MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/770.

országgyűlési határozati javaslat

az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i

Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről

Előadó: dr. Bárándy Péter

igazságügy-miniszter

Budapest, 2002. augusztus

Az Országgyűlés

.../2002. (...) OGY határozata

az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i

Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról

és az Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről

Az Országgyűlés

1. elhatározza a Magyar Köztársaság csatlakozását az európai szabadalmak megadásáról szóló - Münchenben, 1991. december 17-én felülvizsgált, valamint az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának 1978. december 21-én, 1994. december 13-án, 1995. október 20-án, 1996. december 5-én és 1998. december 10-én kelt határozataival módosított - 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez (az Európai Szabadalmi Egyezményhez);

2. megerősíti az Európai Szabadalmi Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegét;

3. felkéri a köztársasági elnököt a csatlakozási és a megerősítő okirat kiadására;

4. felhatalmazza a külügyminisztert a csatlakozási és a megerősítő okiratnak a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál történő letétbe helyezésére.

INDOKOLÁS

az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i

Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény

Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslathoz

1. Az országgyűlési határozati javaslat az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez (az Európai Szabadalmi Egyezményhez) való csatlakozásra és az Egyezmény legutóbb, Münchenben felülvizsgált szövegének megerősítésére irányul.

Az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973. október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben - a Benelux államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Svájc részvételével - lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. 2002 elején az Egyezménynek már húsz ország volt a részese: az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc és Törökország. Ezenkívül hat ország - Albánia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovénia - elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való kiterjesztését, anélkül, hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna. Az Egyezmény szerződő államainak köre jelentős bővülés előtt áll, hiszen - Magyarországgal együtt - tíz közép- és kelet-európai, illetve balti ország kapott felkérést a csatlakozásra (2002. július 1-jével Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Szlovákia csatlakozott is az ESZE-hez; ezzel a tagállamok száma 24-re emelkedett).

Az Egyezmény alapján 2000-ben több mint 140 000, 2001-ben pedig körülbelül 160 000 európai szabadalmi bejelentést tettek; 2000-ben közel 28 000, 2001-ben pedig mintegy 35 000 európai szabadalmat adtak meg. Az Egyezmény hatálybalépése óta közzétett európai szabadalmi bejelentések száma 2000-ben haladta meg az egymilliót, a megadott európai szabadalmak száma pedig már 1992-ben elérte a kétszázezret.

Az Egyezményt 1991-ben vizsgálták először felül, módosítva az európai szabadalmak oltalmi idejét egységesen szabályozó 63. cikkét (módot adva egyes termékek kiegészítő oltalmának bevezetésére), majd ezt követően a második - átfogó - felülvizsgálatra 2000 novemberében került sor az európai szabadalmi rendszer megreformálására irányuló törekvések jegyében (ld. erről részletesen az indokolás 7. pontját).

Az Egyezmény a Párizsi Uniós Egyezmény (ld.: 1970. évi 18. törvényerejű rendelet) 19. cikkének értelmében vett külön megállapodást képez és regionális szabadalmi szerződésnek minősül a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban: PCT) 45. cikkének 1. bekezdése értelmében (ld. a PCT-t kihirdető 1980. évi 14. törvényerejű rendeletet). Ebből következik, hogy az Egyezmény szabályainak a Párizsi Uniós Egyezmény és a PCT rendelkezéseivel összhangban kell állniuk, és így az Egyezmény harmonikusan illeszkedik ezekhez az alapvető nemzetközi instrumentumokhoz.

2. Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes - de a nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő - jogrendjét a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően az Egyezmény alapján egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat - európai szabadalmat - szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára (sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül is elfogadó országokra is) kiterjedően. Az európai szabadalmi rendszerben - szemben a PCT-vel - tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban nemcsak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt meg is lehet szerezni. Másfelől, az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmakként élnek tovább, vagyis azokat úgy kell tekinteni, mintha az adott ország nemzeti hivatala előtti eljárásban megadott szabadalmak volnának, azzal azonban, hogy számos kérdésben rájuk az Egyezménnyel egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az európai szabadalom annyiban nem haladta meg az oltalom territoriális jellegét, hogy megadását követően is szupranacionális, több ország területére egységesen kiterjedő hatályú szabadalomként funkcionálna. Ez utóbbi megteremtését a közösségi szabadalom bevezetésére irányuló törekvések, kísérletek célozzák.

Az Egyezmény nem számít az európai közösségi jog részének, nem minősül közösségi jogforrásnak. Az Egyezménnyel létrehozott nemzetközi szervezet - az Európai Szabadalmi Szervezet - az Európai Közösségtől független, attól elkülönülő alanya a nemzetközi jognak. Az Egyezménynek nemcsak az Európai Unió tagállamai lehetnek szerződő államai (2002 elején öt, 2002 júliusában pedig kilenc olyan tagországa volt az Egyezménynek, amely nem tagja az EU-nak), illetve az Egyezmény története során többször is fennállt az a helyzet, hogy az Egyezménynek nem volt részese valamennyi közösségi tagállam. A közösségi szabadalom bevezetése kapcsán körvonalazódó elképzeléseknek mindazonáltal része az a terv is, hogy az Európai Közösség idővel - az Egyezmény ezt lehetővé tevő felülvizsgálata után - csatlakozik az Egyezményhez.

Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával és nemzeti szabadalomengedélyezési eljárásaival párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi rendszer tehát együtt él a nemzetivel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi fölöslegessé. Az európai út megnyílása csupán bővítette a bejelentők előtt álló eljárási választékot, nem zárta ki azonban azt, hogy találmányukra a nemzeti hivatalok előtti eljárásban szerezzenek szabadalmat. A bejelentő szabadon dönt arról, hogy találmányára európai (esetleg "euro-PCT") vagy nemzeti úton (közvetlenül vagy a PCT-n keresztül) igényel-e szabadalmat.

Az európai szabadalmi rendszer valójában nem is volna működőképes a nemzeti szabadalmi rendszerek nélkül, különösen nem az európai szabadalom megadását követő szakaszban (pl. a szabadalom fenntartását, a kényszerengedélyeket vagy a bitorlást illetően), amelynek során az európai szabadalom - bizonyos feltételekkel és megszorításokkal - a nemzeti jog hatálya alá tartozik, a nemzeti úton megadott szabadalmakkal azonos elbírálás alá esik.

3. Az Egyezmény - a PCT-vel éppen ellentétesen, annak fordítottjaként - az országok csatlakozási lehetősége szempontjából lényegében "zárt", míg a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer. Az Egyezményhez csak európai államok csatlakozhatnak, közülük is csupán azok, amelyek részt vettek az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián vagy arra meghívást kaptak, valamint, amelyeket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa felkér a csatlakozásra (ESZE 166. cikk). Európai szabadalmi bejelentést viszont bármely természetes vagy jogi személy tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk).

Az Egyezmény és a PCT közötti fontos összefüggés, hogy a PCT keretében lehetséges európai szabadalmi bejelentést (ún. euro-PCT bejelentést) is kezdeményezni. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi bejelentésben az Egyezmény összes - vagy a bejelentő választása szerinti egy vagy több - tagállama is megjelölhető annak feltüntetésével, hogy ezekben az államokban európai szabadalmat kívánnak szerezni. Ilyen esetben a PCT szerinti eljárás nemzeti szakaszát az Európai Szabadalmi Hivatalnál kell kezdeményezni és az Egyezmény szabályai szerint kell lefolytatni.

4. Az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet. A Szervezetnek az Egyezmény szerződő államai a tagjai. A Szervezet a nemzetközi jog önálló alanya, jogi személyiséggel, valamint igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik. Az Európai Szabadalmi Szervezet feladata, hogy európai szabadalmakat adjon meg. Ezt a feladatot a Szervezet két szerve útján látja el. Az európai szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) adja meg; az ESZH az Igazgatótanács felügyeletével működik.

Az Európai Szabadalmi Szervezet székhelye Münchenben van és az ESZH is ott működik; az ESZH Hágában külön részleget működtet, továbbá kirendeltséget tart fenn Bécsben és Berlinben.

Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezeti felépítését és egyes szervezeti egységeinek feladatkörét az Egyezmény határozza meg, gondoskodva az ESZH egyes osztályai által hozott határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések elbírálására hivatott fellebbezési tanácsok (és Bővített Fellebbezési Tanács) önálló, független jogorvoslati fórumként való intézményesítéséről is. Az ESZH-t az Igazgatótanács által kinevezett elnök irányítja, aki az ESZH tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. Helyettesei - akiket szintén az Igazgatótanács nevez ki - állnak az ESZH nagyobb szervezeti egységeinek (főigazgatóságainak) élén.

Az ESZH alkalmazottjainak a száma meghaladja az ötezret, sőt, 2002-ben várhatólag a hatezret is megközelíti. A Szervezet és azon belül az ESZH pénzügyi autonómiáját, önfenntartó jellegét a Szervezet bevételei biztosítják, amelyek az ESZH előtti eljárás díjaiból és az oltalmi idő kezdetére eső fenntartási díjakból, a szerződő államoknak az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után teljesített befizetéseiből, valamint - szükség esetén - a szerződő államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulásaiból tevődnek össze. A szervezet 2002. évi költségvetésének bevételi és kiadási főösszege meghaladja a 900 millió eurót.

Az ESZH hatósági és egyéb feladatait hatalmas ismeretanyagra, óriási dokumentációs és információs háttérre támaszkodva látja el: kutatásai során több mint hatvan ország 38 millió dokumentumához férhet hozzá. A köz számára nyújtott szolgáltatásai szintén széles körűek: a számítógépes világhálón, az interneten felkínált ún. espa@cenet szolgáltatás révén ötvennél is több ország 30 millió szabadalmi dokumentumához biztosít az ESZH hozzáférést. A hasonló elven működő epoline pedig módot ad a bejelentőknek és más érdeklődőknek az ESZH-val a hálózaton keresztül, elektronikus eszközökkel történő kommunikálásra, illetve ilyenféle kapcsolatot épít ki a szerződő államok nemzeti hivatalai és az ESZH között is.

Az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozó, irányító szerve az Igazgatótanács. Az Igazgatótanács a szerződő államok képviselőiből áll. Hatáskörébe tartozik - egyebek mellett - az Egyezmény bizonyos (határidőket megállapító) rendelkezéseinek módosítása, az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának megállapítása, a Szervezet költségvetésének és a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolónak az elfogadása, valamint a Szervezet nemzetközi szerződéseinek megkötéséhez való hozzájárulás.

Az Igazgatótanácsban csak a szerződő államok rendelkeznek szavazati joggal. Főszabályként mindegyik szerződő államnak egy-egy szavazata van. A Díjszabályzat, valamint - ha a szerződő államok befizetési kötelezettségeit terhesebbé tenné - a költségvetés elfogadása és módosítása esetén azonban a szavazás során sor kerülhet a szerződő államok szavazatainak sajátos szabályok szerint számított súlyozására is. Az Igazgatótanács általában egyszerű szótöbbséggel hozza határozatait, az Egyezményben felsorolt ügyekben [ESZE 35. cikk (2) bek.] azonban minősített - háromnegyedes - többségre van szükség a határozathozatalhoz.

Mind az ESZH-nak, mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az angol, a francia és a német. Az ESZH előtt ezek közül a bejelentő által választott egyik nyelv lesz - főszabályként - az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket szintén mindhárom hivatalos nyelven eszközlik (ESZE 14. cikk).

Az előzőektől független, önálló kérdéskör az, hogy a szerződő államok az ESZE 65. cikke alapján milyen nyelvi-fordítási követelmények teljesítésétől tehetik függővé az európai szabadalmaknak a területükön való hatályosulását. E követelményekről az indokolás 5., 7. és 9-10. pontja külön, bővebben is szól.

5. Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), valamint - ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi - a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál lehet tenni; az utóbbiak az ESZH-hoz továbbítják a bejelentést. A bejelentésben - egyebek mellett - meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel szabadalmat a találmányára; az ESZH az utóbbi időben olyan díjszabást és eljárási rendet alakított ki, amely szerint - a bejelentő eltérő nyilatkozata híján - általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik.

Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével az ESZH közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát. A kutatási jelentést - ha már készen van - a bejelentéssel együtt teszik közzé; ellenkező esetben a kutatási jelentést a későbbiekben külön bocsátják közre.

Az érdemi vizsgálatot a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő e kérelem benyújtásáról a kutatási jelentés ismeretében dönthet, erre a kutatási jelentés közzétételétől számított hat hónapja van. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára.

Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban az Egyezmény 65. cikkével összhangban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb - az ezt megkövetelő országokban - az európai szabadalom szövegének a megjelölt ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől fogva hatálytalan. Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények teljesítése folytán hatályosuló európai szabadalmak további sorsa a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként - az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy a bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében.

Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként - ha az megalapozott - az ESZH megvonhatja vagy korlátozással tarthatja fenn az európai szabadalmat. A megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja, ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad. Az ESZH-nak a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására", amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását.

Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz. Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács hoz határozatot, illetve ad véleményt.

6. Az Egyezmény a szerződő államok nemzeti jogszabályait illetően számottevő jogegységesítést eredményezett.

Mindenekelőtt természetszerűleg magával hozta a szabadalmazhatóság feltételeinek egységessé tételét. Ezt azzal érte el, hogy nemcsak az európai szabadalom megadására irányuló eljárás céljaira állapította meg a szabadalmazhatóság feltételeit, hanem az európai szabadalom megvonásának, illetve megsemmisítésének (azaz utólagos érvénytelenítésének) a feltételeit is egységesítette. Az európai szabadalmak megsemmisítésére irányuló eljárást ugyan - szemben a felszólalási eljárással - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok, illetve a nemzeti bíróságok folytatják le a nemzeti jogban meghatározott eljárási szabályok szerint, az európai szabadalmat mégis csak az Egyezményben meghatározott jogalapok valamelyikére hivatkozva semmisíthetik meg (ESZE 139. cikk).

Ezenkívül az Egyezmény az európai szabadalmakhoz kapcsolódó joghatásokat számos kérdésben szintén egységesen állapítja meg, összehangolva ezáltal a szerződő államok jogszabályait is. Ilyen típusú rendelkezéseket tartalmaz az oltalom időtartama (ESZE 63. cikk) és terjedelme (ESZE 69. cikk és a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyv), valamint az eljárásra adott szabadalmakból eredő jogok [ESZE 64. cikk (2) bek.] tárgyában.

Az Egyezmény a felsorolt kérdéseken túlmenően, illetve a szerződő államok körén kívül is figyelemre méltó - a közvetlen jogi kötelezettségek teljesítésén túlmenő, tényleges - harmonizációs hatást ért el, ami éppúgy köszönhető az Európai Szabadalmi Szervezet szakmai és politikai súlyának, mint az európai szabadalmi rendszer átütő, kétségbevonhatatlan sikerének.

7. Az európai szabadalmi rendszer az elmúlt évtizedek megannyi sikere és jelentős eredménye mellett is megérett a reformra. A változtatást kikényszerítő körülmények közé tartozik: az európai integráció elmélyülése, az innováció felértékelődése az élesedő világgazdasági versenyben, a nemzetközi jogfejlődés (elsősorban a TRIPS-egyezmény létrejötte), az ESZH munkaterheinek radikális növekedése, a kutatásra és fejlesztésre épülő iparágak megerősödése, valamint számos olyan technológia (pl. a biotechnológia, a géntechnika, az információtechnológia) megjelenése és robbanásszerű fejlődése, amelynek a szabadalmi jogba való megfelelő beillesztése új jogi megoldásokat is igényelhet. Az európai szabadalmi rendszernek a legutóbbi években kibontakozó reformja három fő irányt vett. Célul tűzte ki