MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1867.
számú
törvényjavaslat

a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosításáról

Budapest, 2002. december

(1) A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Szüt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában iparjogvédelmi ügyek:

a) a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó szabadalmi, növényfajta-oltalmi, használati mintaoltalmi, formatervezési mintaoltalmi és topográfiaoltalmi ügyek, a védjegyügyek, a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos ügyek, valamint az ezekhez kapcsolódó jogorvoslati és végrehajtási eljárások;

b) a találmány- és a szabadalombitorlás, a növényfajta és a növényfajta-oltalom, a használati minta és a használati mintaoltalom, a formatervezési minta és a formatervezési mintaoltalom, a topográfia és a topográfiaoltalom bitorlása, továbbá a védjegybitorlás és a földrajzi árujelző oltalmának bitorlása miatt indított eljárások;

c) a szabadalmi, a növényfajta-oltalmi és a használati mintaoltalmi kényszerengedéllyel, valamint az ilyen előhasználati vagy továbbhasználati jog fennállásával kapcsolatos eljárások, ideértve az európai szabadalom magyar nyelvű fordításának kijavításáról szóló hatósági tájékoztatás közlése előtt megkezdett hasznosításból eredő jogosultsággal kapcsolatos eljárást is;

d) a számítógépi programalkotáson és a hozzá tartozó dokumentáción, továbbá az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokon, valamint a műszaki létesítmények tervein fennálló szerzői jog megsértése miatt indított eljárások;

e) az a)-d) pontok szerinti jogokkal kapcsolatos szerzőségi, igényjogosultsági és díjazási eljárások;

f) a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) által védett és külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó, társadalmilag széles körben felhasználható és közkinccsé nem vált szellemi alkotásokkal kapcsolatos eljárások;

g) a személyeket a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik (know-how) tekintetében megillető védelemmel kapcsolatos eljárások; valamint

h) az a)-d) és az f)-g) pontok szerinti szellemi alkotások, ismeretek és tapasztalatok tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény alapján a tisztességtelen verseny tilalmának és a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tilalmának megsértése miatt indított eljárások."

(2) A Szüt. 1. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha a szabadalmi ügyvivő a (2) bekezdésben meghatározott iparjogvédelmi ügyekben külföldön jár el, tevékenységére a külföldi jogszabályok előírásai az irányadók, azonban az ilyen tevékenységére e törvény rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. Külföldi jogszabályon az eljárás helye szerinti államra kötelező nemzetközi szerződéseket, ha pedig a szabadalmi ügyvivő az Európai Unió valamely tagállamában jár el, az európai közösségi jogszabályokat is érteni kell."

(1) A Szüt. 2. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(1) Szabadalmi ügyvivőként az működhet, aki a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara (a továbbiakban: Kamara) tagja.

(2) A Kamarába való felvételre jogosult, aki

a) magyar állampolgár és Magyarországon lakóhellyel rendelkezik;

b) büntetlen előéletű;

c) mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezik; és

d) szabadalmi ügyvivői vizsgát tett.

(3) A Kamarába való felvételhez rendelkezni kell

a) a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatályú szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással, kivéve, ha a szabadalmi ügyvivő a 6. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezetnél működik;

b) a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatásához megfelelő irodahelyiséggel, kivéve, ha a szabadalmi ügyvivő a 6. § (2) bekezdése szerint gazdálkodó szervezetnél, illetve a 6/A. §, a 7. § (2) bekezdése vagy a 10. § (2) bekezdése alapján alkalmazott szabadalmi ügyvivőként működik."

(2) A Szüt. 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A szabadalmi ügyvivői címet csak a Kamara tagja használhatja."

A Szüt. 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a szabadalmi ügyvivő nem magyar állampolgár, működését a (2) bekezdésben foglalttól a szükséges mértékben eltérő, a Kamara által megállapított szövegű eskü letételét követően kezdheti meg."

(1) A Szüt. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Szabadalmi ügyvivői vizsgát az tehet,

a) aki megfelel a 2. § (2) bekezdésének a)-c) pontjaiban felsorolt feltételeknek;

b) aki külön jogszabályban meghatározott felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítéssel rendelkezik; és

c) akinek legalább hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlata van."

(2) A Szüt. 4. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az eljárásra a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre, és arra a polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) közigazgatási perekre irányadó rendelkezéseit (Pp. XX. Fejezet) kell alkalmazni."

A Szüt. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. § (1) A szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága megszűnik, ha

a) arról írásban lemondott;

b) a közügyektől vagy a szabadalmi ügyvivői foglalkozástól a bíróság jogerős ítéletével eltiltja;

c) a bíróság jogerős ítéletével szándékos bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztésre ítélte;

d) jogerős határozattal a Kamarából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtják;

e) kamarai tagdíjfizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget;

f) magyar állampolgársága megszűnik, vagy magyarországi lakóhelyét megszünteti;

g) cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezik;

h) működését iparjogvédelmi ügyekben eljáró hatóságnál vagy bíróságnál folytatja;

i) megszűnik a 2. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti felelősségbiztosítása;

j) megszűnik a 2. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti rendelkezési joga a megfelelő irodahelyiségre; vagy

k) meghal.

(2) Ha a szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága az (1) bekezdés b), c), d), f), g), h), i) vagy j) pontja alapján szűnt meg, a Kamarába történő újbóli felvétel nem tagadható meg, ha a kérelmező kielégíti a 2. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételeket, és nem esik a 2. § (4) bekezdésében meghatározott kizáró okok alá, feltéve, hogy a korábbi tagság megszűnéséig esedékes tagdíját megfizette.

(3) Ha a szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága az (1) bekezdés a) vagy e) pontja alapján szűnt meg, a Kamarába történő újbóli felvételének csak a korábbi tagság megszűnésétől számított egy év elteltével és csak akkor van helye, ha a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek."

A Szüt. a 6. §-t követően a következő alcímmel és 6/A. §-sal egészül ki:

"Az egyéni szabadalmi ügyvivő

6/A. § Az egyéni szabadalmi ügyvivő szabadalmi ügyvivőt alkalmazottként foglalkoztathat. Az ügyfél képviseletében az egyéni szabadalmi ügyvivőnek adott megbízás vagy kirendelés alapján mind az egyéni szabadalmi ügyvivő, mind a szabadalmi ügyvivő alkalmazott eljárhat."

A Szüt. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A szabadalmi ügyvivő köteles az általa ellátott ügyben legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával eljárni, a szabadalmi ügyvivői etikai szabályzat előírásait megtartani, tevékenységében mindenkor a szabadalmi ügyvivői hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani."

A Szüt. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"14. § (1) A szabadalmi ügyvivő tudományos, művészeti, irodalmi, oktatási és sporttevékenység, valamint jogtanácsosi, jogi előadói vagy ügyvédjelölti tevékenység kivételével nem állhat munkaviszonyban, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban, és ezek, valamint az ügyvédi, a választottbírói, továbbá munkaviszonynak, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonynak nem minősülő közéleti tevékenység, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagság, kuratóriumi tagság és tisztségviselés kivételével nem folytathat más kereső foglalkozást.

(2) Aki korábban iparjogvédelmi ügyekben eljáró bíróságnál bíró volt, e jogviszonyának megszűnése után egy évig nem járhat el szabadalmi ügyvivőként annál a bíróságnál, amelynél működött."

A Szüt. 16. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) A megbízás - a felmondás esetén kívül - megszűnik a megbízás teljesítésével, valamint az ügyfél halálával, illetve a megbízó jogi személy jogutód nélküli megszűnésével."

A Szüt. 17. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A szabadalmi ügyvivő kirendelésére és a kirendelt szabadalmi ügyvivő jogállására a Pp. vonatkozó rendelkezései irányadók."

A Szüt. 20. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A szüneteltetés alatt a szabadalmi ügyvivő nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik az abból fakadó kötelezettségek."

A Szüt. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság keretében tagként működő szabadalmi ügyvivő anyagi felelősségére az irodai alapszabály, illetve a társasági szerződés előírásai, az egyéni szabadalmi ügyvivő, a szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság alkalmazott szabadalmi ügyvivőjének anyagi felelősségére pedig a Munka Törvénykönyve rendelkezései irányadók."

A Szüt. 24. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Szükség esetén az ügy előzetes kivizsgálására vizsgálóbiztost rendel ki."

A Szüt. 25. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

"(2) A vizsgálóbiztos előzetes vizsgálata alatt, de legfeljebb a vizsgálóbiztos kirendelésétől számított három hónapig az (1) bekezdés szerinti elévülés nyugszik."

(1) A Szüt. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A szabadalmi ügyvivőjelöltek névjegyzékébe - kérelmére - azt kell bejegyezni a Kamaránál, aki

a) az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára;

b) büntetlen előéletű;

c) mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezik; és

d) igazolja, hogy szabadalmi ügyvivőjelölti munkaviszony létesítésére előzetes megállapodást kötött."

(2) A Szüt. 26. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"c) akit a bíróság jogerős ítéletével szándékos bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztésre ítélt, illetve a közügyektől eltiltott;"

(3) A Szüt. 26. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"e) akinek európai uniós tagállambeli állampolgársága megszűnik;"

A Szüt. a 27. §-t követően a következő alcímmel és 27/A-27/I. §-sal egészül ki:

"Az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő

27/A. § (1) Az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselőnek a Magyar Köztársaság területén folytatott szabadalmi ügyvivői tevékenységére e törvény rendelkezéseit a 27/B-27/I. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) E törvény alkalmazásában európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő (a továbbiakban: közösségi képviselő) az, aki az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, az Európai Unió valamely tagállamában szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik, és az Európai Közösség területén működik.

27/B. § (1) Aki a Magyar Köztársaság területén közösségi képviselőként állandó jelleggel kíván szabadalmi ügyvivői tevékenységet folytatni, köteles az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselők névjegyzékébe (a továbbiakban: közösségi képviselők névjegyzéke) történő felvételét kérni.

(2) Aki a Magyar Köztársaság területén közösségi képviselőként eseti jelleggel szolgáltatást nyújtóként kíván szabadalmi ügyvivői tevékenységet folytatni, kérheti a közösségi képviselők névjegyzékébe való felvételét.

(3) A kérelmezőt az (1) vagy a (2) bekezdés alapján a közösségi képviselők névjegyzékébe fel kell venni, ha

a) három hónapnál nem régebbi okirat hiteles magyar fordításának bemutatásával bizonyítja, hogy az Európai Unió valamely tagállamában jogosultsággal rendelkezik szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására, és

b) igazolja szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítása meglétét.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt feltételt kielégíti, ha a kérelmező az ott meghatározott módon bizonyítja, hogy az 1. §-ban meghatározott ügyekben a működésének helye szerinti tagállam központi iparjogvédelmi hatósága előtt képviselet ellátására jogosult. Ha az említett tagállamban a képviselet külön szakképesítés hiányában is ellátható, a képviselet ellátására való jogosultság megállapításához a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy e tagállam központi iparjogvédelmi hatósága előtt legalább öt éven át folytatott képviselői tevékenységet az 1. §-ban meghatározott ügyekben. Ha a kérelmező szakképesítést szerzett képviselet ellátására, és azt ez utóbbi tagállam jogszabályai értelmében hivatalosan elismerték, mentesül a képviselői tevékenység folytatásának igazolása alól.

(5) A (3) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kielégíti, ha a kérelmező igazolja, hogy annak a tagállamnak az előírásai szerint, amelyben a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik, szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással vagy biztosító-pénztári tagsággal rendelkezik. A Kamara az igazolás ismeretében kiegészítő biztosítás megkötését írhatja elő, ha a biztosítási szerződés a szerződési feltételek tekintetében nem felel meg a magyar jogszabályok által előírt irányadó követelményeknek, illetve a biztosítási összeg nem éri el a 33. § (3) bekezdése alapján megállapított összeget.

(6) A Kamara a közösségi képviselők névjegyzékébe való felvételről indokolással ellátott határozatot hoz, amely ellen a 30. § alapján jogorvoslatnak van helye.

(7) A Kamara külön szabályzatban állapítja meg a névjegyzékbe vételi eljárás és a névjegyzék vezetésének, valamint a névjegyzékbe vételi díj megfizetésének részletes szabályait.

27/C. § A közösségi képviselők névjegyzékét a Kamara vezeti, amely tartalmazza a közösségi képviselő

a) nevét és állampolgárságát;

b) más tagállambeli címét és - ha van - belföldi címét;

c) szabadalmi ügyvivői irodájának vagy társaságának, európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői irodájának vagy társaságának, alkalmazott vagy gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott közösségi képviselő esetében munkáltatójának és - ha van - az együttműködő magyar egyéni szabadalmi ügyvivőnek, szabadalmi ügyvivői irodának vagy szabadalmi ügyvivői társaságnak a nevét és címét;

d) névjegyzékbe vételére, az onnan való törlésére, valamint tevékenysége megkezdésére, felfüggesztésére, szünetelésére és megszűnésére vonatkozó adatokat;

e) tevékenységének jellegét (állandó vagy eseti szolgáltatást nyújtó);

f) tagállamának nevét, ahol a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik; valamint

g) szakmai elnevezését (szükség szerint annak magyar nyelvű kiegészítő magyarázatával együtt) és hivatásos iparjogvédelmi képviselői társulásának megnevezését, úgy, ahogyan azt a tagállamában használja.

27/D. § (1) A közösségi képviselők névjegyzékébe felvett közösségi képviselőt kérelmére a Kamarába szabadalmi ügyvivőként fel kell venni, ha

a) megfelel a 2. § (2) bekezdésének a)-c) pontjaiban és a 2. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, és nem esik a 2. § (4) bekezdésében meghatározott kizáró okok alá;

b) hitelt érdemlően - különösen az általa ellátott ügyek számára és jellegére vonatkozó iratokkal vagy a Kamara felhívására más módon - bizonyítja, hogy a magyar joggal kapcsolatos szabadalmi ügyvivői tevékenységet folytatott a Magyar Köztársaság területén megszakítás nélkül három éven át; és

c) a Kamara által meghatározott módon bizonyítja, hogy rendelkezik a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatásához szükséges magyar nyelvtudással és a magyar jogban való jártassággal.

(2) A Kamara az (1) bekezdés szerinti kérelem elbírálásáról indokolással ellátott határozatot hoz, amely ellen a 30. § alapján jogorvoslatnak van helye.

(3) A Kamara külön szabályzatban állapítja meg az (1) bekezdés szerinti felvételi eljárás részletes szabályait.

(4) Ha a közösségi képviselőt a Kamarába felvették, a Kamara tagjává válik.

27/E. § (1) A közösségi képviselőt a Kamara törli a közösségi képviselők névjegyzékéből, ha

a) nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyeknek az igazolását a 27/B. § (3) bekezdése előírja;

b) jogerős határozattal a közösségi képviselők névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetéssel sújtják;

c) európai uniós tagállambeli állampolgársága megszűnik;

d) felvették a Kamarába;

e) kéri a névjegyzékből való törlését; vagy

f) meghal.

(2) A Kamarába a 27/D. § alapján felvett szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága az 5. §-ban meghatározott eseteken kívül megszűnik akkor is, ha a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnt abban a tagállamban, amelyben azt megszerezte.

(3) A Kamara a közösségi képviselő névjegyzékből való törléséről és a Kamarába a 27/D. § alapján felvett szabadalmi ügyvivő kamarai tagságának megszűnéséről indokolással ellátott határozatot hoz, amely ellen a 30. § alapján jogorvoslatnak van helye.

27/F. § (1) A közösségi képviselők névjegyzékébe felvett közösségi képviselő az 1. §-ban meghatározott bármelyik tevékenységet végezheti, de kizárólag olyan idegen nyelvű szakmai elnevezést használhat, amelyre abban a tagállamban jogosult, amelyben a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik, köteles továbbá feltüntetni a tagállam hivatalos nyelvén annak a szakmai szervezetnek a megjelölését, amelynek tagja. A szakmai elnevezést magyar nyelvű kiegészítő magyarázattal is el kell látni, ha az a magyar szabadalmi ügyvivő elnevezéssel összetéveszthető.

(2) A közösségi képviselő a Magyar Köztársaság területén eseti jelleggel névjegyzékbe vétel nélkül is végezheti az 1. §-ban meghatározott bármelyik tevékenységet, de kizárólag olyan idegen nyelvű szakmai elnevezést használhat, amelyre abban a tagállamban jogosult, amelyben a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik, köteles továbbá feltüntetni a tagállam hivatalos nyelvén annak a szakmai szervezetnek a megjelölését, amelynek tagja. A szakmai elnevezést magyar nyelvű kiegészítő magyarázattal is el kell látni, ha az a magyar szabadalmi ügyvivő elnevezéssel összetéveszthető.

(3) Ha a közösségi képviselő az 1. §-ban meghatározott bármelyik tevékenységet eseti jelleggel szolgáltatást nyújtóként névjegyzékbe vétel nélkül végzi, a bíróság vagy a hatóság, amely előtt eljár, felhívhatja a más tagállamban szerzett szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultság igazolására.

(4) Azokban az ügyekben, amelyekben jogszabály kötelező képviseletet ír elő, és annak ellátására szabadalmi ügyvivő is jogosult, a közösségi képviselő a képviseletet csak akkor láthatja el, ha e célból egyéni szabadalmi ügyvivővel, szabadalmi ügyvivői irodával vagy szabadalmi ügyvivői társasággal együttműködési szerződést kötött.

(5) A közösségi képviselő mindazokban a kötelező képviseletet igénylő esetekben, amelyekben megbízója képviseletében első alkalommal jár el bíróság vagy más hatóság előtt, köteles az együttműködési szerződést bemutatni. Ha az együttműködési szerződés megszűnik, ennek tényét a közösségi képviselő köteles bejelenteni annak a bíróságnak vagy hatóságnak, amely előtt az együttműködés létrejöttét korábban igazolta.

(6) A névjegyzékbe felvett közösségi képviselő működése során köteles betartani e törvény rendelkezéseit, valamint a Kamara szabályzataiban foglaltakat. Az eseti szolgáltatást nyújtó közösségi képviselő működésére az ügyfelek képviselete tekintetében e törvény és a szabadalmi ügyvivői etikai szabályzat rendelkezései az irányadók; egyéb tevékenységére annak a tagállamnak az előírásait kell alkalmazni, amelyben a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik.

(7) E törvénynek a fegyelmi felelősségre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a szabadalmi ügyvivői fegyelmi szabályzatot mind a névjegyzékbe felvett közösségi képviselőre, mind az eseti szolgáltatást nyújtó közösségi képviselőre alkalmazni kell, azzal, hogy fegyelmi büntetésként a Kamarából történő kizárás helyett a névjegyzékbe felvett közösségi képviselővel szemben a közösségi képviselők névjegyzékéből való törlés, az eseti szolgáltatást nyújtó közösségi képviselővel szemben pedig a szabadalmi ügyvivői tevékenységnek a Magyar Köztársaság területén való folytatásától történő eltiltás alkalmazható. Fegyelmi eljárásnak van helye akkor is, ha a közösségi képviselő azt a látszatot kelti, hogy szabadalmi ügyvivő vagy a szabadalmi ügyvivői cím használatára jogosult. A közösségi képviselő fegyelmi büntetését és a mentesítés időpontját fel kell tüntetni a közösségi képviselők névjegyzékében.

27/G. § (1) A közösségi képviselő működhet alkalmazottként vagy foglalkoztatható gazdálkodó szervezetnél. A közösségi képviselő ilyen tevékenységére egyebekben e törvénynek a szabadalmi ügyvivő alkalmazottra, illetve a gazdálkodó szervezetnél történő foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) Szabadalmi ügyvivői irodában és szabadalmi ügyvivői társaságban tagsági viszony létesítésére a névjegyzékbe felvett közösségi képviselő is jogosult.

(3) Ha a szabadalmi ügyvivői irodának vagy szabadalmi ügyvivői társaságnak kizárólag közösségi képviselő tagja van, vagy az iroda vagy a társaság nevében nem szerepel legalább egy szabadalmi ügyvivő tag családi neve, akkor az iroda vagy a társaság neve kizárólag európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői iroda vagy európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői társaság lehet, amelyhez hozzákapcsolható annak az Európai Unió valamely tagállamában bejegyzett hivatásos iparjogvédelmi képviselői társulásnak az idegen nyelvű elnevezése, amelynek a közösségi képviselő tagja.

(4) Az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői irodára, illetve az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői társaságra egyebekben e törvénynek a szabadalmi ügyvivői irodára, illetve a szabadalmi ügyvivői társaságra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

27/H. § (1) A Kamara a közösségi képviselő szabadalmi ügyvivői tevékenységével összefüggésben felmerülő valamennyi - különösen a közösségi képviselőt érintő fegyelmi, illetve a névjegyzékkel kapcsolatos felvételi és törlési - ügyben szükség esetén együttműködést kezdeményez annak a tagállamnak a szabadalmi ügyvivői nyilvántartást vezető hatóságával, amelyben a közösségi képviselő a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik.

(2) A Kamarát az (1) bekezdésben említett együttműködés körében tudomására jutott minden tény és adat tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

27/I. § (1) A Kamara biztosítja a névjegyzékbe felvett közösségi képviselőknek a kamarai közéletben való képviseletét.

(2) A névjegyzékbe felvett közösségi képviselők a Kamarában önálló bizottságot hozhatnak létre. A Kamara a bizottság véleményét beszerzi minden olyan döntés meghozatalához vagy szabályzat kidolgozásához, amely a közösségi képviselőkre vonatkozóan jogokat és kötelezettségeket állapít meg."

A Szüt. 28. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:

"(3) A Kamara jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára."

A Szüt. a 28. §-t követően a következő 28/A. §-sal egészül ki:

"28/A. § (1) A Kamara a szabadalmi ügyvivőkről és a szabadalmi ügyvivőjelöltekről, valamint a szabadalmi ügyvivői irodákról és a szabadalmi ügyvivői társaságokról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásban fel kell tüntetni:

a) a szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi ügyvivőjelölt nevét, címét, állampolgárságát, születési helyét és idejét, anyja nevét, egyetemi diplomájának számát és keltét, tudományos fokozatát, irodája címét, telefon- és telefax-számát, elektronikus levelezési címét, valamint adott esetben munkáltatója nevét és címét;

b) a szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság nevét, címét, telefon- és telefax-számát, elektronikus levelezési címét, valamint tagjainak, alkalmazott szabadalmi ügyvivőinek és szabadalmi ügyvivőjelöltjeinek nevét;

c) a szabadalmi ügyvivő kamarai tagságának keletkezésére, az eskütételre, a tagság szüneteltetésére és megszűnésére, valamint a szabadalmi ügyvivőjelölt névjegyzékbe való bejegyzésére és az onnan való törlésére vonatkozó adatokat;

d) a szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság nyilvántartásba vételére, létrejöttére, átalakulására, megszűnésére és a nyilvántartásból való törlésére, valamint vezetőjére vonatkozó adatokat;

e) a szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi ügyvivőjelölt fegyelmi büntetését és a mentesítés időpontját.

(2) A Kamara az általa folytatott eljárások során kezelhet minden olyan adatot, amelynek kezeléséhez az eljárásban résztvevő hozzájárult, továbbá amelyet az eljárás eredményessége érdekében jogszerűen szerzett meg."

A Szüt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"b) határidőben megfizetni a kamarai tagdíjat és a Kamara által esetenként előírt rendkívüli kamarai hozzájárulást, valamint szolgáltatni a Kamara által előírt adatokat a tagdíj összegének meghatározásához;"

A Szüt. 32. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"c) megállapítja a szabadalmi ügyvivők kamarai tagdíját és a tagdíj összegének meghatározásához szükséges adatszolgáltatási kötelezettséget, valamint az esetenként fizetendő rendkívüli kamarai hozzájárulást."

A Szüt. 40. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben rendelettel meghatározza a bírósági eljárásban megállapítható szabadalmi ügyvivői költséget és a kirendelés ellátásnak díját."

(1) E törvény - a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) a Szüt. 2. §-ának (4) bekezdésében, 3. §-ának (1) bekezdésében, 8. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 11. §-ának (1) bekezdésében, 13. §-ának (2) bekezdésében, 22. §-a (2) bekezdésének d) pontjában és (3) bekezdésében, 24. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 25. §-ának (1) és (4) bekezdésében, 26. §-a (2) bekezdésében és (4) bekezdésének b) pontjában, 28. §-ának (1)-(5) bekezdésében, 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 30. §-ának első mondatában, 31. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 32. §-ának (1) bekezdésében, 33. §-ának (1)-(4) bekezdésében, 34. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 35. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 37. §-ának (1) és (2), valamint (4) és (5) bekezdésében, 38. §-ának (1)-(3) bekezdésében, valamint 39. §-ának (1), (3) és (4) bekezdésében a "Szabadalmi Ügyvivői" szövegrész hatályát veszti;

b) a Szüt. 22. §-ának (3) bekezdésében a "közalkalmazotti" kifejezés helyébe a "köztisztviselői" kifejezés lép;

c) a Szüt. 28. §-át megelőző "A Szabadalmi Ügyvivői Kamara" alcím helyébe "A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara" alcím lép.

(3) E törvény 3. §-a, 15. §-ának (1) és (3) bekezdése és 16. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(4) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján

a) a Szüt. e törvény 1. §-ával módosított 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a (3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre változik:

"(3) A (2) bekezdés alkalmazásában szabadalmon a kiegészítő oltalmat is érteni kell.";

b) a Szüt. e törvény 2. §-ával módosított 2. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"a) az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára,";

c) a Szüt. e törvény 5. §-ával megállapított 5. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága megszűnik, ha)

"f) európai uniós tagállambeli állampolgársága megszűnik,";

d) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 51. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az (1) bekezdést és a (3) bekezdés b) pontját nem kell alkalmazni, ha a külföldi személy olyan természetes vagy jogi személy, akinek lakóhelye vagy amelynek székhelye az Európai Unió valamely tagállamának területén van.";

e) a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 44. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az (1) bekezdést és a (3) bekezdés b) pontját nem kell alkalmazni, ha a külföldi személy olyan természetes vagy jogi személy, akinek lakóhelye vagy amelynek székhelye az Európai Unió valamely tagállamának területén van."

1. A műszaki és a jogi ismereteket egyaránt megkövetelő szabadalmi ügyvivői tevékenység az iparjogvédelemmel párhuzamosan alakult ki és fejlődött önálló hivatássá. E hivatás hazánkban nagy múltra tekint vissza: Magyarországon már az 1870-es évektől kezdve alakultak olyan irodák, amelyek szabadalmak "kieszközlésével" foglalkoztak. Az önálló szabadalmi rendszert megteremtő 1895. évi XXXVII. törvény a szabadalmi ügyvivőket kifejezetten feljogosította a Szabadalmi Hivatal előtti eljárásra. A szabadalmi ügyvivők első szakmai érdekvédelmi szervezete, a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testülete 1900-ban jött létre.

A szabadalmi ügyvivői hivatást a rendszerváltozást követően a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Szüt.) törvényi szinten és teljes körűen szabályozta újra. E törvény előkészítésében fontos szerepet játszott, hogy a szellemi tulajdon terén vállalt nemzetközi kötelezettségeink teljesítése - az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján vállalt jogközelítési kötelezettség, a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében elfogadott egyezmények és a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-egyezmény (kihirdette az 1998. évi IX. törvény) - olyan jogi és intézményi felkészülést kívánt meg, amelyhez szervesen kapcsolódott a különleges műszaki szaktudást igénylő jogi képviseleti tevékenység korszerű szabályozása.

2. Hazánk európai integrációs törekvései és az iparjogvédelem területén évtizedek óta folyamatban lévő nemzetközi jogegységesítés következtében a hazai szabadalmi ügyvivői kar két, a szakmát alapjaiban érintő kihívás előtt áll: működését egyfelől az Európai Szabadalmi Egyezményhez (a továbbiakban: ESZE), másfelől az Európai Unióhoz való csatlakozás alapjaiban érinti.

A szabadalmi ügyvivői kart az ESZE-csatlakozás folytán érő hatásokat az ESZE-hez való csatlakozásról rendelkező 54/2002. (IX. 13.) OGY határozathoz, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt módosító 2002. évi XXXIX. törvényhez fűzött indokolás ismerteti. Az ESZE-t a 2002. évi L. törvény hirdette ki, amely 2003. január 1-jén lép hatályba.

A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat előirányozta a Szüt. és az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek (a továbbiakban: EK-Szerződés) a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát biztosító 43. és 49. cikkei közötti összhang megteremtését a Szüt. módosítása útján.

Ennek az összhangnak a megteremtése azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni azt, hogy a csatlakozást követően azok a szabadalmi ügyvivők, akik az Európai Unió valamely tagállamából érkeznek, gyakorolhassák a szabadalmi ügyvivői tevékenységet a Magyar Köztársaság területén, versenyt támasztva ezzel a hazai szabadalmi ügyvivőknek. Mindazonáltal meg kell jegyezni azt is, hogy a más tagállambeli ügyvivők felé nyitással párhuzamosan a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságából az is következik, hogy a hazai szabadalmi ügyvivők a csatlakozással Magyarországon kívül más tagállamban is folytathatnak ügyvivői tevékenységet, azaz ügyfeleiket más tagállamokban, az ottani kihívásoknak megfelelve képviselhetik.

E törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a fentiekre figyelemmel azt célozza, hogy a Szüt. az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontjára a közösségi joggal összeegyeztethető legyen, azaz azt, hogy Magyarország leendő tagállamként eleget tegyen az EK-Szerződésből eredő azon követelménynek, hogy a szabadalmi ügyvivői tevékenység gyakorlása tekintetében biztosítsa a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

1. A Javaslat előkészítését meghatározta az a tény, hogy a szabadalmi ügyvivők tevékenységét másodlagos közösségi jog (irányelv, rendelet vagy határozat) nem szabályozza, így kizárólag az elsődleges közösségi jogból, azaz az EK-Szerződés 43. és 49. cikkeiből, valamint az Európai Bíróság esetjogából vezethetők le azok a követelmények, amelyek alapján biztosítani kell a csatlakozást követően az Európai Unió valamely tagállamából érkező szabadalmi ügyvivők számára az ügyvivői tevékenységnek a Magyar Köztársaság területén történő gyakorlását.

A közösségi jog elemzéséhez támpontot adtak: az Európai Bizottság 2000 júniusában kiadott, a szabadalmi ügyvivők által a tagállamok szabadalmi hivatalai előtt ellátott képviseletéről szóló közleménye (Representation before patent offices by patent agents within the internal market", European Commission, June 2000; a továbbiakban: bizottsági közlemény), valamint - figyelemmel az ügyvivői és az ügyvédi tevékenység közötti hasonlóságra - az ügyvédi tevékenységet szabályozó közösségi irányelvek rendelkezései (az Európai Közösségek Tanácsának 77/249/EGK irányelve a szolgáltatásnyújtás szabadságának az ügyvédek általi hatékony gyakorlásának elősegítéséről és az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzésétől eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről).

A bizottsági közlemény az elsődleges jog, azaz az EK-Szerződés hivatkozott cikkei alapján von le következtetéseket és állapít meg elveket az ügyvivői tevékenység gyakorlása kapcsán. A bizottsági közleménynek nincs kötelező ereje, viszont a közösségi jog megsértése, különösen a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogszabályok megalkotása vagy hatályban tartása miatt a Bizottság eljárást kezdeményez (lásd az EK-Szerződés 226-228. cikkeit). Számítani lehet tehát arra, hogy a szabadalmi ügyvivői tevékenységre vonatkozó tagállami szabályok közösségi joggal való összhangjának megítélésében a Bizottság az említett közleményben megállapított elveket veszi mércéül.

2. Az egységes belső piac alapszabadságait képező letelepedés szabadságát, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságát a szabadalmi ügyvivői tevékenység esetében is biztosítani kell. A szabadalmi ügyvivők tevékenysége közel azonos körbe sorolható az Európai Unió egyes tagállamaiban. Tevékenységük kiterjed az ügyfelek képviseletére az egyes iparjogvédelmi oltalmak megszerzésében, fenntartásában és védelmében a bíróságok és más hatóságok előtt, iparjogvédelmi ügyekben kutatások végzésére, okiratok, beadványok, szerződések és más iratok szerkesztésére, szakvélemény készítésére és tanácsadásra. A szabadalmi ügyvivők az Európai Unióban országhatárokon átlépő szolgáltatást is nyújtanak, akár megbízóik több tagállamra kiterjedő oltalmi igénye miatt, akár mivel a megbízó a saját tagállama helyett másik tagállamban oltalmat kíván szerezni, vagy pedig a szabadalmi ügyvivő kíván több tagállamban vagy a saját tagállamán kívüli tagállamban szolgáltatást nyújtani. Ilyen esetekben a szabadalmi ügyvivőnek több tagállamban kell eljárnia, több ország hatóságai előtt folyó eljárásokban kell részt vennie. Ennek előfeltétele, hogy lehetősége legyen hivatását akadályok nélkül több tagállamban is gyakorolnia. A szabadalmi ügyvivő tevékenysége éppúgy kiterjedhet arra, hogy a saját tagállamán kívül másik tagállamban telepedjen le, létesítsen akár személyes, akár üzleti jelenlétet, mint arra, hogy letelepedés nélkül más tagállamban nyújtsa szolgáltatását.

3. A letelepedés, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó alapvető rendelkezéseket az EK-Szerződés tartalmazza. Az EK-Szerződés 43. cikke értelmében tilos minden olyan korlátozás, amely valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén való letelepedésére vonatkozik. A letelepedés szabadsága magában foglalja a gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására vonatkozó jogosultságot, továbbá vállalkozások, így különösen a 48. cikk (2) bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására való jogot. Célja, hogy nemzeti elbánást biztosítson a tagállamok azon állampolgárainak, akik egy másik tagállamban kívánnak állandó és folyamatos jelleggel gazdasági tevékenységet folytatni.

Az EK-Szerződés 49. cikke értelmében tilos az Európai Közösségen belül a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozni a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösség más tagállamában rendelkeznek lakóhellyel, illetve fejtik ki gazdasági tevékenységüket, mint amelyben a szolgáltatás igénybevevője lakik. Az EK-Szerződés értelmében szolgáltatásnak minősülnek azok a szolgáltatások, amelyeket rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, amennyiben nem vonatkoznak rájuk az áru, a tőke és a személyek szabad mozgását szabályozó rendelkezések. Az EK-Szerződés 50. cikke felsorolást ad arról, hogy mi minősül szolgáltatásnak, és e példálózó jellegű felsorolás a szabadfoglalkozású tevékenységeket is megemlíti, amelyek közé tartozónak tekinthető a szabadalmi ügyvivői tevékenység is.

A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága között a különbség abban áll, hogy a letelepedés szabadsága esetében azt kell biztosítani, hogy az arra jogosult természetes és jogi személyek egy másik tagállamban tartósan letelepedhessenek abból a célból, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak, a szolgáltatásnyújtás szabadsága viszont annak a lehetőségét teremti meg, hogy ugyanezen személyi kör saját országából egy másik tagállamban honos személynek szolgáltatást nyújthasson anélkül, hogy abban a tagállamban letelepedne.

4. Az EK-Szerződés idézett rendelkezései, továbbá az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés általános tilalmát kimondó 12. cikke alapján minden tagállamnak diszkriminációmentes elbánást kell biztosítania annak a személynek, aki az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, az Európai Unió valamely tagállamában jogosultságot szerzett a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására és az Európai Közösség területén működik, amennyiben tevékenységét állandó és folyamatos jelleggel egy másik tagállam területén kívánja folytatni, vagy eseti szolgáltatást kíván nyújtani. A diszkriminációmentes bánásmód alapján a tagállamoknak a hazai ügyvivők számára előírt feltételek mellett kell biztosítaniuk a más tagállami ügyvivők számára e tevékenység folytatását.

Az Európai Bíróság ítéletei azonban azt is egyértelművé teszik, hogy nem csupán azok a tagállami szabályok összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal, amelyek a másik tagállam állampolgárait - a saját állampolgárokhoz képest - megkülönböztetik (pl. valamilyen többletkövetelményt támasztanak velük szemben), hanem azok is, amelyek kevésbé vonzóvá teszik e szabadságjogokat, illetve akadályozzák, gátolják a más tagállambeli állampolgárok tevékenységét, függetlenül attól, hogy e szabályok egyaránt alkalmazandóak a saját állampolgárokra és a más tagállambeli állampolgárokra [a Reinhard Gebhard kontra Consiglio dell'Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano C-55/94 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1995. I-4165. o.)]. Tipikusan ilyen túlzottan és indokolatlanul korlátozó, hatásában diszkriminatív vagy korlátozó jellegű intézkedésnek minősül a tényleges belföldi lakóhely megkövetelése. Az Európai Bíróság joggyakorlata alapján még abban az esetben is, amennyiben a hazai ügyvivőkre is vonatkozó feltételről - és nem többletkövetelményről - van szó, e feltétel a közösségi joggal összeegyeztethetetlen, mivel teljesítése eltérő terheket ró a tagállam saját állampolgáraira és a más tagállam állampolgáraira. Továbbá, a letelepedési jog alapján a tagállambeli állampolgárok két vagy akár több tagállamban is fejthetnek ki gazdasági tevékenységet, és ha valamennyi tagállam területén teljesíteniük kellene a lakóhely feltételét, akkor nem tudnának e joggal élni [az Ordre des avocats au Barreau de Paris kontra Onno Klopp C-107/83 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1984. 2971. 19. bek.), a Claus Ramrath kontra Ministre de la Justice et l'Institut des réviseurs d'entreprises C-162/99 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1992. I-3351. 20-22. és 28. bek.), az Inasti kontra Hans Kammler C-53/95 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1996. I-0703.) és a Bizottság kontra Olaszország C-162/99 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2001. 0541. 20. bek.)]. A letelepedés szabadságából következik tehát az a lehetőség is, hogy valaki egyszerre több munkahelyet szerezzen vagy tartson fenn magának a tagállamok területén, természetesen a szakmai-etikai szabályok tiszteletben tartásával.

Az Európai Bizottság álláspontja szerint, ha a lakóhelyre vonatkozó követelmény arra korlátozódik, hogy az ügyvivő rendelkezzen postai címmel vagy más elérhetőséggel, ez nem sérti a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseket. Ugyancsak összeegyeztethető a közösségi joggal annak előírása, hogy a letelepedés szabadságával élni kívánó szabadalmi ügyvivő hozzon létre gazdasági tevékenységre utaló képviseletet, irodát, leányvállalatot. Ezzel szemben a szolgáltatásnyújtás szabadságával élő ügyvivő számára nem írható elő, hogy az eljárás helye szerinti tagállamban hozzon létre képviseletet, irodát vagy leányvállalatot. Szintén korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát annak előírása, hogy az ügyvivőnek az eljárás helye szerinti tagállamban ténylegesen letelepedett ügyvivő címén kell leveleznie.

5. Az Európai Bíróság ítéletei irányadóak a letelepedési szabadság és a szolgáltatásnyújtási szabadság elhatárolásánál is [a Claude Gullung kontra Conseil de l'ordre des avocats du barreau de Colmar et de Saverne C-292/86 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1988. 111.), a Reinhard Gebhard kontra Consiglio dell'Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano C-55/94 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1995. I-4165. 27. bek.) és a Bizottság kontra Olaszország C-145/99 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2002. I-2235. 21-23. bek.)]. A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések szubszidiáriusak, tehát azokat csak akkor kell alkalmazni, ha a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazásának nincs helye. Az Európai Bíróság - az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos - Gebhard-ügyben hozott ítéletében megerősítette, hogy aki ügyvédi tevékenységét állandóan és folyamatosan egy másik tagállamban gyakorolja, arra a letelepedés szabályai vonatkoznak, míg aki csak időlegesen gyakorolja ügyvédi tevékenységét a másik tagállamban, arra a szolgáltatások szabadságára vonatkozó szabályok irányadóak [a Reinhard Gebhard kontra Consiglio dell'Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano C-55/94 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1995. I-4165. 27. bek.)]. A tevékenység időlegessége annak tartamától, rendszerességétől, ismétlődésétől, illetve folyamatosságától függ.

Az eseti szolgáltatásnyújtás fogalmát, tartalmát azonban nem lehet a tagállami jogszabályokban részletezően úgy körülírni, hogy az egyúttal ne hordaná magában a közösségi jog megsértésének veszélyét. Az Európai Bíróság ítéleteire tekintettel nem írható elő például, hogy évente legfeljebb hány alkalommal nyújtható eseti szolgáltatás, nem tiltható meg, hogy a más tagállamból érkező, szolgáltatást nyújtó szabadalmi ügyvivő a határon átnyúló eseti szolgáltatásnyújtás jogának tényleges gyakorlásához szükséges mértékű infrastruktúrát hozzon létre, például iroda, tárgyaló fenntartása [a Bizottság kontra Olaszország C-145/99 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2002. I-2235. 21-23. bek.)]. Az EK-Szerződés 49. cikkével összeegyeztethetetlennek minősül az a fogadó állambeli szabály, amely megtiltja az iroda létesítését és fenntartását egy másik tagállamban letelepedett olyan ügyvivőnek, aki a fogadó államban kíván eseti szolgáltatásnyújtóként ügyvivői tevékenységet kifejteni. (Az Európai Bíróság a szóban forgó, ügyvédekkel kapcsolatos ügyben nem fogadta el azt a védekezést, amely szerint az előírás a letelepedés szabadságával történő visszaélés megelőzésére irányult, mivel a tilalom hiányában a szolgáltatásnyújtás szabadságával élő ügyvédek bizonyos fokú infrastruktúra révén voltaképpen már letelepedettként működnének.)

6. Az Európai Bíróság több ítéletében egyértelműen rámutatott arra is, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága semmiképpen sem eredményezheti a szakmai szabályok "kijátszását", vagyis a tagállamok bizonyos ellenőrzést gyakorolhatnak más tagállamok szolgáltatásnyújtóival szemben [a Robert Gerardus Coenen és mások kontra Sociaal-Economische Raad C-39/75 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1975. 1547.)]. Ez érvényes a szabadalmi ügyvivői hivatásra is. Ugyanakkor ez az ellenőrzés semmiképpen sem vezethet állampolgárságon alapuló diszkriminációhoz, a közérdeket kell szolgálnia, továbbá arányosnak kell lennie. Az arányosság követelménye azt is jelenti, hogy az adott államnak figyelembe kell vennie azt, hogy a szolgáltatást nyújtó már tanúbizonyságát adta szakmai jártasságának abban a tagállamban, ahol elismerten ügyvivőként tevékenykedik. Így, amennyiben a letelepedés helye szerinti tagállamban már megfelelő ellenőrzés alatt áll, további szükségtelen ellenőrzésnek nem lehet kitenni. Az Európai Bíróság a Van Binsbergen-ügyben - az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban - kimondta, hogy a közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen az olyan - közérdek által igazolt - szakmai előírások érvényesítése, így különösen a szakmai etikára, az ellenőrzésre, a felelősségre vonatkozó szabályok érvényesítése, amelyek az adott tagállamban letelepedett ügyvédekkel szemben is kötelező szabályokként érvényesülnek, és amelyek hatálya alól az eseti szolgáltatást nyújtó mentesülne, annak következtében, hogy egy másik tagállam területén telepedett le [a Van Binsbergen C-33/74 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1974. 1299.)]. Ez az elv a szabadalmi ügyvivői tevékenység tekintetében is irányadónak tekinthető.

Mindebből az következik, hogy a szolgáltatásnyújtás keretében egy adott tagállamban eljáró más tagállambeli szabadalmi ügyvivőre is kiterjeszthetők azok a szabályok, amelyek egyrészt a fogyasztók (az ügyfelek) érdekeit védik, másrészt pedig a "szakma becsületének" védelmére hivatottak. Így megkövetelhető az eseti jelleggel szolgáltatást nyújtó más tagállambeli ügyvivőtől, hogy rendelkezzen megfelelő felelősségbiztosítással. Figyelemmel kell lenni azonban az arányosság és az alternatív eszközök alkalmazásának követelményére is, amelyek azt a kötelezettséget róják a tagállamokra, hogy vegyék figyelembe mindazokat a bizonyítékokat és garanciákat, amelyeket a szolgáltatásnyújtó a letelepedés (bejegyzés) szerinti államban már nyújtott, azaz figyelembe kell venniük a szolgáltatásnyújtó - saját tagállamában érvényes - biztosítását is.

7. A közösségi jog csak szűk körben enged kivételt a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának szabálya alól.

Az EK-Szerződés 45. és 55. cikke értelmében a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók azokra a tevékenységekre, amelyek tartósan vagy időlegesen a közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak. E kivételt engedő szabályt azonban csak a közhatalom gyakorlását közvetlenül magukba foglaló tevékenységekre lehet alkalmazni. Az Európai Bíróságnak a Reyners-ügyben hozott ítélete szerint a bíróságokkal való rendszeres kapcsolattartást, a bíróságok előtti képviseletet, valamint a jogi tanácsadást magában foglaló tevékenység nem kapcsolódik közvetlenül a közhatalom gyakorlásához, így nem is igazolható más tagállamok állampolgárainak e tevékenységből való kizárása [a Jean Reyners kontra Belgium 2/74 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1974. 631.)]. A konkrét ügyben az ügyvédi tevékenységet vizsgálta a Bíróság. E kivétel a szabadalmi ügyvivői tevékenység esetében sem áll meg, tekintettel arra, hogy az ügyvivők által végzett képviseleti tevékenység alapvetően egyéni gazdasági érdekek védelmét szolgálja, és közvetve sem minősül hatósági tevékenységnek, így nem zárhatók ki e tevékenység folytatásából a más tagállamok állampolgárai.

8. Jóllehet az EK-Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával foglalkozó rendelkezései kizárólag a szolgáltatás nyújtásáról rendelkeznek, az Európai Bíróság joggyakorlata azonban ebbe a körbe sorolta a szolgáltatások igénybevételének szabadságát is mint a szolgáltatásnyújtás szabadságának logikus kiegészítőjét. A Bíróság kimondta, hogy az EK-Szerződésben foglalt, a szolgáltatás szabadságából eredő jogosítványok mindazokat a személyeket megilletik, akik azért látogatnak el egy másik tagállamba, hogy ott szolgáltatásokat vegyenek igénybe [a Luisi and Carbone C-286/82 sz. és 26/83 sz. ügyekben hozott ítéletek (EBHT 1984. 377.)]. A szolgáltatás szabadsága ennélfogva egyaránt magában foglalja a szolgáltatás nyújtásának és a szolgáltatás igénybevételének szabadságát.

1. A Javaslat kidolgozása során a II. részben már ismertetett közösségi elveken és jogszabályokon, valamint a bizottsági közleményen túl támpontként szolgált az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) módosítását célzó törvényjavaslat is.

Az Ütv. jogharmonizációs célú módosítása és a Szüt. ilyen célú módosítása között alapvető különbség, hogy az ügyvédi tevékenységet - másodlagos joganyagként - a már említett két irányelv szabályozza: a 77/249/EGK tanácsi irányelv a szolgáltatásnyújtás szabadságának az ügyvédek általi hatékony gyakorlását célozza, míg a 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzésétől eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlását, azaz a letelepedés szabadságának gyakorlását könnyíti meg. Az Ütv.-módosítás előkészítését meghatározta tehát az irányelvek által teremtett mozgástér.

A Javaslat az ügyvédi és a szabadalmi ügyvivői tevékenység közötti hasonlóságra figyelemmel alapvetően az Ütv.-módosításban alkalmazott szabályozási megoldást követi. Ettől csak ott és annyiban tér el, ahol a szabadalmi ügyvivői tevékenység sajátosságai, valamint az ügyvédi tevékenységet szabályozó irányelvek rendelkezései következtében az Ütv.-módosításban alkalmazott megoldásokat nem lehet, vagy nem célszerű átvenni.

A fentieken túl az egyes tagállamok ügyvivői tevékenységre vonatkozó szabályozásának vizsgálata is része volt a Javaslat előkészítő munkáinak. Az elsődleges jogból és az Európai Bíróság ítéleteiből levezethető ugyan, hogy mely nemzeti előírások sértik egyértelműen a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a tagállamok egy része mindezek ellenére hatályban tart olyan szabályokat, amelyek a közösségi joggal ellentétesek, és ezt az Európai Bizottság által e tagállamok ellen a közösségi jog megsértése miatt indított eljárások is alátámasztják.

Ezzel kapcsolatosan a következőket kell hangsúlyozni. Általános alapelv, hogy a tagállamokat objektív végrehajtási kötelezettség terheli a közösségi jogból eredő kötelezettségeik tekintetében, ami azt jelenti, hogy egyetlen tagállam sem hivatkozhat a másik tagállam magatartására saját jogsértő magatartásának igazolásaként. Továbbá, egyetlen tagállam sem hivatkozhat saját belső jogrendszerének szabályaira, joggyakorlatára vagy egyéb belső körülményre a közösségi jogból fakadó kötelezettsége nem teljesítésének igazolásaként [az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görögország C-38/87 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1988. I-4415. o.)]. A közösségi jog követelménye az, hogy az egyes tagállamok jogszabályaikban (és joggyakorlatukban) ne érvényesítsenek olyan elveket, amelyek az adott tagállamban honos szabadalmi ügyvivőkhöz képest hátrányosan megkülönböztetik a más tagállamból érkező ügyvivőket, vagyis a tagállamoknak ez utóbbi ügyvivők számára nemzeti elbánást kell biztosítaniuk. Ebből következik az is, hogy Magyarország sem hivatkozhat majd arra, hogy azért nem teszi lehetővé az Európai Unió más tagállamaiban szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultságot szerzett tagállami állampolgárok számára a Magyarországon való tevékenységet, mert a többi tagállam sem teremtette meg jogszabályainak a közösségi joggal való összhangját.

2. A Javaslat a közvetlenül a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságnak biztosításához, azaz a közösségi joggal való összhang megteremtéséhez szükséges szabályozás megteremtése mellett elvégez néhány, a hazai jogszabályok változásához és a gyakorlati tapasztalatokhoz igazodó módosítást is. E változtatásokra túlnyomórészt az ügyvédi tevékenységet 1998-ban újraszabályozó, már említett Ütv. rendelkezéseire figyelemmel kerül sor.

3. Ellentétben a már említett Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozással, ahol az ügyvivői kart érintő hatások (figyelemmel a korábban csatlakozó államok tapasztalataira is) többé-kevésbé tendenciaszerűen valószínűsíthetők voltak (lásd a 2002. évi XXXIX. törvény indokolását), az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán nehezen becsülhető az egyes tagállamokban működő szabadalmi ügyvivők készsége és szándéka arra, hogy élnek-e majd a Javaslat által bevezetni kívánt lehetőségekkel, tekintettel a hazai piaci viszonyokra és nyelvi környezetre egyaránt.

A Javaslat az iparjogvédelmi ügyek körében hozzáigazítja a Szüt.-öt a hatálybalépése óta az iparjogvédelmi és a versenyjogi jogszabályok körében bekövetkezett változásokhoz, így különösen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényhez (a továbbiakban: Vt.), a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvényhez, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Szt.) a 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosított rendelkezéseihez. A Szüt. módosított 1. §-ának új (3) bekezdése, amely a csatlakozással lép csak hatályba, - összhangban az Szt.-nek a 2002. évi XXXIX. törvény 14. §-ával megállapított új 44. §-a (4) bekezdésével - az iparjogvédelmi ügyek körébe vonja a kiegészítő oltalommal kapcsolatos ügyeket [lásd a Javaslat 22. §-a (4) bekezdésének a) pontját].

A Szüt. 1. §-ának új (4) bekezdése a szabadalmi ügyvivő külföldön végzett tevékenységére a külföldi jogszabályok (nemzetközi szerződések, európai közösségi jogszabályok) mellett a Szüt. rendelkezéseit is alkalmazandóvá teszi, különös tekintettel annak fegyelmi és etikai szabályaira. Ennek rögzítése azért vált indokolttá, mert az Európai Unióhoz való csatlakozással a hazai szabadalmi ügyvivők számára is megnyílik a lehetőség arra, hogy - a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján - más tagállamok iparjogvédelmi hatóságai előtt eljárjanak, illetve ügyfeleiket a közösségi iparjogvédelmi hatóságok - különösen a közösségi védjegyoltalom és közösségi formatervezési mintaoltalom megadására irányuló eljárást lefolytató Belső Piaci Harmonizáció Hivatala előtt - képviseljék, ideértve az Európai Szabadalmi Hivatalt is, amelynek a hatáskörébe tartozik majd az - egyelőre tervezeti szinten létező - közösségi szabadalom megadása is (lásd a 2002. évi XXXIX. törvényhez fűzött indokolást).

A Javaslat a Szüt 2. §-ának új (1) bekezdésében az országos jellegű köztestületi szakmai kamarák elnevezéséhez hasonlóan a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnevezést Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnevezésre módosítja (a továbbiakban: Kamara). A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése - egy új bekezdés beiktatásával - egyértelművé teszi, hogy a szabadalmi ügyvivői címet csak a Kamara tagja használhatja.

A Javaslat lehetővé teszi az Európai Unió valamely tagállamából érkező ügyvivő számára azt, hogy a Kamara tagjává váljon, ha teljesíti a taggá válás általános követelményeit.

A Javaslatban a letelepedés szabadságára és az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalmára vonatkozó, már említett közösségi jogi követelményekre figyelemmel a kamarai tagság feltételeként a magyar állampolgársági követelmény helyébe a csatlakozással az európai uniós tagállambeli állampolgárság követelménye lép, és kikerül a Szüt.-ből az állandó magyarországi lakóhely követelménye is. A Szüt.-nek a Javaslattal módosított 2. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a magyar állampolgárságra és a magyarországi lakóhelyre vonatkozó feltételek helyébe a csatlakozással (a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján) a Javaslat 22. §-a (4) bekezdésének b) pontjában megállapított rendelkezés, azaz az európai uniós állampolgárság követelménye lép.

E változásra figyelemmel módosulnak a kamarai tagság megszűnésére vonatkozó rendelkezések [lásd a Javaslat 5. §-át és a 22. §-a (4) bekezdésének c) pontját] és a szabadalmi ügyvivőjelölti névjegyzékbe vétel szabályai is (lásd a Javaslat 15. §-át).

A kamarai taggá válásnak továbbra is feltétele marad - a közösségi jog sérelme nélkül - a büntetlen előélet, a mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományos egyetemi végzettség, valamint a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele.

Ami az egyetemi végzettséget illeti, továbbra is az egyetemen szerzett - bármilyen szakos - mérnöki oklevél mellett a természettudományi szakos diplomák közül különösen a vegyészi, a fizikusi, a biológusi és az ezekhez hasonló irányultságú egyéb oklevél elégíti ki a törvényi követelményt, amely felsorolás a technika fejlődésére figyelemmel nem lehet kimerítő. Ha a mérnöki vagy természettudományos egyetemi oklevelet külföldön szerezték, ennek elismerése a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény alapján történik.

A Javaslat 3. §-a alapján a kamarai taggá váló, nem magyar állampolgár ügyvivők számára is fennáll az eskütétel kötelezettsége azzal, hogy az ilyen ügyvivőnek az eredetileg a magyar állampolgárok számára előírt eskütől indokolt mértékben eltérő szövegű eskü letételét írja elő. Ezt az eltérő szöveget a Kamara határozza meg.

Nem változnak a szabadalmi ügyvivői vizsgára vonatkozó feltételek, továbbra is előírás a szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítás megléte, azzal a kiegészítéssel, hogy annak a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatályúnak kell lennie. Szintén követelmény marad a tevékenység gyakorlásához szükséges irodahelyiség. A Javaslat 4. §-ának (2) bekezdése a szabadalmi ügyvivői vizsgára bocsátás iránti kérelem elutasítása esetén igénybe vehető jogorvoslati jog kapcsán kiigazítja a Szüt.-öt a hatáskörrel rendelkező bíróság és az eljárási szabályok kijelölésével.

A Javaslat 5. §-a pontosítja és kiegészíti a kamarai tagság megszűnésének feltételeit, és rendelkezik a Kamarába történő újrafelvételhez szükséges feltételekről is.

A bűncselekményekkel összefüggő megszűnési okokat a Javaslat - más szakmai kamarákat szabályozó törvények rendelkezéseihez hasonlóan - kiegészíti azzal az esetkörrel, ha a szabadalmi ügyvivőt a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztésre ítélte [a Szüt. 5. §-a (1) bekezdésének új c) pontja].

Ugyancsak új megszűnési ok a kamarai tagdíjfizetés elmulasztása miatti kizárás esete. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a szabadalmi ügyvivő kamarai tagdíjfizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget.

A kizárásról hozott kamarai határozattal szemben továbbra is biztosított a Szüt. 30. §-ában szabályozott jogorvoslati jog.

A Javaslat hiányt pótol azzal, hogy rendelkezik a Kamarába való újrafelvételhez szükséges követelményekről. Ha a szabadalmi ügyvivő kamarai tagsága amiatt szűnt meg, mert arról lemondott, vagy kamarai tagdíjfizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget, a Kamarába való újbóli felvételnek csak a korábbi tagság megszűnésétől számított egy év elteltével van helye. E két esetben, illetve a többi megszűnési esetben a Kamarába való újrafelvétel egyaránt attól függ, hogy a kérelmező megfelel-e a kamarai tagság általános, a Szüt. 2. §-ában meghatározott feltételeinek.

A Javaslat e szakaszokban - alapvetően az Ütv. megfelelő rendelkezéseire figyelemmel - kiigazítja a Szüt.-nek az ügyvivői tevékenység gyakorlására vonatkozó hatályos szabályait.

A Javaslat 6. §-a a törvény szintjén ad lehetőséget az egyéni szabadalmi ügyvivőnek arra, hogy szabadalmi ügyvivőt alkalmazottként foglalkoztasson. Erre a hatályos szabályok alapján csak a szabadalmi ügyvivői irodának és a szabadalmi ügyvivői társaságnak volt lehetősége. Nem lehet akadálya azonban annak, hogy - az Ütv. 84. §-ának (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan - e lehetőség az egyéni szabadalmi ügyvivőt is megillesse. E rendelkezéshez kapcsolódik egyrészt a Javaslat 12. §-a, amely az anyagi felelősség körében a felsorolást kiegészíti az egyéni szabadalmi ügyvivő által alkalmazott szabadalmi ügyvivővel, másrészt a Szüt.-nek a Javaslat 2. §-ával módosított 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja, amely az irodahelyiség fenntartására vonatkozó kötelezettség alól mentesíti az egyéni szabadalmi ügyvivő által alkalmazott szabadalmi ügyvivőt.

A Javaslat 7. §-a a szabadalmi ügyvivő tevékenységére vonatkozó, elvi jellegű kötelezettségeket - az Ütv. 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan - kiegészíti a jogszabályok megtartásának kötelezettségével.

A Javaslat 8. §-a az ügyvédi, ügyvédjelölti, jogtanácsosi és jogi előadói tevékenységet nem sorolja a szabadalmi ügyvivői tevékenységgel összeférhetetlen tevékenységek közé, és ezzel a szabadalmi ügyvivői szakma oldaláról megteremti az átjárhatóságot az ügyvédi és a szabadalmi ügyvivői tevékenység között [lásd az Ütv. 5. §-a (3) bekezdésének e) pontját is, amelynek értelmében az ügyvéd szabadalmi ügyvivői tevékenységet is végezhet].

A Javaslat 9. §-a a törvény szintjén rögzíti a szabadalmi ügyvivőnek adott megbízás megszűnésének eseteit, 10. §-a pedig pontosítja a kirendelt szabadalmi ügyvivőre vonatkozó rendelkezést. A Javaslat 11. §-a - az Ütv. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan - egyértelművé teszi a kamarai tagság szüneteltetésének jogkövetkezményeit.

A Javaslat 13. és 14 §-ai - az Ütv. 41. §-ának (3) bekezdésében és 43. §-ában foglaltakhoz hasonlóan - lehetővé teszik a Kamara elnöke számára, hogy fegyelmi ügyben vizsgálóbiztost rendeljen ki, akinek az eljárása alatt a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló határidő elévülése nyugszik.

A Javaslat 15. §-ának - csatlakozással hatályba lépő - (1) és (3) bekezdése a már említett okokból kiigazítja a szabadalmi ügyvivői névjegyzékbe történő felvétel és az onnan való törlési okait a magyar állampolgárságra és a magyarországi lakóhelyre vonatkozó feltételek módosításával, (2) bekezdése pedig a kamarai tagsági megszűnéséhez hasonlóan a névjegyzékből való törlés esetköreit kiegészíti szándékos bűncselekmény elkövetése miatti szabadságvesztés esetével.

A Javaslat e szakaszban bevezeti az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő fogalmát, és az általános indokolásban már kifejtett közösségi jogi követelményekre figyelemmel megállapítja az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselők által a Magyarország területén végzett szabadalmi ügyvivői tevékenységgyakorlás feltételeit.

A Javaslat bevezeti az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő fogalmát: európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő az, aki az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, az Európai Unió valamely tagállamában szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik, és az Európai Közösség területén működik.

Az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselőt a Javaslatban szabályozott jogosultságok tehát csak akkor illetik meg, ha valamely tagállambeli állampolgársága mellett az ügyvivői tevékenységet hivatásszerűen és ténylegesen az Európai Közösség területén (a tagállamok nemzeti hatóságai vagy a közösségi iparjogvédelmi hatóságok előtt) folytatja.

Az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő (a továbbiakban: közösségi képviselő) kifejezés megválasztásában alapvető szempont volt

- egyrészt annak kifejezése, hogy a Javaslatban szabályozott letelepedési és szolgáltatásnyújtási jog az érintett személyeket a közösségi jog alapján illeti meg, erre utal az európai közösségi jelző;

- másrészt annak hangsúlyozása, hogy az érintett személyek a Szüt. értelmében nem tekinthetők azonos jogállásúnak a magyar szabadalmi ügyvivőkkel;

- harmadrészt pedig egy olyan fogalom alkalmazása, amely kifejezi az ügyvivői tevékenység hivatásszerűségét, és kellően általános ahhoz, hogy átfogja a tagállamokban iparjogvédelmi képviseleti tevékenységet - hivatásszerűen - folytató valamennyi személyt.

A közösségi képviselő definíciójából következik az is, hogy harmadik országok (azaz nem EU-tagállamok) hivatásos iparjogvédelmi képviselői nem élhetnek a közösségi képviselők számára biztosított szabadsággal. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Európai Gazdasági Térségről (az EGT-ről) szóló szerződés értelmében az EGT-ben részes nem EU-tagállamok állampolgárai az Európai Unió tagállamainak állampolgáraival azonos módon élvezik a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tehát az ilyen államban jogosultságot szerzett, illetve az ott működő hivatásos iparjogvédelmi képviselők is letelepedhetnek közösségi képviselőként.

Az Európai Unió tagállamaiból érkező szabadalmi ügyvivő a Javaslat szerint az ügyvivői tevékenységet a Magyar Köztársaság területén háromféleképpen gyakorolhatja:

a) a Javaslat 2-4. §-aihoz fűzött indokolásban már ismertetett módon - az általános szabályok szerint - a Kamara tagjává válik,

b) mint közösségi képviselő állandó jelleggel letelepedettként, aminek feltétele a Kamara által vezetett közösségi képviselők névjegyzékébe történő felvétel; e letelepedést követően lehetőség nyílik a kamarai taggá válásra is az erre az esetre irányadó különös szabályok szerint, vagy

c) mint közösségi képviselő eseti jelleggel szolgáltatást nyújtóként, a névjegyzékbe való felvétel lehetőségével és a szolgáltatásnyújtás szabadsága mellett minimálisan megkövetelhető előírásokkal.

1. Ha az Európai Unió valamely tagállamából érkező szabadalmi ügyvivő tevékenységét nem az általános szabályok szerinti kamarai taggá válással kívánja gyakorolni, a letelepedés szabadságából eredően közösségi képviselőként saját neve alatt folytathat állandó jelleggel ügyvivői tevékenységet a Magyar Köztársaság területén.

A közösségi képviselő esetében a letelepedési jog gyakorlásának feltétele a közösségi képviselők névjegyzékébe történő felvétel (lásd az Ütv.-módosítás kapcsán már említett 98/5/EK irányelv 3. cikkét). A névjegyzékbe vételhez alapvetően két feltételt kell kielégíteni: egyrészt a közösségi képviselőnek igazolnia kell, hogy a tagállamok valamelyikében jogosultsággal rendelkezik szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására, másrészt, hogy rendelkezik szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással.

Az első feltételt kielégíti az is, ha a közösségi képviselő - a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet 89. cikke (2) bekezdésének c) pontjában és a közösségi formatervezési mintaoltalomról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet 78. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírtakhoz hasonlóan - bemutatja a tagállamában működő központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított igazolást arról, hogy ő e hatóság előtt képviseletre jogosult. Ha pedig a tagállamban a képviseleti jogosultság nincs külön szakképesítéshez kötve, hasonlóképpen kell igazolnia, hogy tagállamának központi iparjogvédelmi hatósága előtt legalább öt éven át folytatott képviselői tevékenységet. Ha a tagállamban a képviseleti jogosultság nincs külön szakképesítéshez kötve, de a közösségi képviselő a képviselet ellátására szakképesítést szerzett és azt ez utóbbi tagállam jogszabályai alapján hivatalosan elismerték, mentesül a legalább ötéves gyakorlati idő követelményének igazolása alól.

A második feltétel esetében a Kamara a felelősségbiztosítási szerződés ismeretében kiegészítő biztosítás megkötését írhatja elő, ha az a szerződési feltételek tekintetében nem felel meg a magyar jogszabályok által előírt követelményeknek, vagy a biztosítási összeg nem éri el azt az összeget, amelynek megállapítására a Kamara a Szüt. 33. §-ának (3) bekezdése alapján jogosult.

A névjegyzékbe vételi eljárás során hozott határozat ellen jogorvoslatnak van helye a Szüt. 30. §-a alapján. A Kamara jogosult arra, hogy külön szabályzatot alkosson a névjegyzékbe vételi eljárásról, annak díjáról és a névjegyzék vezetéséről.

2. Ha a közösségi képviselő nem letelepedés útján, hanem eseti jelleggel szolgáltatást nyújtóként - a szolgáltatásnyújtás szabadságával élve - kíván szabadalmi ügyvivői tevékenységet folytatni, számára nem kötelezettség, hanem lehetőség, hogy felvételét kérje a közösségi képviselők névjegyzékébe.

A szolgáltatásnyújtás szabadságából következően az eseti jelleggel működő közösségi képviselők számára nem írhatók elő a letelepedni kívánó közösségi képviselőkkel szemben támasztott követelmények. A szolgáltatásnyújtás szabadságának az ügyvédi tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit megállapító 77/249/EGK irányelv 4. cikke kifejezetten kizárja a szakmai szervezetnél történő nyilvántartásba vétel kötelezettségét. Ezt az elvet követi a Javaslat, amikor a névjegyzékbe vételt az eseti jelleggel működő közösségi képviselő számára lehetőségként írja csak elő. A névjegyzékbe vétel ugyanis nem puszta regisztráció, hanem a Kamara számára olyan mérlegelési jogkört biztosító eljárás, ideértve a kiegészítő biztosítás megkötésének előírására vonatkozó lehetőséget is, amely nem egyeztethető össze a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítására vonatkozó követelményekkel. Előírható azonban - összhangban a 77/249/EGK irányelv 5. cikkével - az a kötelezettség, hogy az eljáró bíróság vagy más hatóság előtt felhívásra igazolnia kell az ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultságát [lásd a Javaslattal megállapított 27/F. § (3) bekezdését].

A Javaslat megállapítja azoknak a legszükségesebb adatoknak a körét, amelyeket a közösségi képviselők névjegyzékének tartalmaznia kell, ideértve a közösségi képviselő fegyelmi büntetésére és mentesítésének időpontjára vonatkozó adatokat is [lásd a Javaslattal megállapított 27/F. § (7) bekezdését is].

A Javaslat a 27/A. §hoz fűzött indokolás b) pontjában írtakra figyelemmel megnyitja az utat a, hogy a letelepedett közösségi képviselő a Kamara tagjává váljon. E körben a Javaslat a szabadalmi ügyvivői vizsga kivételével visszautal a kamarai taggá válás általános szabályaira, és a szabadalmi ügyvivői vizsga helyett a Magyarországon ténylegesen és rendszeresen folytatott, a magyar joggal kapcsolatos ügyvivői tevékenységet, valamint a magyar nyelvtudást és a magyar jogban való jártasságot követeli meg. E szabályozási megoldás kialakításában mintául szolgált a 98/5/EK irányelv 10. cikke.

A tagságot kérelmező közösségi képviselőnek hitelt érdemlően iratokkal, illetve a Kamara által meghatározott módon kell a fentiekben említett jártasságot és tapasztalatot igazolnia. A letelepedett közösségi képviselő kamarai taggá válásáról a Kamara dönt, amely ellen jogorvoslatnak van helye. A felvételi eljárás szabályait a Kamara külön szabályzatban állapítja meg.

A 27/D. § alapján felvett közösségi képviselő a Kamara teljes jogú tagjává válik, megilletik mindazok a jogok - ideértve különösen a szabadalmi ügyvivői cím használatának jogát - és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a kamarai tagságból következnek. Irányadók a Kamarába felvett közösségi képviselőre a kamarai tagság megszűnésére vonatkozó rendelkezések, kiegészítve azzal, hogy a kamarai tagság megszűnik akkor is, ha a kamarai taggá vált közösségi képviselő szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnt abban a tagállamban, amelyben azt megszerezte [lásd a Javaslattal megállapított 27/E. § (2) bekezdését].

A Javaslat megállapítja azokat az okokat, amelyek alapján a közösségi képviselőt a közösségi képviselők névjegyzékéből törölni kell. A törlésről a Kamara határoz, amelyet meg kell indokolnia. E határozat ellen a Szüt. 30. §-a alapján jogorvoslatnak van helye.

A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságából következően, ha a közösségi képviselőt felvették a közösségi képviselők névjegyzékébe, mivel az ügyvivői tevékenységet állandó jelleggel kívánja folytatni, vagy, ha eseti jelleggel névjegyzékbe vétel nélkül kíván ügyvivői tevékenységet folytatni, végezheti a Szüt. 1. §-ában meghatározott bármelyik tevékenységet, de kizárólag olyan idegen nyelvű szakmai elnevezést használhat, amelyre tagállamában jogosult.

A közösségi képviselő névjegyzékbe vételtől függetlenül köteles feltüntetni tagállamának hivatalos nyelvén annak a szakmai szervezetnek a megjelölését, amelynek tagja; a közösségi képviselő szakmai elnevezését magyar nyelvű kiegészítő magyarázattal is el kell látni, ha az a magyar szabadalmi ügyvivő elnevezéssel összetéveszthető.

A névjegyzékbe felvett közösségi képviselő működése során köteles betartani a Szüt. rendelkezéseit, valamint a Kamara szabályzataiban foglaltakat. Ebből következik, hogy ha a közösségi képviselő a Magyar Köztársaság terültén jár el, a Szüt.-nek különösen az ügyfélképviseletre vonatkozó szabályait, valamint a fegyelmi, etikai és anyagi felelősségre vonatkozó szabályait, továbbá a Kamara fegyelmi és etikai szabályzataiban foglaltakat be kell tartania. Ha a közösségi képviselő eseti szolgáltatást nyújt, a Szüt.-nek az ügyfélképviseletre vonatkozó előírásait és a szabadalmi ügyvivői etikai és fegyelmi szabályzatot be kell tartania, egyebekben annak a tagállamnak az előírásait kell alkalmazni rá (pl. összeférhetetlenség vagy a felelősségbiztosítás tekintetében), amelyben az ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik.

A fegyelmi felelősség esetében a közösségi képviselőkkel szembeni fegyelmi büntetésként a Kamarából való kizárás értelemszerűen nem alkalmazható: erre figyelemmel a névjegyzékbe bejegyzett képviselő esetében fegyelmi büntetésként a névjegyzékből való törlést, eseti jelleggel szolgáltatást nyújtó közösségi képviselőre pedig a szabadalmi ügyvivői tevékenységnek a Magyar Köztársaság területén való folytatásától eltiltást lehet kiszabni. Fegyelmi büntetést von maga után az az eset is, ha a közösségi képviselő azt látszatot kelti, hogy szabadalmi ügyvivő, vagy e cím használatára jogosult, megszegve a szakmai elnevezés használatának reá vonatkozó szabályait.

A Javaslat együttműködési kötelezettséget ír elő egyéni szabadalmi ügyvivővel, szabadalmi ügyvivői irodával vagy szabadalmi ügyvivői társasággal mind a letelepedett, mind pedig az eseti szolgáltatást nyújtó közösségi képviselő számára azokban az ügyekben, amelyekben jogszabály kötelező képviseletet ír elő, és a kötelező képviselet ellátására szabadalmi ügyvivő is jogosult. A Javaslat kötelezi a közösségi képviselőt az együttműködési szerződés bemutatására, ha először jár el bíróság vagy hatóság előtt, és köteles bejelenteni, ha az együttműködési szerződés megszűnik. Figyelemmel arra, hogy a bíróságok előtt az eljárás nyelve magyar [a Polgári perrendtartás 6. §-ának (1) bekezdése], az együttműködési szerződés igazolásának is magyar nyelvű, illetve magyar nyelvre fordított irat bemutatásával kell történnie. Az együttműködő magyar egyéni szabadalmi ügyvivő, szabadalmi ügyvivői iroda vagy társaság nevét a közösségi képviselők névjegyzékében fel kell tüntetni [lásd a Javaslattal megállapított 27/C. § c) pontját]

Az együttműködési kötelezettség előírásának kialakításában a 77/249/EGK és a 98/5/EK irányelv egyaránt mintául szolgált (lásd mindkét irányelv 5. cikkét). Az együttműködési kötelezettség a Javaslat szerint a bíróságok és hatóságok előtt áll fenn a kötelező képviseletet igénylő ügyekben. A hatóságok előtt fennálló kötelező képviselet tipikusan az Szt.-nek és a Vt.-nek a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) előtti képviseleti rendje. E rendelkezések alapján - utaló szabállyal az egyes iparjogvédelmi oltalmi formákat szabályozó más törvényekre is - külföldi személy a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó valamennyi iparjogvédelmi ügyben köteles belföldi lakóhellyel rendelkező szabadalmi ügyvivőt vagy ügyvédet képviseletével megbízni. A külföldi személy fogalmába tartozó személyek köre azonban a 22. §-hoz fűzött indokolásban ismertettek szerint a csatlakozással összefüggésben módosulni fog.

A 27/B. §-hoz fűzött indokolás már szólt arról, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságából következően az eseti jelleggel működő közösségi képviselők számára nem írhatók elő a letelepedni kívánó közösségi képviselőkkel szemben támasztott követelmények, azaz jelen esetben a Javaslat által bevezetni kívánt közösségi képviselők névjegyzékébe történő felvétel követelménye. Előírható azonban - összhangban a 77/249/EGK irányelv 5. cikkével - az a kötelezettség, hogy az eljáró bíróság vagy más hatóság előtt felhívásra igazolnia kell az ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultságát. Figyelemmel arra, hogy a bíróságok előtt az eljárás nyelve magyar [a Polgári perrendtartás 6. §-ának (1) bekezdése], a képviseleti jogosultság igazolásának magyar nyelvű, illetve magyar nyelvre fordított irat bemutatásával kell történnie. Az Szt. 52. §-a és a Vt. 45. §-a állapítja meg a MSZH előtti eljárás nyelvhasználati szabályait, amelyek értelmében az MSZH előtti eljárások magyar nyelven folynak, de az MSZH adott esetben idegen nyelvű beadványokat is elfogadhat.

A Javaslat lehetővé teszi, hogy a közösségi képviselő alkalmazottként működjön [lásd a 98/5/EK irányelv 8. cikkét] az alkalmazott szabadalmi ügyvivőre vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően, illetve, hogy a közösségi képviselőt a Szüt. 6. §-ának (2) bekezdése alapján gazdálkodó szervezet foglalkoztassa az erre irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával.

Szabadalmi ügyvivői irodában vagy szabadalmi ügyvivői társaságban tagság létesítésére is lehetőség van, azonban erre csak a névjegyzékbe felvett - azaz letelepedési szándékot mutató - közösségi képviselő jogosult. A Javaslat lehetőséget biztosít arra is, hogy kizárólag közösségi képviselőkből álló társult működési forma jöjjön létre a szabadalmi ügyvivői irodára, illetve szabadalmi ügyvivői társaságra vonatkozó szabályok alapján. A kizárólag közösségi képviselőkből álló társulás a szabadalmi ügyvivői iroda vagy társaság nevet nem, csak az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői iroda vagy társaság nevet viselheti. E névviselési szabályok megkerülésének megakadályozását szolgálja az a rendelkezés, amelynek alapján, ha a társulásnak van legalább egy szabadalmi ügyvivő tagja, de annak nevében nem szerepel a szabadalmi ügyvivő tag családi neve, akkor szintén csak az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselői iroda vagy társaság elnevezés használható. Ez utóbbi elnevezéshez hozzákapcsolható annak az Európai Unió valamely tagállamában bejegyzett hivatásos iparjogvédelmi képviselői társulásnak az idegen nyelvű elnevezése, amelynek a közösségi képviselő is tagja.

A Javaslat lehetővé teszi a Kamara számára, hogy együttműködést kezdeményezzen a közösségi képviselő ügyvivői tevékenységével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a szabadalmi ügyvivői nyilvántartást vezető hatóságával, ahol a közösségi képviselő a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik. Az együttműködés kezdeményezésére szükség esetén kerül sor. Az így beszerzett információ és adatok tekintetében a Kamarát az adatvédelmi szabályok megtartása [lásd a Javaslat 18. §-ával megállapított 28/A. § (2) bekezdését] és titoktartási kötelezettség terheli.

Az együttműködés kezdeményezése nem alapul viszonosságon: a közösségi jog kötelező rendelkezése hiányában az együttműködés a különböző tagállamok egyes hatóságai, kamarái között kötelezettségként nem írható elő, ellentétben az ügyvédi tevékenységet szabályozó két irányelv rendelkezéseivel. Mindazonáltal célszerű a Kamarát felhatalmazni arra, hogy együttműködést kezdeményezzen, és ezzel kapcsolatrendszert építsen ki a többi tagállamban működő kamarákkal, illetve szakmai szervezetekkel.

A Javaslat előírja a Kamara számára a közösségi képviselők kamarai közéletben való képviseletének biztosítását, lehetővé teszi továbbá a közösségi képviselők által önálló bizottság létrehozását, amelynek a véleményét a Kamara köteles beszerezni, ha a közösségi képviselőket érintő döntést hoz vagy szabályzatot fogad el. Természetesen ez az érdekképviseleti jog nem jelenti a kamarai tagok és a névjegyzékbe felvett közösségi képviselők jogállásának azonosságát. Figyelemmel arra, hogy a névjegyzékbe vételről és a névjegyzékből való törlésről a Kamara dönt és fogadja el ezek, valamint a névjegyzék vezetésének szabályzatait, indokolt és arányos a Javaslatban szereplő érdekképviseleti jogosultság biztosítása.

A Javaslat 17. §-a - az országos jellegű köztestületi szakmai kamarákat szabályozó törvényekhez hasonlóan - feljogosítja a Kamarát a címerhasználatra, 18. §-a pedig - az adatvédelmi előírásokhoz igazodva - kiegészíti a Szüt.-öt a Kamara nyilvántartás-vezetési kötelezettségével, és meghatározza, hogy a szabadalmi ügyvivőkről, a szabadalmi ügyvivőjelöltekről, a szabadalmi ügyvivői irodákról és társaságokról a nyilvántartásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A Javaslat 19-20. §-ai kiigazítják - a törvény szintjén részletezve és az adatvédelmi előírásokhoz igazodva - a kamarai tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket (tagdíjfizetés és a rendkívüli kamarai hozzájárulás fizetésének kötelezettsége, adatszolgáltatási kötelezettség, a tagdíj és a hozzájárulás megállapítása).

A Javaslat 21. §-a hiányt pótol azzal, hogy - az Ütv. 131. §-ához hasonlóan -felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy az MSZH elnökével egyetértésben meghatározza a bírósági eljárásban megállapítható szabadalmi ügyvivői költséget és a kirendelés ellátásnak díját.

A Javaslat a hatálybalépés tekintetében két időpontot állapít meg: az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggő rendelkezések a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján, a csatlakozás tényéhez nem kötődő rendelkezések pedig - kellő felkészülési időt engedve - a kihirdetést követő második hónap első napján lépnek hatályba.

Az első körbe tartoznak a közösségi képviselőkre vonatkozó rendelkezések, valamint azok a rendelkezések, amelyek ahhoz kapcsolódnak, hogy a más tagállambeli szabadalmi ügyvivők számára is megnyílik a Kamarába való felvétel lehetősége [a Javaslat 3. §-ában szereplő eskütételi kötelezettség, a szabadalmi ügyvivőjelöltek, a kamarai tagság és annak megszűnése vonatkozásában az állampolgársági és a lakóhelyre vonatkozó követelmények kiigazítása - a Javaslat 15. §-ának (1) és (3) bekezdése, valamint 22. §-a (4) bekezdésének b) és c) pontja].

A Javaslat az általános indokolásban már említett, a szolgáltatások igénybevételének szabadságát biztosítandó kiigazítja az Szt.-nek és a Vt.-nek az MSZH előtti képviseletre vonatkozó szabályait [a Javaslat 22. §-a (4) bekezdésének d) és e) pontjai]. A módosítás következtében - az Európai Szabadalmi Egyezmény 133. cikkének (2) bekezdésében foglalt megoldásra figyelemmel - csak azon természetes vagy jogi személyek számára kötelező a hivatásos képviselő, azaz ügyvéd vagy szabadalmi ügyvivő igénybevétele, illetve csak azok esetében kerül sor ügygondnok kirendelésére, akiknek lakóhelye vagy amelyeknek székhelye az Európai Unió valamely tagállamának területén kívül van. E módosítások szintén a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépnek hatályba. Ugyancsak ekkor lép hatályba az 1. §-hoz fűzött indokolásban már említett, a kiegészítő oltalmi tanúsítványra vonatkozó rendelkezés [a 22. § (4) bekezdésének a) pontja].

A Javaslat 22. §-a (2) bekezdésének a) pontja - figyelemmel a 2. §-hoz tartozó indokolásban írtakra, azaz a Kamara elnevezésének a megváltoztatására - következetesen egységessé teszi a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara nevének rövidítését a törvény szövegében; a 22. § (2) bekezdésének b) pontja, figyelemmel arra, hogy a Szüt.-ben szereplő közalkalmazotti illetményalap időközben megszűnt, e változást vezeti át, c) pontja pedig a Kamarára vonatkozó alcímet igazítja ki a Javaslattal bevezetni kívánt névváltoztatással összhangban.