Az Országos Rádió és Televízió Testület 1999. évi tevékenységérõl
2000. március

I. A mûsorszolgáltatási szükségletek kielégítésére szolgáló frekvenciagazdálkodás helyzete

II. A véleményszabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzete

III. A mûsorszolgáltatás gazdasági helyzete

IV. A jelen és a jövõ kihívásai

V. Az ORTT mûködésének egyéb területei

Az Országos Rádió és Televízió Testületet az 1996. évi I. törvény hozta létre. A Testületbe a mindenkori parlamenti frakciók jelölnek egy-egy tagot (a frakció folyamatos megléte esetén 4 évre), az elnököt a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttesen jelöli. Az 1998. évvel ellentétben, amikor a választások következtében kibõvült a Testület, 1999-ben nem volt változás a résztvevõkben. A testület elnöke volt Révész T. Mihály, tagjai pedig: Bánlaki József, Kardos Lajos, Körmendy-Ékes Judit, Náhlik Gábor, Timár János és Wéber János. A jelen összetételû Testület megbízatása 2000. február 27-én lejár.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: ORTT vagy Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rtv.) 43. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve elkészítette és az Országgyûlésnek benyújtja az 1999. évi tevékenységére vonatkozó beszámolóját. A beszámoló értékeli a véleményszabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának állapotát, a frekvenciagazdálkodást, és nem utolsó sorban javaslatokat fogalmaz meg tevékenysége tapasztalatai alapján a törvény esetleges módosítására.

A Testület létrejötte óta eltelt négy esztendõben gyökeresen átalakult a hazai televíziózás, rádiózás szerkezete. A megalakulást követõ esztendõk legtevékenyebbike volt az 1999. év, amely az 1996-ban megválasztott Testület életében az utolsó teljes évet, és reményeink szerint sok területen a törvényben foglalt feladatok kiteljesedését jelentette.

A Testület jogállásából következõen közfeladatot ellátó szerv, amely a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elõsegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

Az ORTT ez évben is folytatta a mûsorszolgáltatási jogosultságok pályáztatásának és a pályázatok elbírálásának munkáját, ezzel is hozzájárulva a tájékoztatási monopóliumok lebontásához, a valódi versenyhelyzet megteremtéséhez regionális és helyi szinten egyaránt. Az új rádiós frekvenciák pályáztatása körében a Testület három pályázatot írt ki helyi, körzeti és nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatási jogosultságokra. Az új televíziós frekvenciák esetében pedig felkérte a Hírközlési Fõfelügyeletet, hogy dolgozza ki a digitális földi televíziós mûsorszórás, 6 körzeti televízió mûsorszolgáltatás, valamint - ügyféli igények - alapján 13 helyi és 1 körzeti frekvencia tervét. A pályáztatások eredményeként 88-cal emelkedett a földfelszíni sugárzással terjesztett mûsorszolgáltatások száma. Ki kell emelnünk a stúdióengedélyek szerzõdéssé alakítása során fennmaradó mûsoridõk pályáztatását, amely lehetõvé teszi a frekvenciakészlet teljesebb kihasználását. A "talált frekvenciák"-ról hozott testületi határozat megteremtette annak lehetõségét, hogy amennyiben az ügyfél a Hírközlési Fõfelügyelettõl kapott adatok alapján frekvenciatervet készít, és azt a HÍF elfogadja, a Testület pályázatot írjon ki az üres frekvencia használatára.

A tevékenységét 1996 novemberében megkezdõ Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat az 1999-es évben új figyelési rendszerben rögzítette, és napi rendszerességgel vizsgálta - sorsolás alapján - az országos és körzeti mûsorszolgáltatók adásait az Rtv.-ben megfogalmazott, objektíven mérhetõ szempontok szerint. Jelentõs elõrelépés volt, hogy 1999. február 1-jével megkezdõdött a mûsorszolgáltatási szerzõdéssel rendelkezõ helyi és körzeti rádiók-televíziók mûsorainak figyelése, tevékenységük ellenõrzése - a törvény és a szerzõdésben foglaltak alapján.

A Szolgálat folyamatosan vizsgálta a rádiók és televíziók hírszolgáltatását, még pontosabban a politikai tartalmú magazin- és hírmûsorokat. A vizsgálatot olyan összetett szempontrendszer alapján végezte és végzi továbbra is, amely a mennyiségi mutatók mellett figyelmet fordított a politikai szereplõk megjelenésére az elektronikus médiában és a hírek tartalmi jellemzõire is. A Testület az Rtv.-ben foglalt legfontosabb alapelveket - a tájékoztatás függetlenségét, kiegyensúlyozottságát és tárgyilagosságát - tudta ezáltal vizsgálni. A Szolgálat jelentései nyilvánosságra hozataluk után elfogadott és sokszor idézett forrásai az elektronikus média témakörével foglalkozóknak.

A Testület mindenkor kész volt arra, hogy konzultáljon a mûsorszolgáltatókkal az észlelt törvénysértésekrõl és az Rtv. értelmezésérõl. Ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy az ellenõrzés és a szankcionálás ne cenzúrát, öncélú büntetést, hanem a törvényi követelmények megvalósulását jelentse.

Az Rtv. által létrehozott, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatti panaszok elbírálására hivatott Panaszbizottsághoz 1999-ben 316 beadvány érkezett, amely szám a bizottság fönnállása óta a legmagasabb. Az eljáró tanácsok 232 ügyben hoztak állásfoglalást, illetve tettek nyilatkozatot.

A Mûsorszolgáltatási Alap (a továbbiakban általában: Alap) törvényi feladata a közszolgálati, a nem nyereségérdekelt és a közmûsorszolgáltatók és mûsoraik támogatása, elõsegítendõ a kultúra sokszínûségének megõrzését és továbbfejlesztését. Az Alap 1999-ben a szakmai körök számára széleskörû mecenatúrát biztosított, amely a nehéz helyzetbe került produkciókat támogatta. Ezt a tevékenységet az Alap a jövõben is támogatni fogja. Az ORTT által kiírt és az Alap által lebonyolított pályázatok alapján a Testület - a legváltozatosabb területeken - 1999-ben összesen 410.410.561 Ft-nyi, az egyedi kérelmeket is beleértve összesen 458.388.561 Ft-nyi támogatást adott. Pályázat volt például játékfilmek, televíziófilmek, televíziójátékok, televíziós játékfilm-sorozatok; dokumentumfilmek; animációs filmek; népszerû tudományos filmek; rádiós mûsorszámok készítésére, valamint a nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók támogatására. Az egyedi támogatási kérelmek kategóriájában kiemelt fontosságú célok (rendezvények, könyvkiadás stb.) megvalósulásához járult hozzá a Testület. Az Rtv.-ben rögzített közszolgálati célok szem elõtt tartásával immár második alakalommal írta ki a Testület a Magyar Filmszemlére (ennek lebonyolításához külön is hozzájárult) készülõ filmek támogatására vonatkozó pályázatát. A földfelszíni terjesztésû helyi rádiós mûsorszolgáltatók mûsorszórásának korszerûsítésére, valamint a korszerû adatátvitel követelményeinek megfelelõ rendszerekre történõ áttérés és a bekötött háztartások számának növelése érdekében kiírt, a kábelhálózatok fejlesztésére irányuló pályázatok eredményeként számbelileg jelentõsen nõtt a magyarországi vezetékes szolgáltatással elért családok száma, és javult a szolgáltatások színvonala is.

Összefoglalva elmondható, hogy az Alap kidolgozott egy támogatási és pályáztatási rendszert, amelynek célja, hogy rendszeres és kiszámítható pályáztatási naptár alapján tervezhetõvé tegye a média szereplõinek munkáját.

A Testület nemcsak a támogatás, hanem az ellenõrzés terén is kiemelt figyelmet fordított a közszolgálati mûsorszolgáltatókra, a közszolgálati mûsorokra, valamint a kereskedelmi mûsorszolgáltatók által felvállalt közszolgálati vállalások teljesítésének ellenõrzésére. Mai világunkban a közszolgálati mûsorok váltak a kultúra elsõ számú hordozóivá és közvetítõivé, jelentõségük éppen ebben és nem nézettségükben vagy piaci értékükben rejlik. A közszolgálati ethosz jövõje küldetésébõl, a társadalomban játszott szerepébõl fakad.

Az új technológiák megjelenése eddig elképzelhetetlen mennyiségû adat továbbítását teszi lehetõvé különbözõ hálózatokon. A digitalizálás a távközlés, a számítástechnika és az audiovizuális technikák konvergenciájához, egybeolvadásához vezet, amelyet korábban az eltérõ technikai megoldások, jogszabályok és terjesztési módok elválasztottak egymástól. Földi, kábeles és mûholdas hálózatok digitális televíziós és rádiós mûsorok százait közvetíthetik egyszerre. A megsokszorozódott audiovizuális kínálat új kihívások elé állítja az egyes államok polgárainak tájékozódási és véleménynyilvánítási szabadsága, az emberi méltóság, a kisebbségek és a gyermekek jogai, a közszolgálatiság érvényesülése felett õrködõ testületeket. Az ORTT felismerte, hogy a technikai fejlõdésben, illetve elterjedése érdekében az államigazgatás szereplõinek, így a Testületnek is közvetett és közvetlen eszközökkel részt kell venniük, mindenekelõtt a fogadókészség megteremtésében. A Testület egyedi támogatásként hozzájárult az Antenna Hungária Rt. beruházásához a DVB-T (földfelszíni terjesztésû digitális televízió) bevezetése érdekében. Valamint felkérte a Hírközlési Fõfelügyeletet, hogy dolgozza ki két országos lefedést biztosító digitális földfelszíni adóhálózat tervét. A Testület javaslatot dolgozott ki az Rtv. rendelkezéseinek módosítására a digitális földfelszíni mûsorszolgáltatás bevezetésével kapcsolatban. A Testület legfontosabb jövõbeli feladatai közé tartozik, hogy - érzékelve az audiovizuális terület új kihívásait - közremûködjön a jogszabályok, a szabályozó testületek és a piaci szereplõk mûködésének összehangolásában.

A mûsorszolgáltatás klasszikus értelemben két dolgot foglal magában: a mûsorok elõállítását és eljuttatását a nézõkhöz és a hallgatókhoz. Ez utóbbi folyamatot nevezzük mûsorterjesztésnek, melynek mûszaki, technikai paraméterei határozzák meg alapvetõen az adott mûsorszolgáltatás elérhetõségét. Országos mûsorszolgáltatásnál az ideális helyzet az lenne, ha az ország minden lakosa a teljes mûsoridõben, az ország területén bárhol foghatná a mûsort. Ezt az elvárást természetesen csak korlátozott mértékben tudják kielégíteni a mûsorterjesztésben résztvevõ és egymást kiegészítõ mûsorszétosztó, mûsorszóró és mûsorelosztó rendszerek.

Az országos mûsorok szétosztását és sugárzását jelenleg az Antenna Hungária Rt. kizárólagos joggal végzi.

A Magyar Rádió Kossuth mûsorát a solti nagyadó sugározza 2 MW teljesítménnyel; a nappali idõszakban az ország teljes lefedésén kívül jelentõs területeken biztosít vételi lehetõséget a környezõ országokban is. Az éjszakai órákban a vételkörzet jelentõsen csökken, a kisegítõ szombathelyi, miskolci és nyíregyházai kisebb teljesítményû adókkal együtt az ország lakosságának 73%-a fér hozzá (1-3. melléklet). A Kossuth Rádió mûsorát a középhullámú adókkal párhuzamosan a 70 MHz-es sávban üzemelõ 10 URH adó is folyamatosan sugározza mono üzemmódban, 91%-os lefedettségû vételkörzettel (4-5. melléklet).

A Petõfi és a Bartók Rádió mûsorának sugárzása a 100 MHz-es URH sávban 17, illetve 16 telephelyrõl történik 70%-os, illetve 54%-os lefedettségû sztereo vételkörzettel. Mono vételnél a vételkörzetek 86%-os, illetve 68%-os lefedettséggel mûködnek (6-11. melléklet.)

• Az országos kereskedelmi rádiók mûsorszórása

A két országos kereskedelmi rádió közül a Sláger Rádió mûsorát 16 URH adó sugározza a 100 MHz-es sávban 63%-os sztereo (81%-os mono) ellátottsággal, a Danubius Rádióét pedig 11 adó 54%-os sztereo (67%-os mono) lefedettségû vételkörzettel (12-17. melléklet).

• Az országos közszolgálati televíziók mûsorszórása

Az egyetlen földfelszíni közszolgálati televíziós csatorna, az MTV1 mûsorát 18 nagyteljesítményû adó mellett 104 átjátszóadó is sugározza 97%-os lefedettségû vételkörzettel (18-20. melléklet).

A Magyar Televízió MTV2 mûsorát és a Duna Televízió mûsorát mûholdon keresztül terjesztik. A paramétereket és a vételkörzetet a 21. és 22. melléklet tartalmazza.

• Az országos kereskedelmi televíziók mûsorszórása

A TV2 elnevezésû televízió mûsort 13 adó és 57 átjátszó adó, az RTL Klub nevû mûsort 12 adó és 35 átjátszó adó sugározza. Mindkét adóhálózatnak 86% lefedettségû a vételkörzete (23-28. melléklet).

• A helyi rádiók és televíziók mûsorszórása

A helyi mûsorok sugárzását távközlési vállalkozás vagy maga a mûsorszolgáltató végezheti. A helyi rádió és televízió mûsorszolgáltatások legfontosabb adatait a 29. és 30. melléklet tartalmazza.

• A körzeti rádiók és televíziók mûsorszórása

A körzeti rádió és televízió mûsorok döntõ többségét az Antenna Hungária Rt. sugározza. A Magyar Rádió 9 körzeti stúdiója készít mûsort; körzeti mûsorainak sugárzási rendjét a 31. melléklet tartalmazza.

A Magyar Rádió körzeti mûsorain kívül az év végén 6 körzeti (kereskedelmi) rádió mûködött a 100 MHz-es URH sávban Ezek közül a legnagyobb körzetet ellátó kereskedelmi rádió a Juventus Rádió volt, amelyik Budapesten és tág környezetében az ország lakosságának 33%-ához jutott el.

A Magyar Televízió 6 körzeti mûsorát a 32. mellékletben szereplõ sugárzási rend szerint terjesztette.

A körzeti televíziók közül 7 mûködött a budapesti AM-mikron, 3 mûholdon és 2 földfelszíni terjesztéssel. A körzeti vezetékes mûsorszolgáltatók száma egy volt.

A Magyar Televízió 2-es csatornáját és a Hungária Televízió Közalapítvány Duna Televízió közszolgálati mûsorát az EUTELSAT HOT BIRD 3-as, ill. 4-es mûholdja analóg módon sugározta egész Európa területére (21-22. melléklet).

Ezeken kívül mûködtek még bejelentés és nyilvántartás alapján digitális úton terjesztett mûholdas televíziós mûsorszolgáltatók. Ezek közül körzetiként szerepelnek azok, amelyek csak feltételesen hozzáférhetõek, és szerzõdött nézõik száma nem haladta meg a körzeti vételkörzetre megállapított nézõszámot. Jegyzékük a 33. mellékletben található.

Vitatott, hogy magyarországi mûsorszolgáltatásként minõsítendõ-e a HBO öt különbözõ mûsora, melyeket a CEO Kft. közremûködésével terjeszt. Az ügyben közigazgatási eljárás indult.

A mûsorok nézõkhöz és hallgatókhoz való eljuttatásában fontos szerepet játszanak a mûsorelosztó hálózatok. 1999-ben az ország lakosságának valamivel több, mint fele mûsorelosztó vállalkozások közremûködésével jutott hozzá a hazai és külföldi, földfelszíni és mûholdas valamint a csak mûsorelosztó rendszereken hozzáférhetõ helyi mûsorokhoz. (1999. december 31-én 234 vezetékes mûsorszolgáltató szerepelt a nyilvántartásban.) A mûsorelosztó vállalkozások döntõ többsége vezetékes. Különleges helyzetben van a budapesti AM-mikro rendszer, amely eredeti célját tekintve mûsorszétosztó, de közvetlen vétel alapján mûsorelosztást is végez. Vételkörzete igen jelentõs. Az AM-mikros mûsorszolgáltatók jegyzékét a 36. melléklet tartalmazza.

A bejelentett vezetékes mûsorelosztó vállalkozások száma (a budapesti AM- mikrot is beleértve) 450. Közülük 254-et vett az ORTT 1999 végéig nyilvántartásba. A többiek esetében adategyeztetés és a nyilvántartásba vétel elõkészítése 1999 végén még folyamatban volt.

1999-ben a mûsorelosztó vállalkozások körében jelentõs tulajdoni változás és koncentráció zajlott le.

A Testület mûködési körét érintõ fontosabb jogszabályok közül módosult a szerzõi jogi törvény, pontosabban a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény helyett hatályba lépett az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzõi jogról. E törvény 110. § b/ pontjában foglaltak szerint az Rtv. négy bekezdése hatályát vesztette. Megszûnt az ellentmondás az Rtv. 117. § (2) bekezdésének második mondata és a szerzõi jogi törvény között: a mûsorelosztó nem mentesül a közszolgálati mûsorok utáni szerzõi jogdíj fizetése alól, viszont az új szerzõi jogi törvény 28. § (6) bekezdése szerint ezt a Mûsorszolgáltatási Alap fizeti helyette.

Ugyancsak módosult a távközlésrõl szóló 1992. évi LXXII. törvény az 1999. évi LXVI. törvény alapján. E módosítás a vezetékes mûsorterjesztés feltételeit érinti. Korlátozza a távközlési szervezetek részvételét a mûsorelosztásban, és a mûsorelosztó távközlési szolgáltatási engedélyek kiadását az Rtv.-ben foglalt korlátozások betartásának igazolásához köti.

A KHVM elkészítette a Frekvenciák Nemzeti Felosztási Táblázatának (FNFT) aktualizálására vonatkozó kormányelõterjesztés tervezetét. Az FNFT határozza meg a földfelszíni és mûholdas mûsorterjesztés frekvencia lehetõségeit. Az FNFT tervezetének alapgondolatai:

• a rádiózásról szóló nemzetközi szabályzattal összhangban álló változásokat tervez,
• nem változtat a hosszúhullámú és a középhullámú sávok tervében,
• a rövidhullámú sávokban a polgári felhasználás számára kedvezõbb helyzetet teremt,
• a 66-73 MHz-es URH-sáv felhasználását az Rtv.-vel összhangban változtatja,
• a 87,5-108 MHz-es URH-sávot kizárólag mûsorszórásra használná,
• elõkészíti a földfelszíni digitális hang mûsorszórás (DAB) bevezetését a 12-es televíziós csatorna felszabadításával, ill. az 145,2-167,5 MHz sáv kijelölésével,
• frekvenciasávot tart fenn a digitális földfelszíni televíziós mûsorszórás részére,
• biztosítja, hogy a televíziós csatornákat érintõ változások a mûsorszórás érdekeit szolgálják,
• lehetõvé teszi a budapesti AM-mikro további mûködését, de nem teszi lehetõvé országos, csupán körzeti video-mûsorelosztó és szétosztó rendszerek mûködését.

Az országos kereskedelmi televíziók - MTM-SBS Rt., M-RTL Rt. - és az országos kereskedelmi rádiók - Danubius és Sláger Rádió - az ORTT-vel kötött mûsorszolgáltatási szerzõdéseik alapján, és az abban meghatározottaknak megfelelõen, ezen szerzõdéseik módosítását kérhetik. A szerzõdésmódosítások leginkább a mûsorszerkezet, a mûsortípusok - azaz a mûsor központi elemeit képezõ mûsorszámok - és a közszolgálati vállalások megváltoztatására irányultak.

A kereskedelmi televíziók, a mûsorszolgáltatási szerzõdés 4.1.6. pontja alapján általában évszakonként - a nemzetközi gyakorlatban szokásos változtatás, megújítás idõszakára hivatkozva - nyújtanak be módosítási javaslatot, amely speciálisan a szerzõdés 3.1. és 3.2. mellékleteire vonatkozik.

• Magyar RTL Televízió Rt.

A mûsorszolgáltató 1997 óta két alkalommal kezdeményezte mûsorszolgáltatási szerzõdésének módosítását. Az elsõ javaslatot még 1998-ban nyújtotta be, amit a Testület 1999 júliusában fogadott el. Ez az eredeti szerzõdéshez képest a következõ változtatásokat tartalmazta.

- A közszolgálati mûsorszámok percben meghatározott ideje a napi mûsorsávonkénti bontásban a következõképpen alakult:

Megjegyzendõ, hogy összességében - éves, havi, heti és napi szinten - a közszolgálati mûsorok minimális mûsorideje nem változott.

- A közszolgálati a) kategóriában - amely a mûvészeti alkotások, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját és életét, valamint a kisebbségi álláspontokat bemutató mûsorok közlésére vonatkozik - a mûsorszolgáltató fõmûsoridõre tett, 23 perces vállalását 1 perccel növelte, illetve a III. mûsorsávban is vállalt még további 24 percet.

- A közszolgálati b) kategóriában - amely az oktatási, képzési célú ismeretek közlésére vonatkozik - a mûsorszolgáltató növelte vállalását, ám azt más mûsorsávban teljesítette. Az eredeti szerzõdésben a II. és IV. mûsorsávban 38-38 percet vállalt, míg az új struktúra szerint a III. mûsorsávban 62 percet, a IV. mûsorsávban pedig 25 percet teljesített.

- A közszolgálati c) kategóriában - amely a tudományos tevékenység és eredmények ismertetésére vonatkozik - a mûsorszolgáltató az I. és III. mûsorsávban 48-48 percet teljesített, míg az eredeti szerzõdésben a II. és IV. mûsorsávban vállalt 38-38 percet.

- A gyermek és ifjúsági mûsorok kategóriájában - amely a közszolgálati e) kategória - a mûsorszolgáltató ugyanazokban a mûsorsávokban (II., III., IV.) vállalta a közszolgálatiság teljesítését, mint az eredeti szerzõdésben, sõt III. mûsorsávban 378-ról 440 percre, a IV. mûmûsorsávban 177 percrõl 200 percre növelte vállalását.

- A mindennapi életvitelt segítõ, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezet-, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztése terén az eredeti szerzõdéshez képest jelentõsek voltak a változások: az I. mûsorsávban 357-rõl 163 percre, a III.-ban 160-ról 79 percre, a IV.-ben 161-rõl 0 percre csökkentette vállalásait a mûsorszolgáltató, míg a II. mûsorsávban 380-ról 575 percre az V.-ben 112-rõl 164 percre növelte azt. Ezen túlmenõen a VI. mûsorsávban még 190 perc teljesítését vállalta.

A szerzõdés 3.2. melléklete is változott, hiszen bizonyos mûsorszámok megszûntek, míg más mûsorszámok sugárzását megkezdte a mûsorszolgáltató. Ilyen új mûsorszám pl. az "Életveszélyben", a "Csííz", a "Galla-mappa", a "RTL Night Club", a "Pont hu - Multimédia magazin", az "Antenna - Euroatlanti magazin" stb. Megszûntek a következõ mûsorszámok: "100-ból egy", "ZenÉsz", "Meri vagy nem meri", "Bravo" stb.

A mûsorszolgáltató a második módosítási javaslatát 1999 augusztusában juttatta el az ORTT-hez, és õsztõl már ez alapján sugározta mûsorát. Ebben a mûsorszolgáltató elfogadta az ORTT által kezdeményezett három mûsorsávos rendszert, tehát a mûsorsávok ezentúl az alábbiak:

(Az elfogadott mûsorsávok nem átjárhatóak.)

Nem fogadta viszont el a Testület a fõmûsoridõben a közszolgálati a/ kategória fõmûsoridõben való csökkentésre tett indítványt.

• MTM-SBS Rt.

Mûsorszolgáltatási szerzõdés módosítására vonatkozó mûsortevét 1999 szeptemberében juttatta el az ORTT-hez. Ez alapján:

• körülbelül 20%-kal nõtt a mûsorszolgáltató korábbi szerzõdéses vállalásaihoz képest az egyes közszolgálati kategóriákban a vállalás (a/ kategóriában 1 perccel, c/ kategóriában 48 perccel, d/ kategóriában szintén 1 perccel, e/ kategóriában 286 perccel, f/ kategóriában 31 perccel, g/ kategóriában 2 perccel, h/ kategóriában 81 perccel),
• az egyes mûsorsávokban is nõtt a közszolgálati vállalás (pl. fõmûsoridõben a közszolgálati a/ kategóriában 58 perccel, c/ kategóriában 2 perccel, h/ kategóriában 50 perccel, és csupán az f/ kategóriánál volt 7 perces csökkenés),
• a mûsorszolgáltató új közszolgálati mûsorok sugárzását kezdte meg.

1999 novemberében, majd decemberében megküldött mûsorstruktúra-változtatási kérelmében - az RTL Klubhoz hasonlóan - a korábbi 6 mûsorsáv helyett az alábbi 3 sávot javasolta:

Összességében errõl a tervezetrõl elmondható, hogy bár a legtöbb kategóriában csökkenne a közszolgálati mûsorok mennyisége, de még így is meghaladná mértéke a szerzõdésben vállaltat. A kezdeményezésrõl döntés 2000-ben születik.

• Országos Kereskedelmi Rádió Rt. (Danubius Rádió)

A mûsorszolgáltató 1999 szeptemberében kezdeményezte néhány pontban az ORTT-vel 1997. november 18-án kötött mûsorszolgáltatási szerzõdésének módosítását. A javaslata mûsorszolgáltató közel kétéves tapasztalata alapján született meg. és megfelelt a Danubius Rádióval szembeni hallgatói elvárásoknak. A módosítás lényege: a mûsorszolgáltató közszolgálati vállalásainak heti elosztására vonatkozóan tett javaslatot. A mûsorral kapcsolatos folyamatos kutatások adatai szerint ui. a napközbeni idõszakban a hallgatók a zene jelenlétét várják el a rádiótól. A szöveg-zene általános arányának fenntartása miatt így kerültek hosszabb prózai mûsorok az esti idõszakba. (Összehasonlítva a legnagyobb országos és fõvárosi rádiókkal a Danubius Rádió vállalta a legtöbb szöveges mûsorrészt.) A hírszolgálati mûsorszámok kategóriájában történõ vállalást e módosítás nem érintette.

• Sláger Rádió Rt.

E mûsorszolgáltató eddig összesen három alkalommal kérte mûsorszolgáltatási szerzõdésének módosítását.

Az elsõ szerzõdésmódosítást 1999. január 26-án írták alá a felek. Ez a mûsorszolgáltató nevének, szignáljának, emblémájának és a hírmûsorok idõpontjának megváltoztatására irányult: ezután a mûsorszolgáltató neve Sláger Rádió lett - Hungária Rádió helyett -, illetve a hírmûsorokat minden második egész órában sugárzott.

Az 1999. május 23-án létrejött újabb módosítás következtében a szerzõdésben a mûsorszámok éves besorolása lényegesen egyszerûbbé és áttekinthetõbbé vált. Különösen igaz ez a zenei mûfajok bontására, ahol a kategóriák csökkentek, pl. megszûnt a mûfaj és az évtizedek szerinti besorolás.
A hírszolgáltatást illetõen a mûsorszolgáltató vállalta, hogy eredeti vállalásánál nem sugároz kevesebbet fõmûsoridõben.

Kötelezettséget vállalt a mûsorszolgáltató arra is, hogy támogatást nyújt a pályakezdõ magyar zenemûvészeknek. A támogatás formája: rendszeres pénzügyi támogatás a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége Elõadómûvészi Jogvédõ Irodájának közremûködésével.

1999 novemberében újabb szerzõdésmódosítást kezdeményezett a mûsorszolgáltató. Új mûsorstruktúrát kívánt bevezetni, amelyben növelné a hírmûsorok arányát; hétköznaponként fõmûsoridõben növelné a közszolgálati mûsorok arányát, és a szórakoztató mûsorokban is változtatna. Ezek a tervezett módosítások azonban nem érintik a mûsorszolgáltatási szerzõdésben tett korábbi vállalásait. E változtatás elfogadása 1999 végén folyamatban volt.

A stúdióengedélyek átalakítása során megkötött mûsorszolgáltatási szerzõdések jogosultjai (stúdióengedélyük meghatározott idõre 1999. december 31-tõl és 2000. szeptember 15-ig szól) már a szerzõdéskötéskor jelezték igényüket, hogy - hivatkozással az Rtv. 107. § vonatkozó rendelkezéseire -, szeretnék mûsorszolgáltatási jogosultságukat a lejáratkor, pályázat nélkül öt évre megújítani.

A Testület döntése értelmében 20 mûsorszolgáltató jogosultsága újulhatott meg a lejárattól számított 5 évre.

Az osztott frekvencián mûködõ mûsorszolgáltatók (a miskolci, a nyíregyházi, a pécsi, a soproni és a szentesi frekvenciákon) 107. § szerinti szerzõdésmódosítása 2000-ben történik majd meg.

A Testület még 1998-ban végrehajtotta az Rtv. 146. § (1)-(2) bekezdései szerint elõírt feladatát, azaz a törvényi feltételeknek megfelelõ igénylõk stúdióengedélyét mûsorszolgáltatási szerzõdéssé alakította át.

Az átalakítás során azon esetekben, ahol a napi mûsoridõ a nyolc órát meghaladta, és a szolgáltatók igényt jelentettek be a fennmaradó mûsoridõre - ha ez nem ütközött más mûsorszolgáltató jogos kívánalmába - a Testület az igény szerint kibõvített mûsoridõre kötötte meg a mûsorszolgáltatási szerzõdést. Azokban az esetekben, ahol az igénylõ mûsorideje nem érte el a napi nyolc órát, a bõvített sugárzásra nem volt igénye, vagy ez irányú képességét nem tudta megfelelõen igazolni, illetve a bõvített sugárzás a frekvencia megosztottsága miatt nem volt lehetséges, kialakultak az ún. fönnmaradó mûsoridõk.

Ezek pályáztatása során megkülönböztethetõek voltak az úgynevezett belsõ pályázók (jelenleg mûsort szolgáltatnak az adott frekvencián) és külsõ pályázók. A pályázatok során elnyerhetõ mûsorszolgáltatási jogosultság idõtartama ugyanakkor jár le, amikor a korábbi stúdióengedélyes szerzõdéseké. A belsõ pályázók egységes, az eredeti mûsoridejüket is magába foglaló pályázatot nyújthatnak be.

A fönnmaradó mûsoridõk pályázati kiírása a 2000. év elején jelenik meg (37. melléklet).

• Talált frekvenciák pályáztatása

Az Rtv. 102. § (5) bekezdése és a 139/99. (IV.14.) számú ORTT határozat rendezi a talált frekvenciák kérdéskörét. Az Rtv. fenti szakasza értelmezésekor a Testület kimondta, hogy amennyiben egy ügyfél a Hírközlési Fõfelügyelet (HÍF) adatszolgáltatása alapján frekvenciatervet készít, azt a HÍF elfogadja, lezajlott a nemzetközi koordináció is, a HÍF errõl a Testületet tájékoztatja, s az ügyfél is kéri a pályázat kiírását, a Testület a jogosultságra pályázatot ír ki.

Elsõként a Komáromban, Tamásiban és Baján megtervezett helyi mûsorszolgáltatási jogosultságokat pályáztatta meg a Testület, ezt követõen Nyíregyházán körzeti, Pakson pedig helyi frekvenciát hirdetett meg (38. melléklet). A felhívástervezetek mindkét pályázatra vonatkozóan megjelentek a Kulturális Közlönyben. A közmeghallgatások is lezajlottak mindkét esetben, döntés 2000-ben lesz.

• Új rádiós frekvenciák pályáztatása

A Testület 1998 novemberében az Rtv. 41. § (1) a.) pontjában szereplõ feladatokra és az Rtv. 52. § (1) bekezdésére hivatkozva rádiós mûsorszolgáltatási lehetõségek, ill. ezekhez tartozó frekvenciatervek kidolgozására kérte föl a Hírközlési Fõfelügyeletet a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszteren keresztül.

A Hírközlési Fõfelügyelet 1999 januárjában készítette el és bocsátotta a Testület rendelkezésére a frekvenciaterveket, amelyek közmeghallgatása június 7-én zajlott le három egymástól elkülöníthetõ blokkban (nonprofit, budapesti, valamint a Budapesten kívüli, vidéki jogosultságok), nagyszámú érdeklõdõ részvételével a HUNGAROFILM Kft. vetítõtermében. A közmeghallgatás alapján három pályázatot írt ki a Testület: a helyi, a körzeti és a nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatási jogosultságokra. A pályázati felhívások a Kulturális Közlöny 1999. évi 22. számában (okt. 21.) jelentek meg. A megpályáztatott mûsorszolgáltatási lehetõségeket a 39., 40. és 41. melléklet tartalmazza. A pályázatok eredményhirdetése 2000. év elején várható.

A Testület - miután mind alakilag, mind pedig tartalmilag megvizsgálta a pályázati ajánlatokat - a pályázati határidõ lejártától számított 60 napon belül eredményt hirdet, és ezt követõ 45 napon belül megköti a nyertesekkel a mûsorszolgáltatási szerzõdést.

• Új televíziós frekvenciák pályáztatása

Az Országos Rádió és Televízió Testület a 140/1999. (IV. 14.) számú határozatában döntött a helyi és körzeti televíziós frekvenciák tervezésének elõkészítésérõl, amelynek értelmében felkérte a Hírközlési Fõfelügyeletet, hogy az Rtv. 52. § (4) bekezdésben meghatározott formában és tartalommal az alábbi mûsorszolgáltatási lehetõségekhez tartozó frekvenciaterveket dolgozza ki:

1. Digitális földi televízió mûsorszórás (DVB-T) frekvenciaterve. A terv célja: két országos lefedést biztosító digitális földfelszíni adóhálózat megtervezése és frekvenciáinak tartalékolása annak érdekében, hogy a közeljövõben megpályáztatni tervezett televíziós mûsorszolgáltatások ne csökkentsék a DVB-T késõbbi megindításának lehetõségét.

A Testület kérte, hogy a HÍF tervezzen és koordináljon két országos lefedést biztosító hálózatot a Stockholmi tervbõl megmaradt frekvenciák felhasználásával, áthelyezésével, s ha szükséges, egészítse ki további frekvenciákkal. A lakossági ellátottság lehetõség szerint közelítse meg az MTV1 hálózatát, mértékére a HÍF a lehetõségek ismeretében tegyen javaslatot az ORTT számára.

2. A körzeti televíziós mûsorszolgáltatás pályáztatásakor a Testület 6 helyre (Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Szombathely telephelyekre) kérte a tervezést.

3. Az ORTT-hez ügyfelektõl beérkezett televíziós mûsorszolgáltatási igények alapján történõ pályáztatás érdekében a Testület 13 helyi és 1 körzeti frekvencia tervezését kérte.

• Egyedi kérelmek alapján kiírt pályázatok

A Testülethez sok kérés érkezett helyi vagy körzeti mûsorszolgáltatási lehetõség megterveztetését igényelve. Miután a Testület elvégezte az Rtv.-ben foglalt átalakítási feladatait (ti. a frekvenciaengedélyek mûsorszolgáltatási szerzõdéssé való átalakítását), lebonyolította a már használt frekvenciák pályáztatását, és médiapolitikai szempontjai alapján felkérte a Hírközlési Fõfelügyeletet az egyedi kérelmek teljesítése érdekében új mûsorszolgáltatási lehetõségek kialakítására.

A KHVM júliusi levelében tájékoztatta a Testületet, hogy a HÍF a 24 helyi és 6 körzeti rádióra, valamint a 13 helyi és 1 körzeti televízióra vonatkozó frekvenciatervek jelentõs részét nem tudja határidõre elkészíteni a koordináció átfutási ideje miatt, ezért a miniszter úr a határidõ meghosszabbítását engedélyezte.

A Testület válaszlevelében kérte a KHVM útján a HÍF-et, hogy a nemzetközi koordináció befejezése után mihamarabb küldje meg a frekvenciaterveket, tekintettel arra, hogy a Testület egyetlen pályázati felhívásban szeretné közzétenni a lehetõségeket. A Hírközlési Fõfelügyelet tudatta a Testülettel, hogy a települések egy részében a tervezés még folyamatban van, míg más esetekben a koordináció elhúzódhat. 1999 végén a HÍF tervezési eljárása még nem zárult le.

Az ORTT 1999-ben 134 vezetékes mûsorszolgáltatót vett nyilvántartásba (42. melléklet). Ezek többsége már korábban megkezdte mûködését, csak a nyilvántartásba bevezetésük történt ez évben.

A földfelszíni sugárzással terjesztett mûsorszolgáltatások száma - elsõsorban a pályáztatások eredményeként - 88-cal nõtt (43. melléklet).

Az 1999. év folyamán 47 vezetékes mûsorszolgáltató megszûnését regisztrálta a Testület (44. melléklet).

A frekvencián mûködõ mûsorszolgáltatások közül egy városi televízió szüntette be adását.

Az Rtv. 113., 115. és 116. §-a értelmében a nem korlátos erõforrások felhasználásával terjesztett mûsorszolgáltatások és a mûsorelosztó vállalkozások megfelelõ bejelentés és nyilvántartásba vétel alapján kezdhetik meg mûködésüket. Az Rtv. hatályba lépésekor már mûködõ vezetékes mûsorszolgáltatók és mûsorelosztó vállalkozások 1996. március 31-ig voltak kötelesek megtenni bejelentésüket.

1998. december 31-ig 260 vezetékes mûsorszolgáltató tett eleget bejelentési kötelezettségének. Az Rtv. 113. § (2) bekezdése értelmében az elõírt határidõ (hatvan nap) letelte után a beadványokat a törvény erejénél fogva nyilvántartásba vettnek kellett tekinteni.

Miután a Testület meghozta a nyilvántartással összefüggõ döntéseket, és meghatározta a nyilvántartások paramétereit, az Iroda részletes adategyeztetésbe kezdett, valamint egységes számítógépes nyilvántartási rendszert alakított ki.

1999. december végéig a nyilvántartásban szereplõ mûsorszolgáltatók száma 234-re csökkent. A mûsorszolgáltatók számának csökkenését az okozta, hogy a Testület az új bejelentések mellett 92 mûsorszolgáltatót törölt a nyilvántartásból.

A 450 mûsorelosztó bejelentésének átvizsgálása után 254 vállalkozás nyilvántartásba vétele történt meg. A többi bejelentés esetében az adategyeztetés, illetve a döntéselõkészítés folyamatban van.

A mûholdas mûsorszolgáltatások nyilvántartása az 1998-ban kidolgozott elvek és eljárások szerint történik - belefoglalva az egységes nyilvántartási rendszerbe. (Adatok a 33., 34. és 35. mellékletben találhatók.)

Az országos és a körzeti közszolgálati rádiómûsorok terjesztésének helyzetét az 1.1. pont mutatja be. Az Rtv. a Magyar Rádió részére egy középhullámú és két 100 MHz-es sávú adóhálózatot biztosít három mûsorának sugárzásához. Átmenetileg lehetõvé teszi három 70 MHz-es sávi adóhálózat használatát is, melyek közül ma már csak egyet, a Kossuth URH hálózatot használja a Magyar Rádió. Nem rendelkezett az Rtv. a Magyar Rádió körzeti sugárzási lehetõségeirõl és a külföldre irányuló adásokról. Az ORTT 1998-ban engedélyezte a nyíregyházi 1251 kHz-es és a szombathelyi 1188 kHz-es adó használatát a Kossuth Rádió mûsorának sugárzására.

A 100 MHz-es URH sávban lezajlott dinamikus fejlõdés egyik nem kívánt mellékhatása a 70 MHz-es sávú vételre alkalmas vevõkészülékek kereskedelembõl való eltûnése, illetve a számuk folyamatos csökkenése. Ez a jelenség a Kossuth Rádió mûsorának URH-n való elérhetõségét jelentõs mértékben csökkentette az utóbbi években.

• Az országos kereskedelmi hálózatok kiegészítése átjátszóadókkal

A Testület még 1998-ban állást foglalt a kereskedelmi televízióadó-hálózatok átjátszóval való ellátásáról. Ennek megfelelõen megtörtént az igények felmérése (45. és 46. melléklet).

A Testület nem fogadta el az Iroda által kidolgozott javaslatot, mely szerint a Testület engedélyezési eljárásban hagyja jóvá az igényeket. Ehelyett a televíziós átjátszóadók pályáztatására egyszerûsített eljárás kidolgozására kérte fel az Irodát.

Az ORTT immár több mint két éve folyamatosan ellenõrzi az Rtv.-nek a tájékoztatás sokoldalúságával, tényszerûségével, idõszerûségével, tárgyilagosságával és kiegyensúlyozottságával kapcsolatos kitételeinek betartását a legfontosabb hazai televíziós és rádiós mûsorszolgáltatók hírmûsoraiban.

A vizsgálatok - éppúgy mint 1998-ban - 1999-ben is kvantitatív tartalomelemzésen alapultak, és havi rendszerességgel készültek. Az elemzés a Magyar Televízió 1-es csatornájának (19.30-as) Híradójára, a TV2 Tények és az RTL Klub Híradó címû mûsorára, a Kossuth Rádió Reggeli Krónika címû hírmûsorának 6.30-7.30-ig terjedõ részére, a Déli és Esti Krónikára, illetve a Danubius Rádió és a Sláger Rádió reggeli hírmûsorára terjedt ki. Ez 1999-ben összesen 731 órányi híranyag, 46 ezer mûsoregység (hír) és közel 16 ezer szereplés (közéleti személyiségek elõfordulásai) regisztrálását és elemzését jelentette. A kapott adatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy 1999-ben költségvetési megszorító intézkedések léptek életbe az ORTT-nél. Ezek a Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat által eltervezett munkákat is érintették, így több mûsor rendszeres figyelését abba kellett hagyni.

A vizsgálatban a következõ fontosabb alapkategóriák lettek megkülönböztetve:

• mûsoregységek: a tömegkommunikációs üzenetfolyam formálisan is elkülönülõ szövegei, amelyekben a média az eseményeket hírré formálja és prezentálja,
• események: azok a történések, amelyek a világban végbementek - akár tudomást szereztünk róluk, akár nem,
• témák: azok az ügyek, amelyek körül az események forogtak, és amelyekkel kapcsolatban a szereplõk megnyilvánultak,
• szereplõk: azok a személyek és intézmények, akik vagy amelyek az események elõidézõiként és aktív résztvevõiként tûntek fel a mûsoregységekben.

A vizsgálat kitért arra, hogy a mûsorokban hírként prezentált események milyen színterekhez és társadalmi intézményekhez kötõdtek; a különbözõ típusú eseményekre a híregységek számát és hosszát tekintve milyen mértékû figyelem irányult; mely intézmények, illetve mely intézményeket reprezentáló személyek jelentek meg, mint az események generálói, azaz kikrõl szóltak a hírek; milyen mértékû médiafigyelem irányult rájuk, a megjelenítésükben mutatkoztak-e elfogultságok; milyen témák, milyen publikus ügyek szerepeltek a hírek napirendjén; milyen társadalmi sikerek, konfliktusok artikulálódtak a hírekben.

• Mûfajok

A mûsorvezetõ, bemondó által közölt hír jellegû szövegek mellett a tájékoztatás leggyakoribb formája az esemény helyszínén készített tudósítás volt; e két típusba került a mûsoregységek döntõ többsége, mintegy 90%-a. Ezeket esetenként stúdióban vagy stúdión kívül készült riportok, interjúk, valamint hivatalos közlemények egészítették ki. Szinte valamennyi mûsorszolgáltató kihasználta a headline-ok és a mûsor végén elhangzó összefoglalások nyújtotta lehetõséget arra, hogy a közönséget orientálják, és felkeltsék a figyelmét. 1999-ben - akárcsak az elõzõ esztendõben - kommentár, publicisztika, hírmagyarázat csak elvétve fordult elõ, együttes arányuk egy százalék közelében alakult.

• Geopolitikai helyszínek

A televíziós és rádiós hírmûsorok elsõsorban történéseket tártak a nézõk és hallgatók elé hazai vonatkozású (68%), azaz vagy a szereplõjük magyar állampolgár vagy az esemény helyszíne hazánk volt. A tisztán külföldi vonatkozású eseményekrõl (külföldi helyszín és külföldi szereplõk) a hírek közel harmada szólt (31%), míg a határon túl élõ magyarokkal a híregységek 1%-a foglalkozott.

Bár részletes elemzés csakis azokra a mûsoregységekre terjedt ki, amelyeknek volt valamilyen magyar vonatkozásuk, a médiumok hírvilágának feltérképezésekor tanulságos volt megnézni, hogy a hírekben mely országokra, illetve geopolitikai régiókra irányult a médiafigyelem (1. táblázat).

Bár a felhasznált geopolitikai kategóriák bizonyos szempontból esetlegesek, és számos fontos különbséget összemosnak, mindazonáltal az 1. táblázatból kiolvasható néhány általános, gyakran egymást erõsítõ tendencia, amely a külföldi hírekben a figyelem, az érdeklõdés fõ irányait jellemezte 1999-ben. Így szembetûnõ, hogy a külföldi hírek preferálják a válsággócokat (Jugoszlávia, Izrael), a nemzetközi konfliktusokkal fenyegetõ régiókat, a szûkebb geopolitikai környezetet, a közvetlen szomszédságot (Románia, Ausztria), a katonai nagyhatalmakat (Oroszország, Egyesült Államok) és a gazdaságilag fejlettebb országokat (Németország, Nagy-Britannia). Egyúttal viszonylag csekély érdeklõdés volt kimutatható a távoli földrészek és a kevésbé fejlett régiók iránt.

A hírmûsorok tájékoztatási gyakorlatára jó példa volt az elmúlt évben Jugoszlávia, amely kiemelt figyelmet "vívott ki" magának, a hírek valamivel több, mint egytizede e térséghez kapcsolódott. A koszovói konfliktus kirobbanását, majd a háború lezárultát folyamatosan nyomon követték az elektronikus médiumok: januárban még mindössze a tudósítások 6,6%-a kötõdött e régióhoz, áprilisban már 27,5%-a, végül, az év utolsó hónapjában 1,9%-ra csökkent elõfordulásának gyakorisága. Hasonlóképpen fokozottan magukra vonták a figyelmet az év második felében az Oroszországban és Horvátországban bekövetkezett katonai, illetve politikai események (az elõbbi országnak közel háromszorosára ugrott a szereplése).

A mûsoregységek geopolitikai szóródása alapján is megállapítható, hogy a média által közvetített események abszolút többsége (61,5%) magyarországi helyszínekhez kötõdött. A tömegkommunikációs figyelem a vizsgált idõszak folyamán erõsen Európa központú volt, azon belül is elsõsorban Nyugat-Európára irányult. A külföldi hírek mintegy háromnegyede Európáról szólt, míg az összes többi kontinens együttesen is csak megközelítette az egynegyedes arányt. A hazánkkal szomszédos országok hírei ugyancsak kiemelt helyet kaptak a mûsorokban, több mint négytizedét tették ki a külföldi helyszíneknek.

• Hazai helyszínek

A vizsgált hírek a történések több mint egyharmadánál explicit módon Budapestet jelölték meg az esemény helyszíneként. (2. táblázat) Megyeszékhely, illetve város egyaránt a hírek 12-12%-ban szerepelt. A vidéki (falusi) Magyarországot a tudósítások 22,5%-a képviselte. Az adatok tehát a híranyag erõs Budapest centrikusságát tükrözik, amit azonban aligha lenne indokolt a kommunikátorok rovására írni, hiszen ténykérdés, hogy az ország életében meghatározó szerepet játszó intézmények túlnyomó többségének a fõváros ad otthont, és rendszerint itt játszódik a kétségtelenül fontosnak minõsíthetõ országos események zöme.

• A híranyag tematikus összetétele

Az év során a hírekben mindvégig domináltak a gazdasági, a bel- és külpolitikai, valamint a szociális szférát érintõ ügyek (3. táblázat). Minden nyolcadik hír részben vagy egészben külpolitikával (EU- és NATO-csatlakozás, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolat, hagyományos diplomáciai események stb.) foglalkozott. 1999-ben - elsõsorban a koszovói konfliktus miatt - különösen a tavasz végén és a nyár elején volt magas a külpolitikai hírek száma. A gazdaság témái (külgazdaság, külkereskedelem, költségvetés, infláció, privatizáció, adórendszer, munkanélküliség, pénzügyi szféra, vállalkozások helyzete stb.) természetesen kiemelt figyelmet kaptak a híranyagokban. Kevés olyan belföldi esemény volt - akár kormányzati, akár szakágazati, akár pártpolitikai -, amelyben ne merült volna fel valamilyen gazdasági kérdés.

A kereskedelmi médiumok megjelenése, illetve megerõsödése új színt hozott a hírmûsorok témaválasztásában a bûnözés (terrorizmus, szervezett bûnözés, drogfogyasztás, konkrét bûnügyek stb.), a katasztrófák, érdekességek, szenzációk (természeti vagy ipari katasztrófák, közlekedési és háztartási balesetek stb.) folyamatos napirenden tartásával. Az elmúlt évben a közbiztonság - ezen belül is döntõen a bûnözés - vált az egyik leggyakoribb (12,2%) témává. A Danubius Rádió kivételével valamennyi kereskedelmi mûsorszolgáltató kitüntetett figyelmet szentelt a tragikus kimenetelû események bemutatásának. A TV2 Tények címû mûsora messze kiemelkedett a "mezõnybõl", hiszen minden ötödik mûsoregységében elõfordult a bûnözés. Ezt megközelítõ arányt könyvelhetett el az RTL Klub és a Sláger Rádió is. Érdemes megjegyezni, hogy októberben az RTL hírmûsorának kereken egyharmadát különféle borzalmak tették ki. Ugyancsak jelentõs médiafigyelem irányult a katasztrófákra, balesetekre és szenzációkra. Ez a témacsokor a gazdaság, a bel- és külpolitika után a negyedik legnagyobb (15,2%-os) "hírértéket" érdemelte ki. Itt is elsõsorban a kereskedelmi csatornák híradásai jártak az élen, például a TV2 minden ötödik tudósítását a tragédiáknak szentelte. A Kossuth Rádió krónikái voltak a legvisszafogottabbak ebben a vonatkozásban.

Néhány fontosabb - a politikai hatalom mûködéséhez köthetõ, illetve a hatalom és az ellenzék viszonyát bemutató - téma médiaprezentációját a 4. táblázat mutatja be. Ezen belül a kormány tevékenységét - kabinetülések, kormányszóvivõi tájékoztatók stb. - a híreknek közel a tizede érintette.

• Szereplõk

Az év során mintegy 16 ezer szereplõ regisztrálása történt meg a hírmûsorokban, szereplõnek tekintve azt a személyt és intézményt, akinek vagy amelynek (verbális vagy nem verbális) aktivitása, tevékenysége az eseményeket generálta. A hírmûsorok (nem intézményi) szereplõinek nemek szerinti összetétele jelentõs egyenlõtlenséget mutatott a "gyengébbik" nem kárára (5. táblázat). A hírekben megjelenõ személyek közel kilenc tizede ugyanis a férfiak közül került ki.

• Kiegyensúlyozottság, pártatlanság

Az ORTT külön figyelmet fordít annak vizsgálatára, hogy az elektronikus médiumok hírszolgáltatási tevékenysége mennyiben felel meg a kiegyensúlyozottság és a pártatlanság törvényi követelményének. Ennek során - nemzetközi példát követve - a pártpolitikusok háromfajta besorolásának: egyrészt a kormánytagok, másrészt a koalícióhoz, harmadrészt a parlamenti ellenzékhez tartozó politikusok szerepléseinek regisztrálása folyamatosan megtörtént.

A szembenálló politikai erõk szereplési arányaiban mutatkozó különbségek azt mutatják, hogy az elektronikus médiumok mekkora publicitást biztosítanak a politikusok számára, hogy az általuk képviselt szervezet álláspontját kifejthessék (1. ábra).

A kormányzati oldal (kormány és koalíció) médiahasználata 1999-ben 76-84% között mozgott; ugyanezen idõszak alatt a parlamenti ellenzékhez a politikai szereplések 16-24%-a kötõdött. 1999-ben a kormányerõk képviselõi a hírmûsorokban 6 hónap esetében értek el 80%-os vagy annál nagyobb jelenlétet, illetve 5 hónapban az ellenzéki erõk aránya nem érte el a 20%-ot (1. ábra). Az ellenzék számára legkedvezõbb arány (76:24) májusban volt, a legkedvezõtlenebb pedig áprilisban és júliusban (84:16).

Összehasonlítva a jelenlegi és az elõzõ kabinet médiahasználatát megállapítható, hogy a jelenlegi kormányzat médiajelenléte az elõzõét meghaladó szinten állandósult. Az adatokból az is kitûnik, hogy a korábbi kormányzat részesedése szélesebb intervallumban mozgott: például a kormány és a koalíció politikusainak részaránya 1997 augusztusa és októbere között 66-63% volt, ugyanakkor 1997 novembere és 1998 februárja között 72-77%-ra emelkedett (6. táblázat).

Széles körben elfogadott az a vélekedés, amely a saját hangon történõ megszólalást a mûsorvezetõ/bemondó általi megjelenítésnél hatásosabb, tehát értékesebb szereplési formának tekinti. Ezért az ORTT külön is vizsgálta a politikusok által adott nyilatkozatokat, egyfelõl a nyilatkozók csoportjának politikai összetétele (2. ábra), másfelõl a nyilatkozatok idõtartama szempontjából (3. ábra).

A parlamenti tagok saját hangon történõ megszólalásainak megoszlása különbözött az összes szereplés esetében leírtaktól. A nyilatkozó politikusok körét tekintve a kormány és a koalíció médiahasználata 69-82% között mozgott, míg a parlamenti ellenzékhez a nyilatkozatok 18-31%-a tartozott (2. ábra). Vagyis a kormányzati oldal elõnye a nyilatkozó politikusok csoportjában 1999-ben havonta 3-9%-kal alacsonyabb volt az összes szereplés esetében regisztrált arányokénál.

A saját hangon történõ megszólalásokban a kormányzati-koalíciós oldal részesedése 1999 januárjában volt a legmagasabb: e hónapban a nyilatkozó politikusok több mint négyötöde (82%) a kormány, illetve a koalíció nevében szólalt meg. A februári visszaesés után (75%) március-április (79-79%) folyamán a kormányzat képviselõi ismét gyakrabban szerepeltek a hírmûsorokban.

A parlamenti ellenzék szerepléseinek gyakorisága 1999 május-júniusa (28, illetve 27%) között érte el az év addig eltelt idõszakának csúcspontját. Július-augusztusban az ellenzéki politikusok ritkábban nyilatkoztak a hírmûsorokban (21, illetve 23%), míg az év hátralévõ idõszakában részesedésük emelkedett és állandósult (október: 26%, november: 31%, december: 27%).

A saját hangon történõ nyilatkozatok gyakoriságának tekintetében mérséklõdtek az elõzõ és a mostani kormányzat médiahasználatának különbségei. Bár az elõzõ kormányzat idején a kormány és a koalíció nyilatkozó prominenseinek részaránya 1997 augusztusa és októbere között 67-63% volt, ugyanakkor az 1997 novembere és az 1998 februárja közötti ciklusban megközelítette a 80%-ot (7. táblázat).

1999-ben a parlamenti politikusok összes "beszélt idejének" (a saját hangon történt nyilatkozatok idõhosszának) 73-88%-a a kormányzati oldalhoz, 12-27%-a a parlamenti ellenzékhez kötõdött (3. ábra).

A kormányzati oldal politikusainak részesedése az év elsõ három hónapjában meghaladta a 80%-ot, majd április és május folyamán csökkent (77, illetve 80%), de a nyári hónapokban ismét az említett határérték fölé emelkedett (június: 87%, július: 82%, augusztus: 85%). Az õszi parlamenti idõszak kezdetével az ellenzéki politikusok számára kedvezõbb periódus vette kezdetét (szeptember: 22%, október: 23%, november: 27%), a hírmûsorok a korábbinál nagyobb publicitást biztosítottak számukra. Az év utolsó hónapjában azonban a kormány és a koalíció politikusai ismét a beszédidõ 80%-át birtokolták.

Az elõzõ és a mostani kormányzat médiahasználatában ebben a vonatkozásban nem mutatkoztak lényeges eltérések: az elõzõ kormányzat idején is több alkalommal hasonlóan magas, 80%-ot meghaladó értékeket regisztráltunk (8. táblázat).

• Pártpolitikusok szereplési aránya

A hírmûsorokban szereplõ pártpolitikusok legnagyobb része - általában fele - a kormányalakító párt, a Fidesz-MPP képviselõje volt (9. táblázat). Az év elsõ hat hónapjában a fiatal demokraták részaránya 50% körül mozgott, július-október között azonban 38-42%-ra csökkent. Az év utolsó két hónapjában a Fidesz-MPP hányada ismét az elsõ félévi értékekhez közelített. Az FKgP politikusainak szereplési gyakoriságában elõször márciusban (18%) volt emelkedés, amely érték májusig (19%) változatlan maradt. A júniusi (13%) csökkenés után júliusban (28%) és augusztusban (28%) ismét gyakrabban szerepeltek kisgazdák a hírmûsorokban. Az év hátralévõ idõszakában a párt képviselõinek száma folyamatosan csökkent.

Az MSZP médiahasználata meglehetõsen hullámzóan alakult. Az év elsõ hónapjaiban 13-16% volt, március-április folyamán 11-12%-ra csökkent, majd júniusra 20%-ig emelkedett, és az év második felében - július és december kivételével - ezen érték körül ingadozott.

Az SZDSZ politikusai általában a szereplõk egy tizedét tették ki, ettõl az értéktõl a párt médiahasználata két alkalommal tért el jelentõsen: augusztusban és decemberben a részarány 4%-ra csökkent.

Az MDF és a MIÉP szerepléseinek száma csak kismértékû mozgást mutatott: az elõbbi párthoz általában a szereplõk 6-8%-a, az utóbbihoz pedig 2-4%-a volt köthetõ.

Az adatok értékelésénél azonban mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy a pártok 9. táblázatban való megjelenése természetesen "eseményfüggõ". Egy-egy politikai esemény (pl. párton belüli konfliktus) kapcsán az adott párt médiabeli jelenléte jelentõs mértékben megnõhet.

• Témák és politikusok

A szereplési arányok elemzése mellett az ORTT rendszeresen vizsgálta azt is, hogy különbözõ témakörökön belül a szembenálló politikai felek képviselõi milyen eséllyel nyilváníthattak véleményt (10. táblázat).

Bizonyos témakörök kapcsán a hírmûsorok csaknem kizárólag a kormányzati oldal politikusait szólaltatták meg. Így az általánosabb gazdasági kérdésekrõl, a kormány gazdaságpolitikájáról, valamint a kormány tevékenységérõl nyilatkozó politikusok 80-90%-a a kormány és a koalíció véleményét képviselte.

Az egész évre jellemzõ tendencia volt, hogy a hírmûsorok a parlamenti ellenzék képviselõit az átlagosnál gyakrabban szólaltatták meg bizonyos belpolitikai kérdések kapcsán, pl. a kormány-ellenzék viszonyáról, valamint a pártok belsõ ügyeirõl.

Külpolitikai vonatkozású témákban a két politikai oldal képviselõi többnyire az átlagos arányoknak megfelelõen nyilváníthattak véleményt.

• Sikerek és kudarcok

Az elemzésekben rendszeresen szereplõ mutató volt egyfelõl a sikerekrõl (pozitívumokról, eredményekrõl), másfelõl a kudarcokról (negatívumokról, problémákról) szóló hírek megjelenésének gyakorisága (4. ábra).

A kormányzat prezentációja szempontjából 1999. év két szakaszra osztható. Az év elsõ három hónapjában a kabinet és a koalíció tevékenységérõl szóló tudósításokban inkább a pozitívumok bemutatása volt jellemzõ: ezen idõszakban a kormányzati oldal sikereirõl lényegesen több hír szólt, mint kudarcairól. E trendnek a májusban kirobbant Lockheed-botrány vetett véget, ekkor a kormányzati oldal kudarcairól lényegesen több híradás született. Az év hátralévõ idõszakában - november kivételével - a kormányzat sikereirõl szóló tudósítások gyakorisága már nem haladta meg a kudarcairól szóló tudósítások arányát.

• Viták a kormányzat médiajelenléte körül

Az elmúlt hónapokban a kormányzat médiajelenlétének mértéke nagy vitákat váltott ki. A bírálók a hírmûsorokat, azon belül is elsõsorban a közszolgálati híradókat az egyoldalú tájékoztatás vádjával illették. A számadatok alapján megállapítható, hogy a mindenkori kormányzat "médiadominanciája" nem újkeletû jelenség, hiszen ez - a fenti adatok alapján láthatóan - nem kis mértékben az elõzõ kormányzat médiahasználatára is jellemzõ volt. Felvetõdik a kérdés, hogy az a hírszerkesztés, amely a politikai eseményeket csaknem kizárólag a regnáló kormányhoz kapcsolja, megfelel-e a sokoldalúság és a kiegyensúlyozottság követelményének. Ez a tájékoztatási gyakorlat ugyanis a demokratikus döntéshozatali folyamatokról, amelyek szükségszerûen eltérõ véleményeket hoznak a felszínre, erõsen elnagyolt és torzított képet rajzol. (A 47. mellékletben a legnézettebb hazai tévécsatornák fõmûsoridõben sugárzott hírmûsorainak havi nézettségi adatai láthatók.)

Az 1999 februárjában - testületi döntés alapján - elindított új figyelési módszer eredményeként december végéig 1148 óra közszolgálati rádió, 1722 óra kereskedelmi rádió, 1794 óra közszolgálati televízió és 2664 óra kereskedelmi televíziómûsor ellenõrzésére került sor. Az ellenõrzésekbõl a Szolgálat december végéig 643 vizsgálati jelentést készített.

A kialakított új figyelési rendszer lehetõvé tette a két közszolgálati (Petõfi, Kossuth) és három kereskedelmi rádió (Danubius, Sláger, Juventus), a három közszolgálati (MTV1, MTV2, DUNA TV) és öt kereskedelmi (RTL KLUB, TV2, TV3, MSAT, SZÍV TV) televízió-csatorna mûsorának sokrétû és beható kontrollálását. (A Szív TV és az MSAT mûsorszolgáltatók ellenõrzése megszûnésükig, októberig folyt.) A vizsgálat minden nap 3 kisorsolt televízió és két rádió mûsorára terjedt ki; rádiók esetében a reggel 6-tól délután 13 óráig, a televízióknál a délután 6-tól éjfélig terjedõ idõszakra vonatkozóan - a fõmûsoridõ tehát minden alkalommal része volt a vizsgálatnak. Emellett a monitoring munkatársai szúrópróbaszerûen 24 órás figyeléseket is végeztek, melynek során felszínre kerülhettek a mintavételen kívüli idõpontban sugárzott esetleges törvénysértések.

A vizsgálat fõbb szempontjai az Rtv. alapján azok voltak, amelyeket a törvény egyértelmûen definiál, s amelyek operacionalizálása nem ütközött akadályba:

1. mûsorszámok támogatása;

2. vallási mûsorok megkülönböztetése;

3. közszolgálati mûsorszámok idõtartama;

4. hírmûsorok idõtartama;

5. reklámok idõtartamára, helyére és tartalmára vonatkozó figyelés;

6. burkolt reklámok elõfordulása.

Az egyes pontokkal kapcsolatos tapasztalatokat sorra véve a következõk állapíthatóak meg:

A mûsorszámok támogatását a közszolgálati és a kereskedelmi mûsorszolgáltatók esetében az Rtv. különbözõképpen szabályozza. Közszolgálati mûsorszolgáltatásban csak az alábbi négy kategóriába tartozó mûsorszámok támogathatóak:

• vallási és egyházi tartalmú mûsorszámok,
• mûvészeti és kulturális eseményeket bemutató és közvetítõ mûsorszámok,
• a nemzeti és etnikai kisebbségi anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorszámok,
• életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszámok.

Érdemes kiemelni, hogy a kulturális esemény fogalmát a mûsorszolgáltatók gyakran félreértelmezik, ezért pl. dokumentum-, úti-, valamint kisjátékfilmeket sorolnak ide, melyek nem tartoznak ebbe a fogalomkörbe, így támogatásuk sem lehetséges. A Testület azonban egyik határozatában kimondta, hogy azok a mûsorszámok, melyekben szerepelnek kulturális eseményeket bemutató részek, támogathatóak. Ilyenek pl. a zenei eseményekrõl, koncertekrõl, színházi elõadásokról készült tudósítások.

Kereskedelmi mûsorszolgáltatásban a törvény nem köti meg, hogy mely mûsorszámok támogathatóak, csak a támogatók megjelenési formáit írja elõ. Az Rtv. szerint azonban sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi mûsorszolgáltatásban nem támogatható politikai hírmûsor. 1999-ben állandó probléma volt, hogy ilyen típusú mûsorszám végén mégis megjelent támogató.

Általános szabály, hogy a támogatókat a mûsor elõtt és után kell megnevezni, de a mûsorszámban nem jelenhetnek meg. 1999 elején még szép számmal fordultak elõ olyan mûsorszámok, melyekben a támogatók is megjelentek, ám a folyamatos ellenõrzésnek köszönhetõen ezen törvénysértések száma az év elõrehaladtával minimálisra csökkent.

Ezen mûsorok vizsgálatánál a legfontosabb szempont az volt, hogy megtörtént-e a vallási jellegû mûsorszámok ezen jellegének megnevezése , valamint hogy elhangzott-e reklám közvetlenül elõtte vagy utána.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a mûsorok jellegét a mûsorszolgáltatók nem minden esetben nevesítik. Mivel kereskedelmi csatornákon csak igen kevés vallási nevelésre szánt vagy arra alkalmas mûsorszám volt látható-hallható, ezért a fentebb leírt törvényi hiányosság fõleg a közszolgálati mûsorszolgáltatókra volt jellemzõ.

Az egyik legnehezebb feladat volt annak vizsgálata, miként teljesítették vállalásaikat a kereskedelmi csatornák a közszolgálati mûsorszámok tekintetében. A törvény nyolc pontban foglalja össze a közszolgálati mûsorszám fogalmát:

a) mûvészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés,

b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele,

c) tudományos tevékenység és eredményének ismertetése,

d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató mûsorok,

e) a gyermek- és ifjúsági mûsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztõ, felvilágosító mûsorok,

f) a mindennapi életvitelt segítõ, az állampolgári jogi és közélet tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, közlekedésbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztése,

g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszám,

h) a hírszolgáltatás.

A közszolgálatiság fogalma még szakmai körökben sincs egyértelmûen megfogalmazva, éppen ezért egy-egy mûsor besorolása gyakorta szubjektív döntés eredménye. Ebbõl következik, hogy nehezen hozhatók létre egyértelmû kategóriák.

Általános jelenség volt e téren, hogy a kereskedelmi mûsorszolgáltatók az f/ pontot tágan értelmezve igyekeztek minden olyan mûsorszámot ide sorolni, amely más kategóriába nem voltak beilleszthetõ.

Ugyancsak általánosnak volt tekinthetõ a kereskedelmi médiumoknak az a gyakorlata, hogy oktatási-képzési célú mûsoraikat éjjel vagy hajnalban adták, kizárva ezzel az általuk megnevezett célközönséget a hallgatók vagy nézõk sorából.

E téren gyakori probléma volt, hogy a mûsorszolgáltatók a hétvégi fõmûsoridõt figyelmen kívül hagyták, ezért ilyenkor a hírmûsorok idõtartama nem érte el az Rtv. által megkövetelt idõkeretet. A törvénysértésnek ez a fajtája mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi mûsorszolgáltatók esetében egész évben fennállt.

• Reklámidõ-túllépés

Az Rtv. 16. § (1) bekezdése szerint a kereskedelmi mûsorszolgáltatásban a bármiként számított egy órán belül bemutatható klasszikus reklámok mértéke a 12 percet nem haladhatja meg. Az Rtv. 24. § (1) bekezdése a közszolgálati mûsorszolgáltatóknak a bármiként számított egy órán belül bemutatható reklám mértékét 6 percben szabja meg (ebbe a közvetlen ajánlat is beleszámít).

A törvényben megengedett reklámidõ túllépésében a vezetõ szerep a TV3-é volt. Második a Szív TV volt, a további két helyen az MTM-SBS és az RTL osztozott. Az MSat - mûködésének megszûntéig - nem sugárzott egyetlen esetben sem többletreklámot.

A közszolgálati rádióknál a reklámidõ a bármiként számított egy órán belül nem haladhatná meg a 6 percet, 1999-ben azonban több esetben sérült ez a törvényi kitétel. Ez elsõsorban abból adódott, hogy a mûsorszolgáltató az általa sugárzott reklámriportot nem számolta bele a reklámidõbe, és ezzel túllépte a rendelkezésére álló reklámidõt. Holott a reklámriport a reklám egyik - kétségkívül speciális - fajtája, és így természetesen terheli a reklámidõkeretet.

Kereskedelmi rádiók a rendelkezésükre álló 12 perces reklámidõt nem vagy csak nagyon ritkán tudták kihasználni. Mûsoruk szerkezeti felépítését egy-egy hosszabb reklámblokk megtörte volna, ami esetleg hallgatóvesztéshez vezethetett volna. Esetükben reklámidõ-túllépés csupán egy-két esetben történt.

• Filmalkotások reklámmal történõ megszakítása

Az Rtv. 17. § (6) bekezdése szerint a negyvenöt percnél hosszabb filmalkotás a szerzõi jog jogosultjának engedélyétõl függõen negyvenöt perces idõszakonként egyszer szakítható meg reklámmal. Ha a játékfilm, televíziófilm idõtartama legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces idõszaknál, akkor az további egy esetben megszakítható reklámmal. A mûsormegszakító reklámok között legalább húsz perc mûsoridõnek kell eltelnie.

Az ORTT tapasztalatai szerint a mûsorszolgáltatók különbözõ módon igyekeztek a filmalkotások - különösen a 45 percnél csak kevéssel rövidebbekének - idõtartamát megnövelni, hogy ezáltal bekerülhessenek az idõtartamuk miatt megszakítható filmek csoportjába.

Ennek a problémának rendezésére a Testület 484/1999. számú határozatában kimondta, hogy a bemutatott filmalkotásoknak nem része az elõzõ rész tartalmi összefoglalója, az aznap vetítésre kerülõ film tartalmi összefoglalója, illetve a jövõben vetítésre kerülõ rész tartalmi összefoglalója, tekintet nélkül arra, hogy azokat a film eleje, illetve vége fõcím elõtt vagy után sugározzák. Kimondta továbbá azt is, hogy a bemutatott filmalkotások nem hosszabbodnak meg azzal, hogy a reklám elõtti jelenet sugárzását a mûsorszolgáltató megismétli. Továbbá, hogy a mûsorszolgáltató megsérti a 17. § (6) bekezdését akkor is, ha az eredetileg 45 percnél rövidebb, egy egészet képezõ filmalkotást két részre bontva ,,I. rész", illetve ,,II. rész" címek alatt sugározza, és a két ,,rész" között reklámot tesz közzé. A Testület állást foglalt abban is, hogy olyan esetekben, amikor a filmalkotás eredetileg is két elkülönülõ részbõl áll, akkor a két rész között a mûsorszolgáltató reklámot tehet közzé. (Ez a döntés a továbbiakban nemcsak a filmalkotások idõtartamának, hanem bizonyos mértékig dramaturgiai egységeinek vizsgálatát is igényelte.)

E törvényhelyet a legtöbbször a TV3 sértette meg, jóval kevesebbszer tette ezt meg a TV2 és az RTL Klub. A Szív TV és az MSAT egyetlen esetben sem vétettek e törvényi elõírás ellen. A rendszeres ellenõrzés pozitív hatását mutatja, hogy míg 1998-ban a kereskedelmi mûsorszolgáltatók több mint ezer (!) esetben vétettek e törvényhely ellen, addig 1999-ben csupán 80 alkalommal.

• Reklámok elhelyezése és tartalma

Elõírás, hogy reklámot a mûsorszámok között lehet sugározni, valamint mûsorszámon belül úgy, hogy az ne sértse a mûsorszám értékét és a szerzõi jogi elõírásokat. Az Rtv. a mûsorszámokon belül húszperces idõközönként engedélyezi reklámblokk vetítését. A legtöbb törvénysértés éppen ennek megsértésébõl adódott.

Az összetett mûsorszámok fogalmát a mûsorszolgáltatók esetenként sajátos módon értelmezték, így olyan mûsorszámokat igyekeztek összetettként bemutatni, melyeket a törvényi elõírások betartása mellett nem lehetett volna megszakítani reklámblokkal. Az ORTT ellenõrzõ munkájának eredményességét bizonyítja, hogy azok a mûsorszámok, amelyek szabálytalan megszakításokat tartalmaztak, jelentõsen átalakították, ennek következtében szabályosan megszakíthatóvá váltak. A közszolgálati és kereskedelmi rádiókban hasonló eredményt még, sajnos, nem sikerült elérni.

Az Rtv. szerint reklámösszeállítások olyan mûsorszámokban is közzétehetõek, amelyek önálló részekbõl állnak, valamint a sport- és más olyan közvetítésekben, amelyekben természetes szünetek vannak. A sporteseményeket közvetítõ mûsorszámok természetes szünetében közzétett reklámoknál is el kell telnie a blokkok között húsz percnek. Gyakori hiba volt, hogy a mûsorszolgáltatók figyelmen kívül hagyták ezt az elõírást, úgy értelmezve a törvényt, hogy a természetes szünet minden esetben lehetõséget biztosít a reklámok leadására.

Az Rtv. felsorolja azokat a mûsorszámokat is, melyeket nem lehet reklámmal megszakítani:

- hír vagy idõszerû politikai tartalmú mûsorokat, amelyeknek idõtartama nem haladja meg a harminc percet;

- tizennégy év alatti kiskorúakhoz szóló mûsorokat, melyeknek idõtartama nem haladja meg a harminc percet;

- nemzeti ünnepek eseményeirõl tudósító vagy vallási, illetve egyházi tartalmú mûsorokat.

A két utolsó kategóriában nem fordult elõ a mintában törvénysértés 1999-ben.

Hírmûsor, valamint idõszerû politikai tartalmú mûsor reklámmal való megszakításáról azonban már több esetben készült vizsgálati jelentés.

• Reklám jelzése

A jótékonysági felhívások, közérdekû közlemények 1999-ben az Rtv.-ben elõírt módon, fõcímmel és szignállal jelentek meg.

Az alkoholtartalmú ital- és fegyverreklámokra külön szabályok vonatkoznak a közszolgálati és kereskedelmi csatornákon. Közszolgálati csatornán alkoholtartalmú ital egyáltalán nem reklámozható, kereskedelmi mûsorszolgáltatásban pedig fõmûsoridõben nem adható le magas alkoholtartalmú ital reklámja. A törvény a kereskedelmi médiumok esetében az alkoholtartalmú italok reklámjairól kimondja:

• kiskorúak számára készült gyermekmûsorszámot közvetlenül megelõzõen, ill. azt követõen,
• vallási és egyházi szertartásokról készült mûsorszámok,
• valamint a nemzeti ünnepekrõl való közvetítések elõtt és után közvetlenül nem tehetõ közzé.

1999-ben a közszolgálati csatornákon az ORTT nem talált alkoholtartalmú italreklámot. A kereskedelmi csatornák vizsgálata során az év elején még jelentõs számban fordult elõ fõmûsoridõben magas alkoholtartalmú italreklám, 1999 végére azonban a mûsorszolgáltatók egy-egy eset kivételével betartották a vonatkozó elõírásokat.

Az Rtv. tiltja a fegyver-, lõszer-, robbanóanyag-, dohányáru-, valamint a gyógyászati eljárást népszerûsítõ és orvosi rendelvényre igénybe vehetõ gyógyszerreklámok bemutatását. A felsoroltak közül csupán egy esetben találtunk fegyverreklámot az egyik, azóta már megszûnt kereskedelmi csatornán. Orvosi rendelvényre igénybe vehetõ gyógyszerreklámot is egy esetben talált a monitoring szolgálat.

Dohányáru reklámban való bemutatása közvetetten történt akkor, amikor a Marlboro Magyar Nagydíj reklámjában egy Forma 1-es versenyautó jelent meg, Marlboro felirattal. Ez a reklám képi megjelenésében a jól ismert cigaretta betûformáit, és színeit használta.

A televíziókban rendszeresen elõfordult olyan reklám, amely kiskorút erõszakos helyzetben ábrázolt.

Burkolt reklám az, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére - fogalmaz az Rtv. A törvény tiltja a burkolt reklámok megjelenését. Az 1999. év tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a kereskedelmi mûsorszolgáltatók több burkolt reklámmal kapcsolatos törvénysértést követtek el, mint közszolgálati társaik.

Összefoglalva megállapítható, hogy a mûsorszolgáltatók rendszeres figyelése eredményeképpen 1999 végére a reklámok sugárzásával kapcsolatos törvénysértések száma jelentõsen csökkent.

A Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat monitorjellegû hatósági ellenõrzõ munkájának második legnagyobb területe 1999-ben a helyi, regionális televíziók és rádiók mûsorszolgáltatásának folyamatos vizsgálata volt, amelyek rendszeres figyelése 1999-ben indult el. A rendszeres figyelés elsõsorban azokra a törvénybeli korlátozásokra és elõírásokra terjedt ki, amelyek értelmezése objektív módon megítélhetõ, gyorsan, egyszerûen mérhetõ és jól kvantifikálható volt.

Az Országos Rádió és Televízió Testülettel szerzõdéses jogviszonyban álló helyi/regionális mûsorszolgáltatóknak kettõs követelményrendszernek kell megfelelniük. Egyrészt eleget kell tenniük az Rtv. követelményeinek, másrészt a pályázatukban, illetve az ORTT-vel kötött szerzõdésükben vállalt kötelezettségeiknek.

Az egyes mûsorszolgáltatók egy-egy heti mûsorfolyama került ellenõrzésre. Az elsõ tapasztalatok azt mutatták, hogy a mûsorszolgáltatók az esetek többségében típushibákat vétenek, ezért nem szükséges ilyen hosszú idõintervallumot vizsgálni.

A vizsgálathoz mindig a mûsorszolgáltató küldte be az ORTT-nek a rögzített felvételeket. Az 1999-ben a Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat rendelkezésére álló korlátozott anyagi forrás miatt a helyi rádiók-televíziók vizsgálatánál a cél az volt, hogy az év folyamán az összes, szerzõdéssel rendelkezõ mûsorszolgáltató ellenõrzésére legalább egyszer sor kerüljön, ily módon érzékelje a mûsorszolgáltató az ORTT "figyelmét".

1999-ben 68 helyi rádió és 48 helyi televízió vizsgálatára került sor a rádióknál 82, a televítióknál 55 alkalommal. Mindösszesen 1124 órányi mûsorfolyam ellenõrzése történt meg, amibõl a rádiók 794 órát, televíziók 330 órát tettek ki.

A rádióknál 11, a televízióknál pedig 12 esetben nem tapasztalt a monitoring törvénysértést. A föltárt törvénysértések száma a rádiómûsorokban közel 800, a televíziók mûsoraiban megközelítõleg 150 volt. Ez azt jelenti, hogy mûsoróránként átlagosan több mint egy törvénysértést követtek el a mûsorszolgáltatók. A törvénysértések száma egyfelõl függött a vizsgálat alá vont mûsorórák mennyiségétõl, másfelõl a mûsorszolgáltatók szervezeti felépítésétõl függött. A törvénysértések több mint kétharmada a reklámok tartalmát, illetve formai megjelenítését szabályozó Rtv. elõírásainak megszegésébõl fakadt.

Típushiba volt a rádióknál és a televízióknál egyaránt, hogy a reklámok elõtt és után nem alkalmazták vagy hiányosan szerepeltették az elõírt, reklámjelleget kifejezõ jelzéseket. A tartalmi megkötéseket is többször áthágták a mûsorszolgáltatók. Elõfordult például fõmûsoridõben magas alkoholtartalmú ital népszerûsítése, dohányárut kínáló reklám, sõt olyan reklám is, amely közvetlenül a gyermekeket szólította fel vásárlására.

A reklámok idõtartamát szabályozó paragrafust a vizsgálat idõpontjában valamennyi mûsorszolgáltató betartotta. Azaz a bármiként számított egy órán belül a klasszikus reklámok mértéke nem haladta meg a kereskedelmieknél a törvény által limitált 12 percet. Az is tény, hogy a helyi mûsorszolgáltatásban a klasszikus reklámok napi átlaga jóval elmaradt a törvényben megengedett mértéktõl (meg sem közelítette a napi mûsoridõ 15 százalékát). Közvetlen ajánlat pedig egyáltalán nem fordult elõ.

A reklámok kapcsán elkövetett második leggyakoribb törvénysértés a burkolt reklám közvetítése volt. Az Rtv. 10. § (5) pontjából kiderül, hogy a burkolt reklámnak nem fogalmi eleme az ellenszolgáltatás fejében történõ megjelenés. Ezért kizárólag az képezte az ellenõrzés tárgyát, hogy az alapinformációhoz képest indokolatlan mértékben jelent-e meg valamely kiegészítõ információ, amely kimerítette a burkolt reklám fogalmában definiált ösztönzõ befolyást. Ebbõl következõen kerülhetett burkolt reklám gondatlanságból is a nézõ, illetve a hallgató elé.

A törvénysértések második legnagyobb csoportja a mûsorszámok támogatását szabályozó törvényi elõírások megsértésébõl származott. Ennek ellenõrzésekor azt kellett vizsgálni, hogy a támogatás tényét a mûsorszolgáltató úgy hozta-e közönsége tudomására, hogy a közlés ne bírjon reklámértékkel. A megjelenítés további korlátja, hogy az a megnevezett vagy ábrázolt áru (termék, szolgáltatás stb.) értékesítését vagy ellenérték fejében más módon történõ igénybevételét ne segítse elõ, vagyis ne ösztönözzön fogyasztásra. Mivel támogató csak személy lehet (természetes vagy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, gazdasági társaság stb.), így a termék önmagában mint támogató nem képzelhetõ el. A nyereménytárgyak pedig pusztán bemutatás céljából megjelenhetnek olyan módon, hogy az ne merítse ki a reklám fogalmát.

Általánosan jellemzõ volt a helyi mûsorszolgáltatókra, hogy szinte valamennyi mûsorukhoz igénybe vették támogató segítségét. A támogató megjelentetését gyakran úgy oldották meg, hogy a mûsorszám kifejezetten a támogató bemutatását szolgálta, de fogalmazhatunk úgy is, a mûsorszámot kifejezetten a támogatóra ,,írták". Több esetben fordult elõ mûsorszámnak nem minõsülõ, ám az adásidõ részét képezõ információ (pontos idõ közlése) támogatása is.

A mûsorszolgáltatók által rendelkezésre bocsátott mûsortükrök alapján betekintést nyerhettünk a helyi mûsorszolgáltók mûsorstruktúrájába is. E szerint a rádiók kivétel nélkül a zene, információ, szolgáltatás hármas pillérére építették mûsorukat. A televíziók a lokális információkat bemutató magazinmûsorokat részesítették elõnyben a nem-zenés-fikciós mûsorszámokkal szemben. A tapasztalatok szerint nem számított ritkaságnak, hogy a helyi televíziók oly módon mûködtek együtt, hogy egymással mûsorokat cseréltek.

Az erõszak jelenlétének vizsgálatát a mûsorfolyamban anyagi forrás hiányában a Mûsorfigyelõ és -elemzõ Szolgálat csak a mûsorelõzetesekben és a hírmûsorokban végezte el. Az elõbbi vizsgálata különösen amiatt volt fontos, mert egyrészt a mûsorelõzetesek - sokszor mûsorokat megszakítva - a legváratlanabb idõpontokban kerültek a nézõk elé, s emiatt leginkább a fiatal nézõk védtelenek ezekkel szemben. Másrészt a mûsorelõzetesek jellegzetessége, hogy gyakran a cselekmény legbrutálisabb részeit vágják össze bennük, így az öncélú erõszak leginkább bennük érhetõ tetten.

Az erõszak mûsorelõzetesekben való megjelenésének témájában az ORTT 1999-ben öt alkalommal végzett kutatást, véletlenszerûen kiválasztva a vizsgálat hónapját (február, március, április, augusztus, november). heti váltásban az MTV1, a TV2, a TV3, és az RTL Klub televíziók mûsorelõzetesei erõszaktartalmának felmérése történt meg. (A Duna TV az ott lévõ mûsorelõzetesek kis száma miatt maradt ki a vizsgálatból.) Az alapadatokat az alábbi táblázat tartalmazza:

A százalékos adatok alapján a vizsgált öt hónapra vonatkozóan az derült ki, hogy a kereskedelmi televíziókban a közszolgálatival szemben kiugróan magas volt az erõszakos promóciók aránya. Ha a darabszámot nézzük, még nagyobb a különbség. Abszolút számban a "családok televíziója", a TV2 vezet, igaz, a legtöbb mûsorelõzetest is a TV2 sugározta (1275 db), az MTV1 ennek csak kevesebb, mint a felét. Százalékos arányban pedig a TV3 vezet. A lehangoló eredmény TV2 és TV3 esetében azt jelenti, hogy minden második elõzetesben megjelent legalább egy - ha nem több - agresszív cselekmény.

A mûsorelõzetesek alapvetõ sajátossága, hogy fölhívják a figyelmet egy adott mûsorszámra, és egyben kivonatot adnak annak tartalmáról. A szorító idõkorlát miatt az elõzeteseket általában gyorsan pergõ jelenetekbõl, vágóképekbõl állítják össze. Ugyancsak fontos mutató az is, hogy ezekbõl a vágóképekbõl mennyi tartalmaz agresszív eseményt. Az 24. táblázat az erõszakos eseményegységeknek az összes eseményegységhez viszonyított arányát mutatja be a vizsgált idõszakban:

Öt hónap vizsgálódásai után elég világosan kirajzolódott, hogy az egyes csatornákon melyek voltak azok az órák, amikor leginkább jelen volt az erõszak, és akkor milyen mennyiségben. (A 8 és 11 óra közötti értékek csak a hétvégi napokra vonatkoznak.) Az adatokat a függelékben található táblázat és diagram tartalmazza

Összefoglalva az egyes televíziókra kapott eredményeket:

A százalékarányokat figyelembe véve 16-17, 18-19, valamint 20-21 óra között (18, 20, illetve 20-ban) adott le - önmagához viszonyítottan magas arányban - erõszakos tartalmú beharangozókat a legnagyobb közszolgálati csatorna.

Az AGB-adatok alapján Magyarország legnézettebb televíziójában 16 és 19 óra között valamivel 50% alatt (48-49-46%-ban) jelentek meg erõszakot tartalmazó mûsorelõzetesek. Ez az arány 19 és 22 óra között 50% fölött volt. A darabszámot tekintve pedig a 17-18 órai idõsávban volt a legtöbb erõszakot tartalmazó mûsorelõzetes. Ugyanakkor az erõszakot tartalmazó eseményegységek aránya elég egyenletesen, 12 és 15% között alakult a teljes, 8-22 óra közötti idõsávban.

Darabszámot nézve a legtöbb, azaz 110 erõszakos elõzetest ez a csatorna is 17 és 18 óra között sugározott, ami idõsávra is és darabszámra is pontosan megegyezett a TV2 adatával. Százalékarányban 16-17 (41%), valamint 19 és 22 óra között (43, illetve 49%) jelent meg a legtöbb erõszakos elõzetes. A százalékos arányt tekintve a kilenc idõsávban -három kivételével - az RTL a harmadik helyen szerepelt a két másik kereskedelmi televízió mögött.

A TV3 adataiban voltak az erõszakos tartalmú mûsorelõzetesek legmagasabb arányban (77%). Abszolút számokban mérve a legmagasabb érték a 19-20 óra közötti sávban volt. Hasonlóan a másik két kereskedelmi televízióhoz, a TV3 esetében is százalékosan a legtöbb erõszakos mûsorajánló a 19-22 óra közötti sávban jelent meg.

Az idõsávok kapcsán még általában helytálló megállapítás az is, hogy minél késõbbi órán vetítették egy adott mûsorszám elõzetesét, annál több erõszakos jelenetet tartalmazott. Nem volt érzékelhetõ, hogy a mûsorszolgáltatók önkorlátozást gyakoroltak volna az ilyen mûsorelõzetesek korábbi idõpontban való bemutatását illetõen. Az agresszió megjelenési módjainak gyakoriságát az egyes televíziós csatornák mûsorajánlóiban az alábbi összefoglaló táblázat mutatja be (26. táblázat).

A mûsorelõzetesekben legtöbb erõszakos cselekményt bemutató TV2-ben mind a fizikai erõszak, mind a fegyver használata, illetve azzal való fenyegetés kategóriájában ezret meghaladó volt az ilyen jellegû cselekmények száma. De a másik két kereskedelmi televízió gyakorisági listáján is ez a két típusú cselekmény vezetett. Mindhárom kereskedelmi televízióban a harmadik "legkedveltebb" erõszakos tett a robbantás volt. A legtöbb gyilkosságot a vizsgált öt hónapban ugyancsak a TV2 elõzeteseiben követték el, szám szerint 197-et. A közszolgálati televízió szerencsére általában minden kategóriában nagyon lemaradt a kereskedelmiektõl.

Összegzésként öt hónap adatai alapján megállapítható, hogy - elsõsorban a kereskedelmi csatornákon - sok erõszakos cselekmény jelent meg az elõzetesekben. A vizsgált 5 hónap alatt összesen 7558 erõszakos cselekményt regisztrált a monitoring szolgálat, ezek elsõsorban a kereskedelmi televíziókban jelentek meg. Aggasztó, hogy a TV2 és a TV3 esetében átlagosan minden második promóció tartalmazott erõszakot, valamint az erõszakot tartalmazó mûsorelõzetesen belül magas volt az agresszív cselekmények száma is. A kereskedelmi televíziók a nézettségért folytatott versenyben eszközül használták a mûsorelõzetesekben megjelenõ erõszakot. Indoklásuk szerint a nézõk igénylik az agresszió bemutatását, és ha ezt nem találják meg a hazai csatornákon, hozzájuthatnak a külföldi adókon vagy videokazettákon. Az ORTT azonban a törvény betartásának ellenõrzésekor nem lehet tekintettel a különbözõ televíziók üzletpolitikájára. Ezért törvényadta lehetõségeit fölhasználva 1999-ben több esetben is föllépett a fönt leírt jelenség ellen. 1999-ben például több esetben konzultációra hívta meg a mûsorszolgáltatókat, törvénymódosítási javaslatában nyomatékosan kitért az erõszakkal kapcsolatos törvényi szabályozás hiányosságaira, illetve ennek kiegészítésére.

Az ORTT Monitoring Szolgálata, folytatva az 1998-ban megkezdett munkát, 1999-ben öt alkalommal (január, február, június, szeptember, december) elemezte az erõszak megjelenése szempontjából az öt legfontosabb csatorna - MTV1, Duna Televízió, TV2, RTL Klub és TV3 - fõmûsoridõben sugárzott hírmûsorait. Továbbá külön vizsgálatot végzett a január 24-i ausztriai buszbaleset televíziós prezentációja ügyében.

Ez utóbbi kapcsán az ORTT megállapította, hogy szinte valamennyi hírmûsorban figyelmen kívül hagyták a hozzátartozók és az áldozatok személyiségi jogait. (Pl. újra és újra levetítették, ahogy a roncsokból kiemelik a halott gyerekeket; a halott iskolások tanulótársait kamera elé állították; napokig arra kényszeríttettek szülõt, testvért, rokont, tanárt, hogy átélje az átélhetetlent; bemutatták a gyászszertartáson idegösszeomlás szélén álló anyákat stb.) A Testület az eset kapcsán azt a határozott álláspontot alakította ki, mely szerint az információhoz való hozzájutás joga" semmiképp sem lehet erõsebb, mint a hozzátartozók emberi jogai. Az ORTT szerint hírverseny indult a tragédia körül, s bár a Testületnek jogi és morális alapja is lett volna, hogy a mûsorszolgáltatókat megbüntesse, csak felhívta a figyelmüket arra, hogy a hasonló eseményekrõl ne minden erkölcsi gátat áthágva tudósítsanak.

Sajnálatos tény, hogy 1999-ben az erõszak és durvaság egyre erõteljesebben jelentkezett a hírmûsorok szerkesztési gyakorlatában. A hírmûsorok szándékos eldurvítása, a túlzott mértékû erõszak ábrázolása mind a nézõk, mind pedig a mûsorkészítõk lelki elfásulásának veszélyével járhat együtt. Az ORTT véleménye szerint a hírszerkesztõk az erõszak prezentálását hatékony fegyvernek tartották a nézettségért vívott harcban. A fõmûsoridõben sugárzott híradók a mûsorszolgáltatók igen nézett mûsorai közé tartoztak, a nézõk jelentõs hányada a fiatalabb korosztályból került ki, ezért különösen veszélyes és elfogadhatatlan a híradók eldurvulása.

Az ORTT vizsgálata kísérletet tett az egyes csatornák hírmûsoraiban jelenlevõ erõszak, brutalitás mértékének meghatározására. Vizsgálat tárgya volt az is, hogy a hírmûsorok a tragikus híreket hány megrázó képpel támasztották alá. Bemutattak-e, és ha igen, milyen hosszan, felkavaró erejû képeket (fedetlen vagy letakart holttesteket, sebesült, haldokló embereket, nyílt sebeket, sérüléseket, véres tárgyakat vagy sokkos állapotban lévõ áldozatokat stb.).

A vizsgált öt hónapban és öt csatornán 2453 erõszakkal kapcsolatos, megrázó hírt regisztrált és elemzett a monitoring szolgálat (megrázónak tekintve minden olyan eseményt, amely az emberek fizikai szenvedését, halálát ábrázolja, függetlenül attól, hogy annak ki vagy mi volt az okozója). Ezt az összefoglaló adatot csatornánkként elemezve egyértelmûen megállapítható volt a különbség a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók hírmûsorai között - a közszolgálatiak javára (7. ábra).

A megrázó eseményeket tipizálva (társadalmi konfliktuson alapuló események [ pl. terrortámadások, zavargások, háborúk] , balesetek, bûncselekmények, természeti katasztrófák, egyéb események [ pl. öngyilkosságok, sporthuliganizmus] ) elmondható, hogy a híradók erõszakkal kapcsolatos tudósításainak nagyobbik hányada a világ társadalmi konfliktusait ismertette. A Duna TV és a TV3 átlag felett szólt ilyen eseményekrõl, de a két nagy kereskedelmi televízió és az MTV1 esetében is ez volt a domináns kategória. A balesetekrõl a TV2 és az RTL Klub az átlagnál részletesebben, az MTV1 az átlagnak megfelelõen (17%), a másik két televízió pedig az átlag alatt tudósított. Bûncselekményekrõl szintén a két nagy kereskedelmi csatorna tudósított átlag fölött, a TV3 az átlagnak megfelelõen, az MTV1 és a Duna TV pedig jóval az alatt. Az MTV1 esetében a katasztrófák tették ki - a társadalmi konfliktusok után - a legtöbb erõszakkal kapcsolatos hírt, de a Duna TV-n is megelõzték a többi kategóriát. Az "egyéb" kategória kis súllyal jelent meg valamennyi híradóban. A megoszlást a 27. táblázat mutatja.

Remélhetõleg az ORTT föllépésének is köszönhetõ - de másoknak is, hiszen civil szervezetek, az egyházak, az adatvédelmi biztos egyaránt fölemelte szavát a médiában terjedõ erõszak ellen - hogy, 1999 júniusára radikálisan lecsökkent a megrázó kép bemutatásának hossza a televíziók fõmûsoridõs hírmûsoraiban (9. ábra).

1998-ban az ORTT az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoporttal együttmûködve a nyolcvanas évek közepéig visszanyúló adatgyûjtést végzett annak feltérképezésére, hogy e meghatározó politikai-társadalmi változásokat hozó, közel másfél évtizedes idõszakban miképpen alakult Magyarországon az országos televíziós csatornák mûsorkínálata. A kutatássorozatot az indokolta, hogy mind a nagyközönség, mind a kulturális környezet állapotáért aggódó társadalomkutatók, mind a média törvényes mûködéséért felelõs hatóság számára alapvetõ kérdés, hogy a korszak a hazai televíziózást alapjaiban érintõ politikai, intézményi, technológiai és gazdasági fejleményei (a nyilvánosság kitágítása, a médiatörvény megszületése, a mûholdas és kábeles televíziózás elterjedése, a szabad frekvenciák privatizációja stb.) miképpen hatottak ki arra a mûsorkínálatra, amellyel a nézõk a képernyõ elõtt ülve napról napra találkoznak. A vizsgálat folytatódott 1999-ben is, legfontosabb megállapításai 1999-re vonatkozóan az alábbiak voltak (a teljes elemzést az 50. melléklet tartalmazza):

• A hazai országos televíziós csatornák 1999. márciusi mûsorkínálatának vizsgálata számos vonatkozásban megerõsítette az elõzõ évi hasonló kutatások által leírt jellegzetességeket, de olyan összefüggéseket is felszínre hozott, amelyek korábban még kevésbé voltak tettenérhetõk.
• Mivel egyik csatorna sem vállalkozott arra, hogy mûsoridejét jelentõsen bõvítse, és a késõ éjszakai, illetve kora hajnali sávot is kitöltse, a mûsorkínálat korábban tapasztalt látványos gyarapodása 1999-ben megállt. A mûsorok túlnyomó hányada mind a hat vizsgált televíziós csatornán új produkció volt. Összességében nem egészen 18 százalékot tettek ki az ismétlések, és ezen belül is az egy héten belüli ismétlések voltak többségben. Ha azonban nem számítjuk az olyan mûsorokat, amelyek - mint a híradások, tudósítások, magazinok, napi ügyekrõl folytatott beszélgetések, vitamûsorok stb. - erõsen kötõdnek az aktualitásokhoz, akkor már lényegesen nagyobb arányú, a 30 százalékot is jóval meghaladó ismétlési arányt találunk, különösen a (bármilyen mûfajú) filmek, valamint a legnépszerûbb produkciók, így a sorozat-epizódok és néhány szórakoztató show-mûsor esetében.
• A vizsgált televíziós mûsorok túlnyomó többsége nem speciális közönségrétegeket, hanem differenciálatlanul a nagyközönséget vette célba. A fiatalok jelentették az egyetlen olyan nézõi csoportot, amelyet viszonylag jelentõsebb számú produkció igyekezett elérni. Lényegében csak az MTV két programjáról mondható el, hogy az ifjúsági korosztályokon kívül, ha nem is jelentõs gyakorisággal, de legalább alkalmanként más nézõi rétegeket, így nemzetiségeket, nõket, idõseket, falusiakat is megcéloz.
• Az országos televíziók mezõnyének egészét tekintve a mûsortípusok gyakorisági listáját - 1998-hoz hasonlóan -1999-ben is a többségükben a könnyû szórakozást szolgáló, szappanopera jellegû (film)sorozatok vezették. Ezen belül azonban a közszolgálati csatornák programja valamivel egyenletesebben oszlott el a különféle mûsortípusok között, mint a kereskedelmieké. Az utóbbiakra sokkal inkább jellemzõ, hogy néhány mûsortípus, elsõsorban a sorozatok önmagukban elviszik a mûsoridõ igen jelentõs részét, miközben más mûsortípusok csak csekély mértékben vagy esetleg egyáltalán nem nyernek teret. A mûsorpercek eloszlása tekintetében különösen a TV3 programja tûnt kissé aránytalannak.
• A politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális aktualitásokról való tájékoztatás mennyiségi mutatóit tekintve kiemelkedõen az MTV1-é a vezetõ szerep, ugyanakkor ezen a csatornán a másik két közszolgálati adóhoz képest kevesebb a magaskultúra, és nagyobb részesedésû a könnyû szórakoztatás. Lehetséges, hogy ez azt tükrözi, az MTV1 a könnyebb, szórakoztató programok viszonylag gyakori mûsorra tûzésével próbál megtartani olyan népes közönségrétegeket, amelyeket a tapasztalatok szerint a fajsúlyosabb tájékoztatás és a magasabb, de nehezebben befogadható kulturális értékek nem nagyon vonzanak. Ezzel szemben az MTV2, de még inkább a Duna TV kevésbé tesz engedményeket a könnyû szórakoztatásnak és következetesebben felvállalja a magaskultúrát.
• 1999-ben ugyan nem folytatódott a hazai gyártású produkciók részarányának a korábbi években tapasztalt jelentõs mértékû csökkenése és a külföldrõl származó alkotások mennyiségének növekedése, mégis szembetûnõ, hogy az országos csatornák kínálatának majdnem 30 százaléka külföldi eredetû volt. E külföldi anyag felét amerikai, elsõsorban az Egyesült Államokban gyártott mûsorok tették ki, míg a másik felét fõképpen nyugat-európai mûvek alkották. Különösen a legnézettebb, esti fõmûsoridõs sávban erõs a külföldi, elsõsorban az észak-amerikai jelenlét.
• A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák kínálata között igen jelentõs különbségek tapasztalhatók. A közszolgálati csatornákon a kereskedelmiekhez képest lényegesen több a politikai-társadalmi-gazdasági aktualitásokról való tájékoztatás és vita, a kulturális információ, az ismeretterjesztés, a dokumentumszerû valóságábrázolás a sport, valamint a vallási mûsor, viszont kevesebb a sorozat, a vetélkedõ, a talkshow és kabaré és a (mozi)film. Ezzel szemben a kereskedelmi csatornák mûsorszerkezetének meghatározó darabjai a sorozatok, és bár nem hiányoznak a politikai tájékoztatásnak, a kultúra területérõl szóló informálásnak, az ismeretterjesztésnek a mûsorai sem, a kereskedelmi csatornákra egyértelmûen a szórakoztató irányultság nyomja rá a bélyegét.
• Az általában nagy közönséget vonzó filmek és sorozatok között a közszolgálati csatornákon viszonylag jelentõs számban és arányban fordulnak elõ a realisztikus valóságábrázolás mûfajai, így dokumentumfilmek és társadalmi drámák valamint történelmi és természetfilmek, lényegesen kisebb az erõszakos cselekményeket gyakran naturalisztikusan ábrázoló produkcióknak, az akció-, bûnügyi, kaland- és horrorfilmeknek a gyakorisága, továbbá több a kifejezetten gyerekeknek szóló darab. Ezzel szemben a kereskedelmi csatornák filmjei, illetve sorozatai között egészen csekély számú a fajsúlyosabb társadalmi dráma és dokumentumfilm, viszont nem kis részt foglalnak el a nem éppen a realisztikus valóságábrázolásról híres romantikus szerelmi történetek valamint családi és kórházi szappanoperák, és miközben viszonylag kisebb a gyermekfilmek mennyisége, gyakoriak az erõszakos cselekményeket sokszor öncélúan bemutató alkotások.
• Míg a közszolgálati csatornák mûsorainak több mint négyötöde hazai gyártású, addig a kereskedelmi csatornák mûsorainak majdnem a fele külföldrõl származik. Amíg a közszolgálati csatornákon a külföldi produkcióknak a kétharmada - a teljes anyag egytizede - európai eredetû, addig a kereskedelmi televíziókban a külföldi alkotásoknak jóval több mint a fele - a teljes mûsor 30 százaléka - Észak-Amerikában készült.

Majtényi László adatvédelmi biztos 1999. augusztus 10-én jelentésben foglalta össze - többek között az ORTT részére - az egyes hazai televíziótársaságok híradóinak és bûnügyi tudósításainak adatvédelmi biztosi vizsgálatát. E szerint a szenzációkeltés jegyében egyre több, a személyiségi jogok érvényesülését veszélyeztetõ mûsor lát napvilágot. Állításának igazolására az adatvédelmi biztos 1999. január 11. és 16. között öt televíziót (Duna TV, TV2, RTL Klub, MTV1, TV3) érintõen vizsgálatokat végzett, különösen az említett adókon sugárzott híradókat és bûnügyi tudósításokat valamint bûnügyi magazinmûsorokat véve górcsõ alá. A kutatás kapcsán az adatvédelmi biztos négy televíziótársaságot közvetlenül is megkeresett, választ kérve arra, hogy az általuk sugárzott riportokban mi volt a személyes adatok nyilvánosságra hozásának törvényes alapja. Két mûsorszolgáltatónál, ahol az adatkezelés jogszerûsége kétségeket ébresztett, további ellenõrzést tartott. Az ombudsman a feltett kérdésekre adott válaszokat nem tartotta elfogadhatónak.

A kutatás befejezésével az adatvédelmi biztos - a vizsgálat eredményeire támaszkodva - ajánlásokat fogalmazott meg az elektronikus sajtó munkatársai részére a személyes adatok kezelésével kapcsolatban, valamint közleményt adott ki, amelyben rögzítette, hogy a vizsgált televízióadók több esetben is kétséget hagytak az adatkezelés jogszerûségét illetõen.

Az ajánlások a következõkben foglalhatóak össze:

• Személyes adatot az érintett beleegyezésével lehet az írott és elektronikus sajtóban nyilvánosságra hozni. Az elektronikus sajtóban a beleegyezés akár ráutaló magatartással is megadható, de a riportkészítéstõl elzárkózó magatartást tanúsító személyrõl készült felvétel bemutatása jogellenes.
• Ajánlatos a személyes adatok kezelésére vonatkozó, szóban tett nyilatkozatokat - írásban, képben, hangfelvétellel - rögzíteni, ha a körülmények arra utalnak, hogy az adatkezelés jogszerûsége utóbb megkérdõjelezhetõvé válhat.
• A bûncselekmények, balesetek, természeti és ipari katasztrófák áldozatai és hozzátartozóik személyes adatainak nyilvánosságra hozatala elõtt az érintetteket jogaikról úgy kell tájékoztatni, hogy e tájékoztatás birtokában megalapozott, személyes döntést hozhassanak.
• Az elektronikus média felelõs adatkezelõje is köteles beszerezni a különleges adatok nyilvánosságra hozásához az érintett írásbeli hozzájárulását, kivéve azt az esetet, amikor a riportalany élõ adásban önként beszél különleges adatairól.
• A riportalanyt tájékoztatni kell arról, hogy a róla felvett adatokat hogyan kezelik, milyen módon kívánják nyilvánosságra hozni.
• A nyilatkozatra képtelen áldozatok esetében akár a riportkészítéstõl történõ tartózkodásig terjedõ kímélet, valamint a nem felismerhetõ módon történõ bemutatás a jogszerû eljárás.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3. § (1) szerint " A sajtószabadság gyakorlása [...] nem járhat mások személyhez fûzõdõ jogainak sérelmével". Az Rtv. 3. § (2) bekezdése pedig kimondja "A mûsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat [...]". Az ombudsmani jelentés is rögzíti, hogy a sajtószabadság a demokratikus társadalmi berendezkedés egyik alapértéke, de nem mentes a korlátozásoktól. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 59. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

Az ORTT-vel kötött mûsorszolgáltatási szerzõdések rögzítik, hogy a mûsorszolgáltatóknak mûsoraikat az Alkotmánnyal, valamint a magyar jogrenddel összhangban kell kialakítaniuk. A közszolgálati mûsorszolgáltatók esetében az MTV1 Etikai Kódexének a szexuális bûncselekményekrõl, a balesetekrõl és katasztrófákról valamint az erõszakról szóló részei rögzítik - elsõsorban a BBC által kialakított megoldásokat alkalmazva - az eljárás módját ilyen esetekben. A Duna Televízió Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzatának alapelvei között külön pont foglalkozik a személyiségi jogok tiszteletben tartásával, a személyhez fûzõdõ jogokkal.

Az adatvédelmi biztos jelentésében megfogalmazódott állítások, a Testület eddigi tapasztalatai, továbbá a kereskedelmi televíziókkal megkötött mûsorszolgáltatási szerzõdések betartatása miatt 1999-ben az ORTT átfogó vizsgálatot indított, hogy a mûsorszolgáltatók az Alkotmány szellemében, valamint az 1992. évi, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról a LXIII. törvényben meghatározott módon kezelik-e a magánszemélyek személyiségi jogait, és követik-e a személyes és különleges adatok nyilvánosságra hozásának törvényileg rögzített szabályait. Vizsgálat tárgya volt tehát, hogy a kereskedelmi televíziók betartják-e a mûsorszolgáltatási szerzõdésben vállaltakat, a közszolgálatiak pedig az általuk rögzített etikai szabályok szerint járnak-e el az információs önrendelkezési jog mint emberi jog tekintetében.

Ezt megelõzõen az ORTT már az elmúlt években több alkalommal foglalkozott a személyiségi jogok, a személyes adatok védelmével. Ennek egyik emlékezetes példája volt, amikor magyar diákok ausztriai buszbalesete kapcsán kellõ hangsúllyal sikerült felhívnia a figyelmet arra, hogy bizonyos televíziós csatornák az áldozatok kegyeleti, valamint a hozzátartozók személyiségi jogait semmibe véve, szenzációkeltõen tudósítottak a tragikus eseményrõl.

Az 1999-es átfogó vizsgálat az öt legnézettebb televíziós csatorna (MTV1, Duna TV, TV2, TV3, RTL Klub) egyes mûsoraira terjedt ki, különös figyelmet szentelve a katasztrófákat, tragédiákat, baleseteket, a bûncselekmények elkövetését bemutató tudósításoknak, az elkövetéssel gyanúsítottak, illetve az áldozatok személyes adatait, embertársaink személyes életpéldáit, problémáit nyilvánosságra hozó riportoknak. Ennek kapcsán elemezte a személyes, illetve a különleges adatok megjelenését és kezelésük törvényességét.

A személyiségi jogokkal kapcsolatos ORTT-vizsgálat eredménye csak 1999. december végére készült el, ezért a Testület csak 2000-ben fog majd tudni dönteni a vizsgálat alapján rá háruló lépésekrõl. Összefoglalva elmondható azonban, hogy az 51. mellékletben részletesen ismertetett esetek azt a súlyos kérdést vetik föl, van-e az egyénnek lehetõsége arra, hogy a róla rendelkezésre álló személyes, illetve különleges adatainak média általi fölhasználását ellenõrizni vagy befolyásolni tudja. Már most leszögezhetõ, hogy a Testület mindent meg fog tenni annak megakadályozására, hogy az üzleti érdekek miatt ne következhessen be a törvényesség szempontjainak háttérbe szorulása, s hogy érvényesüljön az Alkotmánybíróság azon határozata, mely szerint: "Az Alkotmánybíróság értelmezésében a személyes adatok védelme nem hagyományos védelmi jog, hanem aktív, információs önrendelkezési jog. Eszerint fõszabályként mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról."

A három éve mûködõ Panaszbizottság 1999-ben minden addigit meghaladó számú ügyben járt el. Tevékenysége ellátásához növelni kellett a grémium létszámát, amit 1999. január 1-tõl az Országos Rádió és Televízió Testület 25 fõben állapított meg. A döntés jogosságát és idõszerûségét az év statisztikai adatai igazolják.

1999-ben 316 panasz érkezett a Panaszbizottsághoz, amely közel 25%-kal több az 1998. évinél. A panaszok közül huszonkettõt elutasított a soros elnök, tizennyolc esetben pedig a panaszosok visszavonták a bejelentést. A visszavonást legtöbbször azzal indokolták, hogy a panaszosok és mûsorszolgáltatók egyezségre jutottak. Az elutasítások oka a törvényben meghatározott feltételek hiánya volt (legtöbbször a határidõn túli benyújtás). A panaszosok az elutasítás mellett ilyenkor tájékoztatást kaptak a panasz benyújtásának törvényi elõírásairól.

Az eljáró tanácsok összesen 232 ügyet dolgoztak föl, hoztak állásfoglalást, illetve tettek nyilatkozatot. Ez a szám az 1998. évi eljárásokénál 28%-kal magasabb volt, amelynek anyagi következményei sem elhanyagolhatóak.

A panaszosok által kifogásolt jelenségek közül az eljáró tanácsok 99 esetben az Rtv. 4. § alá tartozó ügyekre vonatkozó elõírások szerint intézkedtek, és hozták meg az állásfoglalásokat. A többi észrevételt ún. egyéb panasznak minõsítve nyilatkozatban igyekeztek orvosolni. Ugyanakkor három esetben megszüntették az eljárást, egy esetben pedig - hatáskör hiányában - a Testület elé terjesztették a panaszt.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértése miatt indult 99 eljárásban 41 helyt adó és 58 elutasító állásfoglalás született. Az ún. egyéb ügyekben hozott 129 nyilatkozat közül az eljáró tanácsok 24 esetben találták indokoltnak a nyilvánosságra hozatalt.

Az eljáró tanácsok állásfoglalásai ellen 54 esetben érkezett fellebbezés a Testülethez, zömében a panaszolt és elmarasztalt mûsorszolgáltatók részérõl (31 eset), az elutasított panaszok esetében pedig a panaszosoktól (23 eset).

A Testület a megtárgyalt fellebbezési ügyekben 6 esetben megváltoztatta az eljáró tanácsok döntését, és 3 esetben új eljárásra kötelezte az eljáró tanácsot. Az elutasított panaszokra benyújtott fellebbezések közül a Testület 6 esetben változtatta meg az eljáró tanács döntését, és 3 esetben új eljárást rendelt el.

A mûsorszolgáltatókat elmarasztaló jogerõs döntéseket a törvény 1. § (4) bekezdésének megfelelõen a mûsorszolgáltatók pontosan közzétették mûsorukban, illetve a Magyar Rádió az egyik közzétételnél elhagyta az állásfoglalás utolsó mondatát, amiért a Testület pénzbírsággal sújtotta. A törvény ugyanezen paragrafusának megfelelõen a Kulturális Közlönyben is folyamatosan közzététették a jogerõs határozatokat.

Az összes panaszok számának növekedése ellenére nem emelkedett a Magyar Rádió Rt., a Magyar Televízió Rt. mûsorait érintõ kifogások száma.

A Magyar Rádió Rt. mûsorai ellen 1999-ben 103 alkalommal emeltek panaszt. A tárgyalt panaszok közül hármat a soros elnök, huszonhetet az eljáró tanács utasított el, hat esetben visszavonták a panaszt. 10 esetben született helyt adó állásfoglalás, míg 44 esetben nyilatkozatban rögzítette véleményét az eljáró tanács. A Magyar Rádió Rt. nyolc alkalommal fellebbezett a helyt adó határozat ellen. A legtöbbször a Krónika címû mûsorokat érte panasz, nagyjából azonos számú észrevétel érkezett a Beszéljük meg!, a Vasárnapi Újság és a 16 óra címû mûsorokkal kapcsolatban.

A Magyar Televízió Rt. mûsorait 82 esetben kifogásolták. Közülük hármat a soros elnök, tizenötöt az eljáró tanács utasított el, hét alkalommal visszavonták a panaszt, egy esetben az eljáró tanács megszüntette az eljárást.

Az eljárás megszüntetésének oka az volt, hogy a tárgyaláson nyilvánvalóvá vált: a mûsorszolgáltató idõközben korrigálta a panaszos által kifogásoltakat, csupán a panaszos mulasztotta el ezt bejelenteni.

A 4. § megsértésére vonatkozó panaszok mellett kb. ugyanolyan arányt képviseltek az erõszak ábrázolása, a fiatalkorúakra ártalmasnak vélt képsorok, a közönséges nyelvhasználat miatti ún. egyéb panasznak minõsülõ kifogások.

A tárgyalt panaszok közül 13 esetben helyt adó állásfoglalás született, 39 ügyben az eljáró tanács nyilatkozatban fejtette ki álláspontját. A helyt adó állásfoglalások ellen 8 alkalommal nyújtott be fellebbezést az MTV Rt. A legtöbbször a Híradó és A Hét címû mûsorok ellen érkezett panasz.

A Duna Televízió mûsorait összesen három alkalommal kifogásolták. Két esetben nyilatkozat, egy alkalommal helyt adó állásfoglalás született. Ez utóbbi ellen a mûsorszolgáltató fellebbezett.

A panaszok összetételében a legnagyobb változás az országos kereskedelmi mûsorszolgáltatók mûsorait ért észrevételek számában tapasztalható. Az 1996. évi I. törvény 1. §-ában rögzített hatályosságot mind szélesebb körben érvényesítik az állampolgárok, és ez megmutatkozik az 1999. évi panaszok struktúrájában. A közszolgálati mûsorszolgáltatók mellett húsz kereskedelmi és helyi rádió, televízió mûsorát panaszolták 112 alkalommal. E körben legjelentõsebb a három országos kereskedelmi televízió - TV2 (20 ügy), RTL Klub (30 ügy), TV3 (32 ügy) - mûsorait ért panaszok száma. A TV2 esetében a Napló és a Tények, az RTL Klub esetében a Fókusz és a Híradó, a TV3 kínálatából pedig a Nap-kelte vezeti a kifogásolt mûsorok listáját.

A 17 helyi és regionális mûsorszolgáltatót érintõ 23 kifogás a helyi közügyek iránti érdeklõdés szélesedésére utal. A panaszok zöme az eljáró tanács nyilatkozatával zárult. Két alkalommal született helyt adó állásfoglalás, de fellebbezés után a Testület egyik esetben megváltoztatta a határozatot. A panaszok többsége a törvény 4. §-ában foglalt elõírások megsértésére vonatkozott.

A panaszosokról készült statisztikai adatok arányai - két figyelemre méltó elmozdulás kivételével - lényegében megegyeztek az elõzõ (1998-as) évivel. A két eltérés:

1. Több mint duplájára nõtt a pártok kezdeményezte bejelentés, és emelkedett az egyéb kategóriába tartozó panaszosok száma. (Valamennyi parlamenti párt szerepel a panaszosok listáján.) A pártok által benyújtott panaszok közül az eljáró tanácsok kilenc esetben helyt adó és tíz esetben elutasító állásfoglalást hoztak. Három esetben visszavonták a panaszt, míg a többi ügy nyilatkozattal zárult.

2. 1999-ben továbbra is tapasztalható volt néhány állampolgár és egy érdekvédõ szervezet fokozott aktivitása a mûsorok kritikus figyelésében. Említésre méltó tény például, hogy a TV3 Nap-kelte címû mûsorát ért panaszok nagy része egyazon személytõl származott.

A Mûsorszolgáltatási Alap (a továbbiakban: Alap) hosszú és rövid távú feladatait a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény (a továbbiakban: Rtv.), az Alap Kezelési szabályzata és az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORRT vagy Testület) határozatai jelölik ki. Az Alap a fent leírt jogszabályokban rögzített kötelességeit idõarányosan teljesítette, és az igazgatóváltást követõen 1999 elejétõl elkezdte a sokasodó feladatok elvégzéséhez szükséges keretfeltételek megteremtését.

Az Alapról az Ernst & Young által 1999. április 9-én készített átvilágítás többek között a következõket állapította meg:

• az Alap gazdálkodásával kapcsolatos, jelentõs számú belsõ szabályzat csak tervezetként létezik. Az ORTT gyakran értelmezés útján kísérli meg a szabályozás hiányait betölteni;
• az Alap olyan feladatokat is ellát, amelyek az Rtv. és a Kezelési szabályzat által meghatározott feladatok közé nem tartoznak, ugyanakkor e szabályzatban nevesített egyes feladatokat megfelelõ személyi és tárgyi eszköz hiányában nem tudja ellátni;
• hiányzik az Alap mûködtetésének belsõ ellenõrzése;
• a kezelõ és az Alap könyvvizsgálatát ellátó személy azonossága a mûködés ellenõrzése szempontjából szükséges függetlenséget nem képes biztosítani;
• a gazdálkodási rendre vonatkozó szabályok hiánya, illetve az 1997. évi gazdálkodásról szóló beszámoló súlyos pontatlansága felveti a könyvvizsgáló felelõsségének kérdését.

A fenti hiányosságok kiküszöbölése érdekében, valamint a kibõvült feladatkörnek és a növekvõ munkának megfelelõen a Testület több alkalommal módosította a Kezelési szabályzatot és az üzemeltetési tervet, határozott a Felügyelõ Bizottság kinevezésérõl és a szakértõi kollégiumok intézményének létrehozásáról, elfogadta az Alap programtervét, mely a pályáztatás részletes forgatókönyvén túl számba veszi az Alap egyéb tevékenységeit és feladatait is a Szervezeti és mûködési szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) megalkotásától és a hivatali rend kialakításától kezdve egészen a 2000. évi programterv kidolgozásáig. 1999-ben tehát az Alap gyors és alapvetõ változásokon ment keresztül. Sokat segített ebben a jó együttmûködés a Testülettel és az ORTT Irodájával.

A Testület az Alap Kezelési szabályzatát a 125/1999. (IV. 8.), 200/1999 (V. 13.), 275/1999. (VI. 17.), 394/1999. (IX. 8.), és az 578/1999. (XI. 18.) számú határozataival módosította. A módosítások célja a Felügyelõ Bizottság létszámának rendezése valamint az Alap által a jövõben ellátandó tevékenységi körök és a napi mûködés alapján szükségesnek mutatkozó változások beemelése volt.

A módosítások eredményeképp az egyéb dokumentumoknak a Kezelési szabályzat 3. § (2) bekezdésébe történõ beiktatásával kibõvült azon dokumentumok köre, melyeket - jogi jelentõségük miatt - az Iroda az Alap számára megküldeni köteles. A 3. § (4) bekezdése szerint az üzemben tartási díj átutalásának határideje három napról nyolc munkanapra módosult.

A Testület 125/1999. (IV. 8.) számú határozata alapján a Kezelési szabályzat 10. §-ának (2) bekezdését a következõkkel egészítette ki:

Az Alap

• közremûködik a mûsorszolgáltatási jogosultságokkal kapcsolatos feladatok ellátásában;
• megvizsgálja a nem pályázati eljárás keretében elbírálásra kerülõ támogatási kérelmeket;
• nyilvántartja a mûsorszolgáltatókra vonatkozó adatokat valamint az Alappal kapcsolatos kötelezettségeket és határidõket;
• közremûködik a mûsorszórás- és elosztás fejlesztésével összefüggõ programok megvalósításában;
• folyamatosan figyelemmel kíséri az elektronikus média szereplõit és folyamatait;
• kialakítja és mûködteti a feladatai ellátásához szükséges infrastruktúrát.

Tekintettel arra, hogy a Felügyelõ Bizottságban a Pénzügyminisztérium képviseletét is biztosítani kellett, a Kezelési szabályzat 11. § (2) bekezdése a következõképp módosult: "A bizottság létszáma egy fõvel meghaladja a Testület létszámát. A bizottságba minden testületi tag egy fõt jelölhet, egy fõ pedig a Pénzügyminisztérium delegáltja."

A 2000. évi költségvetés elõkészületei, valamint a napi mûködés tapasztalatai indokolták, hogy a Kezelési szabályzat "Az Alap mûködésének forrásai" fejezete az "egyéb bevételek" nevesítésével egészüljön ki.

A Testület 578/1999. (XI. 18.) számú határozatával módosította a Kezelési szabályzat 13. §-át, melynek értelmében "A pályázatok bírálatának költségei összességükben nem haladhatják meg a megpályázott összeg 2%-át." Az eredeti szabályozás kimondta, hogy a pályáztatási költségek "éves szinten a pályáztatott összeg 2%-át" nem haladhatják meg. A pályázatok sok esetben egyik évrõl a másikra húzódtak át, és így a költségek nem a kiírás évében merültek fel. Az új szabályozás szerint a pályáztatás kapcsán felmerülõ kiadások naptári évtõl függetlenül egy adott pályázatra vonatkoznak.

Nagyszámú pályázat beérkezése esetén, amikor a megpályázott összeg többszöröse is lehet a kiírt keretösszegnek, az elbírálás költségei jelentõsen meghaladhatják a pályáztatott összeg 2%-át. Ez a módosítás lehetõséget nyújt arra, hogy a beérkezett pályázatok számával - tehát az értékelésükre fordított munkával - arányosan lehessen az értékelésre pénzt fordítani.

Július 22-én a Testület a 334/1999. (VII. 22.) számú határozatával elfogadta az Alap II. félévi programtervét (52. melléklet), mely 12 pályázat kiírását tartalmazta mintegy 2 milliárd forint értékben. Tervbe vett egyéb pályázati kiírásokat is, melyeknek célja vizsgafilmek, elemzések, tanulmányok, publikációk, az archiválás és a mûszaki fejlesztés támogatása volt.

A fenti határozat mellékletének I/1. pontjában szereplõ 12 pályázat 1999 végéig kiírásra került. Az I/2. pontban részletezett tervbe vett pályázatok közül a helyi televíziók archiválásának támogatására részben a nonprofit pályázati kiírás keretei között nyílt lehetõség, míg a vizsgafilmek és a televíziós mûsorszórás korszerûsítésének támogatására, valamint könyv, publikációk és oktatás támogatására - tekintettel arra, hogy a beérkezett pályázatok magas száma okozta idõhiány, valamint a törvényi kötelezettség alapján kiírt nyilvános pályázatokon tapasztalt rendkívüli érdeklõdés miatt a szabad keret terhére nem lehetett tervezni - leghamarabb a 2000. év elején nyílik majd lehetõség.

Ugyanezen határozatával döntött az ORTT az Alap II. félévben esedékes további feladatairól, melyeknek teljesülése a következõképpen alakult.

• Az Alap Szervezeti és mûködési szabályzatának megalkotása és hivatali rendjének kialakítása

Az elkészült SZMSZ a házon belüli egyeztetés és a Felügyelõ Bizottság által történõ elfogadás után 1999. december 8-án került végleges formában a Testület elé. A jóváhagyott SZMSZ 2000. január 15-tõl hatályos.

• Az Alap személyi állományának teljes feltöltése

Az SZMSZ készítésével, a hivatali rend kialakításával és a szükséges infrastruktúra biztosításával párhuzamosan a kibõvült feladatkörnek megfelelõen a 119/1999. (IV. 1.) számú testületi határozat alapján elkezdõdött a személyi állomány feltöltése. A folyamat várhatóan a 2000. év elsõ félévében ér majd véget. A dolgozói létszám alakulását az 53. melléklet mutatja.

• Az Alap igazgatósága épületének kibõvítése és új munkahelyek kialakítása

1999. augusztus végén jogerõs építési engedély birtokában elkezdõdött a Hûvösvölgyi út 95. sz. alatti székház átépítése. Az önkormányzat az általa kiadott építési engedélyt 1999. szeptember 27-én visszavonta. Az Alap az önkormányzat döntését a Fõvárosi Közigazgatási Hivatalnál megfellebbezte. 1999. november 20-ig a homlokzatot nem érintõ, nem engedélyköteles építési munkák folytak, az átépítés a továbbiakban a Közigazgatási Hivatal döntéséig szünetel.

• Az Alap adatbázis- és dokumentációs rendszerének felállítása és feltöltése

A rendszer tervezése megkezdõdött, az állomány kialakítása folyamatosan történt. A pályázatokra beérkezett mûvek elbírálás után a pályázati archívumba kerülnek, ahol a teljes pályázati és ellenõrzési dokumentáció megtalálható. Az Alap könyvtára elsõsorban általános tájékoztató kézikönyveket gyûjt, továbbá beszerzi a hazai és a nemzetközi médiaszakirodalom összefoglaló mûveit is. Tervezi továbbá nem könyvjellegû dokumentumhordozók (videokazetta, magnókazetta, lemez) gyûjtését és feldolgozását is elsõsorban a pályázatokhoz, illetve a magyarországi média világához kapcsolódó témakörökben.

• Az Alap teljes szabályzati rendjének kialakítása

1999. december 31-ig elkészült a Szervezeti és mûködési szabályzat, a Tûzvédelmi szabályzat és a Munkavédelmi szabályzat. Megkezdõdött az Iratkezelési és a Vagyonvédelmi szabályzat kidolgozása is.

• Az Alap 1997. évi beszámolójának módosítása és az 1998. évi beszámolójának kidolgozása

Az 1998. évi beszámoló elkészítése során az Alap feltárt egy - az elõzõ évet érintõ - jelentõs összegû hibát, melyet az 1998. évi egyszerûsített beszámolóban a számvitel szabályainak megfelelõen korrigált. A végleges beszámoló augusztus 31-én készült el. A beszámolót a Felügyelõ Bizottság és a könyvvizsgáló megkapta, a Bizottság elfogadta, a könyvvizsgáló záradékkal ellátta. A Felügyelõ Bizottság kérte az 1997. évi változások miatt az 1997. évi beszámoló újbóli hitelesítõ záradékkal történõ ellátását, s ezen kérését 524/1999. (X. 28.) számú határozatában a Testület is megerõsítette.

A könyvvizsgáló 1999. december 14-én kelt levelében - a Testület által történt elfogadását követõen - az 1998. évi mérlegbeszámoló hitelesítõ záradékát visszavonta, egyúttal szabályos, de korlátozó hitelesítõ záradékot bocsátott ki.

• Az Alap 1999. évi üzemeltetési tervének módosítása és a 2000. évi költségvetésének kidolgozása

1999-ben több alkalommal sor került az Alap üzemeltetési tervének módosítására a következõ számú határozatok alapján: 61/1999. (II. 25.), 174/1999. (IV. 29.), 274/1999. (VI. 17.), 416/1999. (IX. 15.), 577/1999. (XI. 18.) és 711/1999. (XII. 16.). E változtatásokat elsõsorban az Alap bevételi és kiadási oldalának eltérõ tervezése, a kiírandó pályázatok keretösszegeinek meghatározásához szükséges átcsoportosítások, valamint az idõ folyamán megismert újabb tényadatok indokolták.

Az Alap üzemeltetési tervének módosítását a 6.2. "Az Alap gazdálkodása" címû fejezet részletesen tárgyalja.

• Az Alap számviteli politikájának kialakítása

Az év folyamán sor került az Alap számviteli politikájának kialakítására. Tekintettel az 1998-as gazdálkodási év lezárásának elhúzódására, az 1999. évi gazdasági események rögzítése tulajdonképpen szeptemberben kezdõdött a kialakított számviteli szabályzatrendszer alapján. A Számviteli politikát kiegészítik a következõ szabályzatok: Eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata, Eszközök és források értékelési szabályzata, Pénzkezelési szabályzat és Utalványozási szabályzat.

Az üzemben tartási díjak beszedését a 10/1999. (I. 20.) és a 336/1999. (VII. 22.) számú testületi határozatok alapján a Magyar Posta Rt. végezte. 1999. január 20-án a Testület 10/1999. számú határozatával február végéig meghosszabbította a Magyar Postának az üzemben tartási díjak beszedésére vonatkozó megbízását, és elfogadta a Posta ajánlatát a 7,64%-os megbízási díjért történõ beszedésre. A Posta 1999-ben a fizetésre kötelezettektõl a díjat beszedte, majd havonta háromszor utalta át az Alap számlájára. A beszedésért beszedési díjat számolt fel, amely a benyújtott számla alapján került kiegyenlítésre.

1999. június 23-án a Testület a 285/1999. számú határozatával úgy döntött, hogy az üzemben tartási díjak beszedésével kapcsolatos feladatok ellátásával és a Magyar Posta Rt.-vel kötendõ szerzõdés elõkészítésével megbízza az Alap igazgatóját. 1999. július 22-én a 336/1999. számú határozatával a Testület a Posta megbízását az üzemben tartási díj beszedésére a szerzõdés megkötéséig meghosszabbította.

1999. november 18-án a Testület az 584/1999. számú határozatában megbízta az Alapot az üzemben tartási díj beszedésére vonatkozó közbeszerzési eljárás lebonyolításával. Az Alap kiválasztotta az eljárás lebonyolításával megbízandó céget, amely elkészítette a felhívás tervezetét. A felhívási tervezet elsõ változatát a Testület 1999. december 16-án fogadta el. A pályázati dokumentáció elkészítése megkezdõdött.

• Az egyedi támogatási kérelmek elbírálási rendjének kidolgozása

Az Rtv. és a Kezelési szabályzat az ORTT számára lehetõséget biztosít arra, hogy egyedi elbírálás alá esõ kérelmeket is támogasson. A rendszeres és nagyszámú kérelem beérkezése indokolta, hogy a Testület határozatban döntsön az egyedi támogatási kérelmek kezelésérõl. A Testület a 371/1999. (VIII. 31.) számú határozata értelmében úgy döntött, hogy az Alap a hozzá minden hónapban beérkezett támogatási kérelmeket tárgyhót követõ hónap 15. napjáig az alábbi bontásban terjessze a Testület elé:

Az Alaphoz beérkezett egyedi kérelmeket a 6.2.1. fejezet tárgyalja részletesen.

• Az Alap ellenõrzési politikájának kialakítása

Az Alap a nyertes pályázókkal a szükséges igazolások becsatolását követõen a Testület által elfogadott szerzõdésblanketta alapján köti meg a támogatási szerzõdéseket. Néhány mûsorszolgáltatónál gondot okozott az igazolások beszerzése, s ez a szerzõdéskötések elhúzódását eredményezte. A nyertes pályázók kérésére a Testület több alkalommal hozzájárult a szerzõdésben vállalt határidõ módosításához. Több részletben történõ és nagy összegû átutalások esetén az utalást megelõzõen az Alap ellenõrzést végzett.

A szerzõdésszerû teljesítések ellenõrzése érdekében az Alap 1999-ben kidolgozta a Mûsorszolgáltatási Alap ellenõrzési politikáját, amelyet a Felügyelõ Bizottsággal, és a szakértõkkel történõ egyeztetés után véglegesít. E munka keretében készül az ellenõrzési útmutató is, amely a támogatottak számára meghatározza a szakmai és pénzügyi beszámoló kereteit.

A Jogi és Ellenõrzési Referatúrán belül alakult Ellenõrzési csoport folyamatosan végezte az egyes pályázók által benyújtott elszámolások szakmai és pénzügyi ellenõrzését. A helyszíni ellenõrzéseket a Referatúra külsõ szakértõk közremûködésével folytatta le.

• Az Alap formaszerzõdés-tárának véglegesítése

A támogatottakkal kötendõ szerzõdéstervezeteket a Jogi és Ellenõrzési Referatúra dolgozta ki. Ezek a blankettaszerzõdések a Testület elé kerültek elfogadásra. Tekintettel arra, hogy a pályáztatási tapasztalatok alapján a szerzõdések folyamatosan változnak, a véglegesítésre csak hosszabb idõ eltelte után van mód, és a késõbbiekben is folyamatos aktualizálásra lesz szükség.

• Az Alap idõszaki jelentéseinek kidolgozása

Az Alap a Testületnek rendszeresen írásos és szóbeli tájékoztatást adott a kiírt pályázatok állásáról, a szerzõdéskötésekrõl, a megvalósulásról, az ellenõrzésrõl valamint a határidõs feladatok idõarányos teljesítésérõl. Szükséges ugyanakkor a rendszeres idõszaki jelentések rendjének kialakítása, a vezetõi információs rendszer adatstruktúrájával összhangban.

• A Média Intézet felállítása

A Testület a 114/1999. (III. 25.) és a 119/1999. (IV. 1.) számú határozataival rendelkezett a Média Intézet létrehozásáról. Az Alap Szervezeti és mûködési szabályzat tervezetének tárgyalásakor ugyanakkor a Média Intézet felállítását és az Szmsz-ben történõ szabályozását a Testület elhalasztotta.

A Testület a 27/1999. (I. 28.) számú határozatával döntött az Alap Felügyelõ Bizottságának létrehozásáról. (A Bizottság tagjai: Barabás Lajos, Dr. Dibáczi Zsuzsanna, Dr. Engyel Gyula, Dr. Fürjes Balázs, Kollár K. Attila, Luxné Magyar Erika, Várnagy József.) A fenti határozatnak eleget téve az Alap ellátta a Felügyelõ Bizottság adminisztrációs és mûködési feladataival kapcsolatos teendõket. A Bizottság megalkotta munkarendjét, és ennek alapján a következõ fõbb területeket vizsgálta:

• az Alapra vonatkozó ORTT határozatok áttekintése;
• az Alap 1997. és 1998. évi egyszerûsített mérlege és beszámolója;
• az üzemeltetési terv módosítása;
• idõszaki gazdálkodási beszámolók;
• a Szervezeti és mûködési szabályzat véleményezése;
• az üzemben tartási díj beszedésére vonatkozó szerzõdések teljesítése és a beszedés hatékonysága;
• az Ernst & Young Szakértõi Irodának az Alap átvilágítására vonatkozó anyagának áttekintése;
• az Alap bevételeit képezõ mûsorszolgáltatási díjak, pályázati díjak, kötbérek és bírságok, valamint a költségvetési hozzájárulás bevételi rendszerének áttekintése stb.;
• állásfoglalás az Alap mûködésével kapcsolatos eseti kérdésekben.

A Felügyelõ Bizottság állásfoglalásaival, határozataival elsõsorban jogi és számviteli területen ellenõrzi és segíti az Alap mûködését.

• Szakértõi kollégiumok

Az Alap munkájának segítésére, valamint annak érdekében, hogy a döntések elõkészítését minél szélesebb szakmai alapokra lehessen helyezni, a Testület a 391/1999. (IX. 2.) számú határozatával létrehozta az Alap Jogi Kollégiumát és Médiatudományi Kollégiumát.

A kollégiumok életre hívásának különös aktualitást adtak az ORTT által augusztus végétõl a korábbiaktól jóval nagyobb számban kiírt pályázatok.

Az 1999. év folyamán a Jogi Szakértõi Kollégium a Football Duo ügyét és a televíziós támogatási szerzõdéseket, míg a Médiatudományi Szakértõi Kollégium a TÁRKI tanulmányát és az MTV közszolgálati mûsorszolgáltatási szabályzatát tárgyalta.

Az 1991. évi XVIII. törvény a számvitelrõl az Alapot a törvény hatálya alá tartozó egyéb szervezetek közé sorolja. Emiatt könyveit a kettõs könyvvitel szabályai szerint kell vezetnie.

Az 1998. évi beszámoló összeállítása során kiderült, hogy az üzemben tartási díj egy részét, összesen 1.027.085.348 forintot 1997-ben az Alap bevételként számolta el, de költségként ez az összeg nem került elszámolásra. A 291.785.174 forint összegû óvadékot szintén bevételként számolták el, holott ezt az összeget hosszú lejáratú kötelezettségként kellett volna kimutatni a könyvekben. A helytelen elszámolás következtében 1997-ben 1.318.871.062 forinttal magasabb tõkeváltozást szerepeltettek a beszámolóban, amelyet a könyvvizsgáló így hitelesített. Ez az összeg jelentõs mértékû hibának minõsült; az 1997. évi mérleg helyesbítése a számviteli törvény elõírásai szerint már csak önellenõrzés keretében volt lehetséges és szabályos. Így ez az 1998. évi egyszerûsített éves beszámolóban az elõzõ évek helyesbítései oszlopban kerültek kimutatásra. E helyesbítéssel készült el az Alap 1998. évi gazdálkodásáról szóló egyszerûsített éves beszámoló, amelyet a Testület 1999. október 18-án az 524/1999. számú határozatában fogadott el.

Az Alap költségvetésének nagyságrendjére való tekintettel a Testület 1999. december 17-én a könyvvizsgáló személyének megváltoztatásáról döntött. A könyvvizsgálói feladatokat 1999. december 17-tõl az Arthur Andersen Audit Kft. látja el.

Az Alap 1999. évi üzemeltetési tervének módosítására elsõ ízben 1999. február 25-én került sor az ORTT 61/1999. (II. 25.) számú határozatának megfelelõen. A módosítás oka az Írisz TV-vel kapcsolatos perben az ORTT-t képviselõ ügyvédek megbízási díjának beillesztése volt.

A Testület 274/1999. (VI. 17.) számú határozatával ismételten módosította az üzemeltetési tervet. A módosítás oka, hogy az Országgyûlés az 52/1999. (VI. 3.) számú határozatában a három közalapítvány 1999. évi támogatásának emelésérõl döntött. (A határozat alapján a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Közalapítványok támogatását az Alapba az üzemben tartási díjon kívül valamennyi egyéb jogcímen befolyó bevételének terhére 1,8 százalékig terjedõen kiegészítette.)

Az ORTT 416/1999. (IX. 15.) számú határozata döntött az üzemeltetési terv újabb módosításáról. E módosítás háttere az volt, hogy a nonprofit, illetve közmûsorszolgáltatók számára a törvény alapján pályáztatandó összegek (a mûsorszolgáltatók hiánya, illetve alacsony száma miatt) ki nem osztott része ne halmozódjék. A módosítás meghatározta, hogy a tárgyévben beérkezõ "pántlikázott" bevételek és elkülönítendõ keretek teljes egészét még ez évben kiadásba kell venni. E két elv alapján történt meg az üzemeltetési terv módosítása.

A Testület 577/1999. (XI. 18.) számú határozatában elfogadott üzemeltetési terv módosításait a folyamatosan lezáruló pályázatok indokolták. A változások a pályáztatás költségeiben, illetve az odaítélt támogatások összegében mutatkoztak meg.

A Testület 711/1999. (XII. 16.) számú határozatában került sor az 1999. évi üzemeltetési terv utolsó módosítására. A változtatást a támogatási keret és a tartalék óvatosságból történõ csökkentése (a határozattal párhuzamosan került tárgyalásra a mûsorszolgáltatási díj fizetésére kötelezett mûsorszolgáltatók elõminõsítése a követelések befolyásának valószínûsége szempontjából), a további pályáztatási költségek módosítása, valamint a mentesítettek utáni költségvetési átalány zárolása a 2018/1999. (VII. 18.) számú kormányhatározat alapján indokolta.

A Kezelési szabályzat szerint az Alap bevételei a következõk: üzemben tartási díj, mentesítettek utáni költségvetési átalány, mûsorszolgáltatási díj, pályázati díjak, kötbérek, kártérítések és bírságok, önkéntes befizetések, egyéb bevételek. 1999-ben is elhanyagolható volt az önkéntes befizetések nagysága. A következõkben az egyéb bevételek között az Alap pénzügyi eredményének részletezésére kerül sor.

Az 1999. év folyamán üzemben tartási díj címén az Alapnak 15.072 millió forintot utalt át a beszedéssel megbízott Magyar Posta Rt. A Szociális és Családügyi Minisztérium által átutalt mentesítettek utáni költségvetési átalány 4.388 millió forintot tett ki. A beszedési díj bruttó értéke 1.380 millió forint. Az így felosztandó összeg 18.080 millió forint. Az üzemben tartási díj a következõk szerint került felosztásra:

• a Magyar Televízió Rt.-t megilletõ 40%: 7.232 millió forint (ebbõl az összegbõl 6.732 millió forint került továbbutalásra, mert 500 millió forint az 1998-ban a MTV Rt-nek nyújtott kölcsön törlesztéseként levonásra került),
• a Magyar Rádió Rt.-t megilletõ 28%: 5.062 millió forint,
• a Duna Televízió Rt.-t megilletõ 24%: 4.339 millió forint,
• a Magyar Televízió Közalapítványt megilletõ 1/3%: 60 millió forint, egyéb jogcímen befolyó bevételbõl: 48 millió forint,
• a Magyar Rádió Közalapítványt megilletõ 1/3%: 60 millió forint, egyéb jogcímen befolyó bevételbõl: 48 millió forint,
• a Hungária Közalapítványt megilletõ 1/3%: 60 millió forint, egyéb jogcímen befolyó bevételbõl: 48 millió forint,
• az Országos Rádió és Televízió Testületet megilletõ 1%: 181 millió forint, az Alap egyéb jogcímen befolyó bevételeibõl 367 millió forint került átutalásra; az így átutalt összes támogatás 548 millió forint,
• a közszolgálati mûsorok támogatására képzett keret nagysága 6%: 1.085 millió forint.

Az Alapba egyéb jogcímen befolyó bevételekbõl 145 millió forint került a közalapítványok részére átutalásra, amely a felosztandó összeg 0,8%-át teszi ki. Az üzemben tartási díjakról készült kimutatást a 54. melléklet tartalmazza.

A Testület a 81/1999. (III. 11.) számú határozatában úgy döntött, hogy azoknak a mûsorszolgáltatóknak, akik az ORTT-vel 1999 elsõ hónapjaiban mûsorszolgáltatási szerzõdést kötöttek, 12% áfa felszámításával kerüljenek kiküldésre a mûsorszolgáltatási díjról kiállított számlák. Ennek megfelelõen az Alap mintegy 40 db számlát küldött ki.

A Testület 601/1999. (XI. 25.) számú határozata értelmében az Alap 1999 novemberében megkezdte a mûsorszolgáltatási díj 25%-os áfával terhelt számláinak kibocsátását, illetve a fent említett díj tekintetében az egyenlegközlõ levelek kiküldését (mintegy 800 db számla kibocsátására került sor). A számlák kézhezvétele után a mûsorszolgáltatók mintegy kétharmada teljesítette fizetési kötelezettségét. Az Alap 1999-ben fennálló összes mûsorszolgáltatási díj követelése 1.161 millió forint (bruttó érték). 1999. december 31-ig 491 millió forintnyi mûsorszolgáltatási díj befizetése történt meg. Mivel a mûsorszolgáltatók december folyamán kapták meg a számlákat, a befizetések folyamatosan zajlottak 1999 decemberében is, de átnyúlnak 2000-re is. A mûsorszolgáltatási díjakról készített kimutatást a 55. melléklet tartalmazza.

Az 1999. évben az Alap 6 támogatási pályázatot bonyolított le, melyekre a pályázók mintegy 70 millió forintnyi pályázati díjat fizettek be. A tavasszal megvalósuló közszolgálati rádiós mûsorszámok készítését támogató pályázat esetében ez 1,4 millió forint volt, melyet kb. 200 pályázó fizetett be. A nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók tevékenységét támogató pályázat pályázati díja 100 ezer forint volt. A rádiós mûsorszolgáltatók mûsorszórásának korszerûsítését támogató pályázat pályázói 400 ezer forintot fizettek be a fentiekhez hasonló jogcímen. Az õsz folyamán lebonyolított közszolgálati televíziós mûsorszámok készítését támogató pályázat keretében beérkezett pályázati díjak összege 30 millió forint volt. A kisközösségi kábelhálózatok korszerûsítését támogató pályázatokra befizetett összeg 24 millió forint volt, míg a kábelhálózatok elõfizetõi számának növelésére kiírt pályázatra 15 millió forint pályázati díj érkezett be. A fentebb részletezett pályázatidíj-bevétel végleges összege módosulhat, ugyanis a forráshiány miatt elutasított pályázat esetében befizetett pályázati díj a pályázónak visszajár.

A mûsorszolgáltatási jogosultságok pályázataira 1999-ben befizetett összeg 62 millió forintot volt. A befizetett összeget csökkenti az, hogy a pályázatból kizártak által befizetett összeg 80%-a nekik visszajár. Bizonyos pályázatok elbírálása 1999 végén még tartott. A pályázati díjakról készített kimutatást az 56. melléklet tartalmazza.

Az ORTT 1999-ben 43 alkalommal sújtott kötbérrel, illetve bírsággal közszolgálati, illetve kereskedelmi mûsorszolgáltatót. A kiszabott kötbérek és bírságok összege 139 millió forint volt. Ezen összegbõl 1999. évben 20 millió forintnyi befizetés történt. A fennmaradó összeg nagyobbik része esetén a jogosságot vitatva a szankcionált mûsorszolgáltatók felülvizsgálati kérelemmel fordultak a bírósághoz. A kötbérekrõl és a bírságokról készült kimutatást a 57. melléklet tartalmazza.

A Mûsorszolgáltatási Alap 1999-ben új befektetéseket nem eszközölt, pénzügyi tevékenysége az év elején meglévõ értékpapírok eladására korlátozódott.

1999 márciusában járt le az 1998. május 25-én vásárolt D990519 jelzésû diszkont kincstárjegy futamideje. A kincstárjegy hozamának nagysága 128 millió forint. Az 1998. április 29-én vásárolt MNB 99/III990312 jelzésû értékpapír futamidejének lejártakor realizált pénzügyi eredmény 85 millió forint volt.

Az Alap 1998. április 1-én 64.257.663 db befektetési jegyet vásárolt a CA Növekedési Alapból, illetve 283.263.128 db befektetési jegyet vett a CA Részvény Alapból. Az Alap 1999. július 29-én kísérletet tett a befektetési jegyek eladására, de a CA IB Értékpapír Rt. üzletmenetébõl adódóan nem tudta garantálni a rendelkezésben megadott eladási árat, így a tranzakció nem valósult meg.

1999 szeptemberében a Testület a 418/1999. (IX. 15.) számú határozatában a befektetési jegyek részletekben történõ értékesítésérõl döntött azzal a kitétellel, hogy az eladás pozitív eredménnyel menjen végbe. E határozatnak megfelelõen november hónaptól folyamatosan értékesítésre került az Alap tulajdonában lévõ CA Növekedési Alap befektetési jegyeinek teljes mennyisége. Az értékesítés három részletben történt. A tranzakciókból eredõ pénzügyi eredmény nagysága 11,7 millió forint. A Részvény Alap befektetési jegyeibõl 1999. december 31-ig 200.000.000 darab került értékesítésre. Ezen befektetési jegyek eladásának pénzügyi eredménye 20 millió forintot tesz ki. (A megmaradt 83.263.128 db befektetési jegy értékesítésére 2000 januárjában kerül sor.) Az értékpapírok eladásáról készült kimutatást a 58. melléklet tartalmazza.

Az Alap 2000. évi költségvetése - az elõzõ évek gyakorlatával ellentétben - részét képezi az ORTT az Rtv. 77. § (6) bekezdés alapján az Országgyûlés elé benyújtott költségvetésének. Az illetékes parlamenti bizottságok által történõ elfogadás után a költségvetést az Országgyûlés a költségvetési törvénnyel együtt tárgyalja.

Az ORTT 370/B/1999. (VIII. 26.) számú döntése alapján az Alap költségvetésének elkészítésénél az alábbi irányelveket határozta meg:

• a 2000. évben a közszolgálati mûsorszámok támogatására a mûsorszolgáltatási díjbevétel felét fordítja;
• meghatározta a nem nyereségérdekelt és közmûsor-szolgáltatók támogatására fordítandó keretösszeget, ezen összeg a 2000. évben a bevételek 0,5-0,5%-a;
• az Rtv. által rögzített céltámogatásra elkülönített összegek csak a befizetés értékében kerülnek felhasználásra, a megcímzés azok hozamaira nem vonatkozik.

Az Alap 2000. évi költségvetését a Testület 393/1999. (IX. 8.) számú határozatában, ezt követõen pedig az Országgyûlés 1999. november 9-i ülésnapján fogadta el (1999. évi XCVIII. törvény).

A pályáztatás részfeladatai (a kiírás nyilvánosságra hozatala, az elbírálás, a bíráló bizottság ajánlásának elfogadása, a szerzõdéskötés, a támogatás összegének átutalása, az ellenõrzés) a felhívásnak a Testület által történt elfogadása után több esetben a következõ évre, évekre is áthúzódtak.

6.3.1.1. A kábelhálózat-fejlesztési pályázat nyertesei [298/1997. (XII. 11.)] szerzõdéskötésének második ütemére 1999-ben került sor. A Testület által megállapított határidõ lejártáig 39 pályázó kötött szerzõdést a Testülettel, két társasággal a szerzõdéskötés 1999 végén még folyamatban volt. A megvalósult beruházásokat az Alap folyamatosan ellenõrizte. A harmadik negyedévben 3 fejlesztést 6.907.661 forinttal támogatott, a negyedik negyedévben pedig egy befejezett és az Alap által ellenõrzöttt fejlesztésre 7.000.000 forintot fizetett ki. A szerzõdéskötés két pályázóval - akik számára a támogatás folyósítására csak a tulajdonosi szerkezet módosítását követõen van lehetõség - 1999 végén továbbra is folyamatban volt. A támogatási szerzõdésekben rögzített beszámolási kötelezettségüknek eleget tett pályázók által benyújtott elszámolások ellenõrzése folyamatosan zajlott.

6.3.1.2. Az Rtv. 78. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók és a közmûsorszolgáltatók tevékenységének támogatásáról.

Az elsõ pályázatot e szakasz alapján az ORTT 1998 júliusában írta ki. A pályázat célja kettõs volt: egyrészt mûszaki fejlesztéshez, másrészt a fenntartási költségekhez kívánt hozzájárulni a Testület. A kiírásra 10 pályázat érkezett be, melybõl hatot formai okokból kizárt a Testület. A négy nyertessé nyilvánított (a szombathelyi Szóköz Rádió, a soproni Panoráma Rádió, a debreceni Szóla Rádió és a pécsi Publikum Rádió) összesen 13.135.000 forint támogatásban részesült.

A második pályázatot 1999 márciusában írta ki a Testület az elõzõhöz hasonló tartalommal. Két lényeges ponton azonban változtatott: megemelte a maximálisan nyújtható támogatás mértékét 7.000.000 forintra (az elsõ esetében ez 5.000.000 forint volt) és a testületi támogatás arányát 50%-ról 75%-ra.

Ezen a pályázaton egyetlen kivétellel minden nonprofit státusszal rendelkezõ mûsorszolgáltató (a kiírás idõpontjában még csak rádió volt ilyen minõsítésû) elindult. Az eseti bíráló bizottság ajánlása alapján 3 pályázó (a szombathelyi Szóköz Rádió, a székesfehérvári Vörösmarty Rádió és a miskolci FM-4 Rádió) összesen 15.200.000 forint támogatásban részesült. A pályázat érdekessége, hogy elsõként indult és kapott támogatást vezetékes (kábel) rádió.

A harmadik ilyen típusú pályázatot 1999 õszén írta ki a Testület. Ekkorra kibõvült a lehetséges indulók száma, már egy vezetékes televízió is volt a potenciális pályázók között (1999 végén 12 mûsorszolgáltató rendelkezett ezzel a státusszal); a Testület a 224/1999. (V. 20.) számú határozatában megadta az elsõ közmûsor-szolgáltatói minõsítést egy budapesti vezetékes televíziónak (Omnicolor Polgári Televízió). Ezzel az Rtv. idézett szakasza alapján immár mind a két típusú mûsorszolgáltató számára meg kellett fogalmazni a támogatási pályázat szövegét.

A pályázat a mûszaki fejlesztés mint támogatási cél mellett azonban új, eddig célként még nem szereplõ tartalmakat is megjelenített. December folyamán ugyanis a Testület több nonprofit kérelmezõrõl döntött, így a potenciális pályázók száma nõtt.

6.3.1.3. Az Rtv. 78. §-ának (2) bekezdése alapján magyarországi gyártású közszolgálati mûsorszámok készítésére kell pályázatot meghirdetni. Az eddigi pályáztatási gyakorlat a televíziós és rádiós mûsorszolgáltatókat különválasztotta a mûsorkészítés teljesen eltérõ jellege és költsége miatt.

1998 júliusában négy pályázatot írt ki az ORTT televíziós mûsorszolgáltatók számára közszolgálati mûsorszámok készítése céljából, ahol az Rtv. "filmalkotás" definícióját alapul véve határozta meg a pályázati célt. A négy kiírás keretösszege 375.000.000 forint volt. A pályázatok adatait a következõ táblázat foglalja össze:

Ennek a pályázati körnek a keretében az ORTT 33 produkcióra 267.747.500 forint támogatást szavazott meg.

Az 1998-as televíziós mûsorszámpályázat támogatási szerzõdéseirõl szóló tájékoztatás elfogadásáról és a szerzõdéskötés lezárásáról az 1999. szeptember 30-án született 456/1999. (IX. 30.) számú testületi döntés rendelkezett. Két pályázó öt produkciójával kapcsolatban helyszíni ellenõrzésre került sor, errõl szakértõi vélemény készült. Az Alap elõterjesztés formájában tett javaslatot az elszámolások elfogadására.

6.3.1.4. 1999 januárjában jelent meg elsõ ízben rádiós mûsorszolgáltatók számára közszolgálati mûsorszámok készítését támogató pályázat hat témakörben 330.000.000 forint keretösszegben.

Ebben a pályázati körben az ORTT 106 rádiós mûsorszám létrehozására összesen 64.925.650 forint támogatást szavazott meg.

A Testület határozataival összesen 105 pályázatot nyilvánított támogathatónak, melyek közül hat pályázat szerzõdéskötésére különbözõ indokok miatt nem került sor a Testület által megjelölt határidõig, ezt a Testület az 597/1999. (XI. 25.) számú határozatával tudomásul vette. A szerzõdésekrõl és a szerzõdéskötés lezárásáról szóló elõterjesztését a 419/1999. (IX. 15.) számú határozatával fogadta el a Testület. A szerzõdések alapján a támogatások esedékes részleteit az Alap folyósította. Az egyes pályázók által határidõben, illetve az Alap felhívására benyújtott beszámolók szakmai és pénzügyi ellenõrzése folyamatos volt.

6.3.1.5. Az 1999. július 19-én kiírt (294/1999. számú ORTT-határozat) televíziós közszolgálati mûsorszámok készítését támogató pályázatok rövid áttekintését a következõ táblázat adja:

A kiírásokra 1250 pályázat érkezett be több mint 8 milliárd forint igénnyel.

Az 503/1999. (X. 21.) számú határozat szerint megszületett a testületi döntés a rádiós közszolgálati mûsorszámok készítését támogató pályázatok kiírásáról, amelyet az ORTT 400.000.000 forint keretösszegben a következõ mûfajokban írt ki az õsz folyamán:

1. az egyetemes és a magyar kultúrát bemutató mûsorszám; a határon túli magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai közösségek kultúráját, életét, álláspontját bemutató mûsorszám; a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és hitéleti tevékenységet bemutató mûsorszám (keretösszeg: 55.000.000 forint);

2. hírszolgáltatás (hírmûsor); magazinmûsor; a mindennapi életvitelt segítõ, az állampolgár jogi és közéleti tájékozódását szolgáló mûsorszám (keretösszeg: 70.000.000 forint);
3. az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztését célzó mûsorszám; az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszám (keretösszeg: 45.000.000 forint);
4. a zenei kultúra ápolását szolgáló mûsorszám; hangjáték; vallási, kulturális, társadalmi és sportesemény közvetítése (élõ avagy felvett mûsor) (keretösszeg: 150.000.000 forint);
5. dokumentummûsor, portrémûsor; tudományos tevékenységek és eredmények bemutatását célzó mûsorszám (keretösszeg: 40.000.000 forint);
6. gyermek- és ifjúsági mûsorszámok, valamint a gyermekvédelem célját szolgáló ismeretterjesztõ, felvilágosító mûsorszám; oktatási, képzési célú ismeretek közzétételét szolgáló mûsorszám (keretösszeg: 40.000.000 forint).

6.3.1.6. 1999. július 19-én jelent meg a földfelszíni terjesztésû helyi rádiós mûsorszolgáltatók mûsorszórásának korszerûsítését támogató pályázat 150.000.000 forint keretösszegben. A testületi támogatás a következõ pályázati célokra volt fordítható:

• új, még nem beüzemelt adóberendezés vásárlása,
• új, még nem beüzemelt antenna és szerelvényeinek vásárlása,
• modulációs vonal korszerûsítése,
• új, még nem beüzemelt RDS kóder vásárlása.

6.3.1.7. Szeptember 13-án két újabb, a kábelhálózatok fejlesztését támogató pályázat látott napvilágot [408/1999.(IX. 9.)]. Az ORTT azonban ezúttal különválasztott két támogatandó célt: a kisközösségi (3000 elõfizetõ alatti) kábelhálózatok korszerûsítését, és a mûsorelosztók bekötésszámának növelését.

Az ORTT úgy döntött, hogy 400.000.000 forint keretösszegben, 50%-os arányban nyújt támogatást azokhoz a beruházásokhoz, amelyek a kisközösségi vezetékes mûsorelosztó-rendszereket csillagpontossá és adatátvitelre alkalmassá alakítják át.

A bekötésszám növelését támogató pályázat célja - ennek keretösszege 600.000.000 forint -, hogy egyrészt elõsegítse az elõfizetõkkel még nem rendelkezõ új kábelhálózatok létrejöttét, másrészt támogatást nyújtson már meglévõ hálózatoknak újabb településrészek bekábelezéséhez.

Az Alaphoz 1999-ben mintegy 50 egyedi támogatási kérelem érkezett. Ezek jelentõs többsége olyan volt, amelyet az ORTT valamely nyilvános pályázata keretében kívánt elbírálni a következõ témakörökben: rendezvények, könyvkiadás és publikációk, oktatás-kutatás és archiválás támogatása.

Számos esetben elõfordult, hogy a Testület döntéséhez az Alaprészletesebb információkat gyûjtött, és önálló elõterjesztés formájában vitte a Testület elé. Az így megvizsgált kérelmek között került sor olyan rangos rendezvények támogatására, mint a 30. Magyar Filmszemle, a "Kamera Hungária '99" Magyar Televíziós Mûsorok Fesztiválja, valamint a Nemzetközi Reklámszövetség Magyar Tagozatának "Marketingkommunikáció és világmárkák: Irány az egységes Európa" c. konferenciája. A Testület hozzájárult továbbá a Kecskeméti Animációs Fesztivál megrendezéséhez, és megalapította a gyermekek által legjobbnak ítélt magyar gyártású gyermek-animációs film díját. Támogatásban részesült továbbá a "Médiakönyv '99" c. kiadvány, és az Elsõ Közép-európai Együttmûködési Alapítvány Nemzetközi Audiovizuális Média Adatbank elnevezésû projektje is. A Kecskeméti Animációs Fesztiválnak, az Elsõ Közép-európai Együttmûködési Alapítványnak, valamint a Duna Televízió Alapítvány számára nyújtott támogatás felhasználását az Alap helyszíni ellenõrzés keretében vizsgálta, és a Testület állásfoglalása után fogadta el.

A 30. Magyar Filmszemle helyszíni ellenõrzésérõl az Alap összefoglaló beszámolóját az ellenõrzési politika elfogadása után terjeszti a Testület elé. A három el nem készült produkciótól a Testület a 363/1999. (VII. 29.) számú határozatával a támogatási összeget visszakövetelte. A pályázók méltányossági kérelmet nyújtottak be.

Döntés született többek között a földfelszíni terjesztésû digitális televíziózás hazai bevezetése érdekében megvalósítandó beruházás, a budapesti AM-mikro rendszer bõvítése, továbbá egy, a huszadik századi erdélyi költõk munkásságáról készülõ CD és kazetta támogatásáról valamint arról, hogy a Testület anyagi fedezetet biztosít a Duna Televízió által készített kulturális mûsorokat tartalmazó kazetták határon túli magyar közösségekhez történõ eljuttatásához. Pozitív elbírálásban részesült még a Magyarok Világszövetségének Anyaországi Régiója, mely az Ifjúsági Videotéka Programja keretében rajzfilmes, ifjúsági, természet- és tájfilmsorozatokat gyûjt össze.