ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Fidesz - Magyar Polgári Párt
Képviselőcsoportja
T/937.
Képviselői önálló indítvány
2002. évi ... törvény
egyes társadalombiztosítási juttatásokat érintő törvények módosításáról
1.§
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 50.§ (1) -(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"50. § (1) Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj hetvenöt százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke
a) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező, de saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) nem részesülő özvegy esetében továbbra is hetvenöt százaléka,
b) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező és egyidejűleg saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) részesülő, továbbá a 47. § (2) bekezdés c) pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében harminc százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerint hetvenöt százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett harminc százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül. A (2) bekezdés b) pontja szerinti harminc százalékos mértékű özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár."
2.§
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény a következőképpen változik:
(1) A 187.§ (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A Tny. tv. 50. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti ideiglenes özvegyi nyugdíj a 90 százaléka, a b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj a 36 százaléka annak a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna."
"(5) A hősi halott után az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 105 százaléka, amely az elhunytat - halála időpontjában - a II. rokkantsági csoportban megillette volna.
(6) A hősi halott után járó ideiglenes özvegyi nyugdíjat követően folyósított özvegyi nyugdíj annak a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 42 százaléka, amely az elhunytat a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban megillette volna."
3.§
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 179.§ (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A hősi halott özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a 105%-a, amely a férjet a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megilleti, illetve megillette volna."
4.§
Ez a törvény 2003. január 1.-jén lép hatályba.
Indoklás
A nyugdíjasok biztonságos életre vágynak. Az elmúlt négy év megteremtette ennek lehetőségét. Míg 1994 és '98 között a nyugdíjak 12%-ot veszítettek az értékükből, az ezt követő időszakban a nyugdíjak értékállóság sikerült garantálni. 2002-re a nyugdíjak vásárlóértéke elérte, sőt meghaladta az 1990-es szintet.
A nyugdíjasok legszélesebb rétegét természetesen az öregségi nyugdíjban részesülők alkotják, de jelentős az özvegyi nyugdíjra jogosultak száma is. Az ő nyugdíjuk elhunyt hozzátartozójuk nyugdíjához igazodik, s annak - ha saját jogú nyugellátásban nem részesül az özvegy - mindössze 50 illetve - saját jogú nyugellátás esetén - 20%-át teszi ki. Noha a nyugdíjak reálértékének növekedésével az özvegyi nyugdíjra jogosultak juttatása is növekedett, a tisztességes megélhetés biztosításához, mint egyedülálló, zömmel idős embereknek kiemelt odafigyelésre, további támogatásra is szükségük van.
A mindenkori magyar kormány feladata a nyugdíjasok, az ország gyarapodásához hosszú évek becsületes munkájával hozzájáruló polgárok teljesítményét méltó nyugdíjjal elismerni. Ezért kell különösen a hátrányosabb helyzetben lévő nyugdíjasok támogatni és az özvegyi nyugdíjak mértékét haladéktalanul felemelni, mégpedig olyan mértékben, amely megözvegyült, egyedülálló honfitársaink számára is biztosítja a békés, nyugodt öregséget.
Az elmúlt négy év kormányzati politikájában kiemelten fontos területként jelent meg a nyugdíjak értékállóságának megteremtése és reálértékük növelése. Legsürgetőbb feladatként előbb ezzel kellett megbirkózni, de ezzel megteremtődött a feltétele a további jóléti lépéseknek is. Ilyen lépés az özvegyi nyugdíjak 50%-os emelése is, mely jócskán megérett a teljesítésre.
Budapest, 2002. szeptember 20.
|
Harrach Péter |
Soltész Miklós |