A Magyar Köztársaság
Kormánya

J/2488.

J/653.
számú
JELENTÉS

a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint általában Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációjának helyzetérõl

Budapest, 2000. március

A 10/1993. (III. 5.) OGY számú határozat elõírta, hogy a Kormány minden év március 31-ig írásban tájékoztassa az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint általában Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációjának helyzetérõl.

A Kormány legutóbbi beszámolóját 1999 márciusában nyújtotta be. Az 1998. évrõl szóló jelentés már tényként rögzíthette, hogy - miközben a két fél közötti kapcsolatok szerzõdéses jogi alapja az Európai Megállapodás maradt - megkezdõdtek Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozását célzó tárgyalások.

Integrálódásunk folyamatában 1999-ben természetesen az volt a jellemzõ és meghatározó, hogy erõfeszítéseink zömmel a csatlakozási tárgyalásokra és a tagságra való célirányos felkészüléshez kapcsolódtak. A társulási kötelezettségek teljesítése, illetõleg a társulás keretében folytatott együttmûködés ez utóbbiak részét képezte.

A hivatkozott országgyûlési határozat alapján elkészített jelen beszámoló alapvetõ célja, hogy - a fentiekben vázolt helyzetbõl kiindulva - ismertesse Magyarország Európai Unióhoz történõ integrációs folyamatában az elmúlt egy évben elért elõrehaladást. A jelentés önálló fejezetekben kitér az Európai Megállapodás végrehajtására, a csatlakozási tárgyalásokra, valamint az elõcsatlakozási-felkészülési folyamat helyzetére. Az európai integrációra való felkészülés egyéb fontos kérdései között összefoglalja az európai integráció terén az Országgyûléshez fûzõdõ kapcsolatokat, érinti a szociális partnerekkel való integrációs együttmûködést, az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretében folyó együttmûködéshez való kapcsolódásunkat, a hazai közvéleménynek a tagságra való felkészítését, az Európai Unió tagállamai irányába folytatandó kommunikáció, valamint a köztisztviselõk képzésének lényegi elemeit. Záró részében a jelentés összefoglaló értékelést ad integrációnk helyzetérõl és a csatlakozási kilátásokról.

* * *

Az Európai Megállapodás alkalmazásának és végrehajtásának legfontosabb elemei 1999-ben a következõkben foglalhatók össze:

1. A társulás második szakaszába történõ átmenet

Az Európai Megállapodás 6. Cikke tíz éves átmeneti idõszakot irányzott elõ, amely két, elvileg öt évig tartó egymást követõ szakaszból áll. Az Európai Megállapodás hatálybalépésétõl számított elsõ szakasz 1999. január 31-én véget ért. A Kormány egyetértett a második szakaszba való átlépéssel és felhatalmazta a külügyminisztert, hogy a vonatkozó Társulási Tanácsi határozat létrehozását mielõbb kezdeményezze. Az Európai Bizottság errõl szóló javaslatát jelenleg tárgyalják a tagországok. A Társulási Tanács vonatkozó határozata várhatóan 2000. I. félévében megszületik.

2.1. Az Európai Közösség Magyarország legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere. Az 1999. év végi adatok szerint az Európai Közösségbe irányuló kivitel 19 068 milliárd USD-t, az Európai Közösségbõl származó behozatal 18 049 milliárd USD-t tett ki. Ez a kivitel esetében 13,6%-os, a behozatal tekintetében pedig 9,5 %-os növekedést jelent az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva. Mindezek eredményeként a Közösség részaránya a teljes magyar kivitelbõl 76,2%-ot, míg a behozatalból 64,4%-ot tett ki. A Közösséggel folytatott kereskedelem 1999-ben 1 019,2 millió USD-s aktívumot mutatott. A közösségi cégek és pénzügyi intézetek továbbra is a legfontosabb beruházók Magyarországon, õk rendelkeznek a közvetlen külföldi beruházások - mintegy 21 milliárd USD - több mint 60%-ával.

2.2. Összhangban az Európai Megállapodás elõírásaival, Magyarország 1999. január 1-jén az alapvám 30 %-ára, 2000. január 1-jén pedig annak 15 %-ára csökkentette azokat az importvámokat, amelyek a Közösségbõl származó, az Európai Megállapodás V. Mellékletében felsorolt termékekre vonatkoznak.

2.3. Magyarország 1998 márciusában javasolta a Bizottságnak az Európai Megállapodás mezõgazdasági és élelmiszeripari kereskedelmi részének továbbfejlesztését. Kezdeményezésünk alapján a Közösség széleskörû mezõgazdasági liberalizációt indítványoz, melynek lényege, hogy az alacsony vámterhû termékcsoportoknál kölcsönösen 0% vám kerüljön bevezetésre. Mindemellett a konzultációk során kialakulóban lévõ javaslatok értelmében egyes érzékeny termékcsoportoknál kvóták keretében a vámok 0%-ra csökkennének és a két fél nem alkalmazna exporttámogatást, valamint a feldolgozott termékek esetében kereskedelmi könnyítések válnának lehetõvé.

2.4. A Bizottság az elmúlt évben több alkalommal kifogásolta, hogy Magyarországon a borpárlatokra és a gyümölcspárlatokra alacsonyabb jövedéki adótétel vonatkozik, mint más égetett szeszesitalokra. Ennek kapcsán jeleztük, hogy már eddig is számos lépés történt a különféle termékek eltérõ adóztatásának megszüntetésére, azonban azok egységesítése fokozatosan fog megtörténni. Magyarország szándéka, hogy a létezõ különbségeket fokozatosan minimálisra, majd legkésõbb a csatlakozás idõpontjára nullára csökkentse.

2.5. A borkereskedelmi megállapodás 2000-re is meghosszabbításra került, ebben - a megnövelt kontingensen belül - kölcsönösen 0% vám került megállapításra.

2.6. Az Európai Bizottság 1998. júliusában antidömping vizsgálatot indított a magyar származású sodort kötél, huzal- és kábeltermékek ellen. A vizsgálat lezárását követõen a Tanács 1796/99/EK rendelete határozott arról, hogy elfogadja az érintett magyar termelõk vállalását. A szóban forgó árkötelezettség-vállalás mértéke lehetõvé teszi a kivitel folytatását, és ezzel biztosítja a termelõi mûködõképesség fenntartását.

Az Európai Megállapodás Magyarországnak az Európai Közösségbe történõ fokozatos integrációját szükségszerûen csak az áruk szabad mozgását illetõen szabályozhatta kellõ részletességgel. Valójában ebben a részben is kizárólag azok a rendelkezések teljes körûek, amelyek 2001-re az ipari termékek szabad kereskedelmét irányozzák elõ.

A Közösség alapját adó további gazdasági szabadságokhoz, valamint a közösségi gazdasági politikákhoz közelebb vivõ egyéb társulási szabályok tekintetében az Európai Megállapodás alapvetõen keretjellegû. Következésképpen a Megállapodásnak az integrálódásunkat célzó a III-VI. Címben lefektetett rendelkezései ma már döntõen a csatlakozásra való felkészülésünk keretében hatályosulnak, amennyiben ezek elsõsorban a magyar féltõl igényelnek erõfeszítést. Viszonylag ritka az olyan helyzet, ami a társulási szerzõdésben lefektetett elvekhez és szabályokhoz képest a felek viszonyában, gazdasági együttmûködésében a Megállapodás továbbfejlesztését, kiegészítõ jogok és kötelezettségek lefektetését igényli.

Mindezek figyelembevételével az itt tárgyalt körben a kiemelendõ tények 1999-ben az alábbiak voltak:

3.1. Az Európai Megállapodás a közlekedési szolgáltatások fokozatos liberalizálása és piacra jutási feltételeinek javítása érdekében elõirányozta a légügyi és szárazföldi fuvarozási megállapodások kidolgozását. A fentiek teljesítésének érdekében 1999-ben a következõ lépések történtek:

• Az Európai Bizottság és magyar Kormány szakértõi parafálták a közúti árufuvarozás meghatározott feltételeinek megteremtésérõl és a kombinált fuvarozás elõsegítésérõl szóló megállapodást, ami a tranzit engedélyek kölcsönös cseréjét eredményezte, ezáltal javulnak az osztrák és az olasz tranzit árufuvarozás feltételei.
• Az elmúlt év során szakértõi szinten tovább folytak a különjárati autóbusz személyszállításról szóló, valamint az egységes európai légtér kialakítását célzó tárgyalások. Ez utóbbi az Európai Unió tagállamai, a társult országok, Izland és Norvégia között az egységes szabályozáson alapuló légi közlekedési piac létrehozását célozza.

3.2. Az Európai Megállapodás versenyjogi rendelkezéseinek alkalmazására a Megállapodás végrehajtási szabályok létrehozását irányozta elõ. Ez a vállalati versenyjog tekintetében a Társulási Tanács által elfogadott 2/96. számú határozattal jött létre.

Az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI.25.) AB határozatában megállapította, hogy a vállalati versenyjog végrehajtási szabályait tartalmazó Társulási Tanácsi határozatot kihirdetõ 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet egyes pontjai alkotmányellenesek, azonban az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt 1999. december 31. napjáig felfüggesztette. Az alkotmányellenesség kiküszöbölése érdekében az Európai Megállapodás által létrehozott intézményrendszer keretében a Kormány kezdeményezte a Társulási Tanács határozatának módosítását. A tárgyalások eredményeképpen a kompromisszumos megoldás körvonalai kirajzolódtak. Tekintettel azonban a döntéshozatali folyamat összetettségére, a Társulási Tanács határozatának az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI.25.) AB határozatával összhangban lévõ módosításra várhatóan 2000 folyamán kerül sor.

3.3. Az Európai Megállapodás 2. sz. Jegyzõkönyve értelmében Magyarország a Megállapodás hatályba lépését követõ 5 éven keresztül szerkezetátalakítási célra a Jegyzõkönyvben rögzített feltételek mellett állami támogatást nyújthatott az acélipari vállalatoknak. Az átmeneti idõszak 5 éve 1996. december 31-én lejárt. Mivel addig a szükséges szerkezetátalakítást csak részben lehetett megvalósítani, Magyarország hivatalosan is kérte a türelmi idõszak 2002-ig történõ meghosszabbítását.

A Bizottság a türelmi idõszak meghosszabbítását a magyar acélipar 2005-ig szóló - többször módosított feltételek alapján elkészítendõ - szerkezetátalakítási programjának elkészítéséhez kötötte. A Kormány a 2370/1999. (XII.27.) számú határozatával elfogadta az acélipari szerkezetátalakítási programot, és azt az Európai Bizottság részére átadta.

3.4. Az Európai Megállapodás 73. Cikkével összhangban a Megfelelõség Értékelés és Ipari Termékek Elfogadásáról szóló Jegyzõkönyv (PECA) létrehozásáról 1999. október 14-15-én Budapesten tartott megbeszéléseken a Közösség által átadott tervezet megvitatására, kiegészítésére és - szakértõi szinten - lezárására került sor. A PECA az Európai Megállapodás kiegészítõ jegyzõkönyveként kerülne aláírásra, elõreláthatólag ebben az évben. Ez a megállapodás létrejötte esetén a szektorális mellékletek által érintett témakörökben elõsegítené a nem vámjellegû akadályok lebontását és ezáltal a kétoldalú áruforgalom további növekedését.

Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozóján született döntés arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép- és kelet-európai országok is csatlakozhatnak. Magyarország részvételének feltételeit az Európai Megállapodáshoz kapcsolódó 1995. júliusában aláírt Kiegészítõ Jegyzõkönyv tartalmazza. A programcsatlakozás költségeit Magyarország viseli, azonban a PHARE programból folyósítható a befizetési kötelezettség mintegy 50 %- a.

1999 elsõ félévében befejezõdött az energiahatékonysági (SAVE II) program megnyitásának eljárása. A Közösség speciális helyzetû és megkülönböztetett jelentõségû 5. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramjához 1999. augusztus 1-tõl csatlakozhattunk. A tavalyi év során a Leonardo és Socrates oktatási programok, valamint az Ifjúság Európáért program a tagjelölt országok közül Magyarországon sikeresen befejezõdött, és egyben megkezdõdött az újra meghirdetésre kerülõ oktatási és egyéb programokhoz való csatlakozás elõkészülete is.

A programcsatlakozással kapcsolatos, alapvetõen kedvezõ tapasztalataink visszaigazolták a közösségi programok csatlakozási felkészülésben játszott szerepéhez fûzött várakozásainkat. A programok túlnyomó többségében a sikeres magyar pályázatok száma, a résztvevõk köre más társult országokhoz képest kimagasló, és számos esetben közelíti a tagállamok átlagát. Különösen sikeres Magyarország részvétele az 5. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramban, ahol az elsõ év tapasztalatai szerint a részvételi költségeket jóval meghaladó kutatástámogatási forrásokat sikerült visszapályázni.

Az Európai Unió 1999-ben is támogatta Magyarország csatlakozási felkészülését a PHARE program keretében. Folytatódott a korábbi években indított programok megvalósítása, befejezõdött a pénzeszközök felhasználása az 1995. évi keretbõl, megtörtént az 1996. évi keret egészének és az 1997. évi keret nagyobb részének szerzõdésekkel való lekötése. (Ez utóbbi keretbõl az Európai Unió a regionális fejlesztési és a határ-menti együttmûködési programok befejezéséhez - az Európai Bizottság jóváhagyási eljárásának elhúzódása miatt - az 1999 végi határidõt fél évvel meghosszabbította.) A megvalósítás során az évközben felmerült nehézségeket, a korábbi idõszak lemaradásait a kormányzati intézkedések hatására sikerült felszámolni. Hasonló problémákra a jövõben nem számítunk, a felhasználás gyorsulásának feltételei kialakultak.

A Társulási Tanács hatodik ülése 1999. december 7-én került megrendezésre Brüsszelben.

A Társulási Bizottság hetedik ülésére 1999. február 25-én került sor Budapesten.

A Társulási Parlamenti Bizottság tizenegyedik ülése 1999. február 16-18-án Budapesten, tizenkettedik ülése pedig 1999. november 24-25-én Brüsszelben volt.

A Társulási Bizottság albizottságainak struktúrája, és az albizottságok elnevezése 1999. szeptember 1-jétõl megváltozott. Ez a módosulás az egyes albizottságok összevonását, az albizottságok számának csökkenését jelentette, melynek eredményeképpen a jelenlegi albizottsági struktúrában az Európai Megállapodás összetartozó rendelkezéseinek együttes kezelése valósul meg.

1999 folyamán a Társulási Bizottság következõ albizottságai tartottak ülést:

• Közlekedés, Távközlés és Transz-európai Hálózatok Albizottság (1999. május 31-június 1. Budapest);
• Ipari, Kereskedelmi, ESZAK és Fogyasztóvédelmi Albizottság (1999. június 28. Brüsszel);
• Humánerõforrások, Szociális és Audiovizuális-politikai Albizottság (1999. május 12. Brüsszel);
• Regionálisfejlesztés, Foglalkoztatás és Szociálispolitika Albizottság (1999. november 16. Brüsszel);
• Vámügyek, Kábítószer és Pénzmosás Albizottság (1999. december 6. Brüsszel).

2. A Kormány csatlakozási irányelvei

A csatlakozási tárgyalások során képviselendõ alapelveket, fõbb célkitûzéseket és a belsõ felkészülés irányát 1999-ben is a korábbi kormányhatározatok - így a 2084/1998. (IV.8.) Korm., illetõleg a 2211/1998. (IX.30.) Korm. számú határozatok - rögzítették. Ezek alapján a csatlakozási tárgyalások során képviselt elsõdleges szempont az volt, hogy a csatlakozás a legkedvezõbb elérhetõ feltételek mellett valósuljon meg és az átmeneti könnyítésekre irányuló javaslatokat az adott ágazat tényleges szükségletébõl kiindulva a nemzetgazdaság teherbíró képességét figyelembe vételével határozzuk meg.

2. A csatlakozási tárgyalások menete

Már az elmúlt évi beszámoló számot adott arról, hogy a kormányközi konferencia keretei között zajló csatlakozási tárgyalások két szakaszra különülnek el: a közösségi joganyag átvilágítására ("screening") és az "érdemi" tárgyalásokra. Utóbbira miniszteri és helyettesi (fõtárgyalói) szinten egyaránt sor kerül, döntésre a miniszteri szint jogosult.

2.1. A csatlakozási tárgyalások alapvetõ, a magyar jogrendszert az 1998. március 1-én hatályos közösségi joggal összevetõ átvilágítása - egy kivételével - az eredetileg elõirányzott idõpontban, 1999. július 2-án befejezõdött. (A növény-egészségügyi joganyag kétoldalú átvilágítására pótlólagosan, 1999. november 5-én került sor.) Az alapátvilágítás 77, a többi tagjelölttel közös sokoldalú, illetõleg kétoldalú fordulót foglalt magában. Az elmúlt év nyarán - írásos eljárásban - megtörtént az 1998. március 1. és 1999. január 1. között keletkezett közösségi vívmányok alapján történt pótátvilágítása is.

A közösségi joganyag átvilágítása során 31 tárgyalási fejezet közül 29 esetében elõre meghatározott menetrend szerint felmérésre került, hogy a tagjelölt ország a maga teljességében ismeri-e a közösségi vívmányokat és az ebbõl rá háruló kötelezettségeket, illetõleg képes-e azokat a csatlakozás napjától alkalmazni. Az átvilágítási tárgyalások teremtettek lehetõséget arra, hogy azonosításra kerüljenek azok a részterületek, amelyek érdemi tárgyalásokat igénylõ tartalmi kérdéseket vetnek fel.

2.2. A Kormány 1999-ben az elõzetesen meghatározott és a német, illetve a finn elnökséggel egyeztetett menetrend szerint folytatta az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló tárgyalásokat.

1999 tavaszán és õszén helyettesi tárgyalói szinten egyaránt két-két fordulóra került sor (márciusban és áprilisban, illetõleg szeptemberben és októberben). Az 1998. november 10-én megkezdõdött miniszteri szintû érdemi tárgyalásokat 1999-ben két alkalommal, 1999. június 2-án és december 7-én folytatták.

2.3. Magyarország 1999. november végére a költségvetés és az intézmények fejezet kivételével - ahol a tárgyalások csak egy késõbbi idõpontban kezdõdhetnek meg - minden fejezet tekintetében beadta tárgyalási álláspontját az Európai Uniónak, ezzel biztosította annak elõfeltételét, hogy a soros elnökség a tervezett számú fejezetet megnyithassa.

A tavaszi, német elnökségi idõszakban tartott miniszteri forduló eredményeképpen a fejezetek fele megnyitásra került. A finn elnökség 1999. december 7-ei miniszteri fordulóján további nyolc fejezet érdemi tárgyalása kezdõdött meg.

A tárgyalások elõrehaladásának következtében 1999 végére összesen 23 tárgyalási fejezet került a kormányközi konferencia napirendjére.

2.4. Az eddigi tárgyalások eredményeképpen az egyes tárgyalási fejezetek helyzete jelenleg az alábbi kategóriákba sorolható:

1. ideiglenesen, azaz a tárgyalások jelenlegi szakaszában lezárt fejezetek (tudomány és kutatás; oktatás és szakképzés; kis és középvállalkozások; statisztika; iparpolitika; távközlés és információs technológiák; halászat; fogyasztóvédelem; a fogyasztók egészségének védelme; gazdasági és monetáris unió);
2. már tárgyalt, de még le nem zárt fejezetek (kultúra és audiovizuális politika; kül- és biztonságpolitika; vállalati jog; külgazdasági kapcsolatok; vámunió és vámjog; versenyjog; áruk szabad áramlása; szociálpolitika, foglalkoztatás; tõke szabad áramlása; energia; közlekedéspolitika; szolgáltatások szabad áramlása; adózás; környezetvédelem);
3. már átadott tárgyalási állásponttal rendelkezõ, várhatóan a portugál elnökség alatt megnyitásra kerülõ fejezetek (bel- és igazságügyi együttmûködés; mezõgazdaság; személyek szabad áramlása; regionális politika, strukturális eszközök koordinációja; pénzügyi ellenõrzés).

Az utolsó négy magyar tárgyalási álláspont 1999. november végi átadásával az érdemi tárgyalások végérvényesen eljutottak a második fázisba. Ezt a szakaszt alapvetõen az jellemzi, hogy az Európai Unió saját tárgyalási témáit még nem tárja fel, érdemben csak a tagjelölt tárgyalási álláspontját vizsgálja, azzal összefüggésben megfogalmazott ún. közös álláspontban kér kiegészítõ tájékoztatást, illetõleg tesz konkrét megállapításokat. Elsõsorban a nagy számú kiegészítõ információ kérése jellemzõ erre a szakaszra, ami miatt a tárgyalásokat jelenleg az írásos jelleg uralja.

A 2000. év elsõ félévében mindenképpen az itt tárgyalt szakasz folytatódik majd, sõt várható, hogy a félév végén megnyíló témákban az adott magyar tárgyalási álláspont vizsgálata és elemzése áthúzódik a második félévre.

2. A felkészülés alapvetõ céljai, stratégiája és dokumentumai

A Kormány integrációs stratégiáját ezen belül a csatlakozási tárgyalások során képviselendõ alapelveket, célkitûzéseket a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat, valamint a 2218/1998. (IX. 30.) Korm. határozat fogalmazta meg.

A felkészülési idõszakban alapvetõ követelmény az Európai Unió által meghatározott, illetve a tárgyalásokon egyeztetett, a tagsághoz szükséges politikai és gazdasági feltételek teljesítése, valamint a tagságból eredõ kötelezettségek vállalása képességének megteremtése. Ebben a körben jelentõségénél fogva kiemelendõ a fenntartható gazdasági növekedés, illetõleg a közösségi jogrendszer érvényesülése feltételeinek biztosítása.

További fõ feladat a csatlakozást követõen rendelkezésre álló közösségi, elsõsorban strukturális és kohéziós jellegû támogatások igénybevételéhez szükséges feltételrendszer megteremtése. (Ehhez a PHARE, valamint az Unió által elõirányzott két elõcsatlakozási támogatási alap - az ISPA az infrastrukturális beruházásokra és a SAPARD a mezõgazdasági és területfejlesztési projektekre - hazai fogadásának folyamatban lévõ elõkészületei megfelelõ felkészülésül szolgálnak.)

A fentiek mellett a felkészülés stratégiájának fontos eleme a hazai közvélemény, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok felkészítése a csatlakozásra, a csatlakozás szükséges támogatottságának biztosítása és ezzel párhuzamosan az Európai Unió tagállamainak tájékoztatása a magyar csatlakozás Unión belül várható hatásairól.

Mindezek fényében és az elõcsatlakozási folyamat dokumentumai tükrében 1999 legfõbb történései az alábbiak szerint foglalhatók össze:

2. A felkészülés magyar dokumentumai: a jogharmonizációs program és a Közösségi Vívmányok (acquis communautaire) Átvételének Nemzeti Programja (ANP)

A jogharmonizációs program és az ANP 1999. évre tervezett intézkedéseinek végrehajtásáról a Kormány részére 2000 februárjában beszámoló jelentés készült. A beszámoló megállapította, hogy az elõirányzott feladatok többsége teljesült, azonban több területen jelentõs lemaradások voltak, elsõsorban a jogharmonizációval kapcsolatban. A Kormány határozatot hozott a lemaradások pótlása és a további tervszerû végrehajtás biztosítása érdekében szükséges teendõkrõl.

Az Európai Unió az 1998-ban kialakított Csatlakozási Partnerséget 1999-ben is a felkészülési stratégia egyik alapdokumentumaként kezelte, mivel alapvetõen ez az instrumentum fejezi ki az Unió elvárásait és elsõbbségi igényeit a tagjelölti felkészüléssel szemben.

Az Európai Bizottság 1999. évi jelentése (Regular Report) a Csatlakozási Partnerség teljesítését összességében megfelelõnek értékelte. Az Európai Tanács által 1999. december 6-án jóváhagyott aktualizált program általános céljai és alapelvei nem változtak, az aktualizálás alapvetõen a prioritásokat, azok részletesebb és konkrétabb megfogalmazását érintette.

Továbbra is gondot jelent, hogy a felkészülési feladatok ütemezésénél az Európai Unió nem veszi kellõen figyelembe a csatlakozási tárgyalásokkal való összefüggéseket, továbbá a magyar felkészülési program menetrendjét.

1.3. Az Európai Bizottság éves jelentése

1998-tól kezdõdõen az Európai Bizottság minden év végén jelentést készít az Európai Tanács számára a tagjelölt országoknak a tagság kritériumai teljesítésében tett elõmenetelérõl. E jelentésben a Bizottság javaslatot tehet arra vonatkozóan is, hogy mely tagjelölt országokkal kezdõdjenek meg a csatlakozási tárgyalások.

A Bizottság által 1999-ben készített jelentés a tagjelöltek felkészülésének helyzetérõl Magyarország esetében is értékeli a felkészülési tevékenységet, s megjelöli azokat a területeket, ahol még jelentõsebb intézkedéseket látnak szükségesnek a csatlakozási feltételek teljesítéséhez. A jelentés kiemelten foglalkozik a Csatlakozási Partnerségben megjelölt feltételek teljesítésének helyzetével.

A dokumentum - mely széles körben ismert, és megtalálható többek között a Külügyminisztérium honlapján is - összefoglalja a magyar-EU kapcsolatok helyzetét, értékeli a koppenhágai politikai és gazdasági kritériumok teljesítését, szektorok szerint elemzi a tagságból eredõ kötelezettség vállalása képességének helyzetét, a közösségi vívmányok átvétele adminisztratív kapacitásának fejlettségét és foglalkozik a csatlakozási partnerség és a közösségi vívmányok átvétele magyar nemzeti programjának összhangjával.

A Bizottság megállapítása szerint a magyar-EU kapcsolatokat az Európai Megállapodás korrekt végrehajtása jellemzi és a PHARE segítség fogadásában érdemi erõfeszítések történtek a szerzõdésállomány növelésére, melynek következtében 1999-ben jelentõs javulás következett be.

A jelentés ténymegállapításai megerõsítik a Bizottság korábbi értékelését, miszerint Magyarország teljesíti a csatlakozás politikai kritériumait, hazánkban stabilak a demokrácia és a jogállamiság intézményei. A gazdasági kritériumok teljesítése tekintetében leszögezi, hogy Magyarország mûködõ piacgazdaság, melynek jogi és intézményi struktúrái tovább erõsödtek. Elismerte, hogy Magyarország középtávon képes lesz megfelelni a belsõ piaci verseny kihívásainak. A magyar gazdaság európai beágyazottságát, a magyar-EU gazdasági kapcsolatok intenzitását a legjobbnak értékeli az összes kelet- és közép-európai társult ország között. A tagság eléréséhez szükséges jogi feltételek megteremtése tekintetében a Bizottság az elmúlt év eredményeit vizsgálva Magyarország teljesítményét a legjobbak között értékelte, míg az átvett joganyag tényleges alkalmazásának és az ehhez szükséges intézményrendszer kiépítésének tekintetében elért elõrehaladást Magyarország esetében minõsítette a legfejlettebbnek. Megállapította, hogy a közösségi vívmányok alkalmazásához szükséges adminisztratív és jogi kapacitás hazánkban a legelõrehaladottabb, valamint a megfelelõ intézmények legnagyobb része létrejött és mûködik.

A Kormány értékelése szerint a jelentésben foglaltak - néhány részletkérdés kivételével - objektív képet adnak a felkészülésünk helyzetérõl és a szükséges tennivalókról. A jelentés számunkra összességében kedvezõ, felkészültségünket, a megtett intézkedéseket elismeri, bár azokat nem minden területen tartja elegendõnek.

A Bizottságnak az egyes tagjelölt országokról készült összefoglaló dokumentuma alapján megállapítható, hogy összességében Magyarország kapta a legjobb értékelést. A pozitív értékelések során Magyarország minden kritérium teljesítésében az elsõ vagy az elsõk egyike, a negatív megállapítások esetén pedig Magyarországot - a többi társult országgal ellentétben - az összefoglalóban nem emelik ki specifikus problémával név szerint.

A 2000. évre tervezett intézkedéseket a felkészülési stratégia fõ céljának és alapelemeinek változatlansága miatt a csatlakozási felkészülés magyar dokumentumaiban elõirányzottak szerint szükséges megvalósítani. A 2000. évre e programokban az elõzõ évinél lényegesen több és nagyobb súlyú feladat megvalósítása szerepel. A felkészülés megfelelõ ütemû folytatása ez évben is kiemelten fontos, mivel az Európai Unió a bõvítés idõpontjának meghatározásával és a bõvítés elsõ körének kialakításával kapcsolatos álláspontja mérlegelésénél a tagjelöltek teljesítményét, a vállalások teljesítését különös figyelemmel kíséri.

2. . Politikai kritériumok

Magyarország a közrend és a közbiztonság védelmét a demokrácia és a jogállamiság fontos elemének tekinti. A Kormány a korrupció hatékony megelõzését és a szervezett bûnözés elleni küzdelmet kiemelt prioritásként kezeli, ezért az 1999-ben tett jelentõs jogalkotási munkálatok után 2000-ben ismételten a büntetõtörvénykönyv módosítását tervezi.

A Kormány a roma lakosság élethelyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagot fogadott el 1999 során. A 2000. év elsõdleges feladata az oktatás és a kultúra, a foglalkoztatás, az agrárgazdaság, a szociális ügyek, az egészségügy, a lakásügy, a térségi feladatok, a diszkrimináció-ellenes küzdelem, valamint a tömegkommunikáció területén megvalósítandó feladatok végrehajtása és a végrehajtáshoz szükséges többletforrások biztosítása.

2. Gazdasági kritériumok

A gazdaságpolitika alapvetõ célja továbbra is a makrogazdasági, a pénzügyi stabilitás fenntartása, illetõleg az Európai Unió tagállamainak gazdaságaihoz közelítõ fenntartható növekedés biztosítása. A gazdasági reformok terén az államháztartási reform folytatásának ez évi elkészítése, továbbá az egészségügyi reform kidolgozása kiemelt feladat.

2. Képesség a tagsággal járó követelmények teljesítésére

A lezárult átvilágítások során, a csatlakozási folyamat érdemi tárgyalásai alkalmával, továbbá a társulás intézményeiben a magyar Kormány már jelezte, hogy a csatlakozási felkészülés keretében az egyes közösségi jogszabályok harmonizációja, valamint az ezekkel kapcsolatos intézményfejlesztés milyen ütemezéssel valósul meg. A 2000-2001. évre vonatkozó jogharmonizációs program, valamint a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségeken alapulva határozza meg a felkészülési idõszakban teljesítendõ feladatokat, illetõleg az azokhoz rendelt költségvetési kereteket. A belsõ felkészülési programok alapján meghatározott, 2000-ben megvalósítandó jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatok közül kiemelést igényelnek a következõk:

1. Az egységes belsõ piacon való részvételhez szükséges felkészülés terén:

A jogharmonizációs programnak megfelelõen ez évben tervezett legfontosabb tennivalók a következõk: az áruk szabad áramlásának biztosítása területén számos alacsonyabb szintû jogszabály, jellemzõen miniszteri rendeletek megalkotása; a CEN- és a CENELEC tagság céljából az európai szabványok 80%-os bevezetettségi szintjének elérése; a kémiai biztonságról szóló törvény elfogadása; a szolgáltatások szabad áramlásának területén többek között új számviteli törvény elfogadása, a hitelintézeti, a befektetési alapokról szóló törvény módosítása; az állami támogatásokra vonatkozó szabályozások fokozatos közelítése a közösségi szabályokhoz.

Az intézményfejlesztési intézkedések közül kiemelendõk az áruk és szolgáltatások szabad áramlása fejezetek tekintetében a vizsgáló, ellenõrzõ, tanúsító és felügyelõ intézmények kapacitásának növelése, létszámfejlesztés, berendezések korszerûsítése; a személyek szabad áramlása fejezet szabályainak biztosításához a meglévõ intézmények fejlesztése, a migráns munkások szociális biztonságának biztosítása érdekében.

2. Távközlés

A hírközlési törvény idei elfogadását követõen a jogharmonizációs programnak megfelelõen több alacsonyabb szintû közösségi szabály harmonizációja tervezett.

Az intézményfejlesztés területén a magyar vállalásnak megfelelõ tulajdonosi és szabályozói funkció szétválasztásának megvalósításához, a közösségi szabályokban megfogalmazott minõségi követelményeknek való megfeleléshez számos projekt folyamatos végrehajtása szükséges. Intézményfejlesztés tekintetében szükséges továbbá a szakminisztérium (KHVM) személyi bõvítése, a hatóság (Hírközlési Fõfelügyelet) szervezeti és infrastrukturális átalakítása, valamint a független megfelelõség-tanúsító intézmény kialakításának befejezése.

3. Statisztika

Jogharmonizáció: a statisztikáról szóló törvény módosítása, a 2000. évben megvalósuló általános mezõgazdasági összeírás végrehajtásának megerõsítése.

Intézményfejlesztés: a gazdasági ágakat érintõ integrált évközi, éves és több évenkénti megfigyelési rendszer kialakítása, fejlesztése.

4. Szektorpolitikák

Agrárgazdaság

Jogharmonizációs program értelmében 2000. évi feladat a növényvédelemrõl szóló törvény elfogadása.

Az intézményfejlesztés tekintetében kiemelkedõ feladat a SAPARD keretében rendelkezésre álló források felhasználásához szükséges intézményrendszer kiépítése; a növényi és állategészségügyi szolgáltatások fejlesztése a határállomásokon; a földnyilvántartás, a statisztikai és piaci információs rendszer, az élelmiszer ellenõrzési és minõségbiztosítási, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó, a fogyasztók és a környezetvédelem érdekeinek is megfelelõ törzskönyvezési rendszer továbbfejlesztése.

Gazdaságfejlesztés: a közös agrárpolitika mûködéséhez szükséges feltételek biztosítása a termelõi szervezetek támogatásával, az élelmiszergazdaság szerkezetátalakításának támogatása, az agrár környezetvédelem fejlesztése, a minõség-ellenõrzés és minõségbiztosítás javítása a tejtermelésben.

Közlekedés

Jogharmonizáció: az egységes személyszállítási törvény elõkészítése és a víziközlekedésrõl szóló törvény elfogadása, a közúti jármûvekre vonatkozó mûszaki követelmények teljes körû harmonizálása.

Gazdaságfejlesztés: az országos közúthálózat fejlesztése a közösségi szabályoknak való megfelelés érdekében.

5. Gazdasági és szociális kohézió

A struktúrapolitika pénzügyi eszközeinek koordinációja, a regionális tervezésnek és programfinanszírozásnak a gördülõ költségvetési tervezet folyamatába történõ beillesztése érdekében a hatályos szabályozást módosítani kell.

A foglalkoztatási és szociális ügyek területén több törvény és alacsonyabb szintû jogszabály módosítása szükséges, elsõsorban a munkajog, a népegészségügy, a munkahelyi egészség és biztonság területein.

Intézményfejlesztés: a közös szociális politika végrehajtásához szükséges intézményrendszer fejlesztése, kapacitásfejlesztés, a népegészségügyi intézményeknél (ÁNTSZ, OMMF).

6. Környezetvédelem

Jogharmonizáció: elsõdleges az elmúlt évi elmaradások teljesítése, valamint a levegõminõség, a hulladékgazdálkodás, a vízminõség és az ipari szennyezés ellenõrzése és a kockázatkezelés területén törvények és alacsonyabb szintû jogszabályok módosítása vagy megalkotása.

Intézményfejlesztés: a környezetvédelmi felügyelõségek kapacitásának erõsítése, létszámfejlesztés, berendezések korszerûsítése.

Gazdaságfejlesztés: a közösségi követelményeknek való megfelelés biztosítása, a szennyvízkezelés, a levegõtisztaság-védelem, a hulladékkezelés területén az állami és a magánszférában egyaránt.

7. Gazdasági és Monetáris Unió

Jogharmonizáció: a Nemzeti Bankról szóló törvény és a Lakástakarékpénztárakról szóló törvény módosítása.

8. Bel- és igazságügyi együttmûködés

Jogharmonizáció: a menekült ügyet és a migrációt érintõ jogszabályok harmonizációjának megvalósítása.

Intézményfejlesztés: a határellenõrzés erõsítése érdekében létszámnövelés a határõrségnél, valamint a menedékjoggal és a migrációval foglalkozó szerveknél, illetõleg mindezek technikai, infrastrukturális és informatikai fejlesztése, az EUROPOL-lal való együttmûködés erõsítése, fejlesztések a rendõri- és a vámszerveknél a szervezett bûnözés - ezen belül a szervezett gazdasági bûnözés, a kábítószerrel való visszaélések -, valamint a terrorizmus elleni harc fokozása érdekében.

9. Vámrendszer

1. Együttmûködés az Országgyûléssel

A felkészülés és a csatlakozási tárgyalások folyamatában a Kormány a társadalom és a parlamentben képviselt pártok széleskörû egyetértésére támaszkodik. A folyamatos párbeszéd kiemelkedõ eleme az Országgyûléssel és annak szakbizottságaival való rendszeres kapcsolat.

A Kormány - az Országgyûlés határozata alapján - minden év március 31-ig írásban beszámol a törvényhozásnak az Európai Megállapodás végrehajtásáról és az integráció általános állapotáról, ide értve különösen a csatlakozási tárgyalások helyzetét. Rendszeresen írásos tájékoztatást ad az Országgyûlés elnöke, az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága, valamint a Külügyi Bizottság részére a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl, továbbá átadja a benyújtott tárgyalási álláspontokat.

Mindezeken túlmenõen a Külügyminisztérium rendszeresen tájékoztatja a Parlamentet és annak szakbizottságait az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatáról, lényeges eseményeirõl, így

• a miniszteri tárgyalási fordulókról,
• a tárgyalási álláspontok tartalmáról (a bel- és igazságügyi együttmûködés esetében elõzetes konzultációra is sor került),
• az átvilágítási fordulókról.

Az 1999-es év folyamán a külügyminiszter nyolc alkalommal, az Integrációs Államtitkárság (IÁT) vezetõje hat alkalommal, a fõtárgyaló egy alkalommal, az IÁT helyettes vezetõi szintén egy-egy alkalommal nyújtottak tájékoztatást a csatlakozási folyamat egyes állomásairól az illetékes szakbizottság részére.

Hasonlóan az elõzõ évek gyakorlatához a szakminisztériumok 1999-ben is rendszeresen tájékoztatták a parlamenti szakbizottságokat és az Európai Integrációs Ügyek Bizottságát a csatlakozási felkészüléshez és a csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódó, egyes szakterületeket érintõ kérdésekrõl.

Új kezdeményezésként 1999. szeptember 29-én elõször került sor parlamenti EU-vitanap megrendezésére, amelynek elõkészítése során a KÜM IÁT részletes háttéranyag csomagot állított össze az országgyûlési képviselõk részére. Hasonlóra a külügyminiszter, valamint a KÜM IÁT ez év szeptemberében is készen áll.

Az Országgyûlés és a Kormány közötti eddigi rendszeres és folyamatos együttmûködés 2000. januárjától új elemmel bõvült. A külügyminiszter és a hat parlamenti párt frakciójának vezetõje, az Országgyûlés elnökének, a Külügyi Bizottságnak és az Európai Ügyek Integrációs Bizottságának bevonásával havonta (illetõleg a késõbbiekben igény szerint gyakrabban) konzultációt tart a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseirõl, a jogalkotási folyamat feladatairól.

A tagságra történõ felkészülés és a csatlakozás össztársadalmi feladatának végrehajtása érdekében a Kormány különös figyelmet fordít a szociális partnerek bevonására. Hatékony közremûködésük elõsegítésére, a korábban kialakított konzultációs mechanizmus intézményesítéseként 1999. június 30-án megalakult az Európai Integrációs Tanács (EIT).

Alapszabálya értelmében az EIT feladata az integrációs felkészülés, a csatlakozás, az Európai Unió szociális párbeszédben részt vevõ szervezeteivel folytatandó együttmûködés elõsegítése. Az EIT az érdekek megjelenítésének és a többoldalú információáramlásnak a fóruma annak érdekében, hogy tagjainak az európai integrációval kapcsolatos belföldi és nemzetközi tevékenysége a lehetõ legnagyobb összhangban történjen.

Az EIT tagjai - az Országos Munkaügyi Tanácsban résztvevõ - munkavállalói és munkaadói szervezetek és a köztestületi kamarák. Állandó meghívottak a szociális partnerek nemzetközi és uniós együttmûködését elõsegítõ speciális szervezetei, a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttmûködési Szövetsége (az UNICE társult tagja) és a Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága. A Kormány oldalán a külügyminiszter, és - állandó meghívottként - a társadalmi párbeszédért felelõs Gazdasági Minisztérium államtitkára mellett, a napirendtõl függõen vesznek részt más minisztériumok képviselõi is. Az EIT évente legalább négyszer ülésezik. A konkrét szakmai kérdések megvitatására munkacsoportok alakíthatók. A folyamatos kapcsolattartás érdekében a KÜM Integrációs Államtitkárságán belül EIT Titkárság mûködik.

Eddigi három ülésén az EIT áttekintette a csatlakozási tárgyalások helyzetét, a felkészülés aktuális kérdéseit, az adott idõszak Európai Tanács üléseinek fontos határozatait, továbbá a különbözõ EU támogatási formák - PHARE, ISPA, SAPARD - kiaknázásának lehetõségeit. Az EIT következõ ülésein a stratégiai tárgyalási fejezetek (így a munkaerõ szabad áramlása, mezõgazdaság, stb.) alapvetõ kérdéseit vitatja meg.

Az érdekképviseleti szervezetek csatlakozási felkészülésének elõsegítése az ANP keretében is megfogalmazódott, s a feladat végrehajtása - tananyagkészítés, oktatás, tagállami tapasztalatcsere, stb. formájában - 1999-ben megkezdõdött.

Magyarország társult országként 1994-tõl kapcsolódik az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához. Az együttmûködés keretében rendszeres (félévenkénti) sokoldalú külügyi politikai igazgatói és európai levelezõi megbeszélésekre kerül sor, Magyarország képviselõi bekapcsolódnak az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai munkacsoportjain belül folyó szakértõi konzultációkba, s az Unió meghívására csatlakozhatunk a kül- és biztonságpolitikai tárgyú közös nyilatkozatokhoz, állásfoglalásokhoz és akciókhoz. Az együttmûködés a nemzetközi szervezetekben, illetõleg harmadik országokkal folytatott konzultációkra is kiterjed.

A kül- és biztonságpolitikai együttmûködés folyamatosságát segíti az EU Tanács brüsszeli Fõtitkárságát, illetõleg a társult országok külügyminisztériumait közvetlenül összekötõ zártláncú elektronikus kommunikációs rendszer, amely 1999 decemberétõl folyamatosan üzemel.

Az Unióval eddig folytatott kül- és biztonságpolitikai együttmûködésünk általános jellemzõje, hogy alapvetõen az uniós szinten már elfogadott politikákhoz, döntésekhez történõ igazodásra ad lehetõséget, a politikaformáló szakaszra csak ritkán terjed ki. E téren lényegi változásra várhatóan csupán csatlakozásunkat követõen számíthatunk. Ennek ellenére az együttmûködés már ma is fontos eleme integrációs kapcsolatainknak, mivel intézményes lehetõséget ad a rendszeres kül- és biztonságpolitikai párbeszéd számára és hozzájárul az átveendõ közösségi követelmények megismeréséhez.

Az Európai Unió második pillére, a Közös Európai Biztonsági és Védelmi Politika (KEBVP) formálódása révén a múlt év második felétõl dinamikus fejlõdésnek indult. Miután a folyamat Magyarországot hármas minõségében - NATO-tagként, NYEU társult tagként és az Európai Unió jövendõbeli tagjaként - már a mostani szakaszban is közvetlenül érinti, a magyar diplomácia fokozott hangsúlyt helyez arra, hogy a formálódó KEBVP mind a kialakítandó döntés-elõkészítõi, döntéshozatali, és végrehajtási mechanizmusok, mind pedig a katonai és nem katonai képességek vonatkozásában tekintettel legyen a magyar érdekekre. Ennek megfelelõen Magyarország az elmúlt év novemberében szóban és írásban is a tagállamok tudomására hozta álláspontját, melynek érvényesítésére a megfelelõ fórumokon folyamatosan törekszik.

Az Európai Tanács kölni és helsinki ülésén hozott döntések alapján az Unió a meglévõ fórumok keretében kikéri a társult országok véleményét az Európai Unió intézményrendszerét a bõvítésre felkészítõ kormányközi konferenciáról. A konferencia nyitóülését 2000. február 14-ére összehívó portugál elnökség levélben kérte fel Magyarországot a konferenciára vonatkozó véleményének ismertetésére. A kialakított magyar álláspont hangsúlyozza a szûk napirend, a konferencia 2000-es lezárulása, az eredményeket rögzítõ szerzõdés legkésõbb 2002-ben történõ hatálybalépésének fontosságát. Leszögezi továbbá, hogy a konferencia alatt Magyarország igényt tart a folyamatos tájékoztatásra, illetve véleménye kifejtésének lehetõségére. Az álláspont fõbb elemei az alábbiakban összegezhetõk:

• Magyarország támogatja, hogy minden tagállam egy, a többiekkel azonos jogokkal rendelkezõ bizottsági tagot jelölhessen az Unió végrehajtó szervébe.
• A Tanácsban biztosított szavazatok terén hazánk támogatja egy koherens, változtatást fokozatos bõvítés mellett sem igénylõ rendszer kialakítását, mely a hasonló népességû tagállamoknak azonos számú szavazatot biztosít, a jelenleginél jobban tükrözi a népességi arányokat, de a továbbiakban is biztosítja a kisebb tagállamok érdekeinek érvényesíthetõségét. Mind a tanácsbeli szavazatok újrasúlyozása, mind a kettõs többségi szavazás bevezetése iránt nyitottak vagyunk.
• Magyarország érdeke a hatékony és az Európai Unió gördülékeny mûködését biztosító döntéshozatal kialakítása, amit elõsegíthet a minõsített többségi szavazás kiterjesztése. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a jelenlegi konferencián csak azokra a területekre terjesszék ki ezt a szavazási formát, amelyeken 2000 végéig konszenzus alakítható ki. Az egyhangú döntéshozatal fenntartásával - a polgárok alapvetõ jogait érintõ, az intézményekre vonatkozó és néhány egyéb érzékenynek minõsülõ területen - egyetértünk.

A közvélemény-felkészítési program elsõ, tájékoztató szakasza felkeltette az Európai Unióval és Magyarországnak az Unióhoz történõ csatlakozásával kapcsolatos érdeklõdést és biztosította az általános tájékoztatást, a csatlakozás történelmi-politikai jelentõségének tudatosítását. A magyar társadalom integrációs ismeretei elérték azt a szintet, amely alapul szolgálhat egy minõségileg új tájékoztató szakasz megkezdéséhez. Ez egyrészt véleményformáló, másrészt konkrétabban segíti az egyes társadalmi csoportok, egyének felkészülését a tagságra.

A program végrehajtásához két pénzügyi forrás áll rendelkezésre: költségvetési keret és PHARE források. 1999-ben a költségvetés a program végrehajtására 214,1 M Ft-ot biztosított, 2000-ben azonos nagyságú összegbõl gazdálkodhat a KÜM; míg a PHARE forrásokból 1999-2000-ben közel 3 millió EUR áll rendelkezésre. A két forrás felhasználása egymást kiegészítõ projektekben valósul meg.

A program jelenlegi szakaszának célcsoportjai a széles közvéleményen túl: érdekképviseleti szervezetek, nõk, sajtó, rurális társadalom, fiatalok és pedagógusok, civil szervezetek.

Az információ helyi közvetítésére leginkább az Európai Információs Pontok (EIP) alkalmasak. A megyei információs központok rendszere nagyrészt kiépült: tizenegy EIP már mûködik, a hiányzó nyolc megyei iroda felállítása folyamatban van. Az EIP-k fejlesztésének most következõ állomása a hálózatba szervezésük.

Az Európai Unió bõvítésének folyamata a csatlakozási tárgyalások elõrehaladásával intenzív szakaszába lépett, s így elengedhetetlenül szükséges Magyarország felkészültségének, a felvételünkhöz fûzõdõ kölcsönös érdekeltségnek a tudatosítása, valamint partnereinkben és az érintett országokban felmerülõ kételyek, aggodalmak megválaszolása. Összességében tehát a csatlakozási esélyeinket alátámasztó kép formálását szolgáló hatékony és összehangolt külsõ kommunikációs tevékenység folytatása indokolt.

A cél, amelyet a tagállamokban mûködõ külképviseleteink segítségével kívánunk elérni, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági érettségének, európai értékrendjének, a kölcsönös elõnyöknek (elõny-hátrány-mérleg) a bemutatása, valamint a tagságunkkal összefüggõ aggályok és kételyek hatékony megválaszolása.

A magyar csatlakozási törekvés sorsát befolyásoló döntéshozói kört, illetõleg célcsoportokat - és így közvetve a közvélemény egy részét is - hitelesen kell tájékoztatnunk Magyarország felkészültségérõl, a magyar csatlakozás várható kedvezõ hatásairól. Fel kell mutatnunk azokat az értékeket, amelyekkel - Magyarország belépésével - az Uniót alkotó államok közössége gyarapszik. Ilyen értelemben a külsõ kommunikáció általános üzenetének, érvrendszerének kettõs funkciót kell ellátnia: a tájékoztatást és a meggyõzést.

A stratégia irányítója, a KÜM Integrációs Államtitkársága, kezdeményezõ, több szintû és folyamatos együttmûködést valósít meg kiemelten fontos partnereivel: a Miniszterelnöki Hivatallal, a Gazdasági Minisztériummal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, valamint a politikai, önkormányzati és gazdasági szféra, az érdekvédelmi és civil szervezetek, a tudomány, az oktatás és a kultúra hatékony külkapcsolatokkal rendelkezõ képviselõivel.

A feladat ellátásához 2000-re elõirányzott mintegy 134 millió forintot rendezvények szervezésére, állami- és kormányszintû találkozók, események során felhasználható háttéranyagok, kiadványok készítésére, egyeztetett üzeneteink kommunikálására, külképviseleteink integrációs tartalmú rendezvényeinek támogatására, a KÜM idegen nyelvû integrációs honlapja felállítására és mûködtetésére kívánjuk fordítani.

Az elmúlt években (1996-1999) a minisztériumok és országos fõhatóságok több ezer munkatársa (mintegy 2500 köztisztviselõ) vett részt a csatlakozási tárgyalásokkal összefüggõ integrációs továbbképzõ szakmai és nyelvi programokban, melyekhez a pénzügyi és a tematikai alapot az Európai Unió tagországainak és intézményeinek felajánlásai, a Phare program támogatása, valamint jelentõs mértékben a tárcák és az országos fõhatóságok hozzájárulásai biztosították.

Általános tendenciaként megállapítható, hogy integrációs felkészülésünk elõrehaladásával növekszik az igény elmélyült, szakmaibb, a tárcák, illetõleg a szakterületek egyedi követelményeit inkább szolgáló továbbképzõ programok megrendezésére.

Magyarország regionális politikája szoros összhangban áll európai integrációs törekvéseivel. A jószomszédi viszony, a regionális stabilitás és a béke erõsítése mellett egyik legfontosabb célkitûzés, hogy a különbözõ együttmûködési mechanizmusokon keresztül hozzájáruljunk az Európai Uniót összetartó értékrendszer kiterjesztéséhez, az uniós tagság politikai, gazdasági és jogi követelményeinek mielõbbi átvételéhez a régió országaiban, illetõleg ahhoz, hogy a bõvítés következményeként ne alakuljanak ki új választóvonalak Európában.

Az elmúlt hónapok folyamán Magyarország megerõsítette a fentiekben vázolt regionális szerepét. Ehhez kedvezõ feltételt teremtett az a körülmény, hogy a NATO-tagság és az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalások révén hazánk geopolitikai súlya és tekintélye nõtt.

Magyarország a fenti célkitûzésekkel összhangban vesz részt a közép- és kelet-európai, illetõleg tágabb térségünk regionális együttmûködési tevékenységében (CEFTA, KEK, Visegrádi Együttmûködés, Duna Bizottság, SECI, Royaumont-folyamat, háromoldalú együttmûködések). Részt vállalunk az "új Délkelet-Európa" kialakításában, a térségbeli országok euroatlanti folyamatokba integrálásának elõmozdításában. Aktív szerepet játszunk a délkelet-európai stabilitási folyamatban, a Stabilitási Egyezmény által életre hívott Regionális Kerekasztal, valamint a Munkaasztalok munkájában. Magyarország 2000 elsõ félévében a Demokratizáció és Emberi Jogok Munkaasztal társelnöke.

A regionális politikában elsõbbséget élvez a szomszédainkkal való együttmûködés elmélyítése, s ennek részeként kiemelten a határon túl élõ magyarság érdekeinek védelme. E téren minõségileg új fejezetet nyitott a Magyar Állandó Értekezlet, amely a Kormány és a határokon túli magyarság közötti véleménycserében, így az integrációs kérdések megvitatásában is kulcsszerepet tölt be.

Magyarország az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen is Közép-Európa része marad. Következésképp regionális politikájában kiemelt figyelmet fordít a közép-európai azonosság megerõsítésére, melyben fontos szerep jut az Unió által pénzalapokkal is támogatott határokon átnyúló együttmûködéseknek. Miután Európában hosszú távon a regionális politika legfontosabb szereplõi az ilyen együttmûködési formák - mindenekelõtt az eurorégiók - lesznek, a Kormány megkülönböztetett figyelmet fordít ezek tevékenységére, s nem sértve a civil kezdeményezések önállóságát, kormányzati eszközökkel is igyekszik támogatni õket.

A jelentésben foglalt, az 1999. évi történésekre és az ez évi feladatokra vonatkozó beszámoló után és annak alapján indokolt rövid értékelést adni Magyarország európai integrációjának helyzetérõl és csatlakozási kilátásairól. Az ezzel kapcsolatos legfõbb megállapítások az alábbiak szerint foglalhatók össze:

1. Integrációnk helyzete általában és a társulási megállapodás végrehajtása

1. Magyarország általános integrációját illetõen már a tavalyi beszámolónak is az volt a végkövetkeztetése, hogy a mikro szintû integrációt, a vállalati kereskedelmi, üzleti és beruházási kapcsolatokat tekintve Magyarország már egyértelmûen szorosan kötõdik az Európai Unió gazdaságához. Az áruforgalom döntõ részét a magyar vállalkozások az Unió társaságaival, illetõleg cégeivel bonyolítják és meghatározó a tagállamok jelenléte a magyarországi termelõ és szolgáltató vállalkozásokban.
2. Az Európai Megállapodás rendelkezéseiben foglaltakat a felek változatlanul teljesítették. Ennek megfelelõen a társulás elsõ ötéves idõszaka sikeresen lezárult.

2. Az Európai Unió belsõ helyzete a kibõvülése nézõpontjából

1. Az Európai Tanács 1999 márciusi berlini csúcsértekezletén az Agenda 2000 keretében elfogadták a 2000-2006 közötti idõszakra érvényes, a bõvítés perspektívájának figyelembe vételével elkészített pénzügyi költségvetési tervet. A dokumentum elsõdleges célja, hogy ésszerû költségvetési korlátokon belül biztosítsa a közösségi politikák hatékony erõsítését és érvényesítését, valamint - az elõcsatlakozási alapok megteremtésével - pénzügyileg megalapozza az Unió kibõvítését.

3. A tagságra való felkészülés és a csatlakozási tárgyalások

1. A tagság iránti erõfeszítéseinket a jelentés részletesen bemutatta, miként az erre irányuló ez évi fõbb tennivalóinkat is.

Az ezekkel összefüggõ intézkedések meghatározásánál a Kormány változatlanul abból indul ki, hogy Magyarország részérõl fennállnak, illetõleg megteremthetõk a feltételek a lehetõ legkorábbi taggá váláshoz. Mindezt alátámasztja az Európai Bizottság már hivatkozott éves jelentése.

Mint ismeretes, Magyarország eredeti, a belsõ felkészülést is meghatározó célkitûzése a 2002. január 1-i csatlakozás volt. A helsinki csúcsértekezlet kitolta ugyan a csatlakozás elsõ lehetséges idõpontját, a felkészülési céldátumot illetõen azonban a 2002. január 1. és a 2003. január 1. közötti egyéves eltérés lényegi, stratégiai felülvizsgálatot nem tesz szükségessé. Az idõbeni eltérést tartalékként és nem halasztásként célszerû kezelni, s azt a jobb, alaposabb felkészülés szolgálatába kell állítani.

2. A csatlakozási tárgyalások kilátásait illetõen a következõ fõbb megállapítások tehetõk: