MAGYAR ENERGIA HIVATAL

J/842.
BESZÁMOLÓ

Budapest, 2002. szeptember

1. Engedélyezés, hatósági ellenõrzés és felügyelet *

2. Árszabályozás és árelõkészítés *

3. Fogyasztóvédelem *

4. Az ellátás folyamatossága és a szolgáltatás minõsége *

5. Környezetvédelem *

6. Energiahatékonyság *

7. A Hivatal intézményi és nemzetközi kapcsolatai, tájékoztatás *

8. A Hivatal mûködésének feltételei, informatikai rendszere *

Mellékletek

Függelék A piacnyitás nemzetközi tapasztalatai és várható hatása *

1. Hetedik alkalommal készítettük el az Országgyûlés részére a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvénnyel (továbbiakban: VET) módosított, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 6.§ (3) bekezdése alapján a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) tevékenységét ismertetõ beszámolót.
2. Az energiaipari társaságok szabályozásának 1994. óta tartó elsõ szakasza lezárult és megkezdõdött a földgáz- és a villamosenergia-piac megnyitására való felkészülés. Ez mind az energetika szabályozásában, mind intézményrendszerében változásokat tett és tesz szükségessé. Az Országgyûlés elfogadta az új villamos energia törvényt, elkészült a gáz energia törvény tervezete is. A Gazdasági Minisztérium és a Hivatal összeállította a villamos energia törvény végrehajtásáról intézkedõ kormány- és miniszteri rendeletek elõkészítésének programját. A Hivatal megkezdte a piaci szereplõk részére kiadandó mûködési engedélyek kidolgozását, s elindította a felkészülést a piacnyitás bevezetésére. Az új villamos energia törvény szerint a Hivatal a liberalizált energiapiac fontos stratégiai szereplõje. A Hivatal erre - az energiapiac szempontjából meghatározó - feladatra mind szakmai, mind szervezeti szempontból felkészült.

Energiaipari társaságok engedélyezése, felügyelete

Gázipar

3. A Hivatal 2001-ben 56 határozatot adott ki a gázipari társaságokkal kapcsolatban. A társaságok a határozatok ellen két esetben fordultak a másodfokú hatósághoz, de az a fellebbezéseket elutasította. A magyarországi gázellátás bõvülési üteme enyhén mérséklõdik, a piac telítõdésének jelei már mutatkoznak. Magyarországon a vezetékes gázellátásba bekötött települések aránya 2001 végére 87%-ra növekedett. A gázszolgáltatás színvonalának mérési és ellenõrzési rendszerét, s ezen belül a szolgáltatás színvonalának mutatóit, azok mérési eljárását, adatbázisát, értékelési és ellenõrzési módszerét - a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetve - a Hivatal kidolgozta, majd gondoskodott a nyilvánosságra hozatalról és a hatálybaléptetésrõl.
4. Nagy várakozás elõzi meg a meghirdetett földgázpiaci liberalizációt minden gázipari engedélyes és piaci szereplõ, illetve a fogyasztóvédelmi szervezõdések részérõl. A hazai gázszolgáltató társaságok és külföldi tulajdonosaik naprakészen figyelik a piacnyitást szabályozó jogszabály-tervezetek minden változását, készülve az ebbõl eredõ szükséges és üzletileg legjobbnak ítélt lépésre. Részben ezzel magyarázható rendkívüli együttmûködési készségük a törvény-tervezet és végrehajtási rendeleteinek elõkészítése során.

Villamosenergia-ipar

5. A Hivatal 2001-ben a villamos energia termelésével, szállításával és szolgáltatásával kapcsolatban 28 határozatot adott ki. Elvégezte az engedélyesek hatósági ellenõrzését, figyelte és elemezte a fogyasztói elégedettség mérését, a villamosenergia-szolgáltatás minõségét és biztonságát, az üzemzavarokat, az árak és a minõség alakulását, a garantált szolgáltatásokat, foglalkozott az erõmûvek károsanyag-kibocsátásával, a széntüzelésû erõmûvek bezárásával és rekultivációjával.
6. A Hivatal kiemelten kezelte a villamosenergia-piac nyitásával kapcsolatos feladatokat, valamint a piacnyitásra való felkészülést.

Távhõtermelés

7. A Hivatal 2001-ben a távhõtermelés területén kilenc határozatot hozott, fellebbezés nem volt. Az engedélyesek hatósági ellenõrzése alapján megállapítható, hogy a társaságok 0-alapvetõen az engedélyekben és a jogszabályokban foglaltak szerint mûködtek.
8. A környezetvédelmi elõírások szigorodása miatt a széntüzelésû erõmûvi blokkokat néhány éven belül le kell állítani. Azon településeken, ahol a távhõszolgáltatást részben vagy egészben széntüzelésû erõmûvekbõl biztosítják, az erõmûvek esetleges bezárása esetén is biztosítani kell a lakossági távhõellátást. Miután a törvény értelmében az önkormányzatok kötelezettek a távhõellátás fenntartására, több településen az önkormányzat a széntüzelésû erõmû bezárása miatt a távhõtermelés fenntartására lépéseket tett.
9. A villamosenergia-piac nyitásával összefüggésben szükségesnek látjuk a távhõszolgáltatásról szóló törvény módosítását azért, hogy az új villamos energia törvénnyel az összhangja megteremtõdjön.

Az energiaipari társaságok árszabályozása

10. 2001-ben új árszabályozási ciklus vette kezdetét a villamosenergia-iparban. Az új ciklus 4 évre szól, s 2001. január 1-jével új induló árak megállapításával járt.
11. A földgáz esetében is megtörtént az új árszabályozás elõkészítése: részben a minden földgázipari társaságra kiterjedõ eszköz- és költség-felülvizsgálattal, részben az új me-chanizmus kereteinek, mûködési szabályainak kidolgozásával. Az eredetileg 2001 végén lejáró árszabályozási rendszer hatályát a gazdasági miniszter 2002. június 30-ig meghosszabbította.
12. 2001 júliusában átlagosan 12%-os gázáremelés valósult meg. Részben ehhez kapcsolódóan változtak az erõmûvi (és nagykereskedelmi) villamos energia- és hõárak. 2002 januárjában az összes villamosenergia-ár változott, ezen belül a fogyasztói árak 5%-kal nõttek. Az árelõkészítés és a kormányzati döntések beillesztése az árszabályozási rendszerbe a Hivatal feladata volt.
13. 2001 folyamán felgyorsult a piacnyitással kapcsolatos árszabályozási változások elõkészítése, a szabályozott hálózati hozzáférés árazási rendszerének kidolgozása.

Fogyasztóvédelem

14. A Hivatal 2001-ben 856 panaszt vizsgált meg. A minden tekintetben lezárt, elintézett ügyek száma 650 db volt. A panaszok 80%-a a villamosenergia-, 20%-a a gázszolgáltatókkal kapcsolatos. Az indokolt panaszok aránya mindkét szolgáltatási területen megközelítõen 50-50%-os volt.
15. Az Energetikai Érdekképviseleti Tanács rendszeresen megtárgyalta a Hivatal aktuális feladataival összefüggõ, fogyasztókat érintõ legfontosabb kérdéseket.

Jogszabály elõkészítés

16. A Hivatal részt vett a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, valamint a gázellátásról szóló törvény-tervezet, továbbá a VET végrehajtásáról szóló kormány- és miniszteri rendeletek kidolgozásának elõkészítésében.

Nemzetközi kapcsolatok

17. A Hivatal együttmûködött a nemzetközi energetikai szervezetekkel, a nyugati, továbbá a közép- és kelet-európai országok regulátoraival. A Hivatal szakmai, regulátori munkájának elismeréseként értékelhetõ, hogy 17 ország energetikai regulátorának nemzetközi szövetsége (ERRA) budapesti székhellyel alakult meg és mûködik. Több munkabizottságban folyó munka vezetésével segítjük a közép- és kelet-európai országokban, valamint a FÁK államaiban regulációt végzõ államigazgatási szereplõk felkészítését, illetve munkáját. Meghívást kaptunk az EU tagállamok regulátorainak szakmai ülésére is. Több európai regulátorral kétoldalú munkakapcsolatban állunk.

Energiahatékonyság

18. A Hivatal arra törekedett, hogy az energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelés szempontjait a felügyelt energiaszektor és a fogyasztói kör együttesére érvényesítse a szabályozások kialakítása és továbbfejlesztése során, s figyelemmel kísérte az energiaszektor engedélyeseinek energiahatékonyság növelési terveit, illetve tevékenységét. A Hivatal az országos energiatakarékossági programok megvalósítását segíti, szakértõként mûködik közre a pályázatokat bíráló tárcaközi bizottság munkájában.
19. A Széchenyi Terv keretében a 2001. évben meghirdetett 10 energiatakarékossági programra 2 milliárd Ft támogatási keretet irányoztak elõ, amelyet a nagyarányú érdeklõdésre való tekintettel év közben a gazdasági miniszter megemelt. A Széchenyi Terv energiatakarékossági programjaira benyújtott pályázatok közül a bíráló tárcaközi bizottság 2001. december végéig 2896 beruházás támogatását javasolta a gazdasági miniszternek. Ezek teljes beruházási költségelõirányzata 9,7 milliárd Ft volt és ebbõl a javasolt támogatás 2,7 milliárd Ft-ot képviselt. E beruházások megvalósításának eredményeként 1,32 PJ/év energiahordozó megtakarítás realizálható, amely kõolaj egyenértékben kifejezve mintegy 31500 t/év-nek felel meg. A beruházások révén a pályázóknál évente 1,6 milliárd Ft energiaköltség megtakarítás jelentkezik.

Tájékoztatás

20. A Hivatal a törvényben foglalt tájékoztatási kötelezettségeinek eleget tett, az engedélyezéssel, hatósági felügyelettel kapcsolatos közérdekû határozatait rendre közzé tette. Megjelentette a Hivatal 2000. évrõl szóló tájékoztatóját és a Villamos Energia Statisztikai Évkönyv 2000. címû kiadványt. A Hivatal vezetõi az elektronikus és az írott sajtóban folyamatosan tájékoztatást adtak.

A Hivatal jogállása, önállósága

21. A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény a Hivatal jogállását a korábbihoz képest megváltoztatta, mind feladatai körét, mind önállóságát számottevõen növelte.

Összefoglaló megállapítások

22. A Hivatal feladatait - az irányítását és a felügyeletét ellátó felettes szervek visszajelzései, illetve az Országgyûlési beszámolók vitájának tapasztalatai alapján - közmegelégedésre látta el. Fennállása óta 851 határozatot hozott, ebbõl 494 az engedélyezéssel, 139 a fogyasztóvédelemmel, 76 pedig árfelülvizsgálati kérelmekkel volt kapcsolatos. Az érintettek fellebbezése folytán a másodfokú hatóság 48 ügyben hozott határozatot, amely után a Hivatalnak eddig mindössze egy határozatát módosították. A 2001. évben kiadott 112 határozat közül 46 a villamosenergia-termeléssel, -szállítással és -szolgáltatással, 10 a távhõtermeléssel, 56 a gázértékesítéssel, illetve gázszolgáltatással kapcsolatos. A határozatok megoszlását az 1. melléklet tartalmazza. Az energiaipar tulajdonosi szerkezetében 2001-ben további változások (vállalat-összevonások, fúziók) mentek végbe, amibõl az is következik, hogy a fogyasztók védelme érdekében a Hivatalnak a természetes monopóliumok felügyeletét tovább kell szigorítania.

Budapest, 2002. szeptember

1. Engedélyezés, hatósági ellenõrzés és felügyelet

1. Magyarországon a gázfelhasználás aránya az összes energiafogyasztáson belül kiemelkedõen magas, csak a nagy földgáz készletekkel és kitermeléssel rendelkezõ országokban (Hollandia, Egyesült Királyság) hasonló a gáz aránya.

Engedélyezés

2. A gázértékesítõ MOL Rt. a gázértékesítési mûködési engedélyében foglaltaknak megfelelõen végzi tevékenységét, saját tulajdonában rendelkezik a gázértékesítés teljes mûszaki rendszerével. A törvényben elõírt földgázigény kielégítési kötelezettségének és az ellátás biztonságának teljesítése érdekében gondoskodik az igényekhez igazodó forrásokról, mûködteti a gáztárolókból és nagynyomású távvezetékekbõl álló összefüggõ gázrendszert. A MOL Rt. megkezdte a gázüzletág átalakítását: megkérte a szállítóvezeték- és földalatti gáztároló rendszerre vonatkozóan a Hivatal hozzájárulását ezen eszközöknek a MOL Földgázszállító Rt. és MOL Földgáztároló Rt. részére történõ átruházásához. A Hivatal a határozatban megfogalmazott feltételekkel hozzájárult ezen eszközök kért átruházásához. Ez a hozzájárulás nem jelenti a MOL Rt. gázértékesítési mûködési engedélyének megváltozását, mivel a gázértékesítési engedélyes továbbra is a MOL Rt.
3. A MOL Rt., mint gázértékesítõ az év során engedély-módosítási kérelmeket nyújtott be az ipari nagyfogyasztóinál bekövetkezett tulajdonos-, illetve névváltozás, valamint egyéb változás miatt. Ugyanakkor ezen nagyfogyasztók a gázszolgáltatói mûködési engedély megszerzésére törekednek abban a reményben, hogy számukra kedvezõbb viszonteladói árszinten jutnak földgázhoz.
4. 2001. évben kapacitáshiány és fejlesztési problémák miatt a MOL Rt. fogyasztói igényeket nem utasított el, a gázszolgáltató társaságok és az általa közvetlenül ellátott egyedi fogyasztók földgáz igényeit kielégítette, a minõségi követelményeket teljesítette. Az elõzõ évhez hasonlóan most sem fordult elõ csúcskapacitás-kiesés, illetve forráshiány, amely a szolgáltatás folyamatosságát veszélyeztette volna, így földgázkorlátozásra sem került sor. Üzemzavari okok miatt csak elszigetelt esetekben került sor rövid idõtartamú gázkimaradásra. A MOL Rt. 2001-ben fennakadás nélkül és maradéktalanul teljesítette a gázszolgáltatásról szóló törvényben, a kapcsolódó jogszabályokban és szabályzatokban, valamint az engedélyes gázértékesítési mûködési engedélyében elõírt kötelezettségeit.
5. A települések bekapcsolása a gázellátásba 2001-ben is folytatódott, bár kisebb intenzitással, mint korábban. A települési önkormányzatok a gázellátás megvalósításához szükséges pénzügyi fedezetet legtöbb esetben pályázati pénzalapok igénybevételével teremtették elõ. A pályázatok benyújtásához az illetékes megyei Területfejlesztési Tanácsok útmutatása alapján a Hivataltól szolgáltató kijelölését is kérték. Továbbra is ellentmondás érzékelhetõ a követelmény rendszerben, mely szerint a Hivatal csak a már meglévõ pénzügyi-gazdasági feltételek esetén adja ki az engedélyét, ugyanakkor a finanszírozás egyik forrása éppen a pályázaton odaítélt összeg. Az önkormányzati pályázatokhoz egy elõzetes, feltételes hozzájárulást ad ki a Hivatal. Az új gázelosztó hálózati beruházások megtérülése, így a szolgáltatók által vállalt önrész is egyre csökken, többnyire csak az új gázszolgáltató társaságok vállalnak a piacszerzés érdekében hosszabban megtérülõ befektetéseket. A gázszolgáltatók a befektetéseket banki kölcsönökbõl fedezik. A Hivatal és a kölcsönt nyújtó bankok is vizsgálják a beruházás megtérülését és a megtérülés gazdaságosságát.
6. Két új gázszolgáltató társaság, a Debreceni Gázszolgáltató Kft. (DBGÁZ Kft.) és a DELTAGÁZ Kft. kezdte meg mûködését a gázszolgáltatási engedélyükben szereplõ településeken. A DBGÁZ Kft. nógrádi települések gázellátására vállalkozott a gázelosztó hálózat kiépítése után. A DELTAGÁZ Kft. tulajdonosi szerkezetében történt változás következtében névváltozásra is sor került, a társaság új neve: Magyar Gázszolgáltató Kft. Az év folyamán a DBGÁZ Kft. a zalai települések gázelosztó hálózatát eladta a Magyar Gázszolgáltató Kft.-nek, így az év végére a Magyar Gázszolgáltató Kft. - saját fejlesztéseivel együtt - 93 településen végez gázszolgáltatást.
7. A nagyfogyasztói kör néhány tagja, akik a MOL Rt. távvezetéki közvetlen kiszolgálású nagyfogyasztói és sajátos továbbadói-szolgáltatói tevékenységet végeznek telephelyen belül, tulajdonosi átalakulások miatt és gazdasági érdekbõl önálló gázszolgáltatói mûködési engedély megszerzését kezdeményezték.
8. A vezetékes PB-gáz szolgáltató társaságok veszteséges gazdálkodásuk miatt újabb fejlesztést, új település bekapcsolását nem tervezik. Idõközben az 50 településre kiterjedõ "falugáz" rendszer földgázra történõ részbeni átállítása zajlott le, 19 településre vonatkozóan a vezetékes PB-gáz szolgáltatói engedély visszavonásra került. 2001 végére 31 település tartozik a vezetékes PB-gáz ellátás körébe.
9. Általánosan jellemzõek a szabadáras PB-gáz árának ugrásszerû emelkedésébõl adódó gazdasági nehézségek, melyek mind a fogyasztókat, mind a szolgáltató társaságokat sújtják. A PB-gáz árát a piaci verseny alakítja, nem tartozik a hatóságilag szabályozott szolgáltatások körébe. A Hivatal a földgázra történõ áttérést támogatja, ahol erre a gazdasági, mûszaki, földrajzi feltételek megfelelõek. Egyedi engedélyezési esetnek minõsül a SZEB-GÁZ Kft. vezetékes PB-gáz szolgáltatási tevékenységének átruházása más gázszolgáltató, nevezetesen a MOL-GÁZ Kft. részére. Elsõ alkalommal fordult elõ, hogy egy földgázszolgáltató társaság vezetékes PB-re is engedélyt kapott. Ennél az eljárásnál a Hivatal vizsgálta a hatósági áras földgáz és a szabadáras PB-gáz szolgáltatási árának eltérése miatti, az érintett szolgáltató vállalkozások költségeinek költséghelyekre és költségviselõkre történõ bontását, de szabálytalanságot, rendellenességet nem talált.

Ellenõrzés és felügyelet

10. A Hivatal a gázszolgáltatási mûködési engedéllyel rendelkezõ társaságok mûködését folyamatosan és rendszeresen ellenõrzi. A felügyeleti, ellenõrzési tevékenység hatékonyságának növelése érdekében a Hivatal egységes rendszert dolgozott ki az engedélyes társaságok éves tevékenységérõl szóló beszámolójának tartalmi követelményeirõl. Ennek lényege, hogy az adott idõszakban foganatosított mûszaki, gazdasági intézkedéseken, és az elért eredményeken túlmenõen közölni kell azokat az információkat, melyek a szolgáltatás színvonalával, valamint a fõbb gazdálkodási adatokkal kapcsolatosak. Az engedélyes társaságok tevékenységének fõbb mutatói, paraméterei (termelt, szállított, szolgáltatott energia mennyiség, ezek fajlagos értékei) rendszeresen beérkeznek a Hivatalhoz. A beszámolók alapján megállapítható, hogy csökkenõ tendenciát mutatnak a beruházások, a gázszolgáltató társaságok egyre kevesebb összeget fordítanak új települések, településrészek bekapcsolására.
11. Tovább folytatódtak és rendszeressé váltak a felügyelt társaságoknál elvégzett helyszíni ellenõrzések, amelyek során elsõsorban a jogszabályokban, engedélyokmányokban foglalt általános érvényû és eseti elõírások megtartásának vizsgálatára került sor. Fontos kérdésként vizsgáltuk a minõségügyi rendszer gyakorlati mûködését. Az ellenõrzések tapasztalatai alapján a Hivatal a szükséges intézkedéseket megtette. A Hivatal a hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló rendelet alkalmazását is vizsgálta. Megállapította, hogy részben nem a kitûzött célok szerint mûködik, ezért kezdeményezte a rendelet módosítását.
12. A Hivatal úgy ítéli meg, hogy a földgázellátás finanszírozási gondjainak feloldása elkerülhetetlen. A jelenlegi hatósági árak nem biztosítják a földgáz ellátás indokolt költségeit. Az amortizáció pótlása, a karbantartás és a szükséges bõvítések a Hivatal becslése szerint mintegy évi 18 milliárd forint beruházási ráfordítást igényelnek. Ebbõl 2001-ben 5,7 milliárd forintnyi valósult meg.

Villamosenergia-ipar

Engedélyezés

13. A villamos energia termelésével, szállításával és szolgáltatásával összefüggésben a Hivatal 2001. évben 28 határozatot adott ki. Az MVM Rt. Lõrinciben épülõ szekunder tartalék erõmûve elkészült, a próbaüzemet sikerrel zárták, így a Hivatal a mûködést engedélyezte. Ezen szekunder tartalék erõmûre az UCTE-hez történõ csatlakozás miatt, az elõírások teljesítése érdekében van szükség. Sikeres üzembe helyezés után mûködési engedélyt kapott még a Debreceni Kombinált Ciklusú Erõmû Kft. Az engedélyesek kérésére módosítottuk a Budapesti Erõmû Rt., Pannonpower Rt., az EMA-Power Kft., a Paksi Atomerõmû Rt., az AES Borsodi Erõmû Kft., a Csepeli Áramtermelõ Rt. és a Mátrai Erõmû Rt. mûködési engedélyét. Villamos energia közvetlen szolgáltatási engedély módosítást adott ki a Hivatal a Pécsi Erõmû Rt.-nek, illetve névváltozás után a Pannonpower Rt.-nek. A Csepeli Erõmû Rt. engedélyezett élettartama lejárt, így kérték az erõmû megszüntetési engedély kiadását, amit a Hivatal megadott. A Budapesti Erõmû Rt. az MVM Rt. kapacitás pályázatán nyertes Kispesti Erõmûben tervezett új erõmûrészre kért létesítési engedélyt. Mivel elõzetes létesítési engedéllyel már rendelkezett és az egyéb feltételeknek is megfelelt, a Hivatal az engedélyt kiadta.
14. A Hivatal termelõ eszközökkel való rendelkezés jóváhagyást és jelentõs tulajdoni hányad értékesítéshez hozzájárulást a Budapesti Erõmû Rt., a Mátrai Erõmû Rt., a Dunamenti Erõmû Rt., a Pannonpower Rt. és a Csepeli Áramtermelõ Rt. részére adott. Alaptõke leszállításhoz a Hivatal a Bakonyi Erõmû Kft. részére adott engedélyt. A Hivatal négy esetben járult hozzá villamos energiaipari engedélyesben történõ részesedés szerzésekhez (kettõ esetben új befektetõ megjelenése, kettõ esetben pedig cégcsoporton belüli átszervezés miatt). A Budapesti Erõmû Rt. új tulajdonosa az EdFI, míg a Csepeli Áramtermelõ Rt. új tulajdonosa az NRG Energy csoporthoz tartozó Csepel Luxembourg lett. Mindkét befektetõ kizárólagos mértékû (100%-os) tulajdoni hányadot szerzett. A Dunamenti Erõmû Rt. új többségi tulajdonosa (74,82%) az Electrabel S.A; ez a tulajdonszerzés befektetõi csoporton belüli részvényátruházásnak minõsül. A Mátrai Erõmû Rt.-ben az RWE cégcsoport a meglévõ tulajdoni hányadát növelve 51% részesedést szerzett.
15. A Hivatal bírságolási jogkörénél fogva négy (a DÉDÁSZ Rt., a DÉMÁSZ Rt., az ÉMÁSZ Rt. és a TITÁSZ Rt.) áramszolgáltató társasággal szemben bírságot szabott ki a szolgáltatás minõségének, a villamosenergia-ellátás folyamatosságának romlása miatt. A társaságok a Hivatal határozata ellen fellebbezést nyújtottak be. A másodfokon eljáró gazdasági miniszter a szolgáltatás minõség romlást megerõsítette, azonban a bírság kiszabását törölte. Elõírta egyúttal a társaságok számára, hogy fél éven belül jelentsék a Hivatal felé, hogy milyen intézkedéseket tettek az ellátás minõsége javítására. A Hivatal intézkedései és az áramszolgáltató társaságok erõfeszítései e téren azzal az eredménnyel jártak, hogy az áramszolgáltatás minõségi mutatóinak 1998-99. évi romlása megállt, s a 2000-2001. évet általában javuló értékek jellemezték (lásd 2. melléklet).

Ellenõrzés és felügyelet

16. Az erõmûvek helyszíni ellenõrzése alkalmával a következõ területek ellenõrzése történt meg: üzemzavarok nyilvántartása, minõségbiztosítási rendszer mûködése, környezetvédelmi tevékenység, az adott erõmû helyzetébõl adódó speciális feladatok állapota (rekultiváció elõkészítése, bekövetkezett nagyobb üzemzavarok elemzése, fejlesztések). Az engedélyesek részérõl maximális együttmûködést és segítõkészséget tapasztaltunk. Az elõre egyeztetett, vagy a helyszínen kért dokumentumokat minden esetben bemutatták, illetve átadták. Az esetleges dokumentációs problémákat utólag néhány napon belül megoldották. A szolgáltatók és a szállító éves elõre tervezett és egyeztetett ellenõrzése során is segítõkészséget tapasztaltunk. Az ellátás folyamatosságának biztosítására, a szolgáltatás minõségének javítására koncentráló egyeztetések során az adatszolgáltatás megbízhatóságát, a fejlesztések várható hatásait elemeztük. Ezen egyeztetések során a külön kért adatokat és információkat is szolgáltatták, valamint bemutatták az általuk - ezzel összefüggésben - végzett vizsgálatok feldolgozásából leszûrt következtetéseket. Az ellenõrzések során sikerült tisztázni a közgazdasági adatszolgáltatással kapcsolatos hivatali elvárásokat, követelményeket, valamint a hozzájuk kapcsolódó határidõket. A kért adatokat több esetben üzleti titokra hivatkozva csak késve küldték meg részünkre. A szolgáltatás színvonalához kapcsolódó ellenõrzéskor több szolgáltatónál komoly hiányosságot tapasztaltunk az alapadatok képzésénél és pontosságánál. Ennek kijavítására, kiküszöbölésére levélben hívtuk fel a társaságokat.

Távhõtermelés

Engedélyezés

17. Magyarországon 97 településen 240 távfûtõ rendszer mûködik, a távfûtött lakások száma közel 650 ezer. Ez az országos lakásállomány 16%-a. A távhõellátás együttes csúcs hõigénye 6500 MW, míg a beépített kazánkapacitás 12500 MW. A beépített kazánkapacitás 70%-a, mintegy 8700 MW tartozik a Hivatal engedélyezési és felügyeleti hatáskörébe 13 városban. A távhõellátás tüzelõanyag-felhasználásában meghatározó szerepe van a földgáznak (70%), amelynek aránya a jövõben várhatóan tovább növekszik a környezetvédelmi követelmények szigorodása miatt. A földgázpiac nyitásának, illetve a földgáz jövõbeni ármozgásának ezért meghatározó szerepe lesz a távfûtés jövõjére és versenyképességére nézve is.
18. A távhõszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (Tszt.) a Hivatal hatáskörébe utalta azon távhõtermelõket, melyek a hõenergiát közcélú villamosmû hõtermelõ létesítményében termelik és villamos energia termelõ tevékenységük felügyeletét a VET alapján a Hivatal látja el. Ezen távhõ termelõk esetében a Hivatal adja ki az elõzetes létesítési, a létesítési, illetve a termelõi mûködési engedélyeket. Amennyiben ezen termelõk egyben távhõszolgáltatási tevékenységet is folytatnak, a távhõszolgáltatói mûködési engedélyt is a Hivatal adja ki. A többi távhõtermelõ, illetve szolgáltató felett az engedélyezési és felügyeleti jogkört a helyi önkormányzatok gyakorolják. A Tszt. tehát a távhõtermelõk és szolgáltatók hatósági engedélyezési és felügyeleti jogkörét megosztotta a Hivatal, valamint a települési önkormányzatok képviselõ testülete, illetve jegyzõje között. A távhõtermelés közel 70%-a közcélú erõmûvekben történik, amely tevékenység felügyelete a Hivatal hatáskörébe tartozik. Öt közcélú erõmû végez közvetlen távhõszolgáltatási tevékenységet, mely esetekben a Hivatal gyakorolja ezen tevékenység felett is az engedélyezési és felügyeleti, valamint a fogyasztóvédelmi jogkört. A távhõtermelõi tevékenység 30%-a, valamint a településeken a távhõszolgáltatási tevékenység szinte teljes egésze önkormányzati hatáskörben van.
19. 2001-ben a Hivatal egy távhõ termelõi létesítési, egy távhõ termelõi mûködési és egy távhõ szolgáltatói mûködési engedélyt adott ki, és hat esetben módosította a már kiadott termelõi mûködési engedélyeket. A 15 engedélyes erõmû 1 db létesítési, 15 db távhõtermelõi mûködési, 5 db távhõszolgáltatói mûködési engedéllyel rendelkezik. Fellebbezés az 1999-2001. években kiadott határozatok ellen nem érkezett. A Hivatal minden esetben intézkedett az engedélyeket kiadó határozatok közzétételérõl.

Ellenõrzés, felügyelet, tulajdoni viszonyok változása

20. Az 1999-ben kiadott mûködési engedélyek alapján 2001-ben folytattuk az engedélyesek hatósági ellenõrzését. Az engedélyesek jelentéseit feldolgoztuk és megállapítottuk, hogy az engedélyesek a jogszabályokban és az engedélyekben foglaltak szerint mûködnek. Tulajdoni viszonyok változására, termelõ eszközök átruházására, illetve alaptõke leszállítására a Hivatal több ízben adott engedélyt.

Törvény elõkészítõ tevékenység

21. Az új villamos energiáról szóló törvény hatályba lépése miatt szükségesnek látjuk a távhõszolgáltatásról szóló törvény módosítását. A Tszt. ugyanis több ponton a VET rendelkezéseire utal, illetve annak definícióit használja. Az új VET hatályba lépésével megszûnik a VET és a Tszt. összhangja, jogi bizonytalanság keletkezik a Tszt. értelmezésében. Ennek a jogszabályi bizonytalanságnak a megszüntetése csak a Tszt. megfelelõ módosításával lehetséges.

A távhõ és a kapcsolt villamosenergia-termelés

22. A távhõellátás gazdaságosságát javító egyik lehetõség a kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelés. A távhõ 70%-át Magyarországon jelenleg is villamos energiával kapcsoltan állítják elõ. Ez egyben azt is jelenti azonban, hogy az így termelt villamos energia értékesítési árának alakulása, természetszerûleg kihatással lesz a távfûtés árának alakulására is. A távhõellátás szempontjából is meghatározó tehát, hogy a liberalizációt követõen milyen ármozgások indulnak el a villamosenergia-piacon, illetve milyen állami beavatkozás történik.
23. A gazdaságilag fejlett államokban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kapcsolt hõ- és villamosenergia-termelésre, mert a szigorodó környezetvédelmi elõírások (Kyotoi Egyezmény) csak akkor tarthatók be, ha minden emisszió-csökkentési lehetõséget kihasználnak, amelyek között a kogeneráció az egyik legígéretesebb. Éppen ezért az EU-ban törekvés tapasztalható a kogenerációt támogató direktíva megalkotására, amely ha életbe lép, természetesen hazánkra is kötelezõ érvényû lesz a csatlakozás idõpontjára.

1. Árszabályozás és árelõkészítés

1. Az elsõ négyéves árszabályozási ciklus 2000. december 31-én véget ért. A 45/2000. (XII. 21.) GM rendelettel 2001. január 1-tõl hatályba léptetett új villamos energia ármechanizmus fõ vonalai megegyeznek az elõzõ rendszer alapjaival, azaz az ún. induló árak az indokolt költségek alapján kerültek megállapításra. Az értékesítési lánc több szintjén (erõmûvek, nagykereskedõ, áramszolgáltatók) megfogalmazott (átlag)árak karbantartására több évre elõre meghirdetett - részben statisztikailag közvetlenül mért, részben nyilvános adatok alapján számított, részben árhatósági döntés alapján megállapított paramétereket tartalmazó - árképletek szolgálnak. A hatósági árak köre nem változott, de egy évvel az új villamos energia törvény hatálybalépését követõen - még az új árszabályozási idõszak vége elõtt - megszûnik az egyedi erõmûvi árak hatósági jellege.
2. A villamos energia és a hõenergia árszabályozási éve megegyezik a naptári évvel, január 1-tõl december 31-ig tart. Az árszabályozási idõszak folyamán árkorrekcióra alapesetben évente egyszer, január 1-jei hatállyal kerül sor. Bizonyos esetekben (tüzelõanyagok árának jelentõs mértékû változása, jelentõs változás a kapacitásokban, stb.) sor kerülhet év közbeni árkorrekcióra is. A 2001. január 1-jei induló árak megállapításának elõkészítése során a Hivatal alapvetõen az engedélyeseknél (25 villamosenergia-ipari társaságnál) 2000 folyamán végzett eszköz- és költség-felülvizsgálat eredményeire támaszkodott. Az induló árak meghatározásának alapját az 1999. évi auditált elszámolások képezték. Az eszköz- és költség-felülvizsgálat egyik célja annak megállapítása volt, hogy az engedélyesek 1999. évi ténylegesen elszámolt költségeibõl (illetve a ténylegesen rendelkezésre álló eszközökbõl) melyek és milyen mértékben indokoltak az adott villamosenergia-ipari tevékenység (termelés, rendszerirányítás, átvitel, elosztás, kereskedelem) végzéséhez. Az indokolt költségek megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza.

1. A végfelhasználói (fogyasztói) tarifarendszer gyakorlatilag megmaradt az 1999. júliustól érvényes szerkezetében, csupán a díjtételek értéke változott. A szolgáltatók - önmagában indokolható - igényeinek ellenére sem került sor regionálisan eltérõ végfelhasználói árak megállapítására, azaz megmaradtak az országosan egységes végfelhasználói díjtételek. A regionális árak bevezetésének kérdésére a piacnyitás utáni tapasztalatok ismeretében célszerû lesz visszatérni. Nagy hangsúlyt kapott a stabilitás és a rugalmasság kettõs követelménye közötti egyensúly folyamatos megteremthetõségének elõsegítése. A korábbi rendszerhez képest alapvetõ változást jelentett az induló árak meghatározásánál a tõkeköltség kategóriájának definiálása, a saját tõke alapú megtérülésrõl az eszközalapú megtérülésre történõ átmenet, valamint a "benchmark" megközelítés gyakorlati alkalmazása. A tõke hozamtényezõjének alapértéke ("kockázatmentes hozam") 8,8% volt, amihez az erõmûveknél 1%, a hálózati társaságoknál 0,5% kockázati prémium adódott. Az új árszabályozási rendszert (az árképleteket) elõször a 2001. júliusi, majd a 2002. januári árak elõkészítése során mûködtette a Hivatal. Az árszabályozás mûködési mechanizmusát mutatja be a 3. melléklet.
2. A 2001. januárban induló villamos energia árszabályozás, ami a 0,1-20 MW teljesítõképesség közötti, 65%-os hatásfokot teljesítõ kapcsolt termelõk számára kötelezõ villamos energia átvételt és az átvételhez kapcsolódó árkiegészítõ díjat (KÁD) biztosított, kedvezõ beruházási folyamatot indított el ezen a területen. Ennek eredményeképpen a 2001. év során jelentõs számú, átlagosan 1 MW egységkapacitású, korszerû kapcsolt gázmotor beruházására került sor. A gázmotorok elterjedésének gyorsuló növekedését a várható mennyiség- és teljesítmény igények elõrejelzésénél és elemzésénél célszerû figyelembe venni.

Földgáz

3. A földgáz elsõ árszabályozási rendszerét leíró 59/1995. (XI. 14.) IKM rendelet hatálya eredetileg 2001. december 31-ig szólt. A rendszer mûködését - már a kezdetektõl - több feszültség terhelte. A feszültségeket hol a MOL Rt., hol a gázszolgáltatók oldaláról tapasztaltuk, de nagyságrendjük 2000 júliusáig nem haladta meg a néhány milliárd Ft-ot. A kõolajárak 1999. II. félévétõl kezdõdött emelkedése, majd a korábbinál jelentõsen magasabb szinten stabilizálódása következtében nagy mértékben megnõtt a MOL Rt. földgáz importjának költsége. Ennek a hazai gázárakban való tükröztetését a kormányzat nem vállalta, ami gyakorlatilag szétfeszítette a gázárszabályozási rendszer kereteit.
4. A Hivatal 2001 elején egy új, 4 éves árszabályozási rendszer kidolgozását kezdte meg. Az új árszabályozás elõkészítéseként végzett szakmai munka 2001. évben az induló árak alapját képezõ eszköz- és költség-felülvizsgálat módszertani alapjainak kidolgozására, a földgáz import költségek figyelembevételének módjára, az import költségek változásával kapcsolatos kockázatok kezelésére, valamint az "árkarbantartó" képletrendszer felépítésére és paraméterezésére koncentrálódott. Az árszabályozási idõszak folyamán árkorrekció alapesetben félévente egyszer, július 1-jén, illetve január 1-jén lenne, bár bizonyos esetekben sor kerülhet év közbeni árkorrekcióra is.
5. Hasonlóan az induló árak megállapításához, az elképzelt árkarbantartás is a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett inflációs célkitûzés alapján számított elõretekintõ fogyasztói árindexen alapulna. Az árképletekben új néven és tartalommal megmaradna az ún. "k" (inflációkorrekciós) tényezõ, az eddigi 0,85-0,95 helyett 0,75-0,95 intervallummal. Kiegészülne az árképlet az ún. "h" becslési hibát korrigáló taggal, amely - szükség esetén - az elõretekintõ infláció alkalmazásának hatását helyesbítené akkor, amikor az adott idõszakra vonatkozó tény inflációs index már rendelkezésre áll. Az árképletek rendszere lényegileg nem változna, de számos helyen (inflációs index típusa, hatékonyságjavítási tényezõ elnevezése és sávja stb.) módosításra kerülne sor. Ha a korábbitól némileg eltérõ formában is, de megmaradna a gázszolgáltatói nyereségkorlát, és annak túllépése esetén a nyereség megosztásának szabálya.
6. Az 1997-2001 között érvényes árszabályozási rendeletekbõl következõen a Hivatal feladata, hogy a társaságok eredményének vizsgálatát a 12 %-os nyereségkorlát figyelembevételével évente elvégezze. A Hivatal 2001 áprilisában az áram- és gázszolgáltató társaságoknál elvégezte az érintett társaságok nyereségpozíciójának értékelését. Megállapította, hogy az áramszolgáltató társaságok közül egy sem, a gázipari társaságok közül egy társaság - a TIGÁZ Rt. - lépte túl a meghirdetett nyereségkorlátot (bár több társaság is volt a korlát közelében). Ennek alapján a TIGÁZ Rt. 21,5 M Ft-ot juttatott vissza a szolgáltatási területén mûködõ egészségügyi intézmények számára. Az árengedményt tartalmazó számlákat a 2001. október havi számlákkal, november hónapban, kísérõlevéllel együtt juttatták el az érintett 43 fogyasztó címére. A nyereség visszajuttatását követõen MEH - TIGÁZ Rt. közös közleményt adtunk ki.
7. A földgázszektor liberalizálásának elõkészítése a 2000. IV. negyedévi árintézkedések kapcsán új lendületet vett. A gázértékesítõ (MOL Rt.) földgáz beszerzési és értékesítési ára között tátongó szakadék okozta veszteségek enyhítése, és a gázpiac-nyitás elõkészítése érdekében az árhatóság 2000 novemberében két árkategóriát vezetett be, ami (az 500 m³/h-nál nagyobb éves lekötésû) nagyfogyasztók egy részére átlagosan 43%-os áremelkedést jelentett. A fenti árintézkedés hatására a nagyfogyasztók egy része csökkentette fogyasztását, de jelentõs részük más módon is igyekezett "kibújni" az áremelés hatása alól, hozzásegítve a jogszabályok alkotóit a gázpiac nyitásával kapcsolatos egyes hatások felméréséhez.

Árfelülvizsgálati kérelmek elbírálása

8. Az energetikai társaságok 2001-ben 16 árfelülvizsgálati (ármegállapítási) kérelmet nyújtottak be a Hivatalhoz. Ebbõl 13-at erõmû, egyet az MVM Rt., kettõt egyéb kérelmezõ adott be. A Hivatal 2001-ben 11 ügyben hozott érdemi határozatot, egy esetben a kérelmezõ visszavonta kérelmét, két esetben a kérelem valójában új ár megállapítására vonatkozott, így határozathozatalra nem került sor, a többi esetben 2002-re maradt a határozat meghozatala. A beérkezett kérelmek elbírálása - többségében külsõ szakértõk bevonásával - folyamatos volt. A határozatok meghozatalánál a törvényes határidõ túllépésére nem került sor. A kérelmezõkkel való kapcsolattartás, a megfelelõ kiértesítések rendben zajlottak.

A meglevõ tarifarendszerek karbantartása

9. Az 1999. július 1-jén bevezetett fogyasztói villamosenergia- és gáz-tarifarendszerek alapvetõen beváltották a hozzájuk fûzött reményeket. A fogyasztók folyamatosan alkalmazkodtak az új körülményekhez. Azokon a területeken, ahol rendszeresen jelentkeztek - általában kisebb jelentõségû - problémák, a Hivatal törekedett az áralkalmazási feltételek rendeleti pontosítására.

Konkrét árelõkészítés

10. A 2001. júliusi árak elõkészítése már 2000. év végén megkezdõdött, sõt már 2000-ben megjelent a földgázárak - kormányzati döntésre - átlagosan 12%-os emelését tartalmazó, de csak 2001. július 1-jén hatályba lépett miniszteri rendelet (4. melléklet). A fõ feladatot 2001 tavaszán a villamos- és hõenergia árak júliusi változásának elõkészítése jelentette. A munkánál figyelembe vettük a 2001. júliusi gázárváltozás, valamint a világpiaci olaj- és olajtermék árak változásának hatását az erõmûvi árakban, a 2001. januári erõmûvi árak korrekciós pontosítását, az MVM Rt. és az áramszolgáltatók között 2001 tavaszán felmerült vita lezárását az árszabályozás eszközeinek segítségével, az idõközben lezárt és jogerõre emelkedett árfelülvizsgálati határozatokban foglaltak érvényesítését.
11. A 2001. július 1-tõl érvényes hõárakról szóló rendeletben a teljesítménydíjak közül csak néhány, a hõdíjaknak viszont a többsége változott, a villamos energia erõmûvi árairól szóló rendeletben (ugyanígy) a rendelkezésre állási díjak többsége változatlan maradt, az energiadíjak majdnem mindegyike változott. Az erõmûvi díjtételek széles köre módosult (nõtt vagy csökkent), de az erõmûvi villamos energia átlagár nem változott. A villamos energia nagykereskedelmi átlagára 3,9%-kal csökkent, a végfelhasználói villamos energia árak nem változtak.
12. A 2002. január 1-jét megelõzõ árelõkészítés során összegezni kellett a villamosenergia-ipari társaságok eszköz- és költség-felülvizsgálatát követõen hatályba lépett árak és szabályozás, valamint a beérkezett árfelülvizsgálatok tapasztalatait. Ennek keretében figyelembe vettük a 2001. I. félévi olajáresés hatásait, a 2001. évi infláció alakulását, a csúszó leértékelés megszûnését és a forint árfolyamának mozgását, az újonnan lezárt és jogerõre emelkedett árfelülvizsgálati határozatok tartalmát, a városi hõszolgáltatás fenntartása miatt termelõ erõmûvek villamos energia árának meghatározására vonatkozó külön elõírásokat, új termelõk belépését és egyéb pontosító árkorrekciókat.
13. A kormányzati döntés nyomán 2002. január 1-jével megvalósult áremelés az erõmûvi átlagár esetében 6,2%-ot, a nagykereskedelmi átlagár esetében 6,4%-ot, a végfelhasználói árak esetében 5%-ot tett ki (5. melléklet). A fentiek következtében az MVM Rt. árrésében - a 2001. évi árdöntések hatásához hasonlóan - 2002-ben is várhatóan jelentékeny hiány keletkezik.

Földgáz eszköz- és költség-felülvizsgálat

14. Az új árszabályozási ciklus "induló" hatósági árainak megállapítása szükségessé tette az érintett társaságok eszközeinek és költségeinek újbóli felülvizsgálatát (az elõzõ 1996-ban volt). A 2001. március 10-én kelt "A Magyar Energia Hivatal Irányelve a 2001 utáni földgáz ármegállapítás elõkészítését célzó eszköz- és költség-felülvizsgálat végzéséhez" címû dokumentum alapján a társaságok által kitöltött táblázatokban szereplõ információkat a Hivatal által megbízott külsõ szakértõk feldolgozták. A vizsgálat elsõ szakasza a gázipari társaságok gazdálkodásához készített szakértõi jelentések 2001. augusztusi-októberi leadásával lezárult. Ezen szakértõi jelentések tartalmazták a társaságok 2000. évi eszköz- és költségadatainak értékelését, valamint az induló árak kialakításához a szakértõk által szükségesnek ítélt korrekciókat. Ezt követõen került sor a Hivatalban a szakértõi jelentések értékelésére, az ezek által nem érintett, vagy még kérdéses módszertani problémák megoldására, az információk és adatok rendszerszintû feldolgozására. Ezek alapján készített a Hivatal javaslatot az új árszabályozási ciklus "induló" hatósági áraira.
15. Az adatok kimutatása és feldolgozása az Európai Unió direktíváiban, és ennek megfelelõen a gázellátásról szóló új törvény tervezetében is nevesített, számvitelileg elkülönítendõ tevékenységek szerint történt. Mivel az eszköz- és költség-felülvizsgálat eredményeképpen meghatározandó hatósági árak az új gáztörvény tervezete szerint a piacnyitás után csak a közüzemi célú földgáz, valamint a földgáz szállításával és elosztásával kapcsolatos, természetes monopóliumként megjelenõ tárolási és termelési tevékenységekre vonatkozhatnak, körültekintõen kellett megvalósítani az egyes tevékenységek eszközeinek és költségeinek szétválasztását már a szakértõi felülvizsgálat szakaszában. Ennek megfelelõen a vizsgálatot végzõ szakértõktõl nemcsak az eszközök és költségek indokoltságának, hanem azok tevékenységek szerinti megosztásának megítélését is várta a Hivatal.
16. A 2001. évben elvégzett eszköz- és költségfelülvizsgálat az engedélyesek 2000. évi auditált elszámolásaira támaszkodott. A 2000. évi költségek 2002-re történõ konvertálásánál az árszabályozásban eddig alkalmazott (visszatekintõ) termelõi inflációs indexet felváltotta az elõretekintõ fogyasztói árindex. További változás, hogy az árban elismert nyereség mértékének saját tõke arányos (forrásoldali) meghatározását az eszközarányos (eszközoldali) meghatározás váltotta fel. Az ilyen alapon definiált tõkeköltség számítási alapját a 2000. évben ténylegesen kimutatott, az adott tevékenységhez indokolt eszközérték 2001. év végére átértékelt értéke jelentette. Az árban elismerendõ tõkeköltség ennek az eszközértéknek társaságonként (tevékenységenként) eltérõ %-a (a forint kockázatmentes nominálhozama + kockázati prémium). Az árakban elismerendõ elszámolási különbözet - az eddig az árakban érvényesített 3%-kal szemben - 1,9%-ra csökkent, ami így a ténylegesen kimutatott különbözet mûszakilag nem indokolható hányadának csak kisebb részét tartalmazza. Az új árszabályozási rendszer bevezetése még nem történt meg.

Áralkalmazásokkal kapcsolatos egyeztetések

17. A villamos energia kötelezõ átvételét törvény írja elõ meghatározott módon termelt villamos energiára, a részleteit pedig az 55/1996. (XII. 20.) IKIM rendelet szabályozza. A rendelet értelmezése több esetben is gondot okozott az azt alkalmazni kívánó erõmûveknek, s elõfordult, hogy a Hivataltól a rendelet egyes pontjainak az értelmezését kérték. Két pont értelmezése okozott különös gondot, az egyik a kapcsoltan termelõ egységek hatásfokának definíciója, a másik a kötelezõ átvételi kategóriába esõ kapcsoltan termelõ egységek 20 MW-os teljesítményhatárának kérdése. A Hivatal a felvetõdött kérdéseket írásban megválaszolta, de egyeztetésre is sor került az érintett engedélyesekkel. Ezen kívül a Hivatal kezdeményezte a rendelet szövegének módosítását is az egyértelmûség érdekében. A módosítások megtörténtek.
18. A Hivatalnál 2001 elején az áramszolgáltatók szakértõivel lefolytatott többszöri egyeztetést az tette szükségessé, hogy az áramszolgáltatók a 2000. évi nagykereskedelmi árak 6%-kal emelt szintje szerint fizettek az MVM Rt.-nek a 2000 decemberében meghirdetett 13,1%-os nagykereskedelmi áremelés szerinti árak helyett, ami miatt az áramszolgáltatók MVM Rt.-vel szembeni 2001. I. félévi hátraléka - a kihirdetett nagykereskedelmi árakhoz viszonyítva - mintegy 10 Mrd Ft volt. A 2000. évben aktivált beruházások várható élettartamon alapuló amortizációja és tõkeköltsége a 45/2000. (XII. 21.) GM (árszabályozási) rendeletnek megfelelõen árképzõ elemnek minõsül. E tételnek az induló árakba építéséhez információk 2000. év végén nem álltak a Hivatal rendelkezésére. A Hivatal az áramszolgáltatók - egyeztetések lezárása után teljesített - adatszolgáltatásával kapcsolatban szükséges vizsgálatokat lefolytatta. Az áramszolgáltatók által felvetett egyéb kérdésekkel kapcsolatban a Hivatal fenntartotta azon álláspontját, hogy a vitatott pontok eredõjeként további költség-növekedés nem tekinthetõ indokoltnak. Ezt követõen a Gazdasági Minisztérium, a Hivatal és az áramszolgáltatók közösen rögzítették, hogy az áramszolgáltatók éves szintû árrését 7 Mrd Ft-tal indokolt növelni.
19. A villamos energia végfelhasználói árának 2001. júliusi emelését a kormányzat nem tartotta megvalósíthatónak, ezért olyan döntés született, hogy a jelzett 7 Mrd Ft-ot alapul vevõ nagykereskedelmi árcsökkenés lépjen életbe 2001. július 1-jén. Ez azt jelenti, hogy az áramszolgáltatók Hivatal által kalkulált éves szintû árrés-bázisa - a hatósági nagykereskedelmi árak július 1-jei 3,9%-os csökkentésén keresztül - 14 Mrd Ft-tal növekedett, ami 2001 II. félévében kb. 7 Mrd Ft többlet árrést jelentett az áramszolgáltatóknak. 2000 I. félévében az MVM Rt. nem adhatott árengedményt a nagykereskedelmi árból, így számára a hatósági ár rendeleti csökkentése az áramszolgáltatói vita szempontjából elfogadható megoldást jelentett. A nagykereskedelmi ár július 1-jei csökkentése fejében az áramszolgáltatók vállalták, hogy 2001. június 30-ig minden tartozásukat megfizetik az MVM Rt.-nek és pótlólagos igényt sem az MVM Rt.-vel, sem a kormányzattal szemben nem támasztanak. Mindezekkel összhangban a 2002. januári ármegállapításnál az áramszolgáltatók árrés-bázisa a 2001. januárihoz képest 7 Mrd Ft-tal növelt értéken került figyelembevételre.

Összefoglalás

20. A 2001. év mindenféleképpen átmeneti évnek tekinthetõ az árszabályozás szempontjából.

1. Fogyasztóvédelem

1. A gázszolgáltatás területén a leggyakoribb panasz a szabálytalan vételezéssel kapcsolatos, s ez az összes gázszolgáltatással kapcsolatos panaszok (éves szinten 177 db) mint-egy 33%-a. A vizsgált esetek 54%-ában született a fogyasztó javára szóló döntés, ami mintegy 4,6 millió Ft felemelt díj befizetésétõl mentesítette a fogyasztókat. A gázszolgáltatás területén ez a fajta panasz - számát tekintve - lényegesen kevesebb, mint a villamosenergia-szolgáltatás esetében. Magyarázható ez a gázszolgáltatás, -felhasználás biztonságtechnikailag veszélyesebb voltával. A számlázással kapcsolatos panaszok fõ oka a gázszolgáltatók többsége által - a gáztörvény szerint megengedett módon - bevezetett nyomáskorrekciós tényezõ. Ennek alkalmazása a fogyasztó számára nem érthetõ. A Hivatal a panaszok intézése során nagy súlyt fektetett a fogyasztók közérthetõ módon való tájékoztatására és felkérte a szolgáltatókat a fogyasztók hatékonyabb informálására. A panaszok száma összességében növekszik.
2. A gázfogyasztók körében kiemelkedõen fontos kérdéskör a hálózatfejlesztési hozzájárulás (HFH). A Hivatal 2001. IV. negyedévében átfogó vizsgálatot kezdett a részben vagy egészben - a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet alapján - HFH-ból megvalósult beruházások megvalósításának körülményeirõl. A vizsgálatok eredményeként a Hivatal arra az álláspontra jutott, hogy - a fejlesztések finanszírozási igényének és a rövid-, illetve középtávon megvalósítandó energiapolitikai céloknak megfelelõen - szükséges a rendeletet módosítani. A javasolt módosítás egyik legfontosabb eleme, hogy a Hivatal felülvizsgálhatja a HFH összegét. A javasolt rendeleti szöveg explicit módon kifejezésre juttatja, hogy a HFH-n kívül semmilyen jogcímen semmilyen más díj nem szedhetõ az adott beruházás megvalósítása és a fogyasztói rákapcsolódás esetén. A javaslat szerint a beszedhetõ HFH összegének felsõ határa 35.000 Ft abban az esetben, ha a fogyasztó egy 1995. augusztus 23-a (a rendelet hatálybalépése) elõtt megvalósult elosztóvezetékre kíván utólag rácsatlakozni, valamint, ha egy 1995. augusztus 23-a után épült vezetékre kíván rácsatlakozni és - ez utóbbi esetre érvényes kitétellel - a beruházás költségeit a korábban rácsatlakozók már megfizették. A javaslat szerint 10 évrõl 25 évre nõne a beruházás figyelembe vett megtérülésének futamideje. Az új számítási képlet a földgáz végfelhasználói árából az elosztóvezeték amortizációjára esõ részt a bevételi oldalon szembeállítja a beruházási költséggel.
3. A villamosenergia-szolgáltatás területén a leggyakoribb panasz a szabálytalan vételezésekkel kapcsolatos. Az esetek többségében a fogyasztó javára szóló döntés született. A döntések kapcsán a fogyasztók a villamos szolgáltatás területén mintegy 21,9 millió Ft felemelt díj befizetése alól mentesültek. A méréssel, számlázással kapcsolatosan beérkezõ panasz az összes villamos panaszügy mintegy 26%-a volt. Ennek alapvetõ oka, hogy a szolgáltatók a fogyasztói számlázási rendszerük gyakorlatában változtatásokat vezettek be; a havi leolvasási-számlázási rendszerrõl áttértek a negyedéves, éves számlázási rendszere. Ennek bevezetése, illetve az ezzel járó tájékoztatás nem megfelelõ volta egyes szolgáltatók ellátási területén nehézségeket okozott, ami az ilyen típusú panaszok számának növekedésével járt. A Hivatal által kifejtett egyeztetõ, javaslattevõ tevékenység eredményeképpen jelentõsen csökkentek a feszültségek, amit az év utolsó negyedévében beérkezõ, számlázással kapcsolatos panaszok számának jelentõs mérséklõdése is igazolt.
4. A Hivatalhoz nagyobb összegû kártérítési ügyek és általános (az önkormányzatok által megfogalmazott) panaszok érkeztek. Egy esetben megállapítottuk, hogy a szolgáltató nem a tõle elvárható módon járt el egy nagyobb mennyiségû fogyasztói energia-kiesés kapcsán. Bebizonyosodott, hogy nem elegendõ a hálózati elemek korszerûsítése, az üzemi szabályzat elõírásait is maradéktalanul be kell tartani. Az üzemi szabályzat tulajdonviszonyoktól függetlenül, a hálózat, mint egységes együttmûködõ rendszer mûszaki szabályait tartalmazza, és az ettõl való eltérés fogyasztói kieséseket okozhat. Több település polgármesterének panaszát a helyszínen vizsgálta ki a Hivatal. Általában az volt a panasz eredete, hogy a szolgáltatók belsõ irányítási és üzemzavar-elhárítási rendszerük átszervezésérõl a polgármesteri hivatalokat nem tájékoztatták idõben és kellõ részletességgel. Közremûködésünk eredményeképpen a tájékoztatások megtörténtek.

Üzletszabályzatok jóváhagyása

5. A 2001 során a különféle rendeletek változása, az egyes szolgáltatóknál bekövetkezett szervezeti változtatások, valamint a szolgáltatások egyes elemeinek (pl. számlázási rendszer, garantált szolgáltatások bevezetése, stb.) megváltozása szükségessé tette a villamosenergia- és gázszolgáltatók üzletszabályzatának átdolgozását. A gázszolgáltatók esetében ez a munka lezárult és az új üzletszabályzatok államigazgatási határozattal jóváhagyásra kerültek. A villamosenergia-szolgáltatók esetében a változtatással kapcsolatos munka elkezdõdött, a jóváhagyó határozatok kibocsátására 2002 elején került sor.

Az Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT)

6. Az EÉT 2001-ben - a munkatervében lefektetett programnak megfelelõen - négy ülést tartott. Az ülések legfontosabb témái az engedéllyel rendelkezõ vezetékes pb-gáz szolgáltatói társaságok tevékenységének és a fogyasztói elégedettségi vizsgálatok áttekintése, tájékoztatás a földgáz árának 2001. július 1-jén esedékes módosításáról, a VET módosításával összefüggõ kérdések, valamint a "befagyott költségek"-kel kapcsolatos megfontolások voltak.

1. Az ellátás folyamatossága és a szolgáltatás minõsége

1. A Hivatal a szolgáltatási színvonal javítása érdekében összeállította a színvonalas szolgáltatással szemben támasztott követelményeket. A színvonalas szolgáltatás nem veszélyeztetheti a környezetet, az életet, egészséget és a vagyonbiztonságot, folyamatosnak, gazdaságosnak, energiatakarékosnak, fogyasztóbarátnak kell lennie, s meg kell felelnie a mûszaki elõírásoknak.
2. A szolgáltatás színvonalát többféle, fizikai és nem fizikai jellemzõk mérésével lehet értékelni. A vezetékes gázellátás minõségének, színvonalának értékmérõi a szolgáltatott gáz fizikai paraméterei, a szolgáltatási szünetek, az általános és garantált szolgáltatás színvonalmutatói, valamint ezek mérési eredményeibõl és értékelésébõl képezhetõ további mutatók, továbbá a fogyasztói elégedettség vizsgálatok. A nem fizikai jellemzõk mérésének legnagyobb problémája a késõbbi értékelést és minõsítést lehetõvé tevõ számszerû formában történõ megjelenítés. Az átfogóan értelmezett szolgáltatási színvonal nem egyetlen, hanem több eltérõ tulajdonságú szolgáltatási tevékenység teljesítési körülményeinek a vizsgálatát, és a vizsgálati eredmények számszerû formában történõ bemutatását jelenti.

A gázszolgáltatás folyamatossága, a gázszolgáltatási szünetek vizsgálati rendszere

3. Az engedélyeseknél bekövetkezett szolgáltatási zavarokkal kapcsolatos ellenõrzés az egy év alatt elõforduló gázszolgáltatási szünetekrõl szóló adatszolgáltatással történik. A gázszolgáltatási szünetek adatszolgáltatása az üzemzavarok okozta szolgáltatás-kiesésekre koncentrál. Az üzemzavari okok mellett szolgáltatási szüneteket okoznak azonban más, elõre tervezett események is, mint pl. karbantartások, rekonstrukciós munkálatok, üzembe helyezések, stb. Az 1997-2001. évek feldolgozott adataiból többféle vizsgálatot végeztünk. A vezetékes földgázszolgáltatóknál az üzemzavarok számának a vizsgált idõszakon belüli jelentõs csökkenése mellett az idõtartam csak kis mértékben csökkent, melynek eredménye az üzemzavarok átlagos idejének a növekedése. Az üzemzavarokat okozó jelenségek közül növekedett a harmadik fél által okozott, valamint az anyaghibából bekövetkezett üzemzavarok száma.

Garantált szolgáltatások és a szolgáltatási színvonalmutatók

4. A gázszolgáltatás színvonala mérési és ellenõrzési rendszerének 2001. január 1-jével bevezetett és mûködõ blokkját a szolgáltatási színvonalmutatók alkotják. A szakmai és érdekképviseleti közremûködõk konszenzusára alapozva a Hivatal kidolgozta a szolgáltatás színvonalának mutatóit, azok mérési eljárását, adatbázisát, értékelési és ellenõrzési rendszerét, gondoskodott a hatálybaléptetésrõl és nyilvánosságra hozatalról. A színvonalmutatók kidolgozása során lényeges szempont volt, hogy a garantált szolgáltatásokat a közelmúltig nem alkalmazta nyilvánosan egyetlen szolgáltató sem, ezért a Hivatal ennek bevezetésére menetrendet írt elõ. (Garantált szolgáltatások az elõírt idõtartamon belül teljesítendõ, garantált vállalási értékû szolgáltatói tevékenységek.) A bevezetést követõen minden évben a szolgáltatók a szolgáltatási mutatók kiértékelését kötelesek elvégezni, amelyet a Hivatal értékel és ellenõriz. A bevezetett általános jellegû színvonalmutatók a következõk: elosztó-vezetéki üzemzavarra való kiérkezés, csatlakozó vezetéki és fogyasztói berendezéseknél a veszélyhelyzetekre való kiérkezés, lakossági fogyasztók gázméréssel kapcsolatos panaszainak kivizsgálása, fûtõértékkel kapcsolatos panasz kivizsgálása, szolgáltatásból történõ kiesés mutatójának és a fajlagos szolgáltatás kimaradás mutatójának kidolgozása és értékelése. A garantált szolgáltatások közé tartozik az új fogyasztó gázellátási igénybejelentésének ügyintézése, a csatlakozó vezeték és fogyasztói berendezések tervfelülvizsgálata, a csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések mûszaki felülvizsgálata, a lakossági fogyasztó csatlakozó vezetékének és fogyasztói berendezésének üzembe helyezése, a gázszolgáltatással kapcsolatos írásbeli reklamációk kezelése, valamint a szolgáltatással kapcsolatos írásbeli kérdések megválaszolása. A garantált szolgáltatások vállalt teljesítési határidejének be nem tartásakor a szolgáltató esetenként 1000 forint kötbért kötelesek fizetni az érintett fogyasztóknak minden egyes esetben. A garantált szolgáltatások bevezetésérõl, a kötbér kifizetésének rendjérõl a szolgáltatók 2000. év végéig tájékoztatták fogyasztóikat. A gázszolgáltató társaságok a garantált szolgáltatások teljesítésérõl évente kötelesek a Hivatalnak beszámolni.
5. Felmérésünk szerint a fogyasztók kevésbé ismerik a garantált szolgáltatásokat, a bevezetést követõen eltelt idõszak alatt gyakorlatilag nem éltek a lehetõségekkel. A vizsgált szolgáltatók belsõ mûködésében azonban jelentõs hatást váltott ki az a körülmény, hogy a garantált szolgáltatások körében foglalkoztatott munkatársak munkájának minõsége javult. Érzékelhetõ az a jótékony hatás, amely az ügyfelekkel (fogyasztókkal) való foglalkozás körében javulást eredményez, ami hosszú távon a szolgáltató fogyasztói megítélésének javulását jelentheti.

Villamosenergia-ipar

Fogyasztói elégedettség mérése

6. A Hivatal által kiadott államigazgatási határozat alapján a szolgáltatók 1996 óta minden évben közel 10 000 fogyasztó megkérdezése révén felmérik a szolgáltatással való fogyasztói elégedettséget, illetve annak fontosságát. Ennek célja, hogy megbízható (95%-os megbízhatóság) összefoglaló adatokat szolgáltassanak a Hivatal számára. Ez egyúttal a szolgáltatóknak is tájékoztatást ad a fogyasztóorientált tevékenységük javításához. A fogyasztói elégedettség mérését 2001-ben is folytattuk. Az összevont mutatók a korábbi évek javulása után 1999-ben a statisztikai határon belül stagnál.
7. A felmérés során 9630 háztartási és 3210 nem-háztartási fogyasztót kérdeztek reprezentatív, véletlen jellegû mintavétel alapján. A kérdéskörök öt fõ területcsoporton (szolgáltatás minõsége, üzemszerû kapcsolat, fogyasztókkal való kommunikáció, árak, környezetvédelem) 26 kérdésen keresztül kísérelték meg felmérni egyrészt, hogy a villamos energia szolgáltatás egyes összetevõi mennyire fontosak a fogyasztók számára, másrészt azt, mennyire elégedettek a fogyasztók a szolgáltatók teljesítményével. A felmérést mind a hat áramszolgáltatói területen egyidõben 2001. szeptember-októberben a szolgáltatóktól független kutató cégek végezték. A felmérés pártatlansága érdekében azokat a Pécsi Tudományegyetem szakértõi koordinálták, ellenõrizték és értékelték. A felmérés módszere és technikája biztosította az eredmények tárgyilagosságát.
8. A felmérés eredménye szerint 2001-ben a fogyasztók országosan többnyire elégedettek a villamos szolgáltatással és a fogyasztói átlagos elégedettsége némileg javult 2000. évhez viszonyítva. Az áramszolgáltató társaságok közül 2001-ben az elégedettség terén az ÉMÁSZ Rt., a fontossághoz (várakozáshoz) képesti javulást a TITÁSZ Rt. érte el. A szolgáltatással szembeni elvárások a DÉMÁSZ Rt. ellátási területén a legnagyobbak és a TITÁSZ Rt. területén a legkisebbek. Az összes jellemzõ érték átlagát tekintve az elmúlt hat év alatt a legnagyobb fejlõdést az ELMÛ Rt. érte el. Az országos átlag egyértelmûen növekvõ trendje mögött azonban megállapítható az egyes áramszolgáltató társaságok szolgáltatásával való fogyasztói elégedettség viszonylag hullámzóan változó trendjei húzódnak meg. A fogyasztók véleményérõl igen sokat árul el az egyes szolgáltatások fontossága és azzal való elégedettség különbsége (az ún. GAP). Az átlag számokon belül a fogyasztók országosan az árakkal elégedetlenek, amit természetesnek lehet tekinteni. 1996-hoz képest a hibaelhárítás színvonalával nemcsak elégedetlenek a fogyasztók, hanem az áramszolgáltatók országos teljesítménye tovább romlott, a panaszok ügyintézése pedig nem javult a felmérés szerint.

Villamosenergia-szolgáltatás biztonsága

9. A Hivatal a villamos energia törvényben kapott felhatalmazás alapján az áramszolgáltató társaságokat rendszeresen beszámoltatja tevékenységükrõl. 2001. júliusában elemezte a 2000. évi szolgáltatás üzembiztonságáról, üzemzavarairól szóló értékelést az elõre meghatározott beszámolási módszerek és követelmények alapján. A beszámolókat áttekintve a Hivatal megállapította, hogy a fogyasztókat zavaró áramszünetek száma - az ország egészét tekintve - a kiugróan magas 1999. évi adatokhoz képest csökkent. Bár az ötéves átlaghoz viszonyítva az üzemzavarok száma 18%-kal csökkent, a kiesett villamos energia 5%-kal, az átlagos kimaradási idõ 2%-kal, az egy fogyasztóra jutó kiesés 4%-kal nõtt. Megállapítható, hogy az árképzési ciklus végére az ezen számok alapján jellemezhetõ ellátásbiztonság az országban nem javult, de a romló tendencia megfordult. A 2001. évi üzemzavarok száma kisebb a korábbiaknál. A javulás 2000-hez képest 3%, az 5 éves átlaghoz képest 7%. 2001-ben a csökkenés mintegy fele a berendezés típushibáinak csökkenésébõl adódik.
10. A szolgáltatás átlagos kimaradás ideje 2001-ben az elõzõ öt év átlagához képest 5%-os csökkenést mutat, a 2000. évi adatokhoz képest 4%-al javult. Az áramszolgáltatók üzemzavari adatainak szigorúbb ellenõrzésére bevezetett negyedéves jelentési rendszer jól mûködik. Célja, hogy a folyamatokra, tendenciákra minél elõbb hatást tudjunk gyakorolni. A kisfeszültségû hálózatok üzemében a 2001. évi üzemzavari mutatók mintegy 7%-os javulást mutatnak, a fajlagos elhárítási idõk viszont mintegy 5%-kal növekedtek a 2000. évihez képest.
11. A valós tendenciák változásainak nyomon követése, befolyásolása érdekében a Hivatal a szolgáltatás minõségét egyrészt az üzemzavarok számának, idõtartamának, a kiesett villamos energia mennyiségének beszámoltatásával, másrészt a reprezentatív fogyasztó csoportok megkérdezésével figyeli, a kapott eredményeket a szolgáltatók menedzsmentjével közösen értékeli, s 1999-ben bevezette a garantált szolgáltatásokat, amelynek következtében a fogyasztó saját esetében maga ellenõrizheti a garantált szolgáltatás körébe vont szolgáltatások teljesítését. A Hivatal a szolgáltatott adatokat a szolgáltatókkal közösen felülvizsgálja, az adatszolgáltatást ellenõrzi, szükség esetén független szervezetet bíz meg az adatszolgáltatások auditálására. A szélsõ értékeket mutató szolgáltatóknál helyszíni egyeztetéssel egybekötött ellenõrzést végez. Az évenként esedékes értékeléskor újra visszatérünk a korábban kifogásolt tevékenység javításának eredményességére. A szolgáltatási színvonal számított eredményei alapján, a 2001. évben az egy fogyasztóra jutó kiesés átlagos gyakorisága 2,55 db/fogyasztó, egy kiesés átlagos idõtartama 6,19 óra/db. Váratlan kiesések esetén a helyreállítás 72,7%-ban történt meg 3 órán belül, és 91,5%-ban 24 órán belül.

Árak és minõség alakulása

12. A szolgáltatás árának és a villamos energia minõségének kapcsolatát a fogyasztói elégedettségi felmérés keretében vizsgálta a Hivatal. A felmérésbõl megállapítható, hogy a háztartások számára fontosabb az ár, mint az áram minõsége. Ez a különbség a nem háztartási fogyasztók esetében is fennáll, de sokkal kisebb mértékben. A felmérésbõl az is kiderül, hogy, míg az ár fontossága egy év alatt alig változott, addig az áram minõsének jelentõsége, s az azzal kapcsolatos követelmény nagymértékben emelkedett. Úgy látszik, hogy mind a lakosság, mind az üzleti szektor érzékenyebbé vált a villamos energia minõségére. A fejlett gazdaságú országok tapasztalatai alapján feltételezhetõ, hogy a fogyasztók érzékenysége az információs társadalom kiépülésével fokozódni fog a villamos energia minõsége iránt. A szolgáltatott villamos energia feszültségének minõségét a szabványok elõírásai szabályozzák. Helyszíni ellenõrzéseink során azt tapasztaltuk, hogy a szolgáltatók törekednek betartani az elõírásokat. Ahol mûszaki okokból ez lehetetlenné válik (fogyasztói igénynövekedés, hálózat állapota leromlott, stb.), ott különbözõ intézkedésekkel a hiányosságot igyekeznek megszüntetni. Sehol nem találtunk olyan feszültségminõségi hiányosságot, amelynek megszüntetése beruházási pénzhiányra lett volna visszavezethetõ. A Hivatalnak és a jogszabályalkotóknak fel kell készülni arra, hogy 2002 elejétõl - az EU szabályozásával összhangban - "jogszabály által elõírt kötelezõen alkalmazandó szabvány " fogalom megszûnik Magyarországon. Az új VET 10. § i) pontja szerint a minõségi követelmények kidolgozására és határozat kiadására a Hivatal már megkezdte az elõkészületeket.
13. A szolgáltatás színvonalára az elõzõ években a költségeket nem fedezõ árak kedvezõtlenül hatottak, a korábban elmaradt fejlesztések, karbantartások még éreztetik hatásukat. Az 1997 januárjától bevezetett árak a hálózati karbantartásokra fordítható költségek megemelkedését jelentették, ami a szolgáltatás színvonalának növekedését kell, hogy eredményezze megfelelõ szolgáltatói magatartás esetén. A 2000. évi adatok és a 2001. évi tervszámok szerint a beruházások volumene az áramszolgáltató társaságoknál emelkedik. A legtöbb áramszolgáltatónál belsõ átszervezések történtek, melyeknek az elhárítási idõkre és a szolgáltatás egyéb jellemzõire váló hatását közvetlen tárgyalások útján is megkezdtük felmérni. Az átszervezések véglegesítését és a tervezett "outsourcing" megoldást a Hivatal engedélyéhez kötjük, melyben a kiszervezést a szolgáltatás minõsége javításának feltételéhez kívánjuk kötni.

Garantált szolgáltatások

14. A Hivatal az 1997-98. évi nemzetközi tapasztalatokat felhasználva, a szolgáltatók szakértõivel, az energiafogyasztók érdekképviseleti szervével közösen kidolgozta a garantált szolgáltatások rendszerét, majd határozattal 1999. május 1-jétõl elrendelte ezek bevezetését, melynek célja a fogyasztói érdekek védelme, a szolgáltatási színvonal emelésének biztosítása. A garantált szolgáltatások szabályozzák a villamosenergia-ellátás helyi kimaradása megszüntetésének megkezdésére vonatkozó eljárásrendjét, a fogyasztói igénybejelentés kezelésének és az új fogyasztó bekapcsolásának folyamatát, a fogyasztónak adandó tájékoztatás kötelezettségét. A garantált szolgáltatások nem teljesítése esetén a fogyasztót kötbér illeti meg. A bevezetést a Hivatal és az egyes szolgáltatók országos, illetve helyi sajtótájékoztatókon hozták a lakosság tudomására. Az elõírások között szerepel a lakosság kötelezõ, évenkénti tájékoztatása, melyrõl elsõ alkalommal minden fogyasztója részére a szolgáltató is részletes információt küldött számlalevélben. Az egyedi fogyasztók által mérhetõ szolgáltatási színvonal-jellemzõként bevezetett garantált szolgáltatás intézménye nagy kompromisszummal és így minimális követelményekkel indult Magyarországon a Hivatal hatáskörének hiánya miatt. A 2001 júliusi értékelés visszaigazolta, hogy gyakorlatilag nem mûködik ez a szolgáltatási színvonal ellenõrzési rendszer, és így nem érte el a szolgáltatás színvonala emelésének kikényszerítõ célját. Sõt, esetenként visszájára is fordult, mert egyes áramszolgáltató társaságok képviselõi a sajtó számára vagy elõadásaikban úgy minõsítették, mint a Hivatal elvárását a szolgáltatás színvonalára vonatkozóan. Mindezek ellenére a garantált szolgáltatás bevezetésének érdeme, hogy a szolgáltatók és a Hivatal megismerte a rendszer gyakorlati alkalmazását, annak hiányosságait és ez alapot ad a továbbfejlesztéshez, melyet 2002. év folyamán tervezünk. Az 2000. év adatai alapján a fogyasztók a szolgáltatás elmaradásáért járó ellensúlyozást az ismeretek hiánya, vagy az összeg mértéke miatt elenyészõ esetben kértek, illetve kaptak. A 2001. évi felméréseink azt mutatták, hogy ezen intézmény ismertsége a háztartási fogyasztók körében nagyon alacsony.

Call Centerek az áramszolgáltatók ügyfélszolgálatában

15. A szolgáltató társaságok a megszûnõ kirendeltségek és fogyasztói irodák feladatainak kiváltására koncentrálták a fogyasztói kapcsolatok lehetséges helyszíneit és formáját. A személyes ügyintézés csökkentésével megoldásként telefonos ügyfélszolgálati központtal (Call Centerrel) kívánják részben vagy egészben kiszolgálni az ügyfélszolgálati tevékenységet, a hibabejelentés, a számlareklamáció, a bõvítési, átírási folyamatokat. A Call Center kialakításában élenjáró ELMÛ Rt. kialakította a véglegesnek tûnõ megoldását a telefonos ügyfélszolgálati központ rendszerére, ennek mûködtetésében tapasztalatot is szerzett. A többi áramszolgáltató is egyre bõvülõ feladattal egyre szélesebb körben hozza létre a fogyasztói ügyek intézésére a telefonos hívásközpontokat. A Hivatal felismerve, hogy ezen Call Centerek mûködése a fogyasztói szolgálat szempontjából döntõ fontosságú és az ügyfélszolgálati feladatok ellátása hosszú távon is a monopoltevékenységgel feljogosított (hálózati) engedélyesek feladata lesz, így e tevékenység valamilyen szintû szabályozására van szükség. A Hivatal az áramszolgáltatók bevonásával a Call Centerek mûködésérõl irányelvet készített. A tervezet elfogadásával, a fogyasztói kapcsolatok ezen körének elvárásait optimális, kiegyenlített viszonyok között lehet végezni, és az elvárhatóság tekintetében állást foglalni. A szakértõi munka, valamint a társasági állásfoglalások alapján a 2002. januártól érvénybelépõ üzletszabályzatba e témakörben is módosításokat javasoltunk. E mellett azonban szorgalmazzuk, hogy az áramszolgáltatók ne zárják be az összes fogyasztói irodát a telefonos ügyintézést nehezen megszokó ügyfeleik kiszolgálása érdekében.

1. Környezetvédelem

1. A tárgyidõszakban változatlanul érvényben volt az erõmûvek technológiai kibocsátási normáit és az éves összkibocsátás maximális értékeit rögzítõ 22/1998. (VI. 26.) KTM számú rendelet. Ennek értelmében az erõmûvi összkibocsátás országos szinten nem haladhatja meg:

SO2-re	2000. és 2001. évben	a 425 000 t/év értéket
SO2-re	2002-tõl	a 380 000 t/év értéket
NOx-re	2000. és 2001. évben	a 40 000 t/év értéket
NOx-re	2002-tõl	a 38 000 t/év értéket

2. Az SO₂ összkibocsátás 2000. és 2001. évben csak azáltal volt elérhetõ, hogy a Mátrai Erõmû füstgáz kéntelenítõ berendezéseit a tervezett idõponthoz képest sikerült egy hónappal elõbb üzembe helyezni. Segített a helyzeten a kénes fûtõolajok egyre csökkenõ rendelkezésre állása is. E két lényeges változás eredményeként nem jelentett különösebb gondot a 2002. évtõl elõírt összkibocsátás kiosztása az erõmûvek között. Ennek megfelelõen a Hivatal elküldte a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség részére az erõmûvek maximális összkibocsátására vonatkozó javaslatát. Az idézett KTM rendeletben elõírt technológiai normákat az erõmûvek jelentõs része nem tudta és ma sem tudja betartani, és az érvényes szabályozás szerint ezért bírságot fizet. Ez az állapot a KTM rendelet értelmében 2004. december 31-ig tartható. Ezután az erõmûvek csak a technológiai normák betartása mellett üzemelhetnek.

Rekultiváció

3. A 2002-2004. évek közötti idõszakban több széntüzelésû erõmû villamosenergia-termelése megszûnhet, mivel lejár az MVM Rt.-vel kötött hosszú távú áramvásárlási szerzõdésük és 2005. január 1-tõl nem tudnak eleget tenni a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályokban foglalt kibocsátási határértékeknek. Az engedélyesek több ízben fordultak az érintett minisztériumokhoz az erõmûbezárással összefüggõ kérdések rendezése - ezen belül is fõként a bezárási (rekultivációs) költség fedezése - tárgyában. A Gazdasági Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium 1999. október 6-án részletes feladattervben rögzítette a megoldás kidolgozására vonatkozó teendõket. Ennek nyomán a Hivatal felszólítására az érintett engedélyesek 2000. június 30-ig elkészítették "bezárási" terveiket és azt egyeztették a környezetvédelmi felügyelõségekkel és bányakapitányságokkal. Az erõmûvek tervei alapján a bezárások együttes költsége néhány tíz milliárd forint. Ez külsõ és belsõ rekultivációs, bontási és bányabezárási költségeket tartalmaz. A hazai széntüzelésû erõmûvek bezárásával kapcsolatban ma még nincs egyértelmû állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy az erõmûbezárás hogyan valósuljon meg, mit jelent az erõmûvek bezárása, és annak költségei hogyan biztosíthatók. Fentiek miatt a Hivatal számszerû adatokkal alátámasztott anyagában a kérdés kormányszintû rendezését kezdeményezte.

Ausztria korlátozta a magyar villamos energia importját

4. Az osztrák kormány 2001 októberében határozott arról, hogy megtiltja az áramimportot azokból a közép-európai országokból, amelyekben az erõmûvek nem felelnek meg az osztrák környezetvédelmi normáknak - illetve az "európai átlagnak", vagy egy kiválasztott ország átlagának. Habár hivatalos megkeresés nem érkezett, informális hírek jutottak el a Hivatalhoz, hogy Magyarországot is a tilalommal sújtott országok közé fogják sorolni. A Hivatal megbeszéléseket kezdeményezett az osztrák regulátorral, és több hivatalos levélben is kifejezte kétségeit a törekvés jogszerûségével kapcsolatban, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar erõmûvekre vonatkozó környezetvédelmi szabályozás megfelel az EU Közösségi Vívmányoknak. A legkritikusabb kérdés a villamos hõerõmûvek levegõszennyezése. Hazánk 1998 óta az erõmûvi atmoszférikus szennyezõ anyagok korlátozására ugyanazt a két szabályozó eszközt veszi igénybe, mint amit az EU tagállamok. A Göteborgi Egyezmény keretében vállalt éves nemzeti kibocsátási összkvótánkat egyedi éves összkvóták formájában a kormányzat szétosztja a nagy erõmûvek számára, továbbá a vonatkozó EU Irányelv elõírásainak megfelelõ technológiai határértékeket ad az egyes tüzelõberendezések fajlagos levegõszennyezésének korlátozására. Az éves összkvóták tekintetében egy 2005-ig egyre csökkenõ nemzeti összkibocsátást ír elõ a rendelet mind a kéndioxidra, mind a nitrogén-oxidokra, melynek mértéke hazánk nemzetközi kötelezettségének felel meg. A technológiai határérték mint szabályozó eszköz tekintetében a magyar szabályozás szigorúbb az EU Irányelvnél, mely elõírásai nem terjednek ki az 1987 elõtti mûködési engedéllyel rendelkezõ erõmûvekre ("existing plant"), hanem csak azokra, amelyek mûködésüket az Irányelv kihirdetése után kezdték meg ("new plant"). A hazai szabályozás azonban nem tesz ilyen különbséget, és azokra az erõmûvekre is fajlagos technológiai határértéket szab ki, amelyeket az EU kritériumok alapján elég lenne csak éves összkibocsátásuk tekintetében korlátozni. Tehát a Magyar Köztársaság legalább olyan szigorú, sõt egyes erõmûveire szigorúbb szabályozást érvényesít, mint amit az EU jogrend elõír a tagállamok számára. Ezen szabályozó eszközök hatékonyságát, kikényszeríthetõségét tovább javította a levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet, amely évente duplázódó súlyos bírságokkal szankcionálja a határértékek túllépését, 2005-tõl pedig a nem-teljesítõk engedélyének visszavonását, mûködésük beszüntetését írja elõ. Nyilvánvalóan a magyar környezetvédelmi szabályozás EU-konformitását bizonyítja, hogy 2001 nyarán a magyar-EU csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi fejezetét sikeresen lezárták. A fentiek ellenére természetesen felmerülhet, hogy a valóban EU-konform, sõt annál szigorúbb szabályozás mellett hazánk környezeti teljesítménye elmaradhat a szabályozási céloktól. Összességében elmondható, hogy Magyarország villamos energia termelése - a primer energiahordozók kedvezõtlen hazai adottsága ellenére - egyre javuló környezeti teljesítményt mutat. A nukleáris, az import szénhidrogén és a hazai szén alapú energiatermelés a legkisebb függõséget biztosító 1/3 - 1/3 - 1/3-os arányt képviseli. A nukleáris erõmûvünk biztonsági mutatói mind nemzetközi, mind EU összehasonlításban kiemelkedõen jók, amit - információink szerint - Ausztria sohasem kérdõjelezett meg. A szénhidrogén tekintetében gyakorlatilag megszûnik a magas szennyezõanyag tartalmú nehéz fûtõolaj égetése, és jelentõsen nõ a földgázfelhasználás, ezzel párhuzamosan a nitrogén-oxidok kibocsátása is töredékére csökken az alacsony kibocsátású "low-No_x" égõk beépítésével. A hazai gyenge minõségû barnaszenek erõmûvi felhasználásából egyedül a stratégiai jelentõségû ligniterõmû sorsa biztosított a korszerû füstgáz-kéntelenítõ üzembe helyezésével. A többi barnaszenes erõmû bezárás vagy tüzelõanyag váltás elõtt áll.
5. A határon átterjedõ atmoszférikus szennyezõ-anyagok korlátozására tett nemzetközi vállalásait Magyarország folyamatosan és pontosan betartja, ezért Ausztria érdekeit nem sérti. A helyi jelentõségû szennyezések csökkentése és felszámolása pedig az EU elvárások maximális betartásával, az ország teherbíró képessége szerint, gyors ütemben folyik. Ezért a környezetvédelmi indokokra hivatkozó importkorlátozás mögött inkább a piacnyitással összekapcsolódó piacvédelmi intézkedést lehet sejteni. A Hivatal nemcsak az osztrák energia hivatal és az osztrák gazdasági minisztérium szakembereivel ismertette érveit, de mivel arra a következtetésre jutottunk, hogy a környezetvédelmi indokok megalapozatlanok, ezért a Hivatal elõkészítette és finanszírozta egy szakmai cikknek a nemzetközi megjelentetését. A cél az volt, hogy az Európai Unió szakmai közönsége és döntéshozói elé tárhassuk érveinket, miszerint a környezetvédelmi hivatkozások mögött minden bizonnyal egyoldalú és diszkriminatív piacvédelmi törekvések húzódnak meg. Ezért a Hivatal szakmai álláspontját fizetett hirdetés formájában jelentette meg az "European Parliament Magazine" címû lapban, amely az Európai Parlament hivatalos kiadványa, így nemcsak az EU Bizottság szakembereihez, hanem az Európai Parlament képviselõihez és az Európa Tanács döntéshozóihoz is eljut. Valószínûleg a Hivatal aktív kezdeményezésének nagy szerepe volt abban, hogy 2001. december közepén Magyarország lekerült az osztrák importkorlátozás alá esõ országok "fekete listájáról".

Konferencia a magyar éghajlatvédelmi stratégia megvalósításáról

6. Az energia ágazat szerte a világon a "hagyományos" környezetvédelmi problémák mellett egyre nagyobb kihívásnak tekinti a nemzetközi éghajlatvédelmi törekvéseket. Számos önkéntes vállalás, üzleti kezdeményezés jelzi, hogy a szektorban gazdálkodó vállalatok megértették, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának externális költségei vannak, és ezért tudatosan készülnek arra az idõszakra, amikor már ezeknek a költségeknek a viselésében részt kell venniük. Mivel az ágazat felelõsen gondolkodó vezetõi arra készülnek, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása már a közeljövõben költségtényezõvé válik, ezért igyekeznek minél pontosabb képet kapni arról, hogy ez milyen szabályozási környezetben valósul majd meg. Ez az egyik oka annak, hogy a Hivatal kétnapos szakmai konferenciát szervezett 2001. december 10-11-én a magyar klímastratégia megvalósításáról. A Hivatal kezdeményezésének másik oka, hogy az utóbbi idõben jelentõs nemzetközi fejlemények történtek az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményének megvalósítása terén. A Marrakeshi Forduló elõrelépést hozott a mechanizmusok alkalmazásának részleteit illetõen. Az EU Bizottsága nyilvánosságra hozta az üvegházhatású gázok kibocsátási jogainak kereskedelmérõl szóló irányelv tervezetét, az Európa Tanács pedig határozatot hozott arról, hogy a tagállamoknak 2002 júliusáig ratifikálniuk kell a Kyotói Jegyzõkönyvben tett vállalásukat. A nemzetközi várakozásokat jól mutatja, hogy egyre jelentõsebb éghajlatvédelmi források válnak elérhetõvé a közép- és kelet-európai energetikai szektor számára. Ezek kihasználhatóságáról, a szükséges intézményi feltételekrõl, gazdasági hatásokról, a szabályozási kérdésekrõl tárgyaltak a konferencia elsõ napján a kormányzat szakemberei és külföldi, hazai szakértõk. A munka szakmai támogatására a klímavédelem magyarországi stratégiájáról szóló 2206/2000. (IX.13.) Kormányhatározatban foglaltaknak megfelelõen, valamint hogy a hazai energia szektor jövõbeli klímavédelmi kötelezettségeit piackonform módon, költséghatékonyan teljesíthesse, a Hivatal javaslatot dolgozott ki az együttes megvalósítás hazai szabályozásának alapjaira és gyakorlati megvalósítására.

1. Energiahatékonyság
1. Az 1107/1999. (XI. 8.) Kormányhatározat rögzíti a 2010-ig terjedõ energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát. Ennek alapján a 2000. évben 900 millió Ft támogatással indult az Energiatakarékossági Program, amely közvetlen támogatásokkal és kedvezményes kamatozású hitelekkel segítette a fogyasztók és a távhõszektor energiatakarékossági beruházásainak megvalósítását. Az Energiatakarékossági Program lebonyolítására megalakult az Energia Központ Kht., melynek alapítói között a Hivatal is szerepel. A 2001. évben az energiatakarékossági programokat a Széchenyi Terv integrálta és a meghirdetett programokra (lakossági, intézményi, közvilágítási, szolgáltató oldali távhõ, megújuló energia, szemléletformálási, termelõszférai és önkormányzati veszteségfeltárás, közlekedésszervezési, kis- és középvállalkozói) 2 milliárd Ft támogatási keret került elõirányzatra, amelyet a nagyarányú érdeklõdésre való tekintettel évközben emelni kellett. A Hivatal az energiatakarékossági programok megvalósítását segíti: szakértõként mûködik közre a pályázatokat bíráló tárcaközi bizottság munkájában, ellenõrzi a nagyszámú pályázatok értékeléseit, igény esetén konzultál a szolgáltató oldali távhõre és a megújuló energiákra vonatkozó pályázatok kapcsán. A VET 5. § (b) pontjában, 19. §-ában és a 125. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján GKM rendelet készül - többek között - a megújuló energia felhasználásával termelt villamos energia kötelezõ átvételének szabályaira, hatósági árának megállapítására és ezen árak alkalmazási feltételeire.
2. A Széchenyi Terv energiatakarékossági programjaira összesen 4153 pályázatot nyújtottak be, amelyekbõl december hó végéig - a rövid formai és tartalmi ellenõrzést követõen - 3557 pályázatot fogadtak be. Ezek teljes beruházási költségelõirányzata 11,2 milliárd Ft volt és ebbõl az igényelt támogatás 3,3 milliárd Ft-ot tett ki. A pályázatokat bíráló tárcaközi bizottság az Energia Központ Kht. elõterjesztése és a pályázati feltételeknek való megfelelés alapján december végéig 2896 beruházás támogatását javasolta a gazdasági miniszternek. Ezek teljes beruházási költségelõirányzata 9,7 milliárd Ft volt és ebbõl a javasolt támogatás 2,7 milliárd Ft-ot képviselt. E beruházások megvalósításának eredményeként 1,32 PJ/év energiahordozó megtakarítás realizálható, amely kõolaj egyenértékben kifejezve mintegy 31500 t/év-nek felel meg. A beruházások révén a pályázóknál évente 1,6 milliárd Ft energiaköltség megtakarítás várható. Megjegyzendõ, hogy az energia- és költségmegtakarítások a létrehozott új gépek, berendezések, hõszigetelések stb. élettartama végéig, tehát 10-20 éven keresztül jelentkeznek. A jóváhagyott pályázatok közül 231 db megújuló energiaforrás hasznosítására vonatkozott, összesen 1,8 milliárd Ft. Beruházási költségigénnyel 226 TJ éves energiamegtakarítási lehetõséggel. A bizottság kénytelen volt 243 pályázatot elutasítani, mivel ezek nem feleltek meg a pályázati feltételeknek (megkezdett beruházás, nem megfelelõ gazdaságosság, stb.), ezek teljes beruházási költségelõirányzata 0,7 milliárd Ft volt és ebbõl az igényelt támogatás 0,3 milliárd Ft-ot tett ki. A december végi pályázati határidõre való tekintettel a pályázatok vizsgálati, bírálati, jóváhagyási folyamata áthúzódik a 2002. évre. A Széchenyi Terv 2002. évi energiatakarékossági programjai már november közepén meghirdetésre kerültek. Az elõzõ évihez képest változást jelent, hogy az iparosított technológiával épült lakások tulajdonosai is részt vehetnek a lakossági energetikai programban és akár egyénileg, akár közösségben pályáznak, lehetõséget teremtve a fogyasztói oldali távhõ rendszerek korszerûsítésének támogatására. Új elem, hogy a termelõszféra energiahatékonyságának javítása is szerepel a támogatási célkitûzések között.
3. A tájékoztatás és az energiatudatos szemléletformálás elõsegítése érdekében alapította a Hivatal az Energiafogyasztók Lapját. A lap negyedévente 40 oldalon az energiagazdálkodás és energiahatékonyság, az energetikai jogszabályok, a fogyasztói érdekvédelem, a környezetvédelem, a megújuló energiák, az energiaszektor engedélyeseinek közlendõi, stb. témakörökben nyújt színvonalas tájékoztatást a szakemberek és az energiafogyasztók számára. A Hivatal figyelemmel kíséri az energiaszektor engedélyeseinek energiahatékonyság növelési terveit, tevékenységét.

1. A Hivatal együttmûködést alakított ki a Gazdasági Versenyhivatallal és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséggel. Kapcsolata a Gazdasági Minisztériummal, a társhatóságokkal és a szakhatóságokkal sokoldalú és kiegyensúlyozott. A Hivatal munkája során rendszeresen egyeztetett a fogyasztói érdekképviseleti szervekkel, valamint a termelõk és szolgáltatók szövetségeivel, továbbá az engedélyesekkel és tulajdonosokkal.

Nemzetközi kapcsolatok

EU kapcsolatok

2. A világban érzékelhetõ áramlatok folyamatos figyelemmel kísérése és elemzése eredményeképpen, a saját tevékenységünk fejlesztését illetõen az Európai Unió szervezeteinek ajánlásait, direktíváit vesszük figyelembe. Ez a Hivatal számára azt jelenti - és a jövõben is jelenteni fogja -, hogy az EU tagállamok számára kötelezõ, az energetikai versenyhelyzetet szorgalmazó irányelv elemzése és bevezetése kapcsán remélt fogyasztói elõnyök, illetve esetleges iparági nehézségek felmérése tovább folytatódik. A tagállamok szabályozó hatóságai közül a Hivatalnak az angol OFGEM-mel, a holland Dte-vel, a portugál ERSE-vel és a spanyol CSEN-nel van igen hasznos, és több éve mûködõ kapcsolata. Az EU illetékes bizottsága (DG Energy & Transport), illetve a PHARE támogatásával a Twinning Program keretében spanyol energetikai és szabályozói szakértõk és a Hivatal munkatársai együtt fognak dolgozni. A program elsõsorban költség-ellenõrzési, összevetési, engedélyezési és monitoring kérdéseket érint.

Közép- és kelet -európai Regulátorok Szövetsége (ERRA)

3. 2000. évben megalakult a Kelet-Európai Szabályozó Szervezetek Szövetsége (ERRA) részben a NARUC (National Association of Regulatory Utility Commissioners) és a USAID, továbbá az EU illetékes szervezetének jövõben várható támogatásával. Az ERRA tagsága önkéntes, a régió regulátori szervezetei közül a legtöbben - 17 ország képviseletében - tagsággal rendelkeznek. 2001. évben számos eseményre került sor Varsóban, Vilniuszban, Szófiában és Budapesten. Különbözõ munkabizottságok, így az Engedélyezési/Verseny és a Tarifa/Ár Munkabizottság tartott értekezleteket, amelyek során a térség regulátorai munkáját leginkább segítõ dokumentumok kerültek megvitatásra. A magyar részvétel elismeréseként 2002. év tavaszán Budapesten került megrendezésre az ERRA nemzetközi, befektetõket is megcélzó konferenciára.

Tájékoztatás, nyilvánosság

4. A Hivatal elnöke törvényi elõírás alapján évente beszámol az Országgyûlésnek a Hivatal munkájáról. A Kormányt és a Gazdasági Minisztérium érintett szervezeteit folyamatosan ellátta a villamos energia-, a földgáz iparra, valamint az erõmûvi távhõtermelésre vonatkozó információkkal. A Hivatal a kiadott engedélyeket a Gazdasági Minisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzétette.
5. A Hivatal a fogyasztói érdekképviseleti szerveket az Energetikai Érdekképviseleti Tanács keretében közvetlenül látja el a fogyasztók érdekeit szolgáló, és a Hivatal munkáját érintõ információkkal. Az 1998-ban, illetve 1999-ben kiadott határozatokban meghatározásra került azoknak a gazdálkodási adatoknak a köre, amelyet az engedélyeseknek - a fogyasztói érdekképviseletek s más civil szervezetek számára - nyilvánosságra kell hozni. Az érintett szervezetek élnek az adatkérés lehetõségével. A Hivatal munkájának energetikai szakemberekkel történõ megismertetése érdekében különbözõ konferenciákon, ankétokon, a tudományos egyesületek rendezvényein a Hivatal vezetõi, szakemberei rendszeresen tájékoztatják a szakmai közvéleményt és a sajtót az idõszerû kérdésekrõl. Az év folyamán sajtótájékoztatók keretében az árképzésekkel kapcsolatos szempontokat ismertettük.
6. A Hivatal tevékenységét, valamint az energia ágazatot érintõ idõszerû eseményeket ismerteti a Hivatal www.eh.gov.hu címû honlapja. Évente kiadásra kerül a Hivatal tevékenységét és a villamosenergia-, a földgázipar, valamint a hõszolgáltatás összefoglaló adatait tartalmazó tájékoztató. A kiadvány a szakmai érdeklõdõk, a politikai és társadalmi szervezetek részére nyújt információt. A kiadvány angol nyelvû változata a külföldi szabályozó szervezetek és egyéb intézmények tájékoztatását biztosítja. A Hivatal az általa alapított Energiafogyasztók Lapjában a széles közvéleménnyel is ismerteti tevékenységével összefüggõ eseményeket, eredményeket. Harmadik éve a Hivatal kiadásában jelenik meg a Villamos Energia Statisztikai Évkönyv. A több évtizedes múlttal rendelkezõ évkönyv összefoglaló tájékoztatást ad a villamosenergia-ipar tevékenységérõl.

8. A Hivatal mûködésének feltételei, informatikai rendszere

7. A Hivatal tevékenységében bekövetkezett változások, a piacnyitásra való felkészülés, az "Energia Központ" Kht. létrehozása, valamint az államháztartás pénzügyi alrendszerének továbbfejlesztési irányairól és a kincstári rendszer új szervezeti rendjének kialakítása tette szükségessé az új Szervezeti és Mûködési Szabályzat kidolgozását, amelyet a Kormány 1115/2000. (XII. 27.) Korm. határozatával hagyott jóvá. A Hivatal szakmai tevékenységének érdemi javítására a szakmai munka megalapozása céljából új osztály szervezésére került sor, ugyanakkor egy osztály megszûnésével és több összevonásával a szervezeti egységek száma csökkent. (A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény felhatalmazása alapján a Hivatal elnöke 2002. május 1-jével jóváhagyta a Hivatal új Szervezeti és Mûködési Szabályzatát.)
8. A Hivatal költségvetése a Gazdasági Minisztérium költségvetésében önálló címként szerepel. A Hivatal költségvetési támogatásban nem részesül, saját bevételeit a többször módosított 10/1998.(II.27.) IKIM-PM rendelet biztosítja. A Hivatal 2001. évre engedélyezett létszáma 88 fõ, a 2001. évi záró létszám 87 fõ. A Hivatal személyi állományának összetétele megfelelõ, a felsõfokú végzettségû köztisztviselõk aránya 74%. Szakemberei jól felkészültek, mûszaki, közgazdasági, pénzügyi és jogi ismeretekkel és nagy iparági tapasztalattal rendelkeznek. A Hivatal tárgyi felszereltsége megfelelõ, kellõen ellátott számítástechnikai, telekommunikációs és irodatechnikai eszközökkel. Az energiapiaci monitoring rendszer kiépítése azonban igényli az információtechnológiai eszközök és a telekommunikációs rendszerek folyamatos fejlesztését. A Hivatalnak az energia piacnyitással kapcsolatosan megnövekedett feladatai és az Európai Uniós követelményeknek történõ megfelelés indokolttá teszi az elhelyezésének javítását.

Informatikai rendszer

9. Az engedélyes társaságok mûködését, a tevékenységükkel kapcsolatos, a kiadott engedélyekben, határozatokban foglalt elõírások betartását a Hivatal folyamatosan ellenõrzi. Az ellenõrzés elsõ fázisa az engedélyesektõl rendszeresen beérkezõ információk elemzése. A folyamatosan feldolgozásra és értékelésre kerülõ információk köre kiterjed a villamos energia-, a távhõ- és a földgázellátással összefüggõ napi, havi, negyedéves és éves gyakoriságú adatokra. Az adatok nagy része jelenleg közvetlen elektronikus formában érkezik. A MOL Rt. és az MVM Rt. számítóközpontjaival közvetlen elektronikus adat-kapcsolat több év óta hatékonyan mûködik. Az információs rendszer biztosítja a hivatali munka adatigényein túl az érdeklõdõk információigényét is.
10. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) részére folyamatosan összeállításra és megküldésre kerültek a magyar energiahordozó-árakra vonatkozó, negyedéves gyakoriságú adatok. Az adatok többek között az Ügynökség "Energiahordozók árai és adói" címû kiadványaiban jelennek meg.
11. A Hivatal kezdeményezésére és szervezésével az ERRA tagországok villamos energia és földgáz árainak negyedévenkénti feldolgozására kerül sor. A 2000. év elejétõl rendelkezésre álló adatok az érintett országok és a térség iránt érdeklõdõ beruházók számára adnak összehasonlításra lehetõséget biztosító információt.
12. A Hivatalhoz beérkezõ információk feldolgozását és tárolását az elmúlt évek során kialakított információs rendszer végzi. Az engedélyesek mûszaki, gazdasági és gazdálkodási adatainak feldolgozását nagyrészt a szakmai osztályoktól elkülönítve, külön szervezeti egység végzi. Az információk - az igényelt rendszerezésben - belsõ, személyi számítógépes hálózaton kerülnek a szakmai osztályokhoz. Az osztályok között lokális számítógépes hálózat segítségével gyors, megbízható információcsere alakult ki. A szakmai munkát nagymértékben segíti a központi számítógépre telepített, a fontosabb információkat koncentráltan tartalmazó információs blokk, valamint a különbözõ CD adattárak használata.
13. Az informatikai rendszer fejlesztése az 1998-ban külsõ szakértõk közremûködésével kidolgozott középtávú Informatikai Stratégiai Terv alapján történik. A fejlesztés során megvalósításra került az iktatási rendszer korszerûsítése, valamint egy vezetõi információs rendszer.
14. A Hivatal új feladatai ellátásához szükséges információk biztosítása érdekében PHARE finanszírozással fejleszteni kívánjuk az információs rendszerünket. A fejlesztés egyrészt a hardver eszközök jelentõs minõségi fejlesztésére, másrészt az adatfeldolgozás egységes rendszerben történõ mûködését biztosító szoftver kidolgozására irányul.

1. Az energiahordozók piacai közül a szilárd tüzelõanyagok (szén és szénféleségek) és a kõolajtermékek (benzin, gázolaj, fûtõolaj, stb.), továbbá a tartályos és vezetékes PB-gáz piaca liberalizált. A vezetékes energiahordozók (földgáz, villamos energia, távhõ) piaca szabályozott, hatósági árszabályozással. Az energiaszektorban a szabályozott piac jogszabályi hátteréül az 1994-ben megjelent Gszt. és VET., illetve az 1998-ban közzétett Tszt., valamint ezen törvények végrehajtására kiadott kormányrendeletek, továbbá a bányászatról és az atomenergiáról szóló kapcsolódó törvények, valamint az ártörvény és az árrendeletek szolgálnak.
2. A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvényt 2001. decemberében fogadta el az Országgyûlés, a végrehajtásáról szóló kormányrendeleteteket, valamint a kapcsolódó miniszteri rendeleteket 2002-ben kell kidolgozni, illetve kihirdetni. A jogszabályok megjelenése után nincs jogi akadálya a villamosenergia-piac nyitásának.
3. A földgáztörvény (GET) tervezetét a Kormány 2001 decemberében elfogadta, az Országgyûlési vitára legkorábban 2002 második felében kerülhet sor.

A villamosenergia-piac nyitásának elõkészítése

4. A Hivatal megkezdte a szektor átalakuló és új szereplõi részére kibocsátandó létesítési és mûködési típus-engedélyek kidolgozását.

Rendszerhasználati tarifarendszer elõkészítése

5. A villamos energia rendszerhasználati tarifarendszer elõkészítése keretében készültünk és készülünk a továbbra is monopol tevékenységek (rendszerirányítás, átvitel, elosztás) külön árképzésével kapcsolatos feladatok elvégzésére. Ezen tevékenységek ármeghatározásának elveit, módszereit a tarifabizottság, illetve a munkabizottságok kidolgozták. Ezen kívül a munkabizottságok összeállították a tarifarendszert leíró miniszteri rendelet tervezetét, kialakították a rendszer mûködési és tarifaszámítási modelljét és elvégezték az elsõ próbaszámításokat. A még vitás kérdések megoldása, a szükséges pontosítások és egyeztetések után a miniszteri rendeletet 2002 közepén ki kellene hirdetni. Fontos alapelv, hogy a rendszerhasználati tarifákat mindenki fizesse meg, aki a rendszert használja, és tegye ezt annak mértékében, amilyen mértékben a rendszert igénybe veszi. A rendszerhasználati tarifák (az ún. veszteségdíjak kivételével) függetlenek a villamos energia (mint termék) forgalmazásának piaci (kereskedelmi) tevékenységétõl. A rendelettervezet a tarifákat három díjrendszeren belül határozza meg: rendszerirányítási, átviteli hálózati és elosztó hálózati díjrendszer. A tarifák a bevezetés idején - terveink szerint - országosan egységesek lesznek. Az erõmûvekre és az importra egyelõre nem állapítunk meg rendszerhasználati tarifákat és díjfizetési kötelezettséget. A vételezõk által fizetett díjak mértéke csak attól függ, hogy milyen hálózatra csatlakoznak (átviteli hálózatra, elosztóhálózatra, ez utóbbinak milyen feszültségszintjére). A közüzemi szolgáltatók (a jelenlegi áramszolgáltatók közüzemi feladatait ellátó szervezetek) fogyasztói a rendszerhasználati díjakat a hatósági közüzemi díjak keretében fizetik meg, ezért ebben a körben nem kell külön használati tarifákat fizetni. A tarifarendszer díjai - az árszabályozás elveinek megfelelõen - a rendszerirányítás, az átvitel és az elosztás indokolt költségét hívatottak fedezni és a 2001. januári árak bázisán, az ott elismert árbevételek keretein belül, mintegy azok "megosztása" révén kerülnek kialakításra. Ily módon - a hálózatok és a rendszerirányítási tevékenység használatának díjai miatt - a díjfizetõk terhei nem nõnek. Ebbe a tarifarendszerbe kizárólag a törvény irányoz elõ új (átmeneti) díjakat besorolni (a piacnyitással kapcsolatos átállási költségekkel összefüggõ átállási díjat és a környezetkímélõ energiatermelést elõsegítõ támogatási rendszerrel kapcsolatos úgynevezett "zöld díj"-at).

Villamosenergia-ellátási szabályzatok

6. A villamosenergia-piac új modell szerinti mûködése új üzemi szabályzat alkalmazását teszi szükségessé. A VET szerint a szabályzatot a rendszerirányító dolgozza ki az engedélyesekkel egyeztetve, és a Hivatal hagyja jóvá. A szabályzat kidolgozása a Hivatal felügyelete mellett folyik.
7. Az új energiapiac több elemû és több idõhorizonton folyó kereskedelemre tagozódva valósul meg. A hosszú távú, több napos, hetes, hónapos elõremutatással kötõdõ üzletektõl a napi azonnali (spot) piacon keresztül az utólagos ún. eltérések piacáig különbözõ célú, volumenû, de egymással összhangban mûködõ piacot kell megszervezni. Az egységes elemeket is tartalmazó elosztói, kereskedelmi szabályzatok kidolgozása megkezdõdött. A leendõ piaci szereplõk a modell jogszabályi véglegesítését követõen kívánják a részletszabályokat kialakítani az üzletszabályzatukban. Ezt a munkát a Hivatal egyeztetési fórumok kialakításával segíti. A szabályzatokat a Hivatal hagyja jóvá.

A gázpiac nyitásának elõkészítése

A piacnyitás célja és várható hatása

8. A piacnyitás célja, hogy a fogyasztók szabadon választhassanak az ellátók, illetve kereskedõk közül; a közszolgáltatásban maradók számára továbbra is alanyi jogon biztosított legyen a folyamatos, biztonságos, megfelelõ színvonalú gázszolgáltatás; valamint a gázárak megfelelõ árszintre kerüljenek.

Az új GET elõkészítõ munkálatai

9. 2001 májusában jelent meg az új GET elsõ tervezete. A Hivatal a gázpiac minden szereplõjének érdekeit, valamint saját, jövõbeni feladatait figyelembe véve adta meg állásfoglalását, véleményét az új törvénytervezethez, illetve az újabb és újabb módosítási javaslatokhoz. Gyakori konzultációk, megbeszélések, egyeztetések eredményeként született meg az új GET jelenlegi változata. A Hivatal saját munkaprogramja alapján vett részt már a törvény elsõ tervezetét megelõzõ szakértõi munkafázisban is, valamint a GET tervezete - nemzetközi tapasztalatokra is épülõ - alapelveinek kidolgozásában, meghatározásában. A GET tervezet a földgáz piac létrehozásának elõsegítése, a fogyasztók biztonságos, megfelelõ minõségû földgáz ellátása, az átlátható, diszkriminációmentes szabályozás kialakítása jegyében készült, az energiahatékonyság, az energia-takarékosság, valamint a környezetvédelem követelményeire figyelemmel.
10. A Hivatalnál új feladatként jelenik meg, hogy meghatározott feltételek esetén a földgáz szervezett piacán felfüggesztheti az ügyletkötést, célvezeték létrehozásához a Hivatal engedélye szükséges, valamint dönt az együttmûködõ földgázrendszerhez való szabad hozzáféréssel kapcsolatban kialakult vitákban. A Hivatalhoz tartozik az együttmûködõ földgázrendszer fejlesztésének felügyelete. Jelentõsen nõ a Hivatal szerepe azzal is, hogy - hasonlóan az együttmûködõ földgáz rendszerhez, valamint a szervezett kereskedelemhez - a határon keresztül történõ kereskedelmet is felügyeli.

Hozzáférési tarifarendszer

11. A Hivatal vezetésével a gázipar szereplõinek (társaságok, befektetõk), a fogyasztók és a tudomány képviselõinek bevonásával hálózat-hozzáférési (szállítási) tarifabizottság alakult. A bizottság feladata a hálózatokhoz való hozzáférés tarifáinak kidolgozása. Ennek érdekében elõször a rendelkezésre álló külföldi adatok, tapasztalatok, elképzelések kerültek feldolgozásra, majd megkezdõdött az EU direktívával összhangban levõ tarifaszerkezet elveinek a kidolgozása, természetesen a hazai helyzetre alapozva. A piacnyitással a földgáz kereskedelméhez és szolgáltatásához (fizikai továbbításához) kapcsolódó tevékenységeket (az EU-direktíva és a törvénytervezet szellemében) számvitelileg vagy jogilag egymástól el kell választani. Ennek a követelménynek megfelelõen kerül sor a földgáz rendszerhasználati (szállítási, tárolási és elosztási) díjrendszerének kialakítására. Az új árszabályozási rendszert tartalmazó rendelet tervezete is úgy került megfogalmazásra, hogy (kisebb módosításokkal) majd képes legyen szabályozni nemcsak a közcélú, illetve közüzemi földgáz árát, hanem - legalábbis az új törvény hatálybalépését követõen - külön díjszabásban a földgázszállítás, tárolás és elosztás árait is.

A Hivatal jogállása és függetlensége

12. A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény értelmében 2002. január 31-ig "A Hivatal önálló feladattal és hatáskörrel rendelkezõ országos hatáskörû államigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a Kormány által kijelölt miniszter (továbbiakban: miniszter) látja el." "A Hivatal szervezetét, szervezeti és mûködési szabályzatát a Kormány hagyja jóvá." "A Hivatal fõigazgatóját és igazgatóit a miniszter nevezi ki és gyakorolja velük szemben a munkáltatói jogkört".
13. 2002. február 1-tõl a Hivatal jogállása változott. A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvénnyel módosított, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény szerint "A Hivatal önálló feladattal és hatáskörrel rendelkezõ országos hatáskörû közigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a miniszter látja el." "A Hivatal elnökét és elnökhelyettesét - a miniszter javaslatára - a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés idõtartama hat év." "A Hivatal elnöke megállapítja a Hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát." "A Hivatal határozatai ellen kizárólag bírói úton van jogorvoslatnak helye."

* Villamosenergia- és erõmûvi hõárak megállapításával kapcsolatos árfelülvizsgálati kérelmek együtt.

Az Európai Unió több tagállama a villamosenergia-piacát teljes mértékben megnyitotta. A piacnyitás 2-3 éves távon mindenütt jótékony hatást gyakorolt a villamos energia árára és az EU tagállamai eltökélten haladnak a piacnyitás teljessé tétele irányában. Ennek fontos eszközeként mûködtetnek nagy önállósággal rendelkezõ független regulátorokat, hálózatos tarifa-képzési jogkörrel. A kaliforniai események hatására nem lassult a piacnyitás üteme, sõt elõrehozott határidõk beterjesztésérõl lehet értesülni. Ennek oka valószínûleg a kaliforniaitól eltérõ piaci konstrukciókban, jogi és gazdasági, valamint technikai (szoftver) megoldásokban és intézményekben rejlik. Egyébként az USA szövetségi államai döntõ többségében szintén folytatódik a piacnyitás. A piacnyitás kezdõ évében mutatkozó árnövekedés okául részleges magyarázatként szolgálhat egyes országokban a kötött és a liberalizált szegmens átmeneti párhuzamos mûködése is. Ugyanakkor a gázpiacok megnyitása nem járt egyértelmûen a fogyasztói árak csökkenésével.

Kaliforniában hosszas elõkészítés után több évre tekinthet vissza a villamos energia ellátás deregulációs -újabban re-regulációsnak is nevezett- piacnyitási folyamata. Ennek során bevezették a hálózatokhoz történõ szabad hozzáférést, a helyi törvényhozás döntése alapján megszüntették a nagykereskedelmi ár regulációját, ezzel páthuzamosan a CAL PX megalapításával létrehoztak egy nagykereskedelmi villamos energia versenypiacot, tõzsdét, ahol tõzsdei keretek között folytak a leghosszabban egy napra elõre történõ üzletkötések. Ezzel párhuzamosan ennél hosszabb idõhorizontú ügyletek (forward, futures) lehetõségét kizárták. Kialakították a CAL ISO nevû rendszerirányítót, amely az 500 MW nagyságúra tervezett egyensúlyi (balance) piacot mûködteti. Mindezzel párhuzamosan erõsödött a környezetvédelmi aktivitás és részben emiatt, részben az elhúzódó regulációs folyamat miatti bizonytalanságból adódóan mintegy 6-8 éven át számottevõ termelõi kapacitás-fejlesztés nem történt. Ezzel párhuzamosan az átviteli hálózat fejlesztése is megállt, így a határt keresztezõ kapacitások sem nõttek. A népesség növekedése és az ipar rohamos fejlõdése miatt Kalifornia állam villamos energia igénye jelentõsen megnõtt, miközben az egyre melegedõ klíma miatti csapadékszegénységbõl adódóan csökkent a vízerõmûvek termelése és az import. Az említett tényezõk miatt villamosenergia- és teljesítményhiány lépett fel. Ez jelentõsen megemelte a nagykereskedelmi árat, ami viszont a változatlan kiskereskedelmi árak mellett hatalmas veszteséget okozott a szolgáltatóknál, kiskereskedõknél. Ezt a veszteséget állami forrásokból történõ vásárlásokkal kívánták kompenzálni, ami 10 milliárd dollár feletti kiadásokat eredményezett Kalifornia államnak. Mindezek mellett az áramtõzsdérõl az egyensúlyi piacra áramló energia itt 10-szeres volument eredményezett 5-30-szoros pillanatnyi árakon az egyensúlyi energia piacán, ugyanekkora hiányt eredményezve a másnapi piacon. Az elõállott hiány idõszakonként változó helyszíneken fogyasztói kényszerkikapcsolásokat eredményezett a már említett árolló mellett. A kialakult helyzetért mind a helyi, mind a szövetségi szervezetek a rossz elõkészítést és a helytelen modell-választást okolták. Más okok miatt ugyan, de kritika ért egyéb nyitott piacokat is, így a Pennsylvania, Maryland és New Jersey államokban mûködõ PJM poolt, de az európai Nord Pool-t is. Ezeken a területeken azonban a kezdeti piaci "repedéseket" idõben detektálták és a szükséges intézkedéseket meghozva azok gyakorlatilag problémákat nem okoztak. Mindezek ellenére sehol nem került sor a dereguláció, a piacnyitás folyamatának megkérdõjelezésére, legfeljebb kisebb -nagyobb módszertani változások bevezetésére. Munkánk során ezeket a fontos tapasztalatokat mind a VET elõkészítése kapcsán, mind pedig a másodlagos joganyag kidolgozása folyamatában (rendeletek, szabályzatok, engedély szövegek) folyamatosan figyelembe vettük és vesszük. Számos nemzetközi fórumon kísérjük figyelemmel ezeket az eseményeket.

Az Európa Parlament és Tanács 1996-ban fogadta el az Irányelvet, melynek címe: Egységes szabályozás a (belsõ) villamosenergia-piac számára. Az Irányelv részét képezi az EU azon célkitûzésének, hogy egy egységes piac jöjjön létre Európában belsõ határok nélkül, ahol az áruk, szolgáltatások, a munkaerõ és a tõke szabadon áramolhat. Az Irányelv elõírja, hogy közös szabályokat kell megállapítani az új villamosenergia-termelõk piacra lépésére, a rendszerirányítás és az átviteli és elosztási rendszerek üzemeltetésére. A monopol tevékenység gyakorlása során biztosítani kell az átláthatóságot, és a diszkrimináció-mentességet. Ki kell jelölni egy (villamos energia) rendszerirányítót, és a rendszer üzemeltetésével õt kell megbízni. Az Irányelv korlátozott lehetõséget biztosít azoknak a tagállamoknak, melyeknek sajátos nehézségeik lehetnek, hogy átmeneti megoldásokat alkalmazzanak és idõlegesen eltérjenek az Irányelvtõl. Az Irányelv egy ütemtervet is vázol azoknak az országoknak, akik nem egyszerre akarják az összes fogyasztót a szabad szolgáltató választásra feljogosítani, mely szerint a piacot egy 6 éves idõszak alatt, fokozatosan is lehet megnyitni. 2005-ben 33 százalék a minimálisan megkövetelt piacnyitás mértéke. A piacnyitás foka jelentõsen különbözik az EU tagállamok között, az ütemterv szerinti célt már többen elérték, illetve túlszárnyalták.

Az Európa Tanács 2000. március 23-24-én egy gyorsított munkára szólította fel a tagországokat a belsõ piac kiteljesítéséhez, és kérte "a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy erejükhöz mérten gyorsítsák fel a liberalizációt olyan területeken, mint a gáz, a villamos energia". A Bizottság fentiekben vázolt javaslatait Stockholmban megtárgyalták, azonban jóváhagyásukat, illetve kötelezõ elõírásukat idõlegesen elhalasztották; ezen javasolt módosítások a számunkra követendõ tendenciát azonban már most is meghatározzák.

Mennyiségi javaslatok - fokozatosan lehetõvé kell tenni, hogy minden fogyasztó szabadon megválaszthassa a szolgáltatóját. Ez villamos energia esetében azt jelenti, hogy a javaslat szerint 2003. január 1-ére minden nem háztartási (azaz ipari és kereskedelmi) fogyasztó részére biztosítani kell a szabad hozzáférést, amit 2005. január 1-ére ki kell terjeszteni a lakossági fogyasztókra is. A gázpiacra ezek a határidõk 2004. január 1., illetve 2005. január 1.

Minõségi javaslatok - e tekintetben két javaslat születetett, a tevékenységek szétválasztására, illetve a hálózathoz való szabad hozzáférés módjára vonatkozóan.

A tevékenységek szétválasztása: az átvitelt olyan leányvállalaton keresztül kell megoldani, amely a napi mûködés során jogilag és funkcionálisan független az anyacég termelõ és kereskedelmi tevékenységétõl.

A hálózatokhoz való szabad hozzáférés: gyakorlatilag minden tagország a harmadik fél általi hozzáférést (TPA - Third Party Access) támogatta. Úgy látják, hogy a hatékony verseny kialakításának biztosításához minimálisan egy diszkriminációmentes, átlátható és elõre kiszámítható, nyilvános és szabályozott tarifarendszer szükséges.

Szabályozás: kihangsúlyozták a független nemzeti szabályozó hatóságok szerepét, akinek kompetenciájába tartozik meghatározni vagy jóváhagyni az átviteli és elosztási tarifákat, ami a hálózatokhoz való, diszkriminációmentes hozzáférés szempontjából kulcskérdés. Ezen nemzeti szabályozó hatóságoktól elvárás, hogy elõzetesen bele tudjanak szólni a versenyt alakító tényezõkbe, mivel a versenyhatóságok csak a torzulásokat követõen, utólag avatkoznak be.

Kereskedelem harmadik országgal (nem EU országgal): ilyen jellegû kereskedelem kétoldalú vagy regionális szerzõdések keretében valósítható meg, de teljesülnie kell egy sor feltételnek, amelyek kölcsönösségre, környezetvédelemre és biztonsági kérdésekre vonatkoznak.

A Kormány 1999-ben elfogadta az energiaipar azon üzleti modelljét, amely biztosítja majd a fogyasztók szabad választását és egyúttal az EU hatályos elvárásainak kielégítését. Ezen új energiaipari mûködési modellt hagyta jóvá az Országgyûlés azzal, hogy 2001. december 18-án elfogadta az új villamos energia törvényt, amely részlegesen 2002. február 1-jén, de teljes terjedelmében - fõként a fogyasztók szabad választási lehetõségét illetõen - 2003. január 1-jén lép hatályba.

A piac fokozatos megnyitása nem jelenti azt, hogy az, aki a piacon vásárlásra feljogosítása ellenére a biztos közüzemi szolgáltatásban kíván továbbra is részesülni, az ne tehetné meg. Ezért - a nemzetközi gyakorlat jelentõs részétõl eltérõen, a helyenként kockázatos versenyhelyzet helyett az ellátásbiztonságot elõtérbe helyezve - Magyarországon két piac fog egymás mellett mûködni; egy közszolgálati "piac", ami megfelel a mai mûködési, kereskedelmi viszonyoknak és egy versenypiac. A közszolgálati "piac" fogja ellátni továbbra is azokat, akik még nem szereztek feljogosítást a versenyre, illetve azokat, akik már feljogosítottak, de mégsem kívánnak élni a szabad választás lehetõségével; "maradnak" közüzemi szolgáltatójuknál. A versenypiac a feljogosított fogyasztók számára lesz nyitott. Ez azt jelenti, hogy bizonyos éves elfogyasztott villamos energia felett egy fogyasztó eldöntheti, hogy villamosenergia-igényét a közszolgálati - vagy a versenypiacon kívánja beszerezni. Ez a részleges piacnyitás 2003. január 1-jével fog elindulni, kb. 33-35%-os mértékben és fokozatosan bõvül.

A lehetõségeket tekintve, a versenypiacon egy fogyasztó 5 különbözõ típusú piaci szereplõtõl szerezheti be a villamos energiát: az erõmûvektõl, a közüzemi szolgáltatótól, egyéb villamosenergia-kereskedõktõl és importból, illetve annak megalakulásától kezdve a szervezett energiapiacról (energia tõzsdérõl).

Nem szükséges új vezeték, új dugaszoló aljzat ahhoz, hogy a jelenlegi szolgáltatók helyett más kereskedõtõl vásároljunk energiát! A villamos hálózatokhoz való szabályozott (szabad) hozzáférés azt jelenti, hogy a hálózati társaságok (átviteli és elosztók) kötelezettek diszkriminációmentesen, díj ellenében rendelkezésre bocsátani a vezetékeket azok számára, akik azon villamos energiát akarnak továbbítani (erõmûvek, közüzemi nagykereskedõ, közüzemi szolgáltatók, kereskedõk, fogyasztók). Az üzletet tehát a fogyasztó köti a kereskedõvel, termelõvel vagy a szervezett energiapiacon vásárol és a hálózatot "csak" arra használják, hogy továbbítsák a megvásárolt energiát.

Azok a nagyfogyasztók, akiknek termelési költségei között jelentõs részarányt képvisel az energiaszámla, illetve az általuk vásárolt energia mennyisége jelentõs annyira, hogy a hazai, külföldi erõmûvek kedvezménnyel kínálják számukra az energiát; õk valószínûleg saját maguk kereskednek majd. A kisebb fogyasztókat valószínûleg kereskedõk keresik majd fel és - a nemzetközi gyakorlat szerint - kedvezõ ajánlati csomagokat kínálnak. Sok kisfogyasztót képviselõ kereskedõ ugyanis már olyan vásárlási volument, olyan alkupozíciót jelent, ami révén ezen kereskedõk is jó árakat érhetnek el az erõmûveknél, energia tõzsdéken.

A (kis)fogyasztóknak tehát elég annyira tájékozottnak lenniük az energiapiac mûködésével, az ottani folyamatokkal, a piaci árakkal kapcsolatban, hogy értékelni tudják a kereskedõk ajánlatait; dönteni tudjanak, hogy "megéri-e" nekik otthagyni a közüzemi ellátást, illetve ha igen, melyik ajánlatot válasszák.

A mai áramszolgáltatók tevékenysége kettéválik. A villamos hálózat (vezetékek) üzemeltetése az "elosztó" feladata, míg a fogyasztónak a "szolgáltató", vagy "kereskedõ" ad el energiát. Annak ellenére tehát, hogy egy feljogosított fogyasztó esetleg egy tõle távoli székhelyû kereskedõtõl vesz energiát, a hálózati üzemzavarokat az elosztó társaság javítja ki, az ezzel kapcsolatos panaszokat nekik, vagy kereskedõknek kell benyújtani. Ha nem megfelelõ a szolgáltatás minõsége, akkor a feljogosított fogyasztóknak meglesz az a lehetõsége, hogy a közüzemi szolgáltató helyett másik kereskedõt válasszon, amit ma nem tehet meg. A mérõóra állásokat is az elosztó társaság olvassa le és közli azzal a szolgáltatóval, vagy kereskedõvel, akivel szerzõdéses viszonyban áll a fogyasztó. A kisfogyasztóknak nem kell tehát mérõóra csere ahhoz, hogy a mai közüzemi szolgáltatójuk helyett kereskedõtõl vásároljanak.

A gazdaság több területén tapasztaltuk már az elmúlt években, hogy ott, ahol megszûnnek az ellátási monopóliumok, ott ahol több kereskedõ próbálja termékét, szolgáltatását számunkra, fogyasztók számára eladni, ott nagyobb "becsben" van a vásárló. Kedvezményekkel, magasabb szolgáltatási színvonalon kínált termékekkel próbálják az új piacralépõk "elcsábítani" a fogyasztókat, vagy éppenséggel megtartani azokat. Összességében tehát, ha sikerül kellõ kínálati piacot létrehozni országon belül, illetve az import kellõ felszabadításával, akkor a fogyasztói csoportok számára különbözõ mértékben, de relatív árcsökkenés várható.

Azok, akik a mai közüzemi szolgáltatójuknál maradnak, azok hatóságilag maximált áron vásárolják továbbra is az energiát - mint ma is. Azok, akik szolgáltatót váltanak és a piaci elõnyök reményében kereskedõhöz, erõmûvekhez, importhoz vagy a szervezett energiapiachoz (energia tõzsde) fordulnak, a kétoldalú megállapodásban rögzített áron vesznek energiát, vagy tudomásul veszik a szervezett energiapiac ármozgásait. Ez természetesen árkockázatokkal jár és ingadozásokkal teli, de ezekhez a jelenségekhez már más területeken is hozzászoktunk (pl. benzin árak, értékpapírok tõzsdei árai). Akik közvetlenül, vagy kereskedõjükön keresztül erõmûvektõl, más országbeli energiapiacokon vásárolnak, azoknak a kialkudott (illetve tõzsdén kialakuló) erõmûvi ár mellett az energia elszállításért is fizetniük kell rendszerirányítási, átviteli és elosztási (együttesen rendszerhasználati) díjakat. A közüzemi szolgáltatók hatóságilag megállapított végfogyasztói árai tartalmazzák a rendszerirányítás, az átvitel és az elosztás költségét.

Eleinte a közép- és nagyfogyasztók lesznek a szabad választásra feljogosítva, akik - az erõmûvi, vagy energiapiaci vásárlási áraikat és az ezt kiegészítõ rendszerhasználati díjakat is beleértve - összességében vélhetõen árelõnyt érhetnek majd el a közüzemi szolgáltatás hatósági áraihoz képest. Amennyiben ez az árelõny nem lesz realizálható, a fogyasztók "maradnak" jelenlegi szolgáltatójuknál.

Ahhoz, hogy egy hatékony és jól mûködõ versenypiac tudjon mûködni az országban, ezért természetesen a szomszédos országok is szerepet fognak játszani az energia szektorban, mint ahogy eddig is. Jelenleg is importálunk villamos energiát külföldrõl, és van export forgalmunk is. Export-import jogosultsága ma kizárólag az MVM Rt.-nek van. A verseny bevezetésével a feljogosított fogyasztók, illetve kereskedõik is vásárolhatnak külföldrõl villamos energiát. Az ország EU csatlakozásáig, az éves fogyasztásuk feléig, majd a csatlakozást követõen korlátozás nélkül importálhatnak a feljogosított fogyasztók.

Azt várjuk, hogy a hatékonyan mûködõ verseny alacsonyabb fogyasztói árakat, és kisebb profitú villamos társaságokat eredményezhet.

Néhány európai ország villamos energia és földgáz árarányainak összehasonlító adatait az alábbi ábrák szemléltetik.

A verseny nélküli modellhez képest vélhetõen alacsonyabb villamos energia költségek ösztönözhetik a magyar gazdaságot.

A törvény szerint 2003. január 1-jén lép hatályba a villamos hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, mely szükséges, de nem elégséges feltétele a fogyasztók szabad (kereskedõ) választásának. A törvény a Kormány hatáskörébe adja annak szabályozását (meghatározását), hogy mikortól melyik fogyasztók kerülnek - szabad választásra - feljogosítottá. A Kormány jelenlegi elképzelése szerint elsõ lépésben a hazai villamos energia fogyasztás 33-35%-át elfogyasztó nagyobb energiaigényû fogyasztók kerülnek feljogosításra, ami kb. 400 db nagy, illetve közepes fogyasztási helyet jelent. A késõbbi feljogosítási kör ütemezett és teljes bõvítése nagymértékben függ majd a fogyasztókért folyó verseny hatékonyságától, a fogyasztói elvárásoktól, az EU - idõközben változó - piacnyitási minimális elvárásainak ütemétõl, az ország EU csatlakozásának idõpontjától, a kínálati piac kialakulását nehezítõ hosszú távú áramvásárlási szerzõdések újratárgyalási eredményeitõl.

A jelenleg ellátási kötelezettséggel, illetve a vele egyensúlyban lévõ monopol helyzettel "felruházott" áramszolgáltatók pozíciója jelentõsen változik majd a jövõben. Több országban kialakult gyakorlat mutatja, hogy a korábbi monopol helyzetû áramszolgáltatók a - fogyasztói szabad választási lehetõség bevezetésével - kialakuló "fenyegetõ" helyzetben jobb minõségû szolgáltatással, a korábbinál alacsonyabb árajánlatokkal kívánják megtartani fogyasztóikat. Ezen helyzet kialakulásához az is kell, hogy az erõmûvek, kereskedõk oldalán kellõ kínálat alakuljon ki és meglegyen a fogyasztói hajlandóság is a váltásra. Ezért fontos, hogy a fogyasztók értsék a vezetékekhez való szabályozott (szabad) hozzáférés, a szabad váltás lehetõségének lényegét.