A Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján az alábbi, a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására irányuló törvényjavaslatot nyújtom be.

1. §

"6. §

(3) A Magyar Köztársaság felelõsséget vállal a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását."

2. §

Ez a törvény/módosítás az elfogadását/kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

Technikailag egyszerû "szócserérõl" van szó. Javaslatom szerint az egymás iránti nemzeti szolidaritás jegyében a felelõsséget nem érezni, hanem vállalni kell. Ugyanakkor nagy és jelképes, de gyakorlati szempontból is fontos különbség van a felelõsségérzet és a felelõsségvállalás között.

Ez a különbség pedig a mindennapok családi életétõl az ország kormányzásáig egyaránt jól érzékelhetõ. És ha az EU-tag Magyar Köztársaság (megalkotva a kedvezménytörvényt és más, hasonló szellemû intézkedések sorát is meghozva) valóban komolyan gondolja a határainkon kívül rekedt, elszakított magyar nemzeti közösségek iránti felelõsséget - akkor ezt a felelõsséget nemcsak érezni kell (mert érezni jó), hanem vállalni is.

A vállalás pedig nem jelenthet mást, mint azt, hogy megüzenjük önmagunknak és partnereinknek is azt, hogy komolyan gondoljuk az EU-integrációt. De üzenjük azt is, hogy a mindenkori magyar költségvetés teherbíróképességének függvényében - talán föl nem róhatóan - támogatjuk önmagunkat.

A jelen javaslat elképzelése régi. Újra való fölvetését az alkotmánymódosítás alkalma nem indokolja, hanem csupán lehetõvé teszi.

Budapest, 2002. november 18.