( 2002. november 13.)

I. A csatlakozási tárgyalások helyzete

Magyarország 1998. március 31-én kezdte meg csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval.

A tárgyalások elsõ fázisa, az átvilágítás alapszakasza 1998. április végétõl 1999. júliusáig tartott. Az egyes tárgyalási fejezetek ideiglenes lezárását eredményezõ érdemi tárgyalások 1998. november 10-én kezdõdtek meg.

A csatlakozási tárgyalások fejlõdése szempontjából a 2000. decemberi nizzai Európai Tanács fordulópontnak bizonyult. Ekkor nyert megerõsítést az új bõvítési stratégia, melynek keretében az EU a tárgyalási program tekintetében egy olyan útitervet alakított ki, amely teljesítésével az elsõ új tagoknak kilátásuk nyílt a 2004. évi Európai Parlamenti választásokon való részvételre.

Az új bõvítési stratégiában foglalt tárgyalási ütemterv végrehajtása 2001 elsõ felében, a svéd elnökség alatt sikeresen indult meg. A négy alapszabadság, a környezetvédelem, az adózás és a vámunió lezárása mennyiségi és minõségi értelemben is áttörést eredményezett a csatlakozási tárgyalásokon. Magyarország, továbbá néhány más tagjelölt tárgyalási teljesítménye nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a 2001. júniusi göteborgi Európai Tanács a nizzai megfogalmazáshoz képest pontosította a bõvítés forgatókönyvével kapcsolatos elképzeléseit. A tagállamok rögzítették, hogy az arra felkészült tagjelöltekkel a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végéig le kell zárni. Célkitûzésként fogalmazták meg, hogy ezen országok tagként vehessenek részt a 2004-es Európai Parlamenti választásokon, ezzel kiszámíthatóbbá tették a folyamatot.

A belga és a spanyol elnökség idején folytatódott a "road map" végrehajtása.

2002 közepére lényegében véget ért a fejezeteket középpontba helyezõ, ill. a derogációkra koncentráló tárgyalás. A lezárt dossziék száma veszített jelentõségébõl. A tárgyalások záró szakaszára maradt, pénzügyi vetületük miatt kölcsönhatásban levõ fejezetek (mezõgazdaság; regionális politika; költségvetés) tárgyalása során a fõ kérdés immár a csatlakozás feltételrendszerének minél kedvezõbb kialakítása. Ez négy pontra bontható: egyenlõ versenypozíciók az egységes belsõ piacon; a támogatások ezzel összhangban álló szintje és az átmenet hossza; a lehetõ leggyorsabb és legteljesebb integráció az EU intézményeibe; valamint a csatlakozás társadalmi támogatottságának fenntartása a belépés elõtt és után. A hátralévõ idõszak legfontosabb feladata e négy tényezõ, azaz a beilleszkedés feltételrendszerének a magyar érdekek mentén történõ minél kedvezõbb alakítása.

A csatlakozási tárgyalások záró szakaszába lépve Magyarország lezárt fejezeteinek száma 26 és fél (ez utóbbi a mezõgazdasági dosszié állat- és növény-egészségügyi alfejezete). A nyitott kérdéseket két kategóriába soroljuk:

1. ország-specifikus kérdések,
2. záró pénzügyi csomag.

1. Az ország-specifikus kérdések közül kiemelkedik a verseny témaköre. Lényegében egy kérdés maradt nyitva - konverzió feltételrendszere. A továbblépés lehetõségeit technikai konzultációkon és magas szintû tárgyalásokon keressük.

A Bizottságon belüli nézeteltérések (bérszeszfõzésre vonatkozó magyar igény kezelése) miatt bizonytalan, hogy mikor kerülhet napirendre az adózás, de a többi kiegészítõ magyar igény, kiemelten a cigaretta jövedéki adója, reményeink szerint megoldódik.

Egyetértés van arról, hogy a termõföld kérdésére a tárgyalások késõbbi szakaszában térünk vissza.

Az intézményi fejezeten belül az EP-mandátumok problémáját minden valószínûség szerint csak Koppenhágában lehet megoldani. Az ÁÜT október 22-i ülésén elosztották a Bulgáriára és Romániára esõ 50 mandátumot, s 6 helyet tartalékoltak, ami azt valószínûsíti, hogy ebbõl a magyar és a cseh igények a tárgyalások végén kielégíthetõk lesznek, bár ezt több tagállam változatlanul ellenzi.

Továbbra is a bilaterális tárgyalások napirendjén tartjuk a munkaerõ kérdését, s célunk, hogy a tagállamok tegyenek eleget kötelezettségvállalásuknak, miszerint a tagságtól jelentõsen javítják a piacra jutás feltételeit.

2. A záró pénzügyi csomagra vonatkozóan az Európai Tanács október 24-25-i brüsszeli ülése stratégiai döntéseket hozott (ld. a "A csatlakozási folyamat" címszó alatt), amelyekre mint az EU eddig hiányzó álláspontjára tekintünk.

• Miközben az EiT 9 éves átmenetet határoz meg az új tagállamok számára a közvetlen kifizetések tekintetében, 2006 végétõl reálértékben befagyasztja a direkt és piaci támogatásokra szánt kiadásokat. (Nominál értékben évi 1 %-os növekedés került beépítésre, ami ca. 400 mio EUR-t jelent. Ez 2004 és 2007 között elméletileg fedezi az évi 5 %-os növekményt, azonban már nem elégséges a 2007 utáni évi 10 %-os növekedés fedezetére.)
• A Bizottság 2002. január 30-i pénzügyi javaslatait "túlságosan nagyvonalú ajánlatként" értékelve a brüsszeli csúcson a tagállamok feltehetõen tárgyalási tartalékot képeztek azáltal, hogy 10 %-kal, 25.5 mrd EUR-ról 23 mrd EUR-ra csökkentették a strukturális támogatások globál keretét.
• Elfogadták, hogy a 2004-es nettó pozíció nem lehet rosszabb, mint a 2003-as bázis.
• A védzáradék alkalmazásának idõkeretét két év helyett három évre módosították.

Magyarország készen áll a még nyitott kérdések megoldására, a méltányos kompromisszumok kialakítására. A magyar álláspont lényege: a politikai menetrend betartása és a méltányos feltételek kialakítása azonos súlyú kérdés. Meggyõzõdésünk szerint annak, hogy Európa újraegyesítésének küszöbére érkeztünk, nem csak a politikai nyilatkozatokban, hanem a konkrét feltételekben is tükrözõdnie kell. A brüsszeli csúcstalálkozón hozott döntéseket az EU eddig hiányzó közös álláspontjának, tárgyalási alapnak, tárgyalható ajánlatnak, és nem a csatlakozási tárgyalások végeredményének tekintjük. Célunk az, hogy az elkövetkezõ hetek csatlakozási tárgyalásain sikerüljön elérni ennek a közös álláspontnak a javítását. Ennek érdekében Magyarország az elkövetkezõ idõszakban a pénzügyi csomaghoz, illetõleg a csatlakozási tárgyalások lezárásához kapcsolódóan az alábbi kérdések megoldásának szentel különös figyelmet:

1. Magyarország mindent megtesz a csatlakozás követelményeinek teljesítése érdekében. Ha az EU maga részérõl szükségesnek tartja specifikus védintézkedés lehetõségének rögzítését a csatlakozási szerzõdésben, akkor annak pontos tartalmáról és az eljárási rendrõl a csatlakozási tárgyalásokon kell megállapodni. A belsõ piac megbízható mûködése és a jogbiztonság nem csupán a jelenlegi tagállamok, hanem az újonnan csatlakozó országok számára is alapvetõ követelmény.
2. Üdvözöljük, hogy a közvetlen kifizetések rendszerét az új tagállamokra is kiterjesztik, de egyúttal úgy ítéljük meg, hogy jelentõsen le kell rövidíteni a közvetlen kifizetésekre vonatkozó átmenet hosszát. Változatlanul nem látjuk indokát annak, hogy az túlnyúljon a jelenlegi pénzügyi perspektíván, de készen állunk a kérdés megtárgyalására.
3. Az új tagállamok mezõgazdasági termelõi számára méltányos versenyfeltételeket kell biztosítani, s ehhez a közvetlen kifizetések mellett a kvóták kérdése is hozzátartozik.
4. Ugyancsak fontos a strukturális és kohéziós célú fejlesztések megfelelõ szintû támogatása. Sajnáljuk, hogy a Bizottság javaslatában az e célra szánt összegeket az Európai Tanács lefelé korrigálta. A csatlakozási tárgyalásokon ebben a kérdésben is kiegyensúlyozott megoldást kell elérni.
5. Fontos, hogy az Európai Tanács elfogadta: az új tagállamok nettó költségvetési pozíciója a csatlakozás után nem romolhat a csatlakozást megelõzõ évhez képest. Magyarország továbbra is a nettó pozíció érdemi javulását kívánja elérni. Ezt a célt azonban nem módszertani eszközökkel, hanem reális, országspecifikus elõrejelzésekre építve és az EU pénzügyi ajánlatának tényleges javításával kell elérni. Olyan megoldás szükséges, amely a kompenzáció esetében ugyanolyan hosszú átmenetet biztosít, mint az EU részérõl a támogatásokra alkalmazott átmenet.
6. El kell kerülni, hogy tartósan kétféle politika érvényesüljön a régi és új tagállamok esetében.
7. Olyan megoldásra törekszünk, ami nem prejudikálja az EU következõ költségvetésére vonatkozó tárgyalások végeredményét és Magyarországot nem hozza eleve kedvezõtlen helyzetbe.
8. Magyarország igényt tart arra, hogy a 2007-tõl kezdõdõ pénzügyi perspektíva tárgyalásában és elfogadásában teljes joggal vegyen részt.

Az Európai Unió keleti bõvítése kezdettõl több, egymással párhuzamos folyamat keretében zajlott. A valamennyi társult országot - ideértve Törökországot is - magában foglaló bõvítési folyamat az 1998. március 12-én megrendezett londoni Európa Konferenciával kezdõdött. A csatlakozási folyamat az 1998. március 30-án Brüsszelben megrendezett nyitókonferencián vette kezdetét. A folyamat részeként az Európai Unió 1998. március 31-én kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Tanács 1997. évi, luxembourgi ülésén kijelölt un. 5+1 tagjelölt országgal (Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Észtország, Csehország). A tárgyaló országok sora az 1999. év végi helsinki Európai Tanács döntése alapján 2000-tõl kibõvült a további tagjelölt országokkal (Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Románia, Szlovákia).

A csatlakozási folyamat menetrendje 1998-tól napjainkig kisebb-nagyobb lépéseken keresztül, fokozatosan alakult ki. A folyamat lezárhatóságát tekintve az elsõ mérföldkövet az 1999. decemberi, helsinki Európai Tanács azon döntései jelentették, melyek értelmében az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2002. végéig képessé teszi magát az új tagok befogadására.

Ez az ígéret pénzügyi szempontból ez 1999. elsõ felében, a berlini csúcson az Agenda 2000 elfogadásával teljesült; a 2000-tõl induló új költségvetésben a bõvítés költségei már szerepeltek.

Az intézményi feltételek tekintetében a 2000. decemberi nizzai Európai Tanács hozta meg a szükséges döntéseket. Ezek fordulópontot jelentettek a csatlakozási folyamatban: megszülettek a bõvítéshez szükséges intézményi reformok és megerõsítést nyert az új bõvítési stratégia. Az intézményi döntések 2002 végéig vállalt ratifikálásával az EU teljesítette az utolsó elõfeltételt a bõvítés 2002 végi / 2003 eleji elméleti megkezdése elõl.

Az új bõvítési stratégiában foglalt tárgyalási ütemterv végrehajtása a svéd elnökség alatt rendkívül sikeresen indult meg, és nemcsak mennyiségi, de minõségi értelemben is áttörést eredményezett a csatlakozási tárgyalásokon. Ez tette lehetõvé, hogy a 2001. júniusi göteborgi Európai Tanács a nizzai megfogalmazáshoz képest pontosítsa a bõvítés forgatókönyvével kapcsolatos elképzeléseit. A tagállamok rögzítették, hogy az arra felkészült tagjelöltekkel a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végéig le kell zárni. Célkitûzésként fogalmazták meg, hogy ezen országok tagként vehessenek részt a 2004-es Európai Parlamenti választásokon, ezzel kiszámíthatóbbá tették a folyamatot.

A 2001. decemberi Laeken-i Európai Tanács megerõsítette a nizzai és göteborgi idõkeretet. Politikai jóváhagyást nyertek a tárgyalások tizenkét hónapon belüli lezárásához szükséges alapelvek és eszközök, döntés született a Csatlakozási Szerzõdés szövegezésének megkezdésérõl is. Az EU ezúttal már elhatározottságát fejezte ki a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig történõ lezárására a felkészült tagjelöltekkel, s így azok már teljes jogú tagként vehetnek részt a 2004-es EP-választásokon. Az Elnökségi Következtetések nevesítve felsorolják a tárgyalások lezárására képesnek mutatkozó 10 tagjelöltet. Bulgária és Románia részére speciális támogatást, módosított "road map"-et és az összes fejezet 2002 folyamán történõ megnyitását helyezik kilátásba.

A 2002. elsõ félévi spanyol elnökség alatt, valamint a második félévi dán elnökség elsõ hónapjában folytatódott a felzárkóztatás és a kiegyenlítõdés. Az EU célja az volt, hogy 2002 õszére a tíz "laekeni ország" lényegében azonos tárgyalási helyzetbe kerüljön, és csak a pénzügyi-költségvetési, valamint az intézményi kérdések maradjanak nyitva. A 2002. júniusi sevillai Európai Tanács megerõsítette a bõvítés körvonalazódó menetrendjét. Azt tovább pontosítva november eleji határidõt szabott a pénzügyi kérdésekre vonatkozó közös EU álláspont kialakítására, hogy a tárgyalások év végi lezárása érdekében elégséges idõkeretet biztosítson a tagjelöltekkel való tárgyalásokhoz.

A Bizottság 2002. októberi éves záró értékelése elõkészítette a csatlakozó országok elsõ körének megnevezésével kapcsolatos végsõ döntést, és a Stratégiai Dokumentumban a korábban megjelölt 10 jelölt, köztük Magyarország megnevezésre került.

Az Európai Tanács 2002. október 24-25-ei rendkívüli ülése a bõvítési folyamat szempontjából számos stratégiai döntést hozott: jóváhagyta a Bizottság ajánlásait és elfogadta a még hiányzó közös álláspontokhoz szükséges politikai döntéseket.

Megerõsítette, hogy tíz ország - köztük Magyarország - teljesíti már ma is a politikai kritériumokat, és 2004 elejére képessé válik a gazdasági kritérium teljesítésére, valamint arra, hogy megfeleljen a tagságból adódó kötelezettségeknek. Ennek alapján az EU megerõsítette elkötelezettségét a tárgyalások lezárására a 2002. december 12-13-i koppenhágai EiT során, s a Csatlakozási Szerzõdés aláírására 2003. áprilisában, Athénban.

Ciprust illetõen az EU változatlanul az egyesített sziget felvételében érdekelt, de a politikai rendezés hiányában, az EiT 1999. decemberi helsinki döntése alapján ez nem jelenti akadályát Ciprus csatlakozásának.

Bulgária és Románia tekintetében az EiT megerõsítette a Bizottság 2002. évi éves jelentésében foglalt értékelését, s a két ország csatlakozásának elõmozdítása érdekében Koppenhágában részletes ütemtervet, ezen belül menetrendet és megerõsített elõcsatlakozási stratégiát fogadnak el. Az Európai Tanács támogatásáról biztosította a két országot a maguk által támasztott célkitûzés, a 2007-es csatlakozás elérésében.

Törökország vonatkozásában az EU elismerte a politikai és gazdasági kritériumok teljesítése terén elért haladást, ami közelebb hozta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Koppenhágában pontosítani fogják Törökország tagjelölti státuszának következõ állomását.

Az EiT megerõsítette a Bizottság törekvését, hogy a monitoringot a csatlakozási szerzõdés aláírása után is folytatni kell. A vonatkozó jelentést a Bizottság a csatlakozás kilátásba helyezett idõpontja elõtt hat hónappal készíti el. Az EU azt is jóváhagyta, hogy az általános gazdasági védzáradékon túlmenõen két kiegészítõ védintézkedés kerüljön alkalmazásra (belsõ piaci, ami kiterjed minden, határon átnyúló hatással járó gazdasági tevékenységet érintõ szektorra, valamint bel- és igazságügyi). A csatlakozást követõen három évig bármely tagállam, vagy a Bizottság kezdeményezheti annak alkalmazását. A gazdasági védintézkedés bármely tagállamra vonatkozhat. A két specifikus védintézkedés kizárólag olyan új tagállamra vonatkozhat, amely nem teljesítette a csatlakozási tárgyalásokon tett vállalásait. Annak kezdeményezésére a monitoring során feltárt hiányosságok esetén már a csatlakozás elõtt sor kerülhet és az már a csatlakozás elsõ napjától alkalmazható. Ezen intézkedések alkalmazása túlnyúlhat a három éven. Az EU konkrét pozícióját a csatlakozási tárgyalások keretében alakítják ki. A Bizottság a védintézkedés alkalmazásának felfüggesztését megelõzõen kellõ idõben tájékoztatja a Tanácsot, és figyelembe veszi a Tanács megjegyzéseit. A csatlakozás napján túlnyúló intézményfejlesztésre vonatkozó átmenet is megerõsítésre került.

A brüsszeli EiT döntést hozott a bõvítés költségvetési és pénzügyi kérdéseirõl is, az alábbiak szerint:

Berlini keretek: A berlini pénzügyi kereteken belül 2004-2006-ra elõirányzott kiadásokat tiszteletben kell tartani.

Közvetlen mezõgazdasági kifizetések: A KAP jövõjére és az EU 2006 utáni költségvetésére vonatkozó kötelezettség nélkül a közvetlen kifizetéseket az alábbi százalékos szinten terjeszti ki az újonnan csatlakozókra: 2004 - 25%, 2005 - 30%, 2006 - 35%, 2007 - 40%, majd ezt követõen évi 10 %-os növekedés annak érdekében, hogy az új tagállamok 2013-ban érjék el az akkor alkalmazott támogatási szintet.

A "phasing in" periódus a költségvetési stabilitás keretében történik. A piaci támogatásokra és a közvetlen kifizetésekre a 25 tagú Unióban szánt kiadások teljes összege nem lépheti túl a 2006-ra Berlinben a 15 tagállam számára elõirányzott reálértéket és az új tagállamokra vonatkozóan javasolt kiadási plafont. A piaci támogatások és a közvetlen kifizetések 2007-2013 között nominál értékben minden évben alatta kell, hogy maradjanak a 2006-os érték évente 1 % ponttal növekvõ értékének. Elméletileg nem került sor a vidékfejlesztési támogatások befagyasztására.

Strukturális mûveletek: A 2004 és 2006 között az új tagállamok között szétosztásra kerülõ globális összeg 23 mrd EUR, a felosztás aránya a csatlakozási tárgyalások keretében már kialakult. (Az elnökségi javaslat 25,5 mrd EUR volt.)

Saját források és költségvetési egyensúly zavarai: Az új tagok vonatkozásában csatlakozástól alkalmazni kell a saját források rendszerét. Ha az elõirányzott kifizetés mértéke a 2004-2006 közötti idõszakban negatív a 2003-as évhez viszonyítva, abban az esetben átmeneti költségvetési kompenzáció kerül felajánlásra. Ennek formája: egy rögzített összeg visszatérítése ("lump sum"), degresszív és átmeneti kifizetés az EU költségvetés kiadási oldalán. A pontos összegek a tárgyalások legvégén kerülnek meghatározásra annak a módszernek az alapján, amirõl a Tanács október 22-én megállapodásra jutott, s amelyet a Csatlakozási Szerzõdésben rögzítenek. A kompenzációnak a berlini keretek bõvítésre szánt kötelezettségvállalási és kifizetési soraiban meghatározott marginon belül kell maradnia.

A brüsszeli EiT megerõsítette az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának több korábbi döntését. Eszerint:

• Az új tagállamoknak gyorsítani kell a felkészülést a strukturális alapok fogadására. A programozási dokumentumokat és a kohéziós projekteket úgy kell elõkészíteni, hogy azokat már a csatlakozás napján el lehessen fogadni. A strukturális támogatás egyharmada kohéziós célra (közlekedés, környezetvédelem) lesz fordítható.
• Az elõlegfizetés acquis szerinti mértéke az elsõ évben a 2004-2006-ra elõirányzott összeg 16 %-a lesz. Az EU egyúttal a 2004-re elõirányzott strukturális és kohéziós kifizetések 3-3 %-át is folyósítani kívánja.
• Belsõ politikák: A legnagyobb tételt az Ignalinai atomerõmû leállításának költségei jelentik. További tételek: Bohunice leállítása, csatlakozáson túlnyúló intézményfejlesztések, a létezõ programok kiterjesztése.
• Észak Ciprus: A politikai rendezés esetére az EU megfelelõ összegeket irányoz elõ a sziget északi részének felzárkóztatására.
• Európai Fejlesztési Alap: Az új tagállamoknak a következõ, 10. pénzügyi jegyzõkönyvhöz kell csatlakozni. (Ez 2005 tavaszán indul.)
• ESZAK: Az új tagállamoknak már a csatlakozás napjától teljes mértékben részt kell venni a kutatási alapban. A hozzájárulás 2006-tól négy lépcsõben kerül befizetésre (2006: 15%, 2007: 20%, 2008: 30%, 2009: 35%).

Intézményi kérdések vonatkozásában az EiT legfontosabb döntései a következõk:

Az intézményi kérdéseket négy részre osztották:

0. a 2004-ben alkalmazandó átmeneti intézkedések;
0. a tanácsi szavazatok súlyozása és a minõsített többség küszöbértéke
0. Európai Parlament (2004-2009)
0. Elnökség rotációs rendje

Tanács: A csatlakozás napja és 2004. december 31-i közötti idõszakra vonatkozóan döntés született a minõsített szavazás esetén (QMV) a szavazatok súlyozásáról, valamint a 2005. január 1-ét követõen életbelépõ szavazati súlyokról is.

Európai Parlament: A 2004-2009 közötti ciklusban a mandátumok teljes számának meghatározása és azok elosztása a jelenleg érvényes elosztás során alkalmazott eljárás szerint történik. A 2004-2009 közötti idõszakra vonatkozóan a Nizzai Szerzõdés 20. sz. mellékletében foglaltak az irányadók. A Szerzõdés iránymutatása alapján kell elosztani a Romániára és Bulgáriára esõ 50 mandátumot. Az ÁÜT október 22-i ülésén olyan megoldás született, amely alapján az 50 mandátumból 44-et osztottak szét. Ennek alapján a három tízmilliós tagállam (GR, B, PR) 24, Magyarország és Csehország 21 helyet kapott. A tartalékolt 6 mandátummal a tárgyalások legvégén a magyar és a cseh igényt tervezik kielégíteni. Ez végül megfelelõ megoldáshoz vezethet, de a megoldás nem tekinthetõ biztosnak.

Elnökség: A Szerzõdés rögzíti a rotáció szabályait. Annak érdekében, hogy az új tagállamok kellõ tapasztalatokat szerezhessenek, a jelenlegi rotáció 2006 végéig folytatódik. A 2007-tõl alkalmazandó megoldásról a Tanács mielõbb, legkésõbb a csatlakozás után egy évvel hoz döntést. A döntésnél nyilvánvalóan figyelembe vételre kerülnek a Konvent és az IGC eredményei.

A bõvítés szempontjából fontos politikai döntés született a kalinyingrádi probléma megoldásának elõsegítésére. Az EiT síkra szállt az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerségért és a minden fél számára elfogadható megoldásért. Egyúttal megerõsítette, hogy minden államnak joga van határai, és az ország területén mozgó személyek és áruk ellenõrzésére, vízum és tranzit vízum bevezetésére.

Összegzésképpen megállapítható, hogy Európai Tanács rendkívüli, brüsszeli ülésének döntései egyértelmûen azt mutatják, hogy az EU elhatározott szándéka a tárgyalások lezárása decemberben az arra felkészült tagjelöltekkel, akik már tagként vehetnek részt a 2004-es EP-választásokon. A brüsszeli eredmények kedvezõnek értékelhetõk a politikai menetrend betarthatóság szempontjából, de a csatlakozás konkrét - elsõsorban pénzügyi - feltételei tekintetében a tagállamok a 2002. januári bizottsági javaslatnál kedvezõtlenebb álláspontot alakítottak ki, s a megoldások kialakítására igen szûk idõkeret áll rendelkezésre.

Az Európai Bizottság 2002. október 9-én hozta nyilvánosságra a Magyarországról és a többi tagjelölt országról készített éves jelentéseit. Az idei éves jelentés a korábbi jelentésekhez képest több megközelítésbõl értékeli a tagjelölt országok csatlakozásra való érettségét, és átfogóbb képet ad a csatlakozási tárgyalások óta megindult felkészülési folyamat ütemérõl, folyamatosságáról, eredményeirõl és a hátralévõ feladatokról. A jelentésben foglalt "negatív" megállapítások elsõsorban további feladat meghatározásként értékelendõk.

1. A koppenhágai politikai kritériumok

Az éves jelentés leszögezi, hogy Magyarország teljesíti a koppenhágai politikai kritériumokat. Megállapítja, hogy hazánk jelentõs fejlõdést ért el a demokráciát biztosító intézmények stabilitásának, továbbá a jogbiztonság, az emberi és kisebbségi jogok szavatolásának megerõsítésében. A jelentés elismeri, hogy a közigazgatás reformja széles körben megvalósult, ennek jelentõs állomása volt a köztisztviselõi bérek emelése. Az önkormányzatok pénzügyi reformja hátralévõ feladat. A jelentés megállapítása szerint a pénzügyi források szûkössége veszélyeztetheti a helyi önkormányzatok autonómiáját.

A jelentés kiemeli, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás függetlenségét biztosító alkotmányos és egyéb jogszabályokban meghatározott garanciák kellõképpen szilárdak, a bíróságok igazgatása hatékonyan mûködik. Kedvezõ fejleményként értékeli a táblabíróságok létrehozását, az igazságszolgáltatás pénzügyi függetlenségének megerõsítését 2004-tõl, és a 2003 januárjától megvalósuló bírói alapbéremelést. Kritikaként fogalmazódik meg, hogy a bíróságok infrastruktúrája, technikai ellátottsága még mindig elégtelen.

A jelentés elismeri, hogy a korrupcióellenes stratégia keretében számos intézkedés történt, azonban a korrupció továbbra is probléma Magyarországon. Fontos, hogy a helyzet javítása érdekében az újonnan elfogadott intézkedések végrehajtása mihamarabb megtörténjen. Magyarország elismeri az emberi jogokat és az állampolgári szabadságjogokat. A jelentés megemlíti, hogy a közszolgálati médiakuratóriumokban ismét minden parlamenti párt képviselteti magát, valamint a szociális dialógus javítása érdekében új intézkedések történtek. A jelentés hiányosságként említi, hogy nincs megoldva a kisebbségek parlamenti képviselete.

A jelentés megállapítja, hogy a romák társadalmi integrációjának elõsegítése érdekében az intézményi kereteket megerõsítették, új végrehajtást ellenõrzõ rendszert vezettek be. Kritikaként említi ugyanakkor, hogy a roma politikát még mindig különállóan kezelik, nem integrálták az általános szociálpolitikai stratégiába, és a romák még mindig megkülönböztetésnek vannak kitéve.

2. A koppenhágai gazdasági kritériumok

A koppenhágai gazdasági kritériumok tekintetében - a korábbi évekhez képest hasonlóan - a jelentés megállapítja a mûködõ piacgazdaság meglétét. A jelentés az ország versenyképességét úgy ítéli meg, hogy a reformok folytatása hozzásegíti Magyarországot a csatlakozásig ahhoz, hogy képes legyen megfelelni a tagságból eredõ verseny kihívásainak. A jelentés egyes szövegrészei, illetõleg a magyar külkereskedelmi és beruházási adatok ugyanakkor egyértelmûen alátámasztják a versenyképességi kritérium teljesítését. A jelentés megállapítja, hogy Magyarországon messze ható intézményi és strukturális reformok mentek végbe, ami robusztus gazdasági növekedést, folyamatosan csökkenõ munkanélküliséget és fenntartható külgazdasági pozíciót eredményezett. A gazdaságpolitikai eszköztárat a jelentés jól megválasztottnak minõsíti, a gazdaságpolitikát általában is stabilnak és hitelesnek értékeli. A gazdaságpolitika vonatkozásában kritika éri ugyanakkor az államháztartási hiány 2001 óta bekövetkezett romlását.

A költségvetés vonatkozásában a jelentés megállapítja, hogy a hazai intézményrendszer várhatóan képes lesz a közösségi költségvetésbõl érkezõ majdani transzferek és az oda történõ magyar befizetések költségvetési kezelésére. A strukturális reformok terén a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyi szektor modernizálása továbbra is nagy kihívást jelent Magyarország számára. A nyugdíjrendszer reformját úgy értékeli a jelentés, hogy az hozzá fog járulni a hosszú távú költségvetési stabilitáshoz. Ennek részeként az új kormány a nyugdíjrendszer második pillérét 2003. január 1-jétõl kötelezõvé tette, és 2003-tól kezdõdõen 6%-ról 8%-ra emeli a hozzájárulást a kötelezõ magán-nyugdíjpénztárakhoz.

3. A közösségi vívmányok átvétele és alkalmazása

Az Európai Bizottság szerint az elmúlt évben mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás tekintetében jelentõs elõrelépés történt a szociálpolitika, a bel- és igazságügyi együttmûködés, a hírközlés, a kultúra és audiovizuális politika és az energia területén. A harmonizáció magas szintje jellemzõ az áruk szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása, a tõke szabad áramlása, a vállalati jog, a vállalati versenyjog területére, és a figyelmet a csatlakozásig a végrehajtásra kell összpontosítani.

A jelentés az áruk szabad áramlása fejezet kedvezõ fejleményei közé sorolja többek között az autópálya-építéseknél a közbeszerzési szabályok alkalmazását, azonban hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési törvények teljes harmonizációjának megteremtése különös erõfeszítéseket igényel. További feladatként említi az Élelmiszer-biztonsági Ügynökség létrehozását, a piacfelügyeleti tevékenység erõsítését.

A személyek szabad áramlása fejezet tekintetében pozitívnak ítéli a jogharmonizációs eredményeket. Hátralévõ feladatként jelöli meg a jelentés az ügyvédekrõl szóló törvény módosítását, a munkaerõ szabad mozgására vonatkozó további jogharmonizációt és az európai parlamenti választásokhoz kapcsolódó jogszabály elfogadását.

A szolgáltatások szabad áramlása fejezet tekintetében a jelentés megállapítja, hogy a múlt évben készített értékelés óta Magyarországon jelentõs elõrelépés történt a szolgáltatásokat érintõ jogharmonizáció (így a tõkepiaci szabályok elfogadása és az információs társadalomhoz kapcsolódó jogszabályok elfogadása) és intézményfejlesztés területén (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és az Adatvédelmi Biztos Hivatalának hatékony mûködése). Továbbra is kiemelt hiányosság, hogy a PSZÁF nem rendelkezik önálló szabályozási jogkörrel.

A tõke szabad áramlásáról szóló fejezetben a Bizottság elismeréssel nyugtázza az elmúlt idõszakban történt harmonizáció eredményeit, megelégedéssel fogadja, hogy Magyarország lekerült az FATF nem együttmûködõ országokat tartalmazó listájáról, és kielégítõnek találja az anonim betétek megszüntetésének menetrendjét. További erõfeszítésre van szükség a termõföldre vonatkozó jogszabályok harmonizálása terén, illetve be kell vezetni a határon átnyúló hitelnyújtás esetén a vitás kérdések rendezésére a kártérítési és panaszos eljárást.

A vállalati jog fejezet értékelésekor a Bizottság leszögezi, hogy a jogharmonizáció magas szintje valósult meg mind a társasági jog, mind a számvitel, mind a szellemi és ipari tulajdonjog területén. Hátralévõ feladatként olyan jogharmonizációs lépéseket határoz meg, amelyek alapvetõen technikai jellegûek, és a jogharmonizációs programban szerepelnek

A vállalati versenyszabályok harmonizációja megvalósult, és a végrehajtás megfelelõ szintû. Az állami támogatási rendszer értékelésekor az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az inkompatibilis adókedvezményekre való jogszerzést azonnal meg kell szüntetni.

A jelentés összességében kritikusan értékeli a mezõgazdaság területén végzett felkészülésünket, megállapítja, hogy a KAP alkalmazása érdekében további jelentõs erõfeszítésekre van szükség. Az Európai Bizottság értékelése szerint Magyarországnak komolyan fel kell gyorsítania az intézményfejlesztési munkáját, hogy képes legyen a KAP alkalmazására. A jelentés szerint a KAP alkalmazásának legfontosabb területein (közösségi támogatások kifizetése és ellenõrzése, a piac szabályozása, valamint a közösségi vidékfejlesztési programok mûködtetése) alapvetõen nem megfelelõ felkészültségünk szintje. A jelentés a kritikákhoz kapcsolódva felsorolja a hátralévõ legfontosabb feladatokat, így - többek között - az állategészségügyi jogharmonizációs lemaradás felszámolását, az EMOGA-támogatásokhoz szükséges kifizetõ ügynökség létrehozását, a közösségi kifizetések ellenõrzési rendszerének létrehozását, a vidékfejlesztési programok intézményrendszerének kialakítását.

A jelentés megállapítja, hogy a közlekedési ágazatban nagymértékben megvalósult a jogharmonizáció, és a csatlakozásig néhány végrehajtási jellegû jogszabály elfogadása van hátra. Az új vasúti acquis átvétele érdekében további jogalkotás szükséges, és mivel ez új feladatokat ró egyben a hatóságokra, ezek megerõsítése is elengedhetetlen.

Az adózás fejezet vizsgálatakor a Bizottság megállapítja, hogy Magyarországon a harmonizáció magas szintet ért el, azonban a csatlakozásig további erõfeszítések szükségesek az ÁFA- és a jövedékiadó-harmonizáció, valamint az adóigazgatás tagságra történõ felkészítésének érdekében.

A jelentés összességében pozitív képet ad Magyarország helyzetérõl a Gazdasági és Monetáris Unióra való felkészülés terén, elismeri az eredményeket, a jegybanktörvény 2002-es módosítását pedig a közösségi joggal összhangban lévõnek tartja.

A jelentés megállapítja, hogy a statisztika területén Magyarország a legtöbb tekintetben már ma megfelel a közösségi elvárásoknak.

A Bizottság szintén kedvezõen értékeli a szociálpolitika és foglalkoztatás fejezet eredményeit, így különösen a Munka Törvénykönyvének további módosítását. A jelentés kiemeli, hogy az új kormány bizalomépítõ intézkedéseket hozott a társadalmi párbeszéd fokozására, és a valódi dialógus elõsegítése érdekében döntött a Nemzeti Érdekegyeztetõ Tanács létrehozásáról.

A jelentés kedvezõen értékeli a villamosenergia-törvény elfogadását, amely megteremti a magyar piacnyitás alapjait. Ugyanakkor megállapítja, hogy a gáztörvény elfogadása nem történt meg. A legfontosabb hátralévõ feladat a jogszabályok teljes és idõbeni végrehajtásának biztosítása, különös tekintettel az energia egységes piacára, az energiahatékonyság javítására.

A jelentés ismételten megállapítja, hogy a magyar iparpolitikai alapelvek általánosságban megfelelnek az EU iparpolitikai elveinek. Magyarország számottevõ elõrehaladást ért el a megfelelõ piaci alapú üzleti környezet kialakításában, a privatizáció és a szerkezetátalakítás területén. Kritikai észrevételként jelenik meg, hogy fennmaradtak a különbségek a régiók,  valamint az exportorientált multinacionális vállalatok és a helyi cégek között. Az eladósodott Dunaferr átalakítása és privatizációja még mindig kihívást jelent, amelyet meg kell oldani.

A kis- és középvállalkozások vonatkozásában az Európai Bizottság megemlíti, hogy a Széchenyi-terv a jövõben a KKV-k fejlesztésére és a közösségi elõcsatlakozási projektekre összpontosít, és része lesz a Nemzeti Fejlesztési Tervnek. A KKV-k mûködését segítõ különbözõ szolgáltatásoknak összehangoltabbaknak és könnyebben elérhetõknek kell lenniük.

A jelentés szerint számottevõ elõrelépés történt a távközlési szektorban. A hírközlési törvény elfogadása biztosítja a szükséges piacnyitást, a közösségi jog teljes átvételét folytatni kell.

Az Európai Bizottság kijelenti, hogy a médiatörvény elfogadásával elõrelépés történt az audiovizuális fejezet vonatkozásában, azonban további erõfeszítések szükségesek a teljes harmonizáció megteremtése érdekében.

A regionális politika tekintetében a jelentés pozitívan értékeli a jogszabályi keretek kialakításában elért számottevõ elõrehaladást, a végrehajtásért felelõs intézményrendszer ez év júniusi átalakítását és hatékonyabbá tételét, a felelõs testületek kijelölését. Jelentõs késést állapít meg azonban a jelentés a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Programok elkészítésében. Komoly hiányosságokra mutat rá az adminisztratív kapacitások tekintetében.

A Bizottság értékelése szerint fõleg a szektorszabályozások átvételével (levegõ, víz, ipari szennyezés ellenõrzése, genetikailag módosított szervezetek) jelentõs fejlõdés történt a környezetvédelem területén, valamint erõsödtek a végrehajtási mechanizmusok, többek között a minisztériumok hatáskörváltozásának köszönhetõen. A jelentés kedvezõen értékeli az Országos Környezetvédelmi Tanács tevékenységét, elmaradásként említi, hogy a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Tervet még nem fogadta el az Országgyûlés.

A fogyasztóvédelem területén az Európai Bizottság a magyar felkészülést alapvetõen jónak ítéli, a közösségi jogszabályok átvétele nagyrészt megtörtént.

Az Európai Bizottság kedvezõen értékelte a bel- és igazságügyi együttmûködés területéhez kapcsolódó jogharmonizációt, így különösen a vízumpolitika, a Schengeni Akcióterv, a korrupció és a csalások elleni küzdelem területén. A jelentés megállapítja, hogy a jogszabály-módosításoknak és az intézményi keretek megerõsítésének köszönhetõen hatékonyabbá vált a csalás, a korrupció, a pénzmosás, valamint a szervezett bûnözés elleni harc. A felkészülés lezárása érdekében Magyarországnak tovább kell fejlesztenie a jogalkalmazó hatóságokat, a személyi és technikai feltételrendszert, valamint folytatni kell a schengeni felkészülést.

A vámunióra vonatkozó rendelkezéseknél a jelentés leszögezi, hogy Magyarország nagymértékben átvette a közösségi szabályokat. További feladat a vámszabad területekre vonatkozó szabályok átvétele és fel kell készülni azoknak a közösségi jogszabályoknak a maradéktalan alkalmazására, melyek csak a csatlakozáskor lépnek hatályba.

A külgazdaság fejezet vonatkozásában a jelentés csatlakozás elõtti feladatként jelöli meg, hogy Magyarország mondja fel vagy tárgyalja újra a harmadik országokkal fennálló, és az uniós tagság kötelezettségeivel nem összeegyeztethetõ nemzetközi megállapodásait.

A közös kül- és biztonságpolitika fejezet keretében Magyarország továbbra is aktívan vesz részt az EU-val folytatott politikai párbeszédben, amely az Európai Biztonság- és Védelmi Politika területére is kiterjed. A Bizottság rámutat arra, hogy a kedvezménytörvény végrehajtásáról Magyarországnak meg kell állapodnia Szlovákiával és Romániával, figyelembe véve a Velencei Bizottság ajánlásait. Hangsúlyozza, hogy a csatlakozásig a törvényt összhangba kell hozni a közösségi joggal.

A pénzügyi ellenõrzés tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy fokozott erõfeszítésre van szükség a költségvetés belsõ ellenõrzése területén mind a jogközelítést, mind az adminisztrációs kapacitást illetõen. A jelentés megállapítja, hogy az elmúlt évi jelentés óta Magyarország csekély elõrehaladását ért el ezen a területen, ugyanakkor számos megvalósított intézkedést sorol fel.

4. Magyarország adminisztratív és igazságszolgáltatási kapacitásának fejlettsége

Az éves jelentés az egyes fejezeteknél részletesen elemzi a végrehajtási struktúrák létrehozását, mûködését, és hatékonyságát. A jelentés ugyanakkor külön fejezetet szentel a közigazgatási és igazságszolgáltatási kapacitás fejlesztése területén elért eredmények bemutatásának, valamint a további feladatok számbavételének. A fejezet áttekintést ad a Csatlakozási Partnerségben és az Akciótervben elõirányzott intézkedések teljesítésérõl, megjegyezve, hogy e dokumentumok a 2002. és 2003. évet fogják át, tehát még 15 hónap áll rendelkezésre a célkitûzések eléréséhez. A jelentés megállapítja, hogy valamennyi fejezetben tapasztalható haladás, ennek mértéke azonban az egyes területeken különbözõ.

A Bizottság megítélése szerint Magyarország a közösségi vívmányok alkalmazása érdekében folyamatosan fejlesztette a közigazgatást. Alapvetõen pozitívan értékeli a jelentés a teljesítést nyolc fejezet esetében, ezek: áruk, személyek és tõke szabad áramlása, társasági jog, foglalkoztatás és szociális politika, energia, kultúra és audiovizuális politika, bel- és igazságügyi együttmûködés. Részben pozitív az értékelés, rámutatva egyes területeken az elmaradásokra, illetve késedelmekre: politikai kritériumok, gazdasági kritériumok, versenypolitika, közlekedés, adózás, hírközlés és információs technológia, környezetvédelem, vámpolitika, pénzügyi ellenõrzés. Kevés elõrehaladást és jelentõs késedelmet állapít meg a jelentés két fejezet esetében, ezek a mezõgazdaság és a regionális politika.

5. A magyar vállalások teljesítésének helyzete

Az idei éves jelentés új eleme, hogy minden tagjelölt ország vonatkozásában átfogó képet ad a csatlakozási tárgyalások jelenlegi állásáról, számba veszi az ideiglenesen lezárt fejezeteket, az átmeneti mentességi igények tartalmát és idõtartamát, valamint a tárgyalási szakaszban lévõ fejezeteket. Az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalásokon tett vállalások eddigi teljesítésének értékelése mellett - a csatlakozási felkészülés keretében megvalósított jogharmonizációs és intézményfejlesztési eredmények alapján - elõrevetíti, hogy a tagjelölt ország a csatlakozás idõpontjára képes lesz-e a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére.

Az Európai Unió Magyarországgal a csatlakozási tárgyalások során 26 és "fél" fejezetet zárt le ideiglenesen. A jelentés megállapítja, hogy Magyarország összességében eleget tesz a tárgyalásokon vállalt kötelezettségeinek, azonban néhány területen késedelmet jelez, így az állat-egészségügyi szabályozás átvétele, az importált halak méret szerinti ellenõrzésére vonatkozó szabályozás, gáztörvény elfogadása, valamint egyes környezetvédelmi jogszabályok módosítása tekintetében (nemzeti klímaváltozási program, Nemzeti Hulladékgazdálkodási Terv, regionális és helyi hulladékgazdálkodási tervek, csomagolás, csomagolási hulladék és hulladékolaj). A jelentés kiemeli, hogy Magyarországnak még teljesítenie kell ezeket a feladatokat.

Az Európai Bizottság végsõ következtetésként leszögezi, hogy figyelemmel az 1997-es ország-vélemény óta elért jogharmonizációs és intézményfejlesztési eredményekre, valamint a tárgyalásokon vállalt kötelezettségek teljesítésére, Magyarország a csatlakozás várható idõpontjára képes lesz teljesíteni a tagságból eredõ kötelezettségeket. A Bizottság kiemeli, hogy hazánknak a tárgyalásokon tett vállalásoknak megfelelõen a csatlakozásig folytatnia kell a felkészülést.

Összességében az Éves Jelentésben megfogalmazott következtetések Magyarország szempontjából kedvezõek. Az Európai Bizottság értékelése szerint Magyarország jelentõs fejlõdést és haladást ért el az elmúlt években a tagságra való felkészülésben, képes és kész arra, hogy az év végéig lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, hogy 2003 tavaszán aláírja a csatlakozási szerzõdést, és a hátralévõ feladatok teljesítésével 2004 elejétõl az Európai Unió tagjává váljon.

IV. Összefoglaló az Európai Konvent eddigi tevékenységérõl

2002. február 28-án került sor az uniós szerzõdések módosításáról döntõ kormányközi konferenciát elõkészítõ Konvent ünnepélyes alakuló ülésére. A Konvent nyitó ülésén a kormányt képviselõ tagként Martonyi János külügyminiszter, helyetteseként Gottfried Péter, az IÁT vezetõje vett részt. A Konvent alakuló ülésén José-Maria Aznar, spanyol miniszterelnök, Pat Cox, az Európai Parlament elnöke valamint Romano Prodi, a Bizottság elnöke üdvözlõ beszédei hangzottak el. A Konvent megnyitását követõen Valery Giscard d'Estaing, a Konvent elnöke fejtette ki álláspontját az integráció reformjával, a Konvent munkaprogramjával és a testület eljárási kérdések szempontjából is lényeges jellemzõivel kapcsolatosan. Giuliano Amato és Jean-Luc Dehaene alelnökök beszédeit követõen a Konvent 15 tagja kapott szót, köztük Martonyi János.

A Konvent 2002. március 21-22-én tartotta elsõ munkaülését, amelyen Martonyi János külügyminiszter, Szájer József és Vastagh Pál a Konvent Országgyûlés által delegált tagjai vettek részt. Az ülésen a Konvent tagjai általános vitát folytattak a XXI. század Európájával kapcsolatos várakozásaikról és elképzeléseikrõl, áttekintették a Konvent tagjelölt országbeli tagjai által kezdeményezett kéréseket (Elnökség kibõvítése, nyelvhasználat) és elfogadták a Konvent eljárási szabályait.

A Konvent hozzávetõleg 80 tagjának hozzászólásával megkezdõdött a Konvent elsõ, a különbözõ vélemények meghallgatását és összegyûjtését célzó, nyárig tartó szakasza. A vitában felszólalók a jövõ Európájával kapcsolatos várakozásaikat és elképzeléseiket foglalták össze. A három percre korlátozott beszédidõ nem adott lehetõséget nagy ívû, részletekbe menõ víziók felvázolására, a hozzászólások így inkább általános elvárásokat fogalmaztak meg. A felszólalások túlnyomó többsége az Unió és a közösségi jelleg további erõsítését, demokratizálását, hatékonyabbá, elszámoltathatóbbá tételét szorgalmazta. Visszatérõ gondolatok voltak az Unió és az európai társadalmak közötti távolság csökkentésének szükségessége, az Unió céljai és feladatai megfogalmazásakor a polgárok szempontjainak elõtérbe állítása, az integráció átláthatóbbá és közérthetõbbé tétele. Többen hangsúlyozták az integráció szociális és biztonsági (bel- illetve létbiztonság) dimenziójának erõsítését, s kiemelkedõen sokan fogalmazták meg, hogy az Unió a jelenleginél jóval határozottabb szerepet és felelõsséget vállaljon az egyre inkább globalizálódó világban.

A Konvent 2002. április 15-16-i ülésén a Konvent tagjai a legfontosabbnak tartott kérdés, a hatáskörmegosztás politikai dimenzióját: az Európai Unió céljait, küldetését, s ennek fényében az Unió által ellátandó feladatokat, az uniós/tagállami hatáskörök elhatárolásának kérdéseit vizsgálták, megvitatták továbbá a Fiatalok Konventjével kapcsolatos szervezési kérdéseket. Az ülésen a magyar kormányképviselõ helyetteseként részt vett és felszólalt Gottfried Péter, az Integrációs Államtitkárság vezetõje.

Az ülésen Giscard d'Estaing tájékoztatta a Konvent tagjait, hogy az Elnökség Lojze Peterle, szlovén nemzeti parlamenti képviselõ személyében a nemzeti parlamenteket képviselõ harmadik taggal bõvült. Jelezte továbbá, hogy saját részrõl biztosított tolmács révén a Konvent tagjelölt országból származó tagjai is felszólalhatnak anyanyelvükön.

A Konvent áprilisi ülésén a megelõzõ ülés meglehetõsen szerteágazó vitájával szemben jobban strukturált, kevésbé elvont eszmecsere bontakozott ki, annak ellenére, hogy a két találkozóra mélyreható elemzésekre kevés esélyt adó koreográfia mellett¹ került sor.

A Konvent 86 felszólaló tagjának nagy többsége egymáshoz meglehetõsen közeli álláspontot fejtett ki az Unió küldetéseivel, feladataival kapcsolatosan, az Unió erõsebb szerepvállalásának szükségességérõl a külpolitika terén, a biztonság, stabilitás és igazságosság övezete megteremtésének felgyorsításáról, a szubszidiaritás elvének alapvetõ szerepérõl a feladatok és hatáskörök megosztásában, egy merev hatásköri katalógus elutasításáról. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a feladatok megosztásakor egyrészt a polgárok várakozásaira kell kiemelt figyelmet fordítani, másrészt közösségi szintre csak azokat a feladatokat kell és célszerû emelni, amelyek európai szintû kezelése a tagállamok egyéni lépéseihez képest hozzáadott értékkel bír, illetve azokra a problémákra kell közös megoldást keresni, amelyekre - például határon átnyúló jellegük miatt - a tagállamok egyedül nem képesek hatékony válaszokat adni.

A Konvent május 23-24-i ülése a legitimitás és hatékonyság szempontjából vizsgálta az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, foglalkozott a Konvent munkacsoportok felállításának, valamint a június 24-25-i, a civil társadalom képviselõivel kibõvített ülés elõkészítésének kérdéseivel.

A 73 hozzászóló többsége egyetértett abban, hogy a közösségi / uniós eszköz- valamint a döntéshozatali eljárás-rendszer túlságosan bonyolult és összetett, sem az Unió megfelelõ mûködési hatékonyságát, sem megfelelõ legitimitását nem biztosítja. Ezért - többnyire konkrét megvalósítási javaslatok megfogalmazása nélkül - a rendelkezésre álló eszközök számának csökkentését, közöttük hierarchia kialakítását, tartalmuk világosabb megfogalmazását és a döntéshozatali eljárásrend egyszerûsítését szorgalmazták. A hatáskörmegosztás legitimitásának megerõsítéséhez a szubszidiaritás (és arányosság) elvét a gyakorlatban is alkalmazhatóvá és alkalmazottá kell tenni, elsõsorban a szükséges kontroll-mechanizmusok megteremtése által. A konventtagok véleménye megoszlott arról, hogy jogi, politikai (a nemzeti parlamentek fokozott bevonásával) vagy e kettõt kombináló mechanizmusra, esetleg külön e célra létrehozott intézmény(ek)re, illetve ex ante vagy ex post ellenõrzésre van-e szükség.

E három fõ kérdéskörhöz kapcsolódva több felszólaló javasolta a pillérrendszer, valamint az Európai Közösség és az Európai Unió közötti megkülönböztetés felszámolását, az Európai Unió jogi személyiségének megteremtését, az elsõ pillérben jelenleg kizárólag a Bizottságot megilletõ jogszabály-kezdeményezési jog megadását más intézményeknek (elsõsorban az Európai Parlamentnek), a Tanács jogalkotó és végrehajtói tevékenységének szétválasztását, a nemzeti parlamentek szerepének növelését.

A Konvent június 6-7-i ülése a nemzeti parlamentek európai integrációban betöltött szerepével, valamint a bel-és igazságügyi együttmûködéssel foglalkozott.

A Konvent tagok túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy növelni kellene a nemzeti parlamentek hatáskörét és befolyásolási lehetõségeit az európai integrációs folyamatokra. Többször megfogalmazódott az az igény, hogy a kormányokat szorosabb parlamenti ellenõrzés alá kellene vonni. Egy új, a nemzeti parlamentek kiválasztott képviselõit összefogó "harmadik kamara" létrehozásának gondolata szinte alig kapott támogatást, helyette többen inkább a COSAC (Conference of Community and European Affairs Committees) szerepének erõsítése mellett foglaltak állást.

A bel-és igazságügyi együttmûködés témájával kapcsolatos hozzászólások zöme a harmadik pillér közösségivé tételét, a bel-és igazságügyi együttmûködés továbbfejlesztését szorgalmazta. Sokan sürgették az Alapvetõ Jogok Chartájának integrálását a Szerzõdésbe és az Europol tevékenységének hatásosabbá tételét. Bár az Eurojust és az OLAF hatáskörének kiterjesztését többen is felvetették, ez nem vált többségi véleménnyé.

A Konvent július 11-12-i ülése napirendjén az Európai Unió nemzetközi kapcsolatai, s azon belül is a közös kül- és biztonság, valamint a biztonság- és védelempolitika összefüggéseinek jövõje szerepelt.

A hozzászólók általános véleménye szerint az Uniónak nagyobb felelõsséget kell vállalnia a nemzetközi folyamatok befolyásolásában, képesnek kell lennie egységes fellépésre a külvilág irányában. Ehhez erõsíteni kell az Unió egyes külkapcsolati politikái (a közös kereskedelmi politika, fejlesztési politika, az Unió diplomáciai képviselete és nemzetközi szervezetekben való megjelenése, valamint a közös kül- és biztonságpolitika) közötti koherenciát és konzisztenciát. Határozottabb nemzetközi szerepvállalást tenne lehetõvé, ha az EU elõrelépne a valóban közös és hiteles kül- és biztonságpolitika (KKBP) megteremtése felé, ennek azonban alapfeltétele a tagországok ezirányú politikai akarata. Számos hozzászóló szerint KKBP egyes részein erõsíthetõ a közösségi modell, de a külpolitikai együttmûködés jellegénél fogva mindig is kormányközi marad, hasonlóan, az egyhangú döntéshozatalt kívánó területek szûkítése rugalmasabbá teheti az Unió fellépését, az azonban a katonai kérdések terén nem számolható fel.

Az európai védelem- és biztonságpolitika továbbfejlesztésének lehetõségeirõl, az e területet érintõ integráció mélységérõl az átlagosnál jobban megoszlott a konventtagok véleménye. A hozzászólók szorgalmazták az európai külpolitika hitelességét biztosító védelmi dimenzió megteremtését, az európai védelmi-katonai kapacitások fejlesztését, de e területen érezhetõen csak lassúbb, lépésrõl-lépésre való elõrehaladásra lesz lehetõség, igen behatárolt, alapvetõen kormányközi keretek között.

A Konvent szeptember 12-13-i ülése napirendjén az unió jogi eszközeinek és eljárásainak egyszerûsítése szerepelt. Az unióval és mûködésével kapcsolatban az egyik leggyakrabban hangoztatott kifogás intézményeinek és jogszabályainak a bonyolultsága. A felszólalók egyhangúlag megállapították, hogy mostanra kezelhetetlenné vált az unió alapszerzõdéseinek eddigi szerkezete, mivel az utóbbi évtizedekben a közösség túl sokat változott, tevékenysége egyre több területre terjed ki, s ennek eredményeként számos különbözõ súlyú és jelentõségû jogszabály került egymás mellé.

A Konvent tagok egy része javasolta, hogy az uniónak az alapvetõ elveket és rendelkezéseket egy alkotmányszerû szerepet betöltõ szerzõdésben kellene összefoglalnia. A változékonyabb joganyagot könnyebben kezelhetõ és változtatható szerzõdés formájában kellene rögzíteni, és ettõl is külön kellene választani a végrehajtási rendelkezéseket.

Széleskörû egyetértés alakult ki arról, hogy csökkentsék a jogi eszközök és eljárások számát. Abban is többnyire egyetértettek a felszólalók, hogy az uniós jogi eszközök a jövõben hasonló elnevezéseket kapjanak, mint a nemzeti jogszabályok és egységesítsék az egyes jogi eszközöket az egyes pillérekben, különös tekintettel az elsõ és a harmadik pillére. Néhány felszólaló javasolta a nem kötelezõ jogi eszközök számának radikális csökkentését.

Számos felszólaló támogatta egy világos jogi hierarchia létrehozását, amely lehetõvé tenné a megkülönböztetést a "másodlagos" és "harmadlagos" (végrehajtási) jogszabályok között. Ennek megfelelõen a többség egyetértett azzal, hogy három szintjét különböztessék meg a jogi normáknak: alkotmányos norma, törvény és rendelet, illetve a másodlagos jogszabályok három formája jelenjen meg: törvény (law), keret-törvény (framework-law) és alaptörvény ("organic law").

A hozzászólások zöme szorgalmazta az együttdöntési eljárás kiterjesztését, valamint az együttmûködési eljárás megszüntetését. A jogalkotás témában hevesebb vita a közösségi jogalkotás kezdeményezésérõl alakult ki. A Konvent tagok egy része kiállt amellett, hogy az esetek meghatározó többségében a Bizottság kezdeményezési joga a jövõben is maradjon meg, mások a Tanácsot és/vagy az Európai Parlamentet is felruháznák ezzel a jogkörrel.

A Konvent október 3-4-i ülése napirendjén az EU jogi személyisége és a szubszidiaritás szerepelt. A tagok többsége arra a következtetésre jutott, hogy az uniónak szüksége van jogi személyiségre, emellett lehetséges és szükséges is, hogy mûködését egy egységes dokumentum - alkotmányos szerzõdés - szabályozza. Ez elvileg a jelenlegi hárompilléres rendszer meghaladásával is járhatna, a felszólalók többsége azonban jelezte, hogy a KKBP területén mindenképpen fenntartanák a kormányközi mechanizmusok lehetõségét. A többség álláspontja szerint nem szükségszerû, hogy akár egy egységes alkotmány alapján mûködõ unióban is ne lehessen különbözõ eljárásokat alkalmazni a különféle politikák megvalósításához.

A Konvent delegáltak megállapították, hogy a fenti lépésekkel az Unió a nemzetközi jog alanyává válik, azonban ez nem lehet hatással az Unió és a tagállamok közötti hatásköri megosztásban. A nemzetközi tárgyalások lefolytatása és a nemzetközi szerzõdések aláírása kapcsán egyetértettek abban, hogy egy cikkelyben meg kell határozni, hogy ki jogosult a szerzõdések letárgyalására és aláírására. Javasolják az Európai Bíróság ellenõrzõ szerepét az Unió által kötött nemzetközi szerzõdésekben. A felszólalók egy része rámutatott arra, hogy szükséges erõsíteni az "egy hangon való beszéd" elvét, mások óvtak ettõl. Több felszólaló támogatta a konzultációs mechanizmus kiterjesztését (EP) a nemzetközi szerzõdések kapcsán.

Egyetértés alakult ki a szubszidiaritás elve jogi és intézményi eszközökkel való megerõsítésének szükségességérõl. A tagok egyetértettek abban is, hogy alapvetõen a közösségi jogalkotási folyamatba illeszkedõ további garanciákat kell alkotni a szubszidiaritás elvének fokozottabb tiszteletben tartása érdekében és mindez hozzájárulna egy olyan decentralizált mûködési rend kialakításához, amelyben az uniós polgárok valóban ellenõrzést gyakorolhatnának az õket közelrõl érintõ folyamatok és döntések felett.

Szinte teljes egyetértés mutatkozott azonban - a jelenlegi szabályozással összhangban - a Bíróság hatáskörének megerõsítésére tett javaslatról. A Bíróság rendelkezne kizárólagos jogi hatáskörrel a jogvita eldöntésére. A Bíróság kötött idõkeretben hozná meg határozatát, annak érdekében, hogy a jogalkotási folyamat ne húzódjon el. Ennek érdekében akár önálló, a szubszidiaritás elvével összefüggõ ügyekkel foglalkozó ítélkezõ tanács létrehozása is felmerülhet.

Szükségtelen újabb intézményt létrehozni a szubszidiaritás elvének a jogalkotási folyamat tanácsi és parlamenti szakaszában történõ erõteljesebb biztosításához. Elegendõnek látszik ún. politikai jellegû "elõrejelzõ rendszer" ("early warning system") létrehozása, melynek segítségével a nemzeti parlamentek elsõ alkalommal kerülnének bevonásra a közösségi jogalkotási rendszerbe és egy "informális trialógus" keretében idõben értesülnének a jogszabálytervezetek tartalmáról.

A felszólalók egyetértettek abban, hogy a nemzeti parlamentek már a közösségi jogszabályok elõkészítésének korai szakaszában kapjanak lehetõséget észrevételeik megtételére. Támogatták az új eljárás azon részét is, hogy a parlamentek a miniszterek tanácsával egyidejûleg kapnák meg a bizottság jogszabály-tervezeteit, és hat hét állna rendelkezésükre ahhoz, hogy megtegyék észrevételeiket vagy módosító javaslataikat, ezeket pedig az uniós intézményeknek kötelezõen figyelembe kellene venniük az eljárás további részeiben.

A plenáris ülés röviden foglalkozott azzal a mintegy 20 Konvent tag, többek között Vastagh Pál, és 20 tag-helyettes által aláírt kezdeményezéssel, amely egy "Szociális Európa" témájú munkacsoport felállítását, illetve ilyen plenáris vita tartását szorgalmazta. Az Elnökség illetve a Konvent tagok többsége önálló munkacsoport létrehozását szükségtelennek tartja, de valamelyik novemberi plenáris fórumon teret adhatna az Elnökség e témának.

Az elnök rövid kommentárokkal bemutatta az alkotmányos szerzõdés javasolt vázlatát, amelyet a konvent elnöksége dolgozott ki az eddigi viták alapján. Az elnök jelezte, hogy e témában elõirányzott másnapi vita csak a szerkezeti változtatásokra irányuljon, a tartalmi kibontása a szerzõdés tervezetnek a szerkezeti változtatásokról szóló vita lezárás után, egy késõbbi idõpontban fog kezdõdni. Javasolta továbbá, hogy a szerzõdés tervezetet a munkacsoportok is vitassák meg.

A tizennyolc oldalas vázlat annak a leendõ Alkotmányos Szerzõdésnek a szerkezetét mutatja be, amely felváltaná és egyesítené az Európai Közösséget alapító Római Szerzõdést (és az évtizedek során azt módosító, illetve továbbfejlesztõ szerzõdéseket) valamint az Európai Uniót létrehozó Szerzõdést. Az új, egységes Szerzõdés magában foglalná az Alapvetõ Jogok Kartáját is.

A tervezett szerint az alkotmányos szerzõdés három részbõl állna: az elsõ rész az unió alkotmányos rendszerével foglakozik, a második az uniós politikákat és azok végrehajtását tartalmazza, a harmadik rész pedig az általános és záró rendelkezéseket sorolja fel. A korábbi szerzõdésekhez képest az elsõ alkotmányos jellegû rész tartalmazza a jelentõs jogi és szerkezeti változásokat és elképzeléseket: a tervezet szerint többek között megszûnne a pillér-rendszer, az uniót jogi személyiséggel ruháznák fel, illetve az Alapvetõ Jogok Kartája teljes szövege beszerkesztésre kerülne.

Az október 28-i plenáris ülésen a nemzeti parlamentek szerepét és az abból eredõ következményeket tárgyalták meg. Gisela Stuart elnökségi tag, a nemzeti parlamentek szerepével foglalkozó munkacsoport elnöke ismertette a jelentés tartalmát.

Ezt követõen a tagok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok parlamentjeit jobban vonják be az EU ügyek vitelébe, ezért teljes mértékben támogatták a munkacsoport e kérdéskörben született javaslatait. Megerõsítették a korábbi konklúziókat a nemzeti parlamentek feladatkörérõl az uniós jogalkotási folyamatban: ezzel összefüggésben a szubszidiarítás elve helyes alkalmazását politikailag, elõre ellenõrzõ "korai elõrejelzõ rendszer" intézménye létrehozásának gondolatát, valamint az Európai Bíróság jogi felülvizsgálati szerepvállalását célzó törekvéseket. A plenáris ülésen megerõsítést nyert, hogy az új rendszer elsõdleges szerepe hatékonyan biztosítani a kormányzati ellenõrzést a nemzeti parlamentek által a miniszterek tanácsában (national scrutiny system).

A felszólalók egy jelentõs része következtetéseikben rámutattak, hogy a jövõbeni alkotmányos szerzõdés tartalmazzon kifejezett rendelkezéseket a nemzeti parlamentekre vonatkozóan, mások felhívták a figyelmet arra, hogy a nemzeti parlament nem közösségi intézmény, ezért nem lehet helye a jövõben sem az uniós szerzõdésben. A munkacsoport záró következtetései aláhúzzák, hogy az általuk megfogalmazott konkrét tartalmi javaslatokat a már meglévõ protokollba kell beszerkeszteni (Amszterdami Szerzõdés protokoll a nemzeti parlamentek szerepérõl az Európai Unióban) és a módosított protokollt indokolt átemelni az új szerzõdésbe.

Mind a munkacsoport jelentése, mind a felszóló Konvent tagok fontosnak tartották a nemzeti parlamentek európai szinten való további együttmûködésének továbbfejlesztését és ennek érdekében a COSAC (Conference of European Affairs Committees) szerepének erõsítése és mandátumának pontosítását javasolták. Számos ötlet született arról, hogy hogyan vonják be a nemzeti parlamenteket a Közösségre vonatkozó összeurópai vitákba. Javasolták például a Konvent intézményesítését és megjelenítését az új szerzõdésben, az interparlamentáris mechanizmusok kiterjesztését, és többen támogatták egy "Európa hét" megszervezését is.

Erõsen megoszlottak a vélemények a munkabizottságban, majd a teljes ülésen is az alkotmányos szerzõdés vázlatában szereplõ Európa Népeinek Kongresszusa körül, amelyben a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament küldöttei találkoznának idõnként az unió ügyeinek megvitatására. A felszólalók többsége szerencsétlen és felesleges ötletnek tartotta a Kongresszus gondolatát. Rámutattak, hogy a Kongresszus francia felfogásokat tükröz, amelyek gyengíteni akarják a nemzeti parlamentek kormányellenõrzõ szerepét. Egy újabb testület létrehozása tovább bonyolítaná a már amúgy is bonyolult szervezeti struktúrát és felborítaná azok hatalmi egyensúlyát. Joschka Fischer német külügyminiszter kijelentette, hogy ennek az új intézménynek csak akkor van értelme, ha erõsíti az unió demokratikus ellenõrzését, nem pusztán ceremoniális funkciót lát el, mivel az Európai Parlament szerepét semmiképpen sem szabad gyengíteni vele. Michel Barnier, az Európai Bizottság konventbeli képviselõje szintén ellenezte az új testületet létrehozását.

Többen rámutatottak arra is, hogy ellenzik olyan EU elnöki tisztség létrehozását, amely nem lenne felelõs a parlamentnek, valamint szorgalmazták, hogy a Bizottság elnökét az állam- és kormányfõk jelöljék, amit az Európai Parlament hagyna jóvá. Javasolták, hogy az Európai Bizottság éves programját is vitassák meg a tagállamok parlamentjei.

Az október 29-én kezdõdött plenáris ülésén a tanácskozó gyûlés az Alapvetõ Jogok Kartáját tárgyalta meg. Antonio Vitorino elnökségi tag, az Alapvetõ Jogok Kartájával foglalkozó munkacsoport elnöke ismertette a jelentés tartalmát. A jelentés két lényegi kérdéssel foglalkozott: az Európai Unió Alapvetõ Jogok Kartájának (továbbiakban Karta) a Szerzõdésbe történõ lehetséges beillesztésével, illetve a Közösség csatlakozásával az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez.

A felszólalók között lényegi különbség mutatkozott abban, hogy milyen jogtechnikai megoldással legyen a Karta az alkotmányos szerzõdés része. A felszólók jelentõs többsége a jogbiztonságot és a jogi érvényesíthetõség érdekében a Karta teljes szövegének az alkotmányos szerzõdésbe való beillesztése mellett foglalt állást. E beillesztési technika alkalmazása a Karta rendelkezéseinek kötelezõ erõvel való felruházását eredményezi. A felszólalók egy kisebb csoportja az új szerzõdés alkotmányos részében egy paragrafusban hivatkozna a Kartára, a teljes szöveget pedig mellékletként csatolná a szerzõdéshez. A legcsekélyebb támogatása annak a javaslatnak volt - elsõsorban az angol véleményt tükrözve - amely a szerzõdésben csak "indirekt" formában utalna a Karta létezésére, tekintettel arra, hogy nem minden egyes jog von maga után bírósági jogérvényesítést, illetve egyes alapvetõ jogok további kidolgozásra szorulna. A felszólalók egy része egyetértett abban, hogy az alkotmányos szerzõdésbe való "direkt" beillesztés rövid távú hátránya a Karta szövegének lehetséges átdolgozási szükségessége, ugyanakkor hosszú távú elõnye, hogy ezt követõen a módosítása az alapszerzõdések módosításainak általános szabályai szerint valósulhatna meg.

A legtöbb felszólaló támogatta a munkacsoportnak a Karta horizontális rendelkezéseire vonatkozó korrekciót és üdvözölte, hogy a javasolt változtatások nem eszközöltek módosulást a Karta lényegi ismérveiben. Mások a javasolt horizontális rendelkezések korrekciójával kapcsolatban arra a veszélyre hívták fel a figyelmet, hogy ez a Karta szükségtelen felhígulásához vezet. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a "kettõzõdéseket" elkerülendõ az alapszerzõdések meglévõ rendelkezéseit kellene törölni, illetve módosítani és nem a Kartából törölni azokat, mert a Karta egységben tartása az EU állampolgárai felé, az átláthatóság érdekében mindenképpen fontos.

Számos felszólaló kiemelte annak jelentõségét, hogy megfelelõ formában megõrizzék a Karta eredeti preambulumát, amely jelentõs rendelkezéseket tartalmaz az Unió lényegi ismérveire vonatkozóan és képvisel egy "kényes" politikai konszenzust, ami kialakult az Európai Emberi Jogokkal foglalkozó Konventben. Ezen felszólalók elképzelhetõnek tartották, hogy e preambulum ölelné fel az alkotmányos szerzõdés bevezetõ rendelkezéseit vagy az beemelésre kerülne az új alkotmányos szerzõdésbe. Néhányan delegált üdvözölte a munkacsoportnak a Karta munkadokumentumaira vonatkozó javaslatait és felszólalásaikban megerõsítették annak szükségességét, hogy ezen dokumentumok is a Szerzõdés részévé és ezzel jogforrássá váljanak - függetlenül azok nem kötelezõ jogi érvényétõl - annak érdekében, hogy zsinórmértékül szolgáljanak a tagországok bíróságainak, illetve hatóságainak.

A jelentés az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozással kapcsolatban kifejtette, hogy a Közösség hatásköre nem terjed ki az Egyezményhez való csatlakozásra, a csatlakozással a Közösség ugyanis egy, a közösségi jogi rendtõl elkülönült jogrendszerbe integrálódna, amely a Közösség és a tagállamok vonatkozásában is alapvetõ jelentõségû jogi és intézményi változássokkal járna. A csatlakozás alkotmányos jelentõségû kérdés, ezért a felszólalók döntõ többsége támogatta külön "alkotmányos felhatalmazó" rendelkezés beillesztését az alkotmányos szerzõdésbe, mivel e nélkül a Közösség nem dönthet.

A felszólalók többsége megerõsítette a munkacsoport javaslatát a természetes személyek közvetlen keresetindítási lehetõségének kiterjesztésrõl és további részletes szakmai vizsgálatot kértek e tárgyban.

Az alkotmányos szerzõdés tervezete keltette eddig a legélénkebb vitát a konventben. A felszólalók egyöntetûen üdvözülték a dokumentum elkészültét és nyilvánosságra hozatalát. Hangsúlyozták, hogy a tervezet alapos, átgondolt, amely áttekinthetõ alapdokumentumot tesz lehetõvé a késõbbiekben.

Többen rámutattak arra, hogy ennek az alkotmányos tervezetnek több részérõl - például a bizottság hatáskörérõl, a népek kongresszusáról, a miniszteri tanács elnökének kinevezésérõl - még heves viták várhatók. Máris hallhatók voltak olyan vélemények, hogy a vázlat nyitva hagyja a bizottság szerepét, s a hosszabb idõszakra kinevezendõ elnök pedig tovább növelné a tagállamok meghatározó szerepét az uniós szervekkel szemben. Néhányan kedvezõnek tartották, hogy az új alkotmány pontosan megjelölné, mely hatáskörök tartoznak teljesen az unióhoz, melyeket gyakorolna megosztva a tagállamokkal.

Elhangzott több bíráló megjegyzés az elnöknek az unió új elnevezésére tett javaslataira nézve is. Peter Hain szerint Európai Egyesült Államokról szó sem lehet, a tagországok nem akarnak összeolvadni egyetlen szuperállamban. Az "Egyesült Európa" javaslat, amely franciául elég ártatlanul hangzik, angol változatában õt inkább egy labdarúgó csapat nevére emlékezteti.

A felszólók többsége arra kérte az elnököt, hogy az elnökség alakítson ki részletes eljárási rendet az alkotmányos szerzõdés tervezet további tartalmi vitájához. Az alkotmányos szerzõdés tervezetrõl folyó vita tovább folytatódik a következõ plenáris ülésen.

A plenáris ülésen az elnök röviden foglalkozott a "Szociális Európa" témával és jelezte, hogy a november 7-i plenáris fórumon teret adnak e témának. A "Szociális Európa" vita szakszerû vitele érdekében az Elnökség rövid kérdéssort állít össze.

A Konvent 2002. június 24-25-i ülésén a civil szervezetek és a Konvent megfigyelõi fejthették ki az integrációval kapcsolatos elképzeléseiket. A hozzászóló NGO-k leggyakrabban az uniós intézményekkel való együttmûködésük intézményesítése iránti igényüknek adtak hangot. Az Elnökség felkérésére országonként egy-egy konventtag összefoglalót készített az Európa Jövõjével és a Konventtel kapcsolatosan országukban folyó nemzeti vita helyzetérõl. A magyarországi jelentést Vastagh Pál állította össze.

2002. július 9-12. között, 210 európai - köztük hét² magyar - fiatal részvételével rendezték meg a Fiatalok Konventjét, amely három munkacsoportban (Az Európai Unió küldetései; Demokrácia és (az állampolgárok) részvétele az Európai Unióban; Európa a globális világban) vizsgálta az európai integráció jövõjét.

Az Elnökség a Konventnek 6 munkacsoport felállítását javasolta (zárójelben a csoport elnöke): szubszidiaritás (Mendez de Vigo), Alapvetõ Jogok Kartája státusza (Antonio Vitorino), az Európai Unió jogi személyisége, az EK/EU közötti megkülönböztetés felszámolása (Giuliano Amato), a nemzeti parlamentek szerepe az európai architektúrában (Gisela Stuart), kiegészítõ hatáskörök (Henning Christophersen), gazdasági és költségvetési koordináció az eurózónában (Klaus Haensch). A 20-25 tagú munkacsoportokban a Konvent bármely tagja, helyettes tagja és megfigyelõje részt vehet. Annak érdekében, hogy az egyes munkacsoportok összetétele arányaiban tükrözze a Konvent összetételét, a résztvevõk körérõl az Elnökség határozott a május 30-ig a Titkárságnak eljuttatott jelentkezések alapján. Az Európai Konvent 2002. júniusában hat munkacsoportban megkezdte az érdemi munka elõkészítését, és a kormányközi konferencia elé terjesztendõ javaslatok összegyûjtését, szövegezését. A Konvent 2002. júliusában további 4 tematikus munkacsoport: külkapcsolati akciók, védelempolitika, jogi eljárások és eszközök egyszerûsítése, szabadság, biztonság és igazságosság munkacsoportok létrehozásáról döntött.

Az elsõ hat munkacsoport lezárta tevékenységét és záró jelentéseikben megfogalmazott konstruktív jelentõs változásokat eredményezõ javaslataikat a plenáris üléseken a delegáltak megvitatták, és nagy arányban támogatták.

Az október 4-i plenáris ülés röviden foglalkozott azzal a mintegy 20 Konvent tag, többek között Vastagh Pál és 20 helyettes által aláírt kezdeményezéssel, amely egy "Szociális Európa" témájú munkacsoport felállítását, illetve ilyen plenáris vita tartását szorgalmazta. Az Elnökség illetve a Konvent tagok többsége önálló munkacsoport létrehozását szükségtelennek tartja, de a november 7-i plenáris fórumon teret ad az Elnökség e témának.

¹ A Konvent tagjainak 3-4,5 perc áll rendelkezésére véleményük kifejtésére, s minden ötödik hozzászólót követõen egy perc az elhangzottak kommentálására.

² Egyikük Guiliano Amato delegáltjaként.