MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról, a névviselésrõl szóló
1982. évi 17. törvényerejû rendelet módosításáról

Budapest, 2002. szeptember

1. § Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról, a névviselésrõl szóló1982. évi 17. tvr. (a továbbiakban: At.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az anyakönyvet községben, városban, megyei jogú városban és fõvárosi kerületben a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetõje (a továbbiakban: anyakönyvvezetõ) vezeti. Anyakönyvvezetõi feladatokat a jogszabályokban meghatározott képesítési feltételekkel rendelkezõ polgármester, jegyzõ, illetõleg az illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselõje láthat el."

2. § Az At. 3.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje:

1. elrendeli - a hazai anyakönyvezés kivételével - az anyakönyvezést, ha annak alapja külföldi okirat vagy külföldi állampolgár által tett apai elismerõ nyilatkozat;
1. intézkedik a megsemmisült, elveszett, részben vagy egészben használhatatlanná vált anyakönyvek pótlása iránt;
1. betekintést engedélyez az anyakönyvbe és az anyakönyvi iratokba;
1. elbírálja a bemutatott külföldi okiratok elfogadhatóságát, amennyiben nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni;
1. beszerzi külföldrõl az anyakönyvi okiratokat, illetõleg külföldre továbbítja azokat;
1. kiadja az elõírt feltételek megléte esetén a Magyarországon élõ magyar állampolgár, hontalan, illetõleg a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy külföldön történõ házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt;
1. felmentést adhat indokolt esetben nem magyar állampolgár Magyarországon történõ házasságkötése esetén annak igazolása alól, hogy a nem magyar állampolgár házasuló házasságkötésének személyes joga szerint nincs akadálya;
1. ellenõrzi az anyakönyveket, az anyakönyvi iratokat és az anyakönyvvezetõ tevékenységét;
1. az illetékes anyakönyvvezetõ(k) akadályoztatása esetére kijelöli a helyettesítõ anyakönyvvezetõt;
1. elõkészíti, szervezi és lebonyolítja az anyakönyvi szakvizsgát."

3. § Az At. 4. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Magyar állampolgár külföldön történt születését, házasságkötését és halálesetét a fõvárosi fõjegyzõ anyakönyvezi (hazai anyakönyvezés).

(4) A fõvárosi fõjegyzõ az e célra vezetett anyakönyvbe anyakönyvezi annak a nem magyar állampolgárnak külföldön történt születését, akit magyar állampolgár örökbe fogadott."

4. § Az At. 4. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A fõvárosi fõjegyzõ anyakönyvezi a halálesetét annak a külföldön született nem magyar állampolgárnak, akit magyar bíróság nyilvánított holtnak."

5. § Az At. 5. §-a elõtti alcím helyébe a "Születési hely, élveszületés" alcím lép.

6. § Az At. 6. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az anyakönyvbe és az anyakönyvi alapiratokba betekintés csak olyan állami vagy önkormányzati szerv nevében eljáró személynek engedélyezhetõ, aki igazolja a betekintés célját és jogalapját.

(2) Az anyakönyv teljes adattartalmának megismerésére törvényben feljogosított szerv részére anyakönyvi másolat adható ki."

7. § Az At. 7. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. § (1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban, ha e törvény másként nem rendelkezik, a bejegyzendõ adatokat, illetõleg a házasság megkötésének törvényes elõfeltételeit okirattal kell bizonyítani. Az idegen nyelvû okiratot hiteles magyar nyelvû fordítással ellátva kell bemutatni. A nem magyar állampolgár magyarországi házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt - ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell bemutatni.

(2) Okirat bemutatása helyett személyes nyilatkozat tehetõ, ha az okirat a Külügyminisztérium vagy az adott ország külképviseleti hatósága által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint nem szerezhetõ be külföldrõl."

8. § Az At. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban a Magyarországon élõ magyar állampolgár személyazonosságát érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy más a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvánnyal igazolhatja.

(2) Külföldön élõ magyar állampolgárok, valamint a nem magyar állampolgárok személyazonosságukat más, személyazonosításra alkalmas okmánnyal is igazolhatják."

9. § Az At. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A haláleset bejelentésekor az anyakönyvvezetõ részére át kell adni az elhalt magyar állampolgár személyazonosításra alkalmas okmányát, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halott-vizsgálati bizonyítványt, továbbá - ha a bejelentõ rendelkezésére áll - az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot."

10. § Az At. 10. §-a a következõ (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A haláleset bejelentésekor a Magyarországon bevándoroltként vagy menekültként élt személy személyazonosító okmányait, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, a családi állapotát tanúsító okiratát, továbbá az orvos által kiállított halott-vizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetõnek át kell adni. Az anyakönyvvezetõ az okmányokat bevonja.

(5) Az anyakönyvvezetõ az elhalt átadott személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát érvényteleníti, majd a személyazonosításra alkalmas okmányokkal együtt továbbítja a haláleset helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó jegyzõnek.

(6) Bevándorolt és menekült státussal nem rendelkezõ nem magyar állampolgár halálesetének bejelentésekor az elhalt személyazonosításra alkalmas okmányait, továbbá az orvos által kiállított halott-vizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetõnek át kell adni. Az anyakönyvvezetõ az elhalt úti okmányában lévõ érvényes magyar vízumra, illetõleg a tartózkodási jogosultságra vonatkozó bejegyzést követõen az anyakönyvi folyószám feltüntetésével "érvénytelen" bejegyzést tesz, és a külföldi hatóságok által kiállított okmányokat a bejelentõnek visszaadja."

11. § Az At. 13. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"13. § (1) Az anyakönyvi és házasságkötési eljárásban az állampolgárságot vizsgálni kell.

(2) A magyar állampolgárság érvényes magyar útlevéllel, személyazonosító igazolvánnyal vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.

(3) A külföldi állampolgárság érvényes külföldi úti okmánnyal, a más állam által kiállított állampolgársági okirattal, valamint a magyar idegenrendészeti és menekültügyi hatóság által kiállított úti okmánnyal igazolható.

(4) Annak a személynek a születési, halotti anyakönyvi bejegyzésében, akinek magyar, illetve külföldi állampolgársága vagy hontalansága nem igazolt, az anyakönyvben - az ellenkezõ bizonyításáig - az "állampolgársága ismeretlen" bejegyzést kell szerepeltetni.

(5) A hontalanság tényét okirattal kell igazolni.

(6) Amennyiben valakinek több állampolgársága van és ezek közül az egyik állampolgársága magyar, a külföldi állampolgársága nem anyakönyvezhetõ.

(7) Amennyiben valakinek több külföldi állampolgársága van, ezek közül csak a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Nmt.) 11. §-ának (3) bekezdése alapján megállapított állampolgársága anyakönyvezhetõ."

12. § Az At 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nem magyar állampolgár és a külföldön élõ magyar állampolgár házasulók esetén a házasulók egyike a házassági szándékát - az illetékes külföldi hatóság (közjegyzõ, anyakönyvvezetõ), illetve az illetékes magyar konzuli tisztviselõ elõtt tett hitelesített és hiteles magyar nyelvû fordítással ellátott nyilatkozatával - írásban is bejelentheti."

13. § Az At. 16. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"A házasulók bejelentése a névviselésrõl

16. § A házasulók a házassági szándék bejelentésekor a Csjt.-ben foglaltaknak megfelelõen nyilatkoznak arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni. A házasság megkötéséig a korábbi nyilatkozat megváltoztatható."

14. § Az At. 18. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"18. § (1) Amennyiben a szülõk a házasságkötés után nem viselnek közös házassági nevet, a házasságkötést megelõzõ eljárás során meg kell állapodniuk arról, hogy a házasságból származó gyermekek az apa vagy az anya családi nevét viselik. A megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza. A gyermekek nevére vonatkozó megállapodás legkésõbb az elsõ közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható.

(2) Ha a gyermek születése anyakönyvi bejegyzésének idõpontjában az egyik szülõ a gyermek sorsát érintõ lényeges kérdésekben a szülõi felügyeleti jogát - annak megszüntetése vagy szünetelése folytán - nem gyakorolhatja, a másik szülõ egyedül határozhatja meg, hogy a gyermek melyik szülõ családi nevét viselje."

15. § Az At. 19. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"h) a házasulók a házasságkötés után viselni kívánt házassági nevükrõl nem nyilatkoztak;".

16. § Az At. 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"23. § (1) Az a Magyarországon élõ magyar állampolgár, hontalan személy, vagy a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy, aki külföldön kíván házasságot kötni, az ehhez szükséges tanúsítvány kiadását a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes anyakönyvvezetõnél kérheti. Bejelentett, érvényes lakcím hiányában az érintett kérelmét az utolsó bejelentett lakcíme szerint illetékes anyakönyvvezetõnél is elõterjesztheti.

(2) A kérelemhez csatolni kell a nem magyar állampolgár házasulónak az illetékes külföldi hatóság (különösen: a közjegyzõ, anyakönyvvezetõ, a konzul) vagy az eljáró magyar anyakönyvvezetõ elõtt tett és hitelesített nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a tervezett házasságának legjobb tudomása szerint nincs törvényes akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a születési családi és utónevet, a házassági nevet, a születés helyét és idejét, a nemet, a családi állapotot, a szülõk születési családi és utónevét, továbbá a nyilatkozó lakóhelye és állampolgársága is megállapítható belõle."

(3) Amennyiben mindkét házasuló az (1) bekezdésben meghatározott személyi körbe tartozik, részükre a tanúsítványt egy okiraton kell kiállítani.

(4) Amennyiben a felek lakóhelye különbözõ, a tanúsítvány kiadását bármelyikük lakóhelye szerint illetékes anyakönyvvezetõnél elõterjeszthetik, a tanúsítványt az elõterjesztés helye szerint illetékes közigazgatási hivatal adja ki.

(5) Amennyiben a magyar állampolgár lakóhelye külföldön van, a tanúsítványt az illetékes magyar konzuli tisztviselõ állítja ki.

(6) Magyarországon bejelentett tartózkodási hellyel rendelkezõ, külföldön élõ magyar állampolgár kérelmét a tartózkodási helye szerint illetékes anyakönyvvezetõnél is elõterjesztheti. A tanúsítványt az elõterjesztés helye szerint illetékes közigazgatási hivatal adja ki.

(7) A tanúsítványnak a felek természetes személyazonosító adatain kívül tartalmaznia kell az érintett személyek állampolgárságát, hontalanságát, illetõleg menekült státusát, lakóhelyének címét, családi állapotát, valamint azt a tényt, hogy a tervezett házasságnak a magyar jog szerint nincs akadálya.

(8) A tanúsítvány a kiállításától számított 6 hónapig érvényes."

17. § Az At. 25. §-a a következõ (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A házasság megkötése alkalmával az anyakönyvvezetõ elõtt a házasulók házasságkötésre irányuló nyilatkozatot tesznek. Az anyakönyvvezetõ elõbb a menyasszonyhoz, majd a võlegényhez külön-külön a következõ kérdést intézi: "kijelenti-e (itt megnevezendõ az a házasuló, akihez a kérdést elsõként intézi), hogy az itt jelen lévõ megnevezett másik féllel házasságot köt?".

(4) Amennyiben a feltett kérdésre mindkét házasuló egybehangzó igennel válaszolt, az anyakönyvvezetõ a következõ kijelentést teszi: "Megállapítom, hogy (itt megnevezendõ a feleség és a férj a házasságkötés utáni nevén) a Magyar Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak"."

18. § Az At. a következõ 25/A. §-sal egészül ki:

"25/A. § (1) A házastársak, a házassági tanúk és az anyakönyvvezetõ, továbbá - ha közremûködött - a tolmács a házassági anyakönyvi bejegyzést aláírják.

(2) Amennyiben a házasulók vagy azok egyike a 25. § (3) bekezdése szerinti kérdésre nem egybehangzó igennel válaszol, a nyilatkozatot feltételhez vagy idõhöz köti, közöttük a házasság nem jön létre. E tényt az anyakönyvvezetõ a jelenlévõk elõtt kijelenti.

(3) Amennyiben a házasulók vagy azok egyike, illetõleg a tanú vagy a tolmács a házassági anyakönyv bejegyzésének aláírását megtagadja, de a házasság a 25. §-ban foglaltaknak megfelelõen létrejött, az anyakönyvvezetõ az aláírásra szolgáló rovatba e tényt feljegyzi."

19. § Az At. III. fejezetének címe helyébe a "Névviselés, névmódosítás, névváltoztatás" cím lép.

20. § Az At. 27. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Névviselés

27. § (1) Hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár a születési, illetõleg a házassági anyakönyv szerint õt megilletõ születési vagy házassági nevet viseli.

(2) A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai az irányadóak."

21. § Az At. a következõ alcímmel és 27/A. §-sal egészül ki:

"A születési név

27/A. § (1) A születési név az a név, amely az érintettet a születési anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A magyar állampolgár születési neve családi és utónévbõl áll.

(2) A családi név egy vagy kéttagú. A kéttagú családi név tagjait kötõjel köti össze.

(3) Anyakönyvezni egy vagy két utónevet lehet."

22. § Az At. a következõ alcímmel és 27/B. §-sal egészül ki:

"A házassági név

27/B. § (1) A házassági név az a név, amely az érintettet a házassági anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A házasságot kötõ személy a Csjt-ben felsorolt házassági névviselési formák közül választhat házassági nevet.

(2) A házassági név családi nevekbõl képzett része egy vagy legfeljebb kéttagú lehet.

(3) Amennyiben az egyik vagy mindkét házastárs születési családi neve vagy elõzõ házassági nevének a családi nevekbõl képzett része kéttagú, a házastársaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy a Csjt-ben ennek megfelelõen meghatározott névviselési forma keretében melyik két családi nevet kívánják összekapcsolt házassági névként viselni.

(4) A házassági névviselési forma - a házasság fennállása alatt, illetve annak megszûnése után - a Csjt. szabályainak megfelelõen az érintett kérelmére módosítható.

(5) A házassági név módosítására irányuló eljárás lefolytatására a házasságkötés helye szerinti anyakönyvvezetõ az illetékes, de a kérelem a lakcím szerint illetékes anyakönyvvezetõnél is elõterjeszthetõ.

(6) A házastársa nevét viselõ személy a házasságkötés folytán szerzett nevet (a házastársa nevét) névváltoztatással nem változtathatja meg.

(7) Amennyiben a magyar állampolgár neve külföldön történt házasságkötés következtében a magyar névviselési szabályoktól eltérõen megváltozik, a hazai anyakönyvezéskor a név bejegyzése során úgy kell eljárni, mintha a névváltoztatást a belügyminiszter engedélyezte volna, azzal a különbséggel, hogy a névváltozásról a belügyminisztert és a születést nyilvántartó anyakönyvvezetõt értesíteni kell."

28. § (1) Magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását - kérelmére - a belügyminiszter engedélyezheti.

(2) Kiskorú gyermek születési nevének megváltoztatását törvényes képviselõje kérheti.

(3) Cselekvõképességet kizáró gondnokság alatt álló személy kérelmét a gondnok terjesztheti elõ. Cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló személy - amennyiben a korlátozás a névváltoztatás jogát is érinti - csak gondnokának hozzájárulásával kérheti születési nevének megváltoztatását.

(4) A szülõ családi nevének megváltoztatása - ha a szülõ ennek ellenkezõjét kifejezetten nem kéri - kiterjed családi nevét viselõ kiskorú gyermek családi nevére is.

(5) Ha a nevet változtató házastárs nevét a másik házastárs valamilyen formában viseli, a névváltoztatás rá is kiterjed.

(6) A magyar hagyományoktól eltérõ hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét - különös méltánylást érdemlõ körülmények kivételével - nem lehet engedélyezni.

(7) Amennyiben a névváltoztatással érintett anyakönyvi esemény külföldön történt, a névváltoztatás engedélyezésének feltétele a hazai anyakönyvezés."

24. § Az At. a következõ 28/A. §-sal egészül ki:

"28/A. § (1) A név megváltoztatása iránti kérelmet személyesen kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetõnél, külföldön élõ magyar állampolgár esetében az illetékes konzuli tisztviselõnél.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

1. a kérelmezõ személyi adatait (születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét), személyi azonosítóját annak hiányában születési idejét, családi állapotát, házasságkötésének helyét, idejét, lakóhelyét, értesítési címét, személyazonosságát és magyar állampolgárságát igazoló okiratának számát és érvényességi idejét;
1. amennyiben a kérelmezõ családi állapota házas, a névváltoztatással érintett házastársa személyi adatait (születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét), személyi azonosítóját annak hiányában születési idejét,
1. a kérelmezõ kiskorú gyermeke(i) személyi adatait (születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési nevét) személyi azonosítóját annak hiányában születési idejét,
1. a kérelem indokolását;
1. nyilatkozatot arról, hogy a kérelmezõ - születési vagy házassági - nevét a belügyminiszter korábban megváltoztatta-e.

(3) Születési név megváltoztatására irányuló kérelemben meg kell jelölni azt a családi, illetve utónevet, melyet a kérelmezõ új névként kíván viselni.

(4) A kérelemhez mellékelni kell a kérelmezõ, valamint azon személyek anyakönyvi kivonatát, akiknek anyakönyvi bejegyzését a névváltozás érinti.

(5) Névváltoztatásról a belügyminiszter okiratot állít ki. A névváltoztatási iratok nem selejtezhetõk, õrzésükrõl és nyilvántartásukról a belügyminiszter gondoskodik.

(6) Akinek a névváltoztatását a belügyminiszter engedélyezte, az új nevet az okirat kézhezvételétõl jogosult és köteles viselni.

(7) A névváltoztatás anyakönyvi bejegyzését a belügyminiszter rendeli el."

25. § Az At. 30. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A születési anyakönyvbe a szülõk, a házassági anyakönyvbe a férj és a feleség apja és anyja, a halotti anyakönyvbe az elhalt apja, anyja és házastársa neveként a születési nevet kell anyakönyvezni.

(2) A házassági anyakönyvbe a feleség és a férj születési nevét minden esetben be kell jegyezni.

(3) Az anyakönyvvezetõnek a kéttagú születési családi név és a házassági név családi nevekbõl képzett részét kötõjellel összekapcsolva kell anyakönyveznie.

(4) Az anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés vagy a haláleset idõpontjában megillette. Anyakönyvezni a szülõk által meghatározott sorrendben legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelõ utónevet lehet a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékbõl.

(5) Amennyiben a szülõk által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetõségérõl.

(6) Élve született, de a születés anyakönyvezése elõtt meghalt gyermek utónevét - ha a szülõk a gyermek utónevérõl nem nyilatkoztak - "utónevet nem kapott" szavakkal jegyzi be az anyakönyvvezetõ.

(7) Amennyiben a szülõk vagy azok egyike nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezetõ a gyermek utónevét a születési anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti. A külföldön tartózkodó magyar állampolgárok ott született gyermeke születésének hazai anyakönyvezése során a gyermek utóneveként a külföldi okiratban szereplõ utónevet kell bejegyezni."

26. § Az At. a következõ 30/A. §-sal egészül ki:

"30/A. § (1) A nemzeti etnikai kisebbséghez tartozó személyek gyermeküknek nemzetiségüknek megfelelõ utónevet is adhatnak, valamint kérhetik saját utónevüknek a megfelelõ nemzetiségi utónévre történõ javítását, továbbá joguk van családi és utónevüknek anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezéséhez. A kérelemben nyilatkozni kell arról, hogy a választott utónevet mely nemzetiség használja.

(2) A nemzetiségi utóneveket a Magyar Tudományos Akadémia által, az érintett országos kisebbségi önkormányzatok közremûködésével összeállított nemzetiségi utónévjegyzék tartalmazza.

(3) A utónévjegyzékben nem szereplõ nemzetiségi utónév anyakönyvezhetõségérõl az érintett országos kisebbségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó.

(4) Az érintett kérésére a név anyakönyvezése két nyelven történik."

27. § Az At. 31. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"31.§ (1) Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevûek megkülönböztetésére szolgáló betûjelzést az anyakönyvbe az érdekelt kérelmére kell bejegyezni. Erre akkor van lehetõség, ha annak a felmenõnek a születési anyakönyvi bejegyzése, akinek a családi nevét a kérelmezõ viseli, azt tartalmazza.

(2) Amennyiben megkülönböztetõ betûjel anyakönyvezését kérik, az anyakönyvvezetõ a kérelmezõ felmenõjének születési anyakönyvi másolatát a kérelem elbírálása elõtt beszerzi.

(3) A megkülönböztetõ betûjel anyakönyvezésekor a betûjelet a családi név részének kell tekinteni, az nem minõsül külön tagnak. A betûjelet a családi nevet megelõzõen vagy azt követõen - a felmenõk névviselésének megfelelõen - nagybetûvel kell bejegyezni, és a névtõl ponttal kell elválasztani.

(4) A születési és a házassági név anyakönyvezésekor, valamint az anyakönyvi kivonat kiállításakor a "doktor" megjelölés bejegyzése megengedett. Az egyes címek és rangok megszüntetésérõl szóló 1947. évi IV. törvény szabályaival ellentétes más adatok bejegyzését meg kell tagadni.

(5) Nem lehet az (1) bekezdés rendelkezése alapján olyan betûjelzést bejegyezni, amelyet jogszabály tilt vagy személyhez fûzõdõ jogot sért.

(6) Az anyakönyvbe korábban bejegyzett betû- és egyéb jelzéseket - az (1) bekezdés kivételével - az anyakönyvi kivonat kiállításánál figyelmen kívül kell hagyni."

28. § Az At. 32. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 32.§ (1) A születési anyakönyv nyilvántartja:

1. a születés helyét és idejét (év, hó, nap);
2. a gyermek születési családi és utónevét, nemét, személyi azonosítóját;
3. a szülõk születési családi és utónevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, lakóhelyét;
4. a többes szülést;
5. a szülõk és a gyermek igazolt külföldi állampolgárságát, hontalanságát, ismeretlen állampolgárságát;
6. a bejegyzés idejét (év, hó, nap).

(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:

1. a gyermek, illetõleg a szülõ születési családi és utónevének, személyi azonosítójának megváltozását;
2. a gyermek nemének megváltozását;
3. a gyermek családi jogállásának megváltozását;
4. a szülõk, illetve a gyermek magyar állampolgárságának megszûnését, a magyar állampolgárság megszerzését; valamint az ismertté vált állampolgárságát;
5. a bejegyzett személy halálát."

29. § Az At. 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"35.§ (1) A házassági anyakönyv nyilvántartja:

a) a házasságkötés helyét és idejét (év, hó, nap);

b) a férj, valamint a feleség születési családi és utónevét, házasságkötés elõtt viselt - elõzõ házassági - nevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, a házasságkötést megelõzõ családi állapotát, lakóhelyét, a házasulók szüleinek születési családi és utónevét;

c) a házastársak nevét a házasságkötés után;

d) a házasságkötésnél közremûködött anyakönyvvezetõ nevét;

e) a házassági tanúk és a tolmács nevét;

f) a megállapodást a születendõ gyermek születési családi nevére;

g) a férj, illetõleg a feleség külföldi állampolgárságát vagy hontalanságát, a hazai anyakönyvezésnél ismeretlen állampolgárságát."

(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:

1. a férj, illetõleg a feleség születési családi és házassági nevének, személyi azonosítójának megváltozását;
2. a házasság megszûnését, illetve érvénytelenné nyilvánítását;

c) a magyar állampolgárság megszûnését; a magyar állampolgárság megszerzését;

d) a megállapodást a születendõ gyermek családi nevérõl."

30. § Az At. 36. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"36.§ (1) A halotti anyakönyv nyilvántartja:

1. a haláleset helyét és idejét (év, hó, nap);
2. a meghalt személy születési és házassági nevét, nemét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, családi állapotát, lakóhelyét, születési helyét;
3. a meghalt személy szüleinek születési családi és utónevét;
4. a meghalt személy házastársának születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, házasságkötés helyét, idejét, ha a haláleset idején a házasság fennállott;
5. a meghalt személy külföldi állampolgárságát, hontalanságát, illetve ismeretlen állampolgárságát;
6. a bejegyzés idejét (év, hó, nap)."

(2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell:

1. a holtnak nyilvánítást hatálytalanító bírósági végzést;
2. az ismeretlen holttest késõbb megállapított adatait;
3. az ismeretlen állampolgárságú személy ismertté vált állampolgárságát;
4. a magyar állampolgárság megszerzését."

31. § Az At. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Magyarországon lakó hontalan személy külföldön történt születését, házasságkötését, illetõleg halálesetét, ha lakóhelye Magyarországon van vagy volt, a fõvárosi fõjegyzõ anyakönyvezi, ha a bejegyzést olyan személy kéri, akinek a magyarországi anyakönyvezéshez érdeke fûzõdik."

32. § Az At. 39. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"39. § (1) A hazai anyakönyvezést a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetõnél, illetõleg az illetékes konzuli tisztviselõnél kell kérni. Ha magyar állampolgár külföldön történt születésérõl, házasságkötésérõl vagy halálesetérõl az anyakönyvvezetõ, vagy a konzuli tisztviselõ tudomást szerez, az anyakönyvezést hivatalból kezdeményezi.

(2) A hazai anyakönyvezéshez csatolni kell a - hiteles magyar fordítással ellátott - külföldi anyakönyvi okiratot. Ha a külföldi anyakönyvi okirat a Külügyminisztérium vagy az adott állam külképviseleti hatósága által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint külföldrõl nem szerezhetõ be, vagy az anyakönyvezés külföldön nem történt meg, az anyakönyvi esemény tanúsítására alkalmas egyéb közokiratot kell csatolni.

(3) Magyar állampolgár születésének hazai anyakönyvezése során kérheti utónevének, a külföldi anyakönyvi okiratban szereplõ utónévnek megfelelõ magyar utónévre történõ javítását."

33. § Az At. 40. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"40. § (1) Az anyakönyv alapján kiállítható közokirat az anyakönyvi kivonat, a másolat, az értesítés és a hatósági bizonyítvány.

(2) Az ügyfél részére anyakönyvi kivonat adható ki. A kivonat az anyakönyvezett adatokat a kiállítása idõpontja szerinti állapotnak megfelelõen tartalmazza.

(3) Amennyiben az ügyfél olyan adat igazolását kéri, amely nem adattartalma az anyakönyvi kivonatnak, - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben szabályozott - hatósági bizonyítvány kiállításának van helye.

(4) A születés, a házasságkötés és a haláleset anyakönyvezését követõen az érintett részére egy ízben hivatalból illetékmentes anyakönyvi kivonatot kell kiállítani.

(5) Azok a szervek, amelyek az anyakönyvi esemény bejegyzését követõen kiállított illetékmentes anyakönyvi kivonatnak a bemutatását igényelték, azt a betekintés után az ügyfélnek kötelesek visszaadni."

34. § Az At. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az anyakönyvvezetõnek a külföldi állampolgár vagy hontalan személy - a bevándorolt, illetõleg a menekültként elismert külföldi kivételével - halálesetének anyakönyvezésérõl anyakönyvi értesítést kell kiállítania, és azt nyolc napon belül meg kell küldenie a központi idegenrendészeti nyilvántartást vezetõ szervhez. Az anyakönyvvezetõ az idegenrendészeti hatóság által kiállított, tartózkodásra jogosító engedélyt eljárása során bevonja és azt az anyakönyvi értesítéshez csatolja."

35. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdés kivételével - 2002. december 15-én lép hatályba.

(2) Az e törvény 26. § (2) bekezdésével módosított At. 30/A §-a 2004. január 1-jén lép hatályba.

(3) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

1. az Nmt. 37. §-ának (3) bekezdése;
1. az At. 2.§-ának (3) bekezdése, 3. §-ának (3) bekezdése 5/A. §-a, 19. §-ának g) pontja, továbbá 40. §-ának (4) és (5) bekezdése;
1. a névváltoztatásról szóló 11/1955. (II. 20.) MT rendelet, valamint a módosítására kiadott 14/1974. (V. 4.) MT rendelet;
1. a magyar külképviseleti hatóságok elõtt kötendõ házasságokról szóló 50/1957. (VIII. 13.) Korm. rendelet;
1. az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 2/1982. (VIII. 14.) MTTH rendelkezés, továbbá a módosítására kiadott 7/1989. (VIII. 17.) BM rendelet, a 15/1991. (XII. 10.) BM rendelet, a 8/1992. (V. 19.) BM rendelet 8-13. §-a és a 43/1997. (VIII. 1.) BM. rendelet;
1. a 11/1955. (II. 20.) MT rendelet végrehajtásáról, valamint a névviseléssel kapcsolatos egyes kérdések végrehajtásáról szóló 2/1955. (IV. 23.) BM rendelet.

36. § (1) Ahol jogszabály leánykori nevet említ, azon születési családi és utónevet kell érteni.

(2) Minden olyan adatkezelésben, amelynek adattartalma a családi és utónév, ez alatt a születési családi és utónevet, illetõleg a házassági nevet kell érteni.

(3) Hatósági nyilvántartásokban az e törvény hatályba lépése után bekövetkezõ névadat változásokat át kell vezetni.

37. § Amennyiben az e törvény hatályba lépése után született gyermek születési családi neve a születéssel kettõnél többtagúvá válna, a szülõknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a gyermek a családi név melyik két tagját viselje.

38. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg a névviselés, a névváltoztatás, az anyakönyvezés és a házasságkötési eljárás, továbbá az anyakönyvi szakvizsga részletes szabályait.

Az anyakönyvi nyilvántartás az ember személyiségi jogaival szorosan összefüggõ, családjogi szabályokon alapuló nyilvántartás, amely a születések, a házasságkötések és a halálesetek adatait és az adatok változását közhitelûen tartalmazza. Az anyakönyvekbe bejegyzett adatok alapját a személyi állapot változását eredményezõ események és jogi tények, cselekmények képezik.

A módosítás szükségességét indokolja az Alkotmánybíróság 58/2001. (XII. 7.) AB határozata, mely 2002. december 15. napjával megsemmisíti az anyakönyvi és névváltoztatási jogszabályok több rendelkezését is.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minõsítette az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendeletben (a továbbiakban: At.) a 14 éven aluli kiskorú személyek egyszeri utónév módosítására, valamint a több utónévvel rendelkezõ személy utónevének kizárólagos viselésére, és az utónevek sorrendjének egyszeri cseréjére vonatkozó korlátozó rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében szintén alkotmányellenesek az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 2/1982. (VIII. 14.) MTTH rendelkezésben (a továbbiakban: Ar.) a megkülönböztetõ betûjel családi nevet megelõzõen történõ anyakönyvi bejegyzésének szabályai.

A névváltoztatásról szóló 11/1955. (II. 20.) MT rendeletnek azon rendelkezéseit, amelyben a magyar állampolgár családi és utónevét a belügyminiszter megváltoztathatja, valamint a névviseléssel kapcsolatos egyes kérdések rendezésérõl szóló 2/1955. (IV. 23.) BM rendelet azon szabályozását, amely az idegen hangzású, magyartalanul képzett név, kettõs családi név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név viselésére és a névváltozás útján nyert név megváltoztatására vonatkozik, az Alkotmánybíróság alacsony szintû jogforrásnak ítélte, tekintetbe véve azt a jogalkotási alapelvet, hogy a személyhez fûzõdõ jogokat és kötelezettségeket törvényi szinten kell szabályozni.

Az anyakönyvi jog sajátossága, hogy rendkívül széles felületen kapcsolódik más jogterületekhez. Ez a kapcsolat kétirányú, az egyes jogterületek jogalkalmazói saját eljárásukban egymás rendelkezéseit alkalmazzák, illetve kölcsönösen adatokat vesznek át egymástól.

Az 1982. óta eltelt évtizedekben a jogszabályi környezet megváltozott (új idegenrendészeti, egészségügyi, gyermekvédelmi, temetõi törvény, az adatvédelmi, a tanúvédelmi törvény megalkotása, a családjogi, a nemzetközi magánjogi, az állampolgársági, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosítása, valamint az új személyi okmánycsalád bevezetése), de az anyakönyvi jogszabályok tételes módosítására nem került sor. Ez a tény jelentõsen megnehezíti a jogalkalmazók munkáját és akadályozza az anyakönyvi nyilvántartásban alapvetõ egységesség elvének megvalósulását.

Magyarország 1994. óta megfigyelõként, 1999. évtõl pedig tagként vesz részt a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottságának (CIEC) munkájában. A bizottságot az európai államok azért hozták létre, hogy jogalkotásukat a személyi jogállapoti kérdésekben összehangolják, a magánjog területén jogszabályaik kollízióját a lehetséges minimumra csökkentsék, valamint a különbözõ állampolgárságú és lakóhelyû személyek részére a házasságkötéssel, a családi kapcsolatok létesítésével, személyi állapotuk és személyes adataik igazolásával és azok megváltozásával kapcsolatos eljárásokat egyszerûsítsék.

A módosítás a lehetõségekhez képest figyelemmel volt a CIEC konvencióira és ajánlásaira.

Feltétlenül szükséges törvénybe foglalni mindazon személyi alapjogokat érintõ szabályokat, amelyek eddig különbözõ alacsony szintû normákban jelentek meg. Ennek megfelelõen indokolt tehát a névváltoztatásról szóló 11/1955. (II. 20.) MT rendelet hatályon kívül helyezése, a névváltoztatásra vonatkozó szabályoknak - a megfelelõ változtatásokkal - az At.-be történõ beépítése és ezáltal törvényi szintre emelése.

A módosítással megszüntethetõ az anyakönyvi jogszabályok belsõ ellentmondása is. Egyes rendelkezések - a jogalkotás jelenlegi elvei szerint - törvényi szintû szabályozást igényelnek (pl.: a házasságkötésre irányuló nyilatkozat szövege).

A módosítás tartalmazza az At. rendelkezéseinek a személyes adatok kezelésére vonatkozó pontosításait, tekintettel arra, hogy az At. egy évtizeddel a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény megalkotása elõtt született.

A jelenlegi módosításokon túl a közeljövõben szükséges az anyakönyvi igazgatás teljes körû újraszabályozása, tekintettel az elõkészítés alatt álló új Polgári Törvénykönyvre, s ezzel összefüggésben a családjogi szabályokra.

A megyei, fõvárosi közigazgatási hivatalok vezetõinek feladatkörét részben az At., részben az Ar. szabályozza. Az áttekinthetõség és a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a módosítás összefoglalja a két jogszabályban meghatározott feladatokat.

A javaslat a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet 16. §-ának (2) bekezdéséhez kapcsolódó anyakönyvi tevékenység illetékességi szabályát rögzíti, mely rendelkezés a hatályos At-bõl eddig hiányzott. A nem magyar állampolgár magyar bíróság által történt holttá nyilvánításának anyakönyvezésére a At. rendelkezései szerint nem volt illetékes anyakönyvvezetõ.

Az 1991. évben bevezetett származási hely jogintézménye nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket. A gyermek származási helyeként általában az anya lakó- vagy tartózkodási helye kerül bejegyzésre. A származási hely bevezetésének célja az volt, hogy az anyakönyv jobban tükrözze a gyermek lakóhelyhez való kötõdését.

A származási hely fogalma az érintettek körében a mai napig nem vált közismertté. Ezt az adatot semmilyen más nyilvántartás nem tartalmazza, a gyakori költözések miatt esetleg néhány héten belül meg is változhat. Az anyakönyvnek nem feladata a lakóhely nyilvántartása, e célra más nyilvántartások szolgálnak. Mindezek miatt javasolt a származási hely megszüntetése.

Az At. nem tartalmaz részletes rendelkezéseket a személyes adatok védelmérõl, ezért a javaslat konkrétan meghatározza az anyakönyvekbe való betekintés és az adattovábbítás feltételeit, összhangban az adatvédelmi törvénnyel.

Az utóbbi években ugrásszerûen megnõtt azoknak a világ különbözõ országaiból származó külföldieknek a száma, akiknek Magyarországon valamilyen anyakönyvi eseménye történik. Az anyakönyv olyan közhitelû nyilvántartás, melybe a bejegyzendõ valamennyi adatot okirattal kell bizonyítani. Több esetben elõfordult, hogy az ügyfél által bemutatott okirat hamis vagy hamisított, illetõleg azt nem az arra feljogosított külföldi hatóság állította ki. Az ilyen esetek elkerülése érdekében az anyakönyvi és házasságkötési eljárásokban indokolt bevezetni - a bíróságokhoz, gyámhatóságokhoz és más hatóságokhoz hasonlóan - a külföldi okiratok bemutatásánál a diplomáciai felülhitelesítést, kivéve, ha két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdés ettõl eltérõen rendelkezik.

A módosítás az anyakönyvi eljárás során elfogadható, személyazonosításra alkalmas okmányok körének meghatározásával összhangot teremt a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi
LXVI. törvény 29. §-ában foglaltakkal.

A haláleset bejelentésekor, illetve anyakönyvezésekor a személyazonosító igazolvány, valamint a személyi azonosítóról és lakcímrõl szóló hatósági igazolvány bevonása és érvénytelenítése mellett az útlevél, illetve a kártya típusú vezetõi engedély bevonásáról, érvénytelenítésérõl, illetve e ténynek az okmánynyilvántartáson történõ átvezetésérõl is szükséges intézkedni.

Az anyakönyveknek jelenleg csak a külföldi állampolgárság az adattartalma. Szükséges az "igazolt hontalanság" tényének, valamint az "ismeretlen", vagy "nem magyar" állampolgár adat feljegyzését is elõírni a születési és halotti anyakönyvekben, amikor az állampolgárság ideiglenesen vagy egyáltalán nem állapítható meg. Ugyanis, ha nincs az állampolgárság feltüntetve, akkor az érintettet magyar állampolgárnak kell tekinteni. Az ilyen esetekben kiállított anyakönyvi kivonat megtévesztõ az okmánykiállító és a más hatóságok számára, valamint pontatlanságot eredményezhet az anyakönyvi nyilvántartási adatokon alapuló személyes adatokat tartalmazó nyilvántartásokban is.

A At. rendelkezései szerint a külföldi állampolgároknak lehetõségük van házassági szándékukat írásban is bejelenteni. A javaslat szerint indokolt e lehetõséget a külföldön élõ magyar állampolgárok számára is biztosítani.

A hatályos At. nem rendelkezik arról, hogy külföldön történõ házasságkötéshez a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személyek részére is a magyar hatóságok állítanak ki tanúsítványt. A javaslat megszünteti ezt a joghézagot. A magyar állampolgárok külföldön történõ házasságkötéséhez jelenleg a házasuló feleknek a tanúsítvány kiállítására irányuló kérelmet külön-külön kell elõterjeszteni. A módosítás lehetõvé teszi a közös kérelem elõterjesztését és a közös tanúsítvány, azaz egyetlen közokirat kiállítását. A hatályos At. a tanúsítvány érvényességi idejérõl nem rendelkezik, ez a hiányosság most pótlásra kerül. A tanúsítvány adattartalmának pontosítása elõkészíti a CIEC-nek a nemzetközi tanúsítványra vonatkozó egyezményéhez történõ csatlakozásunkat.

A házasság a felek egybehangzó házasságkötésre irányuló nyilatkozatával jön létre. A nyilatkozat szövege, illetve annak elmaradásához fûzõdõ jogkövetkezmények jelenleg alacsony szintû jogszabályban vannak szabályozva. Tekintettel a házasságkötésre irányuló nyilatkozat jelentõségére, szükséges a törvényi szintû szabályozás.

A névváltoztatásra vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezései indokolatlanul szigorúak, ezért ezeket újra kellett szabályozni. A férfiak házassági névviselési lehetõsége miatt az At. érintett szakaszait szintén át kellett dolgozni. Indokolatlan megkülönböztetést jelent, hogy az utónév megváltoztatására irányuló eljárások egy részében a belügyminiszter, míg más esetekben az anyakönyvvezetõ jogosult dönteni. A javaslat egységesíti az utónév változtatásra vonatkozó eljárásokat és valamennyit a belügyminiszter hatáskörébe vonja.
A névváltoztatásról szóló 11/1955. (II. 21.) MT rendeletnek a kérelemre vonatkozó rendelkezései e helyen épülnek be az At.-be.

A hatályos At. nem tartalmazott rendelkezést arra az esetre, ha a szülõk olyan utónevet választanak gyermeküknek, amely nem szerepel az utónév jegyzékben. Ezekben az esetekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) került alkalmazásra. Indokoltnak tartjuk az egységes jogalkalmazás érdekében szakértõként a Magyar Tudományos Akadémiát az At. rendelkezései között nevesíteni, tekintettel arra, hogy az utónév jegyzéket is ez az intézmény állítja össze. A tervezet e szakaszába az alacsony szintû szabályozás megszûntetése céljából át kellett emelni a vegyes állampolgárságú szülõk házasságából származó gyermekek utónevének az Ar.-ben - 47. § (5) bekezdésben - található anyakönyvezési szabályait.

Az AB határozat szerint a névviselés szabályairól törvényi szinten kell rendelkezni. E döntést szem elõtt tartva, valamint annak érdekében, hogy a név anyakönyvezésének valamennyi fõ szabálya egységes szerkezetben, azonos szintû jogszabályban kerüljön rögzítésre, a jelen módosítás tartalmazza az Ar. 48. §-ának (1)-(3) bekezdésében szereplõ szabályainak - azaz a név anyakönyvezésének - az At.-be történõ beemelését.

A megtévesztõ és pontatlan okiratok kiállításának elkerülése érdekében szükséges, hogy az anyakönyvekben a külföldi állampolgárság mellett az "igazolt hontalanság" ténye, valamint az "ismeretlen" állampolgárság is feljegyzésre kerüljön. A javaslat az At. valamennyi érintett rendelkezésén átvezeti az adattartalom bõvülését.

A fogalomhasználat pontosítása a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény
V. fejezetével való összhangot teremti meg.

Az anyakönyvi eljárásra törvényben meghatározott kivételekkel az Áe. szabályait kell alkalmazni. Indokolt esetben lehetõvé kell tenni, hogy az anyakönyvvezetõ az ügyfél részére hatósági bizonyítványt is kiállíthasson. A hatályos normaszöveg pontosítása mellett ennek eseteit sorolja fel a tervezet.

A tervezet az adatszolgáltatások rendjébe illeszti be a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény végrehajtására kiadott 170/2001. (IX. 26.) Korm. rendelet 97. §-ának (4) bekezdését.

A tervezet hatálybalépésének ideje igazodik az AB határozatban foglaltakhoz. Késõbb szükséges azonban hatályba léptetni a nemzetiségi utónévkönyvekrõl szóló rendelkezést, amelynek kidolgozására idõt kell biztosítani az érintetteknek. A módosítás indokolttá tette a felsorolt jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezését. Az At. 2. § (3) bekezdésének és a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet 37. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a rendszerváltás óta a magyar külképviseleti hatóságok elõtt nem kötöttek házasságot, ugyanis a kormány egyiküket sem hatalmazta fel erre. További indok, hogy ma már a külképviseleti hatóságok elõtt kötendõ házasságok eljárási rendjét szabályozó KÜM utasítás sincs hatályban.

A születési családi és utónév, valamint a házassági név fogalmának bevezetése miatt a névadat változásokat át kell vezetni a különbözõ adatkezelésekben, illetve jogszabályi rendelkezésekben. A tervezet ezért kimondja, hogy ahol a jogszabály vagy adatkezelés leánykori nevet, vagy családi és utónevet említ, ott az újonnan bevezetett fogalmakat kell érteni.

A tervezet szabályokat állapít meg arra az esetre, mikor a törvény hatálybalépése után született gyermek születési családi neve a születéssel két tagnál többtagú lenne.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifogásolta, hogy az At. végrehajtási rendelete felhatalmazás nélkül született meg, ezért a tervezet e szakasza pótolja a joghézagot.