A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma és Kuratóriumi Elnöksége, illetve a Magyar Televízió Részvénytársaság életében bekövetkezett különbözõ jelentõsebb események miatt jelen Országgyûlési Beszámoló bizonyos mértékig rendhagyónak tekinthetõ, hiszen a beszámolási idõszakban - egyebek mellett -

• megszûnt az elõzõ Kuratóriumi Elnökség megbízatása,
• új Elnökség hiányában a Kuratórium hosszabb ideig formálisan nem mûködhetett,
• az Országgyûlés egyelõre még a Kuratórium tavalyi Beszámolóját sem vitatta meg,
• a Magyar Televízió Részvénytársaságot elsõ elnökének visszahívása óta, immár közel másfél esztendeje ügyvezetõ alelnök irányítja,
• az Országgyûlés által 1999. februárban megválasztott új Kuratóriumi Elnökség egyelõre nem teljes létszámú,
• amint utólag bizonyossá vált, az Országgyûlés évek óta nem tájékoztatta a Fõvárosi Bíróságot a Kuratóriumi Elnökségben bekövetkezett személyi változásokról, ezért bizonyos legitimációs kérdések visszamenõleg is fölmerülhettek, továbbá
• egyes parlamenti pártok jelenleg is vitatják a Kuratóriumi Elnökség megválasztásának és mûködésének jogszerûségét.

A jelzett körülmények óhatatlanul megnehezítik az Országgyûlésnek benyújtandó Beszámoló elkészítését, másfelõl annak megbízhatósága, tárgyszerûsége iránt különösen magas követelményeket támasztanak. Minderre tekintettel, valamint célszerûségi megfontolásból Beszámolónk négy Fejezetbõl és a Mellékletbõl áll.

Az I. Fejezet a tavalyi Országgyûlési Beszámoló határnapját követõ naptól az elõzõ Kuratóriumi Elnökség megbízatásának megszûntéig terjedõ idõszakot fogja át. (Tehát az 1998. március 25. - 1998. június 06. közötti kuratóriumi munkát.)

A II. Fejezet az elõzõ Kuratóriumi Elnökség megbízatása megszûntét követõ naptól az új Elnökség megválasztásáig terjedõ periódust öleli fel. (Tehát az 1998. június 07. - 1999. február 09. közötti eseményeket.)

A III. Fejezet az új Kuratóriumi Elnökség megválasztása és az 1999. április 30. közötti munkáról nyújt képet.

Végül a IV. Fejezet a közszolgálati és független mûsorszolgáltatás, a gazdálkodás, az ellenõrzés, illetve az ügyvezetés bizonyos kérdéseit tekinti át.

A beszámolási idõszakban keletkezett legfontosabb dokumentumok a Mellékletben találhatók.

A Kuratórium ebben az idõszakban, még a társadalmi szervezetek által delegált kuratóriumi tagok megbízatásának lejártát közvetlenül megelõzõen, összesen három ülést tartott.

• elfogadta a Magyar Televízió Közalapítvány 1997. évi mérlegét,
• elfogadta a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1998. évi gazdálkodási tervét,
• ad hoc bizottságán, illetve Szervezeti és Jogi Munkacsoportján keresztül irányelveket dolgozott ki a Médiatörvény lehetséges módosítására vonatkozóan.

• jóváhagyta a Magyar Televízió Részvénytársaság 1997. évi mérlegét és eredménykimutatá-sát,
• elfogadta a Magyar Televízió Részvénytársaság Könyvvizsgálójának jelentését a Magyar Televízió Részvénytársaság 1997. évi mérlegérõl és eredmény-kimutatásáról,
• nem fogadta el a Magyar Televízió Részvénytársaság Felügyelõ Bizottságának jelentését a Magyar Televízió Részvénytársaság 1997. évi mérlegérõl és eredmény-kimutatásáról,
• immár új összetételében elsô olvasatban megtárgyalta a Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat 1998. májusban benyújtott változatát, kialakította az elfogadás ütemtervét. Ez utóbbi végrehajtására az Elnökség megbízatásának megszûnte miatt már nem került sor.

A Kuratóriumi Elnökség a Fejezet címében jelzett idõszakban összesen tizenegy alkalommal ülésezett.

• folyamatosan gazdálkodott a Közalapítvány vagyonával,
• ellátta a Kuratórium mûködésével kapcsolatos feladatokat.

• folyamatosan elemezte és értékelte a Magyar Televízió Részvénytársaság gazdálkodását, ennek keretében és egyebek mellett:

• folyamatosan értékelte, egyben segítette a Magyar Televízió Részvénytársaság ügyvezetõ alelnökének tevékenységét,
• a megelõzõ pályázat eredménytelenségére miatt új nyilvános pályázatot hirdetett meg a Magyar Televízió Részvénytársaság elnöki posztjára. A megadott határidõig tizennyolc pályázat érkezett be, melyek feldolgozását és értékelését a rendelkezésére álló idõn belül az Elnökség folyamatosan végezte, a pályázók egy részével személyes meghallgatáson is találkozott. Végül az Elnökség összesen huszonkét szavazási fordulóban kísérelt meg a szükséges kétharmados többséggel elnökjelöltet állítani, de ez egyetlen alkalommal sem sikerült. Ezért még a törvényes határidõ lejárta elõtt az Elnökség a megismételt pályázatot is eredménytelennek nyilvánította és újabb pályázat kiírásáról szavazott. Abban az új pályázat kiírására vonatkozó indítvány nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget, így a Médiatörvény értelmében a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumi Elnökségének megbízatása 1998. június 06-án éjfélkor megszûnt.

A Kuratóriumi Elnökség megbízatása megszûntével, pontosabban az új Elnökség megválasztásának elhúzódása miatt a Közalapítvány mûködésében olyan, a késõbbiekben tartósnak bizonyult válsághelyzet állott elõ, amelynek kezelésére vonatkozóan (joghézag miatt) a hatályos törvények kellõ eligazítást nem adtak.

Noha a kialakult helyzet a Kuratórium társadalmi szervezetek által delegált tagjainak legitimitását nem érintette, a testület ülésének összehívására jogosult Elnök, illetve Elnökhelyettes hiányában hivatalos Kuratóriumi ülésre, így határozatok meghozatalára sem kerülhetett sor. Ettõl függetlenül a társadalmi szervezetek által delegált kurátorok, illetve egy részük rendszeresen informális megbeszéléseket folytattak, melyeken az illetékes vezetõktõl, illetve érdekvédelmi szervezetek képviselõitõl tájékozódtak a Részvénytársaság helyzetérõl.

A Médiatörvény és a Magyar Televízió Közalapítvány Alapító Okirata a Kuratórium Elnöksége számára kötelezõvé teszi a Közalapítványhoz különbözõ címeken érkezõ bevételek utalását a Magyar Televízió Részvénytársaság számára. Mivel a Közalapítvány Alapító Okirata és különbözõ egyéb szabályozók értelmében utalványozási jogosultsággal csak a Kuratórium Elnöke és Elnökhelyettese, illetve külön felhatalmazással két Elnökségi tag együttesen rendelkezik, az Elnökség megbízatásának megszûnte miatt a Magyar Televízió Részvénytársaság finanszírozása kérdésessé vált.

Az elõállott helyzetrõl a Kuratórium Elnöke, illetve a Titkárság vezetõje tájékoztatták a Magyar Köztársaság Elnökét, az Országgyûlés Elnökét és az Országos Rádió és Televízió Testületet. A Részvénytársaság finanszírozását végül az tette lehetõvé, hogy az annak mûködéséhez elengedhetetlenül szükségesnek látszó átutalásokat a Kuratórium - hivatalban immár nem volt - Elnöke aláírta.

A Titkárság a vonatkozó szabályozók szerint, vezetõjén kívül négy fôfoglalkozású alkalmazottal, a Kuratórium által elfogadott éves költségvetésnek megfelelõen, folyamatosan mûködött. Információkkal látta el a társadalmi szervezetek által delegált kurátorokat,

kapcsolatot tartott a Közalapítvány Ellenõrzõ Testületével, a Részvénytársaság Felügyelõ Bizottságával és Könyvvizsgálójával. Rendezte a Kuratórium irattárát, gondoskodott az Elnökség tagjainak kiadott (iroda)technikai eszközök visszavételérõl. A munkaterhelés átmeneti csökkenése miatt 1998. novemberétõl két titkársági alkalmazott kirendeléssel az MTV Rt. keretében dolgozott.

Az új Elnökség megválasztását követõ idõszak közalapítványi, illetve kuratóriumi tevékenységének ismertetéséhez bizonyos legitimációs kérdések tisztázására van szükség.

A Magyar Országgyûlés 1999. február 9-i ülésén megválasztotta a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének négy - kormánypártok által jelölt - tagját. További elnökségi tagok megválasztására megegyezés hiányában nem került sor.

Megválasztását követõen az Elnökség haladéktalanul megkezdte munkáját, felvette a kapcsolatot egyebek mellett az elõzõ Elnökség egyes tagjaival, a Részvénytársaság Ügyvezetõ Alelnökével, Felügyelõ Bizottságával és Könyvvizsgálójával, tájékozódott a Közalapítvány és a Magyar Televízió helyzetérõl, kialakította saját mûködési kereteit és a jogszabályok által elõírt határidõn belül nyilvános pályázatot írt ki a Magyar Televízió Részvénytársaság elnöki tisztségére.

Egyes politikai szervezetek, illetve testületek kezdettôl fogva megkérdõjelezték az Elnökség, s így áttételesen az egész Kuratórium mûködésének jogszerûségét. Mivel az ellenzéki képviselõcsoportok megállapodásának hiányában általuk jelölt elnökségi tagokat nem választott az Országgyûlés, a Magyar Szocialista Párt Országgyûlési Képviselõcsoportja a Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyészéhez fordult, kérve Õt arra, hogy a Ptk. 74/F. §. (1) bekezdésében foglalt törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja meg a MTV Közalapítvány Kuratóriumi Elnöksége mûködésének törvényességét. A Legfõbb Ügyész a vizsgálat lefolytatásához bekérte a Fõvárosi Bíróságon található közalapítványi iratokat és észlelte, hogy az Országgyûlés Fõtitkára a Közalapítvány Alapító Okiratának rendelkezése ellenére nem küldte meg a Kuratóriumi Elnökség névsorát a Fõvárosi Bíróságnak.

A Legfõbb Ügyész e tényrõl értesítette az Alapítót (az Országgyûlés Elnökét), aki felkérte a Közalapítvány Ellenõrzõ Testületét, hogy vizsgálja meg a megválasztott Kuratóriumi Elnökség döntéseinek érvényességét. Az Ellenõrzõ Testület megállapította hogy a Fõvárosi Bíróság a megválasztott személyeket bírósági nyilvántartásba nem jegyezte be, ezért az Elnökség addigi határozatai érvényesség szempontjából aggályosak.

Idõközben az Országgyûlés Elnökétõl egyszeri hiánypótlást követõen a Fõvárosi Bírósághoz megérkezett az Elnökség tagjainak nyilvántartásba vétele iránti kérelem, aminek a Bíróság 12.Pk.60383/1996/14 sz. végzésével 1999. április 14.-ével helyt adott és azt tudomásul vette. Miután a nyilvántartásba vétel megtörtént az MTV Közalapítvány Kuratóriuma ténylegesen is döntéshozó helyzetbe került. Ezért az Elnökség - immár jogérvényes határozattal - megelõzõ határozatait megsemmisítette.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma, illetve Kuratóriumi Elnöksége legitimitását illetõen az Országgyûlés Elnökének megkeresésére a Magyar Országgyûlés Alkotmány és Igazságügyi Bizottsága is állást foglalt. A Bizottság állásfoglalása szerint az Országgyûlés által megválasztott, jelenleg négy tagú Elnökség legitim és így törvényesen kiírhatja az MTV Rt. elnöki pályázatát.

Az e Fejezetben taglalt idõszakban az Elnök egyetlen hivatalos ülésre hívta össze a Közalapítvány Kuratóriumát, amelyen a testület a szükséges kétharmados szavazati többség hiányában nem választotta meg az Elnökség által elõterjesztett jelöltet a Magyar Televízió Részvénytársaság Elnökének, továbbá több mint kétharmados szavazati aránnyal megtiltotta a Részvénytársaság Ügyvezetõ Alelnöke által elõterjesztett dr. Feledy Péter és dr. Such György részvénytársasági alelnöki megbízását. Tekintettel azonban a fentiekben már ismertetett azon körülményre, hogy bírósági bejegyzés hiányában az Elnöknek nem volt joga Kuratóriumi ülés összehívására, s ugyanezen okból az Elnökség sem írhatott volna ki pályázatot a Részvénytársaság elnöki tisztségére (s értelemszerûen elnökjelöltet sem állíthatott): a Kuratórium ezen határozatai semmisek.

Idõközben, a Médiatörvényben megállapított rend szerint, a társadalmi szervezetek delegálása miatt 1999. májusában új összetételû Kuratórium kezdte meg tevékenységét.

2.1 A Kuratóriumi Elnökség a Közalapítvány általános mûködésének keretében

• gazdálkodott a Közalapítvány vagyonával,
• az Elnök a Kuratóriumi Titkárság élére új vezetõt nevezett ki,
• újjászervezte a Kuratórium szakértõi hátterét.

2.2 A Kuratóriumi Elnökség a Magyar Televízió Rt. mûködése körében

• február 16-án nyilvános pályázatot írt ki az MTV Rt. elnöki tisztségére, a határidõre beérkezett pályázatokat nyilvántartásba vette.
• Tanulmányozta és értékelte a beérkezett pályázatokat, ezt követõen valamennyi pályázót személyesen is meghallgatta, majd 1999. március 22-én, a hetedik szavazási fordulóban a szükséges legalább kétharmados arányban döntött arról, hogy Szabó László Zsoltot javasolja az MTV Rt. elnöki tisztségére.
• Folyamatosan ellenõrizte az MTV Rt. gazdálkodását.
• A Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat legutolsó tervezetéhez számos módosító javaslatot dolgozott ki, illetve fogadott el.

A Magyar Televízió Részvénytársaság régóta húzódó vezetési válságának okai jelentõs részben azzal függenek össze, hogy az állami tulajdonú Magyar Televíziót részvénytársasággá történõ átalakításakor az akkori kormányzat nem szanálta, így az új intézmény adósságokkal terhelten alakult meg, a részvénytársasági mûködés elsõ teljes esztendejében pedig (1997) jórészt elmaradtak a cég életképességét, jövõjét megnyugtató módon rendezni hivatott lépések.

Ebbõl eredõen, többszöri kísérletet követõen következett be 1998. január 6-án az Rt. elsõ elnökének visszahívása, ám a Kuratóriumnak azóta sem sikerült új, széleskörû szakmai, társadalmi és közéleti támogatottságot élvezõ elnököt állítania.

Az átmeneti idõszakra az Rt. irányításával (egyébként teljes elnöki jogkörrel) megbízott ügyvezetõ alelnök, Horváth Lóránt cselekvési lehetõségeit és mozgásterét a késõbbiekben jelentõsen szûkítette, hogy az elsõ Kuratóriumi Elnökség megbízatása 1998. június 6-án megszûnt, s emiatt - továbbá mert az új Elnökség Országgyûlés általi megválasztása késett - a Kuratórium hosszú ideig formálisan nem mûködhetett. E körülmény is közrejátszott abban, hogy a médiaipar robbanásszerû változásaira, a kiélezett versenyhelyzetre az MTV Rt. vezetése nem tudott, s részben nem is tudhatott megfelelõ módon és gyorsan reagálni.

Ennek, valamint megelõzõ kedvezõtlen parlamenti döntéseknek a következtében 1998-ban a Részvénytársaság bevételei fokozatosan csökkentek, a Társaság megalapítása óta görgetett adósságállománya jelentõs mértékben megnövekedett, a likviditási nehézségek súlyosbodtak. A pénzügyi nehézségek mellett az Rt. ügyvezetõ alelnöke tevékenységét egyéb objektív körülmények is gátolták. Mindenekelõtt az a tény, hogy a Kuratórium testületi mûködésének hiányában nem kerülhetett bevezetésre az MTV Rt. új Szervezeti és Mûködési Szabályzata.

Az ügyvezetõ alelnök a jelzett nehézségek ellenére is el tudta érni, hogy az átmeneti idõszakban az MTV két programja további minõségromlás nélkül, hatékonyabban és olcsóbban mûködjön. Megszûnt a túltermelés egy része és körülbelül felére csökkent az egyes produkciók költségszintje. Szintén eredménynek tekinthetõ az Archiválási Szabályzat elfogadása, továbbá az, hogy az ügyvezetés 1998. májusában már olyan Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat tervezetét nyújtotta be a Kuratóriumnak, amely - az elõzõ változatokkal szemben - már tartalmazta a nemzeti közszolgálati mûsorszolgáltatás legfontosabb, egyben elvárható szakmai és etikai normáit.

Az átmeneti idõszak negatívuma viszont, hogy az aránytalanul nagy alkalmazotti létszám lényeges csökkentéséhez szükséges intézkedések jórészt elmaradtak (különösen az adminisztrációban), továbbá az ügyvezetés az átszervezések terén ténylegesen adódó lehetõségekkel is csupán részben élt (pl. az intendatúrák megszüntetésekor).

Az értékeléskor tekintetbe veendõ egyebek mellett még az a szempont is, hogy az MTV Rt. gazdálkodását - bár a cég Részvénytársasági formában mûködik - más részvénytársaságok gyakorlatától eltérõen különleges jogszabályok, például a Médiatörvény is korlátozzák. Így az MTV Rt. vezetõjének (közgyûlési hozzájárulás hiányában) nincs lehetõsége arra, hogy az részvénytársaságokat egyébként megilletõ csõdvédelmet kérjen. Kétségtelen az is, hogy a Magyar Televízió, mint független - bár közszolgálati! - mûsorszolgáltató, a törvényben meghatározott támogatáson túl az államigazgatási szervektõl, hatóságoktól, illetve más, közpénzeket kezelõ intézményektõl jelentõsebb támogatásban, vagy megkülönböztetett bánásmódban nem részesül. Az intézmény iránt támasztott szakmai és etikai elvárások viszont szükségképpen sokkal kifejezettebbek, mint más médiaszereplõk esetében. Ezért mindaddig, amíg közszolgálati intézményként versenyre is kényszerül: az MTV Rt. riválisaihoz képest a honi médiapiac hátrányosabb helyzetû szereplõjének lesz tekinthetõ. E szempont sem hagyható figyelmen kívül a Részvénytársaság mindenkori vezetése tevékenységének megítélésekor.

Az MTV Közalapítvány alapvetõ feladata, hogy a Magyar Televízió Részvénytársaság tulajdonosaként gondoskodjék a közszolgálati mûsorszolgáltatás Médiatörvényben meghatározott követelményei érvényesülésérõl, ellássa az intézmény társadalmi felügyeletét és biztosítsa annak függetlenségét.

Az MTV Rt.-nek feladatai ellátásához Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzatot (továbbiakban: KMSz-t) kell készítenie, a Kuratórium elé terjesztenie és jóváhagyás esetén azt alkalmaznia. Az elmúlt esztendõkben a KMSz tervezete több változatban is elkészült, azonban a javaslatok súlyos hiányosságai miatt azok jóváhagyására nem került sor. Így ma sincs a Részvénytársaságnak elfogadott KMSz-e, tehát olyan jóváhagyott, rögzített, kihirdetett, elvárásként támasztott, valamint érvényre jutását tekintve ellenõrzött szakmai és etikai érték-, illetve normarendszere, amely a közszolgálati mûsorkészítés zsinórmértékéül szolgálna.

Mivel a Kuratórium elõzõ, egyben elsõ Elnökségének megbízatása a vonatkozó törvény értelmében 1998. június 6-án megszûnt, a Kuratórium a néhány héttel korábban beterjesztett KMSz tervezetet már nem tudta megvitatni, illetve jóváhagyni. Az MTV Rt. ügyvezetõ alelnöke 1998. december 18-án elnöki utasítás révén próbálta foganatosítani a Tervezet alapelveit. Az azóta eltelt idõszakban kiderült, hogy a Médiatörvényben megfogalmazott közszolgálati mûködést önmagában az elnöki rendelet nem biztosíthatta.

Így az elmúlt évek gyakorlatának megfelelõen, például a hír- és aktuális mûsorok nemcsak tájékoztatnak, de nem ritkán egyoldalúan orientálnak, nyílt vagy burkolt értéktételezésekkel mintegy ítélkeznek. Közéletünk számos valóban hírértékû, illetve közérdekû eseményének, folyamatának rovására a hírstruktúrában szembeötlõ a katasztrófa és bûnözés tematikájának elõtérbe kerülése: általában pedig a szenzációhajhászás és az erõszakos tartalmú témák indokolatlan túlburjánzása. E szerkesztõi gyakorlat a hírszolgáltatást a kereskedelmi csatornákéhoz teszi hasonlatossá, azontúl pedig bizonyítottan egészségkárosító hatású. Igazi áttörést e területen is csak a KMSz elfogadásától és következetes betartásától, betartatásától várhatunk.

A közszolgálatiság érvényesülésének ugyancsak nagy akadálya az MTV Rt. reklám- és szponzorfüggõsége. A Magyar Televízió anyagi biztonsága, mûködõképessége szinte teljes mértékben a reklámpiactól függ. E függõ helyzet nem csupán konkrét produkciók megjelenésére és tartalmára gyakorol jelentõs befolyást, de a mûsorfolyam egészének arculatára és értéktartalmára is kihat. Hiszen számos mûsor megszületését valójában nem az értékõrzõ és értékteremtõ (egyben a nemzet integrációját erõsítõ) társadalmi folyamatok ösztönzésének szándéka, avagy a közszolgálatiság szakmai követelményei, hanem a mûsorkészítõk és a gazdasági élet különbözõ szereplõi közötti informális kapcsolatokban nyíltan, vagy rejtetten megfogalmazódó (üzleti, esztétikai, politikai, stb. jellegû) elvárások alakítják. E ponton utalunk arra is, hogy még mindig elõfordulnak a képernyõn burkolt reklámok, gyakran kap támogatást olyan produkció, amelyik a Médiatörvény értelmében egyébként nem lenne szponzorálható.

A Magyar Televízió Kuratóriumának talán legfontosabb feladata, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltatás eszközrendszerén keresztül biztosítsa a demokrácia gyakorlásának, a különbözõ értékek és vélemények pluralizmusának feltételeit, ezért kötelessége rendszeresen

értékelni a különbözõ mûsorok függetlenségét, kiegyensúlyozottságát és tárgyilagosságát. E feladat ellátását nehezíti, hogy az MTV a mai napig nem mûködtet olyan mûsorfigyelõ rendszert, amelynek alapján a közszolgálati mûsorokat elemezni, értelmezni lehetne. Külsõ és belsõ mûhelyek ugyan végeznek bizonyos mûsorfigyelést, de tevékenységük jobbára mennyiségi mutatók nyomon követésére szorítkozik, ezért munkájuk a nemzeti közszolgálati televíziózással, s annak minõségével kapcsolatos következtetések levonására alig nyújt értékelhetõ információt.

A jelentõs médiahagyományokkal rendelkezõ országok a kiegyensúlyozottság, a pártatlanság fogalmait számszerûsítik, vagy legalábbis konkrét arányokhoz kötik. Hazánkban ezzel ellentétes gyakorlat érvényesül, mivel a szokásjog e kérdéseket az úgynevezett "szerkesztõi szabadság" körébe utalja. A Médiatörvény, valamint a Magyar Rádió és a Duna Televízió már elfogadott KMSz-ei is csupán az általánosság szintjén foglalkoznak e kérdéskörrel, nem tartalmaznak irányadó paramétereket, s ezáltal kizárólagosan a mûsorkészítõkre bízzák annak eldöntését, hogy a különbözõ politikai felfogások és erõcsoportok milyen arányban jelennek meg a képernyõn. A Médiatörvény esetleges jövõbeni módosításakor e probléma átgondolása, kezelése is megfontolandó lehet.

A Részvénytársaság 1997. évi mérlegével és eredmény-kimutatásával kapcsolatos kuratóriumi döntéseket az 1. Fejezetben már érintettük. A Kuratóriumi Elnökség megbízatásának megszûnése miatt hosszú ideig a Kuratórium sem mûködhetett, s az Rt. ügyvezetése tulajdonosi háttér, irányítás, illetve ellenõrzés nélkül maradt. E tény nyílvánvalóan elbizonytalanította az ügyvezetést és kedvezõtlenül hatott az intézmény gazdálkodására. Nem sikerült megállítani és megfordítani (legfeljebb némileg mérsékelni) a vagyonvesztés és az erõteljes eladósodás már korábban megindult folyamatait, ebbõl eredõen pedig az üzleti eredmények is tovább romlottak, hiszen az ügyvezetésnek nem volt lehetõsége a megfelelõ döntési jogkörrel rendelkezõ testületekhez fordulni.

Az MTV gazdálkodásának ellenõrzésével ebben az idõszakban kizárólag a Részvénytársaság Felügyelõ Bizottsága foglalkozott, amely saját eszközrendszerét felhasználva folyamatosan ellenõrizte az ügyvezetést. Eközben - több akkori kurátor megítélése szerint - fennállt a veszélye, hogy - illetékességi körét túllépve - az FB a Részvénytársaság operatív irányítására is kísérletet tesz, de ezt illetõen legalább is sérti a tulajdonosi testület és az ügyvezetés szuverenitását. Az FB folyamatosan vizsgálta a veszteséges mûködés lehetséges okait és belsõ összefüggéseit, annak nyomán a vagyonvesztés tényét jelezte a Kuratórium, a Cégbíróság, valamint az Országgyûlés részére, végül 1998. szeptember 2-án megállapította az MTV Rt. ellenõrzésének teljes ellehetetlenülését.

A Részvénytársaság Könyvvizsgálója feladatát folyamatosan, a vonatkozó jogszabályok elõírásai szerint látta el. Idõben érzékelte az üzleti folyamatok kedvezõtlen alakulását. A Gazdasági Társaságokról szóló törvény 44.§. (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve felhívta a Kuratórium, valamint a Cégbíróság figyelmét a Társaság vagyonának várható jelentõs csökkenésére, s azzal kapcsolatosan intézkedések megtételére szólította fel az Rt. ügyvezetését.

Az MTV Rt. 1998. év végére mintegy 8.300 millió forintnyi kötelezettség állományt halmozott fel, sajnos a kötelezettségek növekedése ez év elején is folytatódott. Mivel a Társaság jegyzett tõkéje 16.056.099.000 (azaz tizenhatmilliárd-ötvenhatmillió- kilencvenkilencezer) forint, saját tõkéje pedig 17.620.456.000 (azaz tizenhétmilliárd-hatszázhúszmillió-négyszázötvenhatezer) forint, az eddigi pénzügyi folyamatok nem folytathatók tovább, elengedhetetlenül szükséges az intézmény mindeddig jobbára csak halogatott átszervezése, mûködésének gyökeres megújítása. A közszolgálati mûsorszolgáltatás minõségén túlmenõen e változtatási kényszer legfontosabb oka a fizetõképesség (a likviditás) csökkenése.

Az MTV Rt.-n belül a kötelezettségállomány szerkezetérõl és mértékérõl nagyon nehéz pontos képet kapni, s ennek oka elsõsorban az integrált vezetõi információs rendszer hiánya. Bizonytalanságot jelent még az aktuális szerzõdésállomány fordulónapi értékelésének összehangolatlansága is. Így - minden igyekezetünk ellenére - alábbi táblázatunk is csupán tájékoztató jellegûnek tekinthetõ.

(1999. március 31.-i adatok)

A likviditás romlásában több tényezõ is közrejátszott.

1. A mûködési bevételek a tervezett 21.700 millió forint helyett csupán 18.028 millió forintot tettek ki.
2. A reklámokból befolyt összeg csaknem 4.000 millió forinttal volt kevesebb, mint a tervezett.
3. Bár a bevételek jelentõsen visszaestek, a személyi jellegû kiadások nem csökkentek.
4. A mûsorgyártás költségei nem mérséklõdtek a szükséges és elvárható szintre.
5. A veszteséget okozó pénzügyi, gazdálkodási folyamatokat nem sikerült leállítani.

Mindezekkel együtt 1998-ban a Magyar Televízió Rt. - az elõzõ évinél mintegy 9.000 millió forinttal kevesebb pénzbõl gazdálkodva - a fizetésképtelenség felé sodródott. Fontos azonban megjegyezni azt is, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában az MTV Rt.-n kívülálló okok is szerepet játszottak, melyek az alábbiak:

1. Az állami tulajdonú Magyar Televíziónak még az 1992-93-as évrõl 553 millió forintnyi peresített tartozása volt az APEH felé. Ez az összeg a pótlékokkal és bírságokkal együtt 1996. szeptember 30-ára, tehát a részvénytársasággá alakulást megelõzõ napra 1.383 millió forintra emelkedett. A végsõ bírósági döntést megelõzve az akkori Országgyûlés az 1997. évi állami költségvetésrõl szóló törvénnyel úgy módosította a Médiatörvényt, hogy ezen adósságot a központi költségvetés által az MTV Rt.-nek a Közalapítvány útján megtérítendõ mûsorterjesztési támogatásra mintegy ráterhelte.
2. Az Antenna Hungária Rt. 1994. júliusban jelentõs, elõre nem bejelentett mûsorterjesztési tarifaemelést hajtott végre, így az MTV Rt.-nek még abban az évben 1.544 millió 600 ezer forint fizetési hátraléka halmozódott fel.

Az 1. és 2. pont alatti tételeket összesítve, a Magyar Televízió részvénytársasággá alakulása elõtt keletkezett, a központi költségvetés által okozott és nem rendezett adóssága 1996. szeptember 30-án már 2.927 millió 600 ezer forint volt!

3. A mûholdas sugárzásra való áttérés költségét a központi költségvetésnek kellett volna finanszíroznia. Ennek elmaradása miatt az MTV Rt.-nek további 97 millió forint többlet kiadása keletkezett.
4. Az akkori kormányzat által 1996-ban megígért, a létszámleépítés költségét fedezõ állami támogatás összegét jelzõ pótköltségvetési rendelkezésbõl kimaradt az a mondat, hogy arra az összegre az idõközben Rt.-vé alakult Magyar Televízió, mint a költségvetési szerv jogutóda is jogosult. Emiatt 309 millió forint többletköltség terhelte az MTV Rt.-t. A mûsorterjesztési költség további elvonása mintegy 600 millió forint kiesést jelentett.
5. A már hivatkozott költségvetési törvény a Médiatörvényt abban az értelemben is módosította, hogy az MTV Rt. számára a tényleges üzembentartási díjbevételbõl, illetve a szoci-

Az eddigieket, továbbá egyéb hatásokat összefoglalva: 1996 és 1998 között a nemzeti, közszolgálati Magyar Televízió Részvénytársaságtól az állami költségvetés útján az alábbi összesítés szerinti forráselvonás valósult meg.

A fenti okok együtthatásából adódóan a Magyar Televízió Részvénytársaság ma már nem képes önerejébõl megvalósítani az anyagi helyzetét stabilizáló programot. A nagyon szigorúnak ígérkezõ 1999. évi üzleti terv megvalósítása az állami költségvetés hathatós segítségét is igényli.

A jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint az MTV Rt. ügyvezetése - a Kuratórium és a Kuratóriumi Elnökség támogatásával - a gazdálkodás területén az alábbi megszorító intézkedések bevezetését tervezi:

• a prémiumok és honoráriumok csökkentése,
• kb. 1000 fõt érintõ létszámleépítés,
• a külsõ cégeknek szóló megrendelések kb. 50%-os leépítése,
• a személygépkocsik számának csökkentése,
• a mûsorstruktúra átalakítása,
• a szerzõdésállomány felülvizsgálata,
• a belsõ kapacitások jobb kihasználása,
• az ingatlanok használatának, hasznosításának felülvizsgálata,
• új szervezeti rend kialakítása,
• az anyagvásárlások rendjének szigorítása,
• a külföldi kiküldetések rendjének szigorítása,
• az egyéb mûködési költségek (telefon, újságok, üdülési támogatás, stb.) további csökkentése.

Mindezen intézkedések együttesen 1999-ben mintegy 1.500 millió forint megtakarítást jelenthetnek és kell is, hogy jelentsenek. Még így is az 1999. évi üzleti terv - jelenlegi készültségi állapotában - hozzávetõleg 4.000 millió forint éves veszteséggel kénytelen számolni.

A Magyar Televízió súlyos gazdasági és közszolgálati válsága - hathatós kormányzati támogatás esetén is - csak úgy oldható meg, ha a Kuratórium, annak Elnöksége, illetve a Részvénytársaság vezetése stabilizálódik és szorosan együttmûködik. Ennek érdekében a Kuratórium és a Kuratóriumi Elnökség szándéka, hogy mielõbb olyan elnököt választ a Részvénytársaság élére, akinek szakmai felkészültsége és morális alkalmassága garanciát jelenthet a válsághelyzet hatékony kezelésére, a nemzeti közszolgálati televíziózás hosszú távú stratégiájának megfogalmazására és végrehajtására. E cél érdekében a Kuratórium szintén fontos faladatának tekinti a Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat mielõbbi elfogadását, amely reményei szerint az MTV Rt. közszolgálati mûködését új alapokra fogja helyezni.

E jövõtervek megvalósulását segítené, ha - a Médiatörvény értelmében - eredményre vezetnének a Kuratóriumi Elnökség kiegészítésére irányuló tárgyalások, s az Országgyûlés megválaszthatná az Elnökség további tagjait is. A mielõbbi megállapodásra azért is nagy szükség lenne, mert a folyamatosan felszínen lévõ (illetve felszínen tartott), a pártpolitika emelt legitimációs kérdés hátráltatja a Magyar Televízió Részvénytársaság megújulásához, illetve puszta mûködéséhez szükséges, sürgetõ kuratóriumi és részvénytársasági feladatok elvégzését.

Budapest, 1999. június 17.