MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

Budapest, 2002. november

E törvény célja, hogy - a terrorizmus finanszírozásának megakadályozását is elősegítve - útját állja a bűncselekményből származó pénzeknek a pénz- és tőkepiaci rendszeren, továbbá más, pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosásának.

1. §

(1) E törvény hatálya alá tartozik, aki a Magyar Köztársaság területén

1. pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat;
2. befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási, befektetési alapkezelési tevékenységet folytat;
3. biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadási tevékenységet folytat;
4. árutőzsdei tevékenységet folytat;
5. postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, postai készpénzátutalást, belföldi és nemzetközi postautalvány felvételt és kézbesítést folytat;
6. ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet folytat;
7. könyvvizsgálói tevékenységet folytat;
8. könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytat;
9. játékkaszinót működtet;
10. nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedik, azokat árverésen vagy bizományosként értékesíti;
11. önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként működik;
12. ügyvédi, közjegyzői tevékenységet végez;
13. az a)-l) pontban meghatározott tevékenységet végző személy vagy szervezet (a továbbiakban: szolgáltató) ügyfele, valamint a 7. § vonatkozásában az a személy, aki a Magyar Köztársaság határát átlépi;
14. a szolgáltató, annak vezetője, alkalmazottja illetőleg segítő családtagja.

(2) E törvény rendelkezéseit az 1. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt szolgáltatókra, illetve alkalmazottaikra a 14-15. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

3. A vámhatóságra a törvényt a 7. §-ban, a 8. § (1) és (3) bekezdéseiben és a 10. § (1) bekezdésében foglaltak esetén kell alkalmazni.

1. E törvény alkalmazásában:

1. Ügyfél: aki a szolgáltatóval a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybe vételére szerződést köt (rendszeres ügyfél), illetve a szolgáltató részére ügyleti megbízást ad (alkalmi ügyfél);
2. Üzleti kapcsolat: az ügyfél és a szolgáltató között a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybe vételére vonatkozó írásbeli szerződéssel létrejött tartós jogviszony. Üzleti kapcsolatnak tekintendő az is, ha a 14. § (2) bekezdésében meghatározott közjegyzői tevékenységek tekintetében a közjegyző az eljárást lefolytatja;
3. Azonosítás:

1. az ügyfél, a rendelkezésre jogosult, a meghatalmazott, továbbá a képviselő személyazonosságáról való meggyőződés a 4. § (1) bekezdésében meghatározott okiratok alapján, továbbá
2. az 5. § (1) bekezdésében meghatározott adatok írásban való rögzítése;

1. Bejelentési kötelezettség: az 1. § (1) bekezdésének n) pontjában meghatározott által történő pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény bejelentése a kijelölt személynek, továbbá a bejelentés kijelölt személy által történő továbbítása az Országos Rendőr-főkapitányságnak (a továbbiakban: ORFK);
2. Könyvviteli tevékenységet folytat: aki a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 150. § (2) bekezdése szerint könyvviteli szolgáltatást végez;
3. Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő: aki a külön jogszabályokban meghatározott feltételek szerint megszerzett szakmai képesítéssel és ilyen tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik;
4. Ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység: ingatlan tulajdonjoga átruházásának, bérleti jogának üzletszerű közvetítése, ideértve az ügyletek előkészítését, az ingatlan forgalmi értékének becslését, valamint az üzletszerű ingatlanberuházás és ingatlanfejlesztés;
5. Tényleges tulajdonos: akinek az érdekében az ügyfél az ügyleti megbízást adta, illetve aki az ügyleti megbízás során létrejött vagyoni előny felett utasítási, kapcsolt vállalkozási, megbízási, meghatalmazási, vagyonkezelési, vagy egyéb jogviszony alapján rendelkezhet.
6. Levelezőbanki szolgáltatás: valamely hitelintézet más hitelintézet számára történő számla vezetése pénzforgalmi szolgáltatási megbízás teljesítése vagy pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatási tevékenység teljesítése céljából.

1. E törvény alkalmazásában állami vagy szakmai felügyelet az 1. § (1) bekezdésének

1. a)-e) és k) pontja vonatkozásában a b) pont szerinti kivétellel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete;
2. a) pontja vonatkozásában a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek közül a pénzfeldolgozás tekintetében a Magyar Nemzeti Bank;
3. i) pontja vonatkozásában a Szerencsejáték Felügyelet.

2. E törvény alkalmazásában az 1. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározottak vonatkozásában a szakmai felügyeletet a Magyar Könyvvizsgálói Kamara látja el.
3. Az 1. § (1) bekezdésének l) pontjában meghatározottak vonatkozásában a szakmai felügyeletet az ügyvédek esetében a Magyar Ügyvédi Kamara, a közjegyzők esetében a Magyar Országos Közjegyzői Kamara látja el.
4. E törvény alkalmazásában állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatók: az 1. § (1) bekezdésének f), h) és j) pontjában meghatározott szolgáltatók.

3. §

1. A szolgáltató az ügyféllel történő üzleti kapcsolat létesítésekor köteles az ügyfél, annak meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult, továbbá a képviselő azonosítását elvégezni.
2. Az (1) bekezdésben meghatározott eseten kívül kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű (forintban, devizában, valutában) ügyleti megbízást a szolgáltató kizárólag olyan ügyféltől, meghatalmazottól, rendelkezésre jogosulttól, továbbá képviselőtől fogadhat el, akinek azonosítását elvégezte.
3. A (2) bekezdésben meghatározott azonosítási kötelezettség kiterjed az egymással ténylegesen összefüggő, több ügyleti megbízásra, ha ezek együttes értéke eléri a kétmillió forintot. Ebben az esetben az azonosítást azon ügyleti megbízás elfogadásakor kell végrehajtani, amellyel az ügyletek együttes értéke eléri a kétmillió forintot.
4. Pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén, amennyiben az (1)-(2) bekezdésben meghatározottak szerint azonosításra még nem került sor, a szolgáltató köteles haladéktalanul az ügyfelet, a meghatalmazottat, a rendelkezésre jogosultat, továbbá a képviselőt a (2) bekezdésben meghatározott értékhatárra tekintet nélkül azonosítani.
5. Az 1. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott szolgáltató köteles az ügyfelet a játékkaszinó területére való belépéskor az 5. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokkal azonosítani.
6. Az 1. § (1) bekezdés c) és k) pontjában meghatározott szolgáltatók esetében nem terjed ki az (1) bekezdésben foglalt azonosítási kötelezettség:

1. a biztosítási ügyletre, ha a biztosított rendszeres díjfizetési kötelezettségének éves összege nem haladja meg a kettőszáznegyvenezer forintot, illetve ha az éves egyösszegű befizetés összege nem haladja meg az ötszázhatvanezer forintot, valamint
2. olyan nyugdíjbiztosítás esetén, amelyre az alkalmazott munkaszerződése vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya alapján jogosult, feltéve, hogy a biztosítás nem vásárolható vissza, illetve a biztosítási szerződés alapján a biztosítottat, a kedvezményezettet megillető összeg hitel vagy kölcsön fedezeteként nem fogadható el,
3. azon biztosítási szerződések esetében, amelyeknél a biztosítóval szerződő fél egy szerződés keretében több személyre köt biztosítást (csoportos biztosítás), a biztosítónak elegendő a szerződést kötő személyt azonosítania.

7. Az 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott szolgáltató a biztosítás kedvezményezettjét a kétmillió forintot elérő vagy meghaladó biztosítási összeg számára történő kifizetésekor köteles azonosítani.
8. Ha az ügyfél jogi személy vagy más szervezet, a nevében vagy megbízása alapján eljáró személy személyazonosságának megállapítása mellett a jogi személy, illetőleg a más szervezet azonosítását is el kell végezni.
9. Nem kell az azonosítást ismételten elvégezni, ha

1. a szolgáltató az ügyfelet, a meghatalmazottat, a rendelkezésre jogosultat, továbbá a képviselőt egyéb ügylet kapcsán már azonosította és
2. jelen ügylet kapcsán az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a képviselő személyazonosságát megállapította és
3. nem történt az 5. § (1) bekezdésében felsorolt adatokban változás.

10. A szolgáltató nem köteles azonosítani az ügyfelet, ha az ügyfél az ügyleti megbízással kapcsolatos kötelezettségét hitelintézetnél saját nevén vezetett számláról teljesíti.
11. Az 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgáltató levelezőbanki szolgáltatás keretében adott megbízást kizárólag olyan külföldi székhelyű szervezettől fogadhat el, amely a saját országának joga szerint pénzügyi intézmény, és megbízóját megnevezi.
12. Az 1. § (1) bekezdés b) és e) pontjában meghatározott szolgáltató ügyleti megbízást kizárólag olyan külföldi székhelyű szervezettől fogadhat el, amely saját országának joga szerint pénzügyi intézmény, és megbízóját megnevezi.
13. A (11)-(12) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az ügylet természetéből következően az átutalási megbízást a külföldi szolgáltató a saját nevében adja.

1. Azonosítás során a szolgáltató köteles megkövetelni az alábbi azonosságot igazoló okiratok (okmányok) bemutatását:

1. természetes személy esetén

1. belföldi természetes személy személyazonosító igazolványa (személyi igazolványa) és lakcímet igazoló hatósági igazolványa, vagy útlevele és lakcímet igazoló hatósági igazolványa,
2. külföldi természetes személy útlevele, személyi azonosító igazolványa, feltéve, hogy az magyarországi tartózkodásra jogosít, vagy érvényes tartózkodási engedélye,
3. 14. életévét be nem töltött természetes személy személyi azonosítót igazoló hatósági igazolványa vagy útlevele, diákigazolványa;

5. §

(1) A szolgáltató az azonosítás során az alábbi adatokat köteles rögzíteni:

1. Üzleti kapcsolat fennállása alatt az azonosítás során megadott adatokban, illetve a tényleges tulajdonos személyét érintően bekövetkezett változásról az ügyfél köteles a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül a szolgáltatót értesíteni.
2. A (2) bekezdésben előírt kötelezettség teljesítése érdekében a szolgáltató felhívja ügyfelei figyelmét az adataikban bekövetkezett változások közlésének kötelezettségére.
3. Ha az 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott szolgáltató által vezetett számla terhére és javára két naptári évet elérő időtartam alatt megbízás teljesítésére nem került sor - ide nem értve a természeténél fogva többéves futamidejű ügyleteket - a szolgáltató a következő egyenlegközlő értesítésben felhívja ügyfelét az adataiban időközben esetlegesen bekövetkezett változások közlésére.
4. Amennyiben az ügyfél adataiban változás következik be és azt az ügyfél a (2) bekezdésben előírtak szerint nem közli a szolgáltatóval, úgy a szolgáltató az ügyfél személyes megjelenésekor az adatokban való változást rögzíteni köteles.
5. Amennyiben az ügyfél (1) bekezdésben, illetve a tényleges tulajdonos a 6. § (2) bekezdésében meghatározott adatai az azonosítási eljárás során nem állapíthatók meg, illetve nem szerezhetők be, a szolgáltató az üzleti kapcsolat létesítését, az ügyleti megbízást, illetve a további ügyleti megbízások teljesítését megtagadja.
6. Háromszázezer forintot elérő, illetve meghaladó összegű pénzváltási tranzakció esetén a pénzváltási tevékenységet folytató szolgáltató köteles az ügyfelet az (1) bekezdésben szereplő valamennyi adatra vonatkozóan azonosítani. Az ügyleti bizonylaton elegendő az (1) bekezdés a) pontjának 1. és 6-7. alpontjában, illetve jogi személy esetén ezen túlmenően az (1) bekezdés b) pontjának 1. és 2. alpontjában felsorolt adatokat feltüntetni.
7. A 3. § (11)-(12) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítésekor a megbízó megnevezésének az (1) bekezdés a) és b) pontjának 1. és 2. alpontjában meghatározott adatokat, illetve a megbízó számlaszámát kell tartalmaznia.

6. §

1. A 3. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetekben az ügyfél köteles a szolgáltató részére írásbeli nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy saját, vagy a tényleges tulajdonos nevében illetőleg érdekében jár el.
2. Amennyiben az ügyfél nyilatkozik arról, hogy a tényleges tulajdonos nevében illetőleg érdekében jár el, az írásbeli nyilatkozatnak az 5. § (1) bekezdés a) és b) pontjának 1. és 2. alpontjában meghatározott adatokat kell tartalmaznia.

3. A 3. § (1) bekezdésében meghatározott esetben, amennyiben az üzleti kapcsolat fennállása alatt bármikor kétség merül fel a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban, továbbá a 3. § (4) bekezdésében említett esetben a szolgáltató az ügyfelet a tényleges tulajdonosra vonatkozó (ismételt) írásbeli nyilatkozattételre szólítja fel.
4. A szolgáltató köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni annak érdekében, hogy a tényleges tulajdonos azonosítását elvégezze.

1. A Magyar Köztársaság államhatárát átlépő személy, amennyiben birtokában összesen egymillió forint értéket elérő vagy azt meghaladó összegű forint, valuta, utazási csekk, nemzetközi postautalvány feladóvevénye, átruházható értékpapír illetve pénzpiaci eszköz van, köteles ezt a tényt a vámhatósággal írásban közölni. A közlésnek tartalmaznia kell az 5. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt adatokat, továbbá a személy birtokában lévő pénz összegét és pénznemét, értékpapír illetve pénzpiaci eszköz esetén a kibocsátót, a sorszámot és a névértéket.
2. Az (1) bekezdésben meghatározott valuta forintértékének kiszámításakor a határátlépés napján a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamot, az MNB hivatalos árfolyamlapján nem szereplő külföldi pénznemek esetében az ezek USD-ra átszámított árfolyamairól szóló, átlépés napján érvényes MNB közleményben foglalt árfolyamot kell alkalmazni.
3. A vámhatóság azonosítja az államhatárt átlépő személyt, ha a 3. § (4) bekezdése alapján pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény merül fel.
4. A vámhatóság eljárására a 8. § (1) bekezdését, valamint a 10. § (1) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

1. Pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén az 1. § (1) bekezdés n) pontjában meghatározott személy köteles haladéktalanul a (2) bekezdésben megjelölt személynek bejelentést tenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell

2. A szolgáltató köteles kijelölni - a szervezet sajátosságától függően - egy vagy több személyt (a továbbiakban: kijelölt személy), aki az 1. § (1) bekezdés n) pontjában meghatározottaktól az (1) bekezdés alapján érkezett bejelentést az ORFK-nak haladéktalanul továbbítja. A kijelölt személy nevéről, beosztásáról, valamint az ezekben bekövetkezett változásról az 1. § (1) bekezdésének a)-e), i) és k) pontjában felsorolt szolgáltató a kijelöléstől számított öt munkanapon belül köteles tájékoztatást küldeni az ORFK részére. Az 1. § (1) bekezdésének f)-h) és j) pontjában felsorolt szolgáltató a kijelölt személy nevéről, beosztásáról az első, általa tett pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerüléséről szóló bejelentés továbbításával egyidejűleg köteles e tájékoztatást az ORFK részére megadni.
3. A vámhatóság vonatkozásában kijelölt személynek a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülésének helye szerint illetékes vámhivatal parancsnokát, illetve távollétében a helyettesét kell tekinteni.
4. Az 1. § (1) bekezdés n) pontjában meghatározott személy, ideértve a kijelölt személyt is, a bejelentési kötelezettség teljesítéséről, annak tartalmáról és a kijelölt személyéről - kivéve a büntetőeljárást folytató hatóságnak - harmadik személynek vagy szervezetnek, ideértve az ügyfelet is, tájékoztatást nem adhat, és köteles biztosítani, hogy a bejelentés megtörténte, annak tartalma és a bejelentő személye titokban maradjon. E tájékoztatási korlátozás az 1. § (1) bekezdés a)-e) és k) pontjában meghatározott szolgáltatók esetében nem vonatkozik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, továbbá az 1. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott szolgáltatók tekintetében a Szerencsejáték Felügyelet részére nyújtandó információk körére, amennyiben az információ szolgáltatás e felügyeleti szervek jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásához kapcsolódik.
5. A bejelentési kötelezettség teljesítése nem tekinthető a bank-, értékpapír-, biztosítási-, pénztár és az üzleti titok megsértésének, vagy más - akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló - adat- vagy információszolgáltatási korlátozás megsértésének.
6. A bejelentőt - jóhiszeműsége esetén - akkor sem terheli felelősség a bejelentésért, ha az utóbb megalapozatlannak bizonyul.
7. A kijelölt személy a 11. § (3) bekezdésében említett Szabályzatban előírt formanyomtatványon köteles bejelentési kötelezettségét az ORFK felé teljesíteni - a szolgáltatóra vonatkozó jogszabályok titokvédelmi előírásainak figyelembevételével - személyesen, telefaxon vagy postai kézbesítés útján, vagy ha a késedelem veszéllyel jár, előzetesen telefonon a formanyomtatványnak megfelelő adatok közlésével.

1. Az 1. § (1) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt szolgáltató felfüggeszti a gyanús ügyletek lebonyolítását, ha pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény ellenőrzéséhez azonnali rendőri intézkedést lát szükségesnek. A szolgáltató ebben az esetben haladéktalanul köteles bejelentést tenni az ORFK-nak annak érdekében, hogy a bejelentés megalapozottságát ellenőrizhessék. Az ügylet teljesíthető, ha az ORFK a szolgáltatót 24 órán belül nem értesíti írásban (telefax, levél) a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései alapján meghozott intézkedéséről. A 24 óra számításánál a szombatot, a vasárnapot, valamint az ünnepnapokat figyelmen kívül kell hagyni.
2. Az (1) bekezdés szerinti 24 órás időtartam kezdő időpontja a szolgáltató által az ORFK-hoz történő bejelentés rövid úton történő (telefon, telefax, levél) megtétele.

1. A szolgáltató a 3. §-ban, az 5. § (7) bekezdésében, továbbá a 6. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése során birtokába jutott adatokat, okiratokat illetve azok másolatait, valamint a 8. § (1) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítését igazoló iratokat, illetve azok másolatait az adatrögzítéstől, illetve a bejelentéstől számított tíz évig köteles megőrizni, a 3. § (1) bekezdése alapján birtokába jutott adatok, okiratok, illetve azok másolatainak megőrzési határideje az üzleti kapcsolat megszűnésekor kezdődik.
2. Az ORFK a 8. § (1) bekezdése alapján kapott információt kizárólag a pénzmosás elleni küzdelem céljaira használhatja fel, és az információt tartalmazó adatokat tíz évig köteles megőrizni.
3. Az adatokat úgy kell megőrizni, hogy azokból a változás dátuma és a változás előtti adatok is megállapíthatóak legyenek.
4. Az 1. § (1) bekezdésének a)-e) pontjaiban felsorolt szolgáltató köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a 2 millió forint értéket elérő vagy meghaladó összegű készpénzben (forintban illetőleg valutában) lebonyolított ügyleti megbízások esetén az ügyfél 5. §-ban meghatározott adatait.

1. A 10 fő alkalmazotti létszámot meghaladó szolgáltató köteles a pénzmosást lehetővé tevő, illetőleg megvalósító üzleti kapcsolatok, ügyleti megbízások megakadályozása érdekében az ügyfelek azonosítását elősegítő belső ellenőrző és információs rendszert működtetni.
2. A szolgáltató köteles gondoskodni arról, hogy alkalmazottai a pénzmosás bűncselekményére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megismerjék, a pénzmosást lehetővé tevő, illetőleg megvalósító üzleti kapcsolatokat, ügyleti megbízásokat megtanulják felismerni, és a pénzmosás gyanújára okot adó esetekben megfelelően tudjanak eljárni.
3. E törvényben meghatározott kötelezettségek körébe tartozó feladatok teljesítésére a szolgáltató köteles belső szabályzatot (a továbbiakban: Szabályzat) készíteni, amelyet a szolgáltató felett állami vagy szakmai felügyeletet gyakorló szerv hagy jóvá.
4. A szolgáltató felett állami vagy szakmai felügyeletet gyakorló szerv a Szabályzat kidolgozásához - az ORFK-val együttműködve - iránymutatásokat és mintaszabályzatokat bocsát rendelkezésre.
5. A Szabályzat kötelező tartalmi elemei:

1. a pénzmosásra utaló adatok, tények, körülmények megállapításakor figyelembe veendő szempontok,
2. az ügyfelek azonosításának belső eljárási rendje,
3. a tényleges tulajdonos megállapítása belső eljárási rendjének, illetve az ügyfél erre vonatkozó nyilatkozata megtételének meghatározása,
4. a bejelentési kötelezettség teljesítésének belső eljárási rendje, ideértve az ezt elősegítő belső ellenőrző, információs és adatkezelő rendszert,
5. az ORFK-nak történő bejelentés eljárási rendje és formája, a 8. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazó formanyomtatvány,
6. az azonosítás, illetőleg a bejelentés kapcsán keletkezett adatok kezelésére, megőrzésére, védelmére vonatkozó előírások,
7. az alkalmazottak képzésére és folyamatos továbbképzésére vonatkozó előírások,
8. az ügyfelekkel kapcsolatba kerülő alkalmazottak részére az egyes esetekben alkalmazandó eljárási, magatartási normák,
9. a Büntető Törvénykönyv pénzmosási tényállásának, e törvény rendelkezéseinek ismertetése, továbbá a szolgáltatóra vonatkozó jogszabályok titokvédelmi előírásainak ismertetése.

12. §

13. §

1. Az állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatók esetében az ORFK ellenőrzi, hogy a szolgáltató:

a) rendelkezik-e Szabályzattal, illetve

b) tevékenysége megfelel-e az e törvényben foglalt azonosítási, bejelentési, adat- és iratmegőrzési, valamint az alkalmazottak oktatására és képzésére vonatkozó kötelezettségeknek.

2. Az ellenőrzés során az ORFK az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint jár el az e törvényben meghatározott eltérésekkel.
3. Az ellenőrzés során az elsőfokú hatósági jogkört az ORFK Bűnügyi Főigazgatósága, a másodfokú hatósági jogkört az országos rendőrfőkapitány gyakorolja.
4. Az ellenőrzés foganatosításakor az ORFK helyszíni ellenőrzést végez, amelynek keretében az azonosítási kötelezettség és a bejelentési kötelezettség teljesítése során keletkezett, valamint a 11. § (2) bekezdésében meghatározott oktatással és képzéssel kapcsolatos dokumentumokba tekinthet be.
5. Az előírások megsértése, illetőleg hiányosság megállapítása esetén az ORFK kötelezheti a szolgáltatót:

a) e törvény előírásainak betartására, a feltárt hiányosságok megszüntetésére,

b) Szabályzat kidolgozására vagy meghatározott szempontok szerinti átdolgozására.

6. Amennyiben törvény súlyosabb jogkövetkezményt nem állapít meg, bírság kiszabásának van helye azzal a szolgáltatóval szemben, aki az e törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítését ismételten elmulasztja, késedelmesen vagy hiányosan teljesíti.
7. A bírság összege 10.000 forinttól 100.000 forintig terjedhet.
8. Az országos rendőrfőkapitány határozata ellen a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. Fejezete alapján a határozat bírósági felülvizsgálatának van helye.

1. Az e törvényben meghatározott azonosítási és bejelentési kötelezettség az ügyvédet - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - akkor terheli, ha pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi, vagy ha a következő jogügyletek előkészítésével és végrehajtásával összefüggésben végez az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott ügyvédi tevékenységet:

1. gazdasági társaságban vagy egyéb gazdálkodó szervezetben lévő vagyonrész (részesedés) vétele, eladása,
2. ingatlan vétele, eladása,
3. gazdasági társaság vagy egyéb gazdálkodó szervezet alapítása, működtetése, megszűnése.

2. Az e törvényben meghatározott azonosítási és bejelentési kötelezettség a közjegyzőt - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - akkor terheli, ha bizalmi őrzés végez, vagy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben (a továbbiakban: Kjt.) meghatározott közjegyzői tevékenységet végez a következő jogügyletek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban:

1. gazdasági társaságban vagy egyéb gazdálkodó szervezetben lévő vagyonrész (részesedés), vétele, eladása,
2. ingatlan vétele, eladása,
3. gazdasági társaság vagy egyéb gazdálkodó szervezet alapítása, működtetése, megszűnése.

(3) Az e törvényben előírt kötelezettségek az ügyvédet nem terhelik, ha

1. a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény büntetőeljárásban történő védelem, illetve bíróság előtti képviselet - ide nem értve a cégbírósági eljárásban történő képviseletet - előkészítése, ellátása során, vagy ellátását követően utóbb és azzal összefüggésben jutott tudomására,
2. a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény az a) pontban írt képviselet, védelem ellátásának, vagy az eljárás megindításának a szükségességével összefüggésben végzett jogi tanácsadás során jutott a tudomására.

4. Az e törvényben előírt kötelezettségek a közjegyzőt nem terhelik, ha a közjegyző nemperes eljárást folytat le.

15. §

1. A 8. § (1) bekezdésében előírt bejelentést az ügyvéd és a közjegyző annál a területi kamaránál köteles teljesíteni, amelynek tagja (a továbbiakban: területi kamara). Az ügyvéd és a közjegyző alkalmazottja - ideértve az alkalmazott ügyvédet is - a bejelentést a munkáltatói jogokat gyakorló ügyvédnél vagy közjegyzőnél teszi meg. A munkáltatói jogokat gyakorló ügyvéd vagy közjegyző a bejelentést haladéktalanul továbbítja a területi kamarának. Az ügyvédi iroda alkalmazottja a taggyűlés által kijelölt személynek tesz bejelentést, aki a bejelentést haladéktalanul továbbítja annak a kamarának, amely az irodát nyilvántartásba vette.
2. A területi ügyvédi, közjegyzői kamarák elnöke kijelöli azt a személyt, aki az 1. § (1) bekezdésében meghatározott személyektől érkezett bejelentést az ORFK-nak haladéktalanul továbbítja. A kijelölt személyről és a személyében bekövetkezett változásról a területi ügyvédi, közjegyzői kamara haladéktalanul köteles tájékoztatást küldeni az ORFK részére.
3. A 11. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség körébe tartozó feladatok teljesítésére a Magyar Ügyvédi Kamara, illetőleg a Magyar Országos Közjegyzői Kamara szabályzatot, iránymutatást készít, a jogszabályoknak megfelelő szabályzatot, iránymutatást az igazságügy-miniszter jóváhagyja. Az ügyvédi iroda, valamint az egyéni ügyvéd a szabályzat alapján belső Szabályzatot alkot, melyet a Magyar Ügyvédi Kamara hagy jóvá.
4. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara által kibocsátott iránymutatás a közjegyzők tekintetében belső szabályzatnak minősül.
5. Az ügyvédi iroda esetében a taggyűlés dönthet arról, hogy a 10. § (1) bekezdésében és a 11. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott kötelezettségeket az iroda vagy a tagok teljesítsék.
6. Az ügyvéd és a közjegyző bejelentési kötelezettségének teljesítése nem tekinthető a külön törvényen alapuló titoktartási kötelezettsége megsértésének, a rendelkezésére bocsátott iránymutatásokat és mintaszabályzatokat pedig a titoktartására vonatkozó szabályok szerint köteles kezelni.
7. E törvény alkalmazásában a közjegyzőt nem terheli a Kjt. 3. § (2) bekezdésében előírt kötelezettség.

Záró és átmeneti rendelkezések

1. E törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.
2. A szolgáltatók felett állami vagy szakmai felügyeletet gyakorló szervek a 11. § (4) bekezdésében foglalt iránymutatásokat és mintaszabályzatokat a hatálybalépéstől számított öt napon belül kötelesek a felügyeletük alá tartozó szolgáltatók rendelkezésére bocsátani.
3. A pénzügyminiszter az állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatók részére a Szabályzat kidolgozásához szükséges irányelvet a hatálybalépéstől számított öt napon belül a Pénzügyi Közlönyben közzéteszi.
4. E törvény hatálybalépésekor működő szolgáltató Szabályzatát az iránymutatás és mintaszabályzat megjelenésétől számított kilencven napon belül köteles átdolgozni, illetve kidolgozni.
5. Az állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltató az irányelv közzétételétől számított kilencven napon belül köteles Szabályzatát az ORFK részére megküldeni.
6. A törvény hatálybalépése után megalakuló, az 1. § (1) bekezdésének a)-e), i) és k) pontjában felsorolt szolgáltató tevékenységének engedélyezéséhez a külön törvényekben megállapított feltételek mellett szükséges az is, hogy Szabályzatát az állami vagy szakmai felügyelethez jóváhagyásra az engedélykérelemmel együtt benyújtsa.
7. E törvény hatálybalépését követően a 1. § (1) bekezdésének f)-h), j), l) pontjában meghatározott tevékenységet megkezdő szolgáltató tevékenysége megkezdését követő kilencven napon belül köteles Szabályzatot készíteni és azt az állami vagy szakmai felügyelet részére jóváhagyásra, illetőleg az ORFK részére megküldeni.
8. E törvény hatálybalépésekor működő szolgáltató Szabályzatának e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével történő átdolgozásáig köteles az 1994. évi XXIV. törvény 6. § (2) bekezdésében meghatározott Szabályzat rendelkezései alapján eljárni.

17. §

1. A törvény kihirdetését követő 90. napon a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 7. §-ának (3) bekezdése és 8. §-a hatályát veszti.
2. A törvény kihirdetését követő 90. napon a jogtanácsosi iroda megszűnik. Az iroda megszűnéséről köteles az alapító szervezeteket és más megbízóit haladéktalanul értesíteni.
3. A jogtanácsosi iroda tagjai az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szabályai szerint ügyvédi irodát alapíthatnak vagy tevékenységüket egyéni ügyvédként folytathatják.
4. Az ügyvédi kamara a névjegyzékbe történő felvételi kérelemről 45 napon belül határoz, ha az ügyvédi iroda alapítása és a nyilvántartásba vétel iránti kérelem kamarához történő benyújtása e törvény kihirdetésétől számított 45 napon belül megtörtént, vagy az ügyvédi névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet e törvény kihirdetésétől számított 45 napon belül a kamaránál benyújtják.
5. A jogtanácsosi iroda tagjának az ügyvédi kamarai névjegyzékbe történő felvételkor a magyar állampolgárságát nem kell igazolnia, ha az igazságügy-miniszter e törvény hatályba lépése előtt részére a Tvr. 3. § (2) bekezdése alapján a magyar állampolgárság követelménye alól felmentést adott.

18. §

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

1. a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény;
2. a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CLVIII. törvény 62. §-a;
3. a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény 2. §-a;
4. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 303/B. § (1) bekezdéséből "a pénzügyi szolgáltató szervezet számára" szövegrész;
5. a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény végrehajtásáról szóló 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet;
6. a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény végrehajtásáról szóló 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról szóló 59/2002. (III. 29.) Korm. rendelet.

1. A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 7. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az SZF feladata a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó kérelem alapján engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglaltak és a törvény, valamint a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény rendelkezései betartásának ellenőrzése. Ennek keretében az SZF jogosult közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben ellenőrizni azt, hogy nem folyik-e ott az e törvény, illetve a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény rendelkezéseibe ütköző tevékenység."

2. Az Szjtv. 12. § (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"d) 20 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet a 9. § (1) bekezdésébe, a 19. § (1) bekezdésébe és a 28. § (2) bekezdésébe, valamint a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény rendelkezéseibe,"

3. Az Szjtv. 12. § (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A bírság együttesen, illetve a 13. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt intézkedés mellett is kiszabható."

4. Az Szjtv. 13. § (3) bekezdése az alábbi ponttal egészül ki, egyúttal a (3) és (4) bekezdések számozása (4) és (5) bekezdésre változik:

"(3) Az SzF a játékkaszinó működtetőjével szemben a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén e §-ban meghatározott intézkedést alkalmazhat."

.

5. A tőkepiacról szóló CXX. törvény 406. § (2) bekezdésének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"s) a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt kötelezettség megsértése esetén 100 000-500 000 forint;"

6. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 151. § j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

Ahol jogszabály az 1994. évi XXIV. törvényre, vagy a Pmt.-re utal, azon e törvényt kell érteni.

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a pénzügyi rendszer pénzmosási célra történő felhasználásának megakadályozásáról szóló 91/308/EGK irányelvvel, valamint az azt módosító 2001/97/EK irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

A Terror tv. által történt módosítás eredményeként a Pmt. hatálya alá kerültek azok az új szakmák, amelyeket az Irányelv felsorol. A független jogászi szakmákra, így az ügyvédekre és a közjegyzőkre vonatkozó részletes szabályozás kidolgozásával kapcsolatban a Terror tv. kötelezte a Kormányt, hogy 2002. november 30-ig terjessze az Országgyűlés elé a jogi szakmákat szabályozó pénzmosás elleni szabályokat.

Megoldásra várt továbbá az, a törvény végrehajtása szempontjából lényeges kérdés is, hogy az új szakmák tekintetében mely szerv látja el a pénzmosás elleni szabályok ellenőrzését, illetve mely szerv milyen szankciókat alkalmazhat a jogszabályi előírások be nem tartásának észlelésekor.

Az új szakmák Pmt. hatálya alá vonása miatt új szabályozási koncepció kidolgozására volt szükség, tekintettel arra, hogy a hatályos Pmt. szerkezete a hagyományosan pénzügyi intézményekre alkalmazható előírásokat tartalmaz, és nem kezeli megfelelően az új szakmák sajátosságait.

A törvénytervezet messzemenőkig figyelembe veszi az Irányelv és az FATF kívánalmait is, a szabályozás alanyi körét tekintve pedig a hatályos Pmt.-hez képest új típusú kötelezettségek előírására nem kerül sor, csupán a meglévők pontosítása, egyértelműsítése történik.

Beépítésre kerültek a törvénytervezetbe azok a definíciók (pl. ügyfél, üzleti kapcsolat, bejelentési kötelezettség, azonosítás), amelyek hiánya miatt a hatályos Pmt.-t számos támadás érte, ugyanakkor a jelenlegi keretek között megoldhatatlan volt a fogalmak következetes és érthető átvezetése.

A törvény hatálya kiterjed a gazdaság azon szereplőire, akik tevékenységük során ki vannak téve annak, hogy szolgáltatásaikat pénzmosásból származó vagyon legalizálására használják fel.

Az Irányelvnek való megfelelés indokolta a törvény személyi hatályának kiterjesztését a következő tevékenységek gyakorlóira: pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység, befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási, befektetési alapkezelési tevékenység, biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadási tevékenység, árutőzsdei tevékenység, postai pénzforgalmi közvetítői tevékenység, postai készpénzátutalás, nemzetközi postautalvány működtetés, ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység, könyvvizsgálói tevékenység, könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenység, amennyiben megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytatják, játékkaszinó működtetés, nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedés, továbbá a törvény hatálya kiterjed az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárra, az ügyvédekre, beleértve az ügyvédi irodákat is, a közjegyzőkre, valamint a fentiek ügyfelére, vezetőjére, alkalmazottjára, illetőleg segítő családtagjára.

A törvény hatálya tevékenységi formák szerint lett meghatározva, függetlenül attól, hogy az adott tevékenységet a szolgáltató milyen külön jogszabályban meghatározott szervezeti forma szerint végzi (gazdálkodó szervezetként, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepeként, egyéni vállalkozóként).

A pénzmosás elleni kötelezettségek kiterjesztése az ügyvédekre és a közjegyzőkre az ügyvédi titoktartás szabálya miatt érzékeny terület, ugyanakkor a kiterjesztés az általuk ellátott tevékenység jellegére tekintettel megfelelő eltérésekkel indokoltnak mutatkozik. Az ezen tevékenységekre vonatkozó eltérő szabályozás az Irányelvvel összhangban áll.

A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. (a továbbiakban Tvr.) 2. § (1) bekezdése alapján a jogtanácsos a jogi tevékenységet munkaviszonyban (tagsági viszonyban) vagy jogtanácsosi iroda tagjaként fejti ki. A Tvr. értelmében a jogtanácsos feladata, hogy a jog eszközével elősegítse az általa képviselt szervezetek működésének eredményességét, közreműködjön a törvényesség érvényre juttatásában, segítséget nyújtson a jogok érvényesítéséhez, valamint a kötelezettségek teljesítéséhez. A jogtanácsos e feladatát munkaviszony (tagsági viszony) keretében látja el, megbízást csak a Tvr.-ben meghatározottak szerinti korlátozott esetben fogadhat el. A jogtanácsos tehát jogi hivatásának gyakorlásában nem teljesen független, a munkáltatója által meghatározott körben és utasításai szerint járhat el, így rá a törvény hatályát kiterjeszteni nem lenne indokolt. A jogtanácsos csak akkor lehet érintett a pénzmosás megelőzésében, ha munkáltatója tevékenységének jellege miatt egyébként is a törvény hatálya alá tartozik (bank, biztosítótársaság stb.). A jogtanácsosi iroda pedig e törvénnyel egyidejűleg megszűnik. A jogtanácsosi iroda tagjai az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szabályai szerint ügyvédi irodát alapíthatnak vagy tevékenységüket egyéni ügyvédként folytathatják. Megszűnik továbbá a jogtanácsos azon jogosultsága, hogy más szervezettől jogi tevékenység ellátására megbízást fogadjon el.

a 2. §-hoz

A törvény meghatározza azon kifejezéseket, melyek a törvény értelmezése, alkalmazása, illetve a büntetőjogi felelősség egyértelmű meghatározása szempontjából nélkülözhetetlenek.

Az értelmező rendelkezések között került rendezésre az egyes szolgáltatók felett állami vagy szakmai felügyeletet ellátó szervek pontos megjelölése, elkerülvén ezzel a pénzmosási szempontok alapján felügyeleti feladatokat ellátó szervek pozitív, illetve negatív hatásköri összeütközését.

a 3. §-hoz

A 3. § szabályozza a pénzmosás elleni szabályozási rendszerben kiemelkedő fontosságú azonosítási kötelezettséget, illetve az azonosítási kötelezettség teljesítése alóli kivételeket.

Különbség az 1994. évi XXIV. törvényhez képest, hogy nemcsak az ügyfelet, hanem az ügyfél nevében a szolgáltatónál eljáró meghatalmazottját, a rendelkezésre jogosultat (jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező társaság esetén) is azonosítani kell, legyen az tartós üzleti kapcsolat, vagy egyedi ügyleti megbízás.

A (8) bekezdés egyértelműen rögzíti a szolgáltató azon kötelezettségét, miszerint ha az ügyfél jogi személy, illetve más szervezet, akkor nemcsak annak meghatalmazottját, illetve a rendelkezésre jogosultat, képviselőt kell azonosítani, hanem magát a jogi személyt, illetve más szervezetet is.

A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor a szolgáltatóknak azonosítási kötelezettségüket teljesíteni kell. Az azonosítási kötelezettség három alapesete a következő:

1. Az (1) bekezdés tartalmazza a szolgáltató által teljesítendő azonosítási kötelezettség leggyakrabban alkalmazandó esetét, nevezetesen az üzleti kapcsolat létrejöttét. Az üzleti kapcsolat az írásban létrejövő, tartós jogviszonyokat foglalja magába.
2. A (2) bekezdés szerint olyan esetben szükséges a szolgáltatóval kapcsolatba lépő ügyfél azonosítása, amikor ugyan nem jön létre tartós üzleti kapcsolat, de a megkötendő ügylet értéke eléri, vagy meghaladja a 2 millió forintot. A (3) bekezdés szerint a hatályos Pmt.-ben is szereplő ún. összefüggő ügyletek esetén a (2) bekezdésben előírt 2 millió forintos értékhatárra tekintet nélkül el kell végezni az azonosítást.
3. Az azonosítási kötelezettség harmadik esete, ha az azonosításra az 1-2. pont alapján még nem került sor és a szolgáltató pénzmosásra utaló adatot, tényt, körülményt észlel.

Az (5)-(13) bekezdések az azonosítási kötelezettség speciális eseteinek felsorolását tartalmazzák.

Az (5) bekezdés a kaszinókra szigorúbb, az Irányelvvel összhangban lévő ügyfélazonosítási kötelezettséget ír elő. A játékkaszinónak ugyanis azonosítani kell ügyfelét a kaszinó területére való belépéskor, függetlenül attól, hogy az ügyfél milyen értékben vásárol zsetonokat.

A (6) bekezdés beiktatásának indoka szintén az Irányelvvel való harmonizálás volt. A nemzetközi pénzmosás tárgyában lefolytatott nyomozás során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos csoportos biztosításokat, nyugdíjbiztosításokat nem lehet eredményesen pénzmosási célra felhasználni. Ezen indokból a törvény kivonja az azonosítási kötelezettségi kör alól ezen biztosításokat, valamint az alacsonyabb értékű élet-, és nyugdíjbiztosításokat, továbbá az ún. tömegbiztosításokat.

A (7) bekezdés beiktatását a biztosítási jogviszony azon speciális esete indokolta, amikor a kedvezményezett számára történik kifizetés. A kedvezményezett ugyanis nem lép szerződéses kapcsolatba a biztosítóval, személye csak a kifizetéskor válik pénzmosási szempontból relevánssá, ezért elegendő azonosítását abban az esetben elvégezni, ha az összeg eléri vagy meghaladja a kétmillió forintot.

A (9) bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a bekezdésben szereplő három feltétel egyidejű fennállása esetén nem kell rögzíteni az ügyfél adatait, hanem elegendő a törvény által meghatározott közokiratok bemutatásával meggyőződni arról, hogy az adatlapon szereplő ügyfél, meghatalmazott, rendelkezésre jogosult, illetve az általuk képviselt jogi személy, vagy más szervezet azonos a korábbi azonosítás során felvett személlyel, illetve szervezettel.

A (10) bekezdés mentesíti a szolgáltatót az azonosítási kötelezettség alól, amennyiben az ügyfél az ügylettel kapcsolatos fizetési kötelezettségét hitelintézetnél, saját nevén vezetett számláról teljesíti, hiszen ilyenkor azonosítása már megtörtént egy másik szolgáltatónál.

A (11) bekezdés az ún. levelezőbanki szolgáltatások igénybevételére ír elő kötelező előírásokat, nevezetesen a hitelintézet, a befektetési szolgáltató, illetve a posta csak olyan külföldi intézménnyel léphet levelezőbanki szolgáltatási jogviszonyba, amely az intézmény székhelye szerinti ország joga szerint pénzügyi intézménynek minősül. A (10) bekezdés kiveszi az azonosítási kötelezettség alól az ún. bankközi műveleteket.

a 4-5. §-okhoz

1. az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a képviselő személyazonosságáról meghatározott dokumentumok alapján történő meggyőződés
2. a törvényben meghatározott adatok írásban történő rögzítése.

A szolgáltató azonosítási kötelezettségének teljesítése csak olyan közokiratok ügyfél által történő bemutatásával lehetséges, amelyekből megállapíthatók mindazon adatok, amelyeknek rögzítését a törvény előírja. A törvény különböző okmányok bemutatását írja elő, attól függően, hogy az azonosítandó természetes vagy jogi személy, illetve belföldi vagy külföldi. A törvény meghatározza azt az adatkört, amelynek rögzítésével az ügyfél azonosítása megfelelően megtörténhet.

A hosszabb ideig fennálló üzleti kapcsolat ideje alatt szükséges, hogy a szolgáltató ügyfeléről naprakész nyilvántartással rendelkezzen, ennek érdekében az ügyfél köteles értesíteni az adataiban bekövetkezett változásokról a szolgáltatót. Ezen kötelezettség teljesítésének elősegítése érdekében a szolgáltatónak fel kell hívnia ügyfelei figyelmét a közlésre (pl. üzletszabályzatában vagy hirdetményeiben). Amennyiben ennek az ügyfél nem tesz eleget, a következő személyes találkozáskor kell elvégezni az adatfelvételt.

A pénzügyi intézményeknek egyenlegközlő értesítésükben kell felhívniuk az ügyfelek figyelmét a változásbejelentésre, amennyiben a számlán két éve nem került sor semmiféle megbízás teljesítésére.

Ha az ügyfél adatai nem állapíthatók meg az azonosítási eljárás során, a szolgáltató köteles megtagadni az üzleti kapcsolat létesítését, ügyleti megbízás teljesítését.

Háromszázezer forint értéket elérő, illetve azt meghaladó összegű pénzváltás esetén szintén azonosítási kötelezettséget ír elő törvény, azzal az eltéréssel, hogy a bizonylaton elegendő egy szűkebb adatkör feltüntetése, de szükséges rögzíteni valamennyi adatot.

A tényleges tulajdonos megállapítására vonatkozó külön szabályokat tartalmazza. A tényleges tulajdonos fogalmát az értelmező rendelkezések között találhatjuk. A tényleges tulajdonos meghatározására az ügyfél írásbeli nyilatkozatával kerül sor. Az ügyfél nyilatkozatának tartalmaznia kell a tényleges tulajdonos nevét, illetve címét/székhelyét. A tényleges tulajdonos azonban nem tévesztendő össze a szolgáltatónál az ügyfél nevében eljáró megbízottal, meghatalmazottal, továbbá az ügyfél képviselőjével. A tényleges tulajdonos megnevezésekor az ügyfél arról a személyről nyilatkozik, aki az adott ügylet elvégzésére az ügyfélnek utasítást adott, függetlenül az ügyfél és a tényleges tulajdonos között fennálló jogviszony formájától.

A (3) bekezdés szerint amennyiben olyan körülmény merül fel, ami kétségessé teszi, hogy az ügyfél a tényleges tulajdonos nevében jár el, úgy a szolgáltató újabb írásbeli nyilatkozatot kér az ügyféltől. A szolgáltató köteles a birtokában lévő minden eszközzel megkísérelni a tényleges tulajdonos újraazonosítását /(4) bekezdés/.

a 7. §-hoz

Az Irányelvnek megfelelően a törvény kötelezi a Magyar Köztársaság határát átlépő személyeket, hogy adjanak tájékoztatást a vámhatóság számára a birtokukban lévő készpénzről, illetve más forgatható értékpapírról vagy pénzpiaci eszközről. A bejelentési kötelezettség elmulasztása szabálysértési eljárást von maga után.

A vámhatóságnak azonosítási kötelezettsége van, amennyiben pénzmosásra utaló adatot, tényt vagy körülményt észlel. Ebben az esetben az észlelő személy köteles haladéktalanul bejelentést tenni a vámhivatal parancsnokának, aki a bejelentést továbbítja az ORFK-nak. A vámhatóság köteles tíz évig megőrizni a kitöltött formanyomtatványt, illetve az azonosító és bejelentő lapot.

a 8. §-hoz

A bejelentési kötelezettséget a szolgáltató alkalmazottjának kell teljesítenie, az ún. kijelölt személy felé. Az alkalmazott a pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülésekor, a szolgáltató által készített pénzmosás elleni szabályzat mellékletét képező bejelentőlapon tesz eleget bejelentési kötelezettségének. A bejelentőlap (formanyomtatvány) kötelező adattartalmát az a) és b) pontok határozzák meg.

A (2) bekezdés a bejelentés ORFK-nak történő továbbításáért felelős személy kijelöléséről, illetve a kijelölt személy adatainak az ORFK részére való megküldéséről rendelkezik. A kijelölt személy adatainak, illetve az adataiban történő változás megküldése szempontjából a törvény kétféle megoldást ismer. Az eltérő szabályozást az indokolja, hogy azok a szolgáltatók, amelyek 1994 óta a pénzmosás elleni törvény hatálya alá tartoznak, már megtették bejelentésüket a kijelölt személyről, így ebben az esetben akkor kell erről újra tájékoztatást küldeniük az ORFK-nak, amennyiben a kijelölt személy személyében változás történik.

Azon szolgáltatók esetében, amelyek már 1994 óta a pénzmosás elleni törvény hatálya alá tartoznak (az ún. hagyományos pénzügyi szolgáltatók: hitelintézetek, biztosítók, befektetési szolgáltatók, kaszinók), a kijelölésről, illetve a kijelölt személyének változásáról a kijelöléstől számított 5 napon belül kell tájékoztatni az ORFK-t.

A 2001. évi LXXXIII. törvénnyel a törvény hatálya alá került szolgáltatók (mint pl. könyvelők, könyvvizsgálók, adótanácsadók) esetén a kijelölt személyéről szóló tájékoztatást a szolgáltató által először észlelt pénzmosás gyanús tranzakcióról szóló bejelentéssel egyidejűleg kell megadni az ORFK felé.

A (3) bekezdés meghatározza, hogy ki a kijelölt személy a vámhatóság vonatkozásában.

A (4) bekezdés a bejelentés titkosságáról rendelkezik. A pénzmosás elleni rendszer lényegi eleme, hogy mind a bejelentés ténye, annak tartalma, mind a bejelentő személye titokban kell hogy maradjon harmadik személy előtt is (maga az ügyfél is annak minősül). Ugyanakkor a bejelentés teljesítése a kijelölt személy, illetve az ORFK felé nem minősül sem jogszabályban (bank-, értékpapír-, biztosítási-, stb. titok), sem magánjogi szerződésben foglalt titoktartási kötelezettség megsértésének.

A könyvvizsgálók vonatkozásában felmerült, hogy a Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standard olyan előírást tartalmaz, mely szerint jogszabálysértés észlelése esetén a könyvvizsgálónak erre ügyfele figyelmét fel kell hívnia. Ez a kötelezettség azonban nem zárja ki azt, hogy a könyvvizsgáló bejelentési kötelezettségét teljesítse és a bejelentés tényét ügyfele előtt titokban tartsa.

A (7) bekezdés írja elő a bejelentés módját, amely a már említett formanyomtatványon írásban történik. Abban az esetben azonban, ha az írásbeli bejelentés késedelme veszéllyel járna, úgy a kijelölt személy előzetesen telefonon is megteheti a bejelentést, azzal, hogy az írásbeli bejelentést is eljuttatja az ORFK-hoz.

a 9. §-hoz

A megőrzési kötelezettség körében a szolgáltató köteles az azonosítási kötelezettsége, illetve a bejelentési kötelezettsége körében keletkezett, ügyfélre, meghatalmazottra, rendelkezésre jogosultra, képviselőre illetve tényleges tulajdonosra vonatkozó adatokat, iratokat, okirati másolatokat 10 évig megőrizni, oly módon, hogy azok visszakereshetők legyenek. A 10 éves megőrzési idő, amennyiben az ügyfél tartós üzleti kapcsolatban volt a szolgáltatóval, úgy a kapcsolat megszakadásának időpontjától számítandó.

A (2) bekezdés ugyancsak 10 éves megőrzési kötelezettséget terhel a nyomozóhatóságra is.

a 11. §-hoz

a 12. §-hoz

A pénzügyminiszter irányelv közzétételével segíti az állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatókat (ingatlanügylettel foglalkozók, könyvelők, adószakértők, okleveles adószakértők, adótanácsadók, nemesfémmel, drágakővel, ékszerrel, kulturális javakkal kereskedők) belső szabályzatuk kialakításában. Ezen szolgáltatóknak az irányelv megjelenésétől számított 90 napon belül kell Szabályzatukat megalkotniuk és az ORFK-nak megküldeniük. Az ORFK-hoz nem jóváhagyásra kell a Szabályzatokat megküldeni (eltérően az állami vagy szakmai felügyeletektől).

a 13. §-hoz

A kibővített személyi körbe tartoznak a közjegyzők és az egyéb független jogi hivatások gyakorlói is, pénzügyi vagy ingatlanügyletben történő közreműködés esetén. A Tervezet tárgyi hatályát úgy határozza meg, hogy az eleget tegyen az Irányelv által meghatározott követelményeknek, és az ügyvédi, valamint a közjegyzői tevékenységre vonatkozó törvényi szabályozásnak.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) különbséget tesz ún. "klasszikus ügyvédi tevékenység" és kiegészítő ügyvédi tevékenység között. Az Ütv. 5. § (1) bekezdése (a-e pontok) felsorolja a klasszikus tevékenységeket: az ügyfél képviseletét, a büntetőjogi védelmet, a jogi tanácsadást, az okiratszerkesztést, pénz és értéktárgy letéti kezelését. Ezek végzésére - a (2) bekezdés szerint - ellenérték fejében, rendszeresen kizárólag ügyvéd jogosult.

Az 5. § (3) bekezdése (a-f pontok) azokat a tevékenységeket sorolja fel, amelyek végzését a mai gazdasági élet követeli meg az ügyvédtől. Gyakori, hogy az ügyvéd adótanácsadói, társadalombiztosítási tanácsadási, pénzügyi és egyéb üzletviteli tanácsadási, ingatlanközvetítési, szabadalmi ügyvivői tevékenységgel egészíti ki az ügyvédi tanácsadást. E tevékenységeket az ügyvéd akkor láthatja el, ha ez irányú megfelelő végzettséggel rendelkezik.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény rendelkezései szerint a közjegyzők a következő tevékenységeket végezhetik: nemperes eljárások; közjegyzői tanúsítványok, hiteles kiadmány készítése, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása; közjegyzői okiratok (végrendelet) szerkesztése; okirat, pénz és érték megőrzése, közjegyző által közokiratba foglalt nyilatkozat joghatásának kiváltása érdekében eljárás a hatóságok előtt.

A Tervezet tárgyi hatálya csak azokat az ügyvédi és közjegyzői tevékenységi köröket öleli fel, amelyeknél felmerül a kockázata annak, hogy e jogi hivatást gyakorlók szolgáltatásaival pénzmosásra irányuló, vagy azzal összefüggő visszaélés történik.

A törvényi rendelkezés a mentesítési lehetőség alapján az alábbi két esetben mentesíti az ügyvédet a törvényben előírt kötelezettségek alól.

1. A büntetőeljárás egésze, illetve egyéb ügyekben a bírósági eljárás során megismert adatok, tények és körülmények tekintetében. A mentesség kiterjed az eljárás előkészítése során, illetve az eljárással összefüggésben megismert adatokra, tényekre és körülményekre is. A mentesség nem terjed ki a cégbírósági eljárás vagy annak előkészítése során, illetve azzal összefüggésben megismert adatokra, tényekre és körülményekre.
2. Azon tények vonatkozásában, amelyek az ügyvédnek büntető, illetve polgári peres eljárás során ellátandó védelem illetve képviseleti feladatok elvállalásával (ügyvédi meghatalmazás elfogadása) kapcsolatban, továbbá polgári peres, illetve nem peres eljárások esetén az eljárás megindításának szükségességével kapcsolatban adott jogi tanácsadás során jutott a tudomására.

Az Ütv. 8. §-a alapján az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad. A titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvéd által készített és a birtokában levő egyéb iratra is, ha ez a titoktartás körébe tartozó tényt, adatot tartalmaz. Az ügyvédnél folytatott hatósági vizsgálat során az ügyvéd nem tárhatja fel a megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat, de a hatóság eljárását nem akadályozhatja. A megbízó, a jogutódja és a törvényes képviselője a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat. Az olyan tényről és adatról, amelyről mint védő szerzett tudomást, az ügyvéd és az alkalmazott felmentés esetén sem hallgatható ki tanúként.

A közjegyzői törvény alapján a közjegyzőt az eljárás során tudomására jutott adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, e kötelezettsége a közjegyzői működésének megszűnése után is fennmarad. A fél, jogutódja és törvényes képviselőjük a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat.

A Tervezet céljával lenne ellentétes, ha a titoktartási kötelezettség akadályozná meg az ügyvédet és a közjegyzőt bejelentési kötelezettségének teljesítésében. A Tervezet szerint ezért az ügyvéd és a közjegyző bejelentési kötelezettségének teljesítése nem tekinthető a külön törvényen alapuló titoktartási kötelezettsége megsértésének.

Az alapirányelv 6. cikkének a módosító irányelv 1. cikke (5) bekezdésével módosított (3) bekezdésének első francia bekezdése szerint a jogalkotó kijelölheti az ügyvédek és a közjegyzők önkormányzati szerveit is a bejelentések fogadására. Ebben az esetben szabályoznia kell az önkormányzati szerv és a pénzmosás elleni küzdelemért felelős hatóságok együttműködését. A rendelkezés ennek alapján rendezi a bejelentési kötelezettség teljesítésének szabályait. Az ügyvéd és a közjegyző a bejelentését annál a területi kamaránál teljesíti, amelynek tagja. Alkalmazottaik a bejelentést a munkáltatói jogokat gyakorló ügyvédnél, illetve közjegyzőnél teszik meg, aki azt haladéktalanul továbbítja a területi kamarának. Így a munkáltatói jogokat gyakorló ügyvéd, illetve közjegyző is megismeri a pénzmosásra utaló adatot, tényt, illetve körülményt. Az ügyvédi iroda alkalmazottja a taggyűlés által kijelölt személynek teszi meg a bejelentést, aki azt haladéktalanul továbbítja annak a kamarának, amely az irodát nyilvántartásba vette. A kamarához tett bejelentéseket a kamara által kijelölt személy továbbítja.

A törvény rendelkezéseire való felkészülés miatt a törvényalkotó megfelelő határidőt hagyott (90 nap) a szolgáltatók számára, hogy az állami vagy szakmai felügyeleti szervek által kibocsátott mintaszabályzat, valamint a pénzügyminiszter által rendelkezésre bocsátott irányelv alapján elkészítsék belső pénzmosás ellenes szabályzatukat.

Azon szolgáltatóknak, amelyek rendelkeznek állami vagy szakmai felügyelettel és tevékenységüket a törvény hatályba lépését követően kezdik meg, az e törvényben meghatározott felügyeleti szerveknek kell megküldeniük belső szabályzatukat jóváhagyás céljából. Azon szolgáltatóknak, amelyek már a törvény hatálybalépése előtt megkezdték működésüket, a törvény 90 napos határidőt biztosít a már meglévő szabályzatuk átdolgozására, amelynek ellenőrzését a hatáskörrel bíró felügyeleti szervek jogosultak ellenőrizni. Az átdolgozott szabályzatokat nem kell ismét beküldeni jóváhagyásra az állami vagy szakmai felügyeleti szerveknek. Az állami vagy szakmai felügyeleti szervek ellenőrzéseik során vizsgálják meg a felügyeletük alatt álló szolgáltatók átdolgozott szabályzatát.

E törvény hatálybalépésekor ügyvédi tevékenységet folytatók a 16. § (4) bekezdésében meghatározott időpontig kötelesek belső szabályzataikat kidolgozni.

Az állami, illetve szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatók vonatkozásában a felügyeletet e törvény hatálybalépését követően az Országos Rendőr-főkapitányság látja el. Így a felügyelettel idáig nem rendelkező szolgáltatók újonnan megalkotott, illetve a törvény rendelkezéseinek megfelelően átdolgozott már meglévő Szabályzataikat az ORFK-nak kötelesek a megadott 90 napos határidőn belül megküldeni.

Az 1. §-hoz adott indokolás 6. és 7. bekezdéseiben szerepel, hogy a jogtanácsosi iroda megszűnik és kifejtésre került, hogy a továbbiakban a jogtanácsosok milyen keretek között folytathatják tevékenységüket.

Az új Pmt. hatálybalépését követően hatályon kívül helyezésre kerül az 1994. évi XXIV. törvény, illetve a végrehajtására kibocsátott kormányrendelet és azok valamennyi módosítása, azzal, hogy rendelkezéseiket a szolgáltatóknak a 16. §-ban meghatározottak szerint meglévő Szabályzataik átdolgozásáig, illetve új Szabályzataik kidolgozásáig alkalmazniuk kell.

Az új törvény felelősségi rendszerének és terminológiájának megfelelően módosítani szükséges a Btk. 303/B. § pénzmosással kapcsolatos bejelentés elmulasztásának tényállását, oly módon, hogy az tükrözze a Pmt. bejelentési kötelezettségének elmulasztásáért fennálló büntetőjogi felelősséget.

Módosítani szükséges továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 7. § (4) bekezdését, mivel a Szerencsejáték Felügyelet nem rendelkezett olyan egyértelmű jogosítvánnyal, ami alapján ellenőrizhette a játékkaszinók tevékenységét pénzmosási szempontból.

A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény (Társulási megállapodás) alapján Magyarország a Közösségbe történő gazdasági és jogi integrációjának egyik alapvető előfeltétele az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályainak a Közösség jogszabályaihoz történő közelítése.

Az általános indoklásban részletesen kifejtetteknek megfelelően hivatkozik a törvény a pénzmosás elleni 91/308/EGK EU irányelvre, illetve annak módosítására.