Bizottsági ajánlás általános vitához

Az Országgyûlés
Mezõgazdasági bizottságának
ajánlása

A bizottság elõadója: Pásztohy András (MSZP)

Az elõterjesztõnek a jelentéshez fûzött szóbeli kiegészítésében, valamint a jelentés bizottsági vitája során elhangzott, hogy az agrárgazdaság helyzetérõl szóló jelentés idén negyedik alkalommal került benyújtásra. 2001-ben az Agrárgazdasági Tanáccsal egyeztetett jelentés nem kerülhetett a parlament elé, tekintettel arra, hogy kétéves költségvetési törvényt hagyott jóvá a parlament. A magyar mezõgazdaságban a 2001. évben pozitív folyamatként értékelhetõ, hogy az ágazat nemzetgazdasági GDP-bõl való részesedése nem csökkent a korábbiakhoz képest, 2001-ben is elérte a 3,9 százalékot. Elsõsorban a gabona- és a sertéságazatnak köszönhetõen jelentõsen nõtt a mezõgazdasági kibocsátás, mintegy 14,3 százalékkal. Jelentõsen nõtt az ágazat exportbevétele - dollárban számítva 2001-ben 13 százalékkal -, továbbá javult az export-import egyenlege is. Döntõen a gabonatermesztés és a sertéstenyésztés eredménye és áralakulása következtében a társas vállalkozások adózás elõtti eredménye mintegy 40 milliárd forintra nõtt az elõzõ évi mintegy 9 milliárddal szemben. Fontos fejleményként kell kiemelni, hogy 2001-ben, a kétéves költségvetés elsõ évében az agrártámogatás összege megfelelt az agrárágazatról szóló törvény elõírásainak, sõt a támogatás összege felül is múlta a törvényben meghatározott minimális értéket.

A negatív tendenciák közül elsõként kell kiemelni azt, hogy a mezõgazdaságban felhasznált iparcikkek ára több mint 14 százalékkal emelkedett, miközben a mezõgazdasági termelõi árszínvonal csak 4,9 százalékkal. Ebbõl adódóan mintegy 9 százalékkal nyílt az agrárolló 2001-ben.

Ugyancsak negatívum, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány alakulásában igazi fordulat nem történt. Az állomány, bár mérsékelt ütemben, tovább csökkent. Az élelmiszerágazatok bruttó termelése csak kismértékben, mintegy 0,6 százalékkal volt kevesebb, mint az elõzõ évben.

Tovább romlott az agrárágazat foglalkoztatóképessége, mintegy 5 százalékkal csökkent a foglalkoztatotti létszám. Nem javult a mezõgazdasági dolgozók átlagkeresetének aránya a nemzetgazdasági átlaghoz képest, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak átlagkeresete nemzetgazdasági szinten is a sor végén áll.

A mezõgazdasági beruházások aránya továbbra is alacsony volt: a nemzetgazdaság összes beruházásához képest mintegy 3 százalékot ért el. A társas vállalkozások jövedelemhelyzetének javulásával párhuzamosan nem javult az egyéni vállalkozók és õstermelõk jövedelempozíciója. A forint árfolyamváltozása, a forint erõsödése hátrányosan érintette többek között az agrárágazat exportképességét is.

2001-ben nem történt jelentõs elõrehaladás az Európai Unióhoz történõ csatlakozás intézményrendszerének fejlesztésében, a korábbi lemaradást nem sikerült ebben az évben jelentõsen mérsékelni.

A jelentés vitája során elhangzott, hogy az agrártámogatási összegek továbbra sem tartalmaznak olyan plusz forrásokat, amelyek az EU-támogatások szintjéhez való közeledést biztosítják. Ez tovább súlyosbítja azt a helyzetet, hogy más ágazatokhoz képest az agrártermelõk tõke- és munkajövedelemmel arányos jövedelme nem éri el más ágazatok szintjét még jó terméseredmények esetén sem.

Nemzetközi tendencia, hogy a mezõgazdaságban a foglalkoztattak aránya relatíve és abszolút mértékben is csökken. Magyarországon azonban még mindig magasabb, mint az európai uniós átlag. Önmagában véve nem ez a legfõbb probléma, hanem az, hogy nincs más olyan ágazat, amely a felszabaduló munkaerõt foglalkoztatni tudná.

A jelentéssel szemben kritikaként fogalmazódott meg, hogy az ültetvénytelepítési támogatásokról részletesebb tájékoztatást nyújthatott volna az anyag. Szerencsés lenne, ha azt is bemutatná a jelentés, hogy az a 60 százalékos beruházási támogatástöbblet, amely 2001-ben megjelent a költségvetési törvényben, és amely felhasználásra is került, milyen módon hasznosult.

A bizottsági vita során elhangzott, hogy szükség van egy középtávú agrárstratégia kidolgozására, amely összhangban az európai uniós elõcsatlakozási források lehetõségeivel egy korrekt és valóban a versenyképességet segítõ agrárpiac-szabályozással, támogatás- és adópolitikával elõsegíti az ágazat problémáinak komplex kezelését. Az elõterjesztõ a felvetésre adott válaszában jelezte, hogy a nemzeti fejlesztési tervben öt fontos program kerül megfogalmazásra. Ezek egyike az agrár- és vidékfejlesztési operatív program, amely 2006-ig tartalmazza az agrárágazat és a vidékfejlesztés legfontosabb célkitûzéseit. Legalább ennyire fontos, hogy nemcsak a célokat fogalmazza meg, hanem a programokat is, valamint a programok megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokat is megjelöli.

Folyamatban van a jogalkotási programban is szereplõ új agrárpiaci rendtartási törvény kidolgozása, amely az Európai Unióban érvényesülõ piacszabályozási gyakorlathoz, termékpályás piacszabályozási rendhez igazodik. Az új agrárrendtartási törvényben olyan szabályt dolgoz ki a Kormány, amely a szélesebb értelemben vett agrártermelõk: az alapanyag-termelõk és -feldolgozók kereskedelemtõl való kiszolgáltatottságát is mérsékelné.

Javaslatként merült fel, hogy a belsõ fogyasztás erõsödésére és a termelés bõvülésére tekintettel az Európai Unió által javasoltnál magasabb kvótákat, esetleg olyan nyitott kvótákat kapjunk, amelyek lehetõvé tennék a termelés növelését, részben fedezve a belsõ fogyasztás várható növekedését is.

A jelentés megfelel a korábbi évek megszokott magas színvonalának, így a Mezõgazdasági bizottság egyhangú szavazattal ajánlotta általános vitára és nyújtotta be elfogadó tartalmú országgyûlési határozati javaslatát.

Budapest, 2002. október 28.