A Magyar Köztársaság
KORMÁNYA

J/4181.

J/654.
J E L E N T É S

a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációja helyzetérõl

Budapest, 2001. április

Bevezetés *

I. Az Európai Megállapodás végrehajtása és továbbfejlesztése *

I. 1. Politikai párbeszéd *

I. 2. Áruk szabad áramlása *

I. 3. Dolgozók mozgása *

I. 4. Szolgáltatások szabad áramlása *

I. 5. Tõke szabad áramlása *

I. 6. Gazdasági együttmûködés *

I. 7. Pénzügyi együttmûködés: elõcsatlakozási alapok *

I. 8. Közösségi programokban való részvétel *

I. 9. A társulás második szakaszába történt átmenet, a gazdasági célú letelepedés lehetõségeinek kiterjesztése *

I. 10. Az Európai Megállapodás továbbfejlesztése *

II. Magyar felkészülés *

II. 1. Jogharmonizációs Program *

II. 2. A Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja (ANP) *

II.3. Nemzeti Fejlesztési Terv *

II. 4. Integrációs képzés *

II. 5. A lakosság tájékoztatása és felkészítése *

II. 6. Politikai és szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés *

III. A csatlakozási folyamat helyzete *

III.1. Az Unió belsõ helyzete és fejlõdési irányai *

III. 2. Az intézményi reformok és a bõvítési folyamat *

III. 3. A csatlakozási tárgyalások elmúlt évi eseményei, jelenlegi állása és kilátásai *

III. 4. A csatlakozási folyamatunkat elõsegítõ külsõ kommunikáció az EU-tagállamokban *

III. 5 Regionális szerepvállalásunk jelentõsége az integrációs felkészülésben *

III. 6. Konzultációs kapcsolataink a bõvítésben részes országokkal *

A Jelentéshez csatolt mellékletek *

A 10/1993. (III. 5.) OGY számú határozat elõírta, hogy a Kormány minden évben írásban tájékoztassa az Országgyûlést a társulási megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról és a további végrehajtásra szolgáló kormányzati intézkedési terv megvalósulásáról, valamint Magyarországnak az Európai Unióba történõ integrációjának helyzetérõl.

A Kormány legutóbbi, az országgyûlési határozat alapján készített beszámolóját 2000. márciusában nyújtotta be. A 2000. november 30-i integrációs vitanapon a képviselõk szintén írásos tájékoztató csomagot kaptak A csatlakozási tárgyalások állásáról a Kormány rendszeresen beszámol az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságában, annak kibõvített ülésein, illetve a hatpárti találkozókon is. A mostani Jelentés összefoglalja a 2000. év eseményeit, tükrözi az elõzõ beszámoló óta bekövetkezett fejlõdést és kitekintést nyújt a csatlakozási folyamat további menetérõl, perspektívájáról.

1998 óta - miközben a két fél közötti kapcsolatok szerzõdéses jogi alapja változatlanul az Európai Megállapodás maradt - folynak Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozását célzó tárgyalások. Így a társulási kötelezettségek teljesítése, a társulás keretében folytatott együttmûködés és a társulás továbbfejlesztése mellett erõfeszítéseink alapvetõen a csatlakozási tárgyalásokra és a tagságra történõ célirányos felkészülésre összpontosultak.

Ez a jelentés szerkezetében követi ezt a felosztást.

Elsõ részében beszámol az Európai Megállapodás teljesítésérõl, a megállapodás keretében folytatott együttmûködésrõl, így a társulási intézmények mûködésérõl, a magyar-EU politikai párbeszédrõl és a gazdasági kapcsolatok alakulásáról (áruk, dolgozók, szolgáltatások és tõke mozgása, gazdasági együttmûködés), a pénzügyi együttmûködésrõl és a közösségi programokban történõ magyar részvételrõl, valamint a társulás második szakaszába történt átmenetrõl. Egyúttal ismerteti az Európai Megállapodás továbbfejlesztése érdekében tett lépéseket, így az új agrárkereskedelmi, illetve bor megállapodást, a megfelelõség értékelésérõl és az ipari termékek elfogadásáról szóló jegyzõkönyvet és az új közlekedési megállapodásokat.

A második rész foglalkozik a belsõ felkészüléssel, a Kormány felkészülési stratégiájával és eszközeivel, így a Jogharmonizációs Programmal, valamint a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjával és az intézményfejlesztéssel. Ismerteti a közvélemény tájékoztatását és felkészítését szolgáló program végrehajtását, a köztisztviselõk integrációs képzését, valamint a politikai és a szakmai-érdekképviseleti párbeszéd és együttmûködés kialakult rendszerét, elmúlt évi eseményeit és a továbbfejlesztésre tett lépéseket.

A harmadik rész bemutatja az Unió és a bõvítési folyamat helyzetét az Európai Unió nizzai csúcsértekezlete után, ismerteti a csatlakozási tárgyalások elmúlt évi eseményeit, jelenlegi állását és várható perspektíváit, valamint kitér a csatlakozásunkat elõsegítõ külsõ kommunikációs programra, az integráció regionális összefüggéseire és a csatlakozási folyamatban részes országokkal tartott konzultációs kapcsolatainkra.

Az elmúlt év során, mint azt az Európai Bizottság legutóbbi, 2000. november 8-i Éves Jelentése is megállapította, Magyarország folytatta az Európai Megállapodás megfelelõ végrehajtását és tevékenyen hozzájárult a különbözõ közös intézmények zökkenõmentes mûködéséhez.

A Társulási Tanács 1999 decemberében és 2000 szeptemberében ülésezett. A Társulási Bizottság ülésére 2000 áprilisában került sor. Az albizottságok rendszere továbbra is a technikai egyeztetések fórumaként mûködött. A Közös Parlamenti Bizottság, mely a magyar és az Európai Parlament képviselõibõl áll, 1999 novemberében, valamint 2000 áprilisában és októberében ülésezett. (A társulási szervek mûködésérõl készített táblázat a mellékletben megtalálható.)

Magyarország kereskedelme az Európai Unió tagállamaival tovább bõvült. Folytatódott részvételünk az egyes közösségi programokban. Egyre intenzívebbé vált a politikai párbeszéd folyamata. A PHARE mellett megkezdõdött két másik, új elõcsatlakozási alap, az ISPA és a SAPARD mûködése.

Az elmúlt évek során mintegy húsz kiegészítõ jegyzõkönyvvel és más megállapodásokkal bõvült Európai Megállapodás, amely változatlanul az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint Magyarország társulási viszonyának szerzõdéses jogi alapját képezi, a továbbiakban is nagy mértékben elõmozdítja integrációnkat a Közösség egységes piacába és tovább erõsíti Magyarország alkalmazkodó képességét a csatlakozásra való felkészülés folyamatában. Piacaink egyre szorosabb integrációja zökkenõmentesebbé teszi a csatlakozást.

Az Európai Megállapodás végrehajtása szempontjából az elmúlt év kiemelkedõ jelentõségû eseménye volt a Megállapodás második szakaszába 2000. június 1-jén történt átmenet. Ez elõrevetíti a tagsági jogviszonyból eredõ jogok és kötelezettségek egyes elemeit, így elsõsorban a gazdasági célú letelepedés területén. A társult országok közül Magyarország elsõként és eleddig egyedül teljesítette a Társulási Megállapodás azon kötelezettségeit, melyek feltételei a második szakaszba történõ átmenetnek.

Az Európai Megállapodás továbbfejlesztésére került sor többek között az agárkereskedelmi koncessziókra vonatkozó megállapodás korszerûsítésével, a borok kétoldalú kereskedelmét szabályozó megállapodás 2000. évi meghosszabbításával, az EM Megfelelõsség Értékelés és Ipari Termékek Elfogadásáról szóló Jegyzõkönyvének parafálásával és egyes közlekedési tárgyú megállapodások aláírásával.

A rendszeres politikai dialógus szerzõdéses lehetõségét az Európai Megállapodás teremtette meg, keretei az integrációs folyamat elõrehaladtával azonban többször bõvültek, módosultak.

A csatlakozási tárgyalások idõszakában a közös kül- és biztonságpolitikai együttmûködésben való részvételünk is értelemszerûen fokozottabb jelentõségre tesz szert. E párbeszéd keretében rendszeres külügyminiszteri, külügyi politikai igazgatói és szakértõi találkozókra és konzultációkra kerül sor.

Az állam- és kormányfõi szintû eszmecseréhez - az Európai Tanács üléseinek margóin évente megrendezésre kerülõ találkozók mellett az 1997. decemberi luxembourgi csúcs döntése nyomán az ún. Európai Konferencia is lehetõséget biztosít. Ebben a keretben azonban az állam- és kormányfõk csupán egyszer, az 1998. márciusi londoni nyitókonferencia alkalmából találkoztak. Az Európai Konferencia a külügyminiszterek szintjén is ülésezik, 1998. óta négy alkalommal került sor ilyen találkozókra. 2000 második felében két alkalommal ült össze: külügyminiszteri szinten november 23-án Sochaux-ban, állam- és kormányfõi szinten december 7-én Nizzában.

Az Európai Unió meghívására csatlakozhatunk a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében elfogadott közös uniós nyilatkozatokhoz, állásfoglalásokhoz és akciókhoz. Az uniós külpolitikai akciókhoz (közös álláspontok, elnökségi nyilatkozatok, demarsok) csatlakozás fontos eleme az Unióval folytatott együttmûködésünknek. Hozzájárul a KKBP mûködésének megismeréséhez, s ezáltal felkészülésünkhöz az uniós tagságra.

Az elmúlt évben a kül- és biztonságpolitikai együttmûködést nagymértékben fellendítette az Európai Unió Tanácsa brüsszeli Fõtitkárságát és a társult országok külügyminisztériumait közvetlenül összekötõ kommunikációs rendszer (ACN - Associates Communication Network). A Tanács legfrissebb kimutatása szerint a rendszeren keresztül zajló információk áramoltatásában Magyarország a legaktívabb társult ország.

A tagállamok közös kül- és biztonságpolitikájához kapcsolódó tevékenységünk általános jellemzõje, hogy az alapvetõen az uniós szinten már elfogadott politikákhoz, döntésekhez igazodásra ad lehetõséget, a politikaformáló szakaszra csak ritkán terjed ki. E téren jelentõs változásra várhatóan a csatlakozási szerzõdés aláírását követõ idõszakban számíthatunk. Ennek ellenére az együttmûködés már ma is fontos eleme európai integrációs kapcsolatainknak, mivel fórumot biztosít a rendszeres politikai dialógus számára, s ezzel erõsíti a bõvítési folyamat átfogó jellegét. Emellett 2001 folyamán nyugat-balkáni kérdésben Pozsonyban szervezett informális politikai igazgatói szemináriumon elsõ ízben kísérletet tapasztalhattunk az uniós tagállamok részérõl valódi együttgondolkodásra is a tagjelöltekkel.

Az Európai Unió második pillére a Közös Európai Biztonsági és Védelmi Politika (KEBVP) formálódása révén dinamikus fejlõdésnek indult. Miután a folyamat Magyarországot hármas minõségében - NATO-tagként, a Nyugat-Európai Unió társult tagjaként és az Európai Unió jövendõbeli tagjaként - már a mostani szakaszban is közvetlenül érinti, a magyar diplomácia fokozott súlyt helyez arra, hogy a formálódó KEBVP mind a kialakítandó döntés-elõkészítõi, döntéshozatali, és végrehajtási mechanizmusok, mind pedig a katonai és nem katonai képességek vonatkozásában tekintettel legyen a magyar érdekekre. E tekintetben biztató fejlemény, hogy Magyarország a státusának megfelelõ módon képviseltetheti magát a KEBVP nizzai döntések nyomán felálló állandó politikai és katonai szerveiben.

A politikai párbeszéd elmúlt évi eseményeinek összefoglaló táblázata a mellékletben megtalálható.

Az Európai Megállapodásnak megfelelõen az Európai Közösség és Magyarország között 2000. december 31-én megvalósult az ipari termékek kereskedelmi akadályoktól mentes szabad áramlása, mivel a Felek valamennyi vámot és mennyiségi korlátozást leépítettek.

Az Európai Közösség Magyarország legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnere, a magyar külkereskedelmi forgalom alapján összeállított ország rangsor elsõ 10 helyezettje között az Európai Unió 7 tagországa található. Árukereskedelmünk értéke az elmúlt évtized során meghatszorozódott.

Magyarország külkereskedelmi teljesítményét jól mutatja, hogy az Unió külsõ, azaz a tagállamok egymás közötti forgalma nélkül számított statisztikái szerint Magyarország az Unió tíz legjelentõsebb külkereskedelmi partnere között foglal helyet. A magyar külkereskedelem uniós tagországokra való koncentrációja már ma meghaladja a korábban csatlakozott országoknál megfigyelhetõ arányokat.

2000. I-XII. hónap adatai szerint az Európai Közösséggel lebonyolított forgalom kedvezõen alakult, tovább folytatódott a kivitel dinamikus bõvülése. Kivitelünk 21,1 Md USD-t, importunk 18,8 Md USD-t tett ki, így 2000. I-XII. hónapjában a múlt év azonos idõszakához képest a tagállamokba irányuló kivitelünk dollárban számolva 10,7 %-kal, az onnan származó behozatalunk 3,9 %-kal bõvült. A Közösség részesedése a magyar kivitelben 75,2 %, a behozatalban 58,5 % volt. A forgalom egyenlege az egy évvel korábbi azonos idõszak aktívumához képest 2000. I-XII. hónapban 1337M USD-ral, 2356 M USD-ra nõtt.

AZ EK-ba irányuló 21 116,6 M USD-os kivitelünkbõl a gépek és gépi berendezések 13 913,7 M USD-ral, a feldolgozott termékek 5 586,5 M UDS-ral, az energiahordozók 287,1 M USD-ral és a nyersanyagok 463,8 M USD-ral, az élelmiszerek, ital és dohányáruk pedig 865,3 M USD-ral részesedtek.

A legjelentõsebb kereskedelmi partnerünk továbbra is Németország, az export 37,3 %-a itt értékesült. A nemzetgazdasági átlagot jelentõsen meghaladó mértékben bõvült a Franciaországba (30,9 %-kal), a Görögországba (29,3 %-kal), a Spanyolországba (28,5 %-kal), a Dániába (22,1 %-kal), a Portugáliába (22,3 %-kal) és a Belgiumba (16,2 %-kal) irányuló kivitel.

A külkereskedelmi forgalom részletes táblázatai a mellékletben megtalálhatók.

Az Európai Megállapodás dolgozók mozgásáról szóló fejezete tárgykörében a kétoldalú munkavállalási egyezmények közül a Németországgal kötött vendég munkavállalói szerzõdésben biztosított kontingens (2000 fõ/év) részben volt kihasználva 2000-ben (mintegy 1000 fõ), míg a vállalkozói szerzõdéses kvóta (6500 fõ/év) teljes mértékben kimerült.

Ausztriával 1998-ban lépett hatályba a határ menti ingázókra vonatkozó kétoldalú egyezmény (900 fõ/év), mely 2000-ben teljes mértékben kihasználásra került. Az érintett megyék magyar oldalon: Zala, Gyõr-Moson-Sopron és Vas megye, osztrák oldalon: Burgenland tartomány. Igény mutatkozik Ausztriával is vállalkozói szerzõdéses egyezmény megkötésére, a német egyezményhez hasonló jelleggel.

A fenti kétoldalú megállapodásokhoz kapcsolódóan a szociális biztonsági koordináció elõsegítésére Magyarország mind Németországgal, mind Ausztriával kétoldalú egyezményt kötött, az elõbbi 2000. május 1-jén, az utóbbi 2001. január 1-jén lépett hatályba.

Az MNB nemzetközi fizetési mérleg statisztikáján alapuló KSH becslés szerint 1999-ben a szolgáltatások exportja (idegenforgalommal együtt) 4324,6 M USD-t, importja 3331,4 M USD-t tett ki. A kivitel az egy évvel korábbi szinthez képest 1,8 %-kal mérséklõdött, míg a behozatali oldalon 2,8 %-os volt a csökkenés. Éves szinten 1999-ben a szolgáltatások külkereskedelmében 993,2 M USD aktívum képzõdött.

A szolgáltatáskereskedelem tekintetében az Európai Unió tagállamainak részesedése mind a kivitelt, mind a behozatalt illetõen kissé alacsonyabb, mint az áruforgalomban A 2544,7 M USD értékû uniós kivitel a szolgáltatáskereskedelmi kivitel 59 %-a volt, míg a behozatalon belül a 1635,1 M USD-os forgalom 49 %-os részarányt képviselt.

A volumenhordozó kategóriák - az igen jelentõs idegenforgalmon túl - kivitelünkben a különféle üzleti, professzionális és technikai szolgáltatások és a nemzetközi szállítási tevékenység, valamint az építõipari, építési-szerelési szolgáltatások voltak. Behozatalunkban az üzleti, professzionális és technikai szolgáltatásokat a szabadalmi és licencdíjakkal, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kifizetések követték a forgalom alapján összeállított statisztikákban.

A 2000. évre teljes évi statisztikai összesítés e jelentés készítésekor még csak nemzetgazdasági szinten - az EU-ra tehát nem - állt rendelkezésre. A 2000. évi szolgáltatás külkereskedelmi statisztika adatok szerint a teljes magyar szolgáltatásexport az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva 6,5 %-kal növekedett és 4604,2 M USD-t tett ki, míg az import értéke 3362,2 M USD volt, kismértékû (1 %-os) növekedés mellett.

Elõzetes adatok szerint 2000-ben közel 1,8 milliárd euró értékû mûködõ tõke áramlott Magyarországra. Ez 13 %-os emelkedést jelent az 1999. évi külföldi közvetlen tõkebefektetésekhez képest. Ezen összeg 90 %-a az EU tagállamaiból érkezett, ezen belül az euró övezet részaránya a teljes mûködõ tõke importban megközelíti a 80 %-ot. A magyarországi külföldi befektetõk rangsorát az elsõ háromnegyed évben Hollandia vezette, melyet Belgium, Németország és az USA követett.

Az MNB elõzetes adatai alapján a magyar vállalkozások által külföldön részvény és egyéb tulajdonosi részesedés formájában végrehajtott tõkeexport értéke a tulajdonosi hitelek nélkül 606 millió eurót tett ki 2000-ben. Ez a számadat 1999-hez képest 258 %-os növekedést jelent. A magyar tõkeexportban az év elsõ háromnegyed évében Dánia áll az elsõ helyen, majd Csehország, Ciprus, Németország és Ausztria következik.

Az Unióhoz történõ csatlakozásra való jogharmonizációs felkészülés, gazdasági alkalmazkodás és felzárkózás a koppenhágai kritériumokat szem elõtt tartva, a Gazdasági és Monetáris Unió célkitûzéseit követve valósulhat csak meg. A magyar Kormány alapvetõ gazdasági célkitûzése - egyensúly mellett fenntartható dinamikus növekedés - a tárgyidõszakban megvalósult. Gazdaságpolitikánk kialakításában és végrehajtásában jelentõs szerepe van a Kormány és az Európai Bizottság együttmûködésének. Ennek eszköze az ún. Közös Értékelés (Joint Assessment), amely hazánk középtávú makrogazdasági programját vázolja fel 2004-ig, és amely a tagság után kötelezõen megalkotandó konvergencia program elõfutárának tekinthetõ. A Joint Assessment legutolsó változata 2000 áprilisában készült el.

A jövõben Magyarország - újabb lépésként a konvergencia felé - elkészíti Elõcsatlakozási Gazdasági Programját (Pre-accession Economic Programme), amely már nem közös, hanem egyoldalú magyar dokumentum lesz és amelyet a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa, az ECOFIN is értékelni fog (hasonlóan a tagállamok által készített konvergencia programokhoz). Reményeink szerint az Unió megerõsített elõcsatlakozási stratégiája továbbra is hathatós segítséget nyújt gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában.

Az Európai Megállapodás által elõirányzott gazdasági együttmûködés ma jobbára már a Phare, a twinning, illetve az elõcsatlakozási programok keretei között valósul meg, ezekkel a következõ alpont foglalkozik. A gazdasági együttmûködés ágazati területei közül - a külön alpontban (I.10.) tárgyalt, az ipari termékek megfelelõségének elismerésére irányuló, valamint a közlekedés területén létrehozott, illetve tárgyalt megállapodás mellett - kiemelkedõ jelentõségû volt a környezetvédelmi kooperáció. A Tisza-Szamos folyókon bekövetkezett környezeti katasztrófák hátterének feltárása, és a jövõbeni károkozás megelõzése érdekében az Európai Unió felállította a "Nagybánya" munkacsoportot. A Kormány a katasztrófát követõen több regionális környezetvédelmi kezdeményezést tett, melyek eredményességét reményeink szerint segíti az EU jelzett és a jövõben is várható fellépése.

2000 októberében hazánk hivatalosan is felvételét kérte az Európai Unió különleges szakosított intézményeként mûködõ Európai Környezetvédelmi Ügynökségbe, a tényleges csatlakozás 2001 elsõ félévében várható.

Az Európai Unió az elmúlt évben is támogatta a pénzügyi együttmûködés során Magyarország csatlakozási felkészülését. Az eddigi Phare program mellé két új elõcsatlakozási pénzügyi program, az ISPA és a SAPARD is belépett. Ezek jogilag nem kötõdnek közvetlenül az Európai Megállapodáshoz, de az teremtette meg elvi alapjukat, ezért mindhárom programot együttesen, e fejezetben tárgyaljuk.

2000-tõl formálisan mindhárom, a csatlakozási felkészülést segítõ program (Phare, ISPA, SAPARD) pénzeszközei igénybe vehetõk, ténylegesen azonban eddig csak a Phare forrásokat tudtuk hasznosítani, az ISPA és SAPARD területén programkészítés, egyeztetés zajlott, e támogatások elsõ részleteihez várhatóan csak ez év második félévétõl juthatunk hozzá. A korábbi éves 100 millió euró támogatással szemben az új programokkal mintegy 220 millió euróra növelt nemzeti keret tehát 2002-tõl lesz teljes mértékben kihasználható.

Folytatódott az együttmûködés az Európai Beruházási Bankkal (EIB) is. Az EIB 2000-ben mintegy 120 M euróval járult hozzá a magyar gazdaság fejlõdéséhez. A bank közel 200 M euró értékben bocsátott ki forintkötvényeket a magyar tõkepiacon, ezzel hazai forrásokat is bevonva a magyar projektek finanszírozásába.

1990-1999. között Magyarország mintegy 1 Md euró Phare támogatásban részesült, évi átlagban ez 100 millió eurót tett ki.

1997-tõl kezdõdõen a tagjelölt országokban a Phare elsõdleges célja a csatlakozási felkészülés támogatása. A programok tartalmát a Csatlakozási Partnerség prioritásai és a Közösségi Vívmányok átvételének Nemzeti Programja határozzák meg.

A Phare támogatásai 1998 óta az alábbi fõ területekre koncentrálódnak:

A Phare tekintetében 2000 volt hosszú idõ óta az elsõ olyan év, amikor nem a lemaradások pótlására kellett az erõket koncentrálni - ezeket 1999-ben sikerült megszüntetni -, hanem a programok normál menetrend szerinti összeállítása és lebonyolítása folyt. A lemaradások felszámolása érdekében tett magyar intézkedések eredményességét a Bizottság is elismerte a 2000. évi éves jelentésében. Az év végéig befejezõdött az 1996. és 1997. évi keretek pénzügyi felhasználása, ezek programjai lezárultak. Az 1996. és 1997. évi keretek mintegy 10 %-át nem sikerült elkölteni, ez nem tekinthetõ rossz eredménynek, figyelembe véve a feltételek idõközbeni változását több területen (pl. privatizációs program tervezettnél gyorsabb végrehajtása). Az 1998. évi keretet a 2000. végi határidõre 95 %-ban sikerült lekötni. Az 1999. és 2000. évi programok végrehajtása folyamatban van. A 2001. évi program projektjeinek egyeztetése jelenleg folyik a Bizottsággal, a megállapodás aláírása április-májusban várható.

Teljesítõképességünk (az ún. abszorpciós kapacitás) jelentõs javulását jelzi az, hogy 2000-ben mintegy 121 millió euró értékû szerzõdést kötöttünk, ez csaknem kétszerese az 1998. évinek.

Twinning

Az EU 1998-tól a nemzeti Phare programok forrásainak minimum 30 %-át a csatlakozási felkészüléssel kapcsolatos intézményfejlesztésekhez nyújtja. Az intézményfejlesztés fõ eleme a twinning (intézményközi együttmûködés), melynek keretében az érintett tagállam legalább 1 hosszú távú szakértõt küld Magyarországra, amely az adott intézmény EU csatlakozásra való felkészülésének segítésére legalább egy évig közremûködik egy jogi és intézményi harmonizációs projekt végrehajtásában. A hosszú távú szakértõn kívül a twinning tartalmazhat rövidtávú szakértõket speciális feladatokra, valamint különbözõ képzéseket, tanulmányutakat az intézmény munkatársai számára. A twinning projekteket összefoglaló táblázat a mellékletben megtalálható.

Az ISPA az Európai Unió által 2000. évtõl kezdõdõen, az elõcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó új támogatási eszköz, melynek célja a csatlakozási felkészülés támogatása a közlekedés és a környezetvédelem területén, e szektorok középtávú stratégiáiba illeszkedõ, nagy volumenû fejlesztési projektek megvalósítása révén.

A támogatás nagyságát a 2000-2006 közötti idõszakra a 10 tagjelölt közép- és kelet-európai ország számára határozták meg. A támogatás összege évi 1 Mrd euró, az egyes országokra érvényes ISPA támogatás mértékét az Európai Bizottság az ország lakosságának száma, az egy fõre jutó vásárlóerõ-paritáson számított GDP-je és az adott ország területének nagysága alapján határozta meg. A hazánkra esõ támogatás éves, átlagos összege a teljes allokáció 7-10% -a, mintegy 72-108 millió euró, a 2000. évi keret 88 millió euró 50-50%-ban megosztva a környezetvédelmi és közlekedési projektek között.

Az ISPA programban a 2000. évi tevékenység összességében sikeresnek értékelhetõ: a 2000. évi 88 millió euró támogatási keretet teljes egészében lekötöttük, az EU 12 projekt javaslatot hagyott jóvá, ebbõl 6 környezetvédelmi beruházás (szennyvíz- és hulladék kezelés), 3 közlekedési beruházás (vasútfejlesztés) és 3 szakértõi segítségnyújtási projekt további beruházások elõkészítéséhez. A pénzügyi megállapodások aláírása a Bizottsággal jelenleg folyamatban van, ezt követõen kezdõdhetnek a szerzõdéskötések és az év második felétõl a beruházások indítása. A 2001. évi keret mintegy 50 %-át a 2000-ben már jóváhagyott beruházások további szakaszaihoz kívánjuk igénybe venni, az ezek mellett indítandó új beruházási projektek hazai egyeztetése jelenleg folyik. A kidolgozott projektjavaslatokat 2001. május 31-ig kell a Bizottsághoz eljuttatni. A program lebonyolításához szükséges szervezeti, intézményi feltételek kialakítása is lényegében megtörtént: a szakminisztériumokban (KöM, KöVIM) a tervezési és lebonyolítási kapacitások rendelkezésre állnak. A kormányzati koordinációt a Phare tárca nélküli miniszter hivatala és a GM közösen végzi.

Az ISPA projektek hazai társfinanszírozását a Kormány 2034/2001. (II. 23.) határozata értelmében egyrészt az érintett minisztériumok (KöM, KöViM) költségvetési fejezetei biztosítják, emellett közlekedésfejlesztési projektekhez hitelfelvételre is szükség van, amelynek feltételeit a PM és a KöViM jelenleg dolgozza ki.

A 2000-ben elfogadott ISPA projektek listája a mellékletben megtalálható.

A berlini csúcstalálkozó döntése alapján a 10 tagjelölt ország 2000-2006. között mintegy 520 millió euró vissza nem térítendõ támogatást kap az Uniótól a Közös Agrárpolitika átvételére és a vidéki térségek alkalmazkodó-képességének javítására. Magyarország 38,04 millió euró (kb. 10 milliárd forint) támogatást kap az Uniótól évente, amelyhez nemzeti hozzájárulásként éves szinten 3,3 milliárd forintot biztosít. Ez a támogatási összeg 2006-ig, illetõleg a csatlakozásig vehetõ igénybe.

A SAPARD program beindításához Magyarországnak négy alapkövetelményt kell teljesítenie: el kell fogadtatnia az Európai Bizottsággal a 7 évre szóló mezõgazdasági és vidékfejlesztési tervét, akkreditáltatnia kell egy mûködõképes végrehajtó hivatalt, az ún. SAPARD Hivatalt, továbbá alá kell írnia az Unióval kötendõ többéves és éves pénzügyi megállapodásokat.

Magyarország 1999. december 29-én az elõírt határidõre átadta az Európai Bizottságnak a 7 éves mezõgazdasági és vidékfejlesztési terv (továbbiakban SAPARD terv) elsõ munkapéldányát. Ezt követõen mintegy hat hónapig folyt a SAPARD Terv bizottsági útmutatások alapján történõ átdolgozása. A terv utolsó, ötödik változatát 2000. szeptember 13-án a fogadta el a STAR Bizottság, a tagállami szakértõk egyhangú pozitív véleményével. Az Európai Bizottság 18/10/2000 számú Bizottsági Határozatával Magyarország SAPARD terve elfogadott mezõgazdasági és vidékfejlesztési programmá vált, így annak intézkedései közösségi költségvetésbõl finanszírozhatók.

A SAPARD az elsõ olyan uniós elõcsatlakozási alap, amelynek kezelését az Európai Bizottság teljes egészében átruházza a tagjelölt országokra a projektek kiválasztási fázisától a támogatások kifizetéséig a kedvezményezettnek. Tekintettel az irányítás decentralizációjára az Unió garanciákat kíván szerezni a Közösségi források EU elõírásoknak megfelelõ felhasználására és folyósítására. Ezt elsõsorban a végrehajtó intézményrendszer (SAPARD Hivatal és Nemzeti Alap) szervezeti kereteinek és eljárásrendjének jóváhagyásával, az ún. akkreditációval tudja biztosítani. Az akkreditáció azért kiemelt fontosságú, mert a SAPARD Hivatal az akkreditáció megadásával szerzi meg a jogosultságot a SAPARD források folyósításának megkezdésére.

A SAPARD elõcsatlakozási program intézményi hátterének megteremtésérõl szóló 2188/2000. (VIII.31.) Korm. határozat rendelte el a SAPARD Hivatalnak a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezeti keretein belül történõ kialakítását. A SAPARD Hivatal 2000. október 25-én megkezdte mûködését, akkreditációra történõ felkészülése jelenleg folyik. A felkészülési folyamatot egy angol twinning szakértõn kívül egy külsõ tanácsadó cég is segíti. A SAPARD Hivatal akkreditációs felkészülési ütemterve alapján 2001. június 30-ra tervezik a Hivatal nemzeti akkreditációjának befejezését.

A tagjelöltekkel bilaterálisan megkötésre kerülõ többéves pénzügyi megállapodás rögzíti a SAPARD források folyósításának pénzügytechnikai feltételeit és a kölcsönös kötelezettségvállalásokat. Magyarország többéves pénzügyi megállapodása és az éves finanszírozási jegyzõkönyv 2001. március 2-án aláírásra került.

Tekintettel a SAPARD Program esetében bevezetett különleges pénzügytechnikai lehetõségekre, Magyarország a pénzügyi megállapodás aláírásától számított két éven belül használhatja fel a számára juttatott éves közösségi támogatásokat. A 2000. évre esedékes SAPARD források tehát nem vesznek el, 2002. december 31-ig felhasználhatóak, ám a támogatások folyósítása csak a kifizetõ ügynökség akkreditálása után kezdõdhet meg.

Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozóján született döntés arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében - a különbözõ közösségi szakpolitikák területén mûködõ - egyes közösségi programokhoz a társult közép- és kelet-európai országok is csatlakozhatnak.

Magyarország elsõként 1997-ben vehetett részt közösségi programokban. Napjainkig 18 közösségi programhoz csatlakoztunk. Ezek részletes listája a mellékletben megtalálható.

A programrészvétellel kapcsolatos kedvezõ tapasztalataink visszaigazolták a közösségi programok csatlakozási felkészülésben játszott szerepéhez fûzött várakozásainkat. A közösségi programokban való részvételt a csatlakozási felkészülés fontos részének tekintjük, ezért arra törekszünk, hogy minél több területen és mielõbb bekapcsolódhassunk a közösségi programokba. Eddig különösen az oktatási, képzési és kutatási programokban sikerült a pályázati eredményeket a tagállamok átlagához közelíteni. A jövõben a csatlakozási felkészülés más területein is további közösségi programok megnyitását szorgalmazzuk. Ezen túlmenõen megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy a 2000-ben lejárt programok utódprogramjaiba való bekapcsolódásunk gördülékeny legyen, és részvételünk folyamatossága ne szakadjon meg. A közösségi programokban való részvételhez szükséges jogi és adminisztratív eljárások azonban még mindig igen bonyolultak, és ez számos esetben rendkívül megnehezíti, körülményessé teszi a programokban való részvételt.

A bekapcsolódás költségeinek mintegy felét a hazai költségvetésbõl, míg a másik felét a 2001-ig megnyílt programoknál PHARE forrásból fizetjük. A programrészvétel hazai intézményi és pénzügyi feltételeit a mûködõ és tervezett programokra vonatkozóan kialakítottuk, illetõleg a programnyitás menetrendje szerint folyamatosan biztosítjuk.

Az EU 1997-ben megerõsített elõcsatlakozási stratégiájával összhangban a közösségi programokon túlmenõen lépések történtek a tanácsadói jellegû bizottságok munkájába történõ bekapcsolódás irányába a banki és a belsõ piaci területeken.

Az Európai Megállapodás 6. Cikke tíz éves átmeneti idõszakot irányzott elõ, amely két, elvileg öt évig tartó egymást követõ szakaszból áll. Az Európai Megállapodás hatálybalépésétõl számított elsõ szakasz 1999. január 31-én véget ért.

A Társulási Tanács 1/2000. számú, 2000. április 11-i határozata a társulás második szakaszába való átmenetrõl 2000. június 1-én lépett hatályba.

A magyar egyéni vállalkozók számára ennek fontos következménye, hogy ettõl az idõponttól kezdve a Közösség tagállamai már a fiókokra, képviseletekre és egyéni vállalkozókra nézve is kötelesek nemzeti elbánást nyújtani a magyar jogi és természetes személyek gazdasági célú letelepedéséhez. Errõl a kérdésrõl külön részletes tájékoztató található a mellékletben.

1. Kereskedelem

A magyar ipari termékek exportja tekintetében a Közösség már 1998-tól biztosítja a korlátozásmentes piacra jutásunkat. Az import tekintetében Magyarország ezt - az aszimmetrikus lebontásnak megfelelõen - 2001-tõl biztosítja. Ezzel - a társulási megállapodás rendelkezéseivel összhangban - az ipari termékek tekintetében a Felek között létrejött a szabadkereskedelem, továbbfejlesztésre csak a mezõgazdasági termékeket illetõen van szükség.

A kölcsönös agrárkereskedelmi koncessziókra vonatkozó megállapodás korszerûsítésérõl és továbbfejlesztésérõl folytatott tárgyalásokról született megállapodás 2000. április 14-én parafálásra került. A megállapodás eredményeként a kétoldalú agrárkereskedelemben a magyar kivitel 72 %-a, az EK exportjának 54 %-a élvez vámmentességet.

A listákban szereplõ vámkontingensek évi 10 %-kal nõnek. Ez a kvótabõvülés vonatkozik az Európai Megállapodásban szereplõ olyan termékekre is, melyek ezen megállapodásnak nem képezik részét. A megállapodást Magyarország és a Közösség egyaránt 2000. július 1-tõl alkalmazza.

A feldolgozott agrártermékekrõl folytatott tárgyalások befejezõdtek, az új kedvezmények kölcsönös alkalmazása várhatóan 2001 elsõ félévében megkezdõdik. A magyar export kontingensek évente 10 %-kal nõnek és e kontingensek keretében a termékek vámmentesen szállíthatók. Magyarország a Közösség számára rendelkezésre álló vámkvótákat szintén évi 10 %-kal növeli, a kedvezményes vámokat 2001-ben 20 %-kal, ezután évente 10 %-kal csökkenti. A megállapodás fokozatos, kétoldalú vámcsökkentést irányoz elõ a kontingenseken felüli szállításokra is. A fokozatos vámcsökkentés kiterjed minden olyan feldolgozott agrártermékre is, amelyek eddig semmiféle kedvezményt sem élveztek az Európai Megállapodás keretében. E megállapodás eredményeként a magyar kivitel 5 %-a fog vámmentességet élvezni.

A borok és egyes szeszesitalok kereskedelmét hosszú távú, a csatlakozásig érvényben maradó megállapodás szabályozza. Ennek keretében 2001-ben a magyar exportõrök számára 415 e hl, az EU exportõrei számára 140 e hl vámmentes bor- és pezsgõ kvóta áll rendelkezésre. Ezek a mennyiségek évente 15 ezer hl-rel növekszenek. A megállapodás alapján a közösségi exportõrök 6000 hl borpárlatot szállíthatnak Magyarországra kedvezményes vámmal. (Ez a mennyiség évente 10 %-kal nõ, vámja fokozatosan csökken.)

Tárgyalások folynak az Európai Bizottsággal a halak és haltermékek kereskedelmének fokozatos liberalizációjáról. Az erre vonatkozó megállapodás a közeljövõben létrejön, alkalmazása elõreláthatóan 2001 második félévétõl megtörténik és végeredményeként e termékek kölcsönös kereskedelmében a vámok 2003. január 1-tõl teljesen megszûnnek. E megállapodással az Európai Megállapodás kedvezményrendszere már a teljes mezõgazdasági és élelmiszeripar termékkörre kiterjed.

A megállapodások eredményeként 2001 második félévétõl a magyar agrárium EU-ba irányuló kivitelének 82 %-a részesül vámmentességben.

Magyarország 1997. július 1-vel csatlakozott a pán-európai kumulációt lehetõvé tevõ származási szabályrendszerhez, mely az egymás közti kereskedelmi forgalomból származó importanyagok, alkatrészek és félkész termékek felhasználásának eredményeként keletkezõ export-késztermékek számára biztosítja az Európai Megállapodásban rögzített kedvezményes piacra jutási lehetõséget. Ez a rendszer a Társulási Tanács 4/2000. számú határozatával 2000. december 22-én ismételt módosításra került.

2. Jegyzõkönyv a megfelelõség értékelésérõl és az ipari termékek elfogadásáról

Az Európai Megállapodás alapján az ipari termékek szabad kereskedelme 2000 végére megvalósult. A szabad kereskedelem esetén is léteznek azonban olyan kereskedelem technikai akadályok, melyek képesek megnehezíteni, vagy akár megakadályozni az adott termékek másik fél területén történõ forgalomba hozatalát. Ezek a korlátozások elsõsorban a termékek mûszaki követelményeinek meghatározásával, illetõleg a származási országban alkalmazott mûszaki szabályok, szabványok el nem ismerésével függnek össze. Ezért az Európai Megállapodás 73. Cikke a kereskedelem technikai akadályok megszüntetése érdekében elõirányozta a meglévõ különbségek csökkentését, illetõleg az ipari szabványok és megfelelõség értékelések egyes területeken történõ elismerésérõl szóló megállapodások megkötését.

2001. február 26-án Brüsszelben aláírásra került a termék-megfelelõségi eljárások, vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl az Európai Megállapodáshoz kapcsolódó, a megfelelõség értékelésérõl és az ipari termékek elfogadásáról szóló Jegyzõkönyv (angol rövidítés: PECA). A Jegyzõkönyv alapján Magyarország és az EU kölcsönösen elfogadják egymás terméktanúsítási eljárásait és tanúsítványait azon ágazatok területén, amelyek a megállapodás mellékletébe bekerültek, illetve a jövõben be fognak kerülni.

Jelenleg a megállapodás a következõ 8 területre terjed ki: a gépek, a kisfeszültségû elektromos készülékek, az elektromágneses összeférhetõség, a gázüzemû készülékek, a melegvíz kazánok, az orvosi mûszerek, továbbá a humán gyógyszergyártás két eljárása, a jó gyártási gyakorlat (GMP), illetve a jó laboratóriumi gyakorlat (GLP).

Ez az elsõ körben bevont termékcsoportokkal a Közösségbe irányuló összes magyar export mintegy 40 %-ának útjából a kereskedelmet gátló mûszaki jellegû akadályok hárultak el. A termékek gyakorlatilag ugyanolyan feltételekkel jutnak be az egységes belsõ piacra, mintha a Közösség valamelyik tagországában készültek volna.

Ezen megállapodás alapja a közösségi jogszabályok átvétele és alkalmazása. Ilyen formán a kölcsönös elismerés intézményével a tagjelölt és társult országok az egységes belsõ piac résztvevõiként juthatnak a Közösségen belüli áruforgalom elõnyeihez, bizonyítva csatlakozásra való érettségüket is. A csatlakozási tárgyalások szempontjából a megállapodás elõnyt jelenthet, mivel a mûszaki jogharmonizáció terén az Európai Unió a tagjelölteket úgy is csoportosítja, hogy rendelkeznek-e ilyen megállapodással, vagy sem.

A Jegyzõkönyv hatályba lépésére a kölcsönös jóváhagyási eljárások megtörténtét követõen, elõreláthatólag 2001 május 1-jével, vagy június 1-jével kerül sor. A Megállapodás tartalmáról szóló összefoglaló a mellékletben megtalálható.

3. Közlekedési megállapodások

1. Közúti tranzit megállapodás

2000 júliusában a tárgyaló küldöttségek aláírták az Európai Közösség és Magyarország közötti Megállapodást a közúti árufuvarozás meghatározott feltételeinek kialakításáról és a kombinált fuvarozás elõsegítésérõl. Az egyezmény többek között további tranzit engedélyeket biztosít a Közösség tagállamai (12500 eng.) és Magyarország (9000 eng.) számára. Az egyezmény megerõsítésérõl szóló egyezménynek az Országgyûlés által történõ tárgyalása megkezdõdött.

2. Légügyi tárgyalások (Európai Közös Légtér, European Common Aviation Area)

A többoldalú (Európai Közösség, a közép és kelet európai társult országok, valamint Norvégia és Izland közötti), egyezmény szakértõi szintû tárgyalásai tovább folytak. Magyarország -amellett, hogy fontosnak tartja a közös légtér egyezményben való részvételt - az ágazat modernizációja és versenyképességének megõrzése érdekében bizonyos átmeneti idõszakokat tart szükségesnek.

3. INTERBUS

A különjárati autóbusz közlekedést szabályozó többoldalú egyezmény tárgyalási szakasza lezárult, aláírásra megnyitották. A magyar álláspont kialakítása jelenleg folyamatban van.

4. Nemzetközi közúti szállítás

Magyarország az 1999. október 22-i aláírást követõen 2000. április 19-én csatlakozott a "Nemzetközi közúti szállításban résztvevõ jármûszemélyzet munkáját szabályozó egyezmény"-hez (AETR), melyet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében hoztak létre. Ez az egyezmény szabályozza a jármûvezetõk vezetési és pihenõidejét. A csatlakozást hatályba léptetõ törvény kihirdetését célzó eljárás folyamatban van.

A kormányprogram stratégiai célul tûzte ki, hogy Magyarország a lehetséges legkorábbi idõpontban és az elérhetõ legkedvezõbb feltételekkel az Európai Unió tagja legyen. Ennek érdekében alapvetõ feladatként határozta meg a csatlakozási tárgyalások folytatását és az ország felkészítését a majdani csatlakozásra, valamint az ehhez szükséges politikai, gazdasági és jogharmonizációs kritériumok teljesítését. Ez a feladat-meghatározás egybeesett az Unió által a bõvítés megkezdéséhez, az elsõ tagjelöltek felvételéhez megjelölt feltételekkel.

Az elmúlt évben európai integrálódásunk folyamatában a Kormány erõfeszítései ennek megfelelõen változatlanul a tagságra való célirányos felkészülésre, valamint a csatlakozási tárgyalásokra (ezekrõl a III. fejezetben számolunk be) összpontosultak.

A felkészülési idõszakban alapvetõ követelmény az Európai Unió által meghatározott, illetve a tárgyalásokon egyeztetett, a tagsághoz szükséges politikai és gazdasági feltételek teljesítése, a tagságból eredõ kötelezettségek vállalása képességének megteremtése és a közösségi jogrendszer érvényesülése feltételeinek biztosítása.

A belsõ felkészülés meghatározó programjai továbbra is a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja (ANP), valamint a Jogharmonizációs Program (JHP). A felkészülés szerves részét alkotják a köztisztviselõk képzésének és a lakosság tájékoztatásának és felkészítésének programjai, amelyek végrehajtása a Kormány politikájának, a kormányzati szervek tevékenységének kiemelt részét képezi. Pénzügyi kereteiket a költségvetés tartalmazza. A végrehajtás feltételei adottak.

A végrehajtást, a felkészülést évente értékeli az Európai Bizottság is. A legutóbbi éves jelentés 2000. november 8-án jelent meg. Az éves jelentést a Kormány az eredeti angol nyelven és nyers, nem hivatalos fordításban magyar nyelven is közzétette a Külügyminisztérium internetes honlapján, ahol az jelenleg is hozzáférhetõ. A jelentés megállapításait, elsõsorban a Bizottság által felvetett hiányosságokat a szaktárcák és a Kormány elemezte és az azokból levont következtetéseket, tennivalókat beépítette felkészülési programjaiba.

A Kormány csatlakozási stratégiájának megfelelõen a belsõ felkészülést 2002 végéig be kell fejezni. Ez alól kivételt azok a teendõk képeznek, amelyek a csatlakozás idõpontjához, a taggá válás tényéhez kötõdnek, s ezt megelõzõen végrehajtásuk nem lehetséges vagy nincs értelme.

A Jogharmonizációs Program idõarányos teljesítésérõl szóló 2000 évi jelentés - összességében az Európai Bizottság éves jelentésével egyezõen - rögzítette, hogy az ütemezett jogközelítési feladatokhoz képest egyes területeken elmaradás történt.

A hasonló problémák jövõbeni elkerülése érdekében - a csatlakozási folyamat helyzetérõl és elõmozdításának fõbb tennivalóiról az Európai Tanács helsinki csúcsértekezlete után hozott - 2040/2000. (III.8.) Korm. határozat az alábbi lépéseket irányozta elõ:

Az átvilágítási tárgyalásokon tett vállalások teljesítése érdekében valamint az egyes lépések folyamatos ellenõrzése érdekében minden tárca a felelõsségi körébe tartozó, 2000-2002-re ütemezett jogalkotási feladatok végrehajtásáról részletes tervet készített. Ezen ütemtervek alapján a külügyminiszter és az igazságügy-miniszter a vállalások folyamatos teljesítésének nyomon követése érdekében negyedévenként összesítést készít az idõarányos teljesítésrõl és arról szükség esetén tájékoztatja a Kormányt.

Az integráció szempontjából meghatározó jogalkotási lépések minél pontosabb teljesítése érdekében a Kormány határozott arról, hogy munkatervének és törvényalkotási programjavaslatának kialakítása során fokozott figyelemmel biztosítja a csatlakozási tárgyalásokon tett vállalások érvényesülésének és a csatlakozásra való felkészülésbõl eredõ feladatok teljesülésének elsõdlegességét. Emellett a Kormány megerõsítette szándékát, hogy az elkövetkezõ idõszakban rendszeresen foglalkozik az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk aktuális kérdéseivel. Ennek keretében - a külügyminiszter javasolta ütemezésben - tárcánként áttekintette mind a csatlakozási tárgyalások, mind a belsõ felkészülés, ezen belül a jogharmonizáció helyzetét.

Mivel az idõarányos teljesítésrõl szóló beszámolót nem sokkal megelõzõen 1999 novemberében a Kormány már módosította a jogharmonizációs programot, a felülvizsgálatra csak júniusban került sor. A 2140/2000. (VI.23.) Korm. határozattal elfogadott felülvizsgált program, figyelemmel a csatlakozási felkészülés magyar célidõpontját érintõ módosításra, már 2002. december 31-ig ütemezi be a harmonizációs célzatú jogalkotási teendõket. A program végsõ idõpontjának módosulása lényegi, stratégiai felülvizsgálatot nem tett szükségessé, de természetesen figyelembe vette a közösségi jog idõközben történt változásait, valamint a csatlakozási tárgyalások eredményeit, tapasztalatait.

Az Európai Bizottság 2000. évi éves jelentésének megjelenése és szakmai feldolgozása után a Kormány 2000. novemberi, balatonöszödi rendkívüli ülésén áttekintette a jogharmonizációs programban foglalt 2000. évi jogalkotási kötelezettségeket és határozatában felszólította az érintett minisztereket, hogy fõszabályként 2001. január 31-ig, kivételesen 2001. március 31-ig számolják fel a jogalkotási elmaradásokat. A Kormány errõl szóló határozatának melléklete tartalmazta a fenti idõpontokhoz kötött, konkrét jogalkotási teendõket (miniszteri rendeletek kihirdetése, kormányrendelet- és törvénytervezetek Kormányhoz történõ benyújtása).

A jogharmonizációs program és a közösségi vívmányok átvételének programja teljesítésérõl szóló beszámolók várhatóan 2001 májusában kerülnek a Kormány elé. Célszerûségi okokból a két program felülvizsgálata is ekkor történik.

Az Európai Unió Közösségi Vívmányai (acquis communautaire) átvételérõl szóló Nemzeti Program (a továbbiakban Program) 1998 óta a csatlakozási felkészülés alapvetõ fontosságú eszköze. A Programban foglaltak a tárgyalási és a felkészülési folyamat fejleményei következtében idõközönként felülvizsgálatot és kiigazítást igényelnek. A teljes körû felülvizsgálatra évente kerül sor, a Program legutóbbi, új változatát a Kormány jóváhagyását követõen 2000. június 30-án adtuk át az Európai Bizottság részére. A 2000. évi program teljesítésérõl szóló beszámoló és a következõ felülvizsgálat várhatóan 2001 májusában kerül a Kormány elé, az átadást a Bizottságnak júniusra tervezzük.

A 2000. évi felülvizsgált Program jelentõs részben az 1999-ben készült anyagra épül, változtatásokat elsõsorban az alábbiak tettek szükségessé:

• A felkészülési stratégia változása a csatlakozás lehetséges legkorábbi idõpontjának késõbbre tolódása miatt. A múlt évben tervezett 2001. december 31-vel szemben ezért a Program 2002. december 31-vel tervezi lezárni a felkészülés idõszakát.
• A csatlakozási tárgyalások fejleményei, a tárgyalásokon tett egyes vállalások, álláspontok módosulásai.
• A közösségi vívmányok változásai.
• A Programban szereplõ intézkedések egy részének teljesítése.

A felülvizsgált Program a csatlakozáshoz még teljesítendõ valamennyi jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési intézkedést tartalmazza, felmérve és pontosítva ezek végrehajtásának feltételeit. A Program a felkészülés feltételeinek biztosításán túl az EU számára is meggyõzõen bizonyítani kívánja az ország készségét és képességét a 2003. január elsejei csatlakozásra.

Hasonló a helyzet a 2001-re tervezett jogharmonizációs intézkedések esetében is. Ezek átütemezésére csak ott került sor, ahol a teljesítés a csatlakozás idõpontjához kötõdik, s a korábbi teljesítés nem lehetséges, vagy érdekeinket sértené. Az intézményfejlesztéseknél a vállalások, célszerûségi szempontok és a forrás lehetõségek figyelembe vételével történt az ütemezés felülvizsgálata.

2002-ben az elõbbiekbõl adódó intézkedéseken túlmenõen a közösségi vívmányok új elemei miatt szükséges lépésekre kerül sor.

A fejlesztésekhez a felelõs szervezetek részletes terveket dolgoztak ki. Az intézményfejlesztések megvalósítása 2001-re és 2002-re összpontosul.

A jogharmonizációs és intézményfejlesztési intézkedések költséghatásai és tervezett forrásai:

A 2000-2002. között tervezett teljes ráfordítás mintegy 257 milliárd forintot tesz ki. Ennek 56 %-át tervezik a felelõs szervezetek központi költségvetési forrásból fedezni, az igénybe venni tervezett uniós támogatás aránya 33 %, az önkormányzatok, társadalmi szervezetek (kamarák, szakmai szervezetek, stb.) részesedése 11 %. A legjelentõsebb, az átlagot lényegesen meghaladó ráfordítási igények a bel- és igazságügyek, az agrárgazdaság, a környezetvédelem és a foglalkoztatás és szociális ügyek területén jelentkeznek - e területek az összes költségigény csaknem 60 %-át képviselik.

Az igényelt költségvetési források biztosítása a központi költségvetés szabta kereteken belül lehetséges. A 2001-2002. évi költségvetés a központi költségvetésbõl a Programban igényelt forrásokat összességében tartalmazza. A felkészülés költségeinek áttekinthetõsége és a végrehajtás nyomon követhetõsége érdekében a költségvetés tervezési módszertan változtatásával 2001-tõl a Program jogharmonizációs és intézményfejlesztési költségei elkülönítetten szerepelnek a központi költségvetésben, illetve annak fejezeteiben.

A jogharmonizáción és intézményfejlesztésen túl egyes területeken a közösségi jogszabályok, normák elõírásainak teljesítéséhez szükséges gazdaságfejlesztés a csatlakozásig - ahol átmeneti mentességet igénylünk, azon túl is - komoly ráfordításokat igényel. E fejlesztések a fejlesztéspolitika általános céljaival összhangban, a makrogazdasági és pénzügyi keretek figyelembe vételével, az adott terület, ágazat fejlesztési koncepciójába illesztve valósulhatnak meg.

A fejlesztések zöme négy szektort érint. Az agrárgazdaságban mindenekelõtt a közös agrárpolitikában való részvétel feltételeinek megteremtése indokol fejlesztéseket, amelyek forrás igényét részben a Phare és a SAPARD programok támogatásai fedezik. A környezetvédelem területén, az átmeneti mentességi igényeknek a csatlakozási tárgyalások során történõ érvényesítésétõl is függõen, a legnagyobb beruházások a szennyvízelvezetés és tisztítás, a hulladékgazdálkodás és a levegõtisztaság-védelem terén szükségesek, az infrastruktúrát és a termelõ szektorokat egyaránt érintve. E fejlesztések finanszírozásához kisebb részben a Phare, nagyobb arányban az ISPA támogatási alap járul hozzá. A közlekedésben az uniós elõírások teljesítéséhez szükséges közút-megerõsítések igényelnek jelentõs forrásokat. A regionális fejlesztés terén az EU Strukturális Alapok fogadására való felkészüléshez megvalósítandó Phare programok hazai társfinanszírozása, továbbá a hasonló hazai programok finanszírozása jelentkezik fejlesztési igényként. A fejlesztések teljes forrásszükséglete mintegy 650 MdFt, ennek 39 %-át tervezik az érintett tárcák központi költségvetési forrásból fedezni, amit beruházási keretükbe illesztve kell biztosítaniuk. Az önkormányzatok hozzájárulása mintegy 10 %-ot tesz ki. A tervezett EU támogatás (zömében az ISPA és SAPARD alapokból) aránya 23 %, a fennmaradó 28 % a magánszféra becsült részesedése, elsõsorban a környezetvédelmi beruházásokkal összefüggésben.

A felülvizsgált Program teljes anyaga magyar és angol nyelven a Külügyminisztérium Internet honlapján elérhetõ.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra való felkészülés részeként a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap fogadása céljából Magyarországnak Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) kell kidolgoznia és beterjesztenie az Unióhoz. Az NFT egy olyan dokumentum, amelynek kidolgozásában, valamint a megvalósítás során a finanszírozásban a minisztériumok mellett társadalmi és gazdasági partnerek, szervezetek, regionális intézmények vesznek részt.

Az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások lezárása után az NFT lesz az a dokumentum, amely a Közösségi Támogatási Keret (Community Support Framework, CSF) alapját képezi. A CSF az Európai Bizottság által jóváhagyott dokumentum, amelyben rögzítik az Unió által nyújtott támogatásokat alaponként, programonként és régiónként.

Magyarországnak ahhoz, hogy 2003. január 1-én az EU tagjává válhasson, a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos aktív elõkészítõ munkát, ami az országos elemzést, a stratégia kidolgozását, valamint az operatív programok kidolgozását és idõbeli ütemezési feladatait jelenti, fel kell gyorsítani. A teljes NFT-nek 2002 közepéig kell elkészülnie, a legkedvezõbb csatlakozási idõpontot feltételezve. A tervkészítés idõszaka alatt, elsõ esetben a stratégiai fejezetek lezárása elõtt, majd az követõen folyamatosan egyeztetni kell a Bizottsággal.

Az elmúlt években (1996-2000) a minisztériumok és országos fõhatóságok több ezer munkatársa (mintegy 2500 köztisztviselõ) vett részt a csatlakozási tárgyalásokkal összefüggõ integrációs továbbképzõ szakmai és nyelvi programokban, melyekhez a pénzügyi és a tematikai alapot az Európai Unió tagországainak és intézményeinek felajánlásai, a Phare program támogatása, valamint jelentõs mértékben a tárcák és az országos fõhatóságok hozzájárulása biztosították. A köztisztviselõi alap- és szakvizsga szerves részévé váltak az európai uniós ismeretek. A köztisztviselõk képzése és továbbképzése mellett a magyar oktatási-szakképzési rendszer egész vertikumában jelentõs elõrehaladás történt az Európai Unióval és hazánk csatlakozásával kapcsolatos ismeretek oktatása területén. Külön kiemelendõk az európai nyelvek oktatásának fejlesztése érdekében hozott és még tervezett lépések.

A Kormány kiemelt jelentõséget tulajdonít a lakosság tájékoztatásának és az uniós csatlakozásra történõ felkészítésének. A közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság bõ kétharmada elõnyösnek ítéli a csatlakozást. 1997 és 2000 között 5 %-kal (65 %-ra) nõtt a - terveik szerint - egy népszavazáson az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett szavazni kívánók száma és ugyanennyivel csökkent azok tábora, akik még nem foglaltak állást a kérdésben. A tagság ellenzõinek száma (8 %) változatlan. A lakosság legnagyobb csoportja kedvezõen vélekedik az Európai Unióról mint olyan szervezetrõl, amely felelõsségteljes, dinamikusan fejlõdõ, demokratikus és hatékony, ugyanakkor úgy véli, hogy az átlagember számára átláthatatlan. Ezért is nagyon fontos a kormányzati Közvélemény-felkészítési Program folyamatos, hatékony megvalósítása.

A program végrehajtásához 2000 végéig két pénzügyi forrás állt rendelkezésre: a központi költségvetés és a Phare források. A megvalósításban társfinanszírozás érvényesült: az EU-val és a csatlakozással kapcsolatos tájékoztatásra 1996-tól 2000 végéig költségvetési forrásból 1,1 Mrd Ft-ot, míg Phare forrásból 1,3 Mrd Ft-ot fordítottunk. A Phare forrás 2000 végén megszûnt, a Kommunikációs Stratégia megvalósítását 2001-tõl teljes mértékben a költségvetés finanszírozza. A belsõ közvélemény felkészítés költségvetési kerete a Phare forrás kiváltása érdekében is a 2001-2002 évi költségvetésben a korábbi 214 millió forintról évi 610 millióra növekedett.

A rendelkezésre álló források felhasználása a projekt-finanszírozás elve szerint történik: a minisztérium nem intézményeket, szervezeteket hanem konkrét elképzeléseket támogat. A források odaítélésénél az irányadó szempont az, hogy a programok a legszélesebb közvélemény alaptájékoztatása mellett egyre inkább a kormányzati stratégia meghatározott célcsoportjainak (széles közvélemény, vidéki társadalom, ifjúság, pedagógusok, újságírók, vállalkozók, civil társadalom, nõk) integrációs felkészítését szolgálják, gazdag EU integrációs tartalommal. A költségvetési támogatásokról szóló döntéseket a Közvélemény-felkészítési Munkabizottság hozza meg. Az elmúlt években fokozatosan bõvült a pályáztatások köre: a minisztérium pályázatokat hirdetett nem-kormányzati szervezetek, regionális napilapok és szaklapok részére.

A közvélemény-felkészítés hangsúlyos eleme az együttmûködés. az írott sajtóval. A Külügyminisztérium - a napilapok EU-mellékleteinek támogatásán túl - EU integrációs témájú kötetek, sorozatok (Európai Politikai Évkönyv, "Engem is érint" sorozat) megjelenését támogatja. A program végrehajtásának keretében a Külügyminisztérium együttmûködést épített ki az elektronikus médiával (Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió és projekt alapon egyes kereskedelmi csatornák). A széles közvélemény elérésének hangsúlyos eszköze a (szak)kiállításokon történõ részvétel is.

A Közvélemény-felkészítési Program végrehajtásában növekvõ súlyt kap kap a regionalitás elve. Az uniós csatlakozással összefüggõ információk helyi/regionális terjesztése a regionális napilapok EU integrációs mellékletein, az Európa Napok rendezvénysorozatán, és az év végére országos hálózattá bõvülõ megyei Európai Információs Pontokon keresztül valósul meg. Technikailag már a megvalósulás szakaszába jutott és 2001-ben kísérleti jelleggel beindul az EU Telefonos Információs Szolgáltatás.

A Kommunikációs Stratégia elkészítése óta eltelt idõszak változásai, a csatlakozási folyamat elõrehaladása, a magyar társadalom európai integrációs ismereteinek gyarapodása szükségessé tették egy újabb, második szakasz kidolgozását. A közvélemény-kutatások adatainak felhasználásával 2001 elejére elkészült továbbfejlesztett stratégia iránymutatóul szolgál a csatlakozásig ill. a népszavazásig folytatandó, egyre intenzívebb közvélemény-felkészítési munkához. Az általános tájékoztatás és a meggyõzés mellett az új kommunikációs szakaszban fokozottan kell érvényesíteni a polgárközelség és a személyes érintettség szempontjait. A megújult stratégia erõteljesebben figyelembe veszi a felkészülés szempontjait, azt, hogy az állampolgárok tisztában legyenek azzal, milyen változást jelent majd életükben és munkájukban a csatlakozás az Európai Unióhoz.

A felkészülés az uniós tagságra össztársadalmi vállalkozás. Magyarországot csak az ország népe, polgárai, az általuk nyújtott teljesítmény viheti be az Európai Unióba. A Kormány ennek a felismerésnek az alapján a kezdetektõl fogva folyamatos párbeszédre, együttmûködésre törekszik a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden rétegével.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló kérelmet a Kormány az Országgyûlés 1994. március 31-i határozatában foglalt felhatalmazása alapján nyújtotta be, és folytatja a csatlakozási tárgyalásokat. A felkészülés és a csatlakozási tárgyalások a társadalom és a parlamentben képviselt pártok széles konszenzusára támaszkodik. A folyamatos párbeszéd kiemelkedõ eleme az Országgyûléssel és annak szakbizottságaival való rendszeres kapcsolat.

A Kormány - a Parlament határozata alapján - minden évben írásban beszámol az Országgyûlésnek az Európai Megállapodás végrehajtásáról és a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl. Jelen beszámolón túlmenõen rendszeresen írásos információkat ad az OGY Elnöke, az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága valamint a Külügyi Bizottság részére a tárgyalási álláspontról és a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl, valamint az egyes tárgyalási fejezetekre vonatkozó kiegészítõ információkról és kiegészítõ tárgyalási álláspontokról.

Mindezeken túlmenõen a Külügyminisztérium rendszeresen tájékoztatja a Parlamentet és annak szakbizottságait az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatáról, lényeges eseményeirõl, ütemérõl, ezen belül a miniszteri tárgyalási fordulókról és a csatlakozási tárgyalások lényeges elemeirõl.

2000 folyamán a külügyminiszter 5 alkalommal, az Integrációs Államtitkárság vezetõje 2 alkalommal, az IÁT helyettes vezetõi 4 alkalommal nyújtottak tájékoztatást a csatlakozási folyamat egyes állomásairól az illetékes szakbizottság részére.

Új kezdeményezésként 1999. szeptember 29-én elõször, majd 2000. november 30-án másodszor került sor parlamenti EU vitanap megrendezésére, amelynek elõkészítése során a Külügyminisztérium részletes háttéranyag csomagot állított össze az országgyûlési képviselõk részére.

Az Országgyûlés és a Kormány közötti eddig is rendszeres és folyamatos együttmûködés 2000 januárjától új elemmel bõvült. A külügyminiszter és a hat parlamenti párt frakciójának vezetõje valamint az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága és a Külügyi Bizottság elnöke az Országgyûlés Házbizottságának bevonásával igény szerinti gyakorisággal konzultációt tart a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseirõl, a jogalkotási folyamat feladatairól, amelyre az eddigiekben nyolc alkalommal került sor. A parlamenti pártok és a külügyminiszter informális megbeszélésein részt vesz az Integrációs Államtitkárság vezetõje és szükség szerint fõtárgyalónk is.

A 2000. szeptember 11-én megtartott egyeztetõ megbeszélés keretében a hat parlamenti párt képviselõi közös nyilatkozatot fogadtak el a csatlakozás idõszerû kérdéseirõl. Ebben kiemelik Magyarország alapvetõ érdekeltségét a lehetõ legkorábbi idõpontban, és az elérhetõ legkedvezõbb feltételek mellett történõ uniós csatlakozásban. Megállapodás született továbbá arról, hogy az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága havonta kibõvített ülést tart, ahol részletes tájékoztatás hangzik el a csatlakozási tárgyalások helyzetérõl, Magyarország és az Európai Unió tárgyalási álláspontjainak alakulásáról. A kibõvített ülésre meghívást kap a Külügyi Bizottság elnöke, valamint a parlamenti szakbizottságok integrációs albizottságainak elnökei Az elsõ kibõvített ülésre 2000. október 26-án került sor, azóta újabb három kibõvített ülés került megrendezésre.

A felkészülés és a csatlakozás össztársadalmi feladatának végrehajtása szempontjából kiemelt jelentõségû az integrációval kapcsolatos gazdasági, szociális érdekek megismerése, feltárása, az egyeztetett nemzeti érdek formálódásának elõsegítése.

A szociális partnerekkel és a kamarákkal a csatlakozási tárgyalások kezdetétõl létrejöttek azok az eljárások, amelyek lehetõvé tették az integrációval összefüggõ általános, nagy horderejû kérdések egyeztetését. A konkrét szakmai felvetések érvényesítésének feltételeit a tárgyalási fejezetekért felelõs minisztériumi szakértõi munkacsoportok szintjén (a Kormány 2093/1998. (IV.22.) Korm. határozata, illetve az azt módosító 2211/1998. (IX.30.) Korm. határozata szerint) jogi norma is biztosítja.

A Külügyminisztérium által korábban folytatott integrációs konzultáció intézményesítéseként 1999. július 1-én, a társadalmi párbeszéd új intézményrendszerének részeként, a Külügyminisztérium irányításával megalakult az Európai Integrációs Tanács (EIT).

A társadalmi párbeszéd további új fórumai közül a munka világával kapcsolatos legfontosabb intézmény, az Országos Munkaügyi Tanács, valamint a gazdaság stratégiai kérdéseket áttekintõ konzultációs fórum, a Gazdasági Tanács a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium koordinációjával mûködõ Országos Területfejlesztési Tanács a regionális politikát érintõ szakmai-társadalmi kérdéseket tárgyal.

Az elfogadott alapszabály értelmében az EIT az integrációs felkészüléssel, az uniós csatlakozással kapcsolatos érdekek megjelenítésének és a többoldalú információáramlásnak a fóruma a tagok csatlakozási felkészülésének elõsegítésére, és annak érdekében, hogy az európai integrációval kapcsolatos belföldi és nemzetközi tevékenységük a lehetõ legnagyobb összhangban történjen.

Az EIT tagjai a munkavállalói és munkaadói szervezetek és a köztestületi kamarák. Állandó meghívottak a szociális partnerek nemzetközi és uniós együttmûködését elõsegítõ szövetségei. A Kormányt a külügyminiszter képviseli, mellette a társadalmi párbeszédért felelõs Gazdasági Minisztérium képviselõjén túlmenõen a napirendtõl függõen vesznek részt más minisztériumok. A tagok folyamatos kapcsolattartását az Integrációs Államtitkárságon belül felállított EIT Titkárság segíti.

A 2000. év alatt az EIT négy ülést tartott. Ezek témái között szerepeltek az Európai Unió támogatási programjai (Phare, ISPA, SAPARD), a szociális partnerek integrációs felkészülése, a csatlakozási tárgyalások aktuális kérdései, egyes kiemelt tárgyalási fejezetek mint pl. a mezõgazdaság, a személyek szabad áramlása, a szociálpolitika helyzete, a bõvítési folyamat új fejleményei, valamint a kiemelkedõ uniós események, csúcstalálkozók magyar vonatkozásai.

Az Európai Unió a helyi önkormányzati rendszer felépítését, mûködését illetõen nem fogalmaz meg kötelezõ elõírásokat a tagjelöltekkel szemben, az Unió hatékony mûködése érdekében azonban támaszt bizonyos követelményeket, elsõsorban a közösségi elõírások teljesítését és helyi érvényre juttatását illetõen. Hazai önkormányzataink jelentõs része ezen elvárások egy részének már képes megfelelni, szakirányú európai integrációs ismeretei mindamellett messze nem elégségesek. Az 1999 májusában elfogadott, két évre szóló, többek között az önkormányzati igazgatás fejlesztését magában foglaló kormányzati feladatterv különös hangsúllyal szól a csatlakozás követelményeirõl.

Az önkormányzatok szerepvállalását elõsegítõ egyik feladat a ma még meglehetõsen szétszórt, sok esetben ad-hoc kezdeményezés összefogása, egységes információs csatornákba terelése, az elért eredmények, javaslatok elemzése. A Külügyminisztérium vezetése több ízben folytatott egyeztetõ megbeszéléseket az önkormányzati szövetségek vezetõivel, elvi megállapodás született arról, hogy a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága az önkormányzati képviselõk további munkájához szakmai segítséget nyújt a nemzetközi együttmûködést érintõ kérdésekben.

A Phare program által támogatott és 1994 óta a Külügyminisztérium aktív közremûködésével folyamatosan zajló, mára országosan ismert és sikeres Európa Napok rendezvény-sorozat megvalósítása során érdemi együttmûködés jött létre több mint harminc helyi önkormányzattal. A helyi tisztviselõk és tisztségviselõk integrációs képzésére kiírt tender nyertese az Európai Közigazgatási Intézet (EIPA), az önkormányzati tisztviselõk képzésére 1,45 M EURO áll rendelkezésre.

A Belügyminisztérium szervezésében 2000 májusától 2-3 havi rendszerességgel megrendezésre kerül az Önkormányzatok Integrációs Fóruma, amelynek keretében - a Belügyminisztérium mellett - az érintett tárcák (FVM, SZCSM, KM, MeH és KüM) szakemberei tájékoztatást adnak az önkormányzati érdekszövetségek, valamint az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Európai Konferenciája (CLRAE) magyarországi küldöttsége tagjainak a magyar integrációs felkészülés folyamatáról. A Fórum célja a hazai önkormányzatok uniós csatlakozási felkészülésének elõsegítése, továbbá annak biztosítása, hogy a naprakész gyakorlati információk a legszélesebb önkormányzati tisztviselõi és tisztségviselõi réteghez jussanak el. A felkészítés során kiemelten kezelik a területfejlesztési, víz- és hulladékgazdálkodási területet, a helyi jogalkotási kérdéseket és a közszolgáltatási rendszer közösségi követelményeknek való megfelelését. Ugyancsak kiemelt hangsúlyt kap az EU támogatási/pályázati rendszerek megismerése, valamint az idegennyelv-oktatás.

Az önkormányzatok képviselõi egyetértéssel fogadták és támogatták a fórum-sorozat beindítását, üdvözölték a Belügyminisztérium kezdeményezését, kérve ugyanakkor az illetékes társtárcák aktív közremûködését és részvételét is. A Külügyminisztérium támogatásáról biztosította a fórumot és jelezte, hogy kész részt vállalni, szakmai segítséget nyújtani, elõadókat biztosítani a fórum munkájához. Eddig két ülésre került sor.

1. Gazdasági helyzet, belsõ piac, Gazdasági és Monetáris Unió

Az Európai Unió gazdasági növekedése a korábbi évekhez képest gyorsuló tendenciát mutat. Ennek mértéke 2000-ben 3,3 százalék volt. Az ipari termelés 4 százalékos növekedése szintén javulást jelez. Ugyanakkor - fõként a kõolaj tartósan magas világpiaci árának, valamint az euró dollárral szembeni tartós és folyamatos gyengülése következtében - az inflációs ráta némileg emelkedõ. A munkanélküliek aránya az 1999. évi 9,2 százalékról 2000 év végéig 8,1 százalékra csökkent, ez az elmúlt nyolc év legalacsonyabb értéke. A költségvetési hiány és az államadósság mértéke a tagállamokban kedvezõen alakul, a deficit 1999-ben a GDP 0,6 százalékát tette ki és az idén tovább csökkent 0,4 százalékra. Az államadósság/GDP arány az 1996-os 72,1 százalékos csúcspont után évente átlagosan két százalékponttal csökken, és ez az irányzat tovább folytatódik, sõt az elkövetkezõ években még némileg gyorsulhat is a csökkenés mértéke.

A jól mûködõ egységes piac az Európai Unió versenyképességének és fenntartható növekedésének alapja, ezért a belsõ piac kiteljesítésének folyamata továbbra is jelentõs helyet foglal el az Unió napirendjén. Az erõfeszítések egyik iránya a meglévõ szabályozás érvényesítésének elõmozdítása, mely megjelenik például a közigazgatás szerepének hangsúlyozásában. A másik irány a belsõ piaci szabályozás kiterjesztése a gazdaság dinamikusan fejlõdõ, eddig kevéssé liberalizált területeire, mint például az elektronikus kereskedelem, a pénzügyi vagy postai szolgáltatások, illetve a légi forgalom.

Az olaj árának drasztikus emelkedése és az Unió import energia függõségének növekedésével kapcsolatos politikai és gazdasági megfontolások arra indították az Európai Bizottságot, hogy javaslatot dolgozzon ki új stratégia elfogadására, amely a beszerzési források diverzifikálásán, az energia takarékosságon, a piaci mechanizmusok javításán és az olajtermelõkkel való párbeszéden alakul. Ennek jegyében megcélozták az energia piacok integrációját, melynek egyik eszköze a villamosenergia és gázpiacok liberalizációjának felgyorsítása.

A Gazdasági és Monetáris Unió mint a gazdasági integráció legmagasabb foka közel két éve mûködik, kiépült a szükséges intézményrendszer. 2001 januárjától tizenkettedikként Görögország is részt vesz az euró övezetben. A dollárral szemben korábban mintegy 25 %-kal leértékelõdõ euró a közelmúltban erõsödni kezdett.

Összességében az EU konjunkturális és gazdasági helyzete, valamint a belsõ piac jelenlegi állapota továbbra is kedvezõnek tekinthetõ a kibõvítés szempontjából.

2. Szociális Európa, gazdasági és szociális kohézió

A 2000. decemberi nizzai Európai Tanács megállapítása szerint az elmúlt három évben a munkanélküliség az Unió tagállamaiban folyamatosan csökkent, a foglalkoztatás szintje nõtt, visszaigazolva az 1997. évi Foglalkoztatási Csúcsértekezleten útjára indított luxemburgi folyamathoz fûzött várakozásokat.

Egyúttal jóváhagyták a Szociális Menetrendet (Social Agenda), amely a lisszaboni Európai Tanács ülésén hozott döntés értelmében a szociálpolitika területén végrehajtandó fõ feladatokat határozza meg az elkövetkezõ öt évre. A célkitûzések között szerepel a teljes foglalkoztatottság megvalósítása, a mobilitás megkönnyítése, a gazdasági és pénzügyi integráció, a társadalmi kohézió erõsítése, a bõvítés, valamint a globalizációnak történõ megfelelés. A Menetrend végrehajtásának áttekintése céljából az Európai Tanács minden év tavaszán rendkívüli ülést tart, melyek közül az elsõre a svéd elnökség idején, 2001. márciusában kerül sor.

Az Európai Bizottság 2001. január 31-én fogadta el a Második Jelentés a Gazdasági és Szociális Kohézióról címû dokumentumot, melynek fõ célja, hogy bemutassa, milyen fejlõdés tapasztalható az Unióban a gazdasági és szociális kohézió erõsítése terén.

A Jelentés megállapítja, hogy az egyes országok közötti jövedelmi különbségek - a rés csökkenése ellenére is - még mindig jelentõsek, a lakosság legszegényebb és a leggazdagabb 10%-a között 2,6-szeres a jövedelmi különbség. Ezzel együtt a legszegényebb országok (Görögország, Spanyolország és Portugália) egy fõre jutó GDP-je 1988-ban az Unió átlagának 68%-át tette ki, míg 1999-ben már a 79%-át. Az Unió gazdasági aktivitása igen koncentrált, a megtermelt jövedelem 47%-a képzõdik a North Yorkshire, Franche-Comté, Hamburg háromszögben, ami az Unió területének egy hetedét, összlakosságának egyharmadát jelenti. Ezen a területen a városiasodás mértéke jóval jelentõsebb, több a jól képzett munkaerõ, s a termelékenység 3,4-szerese a periférikus területek termelékenységének.

A bõvítéssel alapvetõen változik a Közösség képe: várhatóan megduplázódnak a jövedelmi különbségek, amit két mutató is jelez:

• Várhatóan az összlakosság egyharmada fog olyan országban élni, amelynek egy fõre jutó GDP-je kevesebb, mint az uniós átlag 90%-a, szemben a mai egyhatod részaránnyal,
• A lakosság legszegényebb 10%-ának jövedelme az EU27 átlagának csak 31%-a lesz, míg ez az érték jelenleg az EU15 átlagának 61%-a.

A Jelentésbõl kitûnik, hogy a Bizottság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kohéziós politika a kibõvített Unióban is kiemelt szerepet játsszon annál is inkább, mivel a fejlettségbeli különbségek korábban nem tapasztalt mértékûre növekednek. Mindazonáltal a jelentésbõl kitûnik, hogy a közösségi regionális politika továbbra is finanszírozható, vagyis az új tagállamok felvétele nem jelent megoldhatatlan feladatot az Unió részére. A Jelentés közzétételével megkezdõdött a vita a kohéziós politika átalakításának elveirõl és részleteirõl.

A jelentés szerint a bõvítéssel újra kell gondolni a támogatások koncentrálását szem elõtt tartva azt az alapvetõ elvet, hogy a korlátozott forrásokat a legelmaradottabb területekre kell összpontosítani, de tekintettel kell lenni az Európai Unió 15 legkevésbé fejlett régióinak szükségleteire is.

1. Tudásalapú társadalom, eEurope

Az Európai Unió tagállamai, melyek közül több is jelentõs elõrelépést tett az információs társadalom kiépítésében, 1998-ban elhatározták, hogy az Egyesült Államokkal szembeni lemaradásuk gyors csökkentése érdekében "eEUROPE" néven egy közös kezdeményezést indítanak el. Az Európai Bizottság által kidolgozott "eEUROPE 2002" akciótervet a tagállamok 2000. június 19-20-án a feirai Európai Tanács ülésen fogadták el. Az akcióterv 2002-ig számos fontos jogszabály kidolgozását, intézmény felállítását és egyéb ösztönzési mechanizmus kidolgozását irányozza elõ az alábbi kulcsterületeken:

• felkészülés a tudásalapú gazdaságba, illetve társadalomba történõ átmenetre az információs társadalom, a kutatás és fejlesztés hatékonyabb kihasználása révén, beleértve a belsõ piac kiteljesedését is;
• az európai szociális modell korszerûsítése az emberi erõforrásba történõ befektetéssel és a szociális kirekesztés elleni küzdelemmel;
• megfelelõ gazdaságpolitika alkalmazása révén fenntartható, egészséges gazdasági környezet kialakítása.

A dokumentum szerint a fenti három területen ajánlott intézkedések végrehajtása visszaállíthatja az Unióban a teljes foglalkoztatottság megteremtésének feltételeit, továbbá biztosíthatja azt, hogy gazdasága tartósan évi 3%-os ütemben növekedjen.

Az "eEUROPE 2002" akcióterv nem a gazdaságpolitikai irányvonalak megváltoztatását, új, nemzetek feletti struktúrák kialakítását tûzte ki célul, hanem azt, hogy a - már meglévõ - gazdaságpolitikai eszközök egy koherens, átfogó programban kerüljenek összehangolásra, szerves egységben tárgyalva ezáltal a gazdasági versenyképesség, a szociális politika és a technológiai forradalom kérdéseit. Többek között leszögezi azt is, hogy "... az eEUROPE kezdeményezésnek az Unió kibõvítési folyamatának részévé kell válnia ...", valamint "... el kell kerülni egy "kétsebességû Európa" kialakulását ...".

Magyarország még az "eEUROPE 2002" dokumentumot megelõzõen továbbított egy Memorandumot az akkori portugál elnökségnek, amelyben a magyar Kormány nevében üdvözölte a kezdeményezés törekvéseit és célkitûzéseit, valamint röviden felvázolta a probléma magyar megközelítését. Magyarország egyúttal kezdeményezte, hogy hazánk és a tagállamok együtt keressék az együttmûködés hatékony formáját e törekvések megvalósításában. A visszajelzések alapján az Európai Unió elnöksége kedvezõen fogadta a magyar állásfoglalást, ennek egyik jeleként magyar szakértõk is folyamatosan részt vesznek az "eEUROPE 2002" dokumentum konkrét részleteinek kidolgozására megalakuló munkacsoportok tevékenységében, és 2000. novemberében Budapesten került sor arra a konferenciára, amelynek alapján a közép-, és kelet-európai tagjelöltek kialakítják az "eEUROPE"-pal kapcsolatos saját akciótervüket.

A 2000. decemberi nizzai csúcstalálkozó tudomásul vette a Bizottság és a Tanács elõzetes jelentését az eEurope Akcióterv végrehajtásának eddigi eredményeirõl, a 2001. elsõ félévi svéd elnökség derekán sorra kerülõ stockholmi ülésén pedig megvitatja, hogy az Akcióterv milyen mértékben járul hozzá a tudásalapú társadalom további kiépítéséhez és fejlõdéséhez. A stockholmi ülésre magyar-brit közös kezdeményezés készül az Akcióterv egyes konkrét pontjaihoz kapcsolódva.

Az Európai Unió 2000-ben lezajlott portugál és különösen francia elnöksége alatt jelentõs elõrehaladás történt az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) számos kérdésében. Az elnökségi jelentés leszögezte, hogy a Kölnben, Helsinkiben és Feirában meghatározott célok teljesítése nyomán az Európai Unió sajátossága abban fog rejleni, hogy mind katonai, mind pedig polgári téren rendkívül széles eszköztár mobilizálására lesz képes, ami alkalmassá teszi a válságok átfogó kezelésére és/vagy megelõzésére. Az autonóm döntéshozatali, valamint - ott, ahol a NATO nem kíván fellépni - az önálló katonai mûveletindítási és -vezetési képesség kifejlesztésével az EU biztosítani tudja majd a petersbergi feladatok teljes spektrumának ellátását. Az EBVP fejlõdése ugyanakkor nem vonja maga után az önálló európai hadsereg létrehozását (a tagállamok nemzeti kontingenseinek mobilizálása szuverén döntéseiken fog alapulni), és az érintett tagállamok számára a NATO változatlanul a kollektív védelem alapját fogja jelenteni.

A válságkezelési feladatokhoz igénybe vehetõ katonai képességek kialakítása céljából a soros francia elnökség 2000. november 20-án rendezte meg a képesség-felajánlási konferenciát, amely mennyiségi vonatkozásban egyértelmûen sikert hozott. A konferencián a tagállamok mellett a nem EU-tag európai NATO-szövetségesek és a társult országok is megtehették felajánlásaikat: Magyarország egy gépesített lövész zászlóaljjal és egy légvédelmi rakéta (Mistral Shorad) szakasszal kész hozzájárulni az EU válságkezelõi katonai képességeihez. A konferencia egyben megerõsítette a tagállamok eltökéltségét, hogy a legösszetettebb petersbergi feladatok ellátásához szükséges mûveleti képességeiket továbbfejlesztik a telepíthetõség, fenntarthatóság, interoperábilitás, rugalmasság, mozgékonyság, túlélõképesség és vezetés-irányítás terén.

A polgári válságkezelési képességek kialakítását az Unió külön munkacsoport keretében a feirai céloknak és mandátumnak megfelelõen négy területen vizsgálja: rendõri erõk, jogállamiság erõsítése, közigazgatás erõsítése, polgári védelem. A svéd soros elnökség a novemberihez hasonló felajánlási konferenciát fog összehívni a válságkezelés polgári eszközeinek összesítése céljából, amelyre az elõzetes tervek szerint ez év áprilisában kerül sor. A nem EU tagországok polgári válságkezelési, különösen a rendõri missziókhoz tett felajánlásait az Unió pozitív szellemben fogja megvizsgálni. Ez indokolja és igényli azt a már megkezdett munkát, hogy magyar részrõl összegezzük azon polgári erõforrásainkat, melyek az EU válságkezelési mûveletek során használhatóak, valamint hiteles és teljesíthetõ magyar felajánlást tesznek lehetõvé.

Nizzában határoztak az állandó politikai és katonai szervek, a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB), az Európai Unió Katonai Bizottsága és a Katonai Törzs felállításáról is. A PBB már a 2001. január 22-23-i Általános Ügyek Tanácsa ülését követõen megkezdte mûködését, míg az állandó katonai intézmények formális felállítására a tavasz folyamán fog sor kerülni. Az EU felkérésére Magyarország a brüsszeli EU Misszióról és NATO Képviseletrõl mind a három szerv mellé képviselõket delegál.

Az Unió a petersbergi feladatok végrehajtása során támaszkodni szándékozik a nem EU-tag európai NATO szövetségesek (Hatok) és az EU tagjelölt országok (Tizenhármak, a két kategória együtt: Tizenötök) hozzájárulásaira, különösen azokéra, amelyek jelentékeny erõket képesek és hajlandóak mozgósítani e célból. Jelenlegi státuszunkban az EU által vezetett válságkezelési akciókban való részvételünk lehetõsége abban az esetben tekinthetõ automatikusnak, ha az EU igényt tart NATO eszközökre is. Egyéb esetekben bevonásunk a Tanács döntésétõl függ. Magyarország erõsen érdekelt abban, hogy az EU és a NATO között hatékony, átlátható és a két szervezet döntéshozatali autonómiáját tiszteletben tartó kapcsolatrendszer alakuljon ki, amely biztosítja a két szervezet érdemi biztonságpolitikai párbeszédét.

Az elmúlt évben, nem utolsósorban az ismétlõdõ problémák hatására, egyre inkább az uniós polgárok érdeklõdésének középpontjába kerültek a polgárok - tágabb értelemben vett - biztonságának, így a fogyasztóvédelemnek, az egészséges élelmiszereknek, a közlekedés biztonságának, a belbiztonságnak a kérdései. Ezek a témák szükségszerûen a döntéshozók és intézmények tevékenységében is egyre nagyobb szerepet játszanak.

A nizzai Európai Tanács megerõsítette a fogyasztók egészsége és biztonsága fokozott védelmének szükségességét, melyet az Amszterdami Szerzõdés is rögzít. Tudomásul vette az élelmiszer jog vonatkozásában készülõ rendelet és az Európai Élelmiszer Hatóság felállításának szükségességét. Hangsúlyozták, hogy az élelmiszerbiztonsági politikának a teljes élelmiszer láncra ki kell terjednie mind az emberek, mind az állatok vonatkozásában. Az Európai Tanács javasolta a tanácsi és a parlamenti munkálatok felgyorsítását, hogy az Európai Élelmiszer Hatóság 2002 elejétõl megkezdhesse mûködését. Tudomásul vették a Tanács eddigi intézkedéseit a kergemarhakór (BSE) visszaszorításának ügyében is, úgymint egyes takarmánytípusok használatának felfüggesztése, vagy meghatározott veszélyes anyagok kivonása, mely lista szükség estén tovább bõvíthetõ. Az illetékes magyar hatóságok megkezdték a felkészülést az Unió ezen döntéseibõl következõ hazai intézkedések megtételére.

Az uniós tagállamok vezetõi sajnálattal fogadták a hágai klíma-konferencia kudarcát és a Kyotoi Jegyzõkönyv mielõbbi ratifikációjára hívták fel a részes feleket. Érdeklõdést mutattak a fenntartható fejlõdés érdekében bevezetendõ gazdasági ösztönzõ eszközökre vonatkozó javaslatok (pl. öko-adók), a nemzetközi környezetvédelmi együttmûködés megerõsítése és egy esetleges környezetvédelmi világszervezet létrehozatala irányában.

Az Unió fokozni kívánja részvételét a pénzmosás elleni nemzetközi küzdelemben. Az együttmûködés további erõsítését szorgalmazzák a tagállamok érintett hatóságai között az Unió külsõ határai ellenõrzése tekintetében, különösen a tengeri határokon keresztül történõ illegális bevándorlás visszaszorítása érdekében. E célból kezdeményezések elfogadását várják, bevonva ebbe a társult országokat is, ahol ez lehetséges.

A 2000. decemberi nizzai Európai Tanács döntött az intézményi reformokról. A tagállamok állam-, illetve kormányfõi a kormányközi konferencia nizzai lezárásával és az intézményi reformok elfogadásával teljesítették az Unió részérõl a bõvítés megkezdéséhez szükséges utolsó belsõ feltételt is. A Nizzai Szerzõdést a tagállamok politikai célkitûzésük szerint 2002 végéig ratifikálják, annak érdekében, hogy ígéretükhöz híven saját oldalukról 2003-tõl kezdve készen álljanak a bõvülés megkezdésére.

A Nizzai Szerzõdés 2004. január 1-jével az Amszterdamban behatárolt 700-ról 732-re emeli az Európai Parlament képviselõi helyeinek felsõ korlátját. A Nizzában elfogadott táblázat alapján a csatlakozási tárgyalásokon az Unió közös kiinduló álláspontja az Európai Parlament magyar képviselõinek számát 20 fõben javasolja meghatározni. Ez mind Magyarország, mind pedig Csehország esetében két fõvel kevesebb, mint a közel azonos lakosságszámú jelenlegi uniós tagállamok kvótája. A magyar Kormány ezért már jelezte, hogy a kérdésre az intézményi fejezet tárgyalásakor vissza kíván térni.

A Tanácsban a jelenleg alkalmazott szavazati súlyokat az új bizottsági modellre való áttérés idõpontjában, 2005. január 1-jével váltja fel az új elosztás. Minõsített többséghez 237-bõl 170 igen szavazat (71,7%) és bizottsági kezdeményezés esetén 8, egyéb esetekben 10 tagállam támogatására lesz szükség. Egyúttal a lakosságszám is meghatározó tényezõ lesz, a Tanács bármely tagjának kérésére meg kell vizsgálni, hogy az adott minõsített többség képviseli-e az uniós össznépesség 62%-át. Nizzában meghatározták az összes jelenlegi tagállam és jelenleg tárgyalást folytató jelölt ország jövendõ szavazati súlyát, Magyarország 12 szavazattal fog rendelkezni. Tanácsbeli szavazati súlyunk megegyezik a velünk közel azonos népességû országokéval.

A Bizottság összetételérõl született kompromisszum - halasztott létszámrögzítés - két lépcsõben valósul meg. Miután az Unió nagy tagállamai Nizzában lemondtak a második biztos küldésének jogáról, elsõ lépésben 2005. január 1-jével az új Bizottságba valamennyi tagország delegálhat tagot, de csak egyet. Ezzel biztosított, hogy csatlakozása után Magyarország is egy saját biztost küldhet az Európai Bizottságba. Amíg az Unió tagországainak száma el nem éri a 27-et, az egy ország egy biztos rendszert alkalmazzák, az Unió új tagjai számára is biztosítva belépésüket követõen a biztos állítás jogát. Miután az Unió 27 tagúra bõvül, "a Bizottság a tagállamok számánál kevesebb tagból áll. A Bizottság tagjait az egyenlõség elvén nyugvó rotációs rendszer szerint választják."

A fõ intézményeket érintõ fenti döntések mellett több más, kisebb módosítást is elhatároztak a tagállamok vezetõi. Ezek közül kiemelendõ, hogy a döntéshozatali reform során a Nizzai Szerzõdés összesen 35, eddig egyhangú döntést kívánt területet minõsített többségi döntéshozatal hatálya alá vontak. Egyszerûsítették a megerõsített együttmûködés létrehozásának feltételeit. A Nizzai Szerzõdés - fõként az Ausztriával szemben bevezetett szankciók ellentmondásossága miatt - kétfokozatú eljárás kialakításával, egyfajta korai jelzõ rendszer beiktatásával módosította az Unió alapelveit megsértõ tagállammal szembeni fellépés módját szabályozó Európai Unióról szóló Maastrichti Szerzõdés 7. Cikkét is. Az intézményi reformok részletes leírása a mellékletben található.

Az állam- és kormányfõk megegyeztek a következõ, a kompetenciák elhatárolásával, az Alapvetõ Jogok Chartájának státuszával, a szerzõdések egyszerûsítésével és a nemzeti parlamentek szerepével foglalkozó konferencia összehívásának 2004-es dátumáról is. A tagjelölt országok közül azok, amelyekkel a tárgyalások lezárultak, részt vehetnek, a még tárgyalók megfigyelõi státuszt kapnak.

A nizzai Európai Tanácson a "helsinki idõpont" megerõsítésével az Európai Unió ismételten elkötelezte magát, hogy 2002 végére a maga részérõl felkészül az elsõ új tagok befogadására. A bõvítés belátható közelségû perspektíváját erõsíti az a kitétel is, mely szerint ezt abban a reményben teszi, hogy az elsõ új tagok már részt vesznek a 2004. júniusi európai parlamenti választásokon.

Az állam- ill. kormányfõk megerõsítették a Bizottsági 2000. november 8-i stratégiai javaslatainak lényegi elemeit, melynek révén 2001 elsõ felében a tárgyalások felgyorsíthatók lehetnek. A rugalmas és differenciált megközelítés érvényesítésével biztosíthatók a tervezett ütem szerinti haladás feltételei, melyeket erõsít a felkészült tagjelölteknek biztosított lehetõség az "útitervben" ("road map") jelzett ütemnél gyorsabb haladásra. A soron következõ elnökségnek adott mandátum alapján fél éven belül, a 2001 júniusi göteborgi csúcstalálkozón megtörténhet a bõvítési stratégia további pontosítása, az elsõ felvételekhez kapcsolódó forgatókönyv alapvetõ kérdéseinek tisztázása.

A fentiek alapján az elkövetkezõ idõszakban Magyarországnak két kiemelt célkitûzést indokolt szem elõtt tartania: egyfelõl a belsõ felkészülés gyorsítását, hogy 2002 végére magyar oldalról is megteremtsük a csatlakozás feltételeit; másfelõl pedig a csatlakozási tárgyalások gyorsítását a bizottsági javaslatokkal és a svéd elnökségi tervekkel összhangban, annak érdekében, hogy 2001 elsõ felében az ütemterv differenciált és rugalmas kezelése által mennyiségi és minõségi értelemben is áttörést érjünk el.

A csatlakozási tárgyalások elsõ szakasza 2000 júniusában az összes fejezet megnyitásával lezárult. A tárgyalások jelenlegi helyzetét a 11. sz., a további szakaszolást a 12. mellékletben található táblázat tartalmazza.

A 2000. második félévi francia elnökség vállalta ugyan, hogy a tárgyalások új minõségû szakaszba lépnek, de az intézményi reform kérdését tárgyaló Kormányközi Konferenciát kezelte prioritásként, elsõsorban annak idõbeli és eredményes befejezésére koncentrálva. Az intézményi reformok mellett csak mérsékelt figyelmet fordított a csatlakozási tárgyalásokra. Így nem került sor teljes egészében az áttörés megvalósítására, a "könnyû" tárgyalási fejezetek lezárására.

2000 végére az ideiglenesen lezárt fejezetek száma 14-re emelkedett, miután a francia elnökség alatt befejezõdtek a tárgyalások a külgazdaság, az energia és a szociálpolitika témakörben. Ezen felül 2000 decemberére három fejezetben egy-egy világosan elkülöníthetõ probléma megoldását leszámítva szintén befejezõdtek a tárgyalások (vállalati jog, áruk szabad áramlása, vám). A magyar pozíciók módosítása alapján két további fejezetben nyílhat rövidtávon lezárási lehetõség (szolgáltatások, adózás). Ez azonban még nem jelent áttörést, csupán az átmenet kezdetét az új minõségû tárgyalási szakaszba. Eközben a Helsinki csoporttal is ütemesen folytak a tárgyalások, amelynek eredményeképpen az ideiglenesen lezárt fejezetek számát tekintve néhányan megközelítették a luxemburgi csoportot (Málta 12, Szlovákia 10 ).

A továbblépés szempontjából döntõ jelentõségû a tagjelölt országok felkészültségének 2000. évi értékelése. A Bizottság 2000. november 8-án jelentette meg az éves jelentéseket és a bõvítési stratégia alakítására vonatkozó javaslatait összefoglaló ún. Kibõvítési Stratégiai Okmányt ("Enlargement Strategy Paper"). Megállapítható, hogy a magyar jelentés összességében objektív, kiegyensúlyozott értékelést tartalmaz, ami alapján Magyarország reálisan számíthat arra, hogy helyet kap az elsõ bõvítési körben. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a jogharmonizációs és intézményfejlesztési lemaradások mielõbbi pótlása, és a 2001-es vállalások idõarányos teljesítése. A Kormány az éves jelentést követõen felmérte a vállalások teljesítését, és határozatot hozott a lemaradások 2001. év eleji, legkésõbb március 31-i határidõvel történõ felszámolására.

A Bõvítési Stratégiai Dokumentumban felvázolásra került a csatlakozási tárgyalások következõ három félévi ütemterve. A "road map" azonban csupán elvi lehetõséget jelent, továbbra sincs semmiféle garancia a tárgyalások 2002. elsõ félévében történõ lezárására. Magyarország célja az, hogy a Bizottság által felvázolt indikatív menetrendet minimumnak tekintve, azt rugalmasan és differenciáltan kezelve 2001. elsõ félévében történjen tényleges áttörés a tárgyalásokon. Szorgalmazzuk, hogy az EU legkésõbb 2001. második félévében valamennyi érdemi kérdésben (beleértve a közösségi költségvetéshez kapcsolódó pozíciókat is) alakítsa ki álláspontját annak érdekében, hogy 2002. elsõ felében a tárgyalások ténylegesen lezárhatók legyenek.

A nizzai Európai Tanács meghozta azokat az intézményi döntéseket, amelyek ratifikálásával az Európai Unió oldaláról elhárul az utolsó akadály is a bõvítés 2002. végi / 2003. eleji megkezdése elõl. Ismételten megerõsítésre került a "helsinki dátum", azaz, hogy az EU 2002. végére a maga részérõl felkészül az elsõ új tagok befogadására. Új elemként - mint az elõzõ fejezetben is kitértünk rá - bekerült a szövegbe egy olyan tétel, miszerint az Unió ezt abban a reményben teszi, hogy az elsõ új tagok már részt vesznek a 2004. júniusi Európai Parlamenti választásokon, illetve a 2004-ben kezdõdõ újabb intézményi Kormányközi Konferencián.

A bizottsági javaslatok a bõvítési stratégiára vonatkozóan megerõsítést kaptak, ami alapján 2001 elsõ félévében a tárgyalások felgyorsíthatók lehetnek, s a rugalmas és differenciált megközelítés érvényesítésével a kiugrás feltételei is megteremthetõk. Svéd javaslatra külön bekerült a szövegbe annak lehetõsége, hogy a felkészült tagjelöltek a "road map"-ben jelzett ütemnél gyorsabban is haladhassanak.

A 2001. júniusi göteborgi Európai Tanács felhatalmazást kapott arra, hogy értékelje az új bõvítési stratégia alkalmazásában elért haladást annak érdekében, hogy megadja a szükséges útmutatást a folyamat sikeres befejezéséhez.

A svéd Elnökség célja, hogy a csatlakozási tárgyalásokon politikai áttörést érjen el. Megerõsíti a differenciálás és az egyéni kezelés elvét. A svéd Elnökség idõszakában napirendre kerül több bonyolult kérdés, többek között a négy alapszabadságra vonatkozó tárgyalási fejezet és a környezetvédelem. Elnökségi programjukban meghirdetett céljuk, hogy a luxemburgi országokkal minél több dossziét lehessen tárgyalni, és lehetõség szerint ideiglenesen lezárni. A Helsinki csoport esetében a lehetõ legtöbb fejezetet meg kívánják nyitni, lehetõséget teremtve a legfelkészültebbeknek a felzárkózásra.

Kiindulásként a félév során két helyettesi és egy miniszteri fordulót terveznek, de szükség szerint készek további üléseket is szervezni. A "road map"-et rugalmasan és differenciáltan kívánják kezelni.

Magyar részrõl élni kívánunk a nizzai döntések és a svéd elnökségi program kínálta lehetõségekkel. Elsõdleges célunk a "road map" által kijelölt fejezetek lezárása, de azokon túl további dossziék tárgyalását - és egyes esetekben lezárását - is lehetségesnek tartjuk (pl. vámunió, adózás). Összességében a svéd Elnökség idõszakában a "road map" rugalmas és differenciált kezelése révén reményeink szerint kialakulhat az ideiglenesen lezárt fejezeteket illetõen az a "kritikus tömeg", amely lehetõvé teszi a minõségi áttörést.

A csatlakozási folyamat elmúlt évi eseményeinek kronológikus listája, az egyes tárgyalási fejezetek jelenlegi helyzete és a további tárgyalások ütemterve ("road map") a mellékletben található. A tárgyalásokon a fejezetekben történõ további haladásról a Kormány az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának kibõvített ülésein és a hatpárti konzultációkon a jövõben is rendszeresen beszámol.

A közvélemény-kutatási adatok szerint az Európai Unió tagállamainak lakossága az unió bõvítését távolról sem tekinti kiemelt fontosságú feladatnak. Az Eurobarometer felmérései alapján a megkérdezettek között tíz emberbõl csak három tekinti a bõvítést az Unió prioritásának - amennyiben olyan más lehetséges prioritásokkal együtt teszik fel a kérdést, mint a munkahelyek megtartása, a belbiztonság stb.

Az Eurobarometer legutóbbi, 2001 februárjában közzétett elõzetes eredményei szerint a bõvítés átlagos támogatottsága a 15 tagállamban 44%-os értéket mutat, az ellenzõk aránya 35 %. Ezen belül ugyanakkor jelentõs különbségek figyelhetõk meg. Míg Görögországban 70, Olaszországban 59, Spanyolországban 58, Dániában és Svédországban 56 százalékos támogatottságot mértek, addig Franciaországban (35 %), Nagy-Britanniában (31 %) és Ausztriában (32 %) a megkérdezettek jóval az uniós átlag alatti számban kívánják az új tagok felvételét.

A bõvítés általános támogatottságán belül Magyarország megítélése jó. Csatlakozásunk támogatóinak részaránya a legutóbbi, 2000. õszén nyilvánosságra hozott részletes felmérés adatai szerint a 15 tagállam átlagában 46 %, az ellenzõk száma pedig 31 %. Ez a tagjelölt országok között a második legjobb érték, Magyarországot csupán Málta elõzi meg 50%-os támogatottsággal. A legtöbben Dániában és Svédországban (66 %), Finnországban (64 %), Görögországban (59 %), Hollandiában (58 %) és Ausztriában (52 %) szeretnék uniós tagként fogadni, a legalacsonyabb csatlakozásunk támogatottsága Nagy Britanniában (38 %), bár itt az ellenzõk aránya is csak 30 %, valamint Franciaországban (32 %).

A közvélemény-kutatási adatok tükrében - a bõvítési folyamat és a csatlakozási tárgyalások döntõ szakaszba lépésével - elengedhetetlenül szükséges a Magyarország uniós csatlakozási esélyeit alátámasztó kép formálása. Ennek érdekében a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága még 1999-ben kidolgozta és megkezdte a tagállamok felé irányuló külsõ kommunikációs stratégia folytatását.

A stratégia célja a tárgyalási és a ratifikációs szakaszban a csatlakozási folyamat elõsegítése egyfelõl a csatlakozásra való érettségünk alátámasztása, másfelõl a csatlakozással szemben megfogalmazódó aggályok eloszlatása révén. A stratégia az európai közvélemény elõtt megjelenõ országkép-alakítási törekvéseink szerves részeként, de a Külügyminisztérium sajátos eszközeivel, specifikusan az uniós intézmények és a tagországok döntéshozói, döntés-elõkészítõi, az érdekartikulációs, pénzügyi, vállalkozói, tudományos és értelmiségi körök felé irányul. A stratégia elemei a vonatkozó adatok gyûjtése, értékelése, adaptálása, hatékony kommunikálása a célhoz alkalmazott, differenciált üzenettel és eszközökkel.

Kommunikációs tevékenységünk alapüzenete, hogy a magyar csatlakozás politikai-stratégiai cél, melynek elemei a mûködõképes integrációhoz való csatlakozás, a modernizáció, a sikeres, nyugati típusú társadalmi-politikai-gazdasági modell mint példa követése. Európához tartozásunk partnerségi viszony, mely biztosíthatja számunkra a beleszólást a bennünket is érintõ nemzetközi döntésekbe. Kommunikációs tevékenységünkkel egyúttal azt is tudatosítani kívánjuk, hogy csatlakozásunknak az Európai Unió számára is lényeges hozadéka van, s azt nem csupán a szûken vett nemzeti szempontok, hanem a szélesebb európai érdekek is alátámasztják.

A külsõ kommunikációs stratégia végrehajtása során a modern technika (DVD, internet) és a hagyományos eszközök (kiállítások, információs kiadványok) felhasználásával próbálunk sokoldalú tájékoztatást adni Magyarország gazdasági, társadalmi fejlõdésérõl, integrációs felkészülésérõl. Igyekszünk kapcsolódni olyan nemzetközi, illetve tagállami eseményekhez, amelyeken a döntéselõkészítõ, közvéleményformáló csoportok koncentráltan jelennek meg. Ennek jegyében szerveztünk Magyarország európai tradícióit és integrációs felkészültségét bemutató Európa Napot a hannoveri világkiállításon, s igyekszünk megragadni az alkalmat álláspontunk kifejtésére a különbözõ nemzetközi konferenciákon. Nagykövetségeinkkel együttmûködésben szakmai fórumokon mutatjuk be felkészülésünk állását a tárgyalások egyes fejezeteit illetõen. Tevékenységünk fontos célcsoportja a tagállami EU szakújságírók és a Magyarországon mûködõ külföldi tudósítók köre, akik számára EU csatlakozásunk érzékeny kérdéseiben szervezünk szakmai programokat. Tekintélyes külföldi politikai és gazdasági lapokban (Newsweek, International Herald Tribune, Economist) is igyekszünk bemutatni felkészülésünket a csatlakozásra.

Külsõ kommunikációs tevékenységünk során az önálló rendezvények szervezésével szemben elõnyben részesítjük a tagállami partnerekkel közös megjelenési formákat. Ezzel összefüggésben figyelembe kívánjuk venni, hogy a tagállamokban a bõvítés lakossági megítélésével kapcsolatos aggasztó jelenségekre való tekintettel az Európai Bizottság 2000. májusában - 146,75 millió eurós költségvetéssel - döntést hozott egy bõvítési kommunikációs stratégia végrehajtásáról, amely a tagállamokban hivatott bemutatni az EU bõvítésének szükségességét a széles közvélemény számára. Fontos feladatnak tekintjük a Bizottság e rövidesen beinduló bõvítési kommunikációs stratégiájával való rendszeres együttmûködés kialakítását.

Magyarország regionális politikája szoros összhangban áll európai integrációs törekvéseivel. A jószomszédi viszony és a regionális stabilitás erõsítése elõsegíti integrációs folyamatunkat, a különbözõ együttmûködési mechanizmusokon keresztül pedig magunk is hozzájárulunk az Európai Uniót összetartó értékrendszer kiterjesztéséhez, az uniós tagság politikai, gazdasági és jogi követelményeinek mielõbbi átvételéhez a régió országaiban. Ez elõsegíti, hogy a bõvítés következményeként ne alakulhassanak ki új választóvonalak Európában.

Mint azt a határainkon túli magyarság szervezeteinek helyi politizálása is mutatja, a gazdasági és társadalmi modernizáció, a demokratizálás, az európai integráció oldalán áll. Így aktívan hozzájárulnak saját országuk és Magyarország kapcsolatainak elmélyítéséhez, a regionális együttmûködés fejlesztéséhez és az európai integráció kiteljesítéséhez is. A magyar EU-csatlakozás folyamatában olyan megoldásokat keresünk, amelyek a vonatkozó közösségi szabályozással ("acquis-val") összeegyeztethetõ módon a lehetõ legzavartalanabb kapcsolattartást biztosítják az anyaországi és a határokon túli magyarság között. Teljes megoldást a magyar közösségek helyzetében az jelent majd, amikor már mind Magyarország, mind pedig szomszédai az Unió tagjává válnak.

Az Európai Unió is szorgalmazza a regionális együttmûködést, amely a demokratikus fejlõdés, a gazdasági-társadalmi modernizáció és az integrációs felkészülés mellett az uniós tagság elõkészítõje. Aktívan részt veszünk a Régiók Európájának kiteljesítésében, az eurorégiós együttmûködésekben.

Magyarország a fenti célkitûzésekkel összhangban vesz részt a közép- és kelet-európai, illetõleg tágabb térségünk regionális együttmûködési tevékenységében (CEFTA, KEK, Visegrádi Együttmûködés, Duna Bizottság, SECI, háromoldalú együttmûködések). Részt vállalunk az "új Délkelet-Európa" kialakításában, a térségbeli országok euro-atlanti folyamatokba integrálásának elõmozdításában. Magyarország 2000 elsõ félévében a Demokratizáció és Emberi Jogok Munkaasztal társelnöke volt.

A tárgyalási folyamat, illetve a csatlakozási tárgyalások egyes szakaszaiban lehetõség és szükség van megfelelõ mélységû konzultációkra a bõvítési folyamatban résztvevõ országok között. Ez módot és lehetõséget ad a követendõ irányvonal és a gyakorlati intézkedések összehangolására anélkül, hogy a felek egyéni érdekei és szempontjai emiatt sérülnének.

A konzultációk a jelenlegi szakaszban két keretben zajlanak:

• "Luxemburgi" körben (Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Ciprus),
• "Luxemburgi" és "Helsinki" kör között (Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Ciprus, valamint Lettország, Litvánia, Szlovákia, Románia, Bulgária és Málta).

A luxemburgi hatok párbeszéde azután indult meg, hogy 1997 decemberében az Európai Tanács elvi döntést hozott a konkrét csatlakozási tárgyalások beindításáról ezen ország csoportra vonatkozóan.

A párbeszéd az alábbi szinteken folyik:

- miniszteri szint,

- fõtárgyalói szint,

- szakértõi szint.

A luxemburgi hatok informális megbeszélése 1998 tavaszán indult, amelyet a csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódó véleménycsere követett. Miniszteri szintû megbeszélésre 1999. október 11-én Tallinban került sor elsõ alkalommal, észt kezdeményezés alapján, amelyet 2000. június 5-én a Ljubljanában lefolytatott megbeszélés követett. A legutóbbi konzultációt 2000. november 15-én Budapesten tartották.

A helsinki körben folyó konzultációkra elõször 1998-ban Bukarestben került sor, ezt követte egy pozsonyi államtitkári találkozó (1999. november 3-4.), majd 2000. szeptember 13-14-én Vilniusban került sor a megbeszélés megrendezésére, az elõzetes megállapodásnak megfelelõen helyettes államtitkári szinten.

A csatlakozási folyamatban résztvevõ valamennyi ország körében folyó egyeztetések elvi, általános jellegûek. Külpolitikai jelentõségük a csatlakozási tárgyalásokat már korábban megkezdett országok tapasztalatainak átadásában, illetve abban áll, hogy érzékeltessék, nagy súlyt helyeznek a helsinki ország csoporttal folyó párbeszédre.

A helsinki körben folytatott konzultációkkal kapcsolatos korábbi elvi álláspontunk helyességét igazolja a Helsinki Európai Tanács döntése, amelynek alapján e körrel is megkezdõdtek ez évtõl a csatlakozási tárgyalások. Ugyanakkor indokolt fenntartani a tárgyalásokat korábban megkezdett tagjelöltek informális egyeztetését, tekintettel arra, hogy ez az országcsoport a tárgyalásoknak egy elõrehaladottabb szakaszában van, így a megbeszélendõ kérdések nagy része - az objektív helyzetbõl fakadóan - más jellegû, mint a tágabb kör egyeztetési témái.

1. A társulási szervek mûködésének eseménynaptára
2. A magyar-EU kereskedelem alakulása
3. A közösségi programokban való részvétel
4. Magyarország együttmûködése az Európai Unióval a közös kül- és biztonságpolitika területén
5. Phare országprogram (1999, 2000), Phare-twinning projektek (1998-2001)
6. 2000-ben elfogadott ISPA projektek
7. Gazdasági célú letelepedés
8. Jegyzõkönyv a megfelelõség értékelésérõl és az ipari termékek elfogadásáról
9. A nizzai intézményi döntések
10. A csatlakozási tárgyalások 2000. évi eseménynaptára, várható események
11. Az egyes csatlakozási fejezetek jelenlegi helyzete
12. A csatlakozási tárgyalások várható szakaszolása ("road map")

1. sz. melléklet

Érték: M EURO

Érték: M USD

3. sz. melléklet

Magyarország együttmûködése az Európai Unióval a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén 2000-ben
(Összefoglaló)

- a társulási intézmények (TT, TB) soros üléseinek margóján megvitatott külpolitikai témák:

1. tiszai ciánszennyezés,
2. a délkelet-európai válság és a Duna hajózhatóságának helyreállítása,
3. magyar-ukrán határmenti projektek támogatása közösségi alapokból.

- ad-hoc alapon a jugoszláviai parlamenti választások alkalmával a hazai monitoring lánc összekapcsolása az EU Fõtitkársága szituációs központjával.

- két ízben került sor a KÜM politikai igazgatók és európai levelezõk találkozójára, 2000 márciusában Brüsszelben, ill. októberben Chantilly-ban.

• a EU Tanács KKBP munkacsoportjainak keretében folytatódtak a szakértõi találkozók, 2000-ben az alábbi témákban kerültek sorra:

1. Kelet-Európa és Közép-Ázsia (COEST) - január 11. és október 19.
2. Nyugat-Balkán (COWEB) - január 13. és július 6.
3. EBESZ (COSCE) - január 20. és szeptember 13.
4. Biztonságpolitika (COSEC) - február 10.
5. Kábítószer (CODRO) - február 17. és november 9.
6. ENSZ (CONUN) - február 23.
7. Emberi Jogok (COHOM) - március 2. és október 11.
8. Leszerelés (CODUN) - március 6. és szeptember 6.
9. Tervezés-elemzés (COPLA) - március 13-14. és október 5-6.
10. Terrorizmus (COTER) - március 16. és december 6.
11. Non-proliferáció (CONOP) - március 27. és szeptember 6.
12. Hagyományos fegyverek exportja (COARM) - június 7. és október 5.

- 2000. január 1. - december 31. között Magyarország csatlakozott az összes, KKBP keretben kiadott közös állásponthoz, elnökségi nyilatkozathoz és demarshoz:

1. Közös Álláspont: 7 (Burma 2, Indonézia 1, Etiópia-Eritrea 2, Jugoszlávia 2)
2. Elnökségi nyilatkozat: 128 (Afrika - 54 , Ázsia - 36, Latin-Amerika - 18, Dél- és Kelet-Európa - 5-5, egyéb - 10)
3. Demars: 3

Az együttmûködés 2000-tõl kezdõdõen zárt elektronikus csatornán zajlik (ACN - Associates Communication Network), és kiegészült a kölcsönös tájékoztatással az EU és társultak szemszögébõl harmadik országoknak számító relációkkal fenntartott politikai kontaktusokról. Magyarország 23 alkalommal küldött saját készítésû jelentést ezen a rendszeren keresztül, ezekbõl számos a tagállamok közötti (COREU) információs rendszer széles elosztású körébe is bekerült. Ezzel a teljesítményével Magyarország a legaktívabb résztvevõnek bizonyult a társult országok körében.

- Folytatódó együttmûködés harmadik országokban és nemzetközi szervezetekben. Különösen ez utóbbiak esetében (különösen ENSZ és EBESZ) beszélhetünk az együttmûködés minõségi és mennyiségi fejlõdésrõl.

Összefoglaló
2001. február

A 2001-es Phare Nemzeti Program keretében tervezett twinning projektek

2000-ben az EU által elfogadott ISPA projektek

Gazdasági célú letelepedés az EU tagállamaiban

III.1. A megerõsített együttmûködés reformja

III.2. A 7. Cikk

11. sz. melléklet

A tárgyalási fejezetek helyzete
(2001. február végi állapot)

12. sz. melléklet

A csatlakozási tárgyalások szakaszolása, a Bõvítés Stratégiai Dokumentum útiterve