A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

az agrárpiaci rendtartásról

Budapest, 2002. december

Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a mezőgazdaságból élők számára méltányos jövedelem elérésének lehetőségét, a mezőgazdasági termelékenység növelését, az agrárpiac stabilizációját, az állampolgárok élelmiszerekkel történő folyamatos ellátását biztonságosan és megfelelő áron biztosítsa, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci szabályozásának feltételeit megteremtse, a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet

E törvény hatálya kiterjed:

1. a törvény mellékletében meghatározott termékcsoportokra, amelynek részletes felsorolását a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 22. § a) pontja szerinti külön jogszabály határozza meg (a továbbiakban: termékek),
2. az ezen termékeket termelő, előállító, feldolgozó, kül- és belkereskedelmi tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes személyre, egyéni vállalkozóra, családi gazdálkodóra.

II. fejezet

E törvény alkalmazásában:

2. agrárpiaci rendtartás: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer;
2. termékpálya: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék előállításáig terjedő kapcsolatrendszere;
2. termékpálya szabályozás (közös piaci szervezet): az adott termékpálya szabályozására meghirdetett jogszabályi rendelkezések;
2. piaci operatív információs rendszer: az egyes termékpályákhoz kapcsolódó, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges, illetve működtetés során az egyes piacszabályozási eszközök alkalmazása kapcsán képződő adatok naprakész nyilvántartási rendszere;
2. piaci árinformációs rendszer: az egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott körben, tartalommal és rendszerességgel gyűjtött, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges piaci árak nyilvántartási rendszere;
2. gazdasági év: a termékpálya szabályozásokban az agrárpiaci rendtartás eszközeinek, az egyes termékpályák termelési és piaci sajátosságaihoz illeszkedően meghatározott, alkalmazási időszaka;
2. kvótaév: a 8. pont szerinti kvóta-mennyiség érvényességére vonatkozóan, az egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott időszak;
2. kvóta: az a szabályozási rendszerbe vont termék- vagy árumennyiség, illetőleg termőterület, amely a piaci zavar megelőzése érdekében külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is elrendelhető;
2. alapár: egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott olyan ár, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető;
2. az irányár: egyes termékpálya szabályozásokban az adott termékre előre meghatározott olyan ár, amely a piaci viszonyok függvényében a várható áringadozások centrumát jelöli, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető;
2. minimumár: az egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi ár;
2. intervenciós felvásárlási ár: egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott olyan - a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító - ár, amelyet ha a piaci ár elér és a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, az állami felvásárlás megindul;
2. intervenciós felvásárlás: az egyes termékpálya szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás;
2. kiegyenlítő befizetés: a külön jogszabályban meghatározott árat jelentősen meghaladó exportár esetén átmeneti időre elrendelt, a folyamatos belföldi termékellátást szolgáló befizetési kötelezettség;
2. export-visszatérítés: nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségvállalások és az éves költségvetési törvényben meghatározott forrás figyelembe vételével, a törvény hatálya alá tartozó termékek külpiacra jutásának elősegítése érdekében, a magasabb belföldi és az alacsonyabb világpiaci árak közötti különbség kompenzálására, az exportőrök részére nyújtott, pályázatos rendszerű támogatás;
2. export-bizonylatolási rendszer: a törvény hatálya alá tartozó, külön jogszabályban meghatározott termékek kivitele során regisztrációs céllal előírható okmány kibocsátása, illetve az export-visszatérítésben részesülő termékek esetében a támogatás megszerzésének feltételét képező exportbizonylat kiadása, valamint azok kezelése;
2. nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import: adott érték vagy mennyiségi kereteken belül kedvezményes vámtétellel importálható bizonyos mezőgazdasági árukra és élelmiszerekre jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kihirdetett kontingens;
2. krízislepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott borkészletek levezetésére legalább 92 v/v %-os alkoholtartalmú párlat készítésére adható támogatás;
2. szeszesital piac ellátását szolgáló lepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott borkészletek levezetésére legalább 52 v/v %-os alkoholtartalmú párlat készítésére és tárolására adható támogatás;
2. magántárolási támogatás: az egyes termékpálya szabályozásokban meghatározott módon, a tárolási költségek csökkentését célzó támogatási forma;
2. terméktanács: a törvény hatálya alá tartozó azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által 2002. december 31-ig elismert, nem nyereségérdekelt szervezete. A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni;
2. forgalmazó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket fogyasztói forgalomba hoz;
2. fogyasztói forgalom: a törvény hatálya alá tartozó termékeknek közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő forgalmazása;
2. viszonteladó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméknek nem a fogyasztói forgalomban történő kereskedelmi értékesítését folytatja;
2. feldolgozó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket, a termék eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel fogyasztásra kész állapotba hoz.

III. fejezet

Az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenységet a miniszter, a működtetésével kapcsolatos tevékenységet az Agrárintervenciós Központ (a továbbiakban AIK), valamint a termékpálya bizottságok látják el, e törvény rendelkezései alapján.

(1) A Termékpálya Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) agrárpiaci rendtartási döntéseket előkészítő, egyeztető fórum, mely véleményt nyilvánít és javaslatot tesz az adott termékpályán az 1. § a) pontja szerinti termékek termelését, bel- és külkereskedelmi forgalmát illetve az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő agrárszabályozási kérdésekben.

(2) A Bizottságok létrehozásáról és működéséről a miniszter jogszabályban rendelkezik.

(3) A Bizottság feladatai:

1. a törvény 18. § (1) bekezdésében meghatározott, a miniszter felügyelete alatt működő piaci információs rendszer által biztosított információk alapján a piaci helyzet értékelése;
2. termelési statisztikák elemzése, termésbecslés, mérlegkészítés, előrejelzés;
3. javaslattétel jogszabály alkotására és módosítására;
4. a termékpálya-szabályozás hatásainak értékelése;
5. az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülési feladataiból, illetve a tagsági viszonyból eredő döntés-előkészítő operatív egyeztetés.

(4) A Bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai:

6. a miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter által kijelölt egy-egy személy,
7. a Magyar Agrárkamara, az adott termékpályára vonatkozó, az élelmiszer-, ital- és dohányipari vállalkozások legnagyobb termelési értéket képviselő országos gazdasági érdekképviselete és az adott termékpályára vonatkozó, a mezőgazdasági termelők legnagyobb termelési értéket képviselő gazdasági érdekképviselete, valamint az illetékes terméktanács vagy - azon termékpálya esetében, ahol nincs terméktanács - szakmai szövetség egy-egy képviselője.

(5) Szavazategyenlőség vagy vitás kérdés esetén a Bizottság elnöke dönt. A (4) bekezdés a) pontjában meghatározott bármely bizottsági tag döntést ellenző álláspontját írásban rögzíteni kell.

(6) A Bizottság elnöke a miniszter által kijelölt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő bizottsági tag.

(7) A Bizottság ülésére az AIK és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (a továbbiakban: AKII) képviselőit tanácskozási joggal meg kell hívni.

(8) A Bizottság elnökének, vagy valamely tagjának meghívására, annak ülésein tanácskozási joggal más érdekelt is részt vehet szakértőként.

(9) A Bizottság ügyrendjét saját maga állapítja meg.

(10) E törvény alapján a következő Bizottságokat kell létrehozni:

8. Gabona Termékpálya Bizottság (gabonafélék, rizs, keményítő, olajos- és fehérjenövények);
9. Hús Termékpálya Bizottság (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, baromfi);
10. Zöldség, Gyümölcs és Dísznövény Termékpálya Bizottság;
11. Szőlő és Bor Termékpálya Bizottság;
12. Cukor és Izoglükóz Termékpálya Bizottság;
13. Tej, Tejtermék Termékpálya Bizottság;
14. Dohány Termékpálya Bizottság.

(11) A Bizottságok munkájának koordinálására, illetve a Bizottságok működtetése szakértői hátterének biztosítására a miniszter külön titkárságot állít fel.

(1) A miniszter e törvény alapján Ideiglenes Termékpálya Bizottságok létrehozását rendelheti el.

(2) Az Ideiglenes Termékpálya Bizottságokra e törvényben a Bizottságokra előírt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

IV. fejezet

(1) A törvény alkalmazása során a piacszabályozásban az alábbi piacszabályozási eszközök vehetők igénybe:

1. intervenciós felvásárlási ár;
1. irányár;
1. alapár;
1. minimum ár;
1. intervenciós felvásárlás;
1. magántárolási támogatás;
1. állami készletezés, állami készlet értékesítése, feldolgoztatás, bértároltatás;
1. közraktári támogatás;
1. krízislepárlási intézkedés;
1. szeszesital piac ellátását szolgáló lepárlási támogatás;
1. szőlőmust és sűrített szőlőmust felhasználásának támogatása;
1. export-visszatérítés;
1. kiegyenlítő befizetés előírása;
1. export bizonylatolása;
1. nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import;
1. kvóta meghatározása;
1. termelési önkorlátozás;
1. közvetlen termelői (terület- és állatlétszám alapú illetve minőséghez kötött) támogatás;
1. a zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezet támogatása;
1. a dohány ágazatban működő termelői csoportok támogatása;
1. termelő kapacitások csökkentéséhez nyújtott támogatás;
1. belföldi szociális célú élelmiszer segélyezéshez nyújtott támogatás;
1. egyes termékek állati takarmányozási célú, illetve élelmiszeripari felhasználására adott támogatás;
1. a piacra jutást elősegítő agrár-környezetvédelmi költségek és a biogazdálkodás támogatása;
1. közösségi agrármarketing támogatása;
1. élelmiszerbiztonság, minőségbiztosítás támogatása;
1. termelés- és kereskedelem-finanszírozási eszközök (kamattámogatás, exporthitel-támogatás és exporthitel-biztosítás támogatása),
1. minőségi támogatás;
1. egyes termékek minőségvizsgálati támogatása;
1. informatikai támogatás;
1. állam által kezdeményezett export lebonyolítása;
1. államilag támogatott forgalomba hozatal;
1. a termék megsemmisítése;
1. import kezdeményezése, taktikai célú importvásárlás lebonyolítása és e termékek szükség szerinti kedvezményekkel történő forgalomba hozatala;
1. egyéb, a miniszter által külön jogszabályban meghatározott eszközök.

(2) Pályázat kiírása esetén annak elbírálása pályázati díj előzetes megfizetéséhez köthető. A pályázati díj mértékét a pályázati kiírásban kell meghatározni. A befizetett pályázati díjat a pályázó részére vissza kell fizetni, amennyiben az a pályázati kiírásban meghatározott időpontig a pályázati feltételeknek eleget tesz, ellenkező esetben a pályázó a befizetett pályázati díjat elveszti.

(3) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában támogatás csak akkor vehető igénybe, ha a támogatott az (1) bekezdés szerinti eszközök alkalmazási céljával azonos, más jogszabályban meghatározott állami támogatást nem vesz igénybe.

(1) Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi pénzügyi források használhatók fel:

1. a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás kiadási előirányzata,
2. a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás megtérülése bevételi számla,
3. az e törvényben szabályozott eszközrendszer működtetéséből származó bevételek, ideértve a pályázati díj vissza nem fizetett részét.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti bevételeket az (1) bekezdés a) pontja szerinti előirányzat kiegészítésére, valamint az agrárpiaci rendtartás működési feltételeinek biztosításával összefüggő kiadásokra - rendeletben szabályozott módon - lehet felhasználni.

(1) A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós felvásárlási ár, alapár és minimum ár hirdethető.

(2) Az irányár, az intervenciós felvásárlási ár, az alapár és a minimum ár mértékéről, valamint a piacszabályozási eszközök alkalmazásának feltételeiről termékpálya-szabályozás keretében a miniszter külön jogszabályban rendelkezik, melyet az adott termékpálya gazdasági évének kezdete előtt legalább 90 nappal meg kell hirdetni.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó termékek termelési sajátosságaihoz igazodó, kvótával történő mennyiségi szabályozásra kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdése szerinti - az adott kvótaévre, termőterületre, mennyiségre, minőségre vonatkozó - kvóta a termékpálya szabályozás keretében kerül meghatározásra. Ez esetben a szabályozás feltételeiről, módjáról és - amennyiben ahhoz állami támogatás kapcsolódik - az ellentételezés mértékéről, valamint a szabályozásban foglaltak megsértésének jogkövetkezményeiről is rendelkezni kell.

(3) A termelés mennyiségi szabályozása határozatlan időre is megállapítható.

(1) Az export-visszatérítési rendszernek - figyelemmel az állam nemzetközi szerződéséből adódó kötelezettségeire is - elő kell segítenie a belföldi kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtését, továbbá a hatékony agrárexportot.

(2) Az erdészeti termékek kivételével az e törvény hatálya alá tartozó termékek exportjához kapcsolódó export-visszatérítés mértékét és igénybevételének rendjét a miniszter - a külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg.

Egyes termékeknél az állam nemzetközi kötelezettsége teljesítésének megvalósítása érdekében export-bizonylatolási rendszer működtethető.

(1) Amennyiben a belföldi piac alapvetően fontos termékekből való folyamatos ellátása, a bekövetkezett áruhiány vagy annak megelőzése ezt különösen indokolttá teszi, a piaci egyensúly helyreállításának elősegítése érdekében a termék exportálását a miniszter rendeletben meghatározott módon kiegyenlítő befizetés előzetes teljesítésétől teheti függővé. Kiegyenlítő befizetés csak meghatározott időtartamra és csak akkor írható elő, ha a termék határparitáson számított átlagos exportára a külön jogszabályban meghatározott árat jelentősen meghaladja. Kiegyenlítő befizetés elrendelése esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a meghirdetés érvényességi ideje alatt exportált termék után export-visszatérítés nem vehető igénybe. A kiegyenlítő befizetésre kötelezettet, annak mértékét, az alkalmazás időtartamát, valamint a befizetés egyéb feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(2) A kiegyenlítő befizetés révén képződő bevétel a 7. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti pénzügyi forrásnak minősül.

A miniszter az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazásával összefüggő egyes feladatok végrehajtására a terméktanáccsal szerződést köthet. A megkötött szerződések nyilvánosak és ahhoz - meghatározott feltételekkel - a terméktanácshoz nem tartozó gazdálkodók írásos nyilatkozatban csatlakozhatnak. A csatlakozás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg.

(1) A terméktanács - az e törvényben foglalt célok megvalósításának elősegítése érdekében - a tagjai által vállalt befizetésekből támogatást nyújthat. A terméktanács tagja az e célra történt befizetést az adott termékpályához tartozó termékek értékesítéséből származó árbevétele 3 százalékának megfelelő mértékben számolhatja el az egyéb ráfordításai, illetőleg költségei között.

(2) Adott terméktanács esetén - az elérni kívánt célok megjelölésével a miniszter és a pénzügyminiszter együttes egyedi döntése alapján - az (1) bekezdésben meghatározott befizetés elszámolható mértéke elérheti az árbevétel 7 százalékát is.

(3) A terméktanács a tagjai által, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott, befizetett pénzt köteles elkülönítetten kezelni.

(4) A terméktanács a tagjai által, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott, befizetett pénzt csak az e törvényben meghatározott célokra történő, az állam nemzetközi kötelezettségeivel összhangban álló kifizetésekre használhatja fel.

(1) A miniszter külön rendeletben meghatározhatja, hogy piaci beavatkozás rendszerében a törvény alapján alkalmazható egyes intézkedések megtételére csak akkor kerülhet sor, ha a terméktanács a saját befizetéseiből képzett forrásból a piaci egyensúly helyreállítása érdekében előzetesen már támogatást nyújtott.

(2) A miniszter és a terméktanács ugyanarra a célra nyújtott támogatás közös viselésében is megállapodhat.

(1) Ha a miniszter és a terméktanács között létrejött szerződés rendelkezéseit a terméktanács, valamelyik tagja, vagy a szerződéshez csatlakozott gazdálkodó a szerződésben vállalt szabályozás ráeső részét nem tartja be, az agrárpiaci rendtartás rendelkezésére álló pénzügyi források igénybevételéből kizárható. A kizárás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben felvett támogatás jogosulatlanul igénybevett támogatásnak minősül, melyet a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal vissza kell fizetni.

Ha a terméktanácsként elismert szervezet nem felel meg az elismeréskor megkövetelt és teljesített feltételeknek, továbbá az elismerés fenntartásához szükséges intézkedéseket az erre irányuló miniszteri felhívásban biztosított megfelelő határidőn belül nem teszi meg, az elismerés hatályát veszti.

(1) Az agrárpiaci rendtartás hatékony működése érdekében a miniszter a statisztikai adatszolgáltatási rendszerrel összehangolt, de különálló piacszabályozási információs rendszert működtet.

(2) A piacszabályozási információs rendszer működéséről, az adatszolgáltatás tartalmáról, gyakoriságáról, az adatok felhasználásáról, az adatszolgáltatásra kötelezettek köréről továbbá az adatszolgáltatás módjáról külön jogszabály rendelkezik.

(3) A piacszabályozási információs rendszer keretében piaci árinformációs rendszer és piaci operatív információs rendszer működik.

(4) A miniszter a törvény működtetésével kapcsolatosan - amennyiben törvény eltérően nem rendelkezik - külön jogszabályban kiegészítő adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő.

(1) A piaci operatív információs rendszert az AIK működteti.

(2) A piaci árinformációs rendszert az AKII működteti.

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

V. fejezet

(1) A miniszter a 21-27. §-ban szabályozott termékpályák esetében termékpályás szabályozás keretében rendelkezik.

(2) A miniszter az (1) szerinti termékpályás szabályozás keretében az egyes termékpályák termelési és piaci sajátosságaihoz igazodó gazdasági évet határoz meg.

A gabona termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a terület alapú közvetlen termelői támogatás és az export-visszatérítés, a búza és kukorica esetében az intervenciós ár és az intervenciós felvásárlási rendszer piacszabályozási eszközöket, valamint a termékpálya egészére vonatkozóan piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

A tej és tejtermék termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer, az irányár, a kvóta és az állati takarmányozási célra, illetve élelmiszeripari felhasználásra adott támogatás piacszabályozási eszközöket, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

(1) A hús termékpályán a vágósertés vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer és az alapár piacszabályozási eszközöket, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

(2) A hús termékpályán a marhahús vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer, az export-visszatérítés, az állatalapú közvetlen termelői támogatás piacszabályozási eszközöket, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

(3) A hús termékpályán a baromfi vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az export-visszatérítés eszközét, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

A zöldség-gyümölcs-dísznövény termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezetek támogatását, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

(1) A szőlő és bor termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási támogatása és az export-visszatérítés eszközöket, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

(2) A hegyközségek tagjai és a hegyközségek területi szervei a 2. § 21. pontjában meghatározott terméktanács tagjának minősülnek.

A cukor termékpályán a termékpálya-szabályozás keretében cukorra és izoglükózra kvótát, továbbá cukorra intervenciós árat, cukorrépára pedig minimumárat kell meghirdetni.

A dohány termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a kvótához és minőséghez kötött közvetlen termelői támogatást és a dohány termelői csoportok támogatását, valamint a termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

A miniszter az agrárpiac stabilizációja és a versenyképesség javítása érdekében - átmeneti jelleggel - a zöldség-gyümölcs, a vágóbaromfi-, a vágósertés-, a vágómarha- és a tej ágazatok esetében a 7. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi forrás terhére minőségi támogatást külön jogszabályban hirdet meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

(1) A termelő, a feldolgozó, a viszonteladó és a forgalmazó, egymás között megkötött, a törvény hatálya alá tartózó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék - a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 1997. évi CIII. törvény 3. § (2) bekezdés b)-g) pontjában meghatározott termékek kivételével - átruházására irányuló szerződéseiben (a továbbiakban: szerződés) a felek által meghatározott - a számlának a vevőhöz történő beérkezése napjától számított - fizetési határidő a 30 napot nem haladhatja meg.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a fizetési teljesítésre nem kerül sor, a fizetésre kötelezett köteles a termék ellenértékét a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal megfizetni.

(3) A szerződésben a felek kötelesek a fizetésre kötelezett terhére az (1) bekezdésben meghatározott határidő be nem tartása esetére azonnali beszedési megbízást kikötni.

(4) A törvény hatálya alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék lakossági célú kereskedelmi értékesítési ára nem lehet alacsonyabb, mint a szerződésben meghatározott számlázott átadási ára.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott szabály alól kivételt képez, ha a kereskedő vállalkozásának felszámolása vagy profilváltás miatt kerül sor az árukészlet kiárusítására, továbbá a valamilyen oknál fogva nem teljes értékű termék értékesítése. Profilváltás esetén a kiárusítás tényére és kezdő időpontjára vonatkozóan a forgalmazónak bejelentési kötelezettsége van a minisztérium felé. A profilváltás keretében történő kiárusítás ideje a 15 naptári napot nem haladhatja meg.

(6) Az akit a (4) bekezdésben előírt feltételek fennállása hátrányosan érint, a termék lakossági célú kereskedelmi értékesítésétől számított 60 napon belül a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalhoz (a továbbiakban: Hivatal) írásban fordulhat. A Hivatal az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. IV. törvény alapján hozott határozattal kötelezheti a feldolgozót, a viszonteladót, illetve a forgalmazót a szerződésben meghatározott számlázott átadási ár alatt értékesített termék teljes mennyiségére vonatkozóan a termék, szerződésben meghatározott, számlázott átadási ára és a termék lakossági célú kereskedelmi értékesítési ára közötti különbözet kétszeresének a 7. § (1) bekezdés c) pontjában megnevezett számlára történő befizetésére.

VI. fejezet

A miniszter köteles a törvény hatályba lépését követő második év végéig a törvény módosítását kezdeményezni a felállított Ideiglenes Termékpálya Bizottságok 4. § (10) bekezdésében történő szabályozás érdekében.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

2. a törvény 6. § (1) bekezdésében meghatározott piacszabályozási eszközök - a 12. és a 15. pont kivételével - alkalmazását,
2. a pályázati díj kezelését,
2. a piaci információs rendszert,
2. a termékpályák működését

érintő részletes szabályokat rendeletben, illetve pályázati felhívásban állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértésben a 6. § (1) bekezdés 12. pontja szerinti intézkedést rendeletben, illetve pályázati felhívásban szabályozza.

(3) Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben határozza meg a törvény hatálya alá tartozó termékek körét, valamint a Termékpálya Bizottságok általános működési rendjét.

(4) A törvény hatálya alá tartozó termék külkereskedelmi forgalmát, piacvédelmét (így különösen a vámtarifák megállapítását, nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import, vámpótlékok alkalmazását) érintő intézkedéseiket az illetékes miniszterek a miniszterrel egyetértésben teszik meg.

(5) Ha a törvény alapján megvalósuló szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy a korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat.

A vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közigazgatási és Engedélyezési Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak és az Agrárintervenciós Központnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek;"

(1) Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. § (2) bekezdése az alábbiakkal egészül ki:

"d) az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi ..........törvény alapján megállapított árakra."

(2) A törvény hatályba lépésével egyidejűleg az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény mellékletének II. pontjában szabályozott legalacsonyabb ár hatályát veszti.

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösségek jogszabályainak figyelembevételével került megalkotásra.

1. Árucsoport: Élő állatok

2. Árucsoport: Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség

3. Árucsoport: Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok

4. Árucsoport: Tejtermékek; madártojás; természetes méz; másutt nem említett, élelmezési célra alkalmas állati eredetű élelmiszer

5. Árucsoport: Másutt nem említett állati eredetű termékek

6. Árucsoport: Élő fa és egyéb növény; hagyma, gumó, gyökér és hasonló; vágott virág és díszítő lombozat

7. Árucsoport: Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók

8. Árucsoport: Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió; citrusfélék és a dinnyefélék héja

9. Árucsoport: Kávé, tea, matétea és fűszerek

10. Árucsoport: Gabonafélék

11. Árucsoport: Malomipari termékek; maláta; keményítő; inulin; búzasikér

12. Árucsoport: Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök; különféle magvak és gyümölcsök; ipari és gyógynövények; szalma és takarmány

13. Árucsoport: Sellak; mézga, gyanta és más növényi nedv és kivonat

14. Árucsoport: Növényi eredetű nyersanyag fonásra; másutt nem említett növényi termék

15. Árucsoport: Állati és növényi zsír és olaj; ezek bontási terméke; elkészített ételzsír; állati és növényi eredetű viasz

16. Árucsoport: Húsból, halból, héjas és puhatestű, valamint más gerinctelen víziállatból készült termék

17. Árucsoport: Cukor és cukoráruk

18. Árucsoport: Kakaó és kakaókészítmények

19. Árucsoport: Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék; cukrászati termék

20. Árucsoport: Zöldségfélékből, gyümölcsből, dióból és más növényrészekből előállított készítmények

21. Árucsoport: Különböző ehető készítmények

22. Árucsoport: Italok, szesz és ecet

23. Árucsoport: Az élelmiszeripar melléktermékei és hulladékai; elkészített állati takarmány

24. Árucsoport: Dohány és feldolgozott dohánypótló

44. Árucsoport: Fa és faipari termékek; faszén

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az agrárpiac szabályozás jogszabályi alapját és működését napjainkig a többször módosított 1993. évi VI. törvény rögzíti. Kiépült és folyamatosan működik a sajátos (hazánk adottságait, lehetőségeit figyelembe vevő) intézményrendszer és eszközrendszer.

Az évek során bekövetkezett változások, az agrárpiaci rendtartás működésének tapasztalatai, az új típusú agrárpiaci szabályozásra törekvés, valamint az Európai Uniós csatlakozásra történő felkészülés igényli egy új törvény megalkotását. Ezzel megelőzve azon nem kívánt helyzet kialakulását, mely szerint az Európai Unióhoz történő csatlakozás pillanatában - a sok tekintetben alapvetően az EU joganyagával ellentétes jelenleg hatályos - 1993. évi VI. törvény hatályon kívül helyezése következtében szabályozatlan maradna az agrárpiaci szabályozás számos területe, ami megnehezítené, egyes esetekben lehetetlenné tenné az EU szabályainak magyarországi alkalmazását.

Ennek során a törvény intézményi elemeiben, eszközrendszerében és működési mechanizmusában a fenti előírásoknak megfelelően megváltozik, fogalomrendszere, tartalma megegyezik az Európai Unió agrárpiaci szabályozásában használt terminológiákkal, fogalmakkal, és a mögötte lévő tartalommal, és jó alapot teremt a mezőgazdasági termelők Európai Uniós csatlakozásra történő felkészítésére.

A törvény biztosítja a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek a megfelelő szabályozási hatáskört és jogkört, mely az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényben a számára megállapított kötelezettségek teljesítésének alapját teremti meg.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény 3. § (1) bekezdése meghatározza azokat a fő célkitűzéseket, melyeknek az agrárgazdaságban érvényesülniük kell. Ezek:

• a termelés versenyképességének javítása, a mezőgazdasági termelés és a piaci szabályok feltételeinek olyan alakítása, melynek eredményeként elsősorban hazai termékekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben legyen kielégíthető a lakosság élelmiszerkereslete;
• a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtése, továbbá annak elősegítése, hogy az agrártermelésből élők arányos tőke- és munkajövedelmet szerezhessenek meg;
• a kedvező agráradottságok gazdaságos, exportorientált termelés szolgálatába állítása.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló új törvény a céljainak, eszközeinek, módszereinek összhangját teremti meg az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény fenti rendelkezéseivel, célkitűzéseivel.

Az agrárgazdaság szerte a világon a gazdaság fontos, különleges szerepet betöltő, rendkívül ellentmondásos és folyamatosan változó területe. Erre tekintettel a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban - különösen az Európai Unióban - mindenhol működik egy sajátos és a nemzeti érdekeket is figyelembe vevő agrárszabályozási mechanizmus.

Az új törvény jellegét tekintve kerettörvény. Mivel fogalomhasználatában és rendszerében az EU-ban is alkalmazott elemeket tartalmaz, lehetővé teszi a szabályozás és végrehajtás EU-konform átalakítását. E két sajátosságából adódóan a megfelelő módosításokkal a csatlakozást követően is fennmaradhat, mivel az EU közös piaci szervezetei (az ún. CMO-k) a törvény keretei közé beleilleszthetők. Mindezek ellenére az EU csatlakozás által várhatóan negatívan érintett (pl. sertés, baromfi) ágazatok fennmaradásának feltételeit teremti meg az által, hogy jogalapot teremt az EU csatlakozást követően bizonyos nemzeti támogatások alkalmazhatóságához.

Az új törvény biztosítja az új intézmény és eszközrendszer működésének begyakorlását, még az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtt. Ez egy betanulási időszak lehet az államigazgatási szervezetek és az agrárpiac szereplői számára.

A törvényalkotás célja az Európai Unióban alkalmazott agrárszabályozás folyamatos, lehetséges bevezetésének, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci szabályozási feltételeinek megteremtése, és az Európai Uniós piacszabályozási gyakorlat átvételének megkönnyítése. Az új törvény rendelkezik az átmeneti időszak szabályozásáról, valamint, ahol lehetséges, ott megteremti a szabályozásban az EU-konformitást és az EU piaci szabályozás csatlakozás utáni alkalmazhatóságának alapjait.

Célja továbbá, hogy a mezőgazdaságból élők számára méltányos jövedelem elérésének lehetőségét, a mezőgazdasági termelékenység növelését, az agrárpiac stabilizációját, az állampolgárok élelmiszerekkel történő folyamatos ellátását biztonságosan és megfelelő áron biztosítsa.

A törvényjavaslat az agrárpiaci szabályozásnak, illetve az Európai Unióban alkalmazott termékpályás szabályozásnak a keretét adja csak meg, a termékpályákra vonatkozó rendelkezéseket - a törvényi előírásoknak megfelelően - a végrehajtási rendelet tartalmazza majd, így biztosítva az aktuális piaci helyzethez való gyors és rugalmas alkalmazkodást.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

1-2. §-hoz

A törvény hatálya kiterjed egyrészt a törvénytervezet mellékletében meghatározott termékcsoportokra, amelynek részletes felsorolását a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 22. § a) pontja szerinti külön jogszabály határozza meg, másrészt azokra a jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra és egyéb gazdálkodó szervezetekre, természetes személyekre, egyéni vállalkozókra, családi gazdálkodókra, akik, illetve amelyek ezen termékeket megtermelik, előállítják, feldolgozzák, illetve kül- és belkereskedelmi forgalomba hozzák.

Természetesen a törvény rendelkezései az említett személyekre és szervezetekre csak abban a vonatkozásban és annyiban alkalmazhatóak, amennyiben azok a törvénytervezet tárgyi hatálya alá tartozó termékekkel végeznek termelési, feldolgozói, vagy kereskedelmi tevékenységet. Egyéb esetben rájuk csak a gazdálkodással kapcsolatos egyéb jogszabályok vonatkoznak.

A fentiekben felsoroltak mellett a törvény hatálya az azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által 2002. december 31-ig elismert, nem nyereségérdekelt terméktanácsok szervezetére, valamint a hegyközségek országos szervezetére akkor terjed ki, ha tevékenységüket e törvényben meghatározott rendelkezések alapján végzik.

Az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a törvénytervezetben használt fogalmak értelmezését külön szakasz tartalmazza.

3-5. §-hoz

Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszere az eddigiekhez képest jelentősen átalakul, korszerűsödik, melynek során figyelembe vételre kerülnek az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény fő szabályként határozza meg, hogy az agrárgazdaság, azon belül az agrárpiaci szabályozás feladatainak ellátásáért első helyen a mindenkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a felelős. Ettől való eltérést a törvény csak kivételes esetekben enged.

Az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenységet a miniszter, a működtetésével kapcsolatos tevékenységet az Agrárintervenciós Központ (a továbbiakban AIK), valamint a termékpálya bizottságok (a továbbiakban: Bizottság) látják el, e törvényben előírt rendelkezések szerint.

A miniszter szerepe a szabályozásban jelentősen megerősödik. A jelenleg hatályos törvénytől eltérően egyeztetési kötelezettség működik a Bizottságokban, viszont felelősségének jelentős növekedése szükségessé teszi a hatáskör és jogkör ennek megfelelő erősítését is.

A Bizottság agrárpiaci rendtartási döntéseket előkészítő, egyeztető fórum, mely véleményt nyilvánít, és javaslatot tesz az adott termékpályán a törvény hatálya alá tartozó termékek termelését, bel- és külkereskedelmi forgalmát illetve az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő agrárszabályozási kérdésekben. Összetétele a piacszabályozás nagyobb társadalmi ellenőrzését biztosítja.

A Bizottság feladatai a miniszter felügyelete alatt működő piaci információs rendszer által biztosított információk alapján a piaci helyzet értékelése, a termelési statisztikák elemzése, termésbecslés, mérlegkészítés, előrejelzés, javaslattétel jogszabály alkotására és módosítására, a termékpálya-szabályozás hatásainak értékelése, az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülési feladataiból, illetve a tagsági viszonyból eredő döntés-előkészítő operatív egyeztetés. A Bizottságokat azért kell megfelelő szervezeti keretek között működtetni, hogy a Bizottság állásfoglalása rögzíthető legyen.

A Bizottságok szerepe, feladata jelentősen más jellegű lesz, mint a jelenleg működő Agrárpiaci Rendtartás Tárcaközi Bizottságé. Az elsősorban konzultációs fórumként működő Bizottságok feladatai között szerepel az EU piacszabályozása szerinti tagországi döntési hatáskörbe utalt szabályozásokkal kapcsolatos hazai rendeletek előkészítése és a rendelettervezetek megvitatása, a brüsszeli termékpálya Irányító Bizottságokban (Management Committee-k) képviselendő tagállami álláspont kialakításának koordinációja és az egyes EU rendelkezéseken kívül eső piaci szabályozás megalkotásának előkészítése, illetve a Közös Agrárpolitika változásának nyomon követése. A Bizottságok a Közös piaci szervezeteknek, azaz a termékpálya szabályozások működtetésének legfontosabb testületei. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a termékpálya bizottságok összetételükben az egyes termékpályák sajátosságaihoz igazodóan reprezentálják a termékpálya szereplőit és azok termékpályán képviselt súlyát. Ezt az ügyrendekben rögzíteni kell.

A Bizottságok szerveződése az EU Irányító Bizottságokhoz hasonlóan termékpályánként történik és működésük elvei is követik e bizottságok rendjét. Az EU-ban az irányító bizottságok tagjai az egyes tagállamok szakértő képviselői, melyek a bizottság ülésein az EU Bizottságának szakértői által készített javaslatokat tárgyalják meg, illetve feléjük jelzik az ágazat tagországi problémáit. A Magyarországon felállított termékpálya bizottságok mögött is áll szakembergárda, melynek munkatársai a termékpálya bizottságok tevékenységét koordináló és azok titkársági funkcióját is ellátó FVM főosztályokon dolgoznak. A bizottság FVM-en kívüli tagjai - az ágazatok különböző szakterületeinek szakértőiként - lehetőséget kapnak a minisztériumban kialakítandó termékpálya-szabályozási döntésekhez információik, érvanyagaik átadására, illetve folyamatos, naprakész tájékoztatást kapnak a termékpályához kapcsolódó döntés-előkészítő munkáról és megszületett döntésekről.

A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a termékpálya bizottságok általános működési rendjét rendeletben határozza meg. Ezen túlmenően a Bizottságok létrehozásáról és a működés egyes elemeiről a miniszter külön jogszabályban, illetve a titkárság létrehozásáról és működéséről a Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatában rendelkezik, melynek keretében meghatározza a működési feltételeket, a szervezeti felépítést és az elhelyezést. A működés részletes szabályait a bizottság ügyrendjében írja le. A működési költségek vonatkozásában a törvény nem rendelkezik, mivel a miniszter döntése alapján az átszervezésből vagy új szervezeti megjelenésből eredő esetleges többletköltség a költségvetési törvényben szabályozott "Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium" fejezetből finanszírozandó, hasonlóan a minisztérium bármely más szervezeti költségeihez. A felmerülő működési költségek nem járnak költségvetési többletigénnyel.

A Bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai a kormányzati és a civil szervezeti képviselet egyenlő arányát biztosítva:

2. a Magyar Agrárkamara, az adott termékpályára vonatkozó, az élelmiszer-, ital- és dohányipari vállalkozások legnagyobb termelési értéket képviselő országos gazdasági érdekképviselete és az adott termékpályára vonatkozó, a mezőgazdasági termelők legnagyobb termelési értéket képviselő gazdasági érdekképviselete, valamint az illetékes terméktanács vagy - azon termékpálya esetében, ahol terméktanács nincs - a szakmai szövetség egy-egy képviselője.

Amennyiben egy termékpályán több terméktanács is működik, a bizottsági ülés napirendjének témája alapján a Bizottság ügyrendjében szabályozott módon történik az illetékesség meghatározása.

A Bizottságok szavazati joggal rendelkező tagjai vonatkozásában a civil szervezetek képviseleti jogosultságának meghatározására a legnagyobb gazdasági súllyal bíró, illetve a legnagyobb árutermelést maga mögött tudó szervezetek részvételére utal a törvény.

Szavazategyenlőség és vitás kérdés felmerülése esetén a Bizottság elnöke dönt. A törvényjavaslat előírja, hogy a szavazati joggal rendelkező tárcák képviselőinek a döntést ellenző álláspontját írásban rögzíteni kell.

A Bizottság ügyrendjét saját maga állapítja meg.

A Bizottság ülésére az AIK és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (a továbbiakban: AKII) képviselőit tanácskozási joggal meg kell hívni.

A Bizottság elnöke a miniszter által kijelölt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő bizottsági tag. Lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy a Bizottság elnökének, vagy valamely tagjának meghívására, annak ülésein tanácskozási joggal más érdekelt is részt vehet szakértőként.

A törvény alapján, annak hatályba lépését követően hét állandó Bizottságot kell létrehozni, azonban a törvénytervezet lehetőséget biztosít arra, hogy a miniszter ideiglenes bizottságok létrehozását elrendelje. A miniszter jogosultságát célszerű fenntartani a törvényben megnevezett termékpálya bizottságokon kívüli ideiglenes bizottságok létrehozására, hiszen az átmenti időszakra vonatkozóan nehezen kiszámítható a Bizottságok létrehozásának szükségszerűsége. Azonban indokolt esetekben várhatóan gyors intézkedésre lesz szükség, mely a törvénymódosítás folyamatát nem várhatja ki. Ez a kétszintű szabályozási megoldás nem zárja ki, hogy az ideiglenes termékpálya bizottságoknak állandó bizottságokként történő deklarálása érdekében későbbi törvénymódosításra kerüljön sor. Ennek biztosítására a törvényjavaslat átmeneti rendelkezéseiben rögzítésre került, hogy a miniszter köteles a törvény hatályba lépését követő második év végéig a törvény módosítását kezdeményezni.

6-12. §-hoz

Az új agrárpiaci rendtartásról szóló törvény eszközrendszere lényegesen bővül a jelenleg hatályos az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény által biztosított eszközökhöz képest. Az eszközök számának növelése abból adódik, hogy az Európai Unióban alkalmazott alapvető agrárpiaci szabályozási elemeket és eszközöket átvesszünk, illetve bizonyos elemeket az EU csatlakozásig és azt követően is alkalmazunk.

Az intézkedések között az eddig alkalmazott exporttámogatás helyett az Európai Unióban alkalmazott export-visszatérítést alkalmazzuk, de a magyarországi sajátosságokhoz igazodó tartalommal. Ennek értelmében export-visszatérítés alatt a nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségvállalások és az éves költségvetési törvényben meghatározott forrás figyelembe vételével, a törvény hatálya alá tartozó termékek külpiacra jutásának elősegítése érdekében, a magasabb belföldi és az alacsonyabb világpiaci árak közötti különbség kompenzálására, az exportőrök részére nyújtott, pályázatos rendszerű támogatást értjük.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az EU-ban hatályos termékpálya szabályozások a jogrendszer részévé válnak. A törvény rendelkezéseinek alkalmazhatóságát aszerint kell megítélni, hogy az adott termékpálya vonatkozásában az EU szabályozással megegyezik-e. Az egyes termékpályáknál az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény mindazon szabálya, amely az EU szabályozása alapján tagországi hatáskörbe utalt, továbbra is alkalmazható marad.

Az eszközrendszerben találhatóak olyan eszközök is, melyeket az EU ugyan nem alkalmaz, de a nemzeti szabályozásokra vonatkozó átmeneti időszak alatt azok a hazai szabályozásban fenntarthatóak lesznek, illetve a hosszabb távon tervezett nemzeti támogatások körébe beilleszthetőek. A törvény elfogadását követően a törvénnyel összhangban rendezzük a belső költségvetési forrásokat.

A felhasználható pénzügyi forrásokat a költségvetésből, a piaci szabályozásból adódó megtérülésekből, pályázati díjakból lehet biztosítani.

13-17. §-hoz

A törvényjavaslat meghatározza, hogy a terméktanács a törvény hatálya alá tartozó azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett és a miniszter által 2002. december 31-ig elismert, nem nyereségérdekelt szervezete. A jogfolytonosság biztosítása érdekében a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni. A hegyközségek országos szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, mely olyan köztestület, amely a hegyközségi tanácsok elnökeiből és egy-egy küldöttjükből áll, s a nemzeti tanács által választott főtitkárral egészül ki. A hegyközségek és az általuk borvidékenként alakított hegyközségi tanácsok szintén önálló köztestületek, melyeknek a hegyközségek országos szervezetéhez csak küldöttei révén van kapcsolatuk. Így a hegyközségekről szóló törvény, illetve az alapszabály szerint nem minősülnek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa tagjának, mely ezért nem is vezethet róluk nyilvántartást. Minderre tekintettel szintén a kialakult joggyakorlat teszi azt szükségessé, hogy a különös rendelkezésekben a törvény mondja ki, hogy a hegyközségek tagjai és a hegyközségek területi szervei (hegyközségi tanács) terméktanácsi tagnak minősülnek.

A törvényben a terméktanácsok szerepe és a miniszterrel való kapcsolatrendszere megváltozik, de továbbra is fontos szereplői a szabályozásnak. A miniszter saját hatáskörben döntheti el, hogy a piacszabályozás hatékony végrehajtása érdekében mely terméktanácsokkal és milyen tartalommal kíván szerződést kötni. A szerződés tartalma a korábbi gyakorlathoz hasonlóan kiterjedhet bizonyos piacszabályozási feladatok ellátására vonatkozó megbízásokra, ezen feladatok ellátásának finanszírozására és a feladatok ellátásának ellenőrzési rendjére.

A terméktanácsok a termékpálya bizottságokban biztosított képviseleten keresztül kötelesek és jogosultak a döntés-előkészítési és egyéb, a törvény által meghatározott piacszabályozási feladatokban közreműködni.

A törvényi szabályozás a terméktanácsi befizetések mértékének meghatározására nem terjed ki, arról a terméktanács alapító okiratában maga dönt. A törvény a tagok által vállalt befizetésekből történő támogatások vonatkozásában rendelkezik, illetve a tagok által vállalt befizetések egyéb ráfordításként illetve költségként történő elszámolhatóságának mértékét határozza meg.

A törvényjavaslatban a terméktanácsok elismerésének rendjéről szóló 11/1993. (III.24.) FM rendelet hatályon kívül helyezésével egyidejűleg szabályozzuk a terméktanácsi elismerés visszavonását. Ha a terméktanácsként elismert szervezet nem felel meg az elismeréskor megkövetelt és teljesített feltételeknek, továbbá az elismerés fenntartásához szükséges intézkedéseket az erre irányuló miniszteri felhívásban biztosított megfelelő határidőn belül nem teszi meg, az elismerés érvényét veszti.

18-19. §-hoz

Az agrárpiaci rendtartás hatékony működése és az EU-hoz történő csatlakozási felkészülés érdekében a miniszter a statisztikai adatszolgáltatási rendszerrel összehangolt, de különálló piacszabályozási információs rendszert működtet. A piacszabályozási információs rendszer működési rendjéről, az adatszolgáltatás tartalmáról, gyakoriságáról, az adatok felhasználásáról, az adatszolgáltatásra kötelezettek köréről, továbbá az adatszolgáltatás módjáról külön jogszabály rendelkezik. Ennek törvényi felhatalmazását az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 7. § c) pontja adja, mely felhatalmazza a kormányt az agrárigazgatást szolgáló adatbázis létrehozására és fenntartására. A piaci információs rendszer működésének szabályozását ezen felhatalmazás alapján a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásról és nyilvántartásba vételről szóló 236/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításával tervezzük megtenni.

Az információs rendszer létrehozásáról azért szükséges külön rendelkezni, mert az EU elvárásai között nagy hangsúllyal szerepel a piaci szabályozás hatékony végrehajtását elősegítő kommunikációs háttér megteremtése, mely a tagállamok által kötelezően vagy ún. "gentleman agreement" keretében rendszeresen szolgáltatandó piaci- és árinformációkra épül. Ezen információk nélkül nem alkalmazhatóak a piaci védelmet biztosító közösségi szabályok. A piaci információs rendszer ugyanakkor nem egyezik az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (ún. IIER) keretében felállítandó adatbázissal, mivel nem csak a közvetlen termelői támogatások kifizetésével kapcsolatos információkat fedi, hanem annál sokkal szélesebb adathalmazt érint.

A piacszabályozási információs rendszer keretében:

• piaci árinformációs rendszer és
• piaci operatív információs rendszer működik.

A piaci árinformációs rendszer a külön meghatározott reprezentatív piacokon értékesített termékek árainak figyelésével, azok elemzésével és jelentés formájában történő ismertetésével foglakozik.

A piaci operatív információs rendszer a piaci szabályozás végrehajtásához szükséges, illetve a végrehajtás során keletkezett információkat és adatokat rögzíti, rendszerezi és jelentés formájában továbbítja az illetékes szerveknek. (Ebbe az adatkörbe tartoznak például a termékmérlegek, a felvásárolt készletek nyilvántartása, a nem termelői közvetlen támogatások kifizetésével kapcsolatos adatok feldolgozása, a kvótakihasználások nyomon követése, kiadott exportengedély-állomány, stb.)

20-28. §-hoz

A jelenleg hatályban lévő törvényhez képest lényeges változás annak pontos rögzítése a törvényben, hogy a legfontosabb termékpályákon (gabona, tej és tejtermékek, sertés-, baromfi- és marhahús, zöldség-gyümölcs-dísznövény, szőlő és bor, cukor, és dohány) a termékpálya szabályozásnak konkrétan milyen piacszabályozási eszközöket kell kötelezően tartalmaznia.

29. §-hoz

Az Európai Unióban működő közös piaci szervezetek (termékpálya szabályozások) működtetéséhez szükséges megteremteni, és ennek megfelelően a törvényben erősíteni tervezzük, a termelők beszállítói- és jövedelembiztonságát, és alkupozícióját a más piaci szereplőkkel szemben, ezek érdekeinek figyelembe vételével.

Több éves próbálkozások eredményeként az új törvényben rendezni kívánjuk a termelők, a feldolgozók, a viszonteladók, valamint a forgalmazók egymás közötti jogügyleteik során meghatározott fizetési határidő maximalizálásának ügyét, valamint a piaci mechanizmusokra szintén negatív hatással bíró számlázott átadási ár alatt történő továbbértékesítés tilalmát. A szabályozás célja a termelők kiszolgáltatottságának megszüntetése, vagy elfogadható mértékűre csökkentése a nagykereskedelmi láncokkal és az áruházláncokkal szemben.

A tárcaegyeztetések során a termelői biztonság megteremtése, a fizetési határidő szigorítás, és a számlázott átadási ár alatti értékesítés tilalmának megteremtése érdekében történő intézkedések szükségszerűségével a társtárcák, a szakmai érdekképviseletek, a Terméktanácsok Szövetsége és a Magyar Agrárkamara egyetértettek.

A fizetési határidő konkrét és maximalizált meghatározása a szerződéskötési szabadság szem előtt tartásával történt. Ehhez hasonló megoldás számos Európai Uniós tagországban is ismert és alkalmazott.

Az EU tagországokban a fizetési határidő és a beszerzési ár alatti értékesítés problémája tagországi szinten szabályozott. Ilyen például Franciaországban az 1963. július 2-i 628. számú "az árak és a verseny szabadságáról" szóló törvény, Németországban pedig a "Kartelltörvény" kiegészítése tartalmaz ilyen irányú szabályozást.

A beszerzési ár alatti értékesítés előidézheti a piaci árak leszorítását, és ezzel veszélyezteti a termelők jövedelembiztonságát, valamint a piacszabályozási lépések hatékonyságát. Mindezeken túlmenően nem indokolt a kereskedelemben felvásárolt termékmennyiség feletti döntések felelősségnek a termelőkre, feldolgozókra, közvetítő kereskedőkre történő ilyen nagymértékű és indokolatlan áthárítása sem.

A törvény hatálya nem terjed ki a csökkentett értékű termékek értékesítésére, a termék szavatossági határidőn túli értékmentő értékesítésére, a sérült csomagoló anyagú vagy más nem teljes értékű termék értékesítésére.

Megítélésünk szerint a beszerzési ár alatti értékesítés a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthető és ütközik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló jogszabályi rendelkezésekkel. A beszerzési ár alatti értékesítés indokolatlan előnyhöz vezethet, versenytársaknak a piacról való kiszorítását eredményezheti, üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztethet, üzletfeleknek hátrányt okozhat.

Az új agrárpiaci rendtartásról szóló törvénnyel elősegítjük az Európai Uniós szabályozás folyamatos és fokozatos átvételét, az agrártermelés piaci alapokra helyezését, a piaci stabilitás megteremtését és a termelők jövedelembiztonságának növelését.

30-35. §-hoz

Átmeneti szabályként szükséges rögzíteni, hogy a miniszter köteles a törvény hatályba lépését követő második év végéig a törvény módosítását kezdeményezni a felállított Ideiglenes Termékpálya Bizottságok állandó bizottságként történő deklarálása érdekében.

A törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

• az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény, valamint az azt módosító 2000. évi XC. törvény, a 1999. évi LXXXVII. törvény, az 1997. évi CXXII. törvény és az 1995. évi IC. törvény, illetve az 1993. évi VI. törvény 10. § (3) bekezdése szerinti, a miniszter, valamint a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter együttes döntése alapján a terméktanácsok részére kiadott egyedi felmentések,
• a terméktanácsok miniszteri elismerési rendjéről szóló 11/1993. (III.24.) FM rendelet.

A törvényjavaslat felhatalmazza a minisztert arra, hogy - az export-visszatérítés és a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import eszközök kivételével - a törvényben meghatározott piacszabályozási eszközök alkalmazását, a pályázati díj kezelését, a piaci információs rendszert, valamint a termékpályák működését érintő részletes szabályokat rendeletben, illetve pályázati felhívásban állapítsa meg.

A miniszter felhatalmazást kap továbbá, hogy a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértésben az export-visszatérítés intézkedést rendeletben, illetve pályázati felhívásban szabályozza.

A törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben határozza meg a törvény hatálya alá tartozó termékek körét, valamint a Termékpálya Bizottságok általános működési rendjét.

A törvény hatálya alá tartozó termék külkereskedelmi forgalmát, piacvédelmét (így különösen a vámtarifák megállapítását, nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import, vámpótlékok alkalmazását) érintő intézkedéseiket az illetékes miniszterek a miniszterrel egyetértésben teszik meg.

Ha a törvény alapján megvalósuló szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy a korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat.

Az AIK létesítéséről szóló 108/1997. (XII. 29.) FM rendelet szerint az intézmény egyik fő feladata az export regisztrációs igazolások kiadása. Ehhez szükséges a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 155. §-a (3) bekezdés b) pontjának a törvényjavaslatban történő módosítása oly módon, hogy az AIK kerüljön nevesítésre, mint az export adatok felhasználója. Így közvetlenül is törvényesen megkaphatják a munkájukhoz szükséges adatokat.

Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. § (2) bekezdése kiegészül azzal, hogy "a törvény hatálya nem terjed ki az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi ..........törvény alapján megállapított árakra", illetve a törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az ártörvény mellékletének II. pontjában szabályozott legalacsonyabb ár.

A törvénytervezet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösségek jogszabályainak figyelembevételével készült.