MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/770.
országgyűlési határozati javaslat
az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i
Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről
Előadó: dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2002. augusztus
Az Országgyűlés
.../2002. (...) OGY határozata
az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i
Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról
és az Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről
Az Országgyűlés
1. elhatározza a Magyar Köztársaság csatlakozását az európai szabadalmak megadásáról szóló - Münchenben, 1991. december 17-én felülvizsgált, valamint az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának 1978. december 21-én, 1994. december 13-án, 1995. október 20-án, 1996. december 5-én és 1998. december 10-én kelt határozataival módosított - 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez (az Európai Szabadalmi Egyezményhez);
2. megerősíti az Európai Szabadalmi Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegét;
3. felkéri a köztársasági elnököt a csatlakozási és a megerősítő okirat kiadására;
4. felhatalmazza a külügyminisztert a csatlakozási és a megerősítő okiratnak a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál történő letétbe helyezésére.
INDOKOLÁS
az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i
Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény
Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslathoz
1. Az országgyűlési határozati javaslat az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez (az Európai Szabadalmi Egyezményhez) való csatlakozásra és az Egyezmény legutóbb, Münchenben felülvizsgált szövegének megerősítésére irányul.
Az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973. október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben - a Benelux államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Svájc részvételével - lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. 2002 elején az Egyezménynek már húsz ország volt a részese: az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc és Törökország. Ezenkívül hat ország - Albánia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovénia - elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való kiterjesztését, anélkül, hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna. Az Egyezmény szerződő államainak köre jelentős bővülés előtt áll, hiszen - Magyarországgal együtt - tíz közép- és kelet-európai, illetve balti ország kapott felkérést a csatlakozásra (2002. július 1-jével Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Szlovákia csatlakozott is az ESZE-hez; ezzel a tagállamok száma 24-re emelkedett).
Az Egyezmény alapján 2000-ben több mint 140 000, 2001-ben pedig körülbelül 160 000 európai szabadalmi bejelentést tettek; 2000-ben közel 28 000, 2001-ben pedig mintegy 35 000 európai szabadalmat adtak meg. Az Egyezmény hatálybalépése óta közzétett európai szabadalmi bejelentések száma 2000-ben haladta meg az egymilliót, a megadott európai szabadalmak száma pedig már 1992-ben elérte a kétszázezret.
Az Egyezményt 1991-ben vizsgálták először felül, módosítva az európai szabadalmak oltalmi idejét egységesen szabályozó 63. cikkét (módot adva egyes termékek kiegészítő oltalmának bevezetésére), majd ezt követően a második - átfogó - felülvizsgálatra 2000 novemberében került sor az európai szabadalmi rendszer megreformálására irányuló törekvések jegyében (ld. erről részletesen az indokolás 7. pontját).
Az Egyezmény a Párizsi Uniós Egyezmény (ld.: 1970. évi 18. törvényerejű rendelet) 19. cikkének értelmében vett külön megállapodást képez és regionális szabadalmi szerződésnek minősül a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban: PCT) 45. cikkének 1. bekezdése értelmében (ld. a PCT-t kihirdető 1980. évi 14. törvényerejű rendeletet). Ebből következik, hogy az Egyezmény szabályainak a Párizsi Uniós Egyezmény és a PCT rendelkezéseivel összhangban kell állniuk, és így az Egyezmény harmonikusan illeszkedik ezekhez az alapvető nemzetközi instrumentumokhoz.
2. Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes - de a nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő - jogrendjét a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően az Egyezmény alapján egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat - európai szabadalmat - szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára (sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül is elfogadó országokra is) kiterjedően. Az európai szabadalmi rendszerben - szemben a PCT-vel - tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban nemcsak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt meg is lehet szerezni. Másfelől, az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmakként élnek tovább, vagyis azokat úgy kell tekinteni, mintha az adott ország nemzeti hivatala előtti eljárásban megadott szabadalmak volnának, azzal azonban, hogy számos kérdésben rájuk az Egyezménnyel egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az európai szabadalom annyiban nem haladta meg az oltalom territoriális jellegét, hogy megadását követően is szupranacionális, több ország területére egységesen kiterjedő hatályú szabadalomként funkcionálna. Ez utóbbi megteremtését a közösségi szabadalom bevezetésére irányuló törekvések, kísérletek célozzák.
Az Egyezmény nem számít az európai közösségi jog részének, nem minősül közösségi jogforrásnak. Az Egyezménnyel létrehozott nemzetközi szervezet - az Európai Szabadalmi Szervezet - az Európai Közösségtől független, attól elkülönülő alanya a nemzetközi jognak. Az Egyezménynek nemcsak az Európai Unió tagállamai lehetnek szerződő államai (2002 elején öt, 2002 júliusában pedig kilenc olyan tagországa volt az Egyezménynek, amely nem tagja az EU-nak), illetve az Egyezmény története során többször is fennállt az a helyzet, hogy az Egyezménynek nem volt részese valamennyi közösségi tagállam. A közösségi szabadalom bevezetése kapcsán körvonalazódó elképzeléseknek mindazonáltal része az a terv is, hogy az Európai Közösség idővel - az Egyezmény ezt lehetővé tevő felülvizsgálata után - csatlakozik az Egyezményhez.
Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával és nemzeti szabadalomengedélyezési eljárásaival párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi rendszer tehát együtt él a nemzetivel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi fölöslegessé. Az európai út megnyílása csupán bővítette a bejelentők előtt álló eljárási választékot, nem zárta ki azonban azt, hogy találmányukra a nemzeti hivatalok előtti eljárásban szerezzenek szabadalmat. A bejelentő szabadon dönt arról, hogy találmányára európai (esetleg "euro-PCT") vagy nemzeti úton (közvetlenül vagy a PCT-n keresztül) igényel-e szabadalmat.
Az európai szabadalmi rendszer valójában nem is volna működőképes a nemzeti szabadalmi rendszerek nélkül, különösen nem az európai szabadalom megadását követő szakaszban (pl. a szabadalom fenntartását, a kényszerengedélyeket vagy a bitorlást illetően), amelynek során az európai szabadalom - bizonyos feltételekkel és megszorításokkal - a nemzeti jog hatálya alá tartozik, a nemzeti úton megadott szabadalmakkal azonos elbírálás alá esik.
3. Az Egyezmény - a PCT-vel éppen ellentétesen, annak fordítottjaként - az országok csatlakozási lehetősége szempontjából lényegében "zárt", míg a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer. Az Egyezményhez csak európai államok csatlakozhatnak, közülük is csupán azok, amelyek részt vettek az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián vagy arra meghívást kaptak, valamint, amelyeket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa felkér a csatlakozásra (ESZE 166. cikk). Európai szabadalmi bejelentést viszont bármely természetes vagy jogi személy tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk).
Az Egyezmény és a PCT közötti fontos összefüggés, hogy a PCT keretében lehetséges európai szabadalmi bejelentést (ún. euro-PCT bejelentést) is kezdeményezni. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi bejelentésben az Egyezmény összes - vagy a bejelentő választása szerinti egy vagy több - tagállama is megjelölhető annak feltüntetésével, hogy ezekben az államokban európai szabadalmat kívánnak szerezni. Ilyen esetben a PCT szerinti eljárás nemzeti szakaszát az Európai Szabadalmi Hivatalnál kell kezdeményezni és az Egyezmény szabályai szerint kell lefolytatni.
4. Az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet. A Szervezetnek az Egyezmény szerződő államai a tagjai. A Szervezet a nemzetközi jog önálló alanya, jogi személyiséggel, valamint igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik. Az Európai Szabadalmi Szervezet feladata, hogy európai szabadalmakat adjon meg. Ezt a feladatot a Szervezet két szerve útján látja el. Az európai szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) adja meg; az ESZH az Igazgatótanács felügyeletével működik.
Az Európai Szabadalmi Szervezet székhelye Münchenben van és az ESZH is ott működik; az ESZH Hágában külön részleget működtet, továbbá kirendeltséget tart fenn Bécsben és Berlinben.
Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezeti felépítését és egyes szervezeti egységeinek feladatkörét az Egyezmény határozza meg, gondoskodva az ESZH egyes osztályai által hozott határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések elbírálására hivatott fellebbezési tanácsok (és Bővített Fellebbezési Tanács) önálló, független jogorvoslati fórumként való intézményesítéséről is. Az ESZH-t az Igazgatótanács által kinevezett elnök irányítja, aki az ESZH tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. Helyettesei - akiket szintén az Igazgatótanács nevez ki - állnak az ESZH nagyobb szervezeti egységeinek (főigazgatóságainak) élén.
Az ESZH alkalmazottjainak a száma meghaladja az ötezret, sőt, 2002-ben várhatólag a hatezret is megközelíti. A Szervezet és azon belül az ESZH pénzügyi autonómiáját, önfenntartó jellegét a Szervezet bevételei biztosítják, amelyek az ESZH előtti eljárás díjaiból és az oltalmi idő kezdetére eső fenntartási díjakból, a szerződő államoknak az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után teljesített befizetéseiből, valamint - szükség esetén - a szerződő államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulásaiból tevődnek össze. A szervezet 2002. évi költségvetésének bevételi és kiadási főösszege meghaladja a 900 millió eurót.
Az ESZH hatósági és egyéb feladatait hatalmas ismeretanyagra, óriási dokumentációs és információs háttérre támaszkodva látja el: kutatásai során több mint hatvan ország 38 millió dokumentumához férhet hozzá. A köz számára nyújtott szolgáltatásai szintén széles körűek: a számítógépes világhálón, az interneten felkínált ún. espa@cenet szolgáltatás révén ötvennél is több ország 30 millió szabadalmi dokumentumához biztosít az ESZH hozzáférést. A hasonló elven működő epoline pedig módot ad a bejelentőknek és más érdeklődőknek az ESZH-val a hálózaton keresztül, elektronikus eszközökkel történő kommunikálásra, illetve ilyenféle kapcsolatot épít ki a szerződő államok nemzeti hivatalai és az ESZH között is.
Az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozó, irányító szerve az Igazgatótanács. Az Igazgatótanács a szerződő államok képviselőiből áll. Hatáskörébe tartozik - egyebek mellett - az Egyezmény bizonyos (határidőket megállapító) rendelkezéseinek módosítása, az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának megállapítása, a Szervezet költségvetésének és a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolónak az elfogadása, valamint a Szervezet nemzetközi szerződéseinek megkötéséhez való hozzájárulás.
Az Igazgatótanácsban csak a szerződő államok rendelkeznek szavazati joggal. Főszabályként mindegyik szerződő államnak egy-egy szavazata van. A Díjszabályzat, valamint - ha a szerződő államok befizetési kötelezettségeit terhesebbé tenné - a költségvetés elfogadása és módosítása esetén azonban a szavazás során sor kerülhet a szerződő államok szavazatainak sajátos szabályok szerint számított súlyozására is. Az Igazgatótanács általában egyszerű szótöbbséggel hozza határozatait, az Egyezményben felsorolt ügyekben [ESZE 35. cikk (2) bek.] azonban minősített - háromnegyedes - többségre van szükség a határozathozatalhoz.
Mind az ESZH-nak, mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az angol, a francia és a német. Az ESZH előtt ezek közül a bejelentő által választott egyik nyelv lesz - főszabályként - az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket szintén mindhárom hivatalos nyelven eszközlik (ESZE 14. cikk).
Az előzőektől független, önálló kérdéskör az, hogy a szerződő államok az ESZE 65. cikke alapján milyen nyelvi-fordítási követelmények teljesítésétől tehetik függővé az európai szabadalmaknak a területükön való hatályosulását. E követelményekről az indokolás 5., 7. és 9-10. pontja külön, bővebben is szól.
5. Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), valamint - ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi - a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál lehet tenni; az utóbbiak az ESZH-hoz továbbítják a bejelentést. A bejelentésben - egyebek mellett - meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel szabadalmat a találmányára; az ESZH az utóbbi időben olyan díjszabást és eljárási rendet alakított ki, amely szerint - a bejelentő eltérő nyilatkozata híján - általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik.
Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével az ESZH közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát. A kutatási jelentést - ha már készen van - a bejelentéssel együtt teszik közzé; ellenkező esetben a kutatási jelentést a későbbiekben külön bocsátják közre.
Az érdemi vizsgálatot a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő e kérelem benyújtásáról a kutatási jelentés ismeretében dönthet, erre a kutatási jelentés közzétételétől számított hat hónapja van. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára.
Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban az Egyezmény 65. cikkével összhangban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb - az ezt megkövetelő országokban - az európai szabadalom szövegének a megjelölt ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől fogva hatálytalan. Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények teljesítése folytán hatályosuló európai szabadalmak további sorsa a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként - az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy a bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében.
Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként - ha az megalapozott - az ESZH megvonhatja vagy korlátozással tarthatja fenn az európai szabadalmat. A megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja, ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad. Az ESZH-nak a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására", amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását.
Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz. Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács hoz határozatot, illetve ad véleményt.
6. Az Egyezmény a szerződő államok nemzeti jogszabályait illetően számottevő jogegységesítést eredményezett.
Mindenekelőtt természetszerűleg magával hozta a szabadalmazhatóság feltételeinek egységessé tételét. Ezt azzal érte el, hogy nemcsak az európai szabadalom megadására irányuló eljárás céljaira állapította meg a szabadalmazhatóság feltételeit, hanem az európai szabadalom megvonásának, illetve megsemmisítésének (azaz utólagos érvénytelenítésének) a feltételeit is egységesítette. Az európai szabadalmak megsemmisítésére irányuló eljárást ugyan - szemben a felszólalási eljárással - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok, illetve a nemzeti bíróságok folytatják le a nemzeti jogban meghatározott eljárási szabályok szerint, az európai szabadalmat mégis csak az Egyezményben meghatározott jogalapok valamelyikére hivatkozva semmisíthetik meg (ESZE 139. cikk).
Ezenkívül az Egyezmény az európai szabadalmakhoz kapcsolódó joghatásokat számos kérdésben szintén egységesen állapítja meg, összehangolva ezáltal a szerződő államok jogszabályait is. Ilyen típusú rendelkezéseket tartalmaz az oltalom időtartama (ESZE 63. cikk) és terjedelme (ESZE 69. cikk és a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyv), valamint az eljárásra adott szabadalmakból eredő jogok [ESZE 64. cikk (2) bek.] tárgyában.
Az Egyezmény a felsorolt kérdéseken túlmenően, illetve a szerződő államok körén kívül is figyelemre méltó - a közvetlen jogi kötelezettségek teljesítésén túlmenő, tényleges - harmonizációs hatást ért el, ami éppúgy köszönhető az Európai Szabadalmi Szervezet szakmai és politikai súlyának, mint az európai szabadalmi rendszer átütő, kétségbevonhatatlan sikerének.
7. Az európai szabadalmi rendszer az elmúlt évtizedek megannyi sikere és jelentős eredménye mellett is megérett a reformra. A változtatást kikényszerítő körülmények közé tartozik: az európai integráció elmélyülése, az innováció felértékelődése az élesedő világgazdasági versenyben, a nemzetközi jogfejlődés (elsősorban a TRIPS-egyezmény létrejötte), az ESZH munkaterheinek radikális növekedése, a kutatásra és fejlesztésre épülő iparágak megerősödése, valamint számos olyan technológia (pl. a biotechnológia, a géntechnika, az információtechnológia) megjelenése és robbanásszerű fejlődése, amelynek a szabadalmi jogba való megfelelő beillesztése új jogi megoldásokat is igényelhet. Az európai szabadalmi rendszernek a legutóbbi években kibontakozó reformja három fő irányt vett. Célul tűzte ki
az ESZE felülvizsgálatát,
az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentésére és az európai szabadalmi bíráskodás bevezetésére irányuló külön megállapodások létrehozását, valamint
a közösségi szabadalom megteremtését.
A közösségi szabadalom bevezetése európai közösségi hatáskörbe - vagyis az Európai Unióra - tartozik. A reform másik két területéért az Európai Szabadalmi Szervezet felel. Noha az európai szabadalmi rendszer reformja ennek megfelelően egyfelől az Európai Unióban, másfelől az Európai Szabadalmi Szervezetben zajlik, az egyes reformmunkálatok egymással szorosan összefüggenek, azokat tehát egymásra figyelemmel, összehangoltan kívánják végrehajtani. Ezt követeli meg az az elképzelt végcél is, hogy idővel létrejöjjön a már meglévő európai szabadalmi rendszer és a jövőbeli közösségi szabadalom hatékony szimbiózisa, megteremtve kontinensünk gyakorlatilag teljes szabadalmi integrációját. A megfelelő koordinációt igényli és egyben arra garancia az is, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama részese az Európai Szabadalmi Egyezménynek és az Európai Közösség - az Európai Bizottság útján - megfigyelőként képviselteti magát az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának ülésein.
Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az Európai Szabadalmi Szervezeten belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi konferencia indította útjára, megadva a mandátumot a szükséges szakértői szintű munkálatok elvégzéséhez. Magyar kezdeményezésre a reformmal foglalkozó munkacsoportok, kormányközi és egyéb értekezletek tevékenységébe az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozásra felkért országok képviselői is bekapcsolódhattak megfigyelői minőségben.
A párizsi kormányközi konferencia sokrétű mandátumot határozott meg:
célul tűzte ki az európai szabadalmak fordítási költségeinek ötven százalékkal való csökkentését;
előirányozta, hogy az európai szabadalmi bejelentések elbírálásának időtartamát - a hatósági munka jó minőségének megőrzése mellett - csökkenteni kell, hogy a jövőben az ESZH előtti szabadalomengedélyezési eljárás átlagos időtartama, "átfutási ideje" ne haladja meg a három évet;
tervbe vette az európai szabadalmi bíráskodás felülvizsgálatát és harmonizációját;
ajánlást adott az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendjének korszerűsítésére;
napirendre tűzte annak vizsgálatát, hogy a találmánynak a szabadalmi bejelentést (avagy az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra jutásához milyen következmények fűződjenek, különösen akkor, ha a találmányt maga a bejelentő vagy jogelődje hozza nyilvánosságra (jelenleg ez újdonságrontó hatású és kizárja a szabadalmaztatás lehetőségét);
elrendelte mindezekre, valamint egyéb módosítási igényekre figyelemmel az ESZE felülvizsgálatára hivatott diplomáciai értekezlet előkészítését és 2000. évi összehívását.
Ennek az ambiciózus programnak számos eleme már megvalósult.
Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi konferencián - Londonban, 2000. október 16-17-én - az ESZE akkori 19 tagállamából 7 ország képviselői írták alá azt a megállapodást (az ún. Londoni Megállapodást), amely - az ESZE-tagországok számára nyitva álló, opcionális tagsággal - az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentését célozza. A megállapodás szerint a részes országok eltekintenek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében lehetővé tett fordítási követelmény érvényesítésétől, vagyis annak előírásától, hogy az európai szabadalomnak az adott országban való hatályossá tételéhez meghatározott határidőn belül be kell nyújtani az európai szabadalom fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén. Ennek feltétele azokban az országokban, amelyeknek az ESZH valamelyik hivatalos nyelve (vagyis az angol, a francia vagy a német) nem hivatalos nyelve, hogy a szabadalom az említett három hivatalos nyelv közül az érintett ország által választott nyelven rendelkezésre álljon. Ezek az országok továbbá a megállapodáshoz való csatlakozásuk után is megkövetelhetik az igénypontoknak a saját hivatalos nyelvükre való lefordítását. Az érintett ország hivatalos nyelvére - a megállapodás szerint - csak akkor kell az európai szabadalom teljes leírását lefordítani, ha a szabadalommal kapcsolatban jogvita keletkezik.
A londoni kormányközi konferencia az európai szabadalmi bíráskodás reformját illetően ajánlást fogadott el a szabadalmi ügyekben való választottbíráskodás lehetővé tételéről, továbbá megújította az illetékes munkacsoport mandátumát a szupranacionális európai szabadalmi bíráskodás megteremtésére irányuló megállapodás-tervezet kidolgozásával kapcsolatban. A tervezet előkészítése azóta is folyamatban van.
Az ESZE felülvizsgálatát célzó diplomáciai értekezletet 2000. november 20. és 29. között tartották meg Münchenben. Az értekezlet eredményesen zárult annyiban, hogy elfogadták az Egyezmény felülvizsgált, módosított szövegét, amely - a záróokmány 8. cikkében foglalt változatok közül a jóval valószínűbbet alapul véve - várhatólag két évvel azt követően lép hatályba, hogy a tizenötödik - jelenlegi vagy újonnan csatlakozó - szerződő állam letétbe helyezi ratifikációs, illetve csatlakozási okmányát. Az Egyezmény felülvizsgált szövege hatálybalépésének időpontját tehát nagyban befolyásolhatja annak a tíz - csatlakozásra felkért - országnak (közöttük hazánknak) a csatlakozása, amelyek esetében az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa az Egyezmény hatályos szövegéhez való csatlakozás feltételéül szabta a felülvizsgált szöveg egyidejű ratifikációját.
Az ESZE felülvizsgált szövege - egyebek mellett - módosította az első és további gyógyászati indikáció (azaz valamely ismert anyag gyógyászati eljárásban való alkalmazásának) szabadalmazhatóságára, az oltalom terjedelmére, a vizsgálat és a jogorvoslat rendjére vonatkozó szabályokat, bevezette az európai szabadalmak központi (vagyis az ESZH előtti eljárásban való) korlátozásának lehetőségét, "áramvonalasította" az Egyezményt azzal, hogy számos részlet szabályozását az Egyezmény helyett a Végrehajtási Szabályzatra hagyta (egyes vélemények szerint ezzel esetenként érdemi kérdésekben is "kiüresítve" az Egyezményt). Ezenkívül - több feltétellel és megszorítással - felhatalmazta az Igazgatótanácsot az Egyezmény meghatározott részeinek a módosítására, ha arra a szabadalmakra vonatkozó nemzetközi szerződéshez vagy európai közösségi jogszabályhoz való igazodás érdekében van szükség. A felülvizsgált szöveg szerint továbbá legalább ötévente a szerződő államok illetékes minisztereinek értekezletét is össze kell hívni az európai szabadalmi rendszer főbb kérdéseinek megvitatása céljából. Egyebekben az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendje nem változott (ezen belül különösen az érdemel figyelmet, hogy a legfontosabb döntéseknek az Igazgatótanácsban való meghozatalához előírt minősített többség arányát - szemben az eredeti elképzelésekkel - nem szállították le háromnegyedről kétharmadra), ami mindenképpen előnyös és méltányos a csatlakozásra felkért országok számára.
A 2000. évi felülvizsgálat adós maradt számos kérdés rendezésével: az Európai Bizottság akkor még csak készülő irányelv-javaslatára tekintettel elhalasztották a döntést a számítógépi program szabadalmazhatóságának ügyében; szintén nem alakult ki egyetértés az ún. türelmi idő kérdésében, vagyis arról, hogy a találmánynak a bejelentést (illetve az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra hozatalához milyen jogkövetkezmények fűződjenek. Az Egyezmény felülvizsgálata nem tért ki az európai szabadalmi rendszer és a közösségi szabadalom közötti viszony szabályozására sem.
A felsorolt - nyitva maradt - kérdések idővel az ESZE újabb felülvizsgálatát teszik, tehetik szükségessé. Az eredeti tervektől eltérően azt a diplomáciai értekezletet, amely - legalább a közösségi szabadalom témakörében - az ESZE újabb módosításairól dönthetett volna, nem hívták össze 2002 első félévének végéig (vagyis a csatlakozásra felkért országok csatlakozásának legkorábbi lehetséges időpontjáig).
Az európai szabadalmi rendszer reformjának másik fő vonulata az Európai Unióban bontakozott ki, jórészt az európai innováció fellendítésére irányuló első cselekvési terv [First Action Plan for Innovation in Europe, COM (96) 589 final, 20. 11. 96.] hatására. Az Európai Bizottság 1997. június 24-én tette közzé döntéselőkészítő dokumentumát, ún. zöld könyvét a közösségi szabadalomról és Európa szabadalmi rendszeréről [Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM (97) 314 final, 24. 6. 97.]. A zöld könyv alapján lefolytatott konzultációk eredményeit összegző és a további teendőket azonosító, 1999-ben kiadott bizottsági dokumentum [Promoting innovation through patents - The follow-up to the Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM (1999) 42 final, 5. 2. 99.] pedig - többek között - a következő intézkedéseket irányozta elő:
rendelet alkotását a közösségi szabadalomról;
ezzel összefüggésben a Közösség csatlakozását az ESZE-hez;
irányelv kiadását a számítógépi programok szabadalmazhatóságáról;
a szabadalmi ügyvivők szolgáltatásaira és letelepedésére vonatkozó - jogértelmező jellegű - bizottsági közlemény összeállítását;
a nemzeti szabadalmi hivatalok szerepének erősítését, különösen az innováció előmozdításában, illetve az egyéni feltalálók, a kutatóintézetek, valamint a kis- és középvállalkozások számára történő szabadalmi jogi ismeretterjesztésben, tájékoztató és ügyfélszolgálati munkában.
Az Európai Bizottság 2000 augusztusában terjesztette elő a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatát [COM (2000) 412 final, 1. 8. 2000.]. A Bizottság tehát a tagállamok között létrejövő nemzetközi szerződés helyett (ami a hatályba nem lépett Luxemburgi Egyezmény modellje volt) közösségi jogszabállyal, az EK-Szerződés 308. cikkén alapuló rendelettel kívánja bevezetni ezt a közösségi oltalmi formát is (ugyanúgy, mint a közösségi védjegyoltalom, a közösségi növényfajta-oltalom, illetve a formatervezési minták közösségi oltalma esetében). E rendelet elfogadásához ugyan a tagállamok egyhangú szavazatára van szükség a Tanácsban, a rendeleti forma, a közösségi jogszabályban való szabályozás mindazonáltal számos előnnyel jár a Közösség nézőpontjából (pl. nincs szükség ratifikációra, mint a tagállamok közötti nemzetközi szerződéseknél).
A rendelettervezet bevezetné a közösségi szabadalmat, amely egységes jellegű volna, ahhoz a Közösség egész területén, valamennyi tagállamban ugyanaz a jogi hatály fűződne. A közösségi szabadalmat csak a Közösség egészére vonatkozóan lehetne megadni, átruházni vagy megsemmisíteni, és csak ugyanilyen hatállyal lehetne oltalmának megszűnését megállapítani. A közösségi szabadalom egységes jellege az Európai Unió egységes belső piacának természetéhez igazodik, annak igényeit elégíti ki; ezzel az Unión belül meghaladja a szabadalmi oltalom territoriális jellegét, feloldja annak területi, nemzeti kötődéseit.
A közösségi szabadalmi rendszer nem váltaná fel, nem szüntetné meg és nem tenné feleslegessé a nemzeti szabadalmak rendszerét, a rendelettervezet e két rendszer együttéléséből indul ki, párhuzamos fennállásuk feltételezésére épül.
A rendelettervezet szerint a közösségi szabadalmakat az ESZH adná meg, ami igényli a Közösség csatlakozását az ESZE-hez, azt követően, hogy erre az Egyezmény megfelelő módosításával jogi lehetőség nyílik. A közösségi szabadalom megadásáig terjedő szakasz kérdéseit az ESZE rendezné, azaz e tekintetben a közösségi szabadalom az európai szabadalom egyik válfaja volna. A közösségi rendelet ezért a szabadalom megadását követően jelentkező kérdések szabályozására szorítkozna; e kérdésekben viszont autonóm, közösségi jogrendet alakítana ki.
A rendelettervezetről az Európai Unióban azóta is folynak a viták és az egyeztetések. A nyitva maradt kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a közösségi szabadalom szövegével kapcsolatban milyen nyelvi, fordítási követelményeket érvényesítsenek. Tisztázásra szorul a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákban eljáró bírósági fórumrendszer struktúrája és hatásköre is (a Bizottság eredetileg - a tagállami bíróságok teljes kizárásával - közösségi bíráskodást javasolt valamennyi fokon, az első foktól kezdődően). A vitás témák közé tartozik az is, hogy a közösségi szabadalmak megadásával járó feladatokat, valamint a közösségi szabadalmi rendszer működtetéséből származó bevételeket miként osszák meg az ESZH és a tagállamok szabadalmi hatóságai között.
Az említett "zöld könyv" nyomán elhatározott intézkedések sorába tartozott az is, hogy a Bizottság 2002 elején előterjesztette javaslatát [COM (2002) 92 final, 20. 02. 2002.] a számítógépen alkalmazott találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelv megalkotására.
8. Mint ismeretes, az Európai Megállapodás (kihirdette: az 1994. évi I. törvény) 65. cikkének (1) bekezdése megkövetelte, hogy Magyarország - tovább javítva a szellemi tulajdonjogok védelmét - 1996 végéig a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson a szellemi tulajdonjogoknak. E nemzetközi kötelezettségünknek a szabadalmi jog területén való teljesítését is célozta a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) megalkotása.
Emellett az Európai Megállapodás - a 65. cikk (2) bekezdésében - azt is előírta, hogy Magyarországnak 1996 végéig kérnie kell az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozását. Amint arra az indokolás 3. pontja már utalt, az Egyezményhez valamely európai állam akkor csatlakozhat, ha vagy részt vett az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián (illetve arra legalábbis meghívást kapott), vagy a későbbiekben az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa csatlakozásra való felkérést intézett hozzá (ESZE 166. cikk). Magyarország az európai államok ez utóbbi kategóriájába tartozik az ESZE-hez való csatlakozás szempontjából.
Ennek megfelelően - összhangban az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal - a 2370/1996. (XII. 20.) Korm. határozat felhatalmazta a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnökét arra, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsához nyújtsa be a Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez való csatlakozásra történő meghívás iránti kérelmét. Az 1996 decemberében benyújtott kérelem alapján az Igazgatótanács 1999. január 29-én hozott, CA/D 5/99 számú határozatával - az ESZE 166. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban - felkérte a Magyar Köztársaságot, hogy csatlakozzon az ESZE-hez. A határozat úgy rendelkezett, hogy hazánk legkorábban 2002. július 1-jén válhat az Egyezmény tagjává. A csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése értelmében - a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjától válik hatályossá.
Az Igazgatótanács említett határozata - a későbbiekben külön megerősített értelmezés szerint - a csatlakozás feltételéül szabja, hogy a csatlakozó ország az ESZE hatályos szövegén kívül az ESZE felülvizsgált szövegét is egyidejűleg ratifikálja, ha az ESZE-t a csatlakozási okmány letétbe helyezését megelőzően felülvizsgálják. Az indokolás 7. pontjából már kitűnt, hogy ez megtörtént: az e célból összehívott müncheni diplomáciai értekezleten 2000. november 29-én elfogadták az ESZE felülvizsgált szövegét. Hazánknak tehát az ESZE hatályos szövegéhez való csatlakozással egyidejűleg meg kell erősítenie a 2000. novemberi diplomáciai értekezleten elfogadott felülvizsgált szöveget is; az ESZE-hez való csatlakozás alkalmával egyidejűleg kell letétbe helyezni a csatlakozási okmányt a hatályos szöveg tekintetében és a ratifikációs okmányt a felülvizsgált szöveg tekintetében.
Az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdéséből következően Magyarország csupán arra volt köteles, hogy kezdeményezze az ESZE-hez való csatlakozásra történő felkérést. E felkérésnek azonban nem tartozik - különösen nem a lehetséges legkorábbi időpontban - eleget tenni. Nem áll fenn tehát nemzetközi jogi kötelezettségünk az ESZE-hez való csatlakozásra. Az ESZE-tagság nem része az európai közösségi jogrendnek sem. Az ESZE története során előfordult, hogy az Európai Közösség valamely tagállama nem volt szerződő állama az ESZE-nek (ld. az indokolás 2. pontját). Ez a helyzet megváltozik, ha a közösségi szabadalomról szóló rendeletet elfogadják és az EK csatlakozik az ESZE-hez (ld. a 7. pontot). Hazánknak tehát 2002. július 1-jétől csupán lehetősége az ESZE-hez való csatlakozás, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával, vagy azt követően válik majd - közösségi jogi - kötelezettséggé.
9. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatásainak felmérése céljából az országgyűlési határozati javaslat előkészítése során több elemzés, tanulmány is készült. A hatásvizsgálat egyrészt az Egyezményhez való csatlakozás várható gazdasági következményeinek előrejelzésére irányult, különös figyelmet fordítva a hazai kutatás és fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások helyzetében bekövetkező változásokra. A vizsgálat kiterjedt a csatlakozás folytán az MSZH-t és a magyar szabadalmi ügyvivői kart érintő hatások felmérésére is. A hatásvizsgálatok elsősorban azt célozták, hogy a csatlakozás folytán esetleg jelentkező hátrányos hatások azonosításával elősegítsék azoknak az intézkedéseknek a megtervezését és végrehajtását, amelyekkel a hátrányok, a kedvezőtlen hatások enyhíthetők, mérsékelhetők. E vizsgálatok alapvető rendeltetése tehát nem az volt, hogy számottevően befolyásolják az ESZE-hez való csatlakozás időzítését, még kevésbé, hogy kétségbe vonják annak szükségességét, illetve célszerűségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ESZE-hez való csatlakozás számottevő késleltetése, halogatása kedvezőtlen képben tüntetné fel hazánkat a külföldi befektetők (különösen a kutatás és a fejlesztés területén beruházók), az európai integrációs szervezetek és a nemzetközi iparjogvédelmi fórumok előtt, továbbá kétségeket ébreszthetne a magyar kormányzatnak mind a szellemi tulajdon hatékony védelme, mind az európai integráció iránti elkötelezettségét illetően. A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat az Szt.-nek az ESZE-hez való csatlakozása kapcsán szükségessé váló módosítását 2002. második félévi feladatként jelölte meg, abból kiindulva, hogy az Egyezményhez való csatlakozás várható időpontja: 2003. január 1. (az előző jogharmonizációs program is ugyanígy irányozta elő e jogalkotási feladat teljesítését). A jogharmonizáció kormányzati programjával összhangban magyar részről több ízben, számos fórumon jeleztük és megerősítettük mind az Európai Unió, mind az Európai Szabadalmi Szervezet irányában az ESZE-hez való csatlakozásunknak az előzőekben említett, várható időpontját. Az ESZE-hez való csatlakozás tervezett időpontjáról adott tájékoztatás természetesen nem eredményezett nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettségvállalást, mindazonáltal az ESZE-hez való csatlakozás magyar részről eltervezett menetrendjének betartása fontos fokmérőjévé válhat - legalábbis a szellemi tulajdon területén - európai integrációs felkészülésünk előrehaladottságának.
Az ESZE-hez való csatlakozásból közvetlenül adódó jogi hatások közül mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a csatlakozás következtében a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatállyal is igényelhető, illetve adható lesz európai szabadalom. Magyar bejelentők jelenleg is igénybe vehetik az európai szabadalmi rendszert: tehetnek európai szabadalmi bejelentést és szerezhetnek európai szabadalmat az Egyezmény mai szerződő államaira kiterjedő hatállyal. Ez következik abból, hogy az ESZE a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer: európai szabadalmi bejelentést bármely természetes vagy jogi személy tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk; ld. az indokolás 3. pontját). Ellenben európai szabadalom csak az ESZE szerződő államainak területére kiterjedő hatállyal igényelhető és adható meg (ESZE 2. és 3. cikk). Az Egyezményhez való csatlakozást követően tehát Magyarország is olyan szerződő állammá válik, amelyre kiterjedően európai szabadalmat lehet igényeli és szerezni.
Az Egyezményhez való csatlakozás fontos jogi következménye, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Szabadalmi Szervezet tagjává válik és a Szervezeten belül - az Igazgatótanácsban és más testületekben - feltételek és korlátozások nélkül gyakorolhatja a szerződő államokat megillető jogokat, illetve teljesítenie kell a tagsággal járó együttműködési, információszolgáltatási és pénzügyi kötelezettségeket.
Az ESZE-hez való csatlakozás a magyar szabadalmi ügyvivői kar jogi helyzetét is befolyásolja: megnyitja előttük az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét (méghozzá - egy egyéves átmeneti időszak alatt igénybe vehető - kedvezményes feltételekkel), és újszerű feladatokat hárít rájuk az európai szabadalmakkal összefüggő ügyekben az MSZH és a hazai bíróságok előtti eljárásokban is.
Az ESZE-hez való csatlakozás jogi következményei közül ahhoz, hogy a csatlakozás után a Magyar Köztársaság területére kiterjedően is igényelhető, illetve adható lesz európai szabadalom, általában azt a feltételezést fűzik a gazdasági hatásokat illetően, hogy jelentősen meg fog emelkedni a külföldiek által Magyarországon szerzett szabadalmak száma és emiatt a hazai kutatásnak és fejlesztésnek, a magyarországi vállalkozásoknak - köztük a kis- és középvállalkozásoknak - a mainál lényegesen több szabadalmi jogi korláttal kell majd számolniuk. Az elvégzett hatásvizsgálatok ezt a feltételezést mindazonáltal csak részben támasztották alá; az Egyezményhez való csatlakozás hatásai ennél csak jóval árnyaltabban írhatók le.
Az Egyezményhez korábban csatlakozó országok példája is azt mutatja, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kétségtelenül általában az adott országra vonatkozó szabadalmi bejelentések számának emelkedését hozza magával. Görögországban, Spanyolországban és Dániában, amelyeknek az esete magyar szempontból talán a leginkább tanulságos lehet, a bejelentési szám növekedése szintén bekövetkezett a csatlakozás után (30 és 95% között változó mértékben). A bejelentések számának ez a várható növekedése azonban egyfelől nagyobb mértékű, mint a valós oltalmi igények, illetve a végül hatályossá váló szabadalmak számának emelkedése, másfelől pedig csak annak tükrében, ahhoz viszonyítva értékelhető reálisan, hogy az ESZE-hez való csatlakozás elmaradása esetén - azaz ESZE-tagság nélkül - milyen mértékben nőne a PCT alapján benyújtott, hazánkat is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések, illetve az ilyen bejelentések közül is az úgynevezett nemzeti szakaszba lépők száma.
Mivel az európai szabadalmi bejelentés megtételekor általában az ESZE valamennyi szerződő államát megjelöltnek tekintik (ld. az indokolás 5. pontját), a tényleges jogszerzési szándékra csak akkor lehet majd következtetni, amikor az ESZE előtti eljárásban közzétett európai szabadalmi bejelentés igénypontjainak magyar nyelvű fordítását a bejelentő az MSZH-hoz benyújtja. Ez az ügyek többségénél időben nagyjából egybeesik azzal az időponttal, amikor a PCT szerinti eljárás esetén a nemzeti szakaszba lépéshez szükséges cselekmények teljesítésére (köztük a fordítás benyújtására) sor kerül. A két rendszer tehát hasonló függő jogi helyzetet eredményez. Különbséget az jelenthet, hogy míg a PCT alapján a nemzeti szakaszba való belépés biztos jelzésként értékelhető a jogszerzési szándékot illetően, addig az ESZE rendszerében az igénypontok fordításának benyújtása ezt általában csupán valószínűsíti, az igénypont-fordítás benyújtásának elmaradása pedig egyáltalán nem értékelhető a tényleges jogszerzési szándék hiányára utaló körülményként. Emellett az európai szabadalmi bejelentések bejelentői az európai szabadalom megadására irányuló eljárás teljes időtartama alatt benyújthatják az igénypontok magyar nyelvű fordítását, ami a függő jogi helyzet időtartamát meghosszabbíthatja.
Nagy eltérés jelentkezik a két rendszer között a teljes magyar nyelvű szabadalmi leírás hozzáférhetővé válásának időpontját illetően. A PCT szerint folyó eljárásban a magyar nyelvű leírás közzététele az elsőbbség napjától számított mintegy három év elteltével megtörténik, az ESZE-hez való csatlakozás után a Magyarországon is hatályossá váló európai szabadalmak magyar fordításának benyújtására csak az európai szabadalom megadását követően, átlagosan a bejelentés napjától számított négy-öt, vagyis az elsőbbség időpontjától számított öt-hat év elteltével kerül majd sor. A függő jogi helyzet az európai szabadalmi rendszerben tehát később zárul le abban a kérdésben, hogy a külföldi bejelentő jogszerzési szándéka valós-e, vagyis ténylegesen kívánja-e érvényesíteni oltalmi igényét hazánk területére vonatkozóan is. A magyar vállalkozók és szakemberek pedig a jelenlegi helyzethez képest több évvel később juthatnak majd hozzá magyar nyelven a szabadalmi leírásokban foglalt információhoz, azaz csak később ismerhetik meg anyanyelvükön a szabadalmazott találmányokat. Az ESZE-hez való csatlakozás egyetlen számottevő hátránya csupán ez lehet, mivel - a felmérések szerint - semmi nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a külföldiek által hazánkra kiterjedően szerzett szabadalmak száma a csatlakozás folytán jelentősen meghaladná azt a nagy valószínűséggel becsülhető növekményt, amely ESZE-tagság híján is bekövetkezne a külföldiek magyarországi - többnyire a PCT szerinti eljárás közbejöttével megszerzett - szabadalmainak számában. A valós oltalmi igények száma ugyanis sokkal inkább függ a magyar nemzetgazdaság és a hazai piac iránti külföldi befektetői és egyéb üzleti érdeklődéstől, mint az oltalomszerzésre nyitva álló eljárási lehetőségektől. Ezt támasztják alá a szabadalmi statisztika magyarországi adatai is.
Az érintett hazai vállalkozók körében - interjúk készítésével - elvégzett felmérés szerint a megkérdezetteknek kevesebb mint negyede várja azt, hogy az ESZE-hez való csatlakozás miatt a külföldi szabadalmi bejelentők magyarországi oltalomszerzési szándékának kiszámíthatósága csökkenni fog. A felmérésbe bevont vállalkozók közel azonos arányban számítottak arra, hogy az ESZE-hez való csatlakozás jelentősen növelni fogja Magyarországon a külföldiek szabadalmainak számát, mint arra, hogy ilyen hatás nem következik be. Figyelemre méltó, hogy csupán a megkérdezettek elenyésző hányada (7%-a) számára jelent majd problémát a magyar nyelvű szabadalmi leírás későbbi hozzáférhetősége. (E véleményt természetesen csakis úgy lehet értelmezni, hogy a tájékozódás, a műszaki információhoz való hozzájutás szempontjából nem jelent gondot, hogy a fordítás később áll rendelkezésre. Ez azonban nem érinti azt a konszenzust, hogy az európai szabadalmi leírások magyar nyelvű fordítását meg kell követelni, hiszen - a jogbiztonsági és a műszaki tájékoztatási követelmények teljesítése mellett - így biztosítható, hogy csak a valós, a tényleges gazdasági érdekeltséghez is köthető oltalmi igényeket érvényesítsék hazánkban). A válaszadók enyhe többsége szerint saját üzleti tevékenységük szempontjából az ESZE-hez való csatlakozás folytán a helyzet se pozitív, se negatív irányban nem változik, míg a kisebbség inkább előnyösnek, mint hátrányosnak véli a csatlakozást.
Az ESZE-hez való csatlakozás talán még a jelenleginél is élesebben veti fel azt a kérdést, hogy a magyar nemzetgazdaság - különösen a hazai kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások rétege - milyen mértékben tud bekapcsolódni a nemzetközi és európai szinten kibontakozó innovációs versenybe, mennyire tud lépést tartani a technológiai fejlődés egyre gyorsuló ütemével. Kiindulásképpen leszögezhető, hogy Magyarország számára alapvetően kedvező, nemzetgazdaságunkat versenyelőnybe hozza, hogy a globalizációval és az információs társadalom kialakulásával a tudástőke szerepe felértékelődött. A magyar nemzetgazdaság versenyképességét és innovációs kapacitását több nemzetközi elemzés is kedvezően értékelte. Az OECD adataira építve az új évezred "nyerteseiről és veszteseiről" készített összeállítás a harminc OECD-tagállam közül hazánkat a hatodik helyen említette abban a rangsorban, amelyet a tudásra épülő ipar- és szolgáltatási ágazatokban elért, illetve várható sikerek alapján állítottak fel. A tíz figyelembe vett mutató egyike az volt, hogy az érintett ország fejlesztői a szóban forgó technológiai területeken a lakosság számához viszonyítva hány szabadalmat szereztek.
E kedvező adottságok kibontakoztatásának elősegítésére irányult a közelmúltban meghozott számos kormányzati intézkedés. A 2000. évben megfordult az a kedvezőtlen tendencia, hogy a kutatási és fejlesztési ráfordításoknak a GDP-hez viszonyított aránya a korábbi időszakban évről évre csökkent. A K+F ráfordítások 2000-ben meghaladták a 100 milliárd Ft-ot. A Széchenyi Terv egyik fő programjaként indult el a Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program, amelynek céljaira a kormányzat 2001-ben 17,5 milliárd, 2002-ben pedig 37,0 milliárd Ft összegű pénzügyi forrásokat mozgósított. Kedvező változások következtek be a vállalkozások kutatási-fejlesztési tevékenységét ösztönző jogi szabályozás területén is. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása (2000. évi CXIII. törvény) nyomán 2001 januárjától a közvetlenül a kutatásra-fejlesztésre fordított költségek kétszerese (200%-a) írható le költségként. További pozitív elemnek számít az amortizációs szabályok módosulása; 2001-től a vállalkozás saját maga döntheti el, hogy kutatási-fejlesztési beruházásait milyen ütemben kívánja leírni, és ezt az ütemet évről évre módosíthatja.
Emelkedett a kutató-fejlesztő helyek száma (2000-ben ez a szám 2020 volt), valamint a kutatásban és a fejlesztésben foglalkoztatottak létszáma is (2000-ben meghaladta a 23500-at); ez utóbbiaknak az aktív keresőkhöz viszonyított aránya pedig 2000-ben túllépte a 0,6 százalékot.
A 2002 és 2006 közötti időszakra szóló kormányprogram szintén célként tűzi ki a magyarországi felhasználású K+F ráfordítások egyenletes növelését. Annak érdekében, hogy az innovációt segítő intézmények és az innovatív tevékenységek fejlődjenek Magyarországon, a Kormány - a szellemi tulajdon erősítése mellett - kiemelt feladatának tekinti az innovációbarát szabályozási környezet megteremtését, Magyarország mint kutatási-fejlesztési "helyszín" vonzóvá tételét, a kis- és középvállalkozások innovációs forrásainak bővítését.
A Széchenyi Terv önálló programot indított el a kis- és középvállalkozások fejlesztésére is. E program céljai között szerepel a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, egyebek mellett a vállalkozói kultúra és ismeretek gazdagításával, az európai integrációra való felkészülés támogatásával, illetve a működés adminisztratív feltételeinek a könnyítésével. A program - többek között - a kis- és középvállalkozások ún. nem produktív funkcióit - kutatási, piacfejlesztési, innovációs, továbbképzési és más fejlesztési tevékenységeit - is támogatja. A Széchenyi Terv indikatív finanszírozási táblája e program céljaira 25 milliárd forintot különített el.
A külföldi szabadalmaztatás pályázati rendszerben történő támogatása fontos része az innovációt elősegítő jogi és pénzügyi feltételrendszernek. A 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvény (2000. évi CXXXIII. törvény) a "Magyar találmányok külföldi bejelentése" célelőirányzat összegét a 2002. évre 319 millió forintban állapította meg, ami számottevő forrásbővülést eredményezett. A pályázati rendszer időközben megkezdett reformja pedig e forrásoknak a korábbinál is hatékonyabb felhasználást hivatott biztosítani.
Előnyös környezeti adottság az is, hogy a magyar intézmények és vállalkozások az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjába teljes jogú partnerként kapcsolódhattak be, és ugyanerre számíthatnak a 6. keretprogram esetében is.
Mindez egyfelől arra utal, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kezdeményezését is megkövetelő Európai Megállapodás 1991. évi aláírása óta eltelt több mint egy évtizedes felkészülési idő eredményeként a hazai nemzetgazdaság - azon belül a kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások köre - viszonylag kedvező helyzetben fogadhatja és kezelheti majd az ESZE-tagságból adódó hatásokat, képes lehet az előnyök kihasználására és a hátrányok csökkentésére, sőt, akár elkerülésére is. Az előzőekben vázolt fejlemények és tendenciák másfelől arra a várakozásra is alapot adhatnak, hogy a magyar nemzetgazdaság képessége az említett hatások kezelésére még inkább megerősödik arra az időre, amikor az ESZE-hez való csatlakozás következményei ténylegesen is érezhetők lesznek azáltal, hogy hatályossá válnak az első - Magyarországra is kiterjedő - európai szabadalmak (ez a csatlakozástól számított mintegy négy-hat év elteltével következik majd be).
E pozitív feltevések igazolódásához ugyanakkor - a felmérések tanulságai szerint - elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatása, illetve szabadalmi tájékozottságának erősítése terén még további intézkedések látszanak szükségesnek.
Az előzőekben vázolt - az ESZE-hez való csatlakozással összefüggő - gazdasági hatásokat és tendenciákat érdemes megvizsgálni a szabadalmi statisztika tükrében is.
A szabadalmi bejelentések száma évek óta egyenletesen és nagymértékben emelkedik az MSZH-nál. Kiugró növekedést mutat a PCT rendszerében tett, Magyarországot is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések mennyisége: az 1997. évi 28443-hoz képest 2000-ben 61018, 2001-ben pedig 83021 nemzetközi bejelentésben jelölték meg Magyarországot is célországként. Ez azt is jelenti, hogy 2001-ben a 115 PCT-tagállamból benyújtott több mint 100 000 nemzetközi szabadalmi bejelentés mintegy nyolcvan százalékában Magyarországot is megjelölték (2000-ben ez az arány közel 70% volt). A nemzeti szakaszba lépő PCT-bejelentések száma az MSZH-nál 1997-ben 2564, 2000-ben 3476, 2001-ben 3925 volt; ezzel együtt a tényleges oltalmi igényt jelentő külföldi szabadalmi bejelentések száma a következőképpen alakult: 1997: 3452; 2000: 4070; 2001: 4532.
A hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma 1989-től 1998-ig folyamatosan csökkent (2657-ről 694-re); az elemzések mindazonáltal ezzel kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy eközben a hazai eredetű bejelentésekre egyre nagyobb hányadban szereztek szabadalmat, vagyis nőtt a szabadalom-megadások aránya, ami azt jelzi, hogy az 1990-es években a hazai bejelentők magatartása megfontoltabbá vált. (E megállapítást a hazai eredetű szabadalmi bejelentések nemzetközi sorsának alakulása is alátámasztani látszik). A hazai bejelentőktől származó bejelentések száma másfelől immár harmadik éve növekvő tendenciát mutat (1999: 727; 2000: 810; 2001: 919). Ebből azonban viszonylag szerény mértékben (223 bejelentéssel) részesedtek a magyar intézményi bejelentők - a többi bejelentés egyéni feltalálóktól származott. Intő jel az is, amire egyes elemzések már rámutattak: a kis és közepes méretű cégek, valamint a kutatóintézetek szinte teljesen eltűntek a hazai szabadalmi bejelentők sorából. Ez is azt jelzi, hogy szükség van a tudomány- és technológiapolitika további fejlesztésére, a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésére, a kis- és középvállalkozások tájékozottságának erősítésére.
Kedvező fejleménynek számít, hogy a Magyarországról származó, külföldre irányuló nemzetközi szabadalmi bejelentések száma emelkedett az elmúlt években (1994-ben 62, 1997-ben 90, 2000-ben 132, 2001-ben 153 hazai eredetű PCT-bejelentést nyújtottak be). A legutóbbi három évben a magyarországi eredetű - közvetlenül vagy a PCT rendszerében benyújtott - európai szabadalmi bejelentések mennyisége félszáz körül alakult. Ezek az adatok is azt a feltevést látszanak igazolni, hogy a hazai bejelentések műszaki tartalma erősödött, üzleti értéke pedig nőtt.
A tudományos és műszaki eredményesség egyik lehetséges mércéjének tekintik az USA-ban, illetve az ESZH-nál megadott szabadalmak egymillió lakosra jutó számát. Az elmúlt tíz évben átlagosan, évente 7,1 megadott USA-beli szabadalom jutott egymillió lakosra Magyarország esetében. Ez a szám a közép- és kelet-európai régióban kiemelkedik, de a fejlett európai országokkal való összevetésből kitűnik, hogy csak a görög és a portugál szabadalmaztatási adatokat haladjuk meg. Az ESZH statisztikájából is hasonló kép rajzolódik ki: hazánk a régióban vezető szerepet tölt be az ESZH-nál történő szabadalmaztatásban is, miközben ez a teljesítmény elenyésző egyes fejlett európai országok adataihoz képest. Az innovációs hatékonyság másik lehetséges mérőszámához jutunk annak vizsgálatával, hogy adott összegű kutatási-fejlesztési ráfordításra milyen mértékű szabadalmi eredményesség jut. Az adatok szerint hazánk ebből a nézőpontból is sikeresnek tekinthető a közép- és kelet-európai régióban (egymillió USD összegű kutatási-fejlesztési ráfordítás átlagosan 9,2 külföldi szabadalmi bejelentést eredményez), ugyanakkor európai összehasonlításban ez a teljesítmény is csak közepesnek minősül (pl.: ez az arányszám Svájc esetében 15,1; Finnországban 26,1; Norvégiában 33,2; igaz viszont, hogy ugyanez a mutató csupán 8,8 Ausztria esetében és 7,5 az USA-ban).
Az ESZH-hoz való csatlakozás előnyeinek kihasználásához, a csatlakozás kedvező hatásainak felerősítéséhez és a hátrányok mérsékléséhez elengedhetetlen annak számos eszközzel történő elősegítése, hogy a hazai kis- és középvállalkozások a szabadalmi eszköztár tudatos felhasználásával lépjenek piacra és álljanak ott helyt innovatív termékeikkel, illetve szolgáltatásaikkal. Ez felel meg a nemzetközi és európai törekvéseknek is. A Szellemi Tulajdon Világszervezetében, azaz a WIPO-ban a közgyűlés 2000-ben külön programot fogadott el a kis- és középvállalkozások támogatására; a 2002-2003. évi költségvetésben és programban pedig több mint két és fél millió CHF-t különítettek el a kis- és középvállalkozások és a szellemi tulajdon kapcsolatának szentelt alprogram finanszírozására. Az Európai Bizottságnak az európai szabadalmi rendszer reformjával foglalkozó - már említett - munkaanyagai (ld. a 7. pontot) szintén megkülönböztetett figyelemben részesítik a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, támogatására hivatott iparjogvédelmi módszereket (pl.: a javukra alkalmazott eljárási díj-, illetve illetékkedvezményt, a megfelelő tanácsadó, ügyfélszolgálati hálózatok kiépítését). A Bizottság a nemzeti szabadalmi hivatalok egyik fő feladataként jelöli meg, hogy a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek terjesztésében, a tájékoztatásban, az ügyfelek kiszolgálásában meghatározó, központi szerepet töltsenek be, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások, az egyéni feltalálók és a közhasznú szervezetek érdekeire, igényeire.
A magyar iparjogvédelmi rendszer lényegében már ma is az összes lehetséges eszközt működteti az egyéni feltalálók, illetve a kis- és középvállalkozások oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében (pl. nemzetközi összehasonlításban is példaértékű díjkedvezmények és mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi hatósági eljárásokban; az MSZH ügyfélszolgálati egységeket működtet 14 vidéki városban is; megélénkült az iparjogvédelmi oktatás és képzés; az MSZH honlapját havonta több mint félmillióan látogatják). Ezeknek az intézkedéseknek a továbbfejlesztése mindazonáltal feltétlenül szükségesnek tűnik az ESZE-hez való csatlakozás kapcsán. Erre tekintettel e határozati javaslat benyújtásával egyidejűleg a Kormány a kis- és középvállalkozások iparjogvédelmi tevékenységének erősítését célzó átfogó intézkedési terv összeállításáról is határozott.
Az ESZE-hez való csatlakozás folytán az MSZH-t érő hatások közül mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a külföldiek által az MSZH-nál - akár közvetlenül, akár a PCT rendszerében - tett bejelentések száma várhatólag mintegy hetvenöt százalékkal vissza fog esni. Ezt a visszaesést valamelyest ellensúlyozhatja a hazai eredetű bejelentések mennyiségének enyhe növekedése. Számunkra fontos körülmény az is, hogy az MSZH munkaterhe az ESZE-hez való csatlakozást követő években még növekedni fog abból adódóan, hogy ekkor lépnek majd a nemzeti szakaszba a csatlakozást megelőzően benyújtott, hazánkat is megjelölő PCT-bejelentések (2003-ban 6000, 2004-ben 2000 PCT-bejelentés nemzeti szakaszba lépése várható). Ennek eredményeként az prognosztizálható, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő szabadalmi bejelentések száma még 2005-ben is alig marad alatta a 2002. évi mennyiségnek (2002-ben 18 137 ilyen bejelentés volt, míg a számítások szerint 2005-ben mintegy 17 900 szabadalmi bejelentés fog elbírálásra várni az MSZH-nál, ez a szám várhatólag 2007-ben sem csökken 12 000 alá). Figyelemre méltó távlatot rajzol továbbá a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok elé az a megállapodás is, amely a közösségi szabadalomról szóló rendelet megalkotására irányuló előkészületek során jött létre az Európai Unió tagállamai között arról, hogy a közösségi szabadalmi bejelentések vizsgálatával járó munkát részlegesen decentralizálják és - szigorú minőségi követelmények érvényesítésével - megosztják a túlterhelt ESZH és a nemzeti hivatalok között.
Emellett az európai szabadalmi rendszer reformjával összefüggésben általánossá vált az a nézet, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalokra a reform véghezvitelét, a közösségi szabadalom bevezetését követően is feltétlenül szükség van, sőt, a hatósági munka említett decentralizálása mellett növelni kell a szerepüket az ügyfélszolgálat terén, valamint a tájékoztató munkában és a szabadalmi információ terjesztésében is.
Az ESZE-hez való csatlakozás következtében tehát az MSZH-nál a várhatóan huzamosabb ideig fennmaradó szabadalmi hatósági ügyteher mellett számottevően meg fog nőni a nemzetközi, jogi, dokumentációs és információs feladatok súlya, a megváltozó környezetben - különös tekintettel az egyéni feltalálók, valamint a kis- és középvállalkozások igényeire - erősíteni kell a tájékoztató, szolgáltató, képzési, ügyfélszolgálati és egyéb promóciós tevékenységet.
Az MSZH helyzetét illetően figyelmet érdemlő hatás továbbá, hogy a külföldi eredetű (főként PCT-) bejelentések számának elapadásával az MSZH jelentős mértékű díjbevételtől esik majd el. Az iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjakból származó bevétel emiatt - fokozatosan - bekövetkező csökkenését feltehetőleg nem teljes mértékben és csupán az ESZE-hez való csatlakozást követő négy-hat év elteltével fogja pótolni a Magyarországon hatályos európai szabadalmak fenntartása után fizetett díjakból a nemzeti hivatalnak jutó - jelenleg ötven százalékos mértékű - hányad. Az MSZH önfinanszírozó működése a jelenlegi adatok szerint - megfelelő intézkedésekkel - a csatlakozást követő átmeneti időszakban is várhatólag fenntartható marad; mindazonáltal az előzetes becslések szerint a 2006. és 2007. évben mintegy 600 millió forint összegű bevételkiesés várható a jelenlegi díjak és árfolyam alapulvételével. Az MSZH saját bevételeinek további csökkenését idézheti elő, ha az Európai Unióhoz való csatlakozást követően működésbe lép a közösségi szabadalmi rendszer (ld. a 7. pontot).
Az 1995. évi XXXII. törvény alapján működő magyar szabadalmi ügyvivők tevékenységi körét - a Szabadalmi Ügyvivői Kamara adatai szerint - főként a következő feladattípusok jellemzik: képviselet az MSZH előtt belföldi és külföldi ügyfelek megbízása alapján iparjogvédelmi ügyekben; szaktanácsadás és kutatás; a szabadalmi fenntartási díjak megfizetése; magyar ügyfelek külföldi bejelentéseivel kapcsolatos teendők ellátása. A hazai szabadalmi ügyvivők érdekeltségére jellemző, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő szabadalmi bejelentések mintegy 92 százalékában, az ilyen védjegybejelentéseknek pedig 65 százalékában szabadalmi ügyvivők látják el az ügyfél képviseletét.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara nyilvántartásában 2002 elején 229 szabadalmi ügyvivő szerepelt, az ügyvivőjelöltek száma 30 volt. A szabadalmi ügyvivők egyéni ügyvivőként, meghatározott társas irodai formákban, illetve munkaviszonyban állva, annak alapján (ún. ipari ügyvivőként) fejtik ki tevékenységüket. A Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagjainak megoszlása ebben a csoportosításban a következő: egyéni ügyvivő 97 fő, közülük 71 szünetelteti a működését; ipari ügyvivő 51 fő, ebből 10 szünetelteti működését, társas iroda keretében összesen 81 ügyvivő tevékenykedik. Az irodai formák a működő ügyvivők létszáma szerint a következőképpen írhatók le: 2-4 fővel 10 iroda; 5-10 fővel 2 iroda; 15-30 fővel pedig 2 iroda működik. Az ügyvivőjelöltek hozzávetőlegesen fele-fele arányban oszlanak meg az irodák és a munkaviszonyban foglalkoztatott ügyvivők között.
Az ESZE-hez való csatlakozás elsősorban azokat a szabadalmi ügyvivőket érinti, akik jelentős külföldi ügyfélkörrel rendelkeznek, hiszen a külföldről érkező - szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos - megbízások száma csökkenni fog. 2004 közepétől - vagyis attól kezdve, amikor az utolsó PCT-bejelentések is nemzeti szakaszba lépnek az MSZH-nál - várhatóan egy-két évig a szabadfoglalkozású szabadalmi ügyvivők esetében számítani kell a megbízások volumenének visszaesésére. Ezt az időszakot azonban - a Kamara számításai szerint - fellendülés követheti annak következtében, hogy ekkor már jelentkezni fognak a Magyarországra is kiterjedően megadott európai szabadalmak hatályossá tételével - azaz a fordításuk benyújtásával - összefüggő, új típusú megbízások. Ezzel párhuzamosan a fenntartásidíj-fizetési tevékenység is bővülni fog, ami - a befizetések tőkeigénye miatt - várhatólag a nagyobb irodák forgalmát fogja jelentősebb mértékben növelni. Az ipari ügyvivők helyzetében a Kamara nem prognosztizál számottevő változást; ellenben arra számít - és ezt különösen fontosnak is ítéli -, hogy a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységével összefüggő szabadalmi ügyvivői munka súlya növekedni fog.
Az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét a Kamara becslései szerint ténylegesen mintegy 120 hazai ügyvivő fogja kihasználni; egynegyedük pedig feltehetőleg rendszeresen, magas színvonalon látja majd el az ESZH előtt is a hivatásszerű képviseletet.
A szabadalmi ügyvivők helyzetében további változásokat fog eredményezni az Európai Unióhoz való csatlakozás; a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvénynek az EK-Szerződés 43. és 49. cikkével való összehangolásához szükséges módosítását a jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat mellékletének 2. fejezete 2002 II. félévére irányozta elő, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításával összefüggésben.
Az ESZE-hez való csatlakozás hatásairól az előzőekben adott összefoglalóból egyértelműen kitűnnek a következők:
A Magyar Köztársaságnak az ESZE-hez való csatlakozása nem halogatható; a csatlakozás kifejezi hazánk eltökéltségét a szellemi tulajdon hatékony védelme iránt és fontos jelzést ad e területen az európai integrációs felkészülés eredményességéről.
Az európai szabadalmak hatályossá válásának a magyar nyelvű fordítás benyújtásától való függővé tétele nemcsak alkotmányossági megfontolásból és a szabadalmi rendszer információs funkcióinak betöltése érdekében szükséges, hanem azért is, mert e követelmény érvényesítésével biztosítható, hogy a külföldiek csak a tényleges magyarországi gazdasági érdekeltséghez kötődő oltalmi igényeiket érvényesítsék hazánkban, azaz, hogy indokolatlanul korlátozó szabadalmi jogok ne akadályozzák a hazai vállalkozásokat (különösképpen a kutatás-fejlesztést, illetve a kis- és középvállalkozásokat).
Az ESZE-hez az előzőekben vázolt feltételekkel való csatlakozásunk várhatólag nem eredményezi a Magyarországra irányuló külföldi szabadalmi bejelentések számának azt a mértéket jelentősen meghaladó emelkedését, amelyet ESZE-tagság hiányában is prognosztizálni lehetne.
Az ESZE-hez való csatlakozás előnyeinek kihasználása és az esetleg várható hátrányok mérséklése szempontjából kulcsfontosságú: a hazai kutatás-fejlesztés további föllendítése, a belföldi szabadalmi bejelentések számában megfigyelhető növekedési tendencia fenntartása, a nemzeti iparjogvédelmi hatóság meghatározó szerepkörének megőrzése (a tájékoztató és szolgáltató tevékenység erősítése mellett), valamint a kis- és középvállalkozások innovációs kapacitását bővítő, a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi tevékenységüket tájékoztató, tanácsadó munkával és egyéb eszközökkel (pl. a külföldi oltalmazás támogatásával, bizonyos díj- vagy egyéb eljárási kedvezményekkel) előmozdító intézkedések meghozatala.
A magyar szabadalmi ügyvivői kar felkészülten várja és viszonylag magas arányban fogja kihasználni az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét. A külföldiek szabadalmi bejelentéseivel összefüggő megbízásaik száma csökkeni fog; ezt csak néhány éves átmeneti idő után és feltehetőleg csak részlegesen ellensúlyozza majd az európai szabadalmak hatályossá tételével (a magyar fordítás benyújtásával) kapcsolatos megbízások megjelenése.
10. Nem indokolt, hogy hazánk csatlakozzon az ESZE 65. cikkében szabályozott fordítási követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz (ld. az indokolás 7. pontját). E megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak szövegének magyar fordítása, ami jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vethetne fel, továbbá kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását. A szabadalmi rendszer egyik alapelve is csorbát szenvedne, hiszen elmaradna a találmánynak a köz számára a kizárólagos hasznosítási jog ellenében - a hivatalos nyelven történő - feltárása. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ 80-90 százaléka csak ilyen módon férhető hozzá és ez az ismeretanyag pótolhatatlan a kutatásban és a fejlesztésben. A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben).
11. Az előzőekre tekintettel indokolt, hogy a Magyar Köztársaság 2003. január 1-jével váljon az ESZE szerződő államává, anélkül, hogy egyidejűleg csatlakozna a Londoni Megállapodáshoz.
Az Egyezményhez való csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése értelmében - a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjától válik hatályossá. A Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez 2003. január 1-jei hatállyal történő csatlakozásához tehát szükséges, hogy a csatlakozási és a megerősítő okiratot a külügyminiszter 2002. október hó folyamán letétbe helyezze a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál [ESZE 165. cikk (2) bek.].
Az ESZE-hez - a 167. cikk (3) bekezdésében meghatározott határidő lejárta folytán - fenntartás nem fűzhető a csatlakozás, illetve a megerősítés alkalmával. Ettől függetlenül sem volna ok arra, hogy a Magyar Köztársaság a 167. cikk (2) bekezdésében korábban megengedett fenntartások bármelyikét is megtegye.
A 164. cikk (1) bekezdése az Egyezmény elválaszthatatlan részének minősíti a Végrehajtási Szabályzatot és az ESZE-hez kapcsolt jegyzőkönyveket. Az Egyezményhez való csatlakozás tehát a Végrehajtási Szabályzatra és a jegyzőkönyvekre is kiterjed.
Az Egyezményhez való csatlakozás - a 170. cikk értelmében - egyszeri pénzügyi hozzájárulást kíván meg, amelynek várható összege mintegy 50-60 ezer euró. Az egyszeri pénzügyi hozzájárulás pontos mértékét a számítás alapjául szolgáló adatok ismeretében az ESZH jelöli meg. A csatlakozás ezen kívül közvetlen költségvetési hatással nem jár (az egyéb hatásokról az indokolás 9. pontja szól részletesen).
A 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 6. §-ának b) pontja értelmében az MSZH gondoskodik az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamait megillető jogok gyakorlásáról és az azokat terhelő kötelezettségek teljesítéséről; e feladatát - a rendelet 11. §-ának (2) bekezdéséből is következően - az érintett minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel, központi hivatalokkal, köztestületekkel és társadalmi szervezetekkel együttműködve kell ellátnia.
12. Ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz szorosan kapcsolódik az Szt. módosítására irányuló törvényjavaslat, amely tartalmazza az ESZE-hez való csatlakozás miatt szükséges - az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkozó - rendelkezéseket, vagyis bevezeti az ún. illeszkedési szabályokat.
Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadása esetén szükségessé válik az ESZE hatályos szövegének kihirdetése is, amiről külön törvényjavaslat készült. Az ESZE Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának kihirdetése pedig rendeleti szinten valósul majd meg. Az Szt. módosításának, az ESZE hatályos szövegét kihirdető törvénynek és az említett rendeleteknek egyidejűleg - az ESZE-hez való csatlakozásunk tervezett időpontjában, 2003. január 1-jén - kell hatályba lépniük.
Az országgyűlési határozati javaslat 2. pontjában említett felülvizsgált szöveg fordítását tájékoztató jelleggel mellékeljük.
Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Egyezmény
(Európai Szabadalmi Egyezmény)
a 63. cikk 1991. december 17-én felülvizsgált szövegével, valamint az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának 1978. december 21-én, 1994. december 13-án, 1995. október 20-án, 1996. december 5-én és 1998. december 10-én kelt határozataival módosított szövege
PREAMBULUM
A Szerződő Államok,
attól az óhajtól vezérelve, hogy megszilárdítsák az együttműködést Európa államai között a találmányok oltalma terén,
attól az óhajtól vezérelve, hogy ezekben az államokban ilyen oltalmat lehessen szerezni a szabadalmak megadására irányuló egyetlen eljárásban és az így megadott szabadalmakra vonatkozó, egyes kérdésekben egységesített szabályozás megteremtése révén,
attól az óhajtól vezérelve, hogy e célból egyezményt kössenek, amely létrehozza az Európai Szabadalmi Szervezetet, és amely külön megállapodást képez az ipari tulajdon oltalma tárgyában 1883. március 20-án Párizsban aláírt és legutóbb 1967. július 14-én felülvizsgált Egyezmény 19. cikke értelmében, továbbá regionális szabadalmi szerződést képez az 1970. június 19-én kelt Szabadalmi Együttműködési Szerződés 45. cikkének 1. bekezdése értelmében,
a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Általános rendelkezések
1. cikk
A szabadalmak megadására vonatkozó európai jog
Ezzel az Egyezménnyel a Szerződő Államoknak a találmányi szabadalmak megadására vonatkozó közös jogrendje jön létre.
2. cikk
Európai szabadalom
(1) Azokat a szabadalmakat, amelyeket ennek az Egyezménynek az alapján adnak meg, európai szabadalmaknak kell nevezni.
(2) Az európai szabadalom mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedően azt megadták, ugyanazzal a hatállyal rendelkezik és ugyanolyan feltételek alá esik, mint az ebben az államban megadott nemzeti szabadalom, kivéve, ha ez az Egyezmény eltérően rendelkezik.
3. cikk
Területi hatály
Európai szabadalom megadását egy, több vagy valamennyi Szerződő Államra kiterjedő hatállyal lehet kérni.
4. cikk
Európai Szabadalmi Szervezet
(1) Ezzel az Egyezménnyel létrejön az Európai Szabadalmi Szervezet (a továbbiakban: Szervezet). A Szervezet igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik.
(2) A Szervezet szervei:
a) az Európai Szabadalmi Hivatal;
b) az Igazgatótanács.
(3) A Szervezet feladata az európai szabadalmak megadása. Ezt a feladatot - az Igazgatótanács felügyeletével - az Európai Szabadalmi Hivatal látja el.
II. fejezet
Az Európai Szabadalmi Szervezet
5. cikk
Jogállás
(1) A Szervezet jogi személy.
(2) A Szervezet mindegyik Szerződő Államban az irányadó nemzeti jog szerint a jogi személyek esetében lehetséges legszélesebb körű jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet, azzal rendelkezhet, pert indíthat és perelhető.
(3) A Szervezetet az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke képviseli.
6. cikk
Székhely
(1) A Szervezet székhelye München.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal Münchenben jön létre. Az Európai Szabadalmi Hivatal Hágában részleget működtet.
7. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal kirendeltségei
Az Igazgatótanács határozatával szükség szerint - a tájékoztatás és a kapcsolattartás céljaira - az Európai Szabadalmi Hivatal kirendeltségei hozhatók létre a Szerződő Államokban, illetve kormányközi iparjogvédelmi szervezeteknél, az érintett Szerződő Állam vagy szervezet beleegyezésével.
8. cikk
Kiváltságok és mentességek
Az ehhez az Egyezményhez csatolt, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv határozza meg azokat a feltételeket, amelyek szerint a Szervezet, az Igazgatótanács tagjai, az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai, valamint a Szervezet munkájában részt vevő további - az említett jegyzőkönyvben meghatározott - személyek mindegyik Szerződő Állam területén élvezik mindazokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek szükségesek a feladataik ellátásához.
9. cikk
Felelősség
(1) A Szervezet szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog az irányadó.
(2) A Szervezet szerződésen kívüli felelősségére - ha a Szervezet, továbbá az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai feladataik ellátása során kárt okoznak - a Német Szövetségi Köztársaság joga az irányadó. Ha a hágai részleg vagy valamely kirendeltség, illetve ezek alkalmazottai okoznak kárt, annak a Szerződő Államnak a joga az irányadó, amelyben a részleg, illetve kirendeltség székhelye van.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak a Szervezettel szemben fennálló személyes felelősségét a Szolgálati Szabályzat, illetve az alkalmazási feltételek határozzák meg.
(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti jogviták esetén a következő bíróságok járnak el:
a) az (1) bekezdés szerinti jogviták esetén a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörrel rendelkező bíróságai, kivéve, ha a felek más állam bíróságainak joghatóságát kötik ki;
b) a (2) bekezdés szerinti jogviták esetén a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörrel rendelkező bíróságai, illetve azon állam illetékes bíróságai, amelyben a részleg vagy kirendeltség székhelye van.
III. fejezet
Az Európai Szabadalmi Hivatal
10. cikk
Irányítás
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatalt az elnök irányítja, aki a Hivatal tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.
(2) E célból az elnök különösen a következő feladat- és hatáskörrel rendelkezik:
a) megteszi az Európai Szabadalmi Hivatal működésének biztosításához szükséges valamennyi intézkedést, ideértve a belső igazgatási előírások kiadását és a nyilvánosságnak szánt iránymutatások közzétételét;
b) amennyiben erről ez az Egyezmény nem rendelkezik, határoz arról, hogy mely intézkedéseket kell megtenni az Európai Szabadalmi Hivatalnál Münchenben, vagy annak hágai részlegénél;
c) javaslatot tehet az Igazgatótanácsnak az Egyezmény módosítására, valamint az Igazgatótanács hatáskörébe tartozó általános szabályzatokra, illetve határozatokra;
d) előkészíti és végrehajtja a költségvetést, illetve annak módosításait, valamint a pótköltségvetést;
e) a Hivatal tevékenységéről évente jelentést terjeszt az Igazgatótanács elé;
f) munkáltatói jogokat gyakorol az alkalmazottak felett;
g) kinevezi az alkalmazottakat és dönt előléptetésükről, kivéve, ha a 11. cikk eltérően rendelkezik;
h) a 11. cikk hatálya alá nem tartozó alkalmazottak tekintetében fegyelmi jogkört gyakorol; a 11. cikk (2) és (3) bekezdésének hatálya alá tartozó alkalmazottak tekintetében fegyelmi eljárást kezdeményezhet az Igazgatótanácsnál;
i) feladat- és hatáskörét átruházhatja.
(3) Az elnök munkáját több alelnök segíti. Az elnök távollétében vagy akadályoztatása esetén munkakörét az Igazgatótanács által megállapított eljárásnak megfelelően az egyik elnökhelyettes látja el.
11. cikk
Vezető tisztségviselők kinevezése
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökét az Igazgatótanács határozattal nevezi ki.
(2) Az elnökhelyetteseket - az elnök véleményének meghallgatását követően - az Igazgatótanács határozattal nevezi ki.
(3) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjait - ideértve ezek elnökeit is - az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára az Igazgatótanács határozattal nevezi ki. Kinevezésüket - az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének meghallgatását követően - az Igazgatótanács határozattal megújíthatja.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben említett alkalmazottak felett az Igazgatótanács gyakorolja a fegyelmi jogkört.
12. cikk
Hivatali kötelezettségek
Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai hivatali munkaviszonyuk megszűnése után sem hozhatják nyilvánosságra, illetőleg nem használhatják fel a jellegüknél fogva szakmai titkot képező információkat.
13. cikk
A Szervezet és az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai közötti jogviták
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai és volt alkalmazottai, illetve jogutódjaik az Európai Szabadalmi Szervezettel szemben fennálló jogvitáik esetén a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Közigazgatási Bíróságához fordulhatnak, e bíróság alapszabályának megfelelően és az állandó alkalmazottakra vonatkozó Szolgálati Szabályzat, illetve a Nyugdíjszabályzat keretei között, az ezekben foglalt feltételek, valamint a más alkalmazottak alkalmazási feltételeiből eredő előírások szerint.
(2) Fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az érintett személy - az esetnek megfelelően - kimerítette a Szolgálati Szabályzat, a Nyugdíjszabályzat, illetve az alkalmazási feltételek által számára biztosított egyéb fellebbezési lehetőségeket.
14. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal nyelvei
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei: az angol, a francia és a német. Az európai szabadalmi bejelentést e három nyelv egyikén kell benyújtani.
(2) Az olyan Szerződő Állam területén lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek, amelynek valamelyik hivatalos nyelve nem az angol, a francia vagy a német, valamint az ilyen állam külföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárai az európai szabadalmi bejelentést ennek az államnak bármely hivatalos nyelvén benyújthatják. Ez esetben azonban a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül fordítást kell benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatal valamelyik hivatalos nyelvén; e fordítás az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárás során bármikor összhangba hozható a bejelentés eredeti szövegével.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó valamennyi - a bejelentést, illetve az annak alapján megadott szabadalmat érintő - eljárás nyelve az Európai Szabadalmi Hivatalnak az a hivatalos nyelve, amelyen a bejelentést, illetve a (2) bekezdésben említett fordítást benyújtották, kivéve, ha a Végrehajtási Szabályzat eltérően rendelkezik.
(4) A (2) bekezdésben említett személyek olyan iratokat is benyújthatnak az érintett Szerződő Állam hivatalos nyelvén, amelyeket valamely határidőn belül kell benyújtani. A Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül azonban csatolniuk kell az eljárás nyelvén elkészített fordítást; a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott esetekben a fordítást az Európai Szabadalmi Hivatal valamely másik hivatalos nyelvén is benyújthatják.
(5) Ha valamely iratot, amely nem képezi részét az európai szabadalmi bejelentésnek, nem az ebben az Egyezményben előírt nyelven nyújtanak be, vagy az Egyezmény által előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, azt úgy kell tekinteni, mintha az iratot nem nyújtották volna be.
(6) Az európai szabadalmi bejelentést az eljárás nyelvén kell közzétenni.
(7) Az európai szabadalmi leírást az eljárás nyelvén kell közzétenni; a szabadalmi leírás az igénypontok fordítását az Európai Szabadalmi Hivatal másik két hivatalos nyelvén is tartalmazza.
(8) Az Európai Szabadalmi Hivatal mindhárom hivatalos nyelvén közzéteszik:
a) az Európai Szabadalmi Közlönyt;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapját.
(9) Az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az Európai Szabadalmi Hivatal mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni. Kétség esetén az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles.
15. cikk
Az eljáró szervezeti egységek
Az ebben az Egyezményben szabályozott eljárások lefolytatására az Európai Szabadalmi Hivatalon belül a következő szervezeti egységeket kell létrehozni:
a) Átvevő Iroda;
b) kutatási osztályok;
c) vizsgálati osztályok;
d) felszólalási osztályok;
e) Jogi Osztály;
f) fellebbezési tanácsok;
g) Bővített Fellebbezési Tanács.
16. cikk
Az Átvevő Iroda
Az Átvevő Iroda az Európai Szabadalmi Hivatal hágai részlegéhez tartozik. Feladata valamennyi európai szabadalmi bejelentés tekintetében a bejelentés benyújtását követő vizsgálat és az alaki vizsgálat, az érdemi vizsgálat iránti kérelem benyújtásának időpontjáig, illetve addig az időpontig, amikor a bejelentő - a 96. cikk (1) bekezdése szerint - az eljárás folytatására irányuló nyilatkozatot tesz. Szintén az Átvevő Iroda feladata az európai szabadalmi bejelentés és az európai kutatási jelentés közzététele.
17. cikk
A kutatási osztályok
A kutatási osztályok az Európai Szabadalmi Hivatal hágai részlegéhez tartoznak. Feladatuk az európai kutatási jelentés elkészítése.
18. cikk
A vizsgálati osztályok
(1) A vizsgálati osztályok feladata az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata attól az időponttól kezdve, amelytől az Átvevő Iroda azért a továbbiakban nem felel.
(2) Minden vizsgálati osztály három műszaki elbírálóból áll. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt azonban a bejelentés vizsgálata általában a vizsgálati osztály egyik tagjára tartozik. A szóbeli eljárás a teljes vizsgálati osztály előtt folyik. Ha a vizsgálati osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt.
19. cikk
A felszólalási osztályok
(1) A felszólalási osztályok feladata az európai szabadalmak ellen benyújtott felszólalások elbírálása.
(2) Mindegyik felszólalási osztály három műszaki elbírálóból áll, akik közül legalább kettő nem vett részt annak a szabadalomnak a megadására irányuló eljárásban, amelyre a felszólalás vonatkozik. Az az elbíráló, aki részt vett az európai szabadalom megadására irányuló eljárásban, nem járhat el elnökként. A felszólalással kapcsolatos ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően a felszólalási osztály a felszólalás vizsgálatával megbízhatja egyik tagját. A szóbeli eljárás a teljes felszólalási osztály előtt folyik. Ha a felszólalási osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni olyan, jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával, aki nem vett részt a szabadalom megadására irányuló eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt.
20. cikk
A Jogi Osztály
(1) A Jogi Osztály feladata az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzésekre, illetve a hivatásos képviselők jegyzékébe való felvételre és az onnét való törlésekre vonatkozó határozatok meghozatala.
(2) A Jogi Osztály határozatát annak egyik jogi képzettségű tagja hozza meg.
21. cikk
A fellebbezési tanácsok
(1) A fellebbezési tanácsok feladata az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok, valamint a Jogi Osztály határozata ellen irányuló fellebbezés elbírálása.
(2) Az Átvevő Iroda, valamint a Jogi Osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács három jogi képzettségű tagból áll.
(3) Valamely vizsgálati osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozat az európai szabadalmi bejelentés elutasítására vagy az európai szabadalom megadására vonatkozik, és azt négynél kevesebb tagból álló vizsgálati osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tanácstag, ha a fellebbezés négy tagból álló vizsgálati osztály határozata ellen irányul, vagy, ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt;
c) három jogi képzettségű tanácstag, minden más esetben.
(4) Valamely felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozatot három tagból álló felszólalási osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tag, ha a határozatot négy tagból álló felszólalási osztály hozta, vagy, ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt.
22. cikk
A Bővített Fellebbezési Tanács
(1) A Bővített Fellebbezési Tanács feladatai:
a) határoz a fellebbezési tanács által elé terjesztett jogkérdésben;
b) véleményt ad a 112. cikkben megállapított feltételek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke által elé terjesztett jogkérdésben.
(2) Határozathozatal vagy vélemény adása esetén a Bővített Fellebbezési Tanács öt jogi és két műszaki képzettségű tagból áll. A Tanács elnökeként a jogi képzettségű tagok egyike jár el.
23. cikk
A tanácsok tagjainak függetlensége
(1) A Bővített Fellebbezési Tanács és a fellebbezési tanácsok tagjait öt évre nevezik ki, és ezen időtartam alatt hivatalukból nem mozdíthatók el, kivéve, ha elmozdításukat alapos ok indokolja és az Igazgatótanács - a Bővített Fellebbezési Tanács javaslatára - ilyen értelmű határozatot hoz.
(2) A fellebbezési tanácsok tagjai nem lehetnek az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok, illetőleg a Jogi Osztály tagjai.
(3) A tanácsok tagjait határozatuk meghozatala során semmilyen utasítás nem köti; kizárólag ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit kell alkalmazniuk.
(4) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács Eljárási Szabályzatát a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően kell elfogadni. E szabályzatot az Igazgatótanács hagyja jóvá.
24. cikk
Kizárás és kifogás
(1) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjai nem vehetnek részt a fellebbezés elbírálásában, ha az ügyhöz személyes érdekük fűződik, ha korábban valamelyik fél képviselőjeként az ügyben eljártak, vagy a fellebbezéssel megtámadott határozat meghozatalában részt vettek.
(2) Ha - az (1) bekezdésben említett okból vagy bármilyen más okból - a fellebbezési tanács, illetőleg a Bővített Fellebbezési Tanács tagja úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés elbírálásában nem vehet részt, erről tájékoztatja a tanácsot.
(3) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjai ellen bármelyik fél kifogást emelhet az (1) bekezdés szerinti okból vagy elfogultság gyanúja miatt. Kifogásnak nincs helye, ha a fél úgy tett meg valamely eljárási cselekményt, hogy a kifogás alapját képező okról tudomása volt. A kifogás nem alapulhat a tanács tagjainak állampolgárságán.
(4) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács a (2) és (3) bekezdés szerinti esetekben a kifogásról az érintett tag részvétele nélkül határoznak. E határozat meghozatalának céljaira a kifogással érintett tagot a helyettese váltja fel.
25. cikk
Műszaki szakvélemény
Bitorlási vagy megsemmisítési ügyben eljáró illetékes nemzeti bíróság megkeresésére az Európai Szabadalmi Hivatal - megfelelő díjazás ellenében - műszaki szakvéleményt ad a jogvita tárgyát képező európai szabadalom tekintetében. Ilyen szakvélemények kiadása a vizsgálati osztályokra tartozik.
IV. fejezet
Az Igazgatótanács
26. cikk
Összetétel
(1) Az Igazgatótanács a Szerződő Államok képviselőiből és azok helyetteseiből áll. Mindegyik Szerződő Állam jogosult egy képviselőt és egy helyettes képviselőt az Igazgatótanácsba kinevezni.
(2) Az Igazgatótanács tagjai - az Igazgatótanács Ügyrendjében foglaltak szerint - tanácsadókat és szakértőket vehetnek igénybe.
27. cikk
Elnök
(1) Az Igazgatótanács a Szerződő Államok képviselői és azok helyettesei közül elnököt és elnökhelyettest választ. Az elnökhelyettes hivatalból helyettesíti az elnököt, ha az tevékenysége ellátásában akadályoztatva van.
(2) Az elnöki és az elnökhelyettesi megbízatás időtartama három év. Mindkét megbízatás megújítható.
28. cikk
Elnökség
(1) Ha a Szerződő Államok száma legalább nyolc, az Igazgatótanács saját tagjaiból öttagú Elnökséget hozhat létre.
(2) Az Igazgatótanács elnöke és elnökhelyettese hivatalból tagja az Elnökségnek; a további három tagot az Igazgatótanács választja meg.
(3) Az Igazgatótanács által választott tagok megbízatásának időtartama három év. A tagság időtartama nem hosszabbítható meg.
(4) Az Elnökség az Igazgatótanács által meghatározott feladatokat látja el, az Ügyrendnek megfelelően.
29. cikk
Ülések
(1) Az Igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke részt vesz az Igazgatótanács tanácskozásain.
(3) Az Igazgatótanács évente egyszer rendes ülést tart. Ezen túlmenően ülést tart elnökének kezdeményezésére, valamint a Szerződő Államok egyharmadának kérelmére.
(4) Az Igazgatótanács napirend alapján és Ügyrendjének megfelelően tartja üléseit.
(5) Az ideiglenes napirendnek tartalmaznia kell minden olyan kérdést, amelynek napirendre tűzését bármely Szerződő Állam az Ügyrendnek megfelelően kéri.
30. cikk
Megfigyelők részvétele
(1) A Szellemi Tulajdon Világszervezete - az Európai Szabadalmi Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezete között létrehozandó megállapodás rendelkezéseinek megfelelően - képviselteti magát az Igazgatótanács ülésein.
(2) A szabadalmak területén nemzetközi eljárások lefolytatásával megbízott bármely más olyan kormányközi szervezet, amellyel a Szervezet megállapodást kötött, az Igazgatótanács ülésein e megállapodás rendelkezéseinek megfelelően képviselteti magát.
(3) A Szervezet szempontjából jelentős tevékenységet folytató bármely más kormányközi szervezet vagy nemzetközi magánszervezet meghívást kaphat az Igazgatótanácstól, hogy képviseltesse magát annak ülésein a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések vitája során.
31. cikk
Az Igazgatótanács nyelvei
(1) Az Igazgatótanács tanácskozásának nyelvei: az angol, a francia és a német.
(2) Az Igazgatótanács elé terjesztett iratokat és az üléseiről készült jegyzőkönyveket az (1) bekezdésben említett mindhárom nyelven el kell készíteni.
32. cikk
Személyzet, irodák és felszerelés
Az Európai Szabadalmi Hivatal az Igazgatótanács és az általa létrehozott szervek rendelkezésére bocsátja a feladataik elvégzéséhez szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést.
33. cikk
Az Igazgatótanács hatásköre meghatározott esetekben
(1) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik, hogy módosítsa ennek az Egyezménynek a következő rendelkezéseit:
a) az ebben az Egyezményben megállapított határidők; ez a 94. cikkben megállapított határidőre azonban csak a 95. cikkben meghatározott feltételekkel vonatkozik;
b) a Végrehajtási Szabályzat.
(2) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik - ezzel az Egyezménnyel összhangban - a következő rendelkezések elfogadása és módosítása:
a) a Pénzügyi Szabályzat;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal állandó alkalmazottaira vonatkozó Szolgálati Szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, az állandó, illetőleg egyéb alkalmazottak illetménytáblája, valamint az egyéb kiegészítő juttatások természetével és odaítélésével kapcsolatos szabályok;
c) a Nyugdíjszabályzat és az illetmények növekedésével összhangban álló nyugdíjemelés;
d) a Díjszabályzat;
e) az Igazgatótanács Ügyrendje.
(3) A 18. cikk (2) bekezdésétől eltérően az Igazgatótanács gyakorlati tapasztalatok alapján hozhat olyan határozatot, hogy bizonyos esetekben a vizsgálati osztályok egy műszaki képzettségű elbírálóból állnak. E határozat visszavonható.
(4) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének felhatalmazása arra, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet nevében tárgyalásokat folytasson és - az Igazgatótanács jóváhagyásával - megállapodást kössön államokkal, kormányközi szervezetekkel, valamint az utóbbiakkal kötött megállapodás alapján létrehozott dokumentációs központokkal.
34. cikk
Szavazati jogok
(1) Az Igazgatótanácsban szavazati joggal kizárólag a Szerződő Államok rendelkeznek.
(2) Mindegyik Szerződő Állam egy-egy szavazattal rendelkezik, kivéve, ha a 36. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye.
35. cikk
A szavazás rendje
(1) Az Igazgatótanács a (2) bekezdésben nem említett határozatokat azon Szerződő Államok egyszerű többségének szavazata alapján hozza, amelyek képviseltetik magukat és részt vesznek a szavazáson.
(2) A magukat képviseltető és szavazó Szerződő Államok háromnegyedének szavazatára van szükség az olyan határozatokhoz, amelyek meghozatala a 7. cikk, a 11. cikk (1) bekezdése, a 33. cikk, a 39. cikk (1) bekezdése, a 40. cikk (2) és (4) bekezdése, a 46. cikk, a 87. cikk, a 95. cikk, a 134. cikk, a 151. cikk (3) bekezdése, a 154. cikk (2) bekezdése, a 155. cikk (2) bekezdése, a 156. cikk, a 157. cikk (2)-(4) bekezdése, a 160. cikk (1) bekezdésének második mondata, a 162. cikk, a 163. cikk, a 166. cikk, a 167. cikk és a 172. cikk alapján tartozik az Igazgatótanács hatáskörébe.
(3) A tartózkodás szavazatként nem vehető figyelembe.
36. cikk
A szavazatok súlyozása
(1) A Díjszabályzat elfogadása és módosítása, valamint - ha a Szerződő Államok költséghozzájárulása ezáltal növekszik - a Szervezet költségvetésének elfogadása és módosítása, illetve pótköltségvetés elfogadása esetén bármely Szerződő Állam kérheti az első szavazás után, ahol mindegyik Szerződő Állam egy szavazattal rendelkezik, bármi legyen is e szavazás eredménye, hogy azonnal második szavazásra kerüljön sor a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően. A határozathozatal e második szavazás eredménye alapján történik.
(2) Azoknak a szavazatoknak a számát, amelyekkel az egyes Szerződő Államok a második szavazás alkalmával rendelkeznek, a következők szerint kell kiszámítani:
a) a Szerződő Állam rendkívüli pénzügyi hozzájárulását meghatározó - a 40. cikk (3) és (4) bekezdései szerint kiszámított - százalékos arányt meg kell szorozni a Szerződő Államok számával és el kell osztani öttel;
b) az így kapott szavazati számot egész számra kell felkerekíteni;
c) ehhez a számhoz további öt szavazatot kell hozzáadni;
d) mindazonáltal egyik Szerződő Állam szavazatainak száma sem haladhatja meg a harmincat.
V. fejezet
Pénzügyi rendelkezések
37. cikk
A kiadások fedezete
A Szervezet kiadásainak fedezetéül szolgálnak:
a) a Szervezet saját forrásai;
b) a Szerződő Államok befizetései az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után;
c) szükség esetén a Szerződő Államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulásai;
d) adott esetben a 146. cikkben meghatározott bevételek.
38. cikk
A Szervezet saját forrásai
A Szervezet saját forrásai: az ebben az Egyezményben meghatározott díjakból származó bevétel, továbbá minden egyéb - bármilyen jellegű - bevétel.
39. cikk
A Szerződő Államok befizetései az európai szabadalmak fenntartási díjai után
(1) Mindegyik Szerződő Állam a területén fenntartott valamennyi európai szabadalom fenntartásáért beszedett díjak után a díjak összegének az Igazgatótanács által meghatározott részével megegyező összegű hozzájárulást fizet a Szervezetnek; e rész nem haladhatja meg a hetvenöt százalékot és valamennyi Szerződő Állam tekintetében azonos. Ha azonban az így számított hozzájárulás összege nem éri el az Igazgatótanács által meghatározott egységes minimumot, a Szerződő Állam e minimális összeget fizeti meg a Szervezetnek.
(2) Mindegyik Szerződő Állam a Szervezet rendelkezésére bocsátja mindazokat az információkat, amelyek az Igazgatótanács megítélése szerint befizetése összegének megállapításához szükségesek.
(3) Az előzőekben említett befizetések esedékességének időpontját az Igazgatótanács állapítja meg.
(4) Ha a befizetés teljes összegét az esedékesség időpontjáig nem fizetik meg, a Szerződő Állam a be nem fizetett összeg után kamatot fizet az esedékesség időpontjától.
40. cikk
A díjak és befizetések mértéke - Rendkívüli pénzügyi hozzájárulások
(1) A 38. cikkben említett díjak és a 39. cikkben említett befizetések mértékét úgy kell megállapítani, hogy az azokból származó bevétel biztosítsa a Szervezet költségvetésének egyensúlyát.
(2) Ha azonban a Szervezet az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mellett költségvetési egyensúlyát nem tudja biztosítani, a Szerződő Államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulást fizetnek a Szervezetnek, amelynek összegét a szóban forgó beszámolási időszakra az Igazgatótanács állapítja meg.
(3) E rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat valamennyi Szerződő Állam tekintetében az ennek az Egyezménynek a hatálybalépését megelőző utolsó előtti évben benyújtott szabadalmi bejelentések száma alapján, a következő módon kell kiszámítani:
a) az összeg egyik felét az adott Szerződő Államban benyújtott szabadalmi bejelentések számának arányában;
b) az összeg másik felét az adott Szerződő Államban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek által más Szerződő Államokban a második legmagasabb számban benyújtott szabadalmi bejelentések számának arányában.
Az olyan Szerződő Államok tekintetében, amelyekben a benyújtott szabadalmi bejelentések száma meghaladja a huszonötezret, a fizetendő hozzájárulások egészét annak az új befizetési aránynak megfelelően kell kiszámítani, amelyet az ezekben az államokban benyújtott szabadalmi bejelentések összesített számához viszonyítva határoznak meg.
(4) Ha valamely Szerződő Állam tekintetében a hozzájárulás összege a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg, ezen állam hozzájárulásának összegét - az érintett állam egyetértésével - az Igazgatótanács állapítja meg.
(5) A rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokra megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (3) és (4) bekezdését.
(6) A rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat - a valamennyi Szerződő Állam tekintetében azonos mértékű - kamattal együtt vissza kell fizetni. A visszafizetések teljesítésére annyiban kerül sor, amennyiben ilyen célú előirányzatot a költségvetés tartalmazhat; az e célból rendelkezésre álló összeget a (3) és (4) bekezdésben meghatározott módon kiszámított arányban kell a Szerződő Államok között felosztani.
(7) Az adott beszámolási időszakban átutalt rendkívüli hozzájárulásokat teljes mértékben vissza kell fizetni, mielőtt valamely későbbi beszámolási időszakban átutalt hozzájárulás részben vagy egészben visszafizetésre kerül.
41. cikk
Előlegek
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének kérelmére a Szerződő Államok a befizetéseik és hozzájárulásaik összegébe beszámítandó előleget fizetnek a Szervezetnek, az Igazgatótanács által meghatározott összeg mértékéig. Az előlegek egyes Szerződő Államokra eső összegét az adott beszámolási időszakban általuk teljesítendő hozzájárulások arányában kell megállapítani.
(2) Az előlegekre megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (3) és (4) bekezdését.
42. cikk
Költségvetés
(1) A Szervezet összes bevételét és kiadását beszámolási időszakonként elő kell irányozni és azokat fel kell tüntetni a költségvetésben. Szükség esetén a költségvetés módosítható, illetőleg pótköltségvetés készíthető.
(2) A költségvetésben a bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
(3) A költségvetést a Pénzügyi Szabályzatban meghatározott elszámolási egységben kell elkészíteni.
43. cikk
A kiadások jóváhagyása
(1) A költségvetési kiadások jóváhagyása egy beszámolási időszak tartamára vonatkozik, hacsak a Pénzügyi Szabályzat másképpen nem rendelkezik.
(2) A Pénzügyi Szabályzat rendelkezéseivel összhangban, bármely költségvetési előirányzat - a bérköltség és más személyi jellegű kifizetések kivételével -, amelyet az adott beszámolási időszak végéig nem használtak fel, legfeljebb csak az azt követő beszámolási időszak végéig vihető át.
(3) A költségvetési előirányzatokat a kiadások jellege és célja szerint elkülönülő fejezetenként, illetve - a szükséghez mérten, a Pénzügyi Szabályzatnak megfelelően - az egyes fejezeteken belül további tagolást alkalmazva kell feltüntetni.
44. cikk
Előre nem látható kiadásokra elkülönített előirányzatok
(1) A Szervezet költségvetése előre nem látható kiadásokra elkülönített előirányzatokat tartalmazhat.
(2) Az ilyen költségvetési előirányzatokat a Szervezet csak az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával használhatja fel.
45. cikk
Beszámolási időszak
A beszámolási időszak január 1-jétől december 31-ig tart.
46. cikk
A költségvetés előkészítése és elfogadása
(1) A költségvetés tervezetét az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a Pénzügyi Szabályzatban előírt határidőn belül terjeszti az Igazgatótanács elé.
(2) A költségvetést, illetve módosítását, valamint a pótköltségvetést az Igazgatótanács fogadja el.
47. cikk
Ideiglenes költségvetés
(1) Ha a beszámolási időszak kezdetére az Igazgatótanács a költségvetést még nem fogadta el, a kiadások eszközlése havonta, költségvetési fejezetenként vagy a költségvetés más felosztási egysége szerint, a Pénzügyi Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően történik, legfeljebb a megelőző beszámolási időszak költségvetési előirányzatai egytizenkettedének összegéig, azzal, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének rendelkezésére ily módon bocsátott költségvetési tételek összege nem haladhatja meg a költségvetés tervezetében szereplő összegek egytizenkettedét.
(2) Az Igazgatótanács - az (1) bekezdés egyéb előírásainak betartásával - a költségvetési előirányzatok egytizenkettedét meghaladó kiadásokat is engedélyezhet.
(3) A 37. cikk b) pontjában említett befizetéseket - ideiglenes jelleggel - folytatni kell az azt megelőző évre irányadó - a 39. cikkben meghatározott - feltételek szerint, mint amelyikre a költségvetés tervezete vonatkozik.
(4) A Szerződő Államok havonta - ideiglenes jelleggel, a 40. cikk (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - rendkívüli pénzügyi hozzájárulást fizetnek, amennyiben ez az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges. E hozzájárulásokra megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (4) bekezdését.
48. cikk
A költségvetés végrehajtása
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a költségvetést, illetve annak módosítását, valamint a pótköltségvetést saját felelősségére, a kiutalt költségvetési előirányzatok keretein belül hajtja végre.
(2) A költségvetésen belül az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a költségvetési fejezetek és más felosztási egységek között - a Pénzügyi Szabályzatban meghatározott korlátozásokkal és feltételekkel - átcsoportosításokat hajthat végre.
49. cikk
Könyvvizsgálat
(1) A Szervezet mérlegét és eredménykimutatását olyan könyvvizsgálók ellenőrzik, akiknek a függetlenségéhez kétség nem férhet, és akiket az Igazgatótanács öt éves időtartamra nevez ki; a kinevezés időtartama megújítható, illetve meghosszabbítható.
(2) A számlákon alapuló és szükség esetén a helyszínen zajló könyvvizsgálat kiterjed annak megállapítására, hogy valamennyi bevételre és kiadásra jogszerűen és megfelelő módon került-e sor, valamint, hogy a költségvetési gazdálkodás hatékony és eredményes-e. A könyvvizsgálók a beszámolási időszak lezárását követően jelentést készítenek.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke évente az Igazgatótanács elé terjeszti az előző költségvetési időszakra vonatkozó beszámolót és a Szervezet eszközeit és forrásait tartalmazó mérleget, amelyhez csatolja a könyvvizsgálói jelentést.
(4) Az Igazgatótanács hagyja jóvá az éves beszámolót a könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének feladatát teljesítettnek nyilvánítja a költségvetés végrehajtását illetően.
50. cikk
Pénzügyi Szabályzat
A Pénzügyi Szabályzat a következőket állapítja meg különösen:
a) a költségvetés összeállításának és végrehajtásának rendjét, valamint a könyvvitel és a könyvvizsgálat rendjét;
b) a Szerződő Államok által a Szervezet rendelkezésére bocsátott - a 37. cikk szerinti - befizetések és hozzájárulások, valamint - a 41. cikk szerinti - előlegek teljesítésének módját és rendjét;
c) a könyvvitellel, illetőleg a kifizetések teljesítésével megbízott alkalmazottak felelősségéről szóló szabályokat, valamint az ellenőrzésükkel kapcsolatos rendelkezéseket;
d) a 39., a 40. és a 47. cikkben előírt kamatok mértékét;
e) a 146. cikk értelmében fizetendő hozzájárulások kiszámításának módját;
f) az Igazgatótanács által létrehozandó Költségvetési és Pénzügyi Bizottság összetételét és feladatait.
51. cikk
Díjszabályzat
A Díjszabályzat meghatározza különösen a díjak összegét, valamint megfizetésük módját.
MÁSODIK RÉSZ
SZABADALMI ANYAGI JOG
I. fejezet
Szabadalmazhatóság
52. cikk
A szabadalmazható találmányok
(1) Európai szabadalmat kell adni minden új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmányra.
(2) Nem minősül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen:
a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;
b) az esztétikai alkotás;
c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program;
d) az információk megjelenítése.
(3) A (2) bekezdésben felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom rájuk kizárólag e minőségükben vonatkozik.
(4) Nem minősülnek az (1) bekezdés szerint iparilag alkalmazható találmánynak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások. E rendelkezés az ilyen eljárásokban alkalmazott termékre - így különösen anyagra és keverékre - azonban nem vonatkozik.
53. cikk
A szabadalmi oltalomból kizárt találmányok
Nem részesülhet európai szabadalmi oltalomban:
a) a találmány, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; a hasznosítás nem tekinthető közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert azt egyes Szerződő Államokban vagy akár mindegyikben jogszabály tiltja;
b) a növény- vagy az állatfajta, valamint a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárás; ez a rendelkezés a mikrobiológiai eljárásokra és az ilyen eljárásokkal előállított termékekre azonban nem alkalmazható.
54. cikk
Újdonság
(1) A találmányt újnak kell tekinteni, ha az nem tartozik a technika állásához.
(2) A technika állásához tartozónak minősül mindaz, ami az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napja előtt írásbeli vagy szóbeli ismertetés, illetve használat útján vagy bármilyen más módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált.
(3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni továbbá az olyan európai szabadalmi bejelentések eredetileg benyújtott szövegének tartalmát is, amelyeknél a bejelentés napja megelőzi a (2) bekezdésben megjelölt napot, és amelyeket a 93. cikk alapján ezen a napon vagy azt követően tettek közzé.
(4) A (3) bekezdést csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben a későbbi bejelentésben megjelölt valamely Szerződő Állam megjelölését a korábbi bejelentés közzétett szövege is tartalmazza.
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések nem zárják ki a technika állásához tartozó anyag vagy keverék szabadalmazását az 52. cikk (4) bekezdésében említett eljárásokban történő alkalmazásra, ha az ilyen alkalmazás nem tartozik a technika állásához.
55. cikk
Újdonságot nem érintő nyilvánosságra jutás
(1) Az 54. cikk alkalmazásában nem vehető figyelembe a találmánynak az európai bejelentés napját legfeljebb hat hónappal megelőző nyilvánosságra jutása, ha az közvetlenül vagy közvetve annak eredménye, hogy
a) a bejelentővel vagy a jogelődjével szemben nyilvánvaló jogsértést követtek el, vagy
b) a bejelentő vagy a jogelődje a találmányt a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én, Párizsban aláírt és legutóbb 1972. november 30-án felülvizsgált Egyezmény értelmében hivatalos, illetőleg hivatalosan elismert nemzetközi kiállításnak minősülő kiállításon bemutatta.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetében az (1) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor úgy nyilatkozik, hogy a találmányt ilyen módon tették közszemlére, továbbá a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott határidőn belül és az ott előírt feltételeknek megfelelően csatolja a nyilatkozat alátámasztásául szolgáló igazolást.
56. cikk
Feltalálói tevékenység
A találmányt feltalálói tevékenységen alapulónak kell tekinteni, ha az a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Ha a technika állásának az 54. cikk (3) bekezdése szerinti iratok is részét képezik, ezeket az iratokat nem lehet figyelembe venni annak megítélésekor, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapul-e.
57. cikk
Ipari alkalmazhatóság
Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar bármely ágában - ideértve a mezőgazdaságot - előállítható, illetve használható.
II. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására való jogosultság és a szabadalmi igény - A feltaláló feltüntetése
58. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására való jogosultság
Európai szabadalmi bejelentés benyújtására jogosult bármely természetes személy, jogi személy vagy a reá irányadó jog szerint jogi személlyel egyenértékűnek minősülő bármely szervezet.
59. cikk
Több bejelentő
Európai szabadalmi bejelentést több bejelentő vagy közösen, vagy úgy nyújthat be, hogy az egyes bejelentők különböző Szerződő Államokat jelölnek meg.
60. cikk
Az európai szabadalomra való igényjogosultság
(1) Az európai szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Ha a feltaláló munkavállaló, az európai szabadalomra való igényjogosultság meghatározására annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a munkavégzés fő helye van; ha ez az állam nem határozható meg, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a munkáltatónak az a telephelye található, amelyikhez a munkavállaló tartozik.
(2) Ha többen egymástól függetlenül alkották meg a találmányt, az európai szabadalom azt a személyt illeti meg, akinek az európai szabadalmi bejelentése a legkorábbi bejelentési nappal rendelkezik; ez a rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha ezt az első bejelentést a 93. cikk alapján közzétették, és hatálya csak azon Szerződő Államok tekintetében áll fenn, amelyeknek a megjelölését e bejelentés közzétett szövege tartalmazta.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban a bejelentőt kell jogosultnak tekinteni az európai szabadalomra való igényjogosultság gyakorlására.
61. cikk
Európai szabadalmi bejelentés az európai szabadalomra nem jogosult személy részéről
(1) Ha jogerős határozat azt állapítja meg, hogy az európai szabadalmi igény a bejelentőtől eltérő, a 60. cikk (1) bekezdésében említett más személyt illet meg, e személy a határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül
a) a bejelentéshez fűződő jogok gyakorlásában a bejelentő helyébe léphet,
b) ugyanazon találmány tekintetében új európai szabadalmi bejelentést nyújthat be, vagy
c) kérheti az európai szabadalmi bejelentés elutasítását,
feltéve, hogy az európai szabadalmat még nem adták meg, és csak az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt azon Szerződő Államok tekintetében, amelyekben a határozatot hozták, illetőleg elismerték, vagy amelyekben az ehhez az Egyezményhez csatolt, a határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv alapján a határozatot el kell ismerni.
(2) Az (1) bekezdés alapján benyújtott új bejelentésre megfelelően alkalmazni kell a 76. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor követendő eljárást, az (1) bekezdés alapján benyújtott új bejelentésre vonatkozó különleges feltételeket, valamint az ilyen bejelentéssel kapcsolatos bejelentési, kutatási és megjelölési díjak megfizetésének határidejét a Végrehajtási Szabályzat állapítja meg.
62. cikk
A feltaláló névfeltüntetési joga
A feltalálót - a bejelentővel, illetve az európai szabadalom jogosultjával szemben - megilleti az a jog, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban őt e minőségében feltüntessék.
III. fejezet
Az európai szabadalom és az európai szabadalmi bejelentés hatálya
63. cikk
Az európai szabadalmi oltalom időtartama
(1) Az európai szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a Szerződő Államok jogát, hogy a nemzeti szabadalmakra alkalmazottakkal azonos feltételek szerint az európai szabadalmi oltalom időtartamát meghosszabbítsák, illetőleg az oltalom lejártát közvetlenül követő hatállyal azonos tartalmú oltalmat biztosítsanak, ha
a) az érintett államban fennálló hadiállapot vagy rendkívüli állapot ezt indokolja;
b) az európai szabadalom tárgya olyan termék, olyan termék előállítására szolgáló eljárás, illetve olyan termék alkalmazása, amelyet az érintett államban való forgalomba hozatalát megelőzően jogszabályban előírt hatósági engedélyezési eljárásnak kell alávetni.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan európai szabadalmakra, amelyeket - a 142. cikknek megfelelően - a Szerződő Államok valamely csoportja tekintetében együttesen adtak meg.
(4) Ha valamely Szerződő Állam a (2) bekezdés b) pontja alapján meghosszabbítja az oltalom időtartamát, vagy ezzel egyező oltalmat biztosít, az irányadó rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos feladatokat - a Szervezettel kötött megállapodással összhangban - az Európai Szabadalmi Hivatalra ruházhatja át.
64. cikk
Az európai szabadalmi oltalom tartalma
(1) Az európai szabadalom alapján a szabadalom jogosultja - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a megadásról szóló értesítés meghirdetésének napjától kezdve mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedő hatállyal a szabadalmat megadták, ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint amelyek az érintett államban nemzeti úton megadott szabadalomból erednének.
(2) Ha az európai szabadalom tárgya eljárás, a szabadalmi oltalom kiterjed az ilyen eljárással közvetlenül előállított termékre is.
(3) Az európai szabadalom bitorlása esetén a nemzeti jog szerint kell eljárni.
65. cikk
Az európai szabadalom szövegének fordítása
(1) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy ha a szabadalomnak az a szövege, amelynek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal a területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat készül adni, illetve módosítással fenntartani, hivatalos nyelveitől eltérő nyelven készült, a bejelentő vagy a szabadalmas központi iparjogvédelmi hatóságához nyújtsa be a szabadalom szövegének fordítását - az általa választott - hivatalos nyelvei egyikén, illetve kötelezően előírt hivatalos nyelv esetén ezen a nyelven. A fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő az európai szabadalom megadásáról, illetve módosítással való fenntartásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése napjától számított három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít meg.
(2) Bármelyik Szerződő Állam, amelyik az (1) bekezdésnek megfelelő rendelkezéseket fogadott el, előírhatja, hogy a bejelentő vagy a szabadalmas fizesse meg - részben vagy egészben - a fordítás közzétételének költségeit az érintett állam által meghatározott határidőn belül.
(3) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy az (1) és (2) bekezdéssel összhangban elfogadott rendelkezések betartásának elmulasztása esetén ebben az államban az európai szabadalmi oltalmat kezdettől fogva hatálytalannak kell tekinteni.
66. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssel megegyező hatálya
Azt az európai szabadalmi bejelentést, amelynek bejelentési napját elismerték, a megjelölt Szerződő Államokban azonos hatályúnak kell tekinteni egy szabályos nemzeti bejelentéssel, adott esetben az európai szabadalmi bejelentésre igényelt elsőbbség megtartása mellett.
67. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező oltalom tartalma
(1) Az európai szabadalmi bejelentés a 93. cikk alapján történő közzétételének napjától kezdve valamennyi Szerződő Államban, amelyet a közzétett bejelentésben megjelöltek, ideiglenesen a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat biztosít a bejelentő számára.
(2) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy az európai szabadalmi bejelentés nem biztosít a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat. Az európai szabadalmi bejelentés közzététele alapján keletkező oltalom azonban nem lehet kevesebb, mint az az oltalom, ami az érintett állam jogszabályai alapján, a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti szabadalmi bejelentés alapján keletkezik. Valamennyi Szerződő Állam köteles minden esetben legalább azt biztosítani, hogy a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés közzétételének napjától a körülményekhez mérten ésszerű kártérítést követelhessen bárkitől, aki a találmányt az adott államban olyan körülmények között hasznosította, amely a nemzeti jog alapján a nemzeti szabadalom bitorlásának minősülne.
(3) Bármelyik Szerződő Állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az eljárás nyelve, előírhatja, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti ideiglenes oltalom nem hatályos mindaddig, amíg az igénypontok fordítását - a bejelentő választása szerint - hivatalos nyelvei egyikén, illetve kötelezően előírt hivatalos nyelv esetén ezen a nyelven
a) a nemzeti jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, illetőleg
b) nem közlik azzal a személlyel, aki az érintett Szerződő Államban a találmányt hasznosítja.
(4) Ha a bejelentést visszavonták, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni vagy a bejelentést jogerősen elutasították, az európai szabadalmi bejelentést úgy kell tekinteni, mintha ahhoz sohasem fűződött volna az (1) és (2) bekezdésben szabályozott hatály. Ugyanez vonatkozik az európai szabadalmi bejelentés hatályára abban a Szerződő Államban, amelynek megjelölését visszavonták, vagy amelynek megjelölését visszavontnak kell tekinteni.
68. cikk
Az európai szabadalom megvonásának hatálya
Ha a szabadalmat felszólalási eljárásban megvonták, az európai szabadalmi bejelentést és az annak alapján megadott európai szabadalmat úgy kell tekinteni, hogy annak - keletkezésétől fogva - nem volt a 64. és a 67. cikkben szabályozott hatálya.
69. cikk
A szabadalmi oltalom terjedelme
(1) Az európai szabadalom, illetve az európai szabadalmi bejelentés alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat azonban a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni.
(2) Az európai szabadalom megadásáig terjedő időszakban az európai szabadalmi bejelentés alapján fennálló oltalom terjedelmét a 93. cikk szerint közzétett, legutoljára benyújtott igénypontok határozzák meg. Az európai szabadalmi bejelentéssel létrejövő oltalom terjedelmét mindazonáltal visszaható hatállyal az európai szabadalom megadott vagy a felszólalási eljárásban módosított változata határozza meg, feltéve, hogy ezáltal nem bővül az oltalom terjedelme.
70. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege
(1) Az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege az Európai Szabadalmi Hivatal előtti bármely eljárásban és bármely Szerződő Államban az eljárás nyelve szerinti szöveg.
(2) A 14. cikk (2) bekezdésében említett esetben azonban az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban az eredeti szöveget kell alapul venni annak meghatározásakor, hogy a szabadalmi bejelentés, illetve szabadalom tárgya bővebb-e a bejelentés eredetileg benyújtott szövegének tartalmánál.
(3) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy amennyiben a szabadalmi bejelentés vagy a szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét azon fordítás szövege, amelyet ez az Egyezmény megkövetel, szűkebben határozza meg, mint az eljárás nyelve szerinti szöveg, abban az államban - a megsemmisítési eljárás esetét kivéve - a fordítás nyelve szerinti szöveg minősül hitelesnek.
(4) A (3) bekezdés szerint rendelkező Szerződő Állam
a) köteles lehetővé tenni a bejelentő, illetve a szabadalmas számára az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom kijavított fordításának benyújtását. A kijavított fordításhoz fűződő jogkövetkezmények csak akkor állnak be, ha a Szerződő Állam által a 65. cikk (2) bekezdése, valamint a 67. cikk (3) bekezdése alapján előírt feltételek megfelelően teljesülnek;
b) előírhatja, hogy az, aki jóhiszeműen, a szabadalmi bejelentés vagy szabadalom eredeti fordítása szerint a szabadalomba nem ütközően hasznosítja a találmányt, vagy ennek érdekében komoly előkészületet tett, az ilyen hasznosítást üzleti tevékenysége körében vagy annak gyakorlása érdekében a kijavított fordításhoz fűződő jogkövetkezmények beállta után díjtalanul folytathatja.
IV. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés mint a vagyoni forgalom tárgya
71. cikk
Átruházás és jogok alapítása
Az európai szabadalmi bejelentést átruházni vagy arra jogokat alapítani egy vagy több Szerződő Állam tekintetében lehet.
72. cikk
Átruházás szerződéssel
Az európai szabadalmi bejelentés átruházására irányuló szerződést írásban kell megkötni és azt a feleknek alá kell írniuk.
73. cikk
A hasznosítás engedélyezése szerződésben
Az európai szabadalmi bejelentés részben vagy egészben hasznosítási engedély tárgya lehet a megjelölt Szerződő Államok területének egésze vagy egy része tekintetében.
74. cikk
Irányadó jog
Ha az Egyezmény másként nem rendelkezik, mindegyik megjelölt Szerződő Államban - az érintett államra kiterjedő hatállyal - az európai szabadalmi bejelentésre mint a tulajdon tárgyára az ebben az államban a nemzeti szabadalmi bejelentésekre irányadó jogot kell alkalmazni.
HARMADIK RÉSZ
AZ EURÓPAI SZABADALOM MEGADÁSÁRA IRÁNYULÓ BEJELENTÉS
I. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása és kellékei
75. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása
(1) Az európai szabadalmi bejelentés benyújtható:
a) az Európai Szabadalmi Hivatalhoz Münchenben vagy annak hágai részlegéhez;
b) ha valamelyik Szerződő Állam joga ezt megengedi, ezen állam központi iparjogvédelmi hatóságához vagy más illetékes szervéhez. Az így benyújtott bejelentésnek ugyanolyan hatálya van, mintha azt ugyanazon a napon az Európai Szabadalmi Hivatalhoz nyújtották volna be.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem zárják ki azoknak a törvényi vagy más jogszabályi előírásoknak az alkalmazását, amelyek valamelyik Szerződő Államban
a) olyan találmányokra vonatkoznak, amelyek - tárgyuk természetének tulajdoníthatóan - nem közölhetők külföldön az érintett állam illetékes hatóságának előzetes engedélye nélkül, illetve
b) előírják, hogy mindegyik bejelentést először a nemzeti hatósághoz kell benyújtani, vagy előzetes engedélyhez kötik a más hatósághoz való közvetlen bejelentést.
(3) A Szerződő Államok nem követelhetik meg, illetve nem tehetik lehetővé a megosztással keletkező európai bejelentés benyújtását az (1) bekezdés b) pontjában említett hatósághoz.
76. cikk
Megosztással keletkező európai bejelentés
(1) A megosztással keletkező európai bejelentést közvetlenül az Európai Szabadalmi Hivatalhoz Münchenben vagy annak hágai részlegéhez kell benyújtani. A megosztással keletkező bejelentés tárgya nem lehet bővebb a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott szövege szerint igényelt oltalom tárgyánál; a megosztással keletkező bejelentést - amennyiben ennek a követelménynek megfelel - úgy kell tekinteni, mintha a korábbi bejelentés bejelentési napján nyújtották volna be, és vele kapcsolatban a korábbi bejelentésben igényelt elsőbbség érvényesíthető.
(2) A megosztással keletkező európai bejelentésben nem lehet olyan Szerződő Államot megjelölni, amelyet a korábbi bejelentésben nem jelöltek meg.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor követendő eljárást, a megosztott bejelentés benyújtásakor teljesítendő különleges feltételeket, valamint a bejelentési, kutatási és megjelölési díjak megfizetésének határidejét a Végrehajtási Szabályzat állapítja meg.
77. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés továbbítása
(1) A Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága - a találmányok államérdekből történő titokban tartásáról szóló nemzeti jogszabályok szerint lehetséges legrövidebb időn belül - köteles a hozzá vagy az ugyanannak az államnak más illetékes szervéhez benyújtott valamennyi európai szabadalmi bejelentést továbbítani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(2) A Szerződő Államok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy az olyan európai szabadalmi bejelentést, amelynek tárgyát az (1) bekezdésben említett jogszabályok szerint nyilvánvalóan nem kell titokban tartani, a bejelentés benyújtásától számított hat héten belül továbbítsák az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(3) A titokban tartás szükségessége tekintetében további vizsgálatot igénylő európai szabadalmi bejelentést olyan módon kell továbbítani, hogy az a bejelentés napjától számított négy hónapon belül, illetőleg - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizennégy hónapon belül beérkezzen az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(4) Nem továbbítható az Európai Szabadalmi Hivatalhoz az az európai szabadalmi bejelentés, amelynek tárgyát titkosnak minősítették.
(5) Ha az európai szabadalmi bejelentés a bejelentés napjától, illetőleg - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizennégy hónapon belül nem érkezik be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A bejelentési, kutatási és megjelölési díjakat vissza kell téríteni.
78. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés kellékei
(1) Az európai szabadalmi bejelentésnek tartalmaznia kell:
a) az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet;
b) a találmány leírását;
c) egy vagy több igénypontot;
d) a leírásban, illetve az igénypontokban hivatkozott rajzokat;
e) a kivonatot.
(2) Az európai szabadalmi bejelentésért a bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül bejelentési és kutatási díjat kell fizetni.
(3) Az európai szabadalmi bejelentésnek meg kell felelnie a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott követelményeknek.
79. cikk
A Szerződő Államok megjelölése
(1) Az európai szabadalom megadására irányuló kérelemben meg kell jelölni azt a Szerződő Államot vagy azokat a Szerződő Államokat, amelyben vagy amelyekben a találmányra oltalmat kérnek.
(2) A Szerződő Állam megjelöléséért díjat kell fizetni. A megjelölési díjat attól a naptól számított hat hónapon belül kell megfizetni, amelyen az európai kutatási jelentés közzétételét az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik.
(3) Valamely Szerződő Állam megjelölése az európai szabadalom megadásáig bármikor visszavonható. Ha valamennyi megjelölt Szerződő Állam megjelölését visszavonták, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A megjelölési díjat nem kell visszatéríteni.
80. cikk
A bejelentés napja
Az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napja az a nap, amelyen a bejelentő által benyújtott iratok tartalmazzák a következőket:
a) utalást az európai szabadalom iránti igényre;
b) legalább egy Szerződő Állam megjelölését;
c) a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat;
d) leírást és egy vagy több igénypontot a 14. cikk (1) és (2) bekezdéseiben említett nyelvek egyikén, még abban az esetben is, ha a leírás és az igénypontok nem felelnek meg az ebben az Egyezményben megszabott egyéb követelményeknek.
81. cikk
A feltaláló nevének feltüntetése
Az európai szabadalmi bejelentésben fel kell tüntetni a feltaláló nevét. Ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, illetve nem ő az egyedüli feltaláló, a feltaláló nevének feltüntetésekor nyilatkozni kell az európai szabadalmi igényre való jogosultság eredetéről.
82. cikk
A találmány egysége
Az európai szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom, vagy pedig a találmányok olyan csoportjára, amelyet egyetlen általános találmányi gondolat kapcsol össze.
83. cikk
A találmány feltárása
Az európai szabadalmi bejelentésnek kellően egyértelműen és teljes körűen kell feltárnia a találmányt ahhoz, hogy azt szakember meg tudja valósítani.
84. cikk
Az igénypontok
Az igénypontokban kell meghatározni azt a tárgyat, amelyre oltalmat igényelnek. Az igénypontokat egyértelműen és tömören kell megfogalmazni, és azokat a leírásnak alá kell támasztania.
85. cikk
A kivonat
A kivonat kizárólag a műszaki tájékoztatás céljára szolgál; ettől eltérő célra - különösen az igényelt oltalom terjedelmének értelmezése vagy az 54. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljára - nem vehető figyelembe.
86. cikk
Az európai szabadalmi bejelentések fenntartási díjai
(1) Az európai szabadalmi bejelentések után - a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően - fenntartási díjat kell fizetni az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A díjat a bejelentés napjától számított harmadik és az azt követő évekre kell megfizetni.
(2) Ha a fenntartási díjat az esedékesség napjáig nem fizették meg, a díj az ettől az időponttól számított hat hónapon belül - a megfelelő pótlék megfizetésével együtt - joghatályosan megfizethető.
(3) Ha a fenntartási díjat - a megfelelő pótlék megfizetésével együtt - kellő időben nem fizetik meg, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Erről kizárólag az Európai Szabadalmi Hivatal határozhat.
(4) Fenntartási díjat utoljára azon év tekintetében kell fizetni, amelyben az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést meghirdetik.
II. fejezet
Az elsőbbség
87. cikk
Az elsőbbségi jog
(1) Azt, aki szabadalom, használati mintaoltalom, hasznossági bizonylat vagy feltalálói tanúsítvány iránt szabályszerű bejelentést tett az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezményben részes államban vagy ilyen államra kiterjedő hatállyal, úgyszintén az ilyen bejelentő jogutódját, elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy ugyanazon találmány tekintetében európai szabadalmi bejelentést tegyen az első bejelentés bejelentési napjától számított tizenkét hónapos időtartamon belül.
(2) Elsőbbségi jog alapítható minden olyan bejelentésre, amely a bejelentés helye szerinti állam nemzeti jogszabálya, kétoldalú vagy többoldalú szerződése - ideértve ezt az Egyezményt - értelmében szabályszerű nemzeti bejelentésnek számít.
(3) Szabályszerű nemzeti bejelentésnek kell tekinteni azt a bejelentést, amely elégséges annak megállapítására, hogy azt melyik napon nyújtották be, függetlenül a bejelentés további sorsától.
(4) Az ugyanabban az államban, illetve államra kiterjedő hatállyal azonos tárgyban tett későbbi bejelentést csak akkor lehet az elsőbbség meghatározása szempontjából első bejelentésnek tekinteni, ha a korábbi bejelentést a későbbi bejelentés bejelentési napja előtt visszavonták, arról lemondtak, vagy azt elutasították anélkül, hogy közzétették volna, ahhoz jogok fűződnének vagy arra elsőbbségi igényt alapítottak volna. Az ilyen korábbi bejelentésre tehát ez esetben később sem lehet már elsőbbséget alapítani.
(5) Ha az első bejelentést olyan államban tették, amely nem részese az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezménynek, az (1)-(4) bekezdések csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben az érintett állam - az Igazgatótanács által kiadott közlemény szerint és két vagy többoldalú megállapodások alapján - azonos hatályú elsőbbséget biztosít az Európai Szabadalmi Hivatalnál vagy bármelyik Szerződő Államban, vagy arra kiterjedő hatállyal tett első bejelentésre alapítva, a Párizsi Egyezményben megállapított azonos feltételekkel.
88. cikk
Az elsőbbség igénylése
(1) Ha a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés tekintetében korábbi bejelentésen alapuló elsőbbséget igényel, be kell nyújtania az elsőbbségi nyilatkozatot, a korábbi bejelentés másolatát, valamint - ha ez utóbbi nem az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén készült - annak fordítását az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén. Az e rendelkezések végrehajtásakor követendő eljárást a Végrehajtási Szabályzat állapítja meg.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés tekintetében több elsőbbség igényelhető, függetlenül attól, hogy azok különböző országokból származnak-e. Ha erre mód van, bármelyik igénypontra több elsőbbség igényelhető. Több elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napjától számított határidőket a legkorábbi elsőbbség napjától kell számítani.
(3) Ha az európai szabadalmi bejelentés tekintetében egy vagy több elsőbbséget igényelnek, az elsőbbségi jog az európai szabadalmi bejelentésnek csak azon elemeire terjed ki, amelyeket az elsőbbséget megalapozó bejelentés, illetve bejelentések is tartalmaznak.
(4) Ha a találmány egyes, elsőbbségi igénnyel érintett elemei a korábbi bejelentés igénypontjaiban nem szerepelnek, az elsőbbség ennek ellenére is megadható, feltéve, hogy a korábbi bejelentés iratai, azok egészét tekintve, az ilyen elemeket kifejezetten feltárják.
89. cikk
Az elsőbbségi jog hatása
Az elsőbbségi jog hatása, hogy az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napjának az 54. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 60. cikk (2) bekezdése szempontjából az elsőbbség napja számít.
NEGYEDIK RÉSZ
A MEGADÁSIG TERJEDŐ ELJÁRÁS
90. cikk
A bejelentés benyújtását követő vizsgálat
(1) Az Átvevő Iroda megvizsgálja, hogy
a) az európai szabadalmi bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek;
b) kellő időben megfizették-e a bejelentési és kutatási díjat;
c) kellő időben benyújtották-e - a 14. cikk (2) bekezdésében szabályozott esetben - az európai szabadalmi bejelentés fordítását az eljárás nyelvén.
(2) Ha a bejelentés napja nem ismerhető el, az Átvevő Iroda felhívja a bejelentőt a hiányoknak a Végrehajtási Szabályzattal összhangban történő pótlására. Ha a hiányokat nem pótolják kellő időben, a bejelentést nem lehet európai szabadalmi bejelentésként kezelni.
(3) Ha a bejelentési és kutatási díjat kellő időben nem fizették meg, vagy - a 14. cikk (2) bekezdésében szabályozott esetben - a bejelentés fordítását az eljárás nyelvén kellő időben nem nyújtották be, az európai bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
91. cikk
Alaki vizsgálat
(1) Ha az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napját elismerik, és azt a 90. cikk (3) bekezdése értelmében nem kell visszavontnak tekinteni, az Átvevő Iroda megvizsgálja, hogy
a) a bejelentés megfelel-e a 133. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek;
b) a bejelentés megfelel-e az e rendelkezés alkalmazása kapcsán a Végrehajtási Szabályzatban megállapított alaki követelményeknek;
c) benyújtották-e a kivonatot;
d) az európai szabadalom megadására irányuló kérelem tartalmazza-e a Végrehajtási Szabályzatban előírt kötelező tartalmi elemeket, valamint - ha ennek helye van - az elsőbbséget ezen Egyezmény követelményeinek megfelelően igénylik-e;
e) megfizették-e a megjelölési díjat;
f) a 81. cikk szerint feltüntették-e a feltaláló nevét;
g) a 78. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett rajzokat benyújtották-e a bejelentés napján.
(2) Ha az Átvevő Iroda olyan hiányokat állapít meg, amelyek pótolhatók, lehetőséget kell adnia a bejelentőnek a Végrehajtási Szabályzattal összhangban történő hiánypótlásra.
(3) Ha az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján végzett vizsgálat során megállapított hiányokat a Végrehajtási Szabályzattal összhangban nem pótolták, a bejelentést el kell utasítani; ha az (1) bekezdés d) pontjában említett rendelkezések az elsőbbségi jogot érintik, e jog a bejelentés tekintetében nem érvényesíthető.
(4) Ha - az (1) bekezdés e) pontjában említett esetben - a megjelölési díjat kellő időben nem fizették meg valamelyik megjelölt állam tekintetében, ennek az államnak a megjelölését visszavontnak kell tekinteni.
(5) Ha - az (1) bekezdés f) pontjában említett esetben - a feltaláló nevének feltüntetésével kapcsolatos hiányt a Végrehajtási Szabályzattal összhangban és az ott meghatározott kivételek figyelembevételével nem pótolták az európai szabadalmi bejelentés, illetve - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizenhat hónapon belül, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(6) Ha - az (1) bekezdés g) pontjában említett esetben - a rajzokat a bejelentés napján nem nyújtották be, és a hiánypótlásra a Végrehajtási Szabályzattal összhangban intézkedés nem történt, a bejelentőnek a Végrehajtási Szabályzattal összhangban történő választása szerint az elismert bejelentési napot a rajzok benyújtásának napjához igazodóan módosítják, vagy a bejelentés rajzokra történő hivatkozásait töröltnek kell tekinteni.
92. cikk
Az európai kutatási jelentés elkészítése
(1) Ha az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napját elismerték, és azt a 90. cikk (3) bekezdése értelmében nem kell visszavontnak tekinteni, a kutatási osztály az igénypontok alapján, a leírásra és a rajzokra kellő figyelemmel a Végrehajtási Szabályzatban előírt formában elkészíti az európai kutatási jelentést.
(2) Amint elkészült, az európai kutatási jelentést a bejelentőnek haladéktalanul meg kell küldeni az abban hivatkozott iratok másolataival együtt.
93. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés közzététele
(1) Az európai szabadalmi bejelentést a bejelentés napjától, illetve - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltét követően a lehető legkorábbi időpontban közzé kell tenni. A bejelentő kérelmére azonban a bejelentés az előzőekben említett időtartam elteltét megelőzően is közzétehető. A közzététel az európai szabadalom szövegének közzétételével egyidejűleg történik, ha az európai szabadalom megadása az előzőekben említett határidő eltelte előtt hatályossá válik.
(2) A közzététel tartalmazza a benyújtott leírást, igénypontokat és - ha vannak - a rajzokat, valamint - mellékletként - az európai kutatási jelentést és a kivonatot, ha ez utóbbiak rendelkezésre állnak a közzététel technikai előkészületeinek befejezéséig. Ha az európai kutatási jelentést és a kivonatot nem a bejelentés közzétételével egyidejűleg tették közzé, ezeket külön kell közzétenni.
94. cikk
Érdemi vizsgálat iránti kérelem
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal - írásbeli kérelem alapján - megvizsgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentés és az annak tárgyát képező találmány megfelel-e ezen Egyezmény követelményeinek.
(2) Az érdemi vizsgálat iránti kérelmet a bejelentő attól a naptól számított hat hónapon belül nyújthatja be, amelyen az európai kutatási jelentést az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg a vizsgálati díjat nem fizetik meg. A kérelem nem vonható vissza.
(3) Ha a (2) bekezdésben megállapított határidőn belül nem nyújtják be az érdemi vizsgálat iránti kérelmet, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
95. cikk
Az érdemi vizsgálat iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása
(1) Az Igazgatótanács az érdemi vizsgálat iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidőt meghosszabbíthatja, ha megállapítják, hogy az európai szabadalmi bejelentéseket nem tudják kellő időben megvizsgálni.
(2) Ha az Igazgatótanács a határidőt meghosszabbítja, határozhat úgy is, hogy az érdemi vizsgálatot harmadik személy is kérheti. Az ilyen esetben követendő szabályokat az Igazgatótanács a Végrehajtási Szabályzatban állapítja meg.
(3) Az Igazgatótanácsnak a határidőt meghosszabbító határozatát csak azokra a bejelentésekre kell alkalmazni, amelyeket a határozatnak az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapjában történő meghirdetését követően nyújtottak be.
(4) Ha az Igazgatótanács a határidőt meghosszabbítja, intézkedéseket kell előírnia annak érdekében, hogy az eredeti határidőt mielőbb visszaállíthassák.
96. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata
(1) Ha az európai szabadalom bejelentője érdemi vizsgálat iránti kérelmet azelőtt nyújt be, hogy az európai kutatási jelentést részére megküldik, az Európai Szabadalmi Hivatal a jelentés megküldését követően felhívja a bejelentőt, hogy - a kitűzött határidőn belül - nyilatkozzon arról: kívánja-e folytatni az európai szabadalmi bejelentéssel kapcsolatos eljárást.
(2) Ha az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata során azt állapítják meg, hogy a bejelentés vagy az annak tárgyát képező találmány nem felel meg ezen Egyezmény követelményeinek, a vizsgálati osztály - a Végrehajtási Szabályzattal összhangban, ahányszor csak szükséges - felhívja a bejelentőt, hogy az általa megjelölt határidőn belül tegye meg észrevételeit.
(3) Ha a bejelentő az (1) vagy a (2) bekezdés alapján kiadott felhívásra nem válaszol kellő időben, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
97. cikk
Elutasítás vagy megadás
(1) Ha a vizsgálati osztály úgy véli, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az annak tárgyát képező találmány nem felel meg ezen Egyezmény követelményeinek, az európai szabadalmi bejelentést elutasítja, kivéve, ha ez az Egyezmény más jogkövetkezményről rendelkezik.
(2) Ha a vizsgálati osztály úgy véli, hogy a bejelentés és az annak tárgyát képező találmány ezen Egyezmény követelményeinek megfelel, az európai szabadalmat a megjelölt Szerződő Államokra kiterjedő hatállyal megadja, feltéve, hogy
a) a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban megállapították, hogy a bejelentő jóváhagyja azt a szövegezést, amely alapján a vizsgálati osztály a szabadalmat meg kívánja adni;
b) a megadási és kinyomtatási díjat a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül megfizették;
c) az esedékessé vált fenntartási díjat - adott esetben a megfelelő pótlékkal együtt - megfizették.
(3) Ha a megadási és kinyomtatási díjat kellő időben nem fizették meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(4) Az európai szabadalom megadásáról szóló határozat csak azon a napon válik hatályossá, amelyen a szabadalom megadását az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik. A megadást legkésőbb a (2) bekezdés b) pontjában említett határidő első napjától számított három hónapon belül meg kell hirdetni.
(5) A Végrehajtási Szabályzat előírhatja, hogy a bejelentő nyújtsa be az Európai Szabadalmi Hivatalnak az eljárás nyelvétől eltérő másik két hivatalos nyelvén az igénypontok azon szövege szerinti fordítását, amely szöveg alapján a vizsgálati osztály a szabadalmat meg kívánja adni. Ez esetben a (4) bekezdésben szabályozott határidő legalább öt hónap. Ha a fordítást kellő időben nem nyújtották be, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(6) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést a bejelentő kérelmére a (4) vagy az (5) bekezdésben szabályozott határidő leteltét megelőzően meg kell hirdetni. Az erre irányuló kérelem csak a (2) és az (5) bekezdésekben foglalt követelmények teljesítése esetén nyújtható be.
98. cikk
Az európai szabadalom szövegének közzététele
Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés meghirdetésével egyidejűleg az Európai Szabadalmi Hivatal közzéteszi az európai szabadalom szövegét, amely a találmány leírásán kívül az igénypontokat és - ha vannak - a rajzokat is tartalmazza.
ÖTÖDIK RÉSZ
FELSZÓLALÁSI ELJÁRÁS
99. cikk
Felszólalás
(1) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül a megadott európai szabadalom ellen bárki felszólalást nyújthat be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A felszólalást indokolással ellátott írásbeli nyilatkozat formájában kell benyújtani. A felszólalás nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a felszólalási díjat nem fizetik meg.
(2) A felszólalás érinti az európai szabadalmat minden olyan Szerződő Államban, amelyben a szabadalom hatályos.
(3) Felszólalás akkor is benyújtható, ha az európai szabadalomról valamennyi megjelölt Szerződő Állam tekintetében lemondtak, vagy, ha az oltalom valamennyi megjelölt Szerződő Államban megszűnt.
(4) A felszólaló és a szabadalmas a felszólalási eljárásban félként vesz részt.
(5) Bárki, aki igazolja, hogy valamelyik Szerződő Államban őt jogerős határozat alapján a korábbi jogosult helyett a szabadalmi lajstromba bejegyezték, kérelmére az érintett állam tekintetében a korábbi jogosult helyébe lép. A 118. cikkben foglaltaktól eltérően a korábbi jogosult és a kérelmező - hacsak ezt mindketten nem kérik - nem tekinthetők szabadalmastársaknak.
100. cikk
A felszólalás alapjául szolgáló okok
Felszólalást csak abból az okból lehet benyújtani, hogy
a) az európai szabadalom tárgya az 52-57. cikkek értelmében nem szabadalmazható;
b) az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan kellően egyértelműen és teljes körűen, hogy azt szakember meg tudja valósítani;
c) az európai szabadalom tárgya bővebb a bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál, illetve - a megosztással keletkező vagy a 61. cikkel összhangban benyújtott új bejelentés esetén - a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál.
101. cikk
A felszólalás elbírálása
(1) Ha a felszólalás elfogadható, a felszólalási osztály megvizsgálja, hogy a 100. cikkben megállapított felszólalási okok az európai szabadalom fenntartását nem zárják-e ki.
(2) A felszólalásnak a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban lefolytatott vizsgálata során a felszólalási osztály - ahányszor csak szükséges - felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a felszólalási osztály felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.
102. cikk
Az európai szabadalom megvonása vagy fenntartása
(1) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy a 100. cikkben említett felszólalási okok kizárják az európai szabadalom fenntartását, a szabadalmat megvonja.
(2) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy a 100. cikkben említett felszólalási okok nem zárják ki a szabadalom módosítás nélkül való fenntartását, a felszólalást elutasítja.
(3) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy - figyelembe véve azokat a módosításokat, amelyeket a szabadalmas a felszólalási eljárás során tett - a szabadalom, illetve az annak tárgyát képező találmány megfelel az ebben az Egyezményben meghatározott követelményeknek, a szabadalmat módosítással tartja fenn, feltéve, hogy
a) a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban megállapították, hogy a szabadalmas jóváhagyja azt a szöveget, amely alapján a felszólalási osztály a szabadalmat fenn kívánja tartani;
b) az európai szabadalom új szövegének kinyomtatási díját a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül megfizették.
(4) Ha a szabadalom új szövegének kinyomtatási díját kellő időben nem fizették meg, a szabadalmat meg kell vonni.
(5) A Végrehajtási Szabályzat előírhatja, hogy a szabadalmas az Európai Szabadalmi Hivatalnak az eljárás nyelvétől eltérő két hivatalos nyelvén is nyújtsa be a módosított igénypontok fordítását. Ha a fordítást kellő időben nem nyújtották be, a szabadalmat meg kell vonni.
103. cikk
Az európai szabadalom új szövegének közzététele
Ha az európai szabadalmat a 102. cikk (3) bekezdése alapján módosították, az Európai Szabadalmi Hivatal - a felszólalás ügyében hozott határozatról szóló értesítés meghirdetésével egyidejűleg - közzéteszi az európai szabadalom új szövegét, amely tartalmazza - módosított formában - a találmány leírását, az igénypontokat és - ha vannak - a rajzokat.
104. cikk
Költségek
(1) A felszólalási eljárásban a felek költségeiket maguk viselik, kivéve, ha a felszólalási osztály, illetve a fellebbezési tanács méltányosságból - a Végrehajtási Szabályzattal összhangban - a bizonyítással vagy a szóbeli eljárással kapcsolatban felmerült költségek viseléséről eltérően határoz.
(2) A felszólalási osztály irodája - kérelemre - megállapítja a fizetendő költségek összegét az azok viseléséről szóló határozat alapján. A költségeknek az iroda által megállapított összegét a felszólalási osztály - a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül benyújtott kérelem alapján - határozattal felülvizsgálhatja.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatalnak a költségek összegét megállapító jogerős határozata a Szerződő Államokban történő végrehajtás szempontjából ugyanolyan elbírálás alá esik, mint azon Szerződő Állam polgári bíróságának a jogerős határozata, amelynek a területén a végrehajtást foganatosítják. Az ilyen jellegű határozat felülvizsgálata csak annak hitelességére korlátozódhat.
105. cikk
Beavatkozás a vélelmezett szabadalombitorló részéről
(1) Ha az európai szabadalommal szemben felszólalást nyújtottak be, bármely harmadik személy, aki igazolja, hogy ugyanennek a szabadalomnak a bitorlása miatt ellene eljárást indítottak, a felszólalási határidő leteltét követően a felszólalási eljárásba beavatkozhat, feltéve, hogy beavatkozását a bitorlási per megindításának napjától számított három hónapon belül bejelenti. Ugyanezt kell alkalmazni arra a harmadik személyre is, aki igazolja, hogy a szabadalmas felszólította a feltételezett szabadalombitorlás abbahagyására, és hogy ő bírósági eljárást indított annak megállapítására, hogy a szabadalmat nem bitorolja.
(2) A beavatkozást indokolással ellátott írásbeli nyilatkozat formájában kell benyújtani. A beavatkozás nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a felszólalási díjat nem fizetik meg. Ezt követően a beavatkozást - a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott kivételekkel - felszólalásnak kell tekinteni.
HATODIK RÉSZ
FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS
106. cikk
Fellebbezéssel megtámadható határozatok
(1) Az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztály, a felszólalási osztály, valamint a Jogi Osztály határozata ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(2) A felszólalási osztály határozata ellen fellebbezésnek akkor is helye van, ha az európai szabadalomról valamennyi megjelölt Szerződő Állam tekintetében lemondtak, vagy ha a szabadalom valamennyi megjelölt Szerződő Államban megszűnt.
(3) Az olyan határozat, amellyel az eljárás valamelyik fél vonatkozásában nem fejeződik be, csak az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha a határozat a külön fellebbezést megengedi.
(4) A fellebbezés tárgya nem lehet kizárólag a felszólalási eljárás költségeinek viselése.
(5) A felszólalási eljárás költségeinek összegét megállapító határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha a megállapított összeg a Díjszabályzatban meghatározott összeget meghaladja.
107. cikk
A fellebbezésre, illetve a fellebbezési eljárásban való részvételre való jogosultság
Az eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint, fellebbezhet. Az eljárásban korábban részt vevő bármely más fél a fellebbezési eljárásban félként vesz részt.
108. cikk
A fellebbezés határideje és alaki követelményei
A fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezési díjat nem fizetik meg. A határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül be kell nyújtani a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot.
109. cikk
Jogorvoslat saját hatáskörben
(1) Ha az a szervezeti egység, amelynek a határozatát megtámadták, úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés megengedhető és megalapozott, a fellebbezésnek saját hatáskörében tesz eleget. Ez nem alkalmazható, ha a kérelmezővel szemben fellép egy, az eljárásban félként részt vevő személy.
(2) Ha a fellebbezésnek az alapjául szolgáló okokat megjelölő nyilatkozat beérkezésétől számított három hónapon belül nem adnak helyt, azt haladéktalanul, érdemi állásfoglalás nélkül továbbítani kell a fellebbezési tanácshoz.
110. cikk
A fellebbezés elbírálása
(1) Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy a fellebbezés alapos-e.
(2) A fellebbezésnek a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban lefolytatott vizsgálata során a fellebbezési osztály - ahányszor csak szükséges - felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési osztály felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.
(3) Ha a bejelentő a (2) bekezdés szerinti felhívásra kellő időben nem válaszol, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni, kivéve, ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Jogi Osztály hozta.
111. cikk
A fellebbezés tárgyában hozott határozat
(1) A fellebbezés alaposságának vizsgálatát követően a fellebbezési tanács határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ennek a szervezeti egységnek új eljárásra.
(2) Ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja annak a szervezeti egységnek, amelynek a határozatát fellebbezéssel megtámadták, ez a szervezeti egység - azonos tényállás esetén - a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van. Ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot az Átvevő Iroda hozta, a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez a vizsgálati osztály is kötve van.
112. cikk
A Bővített Fellebbezési Tanács határozata vagy véleménye
(1) Az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében, vagy, ha elvi jellegű jogkérdés merül fel
a) a fellebbezési tanács eljárása során - hivatalból vagy a fellebbezésben részt vevő fél kérelmére - bármely kérdést a Bővített Fellebbezési Tanács elé terjeszt, ha megítélése szerint e célokból arról határozni szükséges. Ha a fellebbezési tanács a kérelmet elutasítja, ügydöntő határozatában ezt külön meg kell indokolnia;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a Bővített Fellebbezési Tanács elé jogkérdést terjeszthet akkor, ha két fellebbezési tanács egy adott kérdésben egymástól eltérő határozatot hozott.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetekben a fellebbezési eljárásban félként résztvevő felek a Bővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásban félként vesznek részt.
(3) A Bővített Fellebbezési Tanácsnak az (1) bekezdés a) pontjában említett határozata köti a fellebbezési tanácsot az adott fellebbezést illetően.
HETEDIK RÉSZ
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Az eljárás közös szabályai
113. cikk
A határozathozatal alapja
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal határozatai csak olyan tényeken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjuk volt nyilatkozatot tenni.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentést, illetve az európai szabadalmat kizárólag a bejelentő vagy a szabadalmas által előterjesztett vagy jóváhagyott szöveg szerint vizsgálhatja, és arról csak e szöveg alapján határozhat.
114. cikk
Hivatalból történő vizsgálat
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja; vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira, bizonyítékaira, érveire, valamint kérelmeire.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal figyelmen kívül hagyhatja azokat az állításokat vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.
115. cikk
Észrevétel
(1) Az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően bárki észrevételt nyújthat be a bejelentés tárgyát képező találmány szabadalmazhatóságát illetően. Az észrevételt írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. Az észrevételt benyújtó személy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban nem vesz félként részt.
(2) Az (1) bekezdésben említett észrevételt közölni kell a bejelentővel vagy a szabadalmassal, aki az észrevételre nyilatkozatot tehet.
116. cikk
Szóbeli eljárás
(1) Szóbeli eljárást kell lefolytatni az Európai Szabadalmi Hivatal kezdeményezésére - ha a Hivatal úgy ítéli meg, hogy ez célszerű -, vagy az eljárásban részt vevő fél kérelmére. Az Európai Szabadalmi Hivatal azonban elutasíthatja a kérelmet, ha az arra irányul, hogy ugyanazon szervezeti egység előtt, azonos felek részvételével, azonos tárgyban újabb szóbeli eljárást folytassanak le.
(2) Az Átvevő Iroda előtt szóbeli eljárásra a bejelentő kérelme alapján azonban csak akkor kerülhet sor, ha az Átvevő Iroda úgy ítéli meg, hogy ez célszerű, vagy, ha az európai szabadalmi bejelentést előreláthatóan el fogja utasítani.
(3) Az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztály és a Jogi Osztály előtti szóbeli eljárás nem nyilvános.
(4) A szóbeli eljárás - ideértve a határozat kihirdetését is - a fellebbezési tanács és a Bővített Fellebbezési Tanács előtt az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően, illetve a felszólalási osztály előtt nyilvános, kivéve, ha az eljárást lefolytató szervezeti egység másként nem határoz arra tekintettel, hogy az eljárás nyilvánossága - különösen az eljárásban résztvevő fél számára - súlyos és indokolatlan hátrányt okozhat.
117. cikk
Bizonyítás
(1) A vizsgálati osztály, a felszólalási osztály, a Jogi Osztály és a fellebbezési tanács előtti bármely eljárásban a bizonyítási eszközök különösen:
a) a felek meghallgatásai;
b) a tájékoztatás adására irányuló kérelmek;
c) az okiratok bemutatása;
d) a tanúvallomások;
e) a szakértői vélemények;
f) a szemlék;
g) az eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatok.
(2) A vizsgálati osztály, a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács a felhozott bizonyítékok vizsgálatával megbízhatja egyik tagját is.
(3) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal a fél, a tanú vagy a szakértő szóbeli meghallgatását tartja szükségesnek,
a) az érintett személyt az Európai Szabadalmi Hivatal előtti megjelenésre idézi, vagy
b) megkeresi - a 131. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban - az érintett személy lakóhelye szerinti ország illetékes bíróságát ilyen bizonyítás lefolytatása céljából.
(4) Az Európai Szabadalmi Hivatal elé idézett fél, tanú vagy szakértő kérheti a Hivataltól annak engedélyezését, hogy őt a lakóhelye szerinti ország illetékes bírósága hallgassa meg. Ilyen kérelem beérkezését követően, valamint, ha az Európai Szabadalmi Hivatal által az idézésben megjelölt határidőn belül az idézésre válasz nem érkezik, az Európai Szabadalmi Hivatal - a 131. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban - megkeresheti az illetékes bíróságot az érintett személy meghallgatása végett.
(5) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal előtt a felet, a tanút vagy a szakértőt meghallgatták, az Európai Szabadalmi Hivatal, ha célszerűnek tartja a bizonyíték eskü alatti vagy ezzel azonos kötőerővel járó módon történő felvételét, megkeresheti az érintett személy lakóhelye szerinti ország illetékes bíróságát az érintett személynek az ilyen feltételekkel történő újbóli meghallgatása végett.
(6) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal a bizonyítás lefolytatása végett az illetékes bíróságot megkeresi, kérheti a bizonyítás eskü alatt vagy ezzel azonos kötőerővel járó módon történő felvételét, továbbá, hogy az érintett szervezeti egység egyik tagja a meghallgatáson jelen lehessen és a félhez, a tanúhoz vagy a szakértőhöz kérdést intézhessen, illetve hozzájuk kérdés feltételét indítványozhassa.
118. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom egysége
Ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom jogosultjai az egyes megjelölt Szerződő Államok tekintetében nem azonosak, az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban őket közös bejelentőknek vagy szabadalmastársaknak kell tekinteni. Ez a bejelentés, illetve a szabadalom egységét ezekben az eljárásokban nem érinti; így különösen, a bejelentés, illetve a szabadalom szövege - ha ez az Egyezmény eltérően nem rendelkezik - valamennyi megjelölt Szerződő Állam tekintetében egységes.
119. cikk
Kézbesítés
Az Európai Szabadalmi Hivatal az érintettekkel kézbesítés útján hivatalból közli a határozatot és az idézést, valamint a határidőhöz kötött eljárási cselekménnyel kapcsolatos értesítést vagy tájékoztatást, továbbá mindazt, aminek kézbesítését ennek az Egyezménynek egyéb rendelkezései előírják vagy az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke elrendeli. Ha ezt rendkívüli körülmények indokolják, a kézbesítés a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságán keresztül is történhet.
120. cikk
Határidők
A Végrehajtási Szabályzat állapítja meg
a) a határidők számításának módját, továbbá meghosszabbításuk feltételeit abban az esetben, ha az Európai Szabadalmi Hivatal vagy a 75. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hatóság zárva tartása miatt iratokat nem fogad, vagy ha az Európai Szabadalmi Hivatal vagy e hatóság helységeibe nincs postai kézbesítés, illetve a postaszolgálat általános jelleggel akadályoztatva van, vagy az ilyen akadályoztatásból zavar keletkezik;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal által kitűzhető határidők lehetséges legrövidebb, illetve leghosszabb időtartamát.
121. cikk
A bejelentési eljárás folytatása
(1) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal által kitűzött határidő elmulasztása következtében az európai szabadalmi bejelentést el kell utasítani, a bejelentést elutasították, vagy azt visszavontnak kell tekinteni, az előírt jogkövetkezmények nem állnak be, ha pedig már beálltak, hatályukat vesztik, ha a bejelentő az eljárás folytatását kéri a bejelentést illetően.
(2) A kérelmet a bejelentés elutasításáról szóló határozat vagy a bejelentés visszavontnak tekintéséről szóló értesítés kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani. Az elmulasztott cselekményt e határidőn belül pótolni kell. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az eljárás folytatásának díját nem fizetik meg.
(3) A kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek az elmulasztott cselekményről való határozathozatal a hatáskörébe tartozik.
122. cikk
Igazolás
(1) Ha a bejelentő vagy az európai szabadalom jogosultja annak ellenére, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, az Európai Szabadalmi Hivatallal szemben valamely határidőt elmulaszt, és ennek következtében - ennek az Egyezménynek az értelmében - az európai szabadalmi bejelentést, illetve valamely kérelmét elutasítják, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni, az európai szabadalmat megvonják, vagy a mulasztás egyéb jogvesztésre, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztésére vezet, kérelmére őt jogaiba vissza kell helyezni.
(2) A kérelmet a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani. Az elmulasztott cselekményt e határidőn belül pótolni kell. A kérelem csak az elmulasztott határidő utolsó napját követő egy éven belül terjeszthető elő. A fenntartási díj megfizetésének elmulasztása esetén ebből az egyéves határidőből a 86. cikk (2) bekezdésében meghatározott időszakot ki kell vonni.
(3) A kérelemben meg kell jelölni annak jogalapját és elő kell adni a kérelmet alátámasztó tényeket. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az igazolás díját nem fizetik meg.
(4) A kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek az elmulasztott cselekményről való határozathozatal a hatáskörébe tartozik.
(5) E cikk rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a (2) bekezdésben, a 61. cikk (3) bekezdésében, a 76. cikk (3) bekezdésében, a 78. cikk (2) bekezdésében, a 79. cikk (2) bekezdésében, a 87. cikk (1) bekezdésében és a 94. cikk (2) bekezdésében említett határidőkre.
(6) Aki valamelyik megjelölt Szerződő Államban a közzétett európai szabadalmi bejelentés, illetőleg az európai szabadalom tárgyát képező találmányt az (1) bekezdésben említett jogvesztés és a jogokba való visszahelyezésről szóló értesítés meghirdetése közötti időszakban jóhiszeműen hasznosította, vagy annak érdekében tényleges és komoly előkészületeket tett, e hasznosítást üzleti tevékenysége körében vagy ennek gyakorlása érdekében díjtalanul folytathatja.
(7) E cikk rendelkezései nem érintik a Szerződő Államoknak azt a jogát, hogy lehetővé tegyék az ebben az Egyezményben meghatározott, az érintett Szerződő Államok hatóságaival szemben betartandó határidők elmulasztásának igazolását.
123. cikk
Módosítás
(1) A Végrehajtási Szabályzat állapítja meg azokat a feltételeket, amelyek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom módosítható. A bejelentő számára minden esetben legalább egy alkalommal módot kell adni arra, hogy a leírást, az igénypontokat és a rajzokat saját kezdeményezésére módosíthassa.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom nem módosítható úgy, hogy az európai szabadalom tárgya bővebb legyen a bejelentésnek az elismert bejelentési napon benyújtott tartalmánál.
(3) Az európai szabadalom igénypontjai a felszólalási eljárás során nem módosíthatók úgy, hogy az oltalmat ezáltal kiterjesszék.
124. cikk
Nemzeti szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos tájékoztatás
(1) A vizsgálati osztály vagy a fellebbezési tanács felhívhatja a bejelentőt, hogy az általa megjelölt határidőn belül jelölje meg azokat az államokat, amelyekben az európai szabadalmi bejelentés tárgyát képező találmány egészére vagy részére vonatkozóan nemzeti szabadalmi bejelentést tett, és hogy közölje e bejelentések ügyszámát.
(2) Ha a bejelentő az (1) bekezdés szerinti felhívásra kellő időben nem válaszol, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
125. cikk
Általános alapelvek alkalmazása
Ha ez az Egyezmény valamely kérdésben nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, az Európai Szabadalmi Hivatal a Szerződő Államokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe.
126. cikk
A díjakkal kapcsolatos követelések elévülése
(1) A Szervezetnek az Európai Szabadalmi Hivatal számára fizetendő díjakkal kapcsolatos követelései az esedékessé válás naptári évének végétől számított négy év elteltével évülnek el.
(2) A Szervezettel szemben a befizetett díjaknak, illetve az előírt díjnál magasabb összegű befizetéseknek az Európai Szabadalmi Hivatal részéről történő visszafizetésével kapcsolatos követelések annak az évnek a végétől számított négy év elteltével évülnek el, amelyben az igény keletkezett.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett elévülési időt az (1) bekezdés esetében a díj megfizetésére történő felszólítás, a (2) bekezdés esetében pedig az indokolással ellátott írásbeli kérelem előterjesztése megszakítja. Megszakadás esetén az elévülési idő azonnal újból megkezdődik, és legfeljebb annak az évnek az utolsó napjától számított hat év elteltéig tart, amelyben eredetileg elkezdődött, kivéve, ha ezalatt a követelést bírósági úton érvényesítik; ebben az esetben a határidő legkorábban a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy év elteltével jár le.
II. fejezet
A nyilvánosság és a hatóságok tájékoztatása
127. cikk
Az európai szabadalmi nyilvántartás
Az Európai Szabadalmi Hivatal "európai szabadalmi nyilvántartás" elnevezéssel nyilvántartást vezet, amely tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyeknek a nyilvántartásba történő bejegyzését ez az Egyezmény előírja. Az európai szabadalmi bejelentés közzétételéig a nyilvántartásba nem tehető bejegyzés. A nyilvántartást bárki megtekintheti.
128. cikk
Az iratokba való betekintés
(1) Az európai szabadalmi bejelentés közzétételéig a bejelentés iratai csak a bejelentő hozzájárulásával tekinthetők meg.
(2) Aki igazolja, hogy a bejelentő vele szemben az európai szabadalmi bejelentésből eredő jogaira hivatkozott, a bejelentés közzétételét megelőzően is megtekintheti - a bejelentő hozzájárulása nélkül is - a bejelentés iratait.
(3) A megosztással keletkező európai bejelentés, valamint a 61. cikk (1) bekezdése alapján tett új európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően, a korábbi bejelentés közzétételét megelőzően is bárki megtekintheti - az érintett bejelentő hozzájárulása nélkül is - ennek a bejelentésnek az iratait.
(4) Az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően a bejelentés, illetve az annak alapján megadott európai szabadalom iratai - a Végrehajtási Szabályzatban megállapított korlátozásokkal - kérelemre megtekinthetők.
(5) Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően is közölheti harmadik személyekkel, illetve közzéteheti a következő bibliográfiai adatokat:
a) az európai szabadalmi bejelentés számát;
b) az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napját, valamint - korábbi bejelentés elsőbbségének igénylése esetén - a korábbi bejelentés napját, benyújtásának államát és a bejelentés ügyszámát;
c) a bejelentő nevét;
d) a találmány címét;
e) a megjelölt Szerződő Államokat.
129. cikk
Időszaki kiadványok
Az Európai Szabadalmi Hivatal rendszeres időközönként kiadja:
a) az Európai Szabadalmi Közlönyt, amely tartalmazza az európai szabadalmi nyilvántartásba tett bejegyzéseket, továbbá minden olyan adatot, amelynek meghirdetését ez az Egyezmény előírja;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapját, amely tartalmazza az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének közleményeit és általános jellegű tájékoztatásait, továbbá az erre az Egyezményre és annak alkalmazására vonatkozó egyéb információkat.
130. cikk
Kölcsönös tájékoztatás
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal és - a 75. cikk (2) bekezdésében említett törvényi vagy más jogszabályi előírások alkalmazásának kivételével - a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságai kérelemre kölcsönösen tájékoztatják egymást az európai vagy nemzeti szabadalmi bejelentések benyújtására, az ilyen bejelentésekkel kapcsolatos eljárásokra, valamint az ennek alapján megadott szabadalmakra vonatkozó hasznos információkról.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kölcsönös tájékoztatás olyan együttműködési megállapodáson alapul, amely az Európai Szabadalmi Hivatal és
a) az ebben az Egyezményben nem részes állam központi iparjogvédelmi hatósága;
b) szabadalmak megadására felhatalmazott bármely kormányközi szervezet;
c) bármely egyéb szervezet
között jött létre.
(3) Az (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti tájékoztatásokra a 128. cikkben foglalt korlátozások nem vonatkoznak. A (2) bekezdés c) pontja szerinti tájékoztatás esetében e korlátozások alól az Igazgatótanács felmentést adhat, feltéve, hogy az érintett szervezet a közölt adatokat az európai szabadalmi bejelentés közzétételéig bizalmasan kezeli.
131. cikk
Igazgatási és jogi együttműködés
(1) Ha ez az Egyezmény vagy a nemzeti jogszabályok eltérően nem rendelkeznek, az Európai Szabadalmi Hivatal és a Szerződő Államok bíróságai vagy hatóságai kérelemre segítséget nyújtanak egymásnak tájékoztatás megadásával vagy iratbetekintés lehetővé tételével. Ha az Európai Szabadalmi Hivatal az iratok megtekintését bíróság, ügyészség vagy központi iparjogvédelmi hatóság számára teszi lehetővé, az iratok megtekintésére a 128. cikkben foglalt korlátozások nem vonatkoznak.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal jogsegély iránti kérelmére a Szerződő Államok bíróságai vagy más illetékes hatóságai a Hivatal nevében - saját hatáskörük keretei között - vizsgálatokat folytatnak vagy egyéb jogi intézkedéseket foganatosítanak.
132. cikk
Kiadványok cseréje
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal és a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságai kérelemre ingyenesen megküldik egymásnak - saját felhasználásra - kiadványaik egy vagy több példányát.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal a kiadványok cseréjéről vagy megküldéséről megállapodásokat köthet.
III. fejezet
Képviselet
133. cikk
A képviselet általános elvei
(1) A (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott kivételekkel senki nem kötelezhető arra, hogy az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban képviseletére hivatásos képviselőt bízzon meg.
(2) Az a természetes vagy jogi személy, akinek lakóhelye, illetve amelynek székhelye nem valamelyik Szerződő Állam területén van, az ebben az Egyezményben megállapított valamennyi eljárásban - az európai szabadalmi bejelentés benyújtását kivéve - hivatásos képviselőt köteles képviseletével megbízni és e képviselő útján köteles eljárni; a Végrehajtási Szabályzat egyéb kivételeket is megállapíthat.
(3) Azt a természetes vagy jogi személyt, akinek lakóhelye, illetve amelynek székhelye valamelyik Szerződő Állam területén van, az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban olyan alkalmazottja is képviselheti, aki nem szükségszerűen hivatásos képviselő, azonban a Végrehajtási Szabályzat előírásainak megfelelő képviseleti meghatalmazással rendelkezik. A Végrehajtási Szabályzat rendelkezhet arról, hogy az ilyen jogi személy alkalmazottja képviselhet-e - és milyen feltételekkel - más, a Szerződő Államok valamelyikében székhellyel rendelkező olyan jogi személyt is, amely az adott jogi személlyel gazdasági kapcsolatban áll.
(4) A Végrehajtási Szabályzat különleges rendelkezéseket állapíthat meg a közösen eljáró felek közös képviseletét illetően.
134. cikk
Hivatásos képviselők
(1) Az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban a természetes vagy jogi személy hivatásszerű képviseletét csak olyan hivatásos képviselő láthatja el, akinek neve szerepel az Európai Szabadalmi Hivatal e célból vezetett jegyzékében.
(2) A hivatásos képviselők jegyzékébe bármely természetes személy felvehető, aki eleget tesz a következő feltételeknek:
a) valamelyik Szerződő Állam állampolgára;
b) tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik Szerződő Állam területén található;
c) sikeres európai képesítő vizsgát tett.
(3) A jegyzékbe történő felvétel kérelemre történik, amelyhez csatolni kell a (2) bekezdésben megszabott feltételek teljesülését igazoló okiratokat.
(4) A hivatásos képviselők jegyzékében szereplő személyek az ebben az Egyezményben megállapított valamennyi eljárásban eljárhatnak.
(5) Az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő személy hivatásos képviseleti tevékenységének céljára székhelyt bármelyik olyan Szerződő Államban létrehozhat, amelyben az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokra sor kerülhet, figyelembe véve az ehhez az Egyezményhez csatolt, központosításról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit. E jogosultságot az adott állam hatóságai csak esetileg, a közrend és a közbiztonság védelmére elfogadott jogszabályok alkalmazásával vonhatják meg. Mielőtt ilyen intézkedést hoznának, véleményt kell kérniük az Európai Szabadalmi Hivatal elnökétől.
(6) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt követelmény teljesítése alól az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke kivételes esetben felmentést adhat.
(7) Az ebben az Egyezményben megállapított eljárásokban hivatásos képviseletet a hivatásos képviselővel azonos módon olyan ügyvéd is elláthat, aki képesítését valamelyik Szerződő Államban szerezte, és székhelye ebben az államban van, feltéve, hogy az adott államban szabadalmi ügyekben hivatásos képviselőként eljárhat. Az (5) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(8) Az Igazgatótanács a következőkről rendelkezhet:
a) arról, hogy az európai képesítő vizsgára bocsátáshoz milyen képzettségi és képesítési követelményeknek kell megfelelni, valamint a vizsgázás rendjéről;
b) az európai képesítő vizsga vagy a 163. cikk (7) bekezdése alapján hivatásos képviselet ellátására jogosult személyeket tömörítő testület létesítéséről vagy elismeréséről;
c) az e személyek felett az említett testület vagy az Európai Szabadalmi Hivatal által gyakorolt fegyelmi jogkörről.
NYOLCADIK RÉSZ
A NEMZETI JOGRA GYAKOROLT HATÁSOK
I. fejezet
Nemzeti bejelentéssé való átalakítás
135. cikk
A nemzeti eljárás kérelmezése
(1) Valamely megjelölt Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága a nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárást csak az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom jogosultjának kérelmére, a következő esetekben folytathatja le:
a) ha az európai szabadalmi bejelentést a 77. cikk (5) bekezdése vagy a 162. cikk (4) bekezdése értelmében visszavontnak kell tekinteni;
b) mindazokban a nemzeti jog által előírt egyéb esetekben, amelyekben ezen Egyezmény alapján az európai szabadalmi bejelentést elutasították, visszavonták, vagy azt visszavontnak kellett tekinteni, vagy az európai szabadalmat megvonták.
(2) Az átalakítás iránti kérelmet az európai szabadalmi bejelentés visszavonásától vagy a bejelentés visszavontnak tekintéséről szóló értesítéstől, illetve a bejelentés elutasításáról vagy az európai szabadalom megvonásáról szóló határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül kell benyújtani. Ha a kérelmet nem nyújtják be kellő időben, a 66. cikkben említett hatály megszűnik.
136. cikk
A kérelem benyújtása és továbbítása
(1) Az átalakítás iránti kérelmet az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani, és meg kell jelölni azokat a Szerződő Államokat, amelyekben a nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárás lefolytatását kérik. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az átalakítás díját nem fizetik meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal a kérelmet az abban megjelölt Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz továbbítja, mellékelve az európai szabadalmi bejelentésre vagy az európai szabadalomra vonatkozó iratok másolatát.
(2) Ha azonban a bejelentőt arról értesítik, hogy az európai szabadalmi bejelentést a 77. cikk (5) bekezdése alapján visszavontnak kell tekinteni, a kérelmet ahhoz a központi iparjogvédelmi hatósághoz kell benyújtani, amelynél a bejelentést benyújtották. E hatóság - a nemzetbiztonságra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - a kérelmet az európai szabadalmi bejelentés másolatával együtt közvetlenül továbbítja a kérelemben megjelölt Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz. Ha a továbbításra a bejelentés napjától vagy - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított húsz hónapon belül nem kerül sor, a 66. cikkben említett hatály megszűnik.
137. cikk
Az átalakítás alaki követelményei
(1) A 136. cikk alapján továbbított európai szabadalmi bejelentést nem lehet alávetni a nemzeti jog olyan alaki követelményeinek, amelyek az ebben az Egyezményben előírtakhoz képest eltérőek vagy azokat meghaladják.
(2) Az a központi iparjogvédelmi hatóság, amelyhez a bejelentést továbbították, előírhatja a bejelentő számára, hogy nem kevesebb, mint két hónapon belül
a) fizesse meg a nemzeti bejelentési díjat;
b) nyújtsa be az érintett állam hivatalos nyelveinek egyikén az európai szabadalmi bejelentés eredeti szövegének és - ha van ilyen - az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban módosított azon szövegének a fordítását, amelyet a bejelentő a nemzeti eljárásban benyújtani kíván.
II. fejezet
Megsemmisítés és korábbi jogok
138. cikk
A megsemmisítés alapjául szolgáló okok
(1) A 139. cikk rendelkezéseiben meghatározott kivételekkel az európai szabadalmi bejelentés a Szerződő Állam joga szerint és területére kiterjedő hatállyal csak a következő okok alapján semmisíthető meg:
a) az európai szabadalom tárgya az 52-57. cikkek értelmében nem szabadalmazható;
b) az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan kellően egyértelműen és teljes körűen, hogy azt szakember meg tudja valósítani;
c) az európai szabadalom tárgya bővebb a bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál, illetve - a megosztással keletkező vagy a 61. cikkel összhangban benyújtott új bejelentés esetén - a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál;
d) az európai szabadalom oltalmi körét bővítették;
e) az európai szabadalomra olyan személy szerzett jogosultságot, akit az a 60. cikk (1) bekezdése alapján nem illet meg.
(2) Ha a megsemmisítés alapjául szolgáló ok csak az európai szabadalom egy része tekintetében áll fenn, a megsemmisítésre a szabadalom megfelelő korlátozásával kerül sor. Ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi, a korlátozás történhet az igénypontok, a leírás vagy a rajzok módosításával.
139. cikk
Korábbi vagy azonos bejelentési naphoz fűződő jogok
(1) Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak tekintetében mindegyik megjelölt Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztet, mint egy nemzeti szabadalmi bejelentés és egy nemzeti szabadalom.
(2) A megjelölt Szerződő Államra kiterjedő hatályú európai szabadalmak tekintetében a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak abban a Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztetnek, mint egy nemzeti szabadalom tekintetében.
(3) A Szerződő Államok rendelkezhetnek arról, hogy párhuzamos oltalomban részesíthető-e - és milyen feltételekkel - az olyan találmány, amelyet azonos bejelentési napon, illetve elsőbbségi igény érvényesítése esetén azonos elsőbbségi napra hivatkozással mind az európai szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban, mind pedig a nemzeti szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban feltártak.
III. fejezet
Egyéb hatások
140. cikk
Nemzeti használati minták és hasznossági bizonylatok
A 66., a 124., a 135-137., és a 139. cikkeket alkalmazni kell azokra a használati mintákra, hasznossági bizonylatokra, valamint az ezekre vonatkozó bejelentésekre azokban a Szerződő Államokban, amelyek joga ilyen mintákról vagy bizonylatokról rendelkezik.
141. cikk
Az európai szabadalom fenntartási díjai
(1) Az európai szabadalommal kapcsolatban fenntartási díj csak a 86. cikk (4) bekezdésében említett évet követő évekre állapítható meg.
(2) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés meghirdetését követő két hónapon belül esedékessé váló fenntartási díjat akkor kell joghatályosan megfizetettnek tekinteni, ha azt ezen az időszakon belül megfizették. A nemzeti jog által előírt pótdíj nem szabható ki.
KILENCEDIK RÉSZ
KÜLÖN MEGÁLLAPODÁSOK
142. cikk
Egységes szabadalmak
(1) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja külön megállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatják, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható.
(2) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja élt az (1) bekezdésben adott felhatalmazással, ennek a résznek a rendelkezéseit kell alkalmazni.
143. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal különleges szervezeti egységei
(1) A Szerződő Államok csoportja az Európai Szabadalmi Hivatalt további feladatokkal bízhatja meg.
(2) A további feladatok ellátása érdekében az Európai Szabadalmi Hivatalon belül a csoporthoz tartozó Szerződő Államok számára különleges szervezeti egységek hozhatók létre. E különleges szervezeti egységeket az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke irányítja; a 10. cikk (2) és (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
144. cikk
Képviselet a különleges szervezeti egységek előtt
A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdésében említett szervezeti egységek előtt eljáró felek képviseletére különleges rendelkezéseket állapíthat meg.
145. cikk
Az Igazgatótanács albizottsága
(1) A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott különleges szervezeti egységek tevékenységének felügyelete céljából az Igazgatótanács albizottságát hozhatja létre; az Európai Szabadalmi Hivatal az albizottság rendelkezésére bocsátja feladatai ellátásához szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést. Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a különleges szervezeti egységek tevékenységéért az Igazgatótanács albizottságának tartozik felelősséggel.
(2) Az albizottság összetételét, hatáskörét és feladatait a Szerződő Államok csoportja határozza meg.
146. cikk
A különleges feladatok ellátásához szükséges költségek fedezése
Ha az Európai Szabadalmi Hivatalt a 143. cikk értelmében további feladatokkal bízták meg, a Hivatalnak az e feladatok ellátásával kapcsolatban felmerült költségeit a Szerződő Államok csoportja fedezi. Ha e további feladatok ellátására az Európai Szabadalmi Hivatalon belül különleges szervezeti egységeket hoztak létre, az ezekkel a szervezeti egységekkel összefüggésben felmerülő, személyzettel, irodákkal és felszereléssel kapcsolatos kiadásokat a csoport fedezi. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését, valamint a 41. és a 47. cikket megfelelően alkalmazni kell.
147. cikk
Az egységes szabadalmak fenntartási díjaival kapcsolatos befizetések
Ha a Szerződő Államok csoportja az európai szabadalmak tekintetében egységes fenntartási díjakat állapított meg, a 39. cikk (1) bekezdésében említett részarányt az egységes díjakat alapul véve kell kiszámolni; a 39. cikk (1) bekezdésében említett minimális összeg az egységes szabadalomra vonatkozik. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
148. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés mint a vagyoni forgalom tárgya
(1) A 74. cikket alkalmazni kell, kivéve, ha a Szerződő Államok csoportja eltérően rendelkezett.
(2) A Szerződő Államok csoportja előírhatja, hogy az ezeket a Szerződő Államokat megjelölő európai szabadalmi bejelentés átruházására, megterhelésére és végrehajtás alá vonására csak a Szerződő Államok csoportjának egésze tekintetében, a külön megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kerülhet sor.
149. cikk
Együttes megjelölés
(1) A Szerződő Államok csoportja előírhatja, hogy ezeknek az államoknak a megjelölése csak együttesen történhet és az olyan megjelölést, amely csak a csoporthoz tartozó egyik vagy néhány ilyen államra vonatkozik, a csoporthoz tartozó valamennyi állam megjelölésének kell tekinteni.
(2) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal a 153. cikk (1) bekezdése alapján megjelölt hivatalként jár el, az (1) bekezdést kell alkalmazni, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben utal arra, hogy a csoporthoz tartozó egy vagy több megjelölt államra kiterjedő hatályú európai szabadalmat igényel. Ugyanígy kell eljárni, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben a csoporthoz tartozó olyan Szerződő Államot jelöl meg, amelynek nemzeti joga szerint az adott állam megjelölése következtében a bejelentést európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni.
TIZEDIK RÉSZ
NEMZETKÖZI BEJELENTÉS A SZABADALMI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS ALAPJÁN
150. cikk
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alkalmazása
(1) Az 1970. június 19-én kelt Szabadalmi Együttműködési Szerződést - a továbbiakban: Együttműködési Szerződés - e rész rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(2) Az Együttműködési Szerződés alapján benyújtott nemzetközi bejelentések az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárások tárgyát képezhetik. Az ilyen eljárásokban a Szerződés rendelkezéseit ennek az Egyezménynek a rendelkezéseivel kiegészítve kell alkalmazni. Eltérés esetén az Együttműködési Szerződés rendelkezései az irányadók. Így különösen, nemzetközi bejelentés esetében az a határidő, amelyen belül az érdemi vizsgálat iránti kérelmet ezen Egyezmény 94. cikkének (2) bekezdése alapján be kell nyújtani, nem jár le az Együttműködési Szerződésnek - az esettől függően - a 22. vagy a 39. cikkében előírt határidő eltelte előtt.
(3) Az olyan nemzetközi bejelentést, amellyel kapcsolatban az Európai Szabadalmi Hivatal megjelölt vagy kiválasztott hivatalként jár el, európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni.
(4) Ahol ez az Egyezmény az Együttműködési Szerződésre utal, azon a Szerződés Végrehajtási Szabályzatát is érteni kell.
151. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint átvevő hivatal
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az Együttműködési Szerződés 2. cikkének (xv) pontja értelmében átvevő hivatalként járhat el, ha a bejelentő lakóhelye az ebben az Egyezményben részes olyan Szerződő Államban található vagy a bejelentő az ebben az Egyezményben részes olyan Szerződő Állam állampolgára, amelynek tekintetében az Együttműködési Szerződés hatályba lépett.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal átvevő hivatalként akkor is eljárhat, ha a bejelentő lakóhelye nem az ebben az Egyezményben részes Szerződő Államok valamelyikének területén található, vagy a bejelentő nem az ebben az Egyezményben részes Szerződő Államok valamelyikének állampolgára, ha az állam az Együttműködési Szerződésben részes Szerződő Állam, és a Szervezettel olyan megállapodást kötött, amely szerint átvevő hivatalként az érintett állam nemzeti hivatala helyett - az Együttműködési Szerződés rendelkezéseivel összhangban - az Európai Szabadalmi Hivatal jár el.
(3) A Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája között létrejött megállapodással összhangban - az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával - az Európai Szabadalmi Hivatal átvevő hivatalként járhat el bármely más bejelentő tekintetében is.
152. cikk
A nemzetközi bejelentés benyújtása és továbbítása
(1) Ha a bejelentő nemzetközi bejelentése tekintetében az Európai Szabadalmi Hivatalt választja átvevő hivatalként, a bejelentést közvetlenül az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtania. A 75. cikk (2) bekezdését azonban megfelelően alkalmazni kell.
(2) Ha a nemzetközi bejelentést az illetékes központi iparjogvédelmi hatóságon keresztül nyújtják be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, az érintett Szerződő Államnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a bejelentést olyan időben továbbítsák az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, hogy az kellő időben eleget tudjon tenni az Együttműködési Szerződésben a bejelentés továbbítására előírt követelményeknek.
(3) A nemzetközi bejelentésért továbbítási díjat kell fizetni, amely a bejelentés beérkezésétől számított egy hónapon belül fizethető meg.
153. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint megjelölt hivatal
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az Együttműködési Szerződés 2. cikkének (xiii) pontja értelmében megjelölt hivatalként jár el az ebben az Egyezményben részes azon Szerződő Államok esetében, amelyek tekintetében az Együttműködési Szerződés hatályba lépett, és amelyeket a nemzetközi bejelentésben megjelöltek, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben közli az átvevő hivatallal, hogy ezen államok vonatkozásában európai szabadalmat igényel. Ugyanígy kell eljárni, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben olyan Szerződő Államot jelöl meg, amelynek nemzeti joga szerint az adott állam megjelölése következtében a bejelentést európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni.
(2) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal megjelölt hivatalként jár el, az Együttműködési Szerződés 25. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt határozatok meghozatala a vizsgálati osztály hatáskörébe tartozik.
154. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint nemzetközi kutatási szerv
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal - a Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája között létrejött megállapodás szerint - az Együttműködési Szerződés I. fejezete értelmében nemzetközi kutatási szervként jár el, ha a bejelentő lakóhelye az ebben az Egyezményben részes olyan Szerződő Államban található, vagy a bejelentő az ebben az Egyezményben részes olyan Szerződő Állam állampolgára, amelynek tekintetében az Együttműködési Szerződés hatályba lépett.
(2) A Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája között létrejött megállapodással összhangban - az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával - az Európai Szabadalmi Hivatal nemzetközi kutatási szervként jár el bármely más bejelentő tekintetében is.
(3) Ha a bejelentő az Európai Szabadalmi Hivatal által az Együttműködési Szerződés 17. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott pótdíjjal kapcsolatban kifogást emel, ennek elbírálása a fellebbezési tanácsok hatáskörébe tartozik.
155. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint nemzetközi elővizsgálati szerv
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal - a Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája között létrejött megállapodás szerint - az Együttműködési Szerződés II. fejezete értelmében nemzetközi elővizsgálati szervként jár el, ha a bejelentő lakóhelye olyan Szerződő Államban található, vagy a bejelentő olyan Szerződő Állam állampolgára, amelyre nézve az Együttműködési Szerződés II. fejezetének rendelkezései kötelező erejűvé váltak.
(2) A Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája között létrejött megállapodással összhangban - az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával - az Európai Szabadalmi Hivatal nemzetközi elővizsgálati szervként jár el bármely más bejelentő tekintetében is.
(3) Ha a bejelentő az Európai Szabadalmi Hivatal által az Együttműködési Szerződés 34. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott pótdíjjal kapcsolatban kifogást emel, ennek elbírálása a fellebbezési tanácsok hatáskörébe tartozik.
156. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint kiválasztott hivatal
Az Európai Szabadalmi Hivatal az Együttműködési Szerződés 2. cikkének (xiv) pontja értelmében kiválasztott hivatalként jár el, ha a bejelentő a 153. cikk (1) bekezdésében vagy a 149. cikk (2) bekezdésében említett olyan megjelölt államot választott ki, amelyre nézve az Együttműködési Szerződés II. fejezetének rendelkezései kötelező erejűvé váltak. Az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha a bejelentő lakóhelye olyan állam területén található vagy a bejelentő olyan állam állampolgára, amely nem részese a Szerződésnek vagy amelyre nézve a Szerződés II. fejezetének rendelkezései nem váltak kötelező erejűvé, feltéve, hogy a bejelentő olyan személyi körbe tartozik, amely számára a Nemzetközi Szabadalmi Együttműködési Unió Közgyűlése az Együttműködési Szerződés 31. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján nemzetközi elővizsgálati kérelem benyújtását lehetővé tette.
157. cikk
Nemzetközi kutatási jelentés
(1) Az Együttműködési Szerződés 18. cikke szerinti nemzetközi kutatási jelentés és a Szerződés 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti bármely nyilatkozat, valamint ezeknek a Szerződés 21. cikke szerinti közzététele - a (2)-(4) bekezdések sérelme nélkül - az európai kutatási jelentés, valamint az arról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetése helyébe lép.
(2) Ha az Igazgatótanács a (3) bekezdés alapján másképp nem határoz,
a) valamennyi nemzetközi bejelentéshez kiegészítő európai kutatási jelentést kell készíteni;
b) a bejelentőnek kutatási díjat kell fizetnie az Együttműködési Szerződés 22. cikkének (1) bekezdésében vagy 39. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti díj megfizetésével egyidejűleg. Ha a kutatási díjat kellő időben nem fizették meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Az Igazgatótanács határozhat arról, hogy milyen feltételek szerint és milyen mértékben
a) mellőzhető a kiegészítő európai kutatási jelentés;
b) mérsékelhető a kutatási díj.
(4) Az Igazgatótanács a (3) bekezdés alapján hozott határozatot bármikor visszavonhatja.
158. cikk
A nemzetközi bejelentés közzététele és továbbítása az Európai Szabadalmi Hivatalhoz
(1) Az olyan nemzetközi bejelentésnek az Együttműködési Szerződés 21. cikke szerinti közzététele, amelyben megjelölt hivatal az Európai Szabadalmi Hivatal, - a (3) bekezdés kivételével - az európai szabadalmi bejelentés közzétételének helyébe lép, és azt meg kell hirdetni az Európai Szabadalmi Közlönyben. Az ilyen bejelentés tartalma azonban az 54. cikk (3) bekezdése értelmében nem tekinthető a technika állásához tartozónak, ha a (2) bekezdésben előírt feltételek nem teljesülnek.
(2) A nemzetközi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén meg kell küldeni az Európai Szabadalmi Hivatalnak. Az Együttműködési Szerződés 22. cikkének (1) bekezdésében vagy 39. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti díjat a bejelentő az Európai Szabadalmi Hivatalnak kell, hogy megfizesse.
(3) Ha a nemzetközi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveitől eltérő nyelven tették közzé, a Hivatal a (2) bekezdés szerint megküldött nemzetközi bejelentést közzéteszi. A 67. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti ideiglenes oltalom - a 67. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével - e közzététellel keletkezik.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
159. cikk
Igazgatótanács az átmeneti időszakban
(1) A 169. cikk (1) bekezdésében említett államok kinevezik képviselőiket az Igazgatótanácsba; a Német Szövetségi Köztársaság kormányának meghívására az Igazgatótanács legkésőbb az ezen Egyezmény hatálybalépését követő két hónap elteltével ülést tart, amelynek célja különösen az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének kinevezése.
(2) Az Igazgatótanács első - az ezen Egyezmény hatálybalépését követően kinevezett - elnökének megbízatása négy évre szól.
(3) Az Igazgatótanács első - az ezen Egyezmény hatálybalépést követően létrehozott - Elnöksége egy tagjának megbízatása öt évre, egy további tagjának megbízatása pedig négy évre szól.
160. cikk
Alkalmazottak kinevezése az átmeneti időszakban
(1) Az állandó alkalmazottakra vonatkozó Szolgálati Szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek elfogadásáig a szükséges alkalmazottak felvétele és a rájuk vonatkozó határozott idejű szerződések megkötése érdekében - saját hatáskörben eljárva - az Igazgatótanács, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke intézkedik. Az Igazgatótanács az alkalmazottak felvételével kapcsolatban általános elveket állapíthat meg.
(2) Az átmeneti időszakban, amelynek lejártáról az Igazgatótanács határoz, a Bővített Fellebbezési Tanács és a fellebbezési tanácsok tagjává az Igazgatótanács - az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének meghallgatását követően - a Szerződő Államok nemzeti bíróságainak és hatóságainak műszaki vagy jogi képzettségű tagjait nevezheti ki; a tanácstagok tevékenységüket a nemzeti bíróságnál vagy hatóságnál tovább folytathatják. Kinevezésük öt évnél rövidebb időre - de legalább egy évre - szólhat; kinevezésük megújítható.
161. cikk
Az első beszámolási időszak
(1) A Szervezet első beszámolási időszaka az ezen Egyezmény hatálybalépésének napjától az ezt követő december 31-ig tart. Ha a hatálybalépés az év második felére esik, a beszámolási időszak a rá következő év december 31-éig tart.
(2) Az első beszámolási időszak költségvetését az ezen Egyezmény hatálybalépését követően a lehető leghamarabb el kell készíteni. Az első költségvetés szerinti - a 40. cikkben meghatározott - hozzájárulások befizetéséig a Szerződő Államok az Igazgatótanács kérelmére - és az általuk meghatározott összeg mértékéig - előleget fizetnek, amelyet be kell számítani a tárgyévi hozzájárulásaik összegébe. Az előlegek összegét a 40. cikkben említett arányokkal összhangban kell megállapítani. Az előlegekre megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (3) és (4) bekezdését.
162. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal tevékenységének fokozatos bővítése
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatalhoz európai szabadalmi bejelentések attól a naptól kezdve nyújthatók be, amelyet az Igazgatótanács az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára meghatároz.
(2) Az Igazgatótanács - az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára - az (1) bekezdésben említett naptól kezdődően korlátozhatja az európai szabadalmi bejelentések elintézését. E korlátozás meghatározott műszaki területekre vonatkozhat. Azt azonban minden esetben vizsgálni kell, hogy az európai szabadalmi bejelentés napja elismerhető-e.
(3) Ha a (2) bekezdés alapján határozatot hozott, az Igazgatótanács ezt követően az európai szabadalmi bejelentések elintézését tovább nem korlátozhatja.
(4) Ha az európai bejelentés elintézése az eljárás (2) bekezdés szerinti korlátozása következtében nem folytatható, az Európai Szabadalmi Hivatal ezt közli a bejelentővel, és felhívja a figyelmét arra, hogy átalakítás iránti kérelmet nyújthat be. Az ilyen közlés kézhezvételével az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
163. cikk
Hivatásos képviselők az átmeneti időszakban
(1) Az átmeneti időszakban, amelynek elteltéről az Igazgatótanács határoz - a 134. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérve - a hivatásos képviselők jegyzékébe bármely természetes személy felvehető, aki eleget tesz a következő feltételeknek:
a) valamelyik Szerződő Állam állampolgára;
b) tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik Szerződő Állam területén található;
c) abban a Szerződő Államban, amelyben tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye található, szabadalmi ügyekben a központi iparjogvédelmi hatóság előtt természetes vagy jogi személyek képviselőjeként eljárhat.
(2) A jegyzékbe történő felvétel kérelemre történik, amelyhez csatolni kell a központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított, az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesüléséről szóló igazolást.
(3) Ha valamelyik Szerződő Államban az (1) bekezdés c) pontjában említett jogosultság nincs különleges szakmai képesítéshez kötve, a jegyzékbe történő felvételért folyamodó azon személyeknek, akik az adott Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt szabadalmi ügyekben eljárnak, legalább öt éves gyakorlattal kell rendelkezniük. A szakmai gyakorlat azonban nem feltétel olyan személy tekintetében, akinek szakmai képesítését, amely feljogosítja arra, hogy valamelyik Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt szabadalmi ügyekben természetes vagy jogi személyek képviselőjeként eljárjon, ezen állam szabályai szerint hivatalosan elismerik. A központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított igazolásban szerepelnie kell annak, hogy a kérelmező az e bekezdésben említett feltételek valamelyikének megfelel.
(4) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke felmentést adhat:
a) a (3) bekezdés első mondata szerinti követelmény alól, ha a kérelmező bizonyítja, hogy az előírt képesítést egyéb úton megszerezte;
b) az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelmény alól, kivételes esetben.
(5) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelmény alól mentesítést ad, ha a kérelmező 1973. október 5-én eleget tett az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti követelményeknek.
(6) Azok, akik esetében a tevékenység gyakorlása vagy az alkalmazás olyan államban történik, amely ehhez az Egyezményhez az (1) bekezdésben említett átmeneti időszak leteltét megelőző egy éven belül, vagy az átmeneti időszak leteltét követően csatlakozott, - az (1)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételekkel - az érintett állam csatlakozásának hatálybalépésétől számított egy éven belül vehetők fel a hivatásos képviselők jegyzékébe.
(7) Az átmeneti időszak leteltét követően az, akit ezen időszak alatt a hivatásos képviselők jegyzékébe bejegyeztek, a jegyzékből - a 134. cikk (8) bekezdésének c) pontja szerinti fegyelmi intézkedések esetét kivéve - nem törölhető, illetve kérheti újbóli felvételét, ha megfelel az (1) bekezdés b) pontja szerinti követelménynek.
TIZENKETTEDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
164. cikk
A Végrehajtási Szabályzat és a jegyzőkönyvek
(1) A Végrehajtási Szabályzat, a határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv, a központosításról szóló jegyzőkönyv, valamint a 69. cikk értelmezéséről szóló jegyzőkönyv ennek az Egyezménynek a szerves részét képezi.
(2) Ezen Egyezmény és a Végrehajtási Szabályzat rendelkezései közötti eltérés esetén az Egyezmény rendelkezései az irányadók.
165. cikk
Aláírás — Megerősítés
(1) Ez az Egyezmény 1974. április 5-ig áll nyitva aláírásra azon államok számára, amelyek részt vettek a szabadalmak megadására vonatkozó európai rendszer létrehozását célzó kormányközi konferencián vagy e konferencia megtartásáról értesítést kaptak és a részvételt számukra felajánlották.
(2) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni; a megerősítésről szóló okmányt a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
166. cikk
Csatlakozás
(1) Ez az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll:
a) a 165. cikk (1) bekezdésében említett államok számára;
b) az Igazgatótanács meghívása folytán bármelyik európai állam számára.
(2) Bármelyik állam, amely az Egyezményben részes volt, és ez a 172. cikk (4) bekezdésének alkalmazása következtében megszűnt, csatlakozás útján újból az Egyezmény részesévé válhat.
(3) A csatlakozásról szóló okmányt a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
167. cikk
Fenntartások
(1) A Szerződő Államok az aláírásakor, illetve a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésekor csak a (2) bekezdésben meghatározott fenntartással élhetnek.
(2) Valamennyi Szerződő Állam fenntarthatja azon jogát, hogy előírja a következőket:
a) az az európai szabadalom, amely a vegyipari, gyógyszeripari vagy élelmiszeripari termékre kizárólag e minőségében vonatkozik - a nemzeti szabadalmakra alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban - hatálytalan vagy megsemmisíthető; ez a fenntartás nem érinti a szabadalom alapján fennálló oltalmat, amennyiben az a vegyipari termék előállítására vagy alkalmazására szolgáló eljárásra, vagy a gyógyszeripari vagy élelmiszeripari termék előállítására szolgáló eljárásra is kiterjed;
b) az az európai szabadalom, amely az 53. cikk b) pontjának hatálya alá nem tartozó mezőgazdasági vagy kertészeti eljárásra vonatkozik - a nemzeti szabadalmakra alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban - hatálytalan vagy megsemmisíthető;
c) az európai szabadalom oltalmi ideje - a nemzeti szabadalmakra alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban - húsz évnél rövidebb;
d) a határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv nem kötelezi az adott államot.
(3) A Szerződő Államok által tett fenntartások hatálya legfeljebb ennek az Egyezménynek a hatálybalépésétől számított tíz évig áll fenn. Ha azonban valamelyik Szerződő Állam a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában említett valamely fenntartással él, ennek hatályát az Igazgatótanács az adott állam tekintetében - részben vagy egészben - legfeljebb öt évvel meghosszabbíthatja, ha az adott állam a tízéves határidő lejártát megelőző egy éven belül indokolással ellátott kérelmet nyújt be, amely kellő bizonyítékul szolgál az Igazgatótanács számára afelől, hogy a fenntartás mellőzését az állam helyzete a tízéves határidő leteltét követően sem teszi lehetővé.
(4) A Szerződő Államoknak fenntartásukat vissza kell vonniuk, amint azt a körülmények lehetővé teszik. A visszavonásról szóló értesítést a Német Szövetségi Köztársaság kormányához kell eljuttatni; a visszavonás az értesítés beérkezésének napjától számított egy hónap elteltével válik hatályossá.
(5) A (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjával összhangban tett bármely fenntartás a fenntartás hatálya alatt benyújtott európai szabadalmi bejelentések alapján megadott európai szabadalmakra terjed ki. A fenntartás e szabadalmak teljes oltalmi ideje alatt hatályos.
(6) A (4) és az (5) bekezdés sérelme nélkül a fenntartás a (3) bekezdés első mondatában említett időtartam vagy - ha ezt meghosszabbították - a meghosszabbított időtartam elteltével hatályát veszti.
168. cikk
Területi hatály
(1) A megerősítő vagy csatlakozási okiratban bármelyik Szerződő Állam tehet olyan nyilatkozatot, vagy ezt követően a Német Szövetségi Köztársaság kormányát írásban értesítheti arról, hogy ezt az Egyezményt egy vagy több olyan területen is alkalmazni kell, amelynek külkapcsolataiért ő felel. Az ilyen Szerződő Állam területére kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom hatálya kiterjed azokra a területekre is, amelyekre a nyilatkozat hatályossá vált.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett nyilatkozatot a megerősítő vagy csatlakozási okiratban tették, a nyilatkozat ugyanazon a napon válik hatályossá, mint a megerősítés vagy csatlakozás; ha a nyilatkozatot a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő értesítés formájában tették, az az értesítésnek a Német Szövetségi Köztársaság kormányához történő beérkezése napjától számított hat hónap elteltével válik hatályossá.
(3) Bármely Szerződő Állam bármikor nyilatkozhat úgy, hogy az Egyezmény a továbbiakban nem alkalmazható azokon a területeken - illetve egyes területeken -, amelyek tekintetében az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot tette. E nyilatkozat a róla szóló értesítésnek a Német Szövetségi Köztársaság kormányához történő beérkezése napjától számított egy év elteltével válik hatályossá.
169. cikk
Hatálybalépés
(1) Ez az Egyezmény hat olyan állam utolsó megerősítő, illetve csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba, amelyek területén az 1970-ben benyújtott összes szabadalmi bejelentés száma az összes ilyen államban elérte legalább a 180 000-t.
(2) Az ezen Egyezmény hatálybalépését követő megerősítés vagy csatlakozás a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján válik hatályossá.
170. cikk
Kezdeti hozzájárulás
(1) Valamennyi államnak, amely ezt az Egyezményt annak hatálybalépését követően erősíti meg, vagy ahhoz annak hatálybalépését követően csatlakozik, vissza nem térítendő kezdeti hozzájárulást kell fizetnie a Szervezetnek.
(2) A kezdeti hozzájárulás összege annak az összegnek az 5 %-a, amelyet az adott állam esetében a megerősítés vagy csatlakozás hatálybalépésének napjának alapul vételével a 40. cikk (3) és (4) bekezdése alapján kiszámított százalékos aránynak megfelelően a többi Szerződő Állam esetében az említett időpontot megelőző beszámolási időszakokban esedékessé vált rendkívüli pénzügyi hozzájárulások összegére alkalmazva kell megállapítani.
(3) Amennyiben rendkívüli pénzügyi hozzájárulást a (2) bekezdésben említett időpontot közvetlenül megelőző beszámolási időszakban nem kellett fizetni, a (2) bekezdésben említett százalékos aránynak azt a százalékos arányt kell tekinteni, amelyet az adott állam esetében az utolsó olyan évre kellett volna alkalmazni, amelyben rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat kellett fizetni.
171. cikk
Az Egyezmény időbeli hatálya
Ez az Egyezmény határozatlan időre jön létre.
172. cikk
Felülvizsgálat
(1) Ezt az Egyezményt a Szerződő Államok konferenciája felülvizsgálhatja.
(2) A konferenciát az Igazgatótanács készíti elő és hívja össze. A konferencia akkor határozatképes, ha azon legalább a Szerződő Államok háromnegyede képviselteti magát. A felülvizsgált szöveg elfogadásához a konferencián képviselt és szavazó Szerződő Államok kétharmadának szavazata szükséges. A tartózkodás szavazatként nem vehető figyelembe.
(3) A felülvizsgált szöveg a konferencia által meghatározott számú Szerződő Állam általi megerősítést vagy csatlakozást követően, a konferencia által meghatározott időpontban lép hatályba.
(4) Azok az államok, amelyek az Egyezmény felülvizsgált szövegét nem erősítik meg vagy ahhoz nem csatlakoznak annak hatálybalépése időpontjáig, ettől az időponttól kezdve nem részesei ennek az Egyezménynek.
173. cikk
A Szerződő Államok közötti viták
(1) A Szerződő Államok között az ezen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tárgyában felmerülő minden vitát, amelyet tárgyalás útján nem sikerül rendezni, bármelyik érintett állam kérelmére az Igazgatótanács elé kell terjeszteni, amely törekszik arra, hogy az érintett államok között megegyezés jöjjön létre.
(2) Ha az Igazgatótanács megkeresésétől számított hat hónapon belül nem jön létre ilyen megegyezés, kötelező döntés meghozatala érdekében a vitát bármelyik érintett állam a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti.
174. cikk
Felmondás
Ezt az Egyezményt bármely Szerződő Állam bármikor felmondhatja. A felmondásról szóló értesítést a Német Szövetségi Köztársaság kormányának kell eljuttatni. A felmondás az arról szóló értesítés beérkezését követő egy év elteltével válik hatályossá.
175. cikk
Szerzett jogok védelme
(1) Ha valamely állam részessége ebben az Egyezményben a 172. cikk (4) bekezdésével vagy a 174. cikkel összhangban megszűnik, az nem érinti az ezen Egyezmény szerint már megszerzett jogokat.
(2) Az említett állam ezen Egyezményben való részességének megszűnésekor függőben lévő európai szabadalmi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatal ezen állam tekintetében továbbra is úgy kezeli, mintha az ezt követően hatályos Egyezményt az adott állam tekintetében is alkalmazni kellene.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni olyan európai szabadalmak esetén, amelyek tekintetében az ott említett időpontban felszólalási eljárás van folyamatban, vagy amelyek tekintetében a felszólalásra nyitva álló határidő még nem járt le.
(4) E cikk rendelkezései nem érintik az ebben az Egyezményben már nem részes államok azon jogát, hogy bármely európai szabadalom tekintetében az Egyezmény azon szövege szerint járjanak el, amelynek részesei voltak.
176. cikk
A volt Szerződő Állam pénzügyi jogai és kötelezettségei
(1) Ha valamelyik állam ezen Egyezményben való részessége a 172. cikk (4) bekezdésével vagy a 174. cikkel összhangban megszűnt, a 40. cikk (2) bekezdése szerint általa teljesített rendkívüli pénzügyi hozzájárulást a Szervezet csak akkor és olyan feltételek mellett téríti vissza, amikor és ahogyan a többi állam által ugyanazon beszámolási időszakban teljesített rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat.
(2) Az (1) bekezdésben említett állam ezen Egyezményben való részességének megszűnését követően továbbra is köteles fizetni a területén hatályos európai szabadalmak fenntartási díjainak 39. cikk szerinti hányadát, a részessége megszűnésének napján irányadó mértékben.
177. cikk
Az Egyezmény nyelvei
(1) Ezt az Egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, francia és német nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának irattárában helyezik letétbe.
(2) Ezen Egyezmény szövegét a Szerződő Államoknak az (1) bekezdésben említett nyelvektől eltérő hivatalos nyelvein - az Igazgatótanács jóváhagyását követően - hivatalos szövegnek kell tekintetni. A különböző szövegek eltérő értelmezése esetén az (1) bekezdésben említett szövegek a hitelesek.
178. cikk
Megküldések és értesítések
(1) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezen Egyezményről hitelesített másolatokat készít, és azokat eljuttatja az Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó valamennyi állam kormányának.
(2) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya az (1) bekezdésben említett államok kormányait értesíti:
a) az Egyezmény aláírásáról;
b) bármely megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;
c) a 167. cikk szerinti bármely fenntartásról, valamint annak visszavonásáról;
d) a 168. cikk szerinti bármely nyilatkozatról, illetve értesítésről;
e) ezen Egyezmény hatálybalépésének napjáról;
f) a 174. cikk szerinti bármely felmondásról, valamint hatályossá válásának napjáról.
(3) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya gondoskodik ennek az Egyezménynek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága által történő nyilvántartásba vétele iránt.
A FENTIEK HITELÉÜL az erre felhatalmazott meghatalmazottak - jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatását követően - aláírták ezt az Egyezményt.
Kelt Münchenben, ezerkilencszázhetvenhárom október ötödikén
Jegyzőkönyv
az európai szabadalmi rendszer központosításáról és annak bevezetéséről
(A központosításról szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
I. szakasz
(1)(a) Az Egyezmény hatálybalépésével az Egyezményben részes azon államok, amelyek egyúttal a Hágai Megállapodással 1947. június 6-án létesített Nemzetközi Szabadalmi Intézetnek is tagjai, az összes szükséges intézkedést megteszik annak biztosítására, hogy legkésőbb az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében rögzített időpontban az Európai Szabadalmi Hivatalra ruházzák át a Nemzetközi Szabadalmi Intézet összes vagyonát és terhét, továbbá teljes személyzetét. Ez az átruházás a Nemzetközi Szabadalmi Intézet és az Európai Szabadalmi Szervezet közötti megállapodással válik hatályossá. Az előzőekben említett államok és az Egyezményben részes más államok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e megállapodás legkésőbb a 162. cikk (1) bekezdésében előírt időpontban végrehajtásra kerüljön. A megállapodás végrehajtásának időpontjában a Nemzetközi Szabadalmi Intézet azon tagállamai, amelyek egyúttal az Egyezmény részesei is, a továbbiakban vállalják a Hágai Megállapodásban való részvételük megszüntetését.
(b) Az Egyezményben részes államok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az (a) pontban említett megállapodással összhangban az Európai Szabadalmi Hivatal átvegye a Nemzetközi Szabadalmi Intézet összes vagyonát és terhét, továbbá teljes személyzetét. A hágai részleg e megállapodás végrehajtását követően átvállalja azokat a feladatokat, amelyek a Nemzetközi Szabadalmi Intézetre hárulnak azon a napon, amikor az Egyezményt aláírásra megnyitják, és különösen azokat, amelyeket tagállamai vonatkozásában ellát, függetlenül attól, hogy ezek az államok az Egyezmény részeseivé válnak-e, továbbá azokat a feladatokat, amelyeknek elvégzésére az Egyezmény hatálybalépésének napján azoknak az államoknak a tekintetében kötelezte el magát, amelyek mind a Nemzetközi Szabadalmi Intézet tagjai, mind az Egyezmény részesei. Ezen túlmenően az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa e részlegre további kutatási feladatokat ruházhat.
(c) E kötelezettségeket - a Nemzetközi Szabadalmi Intézet és az érintett Szerződő Állam kormánya közötti megállapodásban előírt feltételek szerint - megfelelően alkalmazni kell a Hágai Megállapodás alapján létrehozott kirendeltségre is. E kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az Európai Szabadalmi Szervezettel a Nemzetközi Szabadalmi Intézettel már meglévő megállapodás helyébe lépő új megállapodást köt annak érdekében, hogy a kirendeltség szervezetére, működésére és finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket ezzel a jegyzőkönyvvel összhangba hozza.
(2) A III. szakasz rendelkezéseinek figyelembevételével, az Egyezményben részes államok központi iparjogvédelmi hatóságaik nevében az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében említett naptól kezdve az Európai Szabadalmi Hivatal javára lemondanak a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi kutatási szervként folytatott bármely tevékenységről.
(3)(a) Az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében említett naptól kezdve (Nyugat-) Berlinben létrejön az Európai Szabadalmi Hivatalnak az európai szabadalmi bejelentések kutatására szolgáló kirendeltsége. E kirendeltség a hágai részleg irányítása alatt működik.
(b) Az Igazgatótanács a berlini kirendeltség feladatait az Európai Szabadalmi Hivatal általános megfontolásai és a kutatásra vonatkozó igényei figyelembevételével határozza meg.
(c) Legalább az Európai Szabadalmi Hivatal tevékenységi körének fokozatos kibővülését követő időszak kezdetén az erre a kirendeltségre ruházott munka mennyiségének elegendőnek kell lennie a Német Szabadalmi Hivatal berlini részlegénél foglalkoztatott vizsgáló személyzet munkával való teljes mértékű ellátására azon a napon, amikor az Egyezményt aláírásra megnyitják.
(d) A Német Szövetségi Köztársaság viseli az Európai Szabadalmi Szervezetnél a berlini kirendeltség felállításával és fenntartásával kapcsolatban felmerült egyéb költségeket.
II. szakasz
A III. és a IV. szakasz rendelkezéseinek figyelembevételével, az Egyezményben részes államok központi iparjogvédelmi hatóságaik nevében lemondanak az Európai Szabadalmi Hivatal javára a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi elővizsgálati szervként folytatott bármely tevékenységről. E kötelezettség csak addig a mértékig áll fenn, ameddig az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentéseket az Egyezmény 162. cikkének (2) bekezdésével összhangban vizsgálhatja; e kötelezettség attól a naptól számított két év elteltével keletkezik, amikor az Európai Szabadalmi Hivatal vizsgáló tevékenységét az érintett műszaki területeken megkezdte egy olyan ötéves terv alapján, amely a Hivatal tevékenységét valamennyi műszaki területre fokozatosan terjeszti ki, és amely csak az Igazgatótanács határozatával módosítható. Az említett kötelezettség teljesítésének részleteit az Igazgatótanács határozatban rögzíti.
III. szakasz
(1) Az Egyezményben részes bármely olyan állam központi iparjogvédelmi hatósága, amelynek hivatalos nyelve nem az Európai Szabadalmi Hivatal valamely hivatalos nyelve, jogosult arra, hogy a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi kutatási szervként és nemzetközi elővizsgálati szervként működjön. Az ilyen felhatalmazás kötelezettségvállalást jelent arra, hogy az érintett állam tevékenységét az olyan nemzetközi bejelentésekre korlátozza, amelyeket az érintett állam állampolgárai vagy ebben az államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek, továbbá ezzel az állammal az Egyezményben részes bármely szomszédos államnak állampolgárai vagy ott lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek nyújtanak be. Az Igazgatótanács felhatalmazhatja az Egyezményben részes bármely állam központi iparjogvédelmi hatóságát arra, hogy az említett tevékenységet kiterjessze olyan nemzetközi bejelentésekre, amelyeket az Egyezményben nem részes bármely olyan állam állampolgárai vagy ott lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek nyújtanak be, amelynek hivatalos nyelve megegyezik az érintett Szerződő Állam nyelvével, és e bejelentéseket ezen a nyelven készítettek el.
(2) A Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti kutatási tevékenységek összehangolása céljából, a szabadalmak megadására vonatkozó európai rendszer keretében együttműködés jön létre az Európai Szabadalmi Hivatal és az e szakasz szerint felhatalmazott bármely központi iparjogvédelmi hatóság között. Ez az együttműködés külön megállapodáson alapul, amely többek között kiterjedhet kutatási eljárásokra és módszerekre, a vizsgálók alkalmazására és képzésére vonatkozó minősítésekre, a hivatalok közötti kutatások és egyéb szolgáltatások közötti cserét szabályozó iránymutatásokra, továbbá minden, a kívánt ellenőrzés és felügyelet létrehozásához szükséges egyéb intézkedésre.
IV. szakasz
(1)(a) Az Egyezményben részes államok nemzeti szabadalmi hivatalai számára az európai szabadalmi rendszerhez való alkalmazkodás megkönnyítése céljából az Igazgatótanács, amennyiben azt kívánatosnak találja, az alábbiakban meghatározott feltételek mellett azon államok központi iparjogvédelmi hatóságait, ahol az eljárás az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén folytatható, megbízhatja az e nyelven elkészített olyan európai szabadalmi bejelentések vizsgálatával kapcsolatos feladatokkal, amelyek vizsgálata az Egyezmény 18. cikkének (2) bekezdése szerint általában a vizsgálati osztály tagjára tartozik. E feladatokat az Egyezményben megállapított megadási eljárás keretein belül kell ellátni; az ilyen bejelentésekkel kapcsolatban a határozatokat a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban a vizsgálati osztály hozza meg.
(b) Az (a) pont szerinti feladatok nem haladhatják meg a benyújtott európai szabadalmi bejelentések teljes mennyiségének 40 %-át; az államok bármelyikére bízott feladatok nem haladhatják meg a benyújtott európai szabadalmi bejelentések teljes mennyiségének egyharmadát. E feladatokat az Európai Szabadalmi Hivatal megnyitásától számított 15 éves időtartamra kell kiadni, és fokozatosan (főszabályként évi 20 %-kal) az utolsó öt évben nullára kell csökkenteni.
(c) A (b) pontban foglalt rendelkezések figyelembevételével, az Igazgatótanácsnak határoznia kell azon európai szabadalmi bejelentések természetéről, eredetéről és számáról, amelyeknek vizsgálata az említett Szerződő Államok valamelyikének központi iparjogvédelmi hatóságára bízható.
(d) E végrehajtási rendelkezéseket az érintett Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága és az Európai Szabadalmi Hivatal közötti külön megállapodásba kell foglalni.
(e) Az a hivatal, amellyel ilyen külön megállapodást kötöttek, a 15 éves időtartam lejártáig a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi elővizsgálati szervként működhet.
(2)(a) Ha az Igazgatótanács úgy véli, hogy ez az Európai Szabadalmi Hivatal megfelelő működésével összeegyeztethető, illetve meghatározott Szerződő Államokra nézve az I. szakasz (2) bekezdésének alkalmazásából adódó nehézségek kiküszöbölése céljából azoknak az államoknak a központi iparjogvédelmi hatóságait, amelyeknek hivatalos nyelve az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyike, európai szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos kutatás végzésével bízhatja meg, ha e hatóságok a Szabadalmi Együttműködési Szerződésben előírt feltételekkel összhangban alkalmasak a nemzetközi kutatási szervvé történő kijelölésre.
(b) Az Európai Szabadalmi Hivatal felelősségével vállalt ilyen feladatok ellátása során az érintett központi iparjogvédelmi hatóságnak be kell tartania az európai kutatási jelentés elkészítésére alkalmazandó iránymutatásokat.
(c) E szakasz (1) bekezdés (b) pontja második mondatának és (d) pontjának rendelkezéseit e bekezdésre alkalmazni kell.
V. szakasz
(1) Az I. szakasz (1) bekezdésének (c) pontjában említett kirendeltség jogosult arra, hogy olyan európai szabadalmi bejelentések tekintetében, amelyeket a kirendeltség székhelye szerinti állam állampolgárai vagy olyan személyek nyújtanak be, akiknek lakóhelye vagy székhelye ebben az államban van, kutatást végezzen az állam hivatalos nyelvén rendelkezésére álló iratokban. E jogosultságnak az a feltétele, hogy az európai szabadalom megadására irányuló eljárás nem szenvedhet késedelmet, és az Európai Szabadalmi Szervezetre nézve járulékos költségek nem keletkezhetnek.
(2) Az (1) bekezdésben említett kirendeltség jogosult arra, hogy az európai szabadalom bejelentőjének kérelmére és költségére szabadalmi bejelentése tekintetében az (1) bekezdésben említett iratokban kutatást végezzen. E jogosultság addig érvényes, ameddig az Egyezmény 92. cikkében meghatározott kutatást a VI. szakasszal összhangban ezekre az iratokra ki nem terjesztik; e jogosultságnak az a feltétele, hogy az európai szabadalom megadásával kapcsolatos eljárás nem szenvedhet késedelmet.
(3) Az Igazgatótanács az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogosultságokat - e bekezdésekben előírt feltételekkel - kiterjesztheti az olyan Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatóságára is, amelynek hivatalos nyelve nem az Európai Szabadalmi Hivatal valamely hivatalos nyelve.
VI. szakasz
Az Egyezmény 92. cikkében meghatározott kutatás főszabályként valamennyi európai szabadalmi bejelentés tekintetében kiterjeszthető a közzétett szabadalmakra és szabadalmi bejelentésekre, továbbá a Szerződő Államok egyéb olyan lényeges irataira, amelyeket az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében említett időpontban az Európai Szabadalmi Hivatal kutatási dokumentációja nem tartalmaz. Az Igazgatótanács egy, különösen a műszaki és pénzügyi szempontokra is kiterjedő tanulmány alapján meghatározza a kiterjesztés terjedelmét, feltételeit és menetrendjét.
VII. szakasz
E jegyzőkönyv rendelkezései az Egyezmény ellentétes előírásaival szemben elsőbbséget élveznek.
VIII. szakasz
Az Igazgatótanács az erre a jegyzőkönyvre vonatkozó határozatait háromnegyedes többséggel hozza [az Egyezmény 35. cikkének (2) bekezdése]. A szavazatok súlyozására vonatkozó rendelkezéseket (az Egyezmény 36. cikke) alkalmazni kell.
Jegyzőkönyv
a joghatóságról és az európai szabadalommal kapcsolatos határozatok
elismeréséről
(A határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
I. szakasz
Hatáskör
1. cikk
(1) A Szerződő Államok bíróságainak joghatósága alá tartozik - a 2-6. cikkel összhangban - a bejelentővel szemben indított olyan perek tekintetében történő határozathozatal, amely perekkel az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt egy vagy több Szerződő Államra vonatkozóan az európai szabadalom megadására vonatkozó igényt érvényesítenek.
(2) E jegyzőkönyv értelmében "bíróságok" alatt mindazokat a hatóságokat érteni kell, amelyek egy Szerződő Állam nemzeti joga szerint az (1) bekezdésben említett perekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkeznek. A Szerződő Államoknak közölniük kell az Európai Szabadalmi Hivatallal mindazoknak a hatóságoknak az elnevezését, amelyek számára ilyen hatáskört biztosítanak; az Európai Szabadalmi Hivatalnak erről megfelelő módon tájékoztatnia kell a többi Szerződő Államot.
(3) E jegyzőkönyv értelmében "Szerződő Állam" az olyan Szerződő Állam, amely nem zárta ki e jegyzőkönyv alkalmazását az Egyezmény 167. cikke alapján.
2. cikk
A 4. és az 5. cikkben foglaltak figyelembevételével, ha az európai szabadalom bejelentőjének lakóhelye vagy székhelye valamelyik Szerződő Állam területén van, a pert ellene e Szerződő Állam bíróságai előtt kell megindítani.
3. cikk
Ha az európai szabadalom bejelentőjének lakóhelye vagy székhelye a Szerződő Államokon kívül van, az európai szabadalom megadására vonatkozó igényt érvényesítő személy lakóhelye vagy székhelye pedig a Szerződő Államok egyikének területén van, a 4. és 5. cikkben foglaltak figyelembevételével ez utóbbi állam bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.
4. cikk
Ha az európai szabadalmi bejelentés tárgya szolgálati találmány, az 5. cikkben foglaltak figyelembevételével a munkáltató és a munkavállaló közötti perek tekintetében kizárólag annak a Szerződő Államnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek joga az Egyezmény 60. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint az európai szabadalomra való igényjogosultságot meghatározza.
5. cikk
(1) Ha egy európai szabadalom megadására vonatkozó igényjogosultsággal kapcsolatos vitában részes felek írásbeli vagy írásban megerősített szóbeli megállapodást kötnek arról, hogy egy meghatározott Szerződő Állam bíróságának vagy bíróságainak kell döntenie egy ilyen jogvitáról, ezen állam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.
(2) Ha a felek a munkavállaló és annak munkáltatója, az (1) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a munkaszerződést szabályozó nemzeti jog e megállapodást lehetővé teszi.
6. cikk
Azokban az esetekben, amikor sem a 2-4. cikkek és sem az 5. cikk (1) bekezdése sem alkalmazhatók, a Német Szövetségi Köztársaság bíróságainak van kizárólagos joghatósága.
7. cikk
A Szerződő Államoknak azok a bíróságai, amelyek előtt az 1. cikkben meghatározott pereket indítják, hivatalból vizsgálják, hogy rendelkeznek-e a 2-6. cikk szerinti joghatósággal.
8. cikk
(1) A különböző Szerződő Államok bíróságai előtt ugyanazon jog iránt ugyanazon felek között indított perek esetében az a bíróság, ahová a kérelmet később nyújtották be, joghatóságának hiányát hivatalból állapítja meg azon bíróság javára, amely előtt a per korábban megindult.
(2) Ha annak a bíróságnak, amely előtt a pert korábban indították meg, a joghatóságát vitatják, az a bíróság, amelyhez a kérelmet később nyújtották be, a másik bíróság jogerős döntéséig az eljárást felfüggeszti.
II. szakasz
Elismerés
9. cikk
(1) A 11. cikk (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt egy vagy több Szerződő Államra nézve az európai szabadalom megadására vonatkozó igényjogosultságról szóló bármely Szerződő Államban hozott jogerős határozatot a többi Szerződő Államban külön eljárás nélkül el kell ismerni.
(2) Annak a bíróságnak a joghatósága, amelynek határozatát el kell ismerni, valamint a határozat érvényessége nem vizsgálható felül.
10. cikk
A 9. cikk (1) bekezdése nem alkalmazható, ha
a) a bejelentő, aki a kérelmet nem vitatta, bizonyítja, hogy számára az eljárást kezdeményező iratot nem szabályszerűen és nem kellő időben kézbesítették, hogy védekezését előterjeszthesse;
b) a bejelentő bizonyítja, hogy a határozat ellentétes egy másik, valamely Szerződő Államban, ugyanazon felek közötti olyan eljárásban hozott határozattal, amely eljárás korábban indult annál, mint amelyben az elismerendő határozatot hozták.
11. cikk
(1) A Szerződő Államok egymás közötti viszonyában e jegyzőkönyv előírásai elsőbbséget élveznek más, a joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó megállapodások ellentétes rendelkezéseivel szemben.
(2) E jegyzőkönyv nem érinti valamely Szerződő Állam és egy olyan állam közötti bármely megállapodás alkalmazását, amely e jegyzőkönyvnek nem részese.
Jegyzőkönyv
az Európai Szabadalmi Szervezet kiváltságairól és mentességeiről
(A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
1. cikk
(1) A Szervezet helyiségei sérthetetlenek.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének hozzájárulása nélkül a Szervezet helyiségeibe nem léphetnek be azoknak az államoknak a hatóságai, amelyek területén a helyiségek találhatók. E hozzájárulást megadottnak kell tekinteni tűz vagy azonnali védőintézkedést igénylő egyéb elemi csapás esetén.
(3) Nem jelenti a sérthetetlenség megszegését, ha a Szervezet helyiségeiben periratot és a Szervezet ellen indított eljárással kapcsolatos egyéb iratot kézbesítenek.
2. cikk
A Szervezet irattára, valamint az általa tárolt, illetve hozzá tartozó összes dokumentum sérthetetlen.
3. cikk
(1) A Szervezet hivatali tevékenységének ellátása során mentességet élvez a joghatóság és a végrehajtás alól, kivéve:
a) ha a Szervezet erről meghatározott esetben kifejezetten lemond, annak mértékéig;
b) olyan polgári peres eljárás esetén, amelyet harmadik fél indított a Szervezet tulajdonát képező vagy az általa üzemeltetett jármű által okozott balesetből származó kár megtérítése, vagy a közúti közlekedés szabályainak e jármű részvételével történő megsértése miatt;
c) a 23. cikk alapján hozott választottbírósági ítélet végrehajtása esetén.
(2) A Szervezet vagyona és követelései, bárhol is legyenek, mentesek bármilyen igénybevétel, elkobzás, kisajátítás és lefoglalás alól.
(3) A Szervezet vagyona és követelései mentesek bármilyen kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés alól, kivéve, ha azokra olyan balesetek megelőzésével vagy vizsgálatával kapcsolatban van átmenetileg szükség, amelyekben a Szervezet tulajdonát képező vagy az általa üzemeltetett járművek részt vesznek.
(4) E jegyzőkönyv értelmében a Szervezet hivatali tevékenysége minden olyan tevékenység, amelyre az Egyezményben előírt igazgatási és technikai működéséhez feltétlenül szükség van.
4. cikk
(1) Hivatali tevékenységének ellátása során a Szervezet, annak vagyona és bevételei mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.
(2) Mindazokban az esetekben, amikor a Szervezet hivatali tevékenységének ellátása érdekében jelentős összegű beszerzéseket hajt végre, és ezek ára adókat vagy egyéb közterheket tartalmaz, a Szerződő Államok lehetőség szerint kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a Szervezet számára az ilyen adók vagy közterhek összegét elengedjék vagy visszatérítsék.
(3) Nem adható mentesség olyan adók és közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjainak felelnek meg.
5. cikk
A Szervezet által hivatali tevékenységeinek ellátására behozott vagy kivitt árucikkek - a nyújtott szolgáltatások díjainak és adójának kivételével - mentességet élveznek minden behozatali vagy kiviteli vám vagy egyéb díj, továbbá mindenfajta behozatali és kiviteli tilalom és korlátozás alól.
6. cikk
Nem adható a 4. és az 5. cikk szerinti mentesség olyan árucikkekre, amelyeket az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak személyes szükségleteire vásárolnak vagy hoznak be.
7. cikk
(1) A Szervezet tulajdonát képező, a 4. és 5. cikk szerint beszerzett vagy behozott árucikkek csak olyan feltételekkel összhangban adhatók el vagy ruházhatók át, amelyeket a mentességet biztosító Szerződő Államok állapítottak meg.
(2) A Szervezet különböző hivatali épületei között történő áruszállítás és szolgáltatásnyújtás mentes minden díj és korlátozás alól; adott esetben a Szerződő Államok megfelelő intézkedéseket tesznek az ilyen díjak összegének elengedése vagy visszatérítése, vagy az ilyen korlátozások megszüntetése iránt.
8. cikk
Kiadványoknak és egyéb tájékoztató anyagoknak a Szervezet által vagy a Szervezet számára történő továbbítása semmilyen módon nem korlátozható.
9. cikk
A Szerződő Államok megadják a Szervezetnek a hivatali tevékenysége ellátásához szükséges devizajogi mentességeket.
10. cikk
(1) A Szervezet - hivatalos közlései, valamint iratainak továbbítása tekintetében - minden egyes Szerződő Államban ugyanabban a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesül, mint amelyben az illető állam bármely más nemzetközi szervezetet részesít.
(2) A Szervezet hivatalos közlései, bármilyen módon továbbították is azokat, nem cenzúrázhatók.
11. cikk
A Szerződő Államok minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak beutazását, tartózkodását és kiutazását megkönnyítsék.
12. cikk
(1) A Szerződő Államok képviselői, helyetteseik, és amennyiben ilyenek vannak, tanácsadóik vagy szakértőik az Igazgatótanács vagy az Igazgatótanács által létrehozott szervek üléseinek, továbbá az ülések helyszínére való utazás vagy az onnan történő visszatérés ideje alatt a következő kiváltságokat és mentességeket élvezik:
a) mentesek az őrizetbe vétel vagy a letartóztatás, valamint személyes poggyászuk elkobzása alól, a tettenérés esetét kivéve;
b) hivataluk megszűnését követően is mentességet élveznek a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket; e mentesség azonban nem alkalmazható, ha e személy megsérti a közúti közlekedés szabályait, továbbá, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz;
c) valamennyi hivatalos iratuk vagy dokumentumuk sérthetetlen;
d) joguk van kódokat használni, valamint különleges futár által kézbesített vagy pecséttel ellátott postát fogadni;
e) saját maguk és házastársaik tekintetében mentesek minden beutazási korlátozás, valamint a külföldiek nyilvántartására vonatkozó szabályok alól;
f) a valuta- és devizaszabályozást illetően a külföldi kormányok ideiglenes hivatali kiküldetésben lévő képviselői számára megadott könnyítéseket élvezik.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek a kiváltságokat és a mentességeket nem személyes előnyök szerzése érdekében, hanem a Szervezettel összefüggő feladataik ellátásának teljes függetlensége biztosítása céljából kapják. Ennek folytán valamely Szerződő Állam köteles a mentességet visszavonni minden olyan esetben, amikor - megítélése szerint - az akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor az visszavonható azoknak a céloknak a sérelme nélkül, amelyekre nézve azt megadták.
13. cikk
(1) A 6. cikkben foglaltak kivételével, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke élvezi a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés szerint a diplomáciai képviselőket megillető kiváltságokat és mentességeket.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökét nem illeti meg a joghatóság alóli mentesség, ha megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy az általa vezetett járművel kárt okoz.
14. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai
a) hivataluk megszűnését követően is mentességet élveznek a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket; e mentesség azonban nem alkalmazható, ha az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottja megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz;
b) mentességet élveznek mindenfajta katonai szolgálat alól;
c) valamennyi hivatalos iratuk vagy dokumentumuk sérthetetlen;
d) a bevándorlási korlátozásokra és a külföldiek nyilvántartására vonatkozóan ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik; ugyanez vonatkozik a velük egy háztartásban élő családtagokra;
e) a devizaszabályozást illetően ugyanazokat a kiváltságokat élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik;
f) nemzetközi válságok esetén ugyanazokat a könnyítéseket élvezik a hazatelepedés során, mint a diplomáciai képviselők; ugyanez vonatkozik a velük egy háztartásban élő családtagokra is;
g) vámmentesen hozhatják be berendezési és személyes használati tárgyaikat működésük megkezdésekor, továbbá vámmentesen vihetik ki azokat hivataluk megszűnésekor, annak az államnak a kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően, amelyben e jogokat gyakorolják, kivéve az olyan tulajdont, melyet ebben az államban szereztek, és amely ott kiviteli tilalom tárgyát képezi.
15. cikk
A Szervezet nevében feladatot ellátó vagy annak részére megbízást teljesítő szakértők, a feladataik teljesítéséhez szükséges mértékben - ideértve a feladataik ellátása vagy megbízásaik teljesítése során tett utazásokat - a következő kiváltságokat és mentességeket élvezik:
a) mentesség a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket, kivéve, ha a szakértő megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz; a szakértőket e mentesség akkor is megilleti, ha alkalmazásuk a Szervezetnél megszűnik;
b) valamennyi hivatalos iratuk és dokumentumuk sérthetetlen;
c) megilletik őket a járandóságaik átutalásához szükséges devizajogi kedvezmények.
16. cikk
(1) A 13. és a 14. cikkben említett személyek a Szervezet által részükre fizetett bérek és járandóságok után - az Igazgatótanács által az Egyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően - a Szervezet javára kötelesek adót fizetni. Ezen adók kivetésének napjától az ilyen bérek és járandóságok mentesek a nemzeti jövedelemadó alól. A Szerződő Államok figyelembe vehetik azonban a mentességet élvező béreket és járandóságokat az egyéb forrásból származó jövedelem utáni adóösszeg megállapításánál.
(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni azokra a nyugdíjakra és életjáradékokra, amelyeket a Szervezet az Európai Szabadalmi Hivatal korábbi alkalmazottai számára fizet.
17. cikk
Az Igazgatótanács meghatározza az alkalmazottak azon körét, akikre a 14. cikket - részben vagy egészben - és a 16. cikket alkalmazni kell, továbbá a szakértők azon körét, akikre a 15. cikket alkalmazni kell. Az e körbe tartozó alkalmazottak és szakértők nevét, besorolását és lakcímét időről-időre a Szerződő Államok részére továbbítani kell.
18. cikk
A Szerződő Államokkal a 25. cikk rendelkezéseivel összhangban kötött megállapodások kivételével a Szervezet és az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai mentesek a nemzeti társadalombiztosítási intézmények számára teljesítendő valamennyi kötelező befizetés alól abban az esetben, ha a Szervezet saját társadalombiztosítási rendszert hoz létre.
19. cikk
(1) Az ebben a jegyzőkönyvben előírt kiváltságok és mentességek nem arra szolgálnak, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak vagy a Szervezet számára, illetve annak nevében dolgozó szakértők részére személyes előnyöket biztosítsanak, hanem kizárólag azt a célt szolgálják, hogy minden körülmények között biztosítsák a Szervezet akadálytalan működését és azoknak a személyeknek a teljes függetlenségét, akiket e kiváltságok és mentességek megilletnek.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke köteles visszavonni a mentességet, ha megítélése szerint a mentesség akadályozná a megfelelő igazságszolgáltatást, és ha az a Szervezet érdekeinek sérelme nélkül visszavonható. Az Igazgatótanács ugyanezen okokból visszavonhatja az elnök mentességét.
20. cikk
(1) A Szervezet minden esetben köteles együttműködni a Szerződő Államok hatáskörrel rendelkező hatóságaival az igazságszolgáltatás megkönnyítése, a rendőrhatósági, továbbá a közegészségügyre és a munkavédelemre vonatkozó előírások és más hasonló nemzeti jogszabályok betartásának biztosítása és az e jegyzőkönyvben előírt kiváltságokkal, mentességekkel és könnyítésekkel szembeni bármely visszaélés megakadályozása érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben említett együttműködés részletei a 25. cikkben említett kiegészítő megállapodásokban határozhatók meg.
21. cikk
Mindegyik Szerződő Állam fenntartja magának a jogot, hogy a biztonsága érdekében szükséges óvintézkedéseket megtegye.
22. cikk
Egyetlen Szerződő Állam sem köteles a 12., a 13. cikkben, a 14. cikk b), e) és g) pontjaiban, továbbá a 15. cikk c) pontjában meghatározott kiváltságokat és mentességeket biztosítani:
a) saját állampolgárainak;
b) bármely személynek, aki működésének a Szervezetnél történő megkezdésekor ebben az államban állandó lakóhellyel rendelkezik és nem más olyan kormányközi szervezet alkalmazottja, amelynek személyzete a Szervezethez kerül.
23. cikk
(1) Bármely Szerződő Állam bármely olyan vitát nemzetközi választottbíróság elé vihet, amely a Szervezettel, az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottjával vagy olyan szakértővel kapcsolatos, aki a Szervezet számára vagy nevében fejt ki tevékenységet, ha a Szervezet, vagy az alkalmazottak és a szakértők e jegyzőkönyv szerinti kiváltságot vagy mentességet vettek igénybe olyan körülmények között, amikor e mentességet nem függesztették fel.
(2) Ha a Szerződő Államnak az a szándéka, hogy valamely vitát választottbíróság elé vigyen, értesítenie kell az Igazgatótanács elnökét, aki erről valamennyi Szerződő Államot haladéktalanul tájékoztatja.
(3) E cikk (1) bekezdése szerinti eljárást nem kell alkalmazni a Szervezet és az alkalmazottak vagy a szakértők közötti, a Szolgálati Szabályzattal vagy az alkalmazási feltételekkel kapcsolatos, vagy - az alkalmazottak vonatkozásában - a Nyugdíjszabályzattal kapcsolatos viták esetén.
(4) A választottbíróság ítélete ellen, amely jogerős, nincs helye jogorvoslatnak, és az a felekre nézve kötelező. Ha az ítélet tartalma vagy terjedelme vitás, azt a választottbíróság bármely fél kérésére értelmezi.
24. cikk
(1) A 23. cikkben említett választottbíróság három tagból áll; egy választottbírót a választottbírósági eljárásban részt vevő állam vagy államok, egy továbbit az Igazgatótanács jelöl ki; e két választottbíró jelöli ki a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság elnöke.
(2) A választottbírók kijelölése olyan jegyzékből történik, amely az egyes Szerződő Államok által megjelölt legfeljebb hat és az Igazgatótanács által megjelölt további hat választottbíróból áll. E jegyzéket a jegyzőkönyv hatálybalépése után haladéktalanul el kell készíteni és a továbbiakban szükség szerint felül kell vizsgálni.
(3) Ha a 23. cikk (2) bekezdésében említett értesítés napjától számított három hónapon belül az (1) bekezdés szerinti kijelölés egyik fél részéről sem történik meg, a választottbírót a másik fél kérelmére az említett jegyzékben felsorolt személyek közül a Nemzetközi Bíróság elnöke jelöli ki. E rendelkezés alkalmazandó bármely fél kérelmére, ha a második választottbíró kijelölését követő egy hónapon belül, az első két választottbíró a harmadik választottbíró kijelölését illetően nem tud egyetértésre jutni. E két esetben, ha a Nemzetközi Bíróság elnöke a választottbírók kijelölésében akadályoztatva van, vagy ha a vitában részt vevő államok valamelyikének állampolgára, a választottbírókat a Nemzetközi Bíróság elnökhelyettese jelöli ki, feltéve, hogy nem állampolgára valamely vitában részes államnak. Ez utóbbi esetben a választottbírókat a Nemzetközi Bíróság azon tagja jelöli ki, aki valamely vitában részes államnak nem állampolgára, és akit az elnök vagy az elnökhelyettes választ ki. Nem választható meg választottbírónak a választottbírósági eljárást kérelmező állam olyan állampolgára, akinek kijelölése az Igazgatótanácsra tartozik, továbbá az Igazgatótanács javaslatára a jegyzékbe felvett olyan személy sem, akinek kijelölése a kérelmező államra tartozik. E két kategória valamelyikébe tartozó egyetlen személy sem választható meg a választottbíróság elnökének.
(4) A választottbíróság megállapítja saját eljárási rendjét.
25. cikk
A Szervezet az Igazgatótanács határozata alapján egy vagy több Szerződő Állammal e jegyzőkönyv ezen állam vagy államok vonatkozásában történő végrehajtása céljából kiegészítő megállapodásokat, továbbá hatékony működése és érdekeinek védelme céljából egyéb megállapodásokat köthet.
Jegyzőkönyv
az Egyezmény 69. cikkének értelmezéséről
Kelt 1973. október 5-én
A 69. cikk nem értelmezhető oly módon, hogy az európai szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontokban használt szavak pontos, szó szerinti jelentése alapján kell érteni, és hogy a leírás és a rajzok kizárólag az igénypontokban található ellentmondások feloldására szolgálnak. Nem értelmezhető oly módon sem, hogy az igénypontok csupán iránymutatást adnának, és hogy a tényleges oltalmi kör kiterjedhet arra, ami a szakember számára a leírás és a rajzok vizsgálata után a szabadalmas igényeként megjelenik. Ezzel ellentétben az értelmezésnek e két magyarázat között oly módon kell állást foglalnia, hogy egyaránt biztosítsa a szabadalmas megfelelő védelmét, valamint a jogbiztonságot harmadik személyek számára.
Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Egyezmény
(Európai Szabadalmi Egyezmény)
a 63. cikk 1991. december 17-én felülvizsgált szövegével, a 2000. november 29-én felülvizsgált szöveggel, valamint az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának 1978. december 21-én, 1994. december 13-án, 1995. október 20-án, 1996. december 5-én és 1998. december 10-én kelt határozataival módosított szövege
PREAMBULUM
A Szerződő Államok,
attól az óhajtól vezérelve, hogy megszilárdítsák az együttműködést Európa államai között a találmányok oltalma terén,
attól az óhajtól vezérelve, hogy ezekben az államokban ilyen oltalmat lehessen szerezni a szabadalmak megadására irányuló egyetlen eljárásban és az így megadott szabadalmakra vonatkozó, egyes kérdésekben egységesített szabályozás megteremtése révén,
attól az óhajtól vezérelve, hogy e célból egyezményt kössenek, amely létrehozza az Európai Szabadalmi Szervezetet, és amely külön megállapodást képez az ipari tulajdon oltalma tárgyában 1883. március 20-án Párizsban aláírt és legutóbb 1967. július 14-én felülvizsgált Egyezmény 19. cikke értelmében, továbbá regionális szabadalmi szerződést képez az 1970. június 19-én kelt Szabadalmi Együttműködési Szerződés 45. cikkének 1. bekezdése értelmében,
a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Általános rendelkezések
1. cikk
A szabadalmak megadására vonatkozó európai jog
Ezzel az Egyezménnyel a Szerződő Államoknak a találmányi szabadalmak megadására vonatkozó közös jogrendje jön létre.
2. cikk
Európai szabadalom
(1) Azokat a szabadalmakat, amelyeket ennek az Egyezménynek az alapján adnak meg, európai szabadalmaknak kell nevezni.
(2) Az európai szabadalom mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedően azt megadták, ugyanazzal a hatállyal rendelkezik és ugyanolyan feltételek alá esik, mint az ebben az államban megadott nemzeti szabadalom, kivéve, ha ez az Egyezmény eltérően rendelkezik.
3. cikk
Területi hatály
Európai szabadalom megadását egy, több vagy valamennyi Szerződő Államra kiterjedő hatállyal lehet kérni.
4. cikk
Európai Szabadalmi Szervezet
(1) Ezzel az Egyezménnyel létrejön az Európai Szabadalmi Szervezet (a továbbiakban: Szervezet). A Szervezet igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik.
(2) A Szervezet szervei:
a) az Európai Szabadalmi Hivatal;
b) az Igazgatótanács.
(3) A Szervezet feladata az európai szabadalmak megadása. Ezt a feladatot - az Igazgatótanács felügyeletével - az Európai Szabadalmi Hivatal látja el.
4a. cikk
A Szerződő Államok minisztereinek konferenciája
A Szerződő Államok szabadalmi ügyekért felelős minisztereinek konferenciája legalább ötévenként ülést tart a Szervezettel és az európai szabadalmi rendszerrel kapcsolatos kérdések megvitatása céljából.
II. fejezet
Az Európai Szabadalmi Szervezet
5. cikk
Jogállás
(1) A Szervezet jogi személy.
(2) A Szervezet mindegyik Szerződő Államban az irányadó nemzeti jog szerint a jogi személyek esetében lehetséges legszélesebb körű jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet, azzal rendelkezhet, pert indíthat és perelhető.
(3) A Szervezetet az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke képviseli.
6. cikk
Székhely
(1) A Szervezet székhelye München.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal Münchenben jön létre. Az Európai Szabadalmi Hivatal Hágában részleget működtet.
7. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal kirendeltségei
Az Igazgatótanács határozatával szükség szerint - a tájékoztatás és a kapcsolattartás céljaira - az Európai Szabadalmi Hivatal kirendeltségei hozhatók létre a Szerződő Államokban, illetve kormányközi iparjogvédelmi szervezeteknél, az érintett Szerződő Állam vagy szervezet beleegyezésével.
8. cikk
Kiváltságok és mentességek
Az ehhez az Egyezményhez csatolt, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv határozza meg azokat a feltételeket, amelyek szerint a Szervezet, az Igazgatótanács tagjai, az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai, valamint a Szervezet munkájában részt vevő további - az említett jegyzőkönyvben meghatározott - személyek mindegyik Szerződő Állam területén élvezik mindazokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek szükségesek a feladataik ellátásához.
9. cikk
Felelősség
(1) A Szervezet szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog az irányadó.
(2) A Szervezet szerződésen kívüli felelősségére - ha a Szervezet, továbbá az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai feladataik ellátása során kárt okoznak - a Német Szövetségi Köztársaság joga az irányadó. Ha a hágai részleg vagy valamely kirendeltség, illetve ezek alkalmazottai okoznak kárt, annak a Szerződő Államnak a joga az irányadó, amelyben a részleg, illetve kirendeltség székhelye van.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak a Szervezettel szemben fennálló személyes felelősségét a Szolgálati Szabályzat, illetve az alkalmazási feltételek határozzák meg.
(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti jogviták esetén a következő bíróságok járnak el:
a) az (1) bekezdés szerinti jogviták esetén a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörrel rendelkező bíróságai, kivéve, ha a felek más állam bíróságainak joghatóságát kötik ki;
b) a (2) bekezdés szerinti jogviták esetén a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörrel rendelkező bíróságai, illetve azon állam illetékes bíróságai, amelyben a részleg vagy kirendeltség székhelye van.
III. fejezet
Az Európai Szabadalmi Hivatal
10. cikk
Irányítás
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatalt az elnök irányítja, aki a Hivatal tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.
(2) E célból az elnök különösen a következő feladat- és hatáskörrel rendelkezik:
a) megteszi az Európai Szabadalmi Hivatal működésének biztosításához szükséges valamennyi intézkedést, ideértve a belső igazgatási előírások elfogadását és a nyilvánosságnak szánt iránymutatások közzétételét;
b) amennyiben erről ez az Egyezmény nem rendelkezik, határoz arról, hogy mely intézkedéseket kell megtenni az Európai Szabadalmi Hivatalnál Münchenben, vagy annak hágai részlegénél;
c) javaslatot tehet az Igazgatótanácsnak az Egyezmény módosítására, valamint az Igazgatótanács hatáskörébe tartozó általános szabályzatokra, illetve határozatokra;
d) előkészíti és végrehajtja a költségvetést, illetve annak módosításait, valamint a pótköltségvetést;
e) a Hivatal tevékenységéről évente jelentést terjeszt az Igazgatótanács elé;
f) munkáltatói jogokat gyakorol az alkalmazottak felett;
g) kinevezi az alkalmazottakat és dönt előléptetésükről, kivéve, ha a 11. cikk eltérően rendelkezik;
h) a 11. cikk hatálya alá nem tartozó alkalmazottak tekintetében fegyelmi jogkört gyakorol; a 11. cikk (2) és (3) bekezdésének hatálya alá tartozó alkalmazottak tekintetében fegyelmi eljárást kezdeményezhet az Igazgatótanácsnál;
i) feladat- és hatáskörét átruházhatja.
(3) Az elnök munkáját több alelnök segíti. Az elnök távollétében vagy akadályoztatása esetén munkakörét az Igazgatótanács által megállapított eljárásnak megfelelően az egyik elnökhelyettes látja el.
11. cikk
Vezető tisztségviselők kinevezése
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökét az Igazgatótanács nevezi ki.
(2) Az elnökhelyetteseket - az elnök véleményének meghallgatását követően - az Igazgatótanács nevezi ki.
(3) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjait - ideértve ezek elnökeit is - az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára az Igazgatótanács nevezi ki. Kinevezésüket - az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke véleményének meghallgatását követően - az Igazgatótanács megújíthatja.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben említett alkalmazottak felett az Igazgatótanács gyakorolja a fegyelmi jogkört.
(5) Az Igazgatótanács az elnök véleményének meghallgatását követően a Bővített Fellebbezési Tanács tagjává nevezheti ki a tagállamok nemzeti bíróságainak és bíróságként működő hatóságainak jogi képzettségű tagjait, akik bírósági tevékenységüket nemzeti szinten folytathatják. Megbízatásuk időtartama három év, amely megújítható.
12. cikk
Hivatali kötelezettségek
Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai hivatali munkaviszonyuk megszűnése után sem hozhatják nyilvánosságra, illetőleg nem használhatják fel a jellegüknél fogva szakmai titkot képező információkat.
13. cikk
A Szervezet és az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai közötti jogviták
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai és volt alkalmazottai, illetve jogutódjaik az Európai Szabadalmi Szervezettel szemben fennálló jogvitáik esetén a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Közigazgatási Bíróságához fordulhatnak, e bíróság alapszabályának megfelelően és az állandó alkalmazottakra vonatkozó Szolgálati Szabályzat, illetve a Nyugdíjszabályzat keretei között, az ezekben foglalt feltételek, valamint a más alkalmazottak alkalmazási feltételeiből eredő előírások szerint.
(2) Fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az érintett személy - az esetnek megfelelően - kimerítette a Szolgálati Szabályzat, a Nyugdíjszabályzat, illetve az alkalmazási feltételek által számára biztosított egyéb fellebbezési lehetőségeket.
14. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal, az európai szabadalmi bejelentések és más iratok nyelvei
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei: az angol, a francia és a német.
(2) Európai szabadalmi bejelentést a hivatalos nyelvek egyikén kell benyújtani, vagy - ha azt más nyelven nyújtják be - a hivatalos nyelvek egyikére kell lefordítani, a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően. E fordítás az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárás során bármikor összhangba hozható a bejelentés eredeti szövegével. Ha az előírt fordítást kellő időben nem nyújtják be, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó valamennyi eljárás nyelve az Európai Szabadalmi Hivatalnak az a hivatalos nyelve, amelyen az európai szabadalmi bejelentést benyújtják, vagy amelyre azt lefordítják, kivéve, ha a Végrehajtási Szabályzat eltérően rendelkezik.
(4) Az olyan Szerződő Államban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek, amelynek valamelyik hivatalos nyelve nem az angol, a francia vagy a német, valamint az ilyen állam külföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárai az olyan iratokat, amelyeket valamely határidőn belül kell benyújtani, ennek az államnak bármely hivatalos nyelvén benyújthatják. A Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően azonban fordítást kell benyújtaniuk az Európai Szabadalmi Hivatal valamelyik hivatalos nyelvén. Ha valamely iratot, amely nem képezi részét az európai szabadalmi bejelentésnek, nem az előírt nyelven nyújtanak be, vagy az előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, úgy kell tekinteni, mintha az iratot nem nyújtották volna be.
(5) Az európai szabadalmi bejelentést az eljárás nyelvén kell közzétenni.
(6) Az európai szabadalmi leírást az eljárás nyelvén kell közzétenni; a szabadalmi leírásnak az igénypontok fordítását az Európai Szabadalmi Hivatal másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell.
(7) Az Európai Szabadalmi Hivatal mindhárom hivatalos nyelvén közzé kell tenni:
a) az Európai Szabadalmi Közlönyt;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal Hivatalos Lapját.
(8) Az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az Európai Szabadalmi Hivatal mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni. Kétség esetén az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles.
15. cikk
Az eljáró szervezeti egységek
Az ebben az Egyezményben szabályozott eljárások lefolytatására az Európai Szabadalmi Hivatalon belül a következő szervezeti egységeket kell létrehozni:
a) Átvevő Iroda;
b) kutatási osztályok;
c) vizsgálati osztályok;
d) felszólalási osztályok;
e) Jogi Osztály;
f) fellebbezési tanácsok;
g) Bővített Fellebbezési Tanács.
16. cikk
Az Átvevő Iroda
Az Átvevő Iroda feladata az európai szabadalmi bejelentés tekintetében a bejelentés benyújtását követő vizsgálat és az alaki vizsgálat.
17. cikk
A kutatási osztályok
A kutatási osztályok feladata az európai kutatási jelentés elkészítése.
18. cikk
A vizsgálati osztályok
(1) A vizsgálati osztályok feladata az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata.
(2) Minden vizsgálati osztály három műszaki elbírálóból áll. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt azonban a bejelentés vizsgálata általában a vizsgálati osztály egyik tagjára tartozik. A szóbeli eljárás a teljes vizsgálati osztály előtt folyik. Ha a vizsgálati osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt.
19. cikk
A felszólalási osztályok
(1) A felszólalási osztályok feladata az európai szabadalmak ellen benyújtott felszólalások elbírálása.
(2) Mindegyik felszólalási osztály három műszaki elbírálóból áll, akik közül legalább kettő nem vett részt annak a szabadalomnak a megadására irányuló eljárásban, amelyre a felszólalás vonatkozik. Az az elbíráló, aki részt vett az európai szabadalom megadására irányuló eljárásban, nem járhat el elnökként. A felszólalással kapcsolatos ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően a felszólalási osztály a felszólalás vizsgálatával megbízhatja egyik tagját. A szóbeli eljárás a teljes felszólalási osztály előtt folyik. Ha a felszólalási osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni olyan, jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával, aki nem vett részt a szabadalom megadására irányuló eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt.
20. cikk
A Jogi Osztály
(1) A Jogi Osztály feladata az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzésekre, illetve a hivatásos képviselők jegyzékébe való felvételre és az onnét való törlésekre vonatkozó határozatok meghozatala.
(2) A Jogi Osztály határozatát annak egyik jogi képzettségű tagja hozza meg.
21. cikk
A fellebbezési tanácsok
(1) A fellebbezési tanácsok feladata az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok, valamint a Jogi Osztály határozata ellen irányuló fellebbezés elbírálása.
(2) Az Átvevő Iroda, valamint a Jogi Osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács három jogi képzettségű tagból áll.
(3) Valamely vizsgálati osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozat az európai szabadalmi bejelentés elutasítására vagy az európai szabadalom megadására, korlátozására vagy megvonására vonatkozik, és azt négynél kevesebb tagból álló vizsgálati osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tanácstag, ha a fellebbezés négy tagból álló vizsgálati osztály határozata ellen irányul, vagy, ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt;
c) három jogi képzettségű tanácstag, minden más esetben.
(4) Valamely felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozatot három tagból álló felszólalási osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tag, ha a határozatot négy tagból álló felszólalási osztály hozta, vagy, ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt.
22. cikk
A Bővített Fellebbezési Tanács
(1) A Bővített Fellebbezési Tanács feladatai:
a) határoz a fellebbezési tanács által elé terjesztett jogkérdésben;
b) véleményt ad a 112. cikkben megállapított feltételek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke által elé terjesztett jogkérdésben;
c) határoz a 112a. cikk szerinti, a fellebbezési tanács határozatának felülvizsgálatára irányuló kérelemről.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti eljárás során a Bővített Fellebbezési Tanács öt jogi és két műszaki képzettségű tagból áll. Az (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárás során a Bővített Fellebbezési Tanács - a Végrehajtási Szabályzatban foglaltak szerint - három, illetve öt tagból áll. Elnökként valamennyi eljárásban jogi képzettségű tag jár el.
23. cikk
A tanácsok tagjainak függetlensége
(1) A Bővített Fellebbezési Tanács és a fellebbezési tanácsok tagjait öt évre nevezik ki, és ezen időtartam alatt hivatalukból nem mozdíthatók el, kivéve, ha elmozdításukat alapos ok indokolja és az Igazgatótanács - a Bővített Fellebbezési Tanács javaslatára - ilyen értelmű határozatot hoz. Az előző mondatban foglaltak ellenére a tanácsok tagjainak hivatali ideje lejár, ha az Európai Szabadalmi Hivatal állandó alkalmazottaira vonatkozó Szolgálati Szabályzatnak megfelelően lemondanak, illetve nyugdíjba vonulnak.
(2) A fellebbezési tanácsok tagjai nem lehetnek az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok, illetőleg a Jogi Osztály tagjai.
(3) A tanácsok tagjait határozatuk meghozatala során semmilyen utasítás nem köti; kizárólag ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit kell alkalmazniuk.
(4) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács Eljárási Szabályzatát a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően kell elfogadni. E szabályzatot az Igazgatótanács hagyja jóvá.
24. cikk
Kizárás és kifogás
(1) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjai nem vehetnek részt a fellebbezés elbírálásában, ha az ügyhöz személyes érdekük fűződik, ha korábban valamelyik fél képviselőjeként az ügyben eljártak, vagy a fellebbezéssel megtámadott határozat meghozatalában részt vettek.
(2) Ha - az (1) bekezdésben említett okból vagy bármilyen más okból - a fellebbezési tanács, illetőleg a Bővített Fellebbezési Tanács tagja úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés elbírálásában nem vehet részt, erről tájékoztatja a tanácsot.
(3) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács tagjai ellen bármelyik fél kifogást emelhet az (1) bekezdés szerinti okból vagy elfogultság gyanúja miatt. Kifogásnak nincs helye, ha a fél úgy tett meg valamely eljárási cselekményt, hogy a kifogás alapját képező okról tudomása volt. A kifogás nem alapulhat a tanács tagjainak állampolgárságán.
(4) A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács a (2) és (3) bekezdés szerinti esetekben a kifogásról az érintett tag részvétele nélkül határoznak. E határozat meghozatalának céljaira a kifogással érintett tagot a helyettese váltja fel.
25. cikk
Műszaki szakvélemény
Bitorlási vagy megsemmisítési ügyben eljáró illetékes nemzeti bíróság megkeresésére az Európai Szabadalmi Hivatal - megfelelő díjazás ellenében - műszaki szakvéleményt ad a jogvita tárgyát képező európai szabadalom tekintetében. Ilyen szakvélemények kiadása a vizsgálati osztályokra tartozik.
IV. fejezet
Az Igazgatótanács
26. cikk
Összetétel
(1) Az Igazgatótanács a Szerződő Államok képviselőiből és azok helyetteseiből áll. Mindegyik Szerződő Állam jogosult egy képviselőt és egy helyettes képviselőt az Igazgatótanácsba kinevezni.
(2) Az Igazgatótanács tagjai - az Igazgatótanács Ügyrendjében foglaltak szerint - tanácsadókat és szakértőket vehetnek igénybe.
27. cikk
Elnök
(1) Az Igazgatótanács a Szerződő Államok képviselői és azok helyettesei közül elnököt és elnökhelyettest választ. Az elnökhelyettes hivatalból helyettesíti az elnököt, ha az tevékenysége ellátásában akadályoztatva van.
(2) Az elnöki és az elnökhelyettesi megbízatás időtartama három év. Mindkét megbízatás megújítható.
28. cikk
Elnökség
(1) Ha a Szerződő Államok száma legalább nyolc, az Igazgatótanács saját tagjaiból öttagú Elnökséget hozhat létre.
(2) Az Igazgatótanács elnöke és elnökhelyettese hivatalból tagja az Elnökségnek; a további három tagot az Igazgatótanács választja meg.
(3) Az Igazgatótanács által választott tagok megbízatásának időtartama három év. A tagság időtartama nem hosszabbítható meg.
(4) Az Elnökség az Igazgatótanács által meghatározott feladatokat látja el, az Ügyrendnek megfelelően.
29. cikk
Ülések
(1) Az Igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke részt vesz az Igazgatótanács tanácskozásain.
(3) Az Igazgatótanács évente egyszer rendes ülést tart. Ezen túlmenően ülést tart elnökének kezdeményezésére, valamint a Szerződő Államok egyharmadának kérelmére.
(4) Az Igazgatótanács napirend alapján és Ügyrendjének megfelelően tartja üléseit.
(5) Az ideiglenes napirendnek tartalmaznia kell minden olyan kérdést, amelynek napirendre tűzését bármely Szerződő Állam az Ügyrendnek megfelelően kéri.
30. cikk
Megfigyelők részvétele
(1) A Szellemi Tulajdon Világszervezete - az Európai Szabadalmi Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezete között létrehozandó megállapodás rendelkezéseinek megfelelően - képviselteti magát az Igazgatótanács ülésein.
(2) A szabadalmak területén nemzetközi eljárások lefolytatásával megbízott bármely más olyan kormányközi szervezet, amellyel a Szervezet megállapodást kötött, az Igazgatótanács ülésein e megállapodás rendelkezéseinek megfelelően képviselteti magát.
(3) A Szervezet szempontjából jelentős tevékenységet folytató bármely más kormányközi szervezet vagy nemzetközi magánszervezet meghívást kaphat az Igazgatótanácstól, hogy képviseltesse magát annak ülésein a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések vitája során.
31. cikk
Az Igazgatótanács nyelvei
(1) Az Igazgatótanács tanácskozásának nyelvei: az angol, a francia és a német.
(2) Az Igazgatótanács elé terjesztett iratokat és az üléseiről készült jegyzőkönyveket az (1) bekezdésben említett mindhárom nyelven el kell készíteni.
32. cikk
Személyzet, irodák és felszerelés
Az Európai Szabadalmi Hivatal az Igazgatótanács és az általa létrehozott szervek rendelkezésére bocsátja a feladataik elvégzéséhez szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést.
33. cikk
Az Igazgatótanács hatásköre meghatározott esetekben
(1) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik, hogy módosítsa ennek az Egyezménynek a következő rendelkezéseit:
a) az ebben az Egyezményben megállapított határidők; ez a 94. cikkben megállapított határidőre azonban csak a 95. cikkben meghatározott feltételekkel vonatkozik;
b) ennek az Egyezménynek a II - VIII. és X. része annak érdekében, hogy azokat a szabadalmakra vonatkozó valamely nemzetközi egyezménnyel vagy az Európai Közösség szabadalmakra vonatkozó szabályozásával összhangba hozza;
c) a Végrehajtási Szabályzat.
(2) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik - ezzel az Egyezménnyel összhangban - a következő rendelkezések elfogadása és módosítása:
a) a Pénzügyi Szabályzat;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal állandó alkalmazottaira vonatkozó Szolgálati Szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, az állandó, illetőleg egyéb alkalmazottak illetménytáblája, valamint az egyéb kiegészítő juttatások természetével és odaítélésével kapcsolatos szabályok;
c) a Nyugdíjszabályzat és az illetmények növekedésével összhangban álló nyugdíjemelés;
d) a Díjszabályzat;
e) az Igazgatótanács Ügyrendje.
(3) A 18. cikk (2) bekezdésétől eltérően az Igazgatótanács gyakorlati tapasztalatok alapján hozhat olyan határozatot, hogy bizonyos esetekben a vizsgálati osztályok egy műszaki képzettségű elbírálóból állnak. E határozat visszavonható.
(4) Az Igazgatótanács hatáskörébe tartozik az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének felhatalmazása arra, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet nevében tárgyalásokat folytasson és - az Igazgatótanács jóváhagyásával - megállapodást kössön államokkal, kormányközi szervezetekkel, valamint az utóbbiakkal kötött megállapodás alapján létrehozott dokumentációs központokkal.
(5) Az Igazgatótanács az (1) bekezdés b) pontja alapján nem hozhat határozatot:
- nemzetközi szerződésre vonatkozóan, annak hatálybalépése előtt;
- az Európai Közösség szabályozására vonatkozóan annak hatálybalépése előtt, vagy ha ez a szabályozás végrehajtási határidőt állapít meg, ennek a határidőnek a lejárta előtt.
34. cikk
Szavazati jogok
(1) Az Igazgatótanácsban szavazati joggal kizárólag a Szerződő Államok rendelkeznek.
(2) Mindegyik Szerződő Állam egy-egy szavazattal rendelkezik, kivéve, ha a 36. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye.
35. cikk
A szavazás rendje
(1) Az Igazgatótanács a (2) és (3) bekezdésben nem említett határozatokat azon Szerződő Államok egyszerű többségének szavazata alapján hozza, amelyek képviseltetik magukat és részt vesznek a szavazáson.
(2) A magukat képviseltető és szavazó Szerződő Államok háromnegyedének szavazatára van szükség az olyan határozatokhoz, amelyek meghozatala a 7. cikk, a 11. cikk (1) bekezdése, a 33. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontja, valamint (2)-(4) bekezdése, a 39. cikk (1) bekezdése, a 40. cikk (2) és (4) bekezdése, a 46. cikk, a 134a. cikk, a 149a. cikk (2) bekezdése, a 152. cikk, a 153. cikk (7) bekezdése, a 166. cikk és a 172. cikk alapján tartozik az Igazgatótanács hatáskörébe.
(3) A magukat képviseltető és szavazó Szerződő Államok egyhangú szavazatára van szükség az olyan határozatokhoz, amelyek meghozatala a 33. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján tartozik az Igazgatótanács hatáskörébe. Az Igazgatótanács csak akkor hoz ilyen határozatot, ha valamennyi Szerződő Állam képviselteti magát. A 33. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott határozat nem válik hatályossá, ha a határozat napjától számított tizenkét hónapon belül valamelyik Szerződő Állam úgy nyilatkozik, hogy ezt a határozatot magára nézve nem tartja kötelezőnek.
(4) A tartózkodás szavazatként nem vehető figyelembe.
36. cikk
A szavazatok súlyozása
(1) A Díjszabályzat elfogadása és módosítása, valamint - ha a Szerződő Államok költséghozzájárulása ezáltal növekszik - a Szervezet költségvetésének elfogadása és módosítása, illetve pótköltségvetés elfogadása esetén bármely Szerződő Állam kérheti az első szavazás után, ahol mindegyik Szerződő Állam egy szavazattal rendelkezik, bármi legyen is e szavazás eredménye, hogy azonnal második szavazásra kerüljön sor a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően. A határozathozatal e második szavazás eredménye alapján történik.
(2) Azoknak a szavazatoknak a számát, amelyekkel az egyes Szerződő Államok a második szavazás alkalmával rendelkeznek, a következők szerint kell kiszámítani:
a) a Szerződő Állam rendkívüli pénzügyi hozzájárulását meghatározó - a 40. cikk (3) és (4) bekezdései szerint kiszámított - százalékos arányt meg kell szorozni a Szerződő Államok számával és el kell osztani öttel;
b) az így kapott szavazati számot egész számra kell felkerekíteni;
c) ehhez a számhoz további öt szavazatot kell hozzáadni;
d) mindazonáltal egyik Szerződő Állam szavazatainak száma sem haladhatja meg a harmincat.
V. fejezet
Pénzügyi rendelkezések
37. cikk
A költségvetés alapjai
A Szervezet költségvetésének fedezetéül a következők szolgálnak:
a) a Szervezet saját forrásai;
b) a Szerződő Államok befizetései az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után;
c) szükség esetén a Szerződő Államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulásai;
d) adott esetben a 146. cikkben meghatározott bevételek;
e) adott esetben, és csak ingókra, harmadik személy részéről adott, ingatlanok vagy épületek által biztosított kölcsönök;
f) adott esetben harmadik személyek által fedezett különleges programok.
38. cikk
A Szervezet saját forrásai
A Szervezet saját forrásai:
a) minden, díjakból és egyéb forrásokból származó bevétel, valamint a Szervezet tartalékai;
b) a Szervezet eszközeinek elkülönített részeként kezelt, a Szervezet nyugdíjrendszerének megfelelő tartalékok biztosításával való támogatására szolgáló Nyugdíj Tartalékalap forrásai.
39. cikk
A Szerződő Államok befizetései az európai szabadalmak fenntartási díjai után
(1) Mindegyik Szerződő Állam a területén fenntartott valamennyi európai szabadalom fenntartásáért beszedett díjak után a díjak összegének az Igazgatótanács által meghatározott részével megegyező összegű hozzájárulást fizet a Szervezetnek; e rész nem haladhatja meg a hetvenöt százalékot és valamennyi Szerződő Állam tekintetében azonos. Ha azonban az így számított hozzájárulás összege nem éri el az Igazgatótanács által meghatározott egységes minimumot, a Szerződő Állam e minimális összeget fizeti meg a Szervezetnek.
(2) Mindegyik Szerződő Állam a Szervezet rendelkezésére bocsátja mindazokat az információkat, amelyek az Igazgatótanács megítélése szerint befizetése összegének megállapításához szükségesek.
(3) Az előzőekben említett befizetések esedékességének időpontját az Igazgatótanács állapítja meg.
(4) Ha a befizetés teljes összegét az esedékesség időpontjáig nem fizetik meg, a Szerződő Állam a be nem fizetett összeg után kamatot fizet az esedékesség időpontjától.
40. cikk
A díjak és befizetések mértéke - Rendkívüli pénzügyi hozzájárulások
(1) A 38. cikkben említett díjak és a 39. cikkben említett befizetések mértékét úgy kell megállapítani, hogy az azokból származó bevétel biztosítsa a Szervezet költségvetésének egyensúlyát.
(2) Ha azonban a Szervezet az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mellett költségvetési egyensúlyát nem tudja biztosítani, a Szerződő Államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulást fizetnek a Szervezetnek, amelynek összegét a szóban forgó beszámolási időszakra az Igazgatótanács állapítja meg.
(3) E rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat valamennyi Szerződő Állam tekintetében az ennek az Egyezménynek a hatálybalépését megelőző utolsó előtti évben benyújtott szabadalmi bejelentések száma alapján, a következő módon kell kiszámítani:
a) az összeg egyik felét az adott Szerződő Államban benyújtott szabadalmi bejelentések számának arányában;
b) az összeg másik felét az adott Szerződő Államban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek által más Szerződő Államokban a második legmagasabb számban benyújtott szabadalmi bejelentések számának arányában.
Az olyan Szerződő Államok tekintetében, amelyekben a benyújtott szabadalmi bejelentések száma meghaladja a huszonötezret, a fizetendő hozzájárulások egészét annak az új befizetési aránynak megfelelően kell kiszámítani, amelyet az ezekben az államokban benyújtott szabadalmi bejelentések összesített számához viszonyítva határoznak meg.
(4) Ha valamely Szerződő Állam tekintetében a hozzájárulás összege a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg, ezen állam hozzájárulásának összegét - az érintett állam egyetértésével - az Igazgatótanács állapítja meg.
(5) A rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokra megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (3) és (4) bekezdését.
(6) A rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat - a valamennyi Szerződő Állam tekintetében azonos mértékű - kamattal együtt vissza kell fizetni. A visszafizetések teljesítésére annyiban kerül sor, amennyiben ilyen célú előirányzatot a költségvetés tartalmazhat; az e célból rendelkezésre álló összeget a (3) és (4) bekezdésben meghatározott módon kiszámított arányban kell a Szerződő Államok között felosztani.
(7) Az adott beszámolási időszakban átutalt rendkívüli hozzájárulásokat teljes mértékben vissza kell fizetni, mielőtt valamely későbbi beszámolási időszakban átutalt hozzájárulás részben vagy egészben visszafizetésre kerül.
41. cikk
Előlegek
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének kérelmére a Szerződő Államok a befizetéseik és hozzájárulásaik összegébe beszámítandó előleget fizetnek a Szervezetnek, az Igazgatótanács által meghatározott összeg mértékéig. Az előlegek egyes Szerződő Államokra eső összegét az adott beszámolási időszakban általuk teljesítendő hozzájárulások arányában kell megállapítani.
(2) Az előlegekre megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (3) és (4) bekezdését.
42. cikk
Költségvetés
(1) A Szervezet költségvetésének egyensúlyban kell lennie, és azt Pénzügyi Szabályzatban megállapított, általánosan elfogadott számviteli alapelvekkel összhangban kell elkészíteni. Szükség esetén a költségvetés módosítható, illetőleg pótköltségvetés készíthető.
(2) A költségvetést a Pénzügyi Szabályzatban meghatározott elszámolási egységben kell elkészíteni.
43. cikk
A kiadások jóváhagyása
(1) A költségvetési kiadások jóváhagyása egy beszámolási időszak tartamára vonatkozik, hacsak a Pénzügyi Szabályzat másképpen nem rendelkezik.
(2) A Pénzügyi Szabályzat rendelkezéseivel összhangban, bármely költségvetési előirányzat - a bérköltség és más személyi jellegű kifizetések kivételével -, amelyet az adott beszámolási időszak végéig nem használtak fel, legfeljebb csak az azt követő beszámolási időszak végéig vihető át.
(3) A költségvetési előirányzatokat a kiadások jellege és célja szerint elkülönülő fejezetenként, illetve - a szükséghez mérten, a Pénzügyi Szabályzatnak megfelelően - az egyes fejezeteken belül további tagolást alkalmazva kell feltüntetni.
44. cikk
Előre nem látható kiadásokra elkülönített előirányzatok
(1) A Szervezet költségvetése előre nem látható kiadásokra elkülönített előirányzatokat tartalmazhat.
(2) Az ilyen költségvetési előirányzatokat a Szervezet csak az Igazgatótanács előzetes jóváhagyásával használhatja fel.
45. cikk
Beszámolási időszak
A beszámolási időszak január 1-jétől december 31-ig tart.
46. cikk
A költségvetés előkészítése és elfogadása
(1) A költségvetés tervezetét az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a Pénzügyi Szabályzatban előírt határidőn belül terjeszti az Igazgatótanács elé.
(2) A költségvetést, illetve módosítását, valamint a pótköltségvetést az Igazgatótanács fogadja el.
47. cikk
Ideiglenes költségvetés
(1) Ha a beszámolási időszak kezdetére az Igazgatótanács a költségvetést még nem fogadta el, a kiadások eszközlése havonta, költségvetési fejezetenként vagy a költségvetés más felosztási egysége szerint, a Pénzügyi Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően történik, legfeljebb a megelőző beszámolási időszak költségvetési előirányzatai egytizenkettedének összegéig, azzal, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének rendelkezésére ily módon bocsátott költségvetési tételek összege nem haladhatja meg a költségvetés tervezetében szereplő összegek egytizenkettedét.
(2) Az Igazgatótanács - az (1) bekezdés egyéb előírásainak betartásával - a költségvetési előirányzatok egytizenkettedét meghaladó kiadásokat is engedélyezhet.
(3) A 37. cikk b) pontjában említett befizetéseket - ideiglenes jelleggel - folytatni kell az azt megelőző évre irányadó - a 39. cikkben meghatározott - feltételek szerint, mint amelyikre a költségvetés tervezete vonatkozik.
(4) A Szerződő Államok havonta - ideiglenes jelleggel, a 40. cikk (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - rendkívüli pénzügyi hozzájárulást fizetnek, amennyiben ez az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges. E hozzájárulásokra megfelelően alkalmazni kell a 39. cikk (4) bekezdését.
48. cikk
A költségvetés végrehajtása
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a költségvetést, illetve annak módosítását, valamint a pótköltségvetést saját felelősségére, a kiutalt költségvetési előirányzatok keretein belül hajtja végre.
(2) A költségvetésen belül az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a költségvetési fejezetek és más felosztási egységek között - a Pénzügyi Szabályzatban meghatározott korlátozásokkal és feltételekkel - átcsoportosításokat hajthat végre.
49. cikk
Könyvvizsgálat
(1) A Szervezet mérlegét és eredménykimutatását olyan könyvvizsgálók ellenőrzik, akiknek a függetlenségéhez kétség nem férhet, és akiket az Igazgatótanács öt éves időtartamra nevez ki; a kinevezés időtartama megújítható, illetve meghosszabbítható.
(2) A számlákon alapuló és szükség esetén a helyszínen zajló könyvvizsgálat kiterjed annak megállapítására, hogy valamennyi bevételre és kiadásra jogszerűen és megfelelő módon került-e sor, valamint, hogy a költségvetési gazdálkodás hatékony és eredményes-e. A könyvvizsgálók a beszámolási időszak lezárását követően jelentést készítenek.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke évente az Igazgatótanács elé terjeszti az előző költségvetési időszakra vonatkozó beszámolót és a Szervezet eszközeit és forrásait tartalmazó mérleget, amelyhez csatolja a könyvvizsgálói jelentést.
(4) Az Igazgatótanács hagyja jóvá az éves beszámolót a könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének feladatát teljesítettnek nyilvánítja a költségvetés végrehajtását illetően.
50. cikk
Pénzügyi Szabályzat
A Pénzügyi Szabályzat a következőket állapítja meg különösen:
a) a költségvetés összeállításának és végrehajtásának rendjét, valamint a könyvvitel és a könyvvizsgálat rendjét;
b) a Szerződő Államok által a Szervezet rendelkezésére bocsátott - a 37. cikk szerinti - befizetések és hozzájárulások, valamint a 41. cikk szerinti előlegek teljesítésének módját és rendjét;
c) az utalványozó és könyvelő munkatársak felelősségi szabályait, továbbá az ellenőrzésükre vonatkozó intézkedéseket;
d) a 39., a 40. és a 47. cikkben előírt kamatok mértékét;
e) a 146. cikk értelmében fizetendő hozzájárulások kiszámításának módját;
f) az Igazgatótanács által létrehozandó Költségvetési és Pénzügyi Bizottság összetételét és feladatait;
g) a költségvetés és az éves pénzügyi kimutatások alapjául szolgáló, általánosan elfogadott számviteli alapelveket.
51. cikk
Díjak
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az ezen Egyezmény szerinti bármely elvégzett hivatali feladat vagy eljárás után díjat szedhet.
(2) Az ebben az Egyezményben előírtaktól eltérő díjak megfizetésére vonatkozó határidőket a Végrehajtási Szabályzat tartalmazza.
(3) Ha a Végrehajtási Szabályzat úgy rendelkezik, hogy díjat kell fizetni, ugyanott meg kell határozni az ilyen díjfizetés elmaradásának jogkövetkezményeit is.
(4) A díjakkal kapcsolatos szabályok különösen a díjak mértékét és megfizetésük módját határozzák meg.
MÁSODIK RÉSZ
SZABADALMI ANYAGI JOG
I. fejezet
Szabadalmazhatóság
52. cikk
A szabadalmazható találmányok
(1) Európai szabadalmat kell adni minden új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmányra a technika bármely területén.
(2) Nem minősül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen:
a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;
b) az esztétikai alkotás;
c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program;
d) az információk megjelenítése.
(3) A (2) bekezdésben felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom rájuk kizárólag e minőségükben vonatkozik.
53. cikk
A szabadalmi oltalomból kizárt találmányok
Nem részesülhet európai szabadalmi oltalomban:
a) a találmány, ha hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; az ilyen hasznosítás nem tekinthető közrendbe vagy közerkölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert azt egyes Szerződő Államokban vagy akár mindegyikben jogszabály tiltja;
b) a növény- vagy az állatfajta, valamint a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárás; ez a rendelkezés a mikrobiológiai eljárásokra és az ilyen eljárásokkal előállított termékekre azonban nem alkalmazható;
c) az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások. E rendelkezés az ilyen eljárásokban alkalmazott termékre - így különösen anyagra és keverékre - azonban nem vonatkozik.
54. cikk
Újdonság
(1) A találmányt újnak kell tekinteni, ha az nem tartozik a technika állásához.
(2) A technika állásához tartozónak minősül mindaz, ami az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napja előtt írásbeli vagy szóbeli ismertetés, illetve használat útján vagy bármilyen más módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált.
(3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni továbbá az olyan európai szabadalmi bejelentések eredetileg benyújtott szövegének tartalmát is, amelyeknél a bejelentés napja megelőzi a (2) bekezdésben megjelölt napot, és amelyeket ezen a napon vagy azt követően tettek közzé.
(4) A (2) és a (3) bekezdés alapján nem kizárt a technika állásához tartozó anyagok vagy keverékek szabadalmazhatósága, ha alkalmazásuk az 53. cikk c) pontjában említett eljárások egyikével történik és az ilyen eljárás szerinti alkalmazás nem tartozik a technika állásához.
(5) A (2) és a (3) bekezdés alapján szintén nem kizárt a (4) bekezdésben említett bármely anyag vagy keverék szabadalmazhatósága, ha különleges alkalmazásuk az 53. cikk c) pontjában említett eljárások egyikével történik, és ez az alkalmazás nem tartozik a technika állásához.
55. cikk
Újdonságot nem érintő nyilvánosságra jutás
(1) Az 54. cikk alkalmazásában nem vehető figyelembe a találmánynak az európai bejelentés napját legfeljebb hat hónappal megelőző nyilvánosságra jutása, ha az közvetlenül vagy közvetve annak eredménye, hogy
a) a bejelentővel vagy a jogelődjével szemben nyilvánvaló jogsértést követtek el, vagy
b) a bejelentő vagy a jogelődje a találmányt a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én, Párizsban aláírt és legutóbb 1972. november 30-án felülvizsgált Egyezmény értelmében hivatalos, illetőleg hivatalosan elismert nemzetközi kiállításnak minősülő kiállításon bemutatta.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetében az (1) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor úgy nyilatkozik, hogy a találmányt ilyen módon tették közszemlére, továbbá a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott határidőn belül és az ott előírt feltételeknek megfelelően csatolja a nyilatkozat alátámasztásául szolgáló igazolást.
56. cikk
Feltalálói tevékenység
A találmányt feltalálói tevékenységen alapulónak kell tekinteni, ha az a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Ha a technika állásának az 54. cikk (3) bekezdése szerinti iratok is részét képezik, ezeket az iratokat nem lehet figyelembe venni annak megítélésekor, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapul-e.
57. cikk
Ipari alkalmazhatóság
Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar bármely ágában - ideértve a mezőgazdaságot - előállítható, illetve használható.
II. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására való jogosultság és a szabadalmi igény - A feltaláló feltüntetése
58. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására való jogosultság
Európai szabadalmi bejelentés benyújtására jogosult bármely természetes személy, jogi személy vagy a reá irányadó jog szerint jogi személlyel egyenértékűnek minősülő bármely szervezet.
59. cikk
Több bejelentő
Európai szabadalmi bejelentést több bejelentő vagy közösen, vagy úgy nyújthat be, hogy az egyes bejelentők különböző Szerződő Államokat jelölnek meg.
60. cikk
Az európai szabadalomra való igényjogosultság
(1) Az európai szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Ha a feltaláló munkavállaló, az európai szabadalomra való igényjogosultság meghatározására annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a munkavégzés fő helye van; ha ez az állam nem határozható meg, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a munkáltatónak az a telephelye található, amelyikhez a munkavállaló tartozik.
(2) Ha több személy egymástól függetlenül hoz létre találmányt, az a személy jogosult az európai szabadalomra, aki az európai bejelentést a legkorábbi elsőbbséggel nyújtotta be, feltéve, ha ezt a korábbi bejelentést közzétették.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban a bejelentőt kell jogosultnak tekinteni az európai szabadalomra való igényjogosultság gyakorlására.
61. cikk
Európai szabadalmi bejelentés az európai szabadalomra nem jogosult személy részéről
(1) Ha jogerős határozat megállapítja, hogy a bejelentő személyével nem azonos személy számára európai szabadalom adható, ez a személy a Végrehajtási Szabályzattal összhangban:
a) az európai szabadalmi bejelentést a bejelentő helyett saját bejelentéseként folytathatja;
b) új európai szabadalmi bejelentést nyújthat be ugyanarra a találmányra, vagy
c) kérheti az európai szabadalmi bejelentés elutasítását.
(2) A 76. cikk (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az (1) bekezdés b) pontja szerinti új európai szabadalmi bejelentésre.
62. cikk
A feltaláló névfeltüntetési joga
A feltalálót - a bejelentővel, illetve az európai szabadalom jogosultjával szemben - megilleti az a jog, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban őt e minőségében feltüntessék.
III. fejezet
Az európai szabadalom és az európai szabadalmi bejelentés hatálya
63. cikk
Az európai szabadalmi oltalom időtartama
(1) Az európai szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a Szerződő Államok jogát, hogy a nemzeti szabadalmakra alkalmazottakkal azonos feltételek szerint az európai szabadalmi oltalom időtartamát meghosszabbítsák, illetőleg az oltalom lejártát közvetlenül követő hatállyal azonos tartalmú oltalmat biztosítsanak, ha
a) az érintett államban fennálló hadiállapot vagy rendkívüli állapot ezt indokolja;
b) az európai szabadalom tárgya olyan termék, olyan termék előállítására szolgáló eljárás, illetve olyan termék alkalmazása, amelyet az érintett államban való forgalomba hozatalát megelőzően jogszabályban előírt hatósági engedélyezési eljárásnak kell alávetni.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan európai szabadalmakra, amelyeket - a 142. cikknek megfelelően - a Szerződő Államok valamely csoportja tekintetében együttesen adtak meg.
(4) Ha valamely Szerződő Állam a (2) bekezdés b) pontja alapján meghosszabbítja az oltalom időtartamát, vagy ezzel egyező oltalmat biztosít, az irányadó rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos feladatokat - a Szervezettel kötött megállapodással összhangban - az Európai Szabadalmi Hivatalra ruházhatja át.
64. cikk
Az európai szabadalmi oltalom tartalma
(1) Az európai szabadalom alapján a szabadalom jogosultja - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a megadásról szóló értesítés meghirdetésének napjától kezdve mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedő hatállyal a szabadalmat megadták, ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint amelyek az érintett államban nemzeti úton megadott szabadalomból erednének.
(2) Ha az európai szabadalom tárgya eljárás, a szabadalmi oltalom kiterjed az ilyen eljárással közvetlenül előállított termékre is.
(3) Az európai szabadalom bitorlása esetén a nemzeti jog szerint kell eljárni.
65. cikk
Az európai szabadalom fordítása
(1) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal által megadott, módosított vagy korlátozott európai szabadalmat nem a hivatalos nyelvek egyikén nyújtják be, bármely Szerződő Állam előírhatja, hogy a szabadalom jogosultja a szabadalom fordítását központi iparjogvédelmi hivatalánál nyújtsa be a megadott, módosított vagy korlátozott szöveggel, a választása szerint hivatalos nyelveinek egyikén, vagy, ha ez az állam egy bizonyos hivatalos nyelv használatát írja elő, úgy ezen a hivatalos nyelven. A fordítás benyújtásának határideje attól a naptól számított három hónap, amelyen az európai szabadalom megadásának meghirdetését, módosított formában való fenntartását vagy korlátozását az Európai Szabadalmi Közlönyben közzétették, hacsak az érintett állam hosszabb határidőt nem ír elő.
(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket elfogadó bármely Szerződő Állam előírhatja, hogy a szabadalom jogosultja az érintett állam által előírt határidőn belül köteles viselni az ilyen fordítás közzétételének költségeit vagy annak egy részét.
(3) Bármely Szerződő Állam előírhatja, hogy az (1) és a (2) bekezdés alapján elfogadott rendelkezések be nem tartása esetén az európai szabadalom ebben az államban kezdettől fogva hatálytalannak tekintendő.
66. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssel megegyező hatálya
Azt az európai szabadalmi bejelentést, amelynek bejelentési napját elismerték, a megjelölt Szerződő Államokban azonos hatályúnak kell tekinteni egy szabályos nemzeti bejelentéssel, adott esetben az európai szabadalmi bejelentésre igényelt elsőbbség megtartása mellett.
67. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező oltalom tartalma
(1) Az európai szabadalmi bejelentés közzétételének napjától a 64. cikk szerinti ideiglenes oltalmat biztosítja a bejelentőnek a bejelentésben megjelölt Szerződő Államok vonatkozásában.
(2) Bármely Szerződő Állam előírhatja, hogy az európai szabadalmi bejelentés nem biztosítja a 64. cikk szerinti oltalmat. Az európai szabadalmi bejelentés közzétételéhez fűződő oltalom ugyanakkor nem lehet kevesebb, mint amit az érintett állam jogszabályai a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti szabadalmi bejelentés esetére előírnak. Bármely esetben mindegyik Szerződő Állam köteles legalább azt biztosítani, hogy az európai szabadalmi bejelentés közzétételének napjától a bejelentő a körülményekhez képest méltányos kártérítést kapjon attól, aki az érintett Szerződő Államban a találmányt hasznosítja, amennyiben ez a személy a nemzeti jog szerint a bitorlásért felelős lenne.
(3) Bármely Szerződő Állam, amelynek hivatalos nyelve nem az eljárás nyelve, előírhatja, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti ideiglenes oltalom nem hatályos mindaddig, amíg az igénypontok fordítása a bejelentő által választott valamelyik hivatalos nyelven, vagy, ha az érintett állam egy bizonyos hivatalos nyelv alkalmazását írja elő, úgy ezen a hivatalos nyelven
a) a nyilvánosság számára a nemzeti jogszabályok által előírt módon hozzáférhetővé vált, vagy
b) az érintett Szerződő Államban azt a találmányt hasznosító személlyel közölték.
(4) Az európai szabadalmi bejelentés az (1) és a (2) bekezdés vonatkozásában kezdettől fogva hatálytalan, ha az európai szabadalmi bejelentést visszavonták, visszavontnak kell tekinteni, vagy jogerősen elutasították. Az európai szabadalom hatálya szempontjából ugyanezt kell alkalmazni azon Szerződő Állam vonatkozásában, amelynek megjelölését visszavonták vagy az visszavontnak kell tekinteni.
68. cikk
Az európai szabadalom megvonásának vagy korlátozásának hatálya
Az európai szabadalmi bejelentés és az ennek alapján megadott európai szabadalom eleve nem rendelkezik a 64. és 67. cikk szerinti hatállyal, amennyiben a szabadalmat felszólalási, korlátozási vagy megvonási eljárás keretében megvonták vagy korlátozták.
69. cikk
A szabadalmi oltalom terjedelme
(1) Az európai szabadalom vagy az európai szabadalmi bejelentés oltalmi körét az igénypontok határozzák meg. A leírást és a rajzokat azonban fel kell használni az igénypontok értelmezésére.
(2) Az európai szabadalom megadásáig az európai szabadalmi bejelentés oltalmi körét a közzétett bejelentésben szereplő igénypontok határozzák meg. A megadott, a felszólalási, korlátozási vagy megvonási eljárásban módosított európai szabadalom azonban visszaható hatállyal meghatározza a bejelentés oltalmi körét, amennyiben ezáltal az ilyen oltalmi kör nem bővül.
70. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege
(1) Az európai szabadalmi bejelentésnek vagy európai szabadalomnak az eljárás nyelve szerinti szövege a hiteles az Európai Szabadalmi Hivatal vagy bármely Szerződő Állam előtti eljárásban.
(2) Ha azonban az európai szabadalmi bejelentést nem azon a nyelven nyújtották be, amely az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelve, ez a szöveg a bejelentés ezen Egyezmény értelmében eredetileg benyújtott szövege.
(3) Bármely Szerződő Állam előírhatja, hogy az ezen Egyezmény szerint általa a hivatalos nyelvek egyikére történt fordítás az érintett államban hiteles legyen abban az esetben, ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom a fordítás nyelvén szűkebb oltalmat nyújt, mint az eljárás nyelvén; ez nem vonatkozik a megsemmisítési eljárásra.
(4) Valamennyi Szerződő Állam, amely a (3) bekezdés szerinti rendelkezést fogad el,
a) köteles a bejelentő vagy a szabadalmas számára lehetővé tenni, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom javított fordítását benyújtsa. Az ilyen javított fordításnak csak akkor van joghatálya, ha a Szerződő Állam által támasztott feltételek, a 65. cikk (2) bekezdés vagy a 67. cikk (3) bekezdés megfelelő alkalmazása esetén megfelelő mértékben teljesülnek;
b) előírhatja, hogy az adott államban bárki, aki a találmányt jóhiszeműen hasznosítja vagy a találmány hasznosítása érdekében hatékony és komoly előkészületeket tett, amely használat az eredeti fordítás szövege szerint nem minősül a bejelentés vagy a találmány bitorlásának, a javított fordítás hatálybalépése után is díjfizetés nélkül folytathatja ezt a hasznosítást saját gazdasági tevékenysége körében vagy annak szükségleteire.
IV. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés mint a vagyoni forgalom tárgya
71. cikk
Átruházás és jogok alapítása
Az európai szabadalmi bejelentést átruházni vagy arra jogokat alapítani egy vagy több Szerződő Állam tekintetében lehet.
72. cikk
Átruházás szerződéssel
Az európai szabadalmi bejelentés átruházására irányuló szerződést írásban kell megkötni és azt a feleknek alá kell írniuk.
73. cikk
A hasznosítás engedélyezése szerződésben
Az európai szabadalmi bejelentés részben vagy egészben hasznosítási engedély tárgya lehet a megjelölt Szerződő Államok területének egésze vagy egy része tekintetében.
74. cikk
Irányadó jog
Ha az Egyezmény másként nem rendelkezik, mindegyik megjelölt Szerződő Államban - az érintett államra kiterjedő hatállyal - az európai szabadalmi bejelentésre mint a tulajdon tárgyára az ebben az államban a nemzeti szabadalmi bejelentésekre irányadó jogot kell alkalmazni.
HARMADIK RÉSZ
AZ EURÓPAI SZABADALOM MEGADÁSÁRA IRÁNYULÓ BEJELENTÉS
I. fejezet
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása és kellékei
75. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása
(1) Az európai szabadalmi bejelentés benyújtható:
a) az Európai Szabadalmi Hivatalnál vagy
b) ha a Szerződő Állam joga ezt megengedi, a 76. cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezések fenntartásával egy Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatóságánál vagy más illetékes szervénél. Bármely így benyújtott bejelentésnek ugyanaz a hatálya, mintha azt ugyanezen a napon az Európai Szabadalmi Hivatalnál nyújtották volna be.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem zárják ki, hogy bármely Szerződő Állam jogszabályait alkalmazzák
a) olyan találmányok esetében, amelyek tárgyuk természeténél fogva külföldre nem juttathatók el ezen állam illetékes hatóságának előzetes engedélye nélkül, vagy
b) olyan rendelkezés esetében, hogy bármely bejelentést először a nemzeti hatóságnál kell benyújtani vagy a közvetlen benyújtás előtt egy másik hatóság előzetes engedélyéhez van kötve.
76. cikk
Megosztással keletkező európai bejelentés
(1) Megosztott európai szabadalmi bejelentést közvetlenül az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően. Ez csak olyan tárgyra nézve nyújtható be, amely nem terjed túl a korábbi bejelentés tartalmán; amennyiben ennek a követelménynek megfelel, a bejelentést úgy kell tekinteni, mintha azt a korábbi bejelentés napján nyújtották volna be, és élvezi annak elsőbbségi jogát.
(2) Megosztott bejelentés benyújtása során a korábbi bejelentésben megjelölt összes Szerződő Államot úgy kell tekinteni, mintha azokat a megosztott bejelentésben megjelölték volna.
77. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés továbbítása
(1) A Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága továbbítja a hozzá vagy az érintett állam bármely más illetékes hatóságához benyújtott bármely európai szabadalmi bejelentést a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően.
(2) Ha valamely európai szabadalmi bejelentés tárgyát titkossá nyilvánítják, a bejelentést nem kell az Európai Szabadalmi Hivatalhoz továbbítani.
(3) Bármely európai szabadalmi bejelentést, amelyet az Európai Szabadalmi Hivatalhoz nem továbbítanak kellő időben, visszavontnak kell tekinteni.
78. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés kellékei
(1) Az európai szabadalmi bejelentésnek tartalmaznia kell:
a) az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet;
b) a találmány leírását;
c) egy vagy több igénypontot;
d) a rajzokat, amelyekre a leírás vagy az igénypontok hivatkoznak;
e) a kivonatot, és
annak meg kell felelnie a Végrehajtási Szabályzatban előírt követelményeknek.
(2) Az európai szabadalmi bejelentésért bejelentési és kutatási díjat kell fizetni. Ha a bejelentési vagy a kutatási díjat nem fizetik meg kellő időben, úgy kell tekinteni, mintha a bejelentést visszavonták volna.
79. cikk
A Szerződő Államok megjelölése
(1) Az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor az ebben az Egyezményben részes összes Szerződő Államot úgy kell tekinteni, mintha azokat egy európai szabadalom megadására irányuló kérelemben jelölték volna meg.
(2) Egy Szerződő Állam megjelölése megjelölési díj fizetésének tárgya lehet.
(3) Egy Szerződő Állam megjelölése az európai szabadalom megadásáig bármikor visszavonható.
80. cikk
A bejelentés napja
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtásának napja az a nap, amikor a Végrehajtási Szabályzatban rögzített követelmények teljesülnek.
81. cikk
A feltaláló nevének feltüntetése
Az európai szabadalmi bejelentésben fel kell tüntetni a feltaláló nevét. Ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, illetve nem ő az egyedüli feltaláló, a feltaláló nevének feltüntetésekor nyilatkozni kell az európai szabadalmi igényre való jogosultság eredetéről.
82. cikk
A találmány egysége
Az európai szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom, vagy pedig a találmányok olyan csoportjára, amelyet egyetlen általános találmányi gondolat kapcsol össze.
83. cikk
A találmány feltárása
Az európai szabadalmi bejelentésnek kellően egyértelműen és teljes körűen kell feltárnia a találmányt ahhoz, hogy azt szakember meg tudja valósítani.
84. cikk
Az igénypontok
Az igénypontokban kell meghatározni azt a tárgyat, amelyre oltalmat igényelnek. Az igénypontokat egyértelműen és tömören kell megfogalmazni, és azokat a leírásnak alá kell támasztania.
85. cikk
A kivonat
A kivonat kizárólag a műszaki tájékoztatás céljára szolgál; ettől eltérő célra - különösen az igényelt oltalom terjedelmének értelmezése vagy az 54. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljára - nem vehető figyelembe.
86. cikk
Az európai szabadalmi bejelentések fenntartási díjai
(1) A Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően az európai szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatban az Európai Szabadalmi Hivatal számára fenntartási díjakat kell fizetni. Ezek a díjak a bejelentés benyújtásának napjától számított harmadik és az azt követő években esedékesek. Ha a kutatási díjat kellő időben nem fizetik meg, a bejelentés visszavontnak tekintendő.
(2) A fenntartási díj fizetésének kötelezettsége az arra az évre esedékes fenntartási díj megfizetésével jár le, amikor az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben közzéteszik.
II. fejezet
Az elsőbbség
87. cikk
Az elsőbbségi jog
(1) Bárki, aki
a) az ipari tulajdon oltalmára létrejött Párizsi Uniós Egyezmény bármely tagállamában vagy tagállamára vonatkozó hatállyal, vagy
b) a Kereskedelmi Világszervezet bármely tagjára vonatkozó hatállyal
szabályos bejelentést nyújt be szabadalomra, használati minta lajstromozására vagy használati mintaoltalmi tanúsítvány megadására, amennyiben ugyanerre a találmányra vonatkozóan európai szabadalmi bejelentést nyújtanak be, az érintett személy vagy jogutódja az első bejelentés benyújtásának napjától számított tizenkét hónapon belül elsőbbségi jogot élvez.
(2) Elsőbbségi jog alapítható minden olyan bejelentésre, amely a bejelentés helye szerinti állam nemzeti jogszabálya, kétoldalú vagy többoldalú szerződése - ideértve ezt az Egyezményt - értelmében szabályszerű nemzeti bejelentésnek számít.
(3) Szabályszerű nemzeti bejelentésnek kell tekinteni azt a bejelentést, amely elégséges annak megállapítására, hogy azt melyik napon nyújtották be, függetlenül a bejelentés további sorsától.
(4) Az ugyanabban az államban, illetve államra kiterjedő hatállyal azonos tárgyban tett későbbi bejelentést csak akkor lehet az elsőbbség meghatározása szempontjából első bejelentésnek tekinteni, ha a korábbi bejelentést a későbbi bejelentés bejelentési napja előtt visszavonták, arról lemondtak, vagy azt elutasították anélkül, hogy közzétették volna, ahhoz jogok fűződnének vagy arra elsőbbségi igényt alapítottak volna. Az ilyen korábbi bejelentésre tehát ez esetben később sem lehet már elsőbbséget alapítani.
(5) Ha az első bejelentést olyan iparjogvédelmi hatósághoz nyújtották be, amely nem tartozik az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény vagy a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Egyezmény hatálya alá, az (1) - (4) bekezdés csak akkor alkalmazható, ha ez a hatóság az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke által kiadott közleménynek megfelelően elismeri, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnál történt első bejelentésre a Párizsi Uniós Egyezménnyel egyenértékű feltételekkel és hatállyal bíró elsőbbségi jog alapítható.
88. cikk
Az elsőbbség igénylése
(1) Annak a bejelentőnek, aki korábbi bejelentés elsőbbségét akarja igénybe venni, be kell nyújtania az elsőbbségi nyilatkozatot és a Végrehajtási Szabályzatban előírt egyéb iratokat.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés tekintetében több elsőbbség igényelhető, függetlenül attól, hogy azok különböző országokból származnak-e. Ha erre mód van, bármelyik igénypontra több elsőbbség igényelhető. Több elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napjától számított határidőket a legkorábbi elsőbbség napjától kell számítani.
(3) Ha az európai szabadalmi bejelentés tekintetében egy vagy több elsőbbséget igényelnek, az elsőbbségi jog az európai szabadalmi bejelentésnek csak azon elemeire terjed ki, amelyeket az elsőbbséget megalapozó bejelentés, illetve bejelentések is tartalmaznak.
(4) Ha a találmány egyes, elsőbbségi igénnyel érintett elemei a korábbi bejelentés igénypontjaiban nem szerepelnek, az elsőbbség ennek ellenére is megadható, feltéve, hogy a korábbi bejelentés iratai, azok egészét tekintve, az ilyen elemeket kifejezetten feltárják.
89. cikk
Az elsőbbségi jog hatása
Az elsőbbségi jog hatása, hogy az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napjának az 54. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 60. cikk (2) bekezdése szempontjából az elsőbbség napja számít.
NEGYEDIK RÉSZ
A MEGADÁSIG TERJEDŐ ELJÁRÁS
90. cikk
A bejelentés vizsgálata és alaki vizsgálat
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal, a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően, megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismerésével kapcsolatos követelményeknek.
(2) Ha a bejelentés napja az (1) bekezdés szerinti vizsgálat szerint nem ismerhető el, a bejelentés nem kezelhető európai szabadalmi bejelentésként.
(3) Ha az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napját elismerték, az Európai Szabadalmi Hivatal - a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően - megvizsgálja, hogy teljesítették-e a 14., 78. és 81. cikkben, és - ha szükséges - a 88. cikk (1) bekezdésben és a 133. cikk (2) bekezdésben, valamint a Végrehajtási Szabályzatban rögzített további követelményeket.
(4) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal az (1) vagy a (3) bekezdés szerinti vizsgálat során pótolható hiányokat állapít meg, a bejelentőnek a hiánypótlásra lehetőséget kell nyújtani.
(5) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti vizsgálat során megállapított hiányokat nem pótolták, az európai szabadalmi bejelentést elutasítják, hacsak ez az Egyezmény más jogkövetkezményekről nem rendelkezik. Ha a hiány az elsőbbségi igényt érinti, a bejelentésre vonatkozó elsőbbségi igény elveszik.
91. cikk
(hatályon kívül helyezve)
92. cikk
Az európai kutatási jelentés elkészítése
Az Európai Szabadalmi Hivatal elkészíti és közzéteszi az európai szabadalmi bejelentésre vonatkozó európai kutatási jelentést az igénypontok alapján, kellő figyelemmel a leírásra és a rajzokra, a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően.
93. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés közzététele
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentést
a) a bejelentés napjától, vagy - elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napjától - számított tizennyolc hónap letelte után vagy
b) a bejelentő kérésére e határidő letelte előtt
haladéktalanul közzéteszi.
(2) Az európai szabadalmi bejelentést az európai szabadalmi leírással együtt teszik közzé, ha a szabadalom megadására vonatkozó határozat az (1) bekezdés a) pontjában említett határidő letelte előtt hatályossá válik.
94. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal a Végrehajtási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően kérésre megvizsgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentés és a találmány, amelyre az vonatkozik, megfelel-e az ebben az Egyezményben foglalt követelményeknek.
(2) Ha a vizsgálat iránti kérelem kellő időben nem érkezik be, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Ha a vizsgálat során azt állapítják meg, hogy a bejelentés vagy a találmány, amelyre az vonatkozik, nem felel meg az ebben az Egyezményben foglalt követelményeknek, a vizsgálati osztály, ahányszor csak szükséges, felhívja a bejelentőt, hogy észrevételeit nyújtsa be és a 123. cikk (1) bekezdésében foglaltak fenntartásával, a bejelentést módosítsa.
(4) Ha a bejelentő a vizsgálati osztály felhívására a válaszadást kellő időben elmulasztja, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
95. cikk
(hatályon kívül helyezve)
96. cikk
(hatályon kívül helyezve)
97. cikk
Megadás vagy elutasítás
(1) Ha a vizsgálati osztály úgy ítéli meg, hogy az európai szabadalmi bejelentés és az abban szereplő találmány megfelel ezen Egyezmény követelményeinek, az európai szabadalom megadásáról határoz, feltéve, hogy a Végrehajtási Szabályzatban előírt feltételek teljesülnek.
(2) Ha a vizsgálati osztály úgy véli, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az abban szereplő találmány nem felel meg ezen Egyezmény követelményeinek, elutasítja a bejelentést, hacsak ez az Egyezmény más jogkövetkezményről nem rendelkezik.
(3) Az európai szabadalom megadásáról szóló határozat attól a naptól kezdve hatályos, amikor a megadásról szóló határozatot az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik.
98. cikk
Az európai szabadalom szövegének közzététele
Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalom szövegét az európai szabadalom megadásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzététele után minél előbb közzéteszi.
ÖTÖDIK RÉSZ
FELSZÓLALÁSI ÉS KORLÁTOZÁSI ELJÁRÁS
99. cikk
Felszólalás
(1) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül, a Végrehajtási Szabályzatnak megfelelően, az Európai Szabadalmi Hivatalhoz bárki felszólalást nyújthat be. A felszólalás csak akkor tekintendő benyújtottnak, ha a felszólalási díjat megfizették.
(2) Az európai szabadalom elleni felszólalás mindazon Szerződő Államokra vonatkozik, ahol a szabadalom hatályos.
(3) A felszólalási eljárásban a szabadalom tulajdonosa mellett félként szerepelnek a felszólalók.
(4) Ha valaki igazolja, hogy egy Szerződő Államban őt jogerős határozat alapján a korábbi jogosult helyett az érintett állam szabadalmi lajstromába bejegyezték, kérésére ez a személy az adott állam tekintetében a korábbi jogosult helyére lép. A 118. cikktől eltérően a korábbi jogosult és a kérelmező nem tekinthetők szabadalmastársaknak, hacsak ezt mindketten nem kérik.
100. cikk
A felszólalás alapjául szolgáló okok
Felszólalást csak abból az okból lehet benyújtani, hogy
a) az európai szabadalom tárgya az 52-57. cikkek értelmében nem szabadalmazható;
b) az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan kellően egyértelműen és teljes körűen, hogy azt szakember meg tudja valósítani;
c) az európai szabadalom tárgya bővebb a bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál, illetve - a megosztással keletkező vagy a 61. cikkel összhangban benyújtott új bejelentés esetén - a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál.
101. cikk
A felszólalás vizsgálata - Az európai szabadalom visszavonása vagy fenntartása
(1) Ha a felszólalás elfogadható, a felszólalási osztály a Végrehajtási Szabályzat rendelkezései szerint megvizsgálja, hogy legalább a 100. cikk szerinti egy felszólalási jogalap nem ellentétes-e az európai szabadalom fenntartásával. E vizsgálat során a felszólalási osztály felhívja a feleket, hogy észrevételeiket, ahányszor csak szükséges, tegyék meg a másik fél által vagy a saját maguk által közöltekre.
(2) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy legalább az egyik felszólalási jogalap ellentétes az európai szabadalom fenntartásával, a szabadalmat vissza kell vonni. Más esetben a felszólalást elutasítja.
(3) Ha a felszólalási osztály úgy véli, hogy tekintettel azokra a módosításokra, amelyeket az európai szabadalom tulajdonosa a felszólalási eljárásban tett, az európai szabadalom vagy az abban szereplő találmány:
a) megfelel ezen Egyezmény követelményeinek, a szabadalmat módosítással tartja fenn, feltéve, hogy teljesülnek a Végrehajtási Szabályzatban rögzített feltételek;
b) nem felel meg ezen Egyezmény követelményeinek, a szabadalmat megvonja.
102. cikk
(hatályon kívül helyezve)
103. cikk
Az európai szabadalom új szövegének közzététele
Ha az európai szabadalmat a 101. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint módosítással fenntartják, az Európai Szabadalmi Hivatal a felszólalásra vonatkozó határozatnak az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzétételéről szóló értesítés után az új európai szabadalmi leírást minél előbb közzéteszi.
104. cikk
Költségek
(1) A felszólalási eljárás során minden fél maga viseli saját költségeit, hacsak a felszólalási osztály méltányossági okból a Végrehajtási Szabályzat szerint nem dönt eltérő költségviselés mellett.
(2) A költségviselési eljárást a Végrehajtási Szabályzatban kell rögzíteni.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatalnak a költségek viselésére vonatkozó végső határozata esetén, az egyes Szerződő Államokban történő végrehajtás tekintetében, ugyanúgy kell eljárni, mint az érintett állam polgári bírósága jogerős határozatának végrehajtása esetén. Az ilyen határozat vizsgálata csak annak hitelességére korlátozódhat.
105. cikk
Beavatkozás a vélelmezett szabadalombitorló részéről
(1) Bármely harmadik fél, a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, a felszólalási határidő lejárta után beavatkozhat a felszólalási eljárásba, ha a harmadik fél bizonyítja, hogy
a) ellene ugyanazon szabadalom tekintetében bitorlási eljárást indítottak, vagy
b) miután a szabadalom tulajdonosa a feltételezett bitorlás abbahagyására felszólította, az ellene eljárt bíróság megállapította, hogy nem követett el szabadalombitorlást.
(2) A lehetséges beavatkozást felszólalásként kell kezelni.
105a. cikk
Korlátozás vagy megvonás iránti kérelem
(1) A szabadalomtulajdonos kérésére az európai szabadalom megvonható vagy a szabadalmi igénypontok módosításával korlátozható. A kérelmet az Európai Szabadalmi Hivatalnál a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani. A kérelem csak akkor tekinthető benyújtottnak, ha a korlátozási vagy megvonási díjat megfizették.
(2) Nem nyújtható be a kérelem, amíg az európai szabadalom tekintetében felszólalási eljárás van függőben.
105b. cikk
Az európai szabadalom korlátozása vagy megvonása
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal megvizsgálja, hogy az európai szabadalom korlátozására vagy megvonására vonatkozóan a Végrehajtási Szabályzatban rögzített követelmények teljesülnek-e.
(2) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal úgy véli, hogy az európai szabadalom korlátozása vagy megvonása iránti kérelem megfelel ezeknek a követelményeknek, dönt az európai szabadalom korlátozásáról vagy megvonásáról a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően. Más esetekben a kérelmet elutasítja.
(3) Az európai szabadalom korlátozására vagy megvonására vonatkozó határozatot az európai szabadalomra az összes olyan Szerződő Államban alkalmazni kell, ahol azt megadták. Ez attól a naptól hatályos, amikor a határozatról szóló értesítés az Európai Szabadalmi Közlönyben megjelenik.
105c. cikk
A módosított európai szabadalmi leírás közzététele
Ha az európai szabadalmat a 105b. cikk (2) bekezdés szerint korlátozták, az Európai Szabadalmi Hivatal a módosított európai szabadalmi leírást haladéktalanul közzéteszi, amint a korlátozásról szóló értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben közzéteszik.
HATODIK RÉSZ
FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS
106. cikk
Fellebbezéssel megtámadható határozatok
(1) Az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok és a Jogi Osztály határozatai fellebbezéssel megtámadhatók. A fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(2) Ha az eljárás valamelyik fél vonatkozásában nem zárul le határozattal, a fellebbezés csak a végső határozattal együtt nyújtható be, hacsak a határozat külön fellebbezést nem tesz lehetővé.
(3) A fellebbezési eljárás költségeinek megosztásával és mértékének megállapításával kapcsolatos határozatok elleni fellebbezések benyújtására vonatkozó jogot a Végrehajtási Szabályzat részletezi.
107. cikk
A fellebbezésre, illetve a fellebbezési eljárásban való részvételre való jogosultság
Az eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint, fellebbezhet. Az eljárásban korábban részt vevő bármely más fél a fellebbezési eljárásban félként vesz részt.
108. cikk
A fellebbezés határideje és alaki követelményei
A fellebbezést a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül kell benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A fellebbezést akkor kell benyújtottnak tekinteni, ha a fellebbezési díjat megfizették. A határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül a fellebbezés indoklását a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően be kell nyújtani.
109. cikk
Jogorvoslat saját hatáskörben
(1) Ha az a szervezeti egység, amelynek a határozatát megtámadták, úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés megengedhető és megalapozott, a fellebbezésnek saját hatáskörében tesz eleget. Ez nem alkalmazható, ha a kérelmezővel szemben fellép egy, az eljárásban félként részt vevő személy.
(2) Ha a fellebbezést az alapjául szolgáló okokat megjelölő nyilatkozat beérkezésétől számított három hónapon belül a fellebbezésnek nem adnak helyt, azt haladéktalanul, érdemi állásfoglalás nélkül továbbítani kell a fellebbezési tanácshoz.
110. cikk
A fellebbezés elbírálása
Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja annak megalapozottságát. A fellebbezés elbírálása a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően történik.
111. cikk
A fellebbezés tárgyában hozott határozat
(1) A fellebbezés megengedhetőségének vizsgálatát követően a fellebbezési tanács határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ennek a szervezeti egységnek új eljárásra.
(2) Ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja annak a szervezeti egységnek, amelynek a határozatát fellebbezéssel megtámadták, ez a szervezeti egység - azonos tényállás esetén - a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van. Ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot az Átvevő Iroda hozta, a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez a vizsgálati osztály is kötve van.
112. cikk
A Bővített Fellebbezési Tanács határozata vagy véleménye
(1) Az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében, vagy, ha elvi jellegű jogkérdés merül fel
a) a fellebbezési tanács eljárása során - hivatalból vagy a fellebbezésben részt vevő fél kérelmére - bármely kérdést a Bővített Fellebbezési Tanács elé terjeszt, ha megítélése szerint e célokból arról határozni szükséges. Ha a fellebbezési tanács a kérelmet elutasítja, ügydöntő határozatában ezt külön meg kell indokolnia;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a Bővített Fellebbezési Tanács elé jogkérdést terjeszthet akkor, ha két fellebbezési tanács egy adott kérdésben egymástól eltérő határozatot hozott.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetekben a fellebbezési eljárásban félként résztvevő felek a Bővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásban félként vesznek részt.
(3) A Bővített Fellebbezési Tanácsnak az (1) bekezdés a) pontjában említett határozata köti a fellebbezési tanácsot az adott fellebbezést illetően.
112a. cikk
Kérelem a Bővített Fellebbezési Tanács által történő felülvizsgálat iránt
(1) A fellebbezési eljárásban részt vett, a határozat szerint bármely ellenérdekű fél a Bővített Fellebbezési Tanács által történő felülvizsgálat iránt kérelmet nyújthat be.
(2) A kérelem csak azon a jogcímen nyújtható be, hogy:
a) a fellebbezési tanács egy tagja a 24. cikk (1) bekezdésében foglaltak megsértésével vagy a 24. cikk (4) bekezdés szerinti kizárási határozat ellenére részt vett a határozat meghozatalában;
b) a fellebbezési tanács tagja olyan személy, akit nem neveztek ki a fellebbezési tanács tagjává;
c) lényegesen megsértették a 113. cikket;
d) a fellebbezési tanácsban a Végrehajtási Szabályzat által megnevezett egyéb lényeges eljárási hiba történt;
e) a Végrehajtási Szabályzatban rögzített feltételek szerint meghatározott bűncselekmény befolyásolhatná a döntéshozatalt.
(3) A felülvizsgálati kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(4) A kérelmet indokolt nyilatkozatban a Végrehajtási Szabályzatban előírtak szerint kell benyújtani. Ha a kérelem a (2) bekezdés a) - d) pontján alapul, a kérelmet a fellebbezési tanács által hozott határozat kézbesítésétől számított két hónapon belül kell benyújtani. Ha a (2) bekezdés e) pontján alapul, a kérelmet attól a naptól számított két hónapon belül kell benyújtani, amikor a bűncselekményt megállapították, legkésőbb azonban a fellebbezési tanács által hozott határozat kézbesítésétől számított öt évvel. A felülvizsgálati kérelem akkor számít benyújtottnak, ha az előírt díjat megfizették.
(5) A Bővített Fellebbezési Tanács a felülvizsgálati kérelmet a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően megvizsgálja. Ha a kérelem megalapozott, a Bővített Fellebbezési Tanács felfüggeszti a határozatot és a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően elrendeli az eljárás újrafelvételét a fellebbezési tanácsok előtt.
(6) Bárki, aki egy megjelölt Szerződő Államban a találmányt, amely közzétett európai szabadalmi bejelentés vagy európai szabadalom tárgya, a fellebbezési tanács által történő határozathozatal és a Bővített Fellebbezési Tanácsnak a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos határozatáról való értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzététele közötti időszakban használatba vette vagy hasznosítása érdekében hatékony és komoly előkészületeket tett, a használatot gazdasági tevékenysége körében vagy annak érdekében díjfizetés nélkül folytathatja.
HETEDIK RÉSZ
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
I. fejezet
Az eljárás közös szabályai
113. cikk
A határozathozatal alapja
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal határozatai csak olyan tényeken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjuk volt nyilatkozatot tenni.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentést, illetve az európai szabadalmat kizárólag a bejelentő vagy a szabadalmas által az előterjesztett vagy jóváhagyott szöveg szerint vizsgálhatja, és arról csak e szöveg alapján határozhat.
114. cikk
Hivatalból történő vizsgálat
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja; vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira, bizonyítékaira, érveire, valamint kérelmeire.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal figyelmen kívül hagyhatja azokat az állításokat vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.
115. cikk
Észrevétel
Az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban az európai szabadalmi bejelentés közzététele után, a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, bárki észrevételeket tehet a bejelentés vagy a szabadalom tárgyát képező találmány szabadalmaztathatóságát illetően. Ez a személy nem lehet olyan, aki az eljárásokban félként részt vett.
116. cikk
Szóbeli eljárás
(1) Szóbeli eljárást kell lefolytatni az Európai Szabadalmi Hivatal kezdeményezésére - ha a Hivatal úgy ítéli meg, hogy ez célszerű -, vagy az eljárásban részt vevő fél kérelmére. Az Európai Szabadalmi Hivatal azonban elutasíthatja a kérelmet, ha az arra irányul, hogy ugyanazon szervezeti egység előtt, azonos felek részvételével, azonos tárgyban újabb szóbeli eljárást folytassanak le.
(2) Az Átvevő Iroda előtt szóbeli eljárásra a bejelentő kérelme alapján azonban csak akkor kerülhet sor, ha az Átvevő Iroda úgy ítéli meg, hogy ez célszerű, vagy, ha az európai szabadalmi bejelentést előreláthatóan el fogja utasítani.
(3) Az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztály és a Jogi Osztály előtti szóbeli eljárás nem nyilvános.
(4) A szóbeli eljárás - ideértve a határozat kihirdetését is - a fellebbezési tanács és a Bővített Fellebbezési Tanács előtt az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően, illetve a felszólalási osztály előtt nyilvános, kivéve, ha az eljárást lefolytató szervezeti egység másként nem határoz arra tekintettel, hogy az eljárás nyilvánossága - különösen az eljárásban résztvevő fél számára - súlyos és indokolatlan hátrányt okozhat.
117. cikk
A bizonyítás eszközei és felvétele
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban különösen az alábbi bizonyítékok megengedettek:
a) a felek meghallgatása;
b) információ bekérése;
c) iratok előterjesztése;
d) tanúk meghallgatása;
e) szakértői vélemények;
f) szemle;
g) eskü alatt tett írásos nyilatkozatok.
(2) A bizonyításfelvétel lefolytatására irányuló eljárást a Végrehajtási Szabályzat rögzíti.
118. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom egysége
Ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom jogosultjai az egyes megjelölt Szerződő Államok tekintetében nem azonosak, az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban őket közös bejelentőknek vagy szabadalmastársaknak kell tekinteni. Ez a bejelentés, illetve a szabadalom egységét ezekben az eljárásokban nem érinti; így különösen, a bejelentés, illetve a szabadalom szövege - ha ez az Egyezmény eltérően nem rendelkezik - valamennyi megjelölt Szerződő Állam tekintetében egységes.
119. cikk
Kézbesítés
Az Európai Szabadalmi Hivatalnak hivatalból kézbesítenie kell a határozatokat, idézéseket, értesítéseket és közléseket a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően. A kézbesítés a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságainak közvetítésével is történhet, amennyiben azt különleges körülmények indokolják.
120. cikk
Határidők
A Végrehajtási Szabályzatban meg kell határozni:
a) az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban figyelembe veendő és az ezen Egyezmény által még nem rögzített határidőket;
b) a határidők számításának módját, továbbá azokat a feltételeket, amelyek mellett a határidők meghosszabbíthatók;
c) az Európai Szabadalmi Hivatal által meghatározandó határidők legrövidebb és leghosszabb időtartamát.
121. cikk
A bejelentési eljárás folytatása
(1) Ha egy bejelentő az Európai Szabadalmi Hivatallal szemben betartandó határidőt elmulaszt, kérheti az európai szabadalmi bejelentés további vizsgálatát.
(2) Az Európai Szabadalmi hivatal helyt ad a kérelemnek, ha a Végrehajtási Szabályzatban rögzített követelmények teljesülnek. Más esetben elutasítja a kérelmet.
(3) Ha a kérelemnek helyt adnak, úgy kell tekinteni, mintha a határidő elmulasztásának következményei nem következtek volna be.
(4) A további eljárásban nincs helye a 87. cikk (1) bekezdés, a 108. cikk és a 112a. cikk (4) bekezdés szerinti, továbbá a további eljárás iránti vagy az igazolás iránti kérelemre vonatkozó határidőknek. A Végrehajtási Szabályzat további határidők alkalmazását zárhatja ki a további eljárásra.
122. cikk
Igazolás
(1) Ha egy európai szabadalom bejelentője vagy jogosultja az adott körülmények között elvárható kellő gondosság ellenére képtelen volt az Európai Szabadalmi Hivatallal szembeni határidőket betartani, újra érvénybe helyezésre jogosult, ha e határidő elmulasztásának közvetlen következménye az lenne, hogy az európai szabadalmi bejelentést vagy a kérelmet elutasítják, a bejelentés elutasítottnak vagy a szabadalom megvontnak tekintendő, vagy egyéb más jogvesztés vagy jogorvoslati hátrány következne be.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek és a Végrehajtási Szabályzatban foglalt további feltételeknek eleget tesznek, az Európai Szabadalmi Hivatal helyt ad a kérelemnek. Más esetben a kérelmet elutasítja.
(3) Ha a kérelemnek helyt adnak, úgy kell tekinteni, mintha a mulasztás következményei nem következtek volna be.
(3) A jogok újra érvénybe helyezéséből ki van zárva az újra érvénybe helyezési kérelemre vonatkozó határidő. A Végrehajtási Szabályzat további határidőket is kizárhat az újra érvénybe helyezésből.
(4) Ha egy megjelölt Szerződő Államban bárki a közzétett európai szabadalmi bejelentésben vagy az európai szabadalomban szereplő találmányt jóhiszeműen hasznosította vagy egy ilyen találmány hasznosítása érdekében hatékony és komoly előkészületeket tett, az (1) bekezdés szerinti jogvesztés kezdete és az ezen jogok újra érvénybe helyezésére vonatkozóan az Európai Szabadalmi Közlönyben történő közzététel időpontjai között, díjfizetés nélkül folytathatja az ilyen hasznosítást gazdasági tevékenysége körében vagy annak érdekében.
(5) E cikk rendelkezései semmiben sem korlátozzák a Szerződő Állam jogát a jogok újra érvénybe helyezésének biztosításában olyan határidők tekintetében, amelyeket ezen Egyezmény alapján és ezen állam hatóságaival szemben be kell tartani.
123. cikk
Módosítás
(1) Az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően módosítható. A bejelentő számára minden esetben legalább egy alkalmat kell biztosítani arra, hogy a bejelentést saját elhatározásból módosítsa.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom nem módosítható oly módon, hogy tárgyköre bővebb legyen, mint az eredetileg benyújtott szövegű bejelentés tartalma.
(3) Az európai szabadalom nem módosítható oly módon, hogy oltalmi köre bővebb legyen.
124. cikk
Tájékoztatás a technika állásáról
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal, a Végrehajtási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően, felhívhatja a bejelentőt, hogy adjon tájékoztatást a nemzeti vagy regionális szabadalmi eljárásokban figyelembe vett és az európai szabadalmi bejelentés tárgyát képező találmányra vonatkozó technika állásáról.
(2) Ha a bejelentő az (1) bekezdés szerinti felhívásra kellő időben nem válaszol, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
125. cikk
Általános alapelvek alkalmazása
Ha ez az Egyezmény valamely kérdésben nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, az Európai Szabadalmi Hivatal a Szerződő Államokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe.
126. cikk
(hatályon kívül helyezve)
II. fejezet
A nyilvánosság és a hatóságok tájékoztatása
127. cikk
Az európai szabadalmi nyilvántartás
Az Európai Szabadalmi Hivatal európai szabadalmi nyilvántartást vezet, amelybe bejegyzik a Végrehajtási Szabályzatban rögzített adatokat. A nyilvántartásba nem tehető bejegyzés az európai szabadalmi bejelentés közzététele előtt. Az európai szabadalmi nyilvántartásba bárki betekinthet.
128. cikk
Az iratokba való betekintés
(1) A még közzé nem tett európai szabadalmi bejelentések irataiba csak a bejelentő beleegyezésével lehet betekinteni.
(2) Ha bárki igazolja, hogy a bejelentő vele szemben saját európai szabadalmi bejelentésére hivatkozott, e bejelentés közzététele előtt és a bejelentő hozzájárulása nélkül kérheti az iratokba való betekintést.
(3) Ha a 61. cikk (1) bekezdés szerint megosztott európai bejelentésre vagy új európai szabadalmi bejelentés közzétételére került sor, a korábbi bejelentés adataiba azok közzététele előtt és a bejelentő hozzájárulása nélkül is bárki betekinthet.
(4) Az európai szabadalmi bejelentés közzététele után a bejelentésre vonatkozó iratba és az arra megadott európai szabadalomba kérésre bárki betekinthet, a Végrehajtási Szabályzatban foglalt korlátozások fenntartásával.
(5) Az Európai Szabadalmi Hivatal a Végrehajtási Szabályzatban rögzített adatokat már az európai szabadalmi bejelentés közzététele előtt harmadik személyekkel közölheti vagy közzéteheti azokat.
129. cikk
Időszaki kiadványok
Az Európai Szabadalmi Hivatal rendszeres időszakonként kiadja:
a) az Európai Szabadalmi Közlönyt, amely olyan adatokat tartalmaz, amelyek közzétételét ez az Egyezmény, a Végrehajtási Szabályzat vagy az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke előírja;
b) a Hivatalos Lapot, amely az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének általános jellegű közléseit és tájékoztatásait, továbbá erre az Egyezményre vagy annak alkalmazására vonatkozó egyéb információkat tartalmazza.
130. cikk
Kölcsönös tájékoztatás
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal és a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságai kérésre közlik egymással az összes olyan hasznos információt, amely az európai vagy nemzeti szabadalmi bejelentésekre vagy a velük kapcsolatos eljárásra vonatkozik, hacsak ez az Egyezmény vagy a nemzeti jogszabályok másképpen nem rendelkeznek.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni, ha olyan munkamegállapodásokon alapuló információ közléséről van szó, amelyet az Európai Szabadalmi Hivatal és
a) más államok központi iparjogvédelmi hatósága;
b)szabadalmak megadására feljogosított kormányközi szervezet;
c) bármely más szervezet
kötött.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti információkra nem vonatkoznak a 128. cikk korlátozó rendelkezései. Az Igazgatótanács határozhat úgy, hogy a (2) bekezdés c) pontja szerinti adatok közlése nem tartozik az említett korlátozások alá, feltéve, hogy az illető szervezet a közölt adatokat bizalmasan nem kezeli, mindaddig, amíg az európai szabadalmi bejelentést közzé nem teszik.
131. cikk
Igazgatási és jogi együttműködés
(1) Ha ez az Egyezmény vagy a nemzeti jogszabályok eltérően nem rendelkeznek, az Európai Szabadalmi Hivatal és a Szerződő Államok bíróságai vagy hatóságai kérelemre segítséget nyújtanak egymásnak tájékoztatás megadásával vagy iratbetekintés lehetővé tételével. Ha az Európai Szabadalmi Hivatal az iratok megtekintését bíróság, ügyészség vagy központi iparjogvédelmi hatóság számára teszi lehetővé, az iratok megtekintésére a 128. cikkben foglalt korlátozások nem vonatkoznak.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal jogsegély iránti kérelmére a Szerződő Államok bíróságai vagy más illetékes hatóságai a Hivatal nevében - saját hatáskörük keretei között - vizsgálatokat folytatnak vagy egyéb jogi intézkedéseket foganatosítanak.
132. cikk
Kiadványok cseréje
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal és a Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságai kérelemre ingyenesen megküldik egymásnak - saját felhasználásra - kiadványaik egy vagy több példányát.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal a kiadványok cseréjéről vagy megküldéséről megállapodásokat köthet.
III. fejezet
Képviselet
133. cikk
A képviselet általános elvei
(1) A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltekintve senki sem kötelezhető arra, hogy az ezen Egyezmény szerinti eljárásokban hivatalos képviselőt vegyen igénybe.
(2) Olyan természetes vagy jogi személyek, akiknek sem lakóhelye, sem székhelye nincs valamely Szerződő Államban, hivatásos képviselőt kötelesek igénybe venni, és az ezen Egyezmény szerinti összes eljárásban általa eljárni, kivéve az európai szabadalmi bejelentés benyújtását; a Végrehajtási Szabályzat ez alól egyéb kivételeket is megengedhet.
(3) Ha valamely természetes vagy jogi személy lakóhelye vagy székhelye valamelyik Szerződő Államban van, az ezen Egyezmény szerinti eljárásokban olyan alkalmazottja útján képviseltetheti magát, akinek nem kell hivatásos képviselőnek lennie, de rendelkeznie kell a Végrehajtási Szabályzat szerinti meghatalmazással. A Végrehajtási Szabályzat előírhatja, hogy egy jogi személy képviselője eljárhat-e és milyen feltételek mellett járhat el más olyan jogi személy képviseletében, amelynek székhelye egy Szerződő Államban van, és amelynek az első jogi személlyel gazdasági kapcsolatai vannak.
(4) A Végrehajtási Szabályzat külön rendelkezéseket írhat elő az együttesen eljáró több fél közös képviseletét illetően.
134. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal előtti képviselet
(1) Az ezen Egyezmény szerinti eljárásokban természetes vagy jogi személyek képviseletében csak olyan hivatalos képviselők járhatnak el, akiket bejegyeztek az Európai Szabadalmi Hivatalnál e célból vezetett névjegyzékbe.
(2) Bármely természetes személy, aki
a) valamelyik Szerződő Állam állampolgára,
b) székhelye vagy munkahelye valamelyik Szerződő Államban van,
c) sikeres európai képesítő vizsgát tett,
d) bejegyezhető a hivatásos képviselőknek ebbe a névjegyzékébe.
(3) Attól a naptól számított egy éven belül, amikor egy államnak ehhez az Egyezményhez való csatlakozása hatályossá válik, e jegyzékbe bármely természetes személy kérheti felvételét, aki
a) valamely Szerződő Állam állampolgára;
b) székhelye vagy munkahelye annak az államnak a területén van, amely az Egyezményhez csatlakozott és
c) jogosult arra, hogy természetes vagy jogi személyeket szabadalmi ügyekben ezen állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt képviseljen. Ha ez a jogosultság nem külön szakmai képzettség követelményének feltétele, ennek a személynek ezt a képviseletet az illető államban legalább öt éven át rendszeresen el kellett látnia.
(4) A bejegyzés kérésre történik, amelyhez csatolni kell a (2) vagy a (3) bekezdésben említett feltételek teljesítését igazoló iratokat.
(5) A hivatásos képviselők jegyzékébe felvett személyek jogosultak arra, hogy az ezen Egyezmény szerinti bármely eljárásban eljárjanak.
(6) A hivatásos képviselőként való tevékenység gyakorlásához mindazok, akiket a hivatásos képviselők jegyzékébe felvettek, jogosultak arra, hogy székhelyük legyen bármely Szerződő Államban, ahol az ezen Egyezmény szerinti eljárásokra sor kerülhet, tekintettel az ehhez az Egyezményhez csatolt központosításról szóló jegyzőkönyvre. Ezen állam hatóságai ezt a jogosultságot csak egyes esetekben vonhatják meg, olyan jogszabályok alkalmazása esetén, amelyek a közbiztonság és a közrend oltalmára vonatkoznak. Ilyen intézkedés meghozatala előtt az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének véleményét kell kérni.
(7) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke felmentést adhat:
a) különleges esetekben a (2) bekezdés a) pontja vagy a (3) bekezdés a) pontja szerinti feltételek teljesítése alól;
b) a (3) bekezdés c) pontjának 2. mondata szerinti feltételek teljesítése alól, ha a kérelmező bizonyítja, hogy a szükséges képesítést más módon megszerezte.
(8) Az ezen Egyezmény szerinti eljárásban képviseletet a hivatásos képviselőkhöz hasonlóan bármely ügyvéd is elláthat, aki képesítését egy Szerződő Államban szerezte meg és ebben az államban székhelye van, az ebben az államban a szabadalmi ügyekben fennálló képviseleti jogosultsága mértékéig. A (6) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
134a. cikk.
Az Európai Szabadalmi Hivatal előtti Szakmai Képviselők Intézete
(1) Az Igazgatóság feladata, hogy olyan előírásokat fogadjon el és módosítson, amelyek szabályozzák:
a) az Európai Szabadalmi Hivatal előtti Szakmai Képviselők Intézetét, a továbbiakban Intézetet;
b) az oktatást és képzést, amelyet egy személynek kapnia kell ahhoz, hogy európai képesítő vizsgára bocsátható legyen és az ilyen képesítő vizsga lefolytatását;
c) a fegyelmi jogkört, amelyet az Intézet vagy az Európai Szabadalmi Hivatal a szakmai képviselők felett gyakorol;
d) a szakmai képviselő titoktartási kötelezettségét és azt a jogát, hogy közötte és megbízója vagy a harmadik személyek közötti közlések nyilvánosságra hozatalát az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban titokban tartsa.
(2) Bármely személy, akit a 134. cikk (1) bekezdésében említett hivatásos képviselői jegyzékbe felvettek, az Intézet tagja.
NYOLCADIK RÉSZ
A NEMZETI JOGRA GYAKOROLT HATÁSOK
I. fejezet
Nemzeti bejelentéssé való átalakítás
135. cikk
A nemzeti eljárás kérelmezése
(1) Egy megjelölt Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárást a nemzeti szabadalom bejelentőjének vagy jogosultjának kérésére folytat le, az alábbi esetekben:
a) ha az európai szabadalmi bejelentést a 77. cikk (3) bekezdés szerint visszavontnak kell tekinteni;
b) a nemzeti jog szerinti egyéb olyan esetekben, amikor az európai szabadalmi bejelentést elutasították vagy visszavonták, vagy az visszavontnak kell tekinteni, vagy az európai szabadalmat az Egyezmény szerint megvonták.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetekben az átalakítás iránti kérelmet ahhoz a központi iparjogvédelmi hatósághoz kell benyújtani, ahol az európai szabadalmi bejelentést benyújtották. Ez a hatóság a nemzetbiztonsági intézkedések előírásainak betartásával, a kérelmet közvetlenül a benne megjelölt központi iparjogvédelmi hatóságokhoz továbbítja.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetekben az átalakítás iránti kérelmet a Végrehajtási Szabályzat rendelkezései szerint az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani. A kérelem akkor tekinthető benyújtottnak, ha az átalakítási díjat megfizették. Az Európai Szabadalmi Hivatal a kérelmet az abban megjelölt államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz továbbítja.
(4) Az európai szabadalmi bejelentésnek a 66. cikk szerinti hatálya megszűnik, ha az átalakítás iránti kérelmet kellő időben nem adták át.
136. cikk
(hatályon kívül helyezve)
137. cikk
Az átalakítás alaki követelményei
(1) A 135. cikk (2) vagy (3) bekezdés alapján átadott európai szabadalmi bejelentésnek nem kell megfelelnie a nemzeti jog szerinti alaki követelményeknek, amelyek ennek az Egyezménynek a követelményeitől eltérnek, vagy azoknál szélesebb körűek.
(2) Bármely központi iparjogvédelmi hatóság, melynek az európai szabadalmi bejelentést átadták, megkövetelheti, hogy a bejelentő legkésőbb két hónapon belül
a) fizesse meg a nemzeti bejelentési díjat és
b) nyújtsa be az európai szabadalmi bejelentés eredeti szövegének az érintett állam valamelyik hivatalos nyelvére történő fordítását, és, ha ennek helye van, az Európai Szabadalmi Hivatal eljárása során bekövetkezett módosításokat, amelyeket a bejelentő a nemzeti eljárás során alapul kíván venni.
II. fejezet
Megsemmisítés és korábbi jogok
138. cikk
Az európai szabadalom megvonása
(1) A 139. cikk rendelkezéseiben meghatározottak figyelembevételével az európai szabadalmi bejelentés egy Szerződő Államra területére kiterjedő hatállyal csak a következő okok alapján nyilvánítható semmisnek:
a) az európai szabadalom tárgya az 52-57. cikk alapján nem szabadalmaztatható;
b) az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel kellően egyértelműen és világosan, hogy szakember azt meg tudja valósítani;
c) az európai szabadalom tárgya bővebb az eredetileg benyújtott bejelentés szövegénél, vagy, megosztott bejelentés vagy a 61. cikk szerint benyújtott új bejelentés esetén, tárgyköre bővebb, mint az eredetileg benyújtott korábbi bejelentés szövege;
d) az európai szabadalom által nyújtott oltalmat kiterjesztették; vagy
e) az európai szabadalom tulajdonosa a 60. cikk (1) bekezdése szerint nem tekinthető jogosultnak.
(2) Ha a megsemmisítés jogalapja csak az európai szabadalom egy részére vonatkozik, a szabadalmat az igénypontok megfelelő módosításával korlátozni vagy részben megsemmisíteni kell.
(3) Az illetékes bíróság vagy hatóság előtti eljárásban - az európai szabadalom érvényességét illetően - a szabadalom tulajdonosa jogosult arra, hogy a szabadalmat az igénypontok módosításával korlátozza. A szabadalom így korlátozott szövege képezi az eljárás alapját.
139. cikk
Korábbi vagy azonos bejelentési naphoz fűződő jogok
(1) Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak tekintetében mindegyik megjelölt Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztet, mint egy nemzeti szabadalmi bejelentés és egy nemzeti szabadalom.
(2) A megjelölt Szerződő Államra kiterjedő hatályú európai szabadalmak tekintetében a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak abban a Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztetnek, mint egy nemzeti szabadalom tekintetében.
(3) A Szerződő Államok rendelkezhetnek arról, hogy párhuzamos oltalomban részesíthető-e - és milyen feltételekkel - az olyan találmány, amelyet azonos bejelentési napon, illetve elsőbbségi igény érvényesítése esetén azonos elsőbbségi napra hivatkozással mind az európai szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban, mind pedig a nemzeti szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban feltártak.
III. fejezet
Egyéb hatások
140. cikk
Nemzeti használati minták és használati mintaoltalmi tanúsítványok
A 66., 124., 135., 137. és 139. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni az olyan Szerződő Államokban lajstromozott vagy letétbe helyezett használati mintákra és használati mintaoltalmi tanúsítványokra és az ezekre vonatkozó bejelentésekre, amelyeknek jogszabályai az ilyen mintákra vagy tanúsítványokra vonatkozóan rendelkezéseket tartalmaznak.
141. cikk
Az európai szabadalom fenntartási díjai
(1) Európai szabadalom után fenntartási díjat csak a 86. cikk (2) bekezdésben meghatározott évet követő évekre lehet beszedni.
(2) Ha az európai szabadalom megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetése után két hónapon belül esedékes az európai szabadalomra vonatkozó fenntartási díj, azt joghatályosan megfizetettnek kell tekinteni, ha a befizetés ezen idő alatt megtörténik. A nemzeti jog által előírt pótdíj nem szabható ki.
KILENCEDIK RÉSZ
KÜLÖN MEGÁLLAPODÁSOK
142. cikk
Egységes szabadalmak
(1) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja külön megállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatják, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható.
(2) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja élt az (1) bekezdésben adott felhatalmazással, ennek a résznek a rendelkezéseit kell alkalmazni.
143. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal különleges szervezeti egységei
(1) A Szerződő Államok csoportja az Európai Szabadalmi Hivatalt további feladatokkal bízhatja meg.
(2) A további feladatok ellátása érdekében az Európai Szabadalmi Hivatalon belül a csoporthoz tartozó Szerződő Államok számára különleges szervezeti egységek hozhatók létre. E különleges szervezeti egységeket az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke irányítja; a 10. cikk (2) és (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
144. cikk
Képviselet a különleges szervezeti egységek előtt
A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdésében említett szervezeti egységek előtt eljáró felek képviseletére különleges rendelkezéseket állapíthat meg.
145. cikk
Az Igazgatótanács albizottsága
(1) A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott különleges szervezeti egységek tevékenységének felügyelete céljából az Igazgatótanács albizottságát hozhatja létre; az Európai Szabadalmi Hivatal az albizottság rendelkezésére bocsátja feladatai ellátásához szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést. Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a különleges szervezeti egységek tevékenységéért az Igazgatótanács albizottságának tartozik felelősséggel.
(2) Az albizottság összetételét, hatáskörét és feladatait a Szerződő Államok csoportja határozza meg.
146. cikk
A különleges feladatok ellátásához szükséges költségek fedezése
Ha az Európai Szabadalmi Hivatalt a 143. cikk értelmében további feladatokkal bízták meg, a Hivatalnak az e feladatok ellátásával kapcsolatban felmerült költségeit a Szerződő Államok csoportja fedezi. Ha e további feladatok ellátására az Európai Szabadalmi Hivatalon belül különleges szervezeti egységeket hoztak létre, az ezekkel a szervezeti egységekkel összefüggésben felmerülő, személyzettel, irodákkal és felszereléssel kapcsolatos kiadásokat a csoport fedezi. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését, valamint a 41. és a 47. cikket megfelelően alkalmazni kell.
147. cikk
Az egységes szabadalmak fenntartási díjaival kapcsolatos befizetések
Ha a Szerződő Államok csoportja az európai szabadalmak tekintetében egységes fenntartási díjakat állapított meg, a 39. cikk (1) bekezdésében említett részarányt az egységes díjakat alapul véve kell kiszámolni; a 39. cikk (1) bekezdésében említett minimális összeg az egységes szabadalomra vonatkozik. A 39. cikk (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
148. cikk
Az európai szabadalmi bejelentés mint a vagyoni forgalom tárgya
(1) A 74. cikket alkalmazni kell, kivéve, ha a Szerződő Államok csoportja eltérően rendelkezett.
(2) A Szerződő Államok csoportja előírhatja, hogy az ezeket a Szerződő Államokat megjelölő európai szabadalmi bejelentés átruházására, megterhelésére és végrehajtás alá vonására csak a Szerződő Államok csoportjának egésze tekintetében, a külön megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kerülhet sor.
149. cikk
Együttes megjelölés
(1) A Szerződő Államok csoportja előírhatja, hogy ezeknek az államoknak a megjelölése csak együttesen történhet és az olyan megjelölést, amely csak a csoporthoz tartozó egyik vagy néhány ilyen államra vonatkozik, a csoporthoz tartozó valamennyi állam megjelölésének kell tekinteni.
(2) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal a 153. cikk (1) bekezdése alapján megjelölt hivatalként jár el, az (1) bekezdést kell alkalmazni, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben utal arra, hogy a csoporthoz tartozó egy vagy több megjelölt államra kiterjedő hatályú európai szabadalmat igényel. Ugyanígy kell eljárni, ha a bejelentő a nemzetközi bejelentésben a csoporthoz tartozó olyan Szerződő Államot jelöl meg, amelynek nemzeti joga szerint az adott állam megjelölése következtében a bejelentést európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni.
149a. cikk
Egyéb megállapodások a Szerződő Államok között
(1) Ez az Egyezmény nem korlátozza az összes vagy néhány Szerződő Állam jogát arra, hogy az államok külön megállapodásokat kössenek az európai szabadalmi bejelentésekkel vagy az európai szabadalmakkal kapcsolatos bármely olyan kérdésben, amelyeket ez a megállapodás a nemzeti jog körébe utal és annak keretében szabályoz, különösen:
a) egy közös európai szabadalmi bíróságot létrehozó megállapodást, amelynek a Szerződő Államok részesei;
b) egy közös hatóságot létrehozó megállapodást az abban részes Szerződő Államok számára, amely a nemzeti bíróságok vagy bírósághoz hasonló hatóságok kérésére szakvéleményt készít az európai vagy a vele harmonizált nemzeti szabadalmi jog témáiban;
c) egy olyan megállapodást, amelyből következően az abban részes Szerződő Államok teljes mértékben vagy részben lemondanak az európai szabadalmaknak a 65. cikk szerinti fordításáról;
d) egy olyan megállapodást, melyből következően az abban részes Szerződő Államok előírják, hogy az európai szabadalmaknak a 65. cikk szerint történő fordításai az Európai Szabadalmi Hivatalnál nyújthatók be és általa tehetők közzé.
(2) Az Igazgatótanács jogosult abban határozni, hogy:
a) a fellebbezési tanácsok vagy a Bővített Fellebbezési Tanács tagjai közreműködhetnek-e egy európai szabadalmi bíróságban vagy egy közös hatóságban, és részt vehetnek-e ezen bíróság vagy hatóság előtti eljárásokban egy ilyen megállapodásnak megfelelően;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal egy közös hatóság rendelkezésére bocsát-e személyzetet, helyiségeket és berendezést, amelyek a feladatainak ellátásához szükségesek, és az ilyen hatóság miatt keletkezett költségeket a Szervezet teljesen vagy részben fedezi-e.
TIZEDIK RÉSZ
A SZABADALMI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS SZERINTI NEMZETKÖZI BEJELENTÉSEK - EURO-PCT BEJELENTÉSEK
150. cikk
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alkalmazása
(1) Az 1970. június 19-én kelt Szabadalmi Együttműködési Szerződést (a továbbiakban: PCT), e rész rendelkezései szerint kell alkalmazni.
(2) A PCT szerinti nemzetközi bejelentések az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárások tárgyát képezhetik. Ezekben az eljárásokban a PCT-t és annak Végrehajtási Szabályzatát kell alkalmazni, kiegészítve ezzel az Egyezménnyel. Ellentét esetén a PCT vagy Végrehajtási Szabályzatának rendelkezéseit kell alkalmazni.
151. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint átvevő hivatal
Az Európai Szabadalmi Hivatal a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően átvevő hivatalként jár el. A 75. cikk (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
152. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint nemzetközi kutatási szerv vagy nemzetközi elővizsgálati szerv
Az Európai Szabadalmi Hivatal a Szervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezete Nemzetközi Irodája közötti megállapodásnak megfelelően a PCT szerinti nemzetközi kutatási szerv, és nemzetközi elővizsgálati szervként jár el olyan bejelentők tekintetében, akik vagy az Egyezmény valamelyik Szerződő Államának állampolgárai, vagy ott lakóhelyük vagy székhelyük van. Ez a megállapodás előírhatja, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal más bejelentők tekintetében is járjon el.
153. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal mint megjelölt vagy kiválasztott hivatal
(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal
a) megjelölt hivatal az ebben az Egyezményben részes bármely olyan államra nézve, melynek tekintetében a PCT hatályban van, amelyet nemzetközi bejelentésben megjelöltek, és amely tekintetében a bejelentő európai szabadalmat kíván szerezni, és
b) kiválasztott hivatal, ha a bejelentő az a) pont szerint meghatározott államot kiválasztotta.
(2) Egy nemzetközi bejelentés, amelyre nézve az Európai Szabadalmi Hivatal megjelölt vagy kiválasztott hivatal, és amellyel kapcsolatban a nemzetközi bejelentés napját elismerték, szabályszerű európai bejelentés (euro-PCT bejelentés) hatályával bír.
(3) Egy euro-PCT bejelentésnek az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvén történő nemzetközi közzététele az európai szabadalmi bejelentés közzétételének helyébe lép és az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetésre kerül.
(4) Ha az euro-PCT bejelentést más nyelven tették közzé, az Európai Szabadalmi Hivatalnál, annak hivatalos nyelvei egyikén fordítást kell benyújtani, amelyet a hivatal közzétesz. A 67. cikk (3) bekezdés rendelkezésének fenntartásával a 67. cikk (1) és (2) bekezdés szerinti ideiglenes oltalom csak e közzététel napjától lesz hatályos.
(5) Az euro-PCT bejelentést európai szabadalmi bejelentésként kezelik és az 54. cikk (3) bekezdés szerinti technika állásának számít, ha a (3) vagy a (4) bekezdésben és a Végrehajtási Szabályzatban rögzített követelmények teljesülnek.
(6) Az euro-PCT bejelentéshez készített nemzetközi kutatási jelentés vagy az azt helyettesítő nyilatkozat és ezek nemzetközi közzététele az európai kutatási jelentés és annak az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetése helyébe lép.
(7) Az (5) bekezdés szerinti minden euro-PCT bejelentéshez kiegészítő európai kutatási jelentés készül. Az Igazgatótanács dönthet arról, hogy a kiegészítő kutatási jelentéstől eltekint-e vagy a kutatási díjat csökkenti-e.
154. cikk
(hatályon kívül helyezve)
155. cikk
(hatályon kívül helyezve)
156. cikk
(hatályon kívül helyezve)
157. cikk
(hatályon kívül helyezve)
158. cikk
(hatályon kívül helyezve)
TIZENEGYEDIK RÉSZ
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
159. cikk
(hatályon kívül helyezve)
160. cikk
(hatályon kívül helyezve)
161. cikk
(hatályon kívül helyezve)
162. cikk
(hatályon kívül helyezve)
163. cikk
(hatályon kívül helyezve)
TIZENKETTEDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
164. cikk
A Végrehajtási Szabályzat és a jegyzőkönyvek
(1) A Végrehajtási Szabályzat, az elismerésről szóló jegyzőkönyv, a kiváltságokról és a mentességekről szóló jegyzőkönyv, a központosítási jegyzőkönyv, a 69. cikk értelmezéséről szóló jegyzőkönyv és a személyi állományra vonatkozó jegyzőkönyv ennek az Egyezménynek a részét képezi.
(2) Ezen Egyezmény és a Végrehajtási Szabályzat közötti ellentmondás esetén az Egyezmény rendelkezései az irányadók.
165. cikk
Aláírás — Megerősítés
(1) Ez az Egyezmény 1974. április 5-ig áll nyitva aláírásra azon államok számára, amelyek részt vettek a szabadalmak megadására vonatkozó európai rendszer létrehozását célzó kormányközi konferencián vagy e konferencia megtartásáról értesítést kaptak és a részvételt számukra felajánlották.
(2) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni; a megerősítésről szóló okmányt a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
166. cikk
Csatlakozás
(1) Ez az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll:
a) a 165. cikk (1) bekezdésében említett államok számára;
b) az Igazgatótanács meghívása folytán bármelyik európai állam számára.
(2) Bármelyik állam, amely az Egyezményben részes volt, és ez a 172. cikk (4) bekezdésének alkalmazása következtében megszűnt, csatlakozás útján újból az Egyezmény részesévé válhat.
(3) A csatlakozásról szóló okmányt a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
167. cikk
(hatályon kívül helyezve)
168. cikk
Területi hatály
(1) A megerősítő vagy csatlakozási okiratban bármelyik Szerződő Állam tehet olyan nyilatkozatot, vagy ezt követően a Német Szövetségi Köztársaság kormányát írásban értesítheti arról, hogy ezt az Egyezményt egy vagy több olyan területen is alkalmazni kell, amelynek külkapcsolataiért ő felel. Az ilyen Szerződő Állam területére kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom hatálya kiterjed azokra a területekre is, amelyekre a nyilatkozat hatályossá vált.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett nyilatkozatot a megerősítő vagy csatlakozási okiratban tették, a nyilatkozat ugyanazon a napon válik hatályossá, mint a megerősítés vagy csatlakozás; ha a nyilatkozatot a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő értesítés formájában tették, az az értesítésnek a Német Szövetségi Köztársaság kormányához történő beérkezése napjától számított hat hónap elteltével válik hatályossá.
(3) Bármely Szerződő Állam bármikor nyilatkozhat úgy, hogy az Egyezmény a továbbiakban nem alkalmazható azokon a területeken - illetve egyes területeken -, amelyek tekintetében az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot tette. E nyilatkozat a róla szóló értesítésnek a Német Szövetségi Köztársaság kormányához történő beérkezése napjától számított egy év elteltével válik hatályossá.
169. cikk
Hatálybalépés
(1) Ez az Egyezmény hat olyan állam utolsó megerősítő, illetve csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba, amelyek területén az 1970-ben benyújtott összes szabadalmi bejelentés száma az összes ilyen államban elérte legalább a 180 000-t.
(2) Az ezen Egyezmény hatálybalépését követő megerősítés vagy csatlakozás a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján válik hatályossá.
170. cikk
Kezdeti hozzájárulás
(1) Valamennyi államnak, amely ezt az Egyezményt annak hatálybalépését követően erősíti meg, vagy ahhoz annak hatálybalépését követően csatlakozik, vissza nem térítendő kezdeti hozzájárulást kell fizetnie a Szervezetnek.
(2) A kezdeti hozzájárulás összege annak az összegnek az 5 %-a, amelyet az adott állam esetében a megerősítés vagy csatlakozás hatálybalépésének napjának alapul vételével a 40. cikk (3) és (4) bekezdése alapján kiszámított százalékos aránynak megfelelően a többi Szerződő Állam esetében az említett időpontot megelőző beszámolási időszakokban esedékessé vált rendkívüli pénzügyi hozzájárulások összegére alkalmazva kell megállapítani.
(3) Amennyiben rendkívüli pénzügyi hozzájárulást a (2) bekezdésben említett időpontot közvetlenül megelőző beszámolási időszakban nem kellett fizetni, a (2) bekezdésben említett százalékos aránynak azt a százalékos arányt kell tekinteni, amelyet az adott állam esetében az utolsó olyan évre kellett volna alkalmazni, amelyben rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat kellett fizetni.
171. cikk
Az Egyezmény időbeli hatálya
Ez az Egyezmény határozatlan időre jön létre.
172. cikk
Felülvizsgálat
(1) Ezt az Egyezményt a Szerződő Államok konferenciája felülvizsgálhatja.
(2) A konferenciát az Igazgatótanács készíti elő és hívja össze. A konferencia akkor határozatképes, ha azon legalább a Szerződő Államok háromnegyede képviselteti magát. A felülvizsgált szöveg elfogadásához a konferencián képviselt és szavazó Szerződő Államok kétharmadának szavazata szükséges. A tartózkodás szavazatként nem vehető figyelembe.
(3) A felülvizsgált szöveg a konferencia által meghatározott számú Szerződő Állam általi megerősítést vagy csatlakozást követően, a konferencia által meghatározott időpontban lép hatályba.
(4) Azok az államok, amelyek az Egyezmény felülvizsgált szövegét nem erősítik meg vagy ahhoz nem csatlakoznak annak hatálybalépése időpontjáig, ettől az időponttól kezdve nem részesei ennek az Egyezménynek.
173. cikk
A Szerződő Államok közötti viták
(1) A Szerződő Államok között az ezen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tárgyában felmerülő minden vitát, amelyet tárgyalás útján nem sikerül rendezni, bármelyik érintett állam kérelmére az Igazgatótanács elé kell terjeszteni, amely törekszik arra, hogy az érintett államok közötti megegyezés jöjjön létre.
(2) Ha az Igazgatótanács megkeresésétől számított hat hónapon belül nem jön létre ilyen megegyezés, kötelező döntés meghozatala érdekében a vitát bármelyik érintett állam a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti.
174. cikk
Felmondás
Ezt az Egyezményt bármely Szerződő Állam bármikor felmondhatja. A felmondásról szóló értesítést a Német Szövetségi Köztársaság kormányának kell eljuttatni. A felmondás az arról szóló értesítés beérkezését követő egy év elteltével válik hatályossá.
175. cikk
Szerzett jogok védelme
(1) Ha valamely állam részessége ebben az Egyezményben a 172. cikk (4) bekezdésével vagy a 174. cikkel összhangban megszűnik, az nem érinti az ezen Egyezmény szerint már megszerzett jogokat.
(2) Az említett állam ezen Egyezményben való részességének megszűnésekor függőben lévő európai szabadalmi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatal ezen állam tekintetében továbbra is úgy kezeli, mintha az ezt követően hatályos Egyezményt az adott állam tekintetében is alkalmazni kellene.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni olyan európai szabadalmak esetén, amelyek tekintetében az ott említett időpontban felszólalási eljárás van folyamatban, vagy amelyek tekintetében a felszólalásra nyitva álló határidő még nem járt le.
(4) E cikk rendelkezései nem érintik az ebben az Egyezményben már nem részes államok azon jogát, hogy bármely európai szabadalom tekintetében az Egyezmény azon szövege szerint járjanak el, amelynek részesei voltak.
176. cikk
A volt Szerződő Állam pénzügyi jogai és kötelezettségei
(1) Ha valamelyik állam ezen Egyezményben való részessége a 172. cikk (4) bekezdésével vagy a 174. cikkel összhangban megszűnt, a 40. cikk (2) bekezdése szerint általa teljesített rendkívüli pénzügyi hozzájárulást a Szervezet csak akkor és olyan feltételek mellett téríti vissza, amikor és ahogyan a többi állam által ugyanazon beszámolási időszakban teljesített rendkívüli pénzügyi hozzájárulásokat.
(2) Az (1) bekezdésben említett állam ezen Egyezményben való részességének megszűnését követően továbbra is köteles fizetni a területén hatályos európai szabadalmak fenntartási díjainak 39. cikk szerinti hányadát, a részessége megszűnésének napján irányadó mértékben.
177. cikk
Az Egyezmény nyelvei
(1) Ezt az Egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, francia és német nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának irattárában helyezik letétbe.
(2) Ezen Egyezmény szövegét a Szerződő Államoknak az (1) bekezdésben említett nyelvektől eltérő hivatalos nyelvein - az Igazgatótanács jóváhagyását követően - hivatalos szövegnek kell tekintetni. A különböző szövegek eltérő értelmezése esetén az (1) bekezdésben említett szövegek a hitelesek.
178. cikk
Megküldések és értesítések
(1) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya erről az Egyezményről hitelesített másolatokat készít, és azokat eljuttatja az Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó valamennyi állam kormányának.
(2) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya az (1) bekezdésben említett államok kormányait értesíti:
a) az Egyezmény aláírásáról;
b) bármely megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;
c) a 167. cikk szerinti bármely fenntartásról, valamint annak visszavonásáról;
d) a 168. cikk szerinti bármely nyilatkozatról, illetve értesítésről;
e) ezen Egyezmény hatálybalépésének napjáról;
f) a 174. cikk szerinti bármely felmondásról, valamint hatályossá válásának napjáról.
(3) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya gondoskodik ennek az Egyezménynek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága által történő nyilvántartásba vétele iránt.
A FENTIEK HITELÉÜL az erre felhatalmazott meghatalmazottak - jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatását követően - aláírták ezt az Egyezményt.
Kelt Münchenben, ezerkilencszázhetvenhárom október ötödikén
Jegyzőkönyv
az európai szabadalmi rendszer központosításáról és annak bevezetéséről
(A központosításról szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
I. szakasz
(1) (a) Az Egyezmény hatálybalépésével az Egyezmény azon Szerződő Államai, amelyek egyúttal a Hágai Megállapodással 1947. június 6-án létesített Nemzetközi Szabadalmi Intézetnek is tagjai, az összes szükséges intézkedést megteszik annak biztosítására, hogy legkésőbb az Egyezmény 162. cikke (1) bekezdésében rögzített időpontban az Európai Szabadalmi Hivatalra ruházzák a Nemzetközi Szabadalmi Intézet összes vagyonát és terhét, továbbá teljes személyzetét. A fent említett államok és az Egyezmény más Szerződő Államai megteszik az összes szükséges lépést annak biztosítására, hogy ez a megállapodás legkésőbb az Egyezmény 162. cikk (1) bekezdésében előírt időpontban végrehajtásra kerüljön. A megállapodás végrehajtásának időpontjában a Nemzetközi Szabadalmi Intézetnek azon tagállamai, amelyek egyúttal az Egyezményben részes Szerződő Államok is, a Hágai Megállapodásban való részvételüket megszüntetik.
(b) Az Egyezmény Szerződő Államai megteszik az összes intézkedést annak biztosítására, hogy a Nemzetközi Szabadalmi Intézet összes vagyonát és terhét, továbbá teljes személyzetét átvigyék az Európai Szabadalmi Hivatalba az a) pontban említett megállapodásnak megfelelően. Az Európai Szabadalmi Hivatal e megállapodás végrehajtásából átvállalja egyfelől azokat a feladatokat, amelyek a Nemzetközi Szabadalmi Intézetre hárulnak azon a napon, amikor az Egyezmény aláírásra nyitva áll és különösen azokat, amelyeket tagállamai vonatkozásában vállalt, melynek során csekély jelentőségű az, hogy ezek az államok az Egyezmény Szerződő Államaivá válnak vagy sem és másfelől azokat a feladatokat, amelyeknek elvállalása során az Egyezmény hatálybalépésének időpontjában azon államok tekintetében kötelezte el magát, amely államok mind a Nemzetközi Szabadalmi Intézet tagállamai, mind egyúttal az Egyezmény Szerződő Államai is. Ezen túlmenően az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa további kutatási feladatokat ruházhat az Európai Szabadalmi Hivatalra.
(c) A fenti kötelezettségeket értelemszerűen alkalmazni kell a Hágai Megállapodás szerint létrehozott részlegre is a Nemzetközi Szabadalmi Intézet és az érintett Szerződő Állam kormánya közötti megállapodásban előírt feltételek szerint. Ez a kormány kötelezi magát, hogy az Európai Szabadalmi Szervezettel új megállapodást köt a Nemzetközi Szabadalmi Intézettel már meglevő megállapodás helyett annak érdekében, hogy a részleg szervezetére, működésére és finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket ezzel a jegyzőkönyvvel összhangba hozza.
(2) A III. szakasz rendelkezéseinek fenntartásával az Egyezmény Szerződő Államai, központi iparjogvédelmi hatóságaik nevében az Európai Szabadalmi Hivatal javára az Egyezmény 162. cikk (1) bekezdésében említett naptól számítva lemondanak a PCT szerinti nemzetközi kutató hatóságként való bármely tevékenységről.
(3) (a) Az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében említett naptól számítva Berlinben létrejön az Európai Szabadalmi Hivatal részlege. Ez a hágai részleg irányítása alatt működik.
(b) Az Igazgatótanács a berlini részleg jogosítványait az Európai Szabadalmi Hivatal általános megfontolásai és igényei figyelembevételével határozza meg.
(c) A legalább az Európai Szabadalmi Hivatal tevékenységi körének fokozatos kibővülését követő időszak kezdetén az erre a részlegre ruházott munkák összességének elegendőnek kell lennie a Német Szabadalmi Hivatal berlini részlegénél foglalkoztatott vizsgáló személyzet teljes mértékben munkával való leterhelésére azon a napon, amikor az Egyezmény aláírásra nyitva áll.
(d) A Német Szövetségi Köztársaság viseli az összes egyéb költséget, amely az Európai Szabadalmi Szervezetnél, a berlini részleg létrehozatala és fenntartása kapcsán keletkezik.
II. szakasz
A III. és a IV. szakasz rendelkezéseinek figyelembevételével, az Egyezményben részes államok központi iparjogvédelmi hatóságaik nevében lemondanak az Európai Szabadalmi Hivatal javára a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi elővizsgálati szervként folytatott bármely tevékenységről. E kötelezettség csak addig a mértékig áll fenn, ameddig az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentéseket az Egyezmény 162. cikkének (2) bekezdésével összhangban vizsgálhatja; e kötelezettség attól a naptól számított két év elteltével keletkezik, amikor az Európai Szabadalmi Hivatal vizsgáló tevékenységét az érintett műszaki területeken megkezdte egy olyan ötéves terv alapján, amely a Hivatal tevékenységét valamennyi műszaki területre fokozatosan terjeszti ki, és amely csak az Igazgatótanács határozatával módosítható. Az említett kötelezettség teljesítésének részleteit az Igazgatótanács határozatban rögzíti.
III. szakasz
(1) Az Egyezményben részes bármely olyan állam központi iparjogvédelmi hatósága, amelynek hivatalos nyelve nem az Európai Szabadalmi Hivatal valamely hivatalos nyelve, jogosult arra, hogy a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi kutatási szervként és nemzetközi elővizsgálati szervként működjön. Az ilyen felhatalmazás kötelezettségvállalást jelent arra, hogy az érintett állam tevékenységét az olyan nemzetközi bejelentésekre korlátozza, amelyeket az érintett állam állampolgárai vagy ebben az államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek, továbbá ezzel az állammal az Egyezményben részes bármely szomszédos államnak állampolgárai vagy ott lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek nyújtanak be. Az Igazgatótanács felhatalmazhatja az Egyezményben részes bármely állam központi iparjogvédelmi hatóságát arra, hogy az említett tevékenységet kiterjessze olyan nemzetközi bejelentésekre, amelyeket az Egyezményben nem részes bármely olyan állam állampolgárai vagy ott lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek nyújtanak be, amelynek hivatalos nyelve megegyezik az érintett Szerződő Állam nyelvével, és e bejelentéseket ezen a nyelven készítettek el.
(2) A Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti kutatási tevékenységek összehangolása céljából, a szabadalmak megadására vonatkozó európai rendszer keretében együttműködés jön létre az Európai Szabadalmi Hivatal és az e szakasz szerint felhatalmazott bármely központi iparjogvédelmi hatóság között. Ez az együttműködés külön megállapodáson alapul, amely többek között kiterjedhet kutatási eljárásokra és módszerekre, a vizsgálók alkalmazására és képzésére vonatkozó minősítésekre, a hivatalok közötti kutatások és egyéb szolgáltatások közötti cserét szabályozó iránymutatásokra, továbbá minden, a kívánt ellenőrzés és felügyelet létrehozásához szükséges egyéb intézkedésre.
IV. szakasz
(1)(a) Az Egyezményben részes államok nemzeti szabadalmi hivatalai számára az európai szabadalmi rendszerhez való alkalmazkodás megkönnyítése céljából az Igazgatótanács, amennyiben azt kívánatosnak találja, az alábbiakban meghatározott feltételek mellett azon államok központi iparjogvédelmi hatóságait, ahol az eljárás az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén folytatható, megbízhatja az e nyelven elkészített olyan európai szabadalmi bejelentések vizsgálatával kapcsolatos feladatokkal, amelyek vizsgálata az Egyezmény 18. cikkének (2) bekezdése szerint általában a vizsgálati osztály tagjára tartozik. E feladatokat az Egyezményben megállapított megadási eljárás keretein belül kell ellátni; az ilyen bejelentésekkel kapcsolatban a határozatokat a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban a vizsgálati osztály hozza meg.
(b) Az (a) pont szerinti feladatok nem haladhatják meg a benyújtott európai szabadalmi bejelentések teljes mennyiségének 40 %-át; az államok bármelyikére bízott feladatok nem haladhatják meg a benyújtott európai szabadalmi bejelentések teljes mennyiségének egyharmadát. E feladatokat az Európai Szabadalmi Hivatal megnyitásától számított 15 éves időtartamra kell kiadni, és fokozatosan (főszabályként évi 20 %-kal) az utolsó öt évben nullára kell csökkenteni.
(c) A (b) pontban foglalt rendelkezések figyelembevételével, az Igazgatótanácsnak határoznia kell azon európai szabadalmi bejelentések természetéről, eredetéről és számáról, amelyeknek vizsgálata az említett Szerződő Államok valamelyikének központi iparjogvédelmi hatóságára bízható.
(d) E végrehajtási rendelkezéseket az érintett Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága és az Európai Szabadalmi Hivatal közötti külön megállapodásba kell foglalni.
(e) Az a hivatal, amellyel ilyen külön megállapodást kötöttek, a 15 éves időtartam lejártáig a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti nemzetközi elővizsgálati szervként működhet.
(2)(a) Ha az Igazgatótanács úgy véli, hogy ez az Európai Szabadalmi Hivatal megfelelő működésével összeegyeztethető, illetve meghatározott Szerződő Államokra nézve az I. szakasz (2) bekezdésének alkalmazásából adódó nehézségek kiküszöbölése céljából azoknak az államoknak a központi iparjogvédelmi hatóságait, amelyeknek hivatalos nyelve az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyike, európai szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos kutatás végzésével bízhatja meg, ha e hatóságok a Szabadalmi Együttműködési Szerződésben előírt feltételekkel összhangban alkalmasak a nemzetközi kutatási szervvé történő kijelölésre.
(b) Az Európai Szabadalmi Hivatal felelősségével vállalt ilyen feladatok ellátása során az érintett központi iparjogvédelmi hatóságnak be kell tartania az európai kutatási jelentés elkészítésére alkalmazandó iránymutatásokat.
(c) E szakasz (1) bekezdés (b) pontja második mondatának és (d) pontjának rendelkezéseit e bekezdésre alkalmazni kell.
V. szakasz
(1) Az I. szakasz (1) bekezdésének (c) pontjában említett kirendeltség jogosult arra, hogy olyan európai szabadalmi bejelentések tekintetében, amelyeket a kirendeltség székhelye szerinti állam állampolgárai vagy olyan személyek nyújtanak be, akiknek lakóhelye vagy székhelye ebben az államban van, kutatást végezzen az állam hivatalos nyelvén rendelkezésére álló iratokban. E jogosultságnak az a feltétele, hogy az európai szabadalom megadására irányuló eljárás nem szenvedhet késedelmet, és az Európai Szabadalmi Szervezetre nézve járulékos költségek nem keletkezhetnek.
(2) Az (1) bekezdésben említett kirendeltség jogosult arra, hogy az európai szabadalom bejelentőjének kérelmére és költségére szabadalmi bejelentése tekintetében az (1) bekezdésben említett iratokban kutatást végezzen. E jogosultság addig érvényes, ameddig az Egyezmény 92. cikkében meghatározott kutatást a VI. szakasszal összhangban ezekre az iratokra ki nem terjesztik; e jogosultságnak az a feltétele, hogy az európai szabadalom megadásával kapcsolatos eljárás nem szenvedhet késedelmet.
(3) Az Igazgatótanács az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogosultságokat - e bekezdésekben előírt feltételekkel - kiterjesztheti az olyan Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatóságára is, amelynek hivatalos nyelve nem az Európai Szabadalmi Hivatal valamely hivatalos nyelve.
VI. szakasz
Az Egyezmény 92. cikkében meghatározott kutatás főszabályként valamennyi európai szabadalmi bejelentés tekintetében kiterjeszthető a közzétett szabadalmakra és szabadalmi bejelentésekre, továbbá a Szerződő Államok egyéb olyan lényeges irataira, amelyeket az Egyezmény 162. cikkének (1) bekezdésében említett időpontban az Európai Szabadalmi Hivatal kutatási dokumentációja nem tartalmaz. Az Igazgatótanács egy, különösen a műszaki és pénzügyi szempontokra is kiterjedő tanulmány alapján meghatározza a kiterjesztés terjedelmét, feltételeit és menetrendjét.
VII. szakasz
E jegyzőkönyv rendelkezései az Egyezmény ellentétes előírásaival szemben elsőbbséget élveznek.
VIII. szakasz
Az Igazgatótanács az erre a jegyzőkönyvre vonatkozó határozatait háromnegyedes többséggel hozza [az Egyezmény 35. cikkének (2) bekezdése]. A szavazatok súlyozására vonatkozó rendelkezéseket (az Egyezmény 36. cikke) alkalmazni kell.
Jegyzőkönyv
a joghatóságról és az európai szabadalommal kapcsolatos határozatok
elismeréséről
(A határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
I. szakasz
Hatáskör
1. cikk
(1) A Szerződő Államok bíróságainak joghatósága alá tartozik - a 2-6. cikkel összhangban - a bejelentővel szemben indított olyan perek tekintetében történő határozathozatal, amely perekkel az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt egy vagy több Szerződő Államra vonatkozóan az európai szabadalom megadására vonatkozó igényt érvényesítenek.
(2) E jegyzőkönyv értelmében "bíróságok" alatt mindazokat a hatóságokat érteni kell, amelyek egy Szerződő Állam nemzeti joga szerint az (1) bekezdésben említett perekkel kapcsolatban hatáskörrel rendelkeznek. A Szerződő Államoknak közölniük kell az Európai Szabadalmi Hivatallal mindazoknak a hatóságoknak az elnevezését, amelyek számára ilyen hatáskört biztosítanak; az Európai Szabadalmi Hivatalnak erről megfelelő módon tájékoztatnia kell a többi Szerződő Államot.
(3) E jegyzőkönyv értelmében "Szerződő Állam" az olyan Szerződő Állam, amely nem zárta ki e jegyzőkönyv alkalmazását az Egyezmény 167. cikke alapján.
2. cikk
A 4. és az 5. cikkben foglaltak figyelembevételével, ha az európai szabadalom bejelentőjének lakóhelye vagy székhelye valamelyik Szerződő Állam területén van, a pert ellene e Szerződő Állam bíróságai előtt kell megindítani.
3. cikk
Ha az európai szabadalom bejelentőjének lakóhelye vagy székhelye a Szerződő Államokon kívül van, az európai szabadalom megadására vonatkozó igényt érvényesítő személy lakóhelye vagy székhelye pedig a Szerződő Államok egyikének területén van, a 4. és 5. cikkben foglaltak figyelembevételével ez utóbbi állam bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.
4. cikk
Ha az európai szabadalmi bejelentés tárgya szolgálati találmány, az 5. cikkben foglaltak figyelembevételével a munkáltató és a munkavállaló közötti perek tekintetében kizárólag annak a Szerződő Államnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek joga az Egyezmény 60. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint az európai szabadalomra való igényjogosultságot meghatározza.
5. cikk
(1) Ha egy európai szabadalom megadására vonatkozó igényjogosultsággal kapcsolatos vitában részes felek írásbeli vagy írásban megerősített szóbeli megállapodást kötnek arról, hogy egy meghatározott Szerződő Állam bíróságának vagy bíróságainak kell döntenie egy ilyen jogvitáról, ezen állam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.
(2) Ha a felek a munkavállaló és annak munkáltatója, az (1) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a munkaszerződést szabályozó nemzeti jog e megállapodást lehetővé teszi.
6. cikk
Azokban az esetekben, amikor sem a 2-4. cikkek és sem az 5. cikk (1) bekezdése sem alkalmazhatók, a Német Szövetségi Köztársaság bíróságainak van kizárólagos joghatósága.
7. cikk
A Szerződő Államoknak azok a bíróságai, amelyek előtt az 1. cikkben meghatározott pereket indítják, hivatalból vizsgálják, hogy rendelkeznek-e a 2-6. cikk szerinti joghatósággal.
8. cikk
(1) A különböző Szerződő Államok bíróságai előtt ugyanazon jog iránt ugyanazon felek között indított perek esetében az a bíróság, ahová a kérelmet később nyújtották be, joghatóságának hiányát hivatalból állapítja meg azon bíróság javára, amely előtt a per korábban megindult.
(2) Ha annak a bíróságnak, amely előtt a pert korábban indították meg, a joghatóságát vitatják, az a bíróság, amelyhez a kérelmet később nyújtották be, a másik bíróság jogerős döntéséig az eljárást felfüggeszti.
II. szakasz
Elismerés
9. cikk
(1) A 11. cikk (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt egy vagy több Szerződő Államra nézve az európai szabadalom megadására vonatkozó igényjogosultságról szóló bármely Szerződő Államban hozott jogerős határozatot a többi Szerződő Államban külön eljárás nélkül el kell ismerni.
(2) Annak a bíróságnak a joghatósága, amelynek határozatát el kell ismerni, valamint a határozat érvényessége nem vizsgálható felül.
10. cikk
A 9. cikk (1) bekezdése nem alkalmazható, ha
a) a bejelentő, aki a kérelmet nem vitatta, bizonyítja, hogy számára az eljárást kezdeményező iratot nem szabályszerűen és nem kellő időben kézbesítették, hogy védekezését előterjeszthesse;
b) a bejelentő bizonyítja, hogy a határozat ellentétes egy másik, valamely Szerződő Államban, ugyanazon felek közötti olyan eljárásban hozott határozattal, amely eljárás korábban indult annál, mint amelyben az elismerendő határozatot hozták.
11. cikk
(1) A Szerződő Államok egymás közötti viszonyában e jegyzőkönyv előírásai elsőbbséget élveznek más, a joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó megállapodások ellentétes rendelkezéseivel szemben.
(2) E jegyzőkönyv nem érinti valamely Szerződő Állam és egy olyan állam közötti bármely megállapodás alkalmazását, amely e jegyzőkönyvnek nem részese.
Jegyzőkönyv
az Európai Szabadalmi Szervezet kiváltságairól és mentességeiről
(A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv)
Kelt 1973. október 5-én
1. cikk
(1) A Szervezet helyiségei sérthetetlenek.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének hozzájárulása nélkül a Szervezet helyiségeibe nem léphetnek be azoknak az államoknak a hatóságai, amelyek területén a helyiségek találhatók. E hozzájárulást megadottnak kell tekinteni tűz vagy azonnali védőintézkedést igénylő egyéb elemi csapás esetén.
(3) Nem jelenti a sérthetetlenség megszegését, ha a Szervezet helyiségeiben periratot és a Szervezet ellen indított eljárással kapcsolatos egyéb iratot kézbesítenek.
2. cikk
A Szervezet irattára, valamint az általa tárolt, illetve hozzá tartozó összes dokumentum sérthetetlen.
3. cikk
(1) A Szervezet hivatali tevékenységének ellátása során mentességet élvez a joghatóság és a végrehajtás alól, kivéve:
a) ha a Szervezet erről meghatározott esetben kifejezetten lemond, annak mértékéig;
b) olyan polgári peres eljárás esetén, amelyet harmadik fél indított a Szervezet tulajdonát képező vagy az általa üzemeltetett jármű által okozott balesetből származó kár megtérítése, vagy a közúti közlekedés szabályainak e jármű részvételével történő megsértése miatt;
c) a 23. cikk alapján hozott választottbírósági ítélet végrehajtása esetén.
(2) A Szervezet vagyona és követelései, bárhol is legyenek, mentesek bármilyen igénybevétel, elkobzás, kisajátítás és lefoglalás alól.
(3) A Szervezet vagyona és követelései mentesek bármilyen kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés alól, kivéve, ha azokra olyan balesetek megelőzésével vagy vizsgálatával kapcsolatban van átmenetileg szükség, amelyekben a Szervezet tulajdonát képező vagy az általa üzemeltetett járművek részt vesznek.
(4) E jegyzőkönyv értelmében a Szervezet hivatali tevékenysége minden olyan tevékenység, amelyre az Egyezményben előírt igazgatási és technikai működéséhez feltétlenül szükség van.
4. cikk
(1) Hivatali tevékenységének ellátása során a Szervezet, annak vagyona és bevételei mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.
(2) Mindazokban az esetekben, amikor a Szervezet hivatali tevékenységének ellátása érdekében jelentős összegű beszerzéseket hajt végre, és ezek ára adókat vagy egyéb közterheket tartalmaz, a Szerződő Államok lehetőség szerint kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a Szervezet számára az ilyen adók vagy közterhek összegét elengedjék vagy visszatérítsék.
(3) Nem adható mentesség olyan adók és közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjainak felelnek meg.
5. cikk
A Szervezet által hivatali tevékenységeinek ellátására behozott vagy kivitt árucikkek - a nyújtott szolgáltatások díjainak és adójának kivételével - mentességet élveznek minden behozatali vagy kiviteli vám vagy egyéb díj, továbbá mindenfajta behozatali és kiviteli tilalom és korlátozás alól.
6. cikk
Nem adható a 4. és az 5. cikk szerinti mentesség olyan árucikkekre, amelyeket az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak személyes szükségleteire vásárolnak vagy hoznak be.
7. cikk
(1) A Szervezet tulajdonát képező, a 4. és 5. cikk szerint beszerzett vagy behozott árucikkek csak olyan feltételekkel összhangban adhatók el vagy ruházhatók át, amelyeket a mentességet biztosító Szerződő Államok állapítottak meg.
(2) A Szervezet különböző hivatali épületei között történő áruszállítás és szolgáltatásnyújtás mentes minden díj és korlátozás alól; adott esetben a Szerződő Államok megfelelő intézkedéseket tesznek az ilyen díjak összegének elengedése vagy visszatérítése, vagy az ilyen korlátozások megszüntetése iránt.
8. cikk
Kiadványoknak és egyéb tájékoztató anyagoknak a Szervezet által vagy a Szervezet számára történő továbbítása semmilyen módon nem korlátozható.
9. cikk
A Szerződő Államok megadják a Szervezetnek a hivatali tevékenysége ellátásához szükséges devizajogi mentességeket.
10. cikk
(1) A Szervezet - hivatalos közlései, valamint iratainak továbbítása tekintetében - minden egyes Szerződő Államban ugyanabban a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesül, mint amelyben az illető állam bármely más nemzetközi szervezetet részesít.
(2) A Szervezet hivatalos közlései, bármilyen módon továbbították is azokat, nem cenzúrázhatók.
11. cikk
A Szerződő Államok minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak beutazását, tartózkodását és kiutazását megkönnyítsék.
12. cikk
(1) A Szerződő Államok képviselői, helyetteseik, és amennyiben ilyenek vannak, tanácsadóik vagy szakértőik az Igazgatótanács vagy az Igazgatótanács által létrehozott szervek üléseinek, továbbá az ülések helyszínére való utazás vagy az onnan történő visszatérés ideje alatt a következő kiváltságokat és mentességeket élvezik:
a) mentesek az őrizetbe vétel vagy a letartóztatás, valamint személyes poggyászuk elkobzása alól, a tettenérés esetét kivéve;
b) hivataluk megszűnését követően is mentességet élveznek a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket; e mentesség azonban nem alkalmazható, ha e személy megsérti a közúti közlekedés szabályait, továbbá, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz;
c) valamennyi hivatalos iratuk vagy dokumentumuk sérthetetlen;
d) joguk van kódokat használni, valamint különleges futár által kézbesített vagy pecséttel ellátott postát fogadni;
e) saját maguk és házastársaik tekintetében mentesek minden beutazási korlátozás, valamint a külföldiek nyilvántartására vonatkozó szabályok alól;
f) a valuta- és devizaszabályozást illetően a külföldi kormányok ideiglenes hivatali kiküldetésben lévő képviselői számára megadott könnyítéseket élvezik.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek a kiváltságokat és a mentességeket nem személyes előnyök szerzése érdekében, hanem a Szervezettel összefüggő feladataik ellátásának teljes függetlensége biztosítása céljából kapják. Ennek folytán valamely Szerződő Állam köteles a mentességet visszavonni minden olyan esetben, amikor - megítélése szerint - az akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor az visszavonható azoknak a céloknak a sérelme nélkül, amelyekre nézve azt megadták.
13. cikk
(1) A 6. cikkben foglaltak kivételével, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke élvezi a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés szerint a diplomáciai képviselőket megillető kiváltságokat és mentességeket.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökét nem illeti meg a joghatóság alóli mentesség, ha megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy az általa vezetett járművel kárt okoz.
14. cikk
Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai
a) hivataluk megszűnését követően is mentességet élveznek a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket; e mentesség azonban nem alkalmazható, ha az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottja megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz;
b) mentességet élveznek mindenfajta katonai szolgálat alól;
c) valamennyi hivatalos iratuk vagy dokumentumuk sérthetetlen;
d) a bevándorlási korlátozásokra és a külföldiek nyilvántartására vonatkozóan ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik; ugyanez vonatkozik a velük egy háztartásban élő családtagokra;
e) a devizaszabályozást illetően ugyanazokat a kiváltságokat élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik;
f) nemzetközi válságok esetén ugyanazokat a könnyítéseket élvezik a hazatelepedés során, mint a diplomáciai képviselők; ugyanez vonatkozik a velük egy háztartásban élő családtagokra is;
g) vámmentesen hozhatják be berendezési és személyes használati tárgyaikat működésük megkezdésekor, továbbá vámmentesen vihetik ki azokat hivataluk megszűnésekor, annak az államnak a kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően, amelyben e jogokat gyakorolják, kivéve az olyan tulajdont, melyet ebben az államban szereztek, és amely ott kiviteli tilalom tárgyát képezi.
15. cikk
A Szervezet nevében feladatot ellátó vagy annak részére megbízást teljesítő szakértők, a feladataik teljesítéséhez szükséges mértékben - ideértve a feladataik ellátása vagy megbízásaik teljesítése során tett utazásokat - a következő kiváltságokat és mentességeket élvezik:
a) mentesség a joghatóság alól hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, ideértve az általuk szóban vagy írásban közölteket, kivéve, ha a szakértő megsérti a közúti közlekedés szabályait, vagy, ha a tulajdonát képező vagy általa vezetett járművel kárt okoz; a szakértőket e mentesség akkor is megilleti, ha alkalmazásuk a Szervezetnél megszűnik;
b) valamennyi hivatalos iratuk és dokumentumuk sérthetetlen;
c) megilletik őket a járandóságaik átutalásához szükséges devizajogi kedvezmények.
16. cikk
(1) A 13. és a 14. cikkben említett személyek a Szervezet által részükre fizetett bérek és járandóságok után - az Igazgatótanács által az Egyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően - a Szervezet javára kötelesek adót fizetni. Ezen adók kivetésének napjától az ilyen bérek és járandóságok mentesek a nemzeti jövedelemadó alól. A Szerződő Államok figyelembe vehetik azonban a mentességet élvező béreket és járandóságokat az egyéb forrásból származó jövedelem utáni adóösszeg megállapításánál.
(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni azokra a nyugdíjakra és életjáradékokra, amelyeket a Szervezet az Európai Szabadalmi Hivatal korábbi alkalmazottai számára fizet.
17. cikk
Az Igazgatótanács meghatározza az alkalmazottak azon körét, akikre a 14. cikket - részben vagy egészben - és a 16. cikket alkalmazni kell, továbbá a szakértők azon körét, akikre a 15. cikket alkalmazni kell. Az e körbe tartozó alkalmazottak és szakértők nevét, besorolását és lakcímét időről-időre a Szerződő Államok részére továbbítani kell.
18. cikk
A Szerződő Államokkal a 25. cikk rendelkezéseivel összhangban kötött megállapodások kivételével a Szervezet és az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai mentesek a nemzeti társadalombiztosítási intézmények számára teljesítendő valamennyi kötelező befizetés alól abban az esetben, ha a Szervezet saját társadalombiztosítási rendszert hoz létre.
19. cikk
(1) Az ebben a jegyzőkönyvben előírt kiváltságok és mentességek nem arra szolgálnak, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottainak vagy a Szervezet számára, illetve annak nevében dolgozó szakértők részére személyes előnyöket biztosítsanak, hanem kizárólag azt a célt szolgálják, hogy minden körülmények között biztosítsák a Szervezet akadálytalan működését és azoknak a személyeknek a teljes függetlenségét, akiket e kiváltságok és mentességek megilletnek.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke köteles visszavonni a mentességet, ha megítélése szerint a mentesség akadályozná a megfelelő igazságszolgáltatást, és ha az a Szervezet érdekeinek sérelme nélkül visszavonható. Az Igazgatótanács ugyanezen okokból visszavonhatja az elnök mentességét.
20. cikk
(1) A Szervezet minden esetben köteles együttműködni a Szerződő Államok hatáskörrel rendelkező hatóságaival az igazságszolgáltatás megkönnyítése, a rendőrhatósági, továbbá a közegészségügyre és a munkavédelemre vonatkozó előírások és más hasonló nemzeti jogszabályok betartásának biztosítása és az e jegyzőkönyvben előírt kiváltságokkal, mentességekkel és könnyítésekkel szembeni bármely visszaélés megakadályozása érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben említett együttműködés részletei a 25. cikkben említett kiegészítő megállapodásokban határozhatók meg.
21. cikk
Mindegyik Szerződő Állam fenntartja magának a jogot, hogy a biztonsága érdekében szükséges óvintézkedéseket megtegye.
22. cikk
Egyetlen Szerződő Állam sem köteles a 12., a 13. cikkben, a 14. cikk b), e) és g) pontjaiban, továbbá a 15. cikk c) pontjában meghatározott kiváltságokat és mentességeket biztosítani:
a) saját állampolgárainak;
b) bármely személynek, aki működésének a Szervezetnél történő megkezdésekor ebben az államban állandó lakóhellyel rendelkezik és nem más olyan kormányközi szervezet alkalmazottja, amelynek személyzete a Szervezethez kerül.
23. cikk
(1) Bármely Szerződő Állam bármely olyan vitát nemzetközi választottbíróság elé vihet, amely a Szervezettel, az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottjával vagy olyan szakértővel kapcsolatos, aki a Szervezet számára vagy nevében fejt ki tevékenységet, ha a Szervezet, vagy az alkalmazottak és a szakértők e jegyzőkönyv szerinti kiváltságot vagy mentességet vettek igénybe olyan körülmények között, amikor e mentességet nem függesztették fel.
(2) Ha a Szerződő Államnak az a szándéka, hogy valamely vitát választottbíróság elé vigyen, értesítenie kell az Igazgatótanács elnökét, aki erről valamennyi Szerződő Államot haladéktalanul tájékoztatja.
(3) E cikk (1) bekezdése szerinti eljárást nem kell alkalmazni a Szervezet és az alkalmazottak vagy a szakértők közötti, a Szolgálati Szabályzattal vagy az alkalmazási feltételekkel kapcsolatos, vagy - az alkalmazottak vonatkozásában - a Nyugdíjszabályzattal kapcsolatos viták esetén.
(4) A választottbíróság ítélete ellen, amely jogerős, nincs helye jogorvoslatnak, és az a felekre nézve kötelező. Ha az ítélet tartalma vagy terjedelme vitás, azt a választottbíróság bármely fél kérésére értelmezi.
24. cikk
(1) A 23. cikkben említett választottbíróság három tagból áll; egy választottbírót a választottbírósági eljárásban részt vevő állam vagy államok, egy továbbit az Igazgatótanács jelöl ki; e két választottbíró jelöli ki a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság elnöke.
(2) A választottbírók kijelölése olyan jegyzékből történik, amely az egyes Szerződő Államok által megjelölt legfeljebb hat és az Igazgatótanács által megjelölt további hat választottbíróból áll. E jegyzéket a jegyzőkönyv hatálybalépése után haladéktalanul el kell készíteni és a továbbiakban szükség szerint felül kell vizsgálni.
(3) Ha a 23. cikk (2) bekezdésében említett értesítés napjától számított három hónapon belül az (1) bekezdés szerinti kijelölés egyik fél részéről sem történik meg, a választottbírót a másik fél kérelmére az említett jegyzékben felsorolt személyek közül a Nemzetközi Bíróság elnöke jelöli ki. E rendelkezés alkalmazandó bármely fél kérelmére, ha a második választottbíró kijelölését követő egy hónapon belül, az első két választottbíró a harmadik választottbíró kijelölését illetően nem tud egyetértésre jutni. E két esetben, ha a Nemzetközi Bíróság elnöke a választottbírók kijelölésében akadályoztatva van, vagy ha a vitában részt vevő államok valamelyikének állampolgára, a választottbírókat a Nemzetközi Bíróság elnökhelyettese jelöli ki, feltéve, hogy nem állampolgára valamely vitában részes államnak. Ez utóbbi esetben a választottbírókat a Nemzetközi Bíróság azon tagja jelöli ki, aki valamely vitában részes államnak nem állampolgára, és akit az elnök vagy az elnökhelyettes választ ki. Nem választható meg választottbírónak a választottbírósági eljárást kérelmező állam olyan állampolgára, akinek kijelölése az Igazgatótanácsra tartozik, továbbá az Igazgatótanács javaslatára a jegyzékbe felvett olyan személy sem, akinek kijelölése a kérelmező államra tartozik. E két kategória valamelyikébe tartozó egyetlen személy sem választható meg a választottbíróság elnökének.
(4) A választottbíróság megállapítja saját eljárási rendjét.
25. cikk
A Szervezet az Igazgatótanács határozata alapján egy vagy több Szerződő Állammal e jegyzőkönyv ezen állam vagy államok vonatkozásában történő végrehajtása céljából kiegészítő megállapodásokat, továbbá hatékony működése és érdekeinek védelme céljából egyéb megállapodásokat köthet.
Jegyzőkönyv
az Egyezmény 69. cikkének értelmezéséről
Kelt 1973. október 5-én
1. cikk
Általános alapelvek
A 69. cikk nem értelmezhető oly módon, hogy az európai szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontokban használt szavak pontos, szó szerinti jelentése alapján kell érteni, és hogy a leírás és a rajzok kizárólag az igénypontokban található ellentmondások feloldására szolgálnak. Nem értelmezhető oly módon sem, hogy az igénypontok csupán iránymutatást adnának, és hogy a tényleges oltalmi kör kiterjedhet arra, ami a szakember számára a leírás és a rajzok vizsgálata után a szabadalmas igényeként megjelenik. Ezzel ellentétben az értelmezésnek e két magyarázat között oly módon kell állást foglalnia, hogy egyaránt biztosítsa a szabadalmas megfelelő védelmét, valamint a jogbiztonságot harmadik személyek számára.
2. cikk
Egyenértékűség
Az európai szabadalom oltalmi körének meghatározásánál bármely olyan elemet kellőképpen számításba kell venni, amely az igénypontokban megnevezett elemmel egyenértékű.
Jegyzőkönyv
az Európai Szabadalmi Hivatal hágai személyi állományáról
(A személyi állományról szóló jegyzőkönyv)
Kelt 2000. november 29-én
Az Európai Szabadalmi Szervezet biztosítja, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal tervezett állásainak aránya, amelyet a 2000. évi elhelyezési és álláshely terv szerint a hágai részlegnek szánnak, lényegében változatlan marad. A hágai részlegre eső álláshelyek számában történő bármely változáshoz, amelyre az Európai Szabadalmi Hivatal megfelelő működése érdekében van szükség, és amelynek következménye lehet a fenti aránytól való több mint tíz százalékos eltérés, a Szervezet Igazgatótanácsának határozatára van szükség, az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára, a Német Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság Kormányaival való egyeztetés után.