TÁJÉKOZTATÓ az Országgyûlés részére az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrõl szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Elsõ rész

a személyi jövedelemadót, a társasági adót és az osztalékadót érintõ módosítások

I. Fejezet

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) I. Fejezete a következõ 1/A. §-sal egészül ki:

"1/A. § (1) Az Európai Unió tagállamának állampolgára által megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá esõ jövedelmet nem terheli magasabb összegû adó annál, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha õ, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetõségû magánszemélynek minõsülnének.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott jogcímen megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá esõ összes jövedelem eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát. Ennek igazolására az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetõsége szerinti állam joga szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvû fordításáról készült másolat szolgál.

(3) A magánszemély az e törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény azon másik tagállamban, amelyben a (4) bekezdés szerinti jövedelme adóztatható, nem illeti meg.

(4) A (2)-(3) bekezdésben hivatkozott jövedelem a nem önálló tevékenységbõl származó jövedelem és az önálló tevékenységbõl származó jövedelem (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot, vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelem."

2. § Az Szja tv. 2. §-ának (4)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(4) A belföldi illetõségû magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körû adókötelezettség). A külföldi illetõségû magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó, vagy egyébként nemzetközi szerzõdés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötezettség).

(5) A nemzetközi szerzõdés elõírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõ elõírást tartalmaz. E törvénytõl viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztõ adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(6) A jövedelemszerzés helye alapján külföldrõl származó, vagy egyébként nemzetközi szerzõdés, viszonosság alapján külföldön is adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét - a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével - e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelõen kell teljesíteni. A bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó elõírásokat (kivéve a bevétel összegének meghatározását) nem lehet alkalmazni.

(7) A külföldi székhelyû jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévõ személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyû jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkezõ kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggõ, egyébként a kifizetõt terhelõ adókötelezettségeket a magánszemély a cégautó adóra, illetve a kamatkedvezménybõl származó jövedelemre irányadó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyû jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja."

3. § (1) Az Szja tv. 3. §-ának 2. és 3. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"2. Belföldi illetõségû magánszemély: a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejûleg más államnak is állampolgára és belföldön nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel), valamint a letelepedési engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgár és hontalan, továbbá az a természetes személy, aki

a) kizárólag belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;

b) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fûzik;

c) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg.

3. Külföldi illetõségû magánszemély: a belföldi illetõségû magánszemélynek nem minõsülõ természetes személy."

(2) Az Szja tv. 3. §-ának 4. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

a) önálló tevékenységbõl származó jövedelem esetében a magánszemély illetõsége szerinti állam, ha azonban a magánszemély az önálló tevékenységet telephelye (állandó bázisa) útján folytatja, akkor a telephely (az állandó bázis) fekvése szerinti állam;

b) hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésébõl származó jövedelem esetén - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az üzemben tartó székhelye szerinti vagy a hajó, a jármû nyilvántartását (a lajstromot) vezetõ állam;

c) ingatlan birtoklásából, használatából és hasznainak szedésébõl, valamint az ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlásából (így különösen az ingatlan átruházásából, bérbeadásából vagy haszonbérbeadásából) származó jövedelem esetében - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az ingatlan fekvése szerinti állam;

d) nem önálló tevékenységbõl származó jövedelem esetében a tevékenység végzésének szokásos helye (az állandó munkavégzési hely) fekvése szerinti állam; változó munkavégzési helyen végzett tevékenységnél a munkáltató (a munkaadó) illetõsége szerinti állam, ha azonban a magánszemély a munkáltatóval (a munkaadóval) annak belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor belföld;

e) közszolgálati, közalkalmazotti, bírósági, igazságügyi alkalmazotti vagy ügyészségi szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati jogviszonya, továbbá az említett jogviszonyok bármelyikének megfelelõ, külföldi jog szerinti jogviszony alapján megszerzett jövedelem esetében - a d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a munkáltató (a munkaadó) illetõsége szerinti állam;

f) jogi személy, egyéb szervezet vezetõ tisztségviselõjeként, felügyelõ bizottsága tagjaként megszerzett jövedelem esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogi személy, az egyéb szervezet székhelye szerinti állam; vezetõ tisztségviselõ a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély (például az üzletvezetésre jogosult tag, az ügyvezetõ, a cégvezetõ);

g) elõadói, mûvészeti és sporttevékenységre, bemutatóra (kiállításra) tekintettel megszerzett jövedelem esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenység végzésének helye szerinti állam;

h) a szellemi alkotáshoz fûzõdõ törvényi védelem alatt álló jog (így különösen szabadalom, ipari minta, védjegy, védett eljárás, szerzõi jog) révén megszerzett jövedelem (jogdíj) esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogdíj fizetésére kötelezett személy illetõsége szerinti állam - amennyiben a jogdíj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;

i) kamat, értékpapír-kölcsönzésbõl származó jövedelem esetében a kamat, illetve a díj fizetésére kötelezett személy illetõsége szerinti állam - amennyiben a kamat, a díj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a kamat, a díj fizetésének alapjául szolgáló követelés (jog), értékpapír ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;

j) osztalék esetében az osztalék fizetésére kötelezett jogi személy, egyéb szervezet illetõsége szerinti állam, ha azonban az osztalék fizetésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;

k) vállalkozásból kivont jövedelem esetében a társas vállalkozás székhelye szerinti állam, ha azonban a jövedelem megszerzésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;

l) nyereménybõl származó jövedelem esetében a szerencsejáték szervezõjének székhelye szerinti állam, ha azonban a szerencsejáték szervezése - akár engedéllyel, akár engedély nélkül - telephely (állandó bázis), fióktelep, kereskedelmi képviselet útján történik, akkor a telephely (az állandó bázis), a fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet fekvése szerinti állam;

m) az a)-l) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetõsége szerinti állam."

(3) Az Szja tv. 3. §-a következõ 5. ponttal egészül ki:

"5. Alacsony adókulcsú állam: az az állam, amelyben törvény nem ír elõ a társasági adónak megfelelõ adókötelezettséget vagy az elõírt adómérték legfeljebb 12 százalék, kivéve, ha az állammal a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;"

4. § (1) Az Szja tv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A magánszemély a jövedelmét és az azt terhelõ adót - az adóévben megszerzett összes bevétele alapján - adóévenként megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti."

(2) Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - nem köteles bevallani:

a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;

b) az olyan bevételt, amelyre a mezõgazdasági kistermelõre irányadó rendelkezések szerint egyszerûsített bevallási nyilatkozatot tett;

c) a vagyonátruházásból származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik;

d) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen címen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;

e) a kamatból származó jövedelmet;

f) az értékpapír-kölcsönzésbõl származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségbõl származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet, ha az adóévben ilyen címen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot és az adót a kifizetõ levonta;

g) a c)-f) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizetõ levonta;

h) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható."

(3) Az Szja tv. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - nem köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha az adóévben egyáltalán nem, vagy kizárólag a következõ jogcímeken és feltételekkel szerzett bevételt:

a) olyan bevétel, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;

b) adóterhet nem viselõ járandóság;

c) magánnyugdíj-pénztár szolgáltatása, ha a kifizetõnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizetõ adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak."

(4) Az Szja tv. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A magánszemély - az (5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha

a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;

b) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegû bevallására és megfizetésére köteles;

c) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegû bevallására és megfizetésére köteles;

d) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;

e) az adóév elsõ napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik."

5. § Az Szja tv. 12. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"12. § (1) A magánszemély a bevallást helyettesítõ munkáltatói vagy ezzel egyenértékû elszámolás érdekében a (2)-(6) bekezdésben meghatározottak szerint, az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseinek figyelembe vételével nyilatkozatot tehet. A magánszemély e nyilatkozata az adóbevallással egyenértékû.

(2) A magánszemély adóbevallással egyenértékû nyilatkozatot tehet:

a) a munkáltatónak, vagy

b) azon társas vállalkozásnak, polgári jogi társaságnak, amellyel a nyilatkozattétel napján tagi jogviszonyban áll, feltéve, hogy e napon nem áll munkaviszonyban és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi társaságnál díj ellenében személyes közremûködésre, vagy mellékszolgáltatás teljesítésére köteles.

(3) A magánszemély adóbevallással egyenértékû nyilatkozata alapján a munkáltató, a kifizetõ - a magánszemély által az adóévben megszerzett összes bevétel figyelembe vételével - a magánszemély jövedelmét és az azt terhelõ adót megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a magánszemélynek visszatéríti.

(4) A magánszemély az adóbevallással egyenértékû nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha

a) az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;

b) az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, feltéve, hogy a korábbi munkáltató(k) által a munkaviszony megszûnésére tekintettel kiadott igazolást átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak;

c) a költségvetési szervek központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizetõ munkavállalója az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtõ helyhez tartozó kifizetõ(k)tõl szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;

d) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett társas vállalkozástól, polgári jogi társaságtól szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.

(5) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékû nyilatkozat megtételét, ha

a) a magánszemély az adóévben - a (4) bekezdésben említett bevételek mellett - kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítõk illetménye, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, átképzési vagy képzési támogatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy

b) az a) pontban említett bevételt az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizetõ folyósította vagy a magánszemély a bevételrõl kiállított igazolást átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetõnek.

(6) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékû nyilatkozat megtételét, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ - az adóbevallással egyenértékû nyilatkozat kiegészítéseként - e törvény rendelkezései szerinti egyszerûsített bevallási nyilatkozatot tesz az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetõnek.

(7) A magánszemély - a (4)-(6) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet adóbevallással egyenértékû nyilatkozatot, ha

a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;

b) az adóévben mezõgazdasági õstermelõ volt és e tevékenységébõl származó bevétele a 350 ezer forintot meghaladta, kivéve, ha az adóbevallással egyenértékû nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerûsített bevallási nyilatkozatot tett;

c) az adóévben megszerzett bármely bevételébõl a jövedelmet tételes költségelszámolással állapítja meg;

d) az adóévre az adóelõleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelõleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

e) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegû bevallására és megfizetésére köteles;

f) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegû bevallására és megfizetésére köteles;

g) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;

h) az adóév elsõ napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik."

6. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

7. § Az Szja tv. 32. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"E rendelkezések irányadók az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem után külföldön megfizetett, a jövedelem utáni adóba beszámítható adó forintra történõ átszámítására is."

8. § Az Szja tv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítõ elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdõ összegét (a továbbiakban: jogosultsági határ) nem haladja meg.

(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlõ az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével."

9. § Az Szja tv. a következõ 36/A. §-sal és a § elõtti címmel egészül ki:

36/A. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felnõttképzésrõl szóló törvény szerinti felnõttképzési szerzõdés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30 százaléka. Az adókedvezmény alapját és összegét a felnõttképzésrõl szóló törvény elõírásai szerint akkreditált intézmény által kiállított igazolás bizonyítja. Az adókedvezményt a felnõttképzésben részt vevõ magánszemély, házastársa, szülõje (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelõszülõt is), nagyszülõje, vagy testvére veheti igénybe akkor, ha a kiállító az igazoláson a felnõttképzésben részt vevõ magánszemély kérésére befizetõként feltüntette. Az igazoláson csak egy magánszemély tüntethetõ fel befizetõként.

(2) A felnõttképzésben részt vevõ magánszemély választhatja az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény halasztott igénybevételét, ha a kiállító az igazoláson a magánszemély e választását - kérésére - jelzi és õt tünteti fel befizetõként. Ilyenkor a magánszemély az adókedvezményt bármely késõbbi adóévben, de legkésõbb a felnõttképzési szerzõdésben meghatározott idõtartam lejáratának adóévét követõ ötödik adóévben, választása szerinti megosztásban érvényesítheti. Az adókedvezménybõl már igénybe vett összeget és az igénybevétel adóévét a magánszemély az igazoláson feltünteti.

(3) A pedagógus, az oktató, a hallgató, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerû iskolai oktatásban vesz részt az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (bérletére, lízingelésére) fordított összeggel. Az adókedvezmény alapját és összegét a bérleti díjat, a lízingdíjat tartalmazó, a magánszemély nevére kiállított számla bizonyítja.

(4) A magánszemély által e § alapján igénybe vehetõ adókedvezmény(ek) összege adóévenként nem haladhajta meg a 60 ezer forintot."

10. § Az Szja tv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a § a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:

"(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyû biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás

a) adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, valamint

b) adóévben megfizetett díjából az elõzõ adóévben megfizetett díjat meghaladó rész további 10 százaléka (biztosítási adókedvezmény).

(2) A magánszemély által igénybe vehetõ biztosítási adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 100 ezer forintot."

11. § Az Szja tv. 46. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A kifizetõ - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a jövedelemre az adótábla szerint várható számított adót vonja le adóelõlegként, ha a magánszemély legkésõbb a kifizetés (a juttatás) idõpontjában nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képezõ jövedelme várhatóan nem éri el az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdõ összegét. A magánszemély e nyilatkozatát követõen a kifizetõ az adóév elejétõl kezdõdõen összesíti a magánszemély számára az adóévben általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket, és a kifizetett (juttatott) jövedelembõl adóelõlegként az összesített jövedelemre az adótábla szerint várható számított adónak azt a részét vonja le, amely meghaladja az összesített jövedelmekbõl korábban levont adóelõlegek együttes összegét (göngyölítéses módszer)."

12. § Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a havi adójóváírást, amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 18 százaléka, de legfeljebb havi 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély írásban nem kéri ennek mellõzését;"

13. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az átalányadózást követõen a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozónál az áttérés adóévében a vállalkozói bevétel része az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévõ készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított."

(2) Az Szja tv. 49/B. §-ának (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége, továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelõ kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan (kivéve az üzemkörön kívüli ingatlant) és a tenyészállat, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármû, míg a nem anyagi javak közül a szoftver termék vehetõ figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor üzembe nem helyezett ültetvény 2001. december 31-ét követõ vásárlása esetén az ültetvény beszerzési ára beruházási költségként nem vehetõ figyelembe."

(3) Az Szja tv. 49/B. §-ának (14) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(14) A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szoftver termék beruházási költségébõl (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelõ kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következõk szerint:

a) ha az eszköz (ide nem értve az ültetvényt) üzembe helyezése, használatba vétele nem történt meg (kivéve, ha az elháríthatatlan külsõ ok miatti megrongálódás miatt maradt el), a kisvállalkozói kedvezménybõl az eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követõ negyedik adóévre vonatkozó,

b) ha az eszköz az üzembe helyezéskor, használatba vételkor nem felelt meg a (12) bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételeknek, a kisvállalkozói kedvezménybõl az eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés, használatba vétel évére vonatkozó,

c) ha az üzembe helyezett, használatba vett eszközt az egyéni vállalkozó a (12) bekezdésben nem említett eszközként használja (átsorolja), a kisvállalkozói kedvezménybõl az eszközhöz kapcsolódó részt - kivéve, ha az eszköz átsorolása elháríthatatlan külsõ ok miatti megrongálódás következménye - az átsorolás évére vonatkozó,

d) ha az eszközt az egyéni vállalkozó - akár üzembe helyezése, használatba vétele elõtt, akár utána - elidegenítette (ideértve a természetbeni juttatás formájában történõ átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerzõdés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását), a kisvállalkozói kedvezménybõl az eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó,

e) ha az egyéni vállalkozó tevékenysége megszûnt (kivéve, ha annak oka az egyéni vállalkozó halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetõleg - az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve - a fennmaradó részt a megszûnés napjára elõírt

adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni. A (13) bekezdés b) 1. pontjában említett személygépkocsi esetében a b) és c) pontok rendelkezését nem kell alkalmazni."

14. § (1) Az Szja tv. 49/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg az adóévi vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát, az adó mértéke 20 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke 35 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására elõírt határidõig megfizeti."

(2) Az Szja tv. 49/C. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók."

15. § (1) Az Szja tv. 57/A. §-a elõtti cím helyébe a következõ cím lép:

(2) Az Szja tv. 57/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"57/A. § (1) A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott fizetõvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az említett kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal, az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint - tevékenységére tételes átalányadózást választhat, ha e tevékenységet a tulajdonában, haszonélvezetében lévõ lakásban vagy üdülõben folytatja.

(2) Ha a magánszemély több lakással, üdülõvel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat, ha ezek közül csak egyben folytat fizetõvendéglátó tevékenységet.

(3) Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megõrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az õt más jogszabály elõírása szerint terhelõ kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.

(4) A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlõ részletekben, az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követõ 15 napon belül - kell megfizetni.

(5) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerûen választotta, de a választást követõen az alkalmazás feltétele(i) hiányoznak, az éves tételes átalányadó összegét a tételes átalányadózás alkalmazásának bármely feltétele hiánya fennálltának minden napja után az éves adótétel 10 százalékával meg kell növelni.

(6) Az adót az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben elõírt feltételek bármelyike hiányzott.

(7) Ha a magánszemély fizetõvendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követõen e tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét és felmerülõ költségét a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.

(8) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, ideértve a korábban és a tételes átalányadózás idõszakában beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési és elõállítási értékének a tételes átalányadózás idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a tételes átalányadózás idõszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni."

16. § Az Szja tv. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minõsül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés idõpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történõ szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerzõdésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke."

17. § Az Szja tv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minõsül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés idõpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékû jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történõ szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerzõdésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke."

18. § (1) Az Szja tv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni) az ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének idõpontját megelõzõ 12 hónapon vagy az azt követõ 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja). A lakásszerzési kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában lakáscélú felhasználás:

a) a belföldön fekvõ lakás tulajdonjogának, a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerzõdés keretében történõ megszerzése;

b) a belföldön fekvõ lakótelek tulajdonjogának adásvétel vagy más visszterhes szerzõdés keretében történõ megszerzése, ha azon a magánszemély, közeli hozzátartozója vagy volt házastársa az említett idõtartamon belül lakást épít, építtet;

c) a belföldön fekvõ lakás építése, építtetése;

d) a belföldön fekvõ lakás alapterületének növelése, ha legalább egy lakószobával történõ bõvítést eredményez;

e) a belföldön fekvõ lakás legalább az (5) bekezdésben meghatározott idõtartamra szóló haszonélvezetének, használatának vagy bérleti jogának megszerzése;

f) az idõsek otthonában, vagy a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férõhely visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli megszerzése (ideértve a térítési díj elõre történõ megfizetését is)."

(2) Az Szja tv. 63. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A lakáscélú felhasználás igazolására a következõ okiratok szolgálnak:

a) lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerzõdés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;

b) lakás bérleti jogának megszerzése esetén az érvényes szerzõdés és az összeg felhasználását igazoló okirat;

c) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerõs használatba vételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatba vételi engedély kelte napjáig, illetve a használatba vételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;

d) idõsek otthonában, illetve fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férõhely megszerzése esetén az elhelyezés alapjául szolgáló okirat, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;

e) az a)-d) pont szerint megállapított okirat, valamint rokonsági fokot, vagy a korábbi házasságot igazoló közokirat, ha a lakáscélú felhasználás (részben vagy egészben) közeli hozzátartozó, illetve volt házastárs részére történt."

(3) Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha a magánszemély vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa a lakásszerzési kedvezménnyel alapjául szolgáló lakást, jogot a megszerzésérõl szóló szerzõdés megkötésének - építés, építtetés, bõvítés esetében a használatba vételi engedély jogerõre emelkedésének - évében, vagy az azt követõ öt évben átruházza, akkor az átruházás adóévében ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelemként veszi figyelembe a magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget. E rendelkezés irányadó akkor is, ha a kedvezmény alapjául szolgáló jog bármely más ok (kivéve a magánszemélyen, közeli hozzátartozóján, volt házastársán kívülálló okot) miatt az említett idõtartamon belül megszûnik."

19. § (1) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki:

"j) a tõkepiacról szóló törvény szerinti tõzsdén kötött tõzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel, valamint a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió bármely más tagállamában mûködõ, a tõkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minõsülõ tõzsdén kötött tõzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel."

(2) Az Szja tv. 65. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) Nem lehet e § rendelkezéseit alkalmazni az egyéni vállalkozó által e minõségében megszerzett, az (1) bekezdésben meghatározott bevételre. Az árut átruházó magánszemély által a tõzsdei ügylet révén megszerzett bevétel adókötelezettségére - az (1) bekezdés j) pontjában foglaltaktól eltérõen - az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tõzsdei ügylet (részügylet) áruval történõ teljesítéssel szûnik meg."

20. § (1) Az Szja tv. 66. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) ki kell számítani az a) pontban meghatározott összeg 30 százalékát;"

(2) Az Szja tv. 66. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a kifizetõ a kifizetés idõpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint megfizeti és bevallja.

(4) A társas vállalkozás által tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére a várható, az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalékra tekintettel juttatott összeg (az osztalékelõleg) utáni adó az osztalékelõleg 20 százaléka. A kifizetõ az adót a kifizetés idõpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint megfizeti és bevallja. Az adózó az osztalékelõlegbõl levont adót adóelõlegként számolja el a kifizetés idõpontját követõ elsõ beszámoló elfogadásával megállapított osztalékot terhelõ adóval szemben. Az osztalékelõlegre egyebekben az osztalékra irányadó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni."

(3) Az Szja tv. 66. §-a (6) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy - a (2) bekezdés a) pontjában említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett - az osztalék megállapításának idõpontjában fennálló taglétszám figyelembe vételével az egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból a tagnak az ügyvédi iroda által személyes közremûködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelõzõ adóévben kifizetett összeg 30 százalékát meg nem haladó rész után 20 százalék, az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó mértéke."

(4) Az Szja tv. 66. §-ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(8) A belföldi illetõségû magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék utáni adó a jövedelem 20 százaléka. A kifizetõ az adót a kifizetés idõpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint megfizeti és bevallja.

(9) A belföldi illetõségû magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható osztalékból származó jövedelem esetében a (8) bekezdés szerinti adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerzõdés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendõ adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál."

21. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Árfolyamnyereségbõl származó jövedelem az értékpapír átruházására (ide nem értve a kölcsönbe adást) tekintettel megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minõsül árfolyamnyereségbõl származó jövedelemnek az említett különbözetbõl az a rész, amelyet e törvény elõírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni, valamint az e törvény szerint kamatnak minõsülõ bevétel alapján megállapított különbözet."

(2) Az Szja tv. 67. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A kifizetõ az adót a kifizetés idõpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti."

(3) Az Szja tv. 67. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségbõl származó jövedelem megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizetõ a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe."

(4) Az Szja tv. 67. §-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(10) Az adózó a jövedelmet az értékpapír átruházásának a napjára állapítja meg. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet

a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),

b) ha a szerzõdés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szûnt meg (ideértve az elévülést is), a szerzõdés megszûnésének

a napjára kell megállapítani."

22. § (1) Az Szja tv. 68. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Belföldi illetõségû magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. A fizetendõ adó - nemzetközi szerzõdés hiányában - a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál."

(2) Az Szja tv. 68. §-a a következõ (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyû jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban - kivéve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelõ adó alanya.

(10) A belföldi székhelyû társas vállalkozás jogutód nélküli megszûnése, cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása és cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése esetén az adót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés idõpontjára megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint bevallja és - akkor is, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor - megfizeti; a kifizetõ a magánszemély helyett megfizetett, bevallott adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Egyébként az adót a kifizetõ a kifizetés idõpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint bevallja és megfizeti."

23. § Az Szja tv. 74. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(2) Mentes az adó alól a termõföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termõföld haszonbérbeadása alapjául szolgáló, határozott idõre kötött megállapodás (szerzõdés) alapján a haszonbérlet idõtartama a 10 évet (az adómentesség feltételéül szabott idõtartam) eléri.

(3) A magánszemély köteles a (2) bekezdés szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerzõdés megszûnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló megállapodás az adómentesség feltételéül szabott idõtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerzõdõ feleken kívül álló okot) megszûnik."

24. § Az Szja tv. Harmadik része a következõ XV. fejezettel egészül ki:

"XV. Fejezet

Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték

77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelõen kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

(2) Nem minõsül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély

a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett;

b) az értékpapírt (kivéve a bemutatóra szóló részvényt) társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jegyzett tõkéjének a saját tõke terhére történõ felemelése révén szerezte;

c) a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyû jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban (kivéve az alacsony adókulcsú államot) a társasági adónak megfelelõ adó alanya.

(4) A belföldi székhelyû társas vállalkozás - a kifizetõi adatszolgáltatásra elõírt határidõig - jegyzett tõkéjének a saját tõke terhére történõ felemelését, az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását követõen magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet révén kibocsátott (megemelt névértékû) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott (megemelt névértékû) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicserélésérõl. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékû) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték alapul vételével, annak megfelelõen határozza meg. E rendelkezések a bemutatóra szóló részvényre nem vonatkoznak.

(5) Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén - akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszûnés keretében kerül sor - munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minõsül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minõsül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapul vételével, annak megfelelõen kell meghatározni.

(6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségbõl származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti jogosultnál (örökösénél) az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tõkének a saját tõke terhére történõ felemelésébõl származik.

(7) Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkezõ bevételnek

a) az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján pénzben megszerzett bevételt, árfolyamnyereségbõl származó jövedelemnek minõsül;

b) az a) pont alá nem tartozó része - a magánszemély választása alapján - nem minõsül bevételnek, vagy szintén árfolyamnyereségbõl származó jövedelemnek minõsül.

(8) A magánszemély a (7) bekezdés b) pontja szerinti választásáról legkésõbb az átruházás idõpontjában nyilatkozik a kifizetõnek, valamint e választását adóbevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Ha a (7) bekezdés b) pontja szerinti összeg a magánszemély választása alapján nem minõsül bevételnek, akkor

a) a kifizetõ - a kifizetõi adatszolgáltatásra elõírt határidõig - magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról;

b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg alapul vételével, annak megfelelõen határozza meg.

(9) Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:

a) kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerzõ társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tõkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tõkéjét képviselõ értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek, feltéve, hogy a megszerzõ társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;

b) társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetõséggel bíró olyan társaság, amely

ba) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerzõdés szerint nem bír belföldi illetõséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint

bb) a különbözõ tagállamok társaságait érintõ egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrõl szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában mûködik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetõség vagy mentesség illetné meg.

77/B. § A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülõ jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondásra tekintettel megszerzett vagyoni érték esetében bevétel a megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételbõl (5. §) az a rész, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított értéket. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelõen kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

(2) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülõ jogot) gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételbõl (5. §) az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás idõpontjára megállapított szokásos piaci értékének és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségeknek az együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelõen kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevétel (5. §) fennmaradó részére az árfolyamnyereségbõl származó jövedelemre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Nem minõsül bevételnek a magánszemély által

a) a jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt;

b) a jog megszüntetése, a jogról való lemondás révén megszerzett vagyoni érték, ha a jogot a magánszemély eredeti jogosultként, bárki számára azonos feltételekkel megvalósuló ügyletben szerezte, és a megszüntetés, illetve a lemondás a jog alapítója javára történt.

(5) Az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén keletkezõ bevétel esetében a jövedelemszerzés idõpontja a jog gyakorlása által megszerzett értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja.

(6) A kifizetõ - a kifizetõi adatszolgáltatásra elõírt határidõig - a jog alapítását követõen magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá - az eredeti jogosultat is feltüntetve - a jog gyakorlásáról, megszüntetésérõl és a jogról való lemondásról. Nem terheli e kötelezettség az adózót, ha a jogot bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben alapította.

(7) A jog megszerzésére fordított értéket az értékpapír megszerzésére fordított értékre irányadó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával kell meghatározni.

77/C. § (1) Nem minõsül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha

a) a magánszemély az értékpapírt elismert program keretében, az elismert programban meghatározott feltételekkel szerezte, valamint

b) a program szervezõje az értékpapírt - a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett - az elismert program nyilvántartásáról rendelkezõ határozatban megjelölt, a tõkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte.

(2) Az értékpapírletét alapja a program szervezõje és a letétkezelõ közötti keretszerzõdés, valamint a program szervezõje, a letétkezelõ és a magánszemély közötti egyedi szerzõdés. A különbözõ napokon átvett értékpapír(ok)ról a felek külön-külön egyedi szerzõdést kötnek, ha az értékpapírok letétbe helyezése nem egy napon történik. A keretszerzõdés az elismert program nyilvántartási számát, valamint a program szervezõjének és a letétkezelõnek a cégnevét, adószámát és levelezési címét, míg az egyedi szerzõdés - az említett adatok mellett - a kedvezményezett magánszemély nevét, adóazonosító számát és levelezési címét, továbbá a letétbe helyezett értékpapír(ok) azonosításához szükséges adatokat, valamint a kötelezõ tartási idõszak kezdõ napját is tartalmazza. Az érintett köteles az említett adataiban bekövetkezett bármely változásról a változástól számított 15 napon belül tájékoztatni a többi szerzõdõt. A letétbe helyezett értékpapírral a program szervezõje csak a magánszeméllyel együttesen, míg a magánszemély - a keretszerzõdés eltérõ, minden résztvevõ magánszemélyre azonos feltételek mellett megállapított rendelkezése hiányában - önállóan rendelkezhet.

(3) A letétkezelõ a magánszemély javára egyedi letétként történõ õrzés megszûnését követõ 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezõje cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat a program szervezõje illetékes adóhatóságának az átadott összes értékpapírról. A letétkezelõ az adatszolgáltatással egyidejûleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelõ cégnevét és adószámát is, ha az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történõ egyedi letétbe helyezés céljából más, a tõkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak adja át.

(4) A letétkezelõ az átvevõt az átadással egyidejûleg tájékoztatja az elismert program nyilvántartási számáról, a program szervezõje és saját cégnevérõl, adószámáról és levelezési címérõl, továbbá a kedvezményezett magánszemély nevérõl, adóazonosító számáról és levelezései címérõl, valamint a kötelezõ tartási idõszak kezdõ napjáról, ha az értékpapírt a kötelezõ tartási idõszakban más, a tõkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történõ elhelyezés céljából adja át.

(5) Az új letétkezelõ a letéti õrzés kezdetét követõ 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezõje cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat a program szervezõje illetékes adóhatóságának az átvett összes értékpapírról, ha az értékpapírt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint vette át. Az új letétkezelõ az adatszolgáltatással egyidejûleg az adóhatóságnak bejelenti a korábbi letétkezelõ cégnevét és adószámát is. Az új letétkezelõre egyebekben a letétkezelõre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(6) A letétkezelõ haladéktalanul tájékoztatja a program szervezõjét, ha a nála letétbe helyezett értékpapírnak a magánszemély javára történõ egyedi letéti õrzése a kötelezõ tartási idõszakban bármely okból (kivéve az elismert program szervezõje rendelkezését) megszûnik.

(7) A magánszemély által megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelemnek minõsül:

a) a magánszemély és a program szervezõje közötti munkaviszony megszûnése esetén az értékpapírnak a munkaviszony megszûnésének idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejûleg a program szervezõje (jogutódja) és a magánszemély között vezetõ tisztségviselõi jogviszony vagy új munkaviszony jön létre vagy az egyébként fennálló vezetõ tisztségviselõi jogviszony fennmarad,

b) a magánszemély és a program szervezõje közötti vezetõ tisztségviselõi jogviszony megszûnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszûnésének idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejûleg a program szervezõje (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy új vezetõ tisztségviselõi jogviszony jön létre vagy az egyébként fennálló munkaviszony fennmarad,

c) az értékpapír bevonása, átalakítása, kicserélése ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,

d) az értékpapír kölcsönbe adása esetén az értékpapírnak az átruházás idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,

e) az értékpapír c)-d) pontban nem említett visszterhes átruházása ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek - de (kivéve, ha a magánszemély a program szervezõje tulajdonába adja az értékpapírt) legalább az átruházás idõpontjára megállapított szokásos piaci értékének - az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,

f) az értékpapír ingyenes átruházása esetén az értékpapírnak az átruházás idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha a magánszemély a program szervezõje tulajdonába adja az értékpapírt,

g) a kibocsátó megszûnése következtében a magánszemély által tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó (jogutódja) vagyonából megszerzett bevételbõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a kibocsátó kötelezettségeibõl a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét,

h) az értékpapír kibocsátója jegyzett tõkéjének tõkekivonás útján történõ leszállítása következtében tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó vagyonából megszerzett bevételbõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tõke leszállításával arányos részét,

i) az értékpapírnak a magánszemély javára egyedi letétként történõ õrzése megszûnésének idõpontjára megállapított szokásos piaci értékébõl az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, ha az õrzés a c)-h) pontban nem említett okból szûnt meg, kivéve, ha a letétkezelõ az értékpapírt a jogosult rendelkezése alapján más, a tõkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történõ elhelyezés céljából adja át,

ha a jogviszony megszûnése, az átruházás, a kibocsátó megszûnése, jegyzett tõkéjének leszállítása, illetve a letéti õrzés más okból történõ megszûnése a kötelezõ tartási idõszakban történik.

(8) A magánszemély tájékoztatja a program szervezõjét a (7) bekezdés szerinti jövedelem megállapításához szükséges valamennyi rendelkezésére álló adatról:

a) a (7) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszûnésének idõpontjáig;

b) a (7) bekezdés c) pontja szerinti esetben az értékpapír bevonásának, átalakításának, illetve kicserélésének a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napját követõ 15 napon belül;

c) a (7) bekezdés d)-f) pontja szerinti esetben az átadás napjáig (de legkésõbb az értékpapír felvételét követõ 15 napon belül), ha az értékpapírt a program szervezõjének adja át, egyébként az értékpapír felvételét követõ 15 napon belül;

d) a (7) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó megszûnéséig, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a kibocsátó megszûnésének a napját követõ 15 napon belül;

e) a (7) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tõke leszállításának a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a jegyzett tõke leszállításának a napját követõ 15 napon belül;

f) a (7) bekezdés i) pontja szerinti esetben az egyedi letétként történõ õrzés megszûnésének napját követõ 15 napon belül;

e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelõ teljesítése esetén az adóhatóság minden ebbõl eredõ jogkövetkezményt a magánszemély terhére állapít meg.

(9) A magánszemély által megszerzett, a (7) bekezdés szerint meghatározott jövedelem után a program szervezõje az adóelõleget a nem pénzben juttatott jövedelemre irányadó rendelkezések [49. § (2) bekezdés b) pont] szerint megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint bevallja és megfizeti, akkor is, ha egyébként nem minõsül munkáltatónak.

(10) A (7) bekezdésben meghatározott jövedelem megszerzésének idõpontja:

a) a (7) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszûnésének a napja;

b) a (7) bekezdés c) pontja szerinti esetben a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napja, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidõ utolsó napja;

c) a (7) bekezdés d)-e) pontja szerinti esetben az átvétel napja (de legkésõbb az értékpapír felvételét követõ 15. nap), ha az értékpapírt a program szervezõje szerzi meg, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidõ utolsó napja;

d) a (7) bekezdés f) és i) pontja szerinti esetben a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidõ utolsó napja;

e) a (7) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó jogutód nélküli megszûnésének napja, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidõ utolsó napja;

f) a (7) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tõke leszállításának a napja, ha az értékpapírt a program szervezõje bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidõ utolsó napja.

(11) A magánszemély - a (7) és (10) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - nem szerez jövedelmet, ha az értékpapírt felülbélyegzése, kicserélése, vagy kedvezményezett részesedéscsere keretében történõ átruházása céljából, vagy a kibocsátó átalakulása miatt veszi fel, feltéve, hogy

a) az említett jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez,

b) a letétkezelõt a felvétel idõpontjában tájékoztatja a felvétel céljáról (okáról), valamint arról, hogy a jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez, valamint

c) a jogügylet révén megszerzett értékpapírt rendelkezése alapján a kibocsátó (megbízottja) a felvételt követõ 15 napon belül a javára egyedi letétbe helyezi az eredeti letétkezelõnél.

A letétkezelõ haladéktalanul tájékoztatja a program szervezõjét, amennyiben az új értékpapír (a felülbélyegzett értékpapír) letétbe helyezése az említett határidõn belül nem történt meg.

(12) A (11) bekezdés c) pontja szerint letétbe helyezett értékpapír esetében a kötelezõ tartási idõ kezdõ napját az eredeti értékpapír letétbe helyezésének napja szerint, az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír megszerzésére fordított érték alapul vételével, annak megfelelõen kell meghatározni. Az új értékpapírra egyebekben az eredeti értékpapírra vonatkozó rendelkezések irányadók.

(13) Az adóhatóság a (8) és a (11) bekezdésben meghatározott 15 napos határidõt bármely érdekelt fél által a határidõn belül benyújtott kérelemre meghosszabbítja, ha a magánszemély a határidõt rajta kívül álló ok miatt nem tudja teljesíteni. Ugyanazon határidõ meghosszabbítására legfeljebb két alkalommal, és összesen legfeljebb 120 nap idõtartamra van lehetõség. Az adóhatóság a kérelem ügyében soron kívül jár el, határozata ellen fellebezésnek nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelmet a benyújtásától számított 15 napon belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fûzõdõ jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A kérelem benyújtásától a határozat jogerõre emelkedéséig (a határozat bírói felülvizsgálata esetén az ítélet jogerõre emelkedéséig) terjedõ idõszak, valamint a meghosszabbítás idõtartama a határidõbe nem számít be.

(14) A kötelezõ tartási idõszak leteltét követõen a letétbe helyezett értékpapír

a) tõzsdei ügyletben történõ visszterhes átruházása esetén a magánszemély által megszerzett bevétel adókötelezettségére - az átruházás jogcímét alapul véve, a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyett - az árfolyamnyereségbõl származó jövedelemre, vagy az értékpapír-kölcsönzésbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;

b) ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházásból származó bevételnek az értékpapírnak az átruházás idõpontjára megállapított szokásos piaci értéke minõsül;

c) átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(15) A program szervezõje - a kifizetõi adatszolgáltatásra elõírt határidõig - a kötelezõ tartási idõszak leteteltét követõen a magánszemély által az elismert program keretében megszerzett értékpapír átruházásáról, átalakításáról, kicserélésérõl magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A program szervezõje köteles olyan módon eljárni, hogy adatszolgáltatási kötelezettségét a kötelezõ tartási idõszakban és annak leteltét követõen egyaránt teljesíteni tudja.

(16) Az adózó elkülönített nyilvántartást köteles vezetni az elismert program keretében megszerzett vagy nála letétbe helyezett összes értékpapírról.

(17) Ha a magánszemély által az elismert program keretében megszerzett, az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés idõpontjára megállapított együttes szokásos piaci értéke meghaladja a 300 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek - a letétbe helyezés sorrendjében összesített - együttes szokásos piaci értéke nem haladja meg a 300 ezer forintot. A magánszemély által az elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók.

(18) A Pénzügyminisztérium - a gazdasági társaság kérelmére - a következõ feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben bemutatott programot:

a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság, vagy a gazdasági társaságnál többségi irányítást gyakorló tag által kibocsátott értékpapírt lehet szerezni;

b) az írásban meghirdetett programban a program szervezõje feltétlen és visszavonhatatlan kötelezettséget vállal az abban foglaltak teljesítésére; nem zárja ki a nyilvántartásba vételt, ha a kiíró a kötelezettségvállalás hatályát az elismert programként történõ nyilvántartásba vételtõl teszi függõvé;

c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság munkavállalója vagy vezetõ tisztségviselõje szerezhet értékpapírt;

d) a program keretében legalább a gazdasági társaságnál a kérelem benyújtásának évét megelõzõ üzleti évben foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelõ magánszemély kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezetõ tisztségviselõ;

e) a program keretében a vezetõ tisztségviselõk legfeljebb a megszerezhetõ összes értékpapír együttes névértékének 50 százalékát kitevõ együttes névértékû értékpapírt szerezhetnek;

f) a gazdasági társaság és a kibocsátó választott könyvvizsgálójának (a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet vezetõ tisztségviselõjének és a könyvvizsgálatért személyesen is felelõs tagjának, munkavállalójának), felügyelõ bizottsága tagjának közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;

g) a gazdasági társaság és a kibocsátó számviteli vezetõje és közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;

h) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelõdjük) a kérelem benyújtását megelõzõ legalább három üzleti évre vonatkozóan könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó, a székhelye szerinti állam joga szerinti beszámolót hozott nyilvánosságra;

i) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelõdjük) a kérelem benyújtását megelõzõ három naptári éven belül és a kérelem benyújtásának évében a kérelem benyújtásáig nem állt csõdeljárás vagy felszámolás (annak megfelelõ, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alatt.

(19) A Pénzügyminisztérium a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha

a) a kérelemben bemutatott program nem felel meg az e törvényben meghatározott összes feltételnek;

b) a kérelem nem felel meg az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott összes feltételnek, vagy a kérelembõl nem állapítható meg minden, az elbírálás szempontjából jelentõs tény, és az adózó a hiányt felhívás ellenére sem pótolta;

c) a gazdasági társaság vagy a kibocsátó a kérelem jogerõs elbírálását megelõzõen csõdeljárás vagy felszámolás (annak megfelelõ, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére;

d) a program alapján már történt értékpapír-juttatás;

e) a közölt tényállás alapján megállapítható, hogy a program megvalósítása sérti vagy sértheti a rendeltetésszerû joggyakorlás elvét.

(20) A nyilvántartásba vétel tárgyában a határozatot a kérelem elõterjesztésétõl számított 60 napon belül kell meghozni.

(21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adózó az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtja be. A kérelemben az adózó nyilatkozik arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat esetében a hiteles magyar nyelvû fordítást).

(22) A Pénzügyminisztérium a programot törli a nyilvántartásból:

a) a nyilvántartásba vételt követõ év utolsó napjával;

b) a végelszámolás, a csõdeljárás, a felszámolás kezdõ napjával, ha a nyilvántartásba vételt követõen az a) pontban meghatározott idõpontig a gazdasági társaság vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csõdeljárás, illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére.

(23) A Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törlésérõl rendelkezõ határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A Pénzügyminisztérium a jogerõs határozat, valamint - a program nyilvántartásba vételérõl rendelkezõ határozat esetén - a kérelem egy eredeti példányát az APEH elnöke útján megküldi a program szervezõje illetékes adóhatóságának, valamint a jogerõs határozat rendelkezõ részét hivatalos lapjában nyilvánosságra hozza.

(24) Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:

a) elismert program: a Pénzügyminisztérium által ilyenként nyilvántartott munkavállalói értékpapír-juttatási program;

b) értékpapír: a tõkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban az elismert program szervezõje vagy többségi irányítást gyakorló tagja által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítõ, névre szóló értékpapír;

c) kötelezõ tartási idõszak: a kötelezõ tartási idõszak kezdõ napjától a kötelezõ tartási idõszak kezdõ napjának évét követõ második naptári év utolsó napjáig terjedõ idõszak;

d) a kötelezõ tartási idõszak kezdõ napja: az elismert program keretében megszerzett értékpapír letétbe helyezésének napja, vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az a nap, amelytõl kezdõdõen a magánszemély a jog gyakorlására jogosult;

e) a program szervezõje: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság;

f) többségi irányítást gyakorló tag: az a jogi személy, egyéb szervezet, amely a program szervezõjénél közvetve vagy közvetlenül a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik;

g) számviteli vezetõ: a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott vagy erre alkalmazott magánszemély;

h) vezetõ tisztségviselõ: a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély."

25. § (1) Az Szja tv. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza:

a) az e törvény végrehajtásához szükséges nyomtatvány kötelezõ alkalmazását;

b) az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjét, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendõ igazgatási-szolgáltatási díjat."

26. § Az Szja tv. 82. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi az alacsony adókulcsú államok listáját."

27. § Az Szja tv. 83. §-a a következõ (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:

"(11) E törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.

(12) A magánszemély a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását az üzembe helyezés idõpontjában irányadó statisztikai besorolási rend vagy vámtarifaszám alapján állapíthatja meg."

28. § Az Szja tv. a következõ 84. §-sal egészül ki:

"84. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következõ jogszabályaihoz való közelítést célozza:

a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különbözõ tagállamok társaságait érintõ egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrõl;

b) az Európai Közösségek Bizottsága 94/79/EGK ajánlása a magánszemély által nem az illetõsége szerinti tagállamban szerzett egyes jövedelmek adóztatásáról.

(2) Ez a törvény - az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttmûködési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelõen - a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz."

29. § Az Szja tv. 1., 3., 5. és 11. számú melléklete e törvény 1-4. számú melléklete szerint módosul.

II. Fejezet

30. § A Tao. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A nemzetközi szerzõdés elõírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõ elõírást tartalmaz. E törvénytõl viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztõ adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó."

31. § A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A külföldi illetõségû adózó és a külföldi illetõségû osztalékban részesülõ adókötelezettsége a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó, vagy egyébként nemzetközi szerzõdés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség)."

32. § (1) A Tao. 4. §-ának 11. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"11. ellenõrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elõ társasági adónak megfelelõ adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendõ, a társasági adónak megfelelõ adó és az adózás elõtti eredménynek megfelelõ összeg százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében elõírt mérték kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi személy a székhelye szerinti államban valódi gazdasági jelenléttel bír; a valódi gazdasági jelenlétet az adózó köteles bizonyítani, ha a székhely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs egyezménye a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;"

(2) A Tao. 4. §-a a következõ 23/a., 23/b. és 23/c. ponttal egészül ki:

"23/a. kedvezményezett átalakulás: a törvényben meghatározott olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválás és a részleges átalakulást is), amelyben jogelõdként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha

a) a jogügylet révén a jogelõd tagja(i), részvényese(i) legfeljebb a jogutód által az átalakulás keretében kibocsátott részvény(ek), üzletrész(ek) együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tõke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelõ pénzeszközt szerez(nek), valamint

b) szétválás, részleges átalakulás esetén a jogelõd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban;

23/b. kedvezményezett eszközátruházás: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (az átruházó társaság) - megszûnése nélkül - legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik társaságra (az átvevõ társaságra) annak jegyzett tõkéjét megtestesítõ részesedés ellenében; önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze és forrása, amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal mûködni képes egységet képez;

23/c. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerzõ társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tõkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tõkéjét képviselõ értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve, hogy a megszerzõ társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;"

(3) A Tao. 4. §-a a következõ 32/a. ponttal egészül ki:

"32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetõséggel bíró olyan társaság, amely

a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerzõdés szerint nem bír belföldi illetõséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint

b) a különbözõ tagállamok társaságait érintõ egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrõl szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerrõl szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában mûködik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetõség vagy mentesség illetné meg;"

33. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelõ összeg, továbbá erdõgazdálkodónál az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényben meghatározott erdõfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelõ összeg, legfeljebb a befejezett felújításhoz a célállomány típusától függõen az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehetõ támogatás mértékéig,"

(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) az adózó által a tõkepiacról szóló törvény szerinti elismert (szabályozott) piacon kötött ügylet alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tõketársaságot), figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,"

(3) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás elõtti nyereség 25 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,"

(4) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:

"h) a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, ha az adózó igénybe kívánja venni e kedvezményt; e kedvezmény alkalmazása esetén az adózó a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,"

(5) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

"k) a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendõ) kamat alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tõketársaságot), figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény elõírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minõsülõ ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivõi irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközösségét is) nem alkalmazza,"

(6) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következõ s) ponttal egészül ki:

"s) a kapott jogdíj alapján az adóévi adózás elõtti eredmény javára elszámolt bevétel 50 százaléka, figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,"

(7) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének w) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"w) a kockázati tõkevállalkozások nyilvántartásába történõ bejegyzése évét követõ hetedik adóévtõl a kockázati tõkebefektetés átruházása révén az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, amíg az adózó a nyilvántartásban szerepel, továbbá az adózó által az átruházott részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, feltéve, hogy

wa) az adózó a részesedést 2002. december 31-ét követõen, a kibocsátó jegyzett tõkéjének emelése alapján teljesített pénzbeli hozzájárulás (pénzbetét) szolgáltatása révén szerezte,

wb) a kibocsátó a jegyzett tõke emelésének cégbírósági bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását megelõzõ napon a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény elõírása szerinti kis- és középvállalkozásnak minõsült és nem volt az adózó kapcsolt vállalkozása, valamint

wc) a részesedés átruházására a megszerzése évét követõ harmadik adóévben vagy azt követõen kerül sor,"

(8) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének zs) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"zs) az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény elõírása szerinti mikro- és kisvállalkozásnál (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) a korábban még használatba nem vett ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant és a 2001. december 31-ét követõen beszerzett ültetvénynek az állományba vétel idõpontjára megállapított beszerzési, bekerülési értékét), tenyészállat, valamint a korábban még használatba nem vett, a mûszaki berendezések, gépek, jármûvek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant) bekerülési értékét növelõ adóévi felújítás, bõvítés, rendeltetésváltozás, átalakítás értéke és az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)-(13) bekezdésben foglaltakra."

(9) A Tao. 7. §-ának (13) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(13) Az (1) bekezdés zs) pontja alkalmazásakor az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivõi iroda és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközössége a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával minõsül mikro- és kisvállalkozásnak."

(10) A Tao. 7. §-a a következõ (14) bekezdéssel egészül ki:

"(14) Az adózó az (1) bekezdés e), k) és s) pontjában foglaltakat választása szerint alkalmazza. Az adózó által az adózás elõtti eredmény csökkentéseként az említett rendelkezések alapján együttesen elszámolt összeg nem haladhatja meg az adózás elõtti nyereség 50 százalékát."

(11) A Tao. 7. §-a a következõ (15) bekezdéssel egészül ki:

"(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követõ négy adóévben megvalósított beruházás (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) bekerülési értékének megfelelõen oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint elõírt mértékkel az adót megállapítja és - önellenõrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten - az önellenõrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával a feloldást követõ 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követõ negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az adót az említett mértékkel a negyedik adóévet követõ adóév elsõ hónapjában megállapítja, és azt önellenõrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenõrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával megfizeti."

34. § (1) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

"k) a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt meghaladóan a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendõ) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tõketársaságot); e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény elõírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minõsülõ ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivõi irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközösségét is) nem alkalmazza,"

(2) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következõ r) ponttal egészül ki:

"r) a 7. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás elõtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,"

(3) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"t) a 7. § (1) bekezdésének h) pontja alapján az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás elõtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,"

(4) A Tao. 8. §-a (1) bekezdése u) pontjának felvezetõ rendelkezése, valamint a pont ua) és uc)-ud) alpontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"u) azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékébõl az adózás elõtti eredmény csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg (egyéni cég jogutódjánál ideértve az egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt is) kétszerese,

ua) amely beruházást (kivéve az ültetvényt), szellemi terméket az adózó az adózás elõtti eredmény csökkentésének adóévét követõ negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve nem vesz használatba, az említett negyedik adóévrõl készített bevallásban, kivéve, ha az üzembe helyezés, a használatba vétel elháríthatatlan külsõ ok miatti megrongálódás következtében maradt el,"

"uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás elõtti eredmény csökkentésének adóévét követõ negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek közé, a forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás elõtti eredmény csökkentésének adóévét követõ negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol át, az említett elsõ használat, illetve az átsorolás adóévérõl készített bevallásban, kivéve, ha a forgóeszközök közé történõ átsorolás az eszköz elháríthatatlan külsõ ok miatti megrongálódásának következménye,

ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás elõtti eredmény csökkentésének adóévét követõ negyedik adóév végéig elidegenít (természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerzõdés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés adóévérõl készített bevallásban."

(5) A Tao. 8. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az adózó az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásakor nem veszi figyelembe azt az összeget, amellyel az (1) bekezdés k) pontja alapján növelte adózás elõtti eredményét."

35. § A Tao. 9. §-ának (2) bekezdése a következõ b) ponttal egészül ki:

"b) a közhasznú szervezetként, a kiemelkedõen közhasznú szervezetként besorolt alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek és köztestületnek vállalkozási tevékenysége adózás elõtti nyereségének 20 százalékával;"

36. § (1) A Tao. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A célszervezet adóalapja az adóévre jóváhagyott osztalék, részesedés, továbbá a (6) bekezdés szerint nyilvántartott, adómentesen képzõdött eredménytartalékból osztalék, részesedés címen jóváhagyott összeg, valamint a jegyzett tõke leszállítása, a tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszûnése következtében az adóévben keletkezett kötelezettségek együttes összege (a továbbiakban: megállapított osztalék), módosítva a (2)-(5) bekezdésben, továbbá a 18. és 28. §-okban, valamint - figyelemmel a (2)-(3) bekezdésre - a VII. fejezetben foglaltakkal."

(2) A Tao. 10. §-ának (6) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Tõkeleszállításkor, a tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszûnésekor a tag részére kiadott vagyon értékét az adózottan képzett eredménytartalék csökkentéseként, ha az arra nem nyújt fedezetet, akkor a fennmaradó részt az adómentesen képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni."

(3) A Tao. 10. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Célszervezetek egyesülése, szétválása esetén a (6) bekezdés szerint nyilvántartott eredménytartalékot - az átalakulás formájától függõen - összesítéssel, illetve megosztással kell megállapítani, majd ezt az értéket csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt venni nem kívánó tag részére kiadásra kerülõ eszközök és kötelezettségek értékének különbözetével. A csökkentést elõször az adózottan képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni, úgy, hogy az ne váljon negatívvá, a fennmaradó rész az adómentesen képzett eredménytartalékot csökkenti."

37. § (1) A Tao. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adózó

a) a 7. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat nem alkalmazhatja a végelszámolás, a felszámolás kezdõ napját megelõzõ nappal lezáruló adóévben és a végelszámolás idõszaka alatt, vagy - ha végelszámolás, felszámolás nélkül szûnik meg jogutód nélkül - utolsó adóévében;

b) a végelszámolás, a felszámolás kezdõ napját megelõzõ nappal lezáruló adóévet (ha végelszámolás, felszámolás nélkül szûnik meg jogutód nélkül, az utolsó adóévét) megelõzõen lekötött fejlesztési tartaléknak az említett adóév utolsó napjáig beruházásra fel nem használt része után az e napot követõ 30 napon belül a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint elõírt mértékkel az adót megállapítja, és azt önellenõrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenõrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával megfizeti;

c) jogutód nélküli megszûnésekor

ca) az adózás elõtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja;

cb) az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás elõtti eredményét;

cc) az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás elõtti eredményét;

cd) nem alkalmazza a 7. § (1) bekezdés ny) pontjának rendelkezéseit;

ce) az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés z) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás elõtti eredmény csökkentéseként a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény szerinti tartós adományozásra tekintettel elszámolt többletkedvezmény kétszerese, ha a szerzõdésben vállaltakat jogutód nélküli megszûnése miatt nem teljesítette a szerzõdésnek megfelelõen;

cf) az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg azon részének a kétszerese, amelyet a 8. § (1) bekezdésének u) pontja szerint nem számolt el az adózás elõtti eredmény növeléseként, ha az adózó az adózás elõtti eredmény csökkentésének adóévében, vagy az azt követõ négy adóévben szûnik meg jogutód nélkül;

cg) egyszeres könyvvitel vezetése esetén az adózás elõtti eredményt módosítja az egyszerûsített mérlegben kimutatott tartalék összege."

(2) A Tao. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adózó átalakulásakor

a) a jogelõdnél az adózás elõtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelõd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;

b) a jogelõdnél az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás elõtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelõd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;

c) a jogelõdnél az adózás elõtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbõl az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás elõtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelõd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;

d) a jogelõdnél (kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutódnál elsõ adóévében) az adózás elõtti eredményt növeli a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;

e) a jogutódnál elsõ adóévében az adózás elõtti eredményt növeli a végleges vagyonmérleg szerint a jogelõdtõl átvett követelésre a jogelõd által a 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerint az átalakulás adóévében az adózás elõtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg;

f) a kettõs könyvvitelt vezetõ jogutódnál elsõ adóévében az adózás elõtti eredményt módosítja az egyszeres könyvvitelt vezetõ jogelõd vagy a jogelõd egyéni cég által (kiválás és részleges átalakulás esetén az általa) az átalakulás során az eredménytartalékba helyezett áttérési különbözet összege;

g) az egyéni cég jogutódjánál az adózás elõtti eredményt növeli a jogelõd egyszerûsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értéke és a végleges vagyonmérlegében a követelések vagy a vásárolt készletek között kimutatott fizetett elõleg összege, valamint csökkenti a végleges vagyonmérlegében a kötelezettségek között kimutatott kapott elõleg összege;

h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére, valamint az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényben meghatározott erdõfelújítási kötelezettség fedezetére a végleges vagyonmérlegében kimutatott céltartalék átértékelési különbözetével az átalakulást követõen úgy módosítja az adózás elõtti eredményt, ahogyan jogelõdje módosította volna, ha az átalakulás nem történt volna meg;

i) a jogutód a végleges vagyonmérlege szerint a jogelõdtõl átvett követelésre a könyv szerinti értéket meghaladóan befolyt összeg alapján, valamint e követelés behajthatatlanná válása esetén az átalakulást követõen úgy módosítja adózás elõtti eredményét, ahogyan azt a jogelõd tette volna, ha az átalakulás nem történt volna meg."

38. § A Tao. 18. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény elõírása szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak nem minõsülõ gazdasági társaság, egyesülés és szövetkezet a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet elõírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci ár meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket."

39. § A Tao. 21. §-ának (13) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(13) A (7), (10)-(11) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2011. évi adóalap utáni adóból vehetõ igénybe. Az adózó nem veheti igénybe az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett beruházás alapján."

40. § (1) A Tao. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adózónak - a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az adóbevallással egyidejûleg az adóbevallás esedékességét követõ második naptári hónap elsõ napjával kezdõdõ 12 hónapos idõszakra társasági adóelõleget kell bevallania az esedékességi idõre esõ összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelõleget bevallani arra a naptári hónapra, negyedévre, a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be adóelõleget."

(2) A Tao. 26. §-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(10) A kettõs könyvvitelt vezetõ belföldi illetõségû adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelõleget az adóévben az adóévi várható fizetendõ adó összegére ki kell egészítenie. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelõzõ adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot."

41. § (1) A Tao. 27. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A belföldi személy által az osztalékban részesülõ részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülõ az osztalék fizetésének (juttatásának) napján már legalább két éve a belföldi személy anyavállalatának minõsül. Anyavállalat az a társaság, amely legalább 25 százalékos részesedéssel (részvény esetében névre szóló részvénnyel) rendelkezik egy másik társaság jegyzett tõkéjében.

(3) Mentes az osztalékadó alól az állam, az államháztartás alrendszerei, valamint a befektetési alap."

(2) A Tao. 27. §-a (11) bekezdésének d) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"d) jogutód nélküli megszûnéskor a tag (részvényes, alapító, üzletrész-tulajdonos) részére járó eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének az a része, amely meghaladja a vagyonfelosztási javaslat szerint a rá jutó kötelezettségek értékének és a megszûnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékének együttes összegét; e rendelkezést kell megfelelõen alkalmazni a cégbejegyzési kérelem elutasítása, vagy a cégeljárás megszüntetése, illetve a fióktelep cégjegyzékbõl történõ törlése következtében megszerzett jövedelem meghatározására is;"

"f) a belföldi személy és a fióktelep jegyzett tõkéjének leszállításakor - ha az tõkekivonás útján valósul meg - a megszerzett eszközök értékének a bevont részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;"

42. § A Tao. 28. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és egyidejûleg a § a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A belföldi illetõségû adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerzõdés így rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetõségû adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendõ), a társasági adónak megfelelõ adót."

"(5) A (3) bekezdés szerinti összeget jövedelmenként kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg az adóalapra az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót, de legfeljebb - nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendõ) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni."

43. § A Tao. a következõ 29/D. §-sal egészül ki:

"29/D. § (1) Az adózó a 4. § 28. pontjának a) alpontjában meghatározott nyilvántartásba vétele iránti kérelmét 2002. december 31-éig nyújthatja be. E határidõ leteltét követõ három hónap elteltével igazolási kérelem elõterjesztésének nincs helye.

(2) A külföldön tevékenységet végzõ az adóalap megállapítása során e törvény 7-8. §-ának a 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.

(3) Az adózó - utoljára abban az adóévben, amelynek utolsó napja 2004-ben van - a 4. § 11. pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint állapítja meg, hogy a külföldi személy ellenõrzött társaságnak minõsül-e, ha a külföldi személyben a részesedést õ vagy kapcsolt vállalkozása 2002. december 31-éig megszerezte.

(4) Az adózó az adóalap megállapításánál alkalmazhatja a 4. § 36. pontjának és a 7. § (1) bekezdése e) pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit, ha az épületet, építményt 2002. december 31-éig üzembe helyezte.

(5) Az adózó a 2002. december 31. napján hatályos 8. § (1) bekezdés i) pontjában, 16. § (1) bekezdés d) pontjában, 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést alkalmazza, ha az átalakulásra vonatkozó döntést, megállapodást 2002. december 31-ig közokiratba foglalták, vagy az azt tartalmazó okiratot (így különösen a társasági szerzõdést, az alapszabályt, az egyesülési vagy szétválási szerzõdést) ezen idõpontig ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyezte.

(6) Az adózó azon adóév adóalapjának megállapításánál, amelynek elsõ napja 2002-ben van, az adózás elõtti eredményt csökkentheti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összegével, de legfeljebb az adóévi adózás elõtti nyereség 20 százalékával és legfeljebb adóévenként 500 millió forinttal. Az adózó a lekötött tartaléknak a lekötése adóévét követõ adóév végéig beruházásra (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) fel nem használt része után az adót 18 százalékos mértékkel az adóévet követõ elsõ adóév elsõ hónapjában megállapítja, és azt önellenõrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenõrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával megfizeti.

(7) Az e törvényben meghatározott adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetõség.

(8) Az adózó a 22. § (1)-(2) bekezdésének 2002. december 31-éig hatályos rendelkezése alapján igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, ha az alapjául szolgáló gép, épület vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi, illetõleg ha három naptári éven belül az adókedvezménnyel telepített tárgyi eszközt olyan térségbe (övezetbe) telepíti át, ahol a kedvezményt nem érvényesíthette volna.

(9) Az adózó a beruházási adókedvezményre való jogosultságot - a 29/B. § (6) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével - a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra a beruházás megkezdésének idõpontjában irányadó rendelkezések szerint állapítja meg. Az adózó az értékcsökkenési leírást - a 29/B. § (8) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével - a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra az eszköz üzembe helyezése idõpontjában irányadó rendelkezések szerint is megállapíthatja."

44. § (1) A Tao. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi azoknak az államoknak a nevét, amelyekben jellemzõen az ellenõrzött külföldi társaság székhelye található."

(2) A Tao. 30. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggõ nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait."

45. § A Tao. 1-2. számú melléklete e törvény 5-6. számú melléklete szerint módosul.

46. § (1) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ajt.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A Tao. 16. §-a a következõ (9)-(14) bekezdéssel egészül ki:

«(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelõd - választása szerint - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel mentesül a (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazása alól a végleges vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének arra a részére, amely meghaladja a könyv szerinti értékük és a megszerzésük alapjául szolgáló, a vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott kötelezettségekre elszámolt átértékelési különbözet együttes összegét.

(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a végleges vagyonleltárak az érintett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tüntetik fel, valamint a jogutód társasági szerzõdése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá a jogelõd a választását - a végleges vagyonleltárak és a jogutód társasági szerzõdésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve - az átalakulás adóévérõl szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(11) A jogutód az átalakulást követõen a végleges vagyonleltárban a (10) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját - az adózás elõtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket a jogutód elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti a jogelõdnél az átalakulás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az adózás elõtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.

(12) Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság adózás elõtti eredményét - választása szerint, az átvevõ társasággal írásban kötött szerzõdés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott feltételekkel - csökkenti a szerzõdésben e célra kijelölt, az önálló szervezeti egységhez tartozó eszközöknek a jogügylet keretében történõ átruházása alapján elszámolt bevételbõl (ideértve a megszerzésük alapjául szolgáló, az átvevõ társaságnak átadott kötelezettségek együttes könyv szerinti értékét is) az a rész, amely meghaladja együttes könyv szerinti értéküket.

(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerzõdésben az érintett eszközöket és kötelezettségeket (és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott könyv szerinti értékét) elkülönítve tüntetik fel, valamint a szerzõdés tartalmazza a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá az átruházó társaság a választását - a szerzõdés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve - a kedvezményezett eszközátruházás adóévérõl szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(14) Az átvevõ társaság a kedvezményezett eszközátruházást követõen a szerzõdésben a (13) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját - az adózás elõtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átruházás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket az átvevõ társaság elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján az adózás elõtti eredmény módosításaként általa elszámolt összeget is.»"

(2) Az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) E törvény 44. §-ának (4) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba."

47. § (1) A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (a továbbiakban: Ptt.) 17. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"17. § A Tao. a következõ címmel és a cím utáni 22/B. §-sal egészül ki:

«Fejlesztési adókedvezmény

22/B. § (1) Az adózó a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint adókedvezményt vehet igénybe. A Kormány az adókedvezményt az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott fejlesztési program alapján engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. A Kormány az adókedvezmény tárgyában hozott határozatát a Határozatok Tárában közzéteszi.

(2) Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követõ adóévben és az azt követõ négy adóévben, vagy - ha az engedély az adózó kérelmére így rendelkezik - a beruházás üzembe helyezésének adóévében és az azt követõ négy adóévben veheti igénybe. E rendelkezés alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jognak a 2002. december 31-éig történõ átvétele nem minõsül a beruházás megkezdésének.

(3) Az adózó által a fejlesztési programhoz

a) az engedély alapján igénybe vett adókedvezmény, valamint

b) visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás

összege nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan az engedélyben meghatározott - de legfeljebb a ténylegesen felmerült - beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.

(4) Az adókedvezményt a Kormány akkor engedélyezi és az adózó akkor veheti igénybe, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 10 milliárd forint - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelõ települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 3 milliárd forint - értékû beruházás üzembe helyezését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévõ létesítmény bõvítését, vagy az elõállított termék, a termelési eljárás alapvetõ változását eredményezi, valamint az engedélyben az adókedvezmény elsõ igénybevételére meghatározott adóévet követõ négy adóévben:

a) az adózó által foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma legalább 500 fõvel - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelõ települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 300 fõvel - meghaladja a beruházás megkezdését megelõzõ adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy

b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév elsõ napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének ezerötszázszorosával - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelõ települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább kilencszázszorosával - meghaladja a beruházás megkezdését megelõzõ adóév évesített bérköltségét, vagy

c) az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékébõl a kötelezettség alapjául szolgáló szerzõdés megkötésekor - de legkorábban az engedélyben az adókedvezmény igénybevételére meghatározott elsõ adóévben - a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minõsülõ személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja az 50 százalékot.

(5) A Kormány - a (4) bekezdésben meghatározottak helyett - akkor is engedélyezi a fejlesztési adókedvezmény igénybevételét, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 100 millió forint értékû, kizárólag önálló környezetvédelmi beruházás, vagy legalább 3 milliárd forint értékû, szélessávú Internet szolgáltatást szolgáló beruházás üzembe helyezését és üzemeltetését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévõ létesítmény bõvítését vagy az elõállított termék, a termelési eljárás alapvetõ változását eredményezi. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti célt szolgál.

(6) Az adókedvezményre jogosító beruházás értékébõl

a) legalább 50 százalékot el kell érnie a korábban még használatba nem vett beruházás értékének;

b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelõ települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.

(7) A kormányrendelet - figyelembe véve különösen a környezetvédelmi elõírásokat, valamint a beruházás üzemeltetési helye szerinti térség (megye, régió, kistérség) fejlesztési programját - a (4)-(6) bekezdésben foglaltakon túlmenõ feltételeket is megállapíthat.

(8) A kormányrendelet - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettségre tekintettel - az abban meghatározott érzékeny ágazatokra a (4)-(7) bekezdésben foglaltakon túlmenõ feltételeket állapít meg.

(9) Ha az adózó nem teljesíti az engedélyben meghatározott bármely feltételt, de teljesíti a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket, akkor - a (3) bekezdésben foglaltak szerint - a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb arány szerinti összegnek megfelelõen veheti igénybe az adókedvezményt. Ha az adózó a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket sem teljesíti, nem veheti igénybe az adókedvezményt, és a már igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, az önellenõrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelõ alkalmazásával visszafizetni.

(10) Az engedélyben az adókedvezmény elsõ igénybevételére meghatározott adóévben és az azt követõ négy adóévben az adózó köteles adózás elõtti eredményét az elhatárolt veszteség teljes összegével - de legfeljebb az elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül megállapított adóalapnak megfelelõ összeggel - csökkenteni.

(11) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.

(12) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást adóbevallásában fejlesztési programonként - a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel - feltünteti.

(13) Az adóhatóság a (12) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja az Államháztartási Hivatalt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésben elõírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében - a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. Az Államháztartási Hivatal által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjérõl szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(14) Az adókedvezmény iránti kérelmet az adózó a kormányrendeletben elõírt formában és tartalommal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtja be. A kérelmet a benyújtását, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követõ 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a Pénzügyminisztérium a határidõt egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben elõírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolta, a Pénzügyminisztérium határozatában elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.»"

(2) A Ptt. 18. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"18. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

«(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)-(11) bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre, továbbá - ha az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik - a 22/B. § alapján adókedvezményre jogosult adózó.»"

(3) A Ptt. 78. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(6) A Tao. e törvény 17. §-ával megállapított 22/B. §-a, e törvény 18. §-ával módosított 23. §-ának (1) bekezdése, valamint e törvény 19. §-ával megállapított 30. §-ának (6)-(7) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseiket elsõ ízben a hatályba lépés napjával kezdõdõ adóév társasági adókötelezettségére kell alkalmazni.

(7) 2003. január 1-jén a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a hatályát veszti; a rendelkezés alapján kiadott engedélyek az abban foglalt feltételek szerint érvényesíthetõk."

az általános forgalmi adót, a fogyasztási adót és a fogyasztói árkiegészítéseket érintõ módosítások

III. Fejezet

48. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) Az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedõen közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentõ tételnek minõsíti, vagy annak minõsítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetõségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;"

(2) Az Áfat. 7. §-ának (3) bekezdése a következõ új f) ponttal egészül ki:

"f) az ellenérték fejében történõ termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás, még abban az esetben sem, ha azok idõben elválnak egymástól, feltéve, hogy

fa) a térítésmentesen átadott termék forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak, vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és

fb) a térítés nélküli átadás feltételei az ellenérték fejében történõ termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek."

49. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minõsül továbbá az adóalany által az adóalanyiságát eredményezõ tevékenységtõl eltérõ cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minõsülõ tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó elõzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl szolgáltatásnyújtásnak minõsül az is, ha az adóalany:

a) a terméket - gazdasági tevékenysége körébõl kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek, és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, elõállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó elõzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;

b) jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó elõzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

(3) Az (1)-(2) bekezdéstõl eltérõen nem minõsül szolgáltatásnyújtásnak, ha

a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történõ nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;

b) a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételekkel, ellenérték nélkül nyújtják;

c) a kis értékû ajándék;

d) az ellenérték fejében történõ termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó ellenérték nélküli szolgáltatás, még abban az esetben sem, ha azok idõben elválnak egymástól, feltéve, hogy

da) az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak, vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és

db) az ellenérték nélkül történõ szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történõ termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek."

50. § Az Áfat. 9/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A 6-9. §-októl eltérõen nem minõsül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha

a) a megszüntetett költségvetési szerv adóalanytól átvett, gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyon egészét az alapító ellenérték fejében vagy ellenérték nélkül; vagy

b) a szövetkezet adóalany a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyont a szövetkezetekrõl szóló törvények szerinti szétválás, átalakulás, részleges átalakulás keretében

egy másik adóalanynak (a továbbiakban: kedvezményezett adóalany) átadja, feltéve, hogy a kedvezményezett adóalany az átadott vagyon egészét szintén gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja, és nem választott alanyi adómentességet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonhoz fûzõdõ, e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett adóalanyt az átadó adóalany jogutódjának kell tekinteni.

(3) Ha a kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az elõzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (38-39. §-ok) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendõ adóként köteles elszámolni.

(4) A kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyonátadás idõpontját követõ ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat."

51. § Az Áfat. a következõ 9/B. §-sal egészül ki:

"9/B. § (1) Nem minõsül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történõ megszûnés - ideértve a kiválással történõ jogutódlást -, ha a jogutód

a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint

b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.

(2) Nem minõsül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvõképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselõje folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse, vagy törvényes képviselõje az általa megszerzett, korábban az egyéni vállalkozó által a gazdasági tevékenysége körében hasznosított vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket."

52. § Az Áfat 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket legkésõbb a teljesítés hónapját követõ hatodik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására az értékesítés és a kiléptetés közötti idõszak alatt nem kerülhet sor."

53. § (1) Az Áfat. 12. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja szerint vámszabadterületre értékesített termék további értékesítése, vagy a vámszabadterületet üzemeltetõ adóalany vámszabadterületen folytatott gazdasági tevékenysége keretében elõállított termék értékesítése, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabadterületen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;"

(2) Az Áfat. 12. § -ának h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"h) vámszabadterületen vagy vámraktárban történõ raktározás, ideértve a logisztikai tevékenységet is;"

54. § (1) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 3. és 4. pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"3. tárgyi eszköz: minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, erdõ, ültetvény, tenyészállat, épület, egyéb építmény, mûszaki berendezés, gép, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét;

4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: e törvény értelmében vett tárgyi eszköz létesítése saját elõállítás útján, ide nem értve a már meglévõ tárgyi eszköz bõvítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését;"

(2) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 6. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. kis értékû ajándék: a másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában pedig az adóval együtt számított beszerzési ára vagy elõállítási költsége nem haladja meg az 5 000 forintot;"

(3) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdése 9. pontjának g) alpontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"g) a kereskedelmi képviselet."

(4) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 23-24. pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következõ 25. ponttal egészül ki:

"23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerzõdések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerzõdések keretében történõ szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegébõl következik a szolgáltató állandó rendelkezésre állása;

24. távközlési szolgáltatás: a hírközlésrõl szóló törvény szerinti távközlés, továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása;

25. áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstõl eltérõ csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülõ, rendeltetésszerû használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át."

55. § Az Áfat. 15. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;"

56. § Az Áfat. 16. §-a a következõ (11) bekezdéssel egészül ki:

"(11) Ha a felek által kötött szerzõdés alapján a teljesített termékértékesítésekrõl, nyújtott szolgáltatásokról idõszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlõdõ jelleggel, meghatározott idõszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontja az elszámolási idõszak utolsó napja, de legkésõbb a teljesítésre kötelezett adóalany adó-megállapítási idõszakának utolsó napja."

57. § (1) Az Áfat. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely)

a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeirõl köteles nyilvántartást vezetni; vagy

b) kettõs könyvvitelt vezetõ adóalanyként nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségérõl szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget."

(2) Az Áfat. 20. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) az ellenértéket egészben vagy részben - az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjától számítva - az (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany esetében 30 napon belül, az (1) bekezdés b) pontja szerinti adóalany esetében 60 napon belül nem fizették meg."

58. § Az Áfat. 22. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre módosul:

"(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelezõ jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elõ."

59. § Az Áfat. 26. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges ellenértéket külföldi fizetõeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történõ megállapításakor

a) a 19. § szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának idõpontjában,

b) a 16. § (11) bekezdése szerinti, valamint a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a bizonylat kibocsátásának napján,

c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján

érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.

(2) Olyan külföldi fizetõeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történõ átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelõzõ negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamát kell figyelembe venni."

60. § (1) Az Áfat. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nem vonható le az elõzetesen felszámított adó továbbá:

a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése,

b) személygépkocsi, 125 cm³-nél nagyobb hengerûrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-bõl), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése,

c) élelmiszerek és italok beszerzése,

d) szállodai szolgáltatások, egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybevehetõ szálláshely szolgáltatások, éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátóipari szolgáltatások igénybevétele,

e) szórakoztatási szolgáltatások igénybevétele,

f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybe vétele,

g) távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele,

h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,

i) lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések,

j) a 2. számú melléklet 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minõsülõ lakóingatlan beszerzése

esetén feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a 8. § (4) bekezdése szerinti céllal történik."

(2) Az Áfat. 33. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésekre módosul:

"(3) A (2) bekezdés f) pontja nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében, továbbá a (2) bekezdés i) pontja nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja."

61. § Az Áfat. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjérõl szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minõsül az adóalany nevére szóló

a) számla, egyszerûsített számla és számlát helyettesítõ okmány [32. § (1) bekezdésének a) pontja, és 66/A. § (1) bekezdése esetében];

b) az adó összegét közlõ határozat [32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];

c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlõ módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [32. § (1) bekezdésének c) és d) pontja esetében]."

62. § Az Áfat. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplõ, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplõ ellenértéket, és az adó összegét bevételei között elszámolta."

63. § Az Áfat. 41. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"41. § (1) Az adót termékimportnál - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az importáló fizeti.

(2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa kijelölt közvetett vámjogi képviselõ jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselõ fizeti."

64. § (1) Az Áfat. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a teljesítéssel egyidejûleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítõ eszközzel történõ fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétõl függõen - egyszerûsített számlát vagy számlát kibocsátani."

(2) Az Áfat. 43. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A természetes személy eredeti szerzõ, illetve elõadómûvészi tevékenységet folytató adóalany - ideértve e személy természetes személy örökösét is - az e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkibocsátási kötelezettség alól, ha ezt tõle a kifizetõ adóalany átvállalja."

65. § Az Áfat. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A számlában, az egyszerûsített számlában és a számlát helyettesítõ okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelõs. A bizonylatban vevõként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellõ körültekintéssel járt el."

66. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelõzõ évben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke - ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezõgazdasági termelõ mezõgazdasági tevékenységébõl elért ellenértéket -, vagy annak idõarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévrõl éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve, hogy a tárgyévet megelõzõ év utolsó adó-megállapítási idõszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke - ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezõgazdasági termelõ mezõgazdasági tevékenységébõl elért ellenértéket - a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi elsõ bevallást a tárgyév elsõ napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedõ idõszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására elõírt idõpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi elsõ adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív elõjelû, és az 1 millió Ft-ot elérte."

67. § (1) Az Áfat. 48. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétõl, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történõ bejelentkezés idõpontjától kezdõdõen idõarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végzõ adóalanyok esetén a 2 millió forintot; vagy

ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában;

bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy

ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában elõállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz elõállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában;

cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában elõállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz elõállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy

d) jogutód nélküli megszûnés esetén a megszûnéshez kapcsolódó adóbevallást nyújt be."

(2) Az Áfat. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elõírt idõpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minõsül a kedvezményezett részére történõ, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, a váltóval történõ fizetés, valamint ha az ellenértékbõl kizárólag szerzõdésben elõre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthetõ részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe."

(3) Az Áfat. 48. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) E § alkalmazásában az ellenérték banki átutalással történõ kifizetése esetén a megfizetés idõpontjának a fizetésre kötelezett bankszámlájának megterhelése minõsül."

68. § Az Áfat. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó esetén 4 000 000 forint;

b) a termõföldrõl szóló törvény szerinti családi gazdálkodó esetén 6 000 000 forint;

c) egyéb esetekben 2 000 000 forint."

69. § Az Áfat. 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása és a 40. § (2) és (6) bekezdésében meghatározott adókötelezettség tekintetében adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és
-elszámolási kötelezettség,"

70. § Az Áfat. a következõ új XVI/A. fejezettel egészül ki:

"XVI/A. fejezet

66/A. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 50/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti közvetett képviselõ (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselõ) jogosult arra, hogy - amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek - a nevére szóló vámhatósági határozat alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján rá kivetett, és az általa megfizetett adót, feltéve, hogy számlát helyettesítõ okmány kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog a számlát helyettesítõ okmány kibocsátásának napján keletkezik.

(3) Az (1) bekezdés szerinti számlát helyettesítõ okmány lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következõ adatokat tartalmazza:

a) a közvetett vámjogi képviselõ neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

b) a képviselt személy neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a számlát helyettesítõ okmány kibocsátásának kelte;

d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;

e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);

f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;

h) a fizetés módja, határideje;

i) a fizetendõ összeg.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselõ e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja."

71. § Az Áfat. 70. §-ának (2) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

"c) kezelõszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelõszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén."

72. § Az Áfat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 7., illetve 8. számú melléklete lép. Az Áfat. 4. számú mellékletének I. része helyébe e törvény 9. számú melléklete lép.

IV. Fejezet

73. § A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 9. §-a a következõ (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:

"(7) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetõeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.

(8) Olyan külföldi fizetõeszköz esetében, amelynek a (7) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történõ átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelõzõ negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni."

74. § (1) A Fat. 12. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre módosul:

"(2) Hatósági áras szolgáltatás díjának, díjbevételének százalékában megállapított fogyasztói árkiegészítés csak abban az esetben utalható ki a szolgáltatónak, ha a hatósági árat megállapító jogszabállyal az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény elõírásai szerint a pénzügyminiszter elõzetesen egyetértett. Az ettõl eltérõ módon igényelt fogyasztói árkiegészítés jogosulatlan."

(2) A Fat. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Nem vehetõ igénybe árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras különjárati autóbusz forgalom után, kivéve a nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik, illetve a felsõoktatási intézmények saját hallgatóik részére eszközölt jegy-és bérletvásárlásait és a különjárati autóbusz forgalom igénybevételét."

75. § A Fat. 14. §-a a következõ c) ponttal egészül ki, egyidejûleg a § a) pontjában a 12. § (3) bekezdésére való hivatkozás 12. § (4) bekezdésére módosul:

"c) a 12. § (2) bekezdése szerinti pénzügyminiszteri jóváhagyás hiányában az utolsó, az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény elõírásai alapján kiadott önkormányzati rendelet szerint megállapított díjakból származó bevétel."

76. § A Fat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 10., illetve 11. számú melléklete lép.

a jövedéki adót, a jövedéki ügyeket, valamint a vámot, a vámeljárást és a vámigazgatást érintõ módosítások

V. Fejezet

77. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat, valamint a 15. § (1)-(2) bekezdése és a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos adóztatási feladatokat - elsõ fokon a megyeszékhelyen mûködõ vámhivatal (Pest megyében a 18. számú, a fõvárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal) és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult az engedélyezéssel kapcsolatos ügyben az eljárásra."

(2) A Jöt. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A kiemelkedõ jelentõségû jövedéki ügyben a vám- és pénzügyõrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) vagy esetenként az általa felhatalmazott, szervezetszerû helyettese az eljárás lefolytatására hatáskörrel és/vagy illetékességgel nem rendelkezõ vámhatóságot is kijelölhet."

(3) A Jöt. 5. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel vagy telephellyel nem rendelkezõ személy (a továbbiakban: külföldi személy) adó- és bírságfizetési kötelezettségének érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt az országos parancsnok által kijelölt vámhatóság teszi meg."

78. § A Jöt. 7. §-a a következõ 22. ponttal egészül ki:

"22. bioetanol: a 2207 10 00 99 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag mezõgazdasági eredetû alapanyagból elõállított alkoholtermék."

79. § A Jöt. 11. §-ának (1) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:

"h) - amennyiben bioetanol a szállított termék - az alkoholtermék adóraktárból a kõolajfinomító adóraktárba a 2909 19 00 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) elõállítása céljára."

80. §  A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a bekezdés a következõ d) ponttal egészül ki:

"b) a 36. § (1) bekezdés n) pontja szerinti ásványolaj terméket az ott megjelölt módon kínálják, értékesítik vagy felhasználják, illetve a 0 adómérték alá tartozó biodízelt (36. § (1) bekezdés l) pont) a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõen használják fel;"

"d) a 68. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok - vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított - tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet."

81. § (1) A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) a 15. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedõ."

(2) A Jöt. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitõl eltérõ módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja, szállítja, felhasználja vagy forgalomba hozza, valamint aki (amely) a 36. § (1) bekezdés n) pontjában megjelölt ásványolaj terméket az ott megjelöltek szerint kínálja, értékesíti vagy felhasználja, továbbá az, aki a 0 adómérték alá tartozó biodízelt a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõen használja fel. Ha az elõbbi cselekményeket az alkalmazott munkakörében eljárva követi el, az adófizetésre kötelezett személynek a munkáltató minõsül."

82. § A Jöt. 19. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

"g) aki jövedéki ügyintézõi szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkezõ személyt foglalkoztat."

83. § A Jöt. 21. §-ának (1) bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki:

"j) a jövedéki ügyintézõi szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatát."

84. § A Jöt. 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) a 19. § (1) bekezdés a), d)-g) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek."

85. § A Jöt. 26. §-ának (2) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) aki jövedéki ügyintézõi szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkezõ személyt foglalkoztat."

86. § A Jöt. 27. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, és egyidejûleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdés számozása (8)-(10) bekezdésre módosul:

"(7) Az engedély (6) bekezdésben foglaltak szerinti visszavonásáról hozott határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtható."

87. § (1) A Jöt. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével

a) az ellenõrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendõ adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,

b) a vámtörvényben, illetve az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben - az e törvényben foglalt eltéréssel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.)

kell megfelelõen alkalmazni."

(2) A Jöt. 32. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a 15. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettség keletkezése esetén;"

(3) A Jöt. 32. §-ának (15) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(15) Amennyiben a vámhatóság által a pénzforgalmi bankszámlával rendelkezõ adófizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkezõ adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérbõl vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetõtõl járó kifizetésbõl történõ letiltással foganatosított végrehajtási cselekmény nem, vagy aránytalanul hosszú idõ múlva vezetne eredményre, a vámhatóság az adófizetésre kötelezett személy (ideértve a jövedéki bírság, a zárjegyhiány /50. § (5) bekezdés/, az adójegy utáni halasztott fizetési kötelezettség /63. § (5) bekezdés/ megfizetésére kötelezett személyt is) követelésének, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az adóhatóság illetékes szervét keresi meg."

(4) A Jöt. 32. §-a a következõ (19) bekezdéssel egészül ki:

"(19) A vámhatóság hivatalos helyén kívül, kérelemre végzett eljárása esetén - az engedélyezési eljárás és ahhoz kapcsolódóan a hivatalos zár felhelyezése kivételével - a kérelmezõnek szemledíjat kell fizetni, és - ha jogszabály ettõl eltérõen nem
rendelkezik - meg kell fizetni az eljárás során felmerülõ szakértõi és más vizsgálati díjat, szállítási, kiszállási és más vizsgálati költségeket (a továbbiakban együtt: költségtérítés). A szemledíjat és a költségtérítést a vámhatóság a vámtörvény végrehajtásáról rendelkezõ kormányrendeletben foglaltak szerint szabja ki és szedi be."

88. § (1) A Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és egyidejûleg a bekezdés a következõ n) ponttal egészül ki:

"l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel elõállított termékre (a továbbiakban: biodízel) - amennyiben azt a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban állítják elõ és a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazzák - az e bekezdés n) pontjában foglalt eltéréssel 0 Ft/liter, egyébként 85,00 Ft/liter,

m) a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fûtõolajra 0 Ft/kg, a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fûtõolajra 40 Ft/kg,

n) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)-l) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemû motorolaj kivételével - a belsõégésû motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 111,80 Ft/liter, a belsõégésû motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelõolajként történõ kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, a közúti jármûvek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 24,50 Ft/nm³, továbbá a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazott, de a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõen felhasznált, 0 adómérték alá tartozó biodízel esetén 85,00 Ft/liter."

(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e), l)-n) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/literrel, illetve fûtõolaj esetében 20 Ft/kilogrammal, a cseppfolyósított gáz esetén az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/nm³-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv elõírásainak."

89. § A Jöt. 37. §-ának (1) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:

"h) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fûtõolaj nagy teljesítményû (50 MW feletti) tüzelõberendezésben és energianyerés céljából cementgyárban való felhasználása, feltéve, hogy a felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és ezt a teljesítményt a környezetvédelmi hatóság igazolja."

90. § A Jöt. a következõ 40/A. §-sal egészül ki:

"40/A. § (1) A kõolajfinomító adóraktár engedélyese visszaigényelheti vagy fizetendõ adójából levonhatja a 36. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévõ, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.

(2) Visszaigényelhetõ vagy levonható adóként a kõolajfinomító adóraktárból szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE tartalom literben kifejezett mennyisége 48 századrészének és a 36. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a szorzataként számított összeg vehetõ figyelembe.

(3) Az adóvisszaigénylés vagy -levonás a motorbenzinnek a kõolajfinomító adóraktárból történõ szabadforgalomba bocsátása napjától esedékes.

(4) Az adóvisszaigénylés vagy -levonás jogosultságát a motorbenzin ETBE tartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolásával, a bioetanol ETBE elõállításához történt felhasználását igazoló belsõ bizonylattal, és a bioetanolról vezetett külön termékmérleg-nyilvántartással kell dokumentálni, alátámasztani."

91. § (1) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1670 forint."

(2) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A szeszfõzdében bérfõzés keretében elõállított pálinka (a továbbiakban: bérfõzött pálinka) adója egy bérfõzetõ részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 770 forint, 50 hektoliterfok felett 1670 forint."

92. § (1) A Jöt. 44. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és egyidejûleg a bekezdés a következõ d) ponttal egészül ki:

"b) a szeszfõzde a terméket még nem adta át a bérfõzetõnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy

c) a külön jogszabály szerinti elszámolási idõszak (a továbbiakban: elszámolási idõszak) utolsó napján a szeszfõzdében a bérfõzetõ által még el nem szállított bérfõzött pálinka található;

d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási idõszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfõzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget."

(2) A Jöt. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a bérfõzetõ, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfõzde engedélyese. A bérfõzetõ az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére elõállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után."

93. § (1) A Jöt. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A szeszfõzde a bérfõzetõtõl beszedett bérfõzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási idõszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerû elszámolást követõ munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfõzési szeszadó számlájára."

(2) A Jöt. 45. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 43. § (3) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni."

94. § (1) A Jöt. 49. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) a 2208 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék önálló palackozását végzõ palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),"

(2) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfõzdére legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfõzést végzõ szeszfõzde jövedéki biztosítékát a 43. § (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell megállapítani."

(3) A Jöt. 49. §-a kiegészül a következõ (6) bekezdéssel:

"(6) Az adóraktár engedélyese a minõségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) alkoholtermék általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben az alkoholterméket megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzõkönyv birtokában érvényesíthetõ, és a megsemmisítés napjától esedékes."

95. § (1) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(9) Az alkoholtermék - a (2) bekezdés a) és c) pontja kivételével - 2 liter ûrtartalmat el nem érõ göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba."

(2) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb ûrtartalmú göngyölegben való forgalmazását az adóraktár vagy az importáló kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti."

96. § A Jöt. 57. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az adóraktár engedélyese a minõségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) pezsgõ általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a pezsgõt megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzõkönyv birtokában érvényesíthetõ, és a megsemmisítés napjától esedékes."

97. § A Jöt. 59. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 115,00 forint,"

98. § A Jöt. 61. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"61. § (1) E törvény alkalmazásában dohánygyártmány

a) a dohányrúd, amely meglévõ állapotában dohányzásra alkalmas, és e bekezdés szerint nem minõsül szivarnak vagy szivarkának, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerû, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),

b) a dohányrúd, amely teljes egészében természetes dohányból készült,

c) a dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal,

d) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyezõ külsõ borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket. A burok és a boríték dohányfóliából készült és egy termék tömege - a filter és a szopóka nélkül - nem lehet kevesebb 1,2 g-nál és a borítékot a dohányrúd hossztengelyével minimum 30 fokos hegyes szöget bezáróan, spirálisan tekerték fel,

e) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyezõ dohányfóliából készült külsõ borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket, ahol a külsõ boríték nem fedi a szopókát. Egy termék tömege - filter vagy szopóka nélkül - nem kevesebb 2,3 g-nál és a kerülete a dohányrúd hosszának legalább egyharmadán nem kevesebb 34 mm-nél (a továbbiakban a b)-e) pont együtt: szivar, szivarka),

f) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességûre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),

g) az f) pont alá nem tartozó, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat (továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) [a továbbiakban az f) és g) pont együtt: fogyasztási dohány].

(2) Kész dohányvágat alatt olyan dohánygyártmányt kell érteni, amely pipadohány esetében pipában történõ elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésû cigaretta elkészítésére szolgál."

99. § A Jöt. 64. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minõségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítésérõl felvett jegyzõkönyv birtokában érvényesíthetõ, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adólevonás joga az adójegy megsemmisítésérõl felvett jegyzõkönyv birtokában érvényesíthetõ, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell."

100. § A Jöt. 68. §-a kiegészül a következõ (5) bekezdéssel:

"(5) Nem tekintendõ a (2) bekezdés 1. pontjának a)-c) alpontja és 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a felhasználásra beszerzett, de ezt követõen igazoltan feleslegessé vált ásványolajtermék vámhatósági felügyelet mellett történõ nem rendszeres értékesítése."

101. §  A Jöt. 69. §-a kiegészül a következõ (13) bekezdéssel, és egyidejûleg a jelenlegi (13)-(16) bekezdés számozása (14)-(17) bekezdésre változik:

"(13) A jövedéki engedély megszûnik, ha

a) a jövedéki engedélyes természetes személy meghal, kivéve, ha özvegye vagy örököse a kereskedelmi, export-import tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követõ 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben elõírt feltételeknek megfelel;

b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszûnik;

c) az engedélyt visszaadják;

d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja."

102. § A Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén olyan számla, vagy egyszerûsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa törvényben elõírt adatokon kívül a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget tartalmazza;"

103. § A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) az ásványolaj terméknek motorbenzinbõl a gépjármû üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinbõl 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármû és erõgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelõolajból 3500 litert, kenõolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot, fûtõolajból 50 litert, biodízelbõl 100 litert,"

104. § A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személyre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben elõírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legfeljebb 500 ezer - egyszerûsített adóraktár esetében legfeljebb 50 ezer - forint mulasztási bírságot lehet kivetni."

105. § (1) A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a bekezdés a következõ f) ponttal egészül ki:

"e) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik,

f) azt a 0 adómérték alá tartozó biodízelt, amelyet nem a külön jogszabályban meghatározottak szerint használnak fel (a továbbiakban az a)-f) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék)."

(2) A Jöt. 76. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni."

106. § A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert. Az üzemanyagtöltõ állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltõ állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenõrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert."

107. § A Jöt. a következõ 81. §-sal egészül ki:

"81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el.

(2) A vámhatóság

a) az adózás alól elvont jövedéki terméket,

b) a jogosulatlanul elõállított cukorcefrét és abból elõállított terméket,

c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõen elõállított vagy kezelt bort (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában az a)-c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek),

d) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában a továbbiakban: zárjegy),

e) a jogosulatlanul elõállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, a dohánygyártmány elõállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,

f) a termékek, a zárjegy elõállítására használt eszközt, valamint

g) a termékek, a zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt (e fejezet alkalmazásában az e)-g) pontokban meghatározottak a továbbiakban: eszközök) - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel -

lefoglalja.

(3) A vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalhat bármely dolgot - az élõ állat kivételével -, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.

(4) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellõzhetõ, ha

a) a termékek mennyisége nem haladja meg a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot, és

b) a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást az eszközön nem végeztek, továbbá

c) a jövedéki jogsértésért felelõs személy a jogsértést elsõ ízben követte el.

(5) A vámhatóság a lefoglalásról határozatban rendelkezik. A lefoglalást elrendelõ határozattal szemben az ügyfél - jogszabálysértésre hivatkozással - kifogással élhet. A kifogást a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül kell elõterjeszteni a lefoglalást végzõ vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni

a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,

b) a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg,

c) a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerõsen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az elõírt határidõre vagy amennyiben részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, az abban foglaltak szerint megfizették.

(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitõl azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerû birtoklás tényét igazolta.

(8) A lefoglalt termékek azonosítását (fajtáját, minõségét) kétség esetén szakértõi vizsgálattal kell megállapítani.

(9) A lefoglalt termékek, zárjegy, dolog és eszköz elszállításával, tárolásával, õrzésével, valamint a (8) bekezdés szerinti szakértõi vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerõsen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkezõ esetben a felmerült költségeket az állam viseli.

(10) A lefoglalt termékeknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történõ tárolása esetén a vámtörvény és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. Egyéb raktárban történõ tárolás esetén a raktárüzemeltetõ által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.

(11) A vámhatóságnak az Art. 66/B. § (3), (5)-(7) bekezdésének rendelkezéseit is megfelelõen alkalmaznia kell azzal, hogy az Art. 66/B. § (6) bekezdése szerinti õrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az az eljárás eredményességét veszélyezteti."

108. § A Jöt. a következõ 81/A. §-sal egészül ki:

"81/A. § (1) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, továbbá a 81. § (2) bekezdésének e)-f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerõsen jövedéki bírság kerül kiszabásra.

(2) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.

(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha a jogerõsen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az elõírt határidõig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást - a fizetési kötelezettség esedékességétõl számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján - nem engedélyeztek.

(4) A (3) bekezdés szerinti elkobzásnak nincs helye, ha a jövedéki ügyben jogerõsen kiszabott jövedéki bírság nem a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz tulajdonosát terheli.

(5) Az elkobzásról a (3) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve amennyiben a jövedéki jogsértés elkövetõje ismeretlen, az eljárást megszüntetõ határozatban kell rendelkezni.

(6) Amennyiben a lefoglalt termék és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.

(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül

a) az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból elõállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõen elõállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;

b) a zárjegyet és a 81. § (2) bekezdés e)-f) pontjában említett eszközöket meg kell semmisíteni;

c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történõ értékesítésérõl, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni;

d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni."

109. § A Jöt. 89. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. a szántó mûvelési ágban 95 liter/ha/év,"

VI. Fejezet

110. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 1., 13., 14. és 29. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"1/a. személy: a természetes személy és a szervezet;

1/b. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra - e minõségében - e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;

1/c. letelepedett személy: az olyan természetes személy, akinek állandó lakóhelye Magyarországon van, illetve az olyan szervezet, amelynek a Magyar Köztársaság területén bejegyzett, vagy nyilvántartásba vett székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása van."

"13. vámellenõrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetõleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, a természetes személy és az általa szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áru/vámáru vizsgálata, vállalkozások fõkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amelyek az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;

14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott, vagy kivitelre kerülõ minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusza szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru. Kivételt képeznek az áruk nemzetközi forgalmának nem minõsülõ dolgok (így különösen: a diplomáciai és nemzetközi kötelezettségvállalás alapján átvett és átadásra kerülõ, diplomáciai pecséttel ellátott információt hordozó futárpostai küldemények, a hitelintézetek részére érkezõ és/vagy azok által kivitt forgalomban lévõ bankjegyek, fizetõeszközül szolgáló érmék, csekkek, váltók);"

"29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 18-23. §-ai hatálya alá tartozó személy;"

(2) A Vámtv. 1. §-a 40. pontjának c) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) futárposta: amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az olyan helyi vagy országos, garantált kézbesítési idejû postai szolgáltatás, melynek teljesítése a küldemény személyes átvételétõl annak kézbesítéséig egy - résztevékenységekre nem bontható - technológiai folyamatban valósul meg;"

(3) A Vámtv. 1. §-ának 43. pontja a következõ e) alponttal egészül ki:

43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult:/

"e) a közvetett képviselõ;"

(4) A Vámtv. 1. §-ának 44. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek. Ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vagyonfelügyelõt, a felszámolót, és a végelszámolót is;"

(5) A Vámtv. 1. §-a a következõ 48. ponttal egészül ki:

"48. vámszámla: a közvetett képviselõ által bármely kereskedelmi banknál nyitott olyan pénzforgalmi számla, amelyre a vámteher fedezete kerül befizetésre és amelyrõl kizárólag a Vám- és Pénzügyõrség által kezelt államháztartási számlákra történhet kifizetés. A vámszámlán lévõ összegre a Vám- és Pénzügyõrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos rendelkezési jogot kell biztosítani."

111. § A Vámtv. 7. §-a (2) bekezdésének a), d) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és egyidejûleg a bekezdés a következõ f) ponttal egészül ki:

"a) kettõ millió forint összegig készpénz, átutalási postautalvány, banki átutalás, hitelintézeti bankkártya, vagy"

"d) a vámhatóság által feljogosított szervezet kezességvállalása, vagy

e) belföldi székhelyû biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelõ biztosítási szerzõdés, vagy

f) vámteher fizetés céljára nyitott, kereskedelmi banknál vezetett vámszámlán rendelkezésre álló leköthetõ összeg."

112. § (1) A Vámtv. 8. §-ának (1) bekezdése a következõ k) ponttal egészül ki:

"k) a közvetett képviselõ útján a belföldi forgalom számára történõ vámkezelésnél kiszabott vámteher fedezetére a 7. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltaknak megfelelõen."

(2) A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdése a) pontjának elsõ mondata és az f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a vámszabadterület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások - az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, továbbá a 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)-h) pontjában meghatározott kivétellel történõ - engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve elõfinanszírozott áruk vámteher összegének 8 %-a erejéig az adott vámeljárás idõtartamára."

"f) a Tranzitegyezmény szerinti összkezesség, valamint egyedi garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben."

113. § (1) A Vámtv. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) az e törvény 3. számú melléklete szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása, továbbá az alakiság nélkül vámigazgatási eljárás alá vont vámáru,"

(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"b) minden egyszerûsített, illetve könnyített módon engedélyezett gazdasági vámeljárás,"

"d) a belföldi forgalom számára történõ vámeljárás egyszerûsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérõ halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,"

(3) A Vámtv. 9. §-ának (2) bekezdése a következõ i) ponttal egészül ki:

"i) a közvetett képviselõ halasztott vámfizetési engedélye, amennyiben a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontjában rögzített vámszámlán lekötött formában nyújtja."

114. § A Vámtv. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ összehasonlító értéknél 20 %-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5 %-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerûsített eljárás során a vámkezelést kérõ jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthetõ véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy közvetlen képviselõje a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a WTO Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni."

115. § A Vámtv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A nem kereskedelmi jellegû vámáru után fizetendõ vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendõ ára az értékesítési országban hatályban lévõ rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthetõ adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplõ adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a közvetlen képviselõ a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy a közvetlen képviselõ értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendõ vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplõ átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértõi vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni."

116. § A Vámtv. 47. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Tevékenységi engedélyezési eljárásra - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérõen nem rendelkezik - az a vámhatóság illetékes, amelynek területén a kérelmezett tevékenységet gyakorolni kívánják."

117. § A Vámtv. a következõ címmel és a cím utáni 50/A. §-sal egészül ki:

50/A. § (1) Az e törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak betartásával bárki képviselõt bízhat meg a vámeljárásokban, a vámjogszabályok által megállapított egyéb tevékenységekben, illetve a vámigazgatási eljárásban történõ közremûködésre.

(2) A képviselet lehet:

a) közvetlen, amikor a képviselõ a megbízója nevében és javára, vagy

b) közvetett, amikor a képviselõ saját nevében, de megbízója megbízásából

jár el.

Közvetett képviseletet csak az e törvény 203. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezet láthat el.

(3) A képviselõnek - az árutovábbításra, az ideiglenes behozatalra irányuló, valamint a nem kereskedelmi jellegû forgalom szabályai szerint kért vámkezelési kérelem kivételével - a Magyar Köztársaság területén letelepedett személynek kell lennie.

(4) A képviselõnek nyilatkoznia kell az alábbiakról:

a) a képviselt személy megbízásából jár el,

b) megbízása közvetlen, vagy közvetett képviseletre jogosítja fel,

c) a képviselet milyen eljárási cselekmények elvégzésére és milyen idõtartamra szól.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott tartalmú nyilatkozat, vagy megbízás hiányában fellépõ személyt úgy kell tekinteni, mint aki a saját nevében és javára cselekszik.

(6) A képviselõ a képviseleti jogosultságát köteles a vámhatóság felhívására hitelt érdemlõen igazolni."

118. § A Vámtv. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az áru/vámáru vámkezelése - ha e törvény másként nem rendelkezik - erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy közvetlen képviselõje útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérõ) köteles benyújtani."

119. § A Vámtv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Szóbeli árunyilatkozatot természetes személy a nem kereskedelmi jellegû áru/vámáru forgalmában vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihetõ nem kereskedelmi mennyiségû árukról, a szervezet az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetekben és feltételek mellett adhat. A szóbeli árunyilatkozatot a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet."

120. § A Vámtv. 54. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) amely a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,"

121. § A Vámtv. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Vámraktár üzemeltetési engedély vámszempontból megbízható letelepedett szervezet részére adható."

122. § (1) A Vámtv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az aktív feldolgozást az illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti."

(2) A Vámtv. 73. §-a (2) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"a) a kérelmezõ letelepedett és vámszempontból megbízható szervezet,"

"d) amennyiben az aktív feldolgozás helyettesítõ áru felhasználásával történt, a helyettesítõ árura vonatkozó feltételeket igazolják,"

123. § A Vámtv. 74. §-a (5) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidõ eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végzõ vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142/A. § szerinti kompenzációs kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedésérõl és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, és ezen intézkedéseirõl három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyezõ vámhivatalt."

124. § A Vámtv. 78/C. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142/A. § szerinti kiegyenlítõ kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt."

125. § A Vámtv. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) vagy f) pontja szerint nyújtották, továbbá, ha a vámterhet e törvény, vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást, vagy részletfizetést engedélyeztek, vagy megfizetésére e törvény, vagy végrehajtási rendelete eltérõ szabályokat állapít meg."

126. § A Vámtv. 82. §-a (3) bekezdésének felvezetõ szövege, valamint c) és g) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feldolgozáshoz az illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha"

"c) a kérelmezõ a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,"

"g) a kérelmezõ eleget tesz az illetékes minisztérium által elvégzett gazdasági teszt követelményeinek,"

127. § A Vámtv. 88. §-a (1) bekezdésének felvezetõ szövege, valamint b) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A passzív feldolgozásra vonatkozó engedélyt - normál eljárásban - a vámhivatal akkor adja ki, ha"

"b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén letelepedett és vámszempontból megbízható személy,"

128. § A Vámtv. 90. §-a (4) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltetõ), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenõrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó elõírásokat teljesíti és"

129. § A Vámtv. a következõ címmel és a cím utáni 94/A-94/D. §-sal egészül ki:

94/A. § (1) A vámszabad terület és a vámszabad raktár a vámterület része, vagy ezen a területen elhelyezett és a vámterület többi részétõl elkülönített épületek, telephelyek, melyekben:

a) a vámárut a behozatali vámok és a kereskedelempolitikai intézkedések szempontjából úgy tekintik, mintha nem lenne a vámterületen, feltéve hogy nem került a belföldi forgalom számára vámkezelésre, nincs más vámeljárás alatt vagy nem használják fel vagy el azt a vámjogszabályban elõírt feltételektõl eltérõen,

b) arra az árura, amelyre vonatkozóan ilyen rendelkezést léptettek életbe a különleges területeket szabályozó jogszabályokban, azok az intézkedések alkalmazhatók, amelyek általában az áru kivitelével kapcsolatosak.

(2) A vámterület kijelölt részein engedélyezhetõ vámszabad terület vagy vámszabad raktár létesítése. Meg kell határozni, hogy az egyes vámszabad területhez mely földrajzi terület tartozik. A vámszabad raktárakként kijelölni kívánt épületeket is jóvá kell hagyni. A vámszabad területnek körülkerítettnek kell lennie, és meg kell határozni mind a vámszabad területek, mind pedig a vámszabad raktárak bejáratait és kijáratait. A vámszabad területen a vámhatóság elõzetes jóváhagyása szükséges az épületek megépítéséhez.

(3) A vámszabad terület és vámszabad raktár területe, továbbá - a (4) bekezdésnek megfelelõen kijelölt vámszabad területek kivételével - a bejáratai és a kijáratai a vámhatóság ellenõrzése alatt állnak. A vámszabad területre vagy a vámszabad raktárba belépõ vagy ezeket elhagyó természetes személyek és a szállító eszközök vámellenõrzés alá vonhatók. A vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történõ belépés megtagadható olyan személyek esetében, akik nem adnak meg minden garanciát az e törvényben elõírt szabályok betartására. A vámhatóság ellenõrizheti a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba belépõ, azokat elhagyó vagy az ottmaradó árukat. Az ilyen ellenõrzések végrehajtásának lehetõvé tételére a belépõ vagy kilépõ árut kísérõ fuvarokmány egy példányát a vámhatóság által kijelölt személynek a vámhatóság részére át kell adnia vagy meg kell azt õriznie annak érdekében, hogy az szükség esetén a hatóság rendelkezésére álljon, és egyúttal az árut a vámhatóság számára elérhetõvé kell tennie.

(4) A vámhatóság kijelölhet olyan vámszabad területet is, ahol a vámellenõrzést és az alakiságokat el kell végezni, és a vámtartozással kapcsolatos rendelkezéseket a vámraktározási eljárások követelményeinek megfelelõen alkalmazni kell.

94/B. § (1) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban vámáru és áru is elhelyezhetõ.

(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy azt az árut, amely veszélyt jelent, vagy esetlegesen szennyezhet más árut, illetve amely más okok miatt különleges kezelést igényel, kifejezetten azok tárolásához, kezeléséhez felszerelt épületekbe helyezzék el.

(3) A vámhatóság ellenõrzési jogosultságának és kötelezettségének sérelme nélkül a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba beszállított árut nem kell bemutatni, és vámárunyilatkozatot sem kell benyújtani.

(4) Az árut/vámárut csak akkor kell bemutatni, és az elõírt vámalakiságok mellett elvégezni a vámeljárást, ha:

a) az a vámszabad raktárba vagy vámszabad területre történõ belépéskor lezárul, kivéve, ha az adott vámeljárás lehetõvé teszi, hogy az árut ne mutassák be;

b) a behozatali vámok visszatérítésére vagy a fizetés alóli mentességre vonatkozó határozat felhatalmazása alapján helyezték el vámszabad területen vagy vámszabad raktárban;

c) az e törvény 94/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelel.

(5) A vámhatóság megkövetelheti, hogy értesítsék a vámhivatalt azokról az árukról, amelyekre kiviteli vám szabható ki vagy más kiviteli rendelkezések hatálya alá tartoznak.

(6) Az érintett fél kérésére a vámhatóság igazolja a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett áruk vámjogi státuszát.

94/C. § (1) Az áru/vámáru a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - korlátlan ideig tárolható.

(2) A kivitelre kerülõ és a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó áruk esetében - a bizottsági eljárásnak megfelelõen - külön határidõket lehet elõírni.

(3) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban - a vámhatóság elõzetes értesítése után - bármilyen ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenység engedélyezhetõ az e törvényben megállapított feltételek mellett.

(4) A vámhatóság a (3) bekezdésben hivatkozott tevékenységre tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elõ, amennyiben azt az érintett áru/vámáru jellege vagy a vámfelügyelet érdeke megköveteli.

(5) A vámhatóság megtilthatja, hogy vámszabad területen vagy vámszabad raktárban olyan személyek folytassanak tevékenységet, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat az e törvényben megállapított rendelkezések betartására.

(6) Vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett vámáruk, miközben vámszabad területen vagy vámszabad raktárban maradnak:

a) szabad forgalomba bocsáthatók az abban az eljárásban és az e törvény 71. §-ának (1)-(2) bekezdésében megállapított feltételek mellett;

b) engedélyezés nélkül keresztülmehetnek állagmegóváson, valamint szokásos kezelésen;

c) aktív feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;

d) vámfelügyelet alatti feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;

e) ideiglenes behozatali eljárás alá vonhatók az abban megállapított feltételek mellett;

f) az államnak felajánlhatók;

g) megsemmisíthetõk, feltéve, hogy az érintett személy minden olyan információt megad a vámhatóságnak, amelyeket az szükségesnek ítél.

Ha az árukat a c), d) vagy e) pontban hivatkozott valamelyik eljárás alá vonják, a vámfelügyelet általános szabályai az irányadók.

(7) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó kivitelre kerülõ áru tekintetében kizárólag az ezekre az árukra vonatkozó kezelési formák alkalmazhatók, melyek külön engedély nélkül végezhetõk.

(8) Ha a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák, a vámárut és a 94/A. § (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott árut vámszabad területen vagy vámszabad raktárban nem használhatják fel vagy el.

(9) A készletekre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, ahol az érintett eljárás úgy rendelkezik, a (8) bekezdés nem zárja ki az olyan áru használatát vagy felhasználását, amelynek a belföldi forgalom számára, vagy ideiglenes behozatali vámeljárásban történõ vámkezelése nem vonja maga után a közös agrárpolitika vagy a kereskedelempolitika hatálya szerinti behozatali vámok vagy intézkedések alkalmazását. Ebben az esetben nincs szükség a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés vagy az ideiglenes behozatal bejelentésére. Bejelentést kell tenni azonban, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik.

(10) Az, aki a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban áru tárolásával, megmunkálásával, feldolgozásával, eladásával vagy vásárlásával járó tevékenységet végez, a vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást köteles vezetni. Az árut/vámárut a belépést követõen azonnal be kell jegyezni a raktári nyilvántartásokba. A raktári nyilvántartásokat oly módon kell vezetni, hogy a vámhatóság azonosítani tudja az árut/vámárut és annak mozgásait.

(11) Ha az áru/vámáru vámszabad területen belül átrakásra kerül, az átrakással kapcsolatos okmányokat meg kell õrizni annak érdekében, hogy azok a vámhatóság rendelkezésére álljanak. Az árunak/vámárunak az átrakással kapcsolatos rövid távú tárolása a mûvelet szerves részének tekintendõ.

94/D. § (1) A vámszabad területrõl vagy a vámszabad raktárból az áru/vámáru kitárolható a vámterületrõl történõ kivitel, vagy a vámterület más részére való átszállítás céljából. A vámáru tekintetében a kitárolást követõen az általános szabályok szerint kell eljárni, kivéve ha a vámáru vámeljárás kezdeményezése nélkül tengeri vagy légi úton hagyja el a vámszabad területet vagy vámszabad raktárat.

(2) Ha a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban tárolt vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása e törvény 21. §-a szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegõrzés költségeit, akkor ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, amennyiben azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetõk.

(3) Ha a vámárun a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban történõ tárolás ideje alatt szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése elõtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik.

(4) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó és vámszabad területre vagy vámszabad raktárba tárolt áru olyan vámeljárás alá vonható, amely következtében a vámhatóság jogosult lesz az ilyen áru kivitelekor általában alkalmazott intézkedésekre.

(5) Ha a külön jogszabályban megállapított határidõ lejártáig nem kezdeményezték a vámeljárás alá vonást, vagy a (4) bekezdésben hivatkozott áru a vámterületet nem hagyja el, a vámhatóság a hatáskörébe tartozó intézkedéseket köteles megtenni

(6) Ha az árut/vámárut a vámterület egy másik részére viszik vagy küldik vissza vagy valamilyen vámeljárás alá helyezik, a törvény 94/B. §-ának (6) bekezdésében hivatkozott igazolás használható fel az áru/vámáru vámjogi helyzetének bizonyítékaként.

(7) Ha az áru/vámáru vámjogi helyzete az igazolással vagy valamilyen más módon nem bizonyított, akkor a termék úgy tekintendõ, hogy

a) a kiviteli vámok kiszabása, kiviteli engedélyek vagy kiviteli rendelkezések alkalmazása esetében áru;

b) minden más esetben vámáru.

(8) A vámszabad területre és a vámszabad raktárra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

130. § A Vámtv. 109. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Vámmentesek a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei által a Külügyminisztériumnak küldött hivatalos jellegû küldeményei a Külügyminisztérium által kiállított olyan igazolás alapján, amely szerint a küldemény kizárólag a diplomáciai szolgálat ellátásához szükséges hivatalos használatra szolgáló tárgyakat és berendezéseket tartalmaz."

131. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévõ címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelõzõ zálogjog jogosultja, a közvetett képviselõ, valamint az e törvény 50/A. §-a (5) bekezdésében meghatározott személy."

(2) A Vámtv. 125. §-ának (2) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) közvetett képviselet esetén az is, akinek a megbízásából a képviselõ a vámárunyilatkozatot adta."

132. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett kettõ millió forint összeg erejéig készpénzben, vagy átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással, hitelintézetnél bankkártyával, vagy vámszámláról történõ teljesítéssel fizetheti meg. A készpénzzel történõ befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot, vagy annak tartalmával mindenben megegyezõ befizetési igazolást fogad el."

(2) A Vámtv. 132. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"b) a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét hónapban

1. normál eljárásban legalább heti egy, vagy

2. egyszerûsített eljárásban legalább húsz alkalommal, vagy

3. normál és egyszerûsített eljárásban együttesen legalább ötvenkét alkalommal, vagy

4. jogszabály alapján havi elszámolással végzett vámeljárás esetén legalább 10 alkalommal

kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és

c) a kérelmezõ az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi biztosítékot nyújt bankgarancia formájában, vagy e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján vámszámlán lekötött fedezet formájában nyújtja a vámbiztosítékot;"

133. § A Vámtv. 133. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az ellenõrzött szervezet kérelmére az utólagos ellenõrzések után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - és/vagy a vámigazgatási bírságra az azt kiszabó vámhatóság legfeljebb 12 hónapra részletfizetést, fizetéshalasztást engedélyezhet, amennyiben a szervezet fizetési nehézsége átmeneti jellegû, ezért a vámteher késõbbi megfizetése valószínûsíthetõ és az egyösszegben vagy az azonnal történõ megfizetés tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné. A szervezet gazdasági tevékenységének súlyos veszélyeztetése megítélésének feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

134. § A Vámtv. 135. §-a (7) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján, továbbá egyéb jogcímen visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követõen a befizetéstõl, egyéb jogcím esetén - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában - a visszafizetési kötelezettség keletkezésének napjától számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza."

135. § A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a bekezdés d) 1. pontjában a zárójelben a kötelezõ alszám és a magyar alszám közé a "KN alszám" kifejezést kell felvenni:

"(1) Amennyiben nemzetközi szerzõdés vagy jogszabály eltérõen nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adó kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha"

136. § A Vámtv. 140. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a vámraktározás idõtartama alatt az e törvény 78/B. §-ának (1) bekezdésében maghatározott vámteher tekintetében,"

137. § (1) A Vámtv. 141. §-ának (1) és (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Az e törvényben és a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletekben meghatározott,

a) a jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,

c) más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenõrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá

d) a vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggõ

kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenõrzés akadályozása esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki."

"(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a kiszabó vámszervezet felettes szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha

a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor és

b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;

c) az utólagos ellenõrzés alkalmazásában - az a)-b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával - a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati idõszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen idõszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát."

(2) A Vámtv. 141. §-a a következõ (10) bekezdéssel egészül ki:

"(10) Külön jogszabályban meghatározott, a Vám és Pénzügyõrség hatáskörébe utalt ellenõrzési tevékenység során - amennyiben ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fûz - megállapított szabályszegés miatt az azt feltáró vámhatóság az e törvényben meghatározott vámigazgatási bírságot szabhat ki."

138. § A Vámtv. a következõ alcímmel és az alcím utáni 142/A. §-sal egészül ki:

142/A. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott és közölt vámteher után (a továbbiakban: kiegyenlítõ kamat). Alakiság nélkül történõ vámkezelés esetén a kamatot a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor kiszabott és közölt vámteher alapján kell megállapítani. Ebben az esetben a kamatfizetési kötelezettség kezdõ napja a beléptetés napja.

(2) Ha az aktív feldolgozás felfüggesztõ vámeljárás alá vont vámáru felhasználásával elõállított végtermékkel vagy a változatlan állapotban lévõ vámárukkal összefüggésben vámteher fizetési kötelezettség merül fel, a vámáru után az aktív feldolgozásban történõ vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni a vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történõ vámkezelésekor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott vámteher után (a továbbiakban: kompenzációs kamat).

(3) Ha a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban vámkezelt vámárut a feldolgozási határidõ elõtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásba vonás napjától a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés napjáig az elszámolás során kiszabott vámteher után a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni.

(4) Nem kell kiegyenlítõ kamatot fizetni, ha

a) a vámteher összegének megfelelõ készpénzbiztosítékot nyújtottak,

b) a vámárut részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelik,

c) a kiegyenlítõ kamat mértéke esetenként a 20 Euronak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,

d) teljes vámmentességgel történõ ideiglenes behozatal esetén a végrehajtási rendeletben megjelölt esetekben.

(5) Nem kell kompenzációs kamatot fizetni, ha

a) vámfizetési kötelezettség megállapodás alapján a Magyarországra irányuló importárukra biztosított kedvezményes elbánás alkalmazásakor keletkezik,

b) az aktív feldolgozás során keletkezett hulladékot és selejtet - a vámjogszabály rendelkezései szerint - megsemmisítik,

c) a végrehajtási rendeletben meghatározott feldolgozási melléktermékeket a belföldi forgalom számára vámkezelik, feltéve, hogy azok arányban állnak a végtermékek exportált mennyiségével,

d) a kompenzációs kamat mértéke esetenként a 20 Euronak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,

e) az aktív feldolgozás engedélyese a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést kér, és igazolja, hogy az aktív feldolgozás maradéktalan teljesítésének elmaradása neki nem felróható,

f) vámvisszatérítési jogosultság keletkezett, arra az idõszakra, amíg a vámterhet a vámhatóság a jogosult számára nem térítette vissza,

g) a vámteher összegének megfelelõ készpénzbiztosítékot nyújtottak.

(6) Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztõ vámeljárás esetén a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell."

139. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minõsülõ - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelõs szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenõrzési céllal a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a kõolaj és kõolajtermék biztonsági készletezésével összefüggõ feladatok ellátásához a Kõolaj és Kõolajtermék Készletezõ Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggõ feladatok ellátásához a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, és annak útján az Agrárintervenciós Központnak, környezetvédelmi ellenõrzési célra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a szerzõi jogi törvényben a mûvek, elõadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggõ feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végzõ szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok céljából a körzetközponti jegyzõnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek, és annak útján a megyei fogyasztóvédelmi felügyelõségeknek, adóellenõrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak;"

140. § A Vámtv. 157. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzõszámait tartja nyilván."

141. § A Vámtv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és Pénzügyõrség költségvetési gazdálkodását, a gazdálkodás tekintetében célszerûségi és eredményességi ellenõrzést végez. A pénzügyminiszter az irányítási és felügyeleti jogkörének végrehajtása érdekében:

a) felügyeli a vámteher kiszabásának, beszedésének törvényességét, ellenõrzi a vámszervek irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,

b) az országos parancsnok elõterjesztése alapján meghatározza a vámszervezet fejlesztésének irányait,

c) elõterjeszti a Kormánynál a vámigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változásokat, koordinálja a vámszervezet és az adóhatóságok együttmûködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,

d) a törvényesség és szakszerûség ellenõrzése érdekében a vámszervezet vezetõjétõl jelentéseket kérhet, bármely vámügy iratait magához vonhatja,

e) a vámjogszabályok értelmezése kérdésében a vámszervezet részére kötelezõ iránymutatást adhat,

f) meghatározza a vámszervezet feladatai teljesítésének éves követelményeit,

g) vámigazgatási ügyben megváltoztatja, megsemmisíti a vámszervezet vezetõjének jogszabálysértõ határozatát, illetõleg a határozathozatal törvénysértõ mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,

h) a vámszervezet vezetõjének a vámigazgatás mûködési feltételeinek kialakítása, szakszerû mûködtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.

A pénzügyminiszter a c), e) és f) pontban meghatározott feladatkörét nem ruházhatja át."

142. § (1) A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdése d) pontja utolsó mondatának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ezt az idõtartamot a feltartóztatást, elõállítást foganatosító vámszerv vezetõje egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja;"

(2) A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdésének e) pontja utolsó mondatának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat idõtartama a 8 órát nem haladhatja meg;"

143. § A Vámtv. 203. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy - gazdasági társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték és azt 3 hónapnál nem régebbi keltezésû cégkivonattal igazolja."

144. §  A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) letelepedett személy"

145. § A Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése a következõ c)-d) ponttal egészül ki:

"c) halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezhet, amennyiben közvetett képviselõként jár el, továbbá

d) egyszerûsített vámeljárásra vonatkozó engedéllyel rendelkezhet."

146. § A Vámtv. 212. §-a a következõ (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi gyorspostaforgalomra vonatkozó részletes szabályokat.

(9) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyezési feltételeként meghatározott gazdasági teszt követelményeit szabályozzák és közzétegyék."

a helyi adókat, az illetékeket és a gépjármûadót érintõ módosítások

VII. Fejezet

147. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. §-ának h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Mentes az adó alól:/

"h) az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartást szolgáló vagy a növény-termesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, terménytároló, magtár, mûtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany ténylegesen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja."

148. § A Htv. 31. §-ának c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a közép- és felsõfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkezõ vagy a Htv. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti tevékenységet végzõ vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá"

149. § A Htv. 52. §-ának 7., 19. és 26. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerzõdést a földhivatalhoz benyújtották - melynek tényét a földhivatal széljegyezte -, a szerzõ felet kell tulajdonosnak tekinteni, egyéb módon történõ tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;"

"19. korrigált átlagos statisztikai állományi létszám: a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdõíve kitöltéséhez c. kiadvány 1999. január 1-napján érvényes szabályai szerint éves szinten számított statisztikai állományi létszám, ideértve a saját nevében és saját kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyt, továbbá azt a tulajdonost, aki vállalkozásában személyes közremûködésre kötelezett, vagy azt mellékszolgáltatásként végzi, valamint a segítõ családtagot; "

"26. vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerûen végzõ

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,

b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezõgazdasági õstermelõ, feltéve, hogy õstermelõi tevékenységébõl származó bevétele az adóévben a 350 000 forintot meghaladja,

c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,

d) egyéb szervezet, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll;"

150. § A Ptt. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"21. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. §-a a következõ e) ponttal egészül ki:

"e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparûzési adó megállapítása során - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparûzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetõleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték."

151. § A Ptt. 22. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"22. § A Htv. a 39/B. § után a következõ alcímmel és az alcím utáni 39/C. §-sal egészül ki:

39/C. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozó számára.

(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetõleg a 39/A. § vagy 39/B. § alapján számított (vállalkozási szintû) adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalap-összeget is meghatározhat.

(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi - a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelõ - vállalkozó számára azonosnak kell lennie."

152. § A Ptt. 79. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"79. § (1) Az e törvény 21-22. §-ával megállapított - a Htv.-t módosító - rendelkezések 2003. január 1. napján lépnek hatályba.

(2) Az önkormányzat 2002. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának elsõ mondatával ellentétes adókedvezményeket, adómentességeket határozatlan idõre biztosító önkormányzati rendelkezéseket. Az önkormányzat legkésõbb 2007. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni minden olyan - határozott idõtartamra adókedvezményeket, adómentességeket biztosító - rendelkezését, amely ellentétes a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának elsõ mondatával. Az a vállalkozó jogosult 2002. december 31. napját követõen a 2002. december 31. napján hatályban lévõ önkormányzati rendelet által határozott idõtartamra biztosított adókedvezményt, adómentességet igénybe venni, aki (amely) ennek igénybevételére 2002. december 31-ig már jogosultságot szerzett, vagy az igénybevételre jogosító feltételek teljesítését legkésõbb 2003. december 31-ig megkezdte. A vállalkozónak az adókedvezmény, adómentesség igénybevételére jogosító feltételek teljesítésének megkezdését 2004. január 31. napjáig be kell jelentenie az illetékes önkormányzati adóhatósághoz."

VIII. Fejezet

153. § Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét - az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetõleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével - a következõ táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:

154. § (1) Az Itv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke."

(2) Az Itv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Azokat a hagyatéki terheket, amelyek a hagyatékba tartozó egyes illetékfizetési kötelezettség alá esõ vagyontárgyakhoz kapcsolódnak, az adott vagyontárgy forgalmi értékébõl kell levonni. Azokat a hagyatéki terheket pedig, melyek az örökség egészét terhelik, az örökös által megszerzett illetékfizetési kötelezettség alá esõ és az illetékfizetési kötelezettség alá nem esõ (belföldön lévõ mentes és külföldön lévõ, e törvény hatálya alá nem esõ) vagyon arányában kell számításba venni."

155. § Az Itv. 16. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráesõ termõföldet (tulajdoni hányadot) a termõföldrõl szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minõsülõ magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termõföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli."

156. §  Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"E bekezdés alkalmazásában nem minõsül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga."

157. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet elõírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétõl számított két éven belül nem adott el, illetõleg nem adott pénzügyi lízingbe."

(2) Az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5) - (7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben elõírt idõpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetõleg a határidõ elmulasztása miatti igazolási kérelem elõterjesztésének a fizetési meghagyás jogerõre emelkedéséig van helye."

158. § Az Itv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Gépjármû tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerûrtartalmának minden cm³-e után 13 forint, kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármû esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint.

(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 7500 forint, minden más esetben 18 000 forint illetéket kell fizetni."

159. § Az Itv. 26. §-a (9) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A kedvezmény igénybevételérõl, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról a szerzõ félnek az illetékfizetési meghagyás jogerõre emelkedéséig kell nyilatkoznia."

160. § (1) Az Itv. 29. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Az elsõ fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik - 2 000 forint illetéket kell fizetni (általános tételû eljárási illeték).

(2) Az elsõ fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 4 000 forint, legfeljebb 400 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 4 000 forint.

(3) Az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 10 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók."

161. § Az Itv. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A beadvány postai úton történõ elõterjesztése esetén az ügyfelet az illetékfizetésre ugyancsak postai úton figyelmeztetni kell azzal, hogy ha az illetéket és a felhívás postaköltségét - e címen 200 forintot - 8 napon belül a válasz-levelezõlapon nem fizeti meg, az illetéken és a felhívás költségén felül a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie. A felhívás kibocsátása, illetõleg az illetékfizetés elmulasztása az üggyel kapcsolatos érdemi eljárásnak nem akadálya."

162. § Az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:

a) a helyi bíróság elõtt a peres eljárásban 250 000 forint, a nemperes eljárásban 125 000 forint;

b) a Fõvárosi Bíróság és a megyei bíróság elõtt:

- elsõ fokon indult peres eljárásban 350 000 forint, nemperes eljárásban pedig 175 000 forint,

- fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 200 000 forint, nemperes eljárásban pedig 120 000 forint,

c) az ítélõtábla elõtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 400 000 forint, nemperes eljárásban 300 000 forint;

d) a Legfelsõbb Bíróság elõtt:

- fellebbezési eljárásban 500 000 forint,

- felülvizsgálati eljárásban 600 000 forint."

163. § Az Itv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az illeték mértéke:

a) peres eljárásban 6 %, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 900 000 forint;

b) bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3 %, de legalább 5 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;

c) egyezségi kísérletre történõ idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti kérelem esetén 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;

d) fizetési meghagyásos eljárásban 3 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;

e) a végrehajtási eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 150 000 forint, ha a végrehajtás foganatosítása a fõvárosi bírósági, illetõleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3 %, de legalább 8 000 forint, legfeljebb 450 000 forint;

f) a határozat jogerõre emelkedése után a részletekben való teljesítés vagy ennek módosítása, vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;

g) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1 %, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 15 000 forint;

h) egyéb nemperes eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3 %-a, de legalább 3 000 forint, legfeljebb 150 000 forint."

164. § (1) Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A házassági bontóper illetéke 10  000 forint."

(2) Az Itv. 43. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke - ha törvény másként nem rendelkezik és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegû kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos - 15 000 forint.

(4) A kisajátítási kártalanítási határozat jogalap tekintetében történõ felülvizsgálata esetén az illeték mértéke 8 000 forint.

(5) A Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek illetéke - ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg - 7 000 forint.

(6) Bármely bíróság elõtt az általános meghatalmazás illetéke 15 000 forint."

165. § Az Itv. 44. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"44. § A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának a) pontjában meghatározott és jogi személyiséggel rendelkezõ gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 50 000 forint, csõdeljárásának illetéke 30 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás illetéke 25 000 forint, a csõdeljárás illetéke 20 000 forint."

166. § (1) Az Itv. 45. §-ának (1) bekezdése c)-e) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"c) induló vagyon nélkül alapítható cég esetén 15 000 forint;

d) külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 250 000 forint;

e) külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 150 000 forint."

(2) Az Itv. 45. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(3) Az (1) bekezdésben nem említett egyéb eljárásért - a (4)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - 5 000 forint illetéket kell fizetni.

(4) Ha a cégnyilvántartásba bejegyzett adatokra (jogokra, tényekre) vonatkozóan több rovatot is érintõ változásokat egyidejûleg jelentenek be - az (5) bekezdésben foglalt eset kivételével -, a bejelentett változások számától függetlenül 8 000 forint illetéket kell fizetni."

(3) Az Itv. 45. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A cégkivonat elkészítésének illetéke 5 000 forint, a cégbizonyítvány kiállításának illetéke 3 000 forint, a cégmásolat elkészítéséért pedig 7 000 forint illetéket kell fizetni."

167. § (1) Az Itv. 46. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 6 %, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 900 000 forint.

(2) Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 7 000 forint. Az ítélet vagyonjogi rendelkezése elleni fellebbezés esetén - kivéve a lakáshasználatra vonatkozó vagyonjogi rendelkezést - az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók."

(2) Az Itv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A csatlakozó fellebbezés illetéke az (1) bekezdés szerint járó illeték fele, de legalább 5 000 forint."

168. § Az Itv. 47. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"47. § (1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3 %, de legalább 5 000 forint, legfeljebb 175 000 forint.

(2) A közjegyzõnek a hagyatéki és egyéb közjegyzõi eljárásban hozott határozata elleni fellebbezés illetéke 7 000 forint.

(3) A cégbírósági, valamint a csõd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 7 000 forint."

169. § Az Itv. 48. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"48. § Ha a fellebbezés kizárólag a határozat indokolása ellen irányul vagy a teljesítési határidõ megváltoztatására, illetve az engedélyezett részletfizetési kedvezmény módosítására vagy mellõzésére vonatkozik, az illeték 5 000 forint."

170. § Az Itv. 50. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"50. § (1) A 39-41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 6 %, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.

(2) A végzés elleni felülvizsgálat illetéke az (1) bekezdés szerint számított illeték fele, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.

(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetéke az (1) bekezdésben meghatározott illeték fele, de legalább 7 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.

(4) A cégbírósági, valamint a csõd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 8 000 forint."

171. § Az Itv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 5 000 forint, a fellebbezés illetéke 6 000 forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 7 000 forint."

172. § Az Itv. 54. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt terjesztették elõ, 2 000 forint illetéket kell fizetni:

a) a szabadságvesztés, a közérdekû munka végrehajtásának megkezdésére irányuló halasztás, illetve a közérdekû munka félbeszakítása iránti kérelem;

b) a pénzbüntetés, a pénz-mellékbüntetés, az államot illetõ bûnügyi költség, az elkobzás alá esõ érték, a vagyoni elõny, vagy rendbírság megfizetésére irányuló halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelem

esetében.

(2) A kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti kérelem benyújtása esetén az illeték 2 000 forint.

(3) Vagyoni jellegû joghátrány elengedése iránt az igazságügyminiszterhez elõterjesztett kérelem illetéke az elengedni kért tartozás 1 %-a, de legalább 2 000 forint, legfeljebb 15 000 forint."

173. § Az Itv. 55. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"55. § Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1 %-a, de legalább 5 000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint."

174. § Az Itv. 77/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az illetékhivatal a megfizetett illetékelõleget 30 napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés (80. §) feltételei fennállnak."

175. § Az Itv. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A meg nem fizetett illeték törlésének, illetõleg a megfizetett illeték visszatérítésének - jogorvoslati eljáráson, valamint e törvény 16. § (2) bekezdésében, 17. § (2) bekezdésében, 21. § (5) bekezdésében, és 26. § (2) bekezdésében említett eseteken kívül - csak a 80. § (1) bekezdésében megállapított esetekben van helye."

176. § Az Itv. 80. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik vagy az erre jogosult a jogügylettõl eláll és ezt ingatlan esetén a földhivatal határozatával, más esetben a közös megegyezésrõl, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják;"

177. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"g) értékpapírnak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthetõ, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történõ megjelenítését jogszabály lehetõvé teszi;"

178. § Az Itv. Melléklete e törvény 12. számú mellékletének megfelelõen módosul.

IX. Fejezet

179. § A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. § A belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedõ, külföldön - kivéve az Európai Unió valamely tagállamában - nyilvántartott gépjármû, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármû) után gépjármûadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni."

180. § A Gjt. 7. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. § (1) Az évi adótétel - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 800 Ft, de legfeljebb 1 000 Ft. 2004. január 1-jétõl az évi adótétel - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1 000 Ft.

(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója 5000 Ft/év.

(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott személyszállító gépjármû után minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft, míg tehergépjármû után minden megkezdett hónapra havi 5000 Ft adót kell fizetni."

181. § A Gjt. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. § (1) 20 %-os adókedvezmény illeti meg a mûbizonylat alapján

a) az ENSZ-EGB 83.02/C., 83.03, 83.04 elõírásnak megfelelõ, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjármûvet (környezetvédelmi osztály jelzése: 4), illetve a szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemû gépjármûvet (környezetvédelmi osztály jelzése: 2),

b) az EURO 2 [ENSZ-EGB 49.02/B. és 51.02] elõírásnak megfelelõ tehergépjármûvet - a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 4).

(2) 30 %-os kedvezmény illeti meg a mûbizonylat alapján

a) az ENSZ-EGB 83.05 elõírásnak legalább megfelelõ, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjármûvet (környezetvédelmi osztály jelzése: 6, 7 vagy 8),

b) a legalább EURO 3 [ENSZ-EGB 49.03/A. és 51.02] elõírásnak megfelelõ tehergépjármûvet - a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 7 vagy 8).

(3) 50 %-os kedvezmény illeti meg a mûbizonylat alapján a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, valamint a tiszta gázüzemû személyszállító gépjármûvet (környezetvédelmi osztály jelzése: 5).

(4) Ha az adóalany az adóévben tehergépjármûvével - fuvarokmánnyal igazoltan - olyan kombinált áruszállítást alkalmazott, amelynél a Magyar Köztársaság területén vasúton vagy belvízen megtett út járatonként 100 km-nél hosszabb volt, az (5) bekezdésben meghatározott adókedvezményre jogosult.

(5) Az adókedvezmény mértéke 30-60 járat teljesítése esetén a tehergépjármû után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított - fizetendõ adó 10 %-a, 60 járat felett 20 %-a. 2004. január 1-jétõl az adókedvezmény mértéke 40 járat feletti teljesítés esetén a tehergépjármû után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított - fizetendõ adó 10 %-a.

(6) Az adóalany a kombinált áruszállítás után járó adókedvezmény iránti - fuvarokmánnyal igazolt - igényét az adóév július 1. napjától nyújthatja be a gépjármû adóztatására illetékes adóhatósághoz, amely az adókedvezményt az igénybejelentéstõl számított 30 napon belül bírálja el."

182. § A Gjt. 18. §-ának 10., 14., 18., 19. és 24. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"10. költségvetési szerv az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti szerv,"

"14. muzeális jellegû az a gépjármû, amelyet jogszabály annak minõsít,"

"18. gépjármû forgalomból való kivonásának minõsül a közúti közlekedési feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI.30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás,"

"19. mûbizonylat a gépjármûhöz kiadott forgalmi engedély, a környezetvédelmi igazolólap, továbbá a Közlekedési Felügyelet által kiadott egyéb igazolás,"

"24. az ENSZ-EGB elõírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat, továbbá a környezetvédelmi osztály jelzés meghatározásokat a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet tartalmazza,"

a társadalombiztosítási alapokat megilletõ egyes befizetéseket érintõ módosítások

X. Fejezet

183. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának b) pontja a következõ ba) alponttal egészül ki:

"ba) Kezdõ egyéni vállalkozó:Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdõnek minõsül a járulékfizetési kötelezettsége elsõ napjával kezdõdõen az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minõsül tevékenységet kezdõnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszûnésének napját követõen ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszûnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el."

(2) A Tbj. 4. §-a j) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"j) 1. Külföldi: a természetes személy, ha nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.

2. Belföldi: az a természetes személy, aki rendelkezik, illetõleg jogosult rendelkezni az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal (személyi igazolvánnyal), a 14 éven aluliak esetében a személyazonosítóról kiadott hatósági igazolvánnyal, továbbá a menekült és a hontalan."

(3) A Tbj. 4. §-ának m)-n) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"m) A magánnyugdíjpénztár tagja:

1. a tagságra kötelezett pályakezdõ,

2. a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó

személy.

n) Tagságra kötelezett pályakezdõ:

1. a természetes személy, aki elsõ ízben 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdõnek minõsült,

2. a természetes személy, aki elsõ ízben 2002. december 31-ét követõen létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az idõpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési - oktatási, valamint a felsõoktatási intézményben nappali rendszerû képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói, hallgatói jogviszonyát követõen elsõ ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minõsül pályakezdõnek,

3. a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ természetes személy, aki tankötelezettsége megszûnését követõen az 5. § szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követõen elsõ ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése idõpontjában még nem töltötte be a 42. életévét."

(4) A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki

1. 1998.június 30-át megelõzõen vált az 5. § szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító idõ szerzésére e törvény szerint megállapodást kötött,

2. 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,

3. pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulása miatt megszûnik."

184. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának 2. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetõleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt."

185. § (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"m) személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülõ 18-24 éves fiatal felnõtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,"

(2) A Tbj. 16. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1) bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent, azzal, hogy a (2) bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdés k) pontjában foglalt jogcímet megelõzi."

186. § A Tbj. 17. §-a és a § elõtti cím a következõk szerint módosul:

"A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés

17. § A magánnyugdíj keretében a biztosított, illetõleg a kedvezményezett

1. nyugdíjjáradékra vagy
2. egyösszegû kifizetésre

szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint."

187. § A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A biztosított által fizetendõ nyugdíjjárulék mértéke

a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék,

b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 0,5 százalék."

188. § A Tbj. 21. §-a a következõ d) ponttal egészül ki:

"d) a szerzõi jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzõk oltalma, mintaoltalom alatt álló mû, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerzõdés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,"

189. § (1) A Tbj. 24. § (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott idõtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után."

(2) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének elsõ mondata a következõk szerint módosul:

"A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset két és félszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felsõ határ)."

(3) A Tbj. 24. §-a a következõ (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelmébõl a foglalkoztató a járulékfizetési felsõ határnak megfelelõ nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelõzõen a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetõleg a tagsági jogviszony idõtartamának megfelelõen.

(7) Az (5) bekezdés szerinti elszámolásra (pótbevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magánnyugdíjpénztári tagsága az elszámolás (pótbevallás) idõpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépése miatt már nem áll fenn."

190. § .A Tbj. 29. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A tevékenységet kezdõ egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdõ évében a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozóra."

191. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése a következõk szerint módosul:

"(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képezõ jövedelme után 8 százalék tagdíjat fizet."

192. § A Tbj. 39. §-a (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minõsül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetõleg naptári napokra annak harmincad részét elérõ jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az elõzõekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelõ összegû egészségbiztosítási járulékot fizetni."

193. § A Tbj. 41. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az OEP és az ONYF - az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján - a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsági jogosultságának, tagdíjfizetési kötelezettségének megállapításához, ellenõrzéséhez a PSZÁF részére a rendelkezésére álló adatokból a következõ adatokat szolgáltatja:

a) a biztosított személyi adatai (neve, leánykori neve, anyja neve, születési helye, ideje), lakcíme (levelezési címe), TAJ száma,

b) a biztosítási jogviszony kezdete, megszûnése,

c) a foglalkoztató azonosító adatai,

d) a nyugellátásra jogosító szolgálati idõ és nyugdíjalapot képezõ jövedelem szerzése érdekében a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésének, megszûnésének idõpontja."

194. § A Tbj. 42. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

"g) társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ szám)"

195. § A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a) - b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a bekezdés kiegészül a következõ f) ponttal:

"a) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az adókötelezettség ellenõrzése érdekében az a) pontja,

b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenõrzés céljából az a)-d) és f)-g) pontjai,"

"f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) pontjai"

196. § A Tbj. 44. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek 8 napon belül bejelentést tesz a személyi adatok és a TAJ szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetérõl, megszûnésérõl, a biztosítás szünetelésének idõtartamáról."

197. § (1) A Tbj. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A tagságra kötelezett pályakezdõ, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy (4. § n) és o) pontja) a biztosítottá, illetõleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét és bankszámlájának számát."

(2) A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépés, valamint az Mpt 24. §-ának (7) bekezdése és az Mpt 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén a tag egyéni számláján a visszalépési kérelem kézhezvételét követõ negyedév fordulónapi követelésének a tagdíjkiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell átutalni. Az átutalásról a magánnyugdíjpénztár a visszalépési kérelem kézhezvételének negyedévét követõ 50 napon belül gondoskodik, hivatkozva a pénztártag személyi adataira és TAJ számára, egyidejûleg az átutalás megtörténtérõl, az átutalt összegrõl a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is tájékoztatja. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegrõl évenkénti összesítésben adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A tagdíjkiegészítés Mpt 26. § (5) bekezdése szerinti összegét a magánnyugdíjpénztár a visszalépést követõ 60 napon belül a tag illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át."

198. § (1) A Tbj. 51. §-a (3) bekezdésének számozása (2) bekezdésre változik, továbbá a § a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (4)-(9) bekezdés számozása (5)-(10) bekezdésre változik:

"(3) A tagdíj önellenõrzésére a nyugdíjjárulék önellenõrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az önellenõrzést tagonként, vonatkozási idõszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenõrzés benyújtásának idõpontjában fennáll. A tagdíj bevallásánál és önellenõrzésénél az Art. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy a kerekítés szabályai nem alkalmazhatóak, a tagdíjat (egyéb befizetési kötelezettséget) forintban kell feltüntetni és teljesíteni.

(4) A tagdíjtúlfizetés elszámolása az önellenõrzésre rendszeresített nyomtatvány benyújtásával történik. A magánnyugdíjpénztár a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következõ esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy visszatéríti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenõrzés, illetõleg a tagdíj-túlfizetés megállapításának idõpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépése miatt már nem áll fenn és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíj-túlfizetés önellenõrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék kötelezettség önellenõrzése során érvényesíti."

(2) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének c) pontja a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Az elektronikus úton történõ bevallásfogadást és dokumentum nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy abból a bevallási kötelezettség teljesítésének idõpontja megállapítható és a bevallás benyújtására kötelezettek részére a kötelezettség teljesítésekor visszaigazolható legyen."

(3) A Tbj. 51. §-a a következõ (11) bekezdéssel egészül ki:

"(11) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépése miatt már nem áll fenn és a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék nem a magánnyugdíjpénztárat illeti, akkor a magánnyugdíjpénztár által a (7) bekezdés szerint kezdeményezett behajtási, végrehajtási eljárást a pénztár nyilatkozata alapján az állami adóhatóság a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le."

199. § A Tbj. 53. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztató esetében a befizetések elszámolása - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint történik."

200. § (1) A Tbj. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben, a Tny. és az Eb.tv.-ben, valamint az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a

a) járulékok (tagdíj) megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenõrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel,

b) járulék (tagdíj) kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban,

c) Tny., az Eb.tv. és az Mpt. szerinti megtérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén az e jogcímen fennálló tartozások, valamint a korengedményes nyugdíjtartozások kezelésére, behajtására, a behajthatatlan tartozások törlésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére."

(2) A Tbj. 56. §-ának (3) bekezdése a következõ elsõ mondattal egészül ki:

"A késedelmi pótlékot a magánnyugdíjpénztár legkésõbb a behajtás, végrehajtás kezdeményezésekor (51. § (7) bekezdés) állapítja meg."

201. § A Tbj. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a jelenlegi g)-h) pontok jelölése h)-i) pontokra változik:

"g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a tagdíj önellenõrzés, valamint az elektronikus adatfogadás részletes szabályait,"

tovább