ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

A Házszabály 91.§ (2)bekezdése alapján bejelentem, hogy írásbeli választ igénylõkérdést kívánok feltenni

Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr!

Tájékoztatni kívánom az alábbi kérdés alapjául szolgáló elõzményekrõl:

Ismeretlen tettes ellen feljelentést tettem 2002. áprilisában a Btk. 290.§ (1) bekezdésébe ütközõ és büntetendõ csõdbüntett, valamint a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütközõ, de a (4) bek. a.) pont szerint minõsülõ és büntetendõ adó- és társadalombiztosítási csalás bûntette miatt.

Feljelentésem alapját a HVG 2002. április 5.-i - "Vándorló útlevele" c. - tényfeltáró cikke képezte, amely konkrét személy megjelölésével adott hírt arról, hogy a korábban megszületett nyomozás (vagy nyomozások?) során érintett cégfantomizálásokban ki, hogyan és milyen többoldalú személyi kapcsolat alapján látott el közvetítõ szerepet. A cikkben közölttényekbõl - azok valósága esetén - az is kiderül, hogy a közvetítõ tudata szükségszerûen átfogta a bûncselekményben való közremûködést.

Legnagyobb megdöbbenésemre a Fõvárosi Fõügyészség G.7424/2002/3-I. sz. határozatával a nyomozást megtagadta. Feljelentésem szándékosnak tûnõ félreértelmezésével az általam név szerint meg sem jelölt Weisz József tekintetében hosszan taglalta, hogy nevezett sajáttulajdonú cégeiben történt változások törvényesek voltak. Az általam felvetett - természetesen más cégeket érintõ - közvetítõi szereppel a határozat csak annyiban foglalkozik, hogy tényként fogadja el az újságcikk állításait Weisz Józsefnek Kaya Ibrahim-mal és Joszip Tottal fennálló szomszédi, sõt családi kapcsolatára vonatkozóan.

A fenti határozat elleni panaszomat - ezek után nem meglepõ módon - a Legfõbb Ügyészség NF.2717/2002/3-II. sz. határozatával elutasította.

A fenti elõzményeket követõen az alábbi kérdéseim írásbeli megválaszolására kérem a T. Legfõbb Ügyész Urat, a törvényben meghatározott módon és határidõben:

1. Meddig kívánja az ügyészi szervezet szándékos félreértelmezéssel azt a látszatot kelteni, mintha a feljelentésem Weisz József saját cégügyeire, nem pedig a Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevével fémjelzett cégvásárlásokhoz nyújtott - újságcikk szerinti - közvetítõi tevékenységre vonatkozna?
1. Abból a nem vitatott ténybõl, hogy Weisz József saját cégügyletei törvényesek voltak, hogyan, milyen logika szerint adódik az a következtetés, hogy nevezett - vagy más személy - nem nyújthatott egyébként közvetítõi segítséget a bûncselekményeket megvalósító - fentiekben hivatkozott - cégfantomizálásokhoz?
1. Hogyan állítható egyidejûleg az, hogy nem történt bûncselekmény, valamint az, hogy a cselekmény büntethetõsége elévülés folytán megszûnt?
1. Hogyan állítható bármely cselekményrõl, hogy elévült, hogy miközben annak büntetõjogi minõsítése még nem ismert, figyelemmel arra is, hogy az elévülési idõ a különös törvényi tényállásban megállapított büntetési tételhez igazodik?
1. Milyen szerepet játszott a konkrét ügy miatt tett feljelentésem félresöprésében az a félelem, hogy olyan adatok merülhetnek fel, amelyekre tekintettel újra kell indítani a nyomozást a Kaya-Tot féle fantomcégek ügyében?

Budapest, 2002. július 26.