás a termelõ szférában		125		2	2
Távhõrendszer korszerûsítés szolgáltatói oldal		900		581	65
lakossági oldal	100		151	1394	151
ÖSSZESEN	400	2150	456

A program jele	Célterület	2000. év				2001. évi terv Támogatási forma: vissza nem térí-tendõ támogatás	A támogatási keret növekedése % (index)
		Támogatási		Pály. lehetõség
		keret	forma	vntt	kkh
SzT EN-1	Lakossági energiamegtakarítás támogatása	150	vntt	150	-	500	333
SzT EN-2	Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése	125	kkh	-	1000	300	162
SzT EN-3	Közvilágítás korszerûsítés, tanyavilágítás	-	-	-	-	150	új program
SzT EN-4	A távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése	175	kkh	-	900	315	180
-	A távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése	100	vntt	100	-	-	megszûnik ezen a programon belül
SzT EN-5	Megújuló energiaforrások hasznosítása	100	vntt	100	-	350	350
SzT EN-6	Energiatakarékossági szemlélet kialakítása	25	vntt	25	-	50	200
SzT EN-7	Energiaveszteség feltáró vizsgálatok a termelõszférában	25	kkh	-	125	25	100
SzT EN-8	Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának felmérése, javítása	25	kkh	-	125	35	140
SzT EN-9	Energiatakarékos közlekedésszervezés	25	vntt	25	-	25	100
SzT EN-10	Tõkeszegény kis- és középvállalkozások energiatakarékos fejlesztéseinek a támogatása, az energiatakarékossággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos K+F tevékenység	-	-	-	-	50	új program
	Programok bonyolítása (Energia Központ Kht. + regionális szervezetek)	100	vntt	100	-	200 + GM szerz.	200
	Összesen:	910		500	2150	2000	220

A program jele	Célterület	2000. év	2001. év
SzT EN-1	Lakossági energiamegtakarítás támogatása	A beruházás 30%-a 200 eFt max.	A beruházás 30%-a 350-500 eFt/lakás max.
SzT EN-2	Önkormányzatok energiafelhasználásának és energiaköltségeinek a mérséklése	30 MFt kedvezményes hitel max.	A beruházás 30%-a 25 MFt max.
SzT EN-3	Közvilágítás korszerûsítés, tanyavilágítás	-	A beruházás 30%-a 25 MFt max.
SzT EN-4	A távhõszolgáltatás szolgáltató (primer) oldali korszerûsítése	150 MFt kedvezményes hitel max.	A beruházás 30%-a 50 MFt max.
-	A távhõellátás fogyasztó (szekunder) oldali korszerûsítése	A beruházás 30%-a 25 eFt/lakás max.	-
SzT EN-5	Megújuló energiaforrások hasznosítása	A beruházás 30%-a 200 e Ft/lakás, 2 MFt/gazdasági. társaság max.	A beruházás 30%-a 250 eFt/lakás, 35 MFt/gazdasági társaság max.
SzT EN-6	Energiatakarékossági szemlélet kialakítása	5 MFt max.	5 MFt max.
SzT EN-7	Energiaveszteség feltáró vizsgálatok a termelõszférában	2 MFt kedvezményes hitel max.	5 MFt max.
SzT EN-8	Helyi önkormányzatok energiagazdálkodásának felmérése, javítása	5 MFt kedvezményes hitel max.	5 MFt max.
SzT EN-9	Energiatakarékos közlekedésszervezés	5 MFt max.	5 MFt max.
SzT EN-10	Tõkeszegény kis- és középvállalkozások energiatakarékos fejlesztéseinek a támogatása, az energiatakarékossággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos K+F tevékenység	-	2,5 MFt max. berendezésfejlesztés 10 MFt max. korszerûsítéses beruházás

	1997	1998	2000	2005	2010
Bányászat	13,3	11,7	11,3	10,2	9,2
Vill.energia-gáz-hõellátás	112,6	114,5	114,2	108,0	102,0
Lakosság	18,8	7,4	7,1	6,3	5,7
Egyéb	6,2	4,2	4,2	4,2	4,2
Nemzetgazdaság összesen	150,9	137,8	136,8	128,7	121,1

Év	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015
1%-os igénynövekedés esetén / TWh/	38,3	38,68	39,07	39,46	39,86
2%-os igénynövekedés esetén / TWh/*						40,65	41,47	42,29	43,14	44,00	44,88	45,78	46,70	47,63	48,58	49,55
0,9%-os csúcs növekedése /MW/	5742	5794	5846	5898	5952
1,8%-os csúcs növekedése /MW/						6059	6168	6279	6392	6507	6624	6743	6865	6988	7114	7242
Rendelkezésre álló teljesítõképesség I. (a szenes erõmûvek 2004-et követõ leállásakor)	7400	7400	7400	7400	6848	6083	6063	6063	6063	6063	6063	6063	6063	6063	6063	6063
Rendelkezésre álló teljesítõképesség II. (a szenes erõmûvek meghosszabbított üzemével)	7400	7400	7400	7400	6848	6796	6774	6774	6774	6774	6774	6774	6774	6774	6774	6774
Szükséges rendelkezésre álló teljesítõképesség 20% tartalékkal **	6890	6952	7015	7078	7142	7270	7401	7534	7670	7808	7949	8092	8237	8386	8537	8690
Szükséges rendelkezésre álló teljesítõképesség 25% tartalékkal **	7178	7242	7307	7373	7439	7573	7710	7848	7990	8133	8280	8429	8581	8735	8892	9052
Új kapacitás igény (20%-os tartaléknál), I. állapot**	0	0	0	0	294	893	151	133	136	138	141	143	145	149	151	153
Új kapacitás igény (25% tartaléknál),II. állapot***	0	0	0	0	591	186	159	138	142	143	147	149	152	154	157	160