Budapest, 1999. március

Az Országgyûlés 10/1993. (III. 5.) OGY számú határozata elõírta, hogy a Kormány minden év március 31-ig írásban tájékoztassa az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint általában Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációjának helyzetérõl. A Kormány legutóbbi beszámolóját 1998 márciusában nyújtotta be.

A hivatkozott országgyûlési határozat alapján elkészített jelen beszámoló elsõdleges célja, hogy ismertesse Magyarország Európai Unióhoz történõ integrációs folyamatában az elmúlt idõszakban elért elõrehaladást, különös tekintettel az 1998 március vége óta folyamatban lévõ csatlakozási tárgyalásokra.

A jelentés tartalmi bevezetõjében röviden ismerteti a magyar integrálódás és az Unió belsõ helyzetének jelenlegi állását. Ezt követõen önálló fejezetek szólnak a társulási megállapodás végrehajtásáról, a csatlakozási tárgyalásokról, valamint az elõcsatlakozási-felkészülési folyamat helyzetérõl. Az európai integrációra való felkészülés egyéb fontos kérdései között a jelentés összefoglalja az európai integráció terén az Országgyûléshez fûzõdõ kapcsolatokat, érinti a szociális partnerekkel való integrációs együttmûködést, az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretében folyó együttmûködéshez való kapcsolódásunkat, kitér a hazai közvéleménynek a tagságra való felkészítésére, az Európai Unió tagállamai irányába folytatandó kommunikációra, valamint a köztisztviselõk képzésére. Záró részében a jelentés összefoglaló értékelést ad integrációnk helyzetérõl és a csatlakozási kilátásokról.

1. Az Európai Tanács 1993 júniusában, Koppenhágában döntött az Európai Unió keleti kibõvítésének lehetõségérõl, és egyben meghatározta azokat az alapvetõ politikai, gazdasági és jogi kritériumokat, amelyeket a csatlakozni szándékozó közép- és kelet-európai országoknak a csatlakozás érdekében teljesíteniük kell.

Kevéssel a társulási kapcsolatokat szabályozó Európai Megállapodás 1994. február 1-i hatályba lépését követõen - a parlamenti pártok konszenzusával hozott 16/1994. (III. 31.) OGY számú határozatban foglalt felhatalmazás alapján - a Kormány 1994. március 31-én benyújtotta Magyarország csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.

Az Európai Bizottság 1997. július 16-án nyilvánosságra hozott ország-véleményében úgy foglalt állást, hogy Magyarország az Európai Tanács koppenhágai ülésén megfogalmazott politikai feltételeknek megfelel, és a tagság gazdasági, intézményi, jogi kritériumait a megkezdett folyamatok továbbvitelével középtávon teljesíteni tudja.

Az Európai Tanács 1997 decemberi luxemburgi ülésén döntött az Európai Unió keleti kibõvítésének megkezdésérõl, valamint arról, hogy 1998 tavaszán megnyitja a csatlakozási tárgyalásokat Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Észtországgal, Szlovéniával és Ciprussal. A Tanács meghatározta a bõvítési folyamat elveit: rögzítette a bõvítés befogadó és átfogó jellegét, a tárgyaláskezdés fokozatosságát, és azt, hogy a csatlakozásra a tagjelöltek egyéni teljesítménye alapján kerülhet sor.

A bõvítési folyamat nyitó rendezvénye az 1998. március 12-i összeurópai kérdéseket megvitató Európai Konferencia volt. A csatlakozási folyamat hivatalos megnyitójára "10+1" meghívott tagjelölt ország képviselõinek részvételével március 30-án került sor Brüsszelben. A csatlakozási tárgyalások kétoldalú kormányközi konferenciák keretében, 1998. március 31-én kezdõdtek meg Brüsszelben az "5+1" országgal, köztük Magyarországgal.

2. Magyarország európai integrációs törekvéseinek megvalósulását elõmozdította, hogy 1998-ban, a bõvítési folyamattal párhuzamosan, jelentõs elõrelépések történtek az Európai Unió belsõ fejlõdésében is. Az Európai Tanács 1998 júniusi cardiffi, majd decemberi bécsi ülésén fontos döntések születtek az Agenda 2000 - az EU 2000-2006 közötti költségvetésére, a közös mezõgazdasági politika, a strukturális és kohéziós alapok reformjára vonatkozó - javaslatcsomag vitája lezárásának határidejérõl, valamint a bõvítéshez szükséges, a várhatóan ez év júniusában hatályba lépõ Amszterdami Szerzõdés által nem rendezett intézményi reformok vitájának elõkészületeirõl.

1. Az Európai Megállapodás végrehajtása

A csatlakozás idõpontjáig integrációnk szerzõdéses alapja az Európai Közösségekkel és azok tagállamaival létrehozott társulás, az Európai Megállapodás. A megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítés egyébként tagságunknak is elõfeltétele.

Az Európai Megállapodás alkalmazásának és végrehajtásának legfontosabb 1998. évi történései az Európai Megállapodás szerkezetét követve a következõkben foglalhatók össze:

Az Európai Megállapodás 6. cikke alapján a társulás elsõ ötéves átmeneti idõszaka 1999. február 1-jével véget ért. A Társulási Bizottság értékelése szerint megteremtõdtek az Európai Megállapodás második ötéves szakaszába történõ átmenet feltételei, ennek alapján a Társulási Tanács az errõl szóló döntést meghozhatja. Az Európai Bizottság errõl szóló javaslatát hamarosan a tagországok elé terjeszti.

2. 1. Az Európai Közösség továbbra is Magyarország legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere. Az 1998-as évben az EK-ba irányuló export 16,782 milliárd USD-t, az EK-ból Magyarországra érkezett import 16,479 milliárd USD-t tett ki. Ez a kivitel esetében 23 %-os, a behozatal tekintetében pedig 24 %-os növekedést jelent az elõzõ évhez képest. A Közösség részaránya így az összes kivitel arányában 72,9 %, míg a behozatal tekintetében ez 64,1 %-ot tesz ki. A Közösséggel folytatott kereskedelem 303 millió USD-nyi többletet mutatott a tavalyi évben. A Közösség cégei és pénzügyi intézetei továbbra is a legfontosabb beruházók Magyarországon, õk rendelkeznek a közvetlen külföldi beruházások - mintegy 19 milliárd USD - közel 60 százalékával.

2.2. Magyarország - összhangban az Európai Megállapodás elõírásaival - 1998. január 1-jén az alapvám 45 százalékára, 1999. január 1-jén pedig az alapvám 30 százalékára csökkentette azokat az importvámokat, amelyek a Közösségbõl származó, az Európai Megállapodás V. Mellékletében felsorolt termékekre vonatkoznak.

2.3. Az a kereskedelmi adaptációs jegyzõkönyv, amelyre a három EFTA ország csatlakozása, illetve az Uruguayi Forduló eredményei miatt volt szükség, 1999 januárjában hatályba lépett.

2.4. A mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmének továbbfejlesztése érdekében szükséges a piacra jutási kedvezmények kölcsönös felülvizsgálata. Magyar részrõl 1998 márciusában egy indikatív javaslatot adtunk át a Bizottság részére, bejelentve igényünket az Európai Megállapodás mezõgazdasági és élelmiszeripari részének továbbfejlesztésére. A konzultációk során világossá vált, hogy új megállapodások kötésére a Közösség csak kölcsönösségi alapon, nem aszimmetrikus módon hajlandó. 1998 novemberében a Bizottság javasolta a Tanácsnak a tárgyalások folytatását az új koncessziókról, a magyar Kormány szintén kifejezte ez irányú szándékát.

2. 5. A szlovák tokaji bor kérdésében a magyar Kormány következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a Közösségnek a borkereskedelmi megállapodás kiegészítõ jegyzõkönyve alapján nincs joga a szlovák tokaji elismerésére. A Kormány a névhasználat kérdésében a két ország között fennálló vita rendezésére további erõfeszítéseket tett. Jelenleg úgy tûnik, hogy a Közösség levette a napirendrõl a szlovákokkal történõ borkereskedelmi megállapodás megkötését, így az ahhoz kapcsolódó tokaji név elismerésének kérdését is.

2. 6. Az 1998. december 31-én lejárt borkereskedelmi megállapodás meghosszabbításáról a megállapodásban rögzítettek szerint megkezdõdtek a tárgyalások, illetõleg a megállapodás tárgyköre kiterjesztésre kerül a szeszkereskedelemre is. A jelenlegi megállapodás közvetlenül nem része az Európai Megállapodás alapján fennálló társulási jogviszonynak, azonban a Közösség szándéka szerint a módosítással annak részévé válna. A Közösség a korábban élvezett kedvezmények 1999-re történõ megadását, illetve a 2000-tõl érvényes új megállapodásról való tárgyalást ahhoz a feltételhez köti, hogy Magyarország változtassa meg az import borokra vonatkozó minõségvizsgálati elõírásait. Az ehhez szükséges bortörvény módosítási javaslatot a Kormány 1999. február 4-én elfogadta és beterjesztette az Országgyûlésnek. A törvénymódosítás mielõbbi elfogadása a feltétele annak, hogy kedvezményes vámtétel mellett szállíthassunk magyar borokat az Unióba.

2. 7. Az állat- és növény-egészségügyi igazolások egyenértékûségérõl szóló (ekvivalencia) megállapodás megkötésével kapcsolatos tárgyalások 1997 elején megszakadtak. Mivel a megállapodás a magyar exportot jelentõsen segítené, a Kormány minden lehetséges fórumot felhasznált arra, hogy sürgesse a tárgyalások újraindítását.

Jelenleg a Közösség hajlandónak mutatkozik arra, hogy a magyar állat- és növény-egészségügyi szabályozás, illetve ellenõrzési gyakorlat terén a közösségi elõírások harmonizálásában eddig elért eredményeket egy megfelelõségi (conformity) megállapodás keretében rögzítsük. E megállapodás gyakorlatilag ugyanazokat az elõnyöket biztosítaná, mint az ekvivalencia megállapodás. A magyar Kormány szorgalmazza, hogy a tárgyalások még ez év elsõ félévében megkezdõdjenek.

2. 8. A Társulási Bizottság 1998. január 22-én megtartott ülésén elhangzott ígéretéhez híven Magyarország a különféle padlóburkoló lapok importjára korábban alkalmazott megfigyelési rendszert 1998. március 1-jével megszüntette.

2. 9. Az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény és a végrehajtásáról rendelkezõ 1/1987 (I. 15.) EüM-BKM-KKM együttes rendelet értelmében a "Red Bull" közegészségügyi tanúsítványa nem került meghosszabbításra. Az illetékes magyar hatóság jelenlegi véleménye szerint a termék egészségkárosító hatása fennáll. Az Európai Bizottság táplálkozási tudományi bizottsága további kutatásainak eredménye alapján esetleg magyar részrõl is újabb lépések megtétele válhat szükségessé.

2. 10. A vizsgált idõszakban a Közösség visszatérõ panasza volt, hogy Magyarországon az import alkoholtermékek adóztatása terén a hasonló, illetve helyettesítõ termékek az adószabályozás tekintetében nem élveznek egyenlõ elbánást, ami a közösségi eredetû égetett szeszes italok kereskedelmét hátrányosan érinti.

Ennek kapcsán több alkalommal jeleztük, hogy már eddig is számos lépés történt a különféle termékek eltérõ adóztatásából történõ különbség megszüntetésére, és ennek szellemében az 1999. évi adótörvényben elkezdõdött a közelítés a különbözõ típusú termékek adóterhei között. A jelenleg megvalósuló részleges harmonizáció azt jelenti, hogy a korábbi vegyes adókivetési rendszert (érték és alkohol tartalom szerinti) ez év január 1-je óta teljes mértékben felváltotta az alkohol tartalom alapú kivetési rendszer, igazodva a közösségi szabályozáshoz. Ugyanakkor két termék (borpárlatok, gyümölcspálinka) esetében a törvény önálló, kedvezményes adómértéket állapít meg, illetõleg további kedvezményben részesíti a bér-szeszfõzetõket, amennyiben évenként 50 hektoliterfokot meg nem haladó mennyiséget fõzetnek.

A Kormány azt a következetes adópolitikát érvényesíti, hogy a fennálló különbségek fokozatosan minimálisra, majd 2002. január 1-ig nullára csökkenjenek. A fokozatosságra az adóelkerülés és az illegális szeszfõzés elleni küzdelem miatt van szükség. Ugyanakkor a Bor- és Szeszkereskedelmi Megállapodás létrehozásának fontos eleme lesz, hogy a különféle szeszipari termékek adózásában a fennálló különbségek csökkentése, illetõleg megszüntetése valóban végrehajtásra kerüljön.

2. 11. Az Európai Bizottság 1998. február 28-án antidömping vizsgálatot indított a magyar származású polipropilén kötözõ zsinegek ellen. A vizsgálat lezárását követõen a 2107/98/EK rendelet ideiglenes antidömping vámot vetett ki a magyar termékekre. A Bizottság 1998. július 30-án újabb ügyben, a magyar származású sodrott huzal, kötél és kábel termékek esetében is antidömping eljárást indított meg.

2.12. A tárgyév folyamán a páneurópai kumulációs rendszer keretében kidolgozásra került az Európai Megállapodás a származási szabályokat rendezõ 4. számú jegyzõkönyvének újabb módosítása. Az 1999. január 1-jével alkalmazandó és a Magyarországon 21/1999. (II.10.) Korm. rendelettel kihirdetett módosítás - egyebek között - 2000 végéig meghosszabbítja a vámvisszatérítés részleges lehetõségét a magyar exportõrök számára.

3. 1. A munkaerõ szabad áramlása terén a magyar Kormány különös figyelmet szentelt az Európai Megállapodás 41. cikke alkalmazásának. Az Európai Megállapodás a társulás elsõ szakaszában az egyes tagállamokkal kötött kétoldalú megállapodások alapján a magyar dolgozók alkalmazására biztosított lehetõségek megõrzését és javítását, valamint új megállapodások megkötését irányozza elõ. A Közösség és annak tagállamai részérõl - néhány száz fõ munkavállalását megkönnyítõ kétoldalú megállapodások megkötésén túl - azonban lényegében semmilyen elõrelépés nem történt ebben a kérdésben. A társulási intézmények ülésein a magyar fél kitért a kétoldalú munkaerõmozgásra vonatkozó, az Európai Megállapodásban szereplõ rendelkezések végrehajtására, és kérte a Bizottság ez irányú közrehatását a tagállamoknál.

3. 2. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése terén a jogközelítés továbbvitele céljából 1998 tavaszán az ún. koordinációs, ágazati irányelvek alá tartozó hét szakképesítésre (az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, az általános ápolók, a szülésznõk és az építészek) vonatkozó több fordulós egyeztetés kezdõdött meg meghívott közösségi szakértõkkel, a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ szervezésében. Elsõként az építészekre vonatkozó magyar szabályozást tekintették át Budapesten, amely a közösségi szakértõk pozitív írásbeli véleményével zárult. 1999 februárjában zajlott az orvosokra, fogorvosokra, gyógyszerészekre, általános ápolókra, szülésznõkre és az állatorvosokra vonatkozó irányelvek magyarországi megfelelõségének áttekintése.

3. 3. A letelepedés terén az 1999. február 1-jén hatályba lépett, a külföldiek önálló vállalkozóként való letelepedésrõl szóló 1998. évi LXXII. törvénnyel Magyarország az Európai Megállapodás 44. cikkébõl eredõ kötelezettségének eleget tett. A Kormány tájékoztatás adására kérte fel a Közösséget arról, hogy az egyes tagállamok milyen intézkedéseket hoztak az Európai Megállapodás 44. cikkébõl fakadó kötelezettségeiknek végrehajtására.

3. 4. Az Európai Megállapodás a közlekedési szolgáltatások fokozatos liberalizálása és a piacra jutási feltételek javítása érdekében elõirányozta légügyi és szárazföldi fuvarozási megállapodások kidolgozását.

1998. szeptember 15-én került sor a légügyi tárgyalások multilaterális fordulójára, ahol az Európai Bizottság átadta megállapodás tervezetét a közösségi jogszabályokon alapuló egységes európai légtér kialakításáról a Közösség, a társult országok és az EGT tag Norvégia és Izland között. A Bizottság által igényelt kétoldalú tárgyalások elsõ fordulójára decemberben került sor. Ennek célja az átmeneti idõszakra vonatkozó magyar igény megvitatása volt.

3. 5. A közúti közlekedési szolgáltatásokat illetõen az INTERBUS (különjárati buszközlekedés) tárgyalásokra a magyar Kormány megkapta az Európai Bizottság legújabb álláspontját. A közúti tranzit megállapodás a véglegesítés elõtt áll.

4. 1. A Kormány 1998. szeptember 11-i ülésén elfogadta a 2001. január 31-ig szóló jogharmonizációs programot (2212/1998. (IX.30.) Korm. határozat), melynek alapvetõ célja és feladata a csatlakozás érdekében szükséges és az átvilágítási tárgyalásokon is vállalt jogharmonizációs feladatok ütemezése. A jogharmonizációs program az Európai Megállapodás és a Fehér Könyv elõírásain, valamint az egységes jogharmonizációs programban (2282/1996. (X.13.) Korm.h.) foglaltakon túlmenõen immár a közösségi jog egészének hazai bevezetését tûzi ki célul, illetve annak ütemezését célozza meg. Az új jogharmonizációs program szoros összhangot teremt mind a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségekkel, és képviselt álláspontokkal, mind pedig az acquis átvételének nemzeti programjával. Az új jogharmonizációs program elõkészítésekor és a feladatok ütemezésekor e dokumentumok alakították ki a program tartalmát.

4. 2. Az Európai Megállapodás versenyre, valamint jogközelítésre vonatkozó elõírásaiban vállaltak teljesítéseképpen a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény még 1996 végén módosításra került (1996. évi LVII. törvény). A hatályos magyar törvényt - jogharmonizációs indíttatások következtében- úgynevezett csoportmentesítõ rendeletek egészítik ki. A 1997-ben elfogadott öt csoportmentesítõ rendelet mellett további három kormányrendelet (kutatás-fejlesztési, technológiai és szakosítási megállapodásokról) közigazgatási egyeztetése 1998 folyamán befejezõdött és még az idén hatályba lép. A nyolc csoportmentesítõ rendelettel a vállalatokra vonatkozó versenyjog területén a társulási idõszakban szükségesnek ítélt jogharmonizáció teljesnek tekinthetõ.

4. 3. Az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI.25.) AB határozatában megállapította, hogy a vállalati versenyjog végrehajtási szabályait tartalmazó Társulási Tanács-i határozatot kihirdetõ 230/1996. (XII.26.) Korm. rendelet egyes pontjai alkotmányellenesek. Az AB az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt 1999. december 31. napjáig felfüggesztette. A Kormány 1998 októberében az alkotmányossági probléma feloldását célzó elõterjesztést (2226/1998. (X.28.) Korm. határozat) fogadott el. Az elõterjesztés felhatalmazza a külügyminisztert és az igazságügyi minisztert, hogy a probléma megoldása végett folytasson tárgyalásokat az Európai Közösségek képviselõivel. Ezek a tárgyalások a magyar-EU Versenypolitikai Albizottság keretében 1998 novemberében megkezdõdtek.

4.4. Az állami támogatásra vonatkozó végrehajtási szabályok parafálására még 1996. április 16-án került sor, annak elfogadása azonban nem történt meg. Ennek okai egyfelõl a jóváhagyás körül felmerült eljárási problémák, másfelõl az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI.25.)AB számú határozata, amely az állami támogatások tekintetében is befolyásolja a végrehajtási szabály tervezet tartalmát. A magyar fél a társulási intézmények keretében többször hangsúlyozta, hogy a végrehajtási szabályok tartalmának kialakításához, az Európai Megállapodásban foglalt közösségi kritériumok meghatározáshoz a Bizottság együttmûködése elengedhetetlen. A már hivatkozott Versenypolitikai Albizottságban a Bizottság képviselõi hajlandónak mutatkoztak az együttmûködésre.

4.5. Magyarország még 1997-ben igényelte az Európai Megállapodás 62. cikkén, illetve annak 2. Jegyzõkönyvén (acéltermék kereskedelem) alapuló, az állami támogatásokra vonatkozó kedvezményes státusza meghosszabbítását. 1997 szeptemberében a Bizottság elkészítette a Társulási Tanácsban képviselendõ közösségi álláspont meghatározásáról szóló tanácsi határozat tervezetét, amely javasolta az EM 62. cikk 4/a pontja értelmében a kivételes elbánás meghosszabbítását. A Tanács a fent említett tervezetet egyelõre nem fogadta el. A magyar fél hangsúlyozta a feltételek meglétét és kérte a mielõbbi döntéshozatalt. A 2. Jegyzõkönyv meghosszabbítása egy a Közösség szempontrendszerének megfelelõ acélipari szerkezetátalakítási stratégia kidolgozása után lehetséges. A tervhez PHARE források igénybevételére volt lehetõség, a mielõbbi elkészítés érdekében a Gazdasági Minisztérium a szükséges lépéseket megtette.

4.6. Magyarország a társulási intézmények keretében kifogásolta, hogy az egyes tagállamokban megvalósuló közbeszerzési eljárások sértik az Európai Megállapodást. A Társulási Bizottság hetedik ülésén a magyar delegáció átadta azoknak a tagállami tenderkiírásoknak a listáját, amelyek esetében - az EM 66. cikke ellenére - nem tették lehetõvé a társult országok, köztük Magyarország vállalkozásainak az adott közbeszerzési eljárásban való részvételét.

5. 1. Az Európai Bizottság 1998. július 29-i 98/510/EK számú határozatát követõen 1998. augusztus 14-tõl újra megnyitásra került a Rábafüzes-Heiligenkreuz állategészségügyi határátkelõhely.

5. 2. A megfelelõségi tanúsítási eljárások és igazolások kölcsönös elismerésérõl szóló jegyzõkönyvrõl (PECA) 1998. június 29-30-án tartott megbeszéléseken a Közösség által átadott tervezet javaslatot tett a megállapodás kiterjesztésére a nemzeti jogok területére, és a korábban javasolt nyolc szektorális mellékleten felül a feldolgozott élelmiszerekre is. A Közösség delegációja 1999 tavaszán tervezi a megállapodás újabb szövegének elkészítését. A PECA megállapodás, mely az Európai Megállapodás kiegészítõ jegyzõkönyveként kerülne elõreláthatólag még ebben az évben aláírásra, elõsegítené az érintett témakörökben a nem vámjellegû akadályok lebontása révén a magyar termékek export pozíciójának javítását.

5.3. Az Európa Tanács határokon átlépõ televíziózásról szóló egyezményét az Országgyûlés az 1998. évi XLIX. törvényben kihirdette.

5.4. Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozóján született döntés arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében - a közösségi szakpolitikák szinte minden területét felölelõ - egyes közösségi programokhoz a társult közép- és kelet-európai országok is csatlakozhatnak.

Magyarország a közösségi programokban való részvételt a csatlakozási felkészülés fontos részének tekinti, ezért arra törekszik, hogy minél több területen és minél elõbb bekapcsolódhasson a mûködõ programokba. A program-részvétel költségeinek mintegy felét a hazai költségvetésbõl szükséges finanszírozni, míg a másik felét Phare források fedezik. A program-részvétel hazai intézményi és pénzügyi feltételeit a mûködõ és tervezett programokba vonatkozóan kialakítottuk, illetõleg a programnyitás menetrendje szerint folyamatosan biztosítjuk.

Az Európai Megállapodáshoz csatlakozó, külön megállapodással 1995. július 13. napján létrehozott Kiegészítõ Jegyzõkönyv alapján Magyarország 1997-ben elsõként az oktatási és szakképzési célú emberi erõforrás programokhoz (Leonardo, Socrates, Fiatalok Európáért) csatlakozhatott. Ezen programok végrehajtása szakmai szempontból egyértelmûen sikeres. A magyar felsõ- és közoktatási intézmények, szakképzõ intézmények pályázati hajlandósága, valamint a sikeres pályázatok aránya közelít a tagállamok átlagához.

1998 végén a közegészségügyi- és szociálpolitikai (Egészségmegõrzés, Rák elleni küzdelem, AIDS megelõzése, Drogfüggõség megelõzése, valamint az Egyenlõ esélyek) programok, a kis- és középvállalatok támogatását célzó SME program, valamint a mûvészeti és kulturális együttmûködést elõsegítõ kulturális (Raphael, Ariane, Kaleidoscope) programok nyíltak meg Magyarország számára. A programok végrehajtása megkezdõdött, a tapasztalatokról azonban csak a késõbbiekben lehet számot adni.

1999 elsõ félévében a racionális energiagazdálkodást elõsegítõ SAVE II, a vám- és adó ügyintézésre vonatkozó Karolus és Fiscalis, a belsõ piaci felkészülést szolgáló Mattheus, audiovizuális szektort támogató Média II programok, valamint a közösségi kutatás és technológiafejlesztés kereteit nyújtó V. K+F Keretprogram megnyitása folyamatban van, így a magyar kutatók már az elsõ felhívásoktól kezdõdõen ugyanolyan feltételekkel vehetnek részt, mint a tagországok pályázói. A programok pénzügyi és szervezeti feltételeit megteremtettük. Az 1999-ben Magyarország számára megnyíló programok közül kiemelten fontos a Média II közösségi program, és e tekintetben fontos fejlemény, hogy az Európai Parlament 1998. december 21-i plenáris ülésén Magyarországnak a Média II programhoz történõ csatlakozását támogatta. Mivel a Társulási Bizottság hetedik ülésének napjáig a programba való bekapcsolódást lehetõvé tevõ Társulási Tanács-i határozat nem született meg, az ülésen a program mielõbbi megnyitását szorgalmaztuk.

A fentieken túlmenõen a magyar fél szorgalmazni kívánja az ez évben lejáró programok tekintetében azt, hogy a 2000-ben induló hasonló programokban a részvételünk feltételei - az EU döntéshozatali mechanizmusa által lehetõvé tett - legkorábbi idõpontban tisztázódjanak.

A PHARE 1997-ben indított Új Orientációja már Magyarország csatlakozási felkészülését célozta meg.

A kormányzati irányítás megerõsítése érdekében a választásokat követõen alakult új kormányzat a PHARE felügyeletével tárca nélküli minisztert bízott meg. A támogatási keretek felhasználásának gyorsítását, az elmaradás csökkentését a magyar részrõl szükséges intézkedéseken túlmenõen a magyar kormányzat az Európai Bizottsággal való hatékonyabb kooperáció útján látja elérhetõnek. A magyar Kormány reméli, hogy az Európai Bizottságnál a PHARE-ral kapcsolatos döntéshozatali folyamatok idõigénye is jelentõsen csökkenni fog.

A Társulási Tanács ötödik ülése 1998. november 10-én került megrendezésre, Brüsszelben.

A Társulási Bizottság hatodik ülését 1998. január 22-én Brüsszelben, hetedik ülését pedig 1999. február 25-én Budapesten tartotta meg.

A Társulási Parlamenti Bizottság kilencedik ülésére 1998. február 25-27-én Budapesten, a tizedik ülésre 1998. szeptember 21-22-én Brüsszelben, a 11. ülésre pedig 1999. február 16-18-án Budapesten került sor.

Emellett 1998 folyamán a Társulási Bizottság következõ albizottságai tartottak ülést:

• Mezõgazdasági, Halászati és Vidékfejlesztési Albizottság (Brüsszel, 1998. január 21.)

• Jogharmonizációs és Belsõ Piaci Integrációs Albizottság (Budapest, 1998. február 27.)

• Közlekedés, Távközlés és Transz-európai Hálózatok Albizottság (Brüsszel, 1998. április 22.)

• Ipari, Kereskedelmi, ESZAK és Fogyasztóvédelmi Albizottság (Budapest, 1998. július 2.)

• Humánerõforrások, Szociális és Audiovizuális Politikai Albizottság (Budapest, 1998. szeptember 18.)

• Vámügyi, Statisztikai, Kábítószerügyi és Pénzmosás Elleni Albizottság (Budapest, 1998. november 19.)

• Energia, Nukleáris-biztonsági, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Albizottság (Budapest, 1998. november 19-20.)

• Mezõgazdasági, Halászati és Vidékfejlesztési Albizottság (Budapest, 1998. november 24.)

• Versenypolitikai Albizottság (Budapest, 1998. november 26.)

• Gazdasági és Monetáris Albizottság (Budapest, 1998. december 3.)

• Pénzügyi Szolgáltatások és Letelepedés Albizottság (Brüsszel, 1998. december 15.)

A 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat rögzítette a csatlakozási tárgyalások során képviselendõ alapelveket, fõbb célkitûzéseket és meghatározta a belsõ felkészülés irányát. Az irányelveket elõzetesen az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága és a Külügyi Bizottság is megvitatta. A csatlakozási tárgyalások megnyitásakor a magyar külügyminiszter Nyitó Nyilatkozatában kifejtette a magyar kormány csatlakozási irányelveit.

Az 1998. évi parlamenti választások után megalakult új Kormány programjának "A nemzeti érdekeket kifejezõ integrációs politika" c. fejezete foglalkozott a csatlakozási tárgyalásokon képviselendõ alapelvekkel. Rögzítette, hogy a Kormány folytatja az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló tárgyalásokat, és azok sikeres befejezésére törekszik azzal a céllal, hogy Magyarország 2002-tõl az Európai Unió tagja legyen. A csatlakozást a Magyarország szempontjából legkedvezõbb elérhetõ feltételek alapján kell megvalósítani, az átmeneti könnyítésekre irányuló magyar javaslatokat az adott ágazat tényleges szükségleteibõl kiindulva, a nemzetgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve kell meghatározni és érvényesíteni.

A Kormány 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozatában tudomásul vette a külügyminiszter elõterjesztését az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló tárgyalások helyzetérõl és a további feladatokról. Az elõterjesztés rögzítette, hogy a Nyitó Nyilatkozatban kifejtett általános alapelvek és célkitûzések lehetõvé teszik az új Kormány által képviselendõ konkrét magyar javaslatok és megoldások kidolgozását és elõterjesztését. A közösségi joganyag átvilágításán azonosított problémák csupán megalapozzák, de nem határozzák meg a magyar tárgyalási álláspontokat.

A kormányközi konferencia keretei között zajló csatlakozási tárgyalások két szakaszra különülnek el: a közösségi joganyag átvilágítására ("screening") és az "érdemi" tárgyalásokra. Utóbbira miniszteri és helyettesi (fõtárgyalói) szinten egyaránt sor kerül, döntésre a miniszteri szint jogosult.

A közösségi joganyag átvilágítása Magyarország tekintetében 1998. április 27-én kezdõdött és 1999. július 2-ig tart. Az átvilágítás 31 tárgyalási fejezet közül 29 esetében, elõre meghatározott menetrend szerint zajlik. Az átvilágítás olyan szakértõi konzultáció sorozat, amelynek célja:

• felmérni, hogy a tagjelölt ország a maga teljességében ismeri a közösségi vívmányokat és az ebbõl rá háruló kötelezettségeket,
• azonosítani a tárgyalásokon felmerülõ problémákat (a problémák lehetnek technikai jellegûek, illetve érdemi tárgyalásokat igénylõ tartalmi kérdések).

Az egyes fejezetek érdemi tárgyalásának megkezdéséhez három elõfeltétel teljesülése szükséges: az adott fejezet átvilágítása, a jelölt ország adott fejezetre vonatkozó tárgyalási álláspontjának elfogadása és átadása, a tagországok közös álláspontjának kialakítása.

Magyarország elsõdleges törekvése az volt, hogy a csatlakozási tárgyalások érdemi szakaszának beindításával ne kelljen bevárni az átvilágítás teljes lezárását, ezért következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy az átvilágítási folyamattal párhuzamosan, a már átvilágított tárgyalási fejezetekben kezdõdjenek meg az érdemi tárgyalások. Miután e törekvéshez sikerült megnyerni az Európai Unió tagállamainak túlnyomó többségét, köztük az EU soros elnökségét 1998 második felében betöltõ Ausztriát, 1998 õszén hét átvilágított fejezetben lehetõvé vált az áttérés a csatlakozási tárgyalások érdemi szakaszára.

1998. szeptember 7-én átadtuk az Európai Unió számára az addig átvilágított tizenegy fejezetre vonatkozó tárgyalási álláspontunkat. A Tanács október 5-i döntése alapján október 26-án fõtárgyalói, november 10-én pedig miniszteri szinten hét fejezet (tudomány és kutatás, távközlés és információs technológiák, oktatás és képzés, kultúra és audiovizuális politika, iparpolitika, kis- és középvállalkozások, kül- és biztonságpolitika) napirendre tûzésével megkezdõdtek Brüsszelben az érdemi tárgyalások. Ez két tekintetben is jelentõs elõrelépést jelentett:

• az átvilágítással párhuzamosan megkezdõdhettek az érdemi tárgyalások (idõfaktor),
• sor került három fejezet (tudomány és kutatás, oktatás és képzés, kis- és középvállalkozások) ideiglenes lezárására (precedens-érték).

1999. január 29-én újabb négy fejezet (áruk szabad áramlása, külgazdasági kapcsolatok, vámunió, versenypolitika) tárgyalási álláspontját adtuk át az Európai Uniónak. Így jelenleg tizenöt tárgyalási álláspontunk fekszik a tárgyalóasztalon.

Az egyes tárgyalási fejezetek jelenleg a következõ kategóriákba sorolhatók:

• Ideiglenesen lezárt fejezetek (tudomány és kutatás, oktatás és képzés, kis- és középvállalkozások),
• Már tárgyalt, de még le nem zárt fejezetek (távközlés és információs technológiák, iparpolitika, kultúra és audiovizuális politika, közös kül- és biztonságpolitika),
• Még nem tárgyalt, de már átadott tárgyalási állásponttal rendelkezõ fejezetek (vállalati jog, fogyasztóvédelem, halászat, statisztika, áruk szabad áramlása, külgazdasági kapcsolatok, vámunió, versenypolitika),
• Tárgyalási szakaszba még nem jutott fejezetek (14+2).

Az 1999. január 1-jétõl soros német elnökség alatt két fõtárgyalói (április 19. és május 19.) és egy miniszteri forduló (június 22.) megrendezése várható. A Kormány azzal számol, hogy az átvilágítás menetrend szerint történõ, július 2-i befejezésén túlmenõen a német elnökség végére a tizenöt tárgyalási dosszié - azaz a tárgyalási fejezetek fele - napirendre kerül, s azoknak szintén hozzávetõleg a fele ideiglenesen lezárható lesz. Ez elõfeltétele annak, hogy a második félévben esedékes finn elnökség alatt a tárgyalások dinamizmusa fenntartható legyen.

3.1. A Kormány 2211/1998. (IX. 30.) sz. határozatával módosított 2084/1998. (IV. 8.) sz. határozatának, valamint a Kormány 2093/1998. (IV. 22.) sz. határozatának megfelelõen valamennyi tárgyalási fejezet kapcsán - közigazgatási egyeztetés után - külön kormányhatározat ad felhatalmazást az átvilágításon képviselendõ álláspontra. Az elõterjesztést az adott tárgyalási fejezet fõfelelõse a külügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel, az igazságügyi miniszterrel és a gazdasági miniszterrel együttesen nyújtja be a Kormány elé.

Az érdemi tárgyalás megkezdésének feltétele, hogy az adott tárgyalási fejezetek átvilágítása befejezõdjék, Magyarország átadja álláspontját, továbbá az Európai Unió elkészítse, és Magyarország számára átadja közös álláspontját. A magyar tárgyalási álláspontokról a külügyminiszter elõterjesztése alapján a Kormány határoz. A fentiekbõl adódóan a csatlakozási tárgyalások (átvilágítás és tárgyalások) kérdésérõl a Kormány hoz döntést.

3.2. Az átvilágítási fordulón részt vevõ szakértõi delegációkat az egyes fejezetekért elsõ helyen felelõs tárcák által kijelölt szakértõk vezetik, s annak tagja valamennyi érintett és érdekelt tárca, valamint a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium képviselõje. A tárgyalási fejezeteknek megfelelõ egyes szakértõi csoportok az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság (EITB) keretében létrejött munkacsoportokból alakultak meg. A szakértõi csoport feladata a tárgyalási forduló hazai szakmai elõkészítése, a mandátum tervezetének kidolgozása és annak a Kormány részére történõ benyújtása, a tárgyalási forduló technikai elõkészítése és brüsszeli lebonyolítása.

A Tárgyaló Delegáció feladata a tárgyalások stratégiai és taktikai kérdéseinek folyamatos vizsgálata, elemzése. A Tárgyaló Delegáció vezetõje a külügyminiszter, aki felelõs a csatlakozási folyamat egészének irányításáért.

Az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság Magyarország Európai Uniós csatlakozásra történõ felkészülésének és a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségek teljesítésének tárcaközi egyeztetési fóruma.

A Miniszterelnöki Hivatal koordinálásával továbbra is mûködik Integrációs Stratégiai Munkacsoport. Az ISM által készített háttértanulmányokat az egyes szakértõi csoportok szakértõi háttéranyagként hasznosítják.

A csatlakozási tárgyalások jelenleg az elõre megállapított menetrend szerint haladnak. Ez azt jelenti, hogy az átvilágítási fordulók, az átvilágított fejezetek tárgyalási álláspontjainak elkészítése, az Unió közös álláspontjainak kidolgozása, a fõtárgyalói és miniszteri fordulók ütemezése az elõzetesen meghatározott rendet követik.

Az Európai Unió számára jelenleg elsõbbséget élvez az Agenda 2000-ben foglalt reformokhoz szükséges döntések meghozatala. Az Európai Tanács február 26-ai petersbergi nem hivatalos ülése után a tagállamok a márciusi berlini csúcson döntöttek.

Ezt követõen az Unió várhatóan fokozott figyelmet fordít a csatlakozási tárgyalásokra, és várakozásaink szerint a lehetõ legrövidebb idõn belül kialakítja az egyes tárgyalási fejezetekkel kapcsolatos érdemi álláspontjait.

1999 közepére a csatlakozási tárgyalások számottevõ elõrehaladást érhetnek el: befejezõdik a közösségi joganyag átvilágítása, ezzel párhuzamosan a fejezetek felérõl megkezdõdnek az érdemi tárgyalások, s ezek jelentõs része júniusban lezárható. Az 1999 második felétõl esedékes finn, illetve a 2000. január 1-jétõl esedékes portugál elnökség alatt valamennyi fejezet érdemi tárgyalása megkezdõdhet.

Az integrációs stratégiát, ezen belül a csatlakozási tárgyalások során képviselendõ alapelveket, célkitûzéseket a Kormányprogramban foglaltak alapján a 2084/1998.(IV.8.) Korm. határozatot módosító 2218/1998.(IX.30.) Korm. határozat fogalmazta meg. Stratégiai cél a teljes felkészülés biztosítása 2001. december 31-ig. A felkészülési idõszakban a következõ alapvetõ célok elérése szükséges:

• Az Európai Unió által meghatározott, illetve a tárgyalásokon egyeztetett, a belépéshez szükséges feltételek teljesítése. Ezek a következõkben foglalhatók össze:

• A tagságot követõen - egyes területeken már azt megelõzõen is - rendelkezésre álló közösségi, elsõsorban strukturális és kohéziós jellegû támogatások igénybe vételéhez szükséges hazai feltételrendszer megteremtése.
• A hazai közvélemény, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok felkészítése a csatlakozásra, a csatlakozás szükséges támogatottságának biztosítása, ezzel párhuzamosan az EU tagállamainak informálása és tájékoztatása a magyar csatlakozás Unión belül várható hatásairól (belsõ és külsõ kommunikációs stratégia).

Az EU a tagjelölt országok felkészülésének segítése érdekében a kétoldalú kapcsolatok jogi alapját képezõ Európai Megállapodás mellett 1998-tól a kapcsolatokat új elemmel, a Csatlakozási Partnerség intézményének létrehozásával bõvítette. A Csatlakozási Partnerség elveit az Európai Bizottság által kidolgozott és az Európai Tanács által 1998 márciusában jóváhagyott dokumentum tartalmazza.

E dokumentum - az Európai Unió elõcsatlakozási stratégiája autonóm eszközeként - egységes keretbe foglalja a tagjelölt országok felkészüléséhez az Unió részérõl súlypontinak tartott feladatokat és az azok teljesítéséhez kilátásba helyezett közösségi segítséget, a különbözõ támogatási formákat. A Csatlakozási Partnerségben szereplõ súlyponti tennivalókat ("prioritásokat") a Bizottság 1997. évi "ország-véleménye" alapján, a magyar kormányzattal folytatott konzultációkat követõen határozta meg az Európai Unió. A konzultációk eredményeként sikerült biztosítani, hogy a dokumentumban a magyar célokat és érdekeket figyelembe vegyék. A felkészülési folyamat elõrehaladására tekintettel ez év végén az EU a Csatlakozási Partnerség felülvizsgálatát és aktualizálását tervezte.

A Csatlakozási Partnerség keretében az Európai Unió a tagjelölt országoktól a közösségi vívmányok átvételére és alkalmazására vonatkozóan átfogó felkészülési program kidolgozását kérte. E program összeállítása az Unió kérésétõl függetlenül is elkerülhetetlen lett volna, mivel a rendkívül nagyszámú, sok területet érintõ, egymással összefüggõ, hatásaiban is összetett felkészülési feladat tervezése és végrehajtása megkívánja a teljes körû áttekintést és programozást.

A Program funkciója az, hogy az egyéb dokumentumokban foglalt felkészülési feladatokat összehangoltan, teljes körûen, megfelelõ részletezésben tartalmazza, azok végrehajtására konkrét, részletesen kidogozott intézkedéseket irányozzon elõ, megjelölje a felelõsöket, a határidõket, a végrehajtás ütemezését és felmérje a szükséges belsõ és külsõ forrásigényeket.

A Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága irányítása és koordinációja mellett az érintett kormányzati szervek és hatóságok 1998 márciusára kidolgozták a felkészülési program megfelelõ fejezeteit. A Programot a Kormány 1998 március végén jóváhagyta, amely ezt követõen - a tárgyalási pozíciókat érintõ részek kivételével - az Európai Bizottság részére hivatalosan átadásra került.

A Program mind a magyar, mind az uniós elvárásoknak csak korlátozott mértékben tudott megfelelni, mivel készítése idején számos információ még nem állt rendelkezésre. A Program felülvizsgálata és aktualizálása jelenleg van folyamatban. Az átdolgozott új programot május elején fogjuk átadni.

A felülvizsgálat eredményeként a Program a felkészüléssel összefüggésben jelentkezõ jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatokat pontosabban fogja meghatározni, azok végrehajtására konkrétabb, részletesebben kidolgozott intézkedéseket tartalmaz majd, figyelembe véve a csatlakozási tárgyalások eddigi fejleményeit. Ismét felmérésre kerül az intézkedések költségvetési és egyéb forrásigénye, a felhasználni tervezett uniós támogatások, s ezek egyeztetésre kerülnek a költségvetési keretekkel. A Programban a felkészülési feladatok a csatlakozási stratégiával, s a kiemelt fontosságú szektorokban készült felkészülési stratégiákkal összhangban fognak szerepelni. A tervezett intézkedések - a szükséges makrogazdasági és pénzügyi egyeztetést követõen - beépülnek az ez év áprilisában kidolgozásra kerülõ középtávú gazdasági stratégiába. A Program teljesítésérõl a Kormány részére évente jelentést kell készíteni.

1998-tól kezdõdõen az Európai Bizottság minden év végén jelentést készít az Európai Tanács számára a tagjelölt országoknak a tagság kritériumai teljesítésében tett elõmenetelérõl. E jelentésben a Bizottság javaslatot tehet arra vonatkozóan is, hogy mely további tagjelölt országokkal kezdõdjenek meg a csatlakozási tárgyalások.

A Bizottság által 1998 végén készített jelentés a tagjelöltek felkészülésének helyzetérõl (az 1997. évi "ország-véleményhez" hasonlóan) Magyarország esetében is értékeli a felkészülési tevékenységet, s megjelöli azokat a területeket, ahol még jelentõsebb intézkedéseket látnak szükségesnek a csatlakozási feltételek teljesítéséhez. A jelentés kiemelten foglalkozik a Csatlakozási Partnerségben megjelölt feladatok teljesítésének helyzetével. Magyar értékelés szerint a jelentésben foglaltak - néhány részletkérdés kivételével - objektív képet adnak felkészülésünk helyzetérõl és a szükséges tennivalókról. A jelentés számunkra összességében kedvezõ, felkészültségünket, a megtett intézkedéseket elismeri, bár azokat nem minden területen tartja elegendõnek.

A Bizottságnak az egyes tagjelölt országokról készült jelentéseket összefoglaló dokumentuma alapján megállapítható, hogy Magyarország az egyik legkedvezõbb értékelést kapta, s a tagságra való felkészülésben továbbra is az élenjáró országok közé tartozik.

A Magyarországról szóló jelentés fõbb megállapításai:

1. A tagság kritériumainak teljesítése:

• Politikai kritériumok: A Bizottság megerõsíti az "ország-véleménynek" azt a megállapítását, mely szerint Magyarország teljesíti a politikai kritériumokat, s pozitívan értékeli az 1998-as választásokat követõ hatalomváltás zökkenõmentességét. A jelentés kiemeli a korrupció elleni harc, valamint a roma kisebbség helyzete javításának szükségességét, fenntartását fejezi ki a rendõri túlkapások és a börtönök állapotával kapcsolatosan, s sajnálatosnak nevezi, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét szabályozó törvény elfogadására ez idáig nem került sor.
• Gazdasági kritériumok: A Bizottság fenntartja az "ország-véleményben" megfogalmazottakat: Magyarország képes lesz megállni a helyét az Unión belüli piaci versenyben, amennyiben tovább folytatja a kereskedelem integrációját és a vállalati szerkezetátalakítást. Megállapítja, hogy jelentõs haladás tapasztalható a privatizáció, a szerkezetátalakítás és a nyugdíjreform terén. A makrogazdasági stabilitás fenntartása mellett fokozódott a gazdasági növekedés. A prioritások közé sorolja a jogszabályok gyakorlati érvényesítését, különös tekintettel a részben vagy egészben állami tulajdonú vállalatokra és a pénzügyi szektorra. Felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági növekedés gyorsulása fokozhatja a külsõ egyensúly romlásának kockázatát, valamint kiemeli az egészségügy reformjának szükségességét.
• Képesség a tagsággal járó követelmények teljesítésére: A Bizottság megállapítja, hogy a jogharmonizációs folyamat üteme megfelelõ, az átvett jogszabályok alkalmazását általában kielégítõ intézményi és pénzügyi feltételek segítik elõ. Egyes szektorok - pl. a környezetvédelem - terén azonban a jogharmonizáció lassulása tapasztalható. A jelentés pozitívumként emeli ki, hogy a jogszabályok hatékony alkalmazására fokozott figyelem irányult. Elismerõen említi, hogy a bel- és igazságügyi együttmûködés területén kidolgozott stratégia és a megtett intézkedések már érzékelhetõ eredményekkel jártak.
• A Közösségi Vívmányok (acquis) alkalmazásának közigazgatási feltételei: A jelentés szerint a Közösségi Vívmányok alkalmazásához szükséges közigazgatási feltételek megteremtése tekintetében elõrehaladás tapasztalható, a köztisztviselõk és a bírák integrációs képzése a csatlakozási felkészülés komolyságát tükrözi. Ugyanakkor bizonyos kulcsterületeken - szabványok átvétele, állami támogatások felügyelete, regionális fejlesztés - az adminisztratív kapacitás gyenge, az intézmények megerõsítéséhez összehangolt erõfeszítésekre van szükség.

b) A Csatlakozási Partnerségben megjelölt súlyponti feladatok (prioritások) teljesítése

A Bizottság megállapítása szerint Magyarország több, a Csatlakozási Partnerségben szereplõ rövidtávú célkitûzésének nem tett eleget. Miközben a gazdasági reformok (privatizáció, nyugdíjreform), valamint a bel- és igazságügyi együttmûködés intézményi és adminisztratív kapacitásai fejlesztése terén elõrehaladás volt tapasztalható, nem fordított kellõ figyelmet a regionális fejlesztési struktúrák erõsítésére, valamint az egységes belsõ piac prioritásai között a szerzõi jogvédelem, a közbeszerzés és az állami támogatások ellenõrzése kérdéseire.

A Bizottság több kritikus megállapítást tett a Közösségi Vívmányok átvételérõl szóló Nemzeti Programmal kapcsolatban is, annak számos területen kiegészítését és továbbfejlesztését tartotta szükségesnek.

A felkészülés továbbra is arra a kormányzati álláspontra épül, mely szerint 2001. december 31-ig az országnak készen kell állnia a csatlakozásra. A felkészülés megfelelõ ütemû folytatásának, az ajánlások lehetõség szerinti teljesítésének ez évben az ad különös fontosságot, hogy az év végén vagy jövõ év elején az EU részérõl állásfoglalás várható az Unió következõ bõvítése idõpontjával és a bõvítés elsõ körébe sorolandó országokkal kapcsolatban. Magyarországnak stratégiai érdeke, hogy az elsõ bõvítési körbe tartozzon. Az Európai Unió tehát kiemelt figyelmet fordít a tagjelölt országok ez évi felkészülési teljesítményére, s azt a Bizottság éves jelentése fogja értékelni.

A Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjában tervezetteknek megfelelõen, a csatlakozási tárgyalásokon tett vállalásoknak és az ajánlásoknak a figyelembe vételével 1999-ben a következõ fõbb feladatok megvalósítását irányoztuk elõ:

E téren két témakörre irányul kiemelt figyelem, ezek: a roma kisebbség helyzetének javítása és a korrupció elleni harc fokozása.

A roma kisebbséggel kapcsolatban ez év elsõ felében a Kormány által 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag aktualizálására, új határozat meghozatalára kerül sor. Az új programcsomag végrehajtásához az EU által kilátásba helyezett pénzügyi támogatást is igénybe kívánjuk venni.

A korrupció elleni fellépés részben a jogi szabályozás fejlesztésével (szervezett bûnözés elleni törvénycsomag), s az intézményi háttér megerõsítésével, az ellenõrzés javításával valósítandó meg.

A gazdaságpolitika alapvetõ célja továbbra is a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás fenntartása, az EU gazdaságaihoz való felzárkózás fenntartható növekedési pályájának biztosítása. A gazdasági reformok terén az államháztartási reform folytatásának ez évi elõkészítése (mindenek elõtt az adóreform), továbbá az egészségügyi reform kidolgozása kiemelt feladat.

Az eddig megtörtént átvilágítások során, illetõleg a csatlakozási tárgyalások alkalmával, továbbá a társulás intézményeiben a csatlakozásra való felkészülés keretében a magyar Kormány már jelezte azt, hogy az egyes közösségi jogszabályok harmonizációjára, az ezekkel kapcsolatos intézményfejlesztésre és egyéb kísérõ intézkedésekre milyen ütemezésben kerül sor. Ily módon - figyelemmel arra, hogy az átvilágítások közel kétharmadára már sor került - a jogharmonizációs programok, ill. az ágazati munkatervek alapján túlnyomórészt már azonosíthatók a csatlakozással összefüggõ konkrét tennivalók és az 1999. évi költségek tekintetében - legalábbis döntõ részben - már ismertek azok az összegek, amelyek a feladatok végrehajtásához szükségesek. (Egyes esetekben ezek az összegek még nem véglegesek, különösen a további évekre áthúzódó beruházásoknál. A költségek teljes körû azonosítása a közösségi vívmányok átvételének felülvizsgált programja májusi elfogadásakor történik meg.)

Az 1999. évi feladatok közül kiemelést igényelnek a következõk:

a. Az egységes belsõ piacon való részvételhez szükséges felkészülés terén:

c. Statisztika:

d. Szektorpolitikák:

g. Gazdasági és Szociális Kohézió:

j. Környezetvédelem:

k. Bel- és igazságügyi együttmûködés:

m. A közigazgatási és igazságszolgáltatási kapacitás fejlesztése:

A Kormány hangsúlyt fektet arra, hogy megfelelõ formában, átfogó módon és rendszeresen tájékoztassa az Országgyûlést, illetve annak illetékes szakbizottságait az európai integrációt érintõ kérdésekrõl. Ennek egyik elsõdleges kerete a fentebb hivatkozott országgyûlési határozat alapján készített, éves írásos beszámoló, amely összefoglalóan nyújt tájékoztatást az Európai Megállapodás végrehajtásáról, az európai integrációs folyamatok belsõ és külsõ fejleményeirõl, illetve a csatlakozási folyamat tényleges helyzetérõl. A csatlakozási folyamat és az érdemi tárgyalások elõrehaladtával az Országgyûléssel való integrációs kapcsolatok kiszélesedtek, az éves írásos tájékoztatási kötelezettség számos egyéb gyakorlati együttmûködési formával egészült ki.

Az európai integráció terén jelentkezõ feladat- és hatáskörénél fogva, a külügyminiszter minden olyan esetben az Országgyûlés és illetékes bizottságainak rendelkezésére áll, amikor erre igény jelentkezik, vagy fontos esemény ezt szükségessé teszi. Így 1998 novemberében napirend elõtti felszólalásában tájékoztatást adott a Parlament plenáris ülésének résztvevõi elõtt a november 10-én kezdõdött érdemi csatlakozási tárgyalásokról.

Jól mûködõ gyakorlattá vált, hogy a kormányzat képviselõi, ezen belül a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának vezetõi idõrõl-idõre beszámolnak tevékenységükrõl az Országgyûlés bizottságai, kiemelten az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága (EIÜB), illetve a Külügyi Bizottság elõtt.

Ugyancsak rendszeressé vált a magyar fõtárgyaló, a brüsszeli EU képviseletünk vezetõjének beszámolója a csatlakozási tárgyalások menetérõl. Ezt kiegészítette az EIÜB-nek az egyes tárgyalási fejezetek átvilágításáról utólagosan adott részletes szakmai tájékoztatás, amelyre a bizottság és a szakértõi csoportok vezetõivel közösen kialakított külön tájékoztatási menetrend alapján került sor. A törvényhozás illetékes szakbizottságai rendszeresen megkapták a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokat is.

Újszerû kezdeményezésként, a tavasz során az Országgyûlés teljes ülés keretében vitanapot tervez az európai integráció egyes kérdéseirõl, amelyhez a Kormány is kész hozzájárulni.

A kormányzati szervek mindezeken túl a napi együttmûködés gyakorlatának megfelelõen, rendszeresen megküldött háttéranyagokkal, tájékoztatókkal, tárgyalási tematika-javaslatokkal járultak hozzá az Országgyûlés elnöki, alelnöki, bizottsági elnöki és egyéb vezetõi szintû delegációi külföldi tárgyalásainak, illetõleg a Magyarországra érkezõ Európai Parlament-i, tagállami és a tagjelölt országok parlamenti delegációi látogatásainak elõkészítéséhez, elõmozdította az EU-Magyarország Társulási Parlamenti Bizottság keretében folytatott együttmûködést. Az utóbbi kapcsán az EU partnerek kedvezõen értékelték azt, hogy a magyar Kormány a csatlakozási tárgyalásokon képviselt álláspontját az Országgyûléssel együttmûködésben, annak aktív támogatása mellett dolgozta ki.

A törvényhozással való rendszeres kapcsolattartást a Kormány egyértelmûen pozitívnak értékeli és ezt a gyakorlatot a jövõben is folytatni kívánja.

A csatlakozási felkészülés folyamatában a Kormány különös figyelmet fordít a szociális partnerek bevonására, melynek érdekében egy többszintû konzultációs mechanizmus került kialakításra.

A magas szintû politikai konzultáció keretében a csatlakozási tárgyalások fordulópontjain az integrációval összefüggõ általános, nagy horderejû kérdések felvetéséhez a külügyminiszter és a meghatározó érdekképviseleti, szakmai szervezetek vezetõinek rendszeres találkozói teremtenek fórumot.

A konkrét szakmai kérdésekkel kapcsolatos felvetések érvényesítésére létrejöttek a tárgyalási fejezetekért felelõs minisztériumi szakértõi munkacsoportokra épülõ konzultációs mechanizmus keretfeltételei. A tárgyalási menetrendet, a tárgyalási folyamatban részt vevõ minisztériumi szakértõi munkacsoportok listáját, továbbá a Bizottságtól érkezõ közösségi joganyagot a Külügyminisztérium folyamatosan továbbítja a szociális partnerek képviselõinek és a kamaráknak, annak érdekében, hogy a témát érintõ észrevételeiket a szakmailag illetékes munkacsoportnak jelezhessék. Az átvilágítási fejezetekre vonatkozó kormány-elõterjesztésekkel összefüggésben a szakmai és érdekképviseleti szervekkel folytatandó konzultációról kormányhatározat külön rendelkezik.

A szociális partnerek integrációs felkészülését a Külügyminisztérium saját eszközeivel is támogatja. A közvélemény-felkészítési program támogatási céljai között az érdekképviseleti szervek és a kamarák kiemelt helyen szerepelnek, legtöbbjükkel támogatási szerzõdéses kapcsolat jött létre. A csatlakozási tárgyalások elõrehaladásával külön figyelem fordult a kapcsolattartásra, az érdekképviseleti szervezetekkel való együttmûködésre. A közvélemény-felkészítési program részeként 1999 elején egy 14 millió Ft-os keretösszeg elkülönítésére került sor a munkaadói és a munkavállalói oldal támogatására. A támogatás felhasználásának feltétele az, hogy a munkavállalók és a munkaadók az adott oldal szervezeteinek megállapodásán alapuló, életképes, az uniós felkészülést szolgáló projekteket dolgozzanak ki. A keretösszeg felajánlásával fel kívánjuk hívni az érdekképviselet szereplõinek figyelmét az uniós tagságra történõ közös felkészülés fontosságára.

A Kormány az Európai Unióval folytatott kül- és biztonságpolitikai (CFSP) együttmûködést változatlanul az integrációra való felkészülés egyik fontos elemének, hasznos segédeszközének tekinti. A Magyarország és az Unió közötti politikai párbeszéd részeként 1994 óta intézményesült CFSP együttmûködés változatlan módon, alapvetõen az uniós szinten már elfogadott politikákhoz, döntésekhez történõ igazodásra adott lehetõséget (pl. a koszovói válság esetén), s - kevés kivételtõl eltekintve - továbbra sem terjedt ki a politikaformáló szakaszra. Az együttmûködés változatlanul a politikai igazgatói és európai levelezõi találkozók, CFSP-munkacsoportok, a felajánlott uniós külpolitikai akciókhoz történõ csatlakozások, illetõleg a harmadik országokban és nemzetközi szervezeteknél akkreditált diplomáciai képviseletek kapcsolatrendszerében valósul meg.

Az együttmûködés elmélyítésének irányába hat, hogy 1998 októberében döntés született arról, hogy ez év márciusában létrejön az EU Tanács brüsszeli Fõtitkárságát és a társult országok Külügyminisztériumait közvetlenül összekötõ CFSP kommunikációs rendszer. Ezen keresztül a kül- és biztonságpolitikai együttmûködés fejlesztésére, a tagság idõpontjától megvalósuló együttmûködési követelmények jobb megismerésére lehet számítani.

1998-ban folytatódott a közvélemény uniós tagságra való felkészítését célzó kormányzati Közvélemény-felkészítési Program megvalósítása, melynek végrehajtását a külügyminiszter felügyeli a Közvélemény-felkészítési Munkabizottságon keresztül.

A program végrehajtásához 1998-ban is két pénzügyi forrás állt rendelkezésre: a költségvetés 1998-ra 238,66 M Ft-ot biztosított, míg a PHARE forrásokból 1997-ben és 1998-ban hozzávetõlegesen 794 ezer ECU jutott erre a célra.

A rendelkezésre álló források felhasználása - az elõzõ évekhez hasonlóan - tavaly is a projekt-finanszírozás elve szerint történt. Ennek megfelelõen a minisztérium továbbra sem intézményeket, szervezeteket, hanem - a közvélemény, illetve meghatározott célcsoportok (vidéki társadalom, ifjúság, pedagógusok, újságírók, vállalkozók) tájékoztatását célzó - konkrét, részletesen kidolgozott elképzeléseket támogatott.

A program 1998. évi végrehajtásának alapjául a közvélemény integrációs ismereteit, hozzáállását vizsgáló - 1997-es - közvélemény-kutatási eredmények, a végrehajtott projektek tapasztalatai, valamint az integrációs folyamat, belsõ felkészülésünk menete, elõrehaladása szolgáltak.

A nyomtatott sajtóorgánumokkal történõ együttmûködések folytatása mellett - az elõzõ évekhez hasonlóan - a Külügyminisztérium 1998-ban is támogatta számos integrációs témájú kötet megjelenését. E támogatásokon túl az elmúlt évben három új taggal bõvült a minisztérium saját kiadványsorozata ("Engem is érint").

Folytatódott az együttmûködés az elektronikus médiumokkal, melynek keretében a Magyar Televízió - a korábban indított két integrációs mûsor mellett - 1998 õszén két új produkció sugárzását kezdte meg.

A Közvélemény-felkészítési Program végrehajtása során az elmúlt évben kiemelt hangsúlyt kapott a regionalitás elvének érvényesítése. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozással összefüggõ információk helyi/regionális terjesztése, a helyi információ-igények széleskörû, komplex kielégítése regionális napilapok integrációs mellékletein, nem-kormányzati szervezetek rendezvényein és kiadványain, valamint a - fokozatosan kiépülõ - megyei Európai Információs Pontokon keresztül valósult meg.

A Program keretében 1998-ban másodízben hirdetett a minisztérium nyilvános pályázatot nem-kormányzati szervezetek számára. A pályázaton nyertes civil szervezetekkel való együttmûködés eredményeképpen ez év során közel száz európai integrációs témájú rendezvény valósul meg szerte az országban.

A csatlakozással összefüggõ helyi információ-igények széles körû kielégítésének céljával kezdõdött meg 1998-ban a megyei Európai Információs Pontok (EIP) hálózatának kiépítése is.

A civil szférával való intenzív együttmûködéssel, valamint a megyei önkormányzatok által felvállalt EIP-k kiépítésével a koncepciózus közvélemény-felkészítés az elmúlt évben mind inkább társadalmivá, egyszersmind helyivé vált, ezzel biztosítva azt, hogy a megfelelõ európai integrációs ismeretek, információk eljussanak a közvélemény adott csoportjaihoz, illetve az egyes állampolgárokhoz.

A Magyarország és az Európai Unió közötti érdemi csatlakozási tárgyalások megkezdése idõszerûvé, egyszersmind elengedhetetlenné teszi, hogy az európai integrációval kapcsolatos kommunikáció - a magyar közvélemény felkészítésén túl - az Európai Unió tagállamai felé is mielõbb kezdõdjék meg.

A Külügyminisztériumban az elmúlt év októberében döntés született a kizárólag az EU jelenlegi tagországaiba és Brüsszelbe irányuló kommunikáció (a továbbiakban külsõ kommunikáció) elindításáról, valamint arról, hogy a konkrét kommunikációs tevékenység megkezdése elõtt a minisztérium külsõ szakértõ(ke)t bízott meg a tevékenység végrehajtásának alapjául szolgáló stratégiai dokumentum elkészítésével.

Az ez év április közepére elkészülõ tanulmány feladata az, hogy meghatározza a külsõ kommunikáció üzeneteit, melyek alapján konkrét projektek indulhatnak el. A tagállamokba és Brüsszelbe irányuló kommunikáció 1999. évi végrehajtásához a költségvetés 133,7 M Ft-os forrást biztosított.

Az elmúlt idõszakban folytatódott a köztisztviselõk integrációs célú szakmai és nyelvi felkészítése. Az integrációs célú képzés elsõsorban az uniós csatlakozási tárgyalások igényeinek megfelelõen szervezõdött. Immár meghaladta az 1100 fõt azon köztisztviselõk száma, akik a különbözõ szakmai (általános és szakterületi ismeretek, tárgyalási gyakorlatok) és idegen-nyelvi képzési programok keretében bõvítették integrációs ismereteiket. A különbözõ képzési projektek megvalósítása során problémaként jelentkezik az, hogy a köztisztviselõk hivatali leterheltségük folytán nem minden esetben tudnak maradéktalanul eleget tenni a részvételi elvárásoknak, ami a képzés hatásfokát is negatívan befolyásolja. Mindemellett továbbra is örvendetes, hogy a közigazgatásban tevékenykedõk körében - a jelentõs munkateher mellett - is rendkívüli érdeklõdés mutatkozik a különbözõ szakmai és idegen-nyelvi képzési lehetõségek iránt. Az elkövetkezõ idõszak hangsúlyos feladata lesz a helyi-önkormányzati szintû közigazgatási szakemberek integrációs képzésének megkezdése.

A brüsszeli igazgatás megismerését szolgálják azok a lehetõségek, amelyeket az Európai Bizottság ajánlott fel a jelölt országok köztisztviselõi számára. Ennek alapján három hónapos szakmai gyakorlaton vehet részt évente 12 magyar szakember a Bizottság valamely fõigazgatóságán, illetve egy hetes felsõ szintû vezetõképzést nyújtanak húsz fõ számára ugyancsak Brüsszelben.

A fenti képzések megvalósítását túlnyomórészt az Unió és tagállamai által nyújtott anyagi és szakmai (pl. az Európai Közigazgatási Intézet, a francia Államigazgatási Fõiskola) támogatás tette lehetõvé. Az integrációs képzésre biztosított hazai költségvetési források elsõsorban társfinanszírozási (pl. terembérleti, oktatásszervezési szolgáltatások, tanulmányutak utazási költségei, stb.) kötelezettségeinket fedezték.

Az elmúlt év végén a Kormány rendeletet alkotott a köztisztviselõk továbbképzésérõl és a közigazgatási vezetõképzésrõl rögzítve azt, hogy e tevékenység szervezéséért és összehangolásáért a belügyminiszter és a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási és területfejlesztési politikai államtitkára felelõs. A rendelet alapján ez év elején megalakult a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium (KTK), amely a belügyminiszter vonatkozó tevékenységét hivatott támogatni. Intézményfejlesztési szempontból ugyancsak említést érdemel, hogy szintén az elmúlt év végén a PHARE Programokat Koordináló tárca nélküli miniszter elnökletével megalakult a PHARE Képzési Programokat Irányító Bizottság. A tárcaközi intézmény célja, hogy meghatározza a PHARE támogatással megvalósuló képzési programok prioritásait és eljárási módozatait, egyeztesse és elõmozdítsa valamennyi képzési vonatkozású PHARE Program végrehajtását a különbözõ képzési érdekek eredményes nemzeti összhangjának megteremtése érdekében. A fenti két intézmény kapcsolódását a BM politikai államtitkárának személye (KTK elnök, illetve Irányító Bizottság ügyvezetõ elnök) biztosítja.

Az integrációs képzés sajátos területeként említhetõ az a - dán anyagi és szakmai támogatás mellett megvalósuló - program, amelynek részeként a közelmúltban 20 magyar országgyûlési képviselõ egy hetes koppenhágai tanulmányút keretében mélyíthette az Európai Unióval kapcsolatos ismereteit. Ezt a programot, kölcsönös szándékok alapján, a jövõben is folytatni kívánjuk.

A jelentésben foglalt, az 1998. évi történésekre és az ez évi feladatokra vonatkozó beszámoló után és annak alapján szükségesnek látszik rövid értékelést adni Magyarország európai integrációjának helyzetérõl és csatlakozási kilátásairól. Az ezzel kapcsolatos legfõbb megállapítások az alábbiak szerint foglalhatók össze:

1. A mikro szintû integrációt, a vállalati kereskedelmi, üzleti és beruházási kapcsolatokat tekintve Magyarország ma már egyértelmûen szorosan kötõdik az Európai Unió gazdaságához. Az áruforgalom döntõ részét a magyar vállalkozások az Unió társaságaival, illetõleg cégeivel bonyolítják és meghatározó a tagállamok jelenléte a magyarországi termelõ és szolgáltató vállalkozásokban.
2. A társulás viszonyait illetõen rögzíthetõ, hogy az Európai Megállapodás rendelkezéseiben foglaltakat mindkét fél teljesítette. Ennek megfelelõen a társulás elsõ ötéves idõszaka sikeresen zárult és 1999. február 1-ével megkezdõdhetett annak második ötéves periódusa is.

Az ipari termékek árucsereforgalma terén, megfelelõen a szerzõdés eredeti elõirányzatainak, a 2000. év végén minden bizonnyal létrejön a szabadkereskedelem a felek között, ami jogi szempontból is az integrálódás elsõ lépcsõfoka. A magyar ipari termékek jelenleg már kereskedelmi akadályoktól mentesen juthatnak az Unió egységes belsõ piacára.

A társulás a vállalkozások letelepedése tekintetében is létrehozta az egyébként a tagságra jellemzõ állapotot. Néhány szolgáltatás kivételével a vállalatok és természetes személyek kölcsönös gazdasági célú letelepedése a nemzeti elbánás alapján valósulhat meg.

Az Európai Megállapodás egyéb, többnyire keretjelleggel megfogalmazott rendelkezései tekintetében megállapítható, hogy azokra már sokkal inkább a tagság, illetõleg a csatlakozásra való felkészülés és a csatlakozási tárgyalások szabják meg a konkrétan teljesítendõ feladatokat.

3. A tagság iránti erõfeszítéseink, valamint a csatlakozási tárgyalások jogi kereteit, illetõleg a megteendõ lépéseket a jelentés III. része mutatta be.