J/743.
B E S Z Á M O L Ó
az Országgyûlés részére

1. A közbeszerzési eljárások statisztikája, a jogorvoslati eljárások, bírságok és bírósági felülvizsgálatok statisztikája
2. A Közbeszerzések Tanácsának a harmonizált közbeszerzési szabályozás elkészítéséhez összeállított és az Igazságügyi Minisztériumnak továbbított törvénymódosítási javaslatai

A közbeszerzési szabályozás léte és mûködése hazánkban is olyan versenyeztetési szabályrendszert képvisel, melynek révén biztosítható a közbeszerzési törvényben meghatározott alapelvek érvényesülése, az esélyegyenlõség és a nyilvános, tisztességes verseny érvényesítése, a nemzeti elbánás alapelve, a közpénzekbõl történõ gazdálkodás hatékonyabbá tétele és - a nemzetközi szerzõdésekben megállapított idõpontokig - a belföldi áru-elõállítás és munkaerõ-foglalkoztatás elõsegítésének szempontjait érvényesítõ speciális gazdaságpolitikai megfontolás.

A közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 15. § (2) bekezdése szerint a Közbeszerzések Tanácsa évente számot ad az Országgyûlésnek a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint saját tevékenységérõl. E feladatra tekintettel a Tanács a 2001. január 01. - december 31. közötti beszámolóját a következõkben terjeszti elõ.

Az Európai Unióban az Európai Bizottság 1997-ben publikált adatai szerint az eljárások megoszlása a kormányzati beszerzõk és a közszolgáltatók vonatkozásában eltérõen alakul, mivel a közszolgáltatókra irányadó rugalmasabb szabályozás következtében utóbbiak szabadon választhatnak a különbözõ eljárás-típusok között (kivéve természetesen a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást, melynek alkalmazási lehetõségei a közszolgáltatók beszerzései esetében is korlátozottak). Ennek eredményeképpen a közszolgáltatók esetében a tárgyalásos eljárások aránya közel 43 %, ugyanakkor ez az arány a kormányzati beszerzõk esetén nem éri el az 5 %-ot sem. A központi kormányzati beszerzõk esetében a nyílt eljárások aránya közel 40 %, míg a meghívásos eljárásoké kb. 55 %. A nem központi kormányzati beszerzõk vonatkozásában a nyílt eljárások aránya jóval magasabb (közel 63 %), míg a meghívásos eljárásoké alacsonyabb (33 %). Megemlítendõ továbbá, hogy a közszolgáltatókra vonatkozó könnyített eljárás-választás ellenére a közszolgáltatók piaca jóval nyitottabb. Így míg a közszolgáltatók esetében a nemzeti piacról történõ beszerzések aránya 75 %, ugyanez a kormányzati beszerzõk esetében 90 %. A Kbt. jelenlegi szabályozása - a fent írtakkal ellentétben - nem tartalmaz lényegi különbséget a közszolgáltatókra és a kormányzati beszerzõkre vonatkozó rendelkezések tekintetében. A Közbeszerzések Tanácsa módosítási javaslatai körében indítványozta a szabályozás ez irányú változtatását is. Az Európai Bizottság 2001-ben is kedvezõ értékelést adott a közbeszerzések magyarországi szabályozásáról. A november 13-án kiadott országjelentés megállapította, hogy: "A közbeszerzési jogszabályok harmonizációja jól elõrehaladt, azonban további erõfeszítések szükségesek különösen a küszöbértékek, a határidõk, a kivételek, az értékelési szempontok, a közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatos szabályozás és a nemzeti preferencia eltörlése tekintetében. Bizonyos szabályok jelenleg szigorúbbak, mint amit a vonatkozó közösségi vívmányok lehetõvé tesznek, ugyanakkor a közüzemi szolgáltatók - egyes gáz- és vízszektoroktól eltekintve - nem esnek a közbeszerzési szabályok hatálya alá. A végrehajtásra és a jogorvoslatra vonatkozóan az eljárás indítására, a közszolgáltatókra és a kártérítésre vonatkozó szabályokat tovább kell harmonizálni."

A Bizottság jelentése kitér arra, hogy: "A további jogharmonizáció végrehajtásával nem szabad várni az új közösségi szabályok megalkotásáig." E megjegyzés magyarázata, hogy 2000-ben megkezdõdött az Európai Unió közbeszerzési tárgyú irányelveinek módosítása is.

Az Európai Bizottság 2001. évi országjelentésében ugyanakkor kiemelte azt is, hogy "Magyarország továbbra sem alkalmazta a közbeszerzési szabályokat az autópálya beszerzésekre."

A Bizottság Belsõpiaci Fõigazgatóságának Közbeszerzési Igazgatósága által 2002. május 3-án a tagjelölt országok számára szervezett informális tanácskozáson a Bizottság képviselõi jelezték, hogy Magyarország vonatkozásában a közbeszerzések esetében a csatlakozásra történõ felkészülés elsõszámú kérdésének az autópálya építések közbeszerzési eljárás alóli mentességének kérdését tekintik. E tekintetben gyors és határozott lépéseket várnak a magyar féltõl. Egyértelmûen jelezték, hogy amennyiben a magyar fél nem tesz eleget idõben a Bizottság kéréseinek, úgy az Európai Megállapodás alapján vitarendezési eljárást kezdeményeznek. Az autópálya-építések közbeszerzési eljárás alá rendelése egy, a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó törvénymódosítást igényel, az egyéb állami beruházások tekintetében pedig a Kbt. 1. § d) pontjának következetes alkalmazásával csökkenthetõ a közbeszerzés alóli kivételek száma.

A bizottsági értékelések ugyanakkor néhány ponton - a küszöbértékek, a határidõk, a közüzemi szolgáltatóknak a közbeszerzési szabályok hatálya alá tartozása, valamint a kártérítési szabályok harmonizációja tekintetében - nem felelnek meg a valós helyzetnek, melyet Magyarország jelzett is az Európai Bizottságnak. Ugyanis pl. a határidõk - az Európai Unió hivatalos lapjában történõ közzététel idõtartamát figyelembe véve - már jelenleg is nagyjából azonosak a közösségi közbeszerzési szabályozásában megadott határidõkkel, a közüzemi szolgáltatók pedig a hatályos szabályozás szerint is a Kbt. hatálya alá tartoznak. 2000. folyamán az Európai Bizottság beterjesztette az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak a közbeszerzési irányelvek módosításával kapcsolatos javaslatait. A módosítási folyamat befejezési határidejét eredetileg 2002. közepére tették, ám ez a folyamat a hosszadalmas egyeztetési eljárások, az együttdöntési procedúra következtében láthatólag elhúzódik. A Tanács és a Parlament álláspontja a módosítás számos pontján eltér (pl. a Tanács emelni kívánná a közbeszerzési értékhatárokat, melyet a Parlament nem támogat), s e mellett a tagországok véleménye is jelentõsen különbözik az egyes módosítási javaslatokat illetõen, elsõsorban az eltérõ nemzeti sajátosságaikra tekintettel (pl. az elektronikus közzétételhez fûzõdõ határidõ-kedvezményeket - elmaradott régiói érdekeit figyelembe véve - Olaszország ellenzi).

A jelenlegi helyzet szerint legkorábban ez év végén kerülhet sor az irányelvek elfogadására, majd ezt követõen a tagállamok számára másfél évet biztosítanak az új szabályok átvételére. Ez azt jelenti, hogy 2004. júliusát megelõzõen reálisan nem kerül majd sor a módosított szabályok tényleges alkalmazására. A módosított irányelvek elfogadásának idõpontja azonban az elõbb jelzettekhez képest még tovább késhet. Mindez ugyanakkor Magyarország számára azt jelenti, hogy a közösségi közbeszerzési reform irányainak és javaslatainak ismerete ellenére közbeszerzési törvényünket részben túlhaladott szabályokhoz kell igazítanunk.

A közösségi irányelvek módosításának elsõdleges célja az irányelvek egységesítése és egyszerûsítése. Ennek megfelelõen a klasszikus szektort jelenleg szabályozó három irányelv helyett egyetlen direktívában lesznek majd szabályozva valamennyi beszerzés-típus szabályai. Jelentõsen egyszerûsödik majd a közbeszerzési értékhatár-rendszer is. E mellett több területen is lényegi módosítás várható: az elektronikus közbeszerzéshez kapcsolódó határidõ-kedvezmények, dialógus biztosítása az ajánlatkérõk és az ajánlattevõk között az ajánlattételt megelõzõen a kiemelkedõen összetett beszerzések esetén, keretszerzõdés megkötésének lehetõsége ismétlõdõ beszerzések vonatkozásában, mûszaki leírásokra irányadó elõírások értelmezése, odaítélési és kiválasztási szempontokra vonatkozó rendelkezések további pontosítása.

Az egyeztetések eddigi menetét figyelembe véve megállapítható, hogy a Közösség továbbra sem támogatja a közbeszerzési szabályozás szigorának enyhítését, mint pl. az eljárási határidõk rövidítését, vagy a tárgyalásos - és különösen a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos - eljárások alkalmazása eseteinek bõvítését. Az Unió közbeszerzési szabályozásának alappilléreit tehát változatlanul a verseny és az esélyegyenlõség biztosítását, valamint a beszerzések átláthatóságát megfogalmazó alapelvek jelentik. A módosítás célja a közbeszerzési szigor fenntartása mellett a racionálisabb beszerzést elõsegítõ, a piaci folyamatokhoz igazodó intézkedések bevezetése.

2001-ben hazánkban a közbeszerzési jogharmonizáció területén lényeges elõrelépés nem történt, de a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény részeként módosult a közbeszerzési törvény is. E módosítás a gyakorlati tapasztalatokon, s több ponton a Közbeszerzések Tanácsa javaslatain alapult. Miután a módosítás a közbeszerzési törvény csupán kis mértékû változtatását célozta, annak a Közbeszerzések Tanácsa által 2000. végén az Igazságügyi Minisztériumnak továbbított javaslatok jelentõs része nem képezhette részét.

Ezek figyelembevételét a Tanács továbbra is igényli a teljes mértékben harmonizált szabályozás elkészítésénél, vagy esetleg újabb törvénymódosítás keretében.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással összhangban Magyarország vállalta azt is, hogy csatlakozik a WTO Kormányzati Közbeszerzési Megállapodásához (GPA). A csatlakozás elõkészítésével összefüggésben 2001-ben Magyarország megfigyelõi státuszt kapott.

A közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokat a Beszámoló I. fejezete összegzi. Elõre bocsátható, hogy bár a közbeszerzésekkel kapcsolatban idõrõl idõre valóban felmerülnek visszaélésekre és a beszerzések tisztaságát sértõ és veszélyeztetõ cselekményekre utaló jelek, ám ez nem kis részben éppen a közbeszerzési törvény létének köszönhetõ. A közbeszerzési szabályozást megelõzõen ugyanis a korrupció nem is kerülhetett felszínre. A közbeszerzési gyakorlat további szigorításával ezek a jelenségek visszaszoríthatók. Ezáltal elkerülhetõ a közbeszerzési eljárások összességére kiterjedõ negatív általánosítás, továbbá ezen ügyek miatt a közbeszerzési törvény hibáztatása.

A Közbeszerzések Tanácsának a törvény nem ad általános ellenõrzési jogosítványt és a Tanács egyedi ügyekben sem foglalhat állást, kizárólag a Közbeszerzési Döntõbizottság elõtti jogorvoslat útján.

A Közbeszerzések Tanácsa által vezetett nyilvántartások adataiból (pl. az elõzõ évekhez képest a nyílt közbeszerzési eljárások magas arányából, a tárgyalásos és különösen a hirdetmény közzététele nélkül indított tárgyalásos eljárások csökkenõ részarányából) akár javuló közbeszerzési fegyelemre is lehetne következtetni. Nincsenek viszont megbízható információink a közbeszerzési törvény megkerülésének arányairól, ezért további erõfeszítésekre van szükség, elsõsorban a közbeszerzések ellenõrzésének szélesítése révén.

A Tanács közbeszerzési törvényben meghatározott feladatainak teljesítésérõl a Beszámoló II. fejezete ad számot.

A Tanács 2001-ben tevékenyen részt vett a közbeszerzési törvény módosításában, jogszabály-tervezeteket véleményezett, és - a korábbi évekhez hasonlóan - ajánlások és állásfoglalások kiadásával, oktatás szervezésével segítette elõ a közbeszerzési eljárásokban résztvevõk munkáját. Kiegészítette a minõsített ajánlattevõk jegyzékét, gondoskodott hivatalos lapja, a Közbeszerzési Értesítõ rendszeres, heti megjelentetésérõl, továbbá alkalmazta a Közbeszerzési Értesítõben megjelenõ hirdetmények vizsgálata kapcsán indítandó jogorvoslati eljárásokra vonatkozó eljárásrendjét. A közbeszerzési törvény szabályainak megfelelõen nyilvántartást vezetett a közbeszerzésekrõl, továbbá a közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben indult jogorvoslatokról, melyeket a Beszámolóhoz csatolunk. A Tanács 2001-ben is kiemelt figyelmet fordított a nemzetközi kapcsolattartásra.

Az Európai Bizottság 2001. évi jelentésében is leszögezte, hogy: "Magyarországon mûködnek a közbeszerzésre vonatkozó közösségi vívmányok végrehajtásához szükséges intézmények." Ezzel összefüggésben megjegyzésre kívánkozik, hogy a közép-kelet-európai országokban általánosan jellemzõ gyakorlat a közbeszerzési hivatalok önálló szervezetként való megalakítása.

Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia után Lettországban és Bulgáriában is hasonló keretek között formálódik a közbeszerzési szervezet.

A Közbeszerzések Tanácsa 2001. évi mûködése kapcsán a Bizottság megállapította továbbá, hogy: "A Tanács felügyeli a közbeszerzési szabályok helyes alkalmazását, és kezdeményezi a közbeszerzéssel kapcsolatos jogszabályok módosítását. Információt nyújt, és közzéteszi a közbeszerzési eljárásra vonatkozó felhívásokat. Jelentõs képzési programot dolgozott ki." Hangsúlyozta ugyanakkor az Európai Bizottság azt is, hogy további munkát igényel a közbeszerzési hivatalok és felügyeleti szervek megfelelõ személyzettel és modern információs rendszerrel való ellátása.

A Közbeszerzési Döntõbizottság 2001. évi tevékenységét, tapasztalatait a Beszámoló III. fejezete tartalmazza.

A Közbeszerzési Döntõbizottság elõtti eljárások száma 2001-ben 830 volt, szemben a 2000. évi 700-al. Ez 18,6 %-os növekedést jelent. 2001-ben az eljárások 21,6 %-át támadták meg a Döntõbizottság elõtt (ugyanez az arány 2000-ben 18,9 % volt).

A jogorvoslati ügyek mellett 2001-ben hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások indítása kapcsán 742 esetben tájékoztatták a Döntõbizottság elnökét, szemben a 2000. évi 679-el. A Döntõbizottság elnöke a rendelkezésére bocsátott iratok alapján 152 esetben kezdeményezett hivatalból jogorvoslati eljárást (2000-ben 137 esetben).

A 2001. évi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a közbeszerzési jogorvoslati rendszer hatékonyan mûködik, hiszen - mint érzékelhetõ - a közbeszerzési eljárások résztvevõi a Döntõbizottság eljárása útján elérhetõnek látják a közbeszerzési eljárásokban esetleg jelentkezõ jogsértések kiküszöbölését, amely szintén hozzájárul az átláthatóság növeléséhez. A döntõbizottsági jogorvoslat az ellenõrzésnek a közbeszerzési rendszeren belül mûködõ, az eljárások folyamatában megvalósuló egyetlen állandó formája.

A Döntõbizottság tevékenysége egyre hatékonyabban szolgálja a közbeszerzési törvény mûködésével kapcsolatos elvárások teljesítését, segíti a jogkövetõ magatartás és szemlélet kialakulását a közbeszerzési piac résztvevõi számára.

Az Európai Bizottság 2001. évi országjelentésében megállapította a Közbeszerzési Döntõbizottságról, hogy "ez a jogalkalmazó testület a közösségi vívmányok követelményeinek megfelelõen részben bírói testületnek tekinthetõ".

1. 2001-ben az ajánlatkérõk 3846 közbeszerzési eljárást folytattak le, ami a 2000. évi 3710 eljárással szemben 3,7 %-os növekedést jelent. Az eljárások típusa szerinti részletezés:

1. A fenti adatokból egyértelmûen kiderül, hogy a közbeszerzési piac folyamatosan növekszik, s emellett egyre élesebb a verseny is. A 2000. évi öthöz képest 2001-ben egy eljárásban átlagosan már 5, 4 ajánlat érkezett be.

1. Az ajánlatkérõk megoszlása és a beszerzés tárgyi besorolása szerinti kimutatásokat a mellékelt közbeszerzési statisztika tartalmazza.

A közbeszerzési eljárások számát és értékét tekintve is az önkormányzatok és intézményeik részesedése a legmagasabb (39,1 %, illetve 37,3 %), majd a központi költségvetési szervek és intézményeik (26,8 %, illetve 28,3 % ) és a közszolgáltatók (14,2 %, illetve 18,1 %) következnek.

A tárgyi besorolás alapján az építési beruházások mind az eljárások számát (40 %), mind pedig a közbeszerzések összértékébõl való részesedést (51,5 %) tekintve megelõzik az árubeszerzéseket és a szolgáltatás tárgyú beszerzéseket. Az építési beruházások magas aránya az Állami Számvevõszék megállapításai szerint elsõsorban a pályázati pénzek felhasználásának szigorúbb szabályaira vezethetõ vissza.

A közbeszerzési eljárások területi megoszlását tekintve az eddigi gyakorlatnak megfelelõen a nagyszámú beszerzõt koncentráló Budapest bizonyult a legjelentõsebb tender-kiírónak, bár részesedése mindkét összevetésben - és különösen a beszerzési érték tekintetében - csökkent 2000-hez viszonyítva. 2001-ben összesen 1982 közbeszerzési eljárást folytattak le (51 %), 332,8 milliárd Ft értékben (55 %). A megyék sorrendjében - 2000-hez hasonlóan - Borsod-Abaúj-Zemplén megye mutatható ki az elsõ helyen 240 közbeszerzési eljárással, illetve mintegy 30 milliárd Ft beszerzési értékkel.

2. A központosított közbeszerzési rendszer továbbfejlesztésérõl szóló 2215/1999. (VIII. 25.) sz. Kormányhatározat alapján 2000. január 1-jétõl kizárólag a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága (MKGI) végzi a központosított beszerzést.

1. A közbeszerzések révén elérhetõ megtakarítások mértékérõl évek óta viták folynak. Egyes vélemények szerint az ajánlattevõk esélyegyenlõségének, a verseny tisztaságának és átláthatóságának biztosítására kialakított közbeszerzési eljárás-rendszer hosszadalmas és költséges, a közbeszerzési törvényben meghatározott kivételektõl eltekintve nem biztosít lehetõséget árleszorító tárgyalások beiktatására. Ugyanakkor a közbeszerzési szabályozás valamennyi fejlett gazdaságban fellelhetõ, ami arra utal, hogy a közbeszerzési rendszer fenntartása a ráfordításoknál több megtakarítást eredményez, azaz összességében nagyobb elõnyt hoz.

Másrészt az is valószínûsíthetõ, hogy a növekvõ verseny alacsonyabb árakat és jobb minõséget eredményez, azaz érvényesülhet az "értéket a pénzért" hatékonysági szempont. A versenyeztetéssel elérhetõ ár-csökkenés elsõsorban a nagy volumenû, illetve összevont beszerzéseknél jelentkezhet.

Összességében a Közbeszerzések Tanácsának az a véleménye, hogy a Kbt. alkalmazása a beszerzések nagy többségénél a közpénzek megtakarítását eredményezi.

Az Európai Unióban a nyílt és tisztességes verseny alapelvébõl származó - bár közvetlenül egy-egy beszerzés kapcsán nem számszerûsíthetõ - eredménynek tekintik azt is, hogy a piac átstrukturálódik, az életképtelen cégek tönkremennek, míg a versenyképesek új beszerzésekhez jutnak, új beruházásokat tudnak megvalósítani, új technológiákat tudnak bevezetni. A piaci verseny hosszabb távon fejti ki hatását, hozza meg az eredményt.

A Közösségben nem kívánják a versenyeztetés szabályait és az eljárási határidõkre vonatkozó szabályokat lényegesen megváltoztatni, ugyanis úgy vélik, hogy a közbeszerzések közösségi szabályozásából származó elõnyök - így különösen a diszkrimináció-mentesség és az átláthatóság megteremtése -ellensúlyozzák az esetenkénti költségtöbbletet. Az Európai Közösség alapvetõ célkitûzéseinek megvalósítása szempontjából a közbeszerzési szabályozásnak, mint az egységes belsõ piac megteremtése eszközének kiemelkedõ jelentõsége van.

2. A kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény (Kkvt.) módosította a Kbt-t is abban a tekintetben, hogy az eredményhirdetésekben az eljárás nyertesének nyilatkoznia kell arról, hogy a Kkvt. szerint mikro-, kis-, vagy középvállalkozásnak minõsül-e. Ez a körülmény viszont 2000. január 1-jétõl lehetõvé tette a kis- és középvállalkozások közbeszerzési piaci részesedésének statisztikai megfigyelését.

A mikro-, kis- és középvállalkozások 2001-ben 2517 közbeszerzési eljárást nyertek meg (az összes eljárás 65,4 %-át) 357,9 milliárd Ft értékben (a közbeszerzések összértékének 59 %-át). Mindkét összevetésben jelentõs növekedés tapasztalható 2000-hez képest, ahol a vonatkozó részesedési mutatók 51,3 %, illetve 49,1 % voltak.

Mind hazai, mind integrációs szempontból fontos témakör a kis- és közepes méretû vállalkozások közbeszerzési eljárásokban való részvétele és a megrendelések elnyerése. Általánosságban megállapítható, hogy a közbeszerzési szabályozás léte önmagában is elõsegíti a kis- és középvállalkozások közpénzekbõl történõ részesedését. A nyílt eljárások arányának növekedése egyértelmûen e vállalkozások megrendelésekhez jutásának kedvez (2001-ben a nyílt eljárások számának 66 %-át, értékének 61 %-át nyerték meg).

A közbeszerzési törvény módosításai révén a kis- és középvállalkozások nyerési esélyei számos ponton javultak. A törvénynek az esélyegyenlõség érvényesülését elõsegítõ azon konkrét elõírásai, amelyek korlátokat szabnak pl. a dokumentáció ára, az ajánlati biztosíték mértéke, vagy az alkalmasság értékeléséhez elõírható feltételek vonatkozásában, szintén a kis- és középvállalkozások érdekeit szolgálják.

A törvény az ajánlatkérõk által választható preferenciális szempontok között megengedi, hogy a tendert kiíró a felhívásban a kis- és középvállalkozások részvételi esélyeinek növelését célzó elbírálási részszempontot határozhasson meg, vagy elõírhassa, hogy az egyébként egyenértékû ajánlatok közül az ilyen ajánlatot fogja elõnyben részesíteni.

A közbeszerzési kiírásokat áttekintve megállapítható, hogy elsõsorban az önkormányzatok és intézményeik élnek gyakran e preferenciális szempont alkalmazásának lehetõségével.

3. Külföldi székhelyû ajánlattevõk 2001-ben 190 közbeszerzési eljárást nyertek meg (az összes eljárás 4,9 %-át) 46,5 milliárd Ft értékben, ami a közbeszerzések összértékének 7,7 %-át jelenti. Az eljárások számának részarányát tekintve némi növekedés, az érték részesedésében viszont jelentõsebb csökkenés tapasztalható 2000-hez viszonyítva (a vonatkozó mutatók ekkor 4,4 %, illetve 9,6 % voltak).

A külföldi székhelyû cégeken belül továbbra is kimagasló az EU tagállambeli vállalkozások részesedése a megnyert tenderek összértékébõl (82,6 %). Az EFTA-beli szállítók részesedése 6,4 %, a CEFTA-belieké 6,1 %, míg az egyéb külföldi cégeké 4,9 %.

Az Európai Közösség tagállamainak közbeszerzési piacai továbbra is meglehetõsen zártak, noha azt a szabályozás oldaláról semmi sem indokolja. Az EU-ban nemcsak a harmadik országbeli szállítók részesedése alacsony a nemzeti piacokon, hanem más tagállamok részesedése is. Az uniós közbeszerzésekben a harmadik országokból származó közvetlen import - a Bizottság fokozottabb nyitást sürgetõ felszólításai ellenére - még mindig csak 1 % körüli. A tagállami részesedések rátája ennél ugyan magasabb, ezt azonban a más tagországokban tevékenykedõ leányvállalatoktól származó közvetett import segíti elõ.

4. A Közbeszerzések Tanácsa kiemelkedõen fontosnak tartja a korrupció elleni küzdelmet. Az állami pénzek Magyarországon elsõsorban a közbeszerzések révén kerülnek piacra, ugyanakkor éppen a közbeszerzések világszerte a korrupt gyakorlatok fõ célpontjai. A közpénzek elköltése, azaz a biztos megrendelések megszerzése mindenhol igen nagy kísértést jelent, ami fokozza a korrupció kockázatát.

A Közbeszerzések Tanácsa a közbeszerzési törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása érdekében jött létre. E célok megvalósítása érdekében a Tanács a Kbt. 15. §-ában meghatározott hatáskörök alapján 2001-ben a következõket végezte el.

1. Jogszabályok módosításának kezdeményezése

1. A Közbeszerzések Tanácsa 2000-ben áttekintette az 1999-ben módosított Kbt. gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait és az ennek alapján összeállított törvénymódosítási javaslatait 2000. végén továbbította az Igazságügyi Minisztériumnak.

A Tanács javaslatait az Igazságügyi Minisztérium eredetileg a korrupcióval szembeni kormányzati stratégia jegyében elõkészített törvénymódosítás keretében vette volna figyelembe. E törvénymódosítás a Kbt. kisebb terjedelmû módosítását célozta. A törvénymódosítási javaslat indokolása hangsúlyozta, hogy az egyes korrupciós jelenségek nem a Kbt. szabályozásából adódnak; a Kbt. már most is korszerû és nagymértékben harmonizált szabályozását adja a jogterületnek.

E módosításnak a Parlamenthez történõ benyújtására azonban nem került sor.

Az Igazságügyi Minisztérium ezt követõen újabb törvénymódosítás elõkészítését kezdte meg. A Kormány ugyanis úgy határozott, hogy a Széchenyi programmal összefüggésben szükség van a támogatások felhasználása terén a közbeszerzési szabályok felülvizsgálatára. Az IM ennek alapján, valamint a 2001. áprilisában egyeztetett tervezet leglényegesebbnek ítélt javaslatai beemelésével az ún. pénzügyi törvénycsomag részeként összeállított egy újabb törvénymódosítási javaslatot, amelyet a Tanács is véleményezett. A Tanács észrevételeit az IM a tervezet véglegesítése során figyelembe vette.

Az Országgyûlés 2001. november 12-i ülésnapján fogadta el a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvény részeként a közbeszerzési törvény módosítását. E rendelkezéseket a 2002. január 1-jét követõen megkezdett közbeszerzési eljárásokra kell alkalmazni.

E törvénymódosítás révén - mint arra az Összefoglalóban már utaltunk - a Kbt. hatálya jelentõsen szûkült a támogatásokból megvalósított beszerzések vonatkozásában. Jelenleg ugyanis - más feltételek egyidejû fennállása esetén - csak azokra a támogatásokból megvalósított beszerzésekre kell alkalmazni a közbeszerzési törvény szabályait, amelyeknél a támogatás összege önmagában meghaladja a közbeszerzési értékhatárt és egyúttal a teljes beszerzés értékének 50 %-át. Ily módon elõfordulhat, hogy olyan beszerzésekre sem kell kiírni közbeszerzési eljárást, amelyeknél a közpénzbõl megvalósuló támogatás több tíz,- vagy százmilliós nagyságrendû.

A törvénymódosítás ugyanakkor több, a gyakorlatban felmerült problémát rendezett. Ezek között említhetõ a közös ajánlattevõk, illetve az ajánlattevõk és alvállalkozók alkalmassága együttes igazolásának szabályozása; az eljárás eredménytelensége eseteinek kiegészítése azzal az esettel, amikor a Döntõbizottság határozatában megsemmisíti az ajánlatkérõ valamely döntését, és ennek következtében az ajánlatkérõ nem akarja vagy nem tudja a közbeszerzési eljárást lefolytatni; vagy annak rögzítése, hogy az ajánlatkérõk az elõzõ évi beszerzéseikrõl összeállított éves összegezést a tárgyévet követõ március 1-ig kötelesek megküldeni a Közbeszerzések Tanácsának.

A módosítás lényeges elemeit képezik továbbá a részszempontokra, értékelésre vonatkozó kiigazítások, a nyilvánosság-üzleti titok viszonyára irányadó szabályok, a szankció-rendszerben történt módosítások. Fontosnak tartja a Tanács azt a módosítást is, amely a Közbeszerzési Döntõbizottság elõtti jogorvoslati eljárásért lerovandó igazgatási szolgáltatási díjat megemelte.

Az igazgatási-szolgáltatási díj összege a Kbt. 1995. évi hatályba lépése óta változatlan volt (30.000.- Ft), ezért - elsõsorban a megalapozatlan jogorvoslati kérelmek visszaszorítása érdekében - a Tanács is javaslatot tett annak emelésére. A Parlament által elfogadott összeg (150.000.- Ft) figyelembe veszi azt is, hogy a közbeszerzési eljárásokban alapvetõ érdek fûzõdik a jogsértések maradéktalan feltárásához és szankcionálásához, tehát az igazgatási szolgáltatási díj nagyságrendje nem lehet elriasztó hatású a jogorvoslati eljárások kezdeményezése tekintetében.

Az Igazságügyi Minisztérium - figyelemmel az Európai Bizottság 2001. évi országjelentésében foglaltakra is - 2002-ben megkezdte a teljes jogharmonizációt megvalósító új közbeszerzési törvény elõkészítését. Tájékoztatást kértek a Közbeszerzések Tanácsától is a törvény alkalmazásával kapcsolatban a gyakorlatban felmerülõ problémákról, továbbá a szabályozás változtatási irányaira vonatkozó javaslatairól.

A Tanács összeállította törvénymódosítási javaslatait, amelyek - a közösségi közbeszerzési irányelvekben foglaltakat is figyelembe véve - összegzik a törvény eddigi alkalmazása során jelentkezett hazai gyakorlati tapasztalatokat. Az elvi alapvetés foglalja össze a Tanács azon általános jellegû észrevételeit, amelyeket a harmonizált közbeszerzési szabályozás koncepciója kialakításánál kiemelkedõen fontosnak tart. A konkrét módosítási javaslatok között a Tanács megismételte azon javaslatait is, amelyeket a 2001. évi kisterjedelmû módosítás nem vett figyelembe. Az elvi alapvetést és a konkrét törvénymódosítási javaslatokat a Beszámolóhoz csatoljuk.

1. A központi költségvetési szervek szabadkézi vétellel történõ beszerzéseinek szabályairól szóló 126/1996. (VII. 24.) Kormányrendelet módosítására a Tanács kormányelõterjesztés-tervezetet állított össze, melyet az Igazságügyi Minisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak is

továbbított. A Kormány a módosítást 2001. márciusában elfogadta és az 2001. április 1-jén hatályba lépett.

A módosítás révén érvényesül a Kbt. azon elõírása, mely szerint az értékhatár alatti beszerzések vonatkozásában is mentesülnek az egyszerûsített eljárásrend alkalmazásának kötelezettségétõl a Kbt. hatálya alól kivont beszerzések. Egyúttal emelkedett a szabadkézi vétel alsó értékhatára (700.000.- Ft-ra az 1996 óta érvényes 500.000.- Ft-ról).

1. A közbeszerzések értékhatárait az éves költségvetési törvény határozza meg. A 2001-re és 2002-re szóló költségvetési törvény mindkét évre azonos összegben állapította meg a közbeszerzési értékhatárokat. (Szolgáltatás: 9 M Ft, árubeszerzés: 18 M Ft, építési beruházás: 36 M Ft, az elõminõsítés kötelezõ értékhatára építési beruházásoknál: 240 M Ft. Az értékhatárok az általános forgalmi adó nélkül értendõk.)

Az értékhatárok kialakításánál érvényesült a Tanács javaslata, amely a 2000. évi értékhatárokat a tervezett infláció mértékével javasolta korrigálni.

A 2001. évi törvénymódosításnál a tervezet részét képezte az értékhatárok jelentõsebb emelésére irányuló javaslat is (szolgáltatás: 20 M Ft, árubeszerzés: 25 M Ft, építési beruházás: 50 M Ft, az elõminõsítés kötelezõ értékhatára: 500 M Ft). E módosítási javaslatot azonban a Pénzügyminisztérium sem támogatta, így a Parlament elé már nem is került benyújtásra.

A Közbeszerzések Tanácsa a jövõben is a nemzeti közbeszerzési értékhatárok az általános árszint emelkedését követõ kisebb mértékû korrekcióját támogatja. Nagyobb léptékû emelést ugyanis a közbeszerzési ismeretek, illetve gyakorlat jelenlegi szintjén a közbeszerzési szigor fenntarthatósága érdekében nem tart indokoltnak. Megjegyezzük, hogy értékhatáraink más közép-kelet-európai országok értékhatáraihoz hasonlítva magasnak számítanak.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat követõen az értékhatárok vonatkozásában dönthetünk az ún. kettõs rendszer kialakításáról, azaz a közösségi értékhatárok mellett létezhetnek nemzeti értékhatárok is.

Az értékhatárok nagyobb mértékû emelése ellen szól az is, hogy 2001-ben az ajánlatkérõk 700 esetben folytattak le értékhatár alatti beszerzéseikre közbeszerzési eljárást, ami az összes eljárás 18 %-át jelenti. Ez természetesen nem pusztán az önkéntes jogalkalmazási szándékra vezethetõ vissza, hanem arra is, hogy az ajánlatkérõk az egyébként egybeszámítandó értékû beszerzéseiket - a Kbt-ben biztosított lehetõséggel élve - több eljárásban szerzik be. Különösen igaz lehet e megállapítás az építési beruházások esetén, ahol az ajánlatkérõknek akkor is a teljes beruházás ellenértékét kell figyelembe venniük a Kbt. hatálya alá tartozás megállapításakor, ha annak megvalósítására - esetleg a pénzügyi források korlátozott rendelkezésre állására tekintettel - több év alatt kerül sor.

1. Jogszabály-tervezetek véleményezése

A Kbt. 15. § (1) bekezdés b) pontjával összhangban a Közbeszerzések Tanácsa véleményezi a közbeszerzésekkel és a Tanács mûködésével kapcsolatos jogszabálytervezetet. E szabály megfelelõ érvényesülése érdekében a Tanács elnöke 2000-ben levéllel fordult az illetékes tárcákhoz. A megkeresés eredményeként bizonyos javulás figyelhetõ meg, az Igazságügyi Minisztérium mellett most már a Pénzügyminisztérium is rendszeresen megküldi a vonatkozó jogszabálytervezetet a Tanácsnak.

Megjegyzésre kívánkozik ugyanakkor, hogy a jogalkotásról szóló törvény szerint jogszabálynak minõsül a törvény mellett a kormányrendelet, a miniszterelnök és a miniszterek rendelete, továbbá az önkormányzati rendeletek is. A Tanács azonban továbbra sem kapta meg a különbözõ célelõirányzatok felhasználásának általános szabályairól szóló kormányrendeleteket (így pl. a vidékfejlesztési, illetve a területfejlesztési célelõirányzat vonatkozásában). Az agrártámogatások felhasználásáról szóló Kormány-rendeletben - a rendelet 2001. évi módosítása ellenére - továbbra is szerepel az a kitétel, miszerint nem kell alkalmazni a közbeszerzési törvény szabályait a rendeletben meghatározott támogatásokból megvalósított beszerzésekre. A Kbt. 1999. évi módosítása ugyanakkor ezt a felmentést kizárólag 1999. végéig engedte alkalmazni és a Tanács elnöke 2000-ben levélben fordult a Földmûvelésügyi és Területfejlesztési Minisztériumhoz, melyben felhívta a figyelmet a törvénysértõ állapot felszámolásának szükségességére. A megtett intézkedésrõl azonban nem kaptunk visszajelzést.

Az önkormányzati rendelet-tervezetek véleményezését a Tanácstól évente kisszámú, legfeljebb tíz esetben kérik, miközben az Állami Számvevõszék vizsgálatából is kiderül, hogy az önkormányzatok ennél jóval nagyobb számban élnek a rendeletalkotás lehetõségével.

1. Ajánlások kibocsátása, állásfoglalások készítése
1. A Közbeszerzések Tanácsa számára a Kbt. hatáskört biztosít arra, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok keretei között, azok végrehajtását erõsítõ ajánlásokat készíthessen.

A Közbeszerzések Tanácsa 2001. folyamán három ajánlást adott ki, olyan tárgykörökben, amelyekre korábban is léteztek ajánlások, ám a Kbt. 1999. évi módosítása kapcsán ezek tartalmában lényeges változás következett be. Ajánlás jelent meg az összeférhetetlenséggel, a szerzõdés teljesítésével, továbbá a hiánypótlás alkalmazásával összefüggésben. Megjegyezzük, hogy 2002-ben a hiánypótlással foglalkozó ajánlás ismételt módosítása vált szükségessé a Kbt. 2001. évi módosítására tekintettel.

A Tanács ajánlásai rendszeresen megjelennek a Közbeszerzési Értesítõben, továbbá folyamatosan hozzáférhetõek - térítésmentesen - az Interneten is.

1. A Közbeszerzések Tanácsához, illetve a Titkársághoz 2001-ben az elõzõ éveket meghaladó nagyságrendû - több mint 300 - írásbeli állásfoglalás kérés érkezett. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan igen nagy a telefonon történõ megkeresések száma, naponta átlagosan 20-40 ügyfél keresi meg a Titkárságot különbözõ, a közbeszerzési törvény értelmezésével kapcsolatos kérdésekkel. Emellett gyakori a személyes konzultációk kérése is.

A telefonon érkezõ megkeresések során a közbeszerzési eljárásokban résztvevõk elsõsorban az azonnali döntést igénylõ helyzetekben kívánják kikérni a Titkárság véleményét. A Közbeszerzések Tanácsának azonban nincs lehetõsége a konkrét ügyekben való - kötelezõ erejû - állásfoglalásra, akár írásban, akár telefonon érkezik a megkeresés.

Konkrét ügyekben való döntésre csak jogorvoslati ügyekben és kizárólag a Közbeszerzési Döntõbizottságnak van módja. A közbeszerzésekkel kapcsolatos valamennyi egyéb döntés joga és felelõssége az ajánlatkérõé, azt senki sem vállalhatja fel helyette.

Az írásbeli megkeresések az esetek többségében bonyolultabb, összetettebb problémákat fogalmaznak meg. Továbbra is elõfordul, hogy az ajánlatkérõk a Kbt. alkalmazása alóli mentesség megadását kérik a Közbeszerzések Tanácsától annak ellenére, hogy erre a szabályozás nem ad felhatalmazást a Tanácsnak.

A 2001. évi megkeresések közül jelentõs számban érkeztek az összeférhetetlenséggel, az alkalmassági elõírások értelmezésével, a diszkriminatívnak vélt alkalmassági feltételeket tartalmazó hirdetményekkel, a közös ajánlattétellel, a Kbt. 59. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott preferenciális szabályok, továbbá a támogatások felhasználására vonatkozó közbeszerzési szabályok értelmezésével kapcsolatos levelek. A közbeszerzési eljárásokban résztvevõk (ajánlattevõk és ajánlatkérõk egyaránt) gyakran át kívánják hárítani a konkrét döntéseket a Közbeszerzések Tanácsára. Az ajánlatkérõk pl. számos esetben a Tanácstól várják annak megállapítását, hogy lehetõség van-e a nyílt eljárástól eltérõ (tehát meghívásos vagy tárgyalásos) eljárás választására. Gyakran azt kívánják eldöntetni, hogy az általuk megadott beszerzések vonatkozásában fennállnak-e az egybeszámítás feltételei, azaz a beszerzések együttes értéke eléri-e a közbeszerzési értékhatárt.

Az ajánlattevõk sokszor annak kimondását kérik, hogy az általuk leírt ajánlatkérõi cselekmények jogszabálysértõk voltak és ezekkel összefüggésben indokolt lenne jogorvoslati eljárást indítani.

A Tanács egyik esetben sem vállalkozhat az ajánlatkérõk, illetve ajánlattevõk által rendelkezésre bocsátott korlátozott mértékû információ alapján konkrét ügyek megítélésére és különösen nem vállalhatja a Közbeszerzési Döntõbizottság döntéseinek prejudikálását. Ilyen esetekben a Közbeszerzések Tanácsa tájékoztatja a megkereséseket beküldõ szervezeteket a Döntõbizottság elõtti jogorvoslati eljárás megindításának feltételeirõl.

1. A közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerzõdések teljesítésének figyelemmel kísérése

A korrupció-ellenes kormányzati stratégia keretében elõkészített közbeszerzési törvénymódosítási tervezetben fogalmazódott meg elsõ ízben az a javaslat, amely a Közbeszerzések Tanácsához telepítené a közbeszerzési eljárások alapján kötött szerzõdések teljesítésének meghatározott elemek szerinti felülvizsgálatát. A Tanács támogatta a javaslatot, amely a közbeszerzések ellenõrzése területén is jelentõs elõrelépést jelentene. Egyidejûleg azonban jelezte, hogy ezt a feladatot csak a megfelelõ személyi és tárgyi feltételek, illetve az ezekhez szükséges költségvetési támogatás biztosítása esetén tudná vállalni.

Az említett törvénymódosítási tervezet végül nem került benyújtásra. A Tanács a 2002-ben az Igazságügyi Minisztériumnak továbbított módosítási javaslatai között azonban az elvi alapvetések keretében rögzítette, hogy szükségesnek tartja a közbeszerzések ellenõrzésének erõsítését.

A Tanács javaslata szerint a szerzõdések teljesítésének utólagos ellenõrzése megvalósítható lenne új törvényi melléklet bevezetésével, amelyet az ajánlatkérõknek a szerzõdések teljesítését követõen meg kellene küldeniük a Tanácsnak. A javaslat szerint a szerzõdés teljesítésérõl szolgáltatandó adatok körét kizárólag a szerzõdéseknek az elbírálási szempontok mentén történõ vizsgálatára (pl. ajánlati ár, teljesítési határidõ), esetleg a teljesítésben résztvevõ személyek körére (pl. alvállalkozók) lenne indokolt kiterjeszteni.

A Tanács feldolgozná a mellékletben foglalt információkat és a Kbt.-ben szabályozott esetekben, a szerzõdéstõl lényegesen eltérõen megvalósuló teljesítések vonatkozásában hatósági eljárás indulna (ezek lefolytatásával ki kellene bõvíteni a Közbeszerzési Döntõbizottság hatáskörét, továbbá a Kbt.-ben rögzíteni kellene az eljárások lefolytatásának részletes szabályait is). A Kbt. e jogsértések vonatkozásában szankcióként mind az ajánlatkérõkre, mind az ajánlattevõkre kiszabható bírságot határozna meg.

Tekintettel arra, hogy ezen ellenõrzési rendszer alapvetõen az ajánlatkérõk által szolgáltatott adatokon alapulna, ezek tartalmát is ellenõrizni kellene legalább szúrópróba-szerûen, esetleg más szervezetekkel együttmûködve (Kincstár, illetve az ellenõrzés általános szervei). Természetesen e javaslat elfogadása esetén is szükséges a megfelelõ személyi és tárgyi feltételeket biztosító költségvetési támogatás.

1. A minõsített ajánlattevõk jegyzékének összeállítása

A Kbt. 65. § (1) bekezdés b) pontja szerinti meghívásos eljárásban kizárólag a Közbeszerzések Tanácsa által összeállított minõsített ajánlattevõi listán szereplõ cégek vehetnek részt. A minõsített ajánlattevõi jegyzékre történõ felkerülésre évente kell lehetõséget biztosítani.

A Tanács elsõ ízben a 2001-2002. évek tekintetében határozott úgy, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a sikeres pályázók ne csak egy, hanem két naptári évig szerepeljenek minõsített ajánlattevõk jegyzékén. Ezáltal egyrészt biztosítható a lista nagyobb állandósága, másrészt ez a változtatás a jelentkezõ cégek számának növekedését is eredményezte.

Ennek megfelelõen 2000. végén kiírt pályázaton a sikeresen szereplõ 190 gazdálkodó szervezet 2001-ben és 2002-ben is megtalálható a minõsített ajánlattevõk jegyzékén. A pályázat - természetesen változatlan feltételekkel - 2001. végén is kiírásra került. Az ezen sikeresen szerepelt 56 céggel bõvült a 2002. évi jegyzék, amely immár 246 minõsített céget sorol fel. Ez a pályázati rendszer, illetve periodicitás ismétlõdik meg 2002. évet követõen is.

A Tanács több alkalommal közleményben hívta fel a figyelmet - a Közbeszerzési Értesítõben, illetve a Tanács honlapján - arra, hogy a minõsített ajánlattevõk minden korábbinál nagyobb száma több tevékenységi kör keretében is biztosítja a Kbt. 65. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azon feltételt, hogy a közbeszerzés tárgyára figyelemmel létezik legalább öt, ajánlattételre alkalmas minõsített ajánlattevõ. A Tanács a jobb alkalmazhatóság érdekében közzétette a Közbeszerzési Értesítõben a minõsített ajánlattevõk fõ tevékenységi körök szerinti besorolását is.

A meghívásos eljárás minõsített ajánlattevõk jegyzékén alapuló változatát az ajánlatkérõk azonban csak elvétve alkalmazzák. A listára való felkerülés a "Közbeszerzések Tanácsa minõsített szállítója" cím használata révén vélhetõen inkább presztízs-célokat szolgál, amit az is alátámaszt, hogy az egyes pályázatok kiírása közötti idõszakban is meglehetõsen nagy számú ajánlattevõ érdeklõdik a listára való felkerülés lehetõségérõl.

1. A Közbeszerzési Értesítõ kiadása

A Közbeszerzési Értesítõ, a Közbeszerzések Tanácsának hivatalos lapja 2001-ben is 51 számban jelent meg, összesen 14.300 oldalon. A terjedelem-változás igen jelentõs (22 %-os), hiszen 1999-ben még 7.800 oldalon, 2000-ben pedig 11.730 oldalon jelent meg a lap. Ez példányonként 2001-ben átlagosan 280 oldalt jelent, szemben az 1999. évi 153, illetve a 2000. évi 230 oldalas példányszámmal.

A terjedelem számottevõ bõvülése elsõsorban a Közbeszerzési Döntõbizottság elõtti jogorvoslati eljárások számának növekedésével függ össze. A Döntõbizottság az 1999. évi 367, illetve a 2000. évi 700 jogorvoslati kérelemmel szemben 2001-ben 830 jogorvoslati ügyet tárgyalt. A Döntõbizottság határozatait, valamint a bíróság ezek felülvizsgálata tárgyában hozott ítéleteit a Kbt. szerint közzé kell tenni a Közbeszerzési Értesítõben.

Az egyre bonyolultabb jogorvoslati ügyekre tekintettel a határozatok egyébként is egyre hosszabbá válnak. A döntõbizottsági határozatok és a bírósági ítéletek ennek megfelelõen 2001-ben a lap terjedelmébõl mintegy 22 %-kal részesedtek.

A jelzett folyamatok eredményeként 2000-et követõen 2001-ben is veszteségessé vált a lap kiadása. A Tanácsnak a lap kiadásánál keletkezett veszteséget a közzétételi díjbevételek többletébõl kellett finanszíroznia, noha a Közbeszerzési Értesítõ éves elõfizetési díja a 2000. évi 58.500.- Ft-ról 2001-ben 69.000.- Ft-ra emelkedett, az egyedi áruspéldányok ára pedig minden héten az adott szám terjedelme szerint alakul.

A Közbeszerzési Értesítõ a papír formában történõ megjelentetés mellett 1998 óta - térítésmentesen - az Interneten is hozzáférhetõ. Az Interneten 1998-ig visszamenõleg megtalálhatóak az Értesítõ korábbi számai is, továbbá az érdeklõdõk megtalálhatják a hatályos közbeszerzési szabályozást, a Közbeszerzések Tanácsa ajánlásait, a Közbeszerzések Tanácsa elnökének tájékoztatóit, valamint a hirdetmények kitöltéséhez készített részletes kitöltési útmutatót.

1. A közbeszerzési eljárásokban résztvevõk oktatása és továbbképzése

1. Kapcsolattartás más államok közbeszerzési szervezeteivel és a nemzetközi szervezetekkel

2001-ben is folytatódtak a közép-kelet-európai országok közbeszerzési szervezeteivel a kétoldalú, rendszeres konzultációk. Elsõsorban Csehország, Szlovákia és Szlovénia közbeszerzési szervezeteinek képviselõivel voltak intenzívek a megbeszélések.

A közép-kelet-európai országok tapasztalat-cseréjére biztosított fórumot a Cseh Külügyminisztérium és a Central European Initiative által a Cseh Területfejlesztési Minisztérium, az OECD és a Nemzeti Oktatási Alap közremûködésével szervezett közbeszerzési szeminárium. A rendezvényen a térség államaiból 12 ország képviseltette magát több mint 60 résztvevõvel. A szemináriumon elhangzottak alapján leszûrhetõ, hogy a magyar közbeszerzési rendszer a térségben a legfejlettebbek közé tartozik, és eredményeink általános elismerést arattak.

A Tanács 2001-ben is képviseltette magát az Európai Közigazgatási Intézet (EIPA) által Maastricht-ban, az "Európai közbeszerzési szabályok és politika" címû kétnapos szemináriumon. A rendezvény célja az volt, hogy bemutassa a közösségi közbeszerzési irányelvek lényegi elemeit a tipikus jogalkalmazási kérdéseket, a végrehajtással kapcsolatos problémákat és a legújabb bírósági gyakorlatot alapul véve. Emellett a képzés céljául tûzte az Európai Unió közbeszerzési rendszere hátterének és alapjainak, továbbá a folyamatban lévõ közösségi közbeszerzési reform elõrehaladásának ismertetését.

A Tanács képviselõje jelen volt a VIB (Belga Közbeszerzési Szervezet) és az EPPG (Európai Közbeszerzési Csoport) szervezésében megrendezett "A közbeszerzés elektronikussá válik" címû konferencián. A rendezvény az Európai Közösség egyes tagországaiban már mûködõ vagy éppen kialakítás alatt álló elektronikus közbeszerzési rendszerek bemutatására vállalkozott. A konferencia célja az elõbb írtakon túl az volt, hogy megvizsgálja az Európai Unió egészére kiterjedõ közös technikai-technológiai platform kialakításának lehetõségét.

A Közbeszerzések Tanácsának munkatársa részt vett a "Közbeszerzés: globális forradalom II." címû, a Nottinghami Egyetem közbeszerzési kutatócsoportja által szervezett közbeszerzési konferencián is.

A konferencia elõadásai érintették a közbeszerzések számos aspektusát, így szó volt pl. az EU jelenlegi közbeszerzési szabályozásáról, a közbeszerzési szabályozás várható változásairól, a fejlõdõ országok közbeszerzési szabályozásáról, a közbeszerzési joganyag alkalmazásáról, illetve a kikényszerítéssel összefüggõ tapasztalatokról, a korrupcióellenes intézkedésekrõl, az elektronikus közbeszerzésrõl, valamint a WTO közbeszerzésekkel kapcsolatos tevékenységérõl.

A Közbeszerzések Tanácsa - az Igazságügyi Minisztériummal együttmûködve - ez elmúlt évben is felülvizsgálta és aktualizálta az Európai Unió Közösségi Vívmányainak (acquis communautaire) átvételérõl szóló Nemzeti Program (ANP) "Közbeszerzés" címû fejezetét és beszámolót készített az ANP 2000. évi feladatainak végrehajtásáról.

2. A Közbeszerzési Értesítõben megjelenõ hirdetmények vizsgálata kapcsán a jogorvoslati eljárások indításának eljárásrendje

A Kbt. 1999. évi módosítása a Közbeszerzések Tanácsa feladatává tette a Közbeszerzési Értesítõben megjelenõ hirdetmények vizsgálata kapcsán a jogorvoslat eljárások kezdeményezésére vonatkozó eljárásrend kidolgozását, ezáltal is fokozva a közbeszerzések átláthatóságát és a verseny tisztaságát. Az eljárásrendet megállapító szabályzat 2000. április 1-jén lépett hatályba.

2001-ben a Szerkesztõbizottság 12 esetben indítványozta a Közbeszerzések Tanácsa tagjainál jogorvoslati eljárás kezdeményezését. A viszonylag kevés számú indítványt az magyarázza, hogy a hiánypótlási eljárások során az ajánlatkérõk rendszerint a Szerkesztõbizottság felhívásának megfelelõen javítják hirdetményeiket.

Az eljárásrend természetesen nem érinti a Tanács tagjainak azon jogát, hogy a Szabályzat szerinti renden kívül is kezdeményezzenek hivatalból jogorvoslati eljárást.

3. A közbeszerzésekrõl szóló nyilvántartások vezetése

A Közbeszerzések Tanácsának közbeszerzési statisztikai rendszere a 2001-ben újabb lekérdezési lehetõségekkel bõvült, s további fejlesztések valósultak meg a Közbeszerzési Döntõbizottság számítógépes adatkezelõ- és adatnyilvántartó, valamint statisztikai rendszerével kapcsolatban is. A statisztikai kimutatásokat a Tanács a Beszámolóhoz mellékeli.

A Tanács 2000. évi módosítási javaslatai között kezdeményezte, hogy az 1999. évi törvénymódosítással bevezetett egységár-figyelésre irányadó szabályozás módosuljon. Ennek következtében ugyanis az eljárás eredményérõl szóló tájékoztatóban a nyertes ajánlati ár helyett az ellenszolgáltatásnak a beszerzés tárgya egységeire vetített összegét kellett megadniuk az ajánlatkérõknek. Ez a statisztikai nyilvántartást alaposan megnehezítette, ugyanis a beszerzés értékét gyakran rákérdezés során sem sikerült egyértelmûen tisztázni.

A Tanács javaslata szerint a beszerzés tárgyának egységére vetített ellenértéket az ajánlatkérõknek továbbra is közölniük kellene, s azokat a Tanács külön tartaná nyilván. Az ennek alapján vezetett nyilvántartás segíthetné az ajánlatkérõket a beszerzés becsült értékének meghatározásánál, s egyben a közbeszerzések révén elérhetõ megtakarítás mértékének megalapozottabb elemzését is szolgálhatná. Ehhez azonban nélkülözhetetlenek az adatgyûjtéshez, adatfeldolgozáshoz szükséges, azonosításra szolgáló kódszámok. A nyilvántartás vezetése még ebben az esetben is felvetné azt a problémát, hogy az egységár az esetek túlnyomó részében (egyedi szolgáltatások, bonyolult termékek, összetett építési beruházások) nem feltétlenül lenne értelmezhetõ.

4. A szervezet mûködésének feladatai

1. A Kbt. elõírásai szerint a Közbeszerzések Tanácsa tagjai közül két évre a jelenlevõ tagok kétharmados szótöbbségével hozott döntéssel alelnököt választ. Miután a kétéves periódus 2001. októberében lejárt, a Közbeszerzések Tanácsa új alelnököt választott Kreszán Albert úr személyében, akit a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége delegált a Közbeszerzések Tanácsába.

1. A Tanács feladatát képezi a Közbeszerzési Döntõbizottság létszámának megállapítása.

A közbeszerzési piacon egyre erõsödõ verseny következtében a jogorvoslati eljárások száma 2001-ben az elõzõ évihez képest 18,6 %-kal 830-ra nõtt. Emellett a Döntõbizottságnak közel ugyanennyi - 742 - esetben kellett megvizsgálnia a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás megindításáról megküldött iratokat.

A növekvõ feladatokkal összhangban a Közbeszerzések Tanácsa a döntõbiztosok létszámát az elõzõ évi 16-ról 2001-ben 18 fõre emelte.

A Döntõbizottságon a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is jellemzõ maradt a létszámmozgás, ami a nagy munkateherre és ezzel összefüggésben a bérezés gondjaira vezethetõ vissza. A Kbt. a magas szakmai követelmények és a köztisztviselõi törvény szabályainál jóval szigorúbb összeférhetetlenségi elõírások ellenére a bérezést illetõen mindössze annyit enged meg, hogy a döntõbiztosok besorolásuknál egy fizetési fokozattal magasabb illetményben részesüljenek. A csekély különbség érthetõen nem jelent nagy vonzerõt. Az egységes jogértelmezés és joggyakorlat, a tartósan színvonalas szakmai munka állandóan változó személyi összetétel mellett nehezen biztosítható.

1. A Közbeszerzések Tanácsa 2001. március 29-i ülésén fogadta el a 2000. évi gazdálkodásról szóló beszámolót és a 2001. évi elemi költségvetést.

2001-ben a Közbeszerzések Tanácsa költségvetésének támogatási elõirányzata - a Nemzeti Programban 2001. évre elõirányzott intézményfejlesztési feladatok kapcsán, valamint a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2001. évi módosításából adódóan - a 2000. évi 51,9 millió Ft-tal szemben 88,8 millió Ft-ra növekedett.

Az így 351 millió Ft-ra módosult mûködési kiadási elõirányzatnak ez így is csupán 25 %-át jelentette, vagyis a mûködési költségek 75 %-át továbbra is saját bevételekbõl kellett biztosítani.

A bevételi elõirányzat döntõ részét a Közbeszerzési Értesítõben történõ közzétételekbõl származó díjbevétel adta. Emellett a Tanács bevételét képezi a Közbeszerzési Döntõbizottság által kiszabott bírság 25 %-a, valamint a jogorvoslati eljárásokért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjat is a Közbeszerzések Tanácsának számlájára fizetik be a kérelmezõk.

A Tanács apparátusánál a teljes munkaidõben foglalkoztatottak létszáma 2001. végén 52 fõ volt.

A Közbeszerzések Tanácsa gazdálkodásával összefüggésben az Állami Számvevõszék vizsgálata a következõket állapította meg: "A Tanács (...) gazdálkodásának körülményeit, szabályszerûségét az Állami Számvevõszék a zárszámadás vizsgálata keretében évente ellenõrizte. Ennek során takarékos gazdálkodást és a költségvetési szabályok maradéktalan betartását állapította meg."

1. A Tanács a tárgyévet megelõzõ év végén jóváhagyott munkaprogram alapján tartja üléseit. A törvényben elõírt néggyel szemben 2001-ben is hét ülést tartott.

1. Jogorvoslati eljárások

A Közbeszerzési Döntõbizottság elõtt folyamatban lévõ jogorvoslati eljárások száma az elmúlt években folyamatosan növekedett. 1996-ban 176, 1997-ben 267, 1998-ban 324, 1999-ben 367, 2000-ben 700 volt a jogorvoslati kérelmek száma. 2001. évben további növekedés tapasztalható, 830 jogorvoslati kérelmet bírált el a Döntõbizottság, melynek eredményeképpen (jogorvoslati kérelmek egyesítésére figyelemmel) 748 határozat született.

A jogorvoslati eljárások számának növekedése több tényezõ együttes hatásának eredménye. A közbeszerzési piac folyamatosan növekedik, a beszerzési értékek volumene is mind jelentõsebb, a piacon egyre élesebb a verseny. Az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás szigorúbb szabályok mellett teszi lehetõvé az ajánlattevõk számára az ajánlatkérõi döntések széles körû kontrollját.

Az ajánlattevõk sok esetben csak a jogorvoslati eljárás keretei közt tudnak élni a törvényben biztosított lehetõségeikkel, ugyanis az ajánlatkérõk döntéseiknek indokát gyakran nem megfelelõ részletességgel vagy egyáltalán nem hozzák a közbeszerzési eljárásban résztvevõk tudomására. Ilyen esetekben csak a jogorvoslati eljárás eszközeivel élve érzik biztosítottnak a jogvitát kezdeményezõk, hogy érvényesüljenek a közbeszerzési törvényben megfogalmazott fõbb célok, nevezetesen az eljárások átláthatóságának, nyilvánosságának, ellenõrizhetõségének elve.

Az elõzõ évekhez hasonlóan a jogorvoslati kérelmek számának alakulásában tükrözõdik a Döntõbizottság jogalkalmazói tevékenysége iránti növekvõ bizalom. A Döntõbizottság különös gondot fordít arra, hogy a változatlanul rövid eljárási határidõket betartva hozza meg határozatait.

A jogorvoslati eljárások számának növekedésével egyidejûleg jól érzékelhetõ, hogy egyre bonyolultabb és összetettebb, jogilag nehezebben megítélhetõ jogvitákban kell a Döntõbizottságnak állást foglalnia.

A Döntõbizottság eljárásai és határozatai teljes nyilvánosságot kapnak, így tevékenysége a közbeszerzések átláthatóságához, annak tisztaságához fûzött elvárások megvalósulását szolgálja, segítve egyúttal a jogkövetõ magatartás és szemlélet alakítását a közbeszerzési piac szereplõi részére.

A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárul az az 1999. szeptember 1-tõl hatályos jogszabályi rendelkezés, hogy a Döntõbizottság elnöke - indokolt esetben - hivatalból kezdeményezhet jogorvoslati eljárást a hirdetmény közzététele nélküli eljárásokról szóló, részére megküldött tájékoztatók alapján.

Míg a 2000. évben 679 hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásról szóló tájékoztatás, illetve ajánlati felhívás érkezett a Döntõbizottság elnökéhez, addig 2001-ben ennek száma 742-re nõtt. Ezen iratok vizsgálata alapján 152 esetben indított hivatalból jogorvoslati eljárást, szemben a 2000. évi 137-tel.

A 152 jogorvoslati eljárásban 64 esetben (a jogviták 42 %-ában) állapított meg jogsértést a Döntõbizottság. Az ajánlati felhívás visszavonása miatt 18 alkalommal, 70 esetben (46 %-ban) pedig jogsértés hiányában szûnt meg a jogorvoslati eljárás.

A most már több mint két éve hatályban lévõ törvényi rendelkezés ellenére is még mindig gyakran elõfordul, hogy a Döntõbizottság elnökének a törvény elõírásával ellentétes, hiányos, szûk szavú felhívást, tájékoztatást küldenek, s emiatt alaposan feltételezhetõ a választott eljárás megalapozatlansága. A törvény rendelkezései nem adnak lehetõséget a hiányos tájékoztatásra figyelemmel további információk és dokumentumok hiánypótlás keretében történõ bekérésére. Ezekben az esetekben a már megindult jogorvoslati eljárásban széleskörû vizsgálatot követõen tisztázódnak azok a körülmények, amelyek a tárgyalásos eljárás jogszerû alkalmazását igazolják.

Az 1999. évi törvénymódosítás ezen jogintézményének pozitív hatása ellenére az egységes jogalkalmazás érdekében szükségesnek tartjuk a kivételes eljárások alkalmazásánál a tiszta jogi keretek meghatározását. A jogalkalmazók körében nem egyértelmû a támogatásból megvalósuló beszerzések esetében a rendkívüli sürgõsségre való hivatkozás. Rendre bebizonyosodik a jogviták során, hogy valójában nem a szerzõdés teljesítése az, ami az ajánlatkérõ számára rendkívül sürgõs, hanem az elõkészítés hiányossága, pontatlansága miatt van szükség a rendkívül rövid határidõkkel folytatott eljárásra.

A közbeszerzési eljárások szereplõinek jogkövetõ magatartását nehezíti, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások szabályozásakor bizonyos alapfogalmak nem kerültek egyértelmûen meghatározásra (bõvítés, kicserélés, kizárólagos jogok). A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások további visszaszorítása e nélkül nem biztosítható. A jogi szabályozás bizonytalanságának felismerése egyes ajánlatkérõk részérõl egyre nagyobb számban vezet visszaélésekhez.

A törvényalkotónak az a nyilvánvaló célja, hogy a beszerzések és a közpénzek felhasználásának átláthatósága, széleskörû, nyilvános ellenõrizhetõsége mind teljesebb mértékben megvalósuljon, csak akkor biztosítható, ha a törvény rendelkezéseivel ezeket a célokat egyértelmûvé és következetesen alkalmazhatóvá teszi a jogalkalmazók számára.

1. Beszerzõk szerint

A jogorvoslati eljárások beszerzõk szerinti arányát vizsgálva megállapítható, hogy az önkormányzatok és intézményeik közbeszerzési eljárása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek aránya a legmagasabb (szám szerint 370, ami az összes jogorvoslati eljárás 44,5 %-át jelenti). Az elmúlt évekkel azonosan kiemelkedõen nagy számmal érintettek az önkormányzatok víziközmû

(szennyvízcsatorna és szennyvíz-tisztítótelep) beruházásai és a közétkeztetésre vonatkozó beszerzései.

Az elõbbieknél a nagy beszerzési értékre tekintettel az ajánlatkérõi döntéseket az átlagosnál is nagyobb arányban vitatják, sõt, az ilyen tárgyú beszerzéseknél fordul elõ a legnagyobb számban a felhívás jogszerûségével kapcsolatos jogorvoslat.

A központi költségvetési szervek ellen 77 jogorvoslati eljárás indult (9,3 %), a közszolgáltatók esetében ez a szám 87 (10,5 %). Ez utóbbi részesedés némileg csökkent az elmúlt évi 13,3 %-hoz viszonyítva. A közhasznú társaságok elleni jogorvoslatok száma változatlanul viszonylag magas, 2000. évben 43 (6,1 %) volt, ugyanez 2001. évben 55 eljárás (6,6 %). Közhasznú társaságokat központi költségvetési szervek alapítanak legnagyobb számban és ezekhez a szervezetekhez delegálják az ajánlatkérõi jogokat és kötelezettségeket. Erre tekintettel a közhasznú társaságok ellen folyó jogorvoslati eljárások is alapvetõen a központi költségvetési szervek közbeszerzéseit érintik.

1. Eljárási típusok szerint

A Döntõbizottsághoz 2001. évben benyújtott jogorvoslati kérelmek többsége, 427 kérelem (51,4 %), a nyílt eljárások ellen indult. A tárgyalásos eljárások ellen indított jogorvoslati eljárások száma 235 volt, ez 28,3 %-nak felel meg. A meghívásos eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati kérelmek száma nem számottevõ, ennek oka az, hogy a hazai közbeszerzési gyakorlatban nem terjedt el ezen eljárási fajta alkalmazása.

1. Jogkövetkezmények

A Kbt. 88. §-a szerinti jogkövetkezményeket a Döntõbizottság annak figyelembevételével alkalmazhatja, hogy a megtámadott közbeszerzési eljárás a jogvita idõszakában milyen stádiumban van.

A közbeszerzési eljárást lezáró szerzõdés megkötése elõtt alkalmazható jogkövetkezmények alkalmasak arra, hogy reparálják az ajánlatkérõ törvénysértõ eljárását, azaz gyors, hatékony intézkedéssel a közbeszerzési eljárás jogszerû befejezését biztosítsák. Ezek a jogkövetkezmények az alábbiak:

A Döntõbizottság

1. megsemmisítheti az ajánlatkérõ bármely döntését,
1. felhívhatja a jogsértés okozóját a törvény szabályainak megfelelõ eljárására, illetõleg
1. az ajánlatkérõ döntésének meghozatalát feltételhez kötheti.

Amennyiben a törvénysértõ közbeszerzési eljárást lezáró döntést követõen már létrejött a szerzõdés, a Döntõbizottság a jogsértés tényét megállapító határozatot hoz, illetõleg a jogsértés súlyától függõen bírságot alkalmazhat.

A törvény rendelkezései szerint bírság alkalmazható mind a jogsértésért felelõs ajánlatkérõ szervezettel, mind pedig a szervezettel jogviszonyban álló - jogsértõ döntésért felelõs - természetes személlyel szemben. A bírság mértéke az ajánlatkérõ szervezettel szemben a közbeszerzés értékének legfeljebb 30 %-a, míg a legalacsonyabb kiszabható összeg a jogsértõ cselekmény elkövetésének idõpontjában hatályos költségvetési törvényben meghatározott összeg, azaz 1.000.000.-Ft. A természetes személyekkel szemben kiszabható legalacsonyabb összegû bírság 2001-ben 100.000.-Ft volt.

A jogorvoslati kérelmet benyújtók a Döntõbizottságtól a jogsértés orvoslását többnyire oly módon szorgalmazzák, hogy a döntés megsemmisítése mellett kérik az ajánlatkérõ kötelezését a törvény szabályai szerinti eljárás lefolytatására, új döntés meghozatalára.

A Döntõbizottság a törvényben szabályozott lehetõségek alapján jogkövetkezményként a döntés megsemmisítésével teremthet lehetõséget a közbeszerzési eljárás jogszerû befejezésére. A törvény szerinti jogkövetkezmények alapján azonban nem kötelezheti az ajánlatkérõt a döntés megsemmisítése mellett arra, hogy eljárását döntése ismételt meghozatalával folytassa. Az ajánlatkérõ számára csupán választható lehetõség, hogy a megsemmisített döntésre tekintettel az eljárás folytatása mellett az ajánlatokat ismételten elbírálva újabb döntést hozzon, a törvény azonban erre vonatkozóan nem tartalmaz kötelezõ rendelkezést.

Tapasztalható, hogy az ajánlatkérõk gyakran élnek a megismételt döntés lehetõségével, elkerülve ezzel a hosszabb idõtartamot igénybe vevõ újabb - teljes körû - közbeszerzési eljárás lefolytatását.

A kérelmezõk a jogsértõ ajánlatkérõ bírságolását többnyire csak szerzõdéskötés esetén, viszonylag kis számban indítványozták. A megkötött szerzõdéssel zárult közbeszerzési eljárásokban a Döntõbizottság általános joggyakorlata az volt, hogy a megállapított jogsértés súlyára is figyelemmel a bírság kiszabását, mint jogkövetkezményt alkalmazta.

A piac szereplõinek elvárása a jogvitát elbíráló hatósággal szemben a gyors és hatékony intézkedés, azaz, hogy a közbeszerzési eljárások jogszerûen folytatódjanak és az esetleges jogszabálysértés megállapítását követõen helyreálljon az eljárás rendje, az ajánlatkérõi döntések feleljenek meg a törvény elõírásainak és valóban a legkedvezõbb ajánlatot benyújtóval kerüljön megkötésre a szerzõdés.

A közbeszerzési eljárások jogszerûségének helyreállítását elõsegítõ jogintézmény az ideiglenes intézkedés. Célja a jogsértés gyors orvoslásának biztosítása, azonnali intézkedés a jogsértés megszûntetésére, illetve annak megelõzésére.

A Döntõbizottságnak a jogorvoslati eljárás során mindvégig - a szerzõdés megkötéséig - lehetõsége van ideiglenes intézkedést alkalmazni és ennek keretében felfüggeszteni a folyamatban lévõ közbeszerzési eljárást, elõírni közbeszerzési eljárás szereplõjének bevonását, vagy a még meg nem kötött szerzõdés megkötésének megtiltását. Amennyiben a Döntõbizottság az eljárás bármely szakaszában észleli, hogy a törvény szabályainak megszegése miatt a közbeszerzés tisztasága sérült, vagy ennek veszélye fennáll, akkor a törvényi feltételek esetén alkalmazhat ideiglenes intézkedést.

Ezen törvényi rendelkezés lehetõségeire figyelemmel 2001-ben is jelentõs számban, 59 esetben alkalmazott ideiglenes intézkedést a Döntõbizottság, amelyek zömében a szerzõdéskötés megtiltására vonatkoztak, más esetekben pedig az eljárás felfüggesztésére irányultak.

A fenti jogintézmény széleskörû alkalmazására tekintettel nyílt lehetõség az ajánlatkérõi döntések nagyszámú megsemmisítésére, amelyek esetében már nem volt szükséges további szankcióként bírság alkalmazása.

1. A Kbt. megsértett rendelkezései

A Döntõbizottság a jogorvoslati eljárások során hozott marasztaló határozataiban a Kbt. rendelkezései körébõl a legkülönbözõbb jogsértéseket állapította meg.

A törvény mellõzése miatt csupán két esetben volt folyamatban jogorvoslati eljárás. Ez az adat minden évben kedvezõnek látszik, azonban továbbra is fennáll a közbeszerzési eljárások mellõzésével kapcsolatos látencia. A Döntõbizottság ezen eseteken túlmenõen nem rendelkezik konkrét adatokkal a valós helyzetet illetõen.

A közbeszerzési eljárás mellõzése durva jogsértõ magatartás. Az ily módon megkötött szerzõdésrõl általában csak a szerzõdést megkötõ felek bírnak tudomással. A jogorvoslati eljárásra nyitva álló határidõkön belül sem az ellenõrzésre jogosult szervek, sem pedig olyan érdekeltek, akiknek jogát vagy jogos érdekét sértheti a közbeszerzési versenyeztetés mellõzése, nem értesülnek. Ezért ezek az eljárások rejtve maradnak és ennek következtében nem érvényesülhet a nyilvánosság kontrollja. Legfeljebb utólag az ellenõrzések deríthetnek fényt ezekre a jogsértésekre, ám az ellenõrzésekre jobbára a Döntõbizottság elõtti eljárás megindítására nyitva álló jogvesztõ határidõk lejártát követõen kerül sor.

A közbeszerzési eljárás mellõzéséhez vezethet az ajánlatkérõk azon magatartása, hogy a tervezett beszerzéseiket illetõen egybeszámítási kötelezettségük teljesítését elmulasztják. Tipikus példája ennek az építési beruházásokhoz kapcsolódó mérnöki szolgáltatások esete, amikor az építési kivitelezési szerzõdés mellett az ajánlatkérõ megbízási szerzõdéseket köt a tervezésre, a közbeszerzési eljárás lebonyolítására, a mûszaki ellenõrzésére. Az ajánlatkérõnek a felsorolt szolgáltatások közül mindazokat összesítenie kellene, amelyeket egy ajánlattevõ is képes teljesíteni.

Amennyiben az így számított, egy költségvetési évre vonatkozó becsült érték meghaladja a szolgáltatásokhoz rendelt értékhatárt, valamennyi - esetleg több eljárásra bontott - beszerzése esetén alkalmaznia kell a közbeszerzési törvényt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ajánlatkérõk csak a szolgáltatások egyes típusai esetében indítanak közbeszerzési eljárást, vagy azt teljesen mellõzik az értékhatárt összességében meghaladó esetekben is. Az egybeszámítás szabályai (Kbt. 4., 5. §-ai) a jogalkalmazók számára igen gondos, elõrelátó tervezést tesznek szükségessé. Közbeszerzési gyakorlat hiányában ezen részletes szabályoknak az ajánlatkérõk egy része nem képes eleget tenni.

A közbeszerzési eljárás mellõzéséhez sok esetben vezetnek a több évvel korábban (esetenként még a közbeszerzési törvény hatálybalépése elõtt) megkötött keretszerzõdések szerinti megállapodások is.

A keretszerzõdések kötelezõ tartalmát, valamint azt, hogy az ilyen szerzõdéseket hány éven keresztül, milyen feltételekkel tarthatja fenn az ajánlatkérõ, a közbeszerzési törvény nem szabályozza. Sok esetben feltételezhetõ, hogy a keretszerzõdések szerinti beszerzésekre kötött konkrét megállapodások már új szerzõdéses feltételekkel valósulnak meg. Valójában tehát az új beszerzési igénynek megfelelõen indokolt lenne ezekben az esetekben is közbeszerzési eljárást lefolytatva versenyeztetnie az ajánlatkérõnek.

A törvény mellõzése felmerülhet egyes esetekben a korábban kötött (adott esetben közbeszerzési eljárásban létrejött) szerzõdések módosítása esetében is. A közbeszerzési törvény nem zárja ki a korábban kötött szerzõdések módosítását, azonban az erre vonatkozó szabályok kevés támpontot adnak az ajánlatkérõ számára a tekintetben, hogy mikor jogszerû a közbeszerzési eljárásban megkötött szerzõdés módosítása, avagy új beszerzési szándék keletkezik, amelyet nem lehet legalizálni korábban kötött szerzõdés módosításával.

Hangsúlyozzuk, hogy az elõzõekben felvázolt esetkörökrõl konkrét adataink nincsenek, csupán a Döntõbizottság elõtti jogesetek kapcsán merülnek fel ezek a lehetõségek.

A Döntõbizottság 12 esetben állapított meg esélyegyenlõség, a verseny tisztasága és a nyilvánosság alapelvének megsértése miatt jogsértést. A konkrét jogsértés megállapítására nem kerülhetett sor ezen esetekben, ezért generál klauzulaként vált szükségessé az alapelvek sérelmének kimondása.

Egyre gyakoribb a felhívás és a dokumentáció tartalmának jogorvoslati kérelemmel történõ megtámadása. Ezen sérelmek két nagy csoportba sorolhatók, ajánlattevõk alkalmasságának vizsgálatára és az ajánlatok elbírálására vonatkozó elõírások vitatására. A beszámolóhoz mellékelt - a megsértett rendelkezéseket tartalmazó - kimutatás jelzi, hogy jelentõs számban került sor az alkalmatlansági szempont meghatározása körében jogsértés megállapítására. Ezekben az esetekben az ajánlatkérõ nem a törvényi lehetõségeknek megfelelõen írta elõ az alkalmatlansági szempontokat, vagy azokat eltúlzott feltételként fogalmazta meg.

Kimagaslóan nagy számban került sor jogsértés megállapítására az érvényesség, illetõleg az érvénytelenség körében. Meg kell jegyezni, hogy jogsértés ezen körben úgy is megvalósulhat, ha érvényes ajánlatot utasít el érvénytelenként (érdemi elbírálás nélkül) az ajánlatkérõ és úgy is, hogy az érvénytelen ajánlatot vonja be törvénysértõen az értékelésbe.

A leggyakoribb jogsértés az elõzõ évekhez hasonlóan a Kbt. 55. § (6) és az 59. § (1) bekezdésének a megsértése. E rendelkezések szerint az ajánlatkérõ a korábban megadott paraméterek szerint köteles az ajánlatokat elbírálni és ennek eredményeképpen az lehet az eljárás nyertese, aki az ajánlatkérõ részére az ajánlati felhívásban meghatározott legalacsonyabb ellenszolgáltatást, vagy az eljárás megindításakor közölt elbírálási szempontok szerint összességében legelõnyösebb ajánlatot tette.

A fentebb említett jogszabályhelyek megsértésének gyakori esete volt, amikor az ajánlatkérõ a megadott értékelési szempontoktól eltért és más, az értékelés során korábban nem ismertetett elbírálási rendszert alkalmazott, amirõl nem tájékoztatta korábban sem a felhívásban, sem az ajánlattétel megkönnyítését szolgáló dokumentációban az ajánlattevõket.

A törvényi szabályozás szerint az ajánlatkérõi szabadság körébe tartozik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az ajánlatkérõ a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás, vagy az összességében legelõnyösebb ajánlat szempontja alapján kívánja a nyertes ajánlatot kiválasztani. A legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás szempontja tekintetében a jogi szabályozás egyértelmû. Ennél összetettebb jogértelmezési problémát vet fel az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása szerinti értékelés. A Kbt. 34. § (3) bekezdése szerint, ha az ajánlatkérõ az összességében legelõnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban pedig köteles meghatározni:

1. az összességében legelõnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló - a közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó - részszempontokat;
1. részszempontonként az azok súlyát meghatározó - a részszempont tényleges jelentõségével arányban álló - szorzószámokat (a továbbiakban: súlyszám);
1. az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felsõ határát, mely minden részszempont esetében azonos.

Ez a rendkívül tág szabályozás nagy mozgásteret engedett 2001. évben is az olyan ajánlatkérõi értékelésnek, ami az eljárást lezáró eredmény matematikai manipulációjához vezethetett.

Az ajánlatkérõk az elbírálás során igen gyakran túllépték azt a határt, amelyet a törvény rendelkezései az alapelvekre - esélyegyenlõség és a verseny tisztasága is - tekintettel meghatároztak. Ezért került sor igen nagy számban jogsértés megállapítására. A vázolt joggyakorlat következtében vált szükségessé a törvény módosítása, amely 2002. január 1-jétõl lényegesen pontosabb és részletesebb szabályozást tartalmaz az ajánlatok egzakt összehasonlítása érdekében.

A jogorvoslati eljárások mintegy felében megalapozatlanság miatt kérelem elutasítására, illetve hivatalból indított eljárás esetén annak megszüntetésére került sor. Ezen jogviták során jól érzékelhetõ, hogy az ajánlatkérõk egyre gyakorlottabban folytatják le a közbeszerzési eljárásaikat, míg az ajánlattevõk számára a törvény rendelkezései lényegesen több jogértelmezési problémát vetnek fel, emellett a számukra kedvezõtlen ajánlatkérõi döntéseket eleve bizalmatlanul fogadják. Ugyanakkor élni kívánnak azzal a lehetõséggel, amelyet a jogorvoslat - mint az érdekérvényesítés fontos eszköze - biztosít. Az ily módon záruló jogorvoslati eljárásokban válik csak nyilvánvalóvá számukra, hogy az ajánlatkérõ döntése jogszerû volt.

A Döntõbizottság nagy számban szûnteti meg a jogorvoslati eljárást, azért mert a megindult jogorvoslati eljárásra figyelemmel az ajánlatkérõ átgondolja döntéseit, visszavonja felhívását, módosítja jogsértõnek bizonyult dokumentációját. Ilyen esetekben - az ajánlatkérõ önkéntes jogkövetõ magatartására tekintettel - már nincs szükség a hatóság közbeavatkozására és így megszüntethetõ a jogorvoslati eljárás.   

A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a Döntõbizottság bírságot szab ki a törvény szabályait megszegõ, illetõleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerzõdést kötõ szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerzõdéskötésért felelõs személlyel, illetõleg szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelõs személlyel és szervezettel szemben.

E törvényi szabályozásból következik, hogy a bírságot mind természetes személyekkel, mind pedig szervezetekkel szemben ki lehet szabni. A bírság kiszabása a törvényalkotói szándék szerint nem csak egy személlyel, hanem mindenkivel és minden szervezettel szemben alkalmazható, amennyiben felelõssége a jogsértés tekintetében megállapítható. Ily módon akár a közbeszerzési eljárás lebonyolítója is felelõs lehet az esetleges jogsértõ döntésért.

Önkormányzatok esetében gyakorlat, hogy az eljárást lezáró döntést nem természetes személy hozza meg, hanem az önkormányzat testülete, vagy a testületnek valamely bizottsága. Szükség van tehát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és a Kbt. közötti összhang megteremtésére.

Tapasztalható az is, hogy az önkormányzatok nem alkotnak önkormányzati rendeletet vagy a költségvetési szervnek nincs olyan szervezeti és mûködési szabályzata, amely alapján megállapítható lenne, hogy pontosan ki a döntésért felelõs természetes személy. Így nem lehet megállapítani a felelõs személyt vagy a felelõsség megállapításának kérdése más jogterületeket érinthet, amelyek vizsgálatára a Döntõbizottság nem rendelkezik hatáskörrel. Az ilyen személytelen döntések esetében gyakran elõfordul, hogy durva jogsértések állapíthatóak meg, azonban ennek szankcionálása az elõbb említettekre figyelemmel nem következhet be a jogalkotói akaratnak megfelelõen.

Megjegyezzük, hogy 2002. január 01. napjától hatályba lépett törvénymódosítás értelmében jogsértés megállapítása mellett minden esetben kötelezõ a jogsértõvel szemben bírság kiszabását alkalmazni, még akkor is, ha a jogszabálysértés a jogvitát követõen reparálható, és ha egyéb más jogkövetkezmény alkalmazása is elegendõ lenne a jogsérelem orvoslására.

A Döntõbizottság a Kbt. 88. § (4) bekezdése alapján a bírság mértékének megállapításakor minden esetben figyelembe vette a beszerzés értékét, valamint az elkövetett jogsértés súlyát, a törvényi korlátokat, és ebben a körben mérlegelte a kiszabható bírság összegét.

A Döntõbizottság 2000. évben 240.380.000.-Ft bírságot szabott ki, míg 2001. évben 221.500.000.-Ft-ot.

Némileg csökkent tehát a bírságok összege, amelynek az a magyarázata, hogy igen nagy számban alkalmazott a Döntõbizottság ideiglenes intézkedést és így nem került sor jogsértõ szerzõdés megkötésére. Ennek következtében az ajánlatkérõ arra kényszerült, hogy újból értékelje az ajánlatokat, vagy megismételje a közbeszerzési eljárását. Megvalósult tehát az a törvényalkotói cél, hogy a jogsértõ eljárások, illetve döntések reparálásra kerülhessenek, illetõleg jogkövetõ magatartást elõsegítõ döntõbizottsági határozat segítségével ajánlatkérõ elkerülje egy új eljárásban az ismételt jogsértést.

A Döntõbizottság határozata ellen fellebbezésnek a Kbt. 89. § (1) bekezdése szerint nincs helye, azonban a határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. Ezen határozatok felülvizsgálatára kizárólagosan a Fõvárosi Bíróság illetékes, míg II. fokú bírói fórumként a Legfelsõbb Bírósághoz lehet a Fõvárosi Bíróság ítélete ellen fellebbezést benyújtani.

2001-ben a Döntõbizottság határozatát 120 esetben (14,5 %) támadták meg keresettel. 2000-ben ez az arány még 18 %, 1999-ben pedig 29 % volt.

A Döntõbizottság által elmarasztalt ajánlatkérõkre egységesen jellemzõ, hogy bírság kiszabása esetén bírósághoz fordulnak a határozat felülvizsgálata érdekében és kérik a bírság mérséklését vagy annak mellõzését. A bíróság több esetben a Döntõbizottság által megállapított egyéb jogkövetkezmény(ek) változatlanul hagyása mellett a törvényi keretek között a bírságot mérsékelte. A bírósági eljárást kezdeményezõk arra hivatkoznak, hogy a bírság kiszabása esetén mûködésük ellehetetlenül, vagy gazdálkodási nehézségük, fizetésképtelenségük miatt nem képesek a bírság megfizetésére. Ugyanezen indokokra hivatkozva már a perek megindításakor kérik, hogy a bírság megfizetésére vonatkozó döntés elõzetes végrehajthatóságát a bíróság függessze fel. Ennek elrendelésére nagy számban sor is kerül, így mentesül a jogsértést elkövetõ fél - ha idõlegesen is - a bírság viselésének terhétõl.

A jogorvoslati kérelmet elutasító határozatokat is egyre nagyobb számban támadják meg a bíróság elõtt a kérelmezõk. Ennek egyik oka, hogy a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 200.§ (2) bekedésében szabályozott szerzõdés semmisségének megállapítása iránt peres eljárás kezdeményezhetõ az ajánlatkérõvel szemben. Ezen törvényhelyre figyelemmel párhuzamosan a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt folyamatban lévõ perrel a szerzõdés semmisségének megállapítása iránt is indítható kereset a polgári bíróság elõtt. A felek úgy vélik, hogy a polgári per sikere érdekében szükséges a közigazgatási határozat felülvizsgálatát jogerõsen a közigazgatási bíróság elõtt lefolytatni.

A közbeszerzési ügyek bíróságnál történõ felülvizsgálata felgyorsult azáltal, hogy mind a Fõvárosi Bíróságon, mind pedig a Legfelsõbb Bíróságon újabb bírói tanácsok álltak fel.

A Kbt. 91. § (4) bekezdése deklarálja, hogy a közbeszerzési ügyeket a bíróságnak soron kívül kell elbírálnia. Ez az elv annyiban érvényesül, hogy soron kívül kitûzik a pereket, azonban az elsõ tárgyalásra a gyakorlatban több hónap elteltével kerül csak sor. A bíróságok leterheltsége változatlanul érzékelhetõ, holott jogos igény mutatkozna arra, hogy a törvény értelmezésével kapcsolatosan mielõbb mindenki által követhetõ egységes joggyakorlat, jogbiztonság alakuljon ki.

A törvényi rendelkezések rövid határidõn belüli többszöri módosítása sem szolgálja az egységes - ezen belül a bírói - joggyakorlat kialakulását, holott a jogbiztonság érdekében ehhez fontos társadalmi érdek fûzõdik. Az egységes joggyakorlat megjelenítése azért is fontos a közbeszerzési piac szereplõi számára, mert a döntõbizottsági határozatok és a jogerõs bírói ítéletek - a Közbeszerzési Értesítõben történõ közzétételre tekintettel - a napi jogalkalmazói gyakorlat részét képezik.

A Közbeszerzések Tanácsa kéri az Országgyûlést, hogy fogadja el a 2001. január 1. - december 31. közötti idõszakról szóló Beszámolóját.

Budapest, 2002. július 31.

A Közbeszerzések Tanácsának a harmonizált közbeszerzési szabályozás elkészítéséhez összeállított és az Igazságügyi Minisztériumnak továbbított törvénymódosítási javaslatai

Az Európai Unió közbeszerzési irányelveivel harmonizáló magyar közbeszerzési törvény elkészítéséhez - figyelembe véve az eddigi törvénymódosítások során eszközölt jogközelítõ lépéseket is - a Közbeszerzések Tanácsa a törvény egyes, alapvetõ fontosságú koncepcionális kérdéskörei tekintetében az alábbi szempontokat tartja fontosnak kiemelni.

1. A KT véleménye szerint a Kbt. alanyi hatályának teljes mértékben meg kell egyeznie a közösségi irányelvekben foglaltakkal, amely a Kbt. e rendelkezéseivel összefüggésben felmerülõ gyakorlati problémák többségére megoldást jelenthet. A közösségi joganyag most folyamatban levõ felülvizsgálata során sem tûzték napirendre az alanyi hatály módosítását, amibõl arra lehet következtetni, hogy annak megváltoztatását hosszabb távon az EU-ban sem tartják indokoltnak.
1. A Kbt. jelenlegi szabályozása nem tartalmaz lényegi különbséget a közszolgáltatókra és a kormányzati beszerzõkre vonatkozó rendelkezések tekintetében, holott a közüzemi szektorra az irányelvek a kormányzati szektorhoz képest számos különbséget mutató szabályokat tartalmaznak. E különbségtétel indoka a közszolgáltatók helyzete, amely rugalmasabb szabályok megalkotását tette szükségessé vonatkozásukban. A megalkotásra kerülõ Kbt. során biztosítani kell, hogy annak hatálya a közszolgáltatók vonatkozásában teljes mértékben megegyezzen a közösségi szabályozással. A Bizottság éves jelentései ennek szükségességét rendszeresen kiemelik.
1. Az értékhatárok tekintetében a harmonizált törvénynek egyrészt igazodnia kell a közösségi értékhatárokhoz, másrészt a jelenlegi nemzeti - általában alacsonynak mondott - értékhatárok felülvizsgálata is idõszerû. Az Európai Unióhoz való csatlakozással ún. kettõs rendszer alakulhat ki az értékhatárok tekintetében, amely szerint a közösségi értékhatárok mellett létezni fog a nemzeti értékhatárok rendszere is.

1. A Bizottság visszatérõen kifogásolja a kivételek magas számát a törvényünkben. Szükségesnek tartjuk ezért a törvény 6. §-ában, illetve a 9. § (2) bekezdésében felsorolt nagy számú, a Kbt. tárgyi hatálya alól kivételt képezõ esetekre vonatkozó szabályozás olyan irányú módosítását, amely azok fenntartását kizárólag a valóban indokolható és az irányelvekkel összhangban álló esetekre korlátozná. (Az Országgyûlés illetékes bizottságai pl. olyan esetekben is adtak felmentést a Kbt. alkalmazása alól, amikor azt a beszerzés tárgya és körülményei semmiképpen sem indokolhatták.)

Mindamellett, hogy a kivételek magas száma a közbeszerzési fegyelem érvényesülését nem befolyásolja kedvezõ irányban, a kivételek hatálya nem is egyezik meg teljes mértékben az irányelvekben foglaltakkal.

1. Az Európai Bizottság eddigi országjelentéseiben hangsúlyozta, hogy Magyarország már létrehozta a közbeszerzések területén a Közösségi Vívmányok végrehajtásához szükséges szervezetet. Külön kiemelték, hogy Magyarország önálló, a kormányzattól jogilag független szervezetet hozott létre a közbeszerzési törvényben foglalt célok végrehajtására.

A Közbeszerzések Tanácsa nem javasolja a szervezet módosítását.

A szervezethez tágabb értelemben kapcsolódóan a Tanács fontosnak tartja, hogy a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû, de a közösségi értékhatárt el nem érõ beszerzések vonatkozásában továbbra is fennmaradjon a jogi lektorálás, amely biztosítja, hogy csak a jogszabályi követelményeknek megfelelõ tartalmú hirdetmények kerülhessenek közzétételre a Közbeszerzési Értesítõben.

1. Az Európai Bizottság éves jelentéseiben rendre kiemeli, hogy a közbeszerzések ellenõrzésének területén további erõfeszítések szükségesek. A KT úgy véli, hogy az ellenõrzés meglévõ szerveinek erõsítése mellett meg kell vizsgálni a szerzõdések teljesítésének utólagos ellenõrzését biztosító személyi és tárgyi feltételeket is.

A szerzõdések teljesítésének utólagos ellenõrzése megvalósítható lenne egy új törvényi melléklet bevezetésével, amelyet az ajánlatkérõnek a szerzõdés teljesítését követõen kell megküldenie a Közbeszerzések Tanácsának. A melléklet szerint a szerzõdés teljesítésérõl szolgáltatandó adatok körét - a KT álláspontja szerint - kizárólag a szerzõdéseknek az elbírálási szempontok mentén történõ vizsgálatára (pl. ajánlati ár, teljesítési határidõ), esetleg a teljesítésben résztvevõ személyek körére (pl. alvállalkozók) indokolt kiterjeszteni. A Tanács feldolgozná a mellékletben foglalt információkat és a Kbt-ben szabályozott esetekben, a szerzõdéstõl lényegesen eltérõen megvalósuló teljesítések vonatkozásában hatósági eljárás indulna (ezek lefolytatásával ki kell bõvíteni a Közbeszerzési Döntõbizottság hatáskörét, továbbá a Kbt-ben rögzíteni kell az eljárás lefolytatásának részletes szabályait). A Kbt. e jogsértések vonatkozásában szankcióként mind az ajánlatkérõre, mind az ajánlattevõre kiszabható bírságot határozná meg. Tekintettel arra, hogy ezen ellenõrzési rendszer alapvetõen az ajánlatkérõk által szolgáltatott adatokon alapulna, ezek tartalmát is ellenõrizni kellene legalább szúrópróba-szerûen, esetleg más szervezetekkel együttmûködve (Kincstár, illetve az ellenõrzés általános szervei).

1. Figyelembe véve azt, hogy hazánk a közbeszerzések területén nem kért derogációt, így a harmonizált törvénynek fel kell számolnia az - egyébként a csatlakozás idõpontjáig (illetve legkésõbb 2004. február 1-jéig) fenntartható - aszimmetrikus szabályozást. Ez praktikusan azt jelenti, hogy el kell törölni a preferenciális szabályokat, amelyek a belföldi ajánlattevõk számára biztosítanak - meghatározott feltételek teljesülése esetén - többletjogosítványokat.
1. Az új közbeszerzési szabályozásban meg kell teremteni az elektronikus közbeszerzés alkalmazásának feltételeit, oly módon, hogy az illeszkedjen a jelenlegi közbeszerzési intézményrendszerhez (jogorvoslat, közzététel, stb.) és a közbeszerzési eljárás alapelveihez, tekintettel arra, hogy a Közösség tagállamaiban is egyre hangsúlyosabb az elektronikus közbeszerzés szerepe.
1. A Közbeszerzések Tanácsa a közbeszerzési szakember-képzés egyik fõ irányaként az akkreditált rendszerû - felsõoktatási intézmény bevonásával megvalósuló - oktatást határozta meg. A Tanács ezzel összefüggésben szükségesnek tartja azt, hogy a Kbt. a közbeszerzési eljárásokban ajánlatkérõi oldalon résztvevõk számára tegye kötelezõvé ezen képzettség megszerzését. E megoldás elõsegíti a közbeszerzési törvényben foglalt alapelvek hatékonyabb érvényesülését, továbbá a törvény rendelkezéseinek megvalósítását.
1. Tekintettel arra, hogy Magyarország vállalta az EU csatlakozás idõpontjára a WTO Kormányzati Közbeszerzési Egyezményéhez (Government Procurement Agreement) történõ igazodást, így az új szabályozásnak biztosítania kell a WTO elõírásainak való megfelelõséget is.
1. A jelenlegi közbeszerzési szabályozás különösen vitatott pontja a kötelezõ bírság alkalmazása. A Tanács ezért itt tartja szükségesnek megemlíteni, hogy álláspontja szerint a bírság kiszabását is a Közbeszerzési Döntõbizottság mérlegelési jogkörébe kell utalni.

1. Kbt. 2. § (4) bekezdés c) pontja: egyértelmûvé kellene tenni, hogy a támogatásban részesített szervezetek is alkalmazhatják önkéntesen a Kbt.-t értékhatár alatti beszerzéseikre.
1. Kbt. 4. § (7) bekezdése: a Tanács fenntartja 2000. évi módosítási javaslatát, mely szerint ezen bekezdést hatályon kívül kell helyezni, értelmezése és alkalmazása egyébként is nehézkes és a gyakorlatban - szankciók hiányában - nem mûködik. Ennek megfelelõen hatályon kívül kell helyezni a Kbt. 10. számú mellékletét is.
1. Kbt. 5. (2) bekezdés b) pontja: az "illetõleg" kifejezés helyett az "és" szó alkalmazását javasoljuk.
1. Kbt. 10. d) pontja: utolsó tagmondat felesleges ismétlése a definícióban korábban írtaknak. Javasoljuk annak megfontolását, hogy az EU értékhatár alatti, ám a nemzeti értékhatárt meghaladó értékû beszerzések esetén a 2002. január 1-jét megelõzõ támogatási definíció érvényesüljön ismételten.
1. Kbt. 15. § (1) bekezdés d) pontja: a Közbeszerzések Tanácsa a "figyelemmel kíséri a közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerzõdések teljesítését" helyett - tekintettel arra, hogy ennek személyi és tárgyi feltételei továbbra sem biztosítottak - a "tájékoztatást kérhet a szerzõdések teljesítésérõl" megfogalmazást javasolja. Amennyiben a Kbt. 2001. évi, a korrupcióval szembeni kormányzati stratégia keretében tervezett módosításával összhangban a jogalkotó a Közbeszerzések Tanácsára kívánja bízni a közbeszerzési eljárások alapján kötött szerzõdések teljesítésének ellenõrzését, biztosítani kell a feladat ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket is, amelynek részletezése a KT 2001. áprilisában az IM-nek továbbított levelében található.
1. Kbt. 15. § (1) bekezdés e) pontja: a Közbeszerzések Tanácsa ezen pont alapján ellátja tagjai útján a Kbt. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feladatot. Ugyanakkor a hivatkozott törvényhely csak mint lehetõséget rögzíti, hogy az ajánlatok bontásánál a Tanács tagjai jelen legyenek. Mindemellett a Kbt. 51. § (2) bekezdése a 15. (1) bekezdés e) pontjával ellentétben a Tanács tagjai helyett a tanácstagok által megbízott személyek is elláthatják e feladatot. A Tanács már több alkalommal jelezte, hogy a 18 - munkáját társadalmi megbízatásban ellátó - tanácstag, illetve a Tanács elnöke nem tudna személyesen eleget tenni ezen kötelezettségnek az évi közel 4000 közbeszerzési eljárásban. Amennyiben a tanácstagok maguk helyett megbízás keretében más személyt delegálnának a bontáson történõ részvételre, az álláspontunk szerint több problémát vetne fel (esetleges érdekellentét, összeférhetetlenség, eljárási hibák legalizálása). A tanácstagok a Titkárság munkatársait sem tudják megbízni e feladat ellátásával, ugyanis ezt ezen szervezeti egység megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ dolgozóinak létszáma nem teszi lehetõvé.
1. Kbt. 15. § (1) bekezdés g) pontja és 23. §-a: Természetesen a Döntõbizottság "kvázi-bíróságként" való mûködése - az irányelvekben foglaltakra tekintettel - szükségessé teszi, hogy a döntõbiztosok kinevezésére és felmentésére a bírák jogállásához hasonló garanciák érvényesüljenek. Ez megvalósítható oly módon, hogy a Közbeszerzések Tanácsa javaslatára a döntõbiztosokat a köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel.
1. Kbt. 15. § (1) bekezdés m) pontja: e pont alapján a Közbeszerzések Tanácsa köteles nyilvántartást vezetni a beszerzések tárgyainak az egységre vetített - közbeszerzési eljárás alapján fizetendõ - ellenértékérõl. Tekintettel arra, hogy a 2002. január 1-jét követõen indított közbeszerzési eljárásokat lezáró tájékoztatókban az ajánlatkérõk erre vonatkozóan adatot már nem szolgáltatnak, a Tanács nem képes e feladatának teljesítésére.
1. Kbt. 17. §: A Kbt. hatályos szabályai alapján a Közbeszerzések Tanácsa a Közbeszerzési Értesítõ kiadásán kívül egyéb üzletszerû gazdasági tevékenységet nem folytathat, vagyoni hozzájárulást semmilyen szervezettõl vagy személytõl nem fogadhat el, részükre vagyoni hozzájárulást nem nyújthat. A Tanácsnak ezen rendelkezés alapján nincsen lehetõsége arra, hogy a Kbt.-ben foglalt feladatait valamely nevesített társasági formában lássa el. Ennek érdekében a hivatkozott jogszabályhely kiegészítést a Közbeszerzések Tanácsa oly módon javasolja, hogy a Tanács a Kbt. 15. (1) bekezdésében felsorolt hatáskörébe tartozó feladatai ellátása érdekében közhasznú társaságot alapíthasson.
1. A Tanács támogatja az apparátus elõmeneteli rendszerének, anyagi megbecsülésének javítását, illetve a PM részérõl az ehhez szükséges keret és források biztosítását. Az apparátusnál - különösen a Döntõbizottságnál - a jelentõs fluktuáció egyértelmûen a bérezés gondjaira vezethetõ vissza. Egységes jogértelmezés és joggyakorlat, tartósan színvonalas szakmai munka állandóan változó személyi összetétel mellett nehezen biztosítható. A Ktv. módosításának véleményezése kapcsán ez év júliusában a Tanács elnökének nevében ismertettük az a javaslatot, hogy - az ÁSZ illetményrendszerével analóg módon - a KT apparátusánál dolgozók illetménykiegészítése a felsõfokú dolgozók tekintetében a jelenlegi 50 %-ról 80 %-ra növekedjen.
1. Kbt. 28. § (1) bekezdése: Az elõzetes összesített tájékoztató beküldésének határidejét a jelenlegi március 31-rõl április 30-ra célszerû módosítani annak érdekében, hogy az e törvényhelyen megfogalmazott törvényalkotói szándék - az ajánlattételi határidõk rövidítése - valóban érvényesülhessen. Az intézményi költségvetések nagyságrendje többnyire csak az elsõ negyedév végén alakul ki, így a Kbt. szerinti március 31-i határidõ az érdemi közzététel szempontjából nem, vagy csak nehezen tartható. Fentiekre tekintettel a Kbt. 28. § (1) bekezdését ennek megfelelõen javasoljuk módosítani.
1. Kbt. 29. § (4) bekezdése: Az elektronikus közbeszerzés bevezetése érdekében lehetõvé kell tenni, hogy a Közbeszerzési Értesítõ Szerkesztõbizottsága részére a hirdetményeket elektronikus formában is meg lehessen küldeni.
1. Kbt. 29. (6) bekezdése: E bekezdést ki kell egészíteni az eljárás során jelentkezõ egyéb határidõk számítására irányadó szabályokkal (így pl. az eredményhirdetési határidõ vonatkozásában, amit tipikusan az ajánlattételi vagy részvételi jelentkezési határidõhöz képest határoznak meg vagy az újraértékeléssel kapcsolatos határidõk vonatkozásában) - rendelkezni kell a jogszabályban arról, hogy a határidõknél mely nap tekintendõ a kezdõ határnapnak, illetve, hogy amennyiben a lejárat napja nem munkanap, akkor a határidõ meghosszabbodik-e.
1. Kbt. 29. §-a: Tekintettel arra, hogy az irányelvek is határidõt szabnak a hirdetmények közzétételére, javasoljuk, hogy a Kbt. is határozzon meg határidõt - a jogi lektorálás idõtartamára is figyelemmel - a hirdetmények megjelentetésére.
1. Kbt. 31. § (1) bekezdése: E jogszabályhely alapján közbeszerzési eljárásba bevont személyeknek, továbbá az ajánlati felhívás, részvételi felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése, valamint az ajánlatok értékelése során az ajánlatkérõ nevében eljáró személyeknek megfelelõ szakértelemmel kell rendelkezniük. Annak biztosítása érdekében, hogy a közbeszerzési eljárásokban résztvevõ személyek valóban megfelelõ színvonalú, korszerû közbeszerzési ismeretekkel rendelkezzenek, a Közbeszerzések Tanács javasolja, hogy e pont egészüljön ki azzal, hogy az eljárásba bevont személyek közül legalább egy fõ rendelkezzen a Közbeszerzések Tanácsa akkreditált rendszerû képzése keretében megszerezhetõ bizonyítvánnyal.
1. Kbt. 31. § (2)-(6) bekezdése, illetve a Kbt. 24. § (2) bekezdése: az ajánlatkérõk által alapított gazdálkodó szervezeteknek az alapítójuk által kiírt közbeszerzési eljárásokban való részvétele a jelenlegi joggyakorlat szerint összeférhetetlenségi, illetve esélyegyenlõségi problémákat vet fel. Javasoljuk a szabályozás átgondolását e tekintetben. Szintén problémákat vet fel, hogy a tanulmány-tervek, illetve megvalósíthatósági tanulmányok elkészítõi nem vehetnek részt a kivitelezésre, illetve megvalósításra kiírt közbeszerzési eljárásokban ajánlattevõként, illetve alvállalkozóként. Így az ajánlatkérõknek nehézséget okoz ezekre a feladatokra megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ cégeket találni.
1. Kbt. 33. § (2) bekezdés: Az e bekezdésben foglaltakat célszerûbb lenne úgy megfogalmazni - a kialakult gyakorlatot figyelembe véve -, hogy az ajánlatkérõ a közbeszerzés mennyiségének átlagos vagy középértékét legyen köteles meghatározni, s ehhez képest határozhassa meg az eltérés százalékos mértékét +/- formában. E bekezdéssel kapcsolatban változtatni szükséges azt is, hogy az ajánlatkérõnek ne a szerzõdéskötés idõpontjáig kelljen eldöntenie, hogy milyen mennyiségre kíván szerzõdést kötni, hanem lehetõsége legyen több változatra szerzõdést kötni. Ezáltal az eltérés lehetõsége - a szerzõdésben foglaltaknak megfelelõen - a teljesítés során is fennállna.

Javasoljuk továbbá e körben annak szabályozását, hogy van-e lehetõség a közbeszerzési eljárásokban vételi jog alkalmazására, és amennyiben igen, milyen formában és feltételekkel.

1. Kbt. 33. § (3) bekezdése: Javasoljuk annak egyértelmû megfogalmazását, hogy amennyiben az ajánlatkérõ e bekezdés alapján lehetõvé tette a közbeszerzés egy részére történõ ajánlattételt, az ajánlattevõ - az ajánlatok összehasonlíthatósága érdekében - köteles ajánlatát részek szerinti bontásban megadni abban az esetben is, ha a beszerzés teljes egészére tesz ajánlatot.
1. Kbt. 34. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kbt. 34. § (4) bekezdés e) pontja:

1. változat: A Kbt. 2002. január 1-je óta hatályos, a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény által bevezetett új rendelkezéseinek alkalmazása óta eltelt rövid idõ alapján az új szabályok alkalmazásával kapcsolatban kialakult gyakorlatról jóllehet még nem beszélhetünk, az eddigi tapasztalatok (e témában érkezõ nagy számú megkeresések, a jogalkalmazók, továbbá a Szerkesztõbizottság jelzései) alapján mégis úgy látszik, hogy ezen elõírás átgondolásra szorul. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden beszerzési típus esetén határozható meg olyan módszer, mely minden részszempont esetében azonos; valamint nem minden a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos elvárás fejezhetõ ki matematikailag. Az elbírálással kapcsolatos tendencia az, hogy az ajánlatkérõk a minõségi követelményeiket az elbírálás során a Kbt. ezen rendelkezése miatt egyre ritkábban érvényesítik, vagy összetett beszerzés estén is a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás szerinti elbírálási módszert választják, s ezáltal az ajánlatok közötti tényleges minõségbeli különbség mindinkább kevesebb szerepet játszik az értékelés folyamatában. E mellett az EU közbeszerzési tárgyú irányelvei is meghatározzák példálózó jelleggel, hogy milyen szempontok vehetõk figyelembe az elbírálásnál, melyek közül nem mindegyik értékelését teszi lehetõvé a jelenlegi szabályozás. A részszempontokon belüli tartalmi elemek mindenre kiterjedõ meghatározásának kötelezettsége meghiúsítja azt, hogy az ajánlatkérõ figyelembe vegye azokat az eredeti ötletet tatalmázó megajánlásokat, amelyekkel kapcsolatban elõzetesen nem határozott meg az adott elbírálási részszempont minden szegmensére kiterjedõ tartalmi elemet. Fentiek alapján szükségesnek látszik a szabályok enyhítése. A részszemponton belüli tartalmi elemek értékelése egyébként a Kbt. 55. § (6) bekezdésében írtakkal is ellentétes eredményhez vezethet.
1. változat: Az elõzõekkel ellentétben a másik javaslat az elbírálással kapcsolatos szabályozás további pontosítását javasolja az alábbiak szerint.

Célszerûnek mutatkozik a 34. § (3) bekezdés d) pontjának áttekintése.

Erre utal az, hogy a hirdetmények egyes esetekben túl általános megfogalmazásokat, máskor pedig módszerként valójában a pontszámok meghatározására egyértelmûen nem utaló leírásokat tartalmaznak. A felhívásban megadott "módszer" meghatározása akkor felel meg a törvényalkotói célnak, ha az ajánlattevõ az összegzés kézhez vételekor nagy biztonsággal képes ennek figyelembe vételével az ajánlatkérõi döntés ellenõrzésére. Célszerû lenne a Kbt. 10. §-on belül meghatározni a módszer alapfogalmát. Szükségesnek mutatkozna ugyan ezen törvényhelyet egy e) ponttal kiegészíteni, mely rögzítené, hogy amennyiben alszempont kerül meghatározásra, akkor a részszempont súlyszáma az alszempontok súlyszámainak összege legyen. A jelenlegi szabályozás alapján, a részszempontokon belül lehetõsége van ajánlatkérõnek alszempontokat meghatározni, ezekkel kapcsolatban mindössze annyi követelményt tartalmaz a jogszabály, hogy az alszempontokhoz is súlyszámokat kell rendelni.

Az alszempontokkal kapcsolatban is érvényesíteni kell mindazokat a törvényi követelményeket, melyeket a Kbt. 34. § (4) bekezdés a)-d) pontjai meghatároznak. Ha az alszempontok szerinti értékelés módszerét nem kell elõre meghatározni az ajánlatkérõnek, akkor ugyanúgy lehetõsége van ezen körben az eredmény matematikai manipulálására, eltérítésére, mint az a legutóbbi törvénymódosítást megelõzõen általános volt.

1. Kbt. 35. § (1) és (3) bekezdése: a Kbt. 35. § (1) bekezdése szerint az ún. helyi preferenciák érvényesítésére lehetõség van az egyébként egyenértékû ajánlatok választásánál. A Kbt. 35. § (3) bekezdésében írt számítási mód azonban erre az esetre nem alkalmazható. Javasoljuk ezért az "egyébként egyenértékû ajánlat választásánál" kitétel elhagyását. Ezzel összefüggésben javasoljuk a Kbt. 55. § (6), illetve (7) bekezdésének módosítását is. (Bár a helyi preferenciák sem alkalmazhatóak 2004. február 1-je után, de ezen módosítást - álláspontunk szerint - az addig terjedõ idõszakra is érdemes megfontolni.)
1. Kbt. 37. § (1) bekezdése: A dokumentációra vonatkozó rendelkezések körében javasoljuk annak egyértelmûvé tételét, hogy amennyiben az ajánlatkérõ a megfelelõ ajánlattétel elõsegítése érdekében dokumentációt készít, annak megvásárlására az ajánlattevõ kötelezhetõ-e.

Javasoljuk, hogy a Kbt. 37. § egészüljön ki egy új bekezdéssel, amely rögzítené, hogy amennyiben az ajánlati felhívás és a dokumentáció között ellentmondás tapasztalható, úgy az ajánlati felhívásban megfogalmazottak az irányadóak.

1. Kbt. 38. §-a: A dokumentáción kívüli további tájékoztatás kérésére vonatkozó szabályokat célszerû lenne kiegészíteni - a kialakult gyakorlatnak megfelelõen - a konzultáció, illetve a helyszíni bejárás intézményének meghatározásával, továbbá az ezekrõl készült jegyzõkönyv ajánlattevõk részére vonatkozó megküldésének kötelezettségével.
1. Kbt. 41. § (6) bekezdése: Az ajánlati biztosíték ajánlatkérõ általi kétszeres megtérítésének eseteit ki kell egészíteni a Kbt. 60. § (1) bekezdés g) pontjában szabályozott, valamint a 27. pontban írt eredménytelenségi esettel.
1. Kbt. 42. § (3) bekezdése: A Kbt. ezen bekezdése szerint az éves költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû építési beruházás esetén az elõminõsítési eljárás lefolytatása kötelezõ (ez az értékhatár jelenleg 240 millió forint). Egyértelmûen szabályozni szükséges, hogy ebben az esetben nem merülhet fel alternatívaként meghívásos vagy tárgyalásos eljárás lefolytatása. A Kbt. 42. § (3) bekezdésében az alábbi kiegészítést javasoljuk: "Ebben az esetben meghívásos, illetve tárgyalásos eljárás a Kbt. 65. § és 70. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén sem alkalmazható."
1. Kbt. 43. § (4) bekezdése: A Titkárság a formai hiányosság fogalmának meghatározását tartja szükségesnek a következõk szerint: "formai szempontból hiányos az az ajánlat, amely tartalmaz minden olyan elemet, amit a törvény vagy az ajánlati felhívás megkövetel, de az ajánlat vagy annak valamely része az elõírt alaki követelményeknek nem felel meg."
1. Kbt. 43. § (7) bekezdése: A Közbeszerzések Tanácsa álláspontja szerint ezt a bekezdést úgy kell módosítani, hogy az ajánlattevõ által vétett számítási hiba utólagos korrigálására az ajánlatkérõnek ne legyen lehetõsége (a jelenlegi törvényi elõírás alkalmazása ugyanis visszaélésekre, az ajánlatok módosítására adhat lehetõséget). A módosítást követõen tehát az ajánlatkérõ minden számítási korrekció nélkül kizárólag az ajánlatok bontásánál az ajánlattevõk által közölt ajánlati árat venné figyelembe.
1. Kbt. 44. § (2) bekezdés a) pontja: Az e pont alapján elõírható, az ajánlattevõk alkalmasságának igazolására szolgáló korábbi szállítások, szolgáltatások, illetve építési beruházások ismertetését ki lehetne egészíteni a felelõs személyek referenciáival. Ez megoldást jelenthetne az újonnan piacra lépõ vállalkozások problémáira is, amelyek alkalmasságának igazolása e téren - korábbi évekre vonatkozó referenciák hiányában - nehézségekbe ütközik.
1. Kbt. 44. § (2) bekezdés d) pontja: A Tanács javasolja, hogy kerüljön meghatározásra a mintapéldány fogalma. Amennyiben a mintapéldánynak teljesen meg kell felelnie az adott eljárásban meghatározott mûszaki leírásnak, az már tulajdonképpen ajánlatnak és nem alkalmassági igazolásnak minõsíthetõ. Ezáltal az alkalmasság igazolásának ezen módja a két szakaszból álló eljárások elsõ szakaszában semmiképpen nem alkalmazható.

Javasoljuk ennek megfelelõen, hogy a Kbt. 10. §-ában legyen meghatározva a mintapéldány fogalma és ezzel összefüggésben az is, hogy az ajánlatkérésben meghatározottaknak teljes mértékben megfelelõ mintapéldány kizárólag az ajánlati felhívással induló nyílt eljárásban, illetve a két szakaszos eljárások második szakaszában kérhetõ.

1. Kbt. 44. § (2) bekezdése: A Tanács véleménye szerint a Kbt. 44. §-ában szereplõ alkalmassági igazolásokat célszerû kiegészíteni a tevékenység végzésére jogosító hatósági engedélyekkel. A Kbt. 44. § (2) bekezdését az alábbi h) ponttal javasoljuk kiegészíteni: "a tevékenység végzésére jogosító hatósági engedély csatolásával".
1. Kbt. 44.§ (5) bekezdése: A Kbt. 2002. január elsejétõl tartalmaz a közös ajánlattevõk alkalmasságának vizsgálatára vonatkozó szabályt. Ennek értelmében, ha több ajánlattevõ közösen tesz ajánlatot, valamennyi ajánlattevõnek egyenként kell megfelelnie az ajánlatkérõ által elõírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérõ ettõl eltérõen rendelkezik. A Közbeszerzések Tanácsa módosítási javaslata - a jogalkalmazók visszajelzései alapján - e rendelkezéssel kapcsolatban arra irányul, hogy a Kbt. fõ szabályként tartalmazza, hogy a közös ajánlattevõknek együttesen kell megfelelniük az ajánlatkérõ által elõírt alkalmassági követelményeknek. Emellett természetesen lehetõsége lenne az ajánlatkérõnek arra, hogy - a hatályos szabályozással megegyezõen - a fõ szabálytól eltérõen rendelkezzen.
1. Kbt. 44. § (6) bekezdése: Egyértelmûvé kellene tenni, hogy minden az alkalmasság körében elõírt követelményhez az ajánlatkérõnek alkalmatlansági feltételt is meg kell határoznia.
1. Kbt. 44.§ -a: Javasoljuk e szakasz kiegészítését az újonnan piacralépõkre vonatkozó szabályokkal, ugyanis az õ vonatkozásukban - az esélyegyenlõség elvét figyelembe véve - visszatérõ problémát jelent az alkalmassági kritériumok értelmezése. Javasoljuk továbbá annak szabályozását, hogy az átalakulás folytán az új piaci szereplõ felhasználhatja-e a jogelõd referenciáit (esetleg, az alkalmassággal összefüggõ egyéb mutatóit).
1. Kbt. 46. § (5) bekezdése: A Kbt. 46. § (5) bekezdésében foglalt szabályozás és a Közbeszerzések Tanácsával folytatott egyeztetés ellenére az érintett hatóságok gyakran továbbra sem a megfelelõ tartalommal adják ki a hatósági igazolásokat. Javasoljuk e probléma rendezését.
1. Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja: Javasoljuk - a gyakorlatban jelentkezõ problémákra tekintettel -, hogy a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja egészüljön ki a következõ pontosítással: "..., így különösen, akivel a Kbt. 31. §-a szerinti összeférhetetlenségi ok áll fenn, vagy aki a Kbt. alapelvei ellenére nyújtja be ajánlatát."
1. Kbt. 53. § (2) bekezdése: Szóban forgó bekezdés rögzíti, hogy az eljárásban a továbbiakban nem vehet részt az az ajánlattevõ, akinek az ajánlatát az ajánlatkérõ érvénytelennek nyilvánította vagy akit az ajánlatkérõ az eljárásból kizárt. A Tanács javaslata szerint ezt a bekezdést ki kell egészíteni azzal az esettel is, ha az ajánlatkérõ az ajánlattevõt alkalmatlanná minõsítette. A Kbt. 53. § (2) bekezdése ennek megfelelõen: "Az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett, akit az eljárásból kizártak, illetve akit az ajánlatkérõ alkalmatlannak nyilvánított.
1. Kbt. 52. és 53. §-a: Javasoljuk e szakaszok kiegészítését az arra való utalással, hogy az alvállalkozókkal szemben fennálló alkalmatlansági, érvénytelenségi és kizárási okok is megalapozzák e jogkövetkezmények alkalmazását.
1. Kbt. 55. § (2) bekezdése: A Kbt. ezen bekezdése alapján az ajánlatkérõnek lehetõsége van arra, hogy az eredményhirdetés idõpontját - indokolt esetben - egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal elhalassza. A Kbt. kógens szabályozására tekintettel azonban arra nincsen mód, hogy az ajánlatkérõ - szintén indokolt esetben - az eljárás eredményét az ajánlati felhívásban megjelölt idõponthoz képest korábbi idõpontban hirdesse ki. A Titkárság álláspontja szerint a jelenlegi szabályozással analóg módon lehetõséget kellene biztosítani a korábbi idõpontban történõ eredményhirdetésre is, figyelembe véve azt, hogy az ajánlatkérõ elõre nem tud számolni a beérkezõ, esetleg az ezekbõl érvénytelennek minõsülõ ajánlatok számával.
1. Kbt. 57. § (2) bekezdése: A Kbt. ezen bekezdése kötelezõvé teszi az ajánlatkérõ számára, hogy amennyiben valamely ajánlattevõ ajánlata kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, köteles arra írásban magyarázatot kérni. E szabállyal kapcsolatban szükséges annak tisztázása is, hogy az ajánlatkérõ hogyan értékelje az ajánlattevõ magyarázatát. Javasoljuk ezzel összefüggésben az EU közbeszerzési irányelveinek figyelembevételét.
1. Kbt. 59. § (3) bekezdése: A preferenciák fenntarthatóságának idejére egyértelmûvé kellene tenni, hogy a hivatkozott bekezdésben a jogalkotó az "illetve" kötõszóval két különálló esetet kívánt-e rögzíteni, vagy konjunktív feltételeket határozott meg.
1. Kbt. 60. § (1) bekezdése: Korábbi javaslatainknak megfelelõen az eredménytelenség eseteit egy továbbival szükséges kiegészíteni. E szerint eredménytelen az eljárás abban az esetben is, ha az ajánlatkérõ az eredményhirdetés idõpontjáig maga is észleli eljárása jogsértõ voltát.

Az eredménytelenség ezen újabb esetével Kbt. 41. § (6) bekezdését (ajánlati biztosíték) és a Kbt. 37. § (4) bekezdését (dokumentáció ellenértékének visszatérítése) is ki kell egészíteni.

1. Kbt. 60. § (1) bekezdés f) pontja: Javasoljuk ezen pontban az "érvénytelenítés" kifejezés "eredménytelenné nyilvánítás" fordulatra történõ változtatását, mivel az érvénytelenség fogalmát a Kbt. 52. §-a más értelemben használja.
1. Kbt. 61. § (1) bekezdése: A Tanács javaslata szerint a Kbt. 61. § (1) bekezdése szerinti írásbeli összegzést az ajánlatkérõ az eredményhirdetésen jelenlévõ ajánlattevõknek azonnal adja át, míg a távollevõ ajánlattevõk továbbra is öt munkanapon belül kapják meg az írásbeli összegzést.
1. Kbt. 61. § (5) bekezdése: A Kbt. 61. § (5) bekezdésében a tájékoztatók közzétételének idejét célszerû a szerzõdéskötés idõpontjához képest meghatározni, így elkerülhetõ az a körülmény, hogy döntõbizottsági eljárás következtében vagy pedig a nyertes ajánlattevõ (sõt esetleg az ajánlatkérõ) visszalépése esetén hibás adatok kerüljenek közzétételre a Közbeszerzési Értesítõben.

Fentiekre tekintettel javasoljuk, hogy a Kbt. 61. § (5) bekezdése helyébe az alábbi szöveg kerüljön: "Az ajánlatkérõnek az eljárás eredményérõl szóló tájékoztatót legkésõbb a szerzõdéskötéstõl számított öt munkanapon belül a 6. számú mellékletben meghatározott minta szerint hirdetményben közzé kell tennie. A közbeszerzési eljárás e hirdetmény közzétételével zárul le."

1. Kbt. 62. § (1) és (3) bekezdései: Egyértelmûvé kell tenni, hogy nem áll fenn szerzõdéskötési kötelezettség egyik fél vonatkozásában sem. A 62. § (3) bekezdését ennek megfelelõen ki kell egészíteni az ajánlatkérõn túlmenõen a nyertes ajánlattevõre (a Kbt. 59. § (1) bekezdése szerinti szervezetre) való utalással is.
1. Kbt. 62. § (2) bekezdése: E bekezdés módosítása szükséges oly módon, hogy az ajánlatkérõ az eredményhirdetést követõ naptól számított 15 napnál korábbi idõpontban ne köthessen szerzõdést, megteremtve ezzel az egyensúlyt a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nyitva álló 15 napos szubjektív határidõvel.
1. Kbt. 63. §-a: A két szakaszból álló eljárásokra vonatkozó közös szabályok között pontosítani szükséges, hogy mi történik abban az esetben, ha az ajánlatkérõ meghatározta az ajánlattevõk keretszámát és a megadott keretszámnál több alkalmas jelentkezõ van. Fel kell-e, illetve lehet-e hívni õket ajánlattételre vagy nem, s ha igen, akkor milyen módon. Rögzíteni lehetne azt is, hogy ebben az esetben az ajánlatkérõ szabadon választhat az alkalmas jelentkezõk közül. Ezzel összhangban módosítani szükséges a Kbt. 67. § (2) bekezdését, illetve a Kbt. 71/A.§ (2) bekezdését is.
1. Kbt. 63. § (1) bekezdése: Ugyancsak a két szakaszból álló eljárások esetén egyértelmûen szabályozni kell, hogy csak az az ajánlattevõ tehet ajánlatot, akinek az ajánlatkérõ ajánlati felhívást küldött. Ezzel egyidejûleg azt is szabályozni szükséges, hogy annak az ajánlattevõnek, aki az elsõ szakaszban ajánlatot tesz, részvételi jelentkezése érvénytelen. A Kbt. 63. § (1) bekezdését az alábbiakkal javasoljuk kiegészíteni: "Érvénytelen annak a jelentkezõnek a részvételi jelentkezése, aki az eljárás részvételi szakaszában ajánlatot tesz."
1. Kbt. 63. § (6) bekezdése: Egyértelmûvé kell tenni, hogy két szakaszos eljárások esetén a részvételi felhívás mely elemei módosíthatók az ajánlattételi határidõ lejártáig.
1. Kbt. 64. § (5) bekezdése: Gyakran elõfordul a kétszakaszos eljárásokban, hogy az ajánlatkérõ a sikeresen lezárult elõminõsítési szakaszt követõen, már az ajánlati felhívás megküldése után valamilyen okból visszavonja az ajánlati felhívást. Ilyenkor az ajánlatkérõk úgy gondolják, hogy az elõminõsítési szakaszt nem kell megismételniük, nem kell új eljárást kezdeményezniük, hanem csak az ajánlati felhívás megváltozott formában történõ kiküldésével az eljárás második szakaszát ismétlik meg. A KT álláspontja szerint a kétszakaszos eljárás egész addigi menete, az összes addig hozott döntés hatályát veszíti az ajánlati felhívás visszavonásával, hiszen az elõminõsítés nem önálló eljárási fajta, hanem az elõminõsítéssel induló nyílt eljárás elsõ szakasza. Ennek egyértelmûvé tétele érdekében a Kbt. 64. § (5) bekezdésében lehetne elõírni, hogy az ajánlati felhívás visszavonására a Kbt. 48. § (2) bekezdése vonatkozik.
1. Kbt. 65. §-a: A Kbt. 65. § (1) bekezdés b) pontja szerinti meghívásos eljárással összefüggésben megfontolható az a könnyítés, hogy a minõsített ajánlattevõknek abban az alkalmassági körben, amit a minõsített ajánlattevõi jegyzékre történõ felkerüléshez igazoltak, ne kelljen a konkrét közbeszerzési eljárásban ismételten csatolniuk a vonatkozó iratokat. E helyett a Közbeszerzések Tanácsa igazolását kellene mellékelniük arról, hogy a jegyzékben szerepelnek.
1. Kbt. 66. § (1) bekezdése: Ezen bekezdésben az "ajánlattételre fel kíván hívni" fordulat a részvételi jelentkezési szakaszra tekintettel félrevezetõ, javasoljuk e helyett a "részvételi jelentkezésre fel kíván hívni" megfogalmazást.
1. Kbt. 70. §-a: Az 1999. évi törvénymódosítást követõen azzal, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások esetében elõzetes kontrollt telepítettek a Döntõbizottság Elnökéhez, ezen eljárási fajták részaránya csökkenõ tendenciát mutatott. Ez a kedvezõ részesedés az össz-eljárások számán belül nem tartható hosszú távon az ezen eljárási fajtákra vonatkozó részlet-szabályok hiánya miatt. A bírói joggyakorlat ugyanis a tárgyalásos eljárások részlet-szabályainak hiányára figyelemmel nem osztja a törvényalkotó azon elképzeléseit, miszerint ezek csak kivételes eljárási fajták és csak a törvényben meghatározott esetekben alkalmazhatók.
1. Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontja: Javasoljuk az értelmezõ rendelkezések körében a "kizárólagos jog" fogalmának rögzítését.
1. Kbt. 70. § (2) bekezdése: A tárgyalásos eljárás alkalmazásának ezen esetével kapcsolatosan célszerû rögzíteni, hogy a Kbt. alkalmazása szempontjából mi minõsül kiegészítõ építési beruházási munkának, illetve kiegészítõ szolgáltatásnak.
1. Kbt. 70. § (3) bekezdés b) pontja: A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások ezen esetével kapcsolatban meg kell határozni a bõvítés és a kicserélés értelmezõ fogalmát. Emellett egyértelmûvé kell tenni, hogy ezen eset alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a bõvítés, illetve a kicserélés terjedelme nem haladja meg a közbeszerzési eljárás lefolytatása eredményeként kötött alapszerzõdés értékének 50%-át.
1. Kbt. 71/B. § (1) bekezdése: A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hirdetmény közzététele nélküli eljárással kapcsolatos szabályozást úgy kell megváltoztatni, hogy ez az eljárás is ajánlati felhívás kiküldésével kezdõdjön. Ennek megfelelõen a Kbt. 71/B. § (1) bekezdésében "a (3) bekezdés szerinti eset kivételével" részt hatályon kívül kell helyezni.
1. Kbt. 71. § (1) bekezdése: Egyértelmûen ki kell mondani, hogy amennyiben a Kbt. szerint hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazása indokolt, az ajánlatkérõ nem folytathat le hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást (gyakran elõfordul ugyanis, hogy pl. rendkívüli sürgõsségre hivatkozva hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást kellene lefolytatni, azonban az ajánlatkérõ mégis kezdeményezi a közzétételt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elkerülje a Döntõbizottság elnökének tájékoztatását). Fentiekre tekintettel a Kbt. 71. § (1) bekezdésében az alábbi módosítást javasoljuk: "Egyéb, a 70. §-ban szabályozott esetekben az eljárás megindítására hirdetmény nem tehetõ közzé."
1. Kbt. 79. § (1) bekezdése: A Döntõbizottságnál folyamatban lévõ jogorvoslati eljárások kapcsán problémát jelent a közbeszerzési törvény és a mögöttes eljárási jogszabály az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) együttes alkalmazása. Ezért szükségesnek látszik a Döntõbizottság jogorvoslati eljárása szabályainak áttekintése és összhangba hozása az Áe. rendelkezéseivel. [ Példaként említjük, hogy az Áe. fellebbezési jogot biztosít bizonyos típusú határozatok esetén (határozat visszavonása, módosítása, kiegészítés elutasítása), míg a közbeszerzési törvény nem ismeri a fellebbezés jogintézményét, csak a kereset-indítását. Nem rendezi a jogszabály azt a kérdést sem, hogy milyen megítélés alá esnek azok az esetek, amikor a Döntõbizottság nem a Kbt. 88. § (1) bekezdése körében hozza meg határozatát, hanem egyéb, az Áe. által szabályozott jogintézmények vonatkozásában határozattal rendelkezik. A Kbt. 88. § (1) bekezdése körében alkalmazott jogkövetkezmények esetében teszi lehetõvé jogorvoslatként a kereset-indítás lehetõségét, egyéb más esetekben az Áe. rendelkezése az irányadó, amely azt rögzíti, hogy a hatóság határozata ellen a felettes hatósághoz nyújthat be fellebbezést az ügyfél.
1. Kbt. 79. § (5) bekezdése: Az alábbi pontosítás indokolt e bekezdésben: "...az eljáró biztosok kijelölésével kezdeményezi a Bizottság hivatalból történõ eljárását a Döntõbizottság elnöke."
1. Kbt. 79. § (7) bekezdése: A Döntõbizottság hivatalbóli eljárásának vonatkozásában is célszerû a 90 napos jogvesztõ határidõ érvényesítése a jogviták parttalanná válásának elkerülése érdekében.

Javasoljuk továbbá az objektív határidõ kiterjesztését a Kbt. jogtalan mellõzése miatt induló jogorvoslati eljárások esetén.

1. Kbt. 81. § (2) bekezdése: Ezen bekezdése módosítása indokolt oly módon, hogy a Döntõbizottság a jogorvoslati eljárás megindításáról a feleket és egyéb érdekelteket legkésõbb a jogorvoslati kérelem, illetve kezdeményezõ irat érkezését követõ munkanapon értesíti.
1. Kbt. 83. § (2) bekezdése: Kbt. 83. § (2) bekezdésében foglaltak ellentmondanak a Kbt. 84. §-ban megfogalmazottaknak, miszerint az eljárás irataiba a Bizottság engedélye alapján tekinthetnek be az ügy kérelmezõjén, az ellenérdekû félen, továbbá ezek képviselõjén, valamint a Tanács tagjain kívüli személyek. Ezért ezen ellentmondás feloldása a törvénymódosítás kapcsán megfontolandó.
1. Kbt. 86. §-a: A Tanács a Kbt. 86. §-ában szabályozott eljárási határidõk meghosszabbítását javasolja oly módon, hogy a Döntõbizottságnak határozata meghozatalára a jelenlegi 15 nap helyett 30 nap (tárgyalás tartása esetén a jelenlegi 30 nap helyett 45 nap) álljon rendelkezésre és a jelenlegi 10 nap helyett egy alkalommal 15 nappal hosszabbíthassa meg az alaphatáridõket. Ezen módosítás alternatívájaként a Tanács javasolja, hogy a Parlament biztosítson megfelelõ költségvetési forrásokat a Döntõbizottság létszámának növelésére.
1. Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja: A Döntõbizottság álláspontja szerint a jogkövetkezmények alkalmazásának elsõdleges célja, hogy reparálja a jogsértést és jogszerû keretek közé terelje a közbeszerzési eljárást. A DB ezért úgy véli, lehetõséget kell adni a jogviták rendezésére létrehozott hatóságnak, hogy a jogsértés súlyára figyelemmel, az eset összes körülményeit mérlegelve döntsön a jogkövetkezmények alkalmazásáról.

Megvalósulnak ugyanis olyan magatartások a közbeszerzési eljárás során, melyek jóllehet a Kbt. valamely rendelkezésébe ütköznek, de egyébként semmilyen kihatásuk nincs az ajánlatkérõ valamely érdemi döntésére. Ezek többnyire nem befolyásolják a közbeszerzési eljárás jogszerû, a törvényben deklarált alapelveken nyugvó lefolytatását. Például eljárási szabályt sért ajánlatkérõ amikor nem öt, hanem hat nap alatt küldi el az eljárás eredményérõl szóló összegezést, vagy a bontásról készült jegyzõkönyvet. Hasonló eset, amikor a Szerkesztõbizottságnak egy-két napos késéssel küldi meg a helyes döntésérõl szóló tájékoztatót az ajánlatkérõ. Jelenleg ezekben az esetekben sem mérlegelhet az eljáró hatóság a bírság kiszabása kérdésében, azaz legalább a törvényben megállapított minimális bírság kiszabása kötelezõ. Jogbizonytalanságot eredményez továbbá az is, hogy a legutóbbi törvénymódosítás miniszteri indokolása lehetõséget ad - a törvény normaszövegével ellentétben - a minimum bírság mérséklésére. Fentiekre tekintettel szükséges ezen jogintézmény ismételt átgondolása; nevezetesen legyen lehetõsége a Döntõbizottságnak az ügy összes körülményére figyelemmel a minimum bírság mérséklésére, illetõleg mellõzésére. Abban az esetben legyen kötelezõ a bírság kiszabása, ha a megállapított jogszabálysértés kihatással volt a közbeszerzési eljárás kimenetele szempontjából lényeges ajánlatkérõi döntésre.

1. A Döntõbizottság tapasztalata alapján probléma merül fel a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott bírságra vonatkozó jogkövetkezmény értelmezésével kapcsolatban a tekintetben is, hogy kötelezõ-e minden esetben az ajánlatkérõ jogi személyen kívül a jogsértésért és a szerzõdéskötésért felelõs természetes személyekkel szemben is alkalmazni. Abban sem ad támpontot a törvény, hogy természetes, vagy jogi személyeket, vagy mindkettõt kell-e érteni a személyek fogalma alatt, illetve a szervezet fogalma sem egyértelmûen körülhatárolt. Továbbá - álláspontunk szerint - a fentebb említett jogi szabályozás nincs összhangban a Kbt. 31. § (6) bekezdés rendelkezésével azért, mert a belsõ felelõsségi rend nem feltétlenül tartalmazza az ajánlatkérõ jogsértéséért ténylegesen felelõs személyt, vagy szervezetet. A természetes személy felelõssége kérdésében felvetõdik, hogy mennyiben van összhangban ez a törvényi rendelkezés a köztisztviselõk-, közalkalmazottak jogállásáról, a Munka törvénykönyvérõl és - a kollektív döntések kapcsán - a helyi önkormányzatokról szóló törvény kapcsolódó rendelkezéseivel. Álláspontunk szerint pl. az önkormányzati törvény nem tiltja a testülethez telepített döntést és ezt a lehetõséget nem is köteles átruházni természetes személyre, pl. a polgármesterre, így a Döntõbizottság nem tudja kutatni adott, testület által hozott jogsértõ döntést illetõen, hogy ki azért a döntésért ténylegesen felelõs természetes személy.

Felvetõdik az a kérdés, hogy amennyiben a normaszövegben "illetõleg" és "illetve" kifejezések találhatók, ezeket milyen módon kell értelmezni, azaz csak akkor alkalmazható-e a bírság, ha a Döntõbizottság meg tudja állapítani nemcsak a jogi személyt, hanem a jogsértést felelõs természetes személyt is, vagy elegendõ a bírság alkalmazásakor, ha a jogsértõ jogi személy felelõssége állapítható meg önmagában. Több ajánlatkérõ esetében ugyanis a közbeszerzési eljárás során hozott döntések kollektív, testületi döntésként jelennek meg. Ezen utóbbi esetben, a döntésben részvevõ természetes személyek felelõsségének vizsgálata aggályos.

Szükségesnek mutatkozik a bírság alkalmazása szempontjából, hogy a törvényalkotó rögzítse, hogy mi tekintendõ a közbeszerzés értékének. Jelenleg ezt a törvény nem határozza meg.

1. Kbt. 88. §-a: Javasoljuk e szakasz kiegészítését azzal, hogy amennyiben a Döntõbizottság azért szünteti meg a jogorvoslati eljárást, mert az ajánlatkérõ annak megindítását követõen visszavonja az arra okot adó felhívását, a Döntõbizottság kötelezze az ajánlatkérõt az ajánlattevõ által

lerótt igazgatási szolgáltatási díj megtérítésére.

1. Kbt. 96. (2) bekezdése: A Titkárság szükségesnek tartja az önkormányzatok rendeletalkotására vonatkozó törvényi felhatalmazás jelenlegi megfogalmazásának felülvizsgálatát abból a célból, hogy az indokolt-e, illetve módosítással a továbbiakban fenntartható-e.

Tekintettel arra, hogy a 96.§ (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban maga az Alkotmánybíróság is két esetben egymással ellentétes álláspontra helyezkedett (nevezetesen egy adott önkormányzati rendelet felülvizsgálata során kifogásolta, hogy annak hatálya kiterjed az önkormányzatok közbeszerzésére, holott a Kbt. 96.§ (2) bekezdése a helyi önkormányzat által alapított helyi önkormányzati költségvetési szervek vonatkozásában engedi a rendeletalkotást, míg más estben ezt nem kifogásolta), mindenképpen szükséges a jelenlegi megfogalmazás pontosítása.

1. Kbt. 3., 8. és 9. számú mellékletei: Hivatkozott mellékletekbõl el kell hagyni a duplán kért alkalmassági szempontok egyikét (3. számú melléklet 9. és 10/a. pont; 8. számú melléklet 9. és 10/a. pont; 9. számú melléklet 8. és 9/a. pont). Javasoljuk a Kbt. 3. és 8. számú mellékletét 10/a. pontjának, valamint a 9. számú melléklet 9/a. pontjának elhagyását.
1. Kbt. 4. számú melléklete: Új pontot kell beiktatni az érvénytelen jelentkezést benyújtók, valamint a kizárt jelentkezõk feltüntetésére (továbbá a minõsítés indokainak meghatározására).