MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a NATO feladatot végzõ tengeri hajók háborús kockázatait viselõ nemzeteknek, a NATO tagjai általi kártalanításáról szóló Megállapodásról

Budapest, 2002. október

Az Országgyûlés

1. egyetért a NATO feladatot végzõ tengeri hajók háborús kockázatait viselõ nemzeteknek, a NATO tagjai általi kártalanításáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) tervezetével;

2. felhívja a belügyminisztert, hogy tájékoztassa a NATO Felsõszintû Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Bizottságot (SCEPC) és - egyidejûleg - a NATO Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Igazgatóját arról, hogy a Magyar Köztársaság kész eleget tenni a NATO Háborús Kockázati Biztosítási Tervben foglaltaknak és egyetért annak végleges jóváhagyásra az Észak-atlanti Tanács elé terjesztésével;

3. felhívja a Kormányt, hogy a Megállapodás Észak-atlanti Tanács általi elfogadását követõen végezze el a Megállapodás kihirdetésével kapcsolatos jogalkotási feladatokat.

Az Észak-atlanti Szövetség a katonai mûveletek szállítási feladatainak végrehajtása során kiemelten támaszkodik a polgári szállítóeszközök igénybevételére. Fokozottan igaz ez a tengerhajózás területén. A korábbi NATO-akciók során, illetve az Öböl-háborúban a csapatok felvonultatásához és a hadianyag szállításához számos tengeri kereskedelmi hajót béreltek, melyre a jövõbeli tevékenységek során is szükség lesz.

A jövõben a Magyar Köztársaságnak is számolnia kell azzal, hogy a NATO mûveletekben részt vevõ magyar kontingens és annak felszerelésének helyszínre juttatásához kereskedelmi hajót kell bérelnünk.

A kereskedelmi hajók katonai akciókhoz történõ igénybevétele vagy bérlése során komoly problémaként jelentkezik a biztosítás kérdése. Általánosságban elmondható ugyanis, hogy a fokozott kockázatra való tekintettel a biztosító társaságok felmondják a hajókra kötött biztosítás háborús kockázatokra (WAR RISK) vonatkozó részét, és nem, vagy csak jelentõs pótdíj ellenében vállalják a hadmûveleti területen igénybe vett kereskedelmi hajók biztosítását. A biztosítók általában hajlandóak fenntartani a normál teljes körû ún. ALL RISK biztosítást, azonban ilyen biztosításnál a háborús okokból keletkezõ kárért való helytállást kizárják.

Háborús kockázati biztosítás nélkül egy tengeri kereskedelmi hajó - a WAR RISK fenntartásban felsorolt okokból bekövetkezõ - elsüllyedése akár több százmillió dolláros fizetési kötelezettséget jelentene a hajót igénybevett vagy bérlõ országnak. A kockázat és a teherviselés megosztása céljából a NATO tagállamok már a hidegháború alatt biztosítási szövetséget kötöttek egymással, az alapkoncepció szerint az elvesztett hajók utáni károk viselése a szövetség tagjai között oszlott meg.

A megváltozott biztonsági környezetben a korábban alkalmazott séma már nem bizonyult megfelelõnek, szükségessé vált egy újfajta kártalanítási rendszer kidolgozása.

A NATO Felsõszintû Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Bizottság (SCEPC) 1993-ban megbízta a Tengeri Szállítás Tervezési Tanácsát (PBOS) a válságok esetén felmerülõ háborús kockázati biztosítási igények felbecslésével, és amennyiben szükséges, az új biztonsági környezetre, valamint az akkoriban hatályba lépõ Szövetséges Stratégiai Koncepcióra tekintettel a megfelelõ lépések megtételével.

A munkát 1994-ben - hajózási biztosítási szakemberek bevonásával - a PBOS munkacsoportja végezte el. A már létezõ és az Észak-atlanti Tanács által jóváhagyott "A polgári repülés válság és háborús helyzetek során történõ biztosításról/kártalanításról szóló NATO megállapodás" címû dokumentumot is figyelembe vették, amely egyébként a teherviselés megosztásának alapelvét követte.

A PBOS plenáris ülése 1999-ben kidolgozta a NATO vészhelyzetek/háború idejére szóló tengeri háborús kockázati biztosítási tervét, beleértve a NATO feladatot végzõ tengeri hajók háborús kockázatait viselõ nemzeteknek a NATO tagjai általi kártalanításáról szóló megállapodás tervezetét (AC/98-D/1420+CORR 1), melynek felépítése:

1. CEPD igazgató feljegyzése,
2. Megállapodás,
3. Megállapodás adminisztratív eljárása,
4. Biztosítási nyilatkozat,
5. 1., 2., 3. számú kiegészítõ jegyzék.

A tervet azt követõen terjesztik elfogadásra a SCEPC-hez, ha minden tagállam bejelentette, hogy kész eleget tenni a Tervben foglaltaknak. Ilyen bejelentést eddig hét NATO-tagállam tett, további tizenegy tagállam részérõl az elfogadás folyamatban van. (A NATO CEPD igazgatójának 2002. május 30-i levele csak 18 tagállamot sorol fel ezen kérdés kapcsán). A Terv végleges jóváhagyásáról az Észak-atlanti Tanács dönt.

A Kormány a polgári veszélyhelyzet tervezés NATO Miniszteri Irányelvekbõl származó nemzeti feladatokról szóló 2010/2002. (I. 25.) Korm. határozatának 7. pontjában rendelte el, hogy az SCEPC Tengeri Szállítás Tervezési Tanácsa által kidolgozott és elfogadott NATO Tengeri Háborús Kockázati Biztosítási Terv hazai elfogadásával kapcsolatos feltételek kerüljenek megvizsgálásra az érintett tárcák szakértõinek bevonásával, és ennek alapján kerüljön kidolgozásra a Kormány részére a döntéshez szükséges elõterjesztés.

Tekintettel arra, hogy a Megállapodás olyan témákat is szabályozna, melyek törvényhozási hatáskörbe tartoznak (kártalanítással kapcsolatos helytállás, kártalanítási igényekkel kapcsolatos viták rendezésének útja, bírói út korlátozása, stb.) az Országgyûlésnek kell kifejeznie szándékát arra vonatkozóan, hogy a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállal a Megállapodásban foglaltak teljesítésére.

A NATO Felsõszintû Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Bizottsággal (SCEPC) való kapcsolattartás, illetve a polgári veszélyhelyzet tervezési feladatok koordinálásának rendjérõl szóló 2337/1999. (XII. 20.) Korm. határozat 1. pontja alapján a Magyar Köztársaságban a polgári veszélyhelyzet tervezéséért a belügyminiszter felelõs. A NATO Felsõszintû Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Bizottságának (SCEPC) szerveivel a kapcsolattartást a Belügyminisztérium látja el.

A fentiek alapján a mellékelt országgyûlési határozati javaslatban a fenti szervekkel kapcsolatos értesítési feladatok ellátására a belügyminisztert szükséges kijelölni.

FELSÕSZINTÛ POLGÁRI VESZÉLYHELYZET TERVEZÉSI BIZOTTSÁG

(SCEPC)

NATO TENGERI HÁBORÚS KOCKÁZATI BIZTOSÍTÁSI TERVE
VÁLSÁGOK / HÁBORÚ ESETÉN TÖRTÉNÕ ALKALMAZÁSRA

A Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés ügyvezetõ igazgatójának feljegyzése

1. Egy általános háború "hidegháborús" tervezõ munkájának részeként, a Szövetségközi Biztosítási Szervezet (Interallied Insurance Organisation - IIO) látta el felelõsként a NATO Polgári Háborús Ügynökség (NCWA) számára a Szövetség azon tengerjáró hajóinak teljes körû háborús kockázati biztosításfedezetét, amelyek egy, a NATO Polgári Háborús Ügynökségeihez tartozó másik szerv, a Védelmi Hajózási Szervezet (DSA) kezelése alá tartozó érdekszövetségbe tömörültek. Az IIO, a DSA aktivizálását követõen lépne mûködésbe, tevékenysége azon alapul, hogy a DSA érdekszövetséghez tartozó bármely hajó révén bekövetkezett veszteséget arányosan kellene megosztani a Szövetség tagállamai között. Ez a tervezet egy kölcsönös biztosítási klubként mûködött, melynek a NATO kormányok voltak a tagjai. Az IIO pénzügyileg önfenntartó volt, tagjai pedig mindazokért a hajókért fizették a biztosítási díjat, amelyek beléptek az érdekszövetségbe. Minthogy az NCWA-k, amelyeknek részét képezte a DSA és az IIO, csak a NATO Szövetség bevonásával járó nagyobb konfliktus vagy általános háború esetén lépnének mûködésbe, az IIO és a DSA terveit az NCWA-k más terveivel együtt alvó állapotba helyezték.

2. Az 1993 - 1994. évre szóló CEP Miniszteri Irányelvek folyományaként, a SCEPC az 1993. évi Tavaszi Plenáris Ülésén feladatul szabta a PBOS számára, hogy mérjék fel, válsághelyzetben milyen igény mutatkozik egy háborús kockázati fedezet biztosításra, és amennyiben szükséges, dolgozzák ki az új biztonsági környezethez illeszkedõ megfelelõ intézkedéseket, és vegyék figyelembe a Szövetségnek az adott idõben érvényes Stratégiai Koncepcióját.

3. A megfelelõ fedezetbiztosítás megléte alapvetõ jelentõséggel bír akkor, amikor az országok válsághelyzetben hajókat szándékoznak bérelni katonai szállítási szükségleteik kielégítése érdekében. Minthogy nem valószínû, hogy az általános háborútól eltekintve az IIO tervezetet aktivizálnák válság vagy konfliktus helyzetben, továbbá minthogy a tengeri háborús

kockázat biztosítás díjai válsághelyzetben gyors ütemben elszabadulnának és nem minden NATO állam rendelkezik nemzeti biztosítási tervvel, egyetértésre jutottak PBOS szinten arra vonatkozóan, hogy ki kellene dolgozni egy új NATO tervet. Ez a határozat részben a Falklandi háború, a Sivatagi Vihar hadmûvelet és más válsághelyzetekbõl levont tapasztalatokon nyugszik, olyan helyzetekén, ahol a kereskedelmi háborús kockázati biztosítás költsége drámai módon eszkalálódott, és ahol a bármilyen áron is megköthetõ kereskedelmi háborús kockázati biztosítás léte kétségesnek mutatkozott. Jóllehet a kereskedelmi piacot illetõen, alternatívával rendelkeznének azok az országok, amelyek nemzeti biztosítási tervekkel rendelkeznek, ez az eset azonban nem áll fenn azon országok többségénél, amelyeknek nincs nemzeti biztosítási tervük, és amelyeknek NATO rendelkezés alapján lenne szükséges a fedezetbiztosítás. Ennek alapján állapították meg, hogy szükség van egy felülvizsgált biztosítási tervre, minthogy a meglévõ IIO terv költséges lehet, kezelése nehézkes és nem alkalmas válság- vagy egy rövid idõtartamú konfliktushelyzetben, amikor is csak korlátozott számban vetnének be hajókat és a DSA Érdekszövetséget nem aktivizálnák.

4. A PBOS az 1994. októberi plenáris ülésén, feladatul szabta alárendelt csoportjának, a PBOS munkacsoportnak (PWG), hogy három, a PBOS-tól kirendelt biztosítási tanácsadó közremûködésével együtt dolgozzanak ki egy helyzetnek megfelelõ tengeri háborús biztosítási tervet. A PWG és a PBOS biztosítási tanácsadók, ezen törekvésükben, figyelembe vették a Tanács érvényben lévõ és jóváhagyott "A polgári repülés válság- és háborús idõszakban történõ biztosítására/kártalanítására vonatkozó NATO egyezmény"-ben foglaltakat, amely a teherviselés megosztás elvén alapul.

5. A PWG és biztosítási tanácsadóik tevékenységük során finomították a teherviselés megosztásának alapelveit, majd ezeket úgy alakították, hogy feleljenek meg a tengeri háborús biztosítás követelményeinek. Az 1999. évi PBOS Háborús Kockázatok Biztosítási Szemináriumon, hosszantartó vitát követõen, melynek során az érintett nemzetek kompromisszumra jutottak és figyelembe vették a kereskedelmi szakértõktõl származó tanácsokat, a PBOS az 1999. szeptemberi plenáris ülésén elfogadta a Jelentéshez csatolt Mellékletben foglalt NATO Tengeri Háborús Biztosítási Kockázati Tervének valamennyi elemét, amelyet a csendes eljárás keretében a PBOS, a Tervezet kidolgozásának módosított tárgyaként hagyott jóvá az országok nemzeti pénzügyi rendelkezéseinek elkészítése, a Terv megvalósítása érdekében; továbbá egyetértett azzal, hogy ezt a dokumentumot küldjék meg a SCEPC-nek, majd a SCEPC egyetértését követõen a Tanácshoz terjesszék fel végsõ jóváhagyásra." (módosítva az AC/98-D/1920, 1. helyesbítéssel)

6. A javaslatban szereplõ NATO Tengeri Háborús Kockázati Biztosítási Tervnek az a rendeltetése, hogy segítse elõ a NATO országok részére a megfelelõ tonnatartalmú hajók bérbevételét, amelyek egyébként nem állhatnának rendelkezésre, mivel a kereskedelmi háborús kockázatbiztosítás egyrészt megfizethetetlenül költséges, másrészt nem áll rendelkezésre. A Terv, a NATO teherviselés megosztásának elvén alapul, hasonlóképpen úgy, mint a Polgári Repülés Biztosítási/Kártalanítási Terv. A jelen Terv alapján valamennyi tagállam a NATO Polgári Költségvetés teherviselés megosztás képletének alkalmazásával osztja meg az elszenvedett veszteségeket. Hajótest és gépészeti berendezések, Védelem és Kártalanítás (P&I), valamint a másodlagos tengerész fedezetbiztosítás áll rendelkezésre a háborús kockázatok körében. Hajónként és eseményenként 150 millió USD a szerzõdõ felek maximális kötelezettsége. A Terv fedezetet nyújt nukleáris és szennyezõdés eredetû károk esetén, de nem terjed ki a rakományra. Mindaddig, amíg egy NATO feladatra kirendelt hajó teljes körû kereskedelmi biztosítással rendelkezik, a Terv alapján kártérítésre vonatkozó keresetét nem térítik meg. A Terv valamennyi hajó számára fedezetet nyújt, így a kormánytulajdonban álló "NATO feladatot" teljesítõ hajóknak is, amelyek a NATO katonai szerveinek parancsnoksága alá tartozó katonai csapatok és felszereléseik szállítását, átszállítását vagy fenntartásukkal kapcsolatos feladatokat látnak el. A tervet, a PBOS hajózási konzultánsok tanácsa alapján, az Észak-atlanti Tanács (NAC) határozatával juttatnák érvényre.

7. A javaslatban szereplõ NATO Tengeri Háborús Kockázati Biztosítási Terv elemeit a Melléklet tartalmazza, s ennek része "A NATO feladatot végzõ tengeri hajók háborús kockázatait viselõ nemzeteknek a NATO tagjai általi kártalanításáról szóló Megállapodás", amely a megállapodásra vonatkozóan adminisztratív rendelkezéseket is tartalmaz, továbbá magában foglal három kiegészítõ jegyzéket, amelyek a biztosítási kikötéseket sorolják fel. Ezek az alábbiak:

1. Hajótest és gépészeti kikötések, azaz a hajótest kora, háborús és sztrájk kikötések (1/11/95 a módosítás szerint) (1. kiegészítõ jegyzék);
2. Védelmi és kártalanítási (P&I) kikötések (2. kiegészítõ jegyzék); valamint
3. Másodlagos tengerészbiztosítás (3. kiegészítõ jegyzék) (személyzet életkora, cselekvõképtelenség, ingóságban bekövetkezett veszteségek).

8. A javaslatban szereplõ NATO Tengeri Háborús Kockázati Biztosítási Terv adminisztratív felépítése az alábbi elemeket fogja tartalmazni, melyeket a jövõben részletesebben ki kell dolgozni, ugyanis a Terv jóváhagyásának ez képezi tárgyát:

1. A PBOS nemzetközi szakértõihez tartozó biztosítási tanácsadók. Biztosítási ügyekben õk szolgálnak tanáccsal a SCEPC és a Tanács részére, különösképpen a Terv aktivizálását követõen;
2. Kárbejelentésekkel foglalkozó adminisztratív szerv, ez fogadja és dolgozza fel a kártalanítással összefüggõ kereseteket;
3. Jóváhagyott kárbiztos, õ végzi el a kárfelmérési feladatokat és határozza meg a tulajdonos felé teljesített kifizetéseket illetõen, a biztosított kormány részérõl benyújtott keresetek mértékét;
4. A hajózási szakterület részérõl delegált és a Tanács által kijelölt választottbírák, õk foglalkoznak az egyezségi eljárást követelõ ügyekkel és rendezik a vitás kérdéseket.

Ebben a Megállapodásban az alábbi kifejezések a következõ jelentéssel bírnak:

A "pótdíj" (Additional Premium, A.P.), azt a kiegészítõ díjat jelenti, amelyet a hajó tulajdonosa/üzembentartója fizet a hajó háborús kockázati biztosítását végzõ biztosítónak, azon idõtartamra, amely alatt a hajó olyan - a biztosító által meghatározott - területen tartózkodik, amely a vonatkozó háborús kockázati biztosítási kötvény szerint pótdíjas terület (Additional Premium Area).

A "pótdíjas terület" (Additional Premium Area) azt a földrajzilag meghatározott területet jelenti, amelyen belül a biztosító - a körülmények által meghatározott esetek alapján - úgy ítéli meg, hogy a kockázat növekedett, és amely a biztosító részérõl - a vonatkozó biztosítási kötvény szerint - pótdíj kiszabását és/vagy a biztosítási feltételek módosítását vonhatja maga után.

A "jóváhagyott kárbiztos" (Approved Average Adjuster) azt a megfelelõen szakmailag képzett személyt vagy testületet jelenti, akit/amelyet a Tanács jóváhagyásával a biztosító kormány jelöl ki, hogy érvényesítse és felbecsülje azt a kártalanítási igényt, amelyet tulajdonos a biztosító kormányhoz nyújtott be.

A "választottbírák" (Arbitrators) olyan személyeket jelentenek, akiket a Szerzõdõ Felek által megnevezett, szakmailag megfelelõen képzett személyek közül a Tanács jelöl ki.

A "Szerzõdõ Felek" (Contracting Parties) a NATO minden tagját jelentik.

A "Tanács" (Council) az Észak-atlanti Tanácsot jelenti.

A "Biztosítási Nyilatkozat" (Declaration of Cover) az e Megállapodáshoz csatolt és annak részét képezõ dokumentumot jelenti, és amely megállapítja a biztosító kormány értesítését a Szerzõdõ Felek felé azon hajóról vagy hajókról, amelyekre nézve az e Megállapodásban foglaltak alapján kártalanítási igénnyel léphet fel.

A "hajótest és gépi berendezések értéke" (Hull & Machinery Value) azt az értéket jelenti, amelyre

1. a tulajdonos a hajót biztosította a kereskedelmi háborús kockázati biztosítási piacon 14 nappal e Megállapodás kártalanítási szabályainak életbe lépése elõtt; vagy
2. kormányzati tulajdonban lévõ hajók esetén, az az érték, amelyet a biztosító kormány állapított meg a hajóra, s amely nem haladhatja meg egy hasonló hajó értékét.

A "biztosító kormány" (Insuring Government) a NATO azon tagját jelenti, amely saját tulajdonában lévõ hajóit a nemzeti háborús kockázati biztosítási rendszer alapján díj nélkül biztosítja, vagy amely a saját hajóinak önbiztosítója, vagy pedig amely gondoskodik a hajó tulajdonosának/üzembentartójának háborús kockázati biztosításáról.

Az "önbiztosító" (Self-Insurer) azt a biztosító kormányt jelenti, amely a hajót érõ kár vagy veszteség kockázatát, illetve az ilyen kárral vagy veszteséggel összefüggõ felelõsséget magára vállalja anélkül, hogy erre biztosítást kötne.

A "kártalanítás" (Indemnification) az alábbiak valamelyikét jelenti:

1. a Szerzõdõ Felek által a biztosító kormány részére teljesített kifizetést azokért a veszteségekért, amelyet a biztosító kormány a NATO feladatot végzõ hajó tulajdonosának/üzembentartójának a biztosító kormány és a hajó tulajdonosa/üzembentartója közötti, a hajótest és gépi berendezések háborús kockázatok elleni biztosítására és/vagy "P& I biztosításra" és/vagy másodlagos tengerészbiztosításra vonatkozó szerzõdés alapján térített, vagy
2. a Szerzõdõ Felek által a biztosító kormány részére teljesített kifizetést azokért a károkért, amelyeket a biztosító kormány a NATO feladatot végzõ hajó tulajdonosának/üzembentartójának biztosító kormány és a hajó tulajdonosa/üzembentartója közötti, háborús kockázati "hajótest és a gépi berendezések háborús kockázatok elleni biztosításáról és/vagy "P& I biztosításról" és/vagy a másodlagos tengerészbiztosításról való gondoskodásról szóló megállapodás alapján térített, vagy
3. a Szerzõdõ Felek által a biztosító kormány részére teljesített kifizetést azért a kárért, amelyet a Biztosító Kormány tulajdonában lévõ, NATO feladatot végzõ hajót ért, illetve másodlagos tengerészbiztosításra kifizetett a NATO feladattal kapcsolatban.

A "NATO feladatot végzõ" (NATO Assigned Task) azt jelenti, aki a NATO Katonai Parancsnokság irányítása alatti haderõ és annak felszerelése felfejlõdésében, ellátásában és átcsoportosításában részt vesz.

A hajó "üzembentartója" (Operator) azt a személyt, társaságot vagy kormányt jelenti, aki a NATO feladatot végzõ hajó kereskedelmi vagy egyéb tevékenysége felett rendelkezni jogosult.

A "tulajdonos" (Owner) a NATO feladatot végzõ hajó tulajdonosát, résztulajdonosait, jelzálogjogosultját, vagyonkezelõjét, bérlõjét vagy üzembentartóját vagy, az elõbb említettek holding társaságát jelenti.

A "Védelem és kártérítés" (kölcsönös biztosítás, P& I) a háborús kockázati felelõsségbiztosítást és kártérítést jelenti, amint ezt a "P& I szabályok" meghatározzák.

Az "igénybevétel" (Requisition) a biztosító kormány azon jogát jelenti, hogy ezen a jogcímen a hajó használatát vagy tulajdonjogát az eredeti tulajdonostól megszerezze, amikor a nemzet érdekei ezt megkövetelik azzal, hogy az okozott kárt saját jogszabályai szerint megtéríti.

A "hajó" (Vessel) NATO feladatot végzõ magántulajdonban lévõ igénybe vett vagy bérelt, vagy pedig kormányzati tulajdonú hajót jelent.

A "kormányzati tulajdonú hajó" (Goverment Owned Vessel) azt a hajót jelenti, amely a biztosító kormány tulajdonában van, és a személyzet civil tengerészekbõl áll. Hadihajók, amelyeket a biztosító kormány fegyveres erõi üzemeltetnek, és amelyek függelmileg a reguláris fegyveres erõk alá tartozó személyzettel vannak ellátva, a fenti meghatározásból ki vannak zárva.

Az e Megállapodásban foglalt rendelkezések megtartásával a Szerzõdõ Felek megállapodnak abban, hogy a biztosító kormányt azokért a veszteségekért, amelyek pótdíjas területen keletkeztek, a NATO polgári költségvetésénél alkalmazott NATO költségmegosztási formula szerint kártalanítják.

A Szerzõdõ Felek megállapodnak abban, hogy

1. az e Megállapodás hatálya alá tartozó kártalanítási felelõsség akkor lép életbe és akkor szûnik meg, amikor a Tanács - a Szerzõdõ Felek részére megküldött jegyzékben - meghatározza az idõszakot és az idõpontot. A jegyzék alapja annak megállapítása, hogy kereskedelmi háborús kockázati biztosítás nem köthetõ, illetve a pótdíj mértéke elfogadhatatlanul magas,
2. bármilyen, a biztosító kormány és a NATO feladatot végzõ hajó tulajdonosa/üzembentartója közötti szerzõdéses kötelezettség ellenére, a biztosító kormánnyal szembeni kártalanítási felelõsségük határait kizárólag e Megállapodás feltételei szabályozzák, amelyek e Megállapodáshoz, mint 1., 2. és 3. számú mellékletek lettek csatolva.
3. e Megállapodás kártalanítási rendelkezései nem vonatkoznak azokra a veszteségekre vagy felelõsségre, amelyekre a hajó tulajdonosa/üzembentartója kereskedelmi háborús kockázati biztosítási kötvénnyel rendelkezik.

1. Amint a biztosító kormány elismer egy kártalanítási igényt veszteségre, kárra, vagy pedig felelõsséget vállal egy kormányzati tulajdonú hajóra és úgy ítéli meg, hogy az igénylõ jogosult kártalanításra, akkor a kártalanítási igényt a NATO fõtitkár elé kell terjesztenie.
2. Minden, a Fõtitkárnak benyújtott, kártalanítási igényt a biztosító kormánynak kárjelentéssel és a reális elbíráláshoz szükséges információkkal is el kell látnia.
3. Amennyiben egy biztosító kormány méltányosságból fizeti ki a tulajdonosnak olyan kártalanítási igényét, amely NATO feladat végzõ hajó üzemeltetésébõl eredt, és ez a kártalanítási igényt e Megállapodás más cikkei kifejezetten nem zárják ki, akkor a biztosító kormány a Tanácson keresztül folyamodhat a Szerzõdõ Felekhez, hogy a méltányosságból teljesített kifizetését a NATO költségmegosztási formulája szerint a NATO Polgári Költségvetése alapján osszák meg. A Tanács mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy elismeri, nem ismeri el, vagy részben ismeri el a kártalanítási igényt.

1. Vitatott kártérítési igényrõl választott bíróság határoz.
2. Legalább három választottbíróból álló testületet szükséges létrehozni.
3. Minden vita a - Tanács által kijelölt - választottbírói testület szótöbbségével hozott ítélete alapján kerül eldöntésre, kivéve, ha a vitázó felek egy választottbírót fogadnak el.
4. Egy biztosító kormány csak az elfogadott és hatályos NATO eljárásnak megfelelõen vehet részt a kártalanítási igény kivizsgálásában és az eljárás menetében.
5. Az e cikk IV. pontjában foglaltakra tekintettel, a választottbírák állapítják meg saját eljárási rendjüket bármely eléjük került, illetve bármelyikük által felvetett vitás kérdésre vonatkozóan, beleértve az idõtartamot, amelyen belül be kell nyújtani döntéshozatalra a vita anyagát a (III. cikk szerinti) Feltételekhez csatolt 1., 2., és 3. mellékleteknek megfelelõen, ahogy ezt a londoni biztosítási piacon értelmezik, illetve a kereskedelmi gyakorlat is követi. A választottbíráknak - a következetesség megtartása miatt - figyelembe kell venniük azokat a döntéseket, amelyeket más választottbírák hoztak jelen Megállapodás kapcsán.
6. Sem fellebbezési jog, sem pedig felülvizsgálati lehetõség bármely más ország bíróságánál nem érvényesíthetõ.

A Megállapodás alkalmazása során szerzett tapasztalatok fényében, vagy amennyiben az 1., 2., 3. mellékletek módosítása válik szükségessé, a Szerzõdõ Felek elhatározhatják, hogy felülvizsgálják e Megállapodást.

1. Az adminisztratív rendszer négy elembõl áll:

(a) Biztosítási tanácsadók

(b) Választottbírói Testület

1. (a) A Tanács három biztosítási tanácsadót választ ki a Tengeri Szállítás Tervezési Tanácsának (PBOS) Nemzetközi Szakértõi Listájáról

1. A tanácsadók - a NATO Fõtitkárán keresztül - javaslatot tesznek a Tanácsnak, a kereskedelmi háborús kockázati biztosítás folyamatának gyakorlati alkalmazására a NATO feladatot végzõ hajók számára, valamint azon dátum és idõpont meghatározására, amelytõl a kártalanítási megállapodás rendelkezései életbe lépnek vagy pedig szünetelnek.
2. A tanácsadók - a NATO Fõtitkárán keresztül - tájékoztatják a Tanácsot, minden változásról, amely a kereskedelmi háborús kockázati piacon történik, s ami hatással lehet a (III cikk szerinti) Feltételekhez csatolt 1, 2. és 3. kiegészítõ jegyzékre.
3. A tanácsadók önmaguk határozzák meg munkarendjüket és munkájukhoz nem szükséges hivatalos helyszínen történõ összehívásuk.

3. (a) A választottbírákat, akiknek létszáma legalább három, a Tanács nevezi ki az arra alkalmas személyek közül. A Tanács általi kinevezést megelõzõen a Tengeri Szállítás Tervezési Tanácsa (PBOS) választja ki a jelölteket, majd terjeszti - a NATO Felsõszintû Polgári Veszélyhelyzet Tervezési Bizottságon (SCEPC) keresztül - a Tanács elé.

2. A választottbírák maguk határozzák meg eljárásuk szabályait és munkájukhoz nem szükséges hivatalos helyszínen történõ összehívásuk.

4. (a) A Kártalanítási igényt intézõ csoport feladata a következõ:

1. minden, a Biztosító Kormány által benyújtott kártalanítási igény fogadása;
2. egy jóváhagyott kárbiztos jelentését alapul véve megvizsgálja a kártalanítási igényt;
3. értesíti a Szerzõdõ Feleket a kárigénnyel kapcsolatos megállapításairól;
4. a választottbírák elé utalja azokat a vitás kérdéseket, amelyek közös megegyezés alapján nem oldhatók meg;
5. informálja a Szerzõdõ Feleket a kötelezettségeikrõl;
6. hiteles nyilvántartást vezet;
7. Kártalanítási igényt intézõ csoport tagjait a Fõtitkár jelöli ki a NATO alkalmazottak közül.

5. Amennyiben egy biztosító kormánynak kártalanítási igény alapján, amelyet a hajó elvesztése, kára vagy más kötelezettségbõl származó fizetési kötelezettsége keletkezik egy hajótulajdonossal szemben, akkor a Biztosító Kormány megküldi egy jóváhagyott kárbiztos jelentését a Kártalanítási igényt Intézõ Csoport számára. Ez a jelentés tartalmazza a káresemény részletes leírását és a kártalanítási igény nagyságát. A jelentés tartalmazza a kárbiztos megállapításainak összegzését, amely alkalmas arra, hogy a Csoport továbbítsa a Szerzõdõ Felek számára, akiknek minden esetben joguk van a teljes jelentés egy példányához, amennyiben arra igényt tartanak.

6. A jóváhagyott kárbiztosok listáját a Tanács állítja össze, a Szerzõdõ Felek által javasolt, szakmailag megfelelõen képzett személyek vagy nemzetközileg elismert szervezetek közül.

7. A jóváhagyott kárbiztos tiszteletdíját a biztosító kormány elõlegezi meg, ez az összeg azonban a Megállapodásban foglaltak szerint kerül ellentételezésre.

8. Amennyiben egy kártalanítási igény, a biztosító kormánytól szabályosan beérkezik a Kártalanítási igényt intézõ csoporthoz, a csoport értesíti a Szerzõdõ Feleket a döntésrõl és az általuk fizetendõ összegrõl. A csoport az értesítéssel együtt elküldi a kárbiztos megállapításainak összefoglalóját is. Abban az esetben, ha a csoport és a biztosító kormány között véleménykülönbség van, illetve ez nem oldható fel közvetlenül lefolytatott informális egyeztetés által, akkor a csoport - mindezek ellenére - értesíti a Szerzõdõ Feleket a kártalanítási igényrõl és az általuk fizetendõ összegrõl, illetve megküldi a kárbiztos megállapításainak összegzését, egyúttal mellékelve egy nyilatkozatot a véleménykülönbségrõl. Amennyiben 30 napon belül nem érkezik a Szerzõdõ Felektõl a kártalanítási igényre vonatkozó ellenvetés, akkor az intézõ csoport jóváhagyja a kártalanítási igényt.

9. (a) A Kártalanítási igényt Intézõ Csoport minden hónap végén (az elsõ hónap vége a megállapodás kártalanítási szabályai hatályba lépésének dátuma szerint számítandó) összegzi a Szerzõdõ Felekkel szemben esedékesé váló pénzösszegeket (beleértve a jóváhagyott kárbiztosok tiszteletdíját is), amelyeket a csoport a költségmegosztás szerint jóváhagyott, illetve amelyek a választottbírói döntések nyomán válnak esedékessé. Ezt követõen a csoport valamennyi Szerzõdõ Felet értesíti a számukra kifizethetõ összegekrõl.

(b) Minden kormány közvetlenül fizeti ki a többi kormány részére azt a nettó összeget, amellyel azoknak tartozik, majd ezt követõen tájékoztatja a Kártalanítási igényt Intézõ Csoportot a kifizetés teljesítésérõl.

10. A számlák vezetése és a kifizetések jóváírása, az IMF Különleges Lehívási Jogok (SDR) szerint történik. A valutanem átváltása, amelyben a Biztosító kormány költsége felmerült illetve a jövõben esedékessé válik, a kifizetés idõpontjában, vagy a kártalanítási igény benyújtásakor érvényes árfolyamon történik, attól függõen, hogy melyik történt elõbb.

1. Tekintettel arra, hogy a biztosító kormány tulajdonosa, igénybevevõje, bérlõje illetve hasonló szerzõdéses viszonyban van annak a hajónak/hajóknak a tulajdonosával/üzembentartójával, amely itt mint NATO feladatot ellátóként került meghatározásra, valamint
2. Tekintettel arra, hogy a biztosító kormány háborús kockázati hajótest és gépi berendezések értékére történõ biztosítást és/vagy háborús kockázati kölcsönös (P& I) biztosítást kötött ezen hajó/hajók vonatkozásában, vagy pedig mint önbiztosító vállal kockázatot ezen hajó/hajók tekintetében,
3. A Szerzõdõ Felek megállapodnak abban, hogy a NATO polgári költségvetése alapján meghatározott NATO költségmegosztási formula szerint kártalanítást fizetnek a Biztosító Kormány részére azon károk vonatkozásában, amelyek A NATO FELADATOT VÉGZÕ TENGERI HAJÓK HÁBORÚS KOCKÁZATAIT VISELÕ NEMZETNEK A NATO TAGÁLLAMOK ÁLTAL NYÚJTOTT KÁRTALANÍTÁSRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS (III. cikk szerinti) feltételeiben meghatározott esetekben, az alábbi hajót/hajókat érte:

Ezen biztosítás irányadó joga az angol jog és joggyakorlat.

Jelen biztosítás - az alábbiakban külön felsorolt kivételekkel, - a hajónak a kárára vagy teljes elvesztésére vonatkozik a következõ okokból kifolyólag:

1. háború, polgárháború, forradalom, felkelés, lázadás, vagy polgári konfliktusok, illetve ezek következményei, vagy bármilyen hadban álló erõ melletti vagy elleni ellenséges cselekmény,
2. zsákmányolás, lefoglalás, zár alá vétel, visszatartás vagy késleltetés, ezek következményei illetve ezekre irányuló kísérlet,
3. elhagyott aknák, torpedók, bombák vagy bármilyen más gazdátlan háborús fegyver,
4. sztrájkolók, munkavégzésbõl kizárt dolgozók, vagy munkahelyi zavargásban résztvevõ személyek, zendülések vagy polgári forrongások,
5. bármely terrorista vagy más olyan személy szándékos, vagy politikailag motivált cselekménye,
6. elkobzás vagy kisajátítás,
7. nukleáris kockázatok.

Ez a biztosítás magában foglalja a hajó teljes elvesztését, kárát, felelõsséget, közvetlen illetve közvetett költségeket, amelyek az alábbiakból következtek vagy hozzájárultak kialakulásához, illetve az alábbiak okoztak:

1. ionizáló sugárzás, vagy radioaktív szennyezettség, amely bármilyen nukleáris üzemanyagból, vagy nukleáris hulladékból vagy nukleáris üzemanyag kiégetésébõl ered,
2. a radioaktív, toxikus, robbanó, vagy egyéb veszélyes illetve szennyezõ eszköze bármilyen nukleáris berendezésnek, reaktornak vagy más nukleáris létesítménynek vagy ezek alkotórészének,
3. bármely olyan háborús fegyver, amely atom vagy nukleáris maghasadást és/vagy fúziót vagy, bármely hasonló reakciót vagy radioaktív erõt vagy anyagot alkalmaz.

A határozott idõre szóló hajóbiztosításra vonatkozó 1/11/95 testületi záradékok (beleértve a 4/4-re módosult 3/4 részes összeütközésért viselt felelõsségére vonatkozó záradékot) - kivéve az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 12, 22.1.8, 23, 24, 25, 26 és 27 záradékokat, - a biztosításban alkalmazandók, olyan mértékben amíg nem ütköznek a jelen a záradékokban foglaltakkal.

A biztosítás a garancia megszegése esetében - úgymint a vontatásnál vagy mentési szolgáltatásoknál - továbbra is fennmarad, feltéve, hogy a biztosítókkal ezt az értesítés kézhezvételét követõen haladéktalanul közlik és a szükséges pótdíjban megállapodtak.

3. Feltartóztatás

Abban az esetben, ha a hajó zsákmányolás, lefoglalás, zár alá vétel, visszatartás vagy késleltetés tárgya lesz, és a biztosított ezen okok következtében legalább 12 hónap folyamatos idõtartamra elveszíti a hajója feletti szabad használat vagy rendelkezés jogát, akkor azért, hogy megállapításra kerüljön a vélelmezett teljes kár, a biztosítottat úgy kell tekinteni, mint akit megfosztottak a hajójának birtoklásától, amelyet valószínûleg már nem nyer vissza.

4. A kártalanítási igény bejelentése és a fizetés

Abban az esetben, ha baleset következtében a hajó elvesztése vagy kára - jelen biztosítás hatálya alá tartozó - kártalanítási igényt eredményezhet, értesítést kell küldeni az aláírók részére azt az idõpontot követõen azonnal, amikortól a biztosított, tulajdonos vagy az üzembentartó tudomására jutott vagy tudomására kellett hogy jusson a veszteség vagy kár, hogy a kárfelmérõt ki lehessen küldeni, amennyiben az aláírók (biztosítók) ezt kívánják.

Amennyiben ezen dátumot követõ 12 hónapon belül nem érkezik értesítés az aláíróknak, akkor - kivéve, ha az aláírók ettõl eltérõen állapodtak meg írásban - az aláírók automatikusan mentesülnek a felelõsség alól minden jelen biztosítás kártalanítási igényére vonatkozóan, amely ezen baleset veszteség vagy kár folytán vagy ennek következtében keletkezett.

5. Kizáró okok

Jelen biztosításból ki van zárva

1. veszteség, kárfelelõsség vagy költség, amely a felmerült,

5.1.1.

5.1.2.

3. zsákmányolás, elkobzás, lefoglalás, visszatartás, késleltetés, fogva tartás vagy kisajátítás, ha az olyan azon állam utasítására, vagy bármely ezen állam polgári - vagy helyi hatóságának utasítására történik, amely államban a hajó regisztrálva van illetve ezen állam tulajdona,
1. lefoglalás, visszatartás, késleltetés, fogva tartás vagy kisajátítás karantén szabályokból adódóan vagy kereskedelmi illetve vámszabályok megsértésébõl adódóan,
2. általános törvényi eljárások következtében, biztonsági intézkedések hiányából, vagy - kereskedelmi okokból kiszabott - kifizetetlen pénzbírságból vagy büntetésbõl származik,
3. kalózkodás (de ez a kizárás nem vonatkozik az 1.4 pontban említett biztosításra),

5.2.

3. veszteség, kár felelõsség vagy költség, amely biztosítva van a hajótest-idõtartamra szóló biztosítási szabályok 1/11/95 szerint (beleértve, hogy a 3/4 részes összeütközés felelõsségére vonatkozó cikk 4/4-re módosult) vagy amely ez alatt behajtható illetve a 12. pont alapján visszaszerezhetõ,
1. bármely kártalanítási igény bármilyen összegre, amely bármely más - a hajóra kötött - biztosításból behajtható, vagy behajtható lenn az ilyen biztosításból, amennyiben létezne ez a biztosítás,
2. bármely kártalanítási igény a kiadásokra, amelyek (hajó) késésbõl keletkeztek, kivéve azon kiadásokat, amelyek behajthatók lennének az angol jog és joggyakorlat szerint értelmezett 1994. évi York-Antwerpeni Szabályok alapján.

1. Egy hajó tulajdonosa biztosítva van felelõsségre, költségekre, és anyagi kiadásokra, amelyek az alábbiakban felsorolt kategóriákba tartoznak, illetve pótdíj területen egy NATO feladat teljesítésébõl származnak.

2. Egy hajó tulajdonosa biztosítva van felelõsségre, költségekre, és anyagi kiadásokra, amelyeket a következõk okoztak:

1. háború, polgárháború, forradalom, felkelés, lázadás, vagy polgári konfliktusok, illetve ezek következményei, vagy bármilyen hadban álló erõ melletti vagy elleni ellenséges cselekmény,
2. zsákmányolás, lefoglalás, zár alá vétel, visszatartás vagy késleltetés, ezek következményei illetve ezekre irányuló kísérlet,
3. elhagyott aknák, torpedók, bombák vagy bármilyen más gazdátlan háborús fegyver,
4. sztrájkolók, munkavégzésbõl kizárt dolgozók, vagy munkahelyi zavargásban résztvevõ személyek, zendülések vagy polgári forrongások,
5. bármely terrorista vagy más személy szándékos, vagy politikailag motivált cselekménye,
6. kalózkodás és erõszakos fosztogatás, amelyeket a hajóhoz nem tartozó személyek követnek el.

3. Egy hajó tulajdonosa biztosítva van felelõsségre, költségekre, és anyagi kiadásokra, amelyek az alábbiakból következtek vagy kialakulásához hozzájárultak, illetve az alábbiak okoztak:

1. ionizáló sugárzás, vagy radioaktív szennyezettség, amely bármilyen nukleáris üzemanyagból, vagy nukleáris hulladékból vagy nukleáris üzemanyag kiégetésébõl ered,
2. a radioaktív, toxikus, robbanó, vagy egyéb veszélyes illetve szennyezõ eszköze bármilyen nukleáris berendezésnek, reaktornak vagy más nukleáris létesítménynek vagy ezek alkotórészének,
3. bármely olyan háborús fegyver, amely atom vagy nukleáris maghasadást és/vagy fúziót vagy, bármely hasonló reakciót vagy radioaktív erõt vagy anyagot alkalmaz.

4. a) Felelõsség vállalása károsodásra vagy a halálesettel kapcsolatos anyagi térítésre, vagy személyi sérülésre, vagy betegségre, amely vonatkozik a hajó személyzet bármely tagjára vagy olyan, a hajón tartózkodó személyekre - kivéve a katonákat - akik NATO feladatot végeznek, beleértve a kórházi, orvosi kezelés vagy temetés költségeit, illetve az ezek kapcsán felmerült költségeket.

b) Egy biztosított személy sérülése vagy megbetegedése során a gondozásával és hazatérésével kapcsolatos költségek, valamint, amennyiben helyettesítése szükségessé válik, akkor a helyettesítõ személy kiküldésének költségei.

5. Felelõsség bármely vagyontárgy megsemmisüléséért vagy a benne keletkezett kárért, függetlenül attól, hogy a vízben, vagy a szárazföldön károsult és hogy rögzített, vagy pedig mozgatható.

6. Ezek tartalmazzák:

a) a hajóroncs kiemelésével, elszállításával, megsemmisítésével, megvilágításával vagy jelzésekkel történõ ellátásával kapcsolatos költségeket és kiadásokat, amennyiben ezeket jogszabály írja elõ, azzal a feltétellel, hogy,

b) a megmentett bármely eszköz, anyag vagy felszerelés - amennyiben a tulajdonos igényt tart rájuk - és maga a roncs értéke is levonásra kerül az a) pontban említett költségekbõl és kiadásokból.

7. Bármely felelõsség, költség, kiadás, amely abból fakad, hogy valamilyen anyag kiömlött, azt kibocsátották illetve kényszerûségbõl kikerült a hajóról, beleértve azokat a költségeket, amelyek azért merültek fel, mivel ésszerûen intézkedtek a károk vagy veszteségek elkerülésére, megelõzésére vagy a következmények minimalizálására és felelõsség bármely veszteségre vagy kárra, amelyet ezen intézkedések okoztak.

8. A hajó eltérésének költségei, amely annak következtében merült fel, mert egy sérült vagy betegbiztosítással rendelkezõ személy biztonságos ellátása, illetve ennek a személynek helyettesítõjére történõ várakozás ezt szükségessé tette. Az elõzõekben felmerült költségek nem tartalmazzák a munkabéreket, kivéve az alábbiakat:

a) A kórházi vagy orvosi kezelés alatt álló személy munkabére, amely állandó lakhelye szerinti országon kívül merült fel.

b) A helyettesítõ munkabére, mialatt várakozik, illetve utazik.

9. a) A hajó személyzetének a munkahely elvesztésébõl származó kompenzációja, amely a hajó tényleges vagy szerkezeti megsemmisülésének következménye, a vonatkozó jogszabályoknak illetve a munkaszerzõdésben foglaltaknak megfelelõ mértékben.

b) A hajó személyzetének és/vagy a hajón NATO feladatot ellátó személyek, kivéve a katonákat, hazatérési költségei, a vonatkozó jogszabályoknak illetve a munkaszerzõdésben foglaltaknak megfelelõ mértékben.

10. A hajó személyzetének és/vagy a hajón NATO feladatot ellátó személyeknek, kivéve a katonákat, ingóságaiknak megsemmisülésére vagy károsodására vonatkozó felelõsség.

11. Felelõsség, amely a biztosított hajónak más hajóval történõ összeütközésbõl fakad kiterjed:

a) A másik hajó késedelmére vagy használatbeli veszteségeire illetve a rajta lévõ vagyontárgyakra.

2. A másik hajó által fizetendõ közös hajókárra.

c) A másik hajó illetve a rajta lévõ vagyontárgyak mentésével kapcsolatos kiadásokra.

12. Egy hajó tulajdonosa biztosítva van minden olyan felelõsségre, költségre vagy kiadásra, amelyre a hajótulajdonosok kereskedelmi háborús kockázati kölcsönös (P& I) biztosítási kötvénye vonatkozik, még akkor is, ha ilyen felelõsség, költség vagy kiadás jelen a kölcsönös biztosítási (P& I) szabályok között nincs tételesen felsorolva.

13. a) Jelen biztosítási kötvény tekintetében a Szerzõdõ felek maximális felelõssége 150 millió USD-vel egyenértékû összeg, amely egy hajóra és egy eseményre értendõ.

b) Mindemellett a 3. Cikk (nukleáris) hatálya alá tartozó esetben a Szerzõdõ Felek teljes kártalanítási felelõsség 150 millió USD-ig terjed, mivel számos hajót érhet egyszerre biztosítási esemény egy incidens folytán.

A hajóparancsnok, a tisztek és a személyzet halála esetén fizetendõ összeg nagyságát a nemzeti jogszabályok vagy a nemzeti, hatályos, kollektív szerzõdések határozzák meg. A kifizetés egy összegben történik.

Rokkanttá válásért, amely közvetlenül jelen biztosítás hatálya alá tartozó kockázat és veszély következménye, és amely 90 napon belül - az elõbb említett kockázat és veszély felmerülése után - következik be, és végtag és/vagy érzékszerv elvesztéséért illetve funkciójuk károsodásáért amely jelen biztosítás hatálya alá tartozó kockázat és veszély következménye és amely 90 napon belül - az elõbb említett kockázat és veszély bekövetkeztekor illetve után - merül fel, a biztosító kormány fizet a biztosított javára az alábbi 4. rész (B) (i) pontban foglaltak szerint.

A hajóparancsnok, a tisztek és a személyzet személyes ingóságainak megsemmisüléséért vagy károsodásáért, amely közvetlenül jelen biztosítás hatálya alá tartozó kockázat és veszély következménye, a biztosító kormány kifizeti az alábbiakban megállapított összeget, az alatt az idõtartam alatt, amikor a jelen biztosítás hatályban van. A biztosított ingóságainak teljes megsemmisülése, illetve károsodása (amely megegyezik a teljes elvesztéssel) esetén a kártalanítás összege az ilyen veszteségért és károsodásért az alábbiak szerint térítendõ: (a) tiszti képesítéssel rendelkezõ tiszt részére 10.000 USD; (b) tiszti képesítéssel nem rendelkezõ hajószemélyzet tagjának részére: 5.000 USD.

A "személyes ingóság" fogalma magában foglalja azt a személyes vagyontárgyat, amelynek ésszerû használata a hajón szükséges vagy megkívánható ugyanúgy, mint, azok az árucikkek, amelyek megszokott módon vagy szokás szerint a fedélzeten tartanak személyes használatra, viseletre, komfortra, vagy a biztosított kényelmére, mialatt õ vagy a hajón, illetve külföldi kikötõben tartózkodik, vagy pedig hazai kikötõbe tér vissza. Ruházati cikkek, akár díszöltözetként akár más módon használnak és a munka végzésére szolgáló cikkek szintén beleértendõk. A "személyes ingóság" fogalma nem foglalja viszont magában azokat a cikkeket, melyeket üzleti szándékból tartanak, a biztosított munkájához nem tartoznak, vagy értékesítési célokat szolgálnak.

Biztosított személy: Jelen biztosítási kötvénnyel a hajóparancsnok, a tisztek és a hajó személyzete van biztosítva, ahogy az a biztosítási jegyzékben (Declaration of Cover) fel van tüntetve.

Kockázat és veszély: A biztosítás halálesetre, rokkanttá válásra (beleértve valamely végtag és/vagy érzékszerv elvesztését vagy funkciójuk károsodását) és a biztosított személy ingóságainak megsemmisülésére vagy károsodására vonatkozik, amely közvetlen következménye a háborús kockázatnak, amelyeket a NATO háborús kockázati - hajótestre és gépi berendezésekre vonatkozó - biztosítás tételesen felsorol.

Biztosítás idõtartama: Jelen biztosítási kötvény idõtartama megegyezik a hajóra vonatkozó háborús kockázati - hajótest és fõgép - biztosításban meghatározott idõtartammal.

A biztosítás kedvezményezettjei halálesetnél: A biztosító a biztosítási összeget a kedvezményezettnek vagy kedvezményezetteknek fizeti ki, akiket a biztosított személy jelöl meg a kedvezményezési formanyomtatványon. Amennyiben nincs ilyen kijelölt kedvezményezett, abban az esetben a biztosítási összeg a hajó lobogója szerinti ország jogszabálya vagy szokásjoga alapján kerül kifizetésre.

Kártalanítási igények: Amennyiben a biztosító kormány a rá vonatkozó teljes biztosítási összeget a formanyomtatványon kijelölt kedvezményezett részére, illetve saját jogszabálya vagy szokásjoga alapján kifizette, abban az esetben ezt a kifizetést a biztosítási kötvény jogerõs teljesítésének kell tekinteni, következésképpen ezt úgy kell értelmezni, hogy a biztosító kormány véglegesen eleget tett a biztosítási kötvényben vállalt fizetési kötelezettségének.

A kifizetési határidõ elhalálozás esetén: A biztosítási díj kifizetését, halál esetén, 90 napon belül kell teljesíteni, azt követõen, hogy a biztosított halála a biztosító kormány számára kielégítõ módon bizonyítást nyert.

Az elhalálozás tényének bizonyítása: Bármely biztosított elhalálozásának idejét és tényét a biztosító kormány számára kielégítõ módon igazolni kell; valamint a halál idejének és beálltának ilyen módon történõ megállapítását, jelen biztosítási kötvény rendelkezéseinek értelmében, jogerõsnek és bizonyítottnak kell tartani minden személyre vonatkozóan.

A. Rokkanttá válás. A "rokkanttá válás" jelen biztosítási kötvény meghatározása szerint, a cselekvõképesség hiányát jelenti, amely - jelen biztosítás hatálya alá tartozó - kockázat vállalásából felmerült sérülés közvetlen következménye, s amely a biztosított személyt szükségszerûen és folyamatosan meggátolja, bármilyen fajta
- kötelezettségként fennálló - munkájának végzésében, a sérülés ideje alatt.

(1) Amennyiben egy biztosított rokkanttá válik, abban az esetben számára mindaddig havonta 1000 USD segély jár, amíg a biztosító kormány megállapítja, hogy a rokkant állapot megszûnt, vagy pedig 50.000 USD kifizetésre került, bármelyik is következik be elõbb.

(2) Amennyiben egy biztosító kormány megállapítja a havonta fizetett 1000 USD segély fizetése közben, hogy a rokkant állapot - maximális orvosi kezelés mellett - maradandóvá vált, akkor a biztosító kormány értesíti a biztosítottat errõl a tényrõl, aki választhat, hogy

1. továbbra is folyamatosan kapja az 1000 USD összegû havonta fizetett segélyt, ameddig a biztosítottnak havonta kifizetett összegek, beleértve az értesítés elõtti havi kifizetéseket és az azt kivetõen folyósított havi segélyeket, együttesen elérik az 50.000 USD-t, vagy

(b) megkapja egyben az 50.000 USD-bõl, az értesítésig a biztosítottnak addig kifizetett összeggel csökkentett fennmaradó segélyösszeget.

B. Végtag elvesztése illetve funkcionális károsodása: Amennyiben megállapításra kerül, hogy a biztosított, jelen biztosítás hatálya alá tartozó, kockázat vállalásából következtében végtagját és/vagy érzékszervét elveszítette illetve ezek funkcionálisan
- az alábbiakban felsoroltak szerint - károsodtak, ám ez nem éri el a biztosító kormány által maradandónak nyilvánított rokkantságot, akkor a biztosító kormány pótsegélyt fizet a biztosított részére, amelynek mértéke a bázisösszegnek az alábbiakban megállapított százaléka. Ez a pótsegély, jelen cikkely A pontjának (1) bekezdésében meghatározott segély összegének kiegészítésére szolgál, de a végtag és/vagy érzékszerv elvesztése illetve ezek funkciójának károsodására kifizetett kiegészítõ kártalanítás, valamint a rokkanttá válásért kapott segély összege nem haladja meg a teljes bázisösszeget.

Orvosi vizsgálat: A biztosító államnak/kormánynak joga van a biztosított személy vizsgálatára, akkor és annyiszor, ahányszor ésszerûen megkívánható és szintén joga van - elhalálozás esetén - a boncolásra, ahol ezt a jogszabályok nem tiltják.