ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Módosító javaslat
T/1218/52.
Dr. Szili Katalin asszonynak
az Országgyűlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosítása tárgyában benyújtott T/1218. számú törvényjavaslathoz a következő
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elő:
A Javaslat 8. §-ának a következő módosítását javasolom.
8. §
A Btk. 99. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
"Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítása
99. § (1) A kiszabott szabadságvesztésbe, közérdekű munkába, pénzbüntetésbe, illetőleg pénzmellékbüntetésbe az előzetes fogvatartás [és a házi őrizet] teljes idejét be kell számítani.
(2) A beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek, egy napi közérdekű munkának, illetve egy napi tételnek felel meg. [Házi őrizet beszámításánál öt napi házi őrizet egy napi szabadságvesztésnek, egy napi közérdekű munkának, illetve egy napi tételnek felel meg.]
(3) A kiszabott szabadságvesztésbe, közérdekű munkába, pénzbüntetésbe, illetőleg pénzmellékbüntetésbe a házi őrizet beszámítását - a terhelt eljárás során tanúsított magatartására tekintettel - a bíróság kizárja, vagy meghatározza a beszámítás mértékét.
(4) Ha a bíróság a házi őrizetet beszámítja, akkor - a terhelt eljárás során tanúsított magatartására és a házi őrizet végrehajtásának körülményeire tekintettel - három naptól hat napig terjedő időtartamban határozza meg a házi őrizet beszámításának az egy napi szabadságvesztésnek, egy napi közérdekű munkának, illetve egy napi tételnek megfelelő mértékét.
[(3)] (5) A [(2)] (4) bekezdés szerinti beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát egy napi szabadságvesztésként, egy napi közérdekű munkaként, illetve egy napi tételként kell beszámítani.
[(4)] (6) A pénzmellékbüntetésbe történő beszámításra a 65. § (2) bekezdése szerinti számítás irányadó."
Indokolás
A törvényjavaslat a házi őrizet beszámítását az előzetes letartóztatás automatikus beszámításának logikájára építi rá, és egy tetszőleges szorzó számmal kívánja a két kényszerintézkedés között a személyi szabadság korlátozásának fokában ténylegesen meglévő különbségeket megszüntetni.
A törvényjavaslat érzéketlen marad mind a házi őrizet végrehajtási körülményeiben meglévő különbségek, mind pedig a terheltnek a házi őrizet tartama alatt, illetve az eljárásban tanúsított magatartása iránt. Utóbbi más országok büntetőjogában (Németország) magánál az előzetes letartóztatás beszámításánál is a bírói mérlegelés lehetőségét képezi.
Van tehát annak a házi őrizet beszámításánál komoly alapja, hogy az ne csupán automatizmus legyen, hanem mérlegelés történjen mind a beszámítás, mind pedig annak mértéke tekintetében.
A módosító javaslat szerinti megoldással el lehet oszlatni azon visszásságok miatti jogos kritikákat, melyek a közelmúltban ezen intézmény gyakorlatában felmerültek.
Budapest, 2002. november 27.
Dr. Dávid Ibolya
MDF